// Függőségek kötelékében //
// kicsit Ártatlan kis szórakozás //
// Szálláshely //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Ahogy Daya megáll a fogadó ajtajában és nekidől a félfának, Nolen kihasználja az alkalmat. Megtámaszkodik a győzelmét kevélyen hirdető wegtoreni mellett kétoldalt. Kedvtelve néz végig a pihegő lányon, akivel ellentétben ő a futás által megszaporázott mély lélegzetvételeket bosszantóan hamar lecsendesíti.
Közel hajol és elveszi a csókot, amit őrülten kíván a látványtól megrészegülve. Ha kell, az állára fog, a hajába markol, de ezúttal nem hagy kibúvót. Tudja jól, hogy az ellenállás csupán dacos színjáték. Egyfelé sodorja őket ez a makacsul kapaszkodó érzés.
Hosszúra nyújtja a csókot. A lánynak dőlve egészen az ajtófélfához szorítja. Átfogja a derekát, hogy magához húzza, hogy a csípőjük egészen egymáshoz simuljon. Aztán mikor elválnak ajkaik, hirtelen átkarolja a lányt és megemelve az utcafront felőli oldalra teszi le. Ezzel az aljas húzással máris megváltozik a sorrend, így Nolen az, aki végül benyit a fogadóba.*
- Első mindig az úr, gyönyörűm! Első mindig az úr! *mondja azzal a bicskanyitogató Velasco'rra mosollyal.
Bár az a csók igencsak felpiszkálta, igyekszik önuralmat tanúsítani, egyrészt, mert tudja, ez mennyire bosszantja Dayaneert, másrészt pedig, mert muszáj megtanulnia kordában tartania magát a lány közelében.
Ő egy asztal felé indulna, hogy leüljenek, egyenek valamit. A piacozás meg a hosszúra nyúlt séta már rég halovány emlékké fakította a bőséges reggelit. Ám amikor visszafordul, azzal szembesül, hogy a wegtoreninek egész más tervei vannak. ~Ennyit az úrról.~ Úgy intenek neki, mint egy hordárfiúnak, és hát... ő megy. Megy, mert habár Daya mindkét keze tele is van, az önuralmat félrelökve az édesgető vágy megragadja ama nemesebb szervénél fogva, és húzza magával a lány után. Akit már ragadott meg így fehérnép, az tudja, hogy ilyenkor nincs mit tenni. Valószínűleg nem ez az első alkalom, hogy a Pegazus vendégei férfit látnak, aki pórázon vezetett ebként, éhes ragadozóként (furcsamód ilyen esetben e kettő bizarr hasonlóságba olvad) követ egy delejesen ringó csípőt felfelé a lépcsőn. Mióta a Pinty bezárt, a szakma ékes madárkái gyakorta hozzák ide az üzletet.
Mindezek fényében Nolen kissé becsapva érzi magát, amikor az ajtó zárjának kattanása után nem lódulnak az események a féktelen ölelkezés felé. Daya, bár ledobja magáról a kabátot meg a csizmát, az asztalhoz telepszik. A Velasco'rra végignézi a mutatványt a palackkal, ami vegyes érzésekkel nyúzza. Tény, ami tény, ha egy nő üvegből iszik, abban van valami érzéki. De ez a művelet, nos... A legaggasztóbb az, hogy a kikötői már annyira belelovalta magát a dolgokba, hogy még ez az önkéntelen képzettársítás a harapással és a csavarással is... Mert azok a wegtoreni ajkak annyira mocskosul kívánatosak, csesszemeg! Hát igen, ez nagyon is találó. A kis cafka mindig nagyon jó volt a kegyetlen játékokban. Ez az intelem pedig jókora pofonnal téríti magához Nolent. Mély sóhajjal szegi fel az állát, ahogy végre kiszakítja magát a vágy delíriumából. (A delíriumából igen, a szorításából nem.) A kandallóhoz sétál és nekilát, hogy begyújtson.*
- Hát igen, amióta befészkelte magát a városba valami wegtoreni kufár banda, a beszállítók se a régiek. Ezek a porevők pont olyan rossz kereskedők, mint tengerészek! *jegyzi meg csípősen, aztán visszaakasztja a helyére a piszkavasat és felkel. Ő is leveszi a viharkabátot és az egyik szék hátára dobja. Leül az asztal szélére és nyújtja a kezét, hogy megkínálják abból a rossz lőréből.
Pillantása tűnődőn kalandozik a lányon. A nedűtől fénylő ajkain, a megbízhatatlanul csillogó smaragdokon, a kreol nyakacskán, az érzéki kulcscsonton a lazán gombolt ing félrecsúszott kivágásában, a vékony anyag alatt pimaszul ágaskodó bimbócskákon.
Nem tudja eldönteni, hogy a lány forral valamit, vagy csak túl büszke, hogy kerek perec kezdeményezzen. Mindegy is. De az az ital tényleg ráférne a kikötőire. Ha Daya adja, akkor elfogadja, ha nem adja, akkor elveszi. És bizony ki is sajátítja, mégpedig a másik üveggel együtt. Az ágyhoz sétál szerzeményeivel, lerúgja a csizmáját, a bontatlan palackot leteszi a földre az éjjeli szekrény mellé, a másikba pedig bele-belekortyol, ahogy a párnákat a háta mögé rendezve, kényelmesen elhelyezkedik az ágyon.*
- Na *csettinti el a nyelvén a bor ízét.* - Most pedig, gyönyörűm, folytasd a vetkőzést, mert ha nekem kell lehántanom rólad azokat a ruhákat, úgy éljek, mindjárt el is égetem őket *biccent a kandalló felé.
A kívánság után hagyott nyomatékosító csöndbe lassan begyűrűzik a szomszéd szobában kibontakozó légyott hangja: egyre kevésbé visszafogott nyögések és egyre határozottabb kopogása egy a falnak tolt bútordarabnak egy nagyon, nagyon jellegzetes, gyorsuló ütemmel. Néha-néha egy elcsukló "Saed...".
Nolen sokatmondón mosolyog és egy újabb korty után, kezében az üveggel sürgető noszogatással int a wegtoreninek, hogy kezdjen hozzá.
Megmozdul benne a gondolat, hogy fel lehetne fogni ezt is valamiféle versenyként, hiszen Daya sem fogja vissza a hangját, ha magával ragadja a hév. A Velasco'rra pedig ezt mindig veszettül izgatónak találta. Akármi is folyik a szomszédban, ők biztos kenterbe vernék. ... Csak ne lenne mindig ilyen körülményes rávenni a kis kreol boszorkányt, hogy adja magát.*
A hozzászólás írója (Nolenar Kweld Velasco'rra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.11 09:30:44