*Ahogy a hölgy elterül a földön, onnantól egy pillanatra még a kisujját sem moccantja meg. Mellkasa is csak nagyon kicsit emelkedik meg, no meg igen lassan is. Vérrel áztatott arcán pedig távolról jól kivehető, hogy valójában mennyire is elsápadt.
Nem bánta volna, hogyha a kis ájulás alatt valami érdekesről, megnyugtatóról álmodott volna, ehelyett milliószor az a kép ismétlődött csak álmában, ahogy a tükörbe néz, s arcát úgy látja, mintha elfolyna... Aztán elájul, majd újra felébred, s újra a tükör. Ez ismétlődik megannyiszor, mire végre kezd kilépni a halálos körből, s kezd ébredezni.
Szemeit nagyon nehezen tudja kinyitni, egyrészt mert még nagyon fáj neki, másrészt pedig az alvadt vérnek köszönhetően teljesen összeragadt. Mikor nagynehezen sikerül kinyitnia, akkor sem lát sokat, mert az apró vérdarabkát beleesnek szemébe, no még homályosan, pirosan is látja a világot... "Csodálatos, ennél jobb már nem lehet!" Szinte kiált magában, bár ezt a valóságban nem igazán tudja megvalósítani, mert még beszélnie is nehezére esik. Úgy érzi magát, mintha nagyon magas láza lenne, ami miatt a testrészei is fájnak.
Mikor végre kicsit feleszmél, eléggé haragosan konstatálja, hogy még mindig Syam szobájában fekszik. Ezt még felülmúlja az is, hogy arca, kezei, hálóingje, s valójában az egész felsőteste csupa vér, a fehér lepedőről nem is beszélve, ami úgy néz ki, mintha épp most szült volna rajta valaki! És még ezt is felülmúlja, hogy Syam csak nyugodtan ül mellette, mint valami álszent! Na Kinartothnak sem kell több... Minden erejét összeszedi, mellyel ki tud préselni magából pár hangosabb szót, ami igen kifejező is lesz.*
- Te undorító... perverz... alak!
*Néz végig véres testén zaklatottan, majd megkapaszkodik az asztalba, s megpróbálja felhúzni magát. A láz miatt szédeleg, fájnak a végtagjai, de egy percet sem marad itt tovább. Az ágyba, a szekrénybe és a falakba kapaszkodva próbál eljutni az ajtóig, miközben azon gondolkozik, hogy most Syam valóban ennyire nem ért a dologhoz, vagy egyáltalán nem érdekli, hogy Kinartoth egy csurom - alvadt - vér, s hogy bármi baja lehet a méregtől, ezért pedig orvosra lenne szüksége?!*
- Ne...merészelj...utánam...jönni!
*Mondja akadozottan, majd sápadtas arccal ténfereg ki a szobából, ahol jelenleg nem tartózkodik senki, azonban ez egyáltalán nem tántorítja el tervétől. Ha Syam ezzel akarja megmutatni, hogy mennyire 'gonosz' - márpedig most igen rossz emberen kísérletezett -, akkor Kinartoth is szívesen megmutatja, hogy ha akar, ő is keresztbe tud tenni bárkinek.
Így hát levánszorog a fogadóba, a lépcsőn kis híján négykézláb kénytelen lemászni, majd a pult és a fogadós előtt összeesik, bár eszméletét nem veszti el, csak túlságosan elgyengült a lejövetelben.*
- Ott... fent...megmérgeztek!
*Ejti ki ismét akadozva, ám teljesen igazat mondott, egy parányit sem hazudott. A fogadós rögtön zaklatottan oda is lép a hölgyhöz, majd szörnyülködve figyeli arcát, kezeit, s hálóingjét, melyeken még mindig ott díszeleg a finom alvadt vér...*