//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy hangos, kimerült, de annál elégedettebb nyögés szakad ki ajkai közül, mikor a hím is követi. Először el sem jut a tudatáig, mikor a másik nem rajta, hanem mellette landol. A füle zúg, ahogy a vér ismét a fejében készül tódulni, a tüdeje fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy megfelelő mennyiségű levegővel lássa el a megfáradt testet. Ennek köszönhetően a nő levegőért kapkodva erőltet magára annyi mozgást, hogy feljebb csúszva a kádban szintúgy annak falának vesse a hátát. Noha testileg minden kétséget kizárólag jelen van, a tudata még mindig a távolban hánykolódik. Mintha a viharos tengeren kellene kapaszkodnia tutajába, hogy ne nyeljék el a feje fölött átcsapó hullámok. Hisz látja már a távolban tisztuló eget, a célt. Teste kissé meggyötört, ennek ellenére mégis kielégült a kalandtól és a célba érés gyönyörétől. Nagyjából így tudná leírni magában az elmúlt eseményeket, s annak hatásait. A gyengéd férfiból vad démonná váló hímet, kinek készségesen odaadta magát. Ágyéka még mindig lüktet, légzése sem sokat csillapodik, ennek ellenére sosem érezte magát ennyire könnyűnek, nyugodtnak és elégedettnek. Annak ellenére, hogy a vadállattá vedlő férfitól azért volt egy pillanat, hogy egy kissé megrettent. De a vágy és a gyönyör, a kielégülés nagyobb hatással volt rá, mintsem, hogy idő előtt rettenjen el. Nem érez megbánást, csalódottságot vagy szégyent, hogy ilyen könnyedén repült egy ismeretlen karjai közé. Ha erről a hímről lenne szó, újból és újból vetné bele magát ebbe a kalandba.
Fülének zúgása lassan alábbhagy, ahogy légzése is nyugszik. A külvilágot ismét képes beengedni, még ha kis lépésekben is. Fülébe újból bekúszik a padlón koppanó páracseppek hangja, a mélységi légzése, az illatok újra bejutnak orrába, melyből egy utolsó mélyet szippant is. Azután már tüdeje is nyugszik és a nem várt kérdés is eljut a tudatáig. Ajkait szóra nyitja, de végül azok ugyan úgy visszazáródnak, ahogy szemei is még. Nem tudná megmondani, hogy mennyi időt áldozhatott most arra, hogy észhez térjen, de megtörtént, még ha nem is teljes egészében. Tenyereibe lapátol egy adag vizet, hogy azzal öblítse le arcát, majd a rátapadt vizes tincseket hátra simítja, kidörzsöli szemeiből a vizet, ezután pedig már képes a férfira pillantani. Noha szégyenlősen, pírral az arcán és félszegen teszi is azt.*
- Szerinted a vizet rögtön lecserélik a vendégek után?
*Jegyzi meg a kérdés a semmiből, a válaszadást továbbra is kerülve. Na nem azért, mert nem tud vagy nem mer érdemi választ adni. Pusztán kiélvezni szeretné a hozzá hasonlóan kissé még zavarodott férfi tekintetet.
Mindamellett a saját kérdését jogosnak tartja. Bizonyára nem ők az elsők és nem is lesznek az utolsók, akik a fürdőt használják egy kis bujálkodásra. Az pedig most elgondolkodtatja, így egy kósza fintort varázsol az arcára, hogy ki tudja ők most a vízen kívül még miben hancúrozhattak.
De sokáig nem kínozza a férfit, így egy hosszú sóhaj után halvány mosolyra húzza ajkait, ahogy féloldalasan felé fordul. Ujjaival a víz tetején kezd el köröket rajzolni, kékjeivel is kerüli a férfi pillantását azért, inkább a víz tetején táncoló kezét figyeli rendületlenül.*
- Soha nem voltam ilyen jól.
*Vallja be végül őszintén, ezt megerősítve pedig ráemeli tekintetét a férfira. Arcáról nem is tükröződik bizonytalanság, csupán csak a színtiszta határozottság. Kezével, mely eddig a víz tetején körözgetett, most felnyúl hogy még jobban félresimítsa azt a fránya tincset, amely a hím arcába furakszik.*
- És remélem máskor is leszek ilyen jól.
*Enged meg egy pajkos vigyort, ami végre kicsit emlékezteti a fogadóbéli önmagára. Mindamellett, hogy ez a kósza megjegyzés sem volt légből kapott. Valóban nem bánná, ha máskor is a combjai közé engedhetné a mélységit. Ahogy az elmúlt történéseinek emléke újra a fejébe fészkeli magát ismét tűzbe jön. Egyszeriben kívánja újra a gyengéd hímet és az utána helyébe lépő vadat is. Nem tudja, hogy normális-e ez. De amúgy is tudja jól, hogy ő és gondolkodásmódja sosem volt normális. Egyáltalán mi számít annak? Talán annak kéne számára elfogadhatónak lenni, hogy egy puhatagú fajta béli hím vergődjön rajta? Az valahogy nem tűnik kielégítőnek, de főleg nem egy vágyott lehetőség. Inkább esik százszor, ezerszer bűnbe ezzel a mélységivel.*
- És te?
*Ereszt meg egy futó pillantást a háta felé, majd kékjei vissza is térnek a férfi tekintetére. Keze lassan lesimít az arcán, finoman a rövid arcszőrzetbe cirógatva. Majd már csak arra kell ösztökélnie testét, hogy hajlandó legyen megmozdulni. Ennek pedig lassan eleget is tesz, jobban felül és a másikhoz hajolva hint egy apró csókot az arcára, hogy minden kételkedést kisöpörjön partneréből.*