// Szokatlan csoport //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Örül neki, hogy Zeekx nem vitatkozik, és úgy tűnik, hogy Adi is egyetért vele abban, hogy aki levadász valamit, az meg is érdemli azt.
Nagy igazság ez szerinte, ami kicsit elvontabb értelemben is igaz, nem csak szó szerint értve, tulajdonképpen az általa hátrahagyott törzs hitvallása is ez volt, így pedig akarva-akaratlanul ő is magáévá tette.
Igaz, hogy az ember leginkább egy bizonyos ingoványra értette ezt, de ő képtelen belátni, hogy máshol miért lenne más a helyzet.
Vadászni sohasem könnyű. A leggyakorlottabb vadászok is bármikor hazatérhetnek teljesen üres kézzel. Van, hogy a szellemek nem hoznak vadat az útba, vagy a csapdába, van, hogy egy apró figyelmetlenség riasztja el a prédát, esetleg pont a legrosszabb pillanatban támad fel a szél és indul el a lehető legrosszabb helyről szagot sodorva éppen abba az orrba, amelybe nem kéne, de előfordulhat az is, - ő legalábbis hisz benne, hogy ilyen is megtörtént már, - hogy maga az ölni készülő egyszerűen csak megsajnálja az áldozatát valamiért. Talán, mert túl gyámoltalannak tűnik.
Ott vannak például a tyúkjait kinyírni próbáló macskák. Hiába tudja józan ésszel, hogy felnőve ugyanolyan bosszantó lesz az összes, hiába ölt meg már rengeteg állatot, mégis azt még saját magából sem nézi ki, hogy mondjuk egy olyan kismacskát képes lenne hideg vérrel és szánalom nélkül megölni, akinek még éppen csak most nyílt ki a szeme és szinte azt sem tudja hol van. Még nem volt alkalma felfedezni a világot, és nem volt ideje megtanulni félni, ahogyan minden állatnak félnie illik, mert végső soron bármelyikből válhat valaki prédája, még a legendák legfélelmetesebb lényeiből is.*
- Trollok? *kapja fel aztán ő is a szót. Nem véletlenül kúsztak bele a gondolataiba az imént a legendák, igaz ő eddig csak állatokra gondolt. Szereti őket, mármint az izgalmas történeteket és legendákat, még akkor is, ha sejthető, hogy legalább a felük régi harcosok egymással vetélkedő nagyot mondásaiból született, miután a tábortűz körül ülve már túlságosan megártott nekik a sör, a bor, vagy a pálinka, vagy mindezek különböző mértékű egymással való merész keverése.*
- Tényleg léteznek? Én azt hittem, hogy csak mese, hogy vannak. Minket sokat ijesztgettek velük, amikor gyerekek voltunk, hogyha nem eszed meg ezt, vagy azt, akkor elvisznek és majd jól felfalnak.
*Hogy túl nagy gyerekkori traumát mindez nem okozott neki, azt talán bizonyítja az is, hogy ezen még most, soknak tűnő, de valójában nem is olyan sok év távlatából is nagyon jót és vidáman nevet.*
- Persze nagyon gyereknek kellett ahhoz lenni, hogy ettől tényleg féljél. Én nem ettem meg mindent, de ahogy látjátok engem sem zabáltak meg bosszúból a trollok. *rázza meg újra a fejét, ez a mozdulat viszont már arra készteti, hogy befejezve levegye a tenyeréről az állát. Mostanra tényleg kicsit elzsibbadt. Majdnem újra a söréért nyúl, de aztán mégsem, végtére is már csak a korsó tartalmának a negyede van meg, és egyelőre nincsen kedve újat hozni éppen most, amikor igazán érdekessé válna számára a beszélgetés.*
- Anyám azt is mesélte róluk, hogy az ő bőrük is zöld, csak nem olyan szép zöld, mint a miénk, hanem ocsmányan az.
*Zeekx már persze tudja, ő azonban sejti, hogy rajta kívül nem minden ember számára feltétlenül egyértelmű, hogy bizony az orkok is képesek a hiúság bűnébe esni, már amennyiben a hiúság bűn. Ő semmiképpen nem tartja annak, és titkot sem csinált a sajátjából soha, így nem teszi azt most sem. Egyszerűen szereti a bőrének a színét, nem is cserélné el másra, bár igazság szerint már gondolkodott azon nem egyszer, hogy hogyan nézne ki sötétkéken. Biztosan akkor is szép lenne, de azért váltogatná egy-két naponta, vagy hatonta oda-vissza a mostanit vele, ha lehetősége lenne rá. Még tetoválásai sem mennének rosszul egy sötétkék bőrhöz sem.
De ez persze csak puszta álmodozás, Zeekx és Adi ellenben komoly és teljesen valóságos dolgokról beszélgetnek akkor, amikor nem ő szúrja közbe saját megjegyzéseit.*
- Húúú! *tör aztán elő belőle hirtelen Zeekxet hallgatva. Annyi mindenre mondhatna annyi mindent hirtelen, például, hogy nem érti, hogy miért kockáztat feleslegesen, miért nem szólt neki soha, ha valaki bántani akarta, ha egyszer tudja hol lakik? Mivel teszi szebbé a világot az, aki felrúgja az adománygyűjtő ládát, vagy késsel fenyeget? Meg, hogy sohasem nézte volna ki belőle, hogy bármibe bármikor is képes komoly erőfeszítést fektetni. Erre most meg könyveket ír.*
- Komoly? Ágyakban átélt kalandokról írsz? Írtál rólam is?
*A többit mintha meg sem hallaná, itt ragad le. Zeekx vagy Adi legyen a talpán, aki képes megállapítani, hogy ez a kérdés most dühös, vagy egyszerűen csak őszintén, megrökönyödés határát súrolóan döbbent. Szürkéskék szemeiből sem könnyű most olvasni jó eséllyel, de azért keze kissé rászorul a söröskorsóra, ha nem is túl erőteljesen.
Sőt, Ari legyen a talpán, mert igazából maga sem tudja, hogyan is érezzen az esetleges igenlő válasszal kapcsolatban.*
- Nem tudom hirtelen, hogy mit vegyek nagyobb sértésnek, az igent, vagy a nemet. *horkan fel ezek után, és ez nem csak szófordulat a részéről, hanem valóban nem tudja.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.08 17:05:59