Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 917 (18321. - 18340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
18340. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-22 13:48:16
Üzenet elküldve: 2023-03-22 13:48:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Összehúzza a szemöldökét. Ért már mindent. Jómaga az eseményeknél épp... hol is volt? Azokat a gazdag kölyköket okította Lihanech környékén. Nem csoda hogy mindkettő remek kardforgató lett! Legalább is, ahogy hallotta. Mert egy szép reggelen szó nélkül ott hagyta a családot. Mikor már túlzott ragaszkodást kezdett érezni a mákvirágok iránt. *
- Én is harcoltam mindenféle felkelésben.
* Igaz, mint fizetett zsoldos. Sokszor azt se tudták a társaival mi az indok. Mi lehet elég indok, hogy százakat öldököljenek le néhány fertályóra leforgása alatt? Igazából mindegy, a pénz beszél.
Ölébe nyalábolja az odamászó leányt, megmarkolva jobbjával hátul a gömbölyűjét. Baljával a hevenyészett módon lehajigált ruhái közé kotor. Elmélyülten ráncolja a homlokát, majd megkaparintja a flaskát. Szinte már a kezébe ugrik a drágaság. Hüvelyujjával felpöccinti a tetejét és hátrahajtott fejjel kortyol belőle. Egyszer, kétszer, háromszor. A vörös felé kínálja. *
- Mondasz valamit.
* Hátrahajtott fejjel élvezi a torkát maró érzetet. Kilép önmagából, a bal orrlikán keresztül a tulajdon fejébe dübörög, és az ott heveskedő kis fickó képébe bámul. A törpe ezt kiáltozza: Undorodom! Viszolygok! Mire volt ez jó!? A harcos keményen állon vágja a lármázót, szájába rongyot töm. Végezetül a parányi testet félrehajítja agya hátsó szegletébe. Ezzel végezvén sarkon fordul, kimasírozik az orrjáraton át. Visszanyeri eredeti nagyságát, egybeolvad tulajdon testével. *
~ Elég a lelki locsogásból. ~
– Légy jó, és ne most tépázz a lélekélettel!
* Zokogja fojtottan. Majd nagy szemeket meresztve bámulja a hirtelenjében csivitelővé változott nőszemélyt az ölében. *
- Kicsoda? Én? Kitől hallottad ezt a képtelenséget?
* Morran a kérdezett. Előrependeríti a lányt, rá az ágyra, majd fölékönyököl. Egy csókkal csendre inti a szövegmalom csitrit. És mert úgysem tud már aludni, akár meg is kaphatja a vöröst újra. Lehajol, szájával megérinti a karcsú testet. Gyanítja, aligha téved, ha azt feltételezi, hogy a gyerekleány is vevő az ötletére. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Összehúzza a szemöldökét. Ért már mindent. Jómaga az eseményeknél épp... hol is volt? Azokat a gazdag kölyköket okította Lihanech környékén. Nem csoda hogy mindkettő remek kardforgató lett! Legalább is, ahogy hallotta. Mert egy szép reggelen szó nélkül ott hagyta a családot. Mikor már túlzott ragaszkodást kezdett érezni a mákvirágok iránt. *
- Én is harcoltam mindenféle felkelésben.
* Igaz, mint fizetett zsoldos. Sokszor azt se tudták a társaival mi az indok. Mi lehet elég indok, hogy százakat öldököljenek le néhány fertályóra leforgása alatt? Igazából mindegy, a pénz beszél.
Ölébe nyalábolja az odamászó leányt, megmarkolva jobbjával hátul a gömbölyűjét. Baljával a hevenyészett módon lehajigált ruhái közé kotor. Elmélyülten ráncolja a homlokát, majd megkaparintja a flaskát. Szinte már a kezébe ugrik a drágaság. Hüvelyujjával felpöccinti a tetejét és hátrahajtott fejjel kortyol belőle. Egyszer, kétszer, háromszor. A vörös felé kínálja. *
- Mondasz valamit.
* Hátrahajtott fejjel élvezi a torkát maró érzetet. Kilép önmagából, a bal orrlikán keresztül a tulajdon fejébe dübörög, és az ott heveskedő kis fickó képébe bámul. A törpe ezt kiáltozza: Undorodom! Viszolygok! Mire volt ez jó!? A harcos keményen állon vágja a lármázót, szájába rongyot töm. Végezetül a parányi testet félrehajítja agya hátsó szegletébe. Ezzel végezvén sarkon fordul, kimasírozik az orrjáraton át. Visszanyeri eredeti nagyságát, egybeolvad tulajdon testével. *
~ Elég a lelki locsogásból. ~
– Légy jó, és ne most tépázz a lélekélettel!
* Zokogja fojtottan. Majd nagy szemeket meresztve bámulja a hirtelenjében csivitelővé változott nőszemélyt az ölében. *
- Kicsoda? Én? Kitől hallottad ezt a képtelenséget?
* Morran a kérdezett. Előrependeríti a lányt, rá az ágyra, majd fölékönyököl. Egy csókkal csendre inti a szövegmalom csitrit. És mert úgysem tud már aludni, akár meg is kaphatja a vöröst újra. Lehajol, szájával megérinti a karcsú testet. Gyanítja, aligha téved, ha azt feltételezi, hogy a gyerekleány is vevő az ötletére. *
18339. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-22 11:54:39
Üzenet elküldve: 2023-03-22 11:54:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Igazából nem akar beszélgetni. Vagyis nem tudja. Eddig nem igazán volt sem ideje, sem alkalma, sem pedig kedve kibeszélni, hogy mi is marja belülről. Talán valóban megnyitotta kissé a száját a testi feszültség kezelése. Fene sem tudja.
De nem érzi úgy most sem, hogy Daioryn előtt meg kéne nyílnia. Feleslegesnek gondolja. Mégis a kérdés hallatán csak úgy indul magától a dolog.*
- Háború. Felkelés. Haza, otthon és család védelme. Aztán puff, a nagy védelmező nincs többé, csak egy sírkő, ami híreszteli, hogy milyen hősi halált is halt a semmiért.
*Válaszolja végül, ahogy helyet foglal a férfi mellett. Az őt átkaroló kézre fog, s beszéd közben az ujjaival játszadozik elmélyülten. Nem kezdi teljesen az elejéről. Hisz a nagy ex-harcos bizonyára jól tudja, hogy feszültség, feldúlás, lázadás és háború minden nép körében történik. Gyakrabban, mint kellene. A kiváltó ok valami ostobaság a nagyurak között, aminek a kicsik isszák meg a levét. Azok, akik semmiről sem tehetnek. Ártatlanok vére folyik ki, amíg a hibás kiváltok fentről nézik végig az egészet, biztonságból. Az ilyenek, mint valószínűleg Daioryn is lehet, pedig megvívják helyettük a csatákat.
Jól esik a férfi gyengédsége, de kezdi egy kicsit frusztrálni a hirtelen karakterváltozás. Mindkettőjük részéről. Ahogy a másik arcát kezdi fürkészni kellemetlen érzésekkel tölti el, hogy a férfi is belesüpped kicsit a múlt rohadványos mocsarába.
Felkelve fordul vele szembe, majd úgy helyezkedik vissza az ölébe. A sötét tincseket félresimítja, majd a nyaka köré fonja a karjait. A végén pedig egyszerűen vállat von a kérdésre.*
- Nem akarok hallani semmit. Te sem akarsz beszélni semmiről.
*Erről azon nyomban bizonyosságot is nyer. Ennek ellenére mégis rákezd az öreg. Természetesen a vörös is végig hallgatja. Figyelmesen és türelmesen.
Annyi mindent mondana. Próbálná nyugtatni, hazugságokkal traktálni, hogy nem lesz ez a szenvedés mindig így. Van új a nap alatt. Meg még sok hasonló hülyeség. De tisztán látja, hogy a nála többet megélt férfi tisztában van azzal, hogy ez mind csupa szarság. A vörös is tudja jól, hisz ezeket éli át mindig. Így inkább marad a jól bevált módszernél. A piszkálódással körített igazság mellett.*
- Aham.
*Bólogat is értőn, majd valami fanyar mosolyt magára öltve csókolgat aprókat az arcára.*
- Így már mindent értek.
*Hajol az ajkaihoz, miközben ravaszul csillogó szemeivel a férfiét fürkészi.*
- Ezért tartanál meg? Hogy a boldogság helyett a színtiszta kínt és gyötrelmet válaszd?
*Dörmögi halovány vigyorral, ahogy futó csókot nyom az ajkaira.*
- Igazából egész jó tervnek hangzik. De mégis milyen elképzeléseid vannak így?
*Félrebillenti a fejét őszinte kíváncsisággal.*
- Valami pincében elzárva tartasz, hogy amikor jobban érzed magad meglátogass, s újra felgyulladjon benned a gyűlölet a világ felé? Milyen gyakran jönnél? Hol lenne a pince? Ugye azért nem lennék megkötözve vagy ilyesmi?
*Talán nincs kedve most ehhez a Vénségnek. De egy kicsit arról a keserűségről talán el tudja terelni a gondolatokat a vörös. Ha másért nem, hát legalább annyira, hogy amaz tüntetőlegesen tényleg az alvásba tudjon menekülni előle.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Igazából nem akar beszélgetni. Vagyis nem tudja. Eddig nem igazán volt sem ideje, sem alkalma, sem pedig kedve kibeszélni, hogy mi is marja belülről. Talán valóban megnyitotta kissé a száját a testi feszültség kezelése. Fene sem tudja.
De nem érzi úgy most sem, hogy Daioryn előtt meg kéne nyílnia. Feleslegesnek gondolja. Mégis a kérdés hallatán csak úgy indul magától a dolog.*
- Háború. Felkelés. Haza, otthon és család védelme. Aztán puff, a nagy védelmező nincs többé, csak egy sírkő, ami híreszteli, hogy milyen hősi halált is halt a semmiért.
*Válaszolja végül, ahogy helyet foglal a férfi mellett. Az őt átkaroló kézre fog, s beszéd közben az ujjaival játszadozik elmélyülten. Nem kezdi teljesen az elejéről. Hisz a nagy ex-harcos bizonyára jól tudja, hogy feszültség, feldúlás, lázadás és háború minden nép körében történik. Gyakrabban, mint kellene. A kiváltó ok valami ostobaság a nagyurak között, aminek a kicsik isszák meg a levét. Azok, akik semmiről sem tehetnek. Ártatlanok vére folyik ki, amíg a hibás kiváltok fentről nézik végig az egészet, biztonságból. Az ilyenek, mint valószínűleg Daioryn is lehet, pedig megvívják helyettük a csatákat.
Jól esik a férfi gyengédsége, de kezdi egy kicsit frusztrálni a hirtelen karakterváltozás. Mindkettőjük részéről. Ahogy a másik arcát kezdi fürkészni kellemetlen érzésekkel tölti el, hogy a férfi is belesüpped kicsit a múlt rohadványos mocsarába.
Felkelve fordul vele szembe, majd úgy helyezkedik vissza az ölébe. A sötét tincseket félresimítja, majd a nyaka köré fonja a karjait. A végén pedig egyszerűen vállat von a kérdésre.*
- Nem akarok hallani semmit. Te sem akarsz beszélni semmiről.
*Erről azon nyomban bizonyosságot is nyer. Ennek ellenére mégis rákezd az öreg. Természetesen a vörös is végig hallgatja. Figyelmesen és türelmesen.
Annyi mindent mondana. Próbálná nyugtatni, hazugságokkal traktálni, hogy nem lesz ez a szenvedés mindig így. Van új a nap alatt. Meg még sok hasonló hülyeség. De tisztán látja, hogy a nála többet megélt férfi tisztában van azzal, hogy ez mind csupa szarság. A vörös is tudja jól, hisz ezeket éli át mindig. Így inkább marad a jól bevált módszernél. A piszkálódással körített igazság mellett.*
- Aham.
*Bólogat is értőn, majd valami fanyar mosolyt magára öltve csókolgat aprókat az arcára.*
- Így már mindent értek.
*Hajol az ajkaihoz, miközben ravaszul csillogó szemeivel a férfiét fürkészi.*
- Ezért tartanál meg? Hogy a boldogság helyett a színtiszta kínt és gyötrelmet válaszd?
*Dörmögi halovány vigyorral, ahogy futó csókot nyom az ajkaira.*
- Igazából egész jó tervnek hangzik. De mégis milyen elképzeléseid vannak így?
*Félrebillenti a fejét őszinte kíváncsisággal.*
- Valami pincében elzárva tartasz, hogy amikor jobban érzed magad meglátogass, s újra felgyulladjon benned a gyűlölet a világ felé? Milyen gyakran jönnél? Hol lenne a pince? Ugye azért nem lennék megkötözve vagy ilyesmi?
*Talán nincs kedve most ehhez a Vénségnek. De egy kicsit arról a keserűségről talán el tudja terelni a gondolatokat a vörös. Ha másért nem, hát legalább annyira, hogy amaz tüntetőlegesen tényleg az alvásba tudjon menekülni előle.*
18338. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-22 09:52:57
Üzenet elküldve: 2023-03-22 09:52:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Értőn biccent. Ez amolyan női szokás. Addig csűrni-csavarni, agyongondolkodni, míg már semmi érdemesre méltó vagy szép nem marad benne. Világos.
Nézik egymást, merően egy darabig. Arra gondol, a cinkának egész jót tett a kéjtevékenységük, valahogy kevésbé merev, kevésbé bosszús tőle. Már éppen tanácsolná neki, hogy minél gyakrabban űzze eme cselekvést, amikor megszólal. *
~ Sejtettem, sőt tudtam, hogy ebből még óriási nagy bajom lesz! ~
* Van ilyen hatása a nőkre a hancúr. Valahogy elkezdenek beszélni tőle utána. Az ágyon hasaló, gyűröttnek rémlő Daioryn feni a torkát. *
– Hogyan?
* Nyögi a férfi. Kiül az ágy szélére, onnan fenékkel még odébbcsusszan. Maga mellé inti a pendülőt. Ha az lassan mellé ereszkedik a vállára ejti karját, és közelebb hajol. *
– Kezdd elölről.
* Átkarolja a leányt és igyekszik nagyon, nagyon jó fiú lenni. Daioryn szélvésznél sebesebben töpreng. Következőleg gyorsan felfogja a közlendőket. Miután végighallgatja, összeborzolja a lány haját. Lehajol, és csókot nyoma homlokára. *
- Megható vagy, pendelyes!
* A férfi megreszelgeti a torkát. A harcos haragszik magára. Nem érti, mi történik vele, márpedig ő gyűlöl zagyva állapotban leledzeni. Bosszantja a hirtelen rátört (már-már lányos) érzékenység és rejtelmes zaklatottság. Hasonló gyötrelmet szenvedhetnek el azok, akiket morzsánként, elevenen falnak fel az erdei irbiszek, pusztán annyi a különbség, hogy kínjai őt belülről zabálgatják.
A férfi sóhajtva félresimítja a mellette lévő lány arcába hulló, sötétvörös tincseket. *
– Mit akarsz hallani?
* Firtatja Daioryn. Sejti, mire kíváncsi a másik. *
- Muszáj veled megbeszélni? Feltétlenül szavakba kell foglalni gondolatainkat, érzéseinket? De ha már itt vagy, és figyelsz... a korral jár, hogy idővel kiábrándulunk mindenféléből. Már régen nem akarom a keblemre szorítani az embereket. Márcsak egyenként, szigorúan megválogatva jöhetnek ölelgetésre. Sajnálattal közlöm, viszonyulásom mit sem változott.
* Rekedtesen felnevet. *
- A negyvenedik telem felé közeledem, cinka. Megéltem én már mindenfélét. Harcoltam, küzdöttem eleget. Megállapodtam, lett családom. De mire volt jó? Hisz elvették őket tőlem... Harcolhattam tovább. Rimánkodva kérlek. Ne firtasd. Mostantól kényesen kerülöm a boldogságot, mert ugyis elmúlik. És a hiánya jobban fáj, minthogy eleve ne is rendelkezzek vele.
* Fásultan sóhajt hosszú, túl hosszú monológja végén. A szavak csípős, keserű ízt hagynak hátra. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Értőn biccent. Ez amolyan női szokás. Addig csűrni-csavarni, agyongondolkodni, míg már semmi érdemesre méltó vagy szép nem marad benne. Világos.
Nézik egymást, merően egy darabig. Arra gondol, a cinkának egész jót tett a kéjtevékenységük, valahogy kevésbé merev, kevésbé bosszús tőle. Már éppen tanácsolná neki, hogy minél gyakrabban űzze eme cselekvést, amikor megszólal. *
~ Sejtettem, sőt tudtam, hogy ebből még óriási nagy bajom lesz! ~
* Van ilyen hatása a nőkre a hancúr. Valahogy elkezdenek beszélni tőle utána. Az ágyon hasaló, gyűröttnek rémlő Daioryn feni a torkát. *
– Hogyan?
* Nyögi a férfi. Kiül az ágy szélére, onnan fenékkel még odébbcsusszan. Maga mellé inti a pendülőt. Ha az lassan mellé ereszkedik a vállára ejti karját, és közelebb hajol. *
– Kezdd elölről.
* Átkarolja a leányt és igyekszik nagyon, nagyon jó fiú lenni. Daioryn szélvésznél sebesebben töpreng. Következőleg gyorsan felfogja a közlendőket. Miután végighallgatja, összeborzolja a lány haját. Lehajol, és csókot nyoma homlokára. *
- Megható vagy, pendelyes!
* A férfi megreszelgeti a torkát. A harcos haragszik magára. Nem érti, mi történik vele, márpedig ő gyűlöl zagyva állapotban leledzeni. Bosszantja a hirtelen rátört (már-már lányos) érzékenység és rejtelmes zaklatottság. Hasonló gyötrelmet szenvedhetnek el azok, akiket morzsánként, elevenen falnak fel az erdei irbiszek, pusztán annyi a különbség, hogy kínjai őt belülről zabálgatják.
A férfi sóhajtva félresimítja a mellette lévő lány arcába hulló, sötétvörös tincseket. *
– Mit akarsz hallani?
* Firtatja Daioryn. Sejti, mire kíváncsi a másik. *
- Muszáj veled megbeszélni? Feltétlenül szavakba kell foglalni gondolatainkat, érzéseinket? De ha már itt vagy, és figyelsz... a korral jár, hogy idővel kiábrándulunk mindenféléből. Már régen nem akarom a keblemre szorítani az embereket. Márcsak egyenként, szigorúan megválogatva jöhetnek ölelgetésre. Sajnálattal közlöm, viszonyulásom mit sem változott.
* Rekedtesen felnevet. *
- A negyvenedik telem felé közeledem, cinka. Megéltem én már mindenfélét. Harcoltam, küzdöttem eleget. Megállapodtam, lett családom. De mire volt jó? Hisz elvették őket tőlem... Harcolhattam tovább. Rimánkodva kérlek. Ne firtasd. Mostantól kényesen kerülöm a boldogságot, mert ugyis elmúlik. És a hiánya jobban fáj, minthogy eleve ne is rendelkezzek vele.
* Fásultan sóhajt hosszú, túl hosszú monológja végén. A szavak csípős, keserű ízt hagynak hátra. *
18337. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 21:06:54
Üzenet elküldve: 2023-03-21 21:06:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Akár a megszeppent macska csak pillog, ahogy tarkón ragadják. Tiltakozni is elfelejt idő közben, aztán meg mikor szabadul már nem is igazán izgatja a dolog. Csak morcos ábrázattal rádörzsöl, ahogy visszahanyatlik az ágyba. Egy ideig bámulja a másik hátát, de a kín kizavarja mellőle, hogy azután dagonyázzon kicsit az önsajnáltatásban.
Pedig jól esett. Még mennyire. Az Öreg is kedvére való. Panasza sem lehetne, s mégis állandóan csak aggodalmaskodik olyan miatt, ami nem is lényeges már.
Sokkal jobb lenne, ha el tudna aludni. Talán álom nélküli pihenésben lehetne része, másnap, tiszta fejjel meg még élvezné is a mostani helyzetét.
Nem. Valószínűleg akkor sem lenne jobb. Csak tudná miért bünteti magát azzal, hogy nem meri élvezni az életet.
Inkább el is hessegeti a gondolatokat, hogy visszatérhessen nyugodalmasan az ágyba. Ám szembe találja magát az öreggel. Egy ideig megszeppenten mered rá, majd sóhajtva süti le a szemeit, szinte szégyenlősen.*
- Mindent tönkregondolkodok.
*Pillant vissza a férfira, akit nem rest ő maga is végig mustrálni. Most is tetszik neki, amit lát. Szívesen elnézegetné még, azután megint érezné még. Akkor nem gondolkodott, csak őt élvezte. Egyedül az Öreget, s furcsa mód nem is a vele járó ideiglenes felejtést. Ez egy apró mosolyt csal az arcára, ahogy visszasétál, majd bedől mellé az ágyba.*
- A férjem halála ellenére valamiért azt érzem, hogy tartozom a hűséggel.
*Válaszolja meg végül a kérdést, amit fel sem tettek. Közben felé fordulva karolja át, hogy gyengéden cirógathassa végig porcikáit ujjainak végével.*
- Biztos azért, mert viszonylag friss még a seb. A gyász.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, majd a szemeit lehunyva nyom időnként apró csókokat a mellkasára. Pedig a szemeit lehunyva nem a férjét látja, hanem magát az Öreget. Hát akkor miért nem tud most felhőtlenül beleveszni az egyszerű élvezetekbe? Egyszer biztos elmúlik majd.*
- Te sem vagy olyan vén, hogy ennyire meg legyél keseredve.
*Motyogja végül halkan, ahogy egész testével közelebb bújik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Akár a megszeppent macska csak pillog, ahogy tarkón ragadják. Tiltakozni is elfelejt idő közben, aztán meg mikor szabadul már nem is igazán izgatja a dolog. Csak morcos ábrázattal rádörzsöl, ahogy visszahanyatlik az ágyba. Egy ideig bámulja a másik hátát, de a kín kizavarja mellőle, hogy azután dagonyázzon kicsit az önsajnáltatásban.
Pedig jól esett. Még mennyire. Az Öreg is kedvére való. Panasza sem lehetne, s mégis állandóan csak aggodalmaskodik olyan miatt, ami nem is lényeges már.
Sokkal jobb lenne, ha el tudna aludni. Talán álom nélküli pihenésben lehetne része, másnap, tiszta fejjel meg még élvezné is a mostani helyzetét.
Nem. Valószínűleg akkor sem lenne jobb. Csak tudná miért bünteti magát azzal, hogy nem meri élvezni az életet.
Inkább el is hessegeti a gondolatokat, hogy visszatérhessen nyugodalmasan az ágyba. Ám szembe találja magát az öreggel. Egy ideig megszeppenten mered rá, majd sóhajtva süti le a szemeit, szinte szégyenlősen.*
- Mindent tönkregondolkodok.
*Pillant vissza a férfira, akit nem rest ő maga is végig mustrálni. Most is tetszik neki, amit lát. Szívesen elnézegetné még, azután megint érezné még. Akkor nem gondolkodott, csak őt élvezte. Egyedül az Öreget, s furcsa mód nem is a vele járó ideiglenes felejtést. Ez egy apró mosolyt csal az arcára, ahogy visszasétál, majd bedől mellé az ágyba.*
- A férjem halála ellenére valamiért azt érzem, hogy tartozom a hűséggel.
*Válaszolja meg végül a kérdést, amit fel sem tettek. Közben felé fordulva karolja át, hogy gyengéden cirógathassa végig porcikáit ujjainak végével.*
- Biztos azért, mert viszonylag friss még a seb. A gyász.
*Vonja meg a vállait egyszerűen, majd a szemeit lehunyva nyom időnként apró csókokat a mellkasára. Pedig a szemeit lehunyva nem a férjét látja, hanem magát az Öreget. Hát akkor miért nem tud most felhőtlenül beleveszni az egyszerű élvezetekbe? Egyszer biztos elmúlik majd.*
- Te sem vagy olyan vén, hogy ennyire meg legyél keseredve.
*Motyogja végül halkan, ahogy egész testével közelebb bújik.*
18336. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 20:24:03
Üzenet elküldve: 2023-03-21 20:24:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Elgondolkozik, vajon valami retteneteset csinált-e előző életében, hogy a sors állandóan istenverte, szájaló, vöröshajú fehérnépekkel kínozza? Biztosan. Miért nem kerül elé egy csendes, halk szavú, szelíd teremtés - természetesen hatalmas keblekkel, formás, faros - akinek, a haja... mondjuk barna? Kellemes felüdülés volna, ha egy asszony végre azt tenné amit ő mond.
De neeem, még bele is harap az átkozottja! *
- Remélem szőr akadt a fogad közé, pendülő!
* Hördül a férfi vérmesen villogó szemekkel. Két kézzel ragadja galléron Violettyne-t, heves felindulásában attól sem zavartatva, hogy annak nincs is gallérja. Lefejti magáról a harapós fenevadat, elengedi annak nyak-és tarkóbőrét. *
- Szádba ültetem ám...
* Morogja és megdörzsöli a fognyomot. Daioryn hallgat, majd hátat fordít, megpróbálva aludni végre. Hosszasan időzik el ezen tevékenységen. *
~ Álom! * Sóhajtja gondolatban. * Hol vagy most? Megsegíthetnél! ~
* Elszámol tízig, százig, nem történik semmi. Az alvás legparányibb jele sem mutatkozik. Kétezer-hatszázharmincnál tart. Visszafordul, sandítva keresi a kölyökleányt. Meg is találja, támaszkodva valamivel odább. Bár hallani sem akar róla, mégis rá gondol, hogy a leány talán megbánta tettét. *
~ Meg úgy, alapjában véve is úgy fest, mintha nem lakna együtt a saját testével. ~
* Megmerevedik. Sejti ő már régebben, hogy valami nyomasztja a vöröst. Még az is megfordul a fejében, hogy ő is búfelejtést, pillanatnyi életet várt a gyönyörtől. Ha nem is hihetetlen, de nehezen befogadható lenne ez a tény.
A meredt Daioryn lassan elfordul, keresztben az ágyon. Azonban meglepődik, amikor a csitri összeszedi magát és mérgesen morran egyet, valami vénemberről. Váratlanul visszafordul az ágy felé, szembe találva magát a hason fekvő-könyökölő férfival. Összenéznek. A harcosnak azon idők járnak a fejében, amikor még értett valamicskét a női lélekhez. Talán megpróbálhatna mondani valamit. *
~ Kérdezzem meg mi a baj? ~
* Közben ráébred, mekkora ostobaságot művel. Még az is eszébe jut, hogy nem evégett jár itt. Épp ezért nem is mórikálja magát tovább, még gondolatban sem. *
- Na nem! * Vágja rá. * Nem engedem, hogy tönkregondolkodd a dolgot.
* Hosszan nézi a másikat, elidőzve kellemes domborulatain. Néhány pillanatra lehunyja szemét. *
- Kiábrándultam, kiégtem, léha korhelyként élek. Vártom, mikor zsibbad el végre minden érzékem. Te fiatal vagy, nem ehhez hasonló cél kellene hogy lebegjen a szemed előtt.
* Morran, mert van egy ilyesmi érzete a lány felől. De aztán meghőköl. *
- Sajnálom. * Leheli. * Semmi közöm hozzá.
* Felsóhajt és megveregeti maga mellett az ágyat. Felé int. Ha a süvölvény visszamászik mellé, kedvtelve végignéz a nyurga testen. Szíve félredobban, tekintete homályosul. Következőleg Daioryn zavarba jön, ráadásul visszakerül a korábbi, kínos állapotba is övtájékon. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Elgondolkozik, vajon valami retteneteset csinált-e előző életében, hogy a sors állandóan istenverte, szájaló, vöröshajú fehérnépekkel kínozza? Biztosan. Miért nem kerül elé egy csendes, halk szavú, szelíd teremtés - természetesen hatalmas keblekkel, formás, faros - akinek, a haja... mondjuk barna? Kellemes felüdülés volna, ha egy asszony végre azt tenné amit ő mond.
De neeem, még bele is harap az átkozottja! *
- Remélem szőr akadt a fogad közé, pendülő!
* Hördül a férfi vérmesen villogó szemekkel. Két kézzel ragadja galléron Violettyne-t, heves felindulásában attól sem zavartatva, hogy annak nincs is gallérja. Lefejti magáról a harapós fenevadat, elengedi annak nyak-és tarkóbőrét. *
- Szádba ültetem ám...
* Morogja és megdörzsöli a fognyomot. Daioryn hallgat, majd hátat fordít, megpróbálva aludni végre. Hosszasan időzik el ezen tevékenységen. *
~ Álom! * Sóhajtja gondolatban. * Hol vagy most? Megsegíthetnél! ~
* Elszámol tízig, százig, nem történik semmi. Az alvás legparányibb jele sem mutatkozik. Kétezer-hatszázharmincnál tart. Visszafordul, sandítva keresi a kölyökleányt. Meg is találja, támaszkodva valamivel odább. Bár hallani sem akar róla, mégis rá gondol, hogy a leány talán megbánta tettét. *
~ Meg úgy, alapjában véve is úgy fest, mintha nem lakna együtt a saját testével. ~
* Megmerevedik. Sejti ő már régebben, hogy valami nyomasztja a vöröst. Még az is megfordul a fejében, hogy ő is búfelejtést, pillanatnyi életet várt a gyönyörtől. Ha nem is hihetetlen, de nehezen befogadható lenne ez a tény.
A meredt Daioryn lassan elfordul, keresztben az ágyon. Azonban meglepődik, amikor a csitri összeszedi magát és mérgesen morran egyet, valami vénemberről. Váratlanul visszafordul az ágy felé, szembe találva magát a hason fekvő-könyökölő férfival. Összenéznek. A harcosnak azon idők járnak a fejében, amikor még értett valamicskét a női lélekhez. Talán megpróbálhatna mondani valamit. *
~ Kérdezzem meg mi a baj? ~
* Közben ráébred, mekkora ostobaságot művel. Még az is eszébe jut, hogy nem evégett jár itt. Épp ezért nem is mórikálja magát tovább, még gondolatban sem. *
- Na nem! * Vágja rá. * Nem engedem, hogy tönkregondolkodd a dolgot.
* Hosszan nézi a másikat, elidőzve kellemes domborulatain. Néhány pillanatra lehunyja szemét. *
- Kiábrándultam, kiégtem, léha korhelyként élek. Vártom, mikor zsibbad el végre minden érzékem. Te fiatal vagy, nem ehhez hasonló cél kellene hogy lebegjen a szemed előtt.
* Morran, mert van egy ilyesmi érzete a lány felől. De aztán meghőköl. *
- Sajnálom. * Leheli. * Semmi közöm hozzá.
* Felsóhajt és megveregeti maga mellett az ágyat. Felé int. Ha a süvölvény visszamászik mellé, kedvtelve végignéz a nyurga testen. Szíve félredobban, tekintete homályosul. Következőleg Daioryn zavarba jön, ráadásul visszakerül a korábbi, kínos állapotba is övtájékon. *
18335. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 15:16:07
Üzenet elküldve: 2023-03-21 15:16:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*A kéretlen megjegyzésre csak felsóhajtva hunyja vissza a szemeit.*
- Mondj valami újat.
*Dörmögi az orra alatt még a kedvesnek tűnő hangnem ellenére is. De azért örül annak, hogy megy tovább kettejük között a marakodás. Így nem kezd el badarságon járni a feje idő előtt. Hát miért is ne készülne tovább szítani ezt a tüzet?*
- Túl nagy a pofád.
*Nyögi válaszul, ahogy a derekán erősödik a szorítás. Kelletlen helyzetét pedig igyekszik orvosolni vagy éppen rosszabbá tenni azzal, hogy nemes egyszerűséggel válaszcsapás gyanánt harap bele a Vénember mellkasába. Nem erősen, de ideiglenes nyomot azért hagyva maga után.*
- Eddig sem kételkedtem. Te ültetted mindig a számba a dolgot.
*Dünnyögi a harapásnyom fölé, majd gyengéd csókot lehel rá, hogy azután legördüljön a másikról.
A csend pedig közéjük telepszik. Ami nem jó, de igencsak úgy fest, hogy az öreg pihenni készül. Hát ez egyszer kegyes lesz és befogja a száját. Még akkor is, ha nehezére esik. Pedig inkább rántaná magára ismét, hogy ne essen abba a hibába, hogy gondolkodni kezdjen. Ám ebben a helyzetben bizony ez esik meg. A hátán fekve hunyja le a szemeit, ahol az elmúlt percek eseményei ismétlődnek meg először. Ez jótékony hatással van a lelkére, de csak ideiglenes a hatás. Ahogy az emlékek messzebbről törnek fel már arca is keserédes mosolyra húzódik. Részéről még odébb van a pihentető alvás, mert most már úgy érzi magát, mint egy csalárd szajha. Pedig a kedvese halott, senkinek sem tartozik elszámolni valóval.*
~ Tényleg ostoba vagy. ~
*Sóhajtja magában, ahogy óvatosan kikel a férfi mellől. Igyekszik nem megriasztani a másikat, ha amaz tényleg elaludt idő közben. Halk léptekkel ballag a mosdótálhoz, hogy kezeit belemerítve dörgölje át arcát a hideg vízzel. Most az is jól esik, hogy a hűvös cseppek végig folynak nyakán, domborulatain, hogy lassan végül beigya bőre az összeset. Csapzott tincseit félretűrve támaszkodik meg a szekrényen, hogy azután csak némán bámuljon bele a tálba. Szerencse, hogy a gyér fényben nem látja önnön képét, mert most biztos arcon köpné magát. Azért is, amit tett, de főleg azért, mert így érzi magát miatta. Pedig szíve szerint majd kicsattanna az örömtől, erre megint csak magában kesereg.*
- Ez is a nagypofájú Vénember hibája. Megőrjít.
*Suttogja maga elé, de ennek ellenére végül visszalopakodik az ágyhoz, óvatosan bebújik a másik mellé, s a testéhez simulva hunyja le a szemeit. Ő egyelőre csak reméli, hogy aludni fog.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*A kéretlen megjegyzésre csak felsóhajtva hunyja vissza a szemeit.*
- Mondj valami újat.
*Dörmögi az orra alatt még a kedvesnek tűnő hangnem ellenére is. De azért örül annak, hogy megy tovább kettejük között a marakodás. Így nem kezd el badarságon járni a feje idő előtt. Hát miért is ne készülne tovább szítani ezt a tüzet?*
- Túl nagy a pofád.
*Nyögi válaszul, ahogy a derekán erősödik a szorítás. Kelletlen helyzetét pedig igyekszik orvosolni vagy éppen rosszabbá tenni azzal, hogy nemes egyszerűséggel válaszcsapás gyanánt harap bele a Vénember mellkasába. Nem erősen, de ideiglenes nyomot azért hagyva maga után.*
- Eddig sem kételkedtem. Te ültetted mindig a számba a dolgot.
*Dünnyögi a harapásnyom fölé, majd gyengéd csókot lehel rá, hogy azután legördüljön a másikról.
A csend pedig közéjük telepszik. Ami nem jó, de igencsak úgy fest, hogy az öreg pihenni készül. Hát ez egyszer kegyes lesz és befogja a száját. Még akkor is, ha nehezére esik. Pedig inkább rántaná magára ismét, hogy ne essen abba a hibába, hogy gondolkodni kezdjen. Ám ebben a helyzetben bizony ez esik meg. A hátán fekve hunyja le a szemeit, ahol az elmúlt percek eseményei ismétlődnek meg először. Ez jótékony hatással van a lelkére, de csak ideiglenes a hatás. Ahogy az emlékek messzebbről törnek fel már arca is keserédes mosolyra húzódik. Részéről még odébb van a pihentető alvás, mert most már úgy érzi magát, mint egy csalárd szajha. Pedig a kedvese halott, senkinek sem tartozik elszámolni valóval.*
~ Tényleg ostoba vagy. ~
*Sóhajtja magában, ahogy óvatosan kikel a férfi mellől. Igyekszik nem megriasztani a másikat, ha amaz tényleg elaludt idő közben. Halk léptekkel ballag a mosdótálhoz, hogy kezeit belemerítve dörgölje át arcát a hideg vízzel. Most az is jól esik, hogy a hűvös cseppek végig folynak nyakán, domborulatain, hogy lassan végül beigya bőre az összeset. Csapzott tincseit félretűrve támaszkodik meg a szekrényen, hogy azután csak némán bámuljon bele a tálba. Szerencse, hogy a gyér fényben nem látja önnön képét, mert most biztos arcon köpné magát. Azért is, amit tett, de főleg azért, mert így érzi magát miatta. Pedig szíve szerint majd kicsattanna az örömtől, erre megint csak magában kesereg.*
- Ez is a nagypofájú Vénember hibája. Megőrjít.
*Suttogja maga elé, de ennek ellenére végül visszalopakodik az ágyhoz, óvatosan bebújik a másik mellé, s a testéhez simulva hunyja le a szemeit. Ő egyelőre csak reméli, hogy aludni fog.*
18334. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 13:52:03
Üzenet elküldve: 2023-03-21 13:52:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
- Ha nem némulsz el, kivágom a nyelvedet! Azután agyonütöm! Feldarabolom! kurvamélyen elásom, végül jókora sziklát gördítek rá!
* Dörren a férfi, többé-kevésbé rosszul leplezve, hogy elevenére tapintottak. Nem gondolkodik el ennek a ténynek a mélységén. *
- Szint ekönyörögsz érte, látom ám.
* Valaki megkérdezhetné tőle, miről is beszél most akkor voltaképpen? Ez még a halál vagy valami más? *
- Nem iszunk.
* Ismétli ő is. *
~ Hála az isteneknek. Jaj, kérlek. Nem bírom tovább. ~
* Nyögi a férfi gondolatban.
Kínzásának hamarosan végeszakad, hogy egy másfajta gyötrelemben, majd fellélegzésben részesítsék egymást. Kábult fejjel még hallja, ahogy a nevét sóhajtja a vörös. Valószínűleg most először és utoljára hallja ezt tőle.
Szorosan a karjában tartja a lányt, aki szemlátomást még valahol másutt jár. De nem is sürgős, semmi. A kérdezett nem felel. Elvértelenedett feje mindjobban szédül. Kóvályogva, hosszas küzdelem árán, de kinyitja a szemeit és lepislant a rajta szétterülőn. Fókuszál, fókuszál. Meglepetésére a zöld szemek egészen közel vannak. *
- Ostoba vagy.
* Leheli, de amolyan tőle telhetően kedves hangnemben. Visszacsukja a szemeit. Vállat von, immár azon töprengvén, mitévő legyen ezután. Elmúlik az alhasi parázslás, ezt a békés állapotot nyilvánvalóan ki kell élvezni. *
- Beteszlek a hullasorba, ígérem! És amit én ígérek, azt vagy betartom, vagy pedig nem!
* Morogja. Fokozza a fojtást a vérmes némber dereka körül erős karjaival. *
- Kételkedsz-e még a férfiasságomban, pötyke?
* Elégedetten elvigyorodik. Legalább testi képességeire panasz nem lehet. Más a harci. Daioryn pontosan emlékszik, mennyire megrémült, midőn felfedezte, hogy rendkívüli katonai képességei gyengültek, megfogyatkoztak. Ezután még hosszú ideig igyekezett óvni, őrizni annak látszatát, hogy jócskán különb más fegyverforgatóknál, és ha mégis elfogta a kétség, hát alaposan a kancsó fenekére nézett. Így lett korhely és vesztes életű. Ám erről soha, senkivel nem beszélt, de még a rágondolást is kerülte.
Fél szemmel felsandít. Nem törődik az őt bámuló csitrivel. Eltökéli, hogy a földrengéstől sem zavartatja magát. Aludni fog. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
- Ha nem némulsz el, kivágom a nyelvedet! Azután agyonütöm! Feldarabolom! kurvamélyen elásom, végül jókora sziklát gördítek rá!
* Dörren a férfi, többé-kevésbé rosszul leplezve, hogy elevenére tapintottak. Nem gondolkodik el ennek a ténynek a mélységén. *
- Szint ekönyörögsz érte, látom ám.
* Valaki megkérdezhetné tőle, miről is beszél most akkor voltaképpen? Ez még a halál vagy valami más? *
- Nem iszunk.
* Ismétli ő is. *
~ Hála az isteneknek. Jaj, kérlek. Nem bírom tovább. ~
* Nyögi a férfi gondolatban.
Kínzásának hamarosan végeszakad, hogy egy másfajta gyötrelemben, majd fellélegzésben részesítsék egymást. Kábult fejjel még hallja, ahogy a nevét sóhajtja a vörös. Valószínűleg most először és utoljára hallja ezt tőle.
Szorosan a karjában tartja a lányt, aki szemlátomást még valahol másutt jár. De nem is sürgős, semmi. A kérdezett nem felel. Elvértelenedett feje mindjobban szédül. Kóvályogva, hosszas küzdelem árán, de kinyitja a szemeit és lepislant a rajta szétterülőn. Fókuszál, fókuszál. Meglepetésére a zöld szemek egészen közel vannak. *
- Ostoba vagy.
* Leheli, de amolyan tőle telhetően kedves hangnemben. Visszacsukja a szemeit. Vállat von, immár azon töprengvén, mitévő legyen ezután. Elmúlik az alhasi parázslás, ezt a békés állapotot nyilvánvalóan ki kell élvezni. *
- Beteszlek a hullasorba, ígérem! És amit én ígérek, azt vagy betartom, vagy pedig nem!
* Morogja. Fokozza a fojtást a vérmes némber dereka körül erős karjaival. *
- Kételkedsz-e még a férfiasságomban, pötyke?
* Elégedetten elvigyorodik. Legalább testi képességeire panasz nem lehet. Más a harci. Daioryn pontosan emlékszik, mennyire megrémült, midőn felfedezte, hogy rendkívüli katonai képességei gyengültek, megfogyatkoztak. Ezután még hosszú ideig igyekezett óvni, őrizni annak látszatát, hogy jócskán különb más fegyverforgatóknál, és ha mégis elfogta a kétség, hát alaposan a kancsó fenekére nézett. Így lett korhely és vesztes életű. Ám erről soha, senkivel nem beszélt, de még a rágondolást is kerülte.
Fél szemmel felsandít. Nem törődik az őt bámuló csitrivel. Eltökéli, hogy a földrengéstől sem zavartatja magát. Aludni fog. *
18333. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 12:10:42
Üzenet elküldve: 2023-03-21 12:10:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Simán elrikkantaná magát akár a piac közepén is. Azzal az éllel a hangjában az Öreg úgy is nyomban tudni fogja, hogy neki kéne odafigyelnie. Így nem valószínű, hogy sokszor ki fogja ejteni a férfi nevét az ajkain. Valószínűleg a sajátját sem fogja tőle hallani. Nem is baj. Egészen megszokta már most.
A tiltakozás közben elégedettséggel tölti el. Mert tudja, hogy igaza van. Nőből van, így igaza kell, hogy legyen.*
- Miért ne veled törődnék, ha egyszer te vagy itt?
*Vonja fel a szemöldökeit, hisz meglepi, hogy ez nem elég egyértelmű a másik számára.*
- Az a baj, hogy mindig csak ígérgetsz. Pedig itt még szemtanuk sem lennének egy kis gyilkossághoz.
*Kalandoznak el ujjai a sötét tincsek közé, miközben igyekszik nem elvigyorodni az undortól átitatott arcon. Így már nem olyan édes, de annál csábítóbb.
Attól sem válik csalódottá, hogy nem most mennek inni. Sőt, a vére inkább felpezsdül a gondolattól, hogy mással ütik el az időt. Így józanul mondjuk nehezebb nekiállni. Részegen rá tudná mondani, hogy csak befolyásolta az alkohol. Most viszont ez szabad, józan döntése. Nem könnyű.*
- Nem iszunk.
*Ismétli, egyben bebiztosítja szavait, hogy valóban így fog történni. Inkább beleveszik az ölelésbe, vágyakozva sóhajt, majd forr bele a csókba, ujjait összefűzi a másikéval.*
- Nekem nem.
*Dörmögi az ajkakra. Odahaza hívták mindig így. Nagyurak, hölgyek előtt. Formális baromság, amit mindig is utált, még akkor is, ha jó a csengése.
Bár a férfi szájából hallva mégis más, sokkal nyugtatóbb és kielégítőbb érzés keríti hatalmába. Ennek az érzésnek kész is átadni magát, ahogy a pillanatnyi felejtést választva veszik el az ölelésekben. Megszűnik a világ, helyébe lépve a békés üresség és a csend. Csupán csak vágyakozó sóhajok, az elégedett női hang töri meg a nyugalmat. Vére úgy forr az ereiben, hogy tarthatna akár attól is, hogy széthasítja bőrét. De most nem fél semmitől. Minden porcikáját végig simítja a férfinak, ujjbegyeivel szinte issza magába a másik bőrének tapintását. Érezni magán, magában a volt harcos testét szinte földöntúli örömnek hat. Mire ráeszmélne a történtekre elméje végre kikapcsol, hogy csakis a gyönyör érvényesüljön.*
- Daioryn.
*Sóhajtja bele elégedetten a semmibe, ahogy szemeit lehunyva tartva piheg szaporán.*
- Hm?
*Hunyorog végül a smaragdokkal a férfira, ahogy kezéért nyúlva húzza magához, hogy a tenyerébe csókoljon.*
- Ez így működik?
*Tornássza magát ülésbe, majd hanyatt fekve visszanyomja a férfit az ágyra, hogy ő maga a mellkasán elterülve csukja vissza a szemeit.*
- És hol marad az a beígért nyaktekerés?
*Nyújtózik lustán, akár a jóllakott macska, hogy aztán állát a karjaira támasztva fürkéssze a Vénember arcát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Simán elrikkantaná magát akár a piac közepén is. Azzal az éllel a hangjában az Öreg úgy is nyomban tudni fogja, hogy neki kéne odafigyelnie. Így nem valószínű, hogy sokszor ki fogja ejteni a férfi nevét az ajkain. Valószínűleg a sajátját sem fogja tőle hallani. Nem is baj. Egészen megszokta már most.
A tiltakozás közben elégedettséggel tölti el. Mert tudja, hogy igaza van. Nőből van, így igaza kell, hogy legyen.*
- Miért ne veled törődnék, ha egyszer te vagy itt?
*Vonja fel a szemöldökeit, hisz meglepi, hogy ez nem elég egyértelmű a másik számára.*
- Az a baj, hogy mindig csak ígérgetsz. Pedig itt még szemtanuk sem lennének egy kis gyilkossághoz.
*Kalandoznak el ujjai a sötét tincsek közé, miközben igyekszik nem elvigyorodni az undortól átitatott arcon. Így már nem olyan édes, de annál csábítóbb.
Attól sem válik csalódottá, hogy nem most mennek inni. Sőt, a vére inkább felpezsdül a gondolattól, hogy mással ütik el az időt. Így józanul mondjuk nehezebb nekiállni. Részegen rá tudná mondani, hogy csak befolyásolta az alkohol. Most viszont ez szabad, józan döntése. Nem könnyű.*
- Nem iszunk.
*Ismétli, egyben bebiztosítja szavait, hogy valóban így fog történni. Inkább beleveszik az ölelésbe, vágyakozva sóhajt, majd forr bele a csókba, ujjait összefűzi a másikéval.*
- Nekem nem.
*Dörmögi az ajkakra. Odahaza hívták mindig így. Nagyurak, hölgyek előtt. Formális baromság, amit mindig is utált, még akkor is, ha jó a csengése.
Bár a férfi szájából hallva mégis más, sokkal nyugtatóbb és kielégítőbb érzés keríti hatalmába. Ennek az érzésnek kész is átadni magát, ahogy a pillanatnyi felejtést választva veszik el az ölelésekben. Megszűnik a világ, helyébe lépve a békés üresség és a csend. Csupán csak vágyakozó sóhajok, az elégedett női hang töri meg a nyugalmat. Vére úgy forr az ereiben, hogy tarthatna akár attól is, hogy széthasítja bőrét. De most nem fél semmitől. Minden porcikáját végig simítja a férfinak, ujjbegyeivel szinte issza magába a másik bőrének tapintását. Érezni magán, magában a volt harcos testét szinte földöntúli örömnek hat. Mire ráeszmélne a történtekre elméje végre kikapcsol, hogy csakis a gyönyör érvényesüljön.*
- Daioryn.
*Sóhajtja bele elégedetten a semmibe, ahogy szemeit lehunyva tartva piheg szaporán.*
- Hm?
*Hunyorog végül a smaragdokkal a férfira, ahogy kezéért nyúlva húzza magához, hogy a tenyerébe csókoljon.*
- Ez így működik?
*Tornássza magát ülésbe, majd hanyatt fekve visszanyomja a férfit az ágyra, hogy ő maga a mellkasán elterülve csukja vissza a szemeit.*
- És hol marad az a beígért nyaktekerés?
*Nyújtózik lustán, akár a jóllakott macska, hogy aztán állát a karjaira támasztva fürkéssze a Vénember arcát.*
18332. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-21 09:14:56
Üzenet elküldve: 2023-03-21 09:14:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Lesandít az említett területre, csak úgy, fél szemmel ellenőrizve a helyzetet. Hümment. *
- De.
* Ötször-hatszor újra ellenőrizve is hasonló eredményre jut. *
- Úgy szintén, tubica.
* A hivatalos bemutatkozáson túlestek, nagyszerű. Nem tulajdonít nagy jelentőséget az esetnek. Esetleg arra lehet jó, hogy ha nagy tömegben odalent a fogadóban utána kiáltana, hogy "vénember", ne tíz másik ugorjon. Most már nevezheti a nevén is, ha akarja.
Különben is, amíg vénembernek meg kölyökleánynak nevezik a másikat, mindketten kiélhetik a komplexusaikat és egyéb pervezióikat, ha véletlenül lennének.
Violëttyne-Violett-Letti a vállán billegve le-fel grasszál óvatlan ujjacskáival, amitől végigfut a hátán a borzongás. Meg máshol. Szitkokat dünnyögve leereszti. Nem felejti el a háta mögött a kulcsot sem elfordítani, nehogy hívatlan látogatójuk akadjon valami kellemes kis elfoglaltság közepette. Immár vízszintes helyzetben, igyekszik nem agyonnyomni a leányt. Lepillant rá. *
- Hogy érted?
* Sóhajtja és tűri a szakállas pofájának becézgetését. Hirtelen megmered. *
- Ne mondjad.
* Megmozdítja a csípőjét. *
- Aggódik érted a folyós kórság. A csattanó kelevény. Az ezeréves, sehányfogú öreganyám.
* Erősködik és hősiesen küzd a testét eluraló sorscsapás ellen. *
- Megpofozlak cinka! Miért mindig velem törődsz?
* Teszi hozzá a rend kedvéért. Vállat von, felsóhajt. *
- Na és? Utána még boldogan megölhetlek.
* Legyint. Daioryn előreejti a fejét. Rengeteg haja az arcába ömlik. Hátrasöpri tincseit, és felpillant a vörös arcába. *
- Édes.
* Ismétli fogcsikorgatva. Úgy dönt, nem veszti eszméletét az undortól. Elgondolkozva bólint az ajánlatra. *
- Fogd már be, dehogy iszunk. Esetleg később, nagyszájú.
* Könyörög aztán. Összeölelkeznek, egymásba fonódnak. Hátára fordul, magához vonja a lányt. Vállon csókolja. A harcos a kezére csúsztatja ujjait, majd megcsókolja a vöröslő ajkakat. *
- Violëttyne. Tetszik.
* Jegyzi meg. Porcikáról porcikára csókolja, cirógatja, végigportyázza a másikat, valamennyi érzékszerve részt vesz az élvezetben. És még annál is több történik, hiszen látnak a bőrükkel, belélegzik egymást, képesek úszni-röpülni saját ereikben és a másikéban, elvegyülnek egymás sejtjeiben, tűzviharba, villámlásba kerülnek; megsemmisülnek és újraélednek.
Miután megtalálja elveszettnek hitt lélegzetét, felkönyököl és kisimítja a vörös tincseket a saját és a leány arcából. Nem könnyne tér magához. Hosszas hallgatás után megjegyzi. *
- Megtartalak.
* Elégedetten bólint. Ráeszmél, hogy asszonyára akadt. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
* Lesandít az említett területre, csak úgy, fél szemmel ellenőrizve a helyzetet. Hümment. *
- De.
* Ötször-hatszor újra ellenőrizve is hasonló eredményre jut. *
- Úgy szintén, tubica.
* A hivatalos bemutatkozáson túlestek, nagyszerű. Nem tulajdonít nagy jelentőséget az esetnek. Esetleg arra lehet jó, hogy ha nagy tömegben odalent a fogadóban utána kiáltana, hogy "vénember", ne tíz másik ugorjon. Most már nevezheti a nevén is, ha akarja.
Különben is, amíg vénembernek meg kölyökleánynak nevezik a másikat, mindketten kiélhetik a komplexusaikat és egyéb pervezióikat, ha véletlenül lennének.
Violëttyne-Violett-Letti a vállán billegve le-fel grasszál óvatlan ujjacskáival, amitől végigfut a hátán a borzongás. Meg máshol. Szitkokat dünnyögve leereszti. Nem felejti el a háta mögött a kulcsot sem elfordítani, nehogy hívatlan látogatójuk akadjon valami kellemes kis elfoglaltság közepette. Immár vízszintes helyzetben, igyekszik nem agyonnyomni a leányt. Lepillant rá. *
- Hogy érted?
* Sóhajtja és tűri a szakállas pofájának becézgetését. Hirtelen megmered. *
- Ne mondjad.
* Megmozdítja a csípőjét. *
- Aggódik érted a folyós kórság. A csattanó kelevény. Az ezeréves, sehányfogú öreganyám.
* Erősködik és hősiesen küzd a testét eluraló sorscsapás ellen. *
- Megpofozlak cinka! Miért mindig velem törődsz?
* Teszi hozzá a rend kedvéért. Vállat von, felsóhajt. *
- Na és? Utána még boldogan megölhetlek.
* Legyint. Daioryn előreejti a fejét. Rengeteg haja az arcába ömlik. Hátrasöpri tincseit, és felpillant a vörös arcába. *
- Édes.
* Ismétli fogcsikorgatva. Úgy dönt, nem veszti eszméletét az undortól. Elgondolkozva bólint az ajánlatra. *
- Fogd már be, dehogy iszunk. Esetleg később, nagyszájú.
* Könyörög aztán. Összeölelkeznek, egymásba fonódnak. Hátára fordul, magához vonja a lányt. Vállon csókolja. A harcos a kezére csúsztatja ujjait, majd megcsókolja a vöröslő ajkakat. *
- Violëttyne. Tetszik.
* Jegyzi meg. Porcikáról porcikára csókolja, cirógatja, végigportyázza a másikat, valamennyi érzékszerve részt vesz az élvezetben. És még annál is több történik, hiszen látnak a bőrükkel, belélegzik egymást, képesek úszni-röpülni saját ereikben és a másikéban, elvegyülnek egymás sejtjeiben, tűzviharba, villámlásba kerülnek; megsemmisülnek és újraélednek.
Miután megtalálja elveszettnek hitt lélegzetét, felkönyököl és kisimítja a vörös tincseket a saját és a leány arcából. Nem könnyne tér magához. Hosszas hallgatás után megjegyzi. *
- Megtartalak.
* Elégedetten bólint. Ráeszmél, hogy asszonyára akadt. *
18331. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-20 16:05:49
Üzenet elküldve: 2023-03-20 16:05:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Daioryn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Nem a Sellőházban vannak, ahol a vörös egy fizetett szajha volna. Ott jó képet vágna a dologhoz, mert azért fizetik. Ellenben a mostani helyzettel, ahol pusztán saját szórakoztatásukra ismerkednek, s még mindig ismeretlen ismerősökként bújjanak ágyba egymással. Úgy, hogy a lánynak igencsak le kell küzdenie valami belülről marcangoló démont. Akármennyire is szeretne, így ezekkel az érzésekkel nem tud jó pofát vágni a dologhoz, akármennyire is szeretne. Hisz nehezen tudná letagadni, hogy vágyja a férfit. Úgy érzi, hogy még senkire sem vágyott ennyire. Bár valószínűleg ez a gyász miatti világutálat okozta életöröm mellőzés miatt lehet. Hisz ki az a megveszekedett, aki ne élvezne akár egy jó bort, egy finom ételt vagy egy jóképű férfi hálószobai társaságát? Egyszerűen csak nehéz kilépni abból a komfortzónából, amibe bezárta magát.*
- Megnyugtató. Kezdtem aggódni, hogy már teljesen kiment a vér a fejedből.
*Jegyzi ravasz mosollyal, miközben ajtót nyit. Ám a további piszkálódásra újfent nincs esélye, hisz mire pislogna egyet már ismét a férfi vállán hasal.
A kezdeti megszeppentséget követő sóhaj után végül csak elmosolyodik. Azon meglepő dolgok egyikeként pedig elég jókedvű mosolyt villant.*
- Hát Vénember, nagyon örvendek.
*Hiába, hogy tudja a férfi nevét már, nem szeretné megszakítani ezt a békés és "romantikus" becézgetést, amit ilyen módszeresen használnak egymásra. Még idegennek is érezné tán, ha az öreget a nevén szólítaná. Meg hát valószínűleg ő sem fogja a sajátját a férfi szájából hallani.
Besétálás közben valóban nem ellenkezik. Zsák krumpli módjára tesped a vállain, miközben a röpke csendben elmélázva, középső és mutatóujjával fel-alá lépked a férfi gerince mentén. Akár egy kisgyerek, aki jó szórakozásra talált.
Lassan végül megszakad a szórakozás, mikor meglepően figyelmes földet érésben lesz része. Készségesen tipeg el az ágyig, ahogy az ellen sem tiltakozik, hogy a botlás után az ágyba zuhanjon az öreggel együtt.
A kezek simítására lehunyja a szemeit, s szinte vágyakozó sóhajt hallat utána.
A kérdésre sem felel egyből, de testének megrezzenéséből érezheti a másik, a pillanatnyi dilemmát. Végül csak ráveszi a fene, hogy visszanézzen rá. Kezei közé fogja a másik arcát, amit hüvelykujjával cirógat meg gyengéden.*
- Ez... felettébb ijesztő.
*Sóhajtja drámaian, de szája széle megremeg a visszafojtott mosolytól.*
- Te aggódsz értem!
*Jelenti ki azon nyomban, mielőtt bármire is rákérdezne a másik.*
- Vízbe ölés, nyaktekerés, nyelvkitépés. Eddig ez volt a módi. Nem az, hogy elkezdesz az érzéseimmel törődni.
*Itt már nem bírja tovább, s muszáj nyomban megejtenie egy vigyort, ami végül egy kedvesebb mosollyá szelídül.*
- Igazán... édes.
*Kuncogja halkan, ahogy felnyújtózva nyom egy apró csókot a homlokára. Azután egy újabb sóhajjal zuhan vissza a párnára a férfi szemeit fürkészve.*
- Azt hiszem ideje, hogy megfogadjam a tanácsod. Ideje élnem és legalább egy kicsit elnyomni azt, ami fáj. Ha nem jön össze még mindig ott van az a nyaktekerős dolog.
*Fonja lassan a nyaka köré a karjait, majd a következő, apró csók már a férfi ajkait éri.*
- Szeretnéd még, hogy tovább magyarázzam, hogy fogalmam sincs, hogy mit akarok? Nőből vagyok.
*Vonja meg a vállait, majd lassan elhúzza a kezeit.*
- Ha te sem vagy olyan biztos a dolgodban még visszamehetünk. De akkor iszunk. Sokat.
*Nem fogja magát és a meggyötört kis lelkét a férfira erőltetni. Ám a társaság valamiért most jól esik neki. Vagyis Daioryn társasága, hogy pontosabb legyen. Jó, hogy végre nem pátyolgatják, senki sem sajnálja, így nem gyűlik benne még erősebben a pocsék érzés és hangulat. Ha kérdeznék nem tagadná le, hogy vágyja a férfit. Erről ő is hamar megbizonyosodhatna, hisz ha szavakkal nem is árulja el magát, a testét nem tudja némaságra ítélni. De ezek ellenére is, ha úgy döntenének, hogy visszavonulót fújnak, azért sem lenne dühös. Talán egy kicsit csalódott már igen, de amíg az Öreg mellett lehet, addig azt sem bánja, ha az este folyamán csak az asztal alá issza magát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Szálláshely//
*Nem a Sellőházban vannak, ahol a vörös egy fizetett szajha volna. Ott jó képet vágna a dologhoz, mert azért fizetik. Ellenben a mostani helyzettel, ahol pusztán saját szórakoztatásukra ismerkednek, s még mindig ismeretlen ismerősökként bújjanak ágyba egymással. Úgy, hogy a lánynak igencsak le kell küzdenie valami belülről marcangoló démont. Akármennyire is szeretne, így ezekkel az érzésekkel nem tud jó pofát vágni a dologhoz, akármennyire is szeretne. Hisz nehezen tudná letagadni, hogy vágyja a férfit. Úgy érzi, hogy még senkire sem vágyott ennyire. Bár valószínűleg ez a gyász miatti világutálat okozta életöröm mellőzés miatt lehet. Hisz ki az a megveszekedett, aki ne élvezne akár egy jó bort, egy finom ételt vagy egy jóképű férfi hálószobai társaságát? Egyszerűen csak nehéz kilépni abból a komfortzónából, amibe bezárta magát.*
- Megnyugtató. Kezdtem aggódni, hogy már teljesen kiment a vér a fejedből.
*Jegyzi ravasz mosollyal, miközben ajtót nyit. Ám a további piszkálódásra újfent nincs esélye, hisz mire pislogna egyet már ismét a férfi vállán hasal.
A kezdeti megszeppentséget követő sóhaj után végül csak elmosolyodik. Azon meglepő dolgok egyikeként pedig elég jókedvű mosolyt villant.*
- Hát Vénember, nagyon örvendek.
*Hiába, hogy tudja a férfi nevét már, nem szeretné megszakítani ezt a békés és "romantikus" becézgetést, amit ilyen módszeresen használnak egymásra. Még idegennek is érezné tán, ha az öreget a nevén szólítaná. Meg hát valószínűleg ő sem fogja a sajátját a férfi szájából hallani.
Besétálás közben valóban nem ellenkezik. Zsák krumpli módjára tesped a vállain, miközben a röpke csendben elmélázva, középső és mutatóujjával fel-alá lépked a férfi gerince mentén. Akár egy kisgyerek, aki jó szórakozásra talált.
Lassan végül megszakad a szórakozás, mikor meglepően figyelmes földet érésben lesz része. Készségesen tipeg el az ágyig, ahogy az ellen sem tiltakozik, hogy a botlás után az ágyba zuhanjon az öreggel együtt.
A kezek simítására lehunyja a szemeit, s szinte vágyakozó sóhajt hallat utána.
A kérdésre sem felel egyből, de testének megrezzenéséből érezheti a másik, a pillanatnyi dilemmát. Végül csak ráveszi a fene, hogy visszanézzen rá. Kezei közé fogja a másik arcát, amit hüvelykujjával cirógat meg gyengéden.*
- Ez... felettébb ijesztő.
*Sóhajtja drámaian, de szája széle megremeg a visszafojtott mosolytól.*
- Te aggódsz értem!
*Jelenti ki azon nyomban, mielőtt bármire is rákérdezne a másik.*
- Vízbe ölés, nyaktekerés, nyelvkitépés. Eddig ez volt a módi. Nem az, hogy elkezdesz az érzéseimmel törődni.
*Itt már nem bírja tovább, s muszáj nyomban megejtenie egy vigyort, ami végül egy kedvesebb mosollyá szelídül.*
- Igazán... édes.
*Kuncogja halkan, ahogy felnyújtózva nyom egy apró csókot a homlokára. Azután egy újabb sóhajjal zuhan vissza a párnára a férfi szemeit fürkészve.*
- Azt hiszem ideje, hogy megfogadjam a tanácsod. Ideje élnem és legalább egy kicsit elnyomni azt, ami fáj. Ha nem jön össze még mindig ott van az a nyaktekerős dolog.
*Fonja lassan a nyaka köré a karjait, majd a következő, apró csók már a férfi ajkait éri.*
- Szeretnéd még, hogy tovább magyarázzam, hogy fogalmam sincs, hogy mit akarok? Nőből vagyok.
*Vonja meg a vállait, majd lassan elhúzza a kezeit.*
- Ha te sem vagy olyan biztos a dolgodban még visszamehetünk. De akkor iszunk. Sokat.
*Nem fogja magát és a meggyötört kis lelkét a férfira erőltetni. Ám a társaság valamiért most jól esik neki. Vagyis Daioryn társasága, hogy pontosabb legyen. Jó, hogy végre nem pátyolgatják, senki sem sajnálja, így nem gyűlik benne még erősebben a pocsék érzés és hangulat. Ha kérdeznék nem tagadná le, hogy vágyja a férfit. Erről ő is hamar megbizonyosodhatna, hisz ha szavakkal nem is árulja el magát, a testét nem tudja némaságra ítélni. De ezek ellenére is, ha úgy döntenének, hogy visszavonulót fújnak, azért sem lenne dühös. Talán egy kicsit csalódott már igen, de amíg az Öreg mellett lehet, addig azt sem bánja, ha az este folyamán csak az asztal alá issza magát.*
18330. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-18 20:35:02
Üzenet elküldve: 2023-03-18 20:35:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy apró hazugság//
-Bizonyosan így van, ezért is olyan nehéz valószínűleg megtalálni a párunkat. Valójában sokszor nem is ismerjük igazán a másikat.
*Aprót kortyol a borból, majd üres poharát az asztal szélére rakja, jelezve azt, hogy elviheti egy arra járó felszolgáló.*
-Nem terveztelek félteni vagy kímélni.
*Szándékos a mondandójában megbújó finom utalás. Amikor a férfit sikerül megnevettetnie azt apró sikerként könyveli el.*
-Ki mondta, hogy nem köröztet? *Xidrosra kacsint, majd közelebb hajol hozzá és halk hangon folytatja.* Hosszú bún listám van már náluk, a vérdíj pedig magas.
*Úgy beszél, hogy egyértelmű legyen a másik számára, csupán csak viccel. Kihasználja ezt az alkalmat arra is, hogy közelebbről szem ügyre vegye a másikat bagoly szín szemeivel.*
-A bátyám nem tudom hol van, az öcsém pedig remélhetőleg vigyáz otthon arra, amink még van.
*Nem szándékozik túl sokat megosztani az életéről, a sok rossz csak elrontaná a már oldott hangulatot.*
-Neked nincs olyan izgalmas történeted, melyet el mernél árulni? Tudod az a sebhely az arcodon…
*Szemeivel szinte kérleli a férfit, hogy bizalmába avassa ezen téren.*
-Bizonyosan így van, ezért is olyan nehéz valószínűleg megtalálni a párunkat. Valójában sokszor nem is ismerjük igazán a másikat.
*Aprót kortyol a borból, majd üres poharát az asztal szélére rakja, jelezve azt, hogy elviheti egy arra járó felszolgáló.*
-Nem terveztelek félteni vagy kímélni.
*Szándékos a mondandójában megbújó finom utalás. Amikor a férfit sikerül megnevettetnie azt apró sikerként könyveli el.*
-Ki mondta, hogy nem köröztet? *Xidrosra kacsint, majd közelebb hajol hozzá és halk hangon folytatja.* Hosszú bún listám van már náluk, a vérdíj pedig magas.
*Úgy beszél, hogy egyértelmű legyen a másik számára, csupán csak viccel. Kihasználja ezt az alkalmat arra is, hogy közelebbről szem ügyre vegye a másikat bagoly szín szemeivel.*
-A bátyám nem tudom hol van, az öcsém pedig remélhetőleg vigyáz otthon arra, amink még van.
*Nem szándékozik túl sokat megosztani az életéről, a sok rossz csak elrontaná a már oldott hangulatot.*
-Neked nincs olyan izgalmas történeted, melyet el mernél árulni? Tudod az a sebhely az arcodon…
*Szemeivel szinte kérleli a férfit, hogy bizalmába avassa ezen téren.*
18329. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-18 15:28:49
Üzenet elküldve: 2023-03-18 15:28:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igen, ezt én is hallottam. Hogy a csillagok formákat adnak ki, és mozognak, és a tengerészek ebből jönnek rá valahogy, hogy merre is vannak. Hát, fogalmam sincs, hogyan képesek rá, de hát muszáj működnie, ha már egyszer célba érnek meg vissza is találnak.
*feleli elmerengve és némileg rosszul magyarázva a dolgokat, de a tengeri navigáció nem olyasmi, amit egyhamar a fejébe lehetne verni. Egy ideig azért el is tűnődik rajta, majdnem egy percnyi szokatlan csönddel ajándékozva meg a művésznőt, mielőtt újra eszébe nem jutna valami téma, amivel leköthetni magát.
De hát más egyebet nem is igazán tehet, mint hogy beszél, amíg modellt kell állnia.*
-Még azt nem bírom elképzelni, milyen egy tengeri ütközet. Tudom, hogy vannak hadihajók, vannak tengeri rablók, de nehéz elhinni, hogy harcolni kell ott is. Ha olyan végtelen a tenger, a gyengébb egyszerűen csak kitér, nem? Persze vannak ostoba hadvezérek, akik nekimennek a túlerőnek, de nem hiszem, hogy minden tengeri harcos idióta lenne.
*folytatja tovább a merengést, mit sem tudva a tengeri harcászat csínjáról-bínjáról. Valószínűleg a kikötőben egy tengerészt vagy az őrületbe kerget majd, vagy alkoholmérgezésbe hajszol a fizetett italokkal, mire meg nem érti, miként is kell ezt elképzelni.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igen, ezt én is hallottam. Hogy a csillagok formákat adnak ki, és mozognak, és a tengerészek ebből jönnek rá valahogy, hogy merre is vannak. Hát, fogalmam sincs, hogyan képesek rá, de hát muszáj működnie, ha már egyszer célba érnek meg vissza is találnak.
*feleli elmerengve és némileg rosszul magyarázva a dolgokat, de a tengeri navigáció nem olyasmi, amit egyhamar a fejébe lehetne verni. Egy ideig azért el is tűnődik rajta, majdnem egy percnyi szokatlan csönddel ajándékozva meg a művésznőt, mielőtt újra eszébe nem jutna valami téma, amivel leköthetni magát.
De hát más egyebet nem is igazán tehet, mint hogy beszél, amíg modellt kell állnia.*
-Még azt nem bírom elképzelni, milyen egy tengeri ütközet. Tudom, hogy vannak hadihajók, vannak tengeri rablók, de nehéz elhinni, hogy harcolni kell ott is. Ha olyan végtelen a tenger, a gyengébb egyszerűen csak kitér, nem? Persze vannak ostoba hadvezérek, akik nekimennek a túlerőnek, de nem hiszem, hogy minden tengeri harcos idióta lenne.
*folytatja tovább a merengést, mit sem tudva a tengeri harcászat csínjáról-bínjáról. Valószínűleg a kikötőben egy tengerészt vagy az őrületbe kerget majd, vagy alkoholmérgezésbe hajszol a fizetett italokkal, mire meg nem érti, miként is kell ezt elképzelni.*
18328. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-18 13:28:43
Üzenet elküldve: 2023-03-18 13:28:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy apró hazugság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végre kicsit oldottabb a hangulat közöttük, legalábbis Nimivensa nevetéséből erre következtet. *
- Hát látod, a férfiúi lélek törékenyebb, mint ti hölgyek hinnétek.
*Némi túlzással ugyan, de valójában nem hazudik. Utóbbi időben, mióta nem kell minden alávaló munkát elvállalnia aranyért és általában javultak az életkörülményei, azóta hiúbbá vált s valóban zavarja a tény, hogy nem lesz már fiatalabb. Ezért is igyekszik kiélvezni azt, amíg még ereje teljében van.*
- Áh remekül érzem magamat a bőrömben, engem aztán nem kell félteni.
*Nimivensa ellentmondásos kijelentésére kérdőn megemelkednek szemöldökei, hiszen a leány meg is cáfolta és meg is erősítette a wegtoreni hiedelmeket.*
- Nos, halljuk halljuk!
*Ösztökéli a vöröskét, közben az utolsó falatokat fogyasztja el. Még csak nem is pislog a rövid történet hallatán, aminek végén igen széle mosoly kerekedik arcára. Borához kell nyúlnia, és nyer magának pár pillanatot amíg kortyolgat, de aztán nevetése utat tör magának. Nem hangosan hahotázik, de egyértelműen jót derül.*
- Ez igen, ezt nevezem gaztettnek, belátom tévedtem, valóban vérmes egy nőszemély lehetsz. Csodálom, hogy a Városi Őrség nem köröztet emiatt.
*Most már egyértelműen világos számára, hogy kijelentése igaz volt és Nimivensa egy igen védett közegből származik, aligha ismeri az élet rút oldalát. Dühíthetné őt ez, elvégre ő a wegtoreni nyomorba született, ahol minden az erősebb kutya baszik elven működik, ám Xidros beéri azzal az elégtétellel, hogy artheniori nemes kisasszonyokat gyűr maga alá a fentebb említett célzattal.*
- Na és a fivérek most hol vannak? Remélhetőleg nem szemérmes Eeyr paplovagok.
*Jobban belegondolva ez sem tántorítaná el semmitől, ám jobb tudni milyen kockázatokat vállal ha Nimivensával kekeckedik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végre kicsit oldottabb a hangulat közöttük, legalábbis Nimivensa nevetéséből erre következtet. *
- Hát látod, a férfiúi lélek törékenyebb, mint ti hölgyek hinnétek.
*Némi túlzással ugyan, de valójában nem hazudik. Utóbbi időben, mióta nem kell minden alávaló munkát elvállalnia aranyért és általában javultak az életkörülményei, azóta hiúbbá vált s valóban zavarja a tény, hogy nem lesz már fiatalabb. Ezért is igyekszik kiélvezni azt, amíg még ereje teljében van.*
- Áh remekül érzem magamat a bőrömben, engem aztán nem kell félteni.
*Nimivensa ellentmondásos kijelentésére kérdőn megemelkednek szemöldökei, hiszen a leány meg is cáfolta és meg is erősítette a wegtoreni hiedelmeket.*
- Nos, halljuk halljuk!
*Ösztökéli a vöröskét, közben az utolsó falatokat fogyasztja el. Még csak nem is pislog a rövid történet hallatán, aminek végén igen széle mosoly kerekedik arcára. Borához kell nyúlnia, és nyer magának pár pillanatot amíg kortyolgat, de aztán nevetése utat tör magának. Nem hangosan hahotázik, de egyértelműen jót derül.*
- Ez igen, ezt nevezem gaztettnek, belátom tévedtem, valóban vérmes egy nőszemély lehetsz. Csodálom, hogy a Városi Őrség nem köröztet emiatt.
*Most már egyértelműen világos számára, hogy kijelentése igaz volt és Nimivensa egy igen védett közegből származik, aligha ismeri az élet rút oldalát. Dühíthetné őt ez, elvégre ő a wegtoreni nyomorba született, ahol minden az erősebb kutya baszik elven működik, ám Xidros beéri azzal az elégtétellel, hogy artheniori nemes kisasszonyokat gyűr maga alá a fentebb említett célzattal.*
- Na és a fivérek most hol vannak? Remélhetőleg nem szemérmes Eeyr paplovagok.
*Jobban belegondolva ez sem tántorítaná el semmitől, ám jobb tudni milyen kockázatokat vállal ha Nimivensával kekeckedik.*
18327. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-17 23:03:26
Üzenet elküldve: 2023-03-17 23:03:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy apró hazugság//
*A lánynak az az érzése támad, hogy a férfi nem szeretne vele bizonyos témákat firtatni, így úgy dönt hagyja is. Az, hogy Xidros magára veszi amit mondott, holott ő csak egy egyszerű megállapítást tett, megerősíti benne első feltételezését. Vélhetően ki szeretné csak használni Nimit, majd ahogyan eddigi partnerei nagy részét, őt is felejtené. A lány azt még nem teljesen döntötte el, hogy ínyére lenne a dolog vagy sem.*
-Nem ért semmilyen vád. Csupán a tapasztalataimat osztottam meg.
~Bár akinek nem inge, nem veszi magára…~
*Xidros humoros megjegyzése hallatán nagyot nevet, ahogyan megelevenedik szemei előtt a jelenet.*
-Soha nem hittem volna, hogy egy szemöldökszőr ilyen hatással lehet egy férfi lelkére. *Eltúlzott mozdulatokkal a szívéhez kap, majd folytatja.* Remélem azért ezen szörnyű eset nem szegte kedvedet annyira, hogy ne tudnád jól érezni többé magadat a bőrödben.
*Szája szélen megbújik egy mosoly és ismét nevetnie kell a vörös hajat övező legenda hallatán.*
-Annyira lehet ez a feltételezés helytálló, mint az, hogy aki ló trágyábalép az szerencsés lesz. Bár igaz, ami igaz két fivérem van, mégis én voltam hármunk közül a legrosszabb.
*Újabbat kortyol a borból közben hallgatja a másikat.*
-Alma lopás pont nem szerepelt gaztetteim számláján. Az egyik legemlékezetesebb csíny tevésem az volt amikor egy tea délutánt hiúsítottam meg, kicserélve a cukrot, sóra. Talán úgy gondolod ez nem is olyan nagy gond, de apám nem így gondolta, tekintettel arra, hogy egy fontos személlyel lett volna diskurzusa. Az illetőnek nem volt olyan jó humora mint nekem…
*Szélesen mosolyog ahogyan vissza gondol a régi szép időkre.*
-Sok ilyen történetet lehetne még a nevemre írni. Beláthatod talán, hogy mégsem vagyok annyira szelíd, mint gondoltad.
*A lánynak az az érzése támad, hogy a férfi nem szeretne vele bizonyos témákat firtatni, így úgy dönt hagyja is. Az, hogy Xidros magára veszi amit mondott, holott ő csak egy egyszerű megállapítást tett, megerősíti benne első feltételezését. Vélhetően ki szeretné csak használni Nimit, majd ahogyan eddigi partnerei nagy részét, őt is felejtené. A lány azt még nem teljesen döntötte el, hogy ínyére lenne a dolog vagy sem.*
-Nem ért semmilyen vád. Csupán a tapasztalataimat osztottam meg.
~Bár akinek nem inge, nem veszi magára…~
*Xidros humoros megjegyzése hallatán nagyot nevet, ahogyan megelevenedik szemei előtt a jelenet.*
-Soha nem hittem volna, hogy egy szemöldökszőr ilyen hatással lehet egy férfi lelkére. *Eltúlzott mozdulatokkal a szívéhez kap, majd folytatja.* Remélem azért ezen szörnyű eset nem szegte kedvedet annyira, hogy ne tudnád jól érezni többé magadat a bőrödben.
*Szája szélen megbújik egy mosoly és ismét nevetnie kell a vörös hajat övező legenda hallatán.*
-Annyira lehet ez a feltételezés helytálló, mint az, hogy aki ló trágyábalép az szerencsés lesz. Bár igaz, ami igaz két fivérem van, mégis én voltam hármunk közül a legrosszabb.
*Újabbat kortyol a borból közben hallgatja a másikat.*
-Alma lopás pont nem szerepelt gaztetteim számláján. Az egyik legemlékezetesebb csíny tevésem az volt amikor egy tea délutánt hiúsítottam meg, kicserélve a cukrot, sóra. Talán úgy gondolod ez nem is olyan nagy gond, de apám nem így gondolta, tekintettel arra, hogy egy fontos személlyel lett volna diskurzusa. Az illetőnek nem volt olyan jó humora mint nekem…
*Szélesen mosolyog ahogyan vissza gondol a régi szép időkre.*
-Sok ilyen történetet lehetne még a nevemre írni. Beláthatod talán, hogy mégsem vagyok annyira szelíd, mint gondoltad.
18326. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-17 22:18:15
Üzenet elküldve: 2023-03-17 22:18:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy apró hazugság//
- Ugyan, dehogy, csak nem illendő ezeket firtatni.
*Feleli könnyedén, de továbbra is kíváncsian fürkészi a vöröske reakcióit, akinél még mindig nem érti miért olya fontos ez. El is kezd kissé gyanakodni, hogy véletlenül nem-e Cylia egyik barátnője, akiből akadhat néhány a városban. Kockázatos, nem szeretné megint magára haragítani a lányt, főleg mert tervei között szerepel, hogy megkéri a kezét. Illetve kitartóan teszi mindezt addig, amíg végre igent nem mond.*
- Igaz, igaz.
*Nem egészen érti továbbra sem, hogy Nimi mire kíván utalni, de úgy dönt, hogy csupán elengedi füle mellett.*
- Tény? Áh mindegy, én azért bóknak veszem.
*Újabb ködös kijelentést kap, már egészen kezdi elveszteni a fonalat, aminek nem örül. Szereti a játszadozást, sőt kifejezetten ez élteti és lelkesíti, ugyanakkor nehezen engedi el a gyeplőt.*
- Csak nem az a rút vád ért, hogy külsőm romlott jellemet rejt?
*Lerakja az evőeszközeit, és kifelé tartott tenyerekkel emeli fel kezeit.*
- Nem gondolom, hogy rászolgáltam erre.
*Jegyzi meg pimasz méregetése közben, majd komótosan visszatér a falatozáshoz. Tény ami tény, hogy modora kifogástalan, csupán szándékai igen önzőek, de ezeknek még nem adta különösebb jelét.*
- Hát a java azért talán nem.
*Elgondolkodva megsimogatja állát és szakállát.*
- Bár ezt csak az istenek tudják, hogy mennyit osztanak ki még nekem. A lelkem pedig hamvas mint pelyhesképű koromban, csupán láttam egy ősz szálat a szemöldökömben és ez mélyen megrendített.
*Teátrálisan beszél, hogy egyértelmű legyen viccelődése. Mi tagadás valóban nem olyan eleven, mint mondjuk tizenöt esztendővel ezelőtt, amivel aligha tudna az elf azonosulni, akivel feltehetően ugyanannyi nyarat és telet éltek meg, mégis kettejük közül Xidros az aki már ráncosodik és időnként fáj a háta, Nimi viszont üde mint a frissen hullott hó.*
- Azt nem kétlem. Wegtorenben úgy tartják a vörösek a nap gyermekei, és a bennük élő láng miatt igen hevesek, meg persze veszélyesek.
*Jól tudja, hogy ez csak egy mese, ami inkább a vörös haj ritkasága miatt alakulhatott ki. A tűz városában minden a barnától vagy feketétől eltérő hajszín, szemszín vagy a fehér bőr igazi ínyencség volt a szemnek.*
- Ebből fakadóan pedig szeretnek felfordulást okozni. De le merem fogadni egy alma ellopásánál nagyobb csínyben nem volt részed, hölgyem.
- Ugyan, dehogy, csak nem illendő ezeket firtatni.
*Feleli könnyedén, de továbbra is kíváncsian fürkészi a vöröske reakcióit, akinél még mindig nem érti miért olya fontos ez. El is kezd kissé gyanakodni, hogy véletlenül nem-e Cylia egyik barátnője, akiből akadhat néhány a városban. Kockázatos, nem szeretné megint magára haragítani a lányt, főleg mert tervei között szerepel, hogy megkéri a kezét. Illetve kitartóan teszi mindezt addig, amíg végre igent nem mond.*
- Igaz, igaz.
*Nem egészen érti továbbra sem, hogy Nimi mire kíván utalni, de úgy dönt, hogy csupán elengedi füle mellett.*
- Tény? Áh mindegy, én azért bóknak veszem.
*Újabb ködös kijelentést kap, már egészen kezdi elveszteni a fonalat, aminek nem örül. Szereti a játszadozást, sőt kifejezetten ez élteti és lelkesíti, ugyanakkor nehezen engedi el a gyeplőt.*
- Csak nem az a rút vád ért, hogy külsőm romlott jellemet rejt?
*Lerakja az evőeszközeit, és kifelé tartott tenyerekkel emeli fel kezeit.*
- Nem gondolom, hogy rászolgáltam erre.
*Jegyzi meg pimasz méregetése közben, majd komótosan visszatér a falatozáshoz. Tény ami tény, hogy modora kifogástalan, csupán szándékai igen önzőek, de ezeknek még nem adta különösebb jelét.*
- Hát a java azért talán nem.
*Elgondolkodva megsimogatja állát és szakállát.*
- Bár ezt csak az istenek tudják, hogy mennyit osztanak ki még nekem. A lelkem pedig hamvas mint pelyhesképű koromban, csupán láttam egy ősz szálat a szemöldökömben és ez mélyen megrendített.
*Teátrálisan beszél, hogy egyértelmű legyen viccelődése. Mi tagadás valóban nem olyan eleven, mint mondjuk tizenöt esztendővel ezelőtt, amivel aligha tudna az elf azonosulni, akivel feltehetően ugyanannyi nyarat és telet éltek meg, mégis kettejük közül Xidros az aki már ráncosodik és időnként fáj a háta, Nimi viszont üde mint a frissen hullott hó.*
- Azt nem kétlem. Wegtorenben úgy tartják a vörösek a nap gyermekei, és a bennük élő láng miatt igen hevesek, meg persze veszélyesek.
*Jól tudja, hogy ez csak egy mese, ami inkább a vörös haj ritkasága miatt alakulhatott ki. A tűz városában minden a barnától vagy feketétől eltérő hajszín, szemszín vagy a fehér bőr igazi ínyencség volt a szemnek.*
- Ebből fakadóan pedig szeretnek felfordulást okozni. De le merem fogadni egy alma ellopásánál nagyobb csínyben nem volt részed, hölgyem.
18325. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-17 12:04:28
Üzenet elküldve: 2023-03-17 12:04:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy apró hazugság//
*Nimi úgy érzi az elhangzott szavak mögött több rejlik.*
-Kellemetlen tán a téma? *Kérdezi a másik felsejlő grimasza láttán.* Az ember tettei sok mindent elárulnak annak jelleméről.
*Ismét kortyol a borból. Az önelégült mosolyra láttán, ő is elmosolyodik.*
-Áh, bókot? Ugyan, csak egy tényt állapítottam meg. *A másikra kacsint, majd folytatja.* A rosszat épp ugyan úgy el kell ismerni, mint a szépet. Sokszor egyik fedheti a másikat.
*Nem gondolkodott el még Xidros életkorán. Tekintettel arra, hogy eddigi élete nagy részét elfek között töltötte, nem is biztos, hogy pontos megállapítást tudna tenni. Számukra az évek és az idő múlása egészen máshogyan érzékelhető.*
-Tehát úgy érzed, hogy életed gyertyájának java már leégett? Nekem nem tűnsz olyan vénnek. Vagy tán a lelked öregedett meg az évek alatt?
*A kapott kérdésen elgondolkozik egy kicsit.*
-Összességében helytálló lehet a felvetésed, bár én inkább azt mondanám, hogy mivel hosszabb az életünk így több tapasztalatot tudunk gyűjteni. Ezért sok helyzetben hidegebb fejjel vagyunk képesek dönteni. Én például gyermekkoromban nem éppen az óvatos és meggondolt jelzőkkel voltam illetve.
*Felnevet ahogyan visszagondol a sok csíny tevésre melyeket elkövetett, majd ismét kortyol italából.*
*Nimi úgy érzi az elhangzott szavak mögött több rejlik.*
-Kellemetlen tán a téma? *Kérdezi a másik felsejlő grimasza láttán.* Az ember tettei sok mindent elárulnak annak jelleméről.
*Ismét kortyol a borból. Az önelégült mosolyra láttán, ő is elmosolyodik.*
-Áh, bókot? Ugyan, csak egy tényt állapítottam meg. *A másikra kacsint, majd folytatja.* A rosszat épp ugyan úgy el kell ismerni, mint a szépet. Sokszor egyik fedheti a másikat.
*Nem gondolkodott el még Xidros életkorán. Tekintettel arra, hogy eddigi élete nagy részét elfek között töltötte, nem is biztos, hogy pontos megállapítást tudna tenni. Számukra az évek és az idő múlása egészen máshogyan érzékelhető.*
-Tehát úgy érzed, hogy életed gyertyájának java már leégett? Nekem nem tűnsz olyan vénnek. Vagy tán a lelked öregedett meg az évek alatt?
*A kapott kérdésen elgondolkozik egy kicsit.*
-Összességében helytálló lehet a felvetésed, bár én inkább azt mondanám, hogy mivel hosszabb az életünk így több tapasztalatot tudunk gyűjteni. Ezért sok helyzetben hidegebb fejjel vagyunk képesek dönteni. Én például gyermekkoromban nem éppen az óvatos és meggondolt jelzőkkel voltam illetve.
*Felnevet ahogyan visszagondol a sok csíny tevésre melyeket elkövetett, majd ismét kortyol italából.*
18324. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-17 08:44:57
Üzenet elküldve: 2023-03-17 08:44:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Violettyne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
* Daioryn sem egészen így képzelte az esetet. Általában fizetett szajhák, vagy lelkes felszolgálók, kocsmárosnék az ágytársai. Sem őt, sem azokat nem kell sokat noszogatni. Most mégis, első körben egy darabig eltartott míg túltette magát a süvölvény leányságán, most meg mintha amaz tétovázna. Ezen töpreng, míg fölfelé indul a rozogásan nyikorgó lépcsősoron. Megtorpan a lépcső tetején. *
- Ez nem történhet meg, vakarcs.
* Somolyog a bajsza alatt, a különbség csupán annyi, hogy már nem szándékozik levakarni magáról a koloncát.
A névre biccent csak, nem mondja hogy szépnek, s kellemesnek találja a csengését. Arra gondol, amennyit ezidáig megtapasztalt, igazán kevesen lehetnek azok, kik Lettinek hívják a lányt. Mivel kissé feszélyezettnek érzi a hangulatot, és kevésbé oylanmód, mint amit kedvelni szokott, úgy dönt, ideje egy kis oldódásnak. Na, nem a szeszformájút, most nem. Most a női szívekre, kedélyállapotra kellene hatnia. Ha be kellene vallania önmagának, ezen a téren kissé berozsdásodott. Emiatt lehet, hogy módszere sem túl kifinomult.
Ahogy korábban is, lehajol és egy mozdulattal a vállára dobja a leányt, miután az kimatatta magát a kulccsal. *
- Daioryn. Valahol itt tartottunk legutóbb.
* Morran és megelégszik ennyivel, már ami a bemutatkozást illeti. Átlép a küszöbön, és úgy fordul, hogy a vállán lógó leány lengedező végtagjai ne ütközzenek az ajtófélfába. A sarkával rúgja be az ajtót maga mögött. Ilyesféle módon hurcibálja be magával frissen "szerzett" asszonyát, hogy odabent a magáévá tegye. Valamivel kevesebb ellenkezést remél, mint a fürdőházban. Megpaskolja fél kézzel a tomporát és óvatosan lesiklatja a válláról.
Daioryn, amennyiben együttműködnek vele, szótlanul derékon kapja a lányt, az ágyhoz táncol vele. Mikor a nyoszolya szélében elbotolva végignyúlnak a takarón, lassan, figyelmesen, vágyakozón simít végig a rengeteg vörös haj alól előbukkanó arcon. Tenyerében lévő idegvégződések mindegyikével érezni kívánja annak selymes puhaságát. *
- Ezt akarod?
~ Mert ha nem, még elfuthatsz. ~
* Sóhajtja gondolatban, és valószínűleg tényleg hagyná is. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Fürdőház//
* Daioryn sem egészen így képzelte az esetet. Általában fizetett szajhák, vagy lelkes felszolgálók, kocsmárosnék az ágytársai. Sem őt, sem azokat nem kell sokat noszogatni. Most mégis, első körben egy darabig eltartott míg túltette magát a süvölvény leányságán, most meg mintha amaz tétovázna. Ezen töpreng, míg fölfelé indul a rozogásan nyikorgó lépcsősoron. Megtorpan a lépcső tetején. *
- Ez nem történhet meg, vakarcs.
* Somolyog a bajsza alatt, a különbség csupán annyi, hogy már nem szándékozik levakarni magáról a koloncát.
A névre biccent csak, nem mondja hogy szépnek, s kellemesnek találja a csengését. Arra gondol, amennyit ezidáig megtapasztalt, igazán kevesen lehetnek azok, kik Lettinek hívják a lányt. Mivel kissé feszélyezettnek érzi a hangulatot, és kevésbé oylanmód, mint amit kedvelni szokott, úgy dönt, ideje egy kis oldódásnak. Na, nem a szeszformájút, most nem. Most a női szívekre, kedélyállapotra kellene hatnia. Ha be kellene vallania önmagának, ezen a téren kissé berozsdásodott. Emiatt lehet, hogy módszere sem túl kifinomult.
Ahogy korábban is, lehajol és egy mozdulattal a vállára dobja a leányt, miután az kimatatta magát a kulccsal. *
- Daioryn. Valahol itt tartottunk legutóbb.
* Morran és megelégszik ennyivel, már ami a bemutatkozást illeti. Átlép a küszöbön, és úgy fordul, hogy a vállán lógó leány lengedező végtagjai ne ütközzenek az ajtófélfába. A sarkával rúgja be az ajtót maga mögött. Ilyesféle módon hurcibálja be magával frissen "szerzett" asszonyát, hogy odabent a magáévá tegye. Valamivel kevesebb ellenkezést remél, mint a fürdőházban. Megpaskolja fél kézzel a tomporát és óvatosan lesiklatja a válláról.
Daioryn, amennyiben együttműködnek vele, szótlanul derékon kapja a lányt, az ágyhoz táncol vele. Mikor a nyoszolya szélében elbotolva végignyúlnak a takarón, lassan, figyelmesen, vágyakozón simít végig a rengeteg vörös haj alól előbukkanó arcon. Tenyerében lévő idegvégződések mindegyikével érezni kívánja annak selymes puhaságát. *
- Ezt akarod?
~ Mert ha nem, még elfuthatsz. ~
* Sóhajtja gondolatban, és valószínűleg tényleg hagyná is. *
18323. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-17 02:00:59
Üzenet elküldve: 2023-03-17 02:00:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Király visszatér a Sárvár-bálba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Unottan issza a Borát, amit néhány perce kért ki és amiért természetesen kifizette a 11 aranyat.
Azon tűnődik, hogy a mai nap mennyivel szörnyűbb, mint a többi. Ma ugyanis, ha csak néhány pillanatig is, de jól érezte magát, amikor egy csinos elf hölggyel diskurált néhány utcával lejjebb. Nem emlékszik, miről beszéltek. Nem is lényeges. Fél percig úgy érezte, él, mintha lenne bármi értelme az életének. Ez a kellemes élmény az egész napjára rányomta a bélyegét, ezért is sietett a kocsmába, hogy hamar elfeledje a történteket. Habár a tény, hogy az elmúlt két hat minden napját legalább részben itt töltötte arra enged következtetni, hogy nem tett volna másképp akkor sem, ha nem találkozik össze a csinos elf hölggyel és nem elegyedik vele beszélgetésbe. Az eredmény ugyanaz lenne, de más úton jutott volna idáig. Talán egy fokkal könnyebben viselné azt a mérhetetlen magányt és önutálatot, amit maga sem tudja, milyen régóta érez. Emlékszik, hogy valamikor régen – hónapokkal, esetleg évekkel ezelőtt – normális életet élt, mostanában mégis az szokott lenni a benyomása, hogy mindig ilyen volt. Amióta az eszét tudja, tehát már közel kétszáz éve.
A rendszeres kocsmalátogatás mellékhatásaként erőteljes alkoholszag árad belőle. Egy kis tündér, aki nem jól bírja az alkoholt talán már attól berúgna, ha egy mély levegőt venne a közelében. Ő is érzi a szagot, de már rég átlépett azon a ponton, hogy tenni akarna ellene. Néha eszébe jut, amit egy aprónép mondott róla néhány napja.
~ Valahogy úgy hangzott, hogy olyan büdös vagyok, hogy az oroszlán is csak sírva enne meg. A törpék már csak tudják. ~
Elmélkedésében egy hangosan beérkező társaság zavarja meg. *
– Nocsak. * Morogja felvont szemöldökkel, miközben a főszólót hallgatja. Alighanem az elmúlt hatok legérdekesebb történésének lehet szem- és fültanúja. Legalábbis ami a szónoklatot és a követeléseket illeti, ilyet még nem volt szerencséje megtapasztalni. A legmeglepőbb számára, hogy a jól megtermett, csatabárddal hadonászó férfi valamiféle királyt emleget. El is kezdi keresni a szemével, hogy melyik lehet az.
~ Egyik sem tűnik nemes vérűnek. Talán a királyuk kint vár, amíg ők elintézik a piszkos munkát. Vagy önmagáról beszél ez a húgyagyú? ~
A csapat tele van óriásokkal és félóriásokkal, így nem látja értelmét az ellenkezésnek. Meg amúgy sem, de ez mellékes. A törvény megszegése egyszerű mulatságnak tűnik ezeknek az alakoknak, és az a sejtése, hogy az életet is olcsón mérik náluk. Az ő élete meg aztán már számára sem ér sokat; ez azonban nem azt jelenti, hogy épp ma akarna meghalni, épp egy ilyen szutykos helyen, épp ezek a hataloméhes férgek által. Kiteszi az asztalára a kerek száz aranyat, mely csakugyan az utolsó el nem költött pénze. Maga is meglepődik, hiszen nemrég még a sokszorosa lapult zsebeiben. Viszont gondolatban vállat von, és még örül is egy kicsit, hogy most jöttek az adószedők, nem pár hata, hiszen ha úgy vesszük, mostanáig ingyen ihatott. Ugyanakkor részben az elfogyasztott bor, részben közömbössége miatt nem tesz lakatot a szájára, a terem másik végéből is jól hallhatóan megszólal. *
– Melyik hülye találta ki ezt a Királyos dumát? Mondhatnátok, hogy ti is a szegények megsegítésére és a város fejlesztésére gyűjtitek, mint azok a háborodottak a Népek Tanácsában. * Röhög egyet, majd röhögése hamar köhögésbe csap át, de hamar el is múlik, miután megveregeti mellkasát. Ha még mindig a helyén van a feje – a nyakán –, megenged magának még egy kérdést. *
– Melyikőtök az a nagy Király?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Unottan issza a Borát, amit néhány perce kért ki és amiért természetesen kifizette a 11 aranyat.
Azon tűnődik, hogy a mai nap mennyivel szörnyűbb, mint a többi. Ma ugyanis, ha csak néhány pillanatig is, de jól érezte magát, amikor egy csinos elf hölggyel diskurált néhány utcával lejjebb. Nem emlékszik, miről beszéltek. Nem is lényeges. Fél percig úgy érezte, él, mintha lenne bármi értelme az életének. Ez a kellemes élmény az egész napjára rányomta a bélyegét, ezért is sietett a kocsmába, hogy hamar elfeledje a történteket. Habár a tény, hogy az elmúlt két hat minden napját legalább részben itt töltötte arra enged következtetni, hogy nem tett volna másképp akkor sem, ha nem találkozik össze a csinos elf hölggyel és nem elegyedik vele beszélgetésbe. Az eredmény ugyanaz lenne, de más úton jutott volna idáig. Talán egy fokkal könnyebben viselné azt a mérhetetlen magányt és önutálatot, amit maga sem tudja, milyen régóta érez. Emlékszik, hogy valamikor régen – hónapokkal, esetleg évekkel ezelőtt – normális életet élt, mostanában mégis az szokott lenni a benyomása, hogy mindig ilyen volt. Amióta az eszét tudja, tehát már közel kétszáz éve. A rendszeres kocsmalátogatás mellékhatásaként erőteljes alkoholszag árad belőle. Egy kis tündér, aki nem jól bírja az alkoholt talán már attól berúgna, ha egy mély levegőt venne a közelében. Ő is érzi a szagot, de már rég átlépett azon a ponton, hogy tenni akarna ellene. Néha eszébe jut, amit egy aprónép mondott róla néhány napja.
~ Valahogy úgy hangzott, hogy olyan büdös vagyok, hogy az oroszlán is csak sírva enne meg. A törpék már csak tudják. ~
Elmélkedésében egy hangosan beérkező társaság zavarja meg. *
– Nocsak. * Morogja felvont szemöldökkel, miközben a főszólót hallgatja. Alighanem az elmúlt hatok legérdekesebb történésének lehet szem- és fültanúja. Legalábbis ami a szónoklatot és a követeléseket illeti, ilyet még nem volt szerencséje megtapasztalni. A legmeglepőbb számára, hogy a jól megtermett, csatabárddal hadonászó férfi valamiféle királyt emleget. El is kezdi keresni a szemével, hogy melyik lehet az.
~ Egyik sem tűnik nemes vérűnek. Talán a királyuk kint vár, amíg ők elintézik a piszkos munkát. Vagy önmagáról beszél ez a húgyagyú? ~
A csapat tele van óriásokkal és félóriásokkal, így nem látja értelmét az ellenkezésnek. Meg amúgy sem, de ez mellékes. A törvény megszegése egyszerű mulatságnak tűnik ezeknek az alakoknak, és az a sejtése, hogy az életet is olcsón mérik náluk. Az ő élete meg aztán már számára sem ér sokat; ez azonban nem azt jelenti, hogy épp ma akarna meghalni, épp egy ilyen szutykos helyen, épp ezek a hataloméhes férgek által. Kiteszi az asztalára a kerek száz aranyat, mely csakugyan az utolsó el nem költött pénze. Maga is meglepődik, hiszen nemrég még a sokszorosa lapult zsebeiben. Viszont gondolatban vállat von, és még örül is egy kicsit, hogy most jöttek az adószedők, nem pár hata, hiszen ha úgy vesszük, mostanáig ingyen ihatott. Ugyanakkor részben az elfogyasztott bor, részben közömbössége miatt nem tesz lakatot a szájára, a terem másik végéből is jól hallhatóan megszólal. *
– Melyik hülye találta ki ezt a Királyos dumát? Mondhatnátok, hogy ti is a szegények megsegítésére és a város fejlesztésére gyűjtitek, mint azok a háborodottak a Népek Tanácsában. * Röhög egyet, majd röhögése hamar köhögésbe csap át, de hamar el is múlik, miután megveregeti mellkasát. Ha még mindig a helyén van a feje – a nyakán –, megenged magának még egy kérdést. *
– Melyikőtök az a nagy Király?
18322. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:55:52
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:55:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A Király visszatér a Sárvár-bálba//
-Törött orrú halottakat akarok látni. *Feleli vidoran a hozzá intézett kérdésre, miközben célba veszik a Pegazus fogadót.
Az ajtóban a tisztes társaság felé fordul, majd vigyorogva körbebiccentget.*
-Megjöttünk. *Szuszogja.*
-100 arany városőrönként. Vigyétek, amit lehet, aztán találkozunk a Sá... *Egy jókora, ormótlan alak bontakozik ki mögöttük, majd utat kér magának, s be is tér. Nem kell különösebben megerőltetnie magát hozzá, hogy tudja, ki a mamlasz.*
-Az óriást ne bántsátok. *Jegyzi meg egykedvűen. Na nem Eeyr szállta meg hirtelen, de abban a hitben van még mindig, hogy Fhrenkyt Sa'Tereth támasztotta fel... Csak úgy, mint őt.*
-Na, akkor hadd szóljon!
*Bárgyú vigyorral arcán rúgja be az ajtót, amin az előbb még az óriás lépett be, majd a csatabárdját a vállára kapva elbődül.*
-A KIRÁLY VAN ITT, MEG A.. *Eszébe jut, hogy nem választottak bandanevet.*
-TÖBBIEK! Mindenki ürítse ki a zsebeit az asztalra! Akinél egy rohadt aranyat is találok, annak egyesével nyeszem le az ujjait! HE?! *Pillant körbe vérmes tekintettel, majd ha csak nem mozdul senki, a pulthoz siet.*
-Te! Te ott! *Mutat a csatabárddal a csapos felé.*
-Add ide az aranyadat, meg tölts egy kört a barátaimnak is itt! Szomjasak! *Közben a csapatra pillant válla felett.*
-Gyűjtsétek be az jussot a derék néptől! A Király vámot szed! És ne kíméljétek azt, amelyik nem adja önszántából!
-Törött orrú halottakat akarok látni. *Feleli vidoran a hozzá intézett kérdésre, miközben célba veszik a Pegazus fogadót.
Az ajtóban a tisztes társaság felé fordul, majd vigyorogva körbebiccentget.*
-Megjöttünk. *Szuszogja.*
-100 arany városőrönként. Vigyétek, amit lehet, aztán találkozunk a Sá... *Egy jókora, ormótlan alak bontakozik ki mögöttük, majd utat kér magának, s be is tér. Nem kell különösebben megerőltetnie magát hozzá, hogy tudja, ki a mamlasz.*
-Az óriást ne bántsátok. *Jegyzi meg egykedvűen. Na nem Eeyr szállta meg hirtelen, de abban a hitben van még mindig, hogy Fhrenkyt Sa'Tereth támasztotta fel... Csak úgy, mint őt.*
-Na, akkor hadd szóljon!
*Bárgyú vigyorral arcán rúgja be az ajtót, amin az előbb még az óriás lépett be, majd a csatabárdját a vállára kapva elbődül.*
-A KIRÁLY VAN ITT, MEG A.. *Eszébe jut, hogy nem választottak bandanevet.*
-TÖBBIEK! Mindenki ürítse ki a zsebeit az asztalra! Akinél egy rohadt aranyat is találok, annak egyesével nyeszem le az ujjait! HE?! *Pillant körbe vérmes tekintettel, majd ha csak nem mozdul senki, a pulthoz siet.*
-Te! Te ott! *Mutat a csatabárddal a csapos felé.*
-Add ide az aranyadat, meg tölts egy kört a barátaimnak is itt! Szomjasak! *Közben a csapatra pillant válla felett.*
-Gyűjtsétek be az jussot a derék néptől! A Király vámot szed! És ne kíméljétek azt, amelyik nem adja önszántából!
18321. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:45:20
Üzenet elküldve: 2023-03-16 22:45:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Király visszatér a Sárvár-bálba//
*Ez a hosszú séta nem neki való, ez már nyilvánvaló a számára. Fájdalmat ugyan nem érez, de tagjai merevebbek, nehezen mozdulnak már. De már látja a fogadót, s ez ösztökéli tovább, hiszen bent meleg van, van finom étel és ágy amin megpihenhet.
Persze emberek mindig állnak az ajtónál, csak most éppen az ajtóban is van egy. Fhrenky meg is áll mögötte, vár egy darabig, ha árnyéka nem is kelti fel Ksierék figyelmét, de mély egyenletes szuszogása biztosan.*
- Kicsi ember arrébb. Fhrenky akar menni be.
*Mondja mindezt türelmesen, elvégre figyelmetlenségről lehet szó csupán, semmi többről.*
*Ez a hosszú séta nem neki való, ez már nyilvánvaló a számára. Fájdalmat ugyan nem érez, de tagjai merevebbek, nehezen mozdulnak már. De már látja a fogadót, s ez ösztökéli tovább, hiszen bent meleg van, van finom étel és ágy amin megpihenhet.
Persze emberek mindig állnak az ajtónál, csak most éppen az ajtóban is van egy. Fhrenky meg is áll mögötte, vár egy darabig, ha árnyéka nem is kelti fel Ksierék figyelmét, de mély egyenletes szuszogása biztosan.*
- Kicsi ember arrébb. Fhrenky akar menni be.
*Mondja mindezt türelmesen, elvégre figyelmetlenségről lehet szó csupán, semmi többről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19821-19840 , 19841-19860 , 19861-19880 , 19881-19900 , 19896-19915