//Második szál//
//Fürdőház//
//Lillyss, Nawanthiri//
- És ti síkságiak vagy városiak vagytok? *kérdi, miközben ráérősen kiropogtatja a nyakát. Ez a Peremvidék valamiért nagyon érdekelheti. Akármekkorákat pislog a nagy ejtőzés közepette, a végén még képes belemenni abba is, hogy vajon minek a peremvidéke.* Amúgy... *itt egy pillanatra megtorpan, mert hirtelen nem tudja, hogyan fogalmazzon* ...a szüleiteknek nem hiányoztok? *talán nem a legügyesebben tette föl a kérdést, de attól még fúrja az oldalát. A karavánkísérők nyilván örökké úton vannak, mégis oka kell, hogy legyen, ha ennek tetejébe a világ másik végén telepednek le végül. Ahová talán nem is érnek el a peremvidéki karavánok.*
- Limmen... *újabb gondolatnyi szünet (ez a forró fürdő bizony elálmosítja az ember lányát!)* ...aranyos, csak... *szórakozottan elmosolyodik* olyan kis sedre! Amikor átjött bemutatkozni a Kalmárba, majdnem kibontottam az új páncéljából, mert valamiért a hátsó ajtón érkezett, és a konyhán át trappolt be az ivóba. Sisak volt rajt, nem láttam az arcát se. Azt hittem, rabló. *térdére hajtja az állát* Meg hát nem is igazán bírja el szegény azt a vértet... nem mondtad neki, hogy vegyen könnyebbet?
*A "nyálas ömlengés" nem zavarja, igazából ugyanazzal a fura, töprengő arckifejezéssel hallgatja Lillysst, mint eddig. A mélységi lány nagyjából a felénél járhat a mondókájának, amikor lustán hátat fordít neki, leül a sarkaira, és a keze ujjait összefűzve a magasba emeli a karjait, hogy kinyújtóztassa a hátát is. A mutatványhoz derékig kiemelkedik a vízből. Nem ropog semmije, viszont a háta széles, mint az Éné-folyó, és a ránézésre hajóköteleket tart benne izmok helyett.*
- Én Aztyannak úgy mutatkoztam be, hogy földhöz vágtam az egyik boltossegédjét. *meséli közben* Azon az estén, amikor a városba érkeztem, elkísértem egy barátomat a műhelybe. Neki új pallos kellett, én meg gondoltam, ha már ott vagyok, veszek olyan medált, amiről mindenki látja, hogy segítek a bajbajutottakon. *Mikor felfelé kellően kiegyengette magát, a jobb karját nyújtva hagyja, a másik kezével meg ráfog a tricepszére. Pár fokkal balra dől, és egy darabig úgy marad.* Ez a segéd végig a mellemet bámulta, épp hogy meg nem kóstolta őket. *kézcsere, másik irány* A buta fejemmel azt hittem, csak el akarja képzelni, milyen medál állna jól. Mikor aztán nagy nehezen rájöttem, mi újság, elöntötte az agyamat a vér... *lerakja a kezeit a térdére, és felgörbíti a hátát, mint a macska* ha nem húzza össze magát... *reccs, ropp* úgy éljek, mindenét eltöröm!
*Ellazítja a hátát. Lillyssre pillant a válla fölött, aztán visszaereszkedik a vízbe nyakig, és komótosan feléje fordul. A szája szélén mosoly bujkál, ugyanakkor talán nem véletlenül hozakodott elő pont ezzel a történettel.
A bujkáló mosoly ábrándossá szélesedik, mikor a kolléganője azt kezdi firtatni, mit csinált a Kereskedőház előtt, meg amikor nincs a pult mögött. Félrepillant, kuncog egy felet.*
- Mélységet Járó szerzetes voltam, és az vagyok most is. *visszafordítja a mandulaszemeit a sötételfre* Akármit csinálok. Igazából azért jöttem el otthonról, mert a mesterem elküldött világot látni. Ha eleget láttam, vissza fogok térni hozzá.
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.25 13:22:56