//Igyunk hát pajtások, jo-hó//
//Szálláshely//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Majd holnap elmondom, ha szeretnéd. Csak, hogy most ne legyek túlgondolkodó. Már nem rontanám el ezt a kis időt.
*Kuncog fel halkan, ahogy hátat fordítva bújik Edenhez. Egy ideig csendben bámulja a falat, vagyis inkább a sötétséget. Apránként a fiú egyenletes szuszogása is megüti a fülét. Ő pedig magát nem meghazudtolva gondolkodik. Szó sincs róla, hogy bármiféle megbánás lenne benne. Talán csak egy nagyon pici. Inkább a hogyan is továbbon kezd már el merengeni. Mert abban biztos, hogy ez a napja nem fog örökké tartani. Így egy kicsit elkeseríti a tudat, hogy az első ember a városban, akit ennyire megkedvelt, hamarosan valószínűleg tovább áll, ahogyan neki is tovább kell. Feltéve, ha talál magának egy mestert, aki segíti a fejlődését.
De ez legyen inkább a holnap Wyájának a baja. A mai még ki akarja élvezni a meztelen férfi test melegét a háta mögött. Hogy meg tudná ezt szokni azért.
Meg is mosolyogja a képtelen gondolatot, majd apránként az ő szemei is engednek, s lassan lecsukódva szuszog békésen. Az álmai édesek, ó de még mennyire.*
//Napváltás//
*A túlgondolkodó éjszaka után nem csoda, hogy a fiú előbb kel nála. Pedig aztán Wya igencsak korai kukorékoló szokott lenni. Érzi, hogy a másik mocorog mögötte, de nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy bármi jelét is mutassa ébrenlétének. Főleg, hogy abban sem biztos, hogy milyen napszakba léptek bele. Lehet, hogy még hajnalok hajnala van, s Eden is csak helyezkedik. Ez a félálom segít abban, hogy az elkobzott takarót jobban maga alá gyűrje és elégedett mosollyal terüljön jobban szét az ágyon. Ugyanis az alvásban sem egyszerű eset. Mivel még álmában is sokat jár a feje, így a leggyakrabban nyugtalanul alszik. Forgolódik, dobálja magát. Még azt is el tudja képzelni, hogy verekedni szokott, mert időnként ébredt már fel apró lila foltokkal a kezén és a lábán, amit egy álom alatt elkövetett fal püfölésnek tulajdonított. De most kivételesen nyugodtan aludt, csak a takarón való osztozkodás jelentett kisebb problémát. Így nem is törné meg ezt a kényelmet holmi ébredéssel, hamar vissza is tér az álomvilágba. Ahol ugyan úgy Eden karjai közé kerül, mint az esti álmában is. Ez pedig nem csak álombéli testének ösztönös reakcióit piszkálja fel, hanem a valósét is. Érzi a combjai között erősödő vágyódást, ami még álmában is kicsal belőle egy apró nyögést. Eden cirógatása sem segít abban, hogy lenyugodjanak a kedélyei. Ismét ébredezni kezd, lassan nyúlik végig az ágyon, hogy elgémberedett tagjait kinyújtóztassa, amint pedig fenekére szorítanak ki is pattannak a szemei, szaporán a falra pillázva. Ahogy a fiú magához szorítja, s megérzi, hogy Eden is hasonló helyzetbe kerülhetett, akár csak ő, halkan kuncogva simul szorosan hozzá.*
- Jó reggelt Csibész.
*Motyogja mosolyogva, még álmosan rekedtes hangon.*
- Az ágyba kéred a reggelit?
*Nyúl hátra, hogy gyengéden az arcára cirógasson.*