//Lilanna Sophia Lowner//
*A férfi épp napi betevőjével sétál a fogadó felé. Nem mondhatná, hogy sokat akasztott a városban élőktől, de azért éppen eleget ahhoz, hogy a nap hátra levő részében ne haljon éhen és még egy szobára is fussa. Így megy ez nála. Teljes mértékben tiszteli a törvényt... néha. Amikor olyan kedve van, játssza az adakozó polgárt. Mikor pedig másféle a hangulata, akkor gyűjti az adománynak valót. Egész jól elszórakozik így. Mindig vicces látni az erszényéért kiabáló kékvérűek, vörösödő arcát. Egészen érdekes ez a színösszetétel, de csak gondolatban, hiszen a kékvérűség nem szó szerint értendő.
Este ismét a fogadóba vezetik lábai. A Holdudvar felől érkezik, s széles mosollyal képén nyit be. Lépteit a pult felé vezeti, út közben azonban elhalad egy két asztalnál. Annál a néhány asztalnál pedig ül néhány igencsak csinos küllemmel megáldott hölgyemény. Egynek-kettőnek villant is egy-egy mosolyt, a csábosabb fajtából, melynek megvan a hatása. A melléjük sors által kirendelt férfiak egyike felpattan. Láthatóan már van is benne némi ital. Azonnal tudni, hogy több is a kelleténél.*
- Mégis mit képzelsz magadról, nyomorult?
- Heh? Hozzám beszélsz?! *kérdez vissza Axor, megtoldva mindezt egy fintorral, mikor meglátja az állni alig bíró férfit. Ezt tudva egyszerűen csak vállat von. Megfordul és folytatja útját a pult felé. Úgy véli, a másik egyébként sem tudna utána menni, anélkül, hogy hasra ne esne. Főleg, hogy még egy feleletet sem tudott kimondani, csak nekiállt gondolkozni a szavak jelentésén. A söntés közelében azonban nem várt találkozása van egy ököllel, mi a méretes ököré. Az ütés nagy erővel bír. Axor meg is botlik, magával sodorva a mögötte ücsörgő, ribizlis teát szürcsölő hölgyeményt, a székkel és teával együtt.
Amíg a többiek a részeggel foglalkoznak, ő megpróbál felkelni és felsegíteni a maga alá gyűrt nőszemélyt. Mielőtt bármit tenne, felölti magára barátságos, ugyanakkor elnézést kérő mosolyai egyikét.*
- Nagyon sajnálom! Ugye nem sérült meg? Jól van? Ne haragudjon a tea miatt, kifizetem... *hadarja a kérdéseket azonnal, miközben kezét nyújtja az ismeretlen felé. Közben van ideje végignézni rajta. El sem titkolja vizslató tekintetét, mely egy pillanatra megállapodik a hölgyemény keblein. Csak később jön rá, hogy a kisasszony nem nagyobb, mint egy apró lányka. Ugyanakkor szépsége olyan, mint egy nőé. A férfi azonnal tudja, hogy mivel van dolga. Látott már tündért, nem egyet. Ilyen közelről viszont még egyhez sem volt szerencséje. "Ez lesz a szerencsenapom!"*