//Mordokhai Elladur//
- Elég volt? Egy vacsora?
*Szalad is fel gyorsan homlokára mind a két szemöldöke. Egy vándorból simán kinézné, hogy az energiapótlás miatt, ha tehetné mást sem csinálna, mint enne. Meg élete során a férfiak igen nagy része volt az a fajta, aki képes volt kétpofára falni fel mindent, amit elé tettek. Bár az is igaz, hogy azoknál a családoknál tapasztalta ezt, ahol éppen alkalmi munkája volt. Azoknak jobb dolguk sem volt, mint zabálni, meg hát futotta is miből.
A férfi szavaira elgondolkodik egy pillanatra, majd apró vigyorral ingatja meg a fejét.*
- Hát lehet, hogy semmirekellő vagy, de már egy okod van, hogy felkelj reggelente.
*Lép is egyet odébb, hogy nagyobb helye legyen egy bájos pukedlire, miközben képzeletbeli szoknyájának szélébe csíp.*
- Jómagam.
*Kacsint rá, miután kiegyenesedett. Azután pedig perdül is vissza, hogy belekarolhasson.
Így, hogy végül közös megegyezéssel egyikőjük sem kívánja a pótvacsorát, egyenes út vezet az emeletre. Nem tiltakozik, hisz a kelleténél tovább nem akar a füstös alkoholgőzben ücsörögni. Főleg most, hogy ilyen üde és illatos a fürdő után.*
- Először is az esti mesének az a lényege, hogy elaltasson.
*Emeli is a levegőbe baljának mutatóujját, az ismét színészi ügyességének köszönhető művi okoskodás közben. Majd már büszkén és határozottan húzza ki magát a férfi mellett.*
- Amúgy meg ne félts te engem. Olyan mesét mondok, hogy még te is örömmel fogod továbbadni egy-egy utazásod során.
*Ölti ki pajkosan a nyelvét, majd már lép is a holdfénnyel átszőtt szobába. A biccentést értve engedi el Mordokhait, majd a szekrényt kinyitva nyúl is az inge után, hogy megszorongatva ellenőrizze le annak állapotát. Valóban nem úgy tűnik, mint ami hajlandó lenne száradni. Bizonyosan lusta vászonból szőhették. Vagy az idő nem kedvez neki. Így hát a száját húzva csukja be a szekrényt, hogy megfordulva, egy drámai sóhaj kíséretében dőljön neki háttal. Legalább onnan a rálátás is kedvez annak, hogy ismét szemügyre vehesse a másikat. Ami valljuk be, hogy a holdfényes szobában érzékibb látvány, mint a fürdővíz fedésében.*
- Még mindig tiszta víz.
*Sóhajtja, ahogy karba tett kezekkel löki el magát a szekrénytől, hogy Mordokhai mellé lépve pillantson ki az ablakon. Egy ideig élvezi a csendes éjszakát, majd aranyszín szemeivel ismét a férfira sandít.*
- Na öltözz pizsamába kicsikém. Aztán Rocha néni regél neked egy igazán izgalmas esti mesét.
*Bök könyökével finoman az oldalába, majd elhúzódik az ablakból és az ágy szélére huppan.*