Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 950 (18981. - 19000. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
19000. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-18 18:50:02
Üzenet elküldve: 2024-06-18 18:50:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Alvó emlékek//
*Úgy sejti, Derk nem igazán rajongója a kissé talán morbidnak ható humorának. Most is a cipők felé tereli az irányt, valójában pedig Ysa végig valós hús-vér lábfejekkel viccelődött. Jegyzi magában, hogy a jövőben kerülje az ilyesmiket, noha nem biztos, hogy néhány itóka után sikerül fékeznie a nyelvét.
Viszonylag régen járt már a Pegazusban, de azért a még továbbra is idegen férfinak nem kell attól tartania, hogy esetleg eltéved. Többször is előfordult már Artheniorban töltött évei során, hogy itt kényszerült élni a fogadóban. Ezek az időszakok finoman szólva sem voltak élete legjobbjai. Néhány nyomorult hatot itt töltött a Krenkataurból való szabadulását követően, itt ette a fene a templomban történtek után, s itt töltött néhány magányos éjszakát miután útjai különváltak a mélységivel. Utóbbira mostanában már szerencsére nem gondol olyan sokat, s sokkalta kevesebb benne a harag, mint eleinte. Kicsit felkavarja pár emlékkép, ahogy az épületbe érnek, de mindennek kívül nincs nyoma.*
- Ysanee *kanyarít bájos mosolyt az arcára majd megjátszott rosszallással rázza meg a fejét a magyarázkodásra*
- Ejnye, hárítja a felelősséget, nem valami szép dolog! *egy pillanatig sem kell persze komolyan venni korholását, ez jól látszik pimaszul villanó kékjein.
A pulthoz érve tekintete végigsiklik a fogadótér berendezésein. Néhány szívet melengető jelenet sejlik fel előtte, amik egy-egy asztalnál történtek, de valahogy az édes nosztalgia magával hoz némi keserűséget. Gyorsan el kell hát fojtani némi alkohollal.
A kérdés meglehetősen kétértelműen csattan a csendben, s nem is rest lecsapni a lehetőségre. Finoman közelebb hajol, mintha valami olyat készülne mondani, ami oly felháborító, hogy más nem hallhatja. Kék tekintetét a szelíd sötétbarna szemekbe fúrja, s egy pillanatra sem ereszt.*
- Ölni tudnék egy kis borért. *suttogja kacéran, s ha meg is kapja, amennyire olyannyira vágyik, kupáját felkapja keres maguknak asztalt.*
- Nem vagy idevalósi Derk, jól gondolom? *kérdezi miközben szemeivel a tökéletes helyet kutatja*
*Úgy sejti, Derk nem igazán rajongója a kissé talán morbidnak ható humorának. Most is a cipők felé tereli az irányt, valójában pedig Ysa végig valós hús-vér lábfejekkel viccelődött. Jegyzi magában, hogy a jövőben kerülje az ilyesmiket, noha nem biztos, hogy néhány itóka után sikerül fékeznie a nyelvét.
Viszonylag régen járt már a Pegazusban, de azért a még továbbra is idegen férfinak nem kell attól tartania, hogy esetleg eltéved. Többször is előfordult már Artheniorban töltött évei során, hogy itt kényszerült élni a fogadóban. Ezek az időszakok finoman szólva sem voltak élete legjobbjai. Néhány nyomorult hatot itt töltött a Krenkataurból való szabadulását követően, itt ette a fene a templomban történtek után, s itt töltött néhány magányos éjszakát miután útjai különváltak a mélységivel. Utóbbira mostanában már szerencsére nem gondol olyan sokat, s sokkalta kevesebb benne a harag, mint eleinte. Kicsit felkavarja pár emlékkép, ahogy az épületbe érnek, de mindennek kívül nincs nyoma.*
- Ysanee *kanyarít bájos mosolyt az arcára majd megjátszott rosszallással rázza meg a fejét a magyarázkodásra*
- Ejnye, hárítja a felelősséget, nem valami szép dolog! *egy pillanatig sem kell persze komolyan venni korholását, ez jól látszik pimaszul villanó kékjein.
A pulthoz érve tekintete végigsiklik a fogadótér berendezésein. Néhány szívet melengető jelenet sejlik fel előtte, amik egy-egy asztalnál történtek, de valahogy az édes nosztalgia magával hoz némi keserűséget. Gyorsan el kell hát fojtani némi alkohollal.
A kérdés meglehetősen kétértelműen csattan a csendben, s nem is rest lecsapni a lehetőségre. Finoman közelebb hajol, mintha valami olyat készülne mondani, ami oly felháborító, hogy más nem hallhatja. Kék tekintetét a szelíd sötétbarna szemekbe fúrja, s egy pillanatra sem ereszt.*
- Ölni tudnék egy kis borért. *suttogja kacéran, s ha meg is kapja, amennyire olyannyira vágyik, kupáját felkapja keres maguknak asztalt.*
- Nem vagy idevalósi Derk, jól gondolom? *kérdezi miközben szemeivel a tökéletes helyet kutatja*
18999. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-18 01:20:07
Üzenet elküldve: 2024-06-18 01:20:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
//Aktív képesség használat – Dudás a csárdában//
*Vesla gyanúsan szótlanul baktat a hármas nyomában, persze jelen helyzetben nem is olyan feltűnő. Az utazó párossal azelőtt sosem találkozott, Norileina pedig szemmel láthatóan másnak szenteli figyelmét. A más esetben aggasztó csendnek hátterében az áll, hogy mélyen a gondolataiba merül. Annyira leköti a költemény megformálása, hogy elméje szinte jelen sincs a társaságban, mindössze teste követi őket az emlegetett Pegazusba ösztönösen. Nem néz körül sem a fogadó előtt, sem odabent, pedig szokása. Bementek, tehát ez a Pegazus, neki ennyi elegendő. Kissé révedő tekintettel foglal helyet egy széken, s kezébe veszi lantját. A dal címzettjének utolsó tartózkodási helye... Látja, ahogy Nori megölel valakit, egy leányt, de nem hallja, vagy nem figyel arra, hogy hívják. Végtére is, akármilyen fura ez a Norileina, lehetnek más barátnéi is. Összeszedi magát, mély levegőt vesz. Ha ő az, ha nem, itt kell megtörténnie. Szerencsével még a közelben lehet... Nem az első nagy fellépése, de az egyik legjelentősebb. És nem volt ideje begyakorolni, legalábbis a lantján. Csak a kreativitására hagyatkozhat, ha a nagyok közé akarja írni a nevét. Szomorkás, jellegtelen dallam pendül a húrokon, elsőre nem is veszi észre minden jelenlévő. Ahogy azonban ráérez a megfelelő hangokra, úgy terjed a csend körülötte, mint egy csepp víz által keltett gyűrűk a tó felszínén. Aztán énekre nyitja ajkait, lesütött szemekkel. Most csak a lantjának él, egyetlen hangot sem akar elrontani.*
- Sűrű éj, kínzó magány,
Oly árva lélek, kis rózsaszál.
Fekete a szirma, ritka, csodaszép.
De ó, jaj tenéked, tövise húsodba tép!
Messzire kerülték, átkozták eleget,
Mígnem egy csillag szíve megesett.
Éjjel jő hozzád, melegével vár,
Ölelő karjába gyengédséggel zár.
Rózsám, ne búsulj, itt vagyok én,
Aki majd betakar, fényt s derűt ígér.
Leszek a húgod, társad, támaszod,
Magányra fejed, soha már nem hajtod.
Így becézte ő, a fénylő csillaglány,
A rózsa is hitte, elmúlt a magány.
Ám a sors nem szán árvát, beteget,
Tövisének hegye a csillagra meredt.
Jajszó és fájdalom, átok, mi bánt nagyon,
Édes csillagom, érted könnyem hullatom!
Mért, ó mért, hogy el nem dobható,
Tüskémnek célja, hogy is lehetne jó?
A fénygyermek nem szól, zokogva elrepült,
Több napja immár, hogy elő nem került.
Elbújdosott messze, túl a kék egen,
Sebeit fájlalja, miket nem láthat a szem.
Sűrű éj, kínzó magány,
Zokog magában, kis rózsaszál.
Fekete a szirma, pár lehullott már,
Ő csak egyre-egyre a csillagára vár.
Szomorú énekét, ország-világ hallja,
De csak ő tudja, kiért szól a hangja.
Jöjj vissza hozzám, édes csillagom!
Szükségem van rád, húgom, támaszom!
Ó, bár tehetném, elhullajtanám
Nem kell tövis nékem, csak a csillagszemű lány!
Térj vissza kérlek, vágyom kezedet!
Családom lettél, látod lelkemet!
Mérges tövisemmel, nem dacolhatom,
De ne hagyd, a te rózsád, hogy elhervadjon…
*A mű végére már kiváltképp felhevülten, átéléssel pengeti hangszerét, mintha ő is részese lenne ennek a történetnek. A tartalma még egy könnycseppet is csal szeme sarkába, de ezzel mit sem törődik. Sem azzal, hogy mások arcán megjelenik-e egy-egy hasonló könnycsepp. Koncentrál. Mert neki kell elmondania, amire más képtelen lenne. Meg kell szólaltatnia a lelket, hogy az emberi fül számára érzékelhető legyen annak kiáltása. Talán ő ocsúdik fel legkésőbb ebből az érzelmekkel átitatott hangulatból, ekkorra már visszatértek a hangok, elsősorban tapsvihar a fogadóba. Körül néz, mint aki ebben a pillanatban lép be tényleges valójában a helyiségbe, szemeivel Nori után kutatva. Nem nyitja ki a száját azonnal, helyette egy sokatmondó pillantás kérdi a fekete rózsaszálat.*
~ Milyen volt? ~
//Aktív képesség használat – Dudás a csárdában//
*Vesla gyanúsan szótlanul baktat a hármas nyomában, persze jelen helyzetben nem is olyan feltűnő. Az utazó párossal azelőtt sosem találkozott, Norileina pedig szemmel láthatóan másnak szenteli figyelmét. A más esetben aggasztó csendnek hátterében az áll, hogy mélyen a gondolataiba merül. Annyira leköti a költemény megformálása, hogy elméje szinte jelen sincs a társaságban, mindössze teste követi őket az emlegetett Pegazusba ösztönösen. Nem néz körül sem a fogadó előtt, sem odabent, pedig szokása. Bementek, tehát ez a Pegazus, neki ennyi elegendő. Kissé révedő tekintettel foglal helyet egy széken, s kezébe veszi lantját. A dal címzettjének utolsó tartózkodási helye... Látja, ahogy Nori megölel valakit, egy leányt, de nem hallja, vagy nem figyel arra, hogy hívják. Végtére is, akármilyen fura ez a Norileina, lehetnek más barátnéi is. Összeszedi magát, mély levegőt vesz. Ha ő az, ha nem, itt kell megtörténnie. Szerencsével még a közelben lehet... Nem az első nagy fellépése, de az egyik legjelentősebb. És nem volt ideje begyakorolni, legalábbis a lantján. Csak a kreativitására hagyatkozhat, ha a nagyok közé akarja írni a nevét. Szomorkás, jellegtelen dallam pendül a húrokon, elsőre nem is veszi észre minden jelenlévő. Ahogy azonban ráérez a megfelelő hangokra, úgy terjed a csend körülötte, mint egy csepp víz által keltett gyűrűk a tó felszínén. Aztán énekre nyitja ajkait, lesütött szemekkel. Most csak a lantjának él, egyetlen hangot sem akar elrontani.*
- Sűrű éj, kínzó magány,
Oly árva lélek, kis rózsaszál.
Fekete a szirma, ritka, csodaszép.
De ó, jaj tenéked, tövise húsodba tép!
Messzire kerülték, átkozták eleget,
Mígnem egy csillag szíve megesett.
Éjjel jő hozzád, melegével vár,
Ölelő karjába gyengédséggel zár.
Rózsám, ne búsulj, itt vagyok én,
Aki majd betakar, fényt s derűt ígér.
Leszek a húgod, társad, támaszod,
Magányra fejed, soha már nem hajtod.
Így becézte ő, a fénylő csillaglány,
A rózsa is hitte, elmúlt a magány.
Ám a sors nem szán árvát, beteget,
Tövisének hegye a csillagra meredt.
Jajszó és fájdalom, átok, mi bánt nagyon,
Édes csillagom, érted könnyem hullatom!
Mért, ó mért, hogy el nem dobható,
Tüskémnek célja, hogy is lehetne jó?
A fénygyermek nem szól, zokogva elrepült,
Több napja immár, hogy elő nem került.
Elbújdosott messze, túl a kék egen,
Sebeit fájlalja, miket nem láthat a szem.
Sűrű éj, kínzó magány,
Zokog magában, kis rózsaszál.
Fekete a szirma, pár lehullott már,
Ő csak egyre-egyre a csillagára vár.
Szomorú énekét, ország-világ hallja,
De csak ő tudja, kiért szól a hangja.
Jöjj vissza hozzám, édes csillagom!
Szükségem van rád, húgom, támaszom!
Ó, bár tehetném, elhullajtanám
Nem kell tövis nékem, csak a csillagszemű lány!
Térj vissza kérlek, vágyom kezedet!
Családom lettél, látod lelkemet!
Mérges tövisemmel, nem dacolhatom,
De ne hagyd, a te rózsád, hogy elhervadjon…
*A mű végére már kiváltképp felhevülten, átéléssel pengeti hangszerét, mintha ő is részese lenne ennek a történetnek. A tartalma még egy könnycseppet is csal szeme sarkába, de ezzel mit sem törődik. Sem azzal, hogy mások arcán megjelenik-e egy-egy hasonló könnycsepp. Koncentrál. Mert neki kell elmondania, amire más képtelen lenne. Meg kell szólaltatnia a lelket, hogy az emberi fül számára érzékelhető legyen annak kiáltása. Talán ő ocsúdik fel legkésőbb ebből az érzelmekkel átitatott hangulatból, ekkorra már visszatértek a hangok, elsősorban tapsvihar a fogadóba. Körül néz, mint aki ebben a pillanatban lép be tényleges valójában a helyiségbe, szemeivel Nori után kutatva. Nem nyitja ki a száját azonnal, helyette egy sokatmondó pillantás kérdi a fekete rózsaszálat.*
~ Milyen volt? ~
18998. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-17 20:18:11
Üzenet elküldve: 2024-06-17 20:18:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kóborlás egy idegen városban//
//Zárás//
* Hódítási kísérlete nem tűnik sikeresnek, épp ellenkezőleg. A lány visszahúzza a kezét, és feláll az asztaltól. *
- Sajnálom, de most mennem kell. * Mondja a lány Agin legnagyobb döbbenetére.
Szóhoz sem jut, csak nyitott szájjal pillantgat. Fogalma sincs, hogy mi üthetett a lányba, vagy hogy mi készteti őt ennyire az indulásra. Avysa sebes léptekkel indul el, már az ajtónál van, amikor Agin meg tud szólalni, és utána kiált. *
- Várj! Kérlek még ne… * Kiáltása süket fülekre talál, a lány elhagyja a fogadót. *
* Visszafordul az asztalhoz, ahol egyedül maradt. Maga elé réved, tekintete az eltűnt lány félig megivott borát keresztezi. *
~ Még a bort sem itta meg. ~
* Egy kis ideig néma csendben ül, azon gondolkozik, hogy mit ronthatott el. *
~ Talán büdös a szám. ~
* Veti fel magában, és egyből a kezébe lehel, hogy utána megszagolja azt. Nem valami kellemes, összehúzza a száját. A szájszagot könyveli el a sikertelen hódítás forrásának, és elhatározza, hogy a jövőben ennek nagyobb figyelmet fog szentelni.
Most viszont nem hagyja a bort kárba veszni, elvégre kifizette. Megfogja a lány poharát, és összekeveri a saját pohara tartalmával. Egyből lehúzza. Ezután feláll az asztaltól és elindul a kijárat felé. Ahogy megy, odabiccent a pultosnak, aki sajnálóan visszabiccent. Elhagyja a Pegazus fogadót. *
//Zárás//
* Hódítási kísérlete nem tűnik sikeresnek, épp ellenkezőleg. A lány visszahúzza a kezét, és feláll az asztaltól. *
- Sajnálom, de most mennem kell. * Mondja a lány Agin legnagyobb döbbenetére.
Szóhoz sem jut, csak nyitott szájjal pillantgat. Fogalma sincs, hogy mi üthetett a lányba, vagy hogy mi készteti őt ennyire az indulásra. Avysa sebes léptekkel indul el, már az ajtónál van, amikor Agin meg tud szólalni, és utána kiált. *
- Várj! Kérlek még ne… * Kiáltása süket fülekre talál, a lány elhagyja a fogadót. *
* Visszafordul az asztalhoz, ahol egyedül maradt. Maga elé réved, tekintete az eltűnt lány félig megivott borát keresztezi. *
~ Még a bort sem itta meg. ~
* Egy kis ideig néma csendben ül, azon gondolkozik, hogy mit ronthatott el. *
~ Talán büdös a szám. ~
* Veti fel magában, és egyből a kezébe lehel, hogy utána megszagolja azt. Nem valami kellemes, összehúzza a száját. A szájszagot könyveli el a sikertelen hódítás forrásának, és elhatározza, hogy a jövőben ennek nagyobb figyelmet fog szentelni.
Most viszont nem hagyja a bort kárba veszni, elvégre kifizette. Megfogja a lány poharát, és összekeveri a saját pohara tartalmával. Egyből lehúzza. Ezután feláll az asztaltól és elindul a kijárat felé. Ahogy megy, odabiccent a pultosnak, aki sajnálóan visszabiccent. Elhagyja a Pegazus fogadót. *
18997. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-16 19:02:54
Üzenet elküldve: 2024-06-16 19:02:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Az a kis test megdermed a karjaiban, mégis érzi, hogy bújik hozzá. Milyen sokszor játszottak ilyesmit. Bárcsak ne fertőzné belsejét az a tudat, hogy az ölelő karok néha úgy kötik gúzsba, hogy összeroppantják a lelkét. Ez a fájdalom az, amit senki más nem képes okozni, csak az, aki bőre alá kúszott és lénye beleivódott annyira, hogy ne tudja elképzelni nélküle az életet, legyen sokszor bármily nyomasztó is. Már akkor tudta, hogy a testvére, amikor senki nem is árulta el neki. Ez a vérkötelék, nem pedig a vérmágia. Ehhez nem kell isteni beavatkozás. Felelősséggel tartozik, s bár eldobhatná magától, nem akarja. A sértettség mindössze annak szól, hogy máshogy képzelte a viszontlátást. De miért is számít másra, hogyha közöttük soha semmi nem volt még természetes? Miután elkezd beszélni a lány, a vonásai kissé megenyhülnek. Annyira elege van már a haragból és a másik hiányából, hogy hátra akarja hagyni.*
- Azért, mert tudom, hogy milyen vagy még nekem is lehet szükségem arra, hogy felocsúdjak. Nem örökre búcsúztam el, időre volt szükségem, mert amit tettél az fájt. Végignézted, hogy fájt. Te is elfogadhatod, hogy néha nem veszi be olyan egyszerűen a gyomrom... de attól még nem hagylak hátra végleg, soha.
*Hunyja be a szemeit egy pillanatra és megborzong a rátörő emlékektől, na meg minden pillanattól, amikor elárulva, egyedül érezte magát, miközben haldoklott. Még ha az csak egy álom is volt. Ezt az érzést nem lehet kiirtani. Ugyan úgy, mint a másik iránti érzelmeit sem. Undorító kettős.*
- De örülök, hogy itt vagy, tényleg.
*Tekintete ismét a Norival érkezőkre villan, a férfi torz mosolya égető nyomot hagyott benne. Nincs ideje végiggondolni, hogy mennyire nem komfortos a tekintete. Lefoglalja a viszontlátás és a többiek. A kékek Rovénára vetülnek, majd a törpére, aki annyira nem illik a képbe, hogy már mosolyogni támadna kedve, de hamar lerázza magáról a gondolatait, mikor a lány újra szóra nyitja ajkait. Olyan gyorsan váltak a fogadó vendégeivé a többiek, hogy nem is érzi szükségét annak, hogy szóljon hozzájuk. Ha nem lenne ennyire egyértelmű, hogy együtt érkeztek, még hihetné azt is, hogy a puszta véletlen sodorta őket egy azon percben a Pegazusba. De válaszokat kap, még mielőtt elmerülhetne a fejtegetésben. Nem szól közbe, sokkal több információt kapott, mint várt. A kiengesztelésre most nem reagál, helyette akaratlanul fordul a tekintete a férfi felé újfent aki már nincs a közvetlen közelükben, de azok a vonások, amik talán elsőre ítéletet hirdettek, most megváltoznak. Be akarja szívni az alakot, aki az ő testvérét védte, még ha vegyes érzelmek is dúlnak annak minőségét, vagy kivitelezését illetően. Sokat hallott már róla, ismeretlenül is megvédte már, hogy a lány elkezdhetné értékelni azt, amit érte tett. Nem így képzelte, bár nem is képzelte el sehogy. Abnormálisan formálódik benne a hála érzése, hogy amaz tette lehetővé, hogy megismerje vérét, aki igazából az életének jelenlegi állandó kártevője, na de a legszebb pillanatok okozója is. Ha hallaná a gondolatait sem lepődne meg túlzottan, végtére is Nori fogadott bátyja. Mi máson járna az esze? A tér körülötte lecsendesedik, mintha víz alá dugta volna a fejét, ismét csak saját szívdobbanásait érzi lüktetni. De egy nagy levegővel mégis visszaengedi magát a létbe, hogy eljuthasson minden további is, amit Nori mond neki.*
- A rémálmokat, Nori, ez most komoly?
*Nevet fel halkan, fejét csóválva, s tekintete elárulja, hogy minden hülyesége ellenére mennyire szereti a lányt. * - Bár... hmm. *Ő mondta nem is olyan régen, hogy ki szeretné próbálni, hiszen ha szembesül azzal, amitől a legjobban fél, úgy lehetősége nyílik majd szembenézni vele. Csakhogy erre fel akart készülni.*
- Ha valóban ezt szeretnék... én megteszem, amit tudok.
*Úgy gyúl fel benne a tettvágy, hogy azt elemi erővel kéne lenyomni benne, hogy ne csorduljon túl. Végre egy testhezálló feladat. Magában nem kételkedik, másokban és a segítség valódi befogadásában már igen.* - Ha fél életedben téged védett, itt az ideje, hogy visszakapja valakitől. ~ Még ha a hideg ráz tőle, akkor is.~ - A nőt... régóta ismered?
*Az a kis test megdermed a karjaiban, mégis érzi, hogy bújik hozzá. Milyen sokszor játszottak ilyesmit. Bárcsak ne fertőzné belsejét az a tudat, hogy az ölelő karok néha úgy kötik gúzsba, hogy összeroppantják a lelkét. Ez a fájdalom az, amit senki más nem képes okozni, csak az, aki bőre alá kúszott és lénye beleivódott annyira, hogy ne tudja elképzelni nélküle az életet, legyen sokszor bármily nyomasztó is. Már akkor tudta, hogy a testvére, amikor senki nem is árulta el neki. Ez a vérkötelék, nem pedig a vérmágia. Ehhez nem kell isteni beavatkozás. Felelősséggel tartozik, s bár eldobhatná magától, nem akarja. A sértettség mindössze annak szól, hogy máshogy képzelte a viszontlátást. De miért is számít másra, hogyha közöttük soha semmi nem volt még természetes? Miután elkezd beszélni a lány, a vonásai kissé megenyhülnek. Annyira elege van már a haragból és a másik hiányából, hogy hátra akarja hagyni.*
- Azért, mert tudom, hogy milyen vagy még nekem is lehet szükségem arra, hogy felocsúdjak. Nem örökre búcsúztam el, időre volt szükségem, mert amit tettél az fájt. Végignézted, hogy fájt. Te is elfogadhatod, hogy néha nem veszi be olyan egyszerűen a gyomrom... de attól még nem hagylak hátra végleg, soha.
*Hunyja be a szemeit egy pillanatra és megborzong a rátörő emlékektől, na meg minden pillanattól, amikor elárulva, egyedül érezte magát, miközben haldoklott. Még ha az csak egy álom is volt. Ezt az érzést nem lehet kiirtani. Ugyan úgy, mint a másik iránti érzelmeit sem. Undorító kettős.*
- De örülök, hogy itt vagy, tényleg.
*Tekintete ismét a Norival érkezőkre villan, a férfi torz mosolya égető nyomot hagyott benne. Nincs ideje végiggondolni, hogy mennyire nem komfortos a tekintete. Lefoglalja a viszontlátás és a többiek. A kékek Rovénára vetülnek, majd a törpére, aki annyira nem illik a képbe, hogy már mosolyogni támadna kedve, de hamar lerázza magáról a gondolatait, mikor a lány újra szóra nyitja ajkait. Olyan gyorsan váltak a fogadó vendégeivé a többiek, hogy nem is érzi szükségét annak, hogy szóljon hozzájuk. Ha nem lenne ennyire egyértelmű, hogy együtt érkeztek, még hihetné azt is, hogy a puszta véletlen sodorta őket egy azon percben a Pegazusba. De válaszokat kap, még mielőtt elmerülhetne a fejtegetésben. Nem szól közbe, sokkal több információt kapott, mint várt. A kiengesztelésre most nem reagál, helyette akaratlanul fordul a tekintete a férfi felé újfent aki már nincs a közvetlen közelükben, de azok a vonások, amik talán elsőre ítéletet hirdettek, most megváltoznak. Be akarja szívni az alakot, aki az ő testvérét védte, még ha vegyes érzelmek is dúlnak annak minőségét, vagy kivitelezését illetően. Sokat hallott már róla, ismeretlenül is megvédte már, hogy a lány elkezdhetné értékelni azt, amit érte tett. Nem így képzelte, bár nem is képzelte el sehogy. Abnormálisan formálódik benne a hála érzése, hogy amaz tette lehetővé, hogy megismerje vérét, aki igazából az életének jelenlegi állandó kártevője, na de a legszebb pillanatok okozója is. Ha hallaná a gondolatait sem lepődne meg túlzottan, végtére is Nori fogadott bátyja. Mi máson járna az esze? A tér körülötte lecsendesedik, mintha víz alá dugta volna a fejét, ismét csak saját szívdobbanásait érzi lüktetni. De egy nagy levegővel mégis visszaengedi magát a létbe, hogy eljuthasson minden további is, amit Nori mond neki.*
- A rémálmokat, Nori, ez most komoly?
*Nevet fel halkan, fejét csóválva, s tekintete elárulja, hogy minden hülyesége ellenére mennyire szereti a lányt. * - Bár... hmm. *Ő mondta nem is olyan régen, hogy ki szeretné próbálni, hiszen ha szembesül azzal, amitől a legjobban fél, úgy lehetősége nyílik majd szembenézni vele. Csakhogy erre fel akart készülni.*
- Ha valóban ezt szeretnék... én megteszem, amit tudok.
*Úgy gyúl fel benne a tettvágy, hogy azt elemi erővel kéne lenyomni benne, hogy ne csorduljon túl. Végre egy testhezálló feladat. Magában nem kételkedik, másokban és a segítség valódi befogadásában már igen.* - Ha fél életedben téged védett, itt az ideje, hogy visszakapja valakitől. ~ Még ha a hideg ráz tőle, akkor is.~ - A nőt... régóta ismered?
18996. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-16 17:47:06
Üzenet elküldve: 2024-06-16 17:47:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hirtelen ölelés olyan váratlanul éri, hogy az egész teste teljesen ledermed, mintha itt mindenki előtt változott volna a pillanat tört része alatt egy élő jégcsappá. A megdöbbenés miatt nem is viszonozza az ölelést, csak úgy mozdulatlanul pihen a lány karjaiban, mint egy nagy plüssállatka. Aztán a jég lassan felenged, kezei mozdulnának, de már nincs ideje megölelni a másikat, mert ő ugyanolyan tragikus hirtelenséggel vonja meg tőle a jóleső érintést, mint ahogy megkapta.*
- Jobbnak láttad, ha… nem? *Megijed ezen szavak hallatán, és nem is tudja hova tenni őket, illetve pont az a legnagyobb baj, hogy rögtön kombinálni kezd a hallottak alapján. Vajon miért látta jobbnak, Mai, ha nem keresi? Nem akarja őt? Az egyetlen apró másodpercig sem volt kérdéses, hogy neki szüksége van a lányra, éppen ezért nem is neki kellene bizonyítani, mégis ő az, aki mindent megtett azért, hogy újra láthassa a fél-elfet, el is jött hozzá. Igen, annak, hogy itt van, más oka is van most, mint Mai maga, de mindaz Nori számára most mellékes.*
- Igen, megtettem *folytatja végül a gondolatot komoran.* Tudtad, hogy mi vagyok, elmondtam az első alkalommal. Jól tudtad, hogy a tűzzel játszol. Mindegy. Eltaszíthatsz bármennyiszer, én mindig vissza fogok jönni hozzád. Tudod, én valamiért úgy érzem, hogy azt a véresküt mégsem rontottuk el. Képtelen vagyok nélküled létezni.
*Nori most sem hazudtolja meg önmagát. Míg szavai egy eltorzult álomképben úgy festhetnek, mint mikor az óriáskígyó körbetekeredik áldozatán egyre szorosabban tartva őt, míg végül már nincs belőle menekvés, arcán az öröm, a megbánás, a sértettség és az dominancia is egyszerre tűnik fel, amivel megpróbál minden felelősséget Mai-ra hárítani a problémájukat illetően.
Hátrapillant, de a kis társaságát már inkább maga előtt, a pultnál kell keresnie.*
~Persze Clion, baszd meg… a hasad a legfontosabb, az. Csalódni fogsz, mert itt aztán nem árulnak sült tündérvesét…~ *Csóválja a fejét dühösen, amiért társasága így faképnél hagyta őt, pedig miattuk jöttek ide. Így most már rájuk is tud haragudni valamiért, nem csak Mai hideggé vált tekintete hozza ki belőle a mártír szerepét.*
- A férfi Rasdeher Clion, gyerekkorom példaképe, akiről már meséltem neked. Miatta tetováltattam a vállamra a hollót. A lány mellette Rovéna, a párja. A törpe pedig, nos ő egyik este megmentett engem a pokoltól, és azon dolgozom vele, hogy kiengeszteljelek téged *fordítja oldalra a fejét egy pillanatra, hogy ne látszódjon a szégyen miatt arcára kiülő pír.*
- Rovéná-nak segítségre van szüksége. Olyan segítségre, amihez nálad jobban senki sem ért. Azt mondja, elvesztette az emlékeit, és vissza akarja szerezni őket. Felajánlottam nekik a rémálmokat, de Clion paranoiája mindig mindent tönkretesz. Szóval, tudsz nekik segíteni?
*Még mindig morcos, amiért az ő segítségét élből elutasították, de attól még így is hálásak lehetnek neki, hisz, ha Mai valóban képes segíteni a nőn. Kezeit összefonja a mellkasa előtt, és most már csendben és türelmesen várja a lány válaszát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hirtelen ölelés olyan váratlanul éri, hogy az egész teste teljesen ledermed, mintha itt mindenki előtt változott volna a pillanat tört része alatt egy élő jégcsappá. A megdöbbenés miatt nem is viszonozza az ölelést, csak úgy mozdulatlanul pihen a lány karjaiban, mint egy nagy plüssállatka. Aztán a jég lassan felenged, kezei mozdulnának, de már nincs ideje megölelni a másikat, mert ő ugyanolyan tragikus hirtelenséggel vonja meg tőle a jóleső érintést, mint ahogy megkapta.*
- Jobbnak láttad, ha… nem? *Megijed ezen szavak hallatán, és nem is tudja hova tenni őket, illetve pont az a legnagyobb baj, hogy rögtön kombinálni kezd a hallottak alapján. Vajon miért látta jobbnak, Mai, ha nem keresi? Nem akarja őt? Az egyetlen apró másodpercig sem volt kérdéses, hogy neki szüksége van a lányra, éppen ezért nem is neki kellene bizonyítani, mégis ő az, aki mindent megtett azért, hogy újra láthassa a fél-elfet, el is jött hozzá. Igen, annak, hogy itt van, más oka is van most, mint Mai maga, de mindaz Nori számára most mellékes.*
- Igen, megtettem *folytatja végül a gondolatot komoran.* Tudtad, hogy mi vagyok, elmondtam az első alkalommal. Jól tudtad, hogy a tűzzel játszol. Mindegy. Eltaszíthatsz bármennyiszer, én mindig vissza fogok jönni hozzád. Tudod, én valamiért úgy érzem, hogy azt a véresküt mégsem rontottuk el. Képtelen vagyok nélküled létezni.
*Nori most sem hazudtolja meg önmagát. Míg szavai egy eltorzult álomképben úgy festhetnek, mint mikor az óriáskígyó körbetekeredik áldozatán egyre szorosabban tartva őt, míg végül már nincs belőle menekvés, arcán az öröm, a megbánás, a sértettség és az dominancia is egyszerre tűnik fel, amivel megpróbál minden felelősséget Mai-ra hárítani a problémájukat illetően.
Hátrapillant, de a kis társaságát már inkább maga előtt, a pultnál kell keresnie.*
~Persze Clion, baszd meg… a hasad a legfontosabb, az. Csalódni fogsz, mert itt aztán nem árulnak sült tündérvesét…~ *Csóválja a fejét dühösen, amiért társasága így faképnél hagyta őt, pedig miattuk jöttek ide. Így most már rájuk is tud haragudni valamiért, nem csak Mai hideggé vált tekintete hozza ki belőle a mártír szerepét.*
- A férfi Rasdeher Clion, gyerekkorom példaképe, akiről már meséltem neked. Miatta tetováltattam a vállamra a hollót. A lány mellette Rovéna, a párja. A törpe pedig, nos ő egyik este megmentett engem a pokoltól, és azon dolgozom vele, hogy kiengeszteljelek téged *fordítja oldalra a fejét egy pillanatra, hogy ne látszódjon a szégyen miatt arcára kiülő pír.*
- Rovéná-nak segítségre van szüksége. Olyan segítségre, amihez nálad jobban senki sem ért. Azt mondja, elvesztette az emlékeit, és vissza akarja szerezni őket. Felajánlottam nekik a rémálmokat, de Clion paranoiája mindig mindent tönkretesz. Szóval, tudsz nekik segíteni?
*Még mindig morcos, amiért az ő segítségét élből elutasították, de attól még így is hálásak lehetnek neki, hisz, ha Mai valóban képes segíteni a nőn. Kezeit összefonja a mellkasa előtt, és most már csendben és türelmesen várja a lány válaszát.*
18995. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-16 15:17:15
Üzenet elküldve: 2024-06-16 15:17:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Ameddig a fogadó felé haladnak, van ideje némiképp rendezni gondolatait. Gyanakvó érzéseit a hirtelen felbukkanó társaság rovására írja. Felidézi saját írott szavait Rasdeher megbízhatóságáról, és a vele szembe állított tömegek hitványságáról. Mégis mi oka lenne kételkedni saját magában? Muszáj minden bizalmát kettejük kapcsolatába fektetnie, s csak abba. Bár Nori látszólag segítőkésznek bizonyul, egyelőre rá mégsem szívesen terjesztené ki eme szűk kört. Mindezt tovább erősíti a tényt, hogy a tengerszemű árny határozottan elutasítja húga ominózus praktikáit. Meglehet, hogy a dalnok csak véletlenül került a hollóhajú társaságába, de ez vajmi keveset javít korai megítélésében. Ellenérzéseit azonban kénytelen félretenni egy időre, s reménykedni abban, hogy ezekkel a furcsa szerzetekkel képesek valós megoldást találni elhagyott emlékeire. Egyre inkább elfogja az izgalom, egy belső késztetés mégis óvatosságra inti.
Belibbenve a fogadó ajtaján, körbepillant a belső térben. Ajkain szelíd mosoly ül, miközben röviden felméri a jelenlévőket, s míg Nori elindul a számára kedves személy irányába, addig ő olyan pillantást küld Ras felé, melyben az akvamarinok halványan felfedezhetik Rasdeher valódi szerelmének mélyen szunnyadó alakját. Csak a férfi ismeri igazán az ártatlan arc mögött megbújó álnok tervezőt, egyetlen bizalmasát. Ugyan aljas természetét maga alá temeti a feledés súlyos homálya, most mégis kissé olyannak tűnhet, mint Rasdeher sötét munkálkodásának legédesebb cinkosa. Valamennyire sikerült végre félretolnia a fejében uralkodó káoszt, hogy terveket szőhessen saját maga megmentésére. Izgalma még mindig ott munkál benne, de nem akar kétségbeesetten kuruzslók kezei közé rohanni. Ha itt most bakot is lőnek, majd találnak más gyógyírt elméje kínzó árulására.
A feketeségtől kissé lemaradva érkezik a pulthoz. A tisztás közelében elhangzottakból, ez nem ígérkezik egy egyszerű találkozásnak, így a férfi szavaira jóváhagyólag rábólint. Elnézve a két nőt, képtelen lenne megmondani, hogy a következő pillanatban valamelyik felpofozza a másikat, vagy inkább egymás nyakába borulnak. Rövid, de leplezetlen pillantással méri végig a pultnál ülőt, mielőtt magukra hagyná őket. Mélybarna szemeiből nehéz kiolvasni, mit gondol. Talán csak azért, mert még maga sem döntött el semmit.*
- Úgy érzem, van mit megbeszélniük, és igazából nekünk is, Rasti. *válaszolja kedvesének, majd követi, hogy valamivel távolabb húzódva leadják a rendelésüket. Az étel választásnak nem szán kifejezetten nagy figyelmet. Ajkaival csücsörítve futólag felméri a lehetőségeket, majd gyorsan dönt is.*
- A csirkesült jól hangzik! És az almabort is megkóstolnám. Óh, de akkor te emlékszel erre a helyre, ugye? Szólj, ha valami szörnyűt akarok rendelni, mert akkor inkább az ízlésedre bízom magam.
*Megvárja, ameddig Ras kifizeti a rendelésüket, majd italával a kezében elindul egy szabad asztal felé. Olyat választ, amivel időlegesen hallótávolságon kívülre kerülhetnek csoportjuk többi tagjától. Miután leülnek, poharába kortyol, de szemeit nem veszi le a férfiról.*
- Testvér vagy sem, nem bízom meg benne, Rasti. *jegyzi meg halkan, miközben mélyen az tengerzöldekbe pillant.* Tudom, hogy nem válogathatok nagyon, de ha egyikünknek nem tetszik a nő valamiért, nem akarom, hogy az elmémben matasson. *Arról persze fogalma sincs, hogy Ras gondolatban a fél-elf szemgolyóit már a legelején madarának adta. Ha tudná, talán nem hagyatkozna ilyen könnyedén a véleményére, még akkor sem, ha sötét lelkű párja a legjobbat akarja neki.*
*Ameddig a fogadó felé haladnak, van ideje némiképp rendezni gondolatait. Gyanakvó érzéseit a hirtelen felbukkanó társaság rovására írja. Felidézi saját írott szavait Rasdeher megbízhatóságáról, és a vele szembe állított tömegek hitványságáról. Mégis mi oka lenne kételkedni saját magában? Muszáj minden bizalmát kettejük kapcsolatába fektetnie, s csak abba. Bár Nori látszólag segítőkésznek bizonyul, egyelőre rá mégsem szívesen terjesztené ki eme szűk kört. Mindezt tovább erősíti a tényt, hogy a tengerszemű árny határozottan elutasítja húga ominózus praktikáit. Meglehet, hogy a dalnok csak véletlenül került a hollóhajú társaságába, de ez vajmi keveset javít korai megítélésében. Ellenérzéseit azonban kénytelen félretenni egy időre, s reménykedni abban, hogy ezekkel a furcsa szerzetekkel képesek valós megoldást találni elhagyott emlékeire. Egyre inkább elfogja az izgalom, egy belső késztetés mégis óvatosságra inti.
Belibbenve a fogadó ajtaján, körbepillant a belső térben. Ajkain szelíd mosoly ül, miközben röviden felméri a jelenlévőket, s míg Nori elindul a számára kedves személy irányába, addig ő olyan pillantást küld Ras felé, melyben az akvamarinok halványan felfedezhetik Rasdeher valódi szerelmének mélyen szunnyadó alakját. Csak a férfi ismeri igazán az ártatlan arc mögött megbújó álnok tervezőt, egyetlen bizalmasát. Ugyan aljas természetét maga alá temeti a feledés súlyos homálya, most mégis kissé olyannak tűnhet, mint Rasdeher sötét munkálkodásának legédesebb cinkosa. Valamennyire sikerült végre félretolnia a fejében uralkodó káoszt, hogy terveket szőhessen saját maga megmentésére. Izgalma még mindig ott munkál benne, de nem akar kétségbeesetten kuruzslók kezei közé rohanni. Ha itt most bakot is lőnek, majd találnak más gyógyírt elméje kínzó árulására.
A feketeségtől kissé lemaradva érkezik a pulthoz. A tisztás közelében elhangzottakból, ez nem ígérkezik egy egyszerű találkozásnak, így a férfi szavaira jóváhagyólag rábólint. Elnézve a két nőt, képtelen lenne megmondani, hogy a következő pillanatban valamelyik felpofozza a másikat, vagy inkább egymás nyakába borulnak. Rövid, de leplezetlen pillantással méri végig a pultnál ülőt, mielőtt magukra hagyná őket. Mélybarna szemeiből nehéz kiolvasni, mit gondol. Talán csak azért, mert még maga sem döntött el semmit.*
- Úgy érzem, van mit megbeszélniük, és igazából nekünk is, Rasti. *válaszolja kedvesének, majd követi, hogy valamivel távolabb húzódva leadják a rendelésüket. Az étel választásnak nem szán kifejezetten nagy figyelmet. Ajkaival csücsörítve futólag felméri a lehetőségeket, majd gyorsan dönt is.*
- A csirkesült jól hangzik! És az almabort is megkóstolnám. Óh, de akkor te emlékszel erre a helyre, ugye? Szólj, ha valami szörnyűt akarok rendelni, mert akkor inkább az ízlésedre bízom magam.
*Megvárja, ameddig Ras kifizeti a rendelésüket, majd italával a kezében elindul egy szabad asztal felé. Olyat választ, amivel időlegesen hallótávolságon kívülre kerülhetnek csoportjuk többi tagjától. Miután leülnek, poharába kortyol, de szemeit nem veszi le a férfiról.*
- Testvér vagy sem, nem bízom meg benne, Rasti. *jegyzi meg halkan, miközben mélyen az tengerzöldekbe pillant.* Tudom, hogy nem válogathatok nagyon, de ha egyikünknek nem tetszik a nő valamiért, nem akarom, hogy az elmémben matasson. *Arról persze fogalma sincs, hogy Ras gondolatban a fél-elf szemgolyóit már a legelején madarának adta. Ha tudná, talán nem hagyatkozna ilyen könnyedén a véleményére, még akkor sem, ha sötét lelkű párja a legjobbat akarja neki.*
18994. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-15 23:24:23
Üzenet elküldve: 2024-06-15 23:24:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A problémájukra váratlanul gyorsan érkező megoldás vegyes érzéseket vált ki a mindig gyanakvó Rasdeherből. Vágyja, hogy szerelme elméjét ne ostromolják többé a felejtés rémisztő szörnyei, mégsem tudja egy könnyed vállrándítással elfogadni az ölükbe pottyanó lehetőséget. Norival semmi sem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik. Általában ilyenkor érkezik csőstül a szar. ~Remélem jól szórakozol, te fasz! De ne hidd, hogy örökké a kutyádként bánhatsz velem! Egyszer hibázni fogsz, és akkor a húsodból fogok lakomázni!~ Az ezernyi gondolat között elvesző fenyegetés az árnyaknak szól, mely mögött Ras szerint minden problémájának a forrása, s Nori gazdájának a figyelő tekintete bújik meg. Hiába fogadta meg, hogy erőt vesz magán, s szelencébe zárja az összes olyan érzését, mely nem segít Rovéna meggyógyításában, a tarkóján matató kezek keltette bizsergés Arthenioron átvágva is elkíséri.
Úgy tűnik Éjfél is észleli gazdájának újra kirügyező nyugtalanságát. Az eddig lapos pislogása abbamarad, s felborzolva viaszos tollait némi életet ver saját elgémberedett testébe. A sokasodó kétlábúak társaságában amúgy sem tud olyan jót pihenni, mint mikor a semmi közepén utaznak, így úgy dönt, a magasból szemléli meg a várost. Torkából halk gurgulázás tör a felszínre búcsúzásként, s mire a társaság észbe kap, ő már a levegő városának meleg légáramlatait lovagolja meg.
A madár a fogadóba ezért már nem tart a díszes társasággal, s így mindőjük közül talán ő jár a legjobban. Rovéna valószínűleg csak izgatottabb lesz, ahogy minden lépéssel közelebb kerülnek egy lehetséges megoldás felé. Nori kétségbeesetten pislog a madarasra, mintha Rastól várna valamilyen választ egy olyan kérdésre, amit még fel sem tett neki. A férfi köpenye alatt erre lustán megemelkednek a vállai, s arcára valami olyasmi lehet írva, hogy nagy lány vagy, itt az ideje, hogy eltakaríts magad után. Ő maga pedig mindegyik percben arra vár, hogy valami nagyon elcsesződjön, és mégis neki kelljen elsimítania mindent húgicája helyett.
Szokták mondani, hogy fontos az első benyomás. Hisz könnyen magunk felé hajthatjuk a vizet, ha első látásra elnyerjük valakinek a szimpátiáját. Ezzel most Ras is együtt tud érezni. Szinte érzi, ahogy a jégkék tekintet hűvös érintése végigsiklik csapzott testén, s az idegen nőből sugárzó ítélet hóhérpallosként lóg a feje felett. Sosem titkolta megvetését a nemesek iránt. Náluk viszont csak azokat állhatja kevésbé, akik eltaszítva maguktól mindent, a hatalom helyett az utcát és a nélkülözést választják. Szóval a találkozás öröme pont annyira felvillanyozza a kannibált is, mint Mait. Ezt az arcába repedést vájó, groteszk vigyorral kívánja a másik tudtára adni. ~Éjfélnek biztosan tetszenének a ruganyos szemgolyóid, kislány!~
Mivel úgy tűnik, hogy hozzájuk nem intéz szavakat a félvér, és egyébként is van még mit megbeszélniük Norival, Ras a pultnak támaszkodva int a fogadós irányába. Legalább mielőtt kitör a balhé, azelőtt leöblítené kiszáradt torkát.*
- Gyere Rové, amíg ők megbeszélik, amit meg kell beszélniük, addig rendeljünk valamit. Biztosan megéheztél már. Én már farkaséhes vagyok!
*Az utolsó kimondott szavakra ismét az állítólagos gyógyítójuk felé fordítja fejét. A fejében abszurd képzettársítások váltják egymást, majd végre ismét kicsi napsugarára figyel, ki ebben a zord világban is képes némi fényességet csempészni a sötét gondolatai közé.*
- Mit szeretnél enni, Virágszálam?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A problémájukra váratlanul gyorsan érkező megoldás vegyes érzéseket vált ki a mindig gyanakvó Rasdeherből. Vágyja, hogy szerelme elméjét ne ostromolják többé a felejtés rémisztő szörnyei, mégsem tudja egy könnyed vállrándítással elfogadni az ölükbe pottyanó lehetőséget. Norival semmi sem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik. Általában ilyenkor érkezik csőstül a szar. ~Remélem jól szórakozol, te fasz! De ne hidd, hogy örökké a kutyádként bánhatsz velem! Egyszer hibázni fogsz, és akkor a húsodból fogok lakomázni!~ Az ezernyi gondolat között elvesző fenyegetés az árnyaknak szól, mely mögött Ras szerint minden problémájának a forrása, s Nori gazdájának a figyelő tekintete bújik meg. Hiába fogadta meg, hogy erőt vesz magán, s szelencébe zárja az összes olyan érzését, mely nem segít Rovéna meggyógyításában, a tarkóján matató kezek keltette bizsergés Arthenioron átvágva is elkíséri.
Úgy tűnik Éjfél is észleli gazdájának újra kirügyező nyugtalanságát. Az eddig lapos pislogása abbamarad, s felborzolva viaszos tollait némi életet ver saját elgémberedett testébe. A sokasodó kétlábúak társaságában amúgy sem tud olyan jót pihenni, mint mikor a semmi közepén utaznak, így úgy dönt, a magasból szemléli meg a várost. Torkából halk gurgulázás tör a felszínre búcsúzásként, s mire a társaság észbe kap, ő már a levegő városának meleg légáramlatait lovagolja meg.
A madár a fogadóba ezért már nem tart a díszes társasággal, s így mindőjük közül talán ő jár a legjobban. Rovéna valószínűleg csak izgatottabb lesz, ahogy minden lépéssel közelebb kerülnek egy lehetséges megoldás felé. Nori kétségbeesetten pislog a madarasra, mintha Rastól várna valamilyen választ egy olyan kérdésre, amit még fel sem tett neki. A férfi köpenye alatt erre lustán megemelkednek a vállai, s arcára valami olyasmi lehet írva, hogy nagy lány vagy, itt az ideje, hogy eltakaríts magad után. Ő maga pedig mindegyik percben arra vár, hogy valami nagyon elcsesződjön, és mégis neki kelljen elsimítania mindent húgicája helyett.
Szokták mondani, hogy fontos az első benyomás. Hisz könnyen magunk felé hajthatjuk a vizet, ha első látásra elnyerjük valakinek a szimpátiáját. Ezzel most Ras is együtt tud érezni. Szinte érzi, ahogy a jégkék tekintet hűvös érintése végigsiklik csapzott testén, s az idegen nőből sugárzó ítélet hóhérpallosként lóg a feje felett. Sosem titkolta megvetését a nemesek iránt. Náluk viszont csak azokat állhatja kevésbé, akik eltaszítva maguktól mindent, a hatalom helyett az utcát és a nélkülözést választják. Szóval a találkozás öröme pont annyira felvillanyozza a kannibált is, mint Mait. Ezt az arcába repedést vájó, groteszk vigyorral kívánja a másik tudtára adni. ~Éjfélnek biztosan tetszenének a ruganyos szemgolyóid, kislány!~
Mivel úgy tűnik, hogy hozzájuk nem intéz szavakat a félvér, és egyébként is van még mit megbeszélniük Norival, Ras a pultnak támaszkodva int a fogadós irányába. Legalább mielőtt kitör a balhé, azelőtt leöblítené kiszáradt torkát.*
- Gyere Rové, amíg ők megbeszélik, amit meg kell beszélniük, addig rendeljünk valamit. Biztosan megéheztél már. Én már farkaséhes vagyok!
*Az utolsó kimondott szavakra ismét az állítólagos gyógyítójuk felé fordítja fejét. A fejében abszurd képzettársítások váltják egymást, majd végre ismét kicsi napsugarára figyel, ki ebben a zord világban is képes némi fényességet csempészni a sötét gondolatai közé.*
- Mit szeretnél enni, Virágszálam?
18993. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-15 19:01:56
Üzenet elküldve: 2024-06-15 19:01:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Talán már mindent kibeszélt a csaposnak, akivel jó darabig nem fog találkozni. Ő olyan hűen hallgatja, mintha érdekelné, s talán ebben van is valami, mert a legtöbb idejét a városban itt töltötte. Csak a megtömött táska, ami maga mellé van ejtve hirdeti, hogy készül innen elmenni, a testbeszéde kevésbé, mert valahogy nem akaródzik indulni mégsem. Várja, de mintha leszögezte volna valami, de maga sem tudja micsoda. Nem fél az új életétől, már tudja, hogy jó helye lesz. A gyerekek úgy tűnik kedvelni fogják, Alenia és Luninari pedig nem érzékeltetik még azt sem, hogy új, pedig alig telt egy egy kicsi idő.
A belefeledkezett mese közben hallja maga mögött a koppanásokat, de már rég nem figyel a külvilágra, annyian térnek be és vonulnak ki mióta itt ül. A kopogás mégis a közvetlen közelében hal el, s azt egy ismerős hang kíséri. Nem fordul meg azonnal, pontosan tudja kihez is kell társítani. Egy ijedten megkövült pillantással néz a pult mögött dolgozóra, majd erőt vesz magán, hogy mire megfordul, ebből semmi ne látszódjon. Kezében a pohár borral nyugszik meg tekintete testvérén, akit olyan, mintha ezer éve nem látott volna. A másodperc töredéke elég ahhoz, hogy végigfusson belül minden érzés. A fájdalom, amit a legutóbb okozott neki, azzal a vegytiszta szeretettel, ami mégis átüt mindenen és ezért nem hagy magának időt arra, hogy lebeszélje magát a következő mozdulatsorról. Egy olyan hirtelen öleléssel üdvözli elveszett fekete kis báránykáját, hogy a szíve is belesajdul. Tudta, hogy nem akar nélküle létezni, de a vészharangok mégis szólnak, hangos lüktető zubogással, amit a fülében érez, s halványítja el a világot. Kiszakad belőle, úgy, ahogy az ölelésből is és még fel sem fogja, hogy többedmagával érkezett.*
- Szerettem volna már én is, de... jobbnak láttam, hogy még nem kereslek. De örülök, hogy te megtetted.
*Mosolyog a világ legnagyobb örömével, félretéve a jelzést, majd, amikor a szeme rávetül a kisebb kompániára, ami mögötte van, akkor le is olvad róla. Nem miatta jött, akkor nem kellene támasz. Ráadásul három támasz. Milyen naiv kislánynak hiszi magát most ebben a percben, mikor ráeszmél, hogy nem égen földön őt keresve, a legjobb pillanatot eltalálva lépett be ide a feketeség. Ilyenkor elő tud jönni belőle az, amit annyira utál: üres tekintettel néz végig a négyesen és még csak köszönésre sem méltat senkit, csak várakozóan pillant vissza Norira, hogy nyögje ki akkor hát, hogy mit akar. Az ölelés, mintha meg sem történt volna, hideg és gyanakvó.*
- Hallgatlak.
*Talán már mindent kibeszélt a csaposnak, akivel jó darabig nem fog találkozni. Ő olyan hűen hallgatja, mintha érdekelné, s talán ebben van is valami, mert a legtöbb idejét a városban itt töltötte. Csak a megtömött táska, ami maga mellé van ejtve hirdeti, hogy készül innen elmenni, a testbeszéde kevésbé, mert valahogy nem akaródzik indulni mégsem. Várja, de mintha leszögezte volna valami, de maga sem tudja micsoda. Nem fél az új életétől, már tudja, hogy jó helye lesz. A gyerekek úgy tűnik kedvelni fogják, Alenia és Luninari pedig nem érzékeltetik még azt sem, hogy új, pedig alig telt egy egy kicsi idő.
A belefeledkezett mese közben hallja maga mögött a koppanásokat, de már rég nem figyel a külvilágra, annyian térnek be és vonulnak ki mióta itt ül. A kopogás mégis a közvetlen közelében hal el, s azt egy ismerős hang kíséri. Nem fordul meg azonnal, pontosan tudja kihez is kell társítani. Egy ijedten megkövült pillantással néz a pult mögött dolgozóra, majd erőt vesz magán, hogy mire megfordul, ebből semmi ne látszódjon. Kezében a pohár borral nyugszik meg tekintete testvérén, akit olyan, mintha ezer éve nem látott volna. A másodperc töredéke elég ahhoz, hogy végigfusson belül minden érzés. A fájdalom, amit a legutóbb okozott neki, azzal a vegytiszta szeretettel, ami mégis átüt mindenen és ezért nem hagy magának időt arra, hogy lebeszélje magát a következő mozdulatsorról. Egy olyan hirtelen öleléssel üdvözli elveszett fekete kis báránykáját, hogy a szíve is belesajdul. Tudta, hogy nem akar nélküle létezni, de a vészharangok mégis szólnak, hangos lüktető zubogással, amit a fülében érez, s halványítja el a világot. Kiszakad belőle, úgy, ahogy az ölelésből is és még fel sem fogja, hogy többedmagával érkezett.*
- Szerettem volna már én is, de... jobbnak láttam, hogy még nem kereslek. De örülök, hogy te megtetted.
*Mosolyog a világ legnagyobb örömével, félretéve a jelzést, majd, amikor a szeme rávetül a kisebb kompániára, ami mögötte van, akkor le is olvad róla. Nem miatta jött, akkor nem kellene támasz. Ráadásul három támasz. Milyen naiv kislánynak hiszi magát most ebben a percben, mikor ráeszmél, hogy nem égen földön őt keresve, a legjobb pillanatot eltalálva lépett be ide a feketeség. Ilyenkor elő tud jönni belőle az, amit annyira utál: üres tekintettel néz végig a négyesen és még csak köszönésre sem méltat senkit, csak várakozóan pillant vissza Norira, hogy nyögje ki akkor hát, hogy mit akar. Az ölelés, mintha meg sem történt volna, hideg és gyanakvó.*
- Hallgatlak.
18992. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-15 17:47:39
Üzenet elküldve: 2024-06-15 17:47:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kis csapata az ő vezetésével indul meg hát a Pegazus fogadó felé. Út közben csak egyetlen dolog válik kényelmesebbé, a járás azokon az istenverte sarkakon, ahogy végre újra szilárd talaj kerül a lába alá. Minden más, ahogy közeledik a cél, csak egyre idegörlőbbé válik, és Nori-ban elkezdenek dolgozni a kételyek is. Mi fog majd történni, ha meglátja Mai-t? Mi fog történni akkor, ha Mai látja meg őt? Megöleli? Elzavarja? Mit mondjon neki egyáltalán? Mi van, ha nem is találják meg, mert már rég eltűnt a városból is?
Egy határozottnak tűnő, de rettegéssel teli mozdulattal löki be a fogadó ajtaját, és lép be az ajtón, ami arra a helyre vezeti, ahol rengetegszer rejtőzött már el a világ figyelő szemei elől. Hol egyedül, hol Nolie-val, legutóbb pedig pont azzal a Mai-val, akinek ittlétében reménykedik, de nem is igazán Rovéna problémája miatt. Egyszerűen csak vissza akarja kapni azt, akivel majdnem sikerült nemrégiben belépni egy jobb élet kapuján.
Körbenéz a jelenlévőkön, megbámulja a részeg orkot a sarokban, a turbékoló szerelmespárt az ablak mellett, a hahotázó törpöket a leghosszabb asztalnál, aztán mikor a pult felé pillant, és így hátulról is felismeri a testvérének fogadott lányt, egy olyan gombóc gurul le a torkán, hogy még a hideg is kirázza miatta. Ránéz a tenyereire, mert azok elkezdtek remegni, és úgy érzi, hogy a testében dobogó kis szíve mindjárt fogja magát és felrobban, hogy aztán vérvörös cafatokkal borítsa be a kocsma falát, ő pedig élettelenül zuhanjon a földre, mint egy szétcincált rongybaba. Segítséget kérve pislog párat Rasdeher-re a feketére mázolt szemeivel, de tudja, hogy a férfi, aki egész életében támasza volt, ebben a helyzetben most nem segíthet. Erőt vesz magán, és elindul hát a pult felé, s ha Mai hallja a közeledését, akkor cipője kopogásának megszűnése miatt azt is észlelheti, ahogy Nori megáll pár lépéssel a fél-elf lány mögött.*
- Mai… umm… azt hiszem, hogy… beszélnem kell veled. *Szólal meg mit sem törődve azzal, hogy kivel diskurált éppen a lány. Ott áll mögötte félve, és koránt sem olyan magabiztossággal, amit tőle megszokhattak azok, akik ismerik. Csak a szoknyáját gyűrögeti zavartan, és azon gondolkozik, hogy mit kéne még mondania. Jól tudja, hogy a Mágustoronyban ő, vagyis Lil tett tönkre mindent, de a megoldásról egyelőre még fogalma sincs, és a készülő dalt sem tudja még prezentálni neki. Az egyetlen, amivel szolgálhat, az az a tény, hogy most itt van. Ő is, és mögötte a barátai is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kis csapata az ő vezetésével indul meg hát a Pegazus fogadó felé. Út közben csak egyetlen dolog válik kényelmesebbé, a járás azokon az istenverte sarkakon, ahogy végre újra szilárd talaj kerül a lába alá. Minden más, ahogy közeledik a cél, csak egyre idegörlőbbé válik, és Nori-ban elkezdenek dolgozni a kételyek is. Mi fog majd történni, ha meglátja Mai-t? Mi fog történni akkor, ha Mai látja meg őt? Megöleli? Elzavarja? Mit mondjon neki egyáltalán? Mi van, ha nem is találják meg, mert már rég eltűnt a városból is?
Egy határozottnak tűnő, de rettegéssel teli mozdulattal löki be a fogadó ajtaját, és lép be az ajtón, ami arra a helyre vezeti, ahol rengetegszer rejtőzött már el a világ figyelő szemei elől. Hol egyedül, hol Nolie-val, legutóbb pedig pont azzal a Mai-val, akinek ittlétében reménykedik, de nem is igazán Rovéna problémája miatt. Egyszerűen csak vissza akarja kapni azt, akivel majdnem sikerült nemrégiben belépni egy jobb élet kapuján.
Körbenéz a jelenlévőkön, megbámulja a részeg orkot a sarokban, a turbékoló szerelmespárt az ablak mellett, a hahotázó törpöket a leghosszabb asztalnál, aztán mikor a pult felé pillant, és így hátulról is felismeri a testvérének fogadott lányt, egy olyan gombóc gurul le a torkán, hogy még a hideg is kirázza miatta. Ránéz a tenyereire, mert azok elkezdtek remegni, és úgy érzi, hogy a testében dobogó kis szíve mindjárt fogja magát és felrobban, hogy aztán vérvörös cafatokkal borítsa be a kocsma falát, ő pedig élettelenül zuhanjon a földre, mint egy szétcincált rongybaba. Segítséget kérve pislog párat Rasdeher-re a feketére mázolt szemeivel, de tudja, hogy a férfi, aki egész életében támasza volt, ebben a helyzetben most nem segíthet. Erőt vesz magán, és elindul hát a pult felé, s ha Mai hallja a közeledését, akkor cipője kopogásának megszűnése miatt azt is észlelheti, ahogy Nori megáll pár lépéssel a fél-elf lány mögött.*
- Mai… umm… azt hiszem, hogy… beszélnem kell veled. *Szólal meg mit sem törődve azzal, hogy kivel diskurált éppen a lány. Ott áll mögötte félve, és koránt sem olyan magabiztossággal, amit tőle megszokhattak azok, akik ismerik. Csak a szoknyáját gyűrögeti zavartan, és azon gondolkozik, hogy mit kéne még mondania. Jól tudja, hogy a Mágustoronyban ő, vagyis Lil tett tönkre mindent, de a megoldásról egyelőre még fogalma sincs, és a készülő dalt sem tudja még prezentálni neki. Az egyetlen, amivel szolgálhat, az az a tény, hogy most itt van. Ő is, és mögötte a barátai is.*
18991. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-13 22:59:24
Üzenet elküldve: 2024-06-13 22:59:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alvó emlékek//
* A lány szerencséjére Derk nem egy jó emberismerő, így még, ha egy világhírű sorozatgyilkos lenne, sem tudná magától megmondani. Mindenesetre a lány elfogadja a meghívást. Ki ne fogadna el ingyen italt? Mondjuk, akik félnek, hogy a másik egy sorozatgyilkos? A lány újfent kijelenti, hogy bizony nem ússza meg. *
- Rendben, rendben!
* Emeli fel a kezét ezzel elismerve vereségét ebben a csatában. A háborút még nem adta fel. *
- Akkor maga a királynő cipelőjét hozom el!
* Jelenti ki. Látszik, hogy nagyon rájátszik. Majd követi a nőt a fogadó irányába. Sajnos fogalma sincs, hogy merre kéne mennie, még életében nem járt erre, vagy csak nem emlékszik. Csak reméli, hogy a lány nem őt követi, mert akkor szarban vannak. *
- Jaj, hát hol is van a modorom! Becses nevem Derk.
* Teszi meg a kései bemutatkozást. Közben mosolyog a lány felé. *
- Meg egyszer elnézést. Csak tudod, az a fránya tömeg. Mindenki úgy viselkedik, mint valami ketrecbe zárt állat. Mintha kijutni próbálnának, közben csak bent körbe-körbe futkorásznak.
* Próbálja szóval tartani a lányt, hogy ne szótlanul teljen az út a fogadóba. Amint meglátja a széllel vert táblát, elsőként lép az ajtó elé. Határozott mozdulattal nyitja ki az ajtót Ysanne előtt, és engedi be. *
- Csak utánad.
*Mosolyog szelíden. A pulthoz érve szemei fürkészik a csapost, ki mai nap csak őket fogja ellátni. Amint meglátja és a szemkontaktust is felvették magához hívja. *
- Mi az, amire vágsz?
* Eléggé szenvedélyesen kérdezi a lányt. *
* A lány szerencséjére Derk nem egy jó emberismerő, így még, ha egy világhírű sorozatgyilkos lenne, sem tudná magától megmondani. Mindenesetre a lány elfogadja a meghívást. Ki ne fogadna el ingyen italt? Mondjuk, akik félnek, hogy a másik egy sorozatgyilkos? A lány újfent kijelenti, hogy bizony nem ússza meg. *
- Rendben, rendben!
* Emeli fel a kezét ezzel elismerve vereségét ebben a csatában. A háborút még nem adta fel. *
- Akkor maga a királynő cipelőjét hozom el!
* Jelenti ki. Látszik, hogy nagyon rájátszik. Majd követi a nőt a fogadó irányába. Sajnos fogalma sincs, hogy merre kéne mennie, még életében nem járt erre, vagy csak nem emlékszik. Csak reméli, hogy a lány nem őt követi, mert akkor szarban vannak. *
- Jaj, hát hol is van a modorom! Becses nevem Derk.
* Teszi meg a kései bemutatkozást. Közben mosolyog a lány felé. *
- Meg egyszer elnézést. Csak tudod, az a fránya tömeg. Mindenki úgy viselkedik, mint valami ketrecbe zárt állat. Mintha kijutni próbálnának, közben csak bent körbe-körbe futkorásznak.
* Próbálja szóval tartani a lányt, hogy ne szótlanul teljen az út a fogadóba. Amint meglátja a széllel vert táblát, elsőként lép az ajtó elé. Határozott mozdulattal nyitja ki az ajtót Ysanne előtt, és engedi be. *
- Csak utánad.
*Mosolyog szelíden. A pulthoz érve szemei fürkészik a csapost, ki mai nap csak őket fogja ellátni. Amint meglátja és a szemkontaktust is felvették magához hívja. *
- Mi az, amire vágsz?
* Eléggé szenvedélyesen kérdezi a lányt. *
18990. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:09:44
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:09:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Adi szavain ő nagyon jól szórakozik. A gyermeki elme tényleg érdekes dolgokat tud kreálni. A három faj eléggé különböző. Főleg a törpék és a tündérek. Bár tündérrel se sokkal találkozott még Zeekx csak akikkel itt a szél városában.*
-Pedig nem láttam még tündérből szakállasat. Mondjuk gnómot se. Ők azok akik nehezen tudnak arcszőrt növeszteni nem?
*Persze lehet rosszul emlékszik, de mintha egyszer hallotta volna, hogy ezzel frocliznak egy gnómot bár azon az estén őt jobban lefoglalta az ingyen ital élvezete, mint az anatómia. Ari megjegyzésére, hogy ő nem tudná egy helyen leélni az életét Adi is mond valamit és Zeekx is hozzáteszi a saját vallásának a tanításait.*
-Mind különbözőek vagyunk különböző igényekkel. Jó dolog ha valaki talál egy olyan helyet ahol egy életet le tud élni úgy, hogy nem vágyik máshova és boldog. De a különböző tájak felfedezésének és a különböző lények megismerésének is megvan a maga szépsége. Én mindkettőt meg tudtam tapasztalni kicsit és mindkettőnek megvan a maga jó és rossz része. Új helyeket látni és új arcokat megismerni nagyon izgalmas és jó tud lenni, de a fáradt láb, az éhség, az egyhangú úti elemózsia nem hasonlítható össze azzal minthogy itt bejöhetek a fogadóba ahol van ágy, van meleg étel, hús, sör, pálinka. Persze ettől még szívesen látnám egyszer a vizek városát is. Érdekesnek hangzik és úgy hallottam szép hely.
*Vált át a prédikáció fecsegésbe. Aztán a saját szülővárosa kerül szóba. Amiről elmondja, hogy ő hogy látta vagyis, hogy most már visszagondolva hogy látja. Ari megjegyzésére, hogy már érti miért jött el onnan ő csak vállat ránt.*
-Muszáj volt.
*Ha rajta múlik valószínűleg marad ott a testvéreivel, hogy folytathassák a szerinte áldásos tevékenységüket a nép körében. De másképp alakult. Arra, hogy nem őrült meg vidáman mosolyog.*
-Csak el kell kerülni a bajt.
*Mintha olyan egyszerű lenne. Zeekx fejében valóban csak ennyi. Arra viszont, hogy ez kinek jó már tud egy hivatalosabb választ adni.*
-Van felénk egy mondás. "A diktatúra, ez az mikor valaki erős kézzel irányítja a népet, csak akkor rossz, ha rossz a vezető". Persze ezt nem mindig a nép hangoztatja, de a lényeg, hogy van, aki meg tudja ott is találni a boldogságát. Munka az van mindig, amire szükség van, azt megtermeli a város magának, ezért olcsó és bűnözők sincsenek. Megvan ennek is az előnye.
*A lázadás és a gyilkosság témája már kevésbé tetszik a kispapnak. Arra, hogy bármit lehetne tenni ő a fejét rázza.*
-Nem lehet. Egyszerű emberek nem is hordanak fegyvereket csak akinek engedélye van rá. Katonák meg hasonlók. Nem is beszélve arról, hogy azok a katonák mások mint az itteni városőrség. Harcedzettek akik folyamatosan össze-összecsapnak a Wegtoreniekkel. Méghozzá hűségesek hisz a legtöbbjük ork akiket máshol nem szokás olyan szívesen látni mint nálunk, hogy akár még rangot is kaphat a seregben. De ez csak egy kis része. Tudod a wegtoreni tűzmágusok képesek egész seregeket porrá égetni mégis a földmágusaink feltudják venni velük a versenyt. Azt, mondják ha valaki felbosszantja őket akkor ott helyben kővé változtatják az illetőt. Meg ott vannak a mélységi méregmesterek is akikről szintén legendák vannak miket tudnak keverni. Ezek csak azok akikről még én is hallottam és vannak még más titkos fegyverei is a városnak. Piritanes csak akkor változna meg ha a városvezetés úgy akarná.
*Adi szavain ő nagyon jól szórakozik. A gyermeki elme tényleg érdekes dolgokat tud kreálni. A három faj eléggé különböző. Főleg a törpék és a tündérek. Bár tündérrel se sokkal találkozott még Zeekx csak akikkel itt a szél városában.*
-Pedig nem láttam még tündérből szakállasat. Mondjuk gnómot se. Ők azok akik nehezen tudnak arcszőrt növeszteni nem?
*Persze lehet rosszul emlékszik, de mintha egyszer hallotta volna, hogy ezzel frocliznak egy gnómot bár azon az estén őt jobban lefoglalta az ingyen ital élvezete, mint az anatómia. Ari megjegyzésére, hogy ő nem tudná egy helyen leélni az életét Adi is mond valamit és Zeekx is hozzáteszi a saját vallásának a tanításait.*
-Mind különbözőek vagyunk különböző igényekkel. Jó dolog ha valaki talál egy olyan helyet ahol egy életet le tud élni úgy, hogy nem vágyik máshova és boldog. De a különböző tájak felfedezésének és a különböző lények megismerésének is megvan a maga szépsége. Én mindkettőt meg tudtam tapasztalni kicsit és mindkettőnek megvan a maga jó és rossz része. Új helyeket látni és új arcokat megismerni nagyon izgalmas és jó tud lenni, de a fáradt láb, az éhség, az egyhangú úti elemózsia nem hasonlítható össze azzal minthogy itt bejöhetek a fogadóba ahol van ágy, van meleg étel, hús, sör, pálinka. Persze ettől még szívesen látnám egyszer a vizek városát is. Érdekesnek hangzik és úgy hallottam szép hely.
*Vált át a prédikáció fecsegésbe. Aztán a saját szülővárosa kerül szóba. Amiről elmondja, hogy ő hogy látta vagyis, hogy most már visszagondolva hogy látja. Ari megjegyzésére, hogy már érti miért jött el onnan ő csak vállat ránt.*
-Muszáj volt.
*Ha rajta múlik valószínűleg marad ott a testvéreivel, hogy folytathassák a szerinte áldásos tevékenységüket a nép körében. De másképp alakult. Arra, hogy nem őrült meg vidáman mosolyog.*
-Csak el kell kerülni a bajt.
*Mintha olyan egyszerű lenne. Zeekx fejében valóban csak ennyi. Arra viszont, hogy ez kinek jó már tud egy hivatalosabb választ adni.*
-Van felénk egy mondás. "A diktatúra, ez az mikor valaki erős kézzel irányítja a népet, csak akkor rossz, ha rossz a vezető". Persze ezt nem mindig a nép hangoztatja, de a lényeg, hogy van, aki meg tudja ott is találni a boldogságát. Munka az van mindig, amire szükség van, azt megtermeli a város magának, ezért olcsó és bűnözők sincsenek. Megvan ennek is az előnye.
*A lázadás és a gyilkosság témája már kevésbé tetszik a kispapnak. Arra, hogy bármit lehetne tenni ő a fejét rázza.*
-Nem lehet. Egyszerű emberek nem is hordanak fegyvereket csak akinek engedélye van rá. Katonák meg hasonlók. Nem is beszélve arról, hogy azok a katonák mások mint az itteni városőrség. Harcedzettek akik folyamatosan össze-összecsapnak a Wegtoreniekkel. Méghozzá hűségesek hisz a legtöbbjük ork akiket máshol nem szokás olyan szívesen látni mint nálunk, hogy akár még rangot is kaphat a seregben. De ez csak egy kis része. Tudod a wegtoreni tűzmágusok képesek egész seregeket porrá égetni mégis a földmágusaink feltudják venni velük a versenyt. Azt, mondják ha valaki felbosszantja őket akkor ott helyben kővé változtatják az illetőt. Meg ott vannak a mélységi méregmesterek is akikről szintén legendák vannak miket tudnak keverni. Ezek csak azok akikről még én is hallottam és vannak még más titkos fegyverei is a városnak. Piritanes csak akkor változna meg ha a városvezetés úgy akarná.
18989. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-10 23:30:34
Üzenet elküldve: 2024-06-10 23:30:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Nolliro//
*Strat maga lepődik meg a leginkább, hogy az élet még nem szökött el mellkasából. Annyit ivott és kimondhatatlan szereket juttatott a testébe, hogy szinte csoda hogy még ver a szíve. Meglepetésként éri, no nem kellemetlenként. Nagy levegőt vesz, a zörgő tüdeje is jelzi hogy kicsit túlzásba vitte a pipázást meg a kitudja még mit, úgyhogy hatok óta először úgy dönt, hogy nem valami röviditallal indítja meg a napot, hanem inkább ennivaló után néz. A pegazus pont megfelelő lesz, szinte törzsvendég már itt amúgyis. Ismerős mosollyal fogadják a pultnál, hisz annyi aranyat itt hagyott már, hogy elég volna fél Artheniornak is, no meg a zenéjével gyakran bevonzza az utca emberét a kies estéken. Zsibbadó fejével azonban nem tud még gondolkodni, beleveti egyik tenyerébe arca egy részét hogy megtámassza azt, majd úgy sóhajtozik. Mintha ez segítene a nyomorán.*
*Strat maga lepődik meg a leginkább, hogy az élet még nem szökött el mellkasából. Annyit ivott és kimondhatatlan szereket juttatott a testébe, hogy szinte csoda hogy még ver a szíve. Meglepetésként éri, no nem kellemetlenként. Nagy levegőt vesz, a zörgő tüdeje is jelzi hogy kicsit túlzásba vitte a pipázást meg a kitudja még mit, úgyhogy hatok óta először úgy dönt, hogy nem valami röviditallal indítja meg a napot, hanem inkább ennivaló után néz. A pegazus pont megfelelő lesz, szinte törzsvendég már itt amúgyis. Ismerős mosollyal fogadják a pultnál, hisz annyi aranyat itt hagyott már, hogy elég volna fél Artheniornak is, no meg a zenéjével gyakran bevonzza az utca emberét a kies estéken. Zsibbadó fejével azonban nem tud még gondolkodni, beleveti egyik tenyerébe arca egy részét hogy megtámassza azt, majd úgy sóhajtozik. Mintha ez segítene a nyomorán.*
18988. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-10 20:33:54
Üzenet elküldve: 2024-06-10 20:33:54
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Éber álmok//
//Naesala//
*Naesala akármennyire is vágyik arra, hogy a fejében kavargó nosztalgiát elmossák a kesernyés kortyok, nem sokáig élvezheti kimenőjét a bódító sör társaságában. A Pegazus ajtaján egy suhanc esik be, ki az őrség jól ismert egyenruháját viseli. Izgága tekintete ide-oda jár az asztalok között. Amikor végre megpillantja a magányosan virító, hószín fürtöket, szemei lelkes ragyogásba kezdenek, míg arcán enyhe pír jelenik meg. Nagy levegőt vesz, összeszedi minden bátorságát, és két kezében szorongatva a bizalmas levelet, odalép Naesalahoz.*
- Elnézést…
*Megköszörüli a torkát, és nyelvét kidugva egy csöppet benedvesíti száraz ajkait.*
- Naesala Wynroris? A tanács ezt a levelet közvetlen Önnek címezte!
*Meg sem várja az elf válaszát, mélyen meghajolva átnyújtja neki a tanács pecsétjével lezárt üzenetet. Jól tudja, hogy ki ő, hisz a nő egy volt a vörösköpenyesek közül, kik inspárálták arra, hogy kardot ragadjon, és egy legyen a város védelmezői közül. Nae emiatt hősként csillog a naiv lélektükrök homályában. Miután átnyújtotta a levelet, kihúzza magát, s vár a következő utasításra.
“Tisztelt Naesala Wynroris!
Egyedi kéréssel fordulunk magához!
A szántókon furcsa pletykák kaptak szárnyra, melyek leírhatatlan borzalmakról regélnek. A parasztok nyugtalanok, és szájról szájra adják tovább az abszurdabbnál abszurdabb történeteiket. Ezek a furcsa szóbeszédek elsőre csak megszokott paraszti babonának tűnnek. Ám a nyugtalanság már felütötte fejét a falvak lakói között.
Aggodalommal figyeljük az eseményeket, de jelen állás szerint nem tudjuk eldönteni, hogy mely állításoknak adjunk hitelt. Ezért azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, mint a jelenlegi feladatra legalkalmasabb személy, hogy utazzon a szántókra, s vizsgálja ki az eseményeket. Felhatalmazzuk Önt, hogy ha szükséges, tegyen kísérletet a helyzet konszolidálására. De elsődleges küldetése az információgyűjtés. A jelenlegi tudásunk alapján Szántóvégről indultak útnak a pletykák. Azt javasoljuk, hogy ott kezdje nyomozást.
Ez nem egy hivatalos megbízás, így kérjük kezeljen minden információt bizalmasan, s magánszemélyként utazzon. Egyedül!
Feladata végeztével közvetlen a Tanácsházán jelentsen.”
A levél aláírás nélkül ér véget, és a tartalma is azt sugallja, hogy nem egyöntetű a tanács álláspontja a kérdésben. Valószínűleg valamelyik tanácstag magánakciója ez, melyben Nae csak az eszköz. Ennek ellenére rajta van a levélen a hivatalos pecsét, innentől nem kérdés, hogy a nőnek javasolt követnie a benne foglaltakat, különben szembe kell néznie a város valamelyik, vagy akár több befolyásos személyével is.*
//Naesala//
*Naesala akármennyire is vágyik arra, hogy a fejében kavargó nosztalgiát elmossák a kesernyés kortyok, nem sokáig élvezheti kimenőjét a bódító sör társaságában. A Pegazus ajtaján egy suhanc esik be, ki az őrség jól ismert egyenruháját viseli. Izgága tekintete ide-oda jár az asztalok között. Amikor végre megpillantja a magányosan virító, hószín fürtöket, szemei lelkes ragyogásba kezdenek, míg arcán enyhe pír jelenik meg. Nagy levegőt vesz, összeszedi minden bátorságát, és két kezében szorongatva a bizalmas levelet, odalép Naesalahoz.*
- Elnézést…
*Megköszörüli a torkát, és nyelvét kidugva egy csöppet benedvesíti száraz ajkait.*
- Naesala Wynroris? A tanács ezt a levelet közvetlen Önnek címezte!
*Meg sem várja az elf válaszát, mélyen meghajolva átnyújtja neki a tanács pecsétjével lezárt üzenetet. Jól tudja, hogy ki ő, hisz a nő egy volt a vörösköpenyesek közül, kik inspárálták arra, hogy kardot ragadjon, és egy legyen a város védelmezői közül. Nae emiatt hősként csillog a naiv lélektükrök homályában. Miután átnyújtotta a levelet, kihúzza magát, s vár a következő utasításra.
“Tisztelt Naesala Wynroris!
Egyedi kéréssel fordulunk magához!
A szántókon furcsa pletykák kaptak szárnyra, melyek leírhatatlan borzalmakról regélnek. A parasztok nyugtalanok, és szájról szájra adják tovább az abszurdabbnál abszurdabb történeteiket. Ezek a furcsa szóbeszédek elsőre csak megszokott paraszti babonának tűnnek. Ám a nyugtalanság már felütötte fejét a falvak lakói között.
Aggodalommal figyeljük az eseményeket, de jelen állás szerint nem tudjuk eldönteni, hogy mely állításoknak adjunk hitelt. Ezért azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, mint a jelenlegi feladatra legalkalmasabb személy, hogy utazzon a szántókra, s vizsgálja ki az eseményeket. Felhatalmazzuk Önt, hogy ha szükséges, tegyen kísérletet a helyzet konszolidálására. De elsődleges küldetése az információgyűjtés. A jelenlegi tudásunk alapján Szántóvégről indultak útnak a pletykák. Azt javasoljuk, hogy ott kezdje nyomozást.
Ez nem egy hivatalos megbízás, így kérjük kezeljen minden információt bizalmasan, s magánszemélyként utazzon. Egyedül!
Feladata végeztével közvetlen a Tanácsházán jelentsen.”
A levél aláírás nélkül ér véget, és a tartalma is azt sugallja, hogy nem egyöntetű a tanács álláspontja a kérdésben. Valószínűleg valamelyik tanácstag magánakciója ez, melyben Nae csak az eszköz. Ennek ellenére rajta van a levélen a hivatalos pecsét, innentől nem kérdés, hogy a nőnek javasolt követnie a benne foglaltakat, különben szembe kell néznie a város valamelyik, vagy akár több befolyásos személyével is.*
18987. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-07 18:54:36
Üzenet elküldve: 2024-06-07 18:54:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Furcsa, hogy nem irigykedik Merlana, hiszen vele jól járt volna. Na nem halmozta volna el ajándékokkal, meg őt nem is tudná szeretni, sőt... igazából csak azért próbálkozik mindig, hogy egyszer elmondhassa magáról, hogy sikerült. Mindenesetre nem ébresztette fel vágyait annyira, hogy mindent megtegyen a siker érdekében. Mert akkor bizony igába lenne hajtva és más lenne az a bizonyos szolgálólány. *
- Persze, hogy nyert. Ilyet még nem kapott senkitől az biztos.
*Jegyzi meg nagy vigyorral az ajkán és az emlék hatására a hideg is kirázza. Hosszú lesz az az idő, míg újra látja. Még egy napnak el kell telnie, meg egy kicsinek. Szerencséjére Mer itt van mellette, így talán gyorsabban telik az idő, de ha valami oknál fogva nem vele töltené el, akkor valahol Cagon-ra rúgta volna rá az ajtót. Kár, hogy fogalma sincs, hogy hol lakik ork barátja. Talán nem véletlenül nem árulta el még neki.
Még mindig, csak pislog a meredek kérdésre. Nem tud mit kezdeni ezzel, mert nála tényleg nem létezik olyasmi, hogy megfelelő hely, vagy jobb, vagy kevésbé illendő. Ha egy temetőben érte el a szerelem, hát akkor ott, de tőle egy nyilvános akasztáson is utolérhette volna az érzés. Csak kicsit többen nézték volna őket, nem csak a szellemek.*
- Jobbat? De... de mi az a jobb? Mindenhol jó Merlana. Neked ezt az eszedbe kéne vésned, mert a gazdagok nem csak ágyban szeretik.
*Ismételten életvezetési tanácsokat hallhat Nelirá-tól. Ha többször hallgatna rá, már a világ tetején éneklő kurtizán lenne, nem pedig a Pegazusban raboskodna és sírna az elcserélt nadrágjáért.*
- Most ezzel azt akarod mondani, hogy őrült vagyok?
*Villannak szemei haragosan, pontosan tudnia kellene a nőnek, hogy ezzel húzogatja azt a bizonyos cicabajszot. De talán azt is felismerte, hogy van olyan hangulat, amiből nem kerekedik azonnal vérre menő harc. Mint most. Duzzogva áll fel és lép a másik mellé.*
- Én nem fogok megöregedni.
*Nem tervez hosszú életet, de nem azért, mert olyasmire gondol, hogy majd egyszer bántaná magát. Tudja jól, hogy az ő tombolása egyszer rosszhoz fog vezetni. Persze próbálna ő kigyógyulni ebből, de lehetetlen.* - Csak azért megyek veled, mert unatkozok. De elmondanád hová megyünk?
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Furcsa, hogy nem irigykedik Merlana, hiszen vele jól járt volna. Na nem halmozta volna el ajándékokkal, meg őt nem is tudná szeretni, sőt... igazából csak azért próbálkozik mindig, hogy egyszer elmondhassa magáról, hogy sikerült. Mindenesetre nem ébresztette fel vágyait annyira, hogy mindent megtegyen a siker érdekében. Mert akkor bizony igába lenne hajtva és más lenne az a bizonyos szolgálólány. *
- Persze, hogy nyert. Ilyet még nem kapott senkitől az biztos.
*Jegyzi meg nagy vigyorral az ajkán és az emlék hatására a hideg is kirázza. Hosszú lesz az az idő, míg újra látja. Még egy napnak el kell telnie, meg egy kicsinek. Szerencséjére Mer itt van mellette, így talán gyorsabban telik az idő, de ha valami oknál fogva nem vele töltené el, akkor valahol Cagon-ra rúgta volna rá az ajtót. Kár, hogy fogalma sincs, hogy hol lakik ork barátja. Talán nem véletlenül nem árulta el még neki.
Még mindig, csak pislog a meredek kérdésre. Nem tud mit kezdeni ezzel, mert nála tényleg nem létezik olyasmi, hogy megfelelő hely, vagy jobb, vagy kevésbé illendő. Ha egy temetőben érte el a szerelem, hát akkor ott, de tőle egy nyilvános akasztáson is utolérhette volna az érzés. Csak kicsit többen nézték volna őket, nem csak a szellemek.*
- Jobbat? De... de mi az a jobb? Mindenhol jó Merlana. Neked ezt az eszedbe kéne vésned, mert a gazdagok nem csak ágyban szeretik.
*Ismételten életvezetési tanácsokat hallhat Nelirá-tól. Ha többször hallgatna rá, már a világ tetején éneklő kurtizán lenne, nem pedig a Pegazusban raboskodna és sírna az elcserélt nadrágjáért.*
- Most ezzel azt akarod mondani, hogy őrült vagyok?
*Villannak szemei haragosan, pontosan tudnia kellene a nőnek, hogy ezzel húzogatja azt a bizonyos cicabajszot. De talán azt is felismerte, hogy van olyan hangulat, amiből nem kerekedik azonnal vérre menő harc. Mint most. Duzzogva áll fel és lép a másik mellé.*
- Én nem fogok megöregedni.
*Nem tervez hosszú életet, de nem azért, mert olyasmire gondol, hogy majd egyszer bántaná magát. Tudja jól, hogy az ő tombolása egyszer rosszhoz fog vezetni. Persze próbálna ő kigyógyulni ebből, de lehetetlen.* - Csak azért megyek veled, mert unatkozok. De elmondanád hová megyünk?
18986. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-07 13:02:03
Üzenet elküldve: 2024-06-07 13:02:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
*Kifejezetten elégedett magával hogy témát váltottak (ugyanis ez az ő fejében magának köszönhető), de ráér az önpaskolással; valamint az, hogy Zeekx is tovább boncolgatja következtetését, neki is érdemes haszonnal jár. Lihanechben jóformán soha nem látott orkot; ez persze nem azt jelenti, hogy nem éltek ott sem, mindössze csendben, a szerényebb réteg között megbújva keresték ők a kenyerüket olyan kicsi számban, hogy láthatatlanok voltak. És a törpék?* - Kiskoromban azt hittem, a törpök mindössze öreg gnómok voltak. A gnómok pedig... "nagy" tündérek. Ne kérdezzétek, miért. *A kisnépű lakosságnak az aránya északon tisztességgel meghaladja Artheniorét, és ha jól olvasta, a többi városét is, de nehéz volt mászkálós korában megkülönböztetnie őket. Lassú tanuló volt.
Szinte kiáltva értene egyet Arival, hogy valóban mennyivel jobb kimozgatnia az embernek és elfnek a lábát rendszeres időközönként, bár ha őszinte akar lenni, ami most nem lesz, ő is ugyanúgy állt a kinti kirándulásokhoz, mint sokan mások, mielőtt még elhagyta volna a várost. A biztonság és kényelem bárkit zárkózottá tud tenni, főleg, ha egy ilyen életben nőnek fel.*
- Sétálnál e tovább, ha nem kellene? Ha minden ami kell, karnyújtásnyira elérhető a számodra? Társaság is csak egy tíz lépésnyire, a munka... ó, igen, a munka. Az mindenkinek folyamatosan volt. Egy vacsorát is alig lehetett megbeszélni, nemhogy egy vándorlást. *Valahogy csak ételt kell rakni az asztalra. Egy virágzó társadalom termelékeny részének maradni elég időigénylő, most hogy belegondol.
És úgy néz ki, Piritanes levizezését sem tévesztette el túlzottan. Kezeit összekulcsolva figyeli az ifjú papot, s arca merengő komolyságból aggodalomba és nyugtalanságba fordul. Sejtette hogy másképp fordulnak a városvezetés kerekei, de kivégzések? Rabszolgaság? Még a fogalom is elfogadhatatlan számára és mindenkinek körülötte, nemhogy e között kelljen élnie. És az óvatosság a saját szomszédodtól... nem kell kimondani, sajnálja a fiút, hogy egy ilyen helyen kellett felnőnie. Kezdi érteni túlzottan bizakodó természetét jóval-rosszal szemben; ha ahhoz a pokolhoz tenné a mércét, akkor a trollokkal való teázgatás már nem hangzana ijesztően.
Empátiából nem is nagyon húzná tovább ezt a témát, nem akar több seben végigmenni, de zöldebb asztaltársa keményebb megoldása miatt szükségesnek tartja, hogy meggyőzze őt ötlete forrófejűségéről.*
- Így hallásra túlerőben lennének, erősen. *Az egyetlen előnye egy katonai diktatúrának.* - Bármi kis sereg halott lenne, mielőtt elérnék a kapukat. Ha pedig egy felkelésre gondolsz, az még veszélyesebb. Ha már most is szívesen zaklatják a fegyverteleneket, azok a katonák nem kímélnék meg őket. *Akkor mégis mi lenne a legkevésbé vérszomjasabb út a rezsimváltáshoz?* - Vagy külső nyomás hatna az effajta zsarnokságra, vagy saját paranoiájuk lesz egyszer a végük. Nem lehet örökké félelemmel irányítani, mert te is félni fogsz kezdeni.
*Kifejezetten elégedett magával hogy témát váltottak (ugyanis ez az ő fejében magának köszönhető), de ráér az önpaskolással; valamint az, hogy Zeekx is tovább boncolgatja következtetését, neki is érdemes haszonnal jár. Lihanechben jóformán soha nem látott orkot; ez persze nem azt jelenti, hogy nem éltek ott sem, mindössze csendben, a szerényebb réteg között megbújva keresték ők a kenyerüket olyan kicsi számban, hogy láthatatlanok voltak. És a törpék?* - Kiskoromban azt hittem, a törpök mindössze öreg gnómok voltak. A gnómok pedig... "nagy" tündérek. Ne kérdezzétek, miért. *A kisnépű lakosságnak az aránya északon tisztességgel meghaladja Artheniorét, és ha jól olvasta, a többi városét is, de nehéz volt mászkálós korában megkülönböztetnie őket. Lassú tanuló volt.
Szinte kiáltva értene egyet Arival, hogy valóban mennyivel jobb kimozgatnia az embernek és elfnek a lábát rendszeres időközönként, bár ha őszinte akar lenni, ami most nem lesz, ő is ugyanúgy állt a kinti kirándulásokhoz, mint sokan mások, mielőtt még elhagyta volna a várost. A biztonság és kényelem bárkit zárkózottá tud tenni, főleg, ha egy ilyen életben nőnek fel.*
- Sétálnál e tovább, ha nem kellene? Ha minden ami kell, karnyújtásnyira elérhető a számodra? Társaság is csak egy tíz lépésnyire, a munka... ó, igen, a munka. Az mindenkinek folyamatosan volt. Egy vacsorát is alig lehetett megbeszélni, nemhogy egy vándorlást. *Valahogy csak ételt kell rakni az asztalra. Egy virágzó társadalom termelékeny részének maradni elég időigénylő, most hogy belegondol.
És úgy néz ki, Piritanes levizezését sem tévesztette el túlzottan. Kezeit összekulcsolva figyeli az ifjú papot, s arca merengő komolyságból aggodalomba és nyugtalanságba fordul. Sejtette hogy másképp fordulnak a városvezetés kerekei, de kivégzések? Rabszolgaság? Még a fogalom is elfogadhatatlan számára és mindenkinek körülötte, nemhogy e között kelljen élnie. És az óvatosság a saját szomszédodtól... nem kell kimondani, sajnálja a fiút, hogy egy ilyen helyen kellett felnőnie. Kezdi érteni túlzottan bizakodó természetét jóval-rosszal szemben; ha ahhoz a pokolhoz tenné a mércét, akkor a trollokkal való teázgatás már nem hangzana ijesztően.
Empátiából nem is nagyon húzná tovább ezt a témát, nem akar több seben végigmenni, de zöldebb asztaltársa keményebb megoldása miatt szükségesnek tartja, hogy meggyőzze őt ötlete forrófejűségéről.*
- Így hallásra túlerőben lennének, erősen. *Az egyetlen előnye egy katonai diktatúrának.* - Bármi kis sereg halott lenne, mielőtt elérnék a kapukat. Ha pedig egy felkelésre gondolsz, az még veszélyesebb. Ha már most is szívesen zaklatják a fegyverteleneket, azok a katonák nem kímélnék meg őket. *Akkor mégis mi lenne a legkevésbé vérszomjasabb út a rezsimváltáshoz?* - Vagy külső nyomás hatna az effajta zsarnokságra, vagy saját paranoiájuk lesz egyszer a végük. Nem lehet örökké félelemmel irányítani, mert te is félni fogsz kezdeni.
18985. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-06 22:06:19
Üzenet elküldve: 2024-06-06 22:06:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pont azért találja ki csupán a legnagyobb titokban, és csakis saját maga szórakoztatására a kis játékot, amiben ő a nemeskisasszony, Nelira pedig a szolgálólánya, mert sejti, hogy mekkora kalamajka keveredne abból, ha beavatná a részletekbe a másikat. Nincs is rá szükség, Merlana így is tökéletesen bele tudja élni magát a szerepébe, hisz abban köztudottan tehetséges.
A bölcsesség csak azért jön belőle, mert jobbat nem tud mondani. Nelira annyira önmaga, hogy arra nincsenek szavak. Ezt be is bizonyítja a következő mondataival, aminek hallatán muszáj bevetnie minden színészi képességét, hogy ne nevesse el magát.*
- Igen, igen, elszúrtam, de én nem irigykedek Nelira. A párod rengeteget nyert veled, ebben biztos vagyok. *Hogy jót vagy rosszat, azt megint csak nem fejti ki. Egyébként valóban teljesen érdektelen Nelira iránt, mármint szerelmem és vágy témában. Ő valahogy nem tudja elképzelni magát nővel az ágyban. Már előre fél attól, hogy ha valóban kurtizánként fog tevékenykedni a jövőben, akkor előbb-utóbb bele fog keveredni egy olyan helyzetbe, ahol viszont kénytelen lesz eleget tenni egy másik nő vágyainak.*
- Nem egészen így értettem a meredeket, drága. Azt akartam mondani, hogy találhattatok volna jobb helyszínt is az enyelgésre. *Magyarázza meg az előzőket, mint valami hülyének, mert valamiért úgy érzi, hogy Nelira nem csak egy ártatlan szóviccnek szánta a dolgot, hanem valóban nem fogta fel, hogy mit is akart neki mondani.
Persze, Merlana is nőből van, úgyhogy közben elkezd érdeklődni barátnője újdonsült párja iránt. Kíváncsi, miféle szerzet lehet.*
- Fekete, nem magas és őrült. Neked való. Olyanok lehettek, mint két ellentét, akik vonzzák egymást, de az őrültség a kapocs. *Továbbra sem gyanakszik semmi turpisságra, a beszélgetés mellett azzal van elfoglalva, hogy távozzanak végre.*
- Majd meglátod. Ne kíváncsiskodj, mert hamarabb megöregszel, mint kéne, aztán akkor nem leszel ám ilyen szép, mint most. Na, gyere már, különben itt maradsz! Aztán akkor majd bentről dörömbölhetsz, amíg vissza nem jövök. *Türelmesen várja, hogy Nelira végre méltóztassék kicipelni azt a formás kis fenekét a szobából, amin most még olyan nyugodtan ücsörög. Mondjuk a türelem az arcán csak látszat, legszívesebben a kezénél fogva cibálná végig a Polgárnegyeden szegényt.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.06 22:07:52
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pont azért találja ki csupán a legnagyobb titokban, és csakis saját maga szórakoztatására a kis játékot, amiben ő a nemeskisasszony, Nelira pedig a szolgálólánya, mert sejti, hogy mekkora kalamajka keveredne abból, ha beavatná a részletekbe a másikat. Nincs is rá szükség, Merlana így is tökéletesen bele tudja élni magát a szerepébe, hisz abban köztudottan tehetséges.
A bölcsesség csak azért jön belőle, mert jobbat nem tud mondani. Nelira annyira önmaga, hogy arra nincsenek szavak. Ezt be is bizonyítja a következő mondataival, aminek hallatán muszáj bevetnie minden színészi képességét, hogy ne nevesse el magát.*
- Igen, igen, elszúrtam, de én nem irigykedek Nelira. A párod rengeteget nyert veled, ebben biztos vagyok. *Hogy jót vagy rosszat, azt megint csak nem fejti ki. Egyébként valóban teljesen érdektelen Nelira iránt, mármint szerelmem és vágy témában. Ő valahogy nem tudja elképzelni magát nővel az ágyban. Már előre fél attól, hogy ha valóban kurtizánként fog tevékenykedni a jövőben, akkor előbb-utóbb bele fog keveredni egy olyan helyzetbe, ahol viszont kénytelen lesz eleget tenni egy másik nő vágyainak.*
- Nem egészen így értettem a meredeket, drága. Azt akartam mondani, hogy találhattatok volna jobb helyszínt is az enyelgésre. *Magyarázza meg az előzőket, mint valami hülyének, mert valamiért úgy érzi, hogy Nelira nem csak egy ártatlan szóviccnek szánta a dolgot, hanem valóban nem fogta fel, hogy mit is akart neki mondani.
Persze, Merlana is nőből van, úgyhogy közben elkezd érdeklődni barátnője újdonsült párja iránt. Kíváncsi, miféle szerzet lehet.*
- Fekete, nem magas és őrült. Neked való. Olyanok lehettek, mint két ellentét, akik vonzzák egymást, de az őrültség a kapocs. *Továbbra sem gyanakszik semmi turpisságra, a beszélgetés mellett azzal van elfoglalva, hogy távozzanak végre.*
- Majd meglátod. Ne kíváncsiskodj, mert hamarabb megöregszel, mint kéne, aztán akkor nem leszel ám ilyen szép, mint most. Na, gyere már, különben itt maradsz! Aztán akkor majd bentről dörömbölhetsz, amíg vissza nem jövök. *Türelmesen várja, hogy Nelira végre méltóztassék kicipelni azt a formás kis fenekét a szobából, amin most még olyan nyugodtan ücsörög. Mondjuk a türelem az arcán csak látszat, legszívesebben a kezénél fogva cibálná végig a Polgárnegyeden szegényt.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.06 22:07:52
18984. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-06 21:27:07
Üzenet elküldve: 2024-06-06 21:27:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Kérlek... el sem tudod képzelni, milyen hosszú volt. *A mosolyra csak egy sértődött szobortekintetet kap, ami úgy méri végig mégis a másikat a ráfagyott undorral, mintha csak a legutálatosabb személy állna előtte, akit ismer. De felolvad a tekintete, hiszen ez nem az a nap, amikor őrjöngésbe fog kezdeni. Talán. Na meg be is cserkészik egy kis munkára, ideje sincs nagyon beleereszkedni a méltatlankodásába.*
- Hú, de bölcs valaki. *Kezd bele a fűzésbe, de ha tudná, ha egy apró kis sejtelme lenne arról, hogy egy koszlott kis szolgálólányt képzel Merlana a helyébe, akkor azt a csinos nyakat úgy vágná el, hogy öröm lenne nézni. Na meg azt is, aki majd feltakarítja a vértócsát, mert az bizony nem ő lesz. Mivel nem sikerült kiszagolni ezen képzelgését, még a másik birtokló megnevezésére sem, így ez nem fog megtörténni. *
- Másé vagyok, ezt tudod... elbasztad. Lehettem volna a tiéd tegnap, de már mindegy.
*Ezt is gondolhatná viccnek bárki, de ennek ellenére komolyan gondolja. Mindig sajnálja, hogy a másik nem vevő rá, pedig Nelirá-t mindenki akarja. Legalábbis szerinte, és úgy tud ez a világ a saját medrében haladni, ha ennek az ellenkezőjéről sosem fog igazán megbizonyosodni.*
- És nőnél. *Ezt hozzá kell tenni ugyebár. Tudja, hogy csak ugratja a másik, mi mást tenne. Ahhoz képest, hogy nemrég még aludt, egészen vicces kedvében van, de nem veszi magára, egyrészt mert túl jó a kedve, másrészt, meg mert nincs mit.*
- Nem volt meredek, oda nem másznék fel.
*Hinné az ember lánya, hogy Nelira, aki annyit tanul, legalábbis próbál, hogy igazán jó alkimista váljon belőle, okos lány, de most cserbenhagyja a tudás, vagy az értés. Neki nincs olyan, hogy meredek, esetleg csak ha hegyen felfelé kell menni, de nos... hegy nem volt. Viszont az is lehet, hogy csak a következő kérdések sütötték ki az agyát, mert erre nem számított. Most akkor neki meg kellene magyaráznia, hogy nem egy új obszidián bőrű, szálkás mélységi hímet szedett össze, hanem egy erős, ámbár számára törékeny nőt.*
- Ööööö, igen, hát, igen. Mmm... *Kezdi az összetett gondolatsort, amivel már mindent el kellett volna, hogy áruljon, de tudja, hogy ez vajmi kevés lesz. * - Csinos és fekete a haja, nem is olyan magas, de hú, Merlana, teljesen őrült, az is biztos. De szerintem szeretem. Mi? *Jut el a tudatáig, miközben éppen letette a fenekét, hogy menni kell.* - Minek? Hova?
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Kérlek... el sem tudod képzelni, milyen hosszú volt. *A mosolyra csak egy sértődött szobortekintetet kap, ami úgy méri végig mégis a másikat a ráfagyott undorral, mintha csak a legutálatosabb személy állna előtte, akit ismer. De felolvad a tekintete, hiszen ez nem az a nap, amikor őrjöngésbe fog kezdeni. Talán. Na meg be is cserkészik egy kis munkára, ideje sincs nagyon beleereszkedni a méltatlankodásába.*
- Hú, de bölcs valaki. *Kezd bele a fűzésbe, de ha tudná, ha egy apró kis sejtelme lenne arról, hogy egy koszlott kis szolgálólányt képzel Merlana a helyébe, akkor azt a csinos nyakat úgy vágná el, hogy öröm lenne nézni. Na meg azt is, aki majd feltakarítja a vértócsát, mert az bizony nem ő lesz. Mivel nem sikerült kiszagolni ezen képzelgését, még a másik birtokló megnevezésére sem, így ez nem fog megtörténni. *
- Másé vagyok, ezt tudod... elbasztad. Lehettem volna a tiéd tegnap, de már mindegy.
*Ezt is gondolhatná viccnek bárki, de ennek ellenére komolyan gondolja. Mindig sajnálja, hogy a másik nem vevő rá, pedig Nelirá-t mindenki akarja. Legalábbis szerinte, és úgy tud ez a világ a saját medrében haladni, ha ennek az ellenkezőjéről sosem fog igazán megbizonyosodni.*
- És nőnél. *Ezt hozzá kell tenni ugyebár. Tudja, hogy csak ugratja a másik, mi mást tenne. Ahhoz képest, hogy nemrég még aludt, egészen vicces kedvében van, de nem veszi magára, egyrészt mert túl jó a kedve, másrészt, meg mert nincs mit.*
- Nem volt meredek, oda nem másznék fel.
*Hinné az ember lánya, hogy Nelira, aki annyit tanul, legalábbis próbál, hogy igazán jó alkimista váljon belőle, okos lány, de most cserbenhagyja a tudás, vagy az értés. Neki nincs olyan, hogy meredek, esetleg csak ha hegyen felfelé kell menni, de nos... hegy nem volt. Viszont az is lehet, hogy csak a következő kérdések sütötték ki az agyát, mert erre nem számított. Most akkor neki meg kellene magyaráznia, hogy nem egy új obszidián bőrű, szálkás mélységi hímet szedett össze, hanem egy erős, ámbár számára törékeny nőt.*
- Ööööö, igen, hát, igen. Mmm... *Kezdi az összetett gondolatsort, amivel már mindent el kellett volna, hogy áruljon, de tudja, hogy ez vajmi kevés lesz. * - Csinos és fekete a haja, nem is olyan magas, de hú, Merlana, teljesen őrült, az is biztos. De szerintem szeretem. Mi? *Jut el a tudatáig, miközben éppen letette a fenekét, hogy menni kell.* - Minek? Hova?
18983. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-06 20:54:33
Üzenet elküldve: 2024-06-06 20:54:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Egyetlen dolgot felejt el csupán Ő Nelirasága, hogy mindent, ami most éppen bosszantja, azt saját magának köszönheti. Ha nem próbál meg akár az élete árán is bejutni az ajtón, és nem fárasztja ki magát annyira a dörömböléssel, hogy a kemény fán kelljen megtámasztania a fejét, akkor nem dőlt volna előre, és Merlana nem is tette volna szóvá a történteket, mert meg sem történtek volna. Ennek ellenére ő sem vitatkozik tovább.*
- Az egyedülállóságod, de örülök neki. *Mosolyog őszintén. Egyébként pár hat az vajmi kevés egy szerelem kiheverésére, kivéve, ha te vagy Nelira, mert akkor még bőven sok is. Na, de az, hogy barátnője újra szerelmes, még mindig nem elég nyomós indok arra, hogy a kakaskukorékolás előtt kirángassa őt az ágyból.*
- Hmm, végre te is látod, hogy a valóság szép. Az élet maga is szép, ha megtanulod élvezni.
*Válaszol egy közhellyel, majd hátat fordít a lánynak és odatolat hozzá, hogy helyette vendége szorítsa meg rajta a fűzőt. Nem fogja elárulni, hogy mi jár a fejében, de eljátszik a gondolattal, hogy ő már egy előkelő hölgy abban a bizonyos felső tízezerben, Nelira pedig a szolgálólánya, akinek megannyi feladata között az is szerepel, hogy öltöztesse őt, így megkösse a fűzőjét is. Magában vigyorog is az elképzelésen, még jó, hogy háttal áll Nelirának, így ő ezt nem látja.*
- Nehezen. Ezért is jó, ha az embernek van egy Nelirája. *Elsőre tényleg elég szorosra sikerül, Merlana hirtelen úgy érzi, hogy meg is fog így fulladni, de szerencsére, mielőtt nekiállna ténylegesen nyafogni, rögtönzött szolgálólánya maga is észreveszi, hogy ez így nem lesz jó, és lazít a zsinórokon, így pedig már tökéletes érzés, ahogy öleli a ruhadarab, meg aztán a lány is újra. ~Mi ez a nagy ölelgetés…?~ Ezen is mosolyog, de egyáltalán nem bánja a dolgot.*
- Köszönöm! *Mondja, majd visszafordul felé, miközben értelmezni próbálja a hallottakat.*
- Nos, azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy bármelyik férfinél szebb leszel még a legrosszabb állapotodban is *kuncog. Szép történet, kár, hogy mindezt a helyszín eléggé beárnyékolja.*
- A temetőben? Íhj, azért az egy kicsit meredek, nemde? *Félre is húzza a száját, de továbbra is mosolyog, mert örül Nelira boldogságának.*
- Na, és miféle fazon? Magas, izmos? Szőke, barna, fekete? Mesélj már róla! Amúgy meg ne ülj le, mert indulunk! *Belebújik a cipőjébe, aztán már lép is ki az ajtón. Azt egyelőre még nem mondja el, hogy hová is mennek, de időközben kitalálta, hogyan fogja megviccelni a lányt, hogy a jövőben egy kicsit jobban odafigyeljen a viselkedésére.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Egyetlen dolgot felejt el csupán Ő Nelirasága, hogy mindent, ami most éppen bosszantja, azt saját magának köszönheti. Ha nem próbál meg akár az élete árán is bejutni az ajtón, és nem fárasztja ki magát annyira a dörömböléssel, hogy a kemény fán kelljen megtámasztania a fejét, akkor nem dőlt volna előre, és Merlana nem is tette volna szóvá a történteket, mert meg sem történtek volna. Ennek ellenére ő sem vitatkozik tovább.*
- Az egyedülállóságod, de örülök neki. *Mosolyog őszintén. Egyébként pár hat az vajmi kevés egy szerelem kiheverésére, kivéve, ha te vagy Nelira, mert akkor még bőven sok is. Na, de az, hogy barátnője újra szerelmes, még mindig nem elég nyomós indok arra, hogy a kakaskukorékolás előtt kirángassa őt az ágyból.*
- Hmm, végre te is látod, hogy a valóság szép. Az élet maga is szép, ha megtanulod élvezni.
*Válaszol egy közhellyel, majd hátat fordít a lánynak és odatolat hozzá, hogy helyette vendége szorítsa meg rajta a fűzőt. Nem fogja elárulni, hogy mi jár a fejében, de eljátszik a gondolattal, hogy ő már egy előkelő hölgy abban a bizonyos felső tízezerben, Nelira pedig a szolgálólánya, akinek megannyi feladata között az is szerepel, hogy öltöztesse őt, így megkösse a fűzőjét is. Magában vigyorog is az elképzelésen, még jó, hogy háttal áll Nelirának, így ő ezt nem látja.*
- Nehezen. Ezért is jó, ha az embernek van egy Nelirája. *Elsőre tényleg elég szorosra sikerül, Merlana hirtelen úgy érzi, hogy meg is fog így fulladni, de szerencsére, mielőtt nekiállna ténylegesen nyafogni, rögtönzött szolgálólánya maga is észreveszi, hogy ez így nem lesz jó, és lazít a zsinórokon, így pedig már tökéletes érzés, ahogy öleli a ruhadarab, meg aztán a lány is újra. ~Mi ez a nagy ölelgetés…?~ Ezen is mosolyog, de egyáltalán nem bánja a dolgot.*
- Köszönöm! *Mondja, majd visszafordul felé, miközben értelmezni próbálja a hallottakat.*
- Nos, azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy bármelyik férfinél szebb leszel még a legrosszabb állapotodban is *kuncog. Szép történet, kár, hogy mindezt a helyszín eléggé beárnyékolja.*
- A temetőben? Íhj, azért az egy kicsit meredek, nemde? *Félre is húzza a száját, de továbbra is mosolyog, mert örül Nelira boldogságának.*
- Na, és miféle fazon? Magas, izmos? Szőke, barna, fekete? Mesélj már róla! Amúgy meg ne ülj le, mert indulunk! *Belebújik a cipőjébe, aztán már lép is ki az ajtón. Azt egyelőre még nem mondja el, hogy hová is mennek, de időközben kitalálta, hogyan fogja megviccelni a lányt, hogy a jövőben egy kicsit jobban odafigyeljen a viselkedésére.*
18982. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-06 17:48:42
Üzenet elküldve: 2024-06-06 17:48:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Márpedig neki senki ne mondja meg, hogy mikor, hogyan és mit csináljon. Tud ő viselkedni, ha kell, de hová is lenne a világ, ha még a kedvenc barátnője mellett sem viselkedhet úgy, ahogy szeretne. Felettébb bosszantó, hogy majdnem beesett az ajtón, az meg még inkább az, hogy a nő ezt szóvá is teszi. Horkant egyet nemtetszése jeléül, de ma madarat lehetne vele fogatni, így elengedi a dolgot és még csak nem is kezd el veszekedni a másikkal a kései beinvitálásért, meg azért, hogy direkt felbuktatta. Mert természetesen nem ő tehet róla.
Az ölelés most olyan jól esik, hogy alig akarja elengedni, de eljött a mese ideje, így mégis megteszi és már bent is terem a szoba közepén. Jó, hogy nincs itt a másik szeretője, mert most ki kéne innen tessékelnie, hogy teljesen kisajátítsa Merlaná-t.*
- Mi nem tartott sokáig?
*Pislog egy kicsit, mert nem tudja mire vélni ezt a mondatot. Hiszen ő hatok óta szenved megállás nélkül, s dagonyázik a jól ismert szerelmi bánatban, ami mindig is hű társként vonaglott mellette. Talán hűebb is, mint Mer, mert az nem tesz megjegyzéseket, pusztán vele karöltve tengeti az életét. De most búcsút kell intenie, mert eljött az idő! Az ő, Nelira Dykai ideje! *
- Kit érdekelnek a szép álmok, ha van szép valóság?
*Rántja meg vállát és türelmetlenül nézi, ahogyan öltözködik a másik, és egy színpadiasan kelletlen sóhajjal egyezik bele, hogy még ebben is segítenie kell ahelyett, hogy osztatlan figyelmét kapná meg tőle ajándékul.*
- És, ha egyedül vagy, hogy oldod meg? *Már nyúl is a zsinegekhez, hogy elkezdje szépen, módszeresen befűzni, ami lehet, hogy a gondolatai, meg a nemsokára kirobbanó szavai hevében kicsit szorosra sikeredik.*
- Szóval!
*Köhint egyet, majd lazít egy kicsit a fűzésen, ha amaz nyávogni kezdene, hiszen úgyis fog, szinte meg sem várja, csak teszi a dolgát. Sosem látott még senkit, aki ennyire ne bírná a fájdalmat. Pedig ha tudná, milyen jól fáj az, amikor a szerelme sebet harap az ajkaiba...*
- Tegnap találkoztam valakivel. Mondanám, hogy nem láttam még szebbet, na de... ugye itt vagyok én. *Nevet fel csilingelő hangon, pedig nem viccet mondott, hanem a legnagyobb igazságot. Amint kész a kötözéssel, hátulról ismét megöleli szorosan a másikat, amolyan második fűzőként.* - A temetőben csináltuk! Hú, el sem hiszed milyen jó volt.
*Ismét elengedi, majd az ágyhoz sétál, s leül pontosan arra a pontjára, ahol nem egészen huszonnégy órája éppen bánatában sírt a nőnek. Mit számít, be van-e vetve?*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Márpedig neki senki ne mondja meg, hogy mikor, hogyan és mit csináljon. Tud ő viselkedni, ha kell, de hová is lenne a világ, ha még a kedvenc barátnője mellett sem viselkedhet úgy, ahogy szeretne. Felettébb bosszantó, hogy majdnem beesett az ajtón, az meg még inkább az, hogy a nő ezt szóvá is teszi. Horkant egyet nemtetszése jeléül, de ma madarat lehetne vele fogatni, így elengedi a dolgot és még csak nem is kezd el veszekedni a másikkal a kései beinvitálásért, meg azért, hogy direkt felbuktatta. Mert természetesen nem ő tehet róla.
Az ölelés most olyan jól esik, hogy alig akarja elengedni, de eljött a mese ideje, így mégis megteszi és már bent is terem a szoba közepén. Jó, hogy nincs itt a másik szeretője, mert most ki kéne innen tessékelnie, hogy teljesen kisajátítsa Merlaná-t.*
- Mi nem tartott sokáig?
*Pislog egy kicsit, mert nem tudja mire vélni ezt a mondatot. Hiszen ő hatok óta szenved megállás nélkül, s dagonyázik a jól ismert szerelmi bánatban, ami mindig is hű társként vonaglott mellette. Talán hűebb is, mint Mer, mert az nem tesz megjegyzéseket, pusztán vele karöltve tengeti az életét. De most búcsút kell intenie, mert eljött az idő! Az ő, Nelira Dykai ideje! *
- Kit érdekelnek a szép álmok, ha van szép valóság?
*Rántja meg vállát és türelmetlenül nézi, ahogyan öltözködik a másik, és egy színpadiasan kelletlen sóhajjal egyezik bele, hogy még ebben is segítenie kell ahelyett, hogy osztatlan figyelmét kapná meg tőle ajándékul.*
- És, ha egyedül vagy, hogy oldod meg? *Már nyúl is a zsinegekhez, hogy elkezdje szépen, módszeresen befűzni, ami lehet, hogy a gondolatai, meg a nemsokára kirobbanó szavai hevében kicsit szorosra sikeredik.*
- Szóval!
*Köhint egyet, majd lazít egy kicsit a fűzésen, ha amaz nyávogni kezdene, hiszen úgyis fog, szinte meg sem várja, csak teszi a dolgát. Sosem látott még senkit, aki ennyire ne bírná a fájdalmat. Pedig ha tudná, milyen jól fáj az, amikor a szerelme sebet harap az ajkaiba...*
- Tegnap találkoztam valakivel. Mondanám, hogy nem láttam még szebbet, na de... ugye itt vagyok én. *Nevet fel csilingelő hangon, pedig nem viccet mondott, hanem a legnagyobb igazságot. Amint kész a kötözéssel, hátulról ismét megöleli szorosan a másikat, amolyan második fűzőként.* - A temetőben csináltuk! Hú, el sem hiszed milyen jó volt.
*Ismét elengedi, majd az ágyhoz sétál, s leül pontosan arra a pontjára, ahol nem egészen huszonnégy órája éppen bánatában sírt a nőnek. Mit számít, be van-e vetve?*
18981. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-06 12:21:45
Üzenet elküldve: 2024-06-06 12:21:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Sok mindent képes kinézni Nelirából, de arra egyáltalán nem számított egy kicsit sem, hogy miután kinyitja az ajtót, ő annak rendje és módja szerint gyakorlatilag be fog esni a szobába, ezért nem is állt félre előle. Mikor váratlanul fájdalom hasít a lábfejébe, vékony hangon felnyüszít, és félretolja a lányt, hogy szálljon le róla.*
- Az istenit Nelira! Figyelj már oda, hogy mit csinálsz! Mégis, hogy máshogy lehet kinyitni egy ajtót, és hogy sikerült így beborulnod rajta? *A fejét csóválja morcosan, mert már kezd nagyon elege lenni belőle, hogy Nelira egyetlen egyszer sem tud úgy megjelenni, hogy ne csináljon felfordulást maga körül. Hol az egész fogadót veri fel, hol az ő ajtaján dörömböl nyughatatlanul, most meg még a lába elé sem tud nézni. Tényleg muszáj lesz csinálnia vele valamit, ez így nem mehet tovább.
A gondolataiból a hirtelen ölelés zökkenti ki, és most ő dermed szoborrá egy pár pillanatra úgy, mintha csak eltanulta volna barátnőjétől, hogy hogyan kell csinálni, de Merlana rövid idő után azért viszonozza az ölelést. Így már nem is tud rá haragudni.*
- Szerelmes? No fene! Ez nem tartott sokáig… *Nevetgél lágyan, aztán visszatér a morcos tekintete, mikor a lány elengedi őt, és tolakodni kezd befelé a szobába, mintha csak otthon lenne. Merlana ismét a fejét csóválja.*
- Milyen délig te lány?! *Pillant az ablak felé, ahonnan még alig szűrődik be némi fény a függönyön keresztül.* Még fel sem kelt a nap, miről beszélsz? Hajnalok hajnalán vertél fel a legcsodásabb álomból, amit mostanában láttam.
*Nagyokat sóhajtozik, hogy megnyugtassa magát, és ne ordítsa le most már szegénynek a fejét. Inkább tényleg elkezdi összeszedni magát. Felveszi a harisnyáját, majd egy teljesen fekete, lenge anyagú, nyakát teljesen szabadon hagyó, de hosszú ujjú ruhát, melynek a szoknyája valahol a vádlija környékén ér véget.*
- Ahh, nincs kedvem szoknyában lenni, de az egyetlen nadrágom, ami volt, az nálad van. Na mindegy. Ha már itt vagy, és amúgy sem szereted a lustákat, akkor tedd magad hasznossá, és segíts megkötni a fűzőmet! *Fordít is hátat Nelirának, és várja, hogy a parancsa után a szőkeség megkötözgesse neki a zsinórokat.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Sok mindent képes kinézni Nelirából, de arra egyáltalán nem számított egy kicsit sem, hogy miután kinyitja az ajtót, ő annak rendje és módja szerint gyakorlatilag be fog esni a szobába, ezért nem is állt félre előle. Mikor váratlanul fájdalom hasít a lábfejébe, vékony hangon felnyüszít, és félretolja a lányt, hogy szálljon le róla.*
- Az istenit Nelira! Figyelj már oda, hogy mit csinálsz! Mégis, hogy máshogy lehet kinyitni egy ajtót, és hogy sikerült így beborulnod rajta? *A fejét csóválja morcosan, mert már kezd nagyon elege lenni belőle, hogy Nelira egyetlen egyszer sem tud úgy megjelenni, hogy ne csináljon felfordulást maga körül. Hol az egész fogadót veri fel, hol az ő ajtaján dörömböl nyughatatlanul, most meg még a lába elé sem tud nézni. Tényleg muszáj lesz csinálnia vele valamit, ez így nem mehet tovább.
A gondolataiból a hirtelen ölelés zökkenti ki, és most ő dermed szoborrá egy pár pillanatra úgy, mintha csak eltanulta volna barátnőjétől, hogy hogyan kell csinálni, de Merlana rövid idő után azért viszonozza az ölelést. Így már nem is tud rá haragudni.*
- Szerelmes? No fene! Ez nem tartott sokáig… *Nevetgél lágyan, aztán visszatér a morcos tekintete, mikor a lány elengedi őt, és tolakodni kezd befelé a szobába, mintha csak otthon lenne. Merlana ismét a fejét csóválja.*
- Milyen délig te lány?! *Pillant az ablak felé, ahonnan még alig szűrődik be némi fény a függönyön keresztül.* Még fel sem kelt a nap, miről beszélsz? Hajnalok hajnalán vertél fel a legcsodásabb álomból, amit mostanában láttam.
*Nagyokat sóhajtozik, hogy megnyugtassa magát, és ne ordítsa le most már szegénynek a fejét. Inkább tényleg elkezdi összeszedni magát. Felveszi a harisnyáját, majd egy teljesen fekete, lenge anyagú, nyakát teljesen szabadon hagyó, de hosszú ujjú ruhát, melynek a szoknyája valahol a vádlija környékén ér véget.*
- Ahh, nincs kedvem szoknyában lenni, de az egyetlen nadrágom, ami volt, az nálad van. Na mindegy. Ha már itt vagy, és amúgy sem szereted a lustákat, akkor tedd magad hasznossá, és segíts megkötni a fűzőmet! *Fordít is hátat Nelirának, és várja, hogy a parancsa után a szőkeség megkötözgesse neki a zsinórokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19821-19840 , 19841-19860 , 19861-19880 , 19881-19900 , 19896-19915