//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Talán lassan sikerül meggyőznie őt arról, hogy ne higgye magát szörnyetegnek, amit ő sikerként könyvel el. Sírás helyett pedig megnevettetni sikerül Nelirá-t, de az sem rossz, sőt, talán jobb is így.
Mikor visszaér az ételekkel és az italokkal, most már újra társával szemben foglal helyet, és ő is nekilát az evésnek, de egyáltalán nem olyan mohón, mint ő.*
- Gondoltam rá helyetted, reméltem, hogy örülni fogsz neki. Na meg tényleg nem akarom, hogy rosszul legyél.
*Ő ezek után csendben maradna, és csak jóízűen falatozna, miközben nézi, ahogy Nelira szinte falja az ételt, mint aki napok óta nem kapott rendes vacsorát, sem ebédet. Azonban mégsem maradhat csendben, mert most őt kezdik kikérdezni.*
- Ma érkeztem a városba, ő a főtéren énekelt pénzért. Gondoltam megnézem, ha már kolléga. Tudod, én igazából énekes vagyok. Elmondtam neki, hogy a hangja nem rossz, de a szövegei borzalmasak, és erre egyből barátok lettünk. Nem, nem viccelek, tényleg. Azt a fazont valahogy sem megbántani, sem megsérteni, sem pedig felidegesíteni nem lehet, pedig próbálkoztam ám.
*A fejét csóválja értetlenül, miközben villájával mutogat, ahogy magyaráz, ráadásul teli szájjal, ahogy egy hercegnőnek nem illik, de hát illemre őt sosem tanították. Szóval, még mindig nem képes felfogni, hogy lehet valaki annyira együgyű és pozitív, mint Zeekx.*
- Elmondtam neki, hogy lila löttyöt keresek, azt mondta segít, és megegyeztünk, hogy úgy bérlünk itt szobát, hogy az első napot ő fizeti, a másodikat én. Nekem az volt a tervem, hogy az első éjszaka után lelépek, így nem kellett volna fizetnem semmit, de máshogy alakult. Lefeküdtem vele, aztán beszélgettünk. Igen, ilyen sorrendben, nem fordítva. Be nem állt a szája, de talán mégis volt igazságtartalma annak, amit mondott. Aztán jött a rajz, majd az itteni fürdőbe indultunk, de kiakadtam arra, hogy koszosan nem biztos, hogy beengednek, így kötöttünk ki az erdő szélén egy kis tónál. Ott megkérdeztem, hogy akarja-e, hogy vele maradjak, erre azt mondta, hogy persze, de ne várjam el, hogy ő majd emiatt dolgozni fog, meg ilyenek. Kiakadtam rá, mert semmi felelőségtudata nincs. Aztán beléd botlottam. *Próbálja olyan röviden összefoglalni a mai nap történéseit, amennyire csak lehet, de még így is elég hosszúra sikerül a monológ. A végére legalább sikerül lenyelnie a falatot is, ami az első mondatnál még a szájában volt.*
- Itt szállt meg, igen. Mindig itt lakik, mert nincs otthona. Már hogy is lehetne, mikor nem hajlandó dolgozni, mi? Amúgy nem tudom, mit fog szólni ehhez a… világos, hercegnő Merlaná-hoz. Na jó, ez nem igaz, őt túl könnyű kiismerni. Imádni fogja. Már, ha tényleg megtarthatom ezt a ruhát.
*Pillant hálásan Nelirá-ra, mert hiába viseli már egy-két órája, még mindig nem hiszi el, hogy ez most az övé lehet. Ugyan nem fekete, mégis nagyon örül neki. Egy új Merlana lehet tőle, aki egyre jobban szabadul Sa'Tereth árnyékából.*