//Megérkezés//
* Jó egy könnyed csevejbe bonyolódni, nem is emlékszik, hogy mikor volt utoljára olyan, csak úgy mindenféle hátsó gondolat és készenlét nélkül vigyorogjon és beszéljen. Valamiért most nem tud tartani semmitől, pedig ez akár baj is lehet. Az éberségnek nem kellene lankadnia, de dacára az elmúlt heteknek, elég fiatal és naiv még ahhoz, hogy ne a fényes jövő lebegjen a szemei előtt, főleg, hogy néhány szót mesélni is tudott róla.
Szerencsére Yvon kinyitja az ajtót, nem gondol ő semmilyen felé repülő bárdra sem, mindössze az idegen helyektől el tudja önteni némi szorongás... na persze ez most tényleg messze kerüli. Még. *
- Köszönöm.
* Lép egy nagyot, mintha nem egy kocsmába lépne be, hanem valami mágikus erődbe hatalmas küszöbbel. Nem annyira ismeretes még a fogadók mindennapjaiban, az italhoz pedig mégannyira sem ért. Néha kóstolt egy-egy korty bort, vagy nőknek összefőzött édes valamit, amibe volt egy kis pálinka is, de nagy volt a mellény, hogy meghívja a másikat egy pohárkára. Bár, mi lehet a legrosszabb eset? Még fáradtabb lesz és elalszik. És talán itt már szobát is kap. Ággyal.
Nem sejti, hogy akár bolondnak is nézhetik a beszámolója miatt, olyan fontos ügy ez neki, hogy akár ő lehetne a falu bolondja, a végén akkor is megmutatná mindenkinek, hogy mire jutott kutatásai során. Végre jó olyan helyen lenni, ahol nem az az alapvető reakció erre, hogy „Nő ne menjen tudósnak”. Az, hogy gondolni mit gondolnak, az már más kérdés. Még nem hallja. *
- Majd amikor a bőrkötéses, vastag könyveimet keresik a kereskedőházadban, jussak eszedbe.
*Kacsint egyet, de már indul is meg a pult felé, ahol azonnal lohadni kezd az előző nagy lendülete, hiszen nem feltétlenül tudja, hogyan is kell itt szót érteni egy csapossal. *
- Legyen az almabor. Aztán meglátjuk mennyire szédít el. És egy szoba is kell legalább ma éjszakára.
*Amíg várják az italokat szemeivel próbálja felfedezni az egész helyet, a sajátosságait és próbálja eldönteni, hogy mennyire idegen ez számára. Ugyan sokáig kellett furcsa helyeken megszállnia, vagy erdőben aludnia, de teljesen más, hogy kényszer volt, vagy választási lehetőség. Csak azt reméli, hogy nem itt kell eltöltenie az év hátrelévő részét. Ötlete még nincs a hogyan továbbra, előbb felocsúdna. *
- Na de még sokat kell tanuljak ehhez. Addig is kellene valami, amiből megélek, vagy legalább nem halok éhen. Mit gondolsz, merre keresgéljek, ha nem kurtizánnak szeretnék állni? *Most kissé kínosan nevet fel, nem tudja, hogy szabad-e ilyet kérdezni egy viszonylag idegentől, de valahol el kell kezdeni. *