Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 952 (19021. - 19040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
19040. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-30 21:05:28
Üzenet elküldve: 2024-06-30 21:05:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Valamiért az évek során ösztönös reakcióvá vált a feketeség részéről, hogy Rasdeher minden egyes döntésével hevesen ellenkezzen. Hogy miért alakult így, azt talán csak az istenek tudják, mert ha visszagondolunk a két fogadott testvér múltjára, semmi nem indokolja a lány hálátlanságát.
Ami a visszatekintést illeti, ahogy határozottságot erőltetve veszik el a zöldekben, pontosan ez történik Nori-val. Emlékek lavinája önti el az elméjét, amitől élesen kezd hasogatni a feje. Szenvedését titkolni sem tudja az arcára ülő fájdalmas grimasz miatt. A világ megszűnik létezni körülötte. Nem érzékel semmit az övéknél sokkalta barátságosabb, Mai és Rovéna között zajló társalgásból, és abból sem, hogy Vesla miként erőszakolja rá magát a társaságra, csak magát és Clion-t látja. Azt, ahogy a férfi első alkalommal a kezét nyújtja felé, hogy segítsen rajta, mikor a mások döntéseinek áldozatává vált kislány a csatornákban lévő, sötét, szobának nevezett cellájának sarkában kuporog, mert még az egyetlen pislákoló gyertyafény alkotta árnyékától is félt. Edzett fém csattanását hallja, ahogy fegyvereik keresztezik egymást. Rasdeher rengeteg időt és energiát ölt abba, hogy Nori meg tudja magát védeni, azért, hogy többet ne bánthassa senki. Látja magukat egy ehhez hasonló fogadó pultjánál. Egy széken ült lehangoltan, a kannibál pedig hátulról őt ölelve szavakkal biztatta, mikor fel akarta adni, mikor úgy érezte nincs tovább. Bátyja akkor is segített neki felállni a padlóról, és meggyőzte arról, hogy igenis van értelme az életének. Mindemellett Clion soha, egyetlenegyszer sem bántotta őt, sőt, sokszor még azok elé a pofonok elé is odaállt, amiket Nori jogosan kapott volna akár másoktól, akár az élettől.
A férfi nélkül ő már sehol sem lenne, miért gondolja hát mégis úgy, hogy be kell bizonyítania, hogy erősebb nála? Miért érzi úgy, hogy ha barátja épp a földön van, akkor az a megoldás, hogy addig rugdossa, míg fel nem áll? Miért ellenszenvet, dühöt és kételkedést érez a kannibál minden egyes lépését követően, mikor hálát, megbecsülést és bizalmat érdemelne helyette? A válaszra nem jön rá, de arra igen, hogy amit most tesz, az nem helyes, még akkor sem, ha tudja, hogy Clion rossz döntést hozna azzal, ha most hátat fordítana Mai-nak.*
- Igazad van, Clion *szólal meg végül hosszú, néma másodpercek után.* Tényleg nem tudom, mi motivál téged. Azt sem tudom, hogy mi motivált akkor, mikor eldöntötted, hogy megmentesz, és értelmet adsz a jelentéktelen életemnek. Nem állok az utadba. Megbízom benned. Te mindig egyedül is meg tudtad hozni a megfelelő döntést, akár helyettem is. Most is így lesz.
*Adja meg végül magát, és ismeri el hosszú idő után újra társa igazát. Meg is ölelné őt, de Rasdeher hátat fordít neki, és visszaül az asztalhoz. Nem lehet hibáztatni őt azért, hogy hangulatán Nori pálfordulása sem javít már semmit.
Csendben ül vissza hát Nori is az asztalhoz, és nem szól többet, csak akkor, mikor Vesla kerül a célkeresztbe mind Rovéna, mind pedig Rasdeher által. Nori kicsit össze is rezzen, mikor a férfi szájából a nevét hallja az indulatos megjegyzés elején.*
- Fogalmam sincs, mit akar még tőlünk. Én nem ígértem neki semmiféle fizetséget. *Reflektál Rovéna szavaira is. Ebből is látszik a lány naivitása, hisz ezek szerint azt hitte, hogy Vesla is puszta jószándékból segít neki.*
- Talán arra számít, hogy ha már én nem fizetek neki, a történetünkből meggazdagodhat. Én nem fogom bántani, dobjátok ki ti, ha akarjátok. *A méregfogait kihúzta az előbbi felismerés. Most épp nincs kedve sem döntést hozni, sem pedig törpét kínozni azért, mert épp ott van, ahol nem kéne lennie.*
*Valamiért az évek során ösztönös reakcióvá vált a feketeség részéről, hogy Rasdeher minden egyes döntésével hevesen ellenkezzen. Hogy miért alakult így, azt talán csak az istenek tudják, mert ha visszagondolunk a két fogadott testvér múltjára, semmi nem indokolja a lány hálátlanságát.
Ami a visszatekintést illeti, ahogy határozottságot erőltetve veszik el a zöldekben, pontosan ez történik Nori-val. Emlékek lavinája önti el az elméjét, amitől élesen kezd hasogatni a feje. Szenvedését titkolni sem tudja az arcára ülő fájdalmas grimasz miatt. A világ megszűnik létezni körülötte. Nem érzékel semmit az övéknél sokkalta barátságosabb, Mai és Rovéna között zajló társalgásból, és abból sem, hogy Vesla miként erőszakolja rá magát a társaságra, csak magát és Clion-t látja. Azt, ahogy a férfi első alkalommal a kezét nyújtja felé, hogy segítsen rajta, mikor a mások döntéseinek áldozatává vált kislány a csatornákban lévő, sötét, szobának nevezett cellájának sarkában kuporog, mert még az egyetlen pislákoló gyertyafény alkotta árnyékától is félt. Edzett fém csattanását hallja, ahogy fegyvereik keresztezik egymást. Rasdeher rengeteg időt és energiát ölt abba, hogy Nori meg tudja magát védeni, azért, hogy többet ne bánthassa senki. Látja magukat egy ehhez hasonló fogadó pultjánál. Egy széken ült lehangoltan, a kannibál pedig hátulról őt ölelve szavakkal biztatta, mikor fel akarta adni, mikor úgy érezte nincs tovább. Bátyja akkor is segített neki felállni a padlóról, és meggyőzte arról, hogy igenis van értelme az életének. Mindemellett Clion soha, egyetlenegyszer sem bántotta őt, sőt, sokszor még azok elé a pofonok elé is odaállt, amiket Nori jogosan kapott volna akár másoktól, akár az élettől.
A férfi nélkül ő már sehol sem lenne, miért gondolja hát mégis úgy, hogy be kell bizonyítania, hogy erősebb nála? Miért érzi úgy, hogy ha barátja épp a földön van, akkor az a megoldás, hogy addig rugdossa, míg fel nem áll? Miért ellenszenvet, dühöt és kételkedést érez a kannibál minden egyes lépését követően, mikor hálát, megbecsülést és bizalmat érdemelne helyette? A válaszra nem jön rá, de arra igen, hogy amit most tesz, az nem helyes, még akkor sem, ha tudja, hogy Clion rossz döntést hozna azzal, ha most hátat fordítana Mai-nak.*
- Igazad van, Clion *szólal meg végül hosszú, néma másodpercek után.* Tényleg nem tudom, mi motivál téged. Azt sem tudom, hogy mi motivált akkor, mikor eldöntötted, hogy megmentesz, és értelmet adsz a jelentéktelen életemnek. Nem állok az utadba. Megbízom benned. Te mindig egyedül is meg tudtad hozni a megfelelő döntést, akár helyettem is. Most is így lesz.
*Adja meg végül magát, és ismeri el hosszú idő után újra társa igazát. Meg is ölelné őt, de Rasdeher hátat fordít neki, és visszaül az asztalhoz. Nem lehet hibáztatni őt azért, hogy hangulatán Nori pálfordulása sem javít már semmit.
Csendben ül vissza hát Nori is az asztalhoz, és nem szól többet, csak akkor, mikor Vesla kerül a célkeresztbe mind Rovéna, mind pedig Rasdeher által. Nori kicsit össze is rezzen, mikor a férfi szájából a nevét hallja az indulatos megjegyzés elején.*
- Fogalmam sincs, mit akar még tőlünk. Én nem ígértem neki semmiféle fizetséget. *Reflektál Rovéna szavaira is. Ebből is látszik a lány naivitása, hisz ezek szerint azt hitte, hogy Vesla is puszta jószándékból segít neki.*
- Talán arra számít, hogy ha már én nem fizetek neki, a történetünkből meggazdagodhat. Én nem fogom bántani, dobjátok ki ti, ha akarjátok. *A méregfogait kihúzta az előbbi felismerés. Most épp nincs kedve sem döntést hozni, sem pedig törpét kínozni azért, mert épp ott van, ahol nem kéne lennie.*
19039. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-30 19:57:43
Üzenet elküldve: 2024-06-30 19:57:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Minden valaha volt emléke és gyanakvása ellenére úgy tűnik, talán ő az egyetlen, aki valódi bizalmat szavaz a férfinak. Ennek talán intő jelnek kellene lennie. Ő mégis egyetlen, mindenkori bizalmasaként tekint rá, s érteni véli, hogy ellenkezésével őt igyekszik megóvni. Nem volt alkalmuk tisztázni, mi minden rejlik Rovéna ködbe vesző múltjában, de ha párja ilyen vehemensen védelmezi, hinnie kell, hogy megvan rá az indoka. Ez a tengerszemű árny ölelte a leszálló estében, miközben összeomlott a feledés szörnyű súlya alatt. Semmi jó ok nem szólt amellett, hogy a karjába zárja, hogy összekaparja, s tovább vigye, mégis elhozta idáig. Neki sincs oka, hogy kételkedjen a férfiban. Nori kirobbanó dühét figyelmen kívül hagyva, pillantását saját sötét hollójára szegezi. Mélybarna szemeiben nincs indulat, szelíd, ártalmatlan akarattal fogja az akvamarinokat, s akkor sem hagy fel vele, amikor Rasdeher lehunyja a szemeit. Épp csak halovány sejtései vannak a férfi érzéseiről, őzszemeit mégis gyengéd béklyóként tartja rajta mindaddig, míg meg nem kapja a válaszát. Érti a hangtalan beleegyezést. Pillái finoman megrebbennek, nyugtázva a megállapodásukat. Csak ebben a pillanatban ébred rá, milyen könnyen beszélnek ők szavak nélkül is. Ez némi magabiztossággal ruházza fel bizonytalan helyzetében. Elengedi párja kezét, meghagyva neki a lehetőséget, hogy rendezze a húga dolgait. Mindeközben ő Maihoz fordul, hogy feltegye egy ideje már érlelődő kérdéseit. A fél-elf feleletének nyomán elkezd kirajzolódni előtte valamiféle kép a nő szándékairól. A sikerről és jobbá válásról szóló részt érteni véli, s bár maradnak kérdések benne, először legutolsó mondatát ragadja meg.*
- Fontos neked. *jelenti ki, visszautalva a hisztisebbnek tűnő feketeségre. Ajkaira meleg mosoly ül ki megállapítása nyomán. Nori ragaszkodása eddig is egyértelmű volt, s a heves ölelések sejtetni engedték, hogy nem teljesen egyirányú. Az elhangzott mondatban megfogalmazott hála azonban elmélyültebb érzéseket enged láttatni. Nem tudja hova tenni, de csekély alapot ad a bizalmának. A fel nem tett kérdés akaratlanul is ott lebeg a levegőben, miértek helyett mégis inkább visszatér a tárgyra.*
- Tehát… tanulmányoznál? *kérdez vissza, egy ideig keresve a megfelelő kifejezést. Az elméjében való kotorászást egyszersmind szükségesnek, de rémisztő dolognak tartja. Valami feszélyezi, ha az ismeretlen módszerekre gondol. Kiszolgáltatottnak érzi magát, mintha le akarnák csupaszítani a tudatát, hogy aztán szikével nyissák fel, s belenézzenek. Megpróbálja félretenni az undok képzeteket, hogy ne mérgezhessék a valóságot.*
- Ha újra önmagam leszek, akkor azt hiszem, nincs mit kifogásolnom ebben. Amennyiben számodra ez segítség, akkor ebben talán tényleg akadhat némi kölcsönösség.
*Mi mást is tehetne? Talán bármire hajlandó lenne, hogy helyrebillentse életét. Ha ez lehet egy olyan helyzet, amiből mindenki nyertesként távozik, szívesen vesz részt benne. És talán kevesebb félsszel.
A mélynövésű úgy tűnik, hogy vette a lapot, s eltűnt a pult irányába. Közben a testvérek közti egyensúly is helyreállni látszik. Örömmel pillant a mellé visszatelepedő férfira úgy is, hogy az nem hasonló örömmel érkezik. Kedvére van a felvetése annak ellenére is, hogy ő nem érzi ennyire biztos alkupozícióban magukat. Saját állapotára tekintettel aligha nyerne sokat egy ilyen információval jelenleg, Rasdeherrel az oldalán azonban más a helyzet.*
- Bizalom a bizalomért? Ezzel tudok azonosulni. *épp csak kimondja, a trubadúr újabb habzó korsóval tűnik fel az asztaluknál. Egy elnyúló pillanatig nézi a tömzsi alakot, mintha csak a szeme csalná meg az érthetetlen jelenséggel.*
- Talán csak a fizetsége kell neki. *veti fel a törpéről a férfira pillantva. Meglehet, hogy mindeddig sikerült belefojtaniuk a szót még egy dalnokba is a meglódult események közepette. Ettől még nem szívleli a jelenlétét, de nem akar több felesleges huzavonát. Kezdi érteni, hogy került Nori társaságába ez a nő. Látszólag egyik sem bírja ki, hogy nélküle történjen valami.*
- Vesla, jól mondom? *helyezkedik úgy, hogy biztos legyen benne, ezúttal eljutnak szavai a szőkeséghez. Unja már, hogy a sorsa felett zajló beszélgetésbe kéretlenül belekontárkodnak.* Kérd el a jussod, ha ennyire nem tud várni. Én azonban nem vagyok valami bazári műsorszám. Ha csak ezért vagy itt, keress magadnak más szórakozást.
*Minden valaha volt emléke és gyanakvása ellenére úgy tűnik, talán ő az egyetlen, aki valódi bizalmat szavaz a férfinak. Ennek talán intő jelnek kellene lennie. Ő mégis egyetlen, mindenkori bizalmasaként tekint rá, s érteni véli, hogy ellenkezésével őt igyekszik megóvni. Nem volt alkalmuk tisztázni, mi minden rejlik Rovéna ködbe vesző múltjában, de ha párja ilyen vehemensen védelmezi, hinnie kell, hogy megvan rá az indoka. Ez a tengerszemű árny ölelte a leszálló estében, miközben összeomlott a feledés szörnyű súlya alatt. Semmi jó ok nem szólt amellett, hogy a karjába zárja, hogy összekaparja, s tovább vigye, mégis elhozta idáig. Neki sincs oka, hogy kételkedjen a férfiban. Nori kirobbanó dühét figyelmen kívül hagyva, pillantását saját sötét hollójára szegezi. Mélybarna szemeiben nincs indulat, szelíd, ártalmatlan akarattal fogja az akvamarinokat, s akkor sem hagy fel vele, amikor Rasdeher lehunyja a szemeit. Épp csak halovány sejtései vannak a férfi érzéseiről, őzszemeit mégis gyengéd béklyóként tartja rajta mindaddig, míg meg nem kapja a válaszát. Érti a hangtalan beleegyezést. Pillái finoman megrebbennek, nyugtázva a megállapodásukat. Csak ebben a pillanatban ébred rá, milyen könnyen beszélnek ők szavak nélkül is. Ez némi magabiztossággal ruházza fel bizonytalan helyzetében. Elengedi párja kezét, meghagyva neki a lehetőséget, hogy rendezze a húga dolgait. Mindeközben ő Maihoz fordul, hogy feltegye egy ideje már érlelődő kérdéseit. A fél-elf feleletének nyomán elkezd kirajzolódni előtte valamiféle kép a nő szándékairól. A sikerről és jobbá válásról szóló részt érteni véli, s bár maradnak kérdések benne, először legutolsó mondatát ragadja meg.*
- Fontos neked. *jelenti ki, visszautalva a hisztisebbnek tűnő feketeségre. Ajkaira meleg mosoly ül ki megállapítása nyomán. Nori ragaszkodása eddig is egyértelmű volt, s a heves ölelések sejtetni engedték, hogy nem teljesen egyirányú. Az elhangzott mondatban megfogalmazott hála azonban elmélyültebb érzéseket enged láttatni. Nem tudja hova tenni, de csekély alapot ad a bizalmának. A fel nem tett kérdés akaratlanul is ott lebeg a levegőben, miértek helyett mégis inkább visszatér a tárgyra.*
- Tehát… tanulmányoznál? *kérdez vissza, egy ideig keresve a megfelelő kifejezést. Az elméjében való kotorászást egyszersmind szükségesnek, de rémisztő dolognak tartja. Valami feszélyezi, ha az ismeretlen módszerekre gondol. Kiszolgáltatottnak érzi magát, mintha le akarnák csupaszítani a tudatát, hogy aztán szikével nyissák fel, s belenézzenek. Megpróbálja félretenni az undok képzeteket, hogy ne mérgezhessék a valóságot.*
- Ha újra önmagam leszek, akkor azt hiszem, nincs mit kifogásolnom ebben. Amennyiben számodra ez segítség, akkor ebben talán tényleg akadhat némi kölcsönösség.
*Mi mást is tehetne? Talán bármire hajlandó lenne, hogy helyrebillentse életét. Ha ez lehet egy olyan helyzet, amiből mindenki nyertesként távozik, szívesen vesz részt benne. És talán kevesebb félsszel.
A mélynövésű úgy tűnik, hogy vette a lapot, s eltűnt a pult irányába. Közben a testvérek közti egyensúly is helyreállni látszik. Örömmel pillant a mellé visszatelepedő férfira úgy is, hogy az nem hasonló örömmel érkezik. Kedvére van a felvetése annak ellenére is, hogy ő nem érzi ennyire biztos alkupozícióban magukat. Saját állapotára tekintettel aligha nyerne sokat egy ilyen információval jelenleg, Rasdeherrel az oldalán azonban más a helyzet.*
- Bizalom a bizalomért? Ezzel tudok azonosulni. *épp csak kimondja, a trubadúr újabb habzó korsóval tűnik fel az asztaluknál. Egy elnyúló pillanatig nézi a tömzsi alakot, mintha csak a szeme csalná meg az érthetetlen jelenséggel.*
- Talán csak a fizetsége kell neki. *veti fel a törpéről a férfira pillantva. Meglehet, hogy mindeddig sikerült belefojtaniuk a szót még egy dalnokba is a meglódult események közepette. Ettől még nem szívleli a jelenlétét, de nem akar több felesleges huzavonát. Kezdi érteni, hogy került Nori társaságába ez a nő. Látszólag egyik sem bírja ki, hogy nélküle történjen valami.*
- Vesla, jól mondom? *helyezkedik úgy, hogy biztos legyen benne, ezúttal eljutnak szavai a szőkeséghez. Unja már, hogy a sorsa felett zajló beszélgetésbe kéretlenül belekontárkodnak.* Kérd el a jussod, ha ennyire nem tud várni. Én azonban nem vagyok valami bazári műsorszám. Ha csak ezért vagy itt, keress magadnak más szórakozást.
19038. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-30 14:18:39
Üzenet elküldve: 2024-06-30 14:18:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rovéna hangja még a kocsma kakofóniájában is megtalálja a legrövidebb utat Rashoz, hogy tetszhalottként rothadó szívét újra megdobbantsa, s azelőtt megállítsa lépteit, mielőtt még túl messzire jutna. Így a kicsi kacsó képes bilincsként a férfi kardmarkolathoz szokott keze köré szorulni. Elméje hiába tiltakozik a helyzet ellen, s hiába hallja fülében a sikolyokat, melyek könyörögnek neki, hogy ne engedjen a lelkét célzó aljas támadásnak, teste mégis beleborzong fogva tartójának az érintésébe. Ahogy Éjfél, úgy ő is rég feladta szabadságát, s börtönének kulcsát párja gondjaira bízta.
Ebben a helyzetben mégsem hozhat elhamarkodott, érzelem vezérelt döntéseket. Nem bízhatja magukat vakon egy idegen jóindulatára, hiába is kezeskedik érte Nori. Hisz ha már csak magára, vagy Arkra gondol, akkor is könnyen arra a következtetésre jut, hogy a lány ritkán választ megbízható társaságot magának.
Le kell hunynia a szemét, hogy azok az őzbarna tekintetek ne zavarják meg a döntésben. Így csak hallja a forrongó sör hangját, a származását nem tudja biztosan beazonosítani. De a kis mutatvánnyal elég időt hagy neki fogadott húga, hogy döntésre jusson. Mikor újra kinyitja a szemét, már ott áll előtte a szénfekete hercegnő, ki újfent nem bírja befogni a pofáját. Ras először mintha meg sem hallaná mérgező szavait, inkább Rovéna reményteli barnáit keresi. Egyetlen bólintással jelzi, hogy megérti a másik érzéseit, s ha tényleg ezt akarja, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy ilyen feltételek mellett is megvédje pici virágszálát. Csak ezután a néma paktum után hajlandó vigyortól mentes arcát újra régi barátja felé fordítani.*
- Ne merd még egyszer a kettőnk dolgába belekeverni Rovénát, Nori!
*A mellkasának szegezett fenyegető ujjról, mintha tudomást sem venne. Óvatosan kibújtatja kezét Rové szorításából és egy lépéssel közelebb lép a hisztiző kislányhoz. Ha amaz nem hátrál ki, akkor szinte már érezheti az arcán a Ras tüdejéből távozó levegőt.*
- Amit most csinálsz, az csak rólunk szól, de amit én teszek azt kizárólag érte teszem. Kurvára leszarom, ha emiatt beletaposok a törékeny kis lelkedbe. Ezt az egész kicseszett várost felégetném, ha ezzel rendbe hozhatnám őt! De amíg van más lehetőségem, nem sodrom az életét feleslegesen veszélybe.
*Szavait úgy sziszegi a lány fülébe, hogy rajtuk kívül a zajtól senki más ne hallja. Már éppen visszafordulna az asztalhoz, amikor még egy dolog eszébe jut, amit feltétlen meg kell osztania a lánnyal. Emiatt úgy hajol ismét hozzá, mint a prédájára lecsapó vipera.*
- Szóval most döntsd el, hogy az utamban akarsz állni vagy inkább segítenél. Ha az utóbbi, akkor azzal segítenél a legtöbbet, ha nem próbálnál meg kioktatni addig, amíg fogalmad sincs a valódi motivációimról.
*Ezzel ő lezártnak is tekinti a rögtönzött egyeztetésüket, s a társasághoz visszatérve, újra leül a székére. Már a színlelt jókedve is elpárolgott, mimikája inkább arról árulkodik, hogy végre komolyan veszi Mai-t.*
- Hajlandó vagyok belemenni a feltételeidbe, de szükségünk van egy biztosítékra. Egy titokra a titkainkért cserébe.
*Ras akkor rajzolja fel a képzeletbeli táblára saját javaslatát, amikor a törpe végre felfogja, hogy senkinek sem hiányzik a társasága, és csendben eloldalog a pulthoz. Nagyobb biztonságban érezné magát, ha az ő kezében is lenne valami, amivel Mai-t megszorongathatja, s egy érzékeny információval a kezében Rovénát is jobban meg tudná védeni.
Amikor a törpe, mint valami holdkóros, egyetlen szó nélkül visszaül az asztalhoz, teljesen kikerekedik a kannibál szeme. Biztosan van valami baj szerencsétlen fejével, ha képtelen volt felfogni a célzását, és még Rovéna szavaira sem reagált. Most már jobb híján Norihoz fordul ez ügyben.*
- Nori, ha te tudod mi a faszt keres itt a törpe még mindig, akkor légy szíves világosíts fel engem is. Legjobb tudomásom szerint én kurvára nem hívtam ide.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rovéna hangja még a kocsma kakofóniájában is megtalálja a legrövidebb utat Rashoz, hogy tetszhalottként rothadó szívét újra megdobbantsa, s azelőtt megállítsa lépteit, mielőtt még túl messzire jutna. Így a kicsi kacsó képes bilincsként a férfi kardmarkolathoz szokott keze köré szorulni. Elméje hiába tiltakozik a helyzet ellen, s hiába hallja fülében a sikolyokat, melyek könyörögnek neki, hogy ne engedjen a lelkét célzó aljas támadásnak, teste mégis beleborzong fogva tartójának az érintésébe. Ahogy Éjfél, úgy ő is rég feladta szabadságát, s börtönének kulcsát párja gondjaira bízta.
Ebben a helyzetben mégsem hozhat elhamarkodott, érzelem vezérelt döntéseket. Nem bízhatja magukat vakon egy idegen jóindulatára, hiába is kezeskedik érte Nori. Hisz ha már csak magára, vagy Arkra gondol, akkor is könnyen arra a következtetésre jut, hogy a lány ritkán választ megbízható társaságot magának.
Le kell hunynia a szemét, hogy azok az őzbarna tekintetek ne zavarják meg a döntésben. Így csak hallja a forrongó sör hangját, a származását nem tudja biztosan beazonosítani. De a kis mutatvánnyal elég időt hagy neki fogadott húga, hogy döntésre jusson. Mikor újra kinyitja a szemét, már ott áll előtte a szénfekete hercegnő, ki újfent nem bírja befogni a pofáját. Ras először mintha meg sem hallaná mérgező szavait, inkább Rovéna reményteli barnáit keresi. Egyetlen bólintással jelzi, hogy megérti a másik érzéseit, s ha tényleg ezt akarja, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy ilyen feltételek mellett is megvédje pici virágszálát. Csak ezután a néma paktum után hajlandó vigyortól mentes arcát újra régi barátja felé fordítani.*
- Ne merd még egyszer a kettőnk dolgába belekeverni Rovénát, Nori!
*A mellkasának szegezett fenyegető ujjról, mintha tudomást sem venne. Óvatosan kibújtatja kezét Rové szorításából és egy lépéssel közelebb lép a hisztiző kislányhoz. Ha amaz nem hátrál ki, akkor szinte már érezheti az arcán a Ras tüdejéből távozó levegőt.*
- Amit most csinálsz, az csak rólunk szól, de amit én teszek azt kizárólag érte teszem. Kurvára leszarom, ha emiatt beletaposok a törékeny kis lelkedbe. Ezt az egész kicseszett várost felégetném, ha ezzel rendbe hozhatnám őt! De amíg van más lehetőségem, nem sodrom az életét feleslegesen veszélybe.
*Szavait úgy sziszegi a lány fülébe, hogy rajtuk kívül a zajtól senki más ne hallja. Már éppen visszafordulna az asztalhoz, amikor még egy dolog eszébe jut, amit feltétlen meg kell osztania a lánnyal. Emiatt úgy hajol ismét hozzá, mint a prédájára lecsapó vipera.*
- Szóval most döntsd el, hogy az utamban akarsz állni vagy inkább segítenél. Ha az utóbbi, akkor azzal segítenél a legtöbbet, ha nem próbálnál meg kioktatni addig, amíg fogalmad sincs a valódi motivációimról.
*Ezzel ő lezártnak is tekinti a rögtönzött egyeztetésüket, s a társasághoz visszatérve, újra leül a székére. Már a színlelt jókedve is elpárolgott, mimikája inkább arról árulkodik, hogy végre komolyan veszi Mai-t.*
- Hajlandó vagyok belemenni a feltételeidbe, de szükségünk van egy biztosítékra. Egy titokra a titkainkért cserébe.
*Ras akkor rajzolja fel a képzeletbeli táblára saját javaslatát, amikor a törpe végre felfogja, hogy senkinek sem hiányzik a társasága, és csendben eloldalog a pulthoz. Nagyobb biztonságban érezné magát, ha az ő kezében is lenne valami, amivel Mai-t megszorongathatja, s egy érzékeny információval a kezében Rovénát is jobban meg tudná védeni.
Amikor a törpe, mint valami holdkóros, egyetlen szó nélkül visszaül az asztalhoz, teljesen kikerekedik a kannibál szeme. Biztosan van valami baj szerencsétlen fejével, ha képtelen volt felfogni a célzását, és még Rovéna szavaira sem reagált. Most már jobb híján Norihoz fordul ez ügyben.*
- Nori, ha te tudod mi a faszt keres itt a törpe még mindig, akkor légy szíves világosíts fel engem is. Legjobb tudomásom szerint én kurvára nem hívtam ide.
19037. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-30 00:35:01
Üzenet elküldve: 2024-06-30 00:35:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Ves nem kapja fel a vizet, legalábbis látszólag. Erélyesen megköszörüli a torkát, s ennyiben is hagyja ennek a Ras-nak a tevékenységét. Pláne, hogy Nori kiáll érte, amit kimondottan értékel akkor is, ha ez valamiféle kompenzáció is akarna lenni csupán az ingyenmunkáért. Sok újat, lényegében semmit nem tud meg arról, mely fázisában tart az emlékfelszabadító hadjárat, ezen pedig rosszallóan megforgatja sötétbarna szemeit. Inkább csak iszik, de az is elfogy, tehát megkörnyékezi a pultot, amíg a kibontakozó dráma lecsillapodik. A dráma, melynek királynőjét egyelőre nem a hölgyek közt kell keresni. További 14 szépen csengő pénzecske cserél gazdát a Mézsör újratöltésének fejében.
Utána visszadöcög közébük, hogy immár teli korsóval felszerelkezve a lelkes és törtetlen figyelmű hallgatóság megtisztelő pozícióját öltse magára. Mindent, ami elhangzik a továbbiakban, igyekszik eltárolni kerek buksijában. Esélyeit egyáltalán nem rontja a ser, hisz neki olyan ez, mint halnak a víz.*
~ Képzeljétek, micsoda pasit akasztottam le, egyszerűen olyan, hogy mmm! Na, ez most biztos nem érdekelne senkit, pedig szeretek dicsekedni. Vagy még fel is dobná kicsit a savanyú képeteket, bár valakin ez sem segít. ~ *tanakodik némán, csak a kreatív agya játszadozik el a gondolattal, hogy aktívan szerepet kéne vállalnia az egészben. Aztán hamar el is hallgatnak ezek a belső hangok, mert hát kisebb gondjuk is nagyobb annál, milyen pasit varrt le. Valaki meg egyáltalán nem foglalkozik vele, ami bárdságában sértegetni látszik az önérzetét. Egy biztos, hogy ezzel a Ras-sal, vagy Rostossal, vagy Clionnal, vagy akárki fia-borjával nem akar sosem szoros barátságot ápolni, kellemetlen alak. A sok nyálaskodása pedig még kellemetlenebbé teszi. Az ilyen embereket nem bírja, mert sosem tudta kiismerni őket. Akik kívül mézes-mázosak, de belül undok és alamuszi természetűek. Hiába bújik a görény hermelinbundába, attól még büdös marad. Csudák csudája, hogy a párja képes elviselni, mi több, szeretni, amikor még arra sem emlékszik, mit szeretett benne. Maguk az emberek irányába nem táplál akkora érdeklődést, mint mondjuk a feketeség felé akkor ott a kocsmában, de maga a sztori izgatja és ezért ül most asztaluknál.*
*Ves nem kapja fel a vizet, legalábbis látszólag. Erélyesen megköszörüli a torkát, s ennyiben is hagyja ennek a Ras-nak a tevékenységét. Pláne, hogy Nori kiáll érte, amit kimondottan értékel akkor is, ha ez valamiféle kompenzáció is akarna lenni csupán az ingyenmunkáért. Sok újat, lényegében semmit nem tud meg arról, mely fázisában tart az emlékfelszabadító hadjárat, ezen pedig rosszallóan megforgatja sötétbarna szemeit. Inkább csak iszik, de az is elfogy, tehát megkörnyékezi a pultot, amíg a kibontakozó dráma lecsillapodik. A dráma, melynek királynőjét egyelőre nem a hölgyek közt kell keresni. További 14 szépen csengő pénzecske cserél gazdát a Mézsör újratöltésének fejében.
Utána visszadöcög közébük, hogy immár teli korsóval felszerelkezve a lelkes és törtetlen figyelmű hallgatóság megtisztelő pozícióját öltse magára. Mindent, ami elhangzik a továbbiakban, igyekszik eltárolni kerek buksijában. Esélyeit egyáltalán nem rontja a ser, hisz neki olyan ez, mint halnak a víz.*~ Képzeljétek, micsoda pasit akasztottam le, egyszerűen olyan, hogy mmm! Na, ez most biztos nem érdekelne senkit, pedig szeretek dicsekedni. Vagy még fel is dobná kicsit a savanyú képeteket, bár valakin ez sem segít. ~ *tanakodik némán, csak a kreatív agya játszadozik el a gondolattal, hogy aktívan szerepet kéne vállalnia az egészben. Aztán hamar el is hallgatnak ezek a belső hangok, mert hát kisebb gondjuk is nagyobb annál, milyen pasit varrt le. Valaki meg egyáltalán nem foglalkozik vele, ami bárdságában sértegetni látszik az önérzetét. Egy biztos, hogy ezzel a Ras-sal, vagy Rostossal, vagy Clionnal, vagy akárki fia-borjával nem akar sosem szoros barátságot ápolni, kellemetlen alak. A sok nyálaskodása pedig még kellemetlenebbé teszi. Az ilyen embereket nem bírja, mert sosem tudta kiismerni őket. Akik kívül mézes-mázosak, de belül undok és alamuszi természetűek. Hiába bújik a görény hermelinbundába, attól még büdös marad. Csudák csudája, hogy a párja képes elviselni, mi több, szeretni, amikor még arra sem emlékszik, mit szeretett benne. Maguk az emberek irányába nem táplál akkora érdeklődést, mint mondjuk a feketeség felé akkor ott a kocsmában, de maga a sztori izgatja és ezért ül most asztaluknál.*
19036. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-29 15:42:02
Üzenet elküldve: 2024-06-29 15:42:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 907
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 907
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
-Mai.
*A közéjük csöppent törpe a lehető „legjobb” alkalmat választotta az ideérkezésre. Úgy, ahogyan Nori szokott beszélni, vagy cselekedni alkalomadtán. Kéretlenül, pofátlanul és megválasztva az egyetlen rossz pillanatot vág közbe. Elismerésreméltó tehetség az ilyen. Nem tudhatja, hogy valójában mennyi köze van a társasághoz, mert bár kis időt külön töltött, mégis együtt érkeztek. Ettől még egy halvány mosollyal fogadja a kezet, ha már felé nyúl, majd az elrendezett dekoltázsra téved a pillantása, amit ugyan nem kínál fel senkinek, mégis emlékezteti arra, ami neki jóformán nincs. Le is pillantana a sajátjára, ha nem akasztaná meg a mozdulatsort a férfi ajkai közül előpréselt szisszenés utáni ténymegállapítás. Még nem tud szóra nyílni az övé, s nem is kívánt volna belebonyolódni sem túlzottan. Ez nem egy becses portéka, amit kipakol egy piaci standra és áruba bocsájt. Ez egy lehetőség. Megfoghatatlan tudomány. Ő mégis felajánlotta. Nincs gondja a kezdeti bizalmatlansággal, erre jószerivel fel volt készülve, elég volt az első kontaktus kettejük között. Nem fogja viszont ékesszóló kereskedőként megvédeni termékét, hiába is szeretne olyannyira segíteni, persze nem csak az ő kedvükért, hanem a saját kutatása reményében. Az nem lenne hű. Az lenne a legnagyobb hazugság, mert minden gondolata szerint, csak azon lehet javítani, aki hagyja.
Ezen kezd el gondolkodni, mikor Rasdeher hirtelen úgy dönt, hogy köpőcsésze helyett a korsójába üríti a szavai nyomán felgyülemlett nyálat. Még az útját is követi, ahogy belecseppen az aranyló nedű habjai közé, s ha nem veszne el annak tajtékjában, még az apró buborékok szétpattanása is érdekesebb lenne annál, mint amit ki akar vele fejezni a férfi. Mert bár belül talán dühös, Mainak ez csak egy teljesen természetes folyamata annak, ahogy valaki menekülni próbál valami elől, amit ő már úgy is régen tud róla. Talán sokban változtatna a tény, hogy a legrosszabbról már tudomása van. De őt ez jelen helyzetben cseppet sem érdekli, mert nem arra kapott felkérést, hogy fejtse meg, hogy amaz miért érzi úgy, hogy az állatok húsán túl a körötte élő, s gondolkodó, szavakat kiejtő lényekét is ki kell próbálni. Rezzenéstelen arccal tekint vissza a pohárról, mikor az már a törpe előtt van, s hirtelen forrásnak indul. Ekkor emelkedik meg vékony szemöldöke és tekint a testvérére, aki már mozdul, de Rovéna is ugyan ezt teszi, s visszatartaná a férfit. Ő akar gyógyulni. És Mainak pontosan ő a lényeg, nem a férfi, aki annyira küzd saját démonaival, hogy nem látja, hogy itt nem róla van szó. Hallja Rovéna kérdését, de Nori közbelép. Nem tud azonnal válaszolni, hiszen addig úgy sem lehetne miérteket befogadni, amíg ezek ketten kakaskodnak. Nagy sóhajjal emeli szájához saját borát, mintha csak színdarabot nézne, ami nem tetszik neki. Unalmas. Egy dolog jó benne, hogy ráeszmél, hogy vérét nem ejtették a fejére, egész sokat tanult már a világról, s reményei szerint Mai hozzáállásából is, ha ilyen keresetlen, ámbár igaz gondolatokkal tartja vissza fogadott bátyját. Milyen szép család ez. És kívülálló, de ő mégis ennek a tagja. Nevetséges. A kimenetelt nem tudhatja, de nem törődik velük többet. Rovéna meleg barna, és kutató szemeit kívánja elkapni, hogy ha egy utolsó mondattal is, de elárulja neki a saját célját. Őszinteséget vár tőlük, hát ő sem lesz rest annak lenni. Másként nem lehet.*
- Nem vállalnék el olyan dolgot, amiben nem hiszek, hogy sikerülhet, de minél több sikert könyvelhetek el, annál jobb lehetek. És annál több dolgot tudok meg a lélek működéséről. Ez talán tényleg üzlet. Segítek és te is nekem. Kérhetnék érte aranyat, de nem tenném meg olyan társáért, aki lehetővé tette nekem, hogy megismerjem őt. *Bök a fejével Norira. Nem pazarol el több szót és senkit nem fog visszatartani, ha el akarnak menni. Majd visszajönnek, ha nincs más megoldás. Vagy nem. Ő ebben nem fog sérülni, más sokkal inkább…*
-Mai.
*A közéjük csöppent törpe a lehető „legjobb” alkalmat választotta az ideérkezésre. Úgy, ahogyan Nori szokott beszélni, vagy cselekedni alkalomadtán. Kéretlenül, pofátlanul és megválasztva az egyetlen rossz pillanatot vág közbe. Elismerésreméltó tehetség az ilyen. Nem tudhatja, hogy valójában mennyi köze van a társasághoz, mert bár kis időt külön töltött, mégis együtt érkeztek. Ettől még egy halvány mosollyal fogadja a kezet, ha már felé nyúl, majd az elrendezett dekoltázsra téved a pillantása, amit ugyan nem kínál fel senkinek, mégis emlékezteti arra, ami neki jóformán nincs. Le is pillantana a sajátjára, ha nem akasztaná meg a mozdulatsort a férfi ajkai közül előpréselt szisszenés utáni ténymegállapítás. Még nem tud szóra nyílni az övé, s nem is kívánt volna belebonyolódni sem túlzottan. Ez nem egy becses portéka, amit kipakol egy piaci standra és áruba bocsájt. Ez egy lehetőség. Megfoghatatlan tudomány. Ő mégis felajánlotta. Nincs gondja a kezdeti bizalmatlansággal, erre jószerivel fel volt készülve, elég volt az első kontaktus kettejük között. Nem fogja viszont ékesszóló kereskedőként megvédeni termékét, hiába is szeretne olyannyira segíteni, persze nem csak az ő kedvükért, hanem a saját kutatása reményében. Az nem lenne hű. Az lenne a legnagyobb hazugság, mert minden gondolata szerint, csak azon lehet javítani, aki hagyja.
Ezen kezd el gondolkodni, mikor Rasdeher hirtelen úgy dönt, hogy köpőcsésze helyett a korsójába üríti a szavai nyomán felgyülemlett nyálat. Még az útját is követi, ahogy belecseppen az aranyló nedű habjai közé, s ha nem veszne el annak tajtékjában, még az apró buborékok szétpattanása is érdekesebb lenne annál, mint amit ki akar vele fejezni a férfi. Mert bár belül talán dühös, Mainak ez csak egy teljesen természetes folyamata annak, ahogy valaki menekülni próbál valami elől, amit ő már úgy is régen tud róla. Talán sokban változtatna a tény, hogy a legrosszabbról már tudomása van. De őt ez jelen helyzetben cseppet sem érdekli, mert nem arra kapott felkérést, hogy fejtse meg, hogy amaz miért érzi úgy, hogy az állatok húsán túl a körötte élő, s gondolkodó, szavakat kiejtő lényekét is ki kell próbálni. Rezzenéstelen arccal tekint vissza a pohárról, mikor az már a törpe előtt van, s hirtelen forrásnak indul. Ekkor emelkedik meg vékony szemöldöke és tekint a testvérére, aki már mozdul, de Rovéna is ugyan ezt teszi, s visszatartaná a férfit. Ő akar gyógyulni. És Mainak pontosan ő a lényeg, nem a férfi, aki annyira küzd saját démonaival, hogy nem látja, hogy itt nem róla van szó. Hallja Rovéna kérdését, de Nori közbelép. Nem tud azonnal válaszolni, hiszen addig úgy sem lehetne miérteket befogadni, amíg ezek ketten kakaskodnak. Nagy sóhajjal emeli szájához saját borát, mintha csak színdarabot nézne, ami nem tetszik neki. Unalmas. Egy dolog jó benne, hogy ráeszmél, hogy vérét nem ejtették a fejére, egész sokat tanult már a világról, s reményei szerint Mai hozzáállásából is, ha ilyen keresetlen, ámbár igaz gondolatokkal tartja vissza fogadott bátyját. Milyen szép család ez. És kívülálló, de ő mégis ennek a tagja. Nevetséges. A kimenetelt nem tudhatja, de nem törődik velük többet. Rovéna meleg barna, és kutató szemeit kívánja elkapni, hogy ha egy utolsó mondattal is, de elárulja neki a saját célját. Őszinteséget vár tőlük, hát ő sem lesz rest annak lenni. Másként nem lehet.*
- Nem vállalnék el olyan dolgot, amiben nem hiszek, hogy sikerülhet, de minél több sikert könyvelhetek el, annál jobb lehetek. És annál több dolgot tudok meg a lélek működéséről. Ez talán tényleg üzlet. Segítek és te is nekem. Kérhetnék érte aranyat, de nem tenném meg olyan társáért, aki lehetővé tette nekem, hogy megismerjem őt. *Bök a fejével Norira. Nem pazarol el több szót és senkit nem fog visszatartani, ha el akarnak menni. Majd visszajönnek, ha nincs más megoldás. Vagy nem. Ő ebben nem fog sérülni, más sokkal inkább…*
19035. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-28 21:12:30
Üzenet elküldve: 2024-06-28 21:12:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori, ha épp olyan kedvében találják, akkor képtelen befogni a száját. Most is először a Mai és Rovéna közti beszélgetésbe lelkiismeretfurdalás nélkül pofázik bele, majd teljesen szükségtelenül kezdi győzködni a fél-elfet arról, hogy segítsen a barátainak. Ő is leül a társasággal együtt, de aztán valami megváltozik. Mai kiállásában látni véli azt az őserőt, amit a Sellőházban már felfedezett benne akkor, mikor a határozott nemeslányt játszotta, és aminek következtében, miután a szervezete egy rövid időre csődöt mondott, agya különös játékaként egyik énje úrnőjének fogadta a lányt. Nori ennek hatására elhallgat, a következő percekben egy árva szó sem hagyja el a száját, s talán tőle kényelmetlenül szokatlan módon húzódik a háttérbe, míg Mai átveszi a beszélgetés irányítását.
Még az sem hatja meg igazán, hogy a törpe, aki akkora szívességet tett neki a dalával, hogy talán az egész életét visszabillentette a helyes mederbe, most nála is pofátlanabb módon igyekszik felhívni magára a figyelmet.
Ez az állapot nem szerencsés a feketeség szempontjából, mert könnyen egyfajta vihar előtti csendet jelezhet. Az első, vészjósló mennydörgések elcsattanásához pedig katalizátorként szolgál Rasdeher viselkedése. A hozzá intézett mondatra nem is reagál, csak a törpe elé csúsztatott kupában aranyló folyadékot bámulja mélyen, s ha minden úgy alakul, ahogy az elméjében követeli, akkor a sör hamarosan tűzforró gőzként párolog el a pohárból. Míg Nori azzal van elfoglalva, hogy hirtelen tomboló dühét az italon vezesse le, Rovéná-nak van ideje megpróbálni szép szavakkal meggyőzni a férfit. Aztán egy rövid pillantást vet Mai-ra, mintha csak azt jelezné neki, hogy bízza rá a madarast, ami nem feltétlenül jelent bármi jót. Mikor Rovéna szavait újra Mai felé intézi, akkor ő felpattan a székről, és határozottan Rasdeher elé áll, mintha csak arra készülne, hogy ha a kannibál valóban megpróbálna távozni, azt csak a testén keresztül tehesse meg. Fejét megemeli, s mélyen a tengerzöld szemekbe néz, száját résnyire nyitva fújja ki a levegőt, mintha csak így szabadulna meg a felesleges nyomástól, nehogy a düh következtében felrobbanjon.*
- Idefigyelj Clion! *Belül saját magával harcol, próbálja nyugtatni magát, mert nem akarja még egy olyan heves veszekedésbe taszítani magukat, mint ami legutóbb elválasztotta őket egymástól.*
- Kellene neked egy tükör, amiben látod magad, hogy mekkora fasz vagy már megint. Miért nem tudsz egyszer a kibaszott életben bízni bennem? Nem az ördög elé, de még csak nem is Sa'Tereth elé hoztalak bassza meg. Ilyen hamar elfelejtetted, hogy mit ígértem neked az erdőben? Azt, hogy együtt másszuk meg azt a kurva hegyet. Akkor most mégis, miért fordulsz el tőlem az első alkalommal, mikor a kezemet nyújtom, hogy segítsek? Miért, hm? Tudom, te még mindig egy haszontalan csitrinek tartasz, aki csak a bajt okozza, de tévedsz *böki meg a mellkasát a monológ közben.* Ezúttal nem fogom hagyni, hogy elkúrd. Most nem csak rólad és a szánalmas gőgödről van szó, hanem róla is *mutat Rovéna irányába.* Ezúttal nem fogom hagyni, hogy elcseszd, szóval tedd félre a kibaszott paranoiádat, ülj vissza a seggedre, és hallgasd végig Mait! A véremet adnám érte, ahogy téged, őt is a testvéremmé fogadtam, szóval most az egyszer bízz meg bennem!
*Talán hosszú percekig tudná még folytatni a litániát, de magába fojt mindent, ami még kikívánkozik belőle, és sértetten fordítja el a fejét Rasdeher-ről. Félre is áll, valójában nem fogja megakadályozni őt, ha távozni akar. Meghagyja neki a döntés jogát, hogy ezúttal ne csak a saját, de Rovéna életéről is döntsön. Nemrég arról is beszéltek, hogy a felnőtt élet felelősséggel jár, hát akkor most lássuk, hogy mit kezd a drága bátyja azzal, ha nem csak magáért, hanem kedveséért is felel.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori, ha épp olyan kedvében találják, akkor képtelen befogni a száját. Most is először a Mai és Rovéna közti beszélgetésbe lelkiismeretfurdalás nélkül pofázik bele, majd teljesen szükségtelenül kezdi győzködni a fél-elfet arról, hogy segítsen a barátainak. Ő is leül a társasággal együtt, de aztán valami megváltozik. Mai kiállásában látni véli azt az őserőt, amit a Sellőházban már felfedezett benne akkor, mikor a határozott nemeslányt játszotta, és aminek következtében, miután a szervezete egy rövid időre csődöt mondott, agya különös játékaként egyik énje úrnőjének fogadta a lányt. Nori ennek hatására elhallgat, a következő percekben egy árva szó sem hagyja el a száját, s talán tőle kényelmetlenül szokatlan módon húzódik a háttérbe, míg Mai átveszi a beszélgetés irányítását.
Még az sem hatja meg igazán, hogy a törpe, aki akkora szívességet tett neki a dalával, hogy talán az egész életét visszabillentette a helyes mederbe, most nála is pofátlanabb módon igyekszik felhívni magára a figyelmet.
Ez az állapot nem szerencsés a feketeség szempontjából, mert könnyen egyfajta vihar előtti csendet jelezhet. Az első, vészjósló mennydörgések elcsattanásához pedig katalizátorként szolgál Rasdeher viselkedése. A hozzá intézett mondatra nem is reagál, csak a törpe elé csúsztatott kupában aranyló folyadékot bámulja mélyen, s ha minden úgy alakul, ahogy az elméjében követeli, akkor a sör hamarosan tűzforró gőzként párolog el a pohárból. Míg Nori azzal van elfoglalva, hogy hirtelen tomboló dühét az italon vezesse le, Rovéná-nak van ideje megpróbálni szép szavakkal meggyőzni a férfit. Aztán egy rövid pillantást vet Mai-ra, mintha csak azt jelezné neki, hogy bízza rá a madarast, ami nem feltétlenül jelent bármi jót. Mikor Rovéna szavait újra Mai felé intézi, akkor ő felpattan a székről, és határozottan Rasdeher elé áll, mintha csak arra készülne, hogy ha a kannibál valóban megpróbálna távozni, azt csak a testén keresztül tehesse meg. Fejét megemeli, s mélyen a tengerzöld szemekbe néz, száját résnyire nyitva fújja ki a levegőt, mintha csak így szabadulna meg a felesleges nyomástól, nehogy a düh következtében felrobbanjon.*
- Idefigyelj Clion! *Belül saját magával harcol, próbálja nyugtatni magát, mert nem akarja még egy olyan heves veszekedésbe taszítani magukat, mint ami legutóbb elválasztotta őket egymástól.*
- Kellene neked egy tükör, amiben látod magad, hogy mekkora fasz vagy már megint. Miért nem tudsz egyszer a kibaszott életben bízni bennem? Nem az ördög elé, de még csak nem is Sa'Tereth elé hoztalak bassza meg. Ilyen hamar elfelejtetted, hogy mit ígértem neked az erdőben? Azt, hogy együtt másszuk meg azt a kurva hegyet. Akkor most mégis, miért fordulsz el tőlem az első alkalommal, mikor a kezemet nyújtom, hogy segítsek? Miért, hm? Tudom, te még mindig egy haszontalan csitrinek tartasz, aki csak a bajt okozza, de tévedsz *böki meg a mellkasát a monológ közben.* Ezúttal nem fogom hagyni, hogy elkúrd. Most nem csak rólad és a szánalmas gőgödről van szó, hanem róla is *mutat Rovéna irányába.* Ezúttal nem fogom hagyni, hogy elcseszd, szóval tedd félre a kibaszott paranoiádat, ülj vissza a seggedre, és hallgasd végig Mait! A véremet adnám érte, ahogy téged, őt is a testvéremmé fogadtam, szóval most az egyszer bízz meg bennem!
*Talán hosszú percekig tudná még folytatni a litániát, de magába fojt mindent, ami még kikívánkozik belőle, és sértetten fordítja el a fejét Rasdeher-ről. Félre is áll, valójában nem fogja megakadályozni őt, ha távozni akar. Meghagyja neki a döntés jogát, hogy ezúttal ne csak a saját, de Rovéna életéről is döntsön. Nemrég arról is beszéltek, hogy a felnőtt élet felelősséggel jár, hát akkor most lássuk, hogy mit kezd a drága bátyja azzal, ha nem csak magáért, hanem kedveséért is felel.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
19034. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-28 20:03:21
Üzenet elküldve: 2024-06-28 20:03:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Hiába próbál valamennyire összeszedett lenni, beszámolójából süt a zavarodottság és az elveszettség. Még ő is érzi, hogy szavai sután, összeszedetlenül gördülnek le ajkairól. Ennek ellenére, vagy épp ennek tükrében, az első benyomása az, hogy a dolgok sokkal könnyebben alakulnak, mint ahogy azt remélte. Homályos mondandója látszólag értő fülekre talál, s ezúttal úgy tűnik számára, hogy még Nori közbeszúrt mondatai is valódi, lelkes segíteni akarással vannak tele. Talán ez a másik feketeség hat rá így, vagy egyszerűen csak Rovéna az, aki nem látja a fától az erdőt?
Az asztal elfoglalására beleegyezően, s egyúttal hálásan bólint. Jó ötletnek tartja, s bár örülnie kellene annak, amerre az események haladni látszanak, mégis ott motoszkál benne valami különös szorongás. Csírázik benne a kétely, hogy túlságosan is könnyű az egész. Felváltva pillant a két hollóhajúra, s szinte már aggasztónak érzi a tudatot, hogy valójában szimpatikusnak találja őket. Ostoba érzés az egész, mégsem tudja figyelmen kívül hagyni. Épp azt kapja, amit annyira keresett. Segítőkész személyeket, és a legjobb szavakat, amiket várhatna attól, akihez gyógyírért fordul. Ennek dacára, bizonytalansága továbbra is kiolthatatlanul ott lobog belső világába, s átkos fénye rávetül minden egyes elhangzó szóra. Felderengenek benne Rasdeherrel négyszemközt váltott szavaik a gyanakvásról, melyet még a feledés pusztító árja sem tudott kimosni lényéből. Meglehet, hogy ellenérzéseinek valódi oka nem kívül keresendő, s noha ez a gondolat felötlik benne, kevésnek bizonyul ahhoz, hogy kigyomlálja mélyen beágyazódott kétkedését. A tágabb környezetükben zajló minden egyébről megfeledkezve figyeli Mait. Nem csak szavait, a hozzá társított mozdulatokat, arcának rezdüléseit is úgy fürkészi, mintha nem is a másik dolga lenne az elemzés. Egyszerre szeretne hinni neki, és repedést találni meggyőző fellépésén. Ha azt mondta volna, hogy gond nélkül, játszva kigyógyítja az elméjére települt kórságból, sokkal könnyebb lenne hamis ígéretekkel vádolni. Így fenntartásai egyetlen dologba kapaszkodhatnak, s ha már ennyit beszéltek az őszinteségről, meg is ragadná a szót, hogy élével a fél-elf felé fordítsa azt. Ebben viszont először egy közelében nyikorduló szék hangja gátolja meg.*
- Tartunk? *kérdez vissza, miközben értetlenül nézi a hívatlanságát cseppet sem restellő törpét.* Talán arra még emlékeznék, ha kértem volna egy dalt a kínomról.
*Valójában ez a dal egyszer már meg is született, de egészen más helyzet az, amikor te döntöd el, hogy ki hallhatja a történeted. Így ez akkor sem változtatna jelenlegi rosszallásán, ha művét nem nyelte volna el szinte nyomban a feledés falánk rémsége. Egyéb reakcióra azonban nem futja tőle, minden másban megakadályozza tengerszemű párjának határozott fellépése. A férfi gusztustalan gesztusa, amit a bizalmas társalgásba betolakodó dalnoknak intéz, furcsa módon hálával és elégedettséggel tölti el. Talán még valahol büszke is lenne rá, ha Rassal ellentétben neki nem esne nehezére hátrahagyni asztaltársaságukat. Megfogja a férfi kezét, ám ezúttal ahelyett, hogy követné, gyengéd, de egyben eltökélt mozdulattan kísérli meg visszahúzni halálmadarát maga mellé.*
- Rasti várj, kérlek! *pillant fel az akvamarinokba. Tudja hogy mit beszéltek meg korábban, és neki sem tetszik minden, de egyben úgy is érzi, hogy kettejük kétségei ezúttal más tövekről fakadnak.*
- Előlem nincs mit eltitkolnod, eddig is szerettelek. De amire nem emlékszem, arról csak te tudsz beszélni. Te tudod, mi történt legutóbb. Egyszerűbb lenne elmondani, mint várni, hogy mikor történik meg újra. Nem akarok többet felejteni, Rasti.
*Őzszemei marasztalóan függnek párja arcán. Jelenleg nincs ideje azzal foglalkozni, hányan hallják a párbeszédüket. Noha neki könnyű dolga van. Naiv tudatlanságában minden elképzelése messze jár kapcsolatuk egykori sötét természetéről. Az arcán fellelhető riadtság is annak a jele, hogy bár hisz Rasdeherben, képtelen megérteni, miért dobja el a másik ilyen könnyedén a segítség lehetőségét. Ha múltjának vérmocskos szilánkjai egyszer újra a helyükre kerülnek, aligha fog ez magyarázatra szorulni. Most azonban nagyon is szüksége van szavakra, noha kettejük romlásban virágzó történetét talán nem akarná hallani. Maival szembeni rossz érzései máshonnan származnak, s ha Ras hajlandó maradni, úgy hamarosan hangot is ad annak, hogy egyelőre ő sem szavazott teljes bizalmat neki.*
- Mielőtt bármire igent, vagy nemet mondanék… *fordul vissza a fél-elfhez, hogy tekintete újra a jégkékekbe merüljön.* Azt mondtad, nehéz lesz. Tudni szeretném, hogy az arany helyett mi késztet arra, hogy ennek ellenére velem vesződj. Úgy hangzott, mint ami nem csak nekem zűrös.
*Vet egy futó pillantást Norira, bár nem biztos abban, hogy a lány ennyiből is megérti, hogy eleget hallott már Mai határtalannak tűnő kedvességéről. Az ajánlók után most a kék szemű saját szavaira kíváncsi.*
*Hiába próbál valamennyire összeszedett lenni, beszámolójából süt a zavarodottság és az elveszettség. Még ő is érzi, hogy szavai sután, összeszedetlenül gördülnek le ajkairól. Ennek ellenére, vagy épp ennek tükrében, az első benyomása az, hogy a dolgok sokkal könnyebben alakulnak, mint ahogy azt remélte. Homályos mondandója látszólag értő fülekre talál, s ezúttal úgy tűnik számára, hogy még Nori közbeszúrt mondatai is valódi, lelkes segíteni akarással vannak tele. Talán ez a másik feketeség hat rá így, vagy egyszerűen csak Rovéna az, aki nem látja a fától az erdőt?
Az asztal elfoglalására beleegyezően, s egyúttal hálásan bólint. Jó ötletnek tartja, s bár örülnie kellene annak, amerre az események haladni látszanak, mégis ott motoszkál benne valami különös szorongás. Csírázik benne a kétely, hogy túlságosan is könnyű az egész. Felváltva pillant a két hollóhajúra, s szinte már aggasztónak érzi a tudatot, hogy valójában szimpatikusnak találja őket. Ostoba érzés az egész, mégsem tudja figyelmen kívül hagyni. Épp azt kapja, amit annyira keresett. Segítőkész személyeket, és a legjobb szavakat, amiket várhatna attól, akihez gyógyírért fordul. Ennek dacára, bizonytalansága továbbra is kiolthatatlanul ott lobog belső világába, s átkos fénye rávetül minden egyes elhangzó szóra. Felderengenek benne Rasdeherrel négyszemközt váltott szavaik a gyanakvásról, melyet még a feledés pusztító árja sem tudott kimosni lényéből. Meglehet, hogy ellenérzéseinek valódi oka nem kívül keresendő, s noha ez a gondolat felötlik benne, kevésnek bizonyul ahhoz, hogy kigyomlálja mélyen beágyazódott kétkedését. A tágabb környezetükben zajló minden egyébről megfeledkezve figyeli Mait. Nem csak szavait, a hozzá társított mozdulatokat, arcának rezdüléseit is úgy fürkészi, mintha nem is a másik dolga lenne az elemzés. Egyszerre szeretne hinni neki, és repedést találni meggyőző fellépésén. Ha azt mondta volna, hogy gond nélkül, játszva kigyógyítja az elméjére települt kórságból, sokkal könnyebb lenne hamis ígéretekkel vádolni. Így fenntartásai egyetlen dologba kapaszkodhatnak, s ha már ennyit beszéltek az őszinteségről, meg is ragadná a szót, hogy élével a fél-elf felé fordítsa azt. Ebben viszont először egy közelében nyikorduló szék hangja gátolja meg.*
- Tartunk? *kérdez vissza, miközben értetlenül nézi a hívatlanságát cseppet sem restellő törpét.* Talán arra még emlékeznék, ha kértem volna egy dalt a kínomról.
*Valójában ez a dal egyszer már meg is született, de egészen más helyzet az, amikor te döntöd el, hogy ki hallhatja a történeted. Így ez akkor sem változtatna jelenlegi rosszallásán, ha művét nem nyelte volna el szinte nyomban a feledés falánk rémsége. Egyéb reakcióra azonban nem futja tőle, minden másban megakadályozza tengerszemű párjának határozott fellépése. A férfi gusztustalan gesztusa, amit a bizalmas társalgásba betolakodó dalnoknak intéz, furcsa módon hálával és elégedettséggel tölti el. Talán még valahol büszke is lenne rá, ha Rassal ellentétben neki nem esne nehezére hátrahagyni asztaltársaságukat. Megfogja a férfi kezét, ám ezúttal ahelyett, hogy követné, gyengéd, de egyben eltökélt mozdulattan kísérli meg visszahúzni halálmadarát maga mellé.*
- Rasti várj, kérlek! *pillant fel az akvamarinokba. Tudja hogy mit beszéltek meg korábban, és neki sem tetszik minden, de egyben úgy is érzi, hogy kettejük kétségei ezúttal más tövekről fakadnak.*
- Előlem nincs mit eltitkolnod, eddig is szerettelek. De amire nem emlékszem, arról csak te tudsz beszélni. Te tudod, mi történt legutóbb. Egyszerűbb lenne elmondani, mint várni, hogy mikor történik meg újra. Nem akarok többet felejteni, Rasti.
*Őzszemei marasztalóan függnek párja arcán. Jelenleg nincs ideje azzal foglalkozni, hányan hallják a párbeszédüket. Noha neki könnyű dolga van. Naiv tudatlanságában minden elképzelése messze jár kapcsolatuk egykori sötét természetéről. Az arcán fellelhető riadtság is annak a jele, hogy bár hisz Rasdeherben, képtelen megérteni, miért dobja el a másik ilyen könnyedén a segítség lehetőségét. Ha múltjának vérmocskos szilánkjai egyszer újra a helyükre kerülnek, aligha fog ez magyarázatra szorulni. Most azonban nagyon is szüksége van szavakra, noha kettejük romlásban virágzó történetét talán nem akarná hallani. Maival szembeni rossz érzései máshonnan származnak, s ha Ras hajlandó maradni, úgy hamarosan hangot is ad annak, hogy egyelőre ő sem szavazott teljes bizalmat neki.*
- Mielőtt bármire igent, vagy nemet mondanék… *fordul vissza a fél-elfhez, hogy tekintete újra a jégkékekbe merüljön.* Azt mondtad, nehéz lesz. Tudni szeretném, hogy az arany helyett mi késztet arra, hogy ennek ellenére velem vesződj. Úgy hangzott, mint ami nem csak nekem zűrös.
*Vet egy futó pillantást Norira, bár nem biztos abban, hogy a lány ennyiből is megérti, hogy eleget hallott már Mai határtalannak tűnő kedvességéről. Az ajánlók után most a kék szemű saját szavaira kíváncsi.*
19033. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-28 12:52:31
Üzenet elküldve: 2024-06-28 12:52:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Ébredezik benne az együttérzés az aprócska nagyanyó iránt. Eddig csak a saját bajával volt elfoglalva, így nem is vette jobban szemügyre, hogy Taluh tekintetében is ott van minden, amit ő most érez. Talán igaza van az öregnek, majd később... nagyon sokkal később az a pár szép emlék még jól fog jönni számára. Ahogy Taluht vizslatja, kikerekedik a szeme attól a füst mennyiségtől, ami az orrán át távozik.*
~ Az egész asszony nincs akkora, hogy ennyi füst elférjen benne. ~
*Emeli korsóját Taluh Mama tósztjára, de miközben lassan viszi a szájához, nézi az asszony reakcióját. Ree nem csalódik, még csak meg sem rázkódik az öreg.*
~ Talán ennyi év tapasztalattal a hátam mögött majd én is a kisujjamból rázom ki ezeket. ~
- Igaza van, Taluh Néném. Alig vagyok harminc éves és úgy érzem már leéltem egy életet. *Visszateszi a korsót a pultra, de a kezét nem veszi le róla.* De aztán úgy vagyok vele, ha én magam nem teszek semmit magamért, akkor hamar eláshatnak az erdő szélén. Ezért kerekedtem felül és jöttem ide.
*Nagyon kíváncsivá tette az a medvepörköltös történet, bizakodik benne, hogy többet is hallhat róla. Igaz, hogy magányra vágyott, de vagy az alkohol vagy az a füves keverék segített, most már nem akar egyedül lenni. A nagyanyón kívül meg senki nem mutatta jelét, hogy szívesen társalogna vele. Nagyon tetszik neki az öreg stílusa, viccesen és botrányosan őszinte. Magában sokat mulat rajta, de a szemeit még nem érte el a vidámság.*
- Meséljen nekem arról a pörköltről, kérem. Ha érdekli, cserébe én is mesélek ezt-azt kicsit magamról mielőtt nyugovóra térnék. És köszönöm a tanácsot, úgy vélem, így elsőre jobb lesz nekem itt. Majd megbeszélem a pultossal csak érjen ide azzal az étellel.
*Jót kacag az öreg megjegyzésén, úgy tűnik, tényleg sokat megélt már ez a Taluh Mama. Amint le kerül elé a sült kolbász, már folyik is a nyála, de igyekszik türtőztetni magát. Ennek az öregnek már így is megvan róla a véleménye az öltözete miatt, nem hiányzik, hogy még az evési szokásai miatt is köszörülje a nyelvét. Tud ő rendesen enni, csak nem ilyenkor, mikor ki van éhezve. Ezért, hogy kicsit enyhítse az étel utáni remegést, kortyol egy nagyot a sörből, talán így lenyugszik kissé a gyomra.*
~ Hová gondoltam, mikor csak egyetlen kolbászt kértem? ~
*Most, hogy előtte gőzölög az étel, már teljes mértékben tisztában van vele, hogy ez a fél fogára sem lesz elég.*
~ Na, sebaj, egy darabig még itt leszek. Csak nehogy végig egyem az étlapot. ~
*Amint beleharap az ételbe, annak íze teljességgel szétrobban a szájában. Szeretett volna kicsit kulturáltabban enni a Néne előtt, de három falásra eltüntette ezt az utólag már nagyon kicsinek tűnő kolbászt. Hirtelen rá sem mer nézni az asszonyra, attól tart, hogy annak szemeiben a megvetés tükröződik majd. Aztán arra gondol, hogy ő Reeyissin Wiyafan, mit félne ő bárki véleményétől is. Így hát kihúzza magát, a korsóért nyúl és úgy sandít az öreg felé, mintha az a mozdulathoz tartozna.*
*Ébredezik benne az együttérzés az aprócska nagyanyó iránt. Eddig csak a saját bajával volt elfoglalva, így nem is vette jobban szemügyre, hogy Taluh tekintetében is ott van minden, amit ő most érez. Talán igaza van az öregnek, majd később... nagyon sokkal később az a pár szép emlék még jól fog jönni számára. Ahogy Taluht vizslatja, kikerekedik a szeme attól a füst mennyiségtől, ami az orrán át távozik.*
~ Az egész asszony nincs akkora, hogy ennyi füst elférjen benne. ~
*Emeli korsóját Taluh Mama tósztjára, de miközben lassan viszi a szájához, nézi az asszony reakcióját. Ree nem csalódik, még csak meg sem rázkódik az öreg.*
~ Talán ennyi év tapasztalattal a hátam mögött majd én is a kisujjamból rázom ki ezeket. ~
- Igaza van, Taluh Néném. Alig vagyok harminc éves és úgy érzem már leéltem egy életet. *Visszateszi a korsót a pultra, de a kezét nem veszi le róla.* De aztán úgy vagyok vele, ha én magam nem teszek semmit magamért, akkor hamar eláshatnak az erdő szélén. Ezért kerekedtem felül és jöttem ide.
*Nagyon kíváncsivá tette az a medvepörköltös történet, bizakodik benne, hogy többet is hallhat róla. Igaz, hogy magányra vágyott, de vagy az alkohol vagy az a füves keverék segített, most már nem akar egyedül lenni. A nagyanyón kívül meg senki nem mutatta jelét, hogy szívesen társalogna vele. Nagyon tetszik neki az öreg stílusa, viccesen és botrányosan őszinte. Magában sokat mulat rajta, de a szemeit még nem érte el a vidámság.*
- Meséljen nekem arról a pörköltről, kérem. Ha érdekli, cserébe én is mesélek ezt-azt kicsit magamról mielőtt nyugovóra térnék. És köszönöm a tanácsot, úgy vélem, így elsőre jobb lesz nekem itt. Majd megbeszélem a pultossal csak érjen ide azzal az étellel.
*Jót kacag az öreg megjegyzésén, úgy tűnik, tényleg sokat megélt már ez a Taluh Mama. Amint le kerül elé a sült kolbász, már folyik is a nyála, de igyekszik türtőztetni magát. Ennek az öregnek már így is megvan róla a véleménye az öltözete miatt, nem hiányzik, hogy még az evési szokásai miatt is köszörülje a nyelvét. Tud ő rendesen enni, csak nem ilyenkor, mikor ki van éhezve. Ezért, hogy kicsit enyhítse az étel utáni remegést, kortyol egy nagyot a sörből, talán így lenyugszik kissé a gyomra.*
~ Hová gondoltam, mikor csak egyetlen kolbászt kértem? ~
*Most, hogy előtte gőzölög az étel, már teljes mértékben tisztában van vele, hogy ez a fél fogára sem lesz elég.*
~ Na, sebaj, egy darabig még itt leszek. Csak nehogy végig egyem az étlapot. ~
*Amint beleharap az ételbe, annak íze teljességgel szétrobban a szájában. Szeretett volna kicsit kulturáltabban enni a Néne előtt, de három falásra eltüntette ezt az utólag már nagyon kicsinek tűnő kolbászt. Hirtelen rá sem mer nézni az asszonyra, attól tart, hogy annak szemeiben a megvetés tükröződik majd. Aztán arra gondol, hogy ő Reeyissin Wiyafan, mit félne ő bárki véleményétől is. Így hát kihúzza magát, a korsóért nyúl és úgy sandít az öreg felé, mintha az a mozdulathoz tartozna.*
19032. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-28 11:41:50
Üzenet elküldve: 2024-06-28 11:41:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
* A váratlan őszinteségre elkomorodik az arca. Újra odanyúl, hogy kicsit megpaskolja a másik kezét. *
- Tudom mit érzel, kedves gyermek. Fiatalon maradtam én is egymagam. Fel a fejjel! A szép emlékek később segíteni fognak. Na meg...
* Hatalmasat szív a lassan kimerülőben lévő füstből. Egészen sokáig lent tartja, és hangosan kiszuszogja az orrán át, akár egy sárkány.
Perlekedése a csapossal süket fülekre talál, sajnálatáaa pont annyit kap, amennyi jár. *
~ Igaztalan világot élünk. ~
* Észleli a leány vizslató pillantását, hát nem rest viszonozni azt. Megállapítja magában, hogy a pipa, de még a sokadik kör itóka sem lesz elég ahhoz, hogy kiűzze a szemeiből a fájdalmat és szomorúságot. *
~ Majd csak megoldódik a nyelve tűle. ~
* Azt is megállapítja, hogy tagadhatatlanul a hosszifülüek a legszebb teremtések, a maguk inas, langaléta módján. Na persze, az ifjú Taluh, kevésbe Mama korában, méltán felvehette volna velük a versenyt, ez nem is kérdéses.
Befejezi a vizsgálódást. *
- Nnna! Most hogy kibámészkodtuk magunkat... Az Ősök segíjjék mibelénk!
* Nem vár a leányra, az úgyis apránként fogja elnyalogatni a sajátját. Kihörpöli a poharkát, talán még az ujjával is kimártaná, ha nem lennének itt ennyien. De tudja ám, azért az illemet! *
- Nem-eee? Mesélnék én a medvepörköltről Kedves, de nem untatlak vele inkább. Meg aztán, majd te is megerősödsz ne fédd! A sok bú, meg baj majd segít. Mert az mindig jön, ha hívják, ha nem.
- Holnapra kutya bajod, fiatal szervezet, sok mindent győz... Nem gyakori nálam a vendég, de szívesen látlak.
* Bicceget lelkesen. Majd azért az ősszel lepókhálóz egy cseppet, hogy ne az égimeszelő leány szedje le a homlokával őket. *
- Az attól függ, mit enged az erszényed. Itt is megalhatsz, vagy van odaát egy puccosabb hel... Ha az a kívánság.
* Az érkező étel az ő figyelmét is elkalandoztatja. *
~ Csirkesült! ~
- Nem kapkodtad el. Ha tudom, hogy most fogdosod össze a tikokat odakint, mást kérek. Aztán ne találjak benne egy kósza tiktollat se, anyadat én tanítottam köpeszteni, Istenke nyugtassa.
* A váratlan őszinteségre elkomorodik az arca. Újra odanyúl, hogy kicsit megpaskolja a másik kezét. *
- Tudom mit érzel, kedves gyermek. Fiatalon maradtam én is egymagam. Fel a fejjel! A szép emlékek később segíteni fognak. Na meg...
* Hatalmasat szív a lassan kimerülőben lévő füstből. Egészen sokáig lent tartja, és hangosan kiszuszogja az orrán át, akár egy sárkány.
Perlekedése a csapossal süket fülekre talál, sajnálatáaa pont annyit kap, amennyi jár. *
~ Igaztalan világot élünk. ~
* Észleli a leány vizslató pillantását, hát nem rest viszonozni azt. Megállapítja magában, hogy a pipa, de még a sokadik kör itóka sem lesz elég ahhoz, hogy kiűzze a szemeiből a fájdalmat és szomorúságot. *
~ Majd csak megoldódik a nyelve tűle. ~
* Azt is megállapítja, hogy tagadhatatlanul a hosszifülüek a legszebb teremtések, a maguk inas, langaléta módján. Na persze, az ifjú Taluh, kevésbe Mama korában, méltán felvehette volna velük a versenyt, ez nem is kérdéses.
Befejezi a vizsgálódást. *
- Nnna! Most hogy kibámészkodtuk magunkat... Az Ősök segíjjék mibelénk!
* Nem vár a leányra, az úgyis apránként fogja elnyalogatni a sajátját. Kihörpöli a poharkát, talán még az ujjával is kimártaná, ha nem lennének itt ennyien. De tudja ám, azért az illemet! *
- Nem-eee? Mesélnék én a medvepörköltről Kedves, de nem untatlak vele inkább. Meg aztán, majd te is megerősödsz ne fédd! A sok bú, meg baj majd segít. Mert az mindig jön, ha hívják, ha nem.
- Holnapra kutya bajod, fiatal szervezet, sok mindent győz... Nem gyakori nálam a vendég, de szívesen látlak.
* Bicceget lelkesen. Majd azért az ősszel lepókhálóz egy cseppet, hogy ne az égimeszelő leány szedje le a homlokával őket. *
- Az attól függ, mit enged az erszényed. Itt is megalhatsz, vagy van odaát egy puccosabb hel... Ha az a kívánság.
* Az érkező étel az ő figyelmét is elkalandoztatja. *
~ Csirkesült! ~
- Nem kapkodtad el. Ha tudom, hogy most fogdosod össze a tikokat odakint, mást kérek. Aztán ne találjak benne egy kósza tiktollat se, anyadat én tanítottam köpeszteni, Istenke nyugtassa.
19031. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-27 21:53:02
Üzenet elküldve: 2024-06-27 21:53:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Egy szavára sem emlékszem.
*Vallja be Ras anélkül, hogy testbeszéde egy fikarcnyi megbánásról árulkodna. Ismeri a szavak erejét. A saját szemével látta, hogy miket tud elérni Rovéna néhány gondosan megválogatott rímpárral. Képes akár hegyomlásnyi férfiakat is rég halott anyjuk után rimánkodó kölykökké változtatni. Ez a tapasztalata pedig alapjaiban meghatározza Ras hozzáállását a művészet iránt. Minden dalnokot egytől-egyig kártékony manipulátornak tart, ki a hazugságaiból próbál előnyt kovácsolni ebben az elbaszott világban. Ezen ítéletéből még Rové sem tud kibúvót találni. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy pontosan ezért imádja olyannyira a nőt.
Elkalandozó gondolataira azonban nem magyarázat az a dac, amivel mások mézes-mázos szavai ellen próbál védekezni. Annak az okait a szeme alatt megtelepedő szarkalábak árnyékában kell keresni. Az éjszakát virrasztással töltötte. Meggyilkolta, eltemette és meggyászolta azt a gyenge férget, akivé az elmúlt hónapokban vált. Ennek a böjtje az a tompaság, amire a kezében szorongatott sör csak rájátszik.
Mikor eljutnak a pulthoz, és körbeveszi őt a hölgykoszorú, eddigi egyértelmű kételyeit nehezen találja a lelkében felgyűlő, kusza érzelmek tengerében. Talán követnie kellene Rovéna példáját, és szívélyesebben üdvözölni azt, aki egy kilátástalan helyzetben a segítségükre lehetne? Egy pillanatig elgondolkozik azon, hogy túl nyers volt az alabástrombőrű nővel, ám ezt a kósza gondolatot úgy fújja el Nori felcsattanása, mint a csöppnyi gyermekek a pitypang hófehér, messzire szálló termését.
~Túl naiv vagy Nori! Csupán szívjóságból soha senki nem segít. Egy nemes kisasszony pedig pláne nem.~ Már éppen szóra nyitná ajkait, hogy rendbe tegyen néhány dolgot Noriban, amikor Rové átveszi a kezdeményezést, s Rasba fojtja a nyers kioktatást. Így mind Nori, mind Ras hoppon marad, és nem tudnak egy, kettejükre oly jellemző, heves szócsatába bonyolódni. Ez a madarast annak ellenére is kényelmetlenül érinti, hogy fontosabb dolguk is van, mint egymás húsába marni.
Ellenben Mai ajánlata, hogy ne a pult előtt beszéljék meg a részleteket, egyetértő fülekre talál. Ras egy kurta bólintással helyesel, s a szívében égő bizalmatlanságot egy szusszanásnyi időre sem feledve, követi a hölgyeket.
Az asztalnál, a körülöttük gomolygó baljós pipafüstben ülve végre kibukik Mai-ból az a dögre leső keselyű, akire Ras mindvégig várt. Minden egy kibebaszott üzlet, és a nő, talán tisztában sincs vele, de a legnagyobb árat kéri, amit ember kérhet Rasdehertől. Olyan titkokat, melyek elfedése mind Rovéna, mind a kannibál létezését alapvetően határozzák meg. Ez az egész ajánlat nevetséges. De mégis mit is várt Nori barátjától? Ő volt a naiv, hogy belement a gyerekek játszadozásába. Az elmondottakra tüdejéből ironikus szisszenést hallatva szökik ki a levegő.*
- Be kell látnom Nori, hogy ezúttal igazad volt. Az nem üzlet, ha valaki szándékosan megfizethetetlen árat szab.
*Széles mosollyal az arcán magához húzza a kupáját, és egy cseppet sem zavartatva magát, egy méretes köpettel egészíti ki a kesernyés nedűt. Ezután az italt az imént a bizalmas megbeszélésükhöz önkényesen csatlakozó törpe elé csúsztatja.*
- Nekem elment a kedvem ettől a jó sertől, bárdok bárdja, de örömmel osztozom Önnel, ha már ilyen bizalmas viszonyba kerültünk.
*Ezzel fel is áll az asztaltól, és kész viszlát puszik nélkül távozni az összegyűltektől.*
- Gyere Rové, nekünk jobb dolgunk is van ennél a bohózatnál!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Egy szavára sem emlékszem.
*Vallja be Ras anélkül, hogy testbeszéde egy fikarcnyi megbánásról árulkodna. Ismeri a szavak erejét. A saját szemével látta, hogy miket tud elérni Rovéna néhány gondosan megválogatott rímpárral. Képes akár hegyomlásnyi férfiakat is rég halott anyjuk után rimánkodó kölykökké változtatni. Ez a tapasztalata pedig alapjaiban meghatározza Ras hozzáállását a művészet iránt. Minden dalnokot egytől-egyig kártékony manipulátornak tart, ki a hazugságaiból próbál előnyt kovácsolni ebben az elbaszott világban. Ezen ítéletéből még Rové sem tud kibúvót találni. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy pontosan ezért imádja olyannyira a nőt.
Elkalandozó gondolataira azonban nem magyarázat az a dac, amivel mások mézes-mázos szavai ellen próbál védekezni. Annak az okait a szeme alatt megtelepedő szarkalábak árnyékában kell keresni. Az éjszakát virrasztással töltötte. Meggyilkolta, eltemette és meggyászolta azt a gyenge férget, akivé az elmúlt hónapokban vált. Ennek a böjtje az a tompaság, amire a kezében szorongatott sör csak rájátszik.
Mikor eljutnak a pulthoz, és körbeveszi őt a hölgykoszorú, eddigi egyértelmű kételyeit nehezen találja a lelkében felgyűlő, kusza érzelmek tengerében. Talán követnie kellene Rovéna példáját, és szívélyesebben üdvözölni azt, aki egy kilátástalan helyzetben a segítségükre lehetne? Egy pillanatig elgondolkozik azon, hogy túl nyers volt az alabástrombőrű nővel, ám ezt a kósza gondolatot úgy fújja el Nori felcsattanása, mint a csöppnyi gyermekek a pitypang hófehér, messzire szálló termését.
~Túl naiv vagy Nori! Csupán szívjóságból soha senki nem segít. Egy nemes kisasszony pedig pláne nem.~ Már éppen szóra nyitná ajkait, hogy rendbe tegyen néhány dolgot Noriban, amikor Rové átveszi a kezdeményezést, s Rasba fojtja a nyers kioktatást. Így mind Nori, mind Ras hoppon marad, és nem tudnak egy, kettejükre oly jellemző, heves szócsatába bonyolódni. Ez a madarast annak ellenére is kényelmetlenül érinti, hogy fontosabb dolguk is van, mint egymás húsába marni.
Ellenben Mai ajánlata, hogy ne a pult előtt beszéljék meg a részleteket, egyetértő fülekre talál. Ras egy kurta bólintással helyesel, s a szívében égő bizalmatlanságot egy szusszanásnyi időre sem feledve, követi a hölgyeket.
Az asztalnál, a körülöttük gomolygó baljós pipafüstben ülve végre kibukik Mai-ból az a dögre leső keselyű, akire Ras mindvégig várt. Minden egy kibebaszott üzlet, és a nő, talán tisztában sincs vele, de a legnagyobb árat kéri, amit ember kérhet Rasdehertől. Olyan titkokat, melyek elfedése mind Rovéna, mind a kannibál létezését alapvetően határozzák meg. Ez az egész ajánlat nevetséges. De mégis mit is várt Nori barátjától? Ő volt a naiv, hogy belement a gyerekek játszadozásába. Az elmondottakra tüdejéből ironikus szisszenést hallatva szökik ki a levegő.*
- Be kell látnom Nori, hogy ezúttal igazad volt. Az nem üzlet, ha valaki szándékosan megfizethetetlen árat szab.
*Széles mosollyal az arcán magához húzza a kupáját, és egy cseppet sem zavartatva magát, egy méretes köpettel egészíti ki a kesernyés nedűt. Ezután az italt az imént a bizalmas megbeszélésükhöz önkényesen csatlakozó törpe elé csúsztatja.*
- Nekem elment a kedvem ettől a jó sertől, bárdok bárdja, de örömmel osztozom Önnel, ha már ilyen bizalmas viszonyba kerültünk.
*Ezzel fel is áll az asztaltól, és kész viszlát puszik nélkül távozni az összegyűltektől.*
- Gyere Rové, nekünk jobb dolgunk is van ennél a bohózatnál!
19030. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-27 18:05:15
Üzenet elküldve: 2024-06-27 18:05:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Szokatlan csoport //
*Hogy hogyan azonosította városa különféle néptársait, régebben úgy gondolta, annak több értelme volt: látott e valaki kopaszodó, lenyűgözően kerek fejű tündért? Elismerést hozó szakállal rendelkezőt esetleg, szabadabb lélekkel és trágárabb ajakkal mint egy másnapos kanári? Pontosan, és mégis közel egyforma magasságúak a többiekhez képest; ezt nem tartotta véletlennek. De legalább nem ő az egyetlen messze kapós az asztalon, bár Ariénak inkább a romantika, mint tudomány irányába hajlott képzelete. Amit, származásából kiköveztetőleg, megért. És még így is több értelme van az ork lány képzeletének, mint a valóságnak! Tengervízből esővíz... micsoda vicc!
Jobb ellenvéleményeket hallott két asztalbarátjától mint gondolta volna, amit tarkója serkentő okú dörzsölgetésével jelez is. Bizony, van izgalom és lehetőség az ismeretlenben... és félelem.*
- Végül is ha egész életemben világos sört ittam volna, valamikor elhitetném magammal, hogy az az egyetlen jó. Félnék a rossz élmény lehetősége miatt kipróbálni a barnát, ha értitek mire gondolok. *Az évek alatt könnyű szűklátóvá válni a falak mögött, erre rájött. Talán egyszer képes lesz egy másik, kifelé terjeszkedő útra téríteni régi otthonát.
És ha már régi otthonok...*
- "Ha rossz a vezető", mi? *Nem nehéz kiolvasni hangjában a kétkedést. Ez egy beletörődött lakosság helyzete megbékélésének hangzik. Egy olyannak, amit egy rossz mozdulat véget tud vetni.
Ari már viszont kevésbé tapintatos, legalábbis hozzájuk mérve biztos. Nem hagy alább a megoldással, hogy szószorosan vegyék kezükbe a polgárok a sorsukat, amit bátornak is tart, és naivnak is. Röviden és búsan megrázza a fejét reakcióként. Talán nem tudja teljesen, mit vet fel. Ha a föld városának vezetői valóban képesek egy hatalmas és aktívan harcedzett hadsereget villásbotok és gödörcsapdák ellen fordítani, akkor a vérbe folyó rezsimváltozást még mártírok sem ajánlanák. Nem segítség nélkül.*
- Mi sem leszünk diplomaták... *Motyogja kimerülten, s kiissza új teájának vagy felét, mielőtt újra megszólal, ezúttal jobb hangszínben.* - No de ejtsük a történelemírást, nálunk alkalmasabbak valszeg' már azon ügyködnek. Most már lassan bőrömön kéne éreznem a kinti levegőt, de előtte köszönetet akarok mondani a sok jó szóért, mindkettőtöknek. Ritkán hallgatnak engem fecsegni ilyen sokáig, és még kevesebb amit hasonló válaszokból tudok tanulni. Ari, kezet ráznék ha nem lenne az tele teával, eddig sosem volt lehetőségem az ork törzsekről akár egy morzsát is hallani. Emlékeztess rá, hogy emlékeztesselek rájuk, ha majd legközelebb összefutunk. Fedezd fel az erdőt, de a mocsarat kerüld. És Zeeksz: kitartást. Szerintem jobb napok is várhatnak rád az utcán kívül, de ha valóban hiszel abban amit csinálsz, gonosz lenne azt nekem elítélni.
*Hogy hogyan azonosította városa különféle néptársait, régebben úgy gondolta, annak több értelme volt: látott e valaki kopaszodó, lenyűgözően kerek fejű tündért? Elismerést hozó szakállal rendelkezőt esetleg, szabadabb lélekkel és trágárabb ajakkal mint egy másnapos kanári? Pontosan, és mégis közel egyforma magasságúak a többiekhez képest; ezt nem tartotta véletlennek. De legalább nem ő az egyetlen messze kapós az asztalon, bár Ariénak inkább a romantika, mint tudomány irányába hajlott képzelete. Amit, származásából kiköveztetőleg, megért. És még így is több értelme van az ork lány képzeletének, mint a valóságnak! Tengervízből esővíz... micsoda vicc!
Jobb ellenvéleményeket hallott két asztalbarátjától mint gondolta volna, amit tarkója serkentő okú dörzsölgetésével jelez is. Bizony, van izgalom és lehetőség az ismeretlenben... és félelem.*
- Végül is ha egész életemben világos sört ittam volna, valamikor elhitetném magammal, hogy az az egyetlen jó. Félnék a rossz élmény lehetősége miatt kipróbálni a barnát, ha értitek mire gondolok. *Az évek alatt könnyű szűklátóvá válni a falak mögött, erre rájött. Talán egyszer képes lesz egy másik, kifelé terjeszkedő útra téríteni régi otthonát.
És ha már régi otthonok...*
- "Ha rossz a vezető", mi? *Nem nehéz kiolvasni hangjában a kétkedést. Ez egy beletörődött lakosság helyzete megbékélésének hangzik. Egy olyannak, amit egy rossz mozdulat véget tud vetni.
Ari már viszont kevésbé tapintatos, legalábbis hozzájuk mérve biztos. Nem hagy alább a megoldással, hogy szószorosan vegyék kezükbe a polgárok a sorsukat, amit bátornak is tart, és naivnak is. Röviden és búsan megrázza a fejét reakcióként. Talán nem tudja teljesen, mit vet fel. Ha a föld városának vezetői valóban képesek egy hatalmas és aktívan harcedzett hadsereget villásbotok és gödörcsapdák ellen fordítani, akkor a vérbe folyó rezsimváltozást még mártírok sem ajánlanák. Nem segítség nélkül.*
- Mi sem leszünk diplomaták... *Motyogja kimerülten, s kiissza új teájának vagy felét, mielőtt újra megszólal, ezúttal jobb hangszínben.* - No de ejtsük a történelemírást, nálunk alkalmasabbak valszeg' már azon ügyködnek. Most már lassan bőrömön kéne éreznem a kinti levegőt, de előtte köszönetet akarok mondani a sok jó szóért, mindkettőtöknek. Ritkán hallgatnak engem fecsegni ilyen sokáig, és még kevesebb amit hasonló válaszokból tudok tanulni. Ari, kezet ráznék ha nem lenne az tele teával, eddig sosem volt lehetőségem az ork törzsekről akár egy morzsát is hallani. Emlékeztess rá, hogy emlékeztesselek rájuk, ha majd legközelebb összefutunk. Fedezd fel az erdőt, de a mocsarat kerüld. És Zeeksz: kitartást. Szerintem jobb napok is várhatnak rád az utcán kívül, de ha valóban hiszel abban amit csinálsz, gonosz lenne azt nekem elítélni.
19029. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-27 10:12:21
Üzenet elküldve: 2024-06-27 10:12:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Nem gondolta, hogy érkezése után ilyen hamar bárki is kedvesnek nevezné majd, amilyen hangulatban érkezett ide.*
- Néném, nem tudom, mi van ebben a rémben, de lehet ez segített. Milyen képet vágjon az elf, ha a családjából már nem maradt senki rajta kívül?
*Azt sem tudja, ezt minek kellett megemlíteni. Kezd egyre félelmetesebb lenni ez a keverék. Jó kedvet adott, az igaz, de valami igazmondó is van benne? Örül, mikor Taluh Mama elveszi tőle a pipát, az pedig meglepően jól esik neki, hogy új becenevet kapott.*
~ Zsenge korában. Hány évtizede volt már az? ~
*Gondolatai közben a Mamát nézi, ráncos arcát és kezeit, arra gondol, mennyi mindent élhetett már át ez a vénséges vénasszony. Látja, hogy amaz a csaposra figyel. Mulattatja, ahogy Taluh Mama beszél vele. Valószínűleg ő már jól ismeri a szokásait, azért buzdítja arra, hogy töltse csak tele azokat a poharakat. Ree igyekszik nem bamba képet vágni, mikor az asszony rásandít, biccent egyet neki.*
- Tényleg apró, de annál erősebb a tartalma, nem igaz? Vagy ez is csak nekem ilyen? Taluh Mama, kezdem azt gondolni, hogy magán semmi sem fog ki.
*Kuncog egyet a bajsza alatt. Aztán felnevet, mikor az asszony arról a sebkezelőről beszél neki.*
~ Ha az is ilyen, mint ennek a pipának a tartalma, akkor nem is csoda, hogy mindent átvészel ez az asszony. ~
- Néném, ha túlélem ezt a füvet, amit most szívatott velem, esküszöm, megkóstolnám azt a sebkezelőt télen, ha még találkozunk. Meg persze, ha megkínálna vele.
~ Nagy bajom tényleg nem lehet tőle, ha ez az asszony rendszeresen szipákol meg olyan csoda italokat szürcsölget. ~
*Megörül, amikor végre a szájához emeli a vajsörös korsót, de azért fél szemmel Taluht nézi, kíváncsi a reakciójára, amikor majd a pálinka a torkára ér.*
- Aztán Néném, mondja, kérem, hol érdemes megszállnia egy ilyen messziről jött elfnek? Semmit nem tudok Artheniorról. Segítsen már ki egy ilyen ifjú bolyongót.
*Az első korty után rendeződni látszik gyomrának mély remegése. Így sandít az öreg felé, hogy amaz hátha jó tanácsokkal látja el, és nem csapdába csalja őt.*
~ Talán csak a folyamatos bizalmatlankodásom beszélt belőlem az elején. ~
*Amikor az étel illata szálldogál feléjük, összefolyik a nyál a szájában. Jobban éhezik arra a gőzölgő ételre, mint gondolta volna. Az asszonyra is figyel közben, de az élelem látványa megbűvölte. Nagyon ki van már éhezve. Le sem tudja venni róla a szemét, bár most, hogy ennyire vágyik rá, olyan mintha a pultos direkt lassabban járna. Azonban az is előfordulhat, hogy csak nem akarja elejteni a tányérokat, mert egyszerre igyekszik felszolgálni nekik.*
*Nem gondolta, hogy érkezése után ilyen hamar bárki is kedvesnek nevezné majd, amilyen hangulatban érkezett ide.*
- Néném, nem tudom, mi van ebben a rémben, de lehet ez segített. Milyen képet vágjon az elf, ha a családjából már nem maradt senki rajta kívül?
*Azt sem tudja, ezt minek kellett megemlíteni. Kezd egyre félelmetesebb lenni ez a keverék. Jó kedvet adott, az igaz, de valami igazmondó is van benne? Örül, mikor Taluh Mama elveszi tőle a pipát, az pedig meglepően jól esik neki, hogy új becenevet kapott.*
~ Zsenge korában. Hány évtizede volt már az? ~
*Gondolatai közben a Mamát nézi, ráncos arcát és kezeit, arra gondol, mennyi mindent élhetett már át ez a vénséges vénasszony. Látja, hogy amaz a csaposra figyel. Mulattatja, ahogy Taluh Mama beszél vele. Valószínűleg ő már jól ismeri a szokásait, azért buzdítja arra, hogy töltse csak tele azokat a poharakat. Ree igyekszik nem bamba képet vágni, mikor az asszony rásandít, biccent egyet neki.*
- Tényleg apró, de annál erősebb a tartalma, nem igaz? Vagy ez is csak nekem ilyen? Taluh Mama, kezdem azt gondolni, hogy magán semmi sem fog ki.
*Kuncog egyet a bajsza alatt. Aztán felnevet, mikor az asszony arról a sebkezelőről beszél neki.*
~ Ha az is ilyen, mint ennek a pipának a tartalma, akkor nem is csoda, hogy mindent átvészel ez az asszony. ~
- Néném, ha túlélem ezt a füvet, amit most szívatott velem, esküszöm, megkóstolnám azt a sebkezelőt télen, ha még találkozunk. Meg persze, ha megkínálna vele.
~ Nagy bajom tényleg nem lehet tőle, ha ez az asszony rendszeresen szipákol meg olyan csoda italokat szürcsölget. ~
*Megörül, amikor végre a szájához emeli a vajsörös korsót, de azért fél szemmel Taluht nézi, kíváncsi a reakciójára, amikor majd a pálinka a torkára ér.*
- Aztán Néném, mondja, kérem, hol érdemes megszállnia egy ilyen messziről jött elfnek? Semmit nem tudok Artheniorról. Segítsen már ki egy ilyen ifjú bolyongót.
*Az első korty után rendeződni látszik gyomrának mély remegése. Így sandít az öreg felé, hogy amaz hátha jó tanácsokkal látja el, és nem csapdába csalja őt.*
~ Talán csak a folyamatos bizalmatlankodásom beszélt belőlem az elején. ~
*Amikor az étel illata szálldogál feléjük, összefolyik a nyál a szájában. Jobban éhezik arra a gőzölgő ételre, mint gondolta volna. Az asszonyra is figyel közben, de az élelem látványa megbűvölte. Nagyon ki van már éhezve. Le sem tudja venni róla a szemét, bár most, hogy ennyire vágyik rá, olyan mintha a pultos direkt lassabban járna. Azonban az is előfordulhat, hogy csak nem akarja elejteni a tányérokat, mert egyszerre igyekszik felszolgálni nekik.*
19028. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-27 05:06:30
Üzenet elküldve: 2024-06-27 05:06:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
* Taluh Mamának jó kedve van. Mégis csak kedves ez a leány. Most, hogy jobban meg tudja nézni, csinos is. *
- Megáld az isten, ne fédd!
* Még egy kósza könnycseppet is elmorzsolna, ha tudna, de azok beszáradtak valahogyan a korral együtt. Úgy tűnik, a Kedves Leány is jól mulat. Meg is jegyzi neki észrevételeit. *
- Kedves Leány!
~ Így fogom hívni. A másikra má' nem emlékszem. ~
- Örül a Néne, hogy boldogabbnak lát. Olyan ronda, savanyú arcot vágtál az elejin, rossz volt nézni. De látod, csak ez köllött neked.
* Rákocogtat a pipája szárára. *
- Aztán lett tőle bajod? NEM! Na ugye? HÁH. Mit tudtok ti, fiatalok... Semmitse...
* Figyeli a gyatra próbálkozást egy darabig. Lemondó sóhajt hallat. *
- Eeej. Na aggyad vissza, rossz nézni mit csinálsz. Meg úgy látom, elég is neked ennyi. Még keresztbe áll itt nekem a szemed, aztán mit mondanak? Hogy Taluh Mama rosszat tanított.
* Pedig az nem fordulhat elő. Minden hajlott korúnak szent feladata, hogy az ifjakat csupa jóra, szépre és hasznosra tanítsa. De nem mindenki gondolja, hogy ez a tudomány ezek közé tartozik. Pedig aztán! Jó? Persze! Szép? Hát nézzed már azokat a füstkarikákat! Hasznos? Hajjaj! Hiszen a leány is mosolyog már tőle! *
- Hogy mióta? Fene tudja. A gondok jönnek, mennek... Jól esik közbe, na. Még zsenge koromban mutatta törzsem szellemlátója.
* Elmélkedése közben szemmel tartja a csapos mozdulatait, ahogy az italokat töltögeti. Jókedvű, foghíjas mosolyra húzza a száját. Még a csaposnak is jut dicső fényéből. Össze is rázkódik rendesen. *
- Aztán ne sajnáljad egy vén öregasszonytól, te fukar. Asziszed Mama már gyengécskén lát? Frászokat! Töltögessél még csak, úgy-úgy!
* A leányra néz, megértésért. *
- Aprócska pohár ez valóban, ugye? Csak olyan... Szájöblögető.
* Cinkos kacsintás. *
- Mama is tud ám illent. Amikor csinálom a mindenféle tinktúrákat, Nénének is párlok le egy szopogatásnyi adagot. Elteszem a kredenc sarkába, gondosan felcímkézve, hogy: "sebkezelő". Aztán hideg teleken elnyalogatja a Mama. Hehe. Jót tesz az ereknek.
* Taluh Mamának jó kedve van. Mégis csak kedves ez a leány. Most, hogy jobban meg tudja nézni, csinos is. *
- Megáld az isten, ne fédd!
* Még egy kósza könnycseppet is elmorzsolna, ha tudna, de azok beszáradtak valahogyan a korral együtt. Úgy tűnik, a Kedves Leány is jól mulat. Meg is jegyzi neki észrevételeit. *
- Kedves Leány!
~ Így fogom hívni. A másikra má' nem emlékszem. ~
- Örül a Néne, hogy boldogabbnak lát. Olyan ronda, savanyú arcot vágtál az elejin, rossz volt nézni. De látod, csak ez köllött neked.
* Rákocogtat a pipája szárára. *
- Aztán lett tőle bajod? NEM! Na ugye? HÁH. Mit tudtok ti, fiatalok... Semmitse...
* Figyeli a gyatra próbálkozást egy darabig. Lemondó sóhajt hallat. *
- Eeej. Na aggyad vissza, rossz nézni mit csinálsz. Meg úgy látom, elég is neked ennyi. Még keresztbe áll itt nekem a szemed, aztán mit mondanak? Hogy Taluh Mama rosszat tanított.
* Pedig az nem fordulhat elő. Minden hajlott korúnak szent feladata, hogy az ifjakat csupa jóra, szépre és hasznosra tanítsa. De nem mindenki gondolja, hogy ez a tudomány ezek közé tartozik. Pedig aztán! Jó? Persze! Szép? Hát nézzed már azokat a füstkarikákat! Hasznos? Hajjaj! Hiszen a leány is mosolyog már tőle! *
- Hogy mióta? Fene tudja. A gondok jönnek, mennek... Jól esik közbe, na. Még zsenge koromban mutatta törzsem szellemlátója.
* Elmélkedése közben szemmel tartja a csapos mozdulatait, ahogy az italokat töltögeti. Jókedvű, foghíjas mosolyra húzza a száját. Még a csaposnak is jut dicső fényéből. Össze is rázkódik rendesen. *
- Aztán ne sajnáljad egy vén öregasszonytól, te fukar. Asziszed Mama már gyengécskén lát? Frászokat! Töltögessél még csak, úgy-úgy!
* A leányra néz, megértésért. *
- Aprócska pohár ez valóban, ugye? Csak olyan... Szájöblögető.
* Cinkos kacsintás. *
- Mama is tud ám illent. Amikor csinálom a mindenféle tinktúrákat, Nénének is párlok le egy szopogatásnyi adagot. Elteszem a kredenc sarkába, gondosan felcímkézve, hogy: "sebkezelő". Aztán hideg teleken elnyalogatja a Mama. Hehe. Jót tesz az ereknek.
19027. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-27 00:33:29
Üzenet elküldve: 2024-06-27 00:33:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Az öreg figyelmeztetése, miszerint aprót szippantson, már későn érkezik. Jól is esik neki az a hátba vágás, bár meg kell hagyni, ennyi erőt sosem nézett volna ki ilyen aprócska asszonyból. Csoda, hogy nem harapta le a nyelvét. Azért azt megvizsgálja, hogy a fogai mind megvannak-e ekkora koccanás után.
Miután megszabadul attól a bestiától, látja, hogy az öreg törölgeti. Kuncog is magában, mert ő is ugyanígy tenne, vagy eleve fel sem ajánlaná idegennek, amit ő a szájába vesz.*
- Jól van, Néném. Csapos, gondolom hallotta. Hozza azt a Csirkesült falatokat 21 aranyért ennek az asszonynak. Nekem meg mondjuk egy darab Sült kolbászt 15 aranyért.
*Az ételek után gyorsan kigondolja, mit is igyon mellé.*
- Nénémnek adja azt a kupica Pálinkát 20 aranyért. Nekem meg nem ártana valami enyhébb most már. Jó lesz nekem ez a Vajsör 14 aranyért. *Ree újra csak vigyorog, mintha lenne min.* De siessen azzal a kolbásszal! Ha Taluh Mamán múlik, hozzá se tudok szagolni az ételhez.
*Épphogy elmondja a pultosnak, amit elakart, a vénasszony máris tanítani akarja, hogy kell a pipát szívni.*
~ Mondjuk ettől a kotyvaléktól nem csak a homlokom horpadt be, de a tüdőm is leszakadt. ~
*Igyekszik magába szívni nem csak a mami által eregetett füstöt, hanem a tudást is, de nem bízik annyira benne, hogy ennyitől el is sajátította volna a dolgot. Mikor újra átveszi a pipát, próbálja utánozni, amit a vénasszony csinált. De elsőre csak azt éri el, hogy két kis szippantás után kezd fulladozva köhögni. Az ő tüdeje még most se barátkozott meg ezzel a förtelmes szerrel. Gyorsan összeszedi magát, hogy újabbat szívhasson, de mikor karikát próbál fújni, csak egy nagy halom pamacsra emlékezteti a forma.*
- Elég is volt ennyi, Néném. Ettől többet már tényleg nem bírok. Azt se tudom felfogni, maga hogyan bírja ezt. Mi van a tüdeje helyén? Mióta szívja ezt a titokzatos kotyvalékot?
*Úgy látszik, Ree már eleget szívott ahhoz, hogy ne aggodalmaskodjon azon, milyen rejtélyes füvek keringenek most a szervezetében. Egyre távolabb suhan a gondolataiban az a tény, hogy a mami talán csak átveri és így akarja kiforgatni minden vagyonából. Itt, a zsúfolt fogadóban ez talán aligha menne neki. Aztán, ha ez a szer igazán átveszi felette az uralmat, ki tudja, mi következik.*
~ A hátam azóta is sajog, és ez még csak a keze volt. Ha azzal a bottal is kezelésbe vesz, nekem végem. ~
*Ilyen gondolatok közepette várja, hogy a pultos kiszolgálja őket. Amit nagy örömmel nyugtáz, hogy legalább az italokat már le is teszi eléjük. Azt már látta, hogy a sört szürcsölgeti ez az asszony. De vajon erősebb itallal is olyan könnyen elbánik? Bár rövid ismeretségük alatt a nyanya már többször is bebizonyította, hogy sokkal keményebb fából faragták, mint azt bárki is gondolná így első ránézésre.*
*Az öreg figyelmeztetése, miszerint aprót szippantson, már későn érkezik. Jól is esik neki az a hátba vágás, bár meg kell hagyni, ennyi erőt sosem nézett volna ki ilyen aprócska asszonyból. Csoda, hogy nem harapta le a nyelvét. Azért azt megvizsgálja, hogy a fogai mind megvannak-e ekkora koccanás után.
Miután megszabadul attól a bestiától, látja, hogy az öreg törölgeti. Kuncog is magában, mert ő is ugyanígy tenne, vagy eleve fel sem ajánlaná idegennek, amit ő a szájába vesz.*
- Jól van, Néném. Csapos, gondolom hallotta. Hozza azt a Csirkesült falatokat 21 aranyért ennek az asszonynak.
Nekem meg mondjuk egy darab Sült kolbászt 15 aranyért. *Az ételek után gyorsan kigondolja, mit is igyon mellé.*
- Nénémnek adja azt a kupica Pálinkát 20 aranyért.
Nekem meg nem ártana valami enyhébb most már. Jó lesz nekem ez a Vajsör 14 aranyért. *Ree újra csak vigyorog, mintha lenne min.* De siessen azzal a kolbásszal! Ha Taluh Mamán múlik, hozzá se tudok szagolni az ételhez.*Épphogy elmondja a pultosnak, amit elakart, a vénasszony máris tanítani akarja, hogy kell a pipát szívni.*
~ Mondjuk ettől a kotyvaléktól nem csak a homlokom horpadt be, de a tüdőm is leszakadt. ~
*Igyekszik magába szívni nem csak a mami által eregetett füstöt, hanem a tudást is, de nem bízik annyira benne, hogy ennyitől el is sajátította volna a dolgot. Mikor újra átveszi a pipát, próbálja utánozni, amit a vénasszony csinált. De elsőre csak azt éri el, hogy két kis szippantás után kezd fulladozva köhögni. Az ő tüdeje még most se barátkozott meg ezzel a förtelmes szerrel. Gyorsan összeszedi magát, hogy újabbat szívhasson, de mikor karikát próbál fújni, csak egy nagy halom pamacsra emlékezteti a forma.*
- Elég is volt ennyi, Néném. Ettől többet már tényleg nem bírok. Azt se tudom felfogni, maga hogyan bírja ezt. Mi van a tüdeje helyén? Mióta szívja ezt a titokzatos kotyvalékot?
*Úgy látszik, Ree már eleget szívott ahhoz, hogy ne aggodalmaskodjon azon, milyen rejtélyes füvek keringenek most a szervezetében. Egyre távolabb suhan a gondolataiban az a tény, hogy a mami talán csak átveri és így akarja kiforgatni minden vagyonából. Itt, a zsúfolt fogadóban ez talán aligha menne neki. Aztán, ha ez a szer igazán átveszi felette az uralmat, ki tudja, mi következik.*
~ A hátam azóta is sajog, és ez még csak a keze volt. Ha azzal a bottal is kezelésbe vesz, nekem végem. ~
*Ilyen gondolatok közepette várja, hogy a pultos kiszolgálja őket. Amit nagy örömmel nyugtáz, hogy legalább az italokat már le is teszi eléjük. Azt már látta, hogy a sört szürcsölgeti ez az asszony. De vajon erősebb itallal is olyan könnyen elbánik? Bár rövid ismeretségük alatt a nyanya már többször is bebizonyította, hogy sokkal keményebb fából faragták, mint azt bárki is gondolná így első ránézésre.*
19026. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 23:56:13
Üzenet elküldve: 2024-06-26 23:56:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Látja, hogy a csapat ismét összeforr egy négyessé, majd arrébb települnek. Ezt már nem tudja csak úgy elcsípni, s ha már eddig hozzájárult a dologhoz, miért is ne várná ki a végét fizetség gyanánt. Aztán meglehet, hogy máris új költemény születik, az ilyesmi egy bárd életében a legkiszámíthatatlanabb dolgok közül való. Szó mi szó, nehezen szakad el a szép szemű szőkeségtől, ezt a kört mégis megnyerte magának éjszakára, s ezzel az ígérettel mosolygós ajkain egy csókot lehel a borostás arcra, majd távozik, megadva a helyet és az időt a derék leventének. Odakocog csak úgy suttyomban, nem mintha jelenleg észrevenné bármely asztalfoglaló. Azt már kevésbé suttyomban teszi, hogy egy széket csikorgat végig a deszkapadlón, majd becses tomporával tiszteli meg azt.*
- Nos, hol tartunk? *pislog körbe a legőszintébb kíváncsisággal, tökéletesen megválasztva a pillanatot, amikor senkinek nem vág szavába.*
- Jah, ezer bocsánat! Vesla vagyok, csillagom. *kuncog hóbortosan és könnyed kézmozdulatot tesz a számára ismeretlen leányzó felé. Olyasfélét, hogy ha esetleg nem kíván vele kezet rázni, amit történetesen cseppet szívére venne az előadás zajos sikerét követően, akkor sem jön ki belőle kínosan.
Most, hogy némileg egy szintbe kerülnek egymással a székeknek hála, jobban szemügyre veszi a kompániát, annak is titokzatosabb tagjait. A férfi korábban nyájasan szólt hozzá, így bármily simlis benyomást kelt, legalább színjátékát értékeli. A barna nőről nem tud ilyen véleményt alkotni, sajnálatára, de talán majd e perctől kezdve... És ott van Norileina fogadott testvére, mármint a női fogadott testvére. Eddig látott grimaszolásai cseppet sem álltak jól bájos arcvonásainak, így kisimulva, sőt, egy kis mosollyal fűszerezve azonban annál szimpatikusabb. Előre hajolva könyököl, nem feledkezve meg róla, hogy az inge kivágását újfent összébb húzza, hisz immár senkinek nem árulja becses portékáit. Korsójában még lötyög egy kevéske sör, így van mit innia, miközben az első sorból követi az eseményeket.*
*Látja, hogy a csapat ismét összeforr egy négyessé, majd arrébb települnek. Ezt már nem tudja csak úgy elcsípni, s ha már eddig hozzájárult a dologhoz, miért is ne várná ki a végét fizetség gyanánt. Aztán meglehet, hogy máris új költemény születik, az ilyesmi egy bárd életében a legkiszámíthatatlanabb dolgok közül való. Szó mi szó, nehezen szakad el a szép szemű szőkeségtől, ezt a kört mégis megnyerte magának éjszakára, s ezzel az ígérettel mosolygós ajkain egy csókot lehel a borostás arcra, majd távozik, megadva a helyet és az időt a derék leventének. Odakocog csak úgy suttyomban, nem mintha jelenleg észrevenné bármely asztalfoglaló. Azt már kevésbé suttyomban teszi, hogy egy széket csikorgat végig a deszkapadlón, majd becses tomporával tiszteli meg azt.*
- Nos, hol tartunk? *pislog körbe a legőszintébb kíváncsisággal, tökéletesen megválasztva a pillanatot, amikor senkinek nem vág szavába.*
- Jah, ezer bocsánat! Vesla vagyok, csillagom. *kuncog hóbortosan és könnyed kézmozdulatot tesz a számára ismeretlen leányzó felé. Olyasfélét, hogy ha esetleg nem kíván vele kezet rázni, amit történetesen cseppet szívére venne az előadás zajos sikerét követően, akkor sem jön ki belőle kínosan.
Most, hogy némileg egy szintbe kerülnek egymással a székeknek hála, jobban szemügyre veszi a kompániát, annak is titokzatosabb tagjait. A férfi korábban nyájasan szólt hozzá, így bármily simlis benyomást kelt, legalább színjátékát értékeli. A barna nőről nem tud ilyen véleményt alkotni, sajnálatára, de talán majd e perctől kezdve... És ott van Norileina fogadott testvére, mármint a női fogadott testvére. Eddig látott grimaszolásai cseppet sem álltak jól bájos arcvonásainak, így kisimulva, sőt, egy kis mosollyal fűszerezve azonban annál szimpatikusabb. Előre hajolva könyököl, nem feledkezve meg róla, hogy az inge kivágását újfent összébb húzza, hisz immár senkinek nem árulja becses portékáit. Korsójában még lötyög egy kevéske sör, így van mit innia, miközben az első sorból követi az eseményeket.*
19025. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 22:11:40
Üzenet elküldve: 2024-06-26 22:11:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
* Újabb mindenttudó mosoly és mély pipaszippantás. *
- Csak egy hangyányit. De nekem má' úgyis mindegy. Te meg fiatal vagy, kibírod.
* Azért rendesen meglepődik, hogy végül elfogadja tőle. Habozik is egy pillanatra. Kevés is van, drága is vót a dohány...
Nincs ideje kihátrálni, már csak a levegőt tartja az ujjai között. Nézi, nézi a pipát a lány szájában. *
~ Kevés is... Drága is... Jajj... ~
- Csak aprót, ne olyan mohón! Még tényleg megárt!
~ Elfogy! ~
* Ha hátba vágást akart, hát hátba vágást is kap. Erélyesen meglegyinti a hátát. Nesze. Lehet ő magának kiesett volna a fogsora ekkorától, a lánynak legfeljebb a fogai koccannak kicsit össze. *
- Nnna. Mit köll olyan mothosnak lenni.
* Visszaszerzi a pipát és enyhe sértettséggel alaposan meggyaszatolja a ruhája szegélyével. *
~ Mer' senki se tudhassa ki mit vesz a szájába. ~
* Sértettsége kissé alábbhagy az ajánlattól. *
- Ha már ennyire akarod... Valami egyszerűt, könnyűt... Nem olyan a gyomrom már, mint régen. Meg aztán, nem is akarlak kiforgatni a garasaidbul.
* Arany szíve van a Mamának. *
- Egy kupicát, abból a kis apróból. Meg egy csirkesült talán? A gyomrom miatt... Tudod. Gyönge hús kell a gyönge gyomornak.
* Az, hogy véletlenül az egyik legdrágábbat választotta, természetesen csak a rossz emésztésnek tudható be. *
- Adta a fene. Lassan kellett volna, apránként, ismerkedve... Nem ám, hopp az anyját! Jó, hogy a homlokod nem horpadt beléje, akkorát szítál rajta.
* Mormog valamit a bajsza alatt a kapkodós fiatalságról, majd meg is mutatja, mire gondolt. *
- Így na. Csak finom úrihőgyesen. Phí, phí, phí. Aztán ha ügyes vagy, csiná'hatsz karikát, meg ugrifülest vagy mittomén még mit a füstbő'.
* Látszik, hogy a leány még nem sokat tapasztalt. Majdnem megsajnálja. Valószínűleg a gyakorlati bemutató kissé sűrűre sikeredett, és elködösült az elméje, bizonyosan csakis ennek tudható be hogy visszakínálja a szert. *
- Na? Meghozza az étvágyat. Az meg hogy mi van benne, titok.
~ Dohány, csattanó, ördökvigyor, meg még amit lesöpörtem az asztalról, fene se tudja. Talán egy kis kenyérmorzsa is jutott. ~
* Újabb mindenttudó mosoly és mély pipaszippantás. *
- Csak egy hangyányit. De nekem má' úgyis mindegy. Te meg fiatal vagy, kibírod.
* Azért rendesen meglepődik, hogy végül elfogadja tőle. Habozik is egy pillanatra. Kevés is van, drága is vót a dohány...
Nincs ideje kihátrálni, már csak a levegőt tartja az ujjai között. Nézi, nézi a pipát a lány szájában. *
~ Kevés is... Drága is... Jajj... ~
- Csak aprót, ne olyan mohón! Még tényleg megárt!
~ Elfogy! ~
* Ha hátba vágást akart, hát hátba vágást is kap. Erélyesen meglegyinti a hátát. Nesze. Lehet ő magának kiesett volna a fogsora ekkorától, a lánynak legfeljebb a fogai koccannak kicsit össze. *
- Nnna. Mit köll olyan mothosnak lenni.
* Visszaszerzi a pipát és enyhe sértettséggel alaposan meggyaszatolja a ruhája szegélyével. *
~ Mer' senki se tudhassa ki mit vesz a szájába. ~
* Sértettsége kissé alábbhagy az ajánlattól. *
- Ha már ennyire akarod... Valami egyszerűt, könnyűt... Nem olyan a gyomrom már, mint régen. Meg aztán, nem is akarlak kiforgatni a garasaidbul.
* Arany szíve van a Mamának. *
- Egy kupicát, abból a kis apróból. Meg egy csirkesült talán? A gyomrom miatt... Tudod. Gyönge hús kell a gyönge gyomornak.
* Az, hogy véletlenül az egyik legdrágábbat választotta, természetesen csak a rossz emésztésnek tudható be. *
- Adta a fene. Lassan kellett volna, apránként, ismerkedve... Nem ám, hopp az anyját! Jó, hogy a homlokod nem horpadt beléje, akkorát szítál rajta.
* Mormog valamit a bajsza alatt a kapkodós fiatalságról, majd meg is mutatja, mire gondolt. *
- Így na. Csak finom úrihőgyesen. Phí, phí, phí. Aztán ha ügyes vagy, csiná'hatsz karikát, meg ugrifülest vagy mittomén még mit a füstbő'.
* Látszik, hogy a leány még nem sokat tapasztalt. Majdnem megsajnálja. Valószínűleg a gyakorlati bemutató kissé sűrűre sikeredett, és elködösült az elméje, bizonyosan csakis ennek tudható be hogy visszakínálja a szert. *
- Na? Meghozza az étvágyat. Az meg hogy mi van benne, titok.
~ Dohány, csattanó, ördökvigyor, meg még amit lesöpörtem az asztalról, fene se tudja. Talán egy kis kenyérmorzsa is jutott. ~
19024. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 21:03:04
Üzenet elküldve: 2024-06-26 21:03:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Mikor Reeyissin meghallja, hogy azzal a förtelmes pipával kínálja, elakad a szava. A kifújt füsttől is fulladozik, mit kezdene ő azzal?*
- Néném, a nyelve is összeakad ettől. Biztos benne, hogy nem ártalmas?
*A fejét vakarja, mert fuldoklás ide vagy oda, mégiscsak azért jött, hogy alaposan a pohár fenekére nézzen. Talán ezzel a szerrel hamarabb eléri a bódult állapotot. Végül is, mióta beszélgetnek ők itt? Nem rég, a vénasszony pedig máris kába.*
- No, jól van, adja, mielőtt meggondolom magam. Aztán vágjon jól hátba, ha fuldokolnék tőle. Azt se tudom, mi ennek a folyamata.
*Kikapja a kezéből, mielőtt reagálhatna bármit is az öreg. Gondolja, úgy sem bánja, hisz az imént ajánlotta fel neki. Amint beleszív a pipába, a füst még alig terjedt szét a szájában és torkában, könny szökik a szemébe és úgy elkezd köhögni tőle, mint még soha semmitől. A füst marja a tüdejét, fojtogatja a torkát, nem tudja, hogyan juttassa ki a szervezetéből minél hamarabb. Csak bizakodik benne, hogy megkapja azt a hátba veregetést.
Fogalma sincs róla, hogyan jött helyre ettől az undorító füsttől, de mire az utolsó köhintés is elhagyja ajkait, kihúzza magát.*
- Jobban teszi, ha távol tartja tőlem azt a pipát.
*Nyújtja neki és bízik benne, hogy minél hamarabb kikapja az ujjai közül. A pultra még se dobná le, annyira azért nem bízik a tisztaságban. Ki tudja hány éves mocsok ragad már a felületéhez.*
- Ne kéresse magát, Néném. Majdnem fulladást okozott nekem, de azért meg is nevettetett. Válasszon enni, inni, aztán felejtsük el ezt a Találmányt vagy mi a fenét.
*A nagyanyó paskolását most nem utasítja el, nem rántja el a karját. Megsajnálta őt valamiért.*
~ Vajon máris hat ez a keverék? Mire adtam a fejem? ~
- Köszönöm, Néne! Még szép, hogy tudom használni. Nem mondom, gyakorlás még bőven rám fér, de a célt már eltalálom, ha elég nagy.
*Úgy gondolja, hogy a vénasszony botja sem kutya, igen szemrevaló darab. És mindenképp távol maradna tőle. Látta, hogyan csapja le a gyerek lábát, most meg ez a tündér. Biztos benne, hogy az öreg furfangja addig is elterjed, hogy ezt direkt csinálta. Habár Ree ezen csak kuncog.*
~ Ó, jaj... tényleg hat ez az akármi. ~
*Mielőtt elfajulna a dolog, inkább visszatér a rendeléshez.*
- Néném, mondja, mit kér. Nem hinném, hogy a pultos nagy kedvvel ácsorog itt a kelleténél tovább.
~ Meg már aztán én is éhen halok itt. ~
*Ránéz az öregre, hogy végre kitalálta-e már, mit szeretne, aztán kérjék is, hogy minél hamarabb élelem jusson a szervezetébe. A pálinka és a Találmány keveréke egyre csak rosszabb lesz. Legalábbis így érzi. De hogy valami nincs rendben vele, abban is biztos.*
- Közben mondja már el, hogy mit adott nekem? Mi van ebben a Találmányban?
*Ree csak vigyorog, de igyekszik letörölni a képéről.*
*Mikor Reeyissin meghallja, hogy azzal a förtelmes pipával kínálja, elakad a szava. A kifújt füsttől is fulladozik, mit kezdene ő azzal?*
- Néném, a nyelve is összeakad ettől. Biztos benne, hogy nem ártalmas?
*A fejét vakarja, mert fuldoklás ide vagy oda, mégiscsak azért jött, hogy alaposan a pohár fenekére nézzen. Talán ezzel a szerrel hamarabb eléri a bódult állapotot. Végül is, mióta beszélgetnek ők itt? Nem rég, a vénasszony pedig máris kába.*
- No, jól van, adja, mielőtt meggondolom magam. Aztán vágjon jól hátba, ha fuldokolnék tőle. Azt se tudom, mi ennek a folyamata.
*Kikapja a kezéből, mielőtt reagálhatna bármit is az öreg. Gondolja, úgy sem bánja, hisz az imént ajánlotta fel neki. Amint beleszív a pipába, a füst még alig terjedt szét a szájában és torkában, könny szökik a szemébe és úgy elkezd köhögni tőle, mint még soha semmitől. A füst marja a tüdejét, fojtogatja a torkát, nem tudja, hogyan juttassa ki a szervezetéből minél hamarabb. Csak bizakodik benne, hogy megkapja azt a hátba veregetést.
Fogalma sincs róla, hogyan jött helyre ettől az undorító füsttől, de mire az utolsó köhintés is elhagyja ajkait, kihúzza magát.*
- Jobban teszi, ha távol tartja tőlem azt a pipát.
*Nyújtja neki és bízik benne, hogy minél hamarabb kikapja az ujjai közül. A pultra még se dobná le, annyira azért nem bízik a tisztaságban. Ki tudja hány éves mocsok ragad már a felületéhez.*
- Ne kéresse magát, Néném. Majdnem fulladást okozott nekem, de azért meg is nevettetett. Válasszon enni, inni, aztán felejtsük el ezt a Találmányt vagy mi a fenét.
*A nagyanyó paskolását most nem utasítja el, nem rántja el a karját. Megsajnálta őt valamiért.*
~ Vajon máris hat ez a keverék? Mire adtam a fejem? ~
- Köszönöm, Néne! Még szép, hogy tudom használni. Nem mondom, gyakorlás még bőven rám fér, de a célt már eltalálom, ha elég nagy.
*Úgy gondolja, hogy a vénasszony botja sem kutya, igen szemrevaló darab. És mindenképp távol maradna tőle. Látta, hogyan csapja le a gyerek lábát, most meg ez a tündér. Biztos benne, hogy az öreg furfangja addig is elterjed, hogy ezt direkt csinálta. Habár Ree ezen csak kuncog.*
~ Ó, jaj... tényleg hat ez az akármi. ~
*Mielőtt elfajulna a dolog, inkább visszatér a rendeléshez.*
- Néném, mondja, mit kér. Nem hinném, hogy a pultos nagy kedvvel ácsorog itt a kelleténél tovább.
~ Meg már aztán én is éhen halok itt. ~
*Ránéz az öregre, hogy végre kitalálta-e már, mit szeretne, aztán kérjék is, hogy minél hamarabb élelem jusson a szervezetébe. A pálinka és a Találmány keveréke egyre csak rosszabb lesz. Legalábbis így érzi. De hogy valami nincs rendben vele, abban is biztos.*
- Közben mondja már el, hogy mit adott nekem? Mi van ebben a Találmányban?
*Ree csak vigyorog, de igyekszik letörölni a képéről.*
19023. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 19:45:15
Üzenet elküldve: 2024-06-26 19:45:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
* A Néne sosem lop. Ki is kérné magának e gondolatmenetet, ha sejtené! Ő csak, csen, csakliz, esetleg meglovasít ezt-azt.
Most az ő legyintésén van a sor. Azért, nem a disznóólban nevelkedett, (neki a marháké jutott) így illedelmesen felkínálja csorba pipáját. *
- Ne a szájad járjon, szopogassál bele! Majd mindjárt nem prüszögsz tőllle!
* Majd diadalmas kacsintás kíséretében odasutyorog. *
- Taluh Mama saját keveréke. Úgy hívom: Taluhlmány. Hehehehe...
* Később, nosztalgia ide vagy oda, mégis csak eléri a Néne, hogy meghívják egy kupicára. Azért kicsit kéreti még magát. *
- Jaj gyermek. Én rám ne pazarold az aranyad... De, mi tagadás, kissé kiszáradt a torkom, annyit beszéltettél.
* Igazi szeretetteljes, nagyanyai mosollyal odanyúl, hogy megpaskolja a másik kezét. *
- Az istenek majd megáldanak!
* Csak paskolja, paskolja azt a kezet, ha meg nem zavarják benne. *
- Ha meg még egy kis aprócska falatot juttatsz szegény öregasszonynak... Kétszeresen is!
* Gyorsan el is feledkezik a ruhaujjába készített érmékről, amit gondosan kiszámolt a vacsorájára. *
* Tekintete véletlenül megakad a hosszú fegyveren. *
- Csinos darab. Nem olyan jó, mint az enyim, de megteszi. Aztán tudod is használni, vagy csak dísznek van?
* Saját "fegyverét" felemeli, hogy megmutassa, és közben egészen véletlenül elkaszálja egy mellettük elfurakodó tündér pipaszár lábait. Oda sem pillant. *
- Na nézd, a kutyafattyát! Ilyen korai órán részegnek lenni... C-c-c...
* Sóhajtva csóválja a fejét.
A hozzászólás írója (Öreg Taluh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.26 19:55:27
* A Néne sosem lop. Ki is kérné magának e gondolatmenetet, ha sejtené! Ő csak, csen, csakliz, esetleg meglovasít ezt-azt.
Most az ő legyintésén van a sor. Azért, nem a disznóólban nevelkedett, (neki a marháké jutott) így illedelmesen felkínálja csorba pipáját. *
- Ne a szájad járjon, szopogassál bele! Majd mindjárt nem prüszögsz tőllle!
* Majd diadalmas kacsintás kíséretében odasutyorog. *
- Taluh Mama saját keveréke. Úgy hívom: Taluhlmány. Hehehehe...
* Később, nosztalgia ide vagy oda, mégis csak eléri a Néne, hogy meghívják egy kupicára. Azért kicsit kéreti még magát. *
- Jaj gyermek. Én rám ne pazarold az aranyad... De, mi tagadás, kissé kiszáradt a torkom, annyit beszéltettél.
* Igazi szeretetteljes, nagyanyai mosollyal odanyúl, hogy megpaskolja a másik kezét. *
- Az istenek majd megáldanak!
* Csak paskolja, paskolja azt a kezet, ha meg nem zavarják benne. *
- Ha meg még egy kis aprócska falatot juttatsz szegény öregasszonynak... Kétszeresen is!
* Gyorsan el is feledkezik a ruhaujjába készített érmékről, amit gondosan kiszámolt a vacsorájára. *
* Tekintete véletlenül megakad a hosszú fegyveren. *
- Csinos darab. Nem olyan jó, mint az enyim, de megteszi. Aztán tudod is használni, vagy csak dísznek van?
* Saját "fegyverét" felemeli, hogy megmutassa, és közben egészen véletlenül elkaszálja egy mellettük elfurakodó tündér pipaszár lábait. Oda sem pillant. *
- Na nézd, a kutyafattyát! Ilyen korai órán részegnek lenni... C-c-c...
* Sóhajtva csóválja a fejét.
A hozzászólás írója (Öreg Taluh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.26 19:55:27
19022. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 17:07:22
Üzenet elküldve: 2024-06-26 17:07:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Öreg Taluh//
*Reeyissin szeme előtt kezd világossá válni, hogy ez a némber talán gyűjtögető, már az első pillanatban kiszúrhatta az ujján lévő gyűrűt. Arrébb is húzza a pulton pihenő kezét, ahol a vénasszony már nem érheti el.*
~ Ki tudja, még a végén kiderül, hogy a város legnagyobb tolvajával állok szemben. ~
*Amikor amaz ismét próbálkozik neve kimondásával, látja, hogy dicséretre vár az öreg, de csak egy legyintést kap.*
~ Ne erőltessük inkább. ~
*Amint meghallja, hogy honnan származik a vénség, máris megérti, miért öltött magára ennyi göncöt ilyen időben.*
~ Talán a hőségben is fázik, ki tudja. Bár ez lehet az agg kora miatt van. ~
*Azért viszont, hogy ez az apró vénasszony olyan helyen nevelkedett, akaratlanul is egy kis tisztelet kezd ébredni benne. Amit természetesen sosem mutatna ki neki. De ezzel is bizonyítja, hogy sokkal strapabíróbb, mint amilyennek jelenleg tűnik. Most olyannak látja, mintha a legapróbb fuvallat is feltudná kapni a vállára, hogy ki tudja, milyen messzeségekre repítse.*
- Nyugodjon meg, Néném. Semmi bajom. A bűzös füstjétől nem kapok levegőt.
*Pillant arra a bizonyos pipára, aminek segítségével tele leheli még ezt a tágas helységet is.
Némi együttérzés szorul a mellkasába, mikor a rég elvesztett férjéről beszél az öreg. Ree szemében még apróbbnak és törékenyebbnek tűnik, ahogy a csupasz ujjait kémleli. Arra gondol, hogy mihez kezdene ő maga az egyetlen tárgy nélkül, ami még a szüleihez köti. Megbolondulna belé, ha soha többet nem érezné az ujjain. Az álmélkodásból viszont megrökönyödés válik, mikor a nyanya kinyitja a száját. Ree felpillant rá, mintha arra várna, hogy az öreg azt mondja, csak tréfált. Aztán maga sem érti honnan, de olyan hangosan kacag fel, hogy attól tart, még a holtak is eljönnek megnézni, mi ez a lárma. Egy jó darabig abba sem bírja hagyni a nevetést, már a hasát fogja, pedig semmi vicces nem hangzott el.*
- Néném, maga nem normális. Egye fene. Meghívom valamire, mert rég nevettem ilyen jót. Mit kívánna?
*Reméli, hogy az öreg nem érti félre, és nem tekinti ezt barátkozásnak. A maga köré épített falakat még senki nem tudta megmászni, de most ez a kis értelmetlen vidámság olyan jól esett neki, hogy viszonozza ennyivel.*
~ Talán a pultos is hamarabb kiszolgál, ha az asszonynak is kérek. ~
*Már emeli a kezét, hogy jelezzen neki, rendelni szeretne. Mire amaz odaér, az asszony is kitalálhatja, hogy szeretne-e valamit még fogyasztani a sör mellé vagy utána.*
*Reeyissin szeme előtt kezd világossá válni, hogy ez a némber talán gyűjtögető, már az első pillanatban kiszúrhatta az ujján lévő gyűrűt. Arrébb is húzza a pulton pihenő kezét, ahol a vénasszony már nem érheti el.*
~ Ki tudja, még a végén kiderül, hogy a város legnagyobb tolvajával állok szemben. ~
*Amikor amaz ismét próbálkozik neve kimondásával, látja, hogy dicséretre vár az öreg, de csak egy legyintést kap.*
~ Ne erőltessük inkább. ~
*Amint meghallja, hogy honnan származik a vénség, máris megérti, miért öltött magára ennyi göncöt ilyen időben.*
~ Talán a hőségben is fázik, ki tudja. Bár ez lehet az agg kora miatt van. ~
*Azért viszont, hogy ez az apró vénasszony olyan helyen nevelkedett, akaratlanul is egy kis tisztelet kezd ébredni benne. Amit természetesen sosem mutatna ki neki. De ezzel is bizonyítja, hogy sokkal strapabíróbb, mint amilyennek jelenleg tűnik. Most olyannak látja, mintha a legapróbb fuvallat is feltudná kapni a vállára, hogy ki tudja, milyen messzeségekre repítse.*
- Nyugodjon meg, Néném. Semmi bajom. A bűzös füstjétől nem kapok levegőt.
*Pillant arra a bizonyos pipára, aminek segítségével tele leheli még ezt a tágas helységet is.
Némi együttérzés szorul a mellkasába, mikor a rég elvesztett férjéről beszél az öreg. Ree szemében még apróbbnak és törékenyebbnek tűnik, ahogy a csupasz ujjait kémleli. Arra gondol, hogy mihez kezdene ő maga az egyetlen tárgy nélkül, ami még a szüleihez köti. Megbolondulna belé, ha soha többet nem érezné az ujjain. Az álmélkodásból viszont megrökönyödés válik, mikor a nyanya kinyitja a száját. Ree felpillant rá, mintha arra várna, hogy az öreg azt mondja, csak tréfált. Aztán maga sem érti honnan, de olyan hangosan kacag fel, hogy attól tart, még a holtak is eljönnek megnézni, mi ez a lárma. Egy jó darabig abba sem bírja hagyni a nevetést, már a hasát fogja, pedig semmi vicces nem hangzott el.*
- Néném, maga nem normális. Egye fene. Meghívom valamire, mert rég nevettem ilyen jót. Mit kívánna?
*Reméli, hogy az öreg nem érti félre, és nem tekinti ezt barátkozásnak. A maga köré épített falakat még senki nem tudta megmászni, de most ez a kis értelmetlen vidámság olyan jól esett neki, hogy viszonozza ennyivel.*
~ Talán a pultos is hamarabb kiszolgál, ha az asszonynak is kérek. ~
*Már emeli a kezét, hogy jelezzen neki, rendelni szeretne. Mire amaz odaér, az asszony is kitalálhatja, hogy szeretne-e valamit még fogyasztani a sör mellé vagy utána.*
19021. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-06-26 15:07:40
Üzenet elküldve: 2024-06-26 15:07:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reeyissin Wiyafan//
- Ah, gyengélkedsz talán? Olyan göthösen harákolsz.
* Érdeklődik sűrűn pillogva. *
- Megpurcansz hamarost? Kire hagyod a csinos csecsebecséd?
* Ha esetleg senkire, Mama sűrű sajnálkozások közepette átvállalja a leány elhunyta után. Egye fene, még fohászt is mond. *
~ Likat nem ások, még beáll a derekam. ~
* Gyakorlatias gondolatait félbeszakítja a lány elfi hablatyolása. Félrebiccenti a fejét, amolyan madármód. *
- Rííí...
* Ejti lassan, megfontoltan. *
- Ríszín.
* Büszkén, ovációra számítva pillant a másikra. *
~ Na ugye, hogy ugye. Mindig tudtam, hogy egyszer megtanulok a hosszifülüek nyelvén. ~
- Rííí... Sz...
* Próbálkozás közben némi nyálpermet úszik a levegőben, de sebaj. *
- Rí. Ccc. Biztos sokat mésogattál dedkorodban.
* A sajátja említésére peckesre igazítja a csigolyáit, apró roppanás kíséretében. *
- Taluh, azaz Taluhrunn, leányom. Ősi név a fennsíkról. Bar-bár, ahogy ti mondjátok. Onnan származom. Ott hideg van ám, cudar hideg. Az ilyen satnya, högyösfülűek nem bírnának egy napot se ott. Befagyna minden likatok.
* Lelkesen kopácsol a padlón a botjával, egészen felélénkül a röpke múltidézéstől.
*
- Szörnyű teremtés! A víz megbetegíthet. Biztos attól lettél te is ilyen göthe.
* Sajnálkozva csóválja a fejét. *
- Úgy, úgy. Talán igazad lehet. Általában a férfiak szorulnak feleségre. Ágymelegítőnek, zoknistoppolónak!
* Valahogy nem nézi ki belőle, hogy tudna zoknit stoppolni. Micsoda világot élünk... *
- A férjem? Meghalt, réges rég. Nagy háborúban.
* Szelíden elmosolyodik, tekintete meglepően tisztának tűnik. Göcsörtös ujjára pillant, ahol annak a bizonyos karikának kellene ücsörögnie, de rég nem ücsörög már. Talán eladta zálogba, vagy elkártyázta, rosseb se emlékszik.
Mire felpillant, ismét a megszokott köd gomolyog a szemei mögött, ahogy megrántja aszott vállait. *
- Vagy megmérgeztem, ki tudja? Hehehe.
- Ah, gyengélkedsz talán? Olyan göthösen harákolsz.
* Érdeklődik sűrűn pillogva. *
- Megpurcansz hamarost? Kire hagyod a csinos csecsebecséd?
* Ha esetleg senkire, Mama sűrű sajnálkozások közepette átvállalja a leány elhunyta után. Egye fene, még fohászt is mond. *
~ Likat nem ások, még beáll a derekam. ~
* Gyakorlatias gondolatait félbeszakítja a lány elfi hablatyolása. Félrebiccenti a fejét, amolyan madármód. *
- Rííí...
* Ejti lassan, megfontoltan. *
- Ríszín.
* Büszkén, ovációra számítva pillant a másikra. *
~ Na ugye, hogy ugye. Mindig tudtam, hogy egyszer megtanulok a hosszifülüek nyelvén. ~
- Rííí... Sz...
* Próbálkozás közben némi nyálpermet úszik a levegőben, de sebaj. *
- Rí. Ccc. Biztos sokat mésogattál dedkorodban.
* A sajátja említésére peckesre igazítja a csigolyáit, apró roppanás kíséretében. *
- Taluh, azaz Taluhrunn, leányom. Ősi név a fennsíkról. Bar-bár, ahogy ti mondjátok. Onnan származom. Ott hideg van ám, cudar hideg. Az ilyen satnya, högyösfülűek nem bírnának egy napot se ott. Befagyna minden likatok.
* Lelkesen kopácsol a padlón a botjával, egészen felélénkül a röpke múltidézéstől.
*
- Szörnyű teremtés! A víz megbetegíthet. Biztos attól lettél te is ilyen göthe.
* Sajnálkozva csóválja a fejét. *
- Úgy, úgy. Talán igazad lehet. Általában a férfiak szorulnak feleségre. Ágymelegítőnek, zoknistoppolónak!
* Valahogy nem nézi ki belőle, hogy tudna zoknit stoppolni. Micsoda világot élünk... *
- A férjem? Meghalt, réges rég. Nagy háborúban.
* Szelíden elmosolyodik, tekintete meglepően tisztának tűnik. Göcsörtös ujjára pillant, ahol annak a bizonyos karikának kellene ücsörögnie, de rég nem ücsörög már. Talán eladta zálogba, vagy elkártyázta, rosseb se emlékszik.
Mire felpillant, ismét a megszokott köd gomolyog a szemei mögött, ahogy megrántja aszott vállait. *
- Vagy megmérgeztem, ki tudja? Hehehe.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19821-19840 , 19841-19860 , 19861-19880 , 19881-19900 , 19896-19915