Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 951 (19001. - 19020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
19020. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 14:32:47
Üzenet elküldve: 2024-06-26 14:32:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Nem érti, hogy a vénasszony miért mosolyog úgy, mintha Ree hibbant lenne. A legkevésbé sem ért semmiféle füvekhez, ezt pedig egyáltalán nem szégyelli.*
- Halvány lila fi... *krákog egyet* gőzöm sincs róla, mit hadovál itt nekem, Néném.
*Újabb köhögési roham jön rá a borzalmas füsttől.*
~ Most már biztos, hogy direkt csinálja ez az öreg. Ezt élvezi ez az őrült nyanya. ~
*Ha nem bosszantotta volna fel még jobban az amúgy is borongós hangulatában, akkor Ree nagyot nevetne a nyelvbotláson, amit a nevének kimondásával ejtett.*
- Na, figyeljen, nagyanyó. Mondom lassabban, ha már ennyire cserben hagyja az a nyúlfül. Mondja utánam, Rííjjisszíín. *legyint egyet* De ha könnyebb, akkor csak hívjon Reenek, na, nem mintha barátkozni akarnék.
*Fogalma sincs, miért töri magát ennyire. Nem hiszi, hogy ez a vén csoroszlya egy pillanatra is megjegyezné ezt a nevet.*
- Milyen név az a Taluh? Honnan jött maga?
*Ree azon kapja magát, hogy tényleg érdekli a válasz, bár ennek okát inkább csak az imént ledöntött pálinkával nyugtázza.*
~ Úgy tűnik, egyáltalán nem bírom az alkoholt, ezt még gyakorolni kell. Vagy nem ártana kicsit enni. ~
- De várjon, igaza van. Kínálhatom egy pohár vízzel? Úgy látom, nagyon ráférne Nénémre. Ha van itt valahol illemhelység, akkor ott biztosan talál hideg vizet. Locsolja meg kicsit az arcát, hogy felfrissüljön.
*Ree megsajnálná az öregasszonyt, ha nem hinné azt, hogy őt is csak a hátsószándék vezérelte hozzá. Bár kezdi úgy vélni, hogy egyszerűen csak meglágyult az elméje.*
~ Arra sem emlékszik, amit az imént mondott. Mi maradt volna az ép bőrömből, ha neki esik ez az öreg? ~
*Azt viszont örömmel látja, hogy sikerült megértetnie vele, egy ujjal sem érhet hozzá, nem még egy tűvel.
Ree kezdi azt hinni, hogy a bolondját járatja vele ez a vénasszony.*
~ Talán nem is olyan rémes. ~
*Inog meg egy pillanatra a goromba arckifejezése. Más körülmények között Ree is sokkal kedvesebb lenne vele. Bár soha nem fordítana hátat neki. Ki tudja, miket rejt még az a ruha. Továbbra sem győzte meg róla, hogy a törékenynek tűnő vén arc mögött jóságos lélek lakozik.*
- Férjet? Néném, maga szerint én férjre szorulok? Fiatal vagyok én még ilyen balgaságokhoz. Új életet kezdek, azt hallottam Artheniorban nem olyan szörnyű a helyzet.
*Ezen már jót kacag magában az "erdei hosszifülü".*
- De mondja csak, a maga férje hol van, hogy már így napközben a sört szürcsölgeti?
*Nem biztos benne, hogy egy ilyen vénség még osztozkodik az ágyon valakivel, de így legalább elterelheti kicsit az asszony figyelmét magáról. Közben pedig elgondolkodik rajta, mit is egyen.*
*Nem érti, hogy a vénasszony miért mosolyog úgy, mintha Ree hibbant lenne. A legkevésbé sem ért semmiféle füvekhez, ezt pedig egyáltalán nem szégyelli.*
- Halvány lila fi... *krákog egyet* gőzöm sincs róla, mit hadovál itt nekem, Néném.
*Újabb köhögési roham jön rá a borzalmas füsttől.*
~ Most már biztos, hogy direkt csinálja ez az öreg. Ezt élvezi ez az őrült nyanya. ~
*Ha nem bosszantotta volna fel még jobban az amúgy is borongós hangulatában, akkor Ree nagyot nevetne a nyelvbotláson, amit a nevének kimondásával ejtett.*
- Na, figyeljen, nagyanyó. Mondom lassabban, ha már ennyire cserben hagyja az a nyúlfül. Mondja utánam, Rííjjisszíín. *legyint egyet* De ha könnyebb, akkor csak hívjon Reenek, na, nem mintha barátkozni akarnék.
*Fogalma sincs, miért töri magát ennyire. Nem hiszi, hogy ez a vén csoroszlya egy pillanatra is megjegyezné ezt a nevet.*
- Milyen név az a Taluh? Honnan jött maga?
*Ree azon kapja magát, hogy tényleg érdekli a válasz, bár ennek okát inkább csak az imént ledöntött pálinkával nyugtázza.*
~ Úgy tűnik, egyáltalán nem bírom az alkoholt, ezt még gyakorolni kell. Vagy nem ártana kicsit enni. ~
- De várjon, igaza van. Kínálhatom egy pohár vízzel? Úgy látom, nagyon ráférne Nénémre. Ha van itt valahol illemhelység, akkor ott biztosan talál hideg vizet. Locsolja meg kicsit az arcát, hogy felfrissüljön.
*Ree megsajnálná az öregasszonyt, ha nem hinné azt, hogy őt is csak a hátsószándék vezérelte hozzá. Bár kezdi úgy vélni, hogy egyszerűen csak meglágyult az elméje.*
~ Arra sem emlékszik, amit az imént mondott. Mi maradt volna az ép bőrömből, ha neki esik ez az öreg? ~
*Azt viszont örömmel látja, hogy sikerült megértetnie vele, egy ujjal sem érhet hozzá, nem még egy tűvel.
Ree kezdi azt hinni, hogy a bolondját járatja vele ez a vénasszony.*
~ Talán nem is olyan rémes. ~
*Inog meg egy pillanatra a goromba arckifejezése. Más körülmények között Ree is sokkal kedvesebb lenne vele. Bár soha nem fordítana hátat neki. Ki tudja, miket rejt még az a ruha. Továbbra sem győzte meg róla, hogy a törékenynek tűnő vén arc mögött jóságos lélek lakozik.*
- Férjet? Néném, maga szerint én férjre szorulok? Fiatal vagyok én még ilyen balgaságokhoz. Új életet kezdek, azt hallottam Artheniorban nem olyan szörnyű a helyzet.
*Ezen már jót kacag magában az "erdei hosszifülü".*
- De mondja csak, a maga férje hol van, hogy már így napközben a sört szürcsölgeti?
*Nem biztos benne, hogy egy ilyen vénség még osztozkodik az ágyon valakivel, de így legalább elterelheti kicsit az asszony figyelmét magáról. Közben pedig elgondolkodik rajta, mit is egyen.*
19019. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 12:37:26
Üzenet elküldve: 2024-06-26 12:37:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
* Ennyi évtizeddel a háta mögött, igazából elveszti a jelentőségét, hogy értelmezze a nyíltan ki nem mondottakat. Szabadon dönthet úgy, hogy veszi a lapot, de úgy is, hogy direkt nem. Ahogy éppen kedve diktálja hiszen ő csak egy bolond vénasszony...
- Heee? A maszlagot?
* Mindenttudó, jóságos mosolyra húzza a száját. *
- Leányom, te sosem jártál még az árnyékosabb oldalon?
* Reszketegen beleszív a pipába, mintha élete utolsó lélegzetét venné. Meg hát, ki tudja?
- Ennyi idősen már magam szárítottam és őröltem a hodarilt. Tudod mi az?
* Miután közelebb zajongott a másikhoz, kényelembe helyezi magát. Nem kerüli el a figyelmét a savanyú arckifejezés, magában jót mulat rajta. *
~ Valaki lócitromba harapott... ~
- Hogy? Ríííszín? A högyösfűlűek mindig ilyen kimondhatatlan nevet adnak a porontyaiknak, mintha csak direkt akarnák, hogy ne lehessen kimondani őket.
* Lemondó sóhajjal legyint egyet *
- Ilyen modorral, gyermekem? Még szegény, öreg Nénédet se kínáltad meg egy kupicával se, pedig most ajánlotta fel a segítségét.
Hm? Taluh. Taluh mama, néne, anyó. Így hív mindenki.
* A teljes neve a múlt homályába veszett, talán már az öregasszony sem emlékszik rá. *
- Tán félsz hogy megszúrlak? Bot a füled gyermek. Ezt mondtam én is. Sasszem, nyúlfül.
* Cicceg pár sort, majd akkurátusan nekiáll visszasüllyeszteni a zsebeibe a varróeszközöket. *
- Ha nem, hát nem.
* Apró gombszemeit ráfüggeszti a lányra. *
- Mit kószál erre egy erdei hosszifülü? Férjet jöttél fogni?
* Mi más oka lehet, hogy hiányos öltözékben lófrál valaki? *
* Ennyi évtizeddel a háta mögött, igazából elveszti a jelentőségét, hogy értelmezze a nyíltan ki nem mondottakat. Szabadon dönthet úgy, hogy veszi a lapot, de úgy is, hogy direkt nem. Ahogy éppen kedve diktálja hiszen ő csak egy bolond vénasszony...
- Heee? A maszlagot?
* Mindenttudó, jóságos mosolyra húzza a száját. *
- Leányom, te sosem jártál még az árnyékosabb oldalon?
* Reszketegen beleszív a pipába, mintha élete utolsó lélegzetét venné. Meg hát, ki tudja?
- Ennyi idősen már magam szárítottam és őröltem a hodarilt. Tudod mi az?
* Miután közelebb zajongott a másikhoz, kényelembe helyezi magát. Nem kerüli el a figyelmét a savanyú arckifejezés, magában jót mulat rajta. *
~ Valaki lócitromba harapott... ~
- Hogy? Ríííszín? A högyösfűlűek mindig ilyen kimondhatatlan nevet adnak a porontyaiknak, mintha csak direkt akarnák, hogy ne lehessen kimondani őket.
* Lemondó sóhajjal legyint egyet *
- Ilyen modorral, gyermekem? Még szegény, öreg Nénédet se kínáltad meg egy kupicával se, pedig most ajánlotta fel a segítségét.
Hm? Taluh. Taluh mama, néne, anyó. Így hív mindenki.
* A teljes neve a múlt homályába veszett, talán már az öregasszony sem emlékszik rá. *
- Tán félsz hogy megszúrlak? Bot a füled gyermek. Ezt mondtam én is. Sasszem, nyúlfül.
* Cicceg pár sort, majd akkurátusan nekiáll visszasüllyeszteni a zsebeibe a varróeszközöket. *
- Ha nem, hát nem.
* Apró gombszemeit ráfüggeszti a lányra. *
- Mit kószál erre egy erdei hosszifülü? Férjet jöttél fogni?
* Mi más oka lehet, hogy hiányos öltözékben lófrál valaki? *
19018. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 00:34:35
Üzenet elküldve: 2024-06-26 00:34:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Ree most már érdeklődve néz az asszonyra, hogy az vajon tényleg ennyire nem érti a célzásokat? Nem tud rájönni, hogy ezen mi olyan vicces, de arra is gondol, lehet az asszony magában mulat valamin. Aztán elakad a lélegzete, mert sosem bírta jól a pipafüstöt. Igyekszik nem túl feltűnően fuldokolni tőle, de teljesen belepi a pultot ez a szag.*
- Néném, maga meg mivel keverte a csattanó maszlagot? Valami rémes ez a szag.
*A gorombának szánt megjegyzés nem sikerült túl hatásosra, mert a torkát még mindig a lenyelt füst fojtogatja.*
~ Hogy bírja ezt leszívni ez a törékeny anyóka? ~
*Amint ezt kigondolja, a fuldoklást egy pillanat alatt a szívbaj közeli állapot váltja fel, mert Ree azt hiszi, az asszony menten felnyalja a padlót. Ez a meghökkenés csak néhány másodpercig tart, látja, hogy nem esik bántódása, de annak már nem örül, ami ezután következik. Ugyanis a vénasszony azért mutatott be ilyen rémisztő mutatványt, hogy közelebb jöhessen hozzá.*
~ Hurrá! Épp közelebbről is beleakartam szagolni abba a pipába. ~
*Hiába húzza el a száját, az asszony vagy nem látja, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja az ilyen apróságokat. Azzal viszont, hogy mindenki megsüketül ettől a csikorgástól, minden bizonnyal nem foglalkozik. A következő pillanatban pedig hátrahőköl, mert az asszony épp a ruháján köszörüli a nyelvét. Egy ilyen után pedig úgy mosolyog rá, mintha legkedvesebb leszármazottját dorgálná jó szándékúnak palástolva.
Az érintést viszont nehezen viseli, Reet soha senki nem istápolja, nincs hozzászokva. Egy kissé meg is remeg tőle, így arcizmain igyekszik uralkodni, hogy ha esetleg az asszony úgy sem érzékelte, akkor ne árulja el magát.*
- Reeyissin vagyok, néném. A barátaimnak csak Ree *egy pillanatra elakad a szava és biccent egyet.* Ha lennének barátaim.
*Visszafordul az öregasszonyhoz, aki kutat valamit.*
- Magának mi a neve, nagyanyó?
*Reet nem zavarja különösképpen, ha az öregnek rosszul esnek a becézgetései. Tanult ő jó modort talán egyszer valamikor, de ha semmi nem érdekli, akkor semmi nem érdekli. Főleg azok után, hogy ez az asszony a szeme láttára húzza elő azokat a förmedvényeket, amikkel a ruhája ellen akar harcot indítani. Megszólalni sem bír a szerencsétlenkedés láttán, de hogy ő segítse hozzá a végeredményhez, az eszébe sem jut. Ree egyre dühösebb lesz.*
- Mit akar azzal vénasszony? A közelembe ne merje azt hozni! Nem bírja felfogni, hogy ez a ruha direkt ilyen? Én így szeretem, hagyjon engem békén!
*Természetesen Ree is látja, hogy a ruhája nem makulátlan, az erdőben bolyongás azért kikezdte kissé, de egy alapos mosás majd megoldja a gondjait.*
- Egyébként is, talán azt akarta mondani, hogy sas szeme és nyúl füle van. Amit mellesleg nem igazán bizonyított be az imént.
~ Az hiányzik nekem, hogy egy ilyen nyanya szúró eszközzel közelítsen hozzám. ~
*Ree bizakodik benne, hogy ezekkel a szavakkal kellőképpen megbotránkoztatja a vénasszonyt, vagy legalábbis annyira, hogy felhagyjon azon tervével, hogy összevissza szurkálja őt azzal a tűvel.*
A hozzászólás írója (Reeyissin Wiyafan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.26 00:57:07
*Ree most már érdeklődve néz az asszonyra, hogy az vajon tényleg ennyire nem érti a célzásokat? Nem tud rájönni, hogy ezen mi olyan vicces, de arra is gondol, lehet az asszony magában mulat valamin. Aztán elakad a lélegzete, mert sosem bírta jól a pipafüstöt. Igyekszik nem túl feltűnően fuldokolni tőle, de teljesen belepi a pultot ez a szag.*
- Néném, maga meg mivel keverte a csattanó maszlagot? Valami rémes ez a szag.
*A gorombának szánt megjegyzés nem sikerült túl hatásosra, mert a torkát még mindig a lenyelt füst fojtogatja.*
~ Hogy bírja ezt leszívni ez a törékeny anyóka? ~
*Amint ezt kigondolja, a fuldoklást egy pillanat alatt a szívbaj közeli állapot váltja fel, mert Ree azt hiszi, az asszony menten felnyalja a padlót. Ez a meghökkenés csak néhány másodpercig tart, látja, hogy nem esik bántódása, de annak már nem örül, ami ezután következik. Ugyanis a vénasszony azért mutatott be ilyen rémisztő mutatványt, hogy közelebb jöhessen hozzá.*
~ Hurrá! Épp közelebbről is beleakartam szagolni abba a pipába. ~
*Hiába húzza el a száját, az asszony vagy nem látja, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja az ilyen apróságokat. Azzal viszont, hogy mindenki megsüketül ettől a csikorgástól, minden bizonnyal nem foglalkozik. A következő pillanatban pedig hátrahőköl, mert az asszony épp a ruháján köszörüli a nyelvét. Egy ilyen után pedig úgy mosolyog rá, mintha legkedvesebb leszármazottját dorgálná jó szándékúnak palástolva.
Az érintést viszont nehezen viseli, Reet soha senki nem istápolja, nincs hozzászokva. Egy kissé meg is remeg tőle, így arcizmain igyekszik uralkodni, hogy ha esetleg az asszony úgy sem érzékelte, akkor ne árulja el magát.*
- Reeyissin vagyok, néném. A barátaimnak csak Ree *egy pillanatra elakad a szava és biccent egyet.* Ha lennének barátaim.
*Visszafordul az öregasszonyhoz, aki kutat valamit.*
- Magának mi a neve, nagyanyó?
*Reet nem zavarja különösképpen, ha az öregnek rosszul esnek a becézgetései. Tanult ő jó modort talán egyszer valamikor, de ha semmi nem érdekli, akkor semmi nem érdekli. Főleg azok után, hogy ez az asszony a szeme láttára húzza elő azokat a förmedvényeket, amikkel a ruhája ellen akar harcot indítani. Megszólalni sem bír a szerencsétlenkedés láttán, de hogy ő segítse hozzá a végeredményhez, az eszébe sem jut. Ree egyre dühösebb lesz.*
- Mit akar azzal vénasszony? A közelembe ne merje azt hozni! Nem bírja felfogni, hogy ez a ruha direkt ilyen? Én így szeretem, hagyjon engem békén!
*Természetesen Ree is látja, hogy a ruhája nem makulátlan, az erdőben bolyongás azért kikezdte kissé, de egy alapos mosás majd megoldja a gondjait.*
- Egyébként is, talán azt akarta mondani, hogy sas szeme és nyúl füle van. Amit mellesleg nem igazán bizonyított be az imént.
~ Az hiányzik nekem, hogy egy ilyen nyanya szúró eszközzel közelítsen hozzám. ~
*Ree bizakodik benne, hogy ezekkel a szavakkal kellőképpen megbotránkoztatja a vénasszonyt, vagy legalábbis annyira, hogy felhagyjon azon tervével, hogy összevissza szurkálja őt azzal a tűvel.*
A hozzászólás írója (Reeyissin Wiyafan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.26 00:57:07
19017. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 18:22:55
Üzenet elküldve: 2024-06-25 18:22:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
- Tönkre? Még hogy tönkre...
* Károgva kacarászik egy sort. Letörli a sörhabot és félig feledésbe merült pipáját a szája sarkába biggyeszti. Jólesően szipákol párat, közben elgondolkodva méregeti a lányt. Kipöffent egy görbe karikát, majd korát meghazudtoló fürgeséggel leugrik a padlóra. Megragadja az ülőalkalmatosságot, és dobhártya-szaggató csikorgással vonszolja közelebb, hogy jobban lássa a szabászati feladványt. Visszahelyezkedik a székre. *
- Hm. Mmm-mmm. Ühüm. Itt egy sor öltés...
* Lemondóan sóhajt egyet. *
- Nem mondom, alaposan megcincálódott a gönc, de Taluh néne majd megoldja, aranyoskám.
* Bátorítónak szánt vasfogú vigyort intéz felé, és odanyúl, hogy anyai mozdulattal megpaskolja a másik kezét. *
- Mi a neved, leány?
* Kíváncsiskodik, miközben ruhájának ezer redője közé kotor, majd pár rejtett zsebet áttúrkálva, előszed tűt és cérnát. Nyelve hegyével megcucálja a cérna végét, majd enyhén bandzsítva megkísérli áttuszkolni a tű fokán. A sokadik próbálkozás és kínos csend után győzedelmesen bólint. *
- Mindig mondom magamnak, még mindig sas a füled, és nyúl a szemed, Taluh...
- Tönkre? Még hogy tönkre...
* Károgva kacarászik egy sort. Letörli a sörhabot és félig feledésbe merült pipáját a szája sarkába biggyeszti. Jólesően szipákol párat, közben elgondolkodva méregeti a lányt. Kipöffent egy görbe karikát, majd korát meghazudtoló fürgeséggel leugrik a padlóra. Megragadja az ülőalkalmatosságot, és dobhártya-szaggató csikorgással vonszolja közelebb, hogy jobban lássa a szabászati feladványt. Visszahelyezkedik a székre. *
- Hm. Mmm-mmm. Ühüm. Itt egy sor öltés...
* Lemondóan sóhajt egyet. *
- Nem mondom, alaposan megcincálódott a gönc, de Taluh néne majd megoldja, aranyoskám.
* Bátorítónak szánt vasfogú vigyort intéz felé, és odanyúl, hogy anyai mozdulattal megpaskolja a másik kezét. *
- Mi a neved, leány?
* Kíváncsiskodik, miközben ruhájának ezer redője közé kotor, majd pár rejtett zsebet áttúrkálva, előszed tűt és cérnát. Nyelve hegyével megcucálja a cérna végét, majd enyhén bandzsítva megkísérli áttuszkolni a tű fokán. A sokadik próbálkozás és kínos csend után győzedelmesen bólint. *
- Mindig mondom magamnak, még mindig sas a füled, és nyúl a szemed, Taluh...
19016. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 17:20:17
Üzenet elküldve: 2024-06-25 17:20:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Rászáll a béke, miközben még mindig némileg a dal hatása alatt van, Nori pedig az ölelésében. Nem nagyon kellenek a szavak, csak egy mosollyal nyugtázza a hallott kacifántos mondatokat. Dolguk van, s ha nagyon belemélyed saját érzelmi viharukba, akkor azzal lesz elfoglalva, nem pedig feladatával, amire már oly kíváncsi. Tudja jól, hogy most rendeződni látszódnak a dolgok köztük, s ha ügyesen evickél majd azzal, hogy számot adjon arról, hová is alakult az élete a külön töltött idő alatt, akkor meg is maradhatnak mindvégig egymásnak. Csak ne hatolna bőrébe fullánkként a szó, hogy testvér. Még mindig nehéz ezt kezelni. Titok, ami csak az ő várát gyengíti, Norié-t pedig tudtán kívül erősíti. Ha megtudná az egész történetet, nem kezelné jól. A tudatot, hogy egy vér, még csak-csak, de az azt beárnyékoló halálok okát nem tudná. Behunyja egy pillanatra szemeit, hogy eltűnjön a kép, míg a páros feléjük közelít.
Tekintetét először Ras-ra emeli, hisz ő szólal meg hamarabb. Olyan idegen. Idegen, mégis hálás a hozzá bújó feketeségért, akit megtartott neki. Majd a mélybarna szemeket figyeli, s tekintetének, arcának minden rezdülését, a szavak formálását, a felé nyúló kezet, amit persze elfogad, határozottan, mégis barátságosan, kevéssé szorítóan.*
- Mai vagyok. *A férfi nem kapja meg a kezét, az efféle formaságokat nem kívánja tartani, ha nem zsigerből érkezik, ebben a helyzetben pedig az őszintétlenségnek nincs helye. Azt ott hagyta a gondolataival, amik testvéréről szólnak.
Forgatja elméjében a Rovéna által kiejtett szavakat, de még válasza előtt annak kedvese intéz hozzá megdöbbentő, ámbár teljesen ésszerű gondolatot. Nekik miért is kéne tudniuk, hogy az ő fejében ez a fajta segítség teljesen más szinteken van, mint holmi üzlet? Persze Nori nem átall megelőzni szavait, küld is felé egy mosolyt. Ez hiányzott belőle. A minden átgondolást mellőző szavak, amik akkor csendülnek fel, mikor annak nincs túl sok helye, mégsem lehet rá haragudni, végtére is igazat szólt. Csak helyette. Újra Rovéna érdekli. Kifejezetten ő, hiszen dolga elsősorban vele van, segítségére lehet Rasdeher is, de csak nyomokban. Mindenki máshogy látja a körülötte zajló eseményeket, s nem a saját megélésre van szükség. A nőére van, aki olyan átkozottul elveszett elméjének labirintusában, hogy minduntalan falhoz ütközik, s emiatt még nehezebb hinni, vagy látni a kiutat.*
- Üljünk le.
*Mutat az asztal felé, majd elindul, hogy helyet foglaljon. Nem a pult előtt szeretne erről fecsegni, így is sok a nyitott fül, amire nincs most szükség. Ha a többiek követik, ajkaihoz emeli a pohár bort, kortyol egyet, s mikor leteszi azt a fa lapjára, köré költözik a magabiztosság. Nem az a fajta, ami terhes lehet másoknak, hanem az a fajta, amikor pontosan tudja, hogy hol a helye és mit csinál. Kutat. Azóta kutat és érzékel, hogy arra képes, s bár az út még hosszú, érzi magában, hogy képes erre. Képes felépíteni a leostromolt világot. *
- Nehéz lesz. És talán hosszú. Ez nem mágia, hogy hirtelen álljon be valami változás. Ez egy út. Valami ide vezetett és most ebből ki kell jutnod.
*Merevnek tűnő tekintete még a keménységen át is melegséget tükröz.*
- Ha szeretnéd segítek, mindent megteszek, amit tudok. És ha már üzletnek próbáljátok nevezni... *Pillant a jégkékekkel a madarasra egy lopott pillanatig.* -... Én cserébe semmi mást nem kérek, csak őszinteséget. Nincsenek féligazságok, cenzúra, elhallgatás. Lesznek kételyek, zavar, bizalmatlanság, de ezen túl tudunk lépni. Azon viszont nem, ha nincs miből... dolgoznom. *A szó kissé erős, hiszen nem munkáról van szó, de talán ez rezonál leginkább arra, hogy "üzlet". *
- Megtaláljuk a módját, hogy visszajuss magadhoz. De tényleg kemény lesz. Viszont végig itt leszek. A lélek... kiismerhetetlennek tűnik, de valahogy minden egy tőről fakad. Ha tévednék, akkor pedig azt is felderítem. De először tudni szeretném, hogy ez így rendben van-e. Ha kell, hagyok időt átgondolni.
*Emeli ismét poharát az ajkához. Teret hagy az elszabadult gondolatoknak. Míg neki ez maga a természetesség, nem várja el, hogy másnak is így legyen.*
*Rászáll a béke, miközben még mindig némileg a dal hatása alatt van, Nori pedig az ölelésében. Nem nagyon kellenek a szavak, csak egy mosollyal nyugtázza a hallott kacifántos mondatokat. Dolguk van, s ha nagyon belemélyed saját érzelmi viharukba, akkor azzal lesz elfoglalva, nem pedig feladatával, amire már oly kíváncsi. Tudja jól, hogy most rendeződni látszódnak a dolgok köztük, s ha ügyesen evickél majd azzal, hogy számot adjon arról, hová is alakult az élete a külön töltött idő alatt, akkor meg is maradhatnak mindvégig egymásnak. Csak ne hatolna bőrébe fullánkként a szó, hogy testvér. Még mindig nehéz ezt kezelni. Titok, ami csak az ő várát gyengíti, Norié-t pedig tudtán kívül erősíti. Ha megtudná az egész történetet, nem kezelné jól. A tudatot, hogy egy vér, még csak-csak, de az azt beárnyékoló halálok okát nem tudná. Behunyja egy pillanatra szemeit, hogy eltűnjön a kép, míg a páros feléjük közelít.
Tekintetét először Ras-ra emeli, hisz ő szólal meg hamarabb. Olyan idegen. Idegen, mégis hálás a hozzá bújó feketeségért, akit megtartott neki. Majd a mélybarna szemeket figyeli, s tekintetének, arcának minden rezdülését, a szavak formálását, a felé nyúló kezet, amit persze elfogad, határozottan, mégis barátságosan, kevéssé szorítóan.*
- Mai vagyok. *A férfi nem kapja meg a kezét, az efféle formaságokat nem kívánja tartani, ha nem zsigerből érkezik, ebben a helyzetben pedig az őszintétlenségnek nincs helye. Azt ott hagyta a gondolataival, amik testvéréről szólnak.
Forgatja elméjében a Rovéna által kiejtett szavakat, de még válasza előtt annak kedvese intéz hozzá megdöbbentő, ámbár teljesen ésszerű gondolatot. Nekik miért is kéne tudniuk, hogy az ő fejében ez a fajta segítség teljesen más szinteken van, mint holmi üzlet? Persze Nori nem átall megelőzni szavait, küld is felé egy mosolyt. Ez hiányzott belőle. A minden átgondolást mellőző szavak, amik akkor csendülnek fel, mikor annak nincs túl sok helye, mégsem lehet rá haragudni, végtére is igazat szólt. Csak helyette. Újra Rovéna érdekli. Kifejezetten ő, hiszen dolga elsősorban vele van, segítségére lehet Rasdeher is, de csak nyomokban. Mindenki máshogy látja a körülötte zajló eseményeket, s nem a saját megélésre van szükség. A nőére van, aki olyan átkozottul elveszett elméjének labirintusában, hogy minduntalan falhoz ütközik, s emiatt még nehezebb hinni, vagy látni a kiutat.*
- Üljünk le.
*Mutat az asztal felé, majd elindul, hogy helyet foglaljon. Nem a pult előtt szeretne erről fecsegni, így is sok a nyitott fül, amire nincs most szükség. Ha a többiek követik, ajkaihoz emeli a pohár bort, kortyol egyet, s mikor leteszi azt a fa lapjára, köré költözik a magabiztosság. Nem az a fajta, ami terhes lehet másoknak, hanem az a fajta, amikor pontosan tudja, hogy hol a helye és mit csinál. Kutat. Azóta kutat és érzékel, hogy arra képes, s bár az út még hosszú, érzi magában, hogy képes erre. Képes felépíteni a leostromolt világot. *
- Nehéz lesz. És talán hosszú. Ez nem mágia, hogy hirtelen álljon be valami változás. Ez egy út. Valami ide vezetett és most ebből ki kell jutnod.
*Merevnek tűnő tekintete még a keménységen át is melegséget tükröz.*
- Ha szeretnéd segítek, mindent megteszek, amit tudok. És ha már üzletnek próbáljátok nevezni... *Pillant a jégkékekkel a madarasra egy lopott pillanatig.* -... Én cserébe semmi mást nem kérek, csak őszinteséget. Nincsenek féligazságok, cenzúra, elhallgatás. Lesznek kételyek, zavar, bizalmatlanság, de ezen túl tudunk lépni. Azon viszont nem, ha nincs miből... dolgoznom. *A szó kissé erős, hiszen nem munkáról van szó, de talán ez rezonál leginkább arra, hogy "üzlet". *
- Megtaláljuk a módját, hogy visszajuss magadhoz. De tényleg kemény lesz. Viszont végig itt leszek. A lélek... kiismerhetetlennek tűnik, de valahogy minden egy tőről fakad. Ha tévednék, akkor pedig azt is felderítem. De először tudni szeretném, hogy ez így rendben van-e. Ha kell, hagyok időt átgondolni.
*Emeli ismét poharát az ajkához. Teret hagy az elszabadult gondolatoknak. Míg neki ez maga a természetesség, nem várja el, hogy másnak is így legyen.*
19015. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 15:41:05
Üzenet elküldve: 2024-06-25 15:41:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Kedves, de legalább annyira groteszk kis fecsegésüket nem tudják sokáig folytatni Mai-val. Bármennyire is érdekes lenne a feketeség számára, hogy ki az, akit büntetlenül átkozhat meg rémálmokkal, Vesla, a bárd, dalnokok dalnoka, trubadúrok réme vagy mi a fene is hangzott még el a bemutatkozásában, úgy dönt, hogy ez a legalkalmasabb pillanat és helyszín arra, hogy lerántsa a leplet legújabb szerzeményéről. Arról a dalról, amit azért kért a törpétől, hogy kiengesztelje a lányt, akivel hatokig szinte minden nap egymásba gabalyodva tértek nyugovóra, és szinte egy percet sem töltöttek egymás nélkül, míg a lelkében élő, olykor irányíthatatlan szörnyeteg tönkre nem tett mindent.
Nori látványosan zavarba jön attól, hogy az egész fogadó fültanúja lesz a vallomásnak. Annak örül, mikor meglátja Mai-n, hogy pozitívan hat rá a szerzemény, de mikor véget ér a dal, Vesla pedig egy bájos mosoly kíséretében hátat fordít nekik, hogy más idegeneket csábítson el, igyekszik gyorsan elterelni a témát és Clion-ékkal foglalkozni, de Mai nem hagyja szó nélkül azt a bizonyos cselekedetet, amit Nori valóban csakis érte tett.*
- Igen, ez az. Nem volt jobb ötletem, mert tudod, én nem értek ezekhez az érzelmes izé-mizékhez, meg hogyan kell bocsánatot kérni, meg ilyen fura emberi dolgokhoz. Szóval jó ötletnek tűnt megkérni egy bárdot, aki pont az érzelmeket énekli el vagy mi…
*Kezeivel össze-vissza hadonászik a magyarázat közben, de még így sem biztos abban, hogy sikerült értelmesen megfogalmazni azt, amiről még ő sem tudta eldönteni a fejében, hogy tényleg azt akarja-e mondani, amit mondani próbál.
Jutalma egy hirtelen, szoros ölelés, ami lefogja a kis kalimpáló kezeit is. Olyan jól esik ez neki, hogy már-már érzi, ahogy a vér lüktetve végigfut az ereiben, mintha a szíve újra elkezdett volna dobogni. Testét neki is nyomja Mai-nak, hogy minél inkább elvesszen az ölelésben.*
- Hát… örülök, hogy tetszett. Én csak azt akartam, hogy ne hagyj el. Rossz érzés volt. Tényleg olyan vagy nekem, mintha igazi testvérek lennénk, még ha tudom, hogy soha nem is leszünk azok.
*Mondja őszintén, majd felpillant a kézen fogva érkező párosra, miközben kiszabadul a Mai-féle ölelésből. Gyakori pislogások közepette hallgatja Clion-t, aztán nem tetszően húzza félre fekete ajkait, de csak a kimondott szavak miatt. A férfi arcán ülő, tettetett, magabiztosságot sugalló mosoly meggyőzi arról, hogy ez a Clion már az, akit az erdőben próbált előcsalogatni a kannibálból.*
- Üzlet? Clion, ne máár… Látszik, hogy te még nem ismered Mai-t. Nála ez nem az üzletről szól, hanem… hmm.
*Itt lép be a képbe Rovéna a saját bemutatkozásával. Talán jobb is, mert így Nori nem beszél megint meggondolatlanul arról, hogy Mai igazából szereti kutatni az elmét, és minden lehetőséget megragad arra, hogy így tehessen. Valószínű, hogy madaras barátja ezt is rosszul értelmezné. Fecsegés helyett inkább határozottan bólogat Rovéna szavaira, hadd hallja csak Mai, hogy mindenkinek kedvesen beszélt az ő kis társáról.*
- Arra sem emlékszik, hogy mire nem emlékszik. *Szűri le a következtetést a lány szavaiból, miközben újra közelebb húzódik Mai-hoz, fejét a vállának dönti, és átkarolja, mert nagyon élvezi, hogy ismét csak pár milliméter választja el kettejüket egymástól, nem pedig egy egész világ.*
- Tudsz neki segíteni, ugye? Csak te tudsz! *Győzködi Mai-t, hogy mondjon igent, mintha a fél-elfnek szüksége lenne a noszogatásra.*
*Kedves, de legalább annyira groteszk kis fecsegésüket nem tudják sokáig folytatni Mai-val. Bármennyire is érdekes lenne a feketeség számára, hogy ki az, akit büntetlenül átkozhat meg rémálmokkal, Vesla, a bárd, dalnokok dalnoka, trubadúrok réme vagy mi a fene is hangzott még el a bemutatkozásában, úgy dönt, hogy ez a legalkalmasabb pillanat és helyszín arra, hogy lerántsa a leplet legújabb szerzeményéről. Arról a dalról, amit azért kért a törpétől, hogy kiengesztelje a lányt, akivel hatokig szinte minden nap egymásba gabalyodva tértek nyugovóra, és szinte egy percet sem töltöttek egymás nélkül, míg a lelkében élő, olykor irányíthatatlan szörnyeteg tönkre nem tett mindent.
Nori látványosan zavarba jön attól, hogy az egész fogadó fültanúja lesz a vallomásnak. Annak örül, mikor meglátja Mai-n, hogy pozitívan hat rá a szerzemény, de mikor véget ér a dal, Vesla pedig egy bájos mosoly kíséretében hátat fordít nekik, hogy más idegeneket csábítson el, igyekszik gyorsan elterelni a témát és Clion-ékkal foglalkozni, de Mai nem hagyja szó nélkül azt a bizonyos cselekedetet, amit Nori valóban csakis érte tett.*
- Igen, ez az. Nem volt jobb ötletem, mert tudod, én nem értek ezekhez az érzelmes izé-mizékhez, meg hogyan kell bocsánatot kérni, meg ilyen fura emberi dolgokhoz. Szóval jó ötletnek tűnt megkérni egy bárdot, aki pont az érzelmeket énekli el vagy mi…
*Kezeivel össze-vissza hadonászik a magyarázat közben, de még így sem biztos abban, hogy sikerült értelmesen megfogalmazni azt, amiről még ő sem tudta eldönteni a fejében, hogy tényleg azt akarja-e mondani, amit mondani próbál.
Jutalma egy hirtelen, szoros ölelés, ami lefogja a kis kalimpáló kezeit is. Olyan jól esik ez neki, hogy már-már érzi, ahogy a vér lüktetve végigfut az ereiben, mintha a szíve újra elkezdett volna dobogni. Testét neki is nyomja Mai-nak, hogy minél inkább elvesszen az ölelésben.*
- Hát… örülök, hogy tetszett. Én csak azt akartam, hogy ne hagyj el. Rossz érzés volt. Tényleg olyan vagy nekem, mintha igazi testvérek lennénk, még ha tudom, hogy soha nem is leszünk azok.
*Mondja őszintén, majd felpillant a kézen fogva érkező párosra, miközben kiszabadul a Mai-féle ölelésből. Gyakori pislogások közepette hallgatja Clion-t, aztán nem tetszően húzza félre fekete ajkait, de csak a kimondott szavak miatt. A férfi arcán ülő, tettetett, magabiztosságot sugalló mosoly meggyőzi arról, hogy ez a Clion már az, akit az erdőben próbált előcsalogatni a kannibálból.*
- Üzlet? Clion, ne máár… Látszik, hogy te még nem ismered Mai-t. Nála ez nem az üzletről szól, hanem… hmm.
*Itt lép be a képbe Rovéna a saját bemutatkozásával. Talán jobb is, mert így Nori nem beszél megint meggondolatlanul arról, hogy Mai igazából szereti kutatni az elmét, és minden lehetőséget megragad arra, hogy így tehessen. Valószínű, hogy madaras barátja ezt is rosszul értelmezné. Fecsegés helyett inkább határozottan bólogat Rovéna szavaira, hadd hallja csak Mai, hogy mindenkinek kedvesen beszélt az ő kis társáról.*
- Arra sem emlékszik, hogy mire nem emlékszik. *Szűri le a következtetést a lány szavaiból, miközben újra közelebb húzódik Mai-hoz, fejét a vállának dönti, és átkarolja, mert nagyon élvezi, hogy ismét csak pár milliméter választja el kettejüket egymástól, nem pedig egy egész világ.*
- Tudsz neki segíteni, ugye? Csak te tudsz! *Győzködi Mai-t, hogy mondjon igent, mintha a fél-elfnek szüksége lenne a noszogatásra.*
19014. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 13:58:41
Üzenet elküldve: 2024-06-25 13:58:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Ree épphogy elfordul, érzékeli is az öregasszony fürkésző tekintetét.*
~ Úgy látszik ennek az asszonynak nem elég egy mogorva arc. ~
*A szeme sarkából látja a barátságosnak szánt mosolyt, bár ez sem lágyítja meg a szívét. Tapasztalatból ítélve semmit nem jelent számára, hogy elsőre milyen a másik fél viselkedése. Folytatná a pultos bámulását, hogy az rákérdezzen végre, mit kívánna, amikor az öregasszony megszólal. Attól, amit ez a foghíjas asszony ledarált most itt neki, Ree félrenyelné a nyálát, ha nem lenne úgy kiszáradva. Lenéz a saját mellkasára.*
~ Mit hadovál ez itt nekem?! ~
*Megrökönyödéséből magához térve, felnéz az asszonyra.*
- Parancsol? Tönkre akarja tenni a kedvenc ruhadarabomat?
~ Elhiszem, hogy ez a vénasszony nem találja illendőnek, de engem sosem érdekelt, kit botránkoztat meg az öltözetem. ~
*Visszafordul a pulthoz, hogy rendelhessen magának valami jó erőset. A Pálinka most pont megfelelő lesz 20 aranyért.
Reménykedik benne, hogy hamar ledöntheti a torkán. Éhgyomorra talán hamarabb kiüti, úgy könnyebb lesz elviselnie ezt a túlbuzgó asszonyt.*
~ Ettől akkor már az is jobb lett volna, ha engem is elpüföl. ~
*Ree mindig jót nevet azon, hogy mindenki bebugyolálná a tikkasztó hőség ellenére is. Lehet, hogy sokat mutat, de nincs kint semmi, aminek ruha alatt a helye. Persze, jelenleg épp nem a mosoly az első reakciója. Olyat még senki nem ajánlott neki, hogy átszabná ezt a remekművet. Mindennél jobban várja azt a pálinkát, amit nem igazán siet neki felszolgálni a pultos.*
~ Ma direkt mindenki bosszantani akar. ~
*Egy röpke pillanatra a szálláshely is felsejlik a gondolatai között, viszont jelenleg csak az italra képes igazán összpontosítani. Úgy szomjazza az italt, hogy a mellette ülő vénasszonynak is elfelejt gorombaságokat a fejéhez vágni.*
*Ree épphogy elfordul, érzékeli is az öregasszony fürkésző tekintetét.*
~ Úgy látszik ennek az asszonynak nem elég egy mogorva arc. ~
*A szeme sarkából látja a barátságosnak szánt mosolyt, bár ez sem lágyítja meg a szívét. Tapasztalatból ítélve semmit nem jelent számára, hogy elsőre milyen a másik fél viselkedése. Folytatná a pultos bámulását, hogy az rákérdezzen végre, mit kívánna, amikor az öregasszony megszólal. Attól, amit ez a foghíjas asszony ledarált most itt neki, Ree félrenyelné a nyálát, ha nem lenne úgy kiszáradva. Lenéz a saját mellkasára.*
~ Mit hadovál ez itt nekem?! ~
*Megrökönyödéséből magához térve, felnéz az asszonyra.*
- Parancsol? Tönkre akarja tenni a kedvenc ruhadarabomat?
~ Elhiszem, hogy ez a vénasszony nem találja illendőnek, de engem sosem érdekelt, kit botránkoztat meg az öltözetem. ~
*Visszafordul a pulthoz, hogy rendelhessen magának valami jó erőset. A Pálinka most pont megfelelő lesz 20 aranyért.
Reménykedik benne, hogy hamar ledöntheti a torkán. Éhgyomorra talán hamarabb kiüti, úgy könnyebb lesz elviselnie ezt a túlbuzgó asszonyt.*~ Ettől akkor már az is jobb lett volna, ha engem is elpüföl. ~
*Ree mindig jót nevet azon, hogy mindenki bebugyolálná a tikkasztó hőség ellenére is. Lehet, hogy sokat mutat, de nincs kint semmi, aminek ruha alatt a helye. Persze, jelenleg épp nem a mosoly az első reakciója. Olyat még senki nem ajánlott neki, hogy átszabná ezt a remekművet. Mindennél jobban várja azt a pálinkát, amit nem igazán siet neki felszolgálni a pultos.*
~ Ma direkt mindenki bosszantani akar. ~
*Egy röpke pillanatra a szálláshely is felsejlik a gondolatai között, viszont jelenleg csak az italra képes igazán összpontosítani. Úgy szomjazza az italt, hogy a mellette ülő vénasszonynak is elfelejt gorombaságokat a fejéhez vágni.*
19013. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:48:59
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:48:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Noha a türelmetlenséggel vegyes izgatottság ott kúszik a bőre alatt, igyekszik félretenni számos kusza, bizonytalanságot szülő érzését. Látva párja értetlen arckifejezését, halványan elmosolyodik. Tegnap este még épp a tengerszemű beszélt neki a dalokban rejlő kifejezőerőről, most úgy tűnik azonban, hogy érdeklődése nem igazán terjed Rovéna szerzeményein túlra. Legalábbis Vesla képességeitől látszólag nincs elragadtatva.*
- Nem figyeltél arra, miről kornyikál a törpe, ugye? *kérdez rá, hátha megerősítik a sejtésében. Ez a szűk egy nap, amire képes visszaemlékezni, túl kevés ahhoz, hogy kiigazodjon a sötét jelenésre emlékeztető alakon.*
- Furcsa. Pedig olyannak tűnsz, aki mindenre figyel, hogy aztán később hasznát vehesse. *teszi hozzá, bár önmaga számára sem kristálytiszta, hogy pontosan mi kelt benne ilyen benyomást a férfiról. Nem a jelenlegi alkalom, annyi bizonyos. Ezt a talányt megfejteni, avagy tovább fűzni korábbi gondolatmenetét azonban nem marad ideje. Nori hangja üti meg a fülét. Egyszerre vágyott pillanat ez, ami végre kimozdítja rövid tétlenségéből, ám újfent feszültséggel tölti el. Mégis van valami gyermeki bája a feketeségnek, majd a kialakuló ölelős jelenetnek is, ami a mellkasát szorító érzés ellenére halk, lágy nevetésre készteti. Megissza a maradék almabort, majd elnyomva bizalmatlanságát és egyben kikívánkozó sóhaját is, elfogadja Rasdeher felkínált kezét, hogy csatlakozzanak a hollóhajú pároshoz. A férfi rideg nyitásával ellentétben az ő érkezése sokkal kellemesebb jelenség. Előbb Norira, majd a fél-elfre emeli nagy, mélybarna szemeit, s ártatlan pillantással mélyed el a jégkék lélektükrökben.*
- Szia! Rovéna vagyok. *nyújtja kezét egy apró mosollyal.* Nori sok szépet mondott rólad. Ha igaza van, akkor talán tényleg te vagy az, akit keresek. Szerinte értesz az elme működéséhez. A segítségedet kérem, a sajátomhoz. *Noha tekintetében ott a nyílt kíváncsiság, fürkészése talán mégsem igazán kellemetlen. Úgy dönt, nem próbálja meg elrejteni érdeklődését, sem kétségeit. Ha ez a nő tényleg tud valamit, valószínűleg az ilyen felsejlő érzékesen is tudnia kell eligazodni. Rovéna pedig egyelőre igyekszik jó páciens lenni, hiszen tényleg szüksége van valakire, aki képes ledönteni a fejében lévő falakat, amelyek eltakarják előle valamennyi emlékét. Ellenben Ras helyette is megőrzi távolságtartó fellépését. Felpillant a tengerzöld íriszekbe, és egy pillanatra elgondolkodik az ő gyakorlatias megközelítésén. Egyszerre látja benne az igazságot, mivel ő is nehezen hiszi, hogy bárki segítene rajta puszta jóindulatból, az aranyérmék csengése nélkül. A pénz ugyan kapukat nyit. Másrészt viszont, ha meg akar szabadulni ettől a kíntól, talán nem lesz elég valaki olyat találni, akit csak a zsebük érdekel.*
- Valóban nem lennénk hálátlanok, de a dolog üzleti oldalát még váratnám egy kis ideig. *fordul vissza ahhoz, akiben gyógyítóját reméli.* Jobban érdekel, hogy mit gondolsz a problémámról, vagy rólam. Szinte mindent elfelejtek. Azt hiszem, időnként csak úgy megtörténik. Nem tudom hogyan, vagy miért. Nem emlékszem. *miközben mesél, keserű kifejezés ül ki az arcára. Az utolsó mondatnál fanyar fintorral elhúzza a száját. Nehezen jönnek a szavak. Emlékek hiányában nem is tudja, honnan kezdhetné. A tegnap történtek óta alig volt némi ideje, hogy szemernyit összeszedje magát. Ez meg is látszik rajta. Pillantása valahova a pulton túli, szekrényeken sorakozó kirglikre réved, de valójában nem néz sehova. Belül keres valami irányadót, mindhiába. Rövid csend után tekintete ismét visszatér, hogy a kékeken állapodjon meg, és sóhajtva folytatja.*
- Zavaros az egész, mégis… szerinted képes vagy ezen segíteni? Lehetséges egyáltalán? Jelenleg azt sem tudom igazán, hogy ki vagyok.
*Noha a türelmetlenséggel vegyes izgatottság ott kúszik a bőre alatt, igyekszik félretenni számos kusza, bizonytalanságot szülő érzését. Látva párja értetlen arckifejezését, halványan elmosolyodik. Tegnap este még épp a tengerszemű beszélt neki a dalokban rejlő kifejezőerőről, most úgy tűnik azonban, hogy érdeklődése nem igazán terjed Rovéna szerzeményein túlra. Legalábbis Vesla képességeitől látszólag nincs elragadtatva.*
- Nem figyeltél arra, miről kornyikál a törpe, ugye? *kérdez rá, hátha megerősítik a sejtésében. Ez a szűk egy nap, amire képes visszaemlékezni, túl kevés ahhoz, hogy kiigazodjon a sötét jelenésre emlékeztető alakon.*
- Furcsa. Pedig olyannak tűnsz, aki mindenre figyel, hogy aztán később hasznát vehesse. *teszi hozzá, bár önmaga számára sem kristálytiszta, hogy pontosan mi kelt benne ilyen benyomást a férfiról. Nem a jelenlegi alkalom, annyi bizonyos. Ezt a talányt megfejteni, avagy tovább fűzni korábbi gondolatmenetét azonban nem marad ideje. Nori hangja üti meg a fülét. Egyszerre vágyott pillanat ez, ami végre kimozdítja rövid tétlenségéből, ám újfent feszültséggel tölti el. Mégis van valami gyermeki bája a feketeségnek, majd a kialakuló ölelős jelenetnek is, ami a mellkasát szorító érzés ellenére halk, lágy nevetésre készteti. Megissza a maradék almabort, majd elnyomva bizalmatlanságát és egyben kikívánkozó sóhaját is, elfogadja Rasdeher felkínált kezét, hogy csatlakozzanak a hollóhajú pároshoz. A férfi rideg nyitásával ellentétben az ő érkezése sokkal kellemesebb jelenség. Előbb Norira, majd a fél-elfre emeli nagy, mélybarna szemeit, s ártatlan pillantással mélyed el a jégkék lélektükrökben.*
- Szia! Rovéna vagyok. *nyújtja kezét egy apró mosollyal.* Nori sok szépet mondott rólad. Ha igaza van, akkor talán tényleg te vagy az, akit keresek. Szerinte értesz az elme működéséhez. A segítségedet kérem, a sajátomhoz. *Noha tekintetében ott a nyílt kíváncsiság, fürkészése talán mégsem igazán kellemetlen. Úgy dönt, nem próbálja meg elrejteni érdeklődését, sem kétségeit. Ha ez a nő tényleg tud valamit, valószínűleg az ilyen felsejlő érzékesen is tudnia kell eligazodni. Rovéna pedig egyelőre igyekszik jó páciens lenni, hiszen tényleg szüksége van valakire, aki képes ledönteni a fejében lévő falakat, amelyek eltakarják előle valamennyi emlékét. Ellenben Ras helyette is megőrzi távolságtartó fellépését. Felpillant a tengerzöld íriszekbe, és egy pillanatra elgondolkodik az ő gyakorlatias megközelítésén. Egyszerre látja benne az igazságot, mivel ő is nehezen hiszi, hogy bárki segítene rajta puszta jóindulatból, az aranyérmék csengése nélkül. A pénz ugyan kapukat nyit. Másrészt viszont, ha meg akar szabadulni ettől a kíntól, talán nem lesz elég valaki olyat találni, akit csak a zsebük érdekel.*
- Valóban nem lennénk hálátlanok, de a dolog üzleti oldalát még váratnám egy kis ideig. *fordul vissza ahhoz, akiben gyógyítóját reméli.* Jobban érdekel, hogy mit gondolsz a problémámról, vagy rólam. Szinte mindent elfelejtek. Azt hiszem, időnként csak úgy megtörténik. Nem tudom hogyan, vagy miért. Nem emlékszem. *miközben mesél, keserű kifejezés ül ki az arcára. Az utolsó mondatnál fanyar fintorral elhúzza a száját. Nehezen jönnek a szavak. Emlékek hiányában nem is tudja, honnan kezdhetné. A tegnap történtek óta alig volt némi ideje, hogy szemernyit összeszedje magát. Ez meg is látszik rajta. Pillantása valahova a pulton túli, szekrényeken sorakozó kirglikre réved, de valójában nem néz sehova. Belül keres valami irányadót, mindhiába. Rövid csend után tekintete ismét visszatér, hogy a kékeken állapodjon meg, és sóhajtva folytatja.*
- Zavaros az egész, mégis… szerinted képes vagy ezen segíteni? Lehetséges egyáltalán? Jelenleg azt sem tudom igazán, hogy ki vagyok.
19012. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:31:49
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:31:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
* A jobb oldal felé sandít, hátha izgalmasabb elfoglaltságot talál. Nem csalódik, szemrevaló délceg ifjú ül mellette. Szívélyesen ráhunyorog, cuppant ráncos ajkaival, majd csábosnak szánt vigyorra húzza a száját, felfedve néhány foghíjat, meg pár vasfogat. A férfi menten eliszkol. Elégedetten körbefordul. *
~ Most már szellősebb a hely. ~
* Boldogan kuncog magában, ami erősen emlékeztet egy rozoga vaskapu nyikorgására. Ügyességét megünnepelvén, megkocogtatja a pultot hosszú körmével, és rácsap 13 aranyat a tetejére. Érkezik is a szokásos Ullamar sör. *
- Ez még mindig olyan, mint a lóhúgy, kedvesem.
* Méltatja a csaposnak a kapott nedűt, de azért lelkesen hörpöli. Látóterébe becsusszan egy csinoska, helyeske-forma leány. Hosszasan, leplezetlenül megbámulja. Barátságosan rámosolyog sörhabos bajszával. *
- Adsza ide, aranyoskám azt a ruhadarabot! Taluh mama megfoltozza neked! Aztán nem lesz kint így a mindened.
* Karmos kezével köröz a saját kevésbé hetyke keble előtt, jelezvén mire gondol. *
-
* A jobb oldal felé sandít, hátha izgalmasabb elfoglaltságot talál. Nem csalódik, szemrevaló délceg ifjú ül mellette. Szívélyesen ráhunyorog, cuppant ráncos ajkaival, majd csábosnak szánt vigyorra húzza a száját, felfedve néhány foghíjat, meg pár vasfogat. A férfi menten eliszkol. Elégedetten körbefordul. *
~ Most már szellősebb a hely. ~
* Boldogan kuncog magában, ami erősen emlékeztet egy rozoga vaskapu nyikorgására. Ügyességét megünnepelvén, megkocogtatja a pultot hosszú körmével, és rácsap 13 aranyat a tetejére. Érkezik is a szokásos Ullamar sör.
*- Ez még mindig olyan, mint a lóhúgy, kedvesem.
* Méltatja a csaposnak a kapott nedűt, de azért lelkesen hörpöli. Látóterébe becsusszan egy csinoska, helyeske-forma leány. Hosszasan, leplezetlenül megbámulja. Barátságosan rámosolyog sörhabos bajszával. *
- Adsza ide, aranyoskám azt a ruhadarabot! Taluh mama megfoltozza neked! Aztán nem lesz kint így a mindened.
* Karmos kezével köröz a saját kevésbé hetyke keble előtt, jelezvén mire gondol. *
-
19011. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:04:57
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:04:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Reeyissin napok óta vándorol, fáradt, éhes és egyértelműen tisztálkodásra szorulna. Végre fellélegezhet, mikor úgy dönt, kicsit felhagy az orra lógatásával, felpillantva meglátja, hogy ez a kőépítmény a falán lógó felirat szerint egy fogadót rejt magában. Nem is kérdés, hogy azonnal be kell mennie. Bár egy pillanatra megtorpan.*
~ Ebben a hőségben biztos, hogy tele lesz. Az kell még nekem, hogy most bájcsevegjen valaki itt velem. ~
*Viszont jelenlegi lelkiállapotában az ivászat utáni vágy erősebb, így belép hát. Az első, amin megakad a szeme egy óriási kályha.*
~ Hideg időben biztosan nagy hasznát veszik. ~
*Aztán érzékeli, hogy vannak bőven a tágas helységben, de nem foglalkozik senkivel. Nem barátkozni jött.
A pult felé tekint, ahol egy vénasszony épp sípcsonton vágja azt a szerencsétlent. Mulattatná a dolog, ha épp lenne hangulata ilyenekhez. Elindul hát ő is arra.*
~ Remélem engem békén hagy azzal a bottal. Nem teszi zsebre, amit tőlem kap, ha engem is elakar kergetni. ~
*A gyerek éppen elmegy, amikor Ree az asszony másik oldalán foglal helyet, eggyel arrébb, a mihez tartás végett, esélyt adva az asszonynak, hogy ne bosszantsa fel őt jobban. Csak biccent egyet a fejével az öreg felé, de nem szólítja meg, mert most vedelni jött.*
A hozzászólás írója (Reeyissin Wiyafan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.25 14:30:36
*Reeyissin napok óta vándorol, fáradt, éhes és egyértelműen tisztálkodásra szorulna. Végre fellélegezhet, mikor úgy dönt, kicsit felhagy az orra lógatásával, felpillantva meglátja, hogy ez a kőépítmény a falán lógó felirat szerint egy fogadót rejt magában. Nem is kérdés, hogy azonnal be kell mennie. Bár egy pillanatra megtorpan.*
~ Ebben a hőségben biztos, hogy tele lesz. Az kell még nekem, hogy most bájcsevegjen valaki itt velem. ~
*Viszont jelenlegi lelkiállapotában az ivászat utáni vágy erősebb, így belép hát. Az első, amin megakad a szeme egy óriási kályha.*
~ Hideg időben biztosan nagy hasznát veszik. ~
*Aztán érzékeli, hogy vannak bőven a tágas helységben, de nem foglalkozik senkivel. Nem barátkozni jött.
A pult felé tekint, ahol egy vénasszony épp sípcsonton vágja azt a szerencsétlent. Mulattatná a dolog, ha épp lenne hangulata ilyenekhez. Elindul hát ő is arra.*
~ Remélem engem békén hagy azzal a bottal. Nem teszi zsebre, amit tőlem kap, ha engem is elakar kergetni. ~
*A gyerek éppen elmegy, amikor Ree az asszony másik oldalán foglal helyet, eggyel arrébb, a mihez tartás végett, esélyt adva az asszonynak, hogy ne bosszantsa fel őt jobban. Csak biccent egyet a fejével az öreg felé, de nem szólítja meg, mert most vedelni jött.*
A hozzászólás írója (Reeyissin Wiyafan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.25 14:30:36
19010. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-25 10:26:38
Üzenet elküldve: 2024-06-25 10:26:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A tikkasztó hőség elől jó néhányan a fogadó sötétjét választották menedékül. így tesz az anyóka is, aki már hajnalhasadáskor a mezőséget járta, így most elégedetten, növényekkel teli kosárral megpihen egy időre.
A hőn áhított hűvös egészen addig tartott, míg többeknek eszébe nem jutott a hasonlatos ötlet. Így most az öreg nagy bosszúságára, kellemes lazítását penetráns hónaljszagban kell eltöltenie.
Mérges sziszegés közepette csorba pipájára gyújt, hogy valamelyest enyhítse az élményt. Aki szemfüles-orros, az kiérezheti a vegyítményből az ördögvigyor és csattanó maszlag jellegzetes illatát.
A söntés pultja felé kacsázik szélsebesen, majd botjával sípcsonton vág egy akadék kölköt, emigyen helyet csinálva magának. Észre sem véve az ádáz pillantást és morgást, feltornázza magát a szék tetejére. Sikerén felbuzdulva büszkén szortyint egyet, és a kölök képébe fújja a füstjét, hátha elhallgat végre. *
- Nnnna. Csihadj már, süldő.
* A balján a gyerek eloldalog. *
A hőn áhított hűvös egészen addig tartott, míg többeknek eszébe nem jutott a hasonlatos ötlet. Így most az öreg nagy bosszúságára, kellemes lazítását penetráns hónaljszagban kell eltöltenie.
Mérges sziszegés közepette csorba pipájára gyújt, hogy valamelyest enyhítse az élményt. Aki szemfüles-orros, az kiérezheti a vegyítményből az ördögvigyor és csattanó maszlag jellegzetes illatát.
A söntés pultja felé kacsázik szélsebesen, majd botjával sípcsonton vág egy akadék kölköt, emigyen helyet csinálva magának. Észre sem véve az ádáz pillantást és morgást, feltornázza magát a szék tetejére. Sikerén felbuzdulva büszkén szortyint egyet, és a kölök képébe fújja a füstjét, hátha elhallgat végre. *
- Nnnna. Csihadj már, süldő.
* A balján a gyerek eloldalog. *
19009. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-24 21:40:37
Üzenet elküldve: 2024-06-24 21:40:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Ras hiába tesz úgy, mintha a törpe dalára figyelne, gondolatai egészen más, meghódításra váró tengereken bontanak vitorlát. Lelkéből kiszakadt apró fiolák kezdenek táncba a dallamos lant játékra, melyekbe hol groteszk, hol nagyra törő álmai vannak elzárva. Úgy fénylenek, mint azok az apró szentjánosbogarak, melyeket gyerekként oly lelkesen fogott be, hogy aztán gyűjteményét anyjának mutogassa.
Ezért Rové kérdése is olyan, mintha egy vaktól kérdeznék, hogy hogy tetszett neki a festményekből álló kiállítás. A férfi is csak az előadás magával ragadó atmoszféráját érzékeli, de nem tesz kísérletet arra, hogy megértse a rímek mögé rejtett mélyebb jelentést. Valójában most egy cseppet sem érdekli ez az egész felhajtás, ami a fogadóban kialakult.*
- Nem tudom… talán. A csillagok nem egyszerűek. Hol felbukkannak, hol eltűnnek. Mindig úgy tesznek, ahogy épp a kedvük tartja.
*Festi le Rovéna előtt az elmúlt időszakban csillagokkal szerzett tapasztalatát. Ez az apró megjegyzés a magányosan töltött álmatlan éjszakák gyermekeként született meg, de ahogy a mű jelentését, úgy Rovéna homályos szavait is nehezen fogadja be most Ras elméje. Ami nem csoda, hisz az egyik megértéséhez szükség van a másik ismeretére.*
- Hogy mondod? Hogy segíthetne nekünk most egy csillag?
*A zavar kiül a férfi arcára, ám nem sok ideje marad megfejteni Rovéna ábrándjait. Nori, az egész fogadót túlharsogva kiált nekik. Normális esetben ezért Ras egy rosszalló pillantással jutalmazná hugicáját, ám a jelenlegi helyzetben csak örül, hogy végre rendezték új kis házi kedvencével a jelentéktelen nézeteltérésüket, s készen áll arra, hogy bemutassa Mait Rasnak és Rovénának.
A férfi még az arcába tömi az utolsó falat kolbászt, s a kupáját megragadva pattan fel a székről. Szabad balját párjának kínálja fel, hogy belekapaszkodva a két fekete ciklon felé vezesse szerelmét.
Testét minden lépéssel nehezebbnek érzi. Csoda, hogy nem nyílik meg alatt a padló, hogy elnyelje őt, a vállára nehezedő teherrel együtt. Tudja, hogy találnia kell valakit, aki segíthet Rovénán, de mégis hogyan állapítsa meg valakinek a szakértelmét, aki egy olyan megfoghatatlan természetű dologgal foglalkozik, mint az elme?! Eddig nem is gondolkozott ezen, de ahogy egy lehetséges megoldás felé sétálnak, teljesen elbizonytalanodik saját ítélőképességében.*
- Ras.
*Bólint Mai felé a madaras, s rögtönöz egy slampos bemutatkozást, amikor ő és kis galambocskája megállnak közvetlen a páros előtt. Mosolya nem árulja el a benne kavargó kételyeket, arca azt a magabiztosságot tükrözi, amit Nori oly nagyon elő akart belőle kotorni. Milyen kár, hogy ez még mindig csak egy olcsó utánzat, egy álca, amivel Ras a gyengeségeit próbálja palástolni.*
- Akkor rátérhetünk végre az üzletre?
*Belekortyol a hideg sörébe, hogy kissé lehűtse végre a belsejében lobogó kételyeket.*
*Ras hiába tesz úgy, mintha a törpe dalára figyelne, gondolatai egészen más, meghódításra váró tengereken bontanak vitorlát. Lelkéből kiszakadt apró fiolák kezdenek táncba a dallamos lant játékra, melyekbe hol groteszk, hol nagyra törő álmai vannak elzárva. Úgy fénylenek, mint azok az apró szentjánosbogarak, melyeket gyerekként oly lelkesen fogott be, hogy aztán gyűjteményét anyjának mutogassa.
Ezért Rové kérdése is olyan, mintha egy vaktól kérdeznék, hogy hogy tetszett neki a festményekből álló kiállítás. A férfi is csak az előadás magával ragadó atmoszféráját érzékeli, de nem tesz kísérletet arra, hogy megértse a rímek mögé rejtett mélyebb jelentést. Valójában most egy cseppet sem érdekli ez az egész felhajtás, ami a fogadóban kialakult.*
- Nem tudom… talán. A csillagok nem egyszerűek. Hol felbukkannak, hol eltűnnek. Mindig úgy tesznek, ahogy épp a kedvük tartja.
*Festi le Rovéna előtt az elmúlt időszakban csillagokkal szerzett tapasztalatát. Ez az apró megjegyzés a magányosan töltött álmatlan éjszakák gyermekeként született meg, de ahogy a mű jelentését, úgy Rovéna homályos szavait is nehezen fogadja be most Ras elméje. Ami nem csoda, hisz az egyik megértéséhez szükség van a másik ismeretére.*
- Hogy mondod? Hogy segíthetne nekünk most egy csillag?
*A zavar kiül a férfi arcára, ám nem sok ideje marad megfejteni Rovéna ábrándjait. Nori, az egész fogadót túlharsogva kiált nekik. Normális esetben ezért Ras egy rosszalló pillantással jutalmazná hugicáját, ám a jelenlegi helyzetben csak örül, hogy végre rendezték új kis házi kedvencével a jelentéktelen nézeteltérésüket, s készen áll arra, hogy bemutassa Mait Rasnak és Rovénának.
A férfi még az arcába tömi az utolsó falat kolbászt, s a kupáját megragadva pattan fel a székről. Szabad balját párjának kínálja fel, hogy belekapaszkodva a két fekete ciklon felé vezesse szerelmét.
Testét minden lépéssel nehezebbnek érzi. Csoda, hogy nem nyílik meg alatt a padló, hogy elnyelje őt, a vállára nehezedő teherrel együtt. Tudja, hogy találnia kell valakit, aki segíthet Rovénán, de mégis hogyan állapítsa meg valakinek a szakértelmét, aki egy olyan megfoghatatlan természetű dologgal foglalkozik, mint az elme?! Eddig nem is gondolkozott ezen, de ahogy egy lehetséges megoldás felé sétálnak, teljesen elbizonytalanodik saját ítélőképességében.*
- Ras.
*Bólint Mai felé a madaras, s rögtönöz egy slampos bemutatkozást, amikor ő és kis galambocskája megállnak közvetlen a páros előtt. Mosolya nem árulja el a benne kavargó kételyeket, arca azt a magabiztosságot tükrözi, amit Nori oly nagyon elő akart belőle kotorni. Milyen kár, hogy ez még mindig csak egy olcsó utánzat, egy álca, amivel Ras a gyengeségeit próbálja palástolni.*
- Akkor rátérhetünk végre az üzletre?
*Belekortyol a hideg sörébe, hogy kissé lehűtse végre a belsejében lobogó kételyeket.*
19008. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-24 17:55:03
Üzenet elküldve: 2024-06-24 17:55:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Elégedetten bólint visszajelzésképp Norileina pillantására, s ezt követően, mint kiderült, Mai-éra. Az ő feladata itt véget ért, de mivel nem akad oly bátor gavallér, ki meghívná legalább egy italra, saját, tömpe ujjú mancsaiba veszi az irányítást. Úgy ítéli meg, hogy a Mézsör éppen megfelelő az alkalomhoz és 14 arany igazán nem nagy ár érte. Most, hogy teli korsót fog kezében, dolgos lantja pedig újból a hátán pihen, ideje saját magával foglalatoskodnia. Végig futtatja ujjait jobbra néző hajtincseinek sűrűjében, lazábbra engedi vászoningének nyaktól mellkasig húzódó, cikkcakkos madzagsorát, majd vadászatra indul. El is mehetne, hogy még egy-két helyszínen előadja új szerzeményét, ám szomjúságát leszámítva a kíváncsisága is a különvált párosok közelében tartja, legalábbis egyelőre. Nem érdeke befurakodni egyik turbékoló kis csapatba sem, ezért portyázó barna szemeinek célpontjai a helyiségben tartózkodó férfiak, melynek gyümölcseként hamar ráakad egy szimpatikus példányra. Csábos mosolyt villantva és egyik büszkeségét ringatva közelíti meg, majd kedélyes beszélgetésbe elegyedik vele. A konkurenciánál lefoglalt szobája elég tágas ahhoz, hogy második és egyben utolsó éjszakáját ne egymagában töltse, ha tervei szerint alakul minden.
Eközben fél füllel el-elcsípi alkalmi kompániájának mondatait. Néha az emberférfi általa szépnek talált szempárját is elhagyja Vesla, hogy lopva Noriék felé sandítson, kifigyelve újraegyesülésük boldog pillanatait.*
*Elégedetten bólint visszajelzésképp Norileina pillantására, s ezt követően, mint kiderült, Mai-éra. Az ő feladata itt véget ért, de mivel nem akad oly bátor gavallér, ki meghívná legalább egy italra, saját, tömpe ujjú mancsaiba veszi az irányítást. Úgy ítéli meg, hogy a Mézsör éppen megfelelő az alkalomhoz és 14 arany igazán nem nagy ár érte.
Most, hogy teli korsót fog kezében, dolgos lantja pedig újból a hátán pihen, ideje saját magával foglalatoskodnia. Végig futtatja ujjait jobbra néző hajtincseinek sűrűjében, lazábbra engedi vászoningének nyaktól mellkasig húzódó, cikkcakkos madzagsorát, majd vadászatra indul. El is mehetne, hogy még egy-két helyszínen előadja új szerzeményét, ám szomjúságát leszámítva a kíváncsisága is a különvált párosok közelében tartja, legalábbis egyelőre. Nem érdeke befurakodni egyik turbékoló kis csapatba sem, ezért portyázó barna szemeinek célpontjai a helyiségben tartózkodó férfiak, melynek gyümölcseként hamar ráakad egy szimpatikus példányra. Csábos mosolyt villantva és egyik büszkeségét ringatva közelíti meg, majd kedélyes beszélgetésbe elegyedik vele. A konkurenciánál lefoglalt szobája elég tágas ahhoz, hogy második és egyben utolsó éjszakáját ne egymagában töltse, ha tervei szerint alakul minden.Eközben fél füllel el-elcsípi alkalmi kompániájának mondatait. Néha az emberférfi általa szépnek talált szempárját is elhagyja Vesla, hogy lopva Noriék felé sandítson, kifigyelve újraegyesülésük boldog pillanatait.*
19007. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-23 12:01:52
Üzenet elküldve: 2024-06-23 12:01:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Hogy ki, mit gondol, azt ő természetesnek venné. Idegenre bízni egy ilyen problémát nagy és nehéz döntés. Nori-t pedig bármennyire szereti, a megbízhatóság ténye képlékeny. Nem azért, mert ő ne bízna benne, hanem, mert tudja jól, hogy a józanész némi hiánya, vagy annak torzultsága néha napján nem a megfelelő reakciókat csalja elő a lányban. Attól, mindennek ellenére nem fél, hogy egyszer az ő keze által múlik ki majd az élete, de jól tudja, hogy akarva-akaratlanul is épp annyi esély van arra, hogy bántsa, mint hogy nem.*
- Tudom, Nori. *Nyugtázza csak ennyivel, hiszen tényleg tudja, hogy nem akarattal tette. Nem Nori akaratával. Lil más, őt néha meg tudja törni, de a hirtelen felülkerekedésre és a saját meglepődésére még nem volt ideje kidolgozni terveket, így hát számolni kell a ténnyel, hogy nem az utolsó hasonló helyzete volt. De, bár a másik nem tudja, mégis a testvére a családja egyetlen olyan tagja, akit foggal-körömmel óvna és szeretné, hogy igazán az élete része legyen. Meg kell tanulnia viszont nem szimbiózisban létezni vele, hanem megfelelő határokat betartani. Határok, amiket a feketeség kevéssé ismer, mint az a következő mondataiból is kiderül.*
- Ragad rád valami, abból, amiket magyarázok ugye? *Nevet fel, már nem megzabolázva vonásait, tényleg elmúlt a rossz érzés, s már csak a lány van neki, még a körötte lévők is eltörpülnek.* - De nem mindenkinek jó ugyanaz. Én azért akartam, mert meg tudok vele küzdeni. Ép vagyok. Ha valaki nem az, akkor cseppet sem biztos, hogy a rázúdított fájdalom ne taszítaná még sötétebb vermekbe… vagy, törné szilánkokra, mint téged.
*Csak elmélkedik, közben pedig némileg okít is, hogy értse már meg a lány, hogy a remek kis ötlete nem mindenkinél hasznos. Persze az a nő, akit ide hozott, hogy segítsen rajta, meglehet, hogy nem azért feledi el önmagát, mert nem lenne elég egészséges. Ha mágia van a dologban, azzal még ő sem tudna mit kezdeni, na de ez a jövő zenéje. Ez még ki kell derüljön.
Szeretne válaszolni, de a törpe színre lép, s hangja nyomán elfeled mindent, ami eddig történt. Azt is, ahol van. A felcsendülő dallam első hangjával magához ragadja osztatlan figyelmét, s úgy bámulja a „kis” alakot, mintha az övé lenne az egész világ. Vagy az övék. Ketten vannak benne és a mondatokhoz társított képei, érzelmei, amik úgy ölelik körbe, hogy úszik annak karjaiban. Látja a testvérét, hozzá társítja a rózsát, s szinte egybeolvadva képzeli őket, azzal egyetemben, hogy a tüskéje bizony sokszor szakítja fel alabástrom bőrének puha vonalait, ezzel kárt téve benne. Mégis határtalan a szeretet irányába. Az ígéret, ami elhangzik, már benne is megszületett a rezidencián, mikor Luni-val beszélgetve ébredt rá, hogy ott akar vele lenni, óvni, s megmutatni, hogy ő lesz, aki mindig marad. Tudja, hogy annak ártó tüskéi nem akarják őt bántani, de nem hazudtolhatja meg önmagát, mert a részei, s meg kell tanulnia a csillagnak úgy beragyogni, hogy biztonságos legyen. Szemeibe csak azért nem gyűlnek a könnyek, mert a felismerés sokkal erősebb annál, hogy őt akarja, s többé nem fogja elveszíteni. Mikor vége a dalnak, csak áll, fagyott tekintettel, s a benne kavargó megannyi érzéssel, szeretne még kicsit a hatása alatt lenni, de a láthatóan zavarba jött feketeség máris átkiabál az egész Pegazuson, hogy ne hagyja meg neki ezt az álom utáni édes ébredési időszakot. Elkapja a karját, nem érdekelve, hogy azok a bizonyosak rájuk néznek-e, vagy netán az egész fogadó.*
- Várjál már, hadd egyenek. Ez… ez az, amivel ki akartál engesztelni? *Ugyan nem kérdezett rá akkor, amikor kiejtette a száján, s bemutatta távolról a bárdot, de most összeállt a kép. Hálásan néz Ves-re, majd fordul vissza a lányhoz.* - Nori, ez szebb, mint amit valaha eltudtam képzelni. Értem még senki nem tett ilyet. *Ölelése hirtelen, de sokatmondó, nem akarja elengedni sem, ha kell, örökre a tüskés fekete rózsát ölelgetné, még ha fáj is. De itt túl sokan vannak, lesz még mit megbeszélniük kettejüknek is, viszont talán most nem ennek van itt az ideje. Elengedi hát és készen áll végre arra, hogy megtudja, milyen feladatot is bíznak majd rá. Ha rábíznak.*
*Hogy ki, mit gondol, azt ő természetesnek venné. Idegenre bízni egy ilyen problémát nagy és nehéz döntés. Nori-t pedig bármennyire szereti, a megbízhatóság ténye képlékeny. Nem azért, mert ő ne bízna benne, hanem, mert tudja jól, hogy a józanész némi hiánya, vagy annak torzultsága néha napján nem a megfelelő reakciókat csalja elő a lányban. Attól, mindennek ellenére nem fél, hogy egyszer az ő keze által múlik ki majd az élete, de jól tudja, hogy akarva-akaratlanul is épp annyi esély van arra, hogy bántsa, mint hogy nem.*
- Tudom, Nori. *Nyugtázza csak ennyivel, hiszen tényleg tudja, hogy nem akarattal tette. Nem Nori akaratával. Lil más, őt néha meg tudja törni, de a hirtelen felülkerekedésre és a saját meglepődésére még nem volt ideje kidolgozni terveket, így hát számolni kell a ténnyel, hogy nem az utolsó hasonló helyzete volt. De, bár a másik nem tudja, mégis a testvére a családja egyetlen olyan tagja, akit foggal-körömmel óvna és szeretné, hogy igazán az élete része legyen. Meg kell tanulnia viszont nem szimbiózisban létezni vele, hanem megfelelő határokat betartani. Határok, amiket a feketeség kevéssé ismer, mint az a következő mondataiból is kiderül.*
- Ragad rád valami, abból, amiket magyarázok ugye? *Nevet fel, már nem megzabolázva vonásait, tényleg elmúlt a rossz érzés, s már csak a lány van neki, még a körötte lévők is eltörpülnek.* - De nem mindenkinek jó ugyanaz. Én azért akartam, mert meg tudok vele küzdeni. Ép vagyok. Ha valaki nem az, akkor cseppet sem biztos, hogy a rázúdított fájdalom ne taszítaná még sötétebb vermekbe… vagy, törné szilánkokra, mint téged.
*Csak elmélkedik, közben pedig némileg okít is, hogy értse már meg a lány, hogy a remek kis ötlete nem mindenkinél hasznos. Persze az a nő, akit ide hozott, hogy segítsen rajta, meglehet, hogy nem azért feledi el önmagát, mert nem lenne elég egészséges. Ha mágia van a dologban, azzal még ő sem tudna mit kezdeni, na de ez a jövő zenéje. Ez még ki kell derüljön.
Szeretne válaszolni, de a törpe színre lép, s hangja nyomán elfeled mindent, ami eddig történt. Azt is, ahol van. A felcsendülő dallam első hangjával magához ragadja osztatlan figyelmét, s úgy bámulja a „kis” alakot, mintha az övé lenne az egész világ. Vagy az övék. Ketten vannak benne és a mondatokhoz társított képei, érzelmei, amik úgy ölelik körbe, hogy úszik annak karjaiban. Látja a testvérét, hozzá társítja a rózsát, s szinte egybeolvadva képzeli őket, azzal egyetemben, hogy a tüskéje bizony sokszor szakítja fel alabástrom bőrének puha vonalait, ezzel kárt téve benne. Mégis határtalan a szeretet irányába. Az ígéret, ami elhangzik, már benne is megszületett a rezidencián, mikor Luni-val beszélgetve ébredt rá, hogy ott akar vele lenni, óvni, s megmutatni, hogy ő lesz, aki mindig marad. Tudja, hogy annak ártó tüskéi nem akarják őt bántani, de nem hazudtolhatja meg önmagát, mert a részei, s meg kell tanulnia a csillagnak úgy beragyogni, hogy biztonságos legyen. Szemeibe csak azért nem gyűlnek a könnyek, mert a felismerés sokkal erősebb annál, hogy őt akarja, s többé nem fogja elveszíteni. Mikor vége a dalnak, csak áll, fagyott tekintettel, s a benne kavargó megannyi érzéssel, szeretne még kicsit a hatása alatt lenni, de a láthatóan zavarba jött feketeség máris átkiabál az egész Pegazuson, hogy ne hagyja meg neki ezt az álom utáni édes ébredési időszakot. Elkapja a karját, nem érdekelve, hogy azok a bizonyosak rájuk néznek-e, vagy netán az egész fogadó.*
- Várjál már, hadd egyenek. Ez… ez az, amivel ki akartál engesztelni? *Ugyan nem kérdezett rá akkor, amikor kiejtette a száján, s bemutatta távolról a bárdot, de most összeállt a kép. Hálásan néz Ves-re, majd fordul vissza a lányhoz.* - Nori, ez szebb, mint amit valaha eltudtam képzelni. Értem még senki nem tett ilyet. *Ölelése hirtelen, de sokatmondó, nem akarja elengedni sem, ha kell, örökre a tüskés fekete rózsát ölelgetné, még ha fáj is. De itt túl sokan vannak, lesz még mit megbeszélniük kettejüknek is, viszont talán most nem ennek van itt az ideje. Elengedi hát és készen áll végre arra, hogy megtudja, milyen feladatot is bíznak majd rá. Ha rábíznak.*
19006. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-21 20:51:33
Üzenet elküldve: 2024-06-21 20:51:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Még szerencse, hogy a többi vendég lármája miatt nem hallja, hogy Clion és Rovéna arról beszélgetnek, hogy egyáltalán nem bíznak meg benne, mert akkor Nori valószínűleg végtelenül szomorú, csalódott és dühös is lenne egyszerre, ami akár még rosszabb forgatókönyvhöz is vezethetne. Ehelyett kezd visszatérni az életkedve, miután Mai biztosítja őt arról, hogy igazából örül neki, és nem tervezte örökre magára hagyni.*
- Tudom, hogy fájt, de nem akartam. Fogalmam sincs, hogy mondjam ezt el neked. A lényeg, hogy mindketten itt vagyunk. *Sóhajt egy nagyot. Az a bizonyos fekete szív legalább a láncai alól feloldozást nyer így, hogy a testvérévé fogadott lány most őt fogadta vissza az életébe.
A rémálmok újbóli említésekor a feketeség csak játékosan kuncog, mert észreveszi Mai reakciójában azt az apró jelet, hogy annyira ő sem tartja elveszett ötletnek a lehetőséget, csak kár, hogy Clion teljes mértékben elzárkózik előle.*
- Komoly. Az emlékek csak úgy huss, eltűnnek, de ugyanolyan drasztikus módszerekkel vissza is lehet őket csinálni… vagy nem? *Kérdezi úgy, mintha ő maga is valami lélekfilozófus lenne, de ilyen téren természetesen nyomába sem érhet fél-elf barátnőjének.*
- Köszönöm! *válaszolja lelkesen, mikor Mai igent mond a felkérésre, és akkor társai felé pillant.*
- Clion az egész életemben megvédett engem. Legutóbb megtudtam tőle azt is, hogy még akkor is, mikor én nem akartam, hogy megvédjen. Rovéná-t nem ismerem. Most láttam először, de a nevét már végtelenszer hallottam Clion-tól. Azt hiszem, hogy többet jelent neki ő, mint én. *Húzza félre a száját, és talán még siránkozna emiatt egy kicsit, ha nem halkulna el hirtelen minden zene és más hangforrás a fogadóban, és nem szegeződne tengernyi szempár a dalnokra.*
~Ó jajj, itt?! Mindenki előtt? Hé, én azt akartam, hogy csak Mai-nak… add… elő…~
*Nem tud mit tenni, a fogadó népe előtt felcsendül a nóta, aminek létezése arra hivatott, hogy kiengesztelje az ő kedvenc barátnőjét. Fejét hirtelen visszakapja Mai irányába, az ő fehéres bőre pedig annyira elvörösödik, hogy bárki összetéveszthetné egy paradicsommal. Vesla eléggé kellemetlen helyzetbe hozza őt az egyébként gyönyörű és végtelenül találó dalával, Nori-t egy idő után a szégyenlősködés helyett mégis az kezdi érdekelni, hogy vajon mit szól a lány a kiengesztelés módjához és magához a költeményhez.
Mikor véget ér az előadás, és a fogadóban ülők is magukhoz térnek a trubadúr káprázatos fellépése után, Nori végül nem kérdez rá arra, hogy tetszett-e mindez Mai-nak, csak vet egy végtelenül hálás pillantást Vesla irányába, aztán már újra Clion-ékat vizslatja.*
- Akkor bemutatlak nekik. Clion! Ne zabáljatok már annyit, figyeljetek ide egy kicsit! Mai segít nekünk. Megmondtam, hogy bízhatunk benne. *Szakítja félbe az esetleges bájcsevejt a turbékoló pár között.*
*Még szerencse, hogy a többi vendég lármája miatt nem hallja, hogy Clion és Rovéna arról beszélgetnek, hogy egyáltalán nem bíznak meg benne, mert akkor Nori valószínűleg végtelenül szomorú, csalódott és dühös is lenne egyszerre, ami akár még rosszabb forgatókönyvhöz is vezethetne. Ehelyett kezd visszatérni az életkedve, miután Mai biztosítja őt arról, hogy igazából örül neki, és nem tervezte örökre magára hagyni.*
- Tudom, hogy fájt, de nem akartam. Fogalmam sincs, hogy mondjam ezt el neked. A lényeg, hogy mindketten itt vagyunk. *Sóhajt egy nagyot. Az a bizonyos fekete szív legalább a láncai alól feloldozást nyer így, hogy a testvérévé fogadott lány most őt fogadta vissza az életébe.
A rémálmok újbóli említésekor a feketeség csak játékosan kuncog, mert észreveszi Mai reakciójában azt az apró jelet, hogy annyira ő sem tartja elveszett ötletnek a lehetőséget, csak kár, hogy Clion teljes mértékben elzárkózik előle.*
- Komoly. Az emlékek csak úgy huss, eltűnnek, de ugyanolyan drasztikus módszerekkel vissza is lehet őket csinálni… vagy nem? *Kérdezi úgy, mintha ő maga is valami lélekfilozófus lenne, de ilyen téren természetesen nyomába sem érhet fél-elf barátnőjének.*
- Köszönöm! *válaszolja lelkesen, mikor Mai igent mond a felkérésre, és akkor társai felé pillant.*
- Clion az egész életemben megvédett engem. Legutóbb megtudtam tőle azt is, hogy még akkor is, mikor én nem akartam, hogy megvédjen. Rovéná-t nem ismerem. Most láttam először, de a nevét már végtelenszer hallottam Clion-tól. Azt hiszem, hogy többet jelent neki ő, mint én. *Húzza félre a száját, és talán még siránkozna emiatt egy kicsit, ha nem halkulna el hirtelen minden zene és más hangforrás a fogadóban, és nem szegeződne tengernyi szempár a dalnokra.*
~Ó jajj, itt?! Mindenki előtt? Hé, én azt akartam, hogy csak Mai-nak… add… elő…~
*Nem tud mit tenni, a fogadó népe előtt felcsendül a nóta, aminek létezése arra hivatott, hogy kiengesztelje az ő kedvenc barátnőjét. Fejét hirtelen visszakapja Mai irányába, az ő fehéres bőre pedig annyira elvörösödik, hogy bárki összetéveszthetné egy paradicsommal. Vesla eléggé kellemetlen helyzetbe hozza őt az egyébként gyönyörű és végtelenül találó dalával, Nori-t egy idő után a szégyenlősködés helyett mégis az kezdi érdekelni, hogy vajon mit szól a lány a kiengesztelés módjához és magához a költeményhez.
Mikor véget ér az előadás, és a fogadóban ülők is magukhoz térnek a trubadúr káprázatos fellépése után, Nori végül nem kérdez rá arra, hogy tetszett-e mindez Mai-nak, csak vet egy végtelenül hálás pillantást Vesla irányába, aztán már újra Clion-ékat vizslatja.*
- Akkor bemutatlak nekik. Clion! Ne zabáljatok már annyit, figyeljetek ide egy kicsit! Mai segít nekünk. Megmondtam, hogy bízhatunk benne. *Szakítja félbe az esetleges bájcsevejt a turbékoló pár között.*
19005. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-21 20:32:36
Üzenet elküldve: 2024-06-21 20:32:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Mivel Zeexet elég jól ismeri, és úgy véli, hogy valamennyire a tőle várható reakciót és szavainak a tartalmát is képes kiszámítani, megint a másik ember köti le inkább a figyelmét, aki valamiért egyre rokonszenvesebb neki, bár mindennek a miértjét nem tudja megmagyarázni magának. De talán nem is kell, mert hasonlót inkább csak érezni lehet.
Amit mond mindenesetre határozottan szórakoztató a számára.*
- Van ez így. *jegyzi meg csak úgy mellékesen, de rövid kis nevetés után és saját magához képest mindenképpen kedves mosollyal, még két nagyobb korty sör után, az ami által adott lökés talán kell ahhoz, hogy kimondja a következő mondatokat is ezek után.*
- Kislányként valamiért azt hittem, hogy minden nappali felhő az éjjeli tábortüzek füstjéből száll fel az égre. A csillagok pedig talán csak tábortüzek, amit az égi orkok és szellemek gyújtanak.
*Persze ezek nagyon buta gondolatok voltak és csak azért ismerte el őket, mert Adi is megtett ilyesmit az embereken kívüli népekkel kapcsolatban. Viszont miért is gondolt volna másra?
Újabb felvetésein kicsit talán hosszabban gondolkodik el, de ez jelen szempontjából
sokkal fontosabb az általa távolinak érzett gyerekkor emlékeinél.*
- Én biztosan mennék, előbb-utóbb biztos, ha vissza is jönnék végül, akkor is olyan messze mennék amennyire csak tudnék. *mosolyodik el ezek után.* Bármilyen szép egy hely, ahol ott van minden, ami kell neked, akkor sem tudhatod, hogy máshol nincsenek-e szebb helyek, ahol nem jobb minden. Ez nekem kicsit olyan, mintha sohasem kóstolnád meg a barna sört, mert a világos már ízlett. Vagy nem érdekelne milyen íze van egy tyúknak, mert már a farkas is nagyon ízlett. Persze, kell egy biztos pont, végül is, ezért telepedtem le én is itt. De, hogy sose hagyjam el Artheniort még egy pár napra sem, az... lehetetlen.
*Igazából különös ez, mert már egy ideje töpreng azon, hogy vajon tényleg jó döntést hozott-e azzal, amikor elhagyta a törzsét, és a szabad vándorlás és vadászat helyett itt kezdett el élni. Sok szempontból persze, nagyon is, ezzel sosem volt vitája önmagával. Így legalább nem kell a mások által neki szánt életet élnie, hanem választhatott magának egy teljesen újat és másikat, olyat, amiben sokkal több lehetőség rejlik. De, hogy hosszabb távon végül is milyen hatással van és lesz rá a város, az már teljesen más kérdés, az talán igazán most tisztult ki benne, hogy elgondolkodott Adi kérdésén és hangosan kimondta a választ.*
- Muszáj is lesz valami köztes ösvényt találni nekem is. Sem nem vándorolhatok, sem nem maradhatok itt örökké. Mindkettő rossz és egyik sem jó.
*Mivel itt és most, és pont ebben a társaságban, egy ismeretlen ember és Zeekx társaságában képtelelen tovább gondolni mindezt a gondolatot nem is nagyon erőlteti. A jövő ráér ameddig nem lesz majd muszáj.
Amit képtelen figyelmen kívül hagyni az sokkal inkább még mindig Zeekx szülővárosa, vagyis amit róla beszélnek.
Éppen elég szomorú, hogy az orkok közül is sokan hajlandóak egy ilyen hely fenntartóivá válni, amiről beszélnek.
Ehhez képest az ő kis nomád törzse a maga hagyományaival, ami különösen a fiatal nőstényeket kötötte gúzsba, maga volt a szabadság. Ugyan nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy miért, de valahogy ösztönös undort érez, ha arra gondol, hogy vannak távoli rokonai, akik segítenek fenntartani egy olyan város rendjét, amiről Zeekx mesélt.
A fiú lelkivilágáért mindenesetre nem aggódik egy cseppet sem. Többszörösen bizonyította már neki, és a mostani beszélgetés alatt nagyon is, hogyha nem az otthoni előítéletekből indul ki, akkor a fiú igenis erős férfi, ez pedig jó érzéssel tölti el.
Noha, ezt nyilván nem mondhatja ki hangosan, de erre a gondolatra iszik pár nagy korty sört.*
- Szerintem mindketten gyávák vagytok. *jelenti ki, de ebből a kijelentésből hiányzik a lenézés, majdnem még el is mosolyodik.*
- De! *és ismét egy hangsúlyos "de" a részéről* otthon megvetnének ezért, viszont szerintem élni még gyáván is jobb, mint meghalni egy reménytelen harcban, feleslegesen.
*Ugyanakkor korábbi ötletét sem képes elengedni, ha ellentmondás az egész, amit mondani készül még, ha nem.*
- De fegyver lehet egy darab kő is, vagy akár egy hegyes nyárs, amivel szalonnát sütnél. Egy vastag bot. Fagyott húsdarab, vagy főzésből visszamaradt, de még forró zsír. Csont, üvegszilánk, jégcsap, fakupa, egy idomított farkas, de még egy vadcsapdának szánt gödör is! *sorolja kissé lelkesen hirtelen jött ötleteit. Nem vonzódik betegesen a gyilkoláshoz, ezt pedig elég jól példázza, hogy még kakasa és tyúkjai is élnek, de jó eséllyel asztaltársainál természetesebbnek tartja és hirtelen talán kreatívabb ötletek is merülnek fel benne arra nézve, hogy hogyan lehetne megölni azokat, akikért annyira minden bizonnyal nem is lenne kár.*
- Bármi, ami kemény, vagy forró, hegyes, éles, vagy éppen jéghideg, és csapdákat is lehet csinálni azért, amire nem számít a másik, és pont azért nem, mert erősebb, vagy csk annak hiszi magát. Ha még sosem történt volna olyan, hogy a gyengének tartott legyőzi az erősbbet, teljesen más lenne most minden.
*Aztán a feltámadt lelkesedés talán láthatóan kicsit le is lohad. Ő maga sem tudja, hogy emlék, legenda, vagy pusztán csak annak hatására, hogy olyan érzése van, hogy elve feleslegesen beszél. Mert most tényleg, mi a szellemekért érdekelje őt egy olyan város lakóinak a sorsa, akik nem képesek önmagukért kiállni és ölni, amikor lényegében szinte mindenből lehet fegyver, amit egy értelmes lény fegyverként használni akar?
Aki ennyit sem tud az örök törvényből felfogni, az meg is érdemli a sorsát. Ő legalább annyira képes volt, hogy lelépett, és még a banya csont áldozótőrét is lenyúlta. Ugyan azóta sem áldozott fel vele semmilyen élőlényt a szellemeknek, mégis teljesen biztos benne, hogy nála jobb helyen van ez a tőr, és kész.
Valamennyire mégis zavarban van, és éppen a korábban már átgondoltak miatt. Zeekx eddig a lányt ismerte belőle, aki új és szabad életet akart. Adi pedig talán az orkot láthatta benne itt evés és ivás közben, aki nem úgy viselkedett, mint ahogyan átlagos egy orkot eddig elképzelt magának.
Most pedig előtört azért egy kicsit belőle mégis az, aki szintén ő maga. Nem is agressziónak nevezné, amit érez, inkább hitnek, vagy valami ilyesminek, de ahhoz mindenképpen köze van, amit ő szabadságnak érez, nem véletlenül nem tudta már elfogadni azt sem gondolatban korábban, hogy neki nem szellemek, hanem magához hasonló közönséges halandók engedélyét kellene kérnie ahhoz, hogy egy erdőben vadásszon.*
- Sokszor látszat csak az erő. *mondja ezek után, nem is fejtve ki már mindezt, inkább csak iszik helyette két újabb nagy kortyot.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.21 20:54:52
*Mivel Zeexet elég jól ismeri, és úgy véli, hogy valamennyire a tőle várható reakciót és szavainak a tartalmát is képes kiszámítani, megint a másik ember köti le inkább a figyelmét, aki valamiért egyre rokonszenvesebb neki, bár mindennek a miértjét nem tudja megmagyarázni magának. De talán nem is kell, mert hasonlót inkább csak érezni lehet.
Amit mond mindenesetre határozottan szórakoztató a számára.*
- Van ez így. *jegyzi meg csak úgy mellékesen, de rövid kis nevetés után és saját magához képest mindenképpen kedves mosollyal, még két nagyobb korty sör után, az ami által adott lökés talán kell ahhoz, hogy kimondja a következő mondatokat is ezek után.*
- Kislányként valamiért azt hittem, hogy minden nappali felhő az éjjeli tábortüzek füstjéből száll fel az égre. A csillagok pedig talán csak tábortüzek, amit az égi orkok és szellemek gyújtanak.
*Persze ezek nagyon buta gondolatok voltak és csak azért ismerte el őket, mert Adi is megtett ilyesmit az embereken kívüli népekkel kapcsolatban. Viszont miért is gondolt volna másra?
Újabb felvetésein kicsit talán hosszabban gondolkodik el, de ez jelen szempontjából
sokkal fontosabb az általa távolinak érzett gyerekkor emlékeinél.*
- Én biztosan mennék, előbb-utóbb biztos, ha vissza is jönnék végül, akkor is olyan messze mennék amennyire csak tudnék. *mosolyodik el ezek után.* Bármilyen szép egy hely, ahol ott van minden, ami kell neked, akkor sem tudhatod, hogy máshol nincsenek-e szebb helyek, ahol nem jobb minden. Ez nekem kicsit olyan, mintha sohasem kóstolnád meg a barna sört, mert a világos már ízlett. Vagy nem érdekelne milyen íze van egy tyúknak, mert már a farkas is nagyon ízlett. Persze, kell egy biztos pont, végül is, ezért telepedtem le én is itt. De, hogy sose hagyjam el Artheniort még egy pár napra sem, az... lehetetlen.
*Igazából különös ez, mert már egy ideje töpreng azon, hogy vajon tényleg jó döntést hozott-e azzal, amikor elhagyta a törzsét, és a szabad vándorlás és vadászat helyett itt kezdett el élni. Sok szempontból persze, nagyon is, ezzel sosem volt vitája önmagával. Így legalább nem kell a mások által neki szánt életet élnie, hanem választhatott magának egy teljesen újat és másikat, olyat, amiben sokkal több lehetőség rejlik. De, hogy hosszabb távon végül is milyen hatással van és lesz rá a város, az már teljesen más kérdés, az talán igazán most tisztult ki benne, hogy elgondolkodott Adi kérdésén és hangosan kimondta a választ.*
- Muszáj is lesz valami köztes ösvényt találni nekem is. Sem nem vándorolhatok, sem nem maradhatok itt örökké. Mindkettő rossz és egyik sem jó.
*Mivel itt és most, és pont ebben a társaságban, egy ismeretlen ember és Zeekx társaságában képtelelen tovább gondolni mindezt a gondolatot nem is nagyon erőlteti. A jövő ráér ameddig nem lesz majd muszáj.
Amit képtelen figyelmen kívül hagyni az sokkal inkább még mindig Zeekx szülővárosa, vagyis amit róla beszélnek.
Éppen elég szomorú, hogy az orkok közül is sokan hajlandóak egy ilyen hely fenntartóivá válni, amiről beszélnek.
Ehhez képest az ő kis nomád törzse a maga hagyományaival, ami különösen a fiatal nőstényeket kötötte gúzsba, maga volt a szabadság. Ugyan nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy miért, de valahogy ösztönös undort érez, ha arra gondol, hogy vannak távoli rokonai, akik segítenek fenntartani egy olyan város rendjét, amiről Zeekx mesélt.
A fiú lelkivilágáért mindenesetre nem aggódik egy cseppet sem. Többszörösen bizonyította már neki, és a mostani beszélgetés alatt nagyon is, hogyha nem az otthoni előítéletekből indul ki, akkor a fiú igenis erős férfi, ez pedig jó érzéssel tölti el.
Noha, ezt nyilván nem mondhatja ki hangosan, de erre a gondolatra iszik pár nagy korty sört.*
- Szerintem mindketten gyávák vagytok. *jelenti ki, de ebből a kijelentésből hiányzik a lenézés, majdnem még el is mosolyodik.*
- De! *és ismét egy hangsúlyos "de" a részéről* otthon megvetnének ezért, viszont szerintem élni még gyáván is jobb, mint meghalni egy reménytelen harcban, feleslegesen.
*Ugyanakkor korábbi ötletét sem képes elengedni, ha ellentmondás az egész, amit mondani készül még, ha nem.*
- De fegyver lehet egy darab kő is, vagy akár egy hegyes nyárs, amivel szalonnát sütnél. Egy vastag bot. Fagyott húsdarab, vagy főzésből visszamaradt, de még forró zsír. Csont, üvegszilánk, jégcsap, fakupa, egy idomított farkas, de még egy vadcsapdának szánt gödör is! *sorolja kissé lelkesen hirtelen jött ötleteit. Nem vonzódik betegesen a gyilkoláshoz, ezt pedig elég jól példázza, hogy még kakasa és tyúkjai is élnek, de jó eséllyel asztaltársainál természetesebbnek tartja és hirtelen talán kreatívabb ötletek is merülnek fel benne arra nézve, hogy hogyan lehetne megölni azokat, akikért annyira minden bizonnyal nem is lenne kár.*
- Bármi, ami kemény, vagy forró, hegyes, éles, vagy éppen jéghideg, és csapdákat is lehet csinálni azért, amire nem számít a másik, és pont azért nem, mert erősebb, vagy csk annak hiszi magát. Ha még sosem történt volna olyan, hogy a gyengének tartott legyőzi az erősbbet, teljesen más lenne most minden.
*Aztán a feltámadt lelkesedés talán láthatóan kicsit le is lohad. Ő maga sem tudja, hogy emlék, legenda, vagy pusztán csak annak hatására, hogy olyan érzése van, hogy elve feleslegesen beszél. Mert most tényleg, mi a szellemekért érdekelje őt egy olyan város lakóinak a sorsa, akik nem képesek önmagukért kiállni és ölni, amikor lényegében szinte mindenből lehet fegyver, amit egy értelmes lény fegyverként használni akar?
Aki ennyit sem tud az örök törvényből felfogni, az meg is érdemli a sorsát. Ő legalább annyira képes volt, hogy lelépett, és még a banya csont áldozótőrét is lenyúlta. Ugyan azóta sem áldozott fel vele semmilyen élőlényt a szellemeknek, mégis teljesen biztos benne, hogy nála jobb helyen van ez a tőr, és kész.
Valamennyire mégis zavarban van, és éppen a korábban már átgondoltak miatt. Zeekx eddig a lányt ismerte belőle, aki új és szabad életet akart. Adi pedig talán az orkot láthatta benne itt evés és ivás közben, aki nem úgy viselkedett, mint ahogyan átlagos egy orkot eddig elképzelt magának.
Most pedig előtört azért egy kicsit belőle mégis az, aki szintén ő maga. Nem is agressziónak nevezné, amit érez, inkább hitnek, vagy valami ilyesminek, de ahhoz mindenképpen köze van, amit ő szabadságnak érez, nem véletlenül nem tudta már elfogadni azt sem gondolatban korábban, hogy neki nem szellemek, hanem magához hasonló közönséges halandók engedélyét kellene kérnie ahhoz, hogy egy erdőben vadásszon.*
- Sokszor látszat csak az erő. *mondja ezek után, nem is fejtve ki már mindezt, inkább csak iszik helyette két újabb nagy kortyot.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.21 20:54:52
19004. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-21 19:24:08
Üzenet elküldve: 2024-06-21 19:24:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*A férfi szavainak nyomán kettős érzései támadnak. Egyrészt rájön, hogy állandó gyanakvása mások iránt mégsem újkeletű lehet, s nem az elvesztett emlékei okán érzett bizonytalanság szüli. Ha ez igaz, annak ellenére sem különbözik teljesen az egykori Rovénától, hogy fogalma sincs, milyen személy volt. Ugyanakkor ha csak ez az egyetlen, ami változatlan maradt, önmagában nem olyasminek tűnik, ami túl sokat érne. Neki mégis bele kell kapaszkodnia minden vékony szalmaszálba.*
- Azt hiszem, te meg én még így is elég jól együtt tudunk működni, Rasti. *mosolyodik el felcsillanó szemekkel, amint ráeszmél, mennyire hasonlóan gondolkodnak. Semmi oka tovább magyarázkodni, Rasdeher azonnal megérti őt.*
- Így minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. *teszi hozzá ugyanazzal a mosollyal. Sötétbarna szemeivel néhány másodpercig mélyen a tengzöldekbe réved, majd folytatja az almabor és a csirke elfogyasztását anélkül, hogy bármi egyebet mondana. Emlékezhetne rá, hogy nem is oly rég Ras mondott neki valami hasonlót, ha átkozott kis agytekervényei nem döntenek úgy, hogy ismét kidobják az elmúlt napok, hatok, hónapok eseményeit. A tengerszemű fantom talán meggondolta magát azóta, most azonban Rové az, akiben hasonló benyomást kelt a kettejük közt lévő homályos kapcsolat.
Amíg a sültet falatozza, vet egy pillantást Noriék felé. Nem bámul zavaróan, de érdekli, mire jut egymással a két nő. Nem kívánja magának a páros korábbi sérelmeinek mérgező árnyékát. Bosszúszomjas orvosok nélkül is van már elég baja a fejének. Valaki megbízhatóra van szüksége, és a körülmények ellenére akár ez a fél-elf is lehet az. Igyekszik nem szem elől téveszteni, ám látóterébe ekkor Vesla lantot szorongató alakja sétál be. Pillantása átröppen a helyet foglaló törpére, s a következő pillanatban a beálló csendben fel is csendülnek az első akkordok. A fekete virág allegóriájában hamar megsejti Norileinát, így kihasználva, hogy a legtöbben valószínűleg a bárd énekét figyelik, ő visszafordítja őzszemeit a dal valódi címzettjeire.*
- Hmm, jó hangja van a törpének! Mit gondolsz Rasti, vajon a csillagok visszajönnek, ha énekelnek nekik? *szólal meg egyszerre lelkes és tűnődő arckifejezéssel, amikor a dal után a fogadó többi vendége is visszatér a saját dolgához, s újra beáll az ilyen helyekre jellemző alapzaj.*
- Némi szerencsével az a mi dolgunkat is megkönnyítheti. *teszi hozzá olyan ártatlan ábrázattal, amitől valahogy az egész mondat sokkal kevésbé hangzik számítónak. Lassan falatozik tovább, hogy a dalnok munkájának legyen ideje ülepedni. Miután végez a csirkéjével, kezébe veszi a poharát, s körkörösen lögybölni kezdi benne az italát. Nem akar félbeszakítani egy érzékeny békülést a megjelenésével, így kénytelen várni.*
*A férfi szavainak nyomán kettős érzései támadnak. Egyrészt rájön, hogy állandó gyanakvása mások iránt mégsem újkeletű lehet, s nem az elvesztett emlékei okán érzett bizonytalanság szüli. Ha ez igaz, annak ellenére sem különbözik teljesen az egykori Rovénától, hogy fogalma sincs, milyen személy volt. Ugyanakkor ha csak ez az egyetlen, ami változatlan maradt, önmagában nem olyasminek tűnik, ami túl sokat érne. Neki mégis bele kell kapaszkodnia minden vékony szalmaszálba.*
- Azt hiszem, te meg én még így is elég jól együtt tudunk működni, Rasti. *mosolyodik el felcsillanó szemekkel, amint ráeszmél, mennyire hasonlóan gondolkodnak. Semmi oka tovább magyarázkodni, Rasdeher azonnal megérti őt.*
- Így minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. *teszi hozzá ugyanazzal a mosollyal. Sötétbarna szemeivel néhány másodpercig mélyen a tengzöldekbe réved, majd folytatja az almabor és a csirke elfogyasztását anélkül, hogy bármi egyebet mondana. Emlékezhetne rá, hogy nem is oly rég Ras mondott neki valami hasonlót, ha átkozott kis agytekervényei nem döntenek úgy, hogy ismét kidobják az elmúlt napok, hatok, hónapok eseményeit. A tengerszemű fantom talán meggondolta magát azóta, most azonban Rové az, akiben hasonló benyomást kelt a kettejük közt lévő homályos kapcsolat.
Amíg a sültet falatozza, vet egy pillantást Noriék felé. Nem bámul zavaróan, de érdekli, mire jut egymással a két nő. Nem kívánja magának a páros korábbi sérelmeinek mérgező árnyékát. Bosszúszomjas orvosok nélkül is van már elég baja a fejének. Valaki megbízhatóra van szüksége, és a körülmények ellenére akár ez a fél-elf is lehet az. Igyekszik nem szem elől téveszteni, ám látóterébe ekkor Vesla lantot szorongató alakja sétál be. Pillantása átröppen a helyet foglaló törpére, s a következő pillanatban a beálló csendben fel is csendülnek az első akkordok. A fekete virág allegóriájában hamar megsejti Norileinát, így kihasználva, hogy a legtöbben valószínűleg a bárd énekét figyelik, ő visszafordítja őzszemeit a dal valódi címzettjeire.*
- Hmm, jó hangja van a törpének! Mit gondolsz Rasti, vajon a csillagok visszajönnek, ha énekelnek nekik? *szólal meg egyszerre lelkes és tűnődő arckifejezéssel, amikor a dal után a fogadó többi vendége is visszatér a saját dolgához, s újra beáll az ilyen helyekre jellemző alapzaj.*
- Némi szerencsével az a mi dolgunkat is megkönnyítheti. *teszi hozzá olyan ártatlan ábrázattal, amitől valahogy az egész mondat sokkal kevésbé hangzik számítónak. Lassan falatozik tovább, hogy a dalnok munkájának legyen ideje ülepedni. Miután végez a csirkéjével, kezébe veszi a poharát, s körkörösen lögybölni kezdi benne az italát. Nem akar félbeszakítani egy érzékeny békülést a megjelenésével, így kénytelen várni.*
19003. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-20 19:57:34
Üzenet elküldve: 2024-06-20 19:57:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Szerelme barnái csupán egy pillanatnyi időre, de magához láncolják Ras el-elkalandozó, fáradt tekintetét. Csupán egy apró, semmiségnek tűnő gesztus. Mégis elég, hogy lyukat üssön a madaras lelke köré felhúzott barikádon. Egy ideje azt hitte, hogy szíve már elsorvadt a megbocsáthatatlan bűnöktől, amiket elkövetett, ám most újfent majd szétrobbantja dobhártyáját az őrjítő ketyegése. Pont, mint mikor először meglátta Rovénát, ki, mint egy szirén, azért jött, hogy örökre magával ragadja őt a mélybe.
Ahogy a pultnál könyököl, és várja a hozzá döcögő fogadóst, végig belülről szurkálják a darabokra tört múltjának éles szilánkjai. Vajon csak képzelete űzött vele csúfos tréfát, vagy abban a néma összenézésben valahol mélyen tényleg ott rejtőzött a nő, akire szüksége van? Akárhogy is, nem ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy elvesszen a gondolatainak labirintusában.
Így inkább megrendeli Rovénának 11 aranyért az Almabor-t, mellé 19 aranyért pedig a Csirkesült-et. Magának 13 aranyért Vajsör-t és 28 aranyért kettő darab Sült kolbász-t kér. Ezután követi párját az asztalhoz, amit kinézett magának.*
- Örülök, hogy valami nem változott.
*Gondol itt Rové gyanakvására, mi korábban is közelített a Rasban munkálkodó paranoiához.*
- Hiába szeretem testvéremként Norit, én sem tudok benne bízni. Az igazat megvallva, nem örülök annak, hogy találkoztunk vele. Ritkán könnyíti meg a dolgomat. Reméljük, hogy most máshogy lesz.
*Megragad egyet az ínycsiklandozóan gőzölgő kolbászok közül, és egy jókora adagot harap le belőle. Miután fogai felőrölték a sült húst, újra Rovénára pislog, és folytatja.*
- Egyetértek veled! Ha bármelyikünknek kétségei támadnak, akkor nem megyünk bele. Biztosan találunk mást is rajta kívül. Nori segítsége nélkül is!
*Egyetértését egy bólintással erősíti meg, majd egy újabb adag étel kerül a szájába. Ekkor jelenik meg a mögöttük elmaradó törpe is, kiről Ras eddig azt hitte, hogy elhagyták valahol, s belekezd a nótájába. Az egész Pegazus elcsendesedik, és hamarosan mindenki csak az előadásra figyel.*
*Szerelme barnái csupán egy pillanatnyi időre, de magához láncolják Ras el-elkalandozó, fáradt tekintetét. Csupán egy apró, semmiségnek tűnő gesztus. Mégis elég, hogy lyukat üssön a madaras lelke köré felhúzott barikádon. Egy ideje azt hitte, hogy szíve már elsorvadt a megbocsáthatatlan bűnöktől, amiket elkövetett, ám most újfent majd szétrobbantja dobhártyáját az őrjítő ketyegése. Pont, mint mikor először meglátta Rovénát, ki, mint egy szirén, azért jött, hogy örökre magával ragadja őt a mélybe.
Ahogy a pultnál könyököl, és várja a hozzá döcögő fogadóst, végig belülről szurkálják a darabokra tört múltjának éles szilánkjai. Vajon csak képzelete űzött vele csúfos tréfát, vagy abban a néma összenézésben valahol mélyen tényleg ott rejtőzött a nő, akire szüksége van? Akárhogy is, nem ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy elvesszen a gondolatainak labirintusában.
Így inkább megrendeli Rovénának 11 aranyért az Almabor-t,
mellé 19 aranyért pedig a Csirkesült-et. Magának 13 aranyért Vajsör-t és 28 aranyért kettő darab Sült kolbász-t kér. Ezután követi párját az asztalhoz, amit kinézett magának.*- Örülök, hogy valami nem változott.
*Gondol itt Rové gyanakvására, mi korábban is közelített a Rasban munkálkodó paranoiához.*
- Hiába szeretem testvéremként Norit, én sem tudok benne bízni. Az igazat megvallva, nem örülök annak, hogy találkoztunk vele. Ritkán könnyíti meg a dolgomat. Reméljük, hogy most máshogy lesz.
*Megragad egyet az ínycsiklandozóan gőzölgő kolbászok közül, és egy jókora adagot harap le belőle. Miután fogai felőrölték a sült húst, újra Rovénára pislog, és folytatja.*
- Egyetértek veled! Ha bármelyikünknek kétségei támadnak, akkor nem megyünk bele. Biztosan találunk mást is rajta kívül. Nori segítsége nélkül is!
*Egyetértését egy bólintással erősíti meg, majd egy újabb adag étel kerül a szájába. Ekkor jelenik meg a mögöttük elmaradó törpe is, kiről Ras eddig azt hitte, hogy elhagyták valahol, s belekezd a nótájába. Az egész Pegazus elcsendesedik, és hamarosan mindenki csak az előadásra figyel.*
19002. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-18 21:33:16
Üzenet elküldve: 2024-06-18 21:33:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alvó emlékek//
* Hát igen. Derk mellett olyan szinten elhalad ez a hasonlat, mint még soha senki mellett semmi. Talán nem kezelné túl jól, ha megértené a szavak mögöttes jelentését. Újra meg kell tanulni az emberi természet mivoltját, és akkor már egyből leránthatja a leplet az ilyen burkolt mondatok mögül. Töretlenül folytatja a mosolygást, mikor bemutatkozik. A Ysanee név hallatán, semmi nem ugrik elő az emlékei közül, így arra következtet, hogy még életében nem találkozott a lánnyal. Bár ezt valószínűleg már akkor tisztázódott, mikor a hirtelen egymásba botlás következtében nem szólította a nevén. *
- Kizárt! * Szál be a kacér kis játékába, amit a másik elkezdett. * Vagy is nem annyira. A felelősséget hárítom, de a következményeket nem.
* A fogadóban a jelenlévők közül valahogy senki sem foglalja le a tekintetét úgy, mint Ysanee. Mikor közelebb hajol, kicsit megszeppen, de nem úgy, mint a piacon. Nem hitte volna, hogy ezek után ily módon kapná a választ. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem örül neki. *
- Hölgyem! Kívánságod számomra parancs!
* Inti is le a mondat közben a pultost. Rákönyököl a pultra, és hátát a nő felé fordítva szól tovább. *
- Adjon isten! Két kupa bórt szeretnénk. Aztán, ha kiürülne, né féljen amazt kicserélni.
* Le is teszi a 22 aranyat, és már veszi is magához a Bort. Amint a két kupát kezében tartja, már nyújtja is az egyiket Ysanee kezébe. Követi őt, hátha jobban ismeri a helyet, és vele együtt a kényelmes helyeket is. A kérdést követve egy pillanatra eltűnik a mosoly az arcáról, de amaz hamar visszakerül. *
- Talán a vak is megmondja rólam? Vagy csak egy szerencsés találat?
* Kérdéssel válaszol a kérdés irányába. Általában bunkóság, de most megengedi magának ezt a luxust. *
* Hát igen. Derk mellett olyan szinten elhalad ez a hasonlat, mint még soha senki mellett semmi. Talán nem kezelné túl jól, ha megértené a szavak mögöttes jelentését. Újra meg kell tanulni az emberi természet mivoltját, és akkor már egyből leránthatja a leplet az ilyen burkolt mondatok mögül. Töretlenül folytatja a mosolygást, mikor bemutatkozik. A Ysanee név hallatán, semmi nem ugrik elő az emlékei közül, így arra következtet, hogy még életében nem találkozott a lánnyal. Bár ezt valószínűleg már akkor tisztázódott, mikor a hirtelen egymásba botlás következtében nem szólította a nevén. *
- Kizárt! * Szál be a kacér kis játékába, amit a másik elkezdett. * Vagy is nem annyira. A felelősséget hárítom, de a következményeket nem.
* A fogadóban a jelenlévők közül valahogy senki sem foglalja le a tekintetét úgy, mint Ysanee. Mikor közelebb hajol, kicsit megszeppen, de nem úgy, mint a piacon. Nem hitte volna, hogy ezek után ily módon kapná a választ. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem örül neki. *
- Hölgyem! Kívánságod számomra parancs!
* Inti is le a mondat közben a pultost. Rákönyököl a pultra, és hátát a nő felé fordítva szól tovább. *
- Adjon isten! Két kupa bórt szeretnénk. Aztán, ha kiürülne, né féljen amazt kicserélni.
* Le is teszi a 22 aranyat, és már veszi is magához a Bort
. Amint a két kupát kezében tartja, már nyújtja is az egyiket Ysanee kezébe. Követi őt, hátha jobban ismeri a helyet, és vele együtt a kényelmes helyeket is. A kérdést követve egy pillanatra eltűnik a mosoly az arcáról, de amaz hamar visszakerül. *- Talán a vak is megmondja rólam? Vagy csak egy szerencsés találat?
* Kérdéssel válaszol a kérdés irányába. Általában bunkóság, de most megengedi magának ezt a luxust. *
19001. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-18 19:28:34
Üzenet elküldve: 2024-06-18 19:28:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kényelmes volna most elsüllyedni egy kis önsajnálatban magányosan, egy közepesen felmelegedett söröcske társaságában. Rég volt már, hogy ilyesmit megengedhetett magának, s őszintén az elmúlt hónapok eseményeit végiggondolva, igazán rá is férne. No nem ihatja magát olyan felelőtlenül az asztal alá, mint közlegény korában, de azért néhány krigli után egy kis spicces hazatántorgás még belefér.
Vagyis beleférne, ha nem szólítaná meg egy ifjú hang.*
- Sajnos igen *feleli rá sem pillantva a jövevényre, mikor az megpróbál meggyőződni kilétéről, hiszen már előre sejti, hogy semmi jó oka nem lehet annak, ha ilyen hivatalosan szólítják meg. A pecsétes üzenet pedig csak jócskán megerősíti ebben a gondolatban.
Mélyet sóhajt, s végre az egyenruhás suhancra emeli pillantásait. Őszintén, nem ismerős neki, pedig a gyakorlótéren előszeretettel figyeli unalmas, dologtalan perceiben az újoncokat. Többnyire csak szörnyülködik, az állomány minősége jelentősen megcsappant az eredeti őrség teljes megsemmisülésével, de azért akad még egy-két említésre méltó zöldfülű.
Már a papíros is baljósan sercen, ahogy kiteríti a levelet, szemöldökét összevonva futtatja végig kissé morcos tekintetét a sorok között.*
~ A bánatos orklőcsbe ~ *morran magában, még így józanul sikerül megtartania. Az aláírás hiánya bizony semmi jót nem sejtet. Volt már alkalma sajnos hasonló magánakcióban részt venni, s bizony egyáltalán nem lett jó vége. Akkor sikerült egy komoly belpolitikai cselszövés kellős közepébe csöppennie, így őszintén a háta közepére sem kívánja ezt az egészet. Még az üzenetet is szívesen a földhöz vágná szíve szerint, hogy válogatott káromlásokkal tarkítva adja elő szerencsétlen küldöncnek, mit üzen a titokzatos tanácstagnak. Az ő világában azonban nem a szív diktál, ezt hosszas, keserű leckéken keresztül sikerült megtanulnia. A tanács pecsétjét szemlélve mélázik még némán egy darabig. Milyen aprócska jelzés, ami épp csak arra hivatott, hogy hitelesítsen egy dokumentumot, de közben mégis inkább mintha fenyegetné olvasóját. Óvva intené a parancs és a feladat megtagadásától.
A papírost elsüllyeszti vértje alá, majd egy szót sem szólva nyúl korsója után.*
- Hát akkor egészség! *fogja kurtára, s nagyokat kortyolva küldi gallér mögé a korsó teljes tartalmát. Régebben talán gyorsabban ment neki, csont nélkül, de azért így is egyes alkoholistákat kenterbe verő a jelenet.
A kriglit alja hangosan csattan az asztallapon, Nae pedig felegyenesedik bosszantóan rövid nyugalmából.*
- Üzenem a feladónak, hogy intézem.
*Nem tesz fel kérdéseket, úgy érzi felesleges lenne, a legtöbb a bizonyos feladóra irányulna, aki nyilvánvalóan szeretné megőrizni anonimitását. Máskülönben nem felejtette volna le nevét az üzenetről.*
- Leléphet! *ereszti szélnek őrmesteri hangját megütve, aztán már maga mögött is hagyja a Pegazust. Majd lesz ideje pihenni a sírban.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kényelmes volna most elsüllyedni egy kis önsajnálatban magányosan, egy közepesen felmelegedett söröcske társaságában. Rég volt már, hogy ilyesmit megengedhetett magának, s őszintén az elmúlt hónapok eseményeit végiggondolva, igazán rá is férne. No nem ihatja magát olyan felelőtlenül az asztal alá, mint közlegény korában, de azért néhány krigli után egy kis spicces hazatántorgás még belefér.
Vagyis beleférne, ha nem szólítaná meg egy ifjú hang.*
- Sajnos igen *feleli rá sem pillantva a jövevényre, mikor az megpróbál meggyőződni kilétéről, hiszen már előre sejti, hogy semmi jó oka nem lehet annak, ha ilyen hivatalosan szólítják meg. A pecsétes üzenet pedig csak jócskán megerősíti ebben a gondolatban.
Mélyet sóhajt, s végre az egyenruhás suhancra emeli pillantásait. Őszintén, nem ismerős neki, pedig a gyakorlótéren előszeretettel figyeli unalmas, dologtalan perceiben az újoncokat. Többnyire csak szörnyülködik, az állomány minősége jelentősen megcsappant az eredeti őrség teljes megsemmisülésével, de azért akad még egy-két említésre méltó zöldfülű.
Már a papíros is baljósan sercen, ahogy kiteríti a levelet, szemöldökét összevonva futtatja végig kissé morcos tekintetét a sorok között.*
~ A bánatos orklőcsbe ~ *morran magában, még így józanul sikerül megtartania. Az aláírás hiánya bizony semmi jót nem sejtet. Volt már alkalma sajnos hasonló magánakcióban részt venni, s bizony egyáltalán nem lett jó vége. Akkor sikerült egy komoly belpolitikai cselszövés kellős közepébe csöppennie, így őszintén a háta közepére sem kívánja ezt az egészet. Még az üzenetet is szívesen a földhöz vágná szíve szerint, hogy válogatott káromlásokkal tarkítva adja elő szerencsétlen küldöncnek, mit üzen a titokzatos tanácstagnak. Az ő világában azonban nem a szív diktál, ezt hosszas, keserű leckéken keresztül sikerült megtanulnia. A tanács pecsétjét szemlélve mélázik még némán egy darabig. Milyen aprócska jelzés, ami épp csak arra hivatott, hogy hitelesítsen egy dokumentumot, de közben mégis inkább mintha fenyegetné olvasóját. Óvva intené a parancs és a feladat megtagadásától.
A papírost elsüllyeszti vértje alá, majd egy szót sem szólva nyúl korsója után.*
- Hát akkor egészség! *fogja kurtára, s nagyokat kortyolva küldi gallér mögé a korsó teljes tartalmát. Régebben talán gyorsabban ment neki, csont nélkül, de azért így is egyes alkoholistákat kenterbe verő a jelenet.
A kriglit alja hangosan csattan az asztallapon, Nae pedig felegyenesedik bosszantóan rövid nyugalmából.*
- Üzenem a feladónak, hogy intézem.
*Nem tesz fel kérdéseket, úgy érzi felesleges lenne, a legtöbb a bizonyos feladóra irányulna, aki nyilvánvalóan szeretné megőrizni anonimitását. Máskülönben nem felejtette volna le nevét az üzenetről.*
- Leléphet! *ereszti szélnek őrmesteri hangját megütve, aztán már maga mögött is hagyja a Pegazust. Majd lesz ideje pihenni a sírban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19807-19826