Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 883 (17641. - 17660. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
17660. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:31:24
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:31:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mirthemnor Knili//
*A Pegazusba érve a korábban elrejtett amulettjét ismét ruhája fölé helyezi. Persze nem azért, mert valóban büszke lenne arra, hogy az alakulat tagja, sokkal inkább örülne ha élhetne az azzal járó előnyökkel. Tapasztalatai szerint mindig akad pár túlbuzgó alak, aki örömmel hívja meg őket egy-egy sörre, most is hasonlót remél. Szigorú tekintete és határozott fellépése talán sugallhatja is azt másoknak, hogy mennyire komolyan veszi szerepét, holott szó sincs ilyenről. Ez csak a jól bevált arrogancia, amit az apjukat lenyűgözni kívánó komplexusos lányok alkalmaznak előszeretettel.
Nem gondolkodik, nem hezitál, pipáját elővéve a közeli törpe asztalához sétál. Tapasztalatai szerint a törpék nagy dohányosok, így szerinte elég jó esélye van a sikerre.*
- Szép napot törpe uram! Nem akadna némi dohánya a számomra? Kifogytam a hosszú út alatt.
*Engedélyt sem kérve lehuppan az asztal egyik székéhez, elvégre egy fogadóban aligha van bármi oka szégyenlősködni. Közben magához int egy serény felszolgáló lányt, hogy őt is vegye számításba, amikor italokért megy a pulthoz.*
*A Pegazusba érve a korábban elrejtett amulettjét ismét ruhája fölé helyezi. Persze nem azért, mert valóban büszke lenne arra, hogy az alakulat tagja, sokkal inkább örülne ha élhetne az azzal járó előnyökkel. Tapasztalatai szerint mindig akad pár túlbuzgó alak, aki örömmel hívja meg őket egy-egy sörre, most is hasonlót remél. Szigorú tekintete és határozott fellépése talán sugallhatja is azt másoknak, hogy mennyire komolyan veszi szerepét, holott szó sincs ilyenről. Ez csak a jól bevált arrogancia, amit az apjukat lenyűgözni kívánó komplexusos lányok alkalmaznak előszeretettel.
Nem gondolkodik, nem hezitál, pipáját elővéve a közeli törpe asztalához sétál. Tapasztalatai szerint a törpék nagy dohányosok, így szerinte elég jó esélye van a sikerre.*
- Szép napot törpe uram! Nem akadna némi dohánya a számomra? Kifogytam a hosszú út alatt.
*Engedélyt sem kérve lehuppan az asztal egyik székéhez, elvégre egy fogadóban aligha van bármi oka szégyenlősködni. Közben magához int egy serény felszolgáló lányt, hogy őt is vegye számításba, amikor italokért megy a pulthoz.*
17659. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-20 22:27:35
Üzenet elküldve: 2022-08-20 22:27:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Az újabb gúnyos megjegyzés hallatán, válla felett már pillant is vissza a nőre, a gondosan előkészített verbális válaszcsapással, az azonban valahogy mégis a torkán reked. Feltehetően ennek oka a kishíján mélybe hulló törölközőt, de sokkal inkább az, ami kis híján előbukkant a lazán tartó szövetdarab takarásából. Enyhe zavarát visszanyelve, s ezzel némileg megtisztítva elméjét a káros gondolatoktól, hamar felfogja a helyzet komikumát, így megenged magának egy halk kuncogást.*
- Az asztalnál nem úgy tűnt.
*Morogja válaszát nem kis élccel gazdagítva szavait, majd követve a lány példáját szintén a nyugodtabb körülményeket biztosító elkülönített szobákat kezdi mustrálni, be-bekopogva esetleg válasz híján bepillantva a helységekbe. Ezzel azonban nagyon hamar felhagy amint az egyik ilyen szobában fel nem tűnik számára egy kifejezetten jókedélyű s valószínűleg jómódú matuzsálem, lábai a kád szélén, különösen kicsavart pozícióban, valamint az, hogy az ágyékánál a víz különös módon pezseg, s bármi is történjék abban a teremben, hősünk mintha csak rémet látott volna szökken odébb az ajtótól, s tovább követve társát, igyekszik minél előbb eltűntetni az emlékezetébe gravírozott látképet.
Mint a megváltás úgy érkezik a kérdés, s bár a korábbi tapasztalatoknak hála csupán félve pillant be a terembe, végül egy elégedett sóhajjal konstatálja, hogy az bizony üres. Az újabb érintés hatására teste megfeszül, majd ismét egy nehezen kategorizálható borzongás járja át, ennek feldolgozására azonban felettébb csekély idő áll rendelkezésére, ugyanis a nő már rángatja is be az üres szobába, míg ő ismét haladva a könnyebb ellenállás irányába, mindezt csendben hagyja. Azt ahogy a finom ujjak végig csusszannak karján s végül összekulcsolódnak a sajátjaival már némileg jobban tűri, vagy legalábbis nem lepi meg annyira, mint a korábbi. A rángatásnak hála messze nem olyan könnyű szinkronba hozni kettejük mozgását így ezúttal hősünkön lazul meg az őt fedő szövetdarab s kap elkeseredetten utána, némileg mentve a menthetőt bár, ha a dolgok ilyen ütemben haladnak tovább erős agyanúja, hogy nem lesz szüksége a kezére ahhoz, hogy megtartsa. Bizony, azok a fránya dolgok pontosan ilyen ütemben haladnak tovább s a férfi érzi, hogy lassan nem lesz képes tovább titokban tartani társa iránti vonzalmát. Az utolsó koporsószög beverésére nem kell sokat várni, ugyanis mindig van feljebb, vagy épp lejjebb, és hát ezen alkalom sem kivétel ez alól. Az elé tárul kép nagyon hamar beleég vizuális rövid távú memóriájába, s még mielőtt hasonlóképp történne a hosszútávúval is, hősünk elfordítja tekintetét. Bár az agya már részben feldolgozta a grafikus információt, azonban az annyira el van foglalva ennek folyamatával, hogy más helyekre nem tud még koncentrálni, így a túlterhelődés következtében még nem képes önmagát bármi érdemi tettre ostorozni, így sajna épp azon bizonyos hátra pillantást követően, kétségbeesetten emeli a laza törölközőt ágyéka elé, közben mindössze annyival vigasztalva magát, hogy a függőleges tengelyen történő takarással már legalább felesleges törődnie.
Végül egy kínos torokköszörülést követően, erőt vesz magán, legyűri zavarodottságát, visszanyeri a teljes kontrolt tettei felett, s ennek hála sikerül higgadtságot erőltetnie magára.*
- Ha már felajánlottam az ismerkedés lehetőségét, kezdeném is azzal, hogy az erdőben élek. Ha fürdök is egyáltalán azt is a jéghideg folyóvízben, szóval biztosíthatlak afelől, hogy jó lesz.
*Ezzel illetve azzal, hogy hagyja a nőt, hadd másszon be elsőként a kádba, nyer magának némi időt, s végül már kevésbé látványos harci kedvvel dobja félre a törölközőt s követve társa példáját vállig elmerül a kellemesen meleg vízben.*
- Franc essen belé! - *Morogja halkan maga elé.* - Meg tudnám ezt szokni.
*Az újabb gúnyos megjegyzés hallatán, válla felett már pillant is vissza a nőre, a gondosan előkészített verbális válaszcsapással, az azonban valahogy mégis a torkán reked. Feltehetően ennek oka a kishíján mélybe hulló törölközőt, de sokkal inkább az, ami kis híján előbukkant a lazán tartó szövetdarab takarásából. Enyhe zavarát visszanyelve, s ezzel némileg megtisztítva elméjét a káros gondolatoktól, hamar felfogja a helyzet komikumát, így megenged magának egy halk kuncogást.*
- Az asztalnál nem úgy tűnt.
*Morogja válaszát nem kis élccel gazdagítva szavait, majd követve a lány példáját szintén a nyugodtabb körülményeket biztosító elkülönített szobákat kezdi mustrálni, be-bekopogva esetleg válasz híján bepillantva a helységekbe. Ezzel azonban nagyon hamar felhagy amint az egyik ilyen szobában fel nem tűnik számára egy kifejezetten jókedélyű s valószínűleg jómódú matuzsálem, lábai a kád szélén, különösen kicsavart pozícióban, valamint az, hogy az ágyékánál a víz különös módon pezseg, s bármi is történjék abban a teremben, hősünk mintha csak rémet látott volna szökken odébb az ajtótól, s tovább követve társát, igyekszik minél előbb eltűntetni az emlékezetébe gravírozott látképet.
Mint a megváltás úgy érkezik a kérdés, s bár a korábbi tapasztalatoknak hála csupán félve pillant be a terembe, végül egy elégedett sóhajjal konstatálja, hogy az bizony üres. Az újabb érintés hatására teste megfeszül, majd ismét egy nehezen kategorizálható borzongás járja át, ennek feldolgozására azonban felettébb csekély idő áll rendelkezésére, ugyanis a nő már rángatja is be az üres szobába, míg ő ismét haladva a könnyebb ellenállás irányába, mindezt csendben hagyja. Azt ahogy a finom ujjak végig csusszannak karján s végül összekulcsolódnak a sajátjaival már némileg jobban tűri, vagy legalábbis nem lepi meg annyira, mint a korábbi. A rángatásnak hála messze nem olyan könnyű szinkronba hozni kettejük mozgását így ezúttal hősünkön lazul meg az őt fedő szövetdarab s kap elkeseredetten utána, némileg mentve a menthetőt bár, ha a dolgok ilyen ütemben haladnak tovább erős agyanúja, hogy nem lesz szüksége a kezére ahhoz, hogy megtartsa. Bizony, azok a fránya dolgok pontosan ilyen ütemben haladnak tovább s a férfi érzi, hogy lassan nem lesz képes tovább titokban tartani társa iránti vonzalmát. Az utolsó koporsószög beverésére nem kell sokat várni, ugyanis mindig van feljebb, vagy épp lejjebb, és hát ezen alkalom sem kivétel ez alól. Az elé tárul kép nagyon hamar beleég vizuális rövid távú memóriájába, s még mielőtt hasonlóképp történne a hosszútávúval is, hősünk elfordítja tekintetét. Bár az agya már részben feldolgozta a grafikus információt, azonban az annyira el van foglalva ennek folyamatával, hogy más helyekre nem tud még koncentrálni, így a túlterhelődés következtében még nem képes önmagát bármi érdemi tettre ostorozni, így sajna épp azon bizonyos hátra pillantást követően, kétségbeesetten emeli a laza törölközőt ágyéka elé, közben mindössze annyival vigasztalva magát, hogy a függőleges tengelyen történő takarással már legalább felesleges törődnie.
Végül egy kínos torokköszörülést követően, erőt vesz magán, legyűri zavarodottságát, visszanyeri a teljes kontrolt tettei felett, s ennek hála sikerül higgadtságot erőltetnie magára.*
- Ha már felajánlottam az ismerkedés lehetőségét, kezdeném is azzal, hogy az erdőben élek. Ha fürdök is egyáltalán azt is a jéghideg folyóvízben, szóval biztosíthatlak afelől, hogy jó lesz.
*Ezzel illetve azzal, hogy hagyja a nőt, hadd másszon be elsőként a kádba, nyer magának némi időt, s végül már kevésbé látványos harci kedvvel dobja félre a törölközőt s követve társa példáját vállig elmerül a kellemesen meleg vízben.*
- Franc essen belé! - *Morogja halkan maga elé.* - Meg tudnám ezt szokni.
17658. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:09:40
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:09:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A fürdő felé menet túlságosan nagy koncentrációjába kerül az, hogy ne bukjon orra minden vélt és valós akadályba, ami a lába elé kerül. Ugyanis az asztal mellől felállni, főleg olyan hirtelen nem volt valami egészséges. Így hiába igyekszik józanságot színlelni, azért a támolygó léptei hamar elárulhatják azt, hogy fejét igencsak összekuszálta már az ital. De régi jó öreg megállapítás az, miszerint minek iszik az, ki nem bírja. Ennek köszönhető az, hogy nem igazán tűnik fel neki az ahogy a férfi szemügyre veszi kerek formáit. Elég azzal foglalatoskodnia, hogy a férfit majdan pedig a fürdő ajtaját szem előtt tudja tartani.
Ezek ellenére azért felüdülés most ez az alkoholmámoros állapot, főleg a remek társaságban, amit megszerzett magának. Még akkor is, ha ismerkedésük kissé göröngyös utakon halad időnként.
Aztán meg jöhet a várva éppenséggel nem várt vetkőzés. Ugyanis szédelegve igen nehezére esik lefejtegetnie magáról a darabokat, annak ellenére, hogy azért nem borítja őt bonyolult vagy nagy mennyiségű ruhahalom.
Azon meg sem lepődik, hogy a sötételf után ér ki, de ez egyáltalán nem zavarja. Azt mondják a nőknek több szükségük van a készülődésre. Nos ezt ő a vetkőzésre is rámondja. Az udvarias előre engedés után kiegyenesedve indul meg maga is, pár lépésnyire még lemaradva. Hisz neki is kijár már egy alapos fürkészés, főleg most, hogy a férfi testet csak egy átokverte törölköző fedi. De azért így is van épp elég látnivaló, mit igencsak látványosan mustrál végig. A megjegyzést hallva viszont felvont szemöldökkel siet előre a férfi mellé. De a gyorsan érkező magyarázat el is oltja gyanakvását, még mielőtt az felszínre készülne bukkanni.*
- Tudtam, hogy szégyenlős vagy.
*Csapja is össze a tenyerei, mintha egy ezt megelőző vitáról derült volna ki, hogy igaza van. Az esetlen támolygásnak és a hirtelen mozdulatnak hála a törölköző igencsak megsértődhetett, ugyanis készül jelenlegi gazdáját elhagyni, kinek csak az utolsó pillanatban sikerül érte kapni, hogy keblei ne bújjanak elő idő előtt. Ahogy a kezdeti ijedtség tovaszáll egy bárgyú vigyorral igyekszik menteni a helyzetét, majd a torkát megköszörülve bólint végül rá a gondolatra.*
- Én sem rajongok érte.
*Szusszan fel, s így már a nagyobb medencés helységekkel nem is igazán foglalkozik. Inkább az elkülönített szobákba pillantgat be, hogy ráakadjon egy szabadra, amiben elbújhatnak a mocsok világ elől.*
- Ilyenre gondoltál?
*Fékez is le nemsokára, miközben a férfi karjába kapaszkodik, hogy őt is megállásra késztesse.*
- Biztos ilyenre gondoltál.
*Csúszik le a keze, hogy ráfogjon a férfiéra, majd beleegyezést továbbra sem várva be is húzza maga után. Hisz mi másra gondolhatott volna? Üres, csak ők ketten vannak, kellemes illatos pára tölti meg a helységet a halovány fényben. És ott van a kád. Az a várva várt kád, aminek remélhetőleg olyan kellemes í vize, mint a látványa. Így már csak az következik, hogy ne hazudtolja meg önnön magát. A férfi kezét eleresztve indul meg a vízhez, léptei közben pedig szinte gyerekes mosollyal az arcán bogozza ki magán a törölközőt, az lehullik a földre, ő sietsége közben csak odébb rúgja az útból, s már hajol is a kádba, hogy a víz hőfokát leellenőrizhesse azzal, hogy szinte könyékig beledugja a kezét.*
- Maga a tökély.
*Vigyorodik el elégedetten, majd mint aki édes álomból riasztottak fel kapcsol is, hogy nem igazán egymaga jött ide. Így bocsánatkérő mosollyal pillant hátra a válla fölött.*
- Te is meg akarod nézni, hogy jó-e? Mielőtt bemásznék és másikat kéne keresni, mert nem leszel elégedett.
*A fürdő felé menet túlságosan nagy koncentrációjába kerül az, hogy ne bukjon orra minden vélt és valós akadályba, ami a lába elé kerül. Ugyanis az asztal mellől felállni, főleg olyan hirtelen nem volt valami egészséges. Így hiába igyekszik józanságot színlelni, azért a támolygó léptei hamar elárulhatják azt, hogy fejét igencsak összekuszálta már az ital. De régi jó öreg megállapítás az, miszerint minek iszik az, ki nem bírja. Ennek köszönhető az, hogy nem igazán tűnik fel neki az ahogy a férfi szemügyre veszi kerek formáit. Elég azzal foglalatoskodnia, hogy a férfit majdan pedig a fürdő ajtaját szem előtt tudja tartani.
Ezek ellenére azért felüdülés most ez az alkoholmámoros állapot, főleg a remek társaságban, amit megszerzett magának. Még akkor is, ha ismerkedésük kissé göröngyös utakon halad időnként.
Aztán meg jöhet a várva éppenséggel nem várt vetkőzés. Ugyanis szédelegve igen nehezére esik lefejtegetnie magáról a darabokat, annak ellenére, hogy azért nem borítja őt bonyolult vagy nagy mennyiségű ruhahalom.
Azon meg sem lepődik, hogy a sötételf után ér ki, de ez egyáltalán nem zavarja. Azt mondják a nőknek több szükségük van a készülődésre. Nos ezt ő a vetkőzésre is rámondja. Az udvarias előre engedés után kiegyenesedve indul meg maga is, pár lépésnyire még lemaradva. Hisz neki is kijár már egy alapos fürkészés, főleg most, hogy a férfi testet csak egy átokverte törölköző fedi. De azért így is van épp elég látnivaló, mit igencsak látványosan mustrál végig. A megjegyzést hallva viszont felvont szemöldökkel siet előre a férfi mellé. De a gyorsan érkező magyarázat el is oltja gyanakvását, még mielőtt az felszínre készülne bukkanni.*
- Tudtam, hogy szégyenlős vagy.
*Csapja is össze a tenyerei, mintha egy ezt megelőző vitáról derült volna ki, hogy igaza van. Az esetlen támolygásnak és a hirtelen mozdulatnak hála a törölköző igencsak megsértődhetett, ugyanis készül jelenlegi gazdáját elhagyni, kinek csak az utolsó pillanatban sikerül érte kapni, hogy keblei ne bújjanak elő idő előtt. Ahogy a kezdeti ijedtség tovaszáll egy bárgyú vigyorral igyekszik menteni a helyzetét, majd a torkát megköszörülve bólint végül rá a gondolatra.*
- Én sem rajongok érte.
*Szusszan fel, s így már a nagyobb medencés helységekkel nem is igazán foglalkozik. Inkább az elkülönített szobákba pillantgat be, hogy ráakadjon egy szabadra, amiben elbújhatnak a mocsok világ elől.*
- Ilyenre gondoltál?
*Fékez is le nemsokára, miközben a férfi karjába kapaszkodik, hogy őt is megállásra késztesse.*
- Biztos ilyenre gondoltál.
*Csúszik le a keze, hogy ráfogjon a férfiéra, majd beleegyezést továbbra sem várva be is húzza maga után. Hisz mi másra gondolhatott volna? Üres, csak ők ketten vannak, kellemes illatos pára tölti meg a helységet a halovány fényben. És ott van a kád. Az a várva várt kád, aminek remélhetőleg olyan kellemes í vize, mint a látványa. Így már csak az következik, hogy ne hazudtolja meg önnön magát. A férfi kezét eleresztve indul meg a vízhez, léptei közben pedig szinte gyerekes mosollyal az arcán bogozza ki magán a törölközőt, az lehullik a földre, ő sietsége közben csak odébb rúgja az útból, s már hajol is a kádba, hogy a víz hőfokát leellenőrizhesse azzal, hogy szinte könyékig beledugja a kezét.*
- Maga a tökély.
*Vigyorodik el elégedetten, majd mint aki édes álomból riasztottak fel kapcsol is, hogy nem igazán egymaga jött ide. Így bocsánatkérő mosollyal pillant hátra a válla fölött.*
- Te is meg akarod nézni, hogy jó-e? Mielőtt bemásznék és másikat kéne keresni, mert nem leszel elégedett.
17657. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-20 17:21:49
Üzenet elküldve: 2022-08-20 17:21:49
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
* Int szavai azért megnyugtatóak. S ha valami mégis balul sülne el, akkor majd azt megbeszélik. Főleg ő és Rel. A nő tisztánlátásában bizalma van. Puhatolózó beszélgetésük alatt kiderül, hogy a szöszi ismeri a kikötőt és a sellőket is persze. Nincs ezzel semmi gond. *
- Áh, én nem vagyok sellő. Csak egy napot töltöttem a fent említett helyen. Igazából nem sok minden maradt meg emlékként, érzések maradtak. Azok kellemesek.
* Kicsit szorosabban karolja a hím karját, holmi érzelmek miatt, ha lennének is, sem lenne baj. De ez inkább az üzletről szól, sem mint másról. *
- Egy kisebb társasággal múlattam az időt, kettő kivételével alig-alig ismerem őket; s azok is inkább új barátok. A fürdő is nagyon kellemes volt, ebben a melegben jobban is esik a hosszú pancsolás.
* Nem mintha a rajta lévő ruha olyan sokat takarna és annyira melegíteni. De levetve azt mégis csak kényelmesebb lesz. Idő közben úgy tűnik, elérik a Pegazust. Mégis csak Int nyomán jutottak el ide, ő még nem ismeri a helyet, így inkább a hím vezetésére bízza magát. *
//Éjszirom a rengetegben//
* Int szavai azért megnyugtatóak. S ha valami mégis balul sülne el, akkor majd azt megbeszélik. Főleg ő és Rel. A nő tisztánlátásában bizalma van. Puhatolózó beszélgetésük alatt kiderül, hogy a szöszi ismeri a kikötőt és a sellőket is persze. Nincs ezzel semmi gond. *
- Áh, én nem vagyok sellő. Csak egy napot töltöttem a fent említett helyen. Igazából nem sok minden maradt meg emlékként, érzések maradtak. Azok kellemesek.
* Kicsit szorosabban karolja a hím karját, holmi érzelmek miatt, ha lennének is, sem lenne baj. De ez inkább az üzletről szól, sem mint másról. *
- Egy kisebb társasággal múlattam az időt, kettő kivételével alig-alig ismerem őket; s azok is inkább új barátok. A fürdő is nagyon kellemes volt, ebben a melegben jobban is esik a hosszú pancsolás.
* Nem mintha a rajta lévő ruha olyan sokat takarna és annyira melegíteni. De levetve azt mégis csak kényelmesebb lesz. Idő közben úgy tűnik, elérik a Pegazust. Mégis csak Int nyomán jutottak el ide, ő még nem ismeri a helyet, így inkább a hím vezetésére bízza magát. *
17656. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-19 21:58:16
Üzenet elküldve: 2022-08-19 21:58:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Bár az ezen folyékony borzalomnak köszönhetően előcsalt hörgés elnyomja a halk kuncogást, hősünk figyelmét még könnyeivel küszködve sem kerüli el a másik fél ebből fakadó enyhe rázkódása. Emiatt nyelve hegyén már készenlétbe is kerül egy rosszalló megjegyzés, miközben a homlokán gyöngyözni kezdő izzadtságcseppeket igyekszik felitatni köpenye szélével, azonban még mielőtt szóra nyithatná ajkát, az élet kárpótolja a becsületét ért sérelem miatt, mintegy hasonló grimaszt idézve a nő képére is, mely látványt a sötételf nem átall szintén némi kuncogással, na meg egy meglehetőst önelégültre sikerült vigyorral lereagálni.*
- Időnként nekem is.
*Helyesel heves fejbólintások közepette.*
- Nehogy elfelejtsem miért nem iszom pálinkát.
*Fűzi hozzá a témához, miközben ezúttal a szeme sarkából törli ki a lassacskán felgyülemlő vékony vízréteget.
Nonverbális kommunikációjuk újabb sikere, ismételten felveti a férfiban a gondolatolvasás lehetőségét, persze végeredményben a konklúzió pontosan ugyan az, mint a korábbi alkalom esetén. Mindenesetre valahol legbelül kifejezetten kellemesen éli meg, hogy nem szükséges a száját jártatnia ahhoz, hogy megértsék. A pálinka hatásaira vonatkozó megjegyzésre, mindössze egy az egyetértését kifejező, szolid negyvenötfokos dőlésszögben, a padló irányába történő, bólintással reagálja le, ezzel, valamint az ehhez társuló arckifejezéssel mintegy jelezve, hogy már az ő mozgáskoordinációja sem üzemel úgy, ahogy annak üzemelnie kellene. Tenyerét az asztallapnak feszítve már támaszkodna is fel, hogy ha kell akkor saját állapotától független kisegítse partnerét, az azonban látszólag játszi könnyedséggel indul meg a fürdőház ajtaja felé. Ennek örömére kissé bizonytalanul ám, de fegyvereiért nyúl, miközben tekintete a sűrű hátrapillantások ellenére is újból a lány hátsó fejtájára összpontosul. Legfőképp ez az oka annak, hogy két alkalommal is a kardját rejtő hüvely szíja mellé nyúl, így kénytelen figyelmét átcsoportosítani.*
~Ezért is utálom a pálinkát.~
*Holmiját, valamint az asztalnál felgyűlt poharakat és tányért, megragadva előbb a pult irányába indul, ahol mindezt régi cimborájára bízza, mire az már-már undorítóan kaján vigyorral fogadja a férfit.*
- Egy szót se.
*Morogja oda neki, s utolsóként átnyújtja még égő pipáját is, hogy a humorosnak szánt megjegyzések helyett inkább azzal kösse le lepcses száját. Ezt követően ő is megindul, fürge léptekkel, s még épp sikerül az ajtóban elcsípnie a nőt, ahol úriemberhez méltóan (még ha hősünk nem is aposztrofálja magát akképp) előre engedi a hölgyet. Az öltözőkhöz érvén, a megjegyzés hallatán, mindössze unott arckifejezéssel vonja fel egyik szemöldökét, majd követve az elf példáját ő is eltűnik az egyik öltözőfülkében, s nekilát lehámozni magáról ruházatát. Eleinte nehezebben boldogul a páncélzatát szorosan tartó szíjaknak hála, amely folyamatot a közelben lévők figyelmesen követhetnek is a sötételf által szórt halk szitkok által. Ahogy azok a fránya bőrszíjak engednek, úgy hullanak sorra a földre a bőr és acéllemezek, az adott anyaghoz illő halk vagy épp nagyon nem halk koppanással s némileg megkönnyebbülve, jóval könnyebben búj ki megmaradt ruháiból, szabaddá téve ezzel sebhelyekkel s szürkés félhold szerű tetoválásokkal tarkított testét. Ruháit egyetlen nagy fekete halomba gyűjti, majd végül rájuk teríti az úgynevezett „lélektani széfet”, azaz a köpenyét. Végül pedig törölközőt, vagy legalábbis valami hasonló célra szánt szövetdarabot ragad, amelyet csípője körül köt meg. Egy hatalmas sóhaj kíséretében kilépve az öltözőből fintorogva pillant le a testét minimálisan, de cserébe épp megfelelően elfedő fehér ruhadarabra. Olyannyira szokatlannak érzi magán a világos ruhaanyagot, hogy őszintén elgondolkodik annak hátra hagyásán, ezt azonban felteszi nem sokan honorálnák a jelenlévő vendégek. Ekkor libben elő hősünk partnere is az egyik öltözőből, s végig pillantva az alig fedett formás testen, a sötételf ajkai akaratlanul is félmosolyba görbülnek. Haladva a könnyebb ellenállás felé, meg is indul a nő által mutatott irányba, azonban két lépést követően megtorpan, s egy nem egészen átgondolt ötlettel áll elő, mely valahogy így szól:*
- Adhatnánk egy esélyt az egyik elkülönített szobának is, hátha éppen üres valamelyik.
*Jegyzi meg a tarkóját vakargatva, majd egyrészt csorbítva a megjegyzése mögötti hátsó szándékot, másrészt pedig teljes szívéből igazat szólva fűzi hozzá.*
- Nem szívlelem a tömeget.
*Bár az ezen folyékony borzalomnak köszönhetően előcsalt hörgés elnyomja a halk kuncogást, hősünk figyelmét még könnyeivel küszködve sem kerüli el a másik fél ebből fakadó enyhe rázkódása. Emiatt nyelve hegyén már készenlétbe is kerül egy rosszalló megjegyzés, miközben a homlokán gyöngyözni kezdő izzadtságcseppeket igyekszik felitatni köpenye szélével, azonban még mielőtt szóra nyithatná ajkát, az élet kárpótolja a becsületét ért sérelem miatt, mintegy hasonló grimaszt idézve a nő képére is, mely látványt a sötételf nem átall szintén némi kuncogással, na meg egy meglehetőst önelégültre sikerült vigyorral lereagálni.*
- Időnként nekem is.
*Helyesel heves fejbólintások közepette.*
- Nehogy elfelejtsem miért nem iszom pálinkát.
*Fűzi hozzá a témához, miközben ezúttal a szeme sarkából törli ki a lassacskán felgyülemlő vékony vízréteget.
Nonverbális kommunikációjuk újabb sikere, ismételten felveti a férfiban a gondolatolvasás lehetőségét, persze végeredményben a konklúzió pontosan ugyan az, mint a korábbi alkalom esetén. Mindenesetre valahol legbelül kifejezetten kellemesen éli meg, hogy nem szükséges a száját jártatnia ahhoz, hogy megértsék. A pálinka hatásaira vonatkozó megjegyzésre, mindössze egy az egyetértését kifejező, szolid negyvenötfokos dőlésszögben, a padló irányába történő, bólintással reagálja le, ezzel, valamint az ehhez társuló arckifejezéssel mintegy jelezve, hogy már az ő mozgáskoordinációja sem üzemel úgy, ahogy annak üzemelnie kellene. Tenyerét az asztallapnak feszítve már támaszkodna is fel, hogy ha kell akkor saját állapotától független kisegítse partnerét, az azonban látszólag játszi könnyedséggel indul meg a fürdőház ajtaja felé. Ennek örömére kissé bizonytalanul ám, de fegyvereiért nyúl, miközben tekintete a sűrű hátrapillantások ellenére is újból a lány hátsó fejtájára összpontosul. Legfőképp ez az oka annak, hogy két alkalommal is a kardját rejtő hüvely szíja mellé nyúl, így kénytelen figyelmét átcsoportosítani.*
~Ezért is utálom a pálinkát.~
*Holmiját, valamint az asztalnál felgyűlt poharakat és tányért, megragadva előbb a pult irányába indul, ahol mindezt régi cimborájára bízza, mire az már-már undorítóan kaján vigyorral fogadja a férfit.*
- Egy szót se.
*Morogja oda neki, s utolsóként átnyújtja még égő pipáját is, hogy a humorosnak szánt megjegyzések helyett inkább azzal kösse le lepcses száját. Ezt követően ő is megindul, fürge léptekkel, s még épp sikerül az ajtóban elcsípnie a nőt, ahol úriemberhez méltóan (még ha hősünk nem is aposztrofálja magát akképp) előre engedi a hölgyet. Az öltözőkhöz érvén, a megjegyzés hallatán, mindössze unott arckifejezéssel vonja fel egyik szemöldökét, majd követve az elf példáját ő is eltűnik az egyik öltözőfülkében, s nekilát lehámozni magáról ruházatát. Eleinte nehezebben boldogul a páncélzatát szorosan tartó szíjaknak hála, amely folyamatot a közelben lévők figyelmesen követhetnek is a sötételf által szórt halk szitkok által. Ahogy azok a fránya bőrszíjak engednek, úgy hullanak sorra a földre a bőr és acéllemezek, az adott anyaghoz illő halk vagy épp nagyon nem halk koppanással s némileg megkönnyebbülve, jóval könnyebben búj ki megmaradt ruháiból, szabaddá téve ezzel sebhelyekkel s szürkés félhold szerű tetoválásokkal tarkított testét. Ruháit egyetlen nagy fekete halomba gyűjti, majd végül rájuk teríti az úgynevezett „lélektani széfet”, azaz a köpenyét. Végül pedig törölközőt, vagy legalábbis valami hasonló célra szánt szövetdarabot ragad, amelyet csípője körül köt meg. Egy hatalmas sóhaj kíséretében kilépve az öltözőből fintorogva pillant le a testét minimálisan, de cserébe épp megfelelően elfedő fehér ruhadarabra. Olyannyira szokatlannak érzi magán a világos ruhaanyagot, hogy őszintén elgondolkodik annak hátra hagyásán, ezt azonban felteszi nem sokan honorálnák a jelenlévő vendégek. Ekkor libben elő hősünk partnere is az egyik öltözőből, s végig pillantva az alig fedett formás testen, a sötételf ajkai akaratlanul is félmosolyba görbülnek. Haladva a könnyebb ellenállás felé, meg is indul a nő által mutatott irányba, azonban két lépést követően megtorpan, s egy nem egészen átgondolt ötlettel áll elő, mely valahogy így szól:*
- Adhatnánk egy esélyt az egyik elkülönített szobának is, hátha éppen üres valamelyik.
*Jegyzi meg a tarkóját vakargatva, majd egyrészt csorbítva a megjegyzése mögötti hátsó szándékot, másrészt pedig teljes szívéből igazat szólva fűzi hozzá.*
- Nem szívlelem a tömeget.
17655. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-19 20:23:11
Üzenet elküldve: 2022-08-19 20:23:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A meghökkent arcot látva nehezen tudja megállni, hogy ne eresszen meg egy sokat sejtető vigyort. Ha azért nem bujkálná benne valami kis gonosz még azt is elárulná, hogy a lopott pillantásokból mert arra következtetni, hogy a férfi is megmártózna az egyik medencében. De ha esetlegesen ezen következtetése félreértelmezett volt ő már akkor is eldöntötte, hogy fürdeni megy.
De a sorrendet tiszteletben tartja, így meg is ejti a kis kitérőt a pálinkákért, amivel nyomban vissza is tér. Noha ő is jobban szereti a kevésbé erős italokat, a pálinka épp azok közé tartozik, melyek hamar képesek kiütni, ellenben még ízlik neki. Bár, hogy mi olyan jó abban az égető italban, ami szinte végig forrázza az utat a gyomráig, azt már nem tudná megmondani. Viszont a férfi arcáról nem egészen azt olvassa le, hogy ezen az italkultiváláson ő is osztozik vele.*
- Hát megtudnék már mártózni valamiben.
*Vonja meg a vállait, miközben hátsóját visszahelyezi a székre és emeli a poharat.*
- De, ha nem jó, akkor visszamegyek neked sörért. Én szeretem, ez nem jelenti azt, hogy neked is meg kell innod.
*Vakar zavartan a tarkójára, s már kész is lenne felkelni, de addigra partnere már a pohárra fog. Mire pedig észbe kapna már el is torzul a másik arca az égető italtól. Akarva-akaratlanul is felkuncog, majd a jó példát követve ő maga is lehajtja a pohara tartalmát. A várt hatás nem marad el, miszerint az ő arca is fintorba torzul, mely mellé még szemeit is összeszorítja. De mikor az égetés enyhülni látszik már egy elégedett sóhajjal dől hátra a székén. Annak ellenére kellemesen nyammog az utóízen, hogy a kortyolás utáni pár pillanat elteltével azért már igencsak érzi fejében a szédelgést. De van amiben nem tudja meghazudtolni ősei vérét. Ha nem valami nemes borról van szó, akkor az ilyen kotyvalékok hamar képesek elsodorni a józanságát.*
- Szörnyű, de valamiért időnként mégis innom kell egyet-egyet.
*Pillant végül vissza a férfira. A kérdő tekintetet látván értetlenül szaladnak a magasba a szemöldökei. De azért lassacskán leesik neki, hogy valószínűleg meg kéne indulnia, ha már az italozást is így elakarta kapkodni. Így nem várat már meg senkit, főleg nem önnön magát. Az asztalba kapaszkodva kel fel, s pár pillanatnyi tétova totyogás és kiegyenesedés után a homlokára fogva sóhajt fel.*
- Csak rohadt gyorsan a fejembe száll.
*Dünnyögi, de azért ügyeskedve kerüli meg az asztalt, hogy lassú tempóval induljon meg a fürdőház ajtaja felé. Természetesen sűrűn hátrapillantgat, hogy partnere továbbra is élvezni akarja-e a remek társaságát. Azért a mai napra azt nem bánná, ha ellenének így kettesben. Vagy legalábbis a férfi társaságában is. Bár a fogadói felhozatalból kételkedik, hogy kis csapatuk száma növekedni fog az elkövetkezendő időkben. Igaz továbbra is csak azon jár az esze, hogy odahaza most milyen polgárpukkasztó látvány lenne ő egy sötétbőrű rokona társaságában. Többek között ezért is ilyen kellemes ez a mai nap, meg hát az sem utolsó szempont, hogy igencsak élvezi a másik társaságát. Pedig még nem is töltöttek együtt olyan megszámlálhatatlan időt.*
- Remélem nem vagy azért szégyenlős.
*Sandít hátra mikor megáll végül a fürdőben, az öltözők mellett. Ezt az ártatlan kis piszkálódást pedig meg is toldja egy bájos szempillarebegtetéssel. Az esetleges választ viszont nem várja már meg, hanem inkább kuncogva veszik bele az egyik fülkébe, ahol helyzetéhez mérten sietősen kapkodja le magáról a ruháit. Mivel nem igazán félti a holmiját nem is kért zárható szekrényt. Csak összehajtogatva teszi félre a ruháit. Magára pőre testére csavar egy törölközőt és már libben is ki, valószínűleg igencsak a férfi után érkezve.*
- Csak ön után.
*Hajol is meg mélyen, miközben egyik karját a medencék irányába nyújtja.*
*A meghökkent arcot látva nehezen tudja megállni, hogy ne eresszen meg egy sokat sejtető vigyort. Ha azért nem bujkálná benne valami kis gonosz még azt is elárulná, hogy a lopott pillantásokból mert arra következtetni, hogy a férfi is megmártózna az egyik medencében. De ha esetlegesen ezen következtetése félreértelmezett volt ő már akkor is eldöntötte, hogy fürdeni megy.
De a sorrendet tiszteletben tartja, így meg is ejti a kis kitérőt a pálinkákért, amivel nyomban vissza is tér. Noha ő is jobban szereti a kevésbé erős italokat, a pálinka épp azok közé tartozik, melyek hamar képesek kiütni, ellenben még ízlik neki. Bár, hogy mi olyan jó abban az égető italban, ami szinte végig forrázza az utat a gyomráig, azt már nem tudná megmondani. Viszont a férfi arcáról nem egészen azt olvassa le, hogy ezen az italkultiváláson ő is osztozik vele.*
- Hát megtudnék már mártózni valamiben.
*Vonja meg a vállait, miközben hátsóját visszahelyezi a székre és emeli a poharat.*
- De, ha nem jó, akkor visszamegyek neked sörért. Én szeretem, ez nem jelenti azt, hogy neked is meg kell innod.
*Vakar zavartan a tarkójára, s már kész is lenne felkelni, de addigra partnere már a pohárra fog. Mire pedig észbe kapna már el is torzul a másik arca az égető italtól. Akarva-akaratlanul is felkuncog, majd a jó példát követve ő maga is lehajtja a pohara tartalmát. A várt hatás nem marad el, miszerint az ő arca is fintorba torzul, mely mellé még szemeit is összeszorítja. De mikor az égetés enyhülni látszik már egy elégedett sóhajjal dől hátra a székén. Annak ellenére kellemesen nyammog az utóízen, hogy a kortyolás utáni pár pillanat elteltével azért már igencsak érzi fejében a szédelgést. De van amiben nem tudja meghazudtolni ősei vérét. Ha nem valami nemes borról van szó, akkor az ilyen kotyvalékok hamar képesek elsodorni a józanságát.*
- Szörnyű, de valamiért időnként mégis innom kell egyet-egyet.
*Pillant végül vissza a férfira. A kérdő tekintetet látván értetlenül szaladnak a magasba a szemöldökei. De azért lassacskán leesik neki, hogy valószínűleg meg kéne indulnia, ha már az italozást is így elakarta kapkodni. Így nem várat már meg senkit, főleg nem önnön magát. Az asztalba kapaszkodva kel fel, s pár pillanatnyi tétova totyogás és kiegyenesedés után a homlokára fogva sóhajt fel.*
- Csak rohadt gyorsan a fejembe száll.
*Dünnyögi, de azért ügyeskedve kerüli meg az asztalt, hogy lassú tempóval induljon meg a fürdőház ajtaja felé. Természetesen sűrűn hátrapillantgat, hogy partnere továbbra is élvezni akarja-e a remek társaságát. Azért a mai napra azt nem bánná, ha ellenének így kettesben. Vagy legalábbis a férfi társaságában is. Bár a fogadói felhozatalból kételkedik, hogy kis csapatuk száma növekedni fog az elkövetkezendő időkben. Igaz továbbra is csak azon jár az esze, hogy odahaza most milyen polgárpukkasztó látvány lenne ő egy sötétbőrű rokona társaságában. Többek között ezért is ilyen kellemes ez a mai nap, meg hát az sem utolsó szempont, hogy igencsak élvezi a másik társaságát. Pedig még nem is töltöttek együtt olyan megszámlálhatatlan időt.*
- Remélem nem vagy azért szégyenlős.
*Sandít hátra mikor megáll végül a fürdőben, az öltözők mellett. Ezt az ártatlan kis piszkálódást pedig meg is toldja egy bájos szempillarebegtetéssel. Az esetleges választ viszont nem várja már meg, hanem inkább kuncogva veszik bele az egyik fülkébe, ahol helyzetéhez mérten sietősen kapkodja le magáról a ruháit. Mivel nem igazán félti a holmiját nem is kért zárható szekrényt. Csak összehajtogatva teszi félre a ruháit. Magára pőre testére csavar egy törölközőt és már libben is ki, valószínűleg igencsak a férfi után érkezve.*
- Csak ön után.
*Hajol is meg mélyen, miközben egyik karját a medencék irányába nyújtja.*
17654. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-19 19:09:14
Üzenet elküldve: 2022-08-19 19:09:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Ahogy a pipa füstje mögül ismét megpillantja a jégkék íriszeket s azokat körülölelő csinos, ám mégis csalódott arcot egyfajta nosztalgikus érzés válik úrrá hősünkön. Asztaltársa ezúttal leginkább egy szomorú kislányra emlékezteti, akitől épp az imént vették el a legbecsesebb játékát. Mintha csak kishúgát látná maga előtt. Ettől valami bűntudathoz hasonlatos érzés keríti hatalmába a férfit, így tán részben ezért, részben pedig az emlékek újbóli lefojtásának okán, átnyújtja a békepipát, melytől bár nem lát az ember pegazuson vágtató szárnyas disznókat, cserébe az idegeket nyugtató hatás már nem marad el. Legalábbis ami a sötételfet illeti, aki ilyen téren ezen hatásokat sokkal inkább a pipázással járó gesztusokban, s a füst kellemes látványában éli meg, semmint magában a dohányban. Visszatérve a korábbi békés szándékra, a nő él vele, hősünk pedig elismerően biccent a másik irányába amiért az nem kezd el úgy köhögni mintha a tüdeje éppen ki akarna szakadni a helyéről.
Ahogy pillantása a fürdőház ajtajáról visszatér, a felé nyújtott pipájával találja szembe magát, melyet jámbor mosollyal vesz vissza, s szippant bele ismét. Tekintve, hogy a szemben ülőt talpon találja így sejti, hogy nemsokára újabb erősítést kap az elméjét már így is ostromló alkohol, s sejtése rövidesen be is igazolódik, azonban a fürdőház emlegetését hallva némileg meghökken. Első gondolat gyanánt felmerül a lány lappangó gondolatolvasási képessége, azonban ezt hamar elveti s kiegyezik magában annyival, hogy mindössze bántóan kiszámítható. Ennek nem épp örömére elereszt egy fáradt sóhajt, s a pipaszárat újból ajkai közé véve, gyilkos pillantást vet azokra, akik továbbra is hatalmas érdeklődéssel figyelik, ezzel némileg enyhítve kíváncsiságuk, majd bár csak lopva, szemei partnere épp a pult felé ringó csípőjére tévednek. Ezen kellemes látvány, valamint a fürdő gondolatának kombinációja arra készteti hősünk, hogy ismét poharáért nyúljon, reménykedve akárcsak egyetlen korty hűsítő sörért is, azonban a történet vége az amire nagyon is számított. Farkasszem nézés a pohár aljával. Orra alatt mormogva elereszt egy káromkodást belefoglalva egy adott istent, illetve annak görbe dárdáját is, azonban sok ideje nem marad a szitkozódásra hisz asztaltársa már vissza is tér. A sötételf világos szemei felcsillannak ahogy ismét megpillantja a lányt, azonban mikor tekintete a kelleténél jóval apróbb poharakra terelődnek, szemöldökei ismét egy kevésbé szimmetrikus pozícióba húzódnak. Szó mi szó, a meglepődöttség akkora, hogy a férfinak szinte fel sem tűnik a másik fancsali mosolya.*
- Netán ennyire sietős?
*Teszi fel a kérdést, pimaszabbik hangnemén, mintegy túllendülve a korábbi problematikán, s bár továbbra is kissé félszegen, de átveszi a felé nyújtott poharat, enyhe undorral szagolva az italból kiáramló áttetsző gőzökbe, s követve a lány példáját szintén megemeli azt.*
- Sosem voltam jó a tósztokban, szóval igyuk meg!
*Hősünknek több se kell, s lehúzza az apró pohárka tartalmát. Ahogy a tömény ital legördül torkán végig marva azt, a sötételf arca grimaszba torzul s fájó sóhajt hallat, mely rövid időn belül egyfajta hörgéssé torzul.*
- Teysusra ez valami borzalmas…
*Morogja maga elé, az üres poharat szemlélve, majd az apró edényt fejjel lefelé az asztallapra állítja, s tekintete kérdőn s felettébb meggondolatlanul a szemben ülőre terelődik mintegy szavak nélkül feltéve a kérdést:*
~Mire várunk?~
*Ahogy a pipa füstje mögül ismét megpillantja a jégkék íriszeket s azokat körülölelő csinos, ám mégis csalódott arcot egyfajta nosztalgikus érzés válik úrrá hősünkön. Asztaltársa ezúttal leginkább egy szomorú kislányra emlékezteti, akitől épp az imént vették el a legbecsesebb játékát. Mintha csak kishúgát látná maga előtt. Ettől valami bűntudathoz hasonlatos érzés keríti hatalmába a férfit, így tán részben ezért, részben pedig az emlékek újbóli lefojtásának okán, átnyújtja a békepipát, melytől bár nem lát az ember pegazuson vágtató szárnyas disznókat, cserébe az idegeket nyugtató hatás már nem marad el. Legalábbis ami a sötételfet illeti, aki ilyen téren ezen hatásokat sokkal inkább a pipázással járó gesztusokban, s a füst kellemes látványában éli meg, semmint magában a dohányban. Visszatérve a korábbi békés szándékra, a nő él vele, hősünk pedig elismerően biccent a másik irányába amiért az nem kezd el úgy köhögni mintha a tüdeje éppen ki akarna szakadni a helyéről.
Ahogy pillantása a fürdőház ajtajáról visszatér, a felé nyújtott pipájával találja szembe magát, melyet jámbor mosollyal vesz vissza, s szippant bele ismét. Tekintve, hogy a szemben ülőt talpon találja így sejti, hogy nemsokára újabb erősítést kap az elméjét már így is ostromló alkohol, s sejtése rövidesen be is igazolódik, azonban a fürdőház emlegetését hallva némileg meghökken. Első gondolat gyanánt felmerül a lány lappangó gondolatolvasási képessége, azonban ezt hamar elveti s kiegyezik magában annyival, hogy mindössze bántóan kiszámítható. Ennek nem épp örömére elereszt egy fáradt sóhajt, s a pipaszárat újból ajkai közé véve, gyilkos pillantást vet azokra, akik továbbra is hatalmas érdeklődéssel figyelik, ezzel némileg enyhítve kíváncsiságuk, majd bár csak lopva, szemei partnere épp a pult felé ringó csípőjére tévednek. Ezen kellemes látvány, valamint a fürdő gondolatának kombinációja arra készteti hősünk, hogy ismét poharáért nyúljon, reménykedve akárcsak egyetlen korty hűsítő sörért is, azonban a történet vége az amire nagyon is számított. Farkasszem nézés a pohár aljával. Orra alatt mormogva elereszt egy káromkodást belefoglalva egy adott istent, illetve annak görbe dárdáját is, azonban sok ideje nem marad a szitkozódásra hisz asztaltársa már vissza is tér. A sötételf világos szemei felcsillannak ahogy ismét megpillantja a lányt, azonban mikor tekintete a kelleténél jóval apróbb poharakra terelődnek, szemöldökei ismét egy kevésbé szimmetrikus pozícióba húzódnak. Szó mi szó, a meglepődöttség akkora, hogy a férfinak szinte fel sem tűnik a másik fancsali mosolya.*
- Netán ennyire sietős?
*Teszi fel a kérdést, pimaszabbik hangnemén, mintegy túllendülve a korábbi problematikán, s bár továbbra is kissé félszegen, de átveszi a felé nyújtott poharat, enyhe undorral szagolva az italból kiáramló áttetsző gőzökbe, s követve a lány példáját szintén megemeli azt.*
- Sosem voltam jó a tósztokban, szóval igyuk meg!
*Hősünknek több se kell, s lehúzza az apró pohárka tartalmát. Ahogy a tömény ital legördül torkán végig marva azt, a sötételf arca grimaszba torzul s fájó sóhajt hallat, mely rövid időn belül egyfajta hörgéssé torzul.*
- Teysusra ez valami borzalmas…
*Morogja maga elé, az üres poharat szemlélve, majd az apró edényt fejjel lefelé az asztallapra állítja, s tekintete kérdőn s felettébb meggondolatlanul a szemben ülőre terelődik mintegy szavak nélkül feltéve a kérdést:*
~Mire várunk?~
17653. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-19 16:49:06
Üzenet elküldve: 2022-08-19 16:49:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Ha rákérdeznének nem is tudná szavakkal kifejezni mennyire kedvére is van ez a helyzet. Az őket fürkésző közönséggel nem foglalkozik, de a vizslató és kíváncsi pillantásokat érzi a porcikáin. A jelenlegi helyzetében egyszerűen az a színtiszta élvezet, hogy teljes mértékig meg van arról győződve, hogy egy férfi fölött diadalmaskodva most ő ül magasan a nyeregben. Hiszi, hogy Norennar zavarban is van talán, azért kapja ezeket a visszafogott reakciókat, s éppen ezért nő ilyen veszélyesen nagyra a bátorsága a férfival szemben. Afelől persze nem lenne kétsége, hogy csúnyán meg is üthetné éppenséggel a bokáját, de elméje most túlságosan el van ködösítve a büszkeséggel, ami miatt ez az apróság nem jut el a tudatáig.
Ebből az állapotból viszont hamar és kegyetlenül rántja vissza a józan valóságba. Egy pár pillanatig csak megszeppenve képes a férfi arcára meredni, viszont a megjegyzése már nem ijeszti meg. Sőt, azt kell hogy mondja, túlságosan eltelíti valami jóleső borzongással, ami miatt még a gyomrába is beleáll valami furcsán kellemes görcs.
Így a kezét nem szabadítja ki, pusztán csak ökölbe szorítva feszül bele a férfiéba. Most először pedig szemeit is elkapja róla, hogy a csuklóját fogó kézre pillantson.*
- Csak, ha ügyetlen vagyok és beleesem.
*Motyogja az orra alá, majd ahogy visszakapja a kezét ismét a férfira sandít. De most sokkal óvatosabban és félszegebben, mint pillanatokkal ezelőtt. Valahogy úgy érzi, hogy az előző pillanatok különös varázsa ijedt nyusziként illant is el kettejük közül. ~Talán túl messzire mentem.~ Sóhajtja halkan, de valahogy nem érez magában bűntudatot, hogy fennállhat a veszélye, hogy már túlságosan kezdte felőrölni a férfi idegeit. Élvezte az általa kiváltott hatást, a sötétbőrű pillantásait magán, ahogy azt is, mikor ő vehette a másikat mustrára. De úgy néz ki a játéknak itt vége szakad. Újabb sóhaj szakad fel belőle, ahogy a férfi példáját követve dől hátra a székén, kezeit az ölébe ejtve. Talán elérkezett az ideje az újabb körnek, hogy egy kicsit enyhítsen a férfi bosszúságán és saját kínján is. De épp azelőtt, mielőtt szóra nyílnának ajkai meg is előzik. Ekkor már bűnbánóbban kapja rá a tekintetét, így veszi észre a felé nyújtott pipát, amit nem is rest elfogadni. Bár attól továbbra is tart, hogy esetleg most ettől meg pegazusokon lovagló szárnyas disznókat fog látni, de végül elfogadja, szippant egy mélyet, majd a füstöt lassan eregeti ki, míg vár a válaszával. Ahogy az utolsó füstkarika is távozik az ajkai közül rá is csap saját combjaira, majd felpattan ültéből, ahogy a férfi pillantását követve sandít a fürdő ajtaja felé.*
- Ugyan. Nem akarom teljes mértékig megenni kedves asztaltársam életét. Ha már volt olyan kegyes és a társaságába fogadott.
*Hajol aprót színpadiasan, majd a pult felé fordulva folytatja.*
- Viszont az újabb kör és a fürdő látogatás is kellemes ötletnek tűnik, szóval benne vagyok. Most pedig ez az én köröm.
*Egy kacsintás után pedig el is ring a fogadóshoz. Ahogy odaér igyekszik ignorálni a sokat sejtő tekintetet és vigyort, majd inkább csak puffogva teszi le a 38 aranyat, hogy azután kézbe is vegye a két pohárka Pálinkát és távozzon is vele ettől a fajankótól.
Az első pillanattól kezdve szimpatikus neki a férfi, s bizonyára viszonozta volna azt a fránya vigyort, ha most nem enné belülről azért a bűntudat. Tud ő alkotni ez nem is kérdéses, de ennyire hamar nem tervez újonnan szerzett társaságának idegeire menni. Azért az asztalhoz érve igyekszik valami barátságos mosolyt magára erőltetni, bár kissé tán fancsalibbra sikeredik a kelleténél. Leteszi az egyik poharat a férfi elé, majd a saját oldalára a másikat, s visszaülve fog is rá.*
- Nem akarom sokáig elhúzni azt a jó kis fürdős ötleted, szóval csak ezt hoztam. ~De legalább ez üt.~
*Húzza el kissé a száját a gondolatra, majd meg is emeli a poharat a férfi felé.*
*Ha rákérdeznének nem is tudná szavakkal kifejezni mennyire kedvére is van ez a helyzet. Az őket fürkésző közönséggel nem foglalkozik, de a vizslató és kíváncsi pillantásokat érzi a porcikáin. A jelenlegi helyzetében egyszerűen az a színtiszta élvezet, hogy teljes mértékig meg van arról győződve, hogy egy férfi fölött diadalmaskodva most ő ül magasan a nyeregben. Hiszi, hogy Norennar zavarban is van talán, azért kapja ezeket a visszafogott reakciókat, s éppen ezért nő ilyen veszélyesen nagyra a bátorsága a férfival szemben. Afelől persze nem lenne kétsége, hogy csúnyán meg is üthetné éppenséggel a bokáját, de elméje most túlságosan el van ködösítve a büszkeséggel, ami miatt ez az apróság nem jut el a tudatáig.
Ebből az állapotból viszont hamar és kegyetlenül rántja vissza a józan valóságba. Egy pár pillanatig csak megszeppenve képes a férfi arcára meredni, viszont a megjegyzése már nem ijeszti meg. Sőt, azt kell hogy mondja, túlságosan eltelíti valami jóleső borzongással, ami miatt még a gyomrába is beleáll valami furcsán kellemes görcs.
Így a kezét nem szabadítja ki, pusztán csak ökölbe szorítva feszül bele a férfiéba. Most először pedig szemeit is elkapja róla, hogy a csuklóját fogó kézre pillantson.*
- Csak, ha ügyetlen vagyok és beleesem.
*Motyogja az orra alá, majd ahogy visszakapja a kezét ismét a férfira sandít. De most sokkal óvatosabban és félszegebben, mint pillanatokkal ezelőtt. Valahogy úgy érzi, hogy az előző pillanatok különös varázsa ijedt nyusziként illant is el kettejük közül. ~Talán túl messzire mentem.~ Sóhajtja halkan, de valahogy nem érez magában bűntudatot, hogy fennállhat a veszélye, hogy már túlságosan kezdte felőrölni a férfi idegeit. Élvezte az általa kiváltott hatást, a sötétbőrű pillantásait magán, ahogy azt is, mikor ő vehette a másikat mustrára. De úgy néz ki a játéknak itt vége szakad. Újabb sóhaj szakad fel belőle, ahogy a férfi példáját követve dől hátra a székén, kezeit az ölébe ejtve. Talán elérkezett az ideje az újabb körnek, hogy egy kicsit enyhítsen a férfi bosszúságán és saját kínján is. De épp azelőtt, mielőtt szóra nyílnának ajkai meg is előzik. Ekkor már bűnbánóbban kapja rá a tekintetét, így veszi észre a felé nyújtott pipát, amit nem is rest elfogadni. Bár attól továbbra is tart, hogy esetleg most ettől meg pegazusokon lovagló szárnyas disznókat fog látni, de végül elfogadja, szippant egy mélyet, majd a füstöt lassan eregeti ki, míg vár a válaszával. Ahogy az utolsó füstkarika is távozik az ajkai közül rá is csap saját combjaira, majd felpattan ültéből, ahogy a férfi pillantását követve sandít a fürdő ajtaja felé.*
- Ugyan. Nem akarom teljes mértékig megenni kedves asztaltársam életét. Ha már volt olyan kegyes és a társaságába fogadott.
*Hajol aprót színpadiasan, majd a pult felé fordulva folytatja.*
- Viszont az újabb kör és a fürdő látogatás is kellemes ötletnek tűnik, szóval benne vagyok. Most pedig ez az én köröm.
*Egy kacsintás után pedig el is ring a fogadóshoz. Ahogy odaér igyekszik ignorálni a sokat sejtő tekintetet és vigyort, majd inkább csak puffogva teszi le a 38 aranyat, hogy azután kézbe is vegye a két pohárka Pálinkát és távozzon is vele ettől a fajankótól.
Az első pillanattól kezdve szimpatikus neki a férfi, s bizonyára viszonozta volna azt a fránya vigyort, ha most nem enné belülről azért a bűntudat. Tud ő alkotni ez nem is kérdéses, de ennyire hamar nem tervez újonnan szerzett társaságának idegeire menni. Azért az asztalhoz érve igyekszik valami barátságos mosolyt magára erőltetni, bár kissé tán fancsalibbra sikeredik a kelleténél. Leteszi az egyik poharat a férfi elé, majd a saját oldalára a másikat, s visszaülve fog is rá.*- Nem akarom sokáig elhúzni azt a jó kis fürdős ötleted, szóval csak ezt hoztam. ~De legalább ez üt.~
*Húzza el kissé a száját a gondolatra, majd meg is emeli a poharat a férfi felé.*
17652. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-19 14:02:29
Üzenet elküldve: 2022-08-19 14:02:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A pillanatok szinte hosszú órák érzetét keltik, ahogy a két fél minduntalan elveszik a másik vonásainak tüzetes áttanulmányozásában. Szó mi szó, hősünk nagyon is vonzónak találja a szemben ülőt, azonban annak rideg tekintetében valami egyértelműen a régi matróztörténetekből ismeretes szirénekre emlékezteti, akik szerető ölelését a vén tengeri rókák egyaránt vágyják s rettegik is. Pont ugyan ezt érzi a sötételf is. Vére tettekre sarkallja, míg ép elméje óvatosságra inti. Uttóbinak engedelmeskedve, ha még csak egy-egy szempillantásnyi időre is körbe-körbe pillant, baljós alakok után kutatva, azonban néhány kíváncsiskodó helyit leszámítva senki sem figyeli őket. Na nem mintha az a féltucatnyi kíváncsiskodó helyi nem bizonyulna így is elég jelentős közönségnek. A kialakult helyzet percről-percre különösebbé válik, s mint ilyen kezdi vonzani az unatkozó csürhe figyelmét, melyet hősünk minduntalan igyekezett elkerülni. Társa minden kétséget kizáróan élvezi a kialakult helyzetet, míg a saját hozzáállása még önnön maga számára is kétséges azonban, ha már csak a puszta dacból is, fenntartja az élvezet álcáját.
Alig pár másodperc, mindössze ennyi feloldozást nyer hősünk a szituáció alól, melyet követve partnere példáját, fel is használ az előtte lévő korsó tartalmának további csökkentésére, s ezzel együtt gátlásai feloldására. Végül mindkét korsó visszakerül az asztalra, s ezzel együtt a korábbi feszültség is visszaköszön, melynek határozottan nem tesz jót a nő által felvázolt forgatókönyv hősünk elméjében történő vizuális kivetülése. Szinte feláll a szőr a hatán ahogy a fura mód kellemes szavak beleivódnak hallójárataiba. Azonban csendben tűri, érzéseit és gondolatait egy hamiskás félmosoly, s vidám tekintet mögé rejtve.
Bár a „kedvenc fogadós” kijelentés kapcsán nem egy ehhez kapcsolódó keresetlen szó jut eszébe, amelyeket régi cimborája feltehetően nem venne túl jó néven, a sötételf még ezen szavak mondatba rendezéséig sem jut el, oly gyorsan terelődnek tova gondolatai. A hirtelen érintéstől tetőtől talpig borzongás járja át a férfit, melynek kellemességéről valószínűleg napestig vitázhatna egy másik énjével. Egy darabig tűri. Pontosan addig míg a nő be nem fejezi mondandóját, majd arcáról elillan a vigyor s akár a macska a prédájára, úgy csap le ő is ragadja meg a nő kezét, hogy félretolja az arcából. Nem szorít rá különösebben így, ha társa szabadulni óhajt a férfi markából könnyen megteheti.*
- Vigyázz, mert a pislákoló parázs is csúnyán megégethet!
*Böki oda szárazon a szemben ülőnek, majd egy fáradt sóhajt megeresztve a nagyvilágba elengedi a nő kezét s hátát újból széke támlájának veti. Tekintete az asztalon felejtett pipájára téved, s látva a még belőle szállingózó füstöt megragadja az apró faszerkezetet s beleszippant, majd ezt követően a szemben ülő felé nyújtja. Független attól, hogy az elfogadja-e békéltető gesztusát ezen szavak követik:*
- Amondó vagyok, hogy igyunk meg még valamit, keressünk egy eldugottabb helyet, és tán megismerhetjük egymást behatóbban is, hogy indokolt legyen az előbbi folytatása.
*Az első pontnak eleget téve kiissza kupája maradékát, majd a második pont lebonyolításán morfondírozva fél szemmel a fürdőház ajtaja felé pillant.*
*A pillanatok szinte hosszú órák érzetét keltik, ahogy a két fél minduntalan elveszik a másik vonásainak tüzetes áttanulmányozásában. Szó mi szó, hősünk nagyon is vonzónak találja a szemben ülőt, azonban annak rideg tekintetében valami egyértelműen a régi matróztörténetekből ismeretes szirénekre emlékezteti, akik szerető ölelését a vén tengeri rókák egyaránt vágyják s rettegik is. Pont ugyan ezt érzi a sötételf is. Vére tettekre sarkallja, míg ép elméje óvatosságra inti. Uttóbinak engedelmeskedve, ha még csak egy-egy szempillantásnyi időre is körbe-körbe pillant, baljós alakok után kutatva, azonban néhány kíváncsiskodó helyit leszámítva senki sem figyeli őket. Na nem mintha az a féltucatnyi kíváncsiskodó helyi nem bizonyulna így is elég jelentős közönségnek. A kialakult helyzet percről-percre különösebbé válik, s mint ilyen kezdi vonzani az unatkozó csürhe figyelmét, melyet hősünk minduntalan igyekezett elkerülni. Társa minden kétséget kizáróan élvezi a kialakult helyzetet, míg a saját hozzáállása még önnön maga számára is kétséges azonban, ha már csak a puszta dacból is, fenntartja az élvezet álcáját.
Alig pár másodperc, mindössze ennyi feloldozást nyer hősünk a szituáció alól, melyet követve partnere példáját, fel is használ az előtte lévő korsó tartalmának további csökkentésére, s ezzel együtt gátlásai feloldására. Végül mindkét korsó visszakerül az asztalra, s ezzel együtt a korábbi feszültség is visszaköszön, melynek határozottan nem tesz jót a nő által felvázolt forgatókönyv hősünk elméjében történő vizuális kivetülése. Szinte feláll a szőr a hatán ahogy a fura mód kellemes szavak beleivódnak hallójárataiba. Azonban csendben tűri, érzéseit és gondolatait egy hamiskás félmosoly, s vidám tekintet mögé rejtve.
Bár a „kedvenc fogadós” kijelentés kapcsán nem egy ehhez kapcsolódó keresetlen szó jut eszébe, amelyeket régi cimborája feltehetően nem venne túl jó néven, a sötételf még ezen szavak mondatba rendezéséig sem jut el, oly gyorsan terelődnek tova gondolatai. A hirtelen érintéstől tetőtől talpig borzongás járja át a férfit, melynek kellemességéről valószínűleg napestig vitázhatna egy másik énjével. Egy darabig tűri. Pontosan addig míg a nő be nem fejezi mondandóját, majd arcáról elillan a vigyor s akár a macska a prédájára, úgy csap le ő is ragadja meg a nő kezét, hogy félretolja az arcából. Nem szorít rá különösebben így, ha társa szabadulni óhajt a férfi markából könnyen megteheti.*
- Vigyázz, mert a pislákoló parázs is csúnyán megégethet!
*Böki oda szárazon a szemben ülőnek, majd egy fáradt sóhajt megeresztve a nagyvilágba elengedi a nő kezét s hátát újból széke támlájának veti. Tekintete az asztalon felejtett pipájára téved, s látva a még belőle szállingózó füstöt megragadja az apró faszerkezetet s beleszippant, majd ezt követően a szemben ülő felé nyújtja. Független attól, hogy az elfogadja-e békéltető gesztusát ezen szavak követik:*
- Amondó vagyok, hogy igyunk meg még valamit, keressünk egy eldugottabb helyet, és tán megismerhetjük egymást behatóbban is, hogy indokolt legyen az előbbi folytatása.
*Az első pontnak eleget téve kiissza kupája maradékát, majd a második pont lebonyolításán morfondírozva fél szemmel a fürdőház ajtaja felé pillant.*
17651. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 23:10:57
Üzenet elküldve: 2022-08-18 23:10:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Mindig is érdekes ízlése volt. Ezt általában véve odahaza igen sűrűn nehezményezték, ami ahhoz vezetett, hogy a tündi-bündi fajtársakat inkább maga mögött hagyta. Nem állítja, hogy zavarta a dolog, hogy a nyájban ő volt az egyedüli feketebárány. Pusztán csak unta már a helyzetét. Azt a gyomorforgató elképzelést, hogy egy némelyiküket dicsfény övez, amitől kitűnnek a többi faj közül. Artheniorról pedig azt hallotta, hogy egy érdekes olvasztótégely, amely megannyi fajnak ad mentsvárat, otthont, nyugalmat. Ahol, ha ki is tűnik nem kell hallgatni a folyamatos fejmosást. Itt szabadon lehet egy sötételf asztaltársa is akár, ahogyan most is teszi. Odahaza mennyire mélységesen fel lennének háborodva. Ez a gondolat pedig egy elégedett vigyort varázsol az arcára, de hamar igyekszik is visszafogni magát, nehogy kiessen a szerepéből. Szóval bőszen magyarázhatná, hogy mit is takar az, hogy épp önmagára készül rátalálni, de ha társa is titkolózik, hát a lényeget ő is megtartja magának. Egyelőre.
Inkább beleéli magát az alkohol mámorába és a kedvére való szópárbajba, amit a férfival vívhat. A távolság szinte a semmire csökken le, de nem sikerül visszavonulóra késztetnie a férfit. Ez hamar az arcára is varázsol egy elismerő mosolyt, bár az igazat megvallva attól nem tartott, hogy épp a sötétbőrű lenne valami betoji pojáca. Sőt, így még kellemesebb is az elé állított képzeletbeli kihívás. Meg hát a látvány sem utolsó, ahogy a tapintható feszültség is jóleső borzongással tölti el. Élvezi a helyzetet, ezt le sem tagadhatná, főleg, hogy arcán teljesen eluralkodik az elégedettség. Ezen még az odabúgott megjegyzés, a hirtelen kellemes hangnemre váltás sem nagyon változtat. Azt nem tagadja, hogy az elején azért nem rúgná oldalba a meglepettség, de pillanatok alatt visszaül a nyeregbe, s csak egy apró vállrándítással felel. Először.
A kezeit leengedve fog egyikkel a sörére, de szemeit továbbra sem emeli le a másikról. Meglögyböli a pohárban a tartalmát, s csak ezután húzódik el annyira, hogy fejét oldalra fordíthassa, s lehajthassa a maradék italt. Ahogy az utolsó keserű korty is lefolyik a torkán azért már kissé összeszorítja a szemeit, mert a hirtelen iszogatás már hamarabb fejbe vágja, mint az első pár nagy korty. De igyekszik ezen a kis problémán is uralkodni, hogy azután visszatérjen az előző pozíciójába. Álla ismét az öklein pihen, miután a kiürült poharat eltolja az útból. A távolságot pedig továbbra sem hagyja növekedni kettejük között.*
- És ki flörtöl most kivel?
*Hunyorog sunyi mosollyal a másikra.*
- Ha én flörtölnék, akkor kedveském már valószínűleg te a szék háttámlájának lennél préselve, ahogy én az öledben még kevesebb távolságot tartva ejteném meg ezt a jelenlegi eszmecserét.
*Jegyzi meg színtelen hangon és tárgyilagosan. Ami mellé igyekszik olyan határozott és komoly maradni, mintha ettől a kimeneteltől valóban tartania kéne a férfinak.*
- De túlságosan kedvemre való ez a fogadó, így nem venném a lelkemre, ha a kedvenc fogadósom kitenne, mint a macskát a dolgát végezni.
*Sandít is oldalra az említettet kémlelve, aki csak vigyorogva csóválja a fejét, miközben igyekszik a pult törölgetésével álcázni azt, ahogy a furcsa páros színjátékát fürkészi. Ezt a leány csak egy kósza vigyorral jutalmazza, majd ismét a sötétbőrűre szegezi kékjeit. *
- Meg félő, hogy az ilyen "vén kujonok" hamar megsérülnének egy ilyen akció után.
*Emeli meg fejét a kezéről, hogy jobbjának kinyújtott mutatóujjával a férfi állára simítson, majd kissé megemelve a fejét jobban szemügyre vehesse a rövid arcszőrzettel rendelkező fizimiskát. Ami mi tagadás azért lenyűgözi ezt a női szívet, hisz nem olyan, mint az odahaza megszokott sima bőr. Ami inkább hajaz egy újszülött hátsójára, semmint egy igazi férfira.*
- Hiszen van az a mondás, miszerint jó a heves tűz mellet melegedni, de ha már a hosszú ideje pislákoló parazsat nem tudod feléleszteni, akkor jobb, ha másik tábor után nézel.
*Szinte ragadozó vigyorral emeli magasba a szemöldökeit, ahogy a férfi reakcióját figyeli.*
*Mindig is érdekes ízlése volt. Ezt általában véve odahaza igen sűrűn nehezményezték, ami ahhoz vezetett, hogy a tündi-bündi fajtársakat inkább maga mögött hagyta. Nem állítja, hogy zavarta a dolog, hogy a nyájban ő volt az egyedüli feketebárány. Pusztán csak unta már a helyzetét. Azt a gyomorforgató elképzelést, hogy egy némelyiküket dicsfény övez, amitől kitűnnek a többi faj közül. Artheniorról pedig azt hallotta, hogy egy érdekes olvasztótégely, amely megannyi fajnak ad mentsvárat, otthont, nyugalmat. Ahol, ha ki is tűnik nem kell hallgatni a folyamatos fejmosást. Itt szabadon lehet egy sötételf asztaltársa is akár, ahogyan most is teszi. Odahaza mennyire mélységesen fel lennének háborodva. Ez a gondolat pedig egy elégedett vigyort varázsol az arcára, de hamar igyekszik is visszafogni magát, nehogy kiessen a szerepéből. Szóval bőszen magyarázhatná, hogy mit is takar az, hogy épp önmagára készül rátalálni, de ha társa is titkolózik, hát a lényeget ő is megtartja magának. Egyelőre.
Inkább beleéli magát az alkohol mámorába és a kedvére való szópárbajba, amit a férfival vívhat. A távolság szinte a semmire csökken le, de nem sikerül visszavonulóra késztetnie a férfit. Ez hamar az arcára is varázsol egy elismerő mosolyt, bár az igazat megvallva attól nem tartott, hogy épp a sötétbőrű lenne valami betoji pojáca. Sőt, így még kellemesebb is az elé állított képzeletbeli kihívás. Meg hát a látvány sem utolsó, ahogy a tapintható feszültség is jóleső borzongással tölti el. Élvezi a helyzetet, ezt le sem tagadhatná, főleg, hogy arcán teljesen eluralkodik az elégedettség. Ezen még az odabúgott megjegyzés, a hirtelen kellemes hangnemre váltás sem nagyon változtat. Azt nem tagadja, hogy az elején azért nem rúgná oldalba a meglepettség, de pillanatok alatt visszaül a nyeregbe, s csak egy apró vállrándítással felel. Először.
A kezeit leengedve fog egyikkel a sörére, de szemeit továbbra sem emeli le a másikról. Meglögyböli a pohárban a tartalmát, s csak ezután húzódik el annyira, hogy fejét oldalra fordíthassa, s lehajthassa a maradék italt. Ahogy az utolsó keserű korty is lefolyik a torkán azért már kissé összeszorítja a szemeit, mert a hirtelen iszogatás már hamarabb fejbe vágja, mint az első pár nagy korty. De igyekszik ezen a kis problémán is uralkodni, hogy azután visszatérjen az előző pozíciójába. Álla ismét az öklein pihen, miután a kiürült poharat eltolja az útból. A távolságot pedig továbbra sem hagyja növekedni kettejük között.*
- És ki flörtöl most kivel?
*Hunyorog sunyi mosollyal a másikra.*
- Ha én flörtölnék, akkor kedveském már valószínűleg te a szék háttámlájának lennél préselve, ahogy én az öledben még kevesebb távolságot tartva ejteném meg ezt a jelenlegi eszmecserét.
*Jegyzi meg színtelen hangon és tárgyilagosan. Ami mellé igyekszik olyan határozott és komoly maradni, mintha ettől a kimeneteltől valóban tartania kéne a férfinak.*
- De túlságosan kedvemre való ez a fogadó, így nem venném a lelkemre, ha a kedvenc fogadósom kitenne, mint a macskát a dolgát végezni.
*Sandít is oldalra az említettet kémlelve, aki csak vigyorogva csóválja a fejét, miközben igyekszik a pult törölgetésével álcázni azt, ahogy a furcsa páros színjátékát fürkészi. Ezt a leány csak egy kósza vigyorral jutalmazza, majd ismét a sötétbőrűre szegezi kékjeit. *
- Meg félő, hogy az ilyen "vén kujonok" hamar megsérülnének egy ilyen akció után.
*Emeli meg fejét a kezéről, hogy jobbjának kinyújtott mutatóujjával a férfi állára simítson, majd kissé megemelve a fejét jobban szemügyre vehesse a rövid arcszőrzettel rendelkező fizimiskát. Ami mi tagadás azért lenyűgözi ezt a női szívet, hisz nem olyan, mint az odahaza megszokott sima bőr. Ami inkább hajaz egy újszülött hátsójára, semmint egy igazi férfira.*
- Hiszen van az a mondás, miszerint jó a heves tűz mellet melegedni, de ha már a hosszú ideje pislákoló parazsat nem tudod feléleszteni, akkor jobb, ha másik tábor után nézel.
*Szinte ragadozó vigyorral emeli magasba a szemöldökeit, ahogy a férfi reakcióját figyeli.*
17650. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 20:53:50
Üzenet elküldve: 2022-08-18 20:53:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Bár a férfi nem épp egy jeles emberismerő, aki úgy olvas az emberi gesztusokból akár a vajákosok a madarak röptéből, ennek ellenére nem esik nehezére megállapítani, hogy a nő hallgatása egyfajta válaszcsapás korábbi szűkszavúságára. Ezen ponton pedig szélesedik az önelégült mosoly a képén. Na nem azért mert netalántán fel találta bőszíteni asztaltársát, sokkal inkább annak a gondolata szórakoztatja, hogy ő mindössze két korsó sör, illetve néhány kósza pletyka erejéig látogatta meg a város fogadóját, ehhez képest pedig épp egyfajta visszafogott szópárbajt vív egy idegennel.*
~Ne keresd a bajt. Megtalál az magától is.~
*Visszhangzanak elméjében a szavak, egy olyan ember hangján aki már rég maga mögött hagyta ezt a világot s hősünket is. Ennek hála az önfeledt vigyor ismét kap némi keserű bukét, s sajna nem csupán az időközben felbuffanó sör habjától, mely utóbbi jelenség, a férfi visszafogottságának hála sokkal inkább tűnik egyfajta különös csuklásnak semmint a sokak által méltán udvariatlannak titulált, ám mégis természetes gázcserefolyamatnak. A keserűség persze nem tart sokáig, ugyanis annak helyét a férfi arcán elhódítja a kíváncsiság s a meglepettség egyvelege, ahogy érdeklődve figyeli a szemben ülő fél látványos mutatványát. Legalábbis elfhez mérten látványos. Egy törptől például az lenne meglepő, ha nem így inna.
Ahogy a korsó nagyot koppan az asztal lapján, egyik pillanatról a másikra már-már bántóan röviddé válik a két fél dacos tekintete közti távolság, s bár a helyzet kezd egyfajta különös feszültséggel telítődni, a férfi úgy dönt nem visszakozik, helyette egy elismerő biccentéssel honorálja a korábbi produkciót, valamit a nő válaszát is, jelentsen bármit is az, hogy önmagára próbál rátalálni, mely mondat megértésében a szemöldökvonogatás sem szolgál segítséggel.
A kettejük közt lévő táv még inkább megrövidül, s bár a férfi nem emeli a tétet, állja a sarat és nem moccan. Rezzenéstelen arccal tűri a szavakat, valamint an ő kutató pillantásait, tekintete pedig az édes mosolyra vándorol.*
- Érdekes módja ez a flörtölésnek.
*Búgja oda a nőnek, előhalászva kellemesebben csengő hangnemét.*
*Bár a férfi nem épp egy jeles emberismerő, aki úgy olvas az emberi gesztusokból akár a vajákosok a madarak röptéből, ennek ellenére nem esik nehezére megállapítani, hogy a nő hallgatása egyfajta válaszcsapás korábbi szűkszavúságára. Ezen ponton pedig szélesedik az önelégült mosoly a képén. Na nem azért mert netalántán fel találta bőszíteni asztaltársát, sokkal inkább annak a gondolata szórakoztatja, hogy ő mindössze két korsó sör, illetve néhány kósza pletyka erejéig látogatta meg a város fogadóját, ehhez képest pedig épp egyfajta visszafogott szópárbajt vív egy idegennel.*
~Ne keresd a bajt. Megtalál az magától is.~
*Visszhangzanak elméjében a szavak, egy olyan ember hangján aki már rég maga mögött hagyta ezt a világot s hősünket is. Ennek hála az önfeledt vigyor ismét kap némi keserű bukét, s sajna nem csupán az időközben felbuffanó sör habjától, mely utóbbi jelenség, a férfi visszafogottságának hála sokkal inkább tűnik egyfajta különös csuklásnak semmint a sokak által méltán udvariatlannak titulált, ám mégis természetes gázcserefolyamatnak. A keserűség persze nem tart sokáig, ugyanis annak helyét a férfi arcán elhódítja a kíváncsiság s a meglepettség egyvelege, ahogy érdeklődve figyeli a szemben ülő fél látványos mutatványát. Legalábbis elfhez mérten látványos. Egy törptől például az lenne meglepő, ha nem így inna.
Ahogy a korsó nagyot koppan az asztal lapján, egyik pillanatról a másikra már-már bántóan röviddé válik a két fél dacos tekintete közti távolság, s bár a helyzet kezd egyfajta különös feszültséggel telítődni, a férfi úgy dönt nem visszakozik, helyette egy elismerő biccentéssel honorálja a korábbi produkciót, valamit a nő válaszát is, jelentsen bármit is az, hogy önmagára próbál rátalálni, mely mondat megértésében a szemöldökvonogatás sem szolgál segítséggel.
A kettejük közt lévő táv még inkább megrövidül, s bár a férfi nem emeli a tétet, állja a sarat és nem moccan. Rezzenéstelen arccal tűri a szavakat, valamint an ő kutató pillantásait, tekintete pedig az édes mosolyra vándorol.*
- Érdekes módja ez a flörtölésnek.
*Búgja oda a nőnek, előhalászva kellemesebben csengő hangnemét.*
17649. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 19:30:55
Üzenet elküldve: 2022-08-18 19:30:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Egy durcás szájhúzás kíséretében fonja össze kezeit a mellei előtt, ahogy a férfi ismét csak hárítani igyekszik. Már épp szóvá is tenné, hogy annak ellenére, hogy kellemes társaságnak bizonyul, eléggé ellensúlyozza azzal, hogy egy undok fráter. De végül is így vagy úgy, megérkeznek a várva-várt, de igen szűkre szabott válaszok. Majdan a kérdések is megérkeznek ő hozzá is. Természetesen a nőies időhúzást választja, hogy ha őt sem elégítette ki megfelelőképp a férfi, hát ő sem fog szívességet tenni. Bár azt is meg meri kockáztatni, hogy valójában ez csak egy általános tiszteletkör és igazából a férfit abszolúte nem érdekli sápadt bőrű rokona. Inkább igyekszik megcáfolni a meg nem említett gondolatot és jó nagyokat kortyol ki a pohárból. Ahogy amaz ismét koppan az asztal lapján újból megemeli fejét, hogy állhassa a férfi tekintetét. Ő maga sem rest az asztalra könyökölni, hogy szintúgy közelebb hajolhasson, mivel szinte kihívásnak veszi a férfi cselekedetét. Így a világos szemeket fürkészve mosolyodik el baljósan bájosan.*
- Épp igyekszek rátalálni önmagamra.
*Vonogatja meg a szemöldökeit, ahogy kékjei fel, s alá cikáznak a férfi vonásait fürkészve.*
- Azt hallottam szép a város, a fogadó pedig a neve miatt tetszett. Ha nagylány leszek nekem is lesz egy pegazusom.
*Vigyorodik el, majd szemérmetlen közelségbe hajol, hogy egy kicsit igyekezzen visszavonulóra kényszeríteni a férfit.*
- És nem tagadom ilyen hozzád hasonló magányos "vén kujonokat" szoktam reggelizni.
*Billenti félre a fejét egy újabb édes mosollyal, ahogy az állát az öklein támasztja meg.*
*Egy durcás szájhúzás kíséretében fonja össze kezeit a mellei előtt, ahogy a férfi ismét csak hárítani igyekszik. Már épp szóvá is tenné, hogy annak ellenére, hogy kellemes társaságnak bizonyul, eléggé ellensúlyozza azzal, hogy egy undok fráter. De végül is így vagy úgy, megérkeznek a várva-várt, de igen szűkre szabott válaszok. Majdan a kérdések is megérkeznek ő hozzá is. Természetesen a nőies időhúzást választja, hogy ha őt sem elégítette ki megfelelőképp a férfi, hát ő sem fog szívességet tenni. Bár azt is meg meri kockáztatni, hogy valójában ez csak egy általános tiszteletkör és igazából a férfit abszolúte nem érdekli sápadt bőrű rokona. Inkább igyekszik megcáfolni a meg nem említett gondolatot és jó nagyokat kortyol ki a pohárból. Ahogy amaz ismét koppan az asztal lapján újból megemeli fejét, hogy állhassa a férfi tekintetét. Ő maga sem rest az asztalra könyökölni, hogy szintúgy közelebb hajolhasson, mivel szinte kihívásnak veszi a férfi cselekedetét. Így a világos szemeket fürkészve mosolyodik el baljósan bájosan.*
- Épp igyekszek rátalálni önmagamra.
*Vonogatja meg a szemöldökeit, ahogy kékjei fel, s alá cikáznak a férfi vonásait fürkészve.*
- Azt hallottam szép a város, a fogadó pedig a neve miatt tetszett. Ha nagylány leszek nekem is lesz egy pegazusom.
*Vigyorodik el, majd szemérmetlen közelségbe hajol, hogy egy kicsit igyekezzen visszavonulóra kényszeríteni a férfit.*
- És nem tagadom ilyen hozzád hasonló magányos "vén kujonokat" szoktam reggelizni.
*Billenti félre a fejét egy újabb édes mosollyal, ahogy az állát az öklein támasztja meg.*
17648. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 18:57:13
Üzenet elküldve: 2022-08-18 18:57:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Szó mi szó, a rövid tószt hallatán hősünk egyik szemöldöke látványosan a másik fölé csusszan, ugyanis ha a nő gondolatai úgy járnak a következő körön, hogy a jelenlegihez még hozzá sem kezdett, könnyen meglehet, hogy a korábban tett felajánlás fordulni látszik majd, s a férfi lesz az akinek nyugvóhelyére kell majd támogatnia a nőt, bár ezen jövőkép kialakulásában hatalmas szerepe van annak, hogy a sötételf fejében mérsékelt megalapozottsággal él a megfigyelés, mely szerint jóval világosabb bőrű rokonai elég gyérül bírják a szeszes italok fogyasztását. Ezen meglátásait természetesen megtartja magának kizárólag a móka kedvéért, így az ünneprontó szónoklat helyett boldogan kortyol sörébe. Kellemes borzongás járja át testét ahogy a hűs habzó nedű lezubog a nyelőcsövén, mely eufóriát tovább fokozza a tényező, ami szerint sörből mindig a második pohár esik jobban. Az érzékek eltompulnak a keserűségre, s kivehetőbbé válnak az aromák. Legalábbis hősünk valahogy így jellemezné a jelenséget.
Az ízlelőbimbókra koncentrált figyelem akarva, vagy tán sokkal inkább akaratlanul, egy szempillantás alatt csoportosul át a többi érzékszervre ahogy, a sötételf fülét megüti a szemben ülő motyogása. Kissé meglepetten hallgatja végig a kérdésáradatot, leszámítva annak utolsó darabját, azt ugyanis enyhe félmosollyal kíséri figyelemmel. Végül hősünk finoman csóválni kezdi fejét s megereszt egy halk kuncogást is, mit végül egy halk s fáradt sóhajjal zár.*
- Attól tartok tévedsz, ugyanis semmit sem szeretnék megosztani magamról.
*Két újabb korty sör gördül le a sötételf torkán.*
- Bár ha már ilyen szépen kértél, azt hiszem kivételt tehetek. - *Búgja maga elé, ismét elővéve szarkazmusban fürdő hangnemét.* - A válaszok sorrendben: Igen, nem, talán.
*Az utolsót követően viszonozza a vigyort, majd hirtelen ötlettől vezényelve közelebb hajol, könyökével megtámasztva magát, s tekintetét a jégkék íriszekbe fúrva érdeklődve figyeli partnerét.*
- Na és mi hozott ide egy ilyen hozzád hasonló, sokak által balga kislánynak ítélt leányt, ebbe a városba, ebbe a fogadóba, ehhez az asztalhoz, hogy egy hozzám hasonló magányos „vén kujonnal” italozgasson?
*Szó mi szó, a rövid tószt hallatán hősünk egyik szemöldöke látványosan a másik fölé csusszan, ugyanis ha a nő gondolatai úgy járnak a következő körön, hogy a jelenlegihez még hozzá sem kezdett, könnyen meglehet, hogy a korábban tett felajánlás fordulni látszik majd, s a férfi lesz az akinek nyugvóhelyére kell majd támogatnia a nőt, bár ezen jövőkép kialakulásában hatalmas szerepe van annak, hogy a sötételf fejében mérsékelt megalapozottsággal él a megfigyelés, mely szerint jóval világosabb bőrű rokonai elég gyérül bírják a szeszes italok fogyasztását. Ezen meglátásait természetesen megtartja magának kizárólag a móka kedvéért, így az ünneprontó szónoklat helyett boldogan kortyol sörébe. Kellemes borzongás járja át testét ahogy a hűs habzó nedű lezubog a nyelőcsövén, mely eufóriát tovább fokozza a tényező, ami szerint sörből mindig a második pohár esik jobban. Az érzékek eltompulnak a keserűségre, s kivehetőbbé válnak az aromák. Legalábbis hősünk valahogy így jellemezné a jelenséget.
Az ízlelőbimbókra koncentrált figyelem akarva, vagy tán sokkal inkább akaratlanul, egy szempillantás alatt csoportosul át a többi érzékszervre ahogy, a sötételf fülét megüti a szemben ülő motyogása. Kissé meglepetten hallgatja végig a kérdésáradatot, leszámítva annak utolsó darabját, azt ugyanis enyhe félmosollyal kíséri figyelemmel. Végül hősünk finoman csóválni kezdi fejét s megereszt egy halk kuncogást is, mit végül egy halk s fáradt sóhajjal zár.*
- Attól tartok tévedsz, ugyanis semmit sem szeretnék megosztani magamról.
*Két újabb korty sör gördül le a sötételf torkán.*
- Bár ha már ilyen szépen kértél, azt hiszem kivételt tehetek. - *Búgja maga elé, ismét elővéve szarkazmusban fürdő hangnemét.* - A válaszok sorrendben: Igen, nem, talán.
*Az utolsót követően viszonozza a vigyort, majd hirtelen ötlettől vezényelve közelebb hajol, könyökével megtámasztva magát, s tekintetét a jégkék íriszekbe fúrva érdeklődve figyeli partnerét.*
- Na és mi hozott ide egy ilyen hozzád hasonló, sokak által balga kislánynak ítélt leányt, ebbe a városba, ebbe a fogadóba, ehhez az asztalhoz, hogy egy hozzám hasonló magányos „vén kujonnal” italozgasson?
17647. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 17:10:23
Üzenet elküldve: 2022-08-18 17:10:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A férfi dermedt reakciójából arra mer következtetni, hogy talán hall majd valami szaftos kis történetet. Olyasfélét, ami jellemzi az idegenek találkozóját egy helyi fogadóban. De végül csupán csak egy vállrándítással megtűzdelt egyszerű válasz érkezik. Azért a fekete körítéssel bíró jégszín szemek egy pillanatra gyanakvón szűkülnek össze, de végül ő maga sem firtatja azt, ami igazából nem az ő dolga. Bár kérdése igazából költőinek is vehető, hiszen hallani most is, de hallható volt régebbről miféléknek is tekintik a mélyből érkezett népet. Bár állítólag tettek ezért a megítélésért, valahogy most társáról nem igazán tudja elképzelni, hogy akármelyik történetnek vagy pletykának volna bármiféle valóságalapja.
Inkább kanyarodik tova a sör elfogadásához, barátkozását megalapozva elfogadja a meghívást. Amit igazából neki állt szándékában első lépésként megtenni, de hát legyen az ember, elf vagy jelen esetben sötételf, a férfiúi önbeccsel nem igazán tud egy nő harcba szállni. Meg állítólag nem is érdemes abba beletiporni, mert akármennyire is vezérhím valaki, az ilyen próbálkozások akár még kislányos sértettséget is tudnak varázsolni egy marcona fickóra is. Az pedig most eléggé illúzióromboló lenne, ha asztaltársát hisztériázni látná. Bár bizonyára mókásnak mókás lenne.
Meg amúgy is meggondolatlanul csípős nyelvű némber hírében áll, már azok körében, akiknek volt szerencséje megismerni. Így magát nem hazudtolva meg azért csak döf egy kis huncut megjegyzést. A jól ismert kézmozdulat pedig azonnal vigyorgásra is készteti. Ugyanis ez annak a jele, hogy azért tud ő még bosszúságot okozni, ha nagyon ügyes. Így amíg kiérkezik a sörital, addig diadalmas arccal dől hátra a székén, mi mellé még büszkén ki is húzza magát.
Aztán már csak az marad, hogy várja a visszaérkező söröket. Természetesen az arcmimika és a tartás marad mindvégig. Meg a kaján vigyor amivel végig várja, hogy a férfi visszaügyeskedje magát a részeg botladozók között. Persze kár lenne a korsók tartalmáért, de látványnak sem lenne utolsó egy sörhabos sötételf. Hiszen a sört szereti, meg azért mi tagadás a fickó sem utolsó látvány. Amit jövet-menet van szerencséje alaposan, de burkoltan igyekezvén megfigyelni. Természetesen mikor társa visszaérkezik már a maga ártatlan pofijával nyúl a saját poharához, s követve a példát kissé megemeli azt a férfi felé.*
- A következő körre!
*Kacsint a meggondolatlan tósztra, majd nagyot kortyol a kesernyés nedűből. Hogy mi ízlik neki ezen az örök rejtély marad, de a nyári melegben, ha hidegen elé tolják az felbecsülhetetlen.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy nem mindent szeretnél megosztani magadról.
*Motyogja a korsóba, miközben kékjei rendületlenül a férfi arcát fürkészik, ahogy visszakanyarodik a nem oly rég mellőzött témához.*
- Így ezt tiszteletben tartva jöhetnek az általános témakörök. Idevalósi vagy?
*Teszi le egy kis szünet erejéig az italt.*
- A városban élsz?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, ahogy kezdi zúdítani a kérdés áradatot.*
- Napi szinten itatsz le olyanokat, akikről balga mód gondolhatják, hogy egy ártatlan kislány?
*Húzza össze sunyin a szemeit, miközben fogvillantó vigyorral erősíti meg utolsó élcelődésnek szánt kérdésének élét.*
*A férfi dermedt reakciójából arra mer következtetni, hogy talán hall majd valami szaftos kis történetet. Olyasfélét, ami jellemzi az idegenek találkozóját egy helyi fogadóban. De végül csupán csak egy vállrándítással megtűzdelt egyszerű válasz érkezik. Azért a fekete körítéssel bíró jégszín szemek egy pillanatra gyanakvón szűkülnek össze, de végül ő maga sem firtatja azt, ami igazából nem az ő dolga. Bár kérdése igazából költőinek is vehető, hiszen hallani most is, de hallható volt régebbről miféléknek is tekintik a mélyből érkezett népet. Bár állítólag tettek ezért a megítélésért, valahogy most társáról nem igazán tudja elképzelni, hogy akármelyik történetnek vagy pletykának volna bármiféle valóságalapja.
Inkább kanyarodik tova a sör elfogadásához, barátkozását megalapozva elfogadja a meghívást. Amit igazából neki állt szándékában első lépésként megtenni, de hát legyen az ember, elf vagy jelen esetben sötételf, a férfiúi önbeccsel nem igazán tud egy nő harcba szállni. Meg állítólag nem is érdemes abba beletiporni, mert akármennyire is vezérhím valaki, az ilyen próbálkozások akár még kislányos sértettséget is tudnak varázsolni egy marcona fickóra is. Az pedig most eléggé illúzióromboló lenne, ha asztaltársát hisztériázni látná. Bár bizonyára mókásnak mókás lenne.
Meg amúgy is meggondolatlanul csípős nyelvű némber hírében áll, már azok körében, akiknek volt szerencséje megismerni. Így magát nem hazudtolva meg azért csak döf egy kis huncut megjegyzést. A jól ismert kézmozdulat pedig azonnal vigyorgásra is készteti. Ugyanis ez annak a jele, hogy azért tud ő még bosszúságot okozni, ha nagyon ügyes. Így amíg kiérkezik a sörital, addig diadalmas arccal dől hátra a székén, mi mellé még büszkén ki is húzza magát.
Aztán már csak az marad, hogy várja a visszaérkező söröket. Természetesen az arcmimika és a tartás marad mindvégig. Meg a kaján vigyor amivel végig várja, hogy a férfi visszaügyeskedje magát a részeg botladozók között. Persze kár lenne a korsók tartalmáért, de látványnak sem lenne utolsó egy sörhabos sötételf. Hiszen a sört szereti, meg azért mi tagadás a fickó sem utolsó látvány. Amit jövet-menet van szerencséje alaposan, de burkoltan igyekezvén megfigyelni. Természetesen mikor társa visszaérkezik már a maga ártatlan pofijával nyúl a saját poharához, s követve a példát kissé megemeli azt a férfi felé.*
- A következő körre!
*Kacsint a meggondolatlan tósztra, majd nagyot kortyol a kesernyés nedűből. Hogy mi ízlik neki ezen az örök rejtély marad, de a nyári melegben, ha hidegen elé tolják az felbecsülhetetlen.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy nem mindent szeretnél megosztani magadról.
*Motyogja a korsóba, miközben kékjei rendületlenül a férfi arcát fürkészik, ahogy visszakanyarodik a nem oly rég mellőzött témához.*
- Így ezt tiszteletben tartva jöhetnek az általános témakörök. Idevalósi vagy?
*Teszi le egy kis szünet erejéig az italt.*
- A városban élsz?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, ahogy kezdi zúdítani a kérdés áradatot.*
- Napi szinten itatsz le olyanokat, akikről balga mód gondolhatják, hogy egy ártatlan kislány?
*Húzza össze sunyin a szemeit, miközben fogvillantó vigyorral erősíti meg utolsó élcelődésnek szánt kérdésének élét.*
17646. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-18 15:47:17
Üzenet elküldve: 2022-08-18 15:47:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*A kérdést hallva hősünk hacsak egy pillanat erejéig is, de megdermed, ahogy a rég elfeledni kívánt emlékképek újból ostrom alá veszik az elméjét óvó gátat. Ez azonban egy olyan harc melyben, a sötételfnek már nem kis gyakorlata van, így egy fáradt sóhajt eresztve a nagyvilágba, gondolatai diadalittasan térnek vissza a jelenbe. A feltett kérdést ízlelgetve felmerül az igazmondás is mint lehetőség, ez azonban mint minden egyes korábbi alkalommal ismételten elvetésre kerül.*
- Azt én is szeretném tudni.
*Böki oda a kitérő választ szárazon, egy unott vállrándítással megtámogatva hamis szavait, közben pedig végig fenntartva a szemkontaktust, a hihetőség elérése érdekében. Nem mintha bármit is bizonyítania kéne a lánynak, mindössze nem óhajtja a téma további boncolgatását.
Legnagyobb örömére a téma tova is terelődik két kupa sörre, valamint fokozva a boldogságot, a két téma közt megtörtént domborzati kutatás is sikeresen, a leány tudta nélkül zajlódott le, ezzel egy újabb kínos beszélgetés lehetőségét söpörve a szőnyeg alá.*
- Kiváló!
*Csapja össze tenyerét, lehetőleg oly erővel, hogy az így keletkezett tompa hang még a szomszéd asztalnál ülők figyelmét se vonja a két fős, a díszes jelzővel még jóindulattal sem illethető társaságra. Még mielőtt útra kelne, hogy a helyi alkoholisták és egyéb zugivók tengerén átverekedve lehorgonyozzon a pultnál, két sör lecsapolásának erejéig, megtörténik egy bemutatkozás is, mindkét fél részéről, s az ennek végeredményét képező ráncok a leány homlokán, enyhén önfeledt mosolyt csalnak a férfi arcára. Az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésre azonban nem válaszol, helyette felugrik az asztaltól, tartva a kiszáradás veszélyétől.*
- Tán ezért is tűrlek meg ilyen jó szívvel az asztalomnál.
*Böki oda a lánynak pimasz félmosollyal, arra vonatkozóan, hogy még újnak számít ebben a túlméretezett faluban, a többit pedig mindössze egy biccentéssel nyugtázza. Legalábbis amíg meg nem indul a pult irányába, ugyanis az utolsó csípős megjegyzéseket hallva, egy az asztaltársa által már korábban használt kézjelet mutat fel a válla fölött, ezzel mintegy visszaszolgáltatva a nem éppen kedves gesztust.
A pulthoz érve barátilag csendre inti a kajánul vigyorgó fogadóst, s le is adja rendelését. Nem sokkal később 26 aranyérme csilingelve hullik a pultra mit két korsónyi Ullamar sör halk koppanása követ. Hősünk egy újabb biccentést intéz az intézmény üzemeltetője felé, nem csupán a két sört, hanem a hallgatását is megköszönve, majd a két korsót egy-egy kezébe véve indul vissza asztalához. Két csordultig teli kupával az út már messze nem annyira biztonságos, mint azok nélkül, azonban néhány bizonytalan léptű helyitől eltekintve, az akció sikerrel zárul s egy csepp se vész kárba. Asztaltársának szánt korsót a leány elé tolja magáét pedig arcmagasságba emelve ennyit mond:*
- Egészség.
*A kérdést hallva hősünk hacsak egy pillanat erejéig is, de megdermed, ahogy a rég elfeledni kívánt emlékképek újból ostrom alá veszik az elméjét óvó gátat. Ez azonban egy olyan harc melyben, a sötételfnek már nem kis gyakorlata van, így egy fáradt sóhajt eresztve a nagyvilágba, gondolatai diadalittasan térnek vissza a jelenbe. A feltett kérdést ízlelgetve felmerül az igazmondás is mint lehetőség, ez azonban mint minden egyes korábbi alkalommal ismételten elvetésre kerül.*
- Azt én is szeretném tudni.
*Böki oda a kitérő választ szárazon, egy unott vállrándítással megtámogatva hamis szavait, közben pedig végig fenntartva a szemkontaktust, a hihetőség elérése érdekében. Nem mintha bármit is bizonyítania kéne a lánynak, mindössze nem óhajtja a téma további boncolgatását.
Legnagyobb örömére a téma tova is terelődik két kupa sörre, valamint fokozva a boldogságot, a két téma közt megtörtént domborzati kutatás is sikeresen, a leány tudta nélkül zajlódott le, ezzel egy újabb kínos beszélgetés lehetőségét söpörve a szőnyeg alá.*
- Kiváló!
*Csapja össze tenyerét, lehetőleg oly erővel, hogy az így keletkezett tompa hang még a szomszéd asztalnál ülők figyelmét se vonja a két fős, a díszes jelzővel még jóindulattal sem illethető társaságra. Még mielőtt útra kelne, hogy a helyi alkoholisták és egyéb zugivók tengerén átverekedve lehorgonyozzon a pultnál, két sör lecsapolásának erejéig, megtörténik egy bemutatkozás is, mindkét fél részéről, s az ennek végeredményét képező ráncok a leány homlokán, enyhén önfeledt mosolyt csalnak a férfi arcára. Az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésre azonban nem válaszol, helyette felugrik az asztaltól, tartva a kiszáradás veszélyétől.*
- Tán ezért is tűrlek meg ilyen jó szívvel az asztalomnál.
*Böki oda a lánynak pimasz félmosollyal, arra vonatkozóan, hogy még újnak számít ebben a túlméretezett faluban, a többit pedig mindössze egy biccentéssel nyugtázza. Legalábbis amíg meg nem indul a pult irányába, ugyanis az utolsó csípős megjegyzéseket hallva, egy az asztaltársa által már korábban használt kézjelet mutat fel a válla fölött, ezzel mintegy visszaszolgáltatva a nem éppen kedves gesztust.
A pulthoz érve barátilag csendre inti a kajánul vigyorgó fogadóst, s le is adja rendelését. Nem sokkal később 26 aranyérme csilingelve hullik a pultra mit két korsónyi Ullamar sör halk koppanása követ.
Hősünk egy újabb biccentést intéz az intézmény üzemeltetője felé, nem csupán a két sört, hanem a hallgatását is megköszönve, majd a két korsót egy-egy kezébe véve indul vissza asztalához. Két csordultig teli kupával az út már messze nem annyira biztonságos, mint azok nélkül, azonban néhány bizonytalan léptű helyitől eltekintve, az akció sikerrel zárul s egy csepp se vész kárba. Asztaltársának szánt korsót a leány elé tolja magáét pedig arcmagasságba emelve ennyit mond:*- Egészség.
17645. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-17 21:19:04
Üzenet elküldve: 2022-08-17 21:19:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Szerencsére sokáig nem kell azon agonizálnia, hogy hogyan is értesse meg partnerével azon bizonyos "izé" igazi jelenését. Főként azért mert elég hamar ráun arra, hogy hadonászva próbálja meg elmutogatva megértetni a másikkal mire is gondol. Igazából azt a bizonyos beidegződéses témát sem firtatná sokáig, amit a sötételf elé tárt. Bár az igaz, hogy pár pillanatig értetlenül pislog, majd mintha szikra gyúlna abban a kis buksiban, értőn kezd is bólogatni. Annak idején meg akarták őt is etetni az olyan maszlagokkal, miszerint az orkok, a sötételfek, akármi másik faj olyan rossz hatással lennének rá, hogy jobb nem kezdeni egyikkel sem. De természetesen Ymra mindig is kirívó példa volt fajtársai között, így nem igazán érdekelte, hogy éppen ki szolgáltat neki társaságot. Ahogyan most sem izgatja, hogy éppen egy sötételf szolgál társul a kolbász mellé.*
- Mert mégis mi bajuk van veled?
*Vonja fel a szemöldökeit őszinte kíváncsisággal. Ahogy fejében ismét fellobbannak azok az emlékek, miszerint orkokkal falatozott, törpökkel vándorolt. Az igaz, hogy eddig sötételfhez ilyen közelségben nem volt szerencséje, de egyszer nem árt ezt is kipróbálni. Most pedig nem igazán lehet panasza. De ezen való filozofálgatásáról az a fránya gyomorhang hamar el is tereli a figyelmét, hogy helyet adjon egy kipirult vigyornak. Mivel a pillanatokkal azelőtti vizslatás fel sem tűnik neki, így teljes ártatlanságában a böffentés utáni zavar álcázásával van elfoglalva.*
- Köszönöm.
*Jegyzi meg derűsen, majd egy kissé fancsalibban pillog a másikra, mikor emlegetésre kerül az a kör is, amit a férfi készül elsőnek állni. Nem akarna olyan pofátlan lenni, hogy nemet mondjon rá. Egy pohárka akármi azért még csak lecsúszna a torkán. Ha másért nem, hát, hogy az út porát lemossa.*
- Udvariasságom jeleként az még talán elférne.
*Vakar is az állára, mint akinek komolyan el kell tűnődnie, hogy el akarja e fogadni az italt. Pedig ingyen van, ő pedig nem is lenne pofátalan, ha pusztán csak elfogadna egy meghívást. Kár is lenne ezen törnie magát, de azért nem akar ingyenélőnek sem tűnni. De egy picit még elhúzza ezt a dolgot és inkább illedelmesen bemutatkozik, meg magához illő módon komiszkodik is egy kevéskét. Amitől úgy néz ki, hogy a partnere sem idegenkedik, ami igencsak ráncba borítja a leány homlokát.*
- Kevésbé?
*Szökik is fel jobb szemöldöke a bal fölé, de figyelme ismét hamar elterelődni látszik, ahogy a másik felpattan az asztal mellől.*
- Az én becsületem lényegtelen, mert új vagyok a városban. De attól tartanék a helyedben, hogy téged hírbe hoznak egy kislánnyal.
*Szúrja oda a másiknak, ami mellé még egy ravaszabb mosolyt is mellékel. De pillanatokon belül a mosoly enyhül és ismét kihúzva magát csak rábiccent a sör ötletére.*
- A kedvedért mellőzöm a gyümölcslevet. Jöhet a sör, nehogy valaki rossz híredet keltse, hogy képes vagy egy elf kislánnyal kikezdeni. *Legyintget is nagylelkűen.* Vén kujon.
*Teszi hozzá a végére, majd ő maga is kezd felegyenesedni a székről.*
- Boldogulsz vagy segítsek, hogy mégse neked kelljen azt a két nehéz korsót cipelni?
*Szerencsére sokáig nem kell azon agonizálnia, hogy hogyan is értesse meg partnerével azon bizonyos "izé" igazi jelenését. Főként azért mert elég hamar ráun arra, hogy hadonászva próbálja meg elmutogatva megértetni a másikkal mire is gondol. Igazából azt a bizonyos beidegződéses témát sem firtatná sokáig, amit a sötételf elé tárt. Bár az igaz, hogy pár pillanatig értetlenül pislog, majd mintha szikra gyúlna abban a kis buksiban, értőn kezd is bólogatni. Annak idején meg akarták őt is etetni az olyan maszlagokkal, miszerint az orkok, a sötételfek, akármi másik faj olyan rossz hatással lennének rá, hogy jobb nem kezdeni egyikkel sem. De természetesen Ymra mindig is kirívó példa volt fajtársai között, így nem igazán érdekelte, hogy éppen ki szolgáltat neki társaságot. Ahogyan most sem izgatja, hogy éppen egy sötételf szolgál társul a kolbász mellé.*
- Mert mégis mi bajuk van veled?
*Vonja fel a szemöldökeit őszinte kíváncsisággal. Ahogy fejében ismét fellobbannak azok az emlékek, miszerint orkokkal falatozott, törpökkel vándorolt. Az igaz, hogy eddig sötételfhez ilyen közelségben nem volt szerencséje, de egyszer nem árt ezt is kipróbálni. Most pedig nem igazán lehet panasza. De ezen való filozofálgatásáról az a fránya gyomorhang hamar el is tereli a figyelmét, hogy helyet adjon egy kipirult vigyornak. Mivel a pillanatokkal azelőtti vizslatás fel sem tűnik neki, így teljes ártatlanságában a böffentés utáni zavar álcázásával van elfoglalva.*
- Köszönöm.
*Jegyzi meg derűsen, majd egy kissé fancsalibban pillog a másikra, mikor emlegetésre kerül az a kör is, amit a férfi készül elsőnek állni. Nem akarna olyan pofátlan lenni, hogy nemet mondjon rá. Egy pohárka akármi azért még csak lecsúszna a torkán. Ha másért nem, hát, hogy az út porát lemossa.*
- Udvariasságom jeleként az még talán elférne.
*Vakar is az állára, mint akinek komolyan el kell tűnődnie, hogy el akarja e fogadni az italt. Pedig ingyen van, ő pedig nem is lenne pofátalan, ha pusztán csak elfogadna egy meghívást. Kár is lenne ezen törnie magát, de azért nem akar ingyenélőnek sem tűnni. De egy picit még elhúzza ezt a dolgot és inkább illedelmesen bemutatkozik, meg magához illő módon komiszkodik is egy kevéskét. Amitől úgy néz ki, hogy a partnere sem idegenkedik, ami igencsak ráncba borítja a leány homlokát.*
- Kevésbé?
*Szökik is fel jobb szemöldöke a bal fölé, de figyelme ismét hamar elterelődni látszik, ahogy a másik felpattan az asztal mellől.*
- Az én becsületem lényegtelen, mert új vagyok a városban. De attól tartanék a helyedben, hogy téged hírbe hoznak egy kislánnyal.
*Szúrja oda a másiknak, ami mellé még egy ravaszabb mosolyt is mellékel. De pillanatokon belül a mosoly enyhül és ismét kihúzva magát csak rábiccent a sör ötletére.*
- A kedvedért mellőzöm a gyümölcslevet. Jöhet a sör, nehogy valaki rossz híredet keltse, hogy képes vagy egy elf kislánnyal kikezdeni. *Legyintget is nagylelkűen.* Vén kujon.
*Teszi hozzá a végére, majd ő maga is kezd felegyenesedni a székről.*
- Boldogulsz vagy segítsek, hogy mégse neked kelljen azt a két nehéz korsót cipelni?
17644. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-16 11:35:03
Üzenet elküldve: 2022-08-16 11:35:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt //
* Végre elérte célját a törpe. Itt ihat, és ehet egy jót. Először rendel magának egy Vajsört, 14 aranyért. Ezzel együtt még kér magának egy kis Babfőzeléket, ami 9 aranyba kerül. Nagyon jól érzi magát. Most végre tele hassal, iszogathatja vajsörét. Ezt nem mindig engedheti meg magának, de ha megteheti, olyankor benéz ide egy kis ebédre vagy vacsorára, egy kis ital mellett. Mikor elfogy a vajsöre csak üldögél, és nézelődik. Hátha valaki megszólítja, vagy szóba áll vele. Persze ennek nincs nagy esélye, de azért pár ismerős igazán meghívhatná őt még egy kis sörre. Nem mintha annyira függne az alkoholtól, csak úgy az íze végett. Tudja, hogy egy darabig nem lesz elég pénze venni magának egy üres könyvet, és íróeszközt, de reménykedik, hogy akad majd munka amit el tud vállalni, és lesz belőle pénze. *
* Végre elérte célját a törpe. Itt ihat, és ehet egy jót. Először rendel magának egy Vajsört, 14 aranyért.
Ezzel együtt még kér magának egy kis Babfőzeléket, ami 9 aranyba kerül. Nagyon jól érzi magát. Most végre tele hassal, iszogathatja vajsörét. Ezt nem mindig engedheti meg magának, de ha megteheti, olyankor benéz ide egy kis ebédre vagy vacsorára, egy kis ital mellett. Mikor elfogy a vajsöre csak üldögél, és nézelődik. Hátha valaki megszólítja, vagy szóba áll vele. Persze ennek nincs nagy esélye, de azért pár ismerős igazán meghívhatná őt még egy kis sörre. Nem mintha annyira függne az alkoholtól, csak úgy az íze végett. Tudja, hogy egy darabig nem lesz elég pénze venni magának egy üres könyvet, és íróeszközt, de reménykedik, hogy akad majd munka amit el tud vállalni, és lesz belőle pénze. *
17643. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 22:58:22
Üzenet elküldve: 2022-08-14 22:58:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Tekintve, hogy hősünk nem teljesen idióta így, bár leginkább a kontextust s nem a különös kézmozdulatokat véve alapul, nagyon hamar kikövetkezteti, hogy vajon mégis mit takar az a bizonyos „izé”, azonban túl jól szórakozik az előadáson ahhoz, hogy kisegítse a szemben ülő felet, ezzel is véget vetve a mókának. Persze így sem tart örökké, de legalább pont időben ér véget, még mielőtt unalmassá válna a látvány, vagy már túlzottan is nagy erőfeszítést jelentene Norennar számára a röhögés visszatartása.*
- A régi beidegződések.
*Nyugtázza ennyivel az udvariasságát érintő témát. Bár a városon kívüli élet sikeresen kiölte a vérszerinti rokonoktól megöröklött rossz tulajdonságok egy részét, azok napról-napra visszatértek kísérteni, avagy pontosabban, előidézni néhány kellemetlen szituációt, így nem egyszer megesett már, hogy a sötételf igyekezett túlkompenzálni az elnyomni kívánt természetét, s úgy tűnik a jelenlegi is egyik ezen pillanatoknak.*
- Mellesleg eleve nem rajonganak a magam fajtáért errefelé így az udvariasság egyfajta elővigyázatosság is.
*Fűzi hozzá a témához még mielőtt szóba kerülne az általa tán leginkább gyűlölt téma: A saját maga múltja. Erről igyekszik is minél előbb elterelni saját figyelmét, s tán részben ezért, részben pedig a fiatalsága, s az azzal járó forró vére okán, mikor a szemben ülő kihúzza magát, még ha csak egy pillanatra is, de a férfi tekintetét a lány mellkasára veti, mintegy engedelmeskedve a természet akaratának. Persze a bőrpáncél jótékony védelmet nyújt a szem ellen, de a képzeletnek még az sem szabhat határt pláne, ha az oly élénk, mint hősünké. Csak egy pillanat, mindössze ennyi kell egyetlen kutató pillantáshoz, így még a böffenés előtt elkapja tekintetét, hatalmas érdeklődéssel vizslatva a fogadó ajtaját.*
~Tán meg kéne olajozni a zsanérokat.~
*A halk bődülés természetesen mint fény a rovarokat vonzza vissza a férfi tekintetét, s látszólag rezzenéstelen arccal jegyzi meg:*
- Egészségedre!
*Ennek örömére a korsóját is magasba emeli s magába önti annak maradék tartalmát.*
- Tele? Kár, pedig épp most szerettem volna megrendelni azt a kört, amelyet én állok.
*Szomorúan dönti oldalra fejét, már amennyire gyér színészi képességei ezt megengedik neki, azonban, ha esetleg a gyatra előadásmód nem is lenne kellőképpen árulkodó, akkor a sötételf hangjából áradó szarkazmus már határozottan azzá teszi.
A gúnyos megjegyzést hallva a férfi előbb megvonja vállát, majd újból előhúzza kajánabbik vigyorát, s bár a nyelve hegyén már ott a hasonlóan komisz válasz, a nő megelőzi őt, ám csipkelődés helyett, ezúttal egy bemutatkozással.*
- Mily hízelgő szavak, pedig ám én sem vagyok földesúr. Az én nevem Norennar. Némileg kevésbé, de szintén örömömre szolgál a találkozásunk.
*Az élcelődés ellenére ezúttal barátságosabbnak titulált mosolyát húzza elő nonverbális eszköztárából. Végül alig pár pillanat elteltével pattan fel ültő helyéből, s kezébe veszi üres korsóját.*
- Remélem azért akad még némi hely egy kupa sörre, hacsak nem gyümölcslevet innál ismét. Mondjuk tartok tőle, sokan azt fogják hinni, hogy egy nagyra nőtt kislánnyal iszogatom. Gondolom egyikünk becsülete sem viselné el ezt a csorbát.
*Tekintve, hogy hősünk nem teljesen idióta így, bár leginkább a kontextust s nem a különös kézmozdulatokat véve alapul, nagyon hamar kikövetkezteti, hogy vajon mégis mit takar az a bizonyos „izé”, azonban túl jól szórakozik az előadáson ahhoz, hogy kisegítse a szemben ülő felet, ezzel is véget vetve a mókának. Persze így sem tart örökké, de legalább pont időben ér véget, még mielőtt unalmassá válna a látvány, vagy már túlzottan is nagy erőfeszítést jelentene Norennar számára a röhögés visszatartása.*
- A régi beidegződések.
*Nyugtázza ennyivel az udvariasságát érintő témát. Bár a városon kívüli élet sikeresen kiölte a vérszerinti rokonoktól megöröklött rossz tulajdonságok egy részét, azok napról-napra visszatértek kísérteni, avagy pontosabban, előidézni néhány kellemetlen szituációt, így nem egyszer megesett már, hogy a sötételf igyekezett túlkompenzálni az elnyomni kívánt természetét, s úgy tűnik a jelenlegi is egyik ezen pillanatoknak.*
- Mellesleg eleve nem rajonganak a magam fajtáért errefelé így az udvariasság egyfajta elővigyázatosság is.
*Fűzi hozzá a témához még mielőtt szóba kerülne az általa tán leginkább gyűlölt téma: A saját maga múltja. Erről igyekszik is minél előbb elterelni saját figyelmét, s tán részben ezért, részben pedig a fiatalsága, s az azzal járó forró vére okán, mikor a szemben ülő kihúzza magát, még ha csak egy pillanatra is, de a férfi tekintetét a lány mellkasára veti, mintegy engedelmeskedve a természet akaratának. Persze a bőrpáncél jótékony védelmet nyújt a szem ellen, de a képzeletnek még az sem szabhat határt pláne, ha az oly élénk, mint hősünké. Csak egy pillanat, mindössze ennyi kell egyetlen kutató pillantáshoz, így még a böffenés előtt elkapja tekintetét, hatalmas érdeklődéssel vizslatva a fogadó ajtaját.*
~Tán meg kéne olajozni a zsanérokat.~
*A halk bődülés természetesen mint fény a rovarokat vonzza vissza a férfi tekintetét, s látszólag rezzenéstelen arccal jegyzi meg:*
- Egészségedre!
*Ennek örömére a korsóját is magasba emeli s magába önti annak maradék tartalmát.*
- Tele? Kár, pedig épp most szerettem volna megrendelni azt a kört, amelyet én állok.
*Szomorúan dönti oldalra fejét, már amennyire gyér színészi képességei ezt megengedik neki, azonban, ha esetleg a gyatra előadásmód nem is lenne kellőképpen árulkodó, akkor a sötételf hangjából áradó szarkazmus már határozottan azzá teszi.
A gúnyos megjegyzést hallva a férfi előbb megvonja vállát, majd újból előhúzza kajánabbik vigyorát, s bár a nyelve hegyén már ott a hasonlóan komisz válasz, a nő megelőzi őt, ám csipkelődés helyett, ezúttal egy bemutatkozással.*
- Mily hízelgő szavak, pedig ám én sem vagyok földesúr. Az én nevem Norennar. Némileg kevésbé, de szintén örömömre szolgál a találkozásunk.
*Az élcelődés ellenére ezúttal barátságosabbnak titulált mosolyát húzza elő nonverbális eszköztárából. Végül alig pár pillanat elteltével pattan fel ültő helyéből, s kezébe veszi üres korsóját.*
- Remélem azért akad még némi hely egy kupa sörre, hacsak nem gyümölcslevet innál ismét. Mondjuk tartok tőle, sokan azt fogják hinni, hogy egy nagyra nőtt kislánnyal iszogatom. Gondolom egyikünk becsülete sem viselné el ezt a csorbát.
17642. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 20:16:30
Üzenet elküldve: 2022-08-14 20:16:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
- Hát, de van az az izé...
*Kezd is bele a z elmutogatásba, hogyan is használják azt a tűzcsiholó bizgerét, aminek neve amúgy ott lapul a nyelvén, de az égre sem akar előbukni belőle. De a kezeit nagyon ügyesen súrolja egymáson, így végül is egy patakparti alsónemű mosást is elmutogathat éppenséggel. Az biztos, hogy eme remek színpadi teljesítmény után azzal nem fog dicsekedni, hogy vándor életet próbál élni. Mondjuk a tűzgyújtás éppen nem az erőssége.*
- Mindegy. *Legyinti le magát, mikor megunja a mutatványt.* Hasznos a gyertya is.
*Bólogat a férfi remek ötletére. Az újonnan érkezett megjegyzésre viszont elég bárgyú vigyort ereszt meg, de közben azért büszkén kihúzza magát. Tudja ő, hogy remek egy társaság, nem is lehetne panasza a másiknak, de azért nem most fordulna elő elsőként, hogy valaki faképnél hagyja.*
- Hát azért várjuk meg azt a második benyomást is.
*Kapja be az utolsó falatokat kissé megkomolyodott arccal. Mert azért tényleg nem venné készpénznek, hogy remek természete még sokáig le fogja nyűgözni a jelenlévőt. Mert most bizonyára és minden kétséget kizárólag erről lehet szó.
Ha másért nem, hát azért is megéri az ő társasága, mert a leányt ugyan cseppet sem izgatja, hogy ki mikor bámulja. Az evés egy olyan természetes szakasza a mindennapjainak, mint a levegővétel. Szóval ezt a mutatványát, amit itt az asztalnál rendez le, nyugodt szívvel megművelné a nyílt utcán is. Meg az ő modora nem ennyire kifinomult, így kékjei minduntalan fürkészik a másikat, ahogy amaz a korsóba felejtkezik kissé bele. Igyekszik nem úgy bámulni, mint a félnótásokat szokás, de ha egyszer a férfi csak úgy némán pislog az italba. ~Talán most iszik először.~ Jegyzi meg magának a dolgot és ezzel el is engedte azon fonalat, miszerint a fickónak nincs ki a négy kereke. Amúgy sem lehet bolond, ha inkább ő akar a meghívást kezdeményező fél lenni. Így már a leánynak is növekedett a szimpátiája az irányába.*
- Nekem ugyan nem, de nem kell ilyen udvariasnak lenni, mert egy finom hölgy társaságában lehet.
*Legyintgeti le, miközben kihúzza magát, hogy megmutassa mennyire is finom és bájos ő maga. Tetőtől egészen a talpáig. Csak hát egy kósza, de szerencsére halk böffentés ezt is hamar romokba dönti. Azért csak mentené a menthetőt és a végén már a torkát köszörüli, mintha ebből állt volna az elejétől a dolog, de azt ő is belátja, hogy ez igencsak halott ügy. Így a vállain aprót vonva dől hátra a széken, hogy a jóllakott pocakra helyezze mindkét tenyerét.*
- Azt hiszem ez volt a végszava annak, hogy tele a tartály.
*Kuncog fel halkan és cseppet sem zavartan, ami lassan el is fúl, ahogy áttérnek a magázódás hanyagolására. A fejét félrebillentve pislog kissé értetlenül, majd ahogy leesik neki a dolog ismét csak kuncogva dől előre, hogy mindkét könyökét az asztalra, állát pedig ökleire helyezve méregesse alaposan a férfit.*
- Nem mondod. Pedig már épp fel akartam ajánlani a szolgálataimat, hogy felkísérlek a szobádba vagy haza vagy ahol alszol. Nehogy útközben meghúzódjanak az ízületeid. De így akkor már ezen szolgálatom fölöslegessé is vált.
*Egy komisz vigyor kíséretében harapja be az alsó ajkát, hagy pár pillanatnyi hatásszünetet, majd folytatja is a mondókát. természetesen már mellőzve az undokoskodást.*
- Akkor az egyik illemkört letudtuk. Jöhet a következő, mégpedig az, hogy bemutatkozom. A nevem Ymranëa. Óriási örömömre szolgál, hogy találkozhattam egy ilyen fess és fiatal gavallérral, mint jómagad.
- Hát, de van az az izé...
*Kezd is bele a z elmutogatásba, hogyan is használják azt a tűzcsiholó bizgerét, aminek neve amúgy ott lapul a nyelvén, de az égre sem akar előbukni belőle. De a kezeit nagyon ügyesen súrolja egymáson, így végül is egy patakparti alsónemű mosást is elmutogathat éppenséggel. Az biztos, hogy eme remek színpadi teljesítmény után azzal nem fog dicsekedni, hogy vándor életet próbál élni. Mondjuk a tűzgyújtás éppen nem az erőssége.*
- Mindegy. *Legyinti le magát, mikor megunja a mutatványt.* Hasznos a gyertya is.
*Bólogat a férfi remek ötletére. Az újonnan érkezett megjegyzésre viszont elég bárgyú vigyort ereszt meg, de közben azért büszkén kihúzza magát. Tudja ő, hogy remek egy társaság, nem is lehetne panasza a másiknak, de azért nem most fordulna elő elsőként, hogy valaki faképnél hagyja.*
- Hát azért várjuk meg azt a második benyomást is.
*Kapja be az utolsó falatokat kissé megkomolyodott arccal. Mert azért tényleg nem venné készpénznek, hogy remek természete még sokáig le fogja nyűgözni a jelenlévőt. Mert most bizonyára és minden kétséget kizárólag erről lehet szó.
Ha másért nem, hát azért is megéri az ő társasága, mert a leányt ugyan cseppet sem izgatja, hogy ki mikor bámulja. Az evés egy olyan természetes szakasza a mindennapjainak, mint a levegővétel. Szóval ezt a mutatványát, amit itt az asztalnál rendez le, nyugodt szívvel megművelné a nyílt utcán is. Meg az ő modora nem ennyire kifinomult, így kékjei minduntalan fürkészik a másikat, ahogy amaz a korsóba felejtkezik kissé bele. Igyekszik nem úgy bámulni, mint a félnótásokat szokás, de ha egyszer a férfi csak úgy némán pislog az italba. ~Talán most iszik először.~ Jegyzi meg magának a dolgot és ezzel el is engedte azon fonalat, miszerint a fickónak nincs ki a négy kereke. Amúgy sem lehet bolond, ha inkább ő akar a meghívást kezdeményező fél lenni. Így már a leánynak is növekedett a szimpátiája az irányába.*
- Nekem ugyan nem, de nem kell ilyen udvariasnak lenni, mert egy finom hölgy társaságában lehet.
*Legyintgeti le, miközben kihúzza magát, hogy megmutassa mennyire is finom és bájos ő maga. Tetőtől egészen a talpáig. Csak hát egy kósza, de szerencsére halk böffentés ezt is hamar romokba dönti. Azért csak mentené a menthetőt és a végén már a torkát köszörüli, mintha ebből állt volna az elejétől a dolog, de azt ő is belátja, hogy ez igencsak halott ügy. Így a vállain aprót vonva dől hátra a széken, hogy a jóllakott pocakra helyezze mindkét tenyerét.*
- Azt hiszem ez volt a végszava annak, hogy tele a tartály.
*Kuncog fel halkan és cseppet sem zavartan, ami lassan el is fúl, ahogy áttérnek a magázódás hanyagolására. A fejét félrebillentve pislog kissé értetlenül, majd ahogy leesik neki a dolog ismét csak kuncogva dől előre, hogy mindkét könyökét az asztalra, állát pedig ökleire helyezve méregesse alaposan a férfit.*
- Nem mondod. Pedig már épp fel akartam ajánlani a szolgálataimat, hogy felkísérlek a szobádba vagy haza vagy ahol alszol. Nehogy útközben meghúzódjanak az ízületeid. De így akkor már ezen szolgálatom fölöslegessé is vált.
*Egy komisz vigyor kíséretében harapja be az alsó ajkát, hagy pár pillanatnyi hatásszünetet, majd folytatja is a mondókát. természetesen már mellőzve az undokoskodást.*
- Akkor az egyik illemkört letudtuk. Jöhet a következő, mégpedig az, hogy bemutatkozom. A nevem Ymranëa. Óriási örömömre szolgál, hogy találkozhattam egy ilyen fess és fiatal gavallérral, mint jómagad.
17641. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2022-08-14 19:09:47
Üzenet elküldve: 2022-08-14 19:09:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
- Meffe a kájha.
*Mindössze ennyivel magyarázza korábbi szokatlan tettét, mindezt megtámogatva egy csipetnyi teátrális vállrándítással, közben pedig gondosan ügyelve arra, hogy a pipa szára a szájában maradjon. Jelenleg nem áll olyan jól anyagilag, hogy megengedjen magának egy új nadrágot, ha a jelenlegi netalántán fel találna gyulladni.*
- Az első benyomások alapján csekély esélyét látom ennek.
*Feleli a leány megjegyzésére, hangjában nem kevés élccel, ajkai egyetlen kaján vigyorrá görbülnek, már amennyire ezt a pipa lehetővé teszi hősünk számára. Bár önnön tapasztalataiból kiindulva igyekszik elterelni tekintetét a szemben ülőről, elvégre mint a legtöbb ember, elf, törp, óriás (bár az utóbbira annyira nem jellemző) jómaga sem kedveli, ha evés közben úgy bámulják, mint valami piactéri látványosságot, ennek ellenére nem kerüli el figyelmét az ízvilágok kifejezetten különös kombinációja. Szó se róla, lát benne némi rációt, de aligha hinné, hogy bármely józan eszű lénynek ez egykönnyen eszébe jutna.
A pipafüst ízét két újabb korty sörrel mossa le ízlelőbimbóiról, s ahogy elemeli a korsót ajkaitól, tekintete elveszik a habzó aranyszín folyadékban. Mindig is értetlenül fog állni ezen nemes nedű előtt. A színe akár a vizeleté, az elmondottak alapján az íze sem állhat annyira távol tőle, s mégis a jó sör egymagában képes elérni, hogy hősünk rendre látogatást tegyen a városban. Gondolatai mélyéről ismét a szemben ülő tünemény rángatja ki, s a sötételf kifejezéstelen arcára visszatér a keserédes öröm.*
- Majd talán élek a felajánlással, a következő kört azonban én állnám ha nem gond. Csupán ezt még megiszom.
*Bök fejével az előtte lévő már nagyjából félig üres korsóra jómaga is, mely ezzel egyfajta szimbólummá növi ki magát az asztal társaságán belül.*
- Mellesleg hagyjuk ezt a magázódást. Lehet, hogy a hajam színe olyan akár egy vénemberé, ám biztosíthatlak afelől, hogy még nagyon távol áll tőlem az aggastyán életkor.
- Meffe a kájha.
*Mindössze ennyivel magyarázza korábbi szokatlan tettét, mindezt megtámogatva egy csipetnyi teátrális vállrándítással, közben pedig gondosan ügyelve arra, hogy a pipa szára a szájában maradjon. Jelenleg nem áll olyan jól anyagilag, hogy megengedjen magának egy új nadrágot, ha a jelenlegi netalántán fel találna gyulladni.*
- Az első benyomások alapján csekély esélyét látom ennek.
*Feleli a leány megjegyzésére, hangjában nem kevés élccel, ajkai egyetlen kaján vigyorrá görbülnek, már amennyire ezt a pipa lehetővé teszi hősünk számára. Bár önnön tapasztalataiból kiindulva igyekszik elterelni tekintetét a szemben ülőről, elvégre mint a legtöbb ember, elf, törp, óriás (bár az utóbbira annyira nem jellemző) jómaga sem kedveli, ha evés közben úgy bámulják, mint valami piactéri látványosságot, ennek ellenére nem kerüli el figyelmét az ízvilágok kifejezetten különös kombinációja. Szó se róla, lát benne némi rációt, de aligha hinné, hogy bármely józan eszű lénynek ez egykönnyen eszébe jutna.
A pipafüst ízét két újabb korty sörrel mossa le ízlelőbimbóiról, s ahogy elemeli a korsót ajkaitól, tekintete elveszik a habzó aranyszín folyadékban. Mindig is értetlenül fog állni ezen nemes nedű előtt. A színe akár a vizeleté, az elmondottak alapján az íze sem állhat annyira távol tőle, s mégis a jó sör egymagában képes elérni, hogy hősünk rendre látogatást tegyen a városban. Gondolatai mélyéről ismét a szemben ülő tünemény rángatja ki, s a sötételf kifejezéstelen arcára visszatér a keserédes öröm.*
- Majd talán élek a felajánlással, a következő kört azonban én állnám ha nem gond. Csupán ezt még megiszom.
*Bök fejével az előtte lévő már nagyjából félig üres korsóra jómaga is, mely ezzel egyfajta szimbólummá növi ki magát az asztal társaságán belül.*
- Mellesleg hagyjuk ezt a magázódást. Lehet, hogy a hajam színe olyan akár egy vénemberé, ám biztosíthatlak afelől, hogy még nagyon távol áll tőlem az aggastyán életkor.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19807-19826