Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 953 (19041. - 19060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
19060. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-16 22:51:14
Üzenet elküldve: 2024-07-16 22:51:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
//Zárás//
*Úgy tűnik, hogy van jó pár dolog, amiben nem igazán jutnak dűlőre, és úgy tűnik neki, hogy Adi és Zeekx valahogyan jobban megértik egymást, mint ő velük. Nem hiszi, hogy azért lenne ez, mert ők mind a ketten emberek és férfiak, sokkal inkább azért, mert jó eséllyel eleve másképpen állnak a világhoz, ami nem is csoda, mivel mindhárman máshonnan jöttek és más mindeneket éltek át. Puszta véletlen szerinte, hogy ennek most az a következménye, hogy éppen a két ember véleménye áll egymáshoz közel.
Bármilyen hangzatos is például, amit Adi mond az ő sörös példáját használva, nem hogy ember, de még szellem sincs, aki képes lenne meggyőzni őt arról, hogy normális dolog egész életünkben világos sört inni, csak mert félünk tőle, hogy a barna kevésbé finom nála.*
- Egy próbát akkor is megérne a dolog szerintem. Ha mégsem ízlik, ugyanúgy lehet a világost inni életünk végéig tovább. *mondja, mert ezt nem tudja magában tartani. Neki egészen egyszerűen csak így logikus.
Ezek után jön aztán el az a pillanat, amikor Adi már kissé fennkölten és költőien fogalmaz neki ahhoz, hogy ő azt teljes mértékben értse, annyit mindenesetre mindenképpen felfog belőle, hogy nem ért egyet vele abban, amit a sors megváltoztatásának a lehetőségéről mondott, pontosabban fogalmazva nem hiszi, hogy a nyers erőszak célravezető lehet egy olyan hatalommal szemben, amit szerinte teljes nyugalommal lehet gonosznak nevezni.
Azt is megérti, hogy élvezte a beszélgetést vele, vagy inkább velük, ennek pedig örül, mert ő is hasonlóképpen van vele.
Ugyan megérezni az alkoholt, aztán pedig rendesen berúgni, ahogyan most nem tette, a legtöbbször egyedül sem unalmas, hanem inkább ellenkezőleg, jó szórakozás, a maga részéről most egyáltalán nem bánja, hogy társasága akadt hozzá. Ráadásul a beszélgetés közben saját itteni életéről is tisztábban el tudott gondolkodni, mint egyedül tehette volna.*
- Örültem, remélem találkozunk még máskor is. *mondja teljesen őszintén Adinak.* Ha legközelebb a városba jössz és unatkozol, jó eséllyel megtalálsz itt estefelé, csak ne gyere túl későn, mert akkor már nem biztos, hogy túl értelmes beszélgetést lehet folytatni velem. *mosolyodik el búcsúzásként, még kívánva egy "minden jót!" a maga részéről is, mielőtt még az első emberhez fordulna, akit ebben a városban megismert.*
//Merre tovább?//
- Ha azok a mágusok olyan félelmetesek, meg lehet ám tanulni a mágiát is. *vonja meg a vállát, mintha az olyan egyszerű lenne.*
- Nekem otthon azt mondták, hogy lenne hozzá tehetségem. Csak hát mifelénk ilyesmit nem tanítanak. *teszi még hozzá, de hirtelen annyira már nem is foglalkoztatja a téma. Úgy érzi, hogy mára rendesen kibeszélgették magukat komoly és kissé komolytalanabb dolgokról egyaránt.
Sokat és sok mindenről beszéltek, de ezúttal nem bonyolítja túl a dolgot. Megissza a maradék sörét, és szívesen inna még egyet, de igazából van még otthon is.*
- Van hol aludnod ma éjjel? *kérdi egyszerűen.* Van még söröm, meg kajám. Ha gondolod szívesen vendégül látlak, ha már ilyen szerencsésen sikerült összefutnunk.
//Zárás//
*Úgy tűnik, hogy van jó pár dolog, amiben nem igazán jutnak dűlőre, és úgy tűnik neki, hogy Adi és Zeekx valahogyan jobban megértik egymást, mint ő velük. Nem hiszi, hogy azért lenne ez, mert ők mind a ketten emberek és férfiak, sokkal inkább azért, mert jó eséllyel eleve másképpen állnak a világhoz, ami nem is csoda, mivel mindhárman máshonnan jöttek és más mindeneket éltek át. Puszta véletlen szerinte, hogy ennek most az a következménye, hogy éppen a két ember véleménye áll egymáshoz közel.
Bármilyen hangzatos is például, amit Adi mond az ő sörös példáját használva, nem hogy ember, de még szellem sincs, aki képes lenne meggyőzni őt arról, hogy normális dolog egész életünkben világos sört inni, csak mert félünk tőle, hogy a barna kevésbé finom nála.*
- Egy próbát akkor is megérne a dolog szerintem. Ha mégsem ízlik, ugyanúgy lehet a világost inni életünk végéig tovább. *mondja, mert ezt nem tudja magában tartani. Neki egészen egyszerűen csak így logikus.
Ezek után jön aztán el az a pillanat, amikor Adi már kissé fennkölten és költőien fogalmaz neki ahhoz, hogy ő azt teljes mértékben értse, annyit mindenesetre mindenképpen felfog belőle, hogy nem ért egyet vele abban, amit a sors megváltoztatásának a lehetőségéről mondott, pontosabban fogalmazva nem hiszi, hogy a nyers erőszak célravezető lehet egy olyan hatalommal szemben, amit szerinte teljes nyugalommal lehet gonosznak nevezni.
Azt is megérti, hogy élvezte a beszélgetést vele, vagy inkább velük, ennek pedig örül, mert ő is hasonlóképpen van vele.
Ugyan megérezni az alkoholt, aztán pedig rendesen berúgni, ahogyan most nem tette, a legtöbbször egyedül sem unalmas, hanem inkább ellenkezőleg, jó szórakozás, a maga részéről most egyáltalán nem bánja, hogy társasága akadt hozzá. Ráadásul a beszélgetés közben saját itteni életéről is tisztábban el tudott gondolkodni, mint egyedül tehette volna.*
- Örültem, remélem találkozunk még máskor is. *mondja teljesen őszintén Adinak.* Ha legközelebb a városba jössz és unatkozol, jó eséllyel megtalálsz itt estefelé, csak ne gyere túl későn, mert akkor már nem biztos, hogy túl értelmes beszélgetést lehet folytatni velem. *mosolyodik el búcsúzásként, még kívánva egy "minden jót!" a maga részéről is, mielőtt még az első emberhez fordulna, akit ebben a városban megismert.*
//Merre tovább?//
- Ha azok a mágusok olyan félelmetesek, meg lehet ám tanulni a mágiát is. *vonja meg a vállát, mintha az olyan egyszerű lenne.*
- Nekem otthon azt mondták, hogy lenne hozzá tehetségem. Csak hát mifelénk ilyesmit nem tanítanak. *teszi még hozzá, de hirtelen annyira már nem is foglalkoztatja a téma. Úgy érzi, hogy mára rendesen kibeszélgették magukat komoly és kissé komolytalanabb dolgokról egyaránt.
Sokat és sok mindenről beszéltek, de ezúttal nem bonyolítja túl a dolgot. Megissza a maradék sörét, és szívesen inna még egyet, de igazából van még otthon is.*
- Van hol aludnod ma éjjel? *kérdi egyszerűen.* Van még söröm, meg kajám. Ha gondolod szívesen vendégül látlak, ha már ilyen szerencsésen sikerült összefutnunk.
19059. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-15 11:54:49
Üzenet elküldve: 2024-07-15 11:54:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Alvó emlékek//
* Ha van is bármilyen aljas szándéka a nőnek, Derket elvakítja a nőkbe vetett szeretete. Nem emlékszik bármi olyan esetre, ahol a másik nem kihasználta volna a kedvességét. Ami nem egy nagy kijelentés, elvégre annyira van tisztában az emlékezetéről, mint orkok a jó modorról. Ugyan míg Derket a feledés béklyói tartják láncon, addig egy percig sem hagyja magát és kedvét letörni. Mint fáról folyóba hulló levél, ő is így úszik az árral. Az árral, ami reményei szerint nem saját életének végéhez kíséri.
Az ital átadása után követi a lányt. Hogy az valami eldugott részre viszi, vagy valami jól látható helyre, azt ráhagyja, egyelőre nem tudja mit is várjon igazán. Leülésnél ő is körbetekint. Ez már pusztán rutinossá vált. Nem mintha lenne mitől félnie, de jobb félni, mintsem megijedni.
A kikövetkeztetése hibátlan. Erre koccintásra emeli kupáját. Ámbár egyértelműen nem lehetne megállapítani, de Ysanne figyelmes és nem kerülik el az apróságok. *
- Újfent megfogtál! * Belekortyol egy nagyot az italába * Ami azt illeti, tényleg nem idevalósi vagyok. Akkortájt érkeztem a városba mikor összefutottunk.
* Úgy tűnik kitalálós játékot indított partnere. Szívesen beszáll, bár Derk kicsit csal mivel fogalma sincs, hogy merről jött és, hogy merre tart. *
- Az szép! Sajnos mellé, de miért pont Wegtoren?
* Játékosan felkacag a mondat elején. Habár az alkohol, ami onnan származik elég jó, magát nem tudná elképzelni, mint egy ottani polgár. Aztán kitudja? Lehet valódi hazája csak nem emlékszik. Sajnos ez egy vesztes játék lesz, ahonnan senki sem távozik győztesként. Ha meg ez a helyzet, akkor meg Derk megpróbálja a legtöbbet kihozni az egészből. *
- Na és te mivel foglalkozol? Gondolom nem csak időhúzásként voltál a piacon!
* Ha tudná! *
* Ha van is bármilyen aljas szándéka a nőnek, Derket elvakítja a nőkbe vetett szeretete. Nem emlékszik bármi olyan esetre, ahol a másik nem kihasználta volna a kedvességét. Ami nem egy nagy kijelentés, elvégre annyira van tisztában az emlékezetéről, mint orkok a jó modorról. Ugyan míg Derket a feledés béklyói tartják láncon, addig egy percig sem hagyja magát és kedvét letörni. Mint fáról folyóba hulló levél, ő is így úszik az árral. Az árral, ami reményei szerint nem saját életének végéhez kíséri.
Az ital átadása után követi a lányt. Hogy az valami eldugott részre viszi, vagy valami jól látható helyre, azt ráhagyja, egyelőre nem tudja mit is várjon igazán. Leülésnél ő is körbetekint. Ez már pusztán rutinossá vált. Nem mintha lenne mitől félnie, de jobb félni, mintsem megijedni.
A kikövetkeztetése hibátlan. Erre koccintásra emeli kupáját. Ámbár egyértelműen nem lehetne megállapítani, de Ysanne figyelmes és nem kerülik el az apróságok. *
- Újfent megfogtál! * Belekortyol egy nagyot az italába * Ami azt illeti, tényleg nem idevalósi vagyok. Akkortájt érkeztem a városba mikor összefutottunk.
* Úgy tűnik kitalálós játékot indított partnere. Szívesen beszáll, bár Derk kicsit csal mivel fogalma sincs, hogy merről jött és, hogy merre tart. *
- Az szép! Sajnos mellé, de miért pont Wegtoren?
* Játékosan felkacag a mondat elején. Habár az alkohol, ami onnan származik elég jó, magát nem tudná elképzelni, mint egy ottani polgár. Aztán kitudja? Lehet valódi hazája csak nem emlékszik. Sajnos ez egy vesztes játék lesz, ahonnan senki sem távozik győztesként. Ha meg ez a helyzet, akkor meg Derk megpróbálja a legtöbbet kihozni az egészből. *
- Na és te mivel foglalkozol? Gondolom nem csak időhúzásként voltál a piacon!
* Ha tudná! *
19058. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-14 19:19:16
Üzenet elküldve: 2024-07-14 19:19:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
*Csak halványan mosolyog, néha a szavai nem úgy érnek célba, ahogyan azt az ő tekervényes elméje hiszi, de türelme határtalanabb az égnél is.*
- Úgy, hogy talán nem vagyok az igazi testvéred... *Csak egy pillanatra akad meg a szava a saját hazugsága miatt és kortyol bele italába, hogy a hirtelen kiszáradó ajkait nedvesítse.* - De itt vagyok. Tényleg itt vagyok. Mindegy, hogy hogyan nevezel.
*A közös ház reménye már rég elillant, és igazából nem is akarja. Nem Nori miatt, hanem mert az út, amire lépett nem engedi meg neki, ezer más kincset rejt és bármit is ígér, magára is kell gondolnia. Behunyja a szemeit egy kis időre, majd megköszörüli a torkát. *
- Tudod kettőn áll a vásár. Itt leszek neked, ha te is nekem. Úgy nem tudok, hogyha te nem maradsz. El kell majd mesélnem valamit. Ha megnyugodtál.
*Nem akar most időt áldozni erre, nem megfelelő a pillanat. Talán kicsit később lesz az, talán napok múlva. Több hazugságot nem akar. Elég az az egy, ami belülről emészti a lelkét, bármennyire is hisz abban, hogy jót tesz, ha nem árulja el. Még anyja szavai sem érdeklik, csakis annyi, hogy elég biztos talajon álljon a másik ahhoz, hogy ezt a tudást rábízhassa. Látja, hogy nyugszik a fekete kis lélek, hagyja is, hogy beszéljen, nem akar minden szavába belevágni és mindenre külön válaszolni. Jobb lesz, ha egyben teszi azt meg.*
- Azzal nézz szembe, hogy mit miért csinálsz. Ők elmentek, mert magukra gondoltak. Te elmentél volna, mert magadra gondolsz. Mindenki ezt teszi és senkit nem hibáztathatsz érte. Sem magad, sem mást. Ez... ez a rendje. Viszont megbántottál volna, de nem érdekelt, mert menekülsz. Ők téged bántottak meg, mert menekülnek. De ha tudod, hogy mit miért teszel, vagy tennél, akkor tudod irányítani.
*Hogy érthető-e amit mond, az most is talány. De ha kell megközelíti még húsz szemszögből. A hely viszont nem megfelelő, a tiszta reggeli hűvös levegő kell, valamint hogy ketten lehessenek, minden figyelő szem és zaj nélkül. Jó is, hogy menni akar. Azért a bort nem hagyja ott. Egy határozott korttyal issza ki belőle a tartalmát. Kellene még egy... De inkább feláll és követi a másikat.*
- Milyen fa mesél mit? *Ámbár úgy tudja ő ivott már reggel, de a másik beszél mindenféle badarságot. Mesélő fa? Mindegy... azon sem lepődne meg, ha kihúzná a gyökereit a földből és arrébb sétálna. A tisztáson meg tudnak beszélni mindent. Kényelmesebb lesz.*
*Csak halványan mosolyog, néha a szavai nem úgy érnek célba, ahogyan azt az ő tekervényes elméje hiszi, de türelme határtalanabb az égnél is.*
- Úgy, hogy talán nem vagyok az igazi testvéred... *Csak egy pillanatra akad meg a szava a saját hazugsága miatt és kortyol bele italába, hogy a hirtelen kiszáradó ajkait nedvesítse.* - De itt vagyok. Tényleg itt vagyok. Mindegy, hogy hogyan nevezel.
*A közös ház reménye már rég elillant, és igazából nem is akarja. Nem Nori miatt, hanem mert az út, amire lépett nem engedi meg neki, ezer más kincset rejt és bármit is ígér, magára is kell gondolnia. Behunyja a szemeit egy kis időre, majd megköszörüli a torkát. *
- Tudod kettőn áll a vásár. Itt leszek neked, ha te is nekem. Úgy nem tudok, hogyha te nem maradsz. El kell majd mesélnem valamit. Ha megnyugodtál.
*Nem akar most időt áldozni erre, nem megfelelő a pillanat. Talán kicsit később lesz az, talán napok múlva. Több hazugságot nem akar. Elég az az egy, ami belülről emészti a lelkét, bármennyire is hisz abban, hogy jót tesz, ha nem árulja el. Még anyja szavai sem érdeklik, csakis annyi, hogy elég biztos talajon álljon a másik ahhoz, hogy ezt a tudást rábízhassa. Látja, hogy nyugszik a fekete kis lélek, hagyja is, hogy beszéljen, nem akar minden szavába belevágni és mindenre külön válaszolni. Jobb lesz, ha egyben teszi azt meg.*
- Azzal nézz szembe, hogy mit miért csinálsz. Ők elmentek, mert magukra gondoltak. Te elmentél volna, mert magadra gondolsz. Mindenki ezt teszi és senkit nem hibáztathatsz érte. Sem magad, sem mást. Ez... ez a rendje. Viszont megbántottál volna, de nem érdekelt, mert menekülsz. Ők téged bántottak meg, mert menekülnek. De ha tudod, hogy mit miért teszel, vagy tennél, akkor tudod irányítani.
*Hogy érthető-e amit mond, az most is talány. De ha kell megközelíti még húsz szemszögből. A hely viszont nem megfelelő, a tiszta reggeli hűvös levegő kell, valamint hogy ketten lehessenek, minden figyelő szem és zaj nélkül. Jó is, hogy menni akar. Azért a bort nem hagyja ott. Egy határozott korttyal issza ki belőle a tartalmát. Kellene még egy... De inkább feláll és követi a másikat.*
- Milyen fa mesél mit? *Ámbár úgy tudja ő ivott már reggel, de a másik beszél mindenféle badarságot. Mesélő fa? Mindegy... azon sem lepődne meg, ha kihúzná a gyökereit a földből és arrébb sétálna. A tisztáson meg tudnak beszélni mindent. Kényelmesebb lesz.*
19057. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-14 18:38:45
Üzenet elküldve: 2024-07-14 18:38:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori elméje látványosan kudarcot vall abban, hogy megértse, mit is akar neki pontosan mondani Mai, hiába próbálkozik hosszú másodpercekig, hogy rájöjjön a megfejtésre.*
- Hogy lehet valami igazi, ami nem igazi? *Kérdez is rá arra, ami most csak még jobban összezavarja, nem pedig segít rajta. Tovább hallgatja a lányt, és végül csodák-csodájára egy kicsit megnyugszik, mikor Mai megnyugtatja, hogy ő mindig itt lesz vele.*
- Akkor… mégis lesz közös házunk? *A Clion-ékkal kapcsolatos dolgokra már nem is reagál. Szereti hangoztatni azt, hogy ő azt akarja, hogy barátja a legjobb döntést hozza meg, de talán mindezt csupán azért teszi, hogy rá is odafigyeljenek, hogy fontosnak érezze magát, és valójában az, hogy hogyan döntenek a körülötte lévők, nem is számít. Ő és Rovéna most úgy döntöttek, hogy külön utakon folytatják, hát hadd menjenek. Nori eddig is túlélte valahogy egyedül, ha pedig mégsem, akkor még mindig ott van az a sírgödör.*
- Itt akartalak hagyni, igen. Tényleg féltem. Attól, hogy egyedül maradok, ha nem megyek velük, mert te már nem akarsz engem.
*Szinte csak ismétli magát, mintha valami végtelen labirintusban vesztek volna el a gondolatai, és nem a kijárat felé haladna, hanem újra és újra ugyanannál az elágazásnál kötne ki. Ha meggyőzni nem is sikerül őt arról, hogy minden rendben van, Mai szavai mégis hatnak rá. Már nem reszket, nem is akarja megölni magát, csak menekülni akar a tömeg elől, ami nem is akkora tömeg még, de neki a jelen állapotában már így is sok.*
- Én állandóan magammal nézek szembe, Mai. *Nevet fel fájdalmasan, hisz nem telik el úgy egy perc, hogy ne beszélne másik két Nori a fejében teljesen mást, mint amit épp tenni vagy dönteni szeretne. Elképzelhető, hogy pont ezért van még életben, mert az egyik, beszámíthatóbb énje nem engedte, hogy bántsa magát.*
- Mindegy, hová megyünk, csak el innen. A tisztás jó lesz, neked még úgysem mutattam meg, mit tud az a nagy fa a közepén. Emlékeket mesél. Biztosan tetszene neked…
*Motyogja, de azért hallható, amit beszél, lelkesedése azonban nem tér vissza, annak kell még idő bőven. A következő kérdésre megrázza a fejét, most nem akar ételt látni, hányingere van már attól is, hogy rá gondol.*
- Nem kérek semmit, csak menjünk! Kérlek. *Mondja még egyszer, majd fel is áll a széktől, és elindul kifelé. Biztos benne, hogy Mai követni fogja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori elméje látványosan kudarcot vall abban, hogy megértse, mit is akar neki pontosan mondani Mai, hiába próbálkozik hosszú másodpercekig, hogy rájöjjön a megfejtésre.*
- Hogy lehet valami igazi, ami nem igazi? *Kérdez is rá arra, ami most csak még jobban összezavarja, nem pedig segít rajta. Tovább hallgatja a lányt, és végül csodák-csodájára egy kicsit megnyugszik, mikor Mai megnyugtatja, hogy ő mindig itt lesz vele.*
- Akkor… mégis lesz közös házunk? *A Clion-ékkal kapcsolatos dolgokra már nem is reagál. Szereti hangoztatni azt, hogy ő azt akarja, hogy barátja a legjobb döntést hozza meg, de talán mindezt csupán azért teszi, hogy rá is odafigyeljenek, hogy fontosnak érezze magát, és valójában az, hogy hogyan döntenek a körülötte lévők, nem is számít. Ő és Rovéna most úgy döntöttek, hogy külön utakon folytatják, hát hadd menjenek. Nori eddig is túlélte valahogy egyedül, ha pedig mégsem, akkor még mindig ott van az a sírgödör.*
- Itt akartalak hagyni, igen. Tényleg féltem. Attól, hogy egyedül maradok, ha nem megyek velük, mert te már nem akarsz engem.
*Szinte csak ismétli magát, mintha valami végtelen labirintusban vesztek volna el a gondolatai, és nem a kijárat felé haladna, hanem újra és újra ugyanannál az elágazásnál kötne ki. Ha meggyőzni nem is sikerül őt arról, hogy minden rendben van, Mai szavai mégis hatnak rá. Már nem reszket, nem is akarja megölni magát, csak menekülni akar a tömeg elől, ami nem is akkora tömeg még, de neki a jelen állapotában már így is sok.*
- Én állandóan magammal nézek szembe, Mai. *Nevet fel fájdalmasan, hisz nem telik el úgy egy perc, hogy ne beszélne másik két Nori a fejében teljesen mást, mint amit épp tenni vagy dönteni szeretne. Elképzelhető, hogy pont ezért van még életben, mert az egyik, beszámíthatóbb énje nem engedte, hogy bántsa magát.*
- Mindegy, hová megyünk, csak el innen. A tisztás jó lesz, neked még úgysem mutattam meg, mit tud az a nagy fa a közepén. Emlékeket mesél. Biztosan tetszene neked…
*Motyogja, de azért hallható, amit beszél, lelkesedése azonban nem tér vissza, annak kell még idő bőven. A következő kérdésre megrázza a fejét, most nem akar ételt látni, hányingere van már attól is, hogy rá gondol.*
- Nem kérek semmit, csak menjünk! Kérlek. *Mondja még egyszer, majd fel is áll a széktől, és elindul kifelé. Biztos benne, hogy Mai követni fogja.*
19056. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-14 08:43:31
Üzenet elküldve: 2024-07-14 08:43:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
*Hogy a másik nem mozdul, cseppet sem zavarja, átül ő a feketeség mellé, hogy pár percre karjaiba zárja, ami talán azért is történik, mert neki is nagyon hiányzott. Nem látszik oldódni a helyzet, de az ő nyugalmát mostanság nehéz megtörni, annyira beleivódott a nevelő szerep, hogy már-már nehéz levetkőzni, hogy ne egy tízévesként bánjon húgával. Ha Kriza szomorú valamiért, elég néhány megértő mondat, esetleg kitalálni egy kis játékot a számára, hogy lefoglalja, aztán mindezt megpecsételni valami finomsággal. Itt ez kevés lesz. A másik lelkében örökké dúló viaskodás, ami szétszakította apró szilánkokra belül, nem ilyen egyszerű. De azt nem fogja hagyni, hogy ebben az állapotban maradjon. Figyelmesen és türelmesen hallgat, hátha össze tudja rakni mi történt. Az, hogy hazugságnak nevezi a kettejük rokoni szálát, egyrészt megnyugtató, hiszen végre nem kell torokszorítóként éreznie a szót, másrészt mégis csak egy vékony tőrt márt dobogó szívébe, hogy nem nyugtathatja meg, hogy nem árulhatja el neki azt, amitől talán jobban lenne. Vagy sokkal rosszabbul. Nem szól közbe, hadd adjon ki magából mindent a lány. Az asztalra csapás következtében, csak átnyúl a pohár boráért, hogy belekortyoljon, mielőtt még halványsárga tócsaként végzi a fa lapján.*
- És, ha nem vagyunk igazi testvéreid, attól még lehetünk igaziak, nem? *Simít végig szabad kezével az arcon, majd kissé átgondolja, hogy többesszámban immáron nem beszélhet. Állát kicsit megemeli, hogy rá nézzen.*
- Meghozták a maguk döntését. Nem téged hagynak ki belőle, csak magukat védik. De én itt vagyok neked, és leszek is. *Hagy egy pici szünetet.*
- Te pedig engem akartál itt hagyni, nem törődve, hogy nekem ez milyen lesz. A félelem ezt szüli. Ők csak ugyan úgy cselekedtek, ahogyan te tettél volna velem.
*Más szituáció szülte, de végtére is a lényeg ugyan az. Félelem és az az elől menekülés. A szembenézés ismeretének hiánya. A felelősségé, vagy nevezzük bárhogy. Az, ami néha rettenetesen fáj, de a vége felszabadítóbb a lebegésnél. És bár nem érinti jól, hogy Nori csak azért marad itt, mert itt hagyták, ő nem fog ezért haragudni. Ezért kutat. Hogy felfogja a lehetetlent, hogy ne álljon többé útjába soha egy-egy cselekedet, ami fájdalmas.*
- Tudod, lehetsz ettől sokkal jobban, ha most szembenézel magaddal. Nem a hülye sírgödröd a megoldás. Van, aki melletted van és lesz is. Én biztosan. *Iszik egy kortyot a kezében maradt pohárból, majd az ajtóra tekint.* - Hova szeretnél menni, mondjuk... a tisztásra? Ott biztos nincsenek ennyien. *Néz körbe, bár még a nap is alig kelt fel, s a fogadótérben is elenyésző a népesség. De ha neki ez sok, hát menjenek.* - Reggeliznél előbb? *Hunyja be a szemeit, hogy a lány ne lássa, hogy forgatja. Mintha csak a rezidencián lenne. "Ettél?", "Megmosakodtál?", "Kész a feladat?", "Ne bántsd a húgodat"... Az utóbbi gondolat révén egykedvű mosoly terpeszkedik szét arcán.*
*Hogy a másik nem mozdul, cseppet sem zavarja, átül ő a feketeség mellé, hogy pár percre karjaiba zárja, ami talán azért is történik, mert neki is nagyon hiányzott. Nem látszik oldódni a helyzet, de az ő nyugalmát mostanság nehéz megtörni, annyira beleivódott a nevelő szerep, hogy már-már nehéz levetkőzni, hogy ne egy tízévesként bánjon húgával. Ha Kriza szomorú valamiért, elég néhány megértő mondat, esetleg kitalálni egy kis játékot a számára, hogy lefoglalja, aztán mindezt megpecsételni valami finomsággal. Itt ez kevés lesz. A másik lelkében örökké dúló viaskodás, ami szétszakította apró szilánkokra belül, nem ilyen egyszerű. De azt nem fogja hagyni, hogy ebben az állapotban maradjon. Figyelmesen és türelmesen hallgat, hátha össze tudja rakni mi történt. Az, hogy hazugságnak nevezi a kettejük rokoni szálát, egyrészt megnyugtató, hiszen végre nem kell torokszorítóként éreznie a szót, másrészt mégis csak egy vékony tőrt márt dobogó szívébe, hogy nem nyugtathatja meg, hogy nem árulhatja el neki azt, amitől talán jobban lenne. Vagy sokkal rosszabbul. Nem szól közbe, hadd adjon ki magából mindent a lány. Az asztalra csapás következtében, csak átnyúl a pohár boráért, hogy belekortyoljon, mielőtt még halványsárga tócsaként végzi a fa lapján.*
- És, ha nem vagyunk igazi testvéreid, attól még lehetünk igaziak, nem? *Simít végig szabad kezével az arcon, majd kissé átgondolja, hogy többesszámban immáron nem beszélhet. Állát kicsit megemeli, hogy rá nézzen.*
- Meghozták a maguk döntését. Nem téged hagynak ki belőle, csak magukat védik. De én itt vagyok neked, és leszek is. *Hagy egy pici szünetet.*
- Te pedig engem akartál itt hagyni, nem törődve, hogy nekem ez milyen lesz. A félelem ezt szüli. Ők csak ugyan úgy cselekedtek, ahogyan te tettél volna velem.
*Más szituáció szülte, de végtére is a lényeg ugyan az. Félelem és az az elől menekülés. A szembenézés ismeretének hiánya. A felelősségé, vagy nevezzük bárhogy. Az, ami néha rettenetesen fáj, de a vége felszabadítóbb a lebegésnél. És bár nem érinti jól, hogy Nori csak azért marad itt, mert itt hagyták, ő nem fog ezért haragudni. Ezért kutat. Hogy felfogja a lehetetlent, hogy ne álljon többé útjába soha egy-egy cselekedet, ami fájdalmas.*
- Tudod, lehetsz ettől sokkal jobban, ha most szembenézel magaddal. Nem a hülye sírgödröd a megoldás. Van, aki melletted van és lesz is. Én biztosan. *Iszik egy kortyot a kezében maradt pohárból, majd az ajtóra tekint.* - Hova szeretnél menni, mondjuk... a tisztásra? Ott biztos nincsenek ennyien. *Néz körbe, bár még a nap is alig kelt fel, s a fogadótérben is elenyésző a népesség. De ha neki ez sok, hát menjenek.* - Reggeliznél előbb? *Hunyja be a szemeit, hogy a lány ne lássa, hogy forgatja. Mintha csak a rezidencián lenne. "Ettél?", "Megmosakodtál?", "Kész a feladat?", "Ne bántsd a húgodat"... Az utóbbi gondolat révén egykedvű mosoly terpeszkedik szét arcán.*
19055. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-13 21:17:43
Üzenet elküldve: 2024-07-13 21:17:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*Nem mozdul a felszólításra, csak ül bambán a fenekén, mintha azt sem tudná, hogy mit jelent az, amit kérnek tőle. Persze, nem erről van szó, csak most annyira nincs kedve semmihez, hogy ő bizony nem fog megmozdulni, ha nem muszáj. Így Mai kénytelen átülni mellé, de a feketeség akkor is csak puha rongybabaként bújik bele az ölelésbe. Nem mosolyog, az ő karjai mozdulatlanok maradnak, csak érzelmektől mentes arccal figyel ugyanoda, ahol az előbb még vele szemben ült a másik lány. Teljes némaságban töltik a következő pár percet, míg Mai végül egy kedves kis csókot követve el nem engedi, és kérdezni nem kezdi, de Nori ezúttal teljesen elutasítónak tűnik.*
- Nem mesélek. Minek? *A tagadás és ignorálás fázisába lépett a történteket illetően. Ugyan mesélni nem akar, de mégis hagyja, hogy a fejében kavargó gondolatok hangosan hagyják el a száját.*
- Azt hiszem, hogy hazugságokban éltem mindig, mert azt hittem, hogy ha valamit igaznak vélek, akkor az valósággá válhat. Hazugság az is, hogy tartozhatok valahová. Már az életem elején eldőlt, hogy nekem nem lehet sem családom, sem barátaim. Az is szépen hangzik, hogy Clion-t és téged is a testvéreimnek hívlak, de az is csak egy gyerekes játék. Szemenszedett hazugság, hogy jobban érezzem magam. Nekem nincs senkim. Nem vagytok igazi testvéreim.
*Eljutottak hozzá Mai szavai, miszerint neki szüksége van rá, de fel nem fogja őket. Annyira eluralkodott rajta az önsajnáltatás, hogy egy ideig biztosan nem húzza ki belőle semmi, majd talán csak akkor, ha maga is rájön, hogy továbbra sincs veszve semmi, és van, aki tényleg szereti őt.*
- Ahj, Mai! *Hangos puffanás hallatszik, ahogy hirtelen az asztalra csap mindkét kezével.* Nem mehetnénk el innen? Nem akarok ennyi embert látni. Zavarnak, idegesítenek, irritálnak. Fáj tőlük a fejem és szédülök a hangzavartól. Utálom mindet. Vigyél el innen, kérlek!
*Az részletkérdés, hogy a hangzavartól lehet-e egyáltalán szédülni, de ő most ezt érzi, na meg azt, hogy el akar bújni egy csendes sarokban úgy, hogy minél kevesebben legyenek körülötte.*
- Én, én… szó nélkül itt akartalak hagyni téged is. Velük akartam menni, mert azt hittem, hogy a Mágustoronyban veled már mindent elrontottam örökre. Tegnapelőtt nem igazán törődtél velem, azt mondtad, csak akkor szóljak, ha alkalmas. Úgy éreztem, ugyanúgy el akartok üldözni, mint a törpét. Ne haragudj rám...
*Továbbra sem jönnek a könnyek a szeméből, csak a különböző gondolatok között csapong. Ahhoz, hogy értelmesen lehessen vele beszélni, valahogy le kéne nyugtatni a végtelenségig túlpörgő elméjét, de ez jelen helyzetben most valószínűleg lehetetlen.*
*Nem mozdul a felszólításra, csak ül bambán a fenekén, mintha azt sem tudná, hogy mit jelent az, amit kérnek tőle. Persze, nem erről van szó, csak most annyira nincs kedve semmihez, hogy ő bizony nem fog megmozdulni, ha nem muszáj. Így Mai kénytelen átülni mellé, de a feketeség akkor is csak puha rongybabaként bújik bele az ölelésbe. Nem mosolyog, az ő karjai mozdulatlanok maradnak, csak érzelmektől mentes arccal figyel ugyanoda, ahol az előbb még vele szemben ült a másik lány. Teljes némaságban töltik a következő pár percet, míg Mai végül egy kedves kis csókot követve el nem engedi, és kérdezni nem kezdi, de Nori ezúttal teljesen elutasítónak tűnik.*
- Nem mesélek. Minek? *A tagadás és ignorálás fázisába lépett a történteket illetően. Ugyan mesélni nem akar, de mégis hagyja, hogy a fejében kavargó gondolatok hangosan hagyják el a száját.*
- Azt hiszem, hogy hazugságokban éltem mindig, mert azt hittem, hogy ha valamit igaznak vélek, akkor az valósággá válhat. Hazugság az is, hogy tartozhatok valahová. Már az életem elején eldőlt, hogy nekem nem lehet sem családom, sem barátaim. Az is szépen hangzik, hogy Clion-t és téged is a testvéreimnek hívlak, de az is csak egy gyerekes játék. Szemenszedett hazugság, hogy jobban érezzem magam. Nekem nincs senkim. Nem vagytok igazi testvéreim.
*Eljutottak hozzá Mai szavai, miszerint neki szüksége van rá, de fel nem fogja őket. Annyira eluralkodott rajta az önsajnáltatás, hogy egy ideig biztosan nem húzza ki belőle semmi, majd talán csak akkor, ha maga is rájön, hogy továbbra sincs veszve semmi, és van, aki tényleg szereti őt.*
- Ahj, Mai! *Hangos puffanás hallatszik, ahogy hirtelen az asztalra csap mindkét kezével.* Nem mehetnénk el innen? Nem akarok ennyi embert látni. Zavarnak, idegesítenek, irritálnak. Fáj tőlük a fejem és szédülök a hangzavartól. Utálom mindet. Vigyél el innen, kérlek!
*Az részletkérdés, hogy a hangzavartól lehet-e egyáltalán szédülni, de ő most ezt érzi, na meg azt, hogy el akar bújni egy csendes sarokban úgy, hogy minél kevesebben legyenek körülötte.*
- Én, én… szó nélkül itt akartalak hagyni téged is. Velük akartam menni, mert azt hittem, hogy a Mágustoronyban veled már mindent elrontottam örökre. Tegnapelőtt nem igazán törődtél velem, azt mondtad, csak akkor szóljak, ha alkalmas. Úgy éreztem, ugyanúgy el akartok üldözni, mint a törpét. Ne haragudj rám...
*Továbbra sem jönnek a könnyek a szeméből, csak a különböző gondolatok között csapong. Ahhoz, hogy értelmesen lehessen vele beszélni, valahogy le kéne nyugtatni a végtelenségig túlpörgő elméjét, de ez jelen helyzetben most valószínűleg lehetetlen.*
19054. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-13 20:15:10
Üzenet elküldve: 2024-07-13 20:15:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
*Nincsenek illúziói. Valahol mélyen tudja, hogy az az út, amit választott magának, nem lesz egyszerű, főként, mert oly kevesek értik, hogy miről is beszél. Hogy segíthetne. Belül tombol a vágy, hogy levetkőzve a vérvonalát, ő mégis tudós sorba állhasson. Hogy kutathasson olyan irányba, amit tulajdon szülei sem néztek jó szemmel, nemhogy más. Nem túlzottan reménykedve lép be, de szíve mélyén nagyon szeretné, hogy végre elkezdhessen valamit, ami nagyban hozzásegíti a sikereihez. Hogy eljöjjön Rovéna.
Az eltelt napok máshol bizonyították, hogy hasznosnak látják. Nem a lelket kell ugyan fejtegetnie, de nemesebb feladatot róttak rá, mint azt valaha várta volna. Mégis képes lett volna kissé félretenni azért, hogy azzal foglalatoskodjon, ami az eredeti terve volt.
Szokásos kellemes mosolyával vonul a kedvenc asztalához. A nap már az égen, de akiket vár, sehol nincsenek. A kedves mosoly percről percre mállik le róla. Kissé fancsali ábrázattal tudatosítja magában, hogy nincs mire várni. Lassan áll fel, nem kért még magának semmit, de itt az ideje. Kit érdekel, hogy mennyi az idő, ha szabadnapot adott magának, hát úgy tölti el, ahogy akarja. Egy itallal, na meg a kedvenc csaposával beszélgetve. Kér hát magának 10 arany fejében egy pohár Bort,
de hamar ráeszmél, hogy még a söntés mögöttihez sem maradt kedve. Inkább elkezdi irkálni a terveit, ugyan úgy, ahogy mindig, csak most nem az új szobájában, hanem itt az asztalánál. Mással kívánta megtölteni a kis jegyzetfüzetét, más miatt hozott teljesen újat. Lassú mozdulattal teszi az asztalra a tintát táskájából, kibontja, majd belemártja tollát, hogy rávethesse az első szót a pergamenköteg egyik lapjára. "Szobák" Csendes körmölésbe kezd, majd ismerős hang tereli újra vissza a jelenbe a jövőből, amit éppen alkotni próbál. Lassan emeli meg a fejét, nézi testvérét, majd tol el mindent maga elől mindent, kivéve az italt.*
- Azt hiszem már rájöttem.
*Hazug mosoly jelenik meg rajta, hiszen nem jó tőle a kedve, de azért nem is ment el mindentől. Annyira biztosan nem, mint a kis feketeségének, kinek szavaira féloldalasan biccenti a fejét, majd kissé összevonva szemöldökét hallgatja tovább.*
- Gyere ide. *Int maga felé, de ha amaz nem teszi meg, akkor kénytelen lesz ölelésébe húzni, azután, hogy átült mellé. Hosszú ideig meg sem szólal, csak körbevonja óvó karjaival, ahogyan azt mindig is tennie kellett volna, amióta csak él. Rengeteg időt vettek el tőlük, soha többé nem akarja nélkülözni. Lassan ereszti csak el, majd nyom egy kis csókot annak homlokára.*
- Nekem Nori, mindig szükségem lesz rád, akkor is, ha nem minden percben vagyok melletted. Meséld el, mi történt? *Egyáltalán nem arra kíváncsi már, hogy az ínyenc, na meg az őzikéje merre csámborog. Az érdekli csak, hogy mit okoztak ezzel vérének.*
*Nincsenek illúziói. Valahol mélyen tudja, hogy az az út, amit választott magának, nem lesz egyszerű, főként, mert oly kevesek értik, hogy miről is beszél. Hogy segíthetne. Belül tombol a vágy, hogy levetkőzve a vérvonalát, ő mégis tudós sorba állhasson. Hogy kutathasson olyan irányba, amit tulajdon szülei sem néztek jó szemmel, nemhogy más. Nem túlzottan reménykedve lép be, de szíve mélyén nagyon szeretné, hogy végre elkezdhessen valamit, ami nagyban hozzásegíti a sikereihez. Hogy eljöjjön Rovéna.
Az eltelt napok máshol bizonyították, hogy hasznosnak látják. Nem a lelket kell ugyan fejtegetnie, de nemesebb feladatot róttak rá, mint azt valaha várta volna. Mégis képes lett volna kissé félretenni azért, hogy azzal foglalatoskodjon, ami az eredeti terve volt.
Szokásos kellemes mosolyával vonul a kedvenc asztalához. A nap már az égen, de akiket vár, sehol nincsenek. A kedves mosoly percről percre mállik le róla. Kissé fancsali ábrázattal tudatosítja magában, hogy nincs mire várni. Lassan áll fel, nem kért még magának semmit, de itt az ideje. Kit érdekel, hogy mennyi az idő, ha szabadnapot adott magának, hát úgy tölti el, ahogy akarja. Egy itallal, na meg a kedvenc csaposával beszélgetve. Kér hát magának 10 arany fejében egy pohár Bort,
de hamar ráeszmél, hogy még a söntés mögöttihez sem maradt kedve. Inkább elkezdi irkálni a terveit, ugyan úgy, ahogy mindig, csak most nem az új szobájában, hanem itt az asztalánál. Mással kívánta megtölteni a kis jegyzetfüzetét, más miatt hozott teljesen újat. Lassú mozdulattal teszi az asztalra a tintát táskájából, kibontja, majd belemártja tollát, hogy rávethesse az első szót a pergamenköteg egyik lapjára. "Szobák" Csendes körmölésbe kezd, majd ismerős hang tereli újra vissza a jelenbe a jövőből, amit éppen alkotni próbál. Lassan emeli meg a fejét, nézi testvérét, majd tol el mindent maga elől mindent, kivéve az italt.*- Azt hiszem már rájöttem.
*Hazug mosoly jelenik meg rajta, hiszen nem jó tőle a kedve, de azért nem is ment el mindentől. Annyira biztosan nem, mint a kis feketeségének, kinek szavaira féloldalasan biccenti a fejét, majd kissé összevonva szemöldökét hallgatja tovább.*
- Gyere ide. *Int maga felé, de ha amaz nem teszi meg, akkor kénytelen lesz ölelésébe húzni, azután, hogy átült mellé. Hosszú ideig meg sem szólal, csak körbevonja óvó karjaival, ahogyan azt mindig is tennie kellett volna, amióta csak él. Rengeteg időt vettek el tőlük, soha többé nem akarja nélkülözni. Lassan ereszti csak el, majd nyom egy kis csókot annak homlokára.*
- Nekem Nori, mindig szükségem lesz rád, akkor is, ha nem minden percben vagyok melletted. Meséld el, mi történt? *Egyáltalán nem arra kíváncsi már, hogy az ínyenc, na meg az őzikéje merre csámborog. Az érdekli csak, hogy mit okoztak ezzel vérének.*
19053. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-13 19:31:30
Üzenet elküldve: 2024-07-13 19:31:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori életének van egy visszatérő aspektusa, ami még az elméjében piócaként élősködő, az életét megjósolhatatlan időközönként tönkretevő szörnyetegnél is rosszabb. Annyira, de annyira szeretne tartozni valahová, de a végén mindig két szék között a földön landol.
Már újszülöttként sem kellett a szüleinek, amiért így ismeretlenül is gyűlöli őket. A csatornarendszer sötét, nyirkos labirintusában töltött évek alatt ártatlan gyermekként csak kihasználták, illetve felhasználták őt undorító célokra. Ebből a kilátástalanságból jövő reménysugárként lépett be az életébe Clion, akitől nem is tudott elszakadni egészen addig, míg ki nem derült, hogy valójában mennyire mást akarnak ők ketten az élettől. Idya mellett egy ideig úgy érezte, megtalálta önmagát, de arra maga is rájött, hogy mellette sincs jó helyen. Ekkor érezte magát csak igazán magányosnak, hisz a kannibálhoz már nem mehetett vissza, az egyetlen, drága barátnője, Nolie meghalt. Aztán akkor megismerte Mai-t, aki mellett elkezdte újra úgy érezni, hogy tartozik valahová. Már a közös házukat is tervezgették, mikor az a bizonyos szörnyeteg ismét keresztülhúzta a számításait, és úgy tűnt, hogy a fél-elf lány sem akarja őt többé. Hiába a törpével íratott szép dal vagy a kibékülés jeleinek tekinthető ölelések, Nori mégis úgy érezte, hogy ez mind nem elég ahhoz, hogy Mai visszafogadja őt, és életében először akart úgy dönteni, hogy neki Clion mellett a helye. Ők azonban már messze járnak innen, a feketeség pedig még mindig Arthenior utcáit járja, újra egyedül.
Magánya társaságában egyetlen mondat cseng folyamatosan a fejében: „Két nap múlva, amint felkelt a nap, ide jövök.” Fogadott nővérének szájából hangzottak el a szavak. Belép hát a Pegazus ajtaján, és szemeivel a fél-elfet keresi. Nori kinézetét most a szépség helyett a praktikusság jellemzi. Bőrnadrágját viseli bakanccsal, a fekete kis blúzán rajta a fűzős bőrvért és nála van az összes fegyvere is. Mindez azt jelzi, hogy nemrég még távozni akart a városból, de végül mégis itt maradt, vagy ragadt, merthogy megint ő volt az, akire végül nem volt szükség.
Mai-t hamar megpillantja ugyanannál az asztalnál, ahol két nappal ezelőtt beszélgettek. Oda is lépked, és helyet foglal a lánnyal szemben. Először csak a mellettük lévő falat bámulja, de végül a jégkék íriszekre emeli tekintetét.*
- Ne várd, hogy eljönnek! Nem fognak, elmentek. Messzire, és vissza sem jönnek már.
*Hangjában csalódottság, szomorúság és a visszafojtott könnyek miatti elcsuklás is hallatszik. Annyira örült, hogy a sors visszaadta neki a férfit. Terveket szövögettek együtt, hogy együtt megmásszák a hatalom hegyét. Még a csillagot is látta tegnap éjszaka, amit tőle kapott, mégis úgy tűnik, ez mind-mind üres ígéretek voltak azért, hogy ő befogja a száját. Igazából a kannibálnak sincs már rá szüksége, soha nem is volt.*
- Mondd, Mai! Te akarsz még engem? Kérlek, mondd meg, ha nem! Ma meg akarok hozni egy fontos döntést, de ahhoz, hogy meghozhassam, ezt még tudnom kell. Tudod Mai, van a temetőben egy friss sírgödör, és pont olyan, mintha nekem találták volna ki. A világ állandóan bebizonyítja, hogy nincs rám szükség, akkor minek erőlködjek…? Nem igaz? Nem lehet a végtelenségig harcolni, egyszer be kell ismerni, hogy értéktelenek vagyunk.
*Szavaiban ott bújik bűnbánás, a csalódottság, a lemondás és a reménytelenség furcsa egyvelege. Olyan, mintha talán csak elbúcsúzni jött volna Mai-hoz is, mielőtt maga mögött hagyja ezt az egész szarkupacot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori életének van egy visszatérő aspektusa, ami még az elméjében piócaként élősködő, az életét megjósolhatatlan időközönként tönkretevő szörnyetegnél is rosszabb. Annyira, de annyira szeretne tartozni valahová, de a végén mindig két szék között a földön landol.
Már újszülöttként sem kellett a szüleinek, amiért így ismeretlenül is gyűlöli őket. A csatornarendszer sötét, nyirkos labirintusában töltött évek alatt ártatlan gyermekként csak kihasználták, illetve felhasználták őt undorító célokra. Ebből a kilátástalanságból jövő reménysugárként lépett be az életébe Clion, akitől nem is tudott elszakadni egészen addig, míg ki nem derült, hogy valójában mennyire mást akarnak ők ketten az élettől. Idya mellett egy ideig úgy érezte, megtalálta önmagát, de arra maga is rájött, hogy mellette sincs jó helyen. Ekkor érezte magát csak igazán magányosnak, hisz a kannibálhoz már nem mehetett vissza, az egyetlen, drága barátnője, Nolie meghalt. Aztán akkor megismerte Mai-t, aki mellett elkezdte újra úgy érezni, hogy tartozik valahová. Már a közös házukat is tervezgették, mikor az a bizonyos szörnyeteg ismét keresztülhúzta a számításait, és úgy tűnt, hogy a fél-elf lány sem akarja őt többé. Hiába a törpével íratott szép dal vagy a kibékülés jeleinek tekinthető ölelések, Nori mégis úgy érezte, hogy ez mind nem elég ahhoz, hogy Mai visszafogadja őt, és életében először akart úgy dönteni, hogy neki Clion mellett a helye. Ők azonban már messze járnak innen, a feketeség pedig még mindig Arthenior utcáit járja, újra egyedül.
Magánya társaságában egyetlen mondat cseng folyamatosan a fejében: „Két nap múlva, amint felkelt a nap, ide jövök.” Fogadott nővérének szájából hangzottak el a szavak. Belép hát a Pegazus ajtaján, és szemeivel a fél-elfet keresi. Nori kinézetét most a szépség helyett a praktikusság jellemzi. Bőrnadrágját viseli bakanccsal, a fekete kis blúzán rajta a fűzős bőrvért és nála van az összes fegyvere is. Mindez azt jelzi, hogy nemrég még távozni akart a városból, de végül mégis itt maradt, vagy ragadt, merthogy megint ő volt az, akire végül nem volt szükség.
Mai-t hamar megpillantja ugyanannál az asztalnál, ahol két nappal ezelőtt beszélgettek. Oda is lépked, és helyet foglal a lánnyal szemben. Először csak a mellettük lévő falat bámulja, de végül a jégkék íriszekre emeli tekintetét.*
- Ne várd, hogy eljönnek! Nem fognak, elmentek. Messzire, és vissza sem jönnek már.
*Hangjában csalódottság, szomorúság és a visszafojtott könnyek miatti elcsuklás is hallatszik. Annyira örült, hogy a sors visszaadta neki a férfit. Terveket szövögettek együtt, hogy együtt megmásszák a hatalom hegyét. Még a csillagot is látta tegnap éjszaka, amit tőle kapott, mégis úgy tűnik, ez mind-mind üres ígéretek voltak azért, hogy ő befogja a száját. Igazából a kannibálnak sincs már rá szüksége, soha nem is volt.*
- Mondd, Mai! Te akarsz még engem? Kérlek, mondd meg, ha nem! Ma meg akarok hozni egy fontos döntést, de ahhoz, hogy meghozhassam, ezt még tudnom kell. Tudod Mai, van a temetőben egy friss sírgödör, és pont olyan, mintha nekem találták volna ki. A világ állandóan bebizonyítja, hogy nincs rám szükség, akkor minek erőlködjek…? Nem igaz? Nem lehet a végtelenségig harcolni, egyszer be kell ismerni, hogy értéktelenek vagyunk.
*Szavaiban ott bújik bűnbánás, a csalódottság, a lemondás és a reménytelenség furcsa egyvelege. Olyan, mintha talán csak elbúcsúzni jött volna Mai-hoz is, mielőtt maga mögött hagyja ezt az egész szarkupacot.*
19052. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-12 19:54:23
Üzenet elküldve: 2024-07-12 19:54:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Alvó emlékek//
*Mily egyszerű a férfinép! Egy kis kacérkodás itt, némi szempilla rebegtetés ott és máris kész az ingyen ital. No persze, ha kevésbé lenne dekoratív nem menne ám ilyen gyorsan, tudja jól, akkor legalább várnia kellene még hősünk elfogyaszt pár itókát, s csak azután vethetné bele magát a potyázásba. Minden eszesebb lány tudja azonban, hogy sokszor az urak amolyan befektetésként gondolnak a bőkezűen osztogatott jobbnál jobb szeszekre, óvatosnak kell hát lenni, nem szabad akárki kétes meghívását elfogadni.
Ysaneenek viszont ha valamiben, hát ebben bőszen van gyakorlata. Egy időben minden zsebelését így kezdte, aztán ha valaki túl veszélyesnek bizonyult, némi itókába cseppentett réti ármány mindig kihúzta a bajból. Most azonban nincs nála ilyesmi, de első benyomásra az az érzése, hogy Derknél nem is lesz rá szükség. Egészen ártalmatlanul zavartnak tűnik, a tolvaj pedig nem sejt veszélyt.
Mosolyogva fogadja a kupa bort, majd már lépdel is az egyik üres asztal felé, melynél régebben egészen sokat ült. Néha egyedül, néha társaságban, valahogy azt a helyet preferálja a legjobban, noha nem hiszi, hogy van a Pegazusnak olyan része, ahol ne ücsörgött volna egy ponton az életében. Túlontúl is sok időt töltött már a túlárazott fogadó falai között.
Lehuppan az egyik székre, míg kényelembe helyezi magát a jelenlévőket figyeli. Tekintete egy kicsit talán jobban elidőz egy mélységi férfin, s ha ezen rajtakapják, már emeli is kék pillantásait újonnan szerzett asztaltársára, mintha mi sem történt volna.*
- Engem figyeltél végig idefelé jövet, fogalmad sem volt róla, hogy hol van a fogadó. Kevés olyan férfit ismerek erre, aki nem találna ide akár csukott szemmel is. *magyarázza az egyértelmű jeleket, közben italát koccintásra emeli*
- Az új ismeretségre! *hörpint is bele menten, nem is emlékszik, mikor ivott utoljára. Sokszor itta magát elviselhetetlenül szomorúra az elmúlt esztendőben, ezért egy ideje igyekszik kerülni a nagyobb italozásokat. Egész jól is megy neki mostanság.*
- És merről? Várj! Hadd találjam ki!
*Aprólékosan méri végig a férfit, összehúzott szemekkel látványosan próbál ismerős jellegzetességeket találni rajta.*
- Wegtoren?
*Mily egyszerű a férfinép! Egy kis kacérkodás itt, némi szempilla rebegtetés ott és máris kész az ingyen ital. No persze, ha kevésbé lenne dekoratív nem menne ám ilyen gyorsan, tudja jól, akkor legalább várnia kellene még hősünk elfogyaszt pár itókát, s csak azután vethetné bele magát a potyázásba. Minden eszesebb lány tudja azonban, hogy sokszor az urak amolyan befektetésként gondolnak a bőkezűen osztogatott jobbnál jobb szeszekre, óvatosnak kell hát lenni, nem szabad akárki kétes meghívását elfogadni.
Ysaneenek viszont ha valamiben, hát ebben bőszen van gyakorlata. Egy időben minden zsebelését így kezdte, aztán ha valaki túl veszélyesnek bizonyult, némi itókába cseppentett réti ármány mindig kihúzta a bajból. Most azonban nincs nála ilyesmi, de első benyomásra az az érzése, hogy Derknél nem is lesz rá szükség. Egészen ártalmatlanul zavartnak tűnik, a tolvaj pedig nem sejt veszélyt.
Mosolyogva fogadja a kupa bort, majd már lépdel is az egyik üres asztal felé, melynél régebben egészen sokat ült. Néha egyedül, néha társaságban, valahogy azt a helyet preferálja a legjobban, noha nem hiszi, hogy van a Pegazusnak olyan része, ahol ne ücsörgött volna egy ponton az életében. Túlontúl is sok időt töltött már a túlárazott fogadó falai között.
Lehuppan az egyik székre, míg kényelembe helyezi magát a jelenlévőket figyeli. Tekintete egy kicsit talán jobban elidőz egy mélységi férfin, s ha ezen rajtakapják, már emeli is kék pillantásait újonnan szerzett asztaltársára, mintha mi sem történt volna.*
- Engem figyeltél végig idefelé jövet, fogalmad sem volt róla, hogy hol van a fogadó. Kevés olyan férfit ismerek erre, aki nem találna ide akár csukott szemmel is. *magyarázza az egyértelmű jeleket, közben italát koccintásra emeli*
- Az új ismeretségre! *hörpint is bele menten, nem is emlékszik, mikor ivott utoljára. Sokszor itta magát elviselhetetlenül szomorúra az elmúlt esztendőben, ezért egy ideje igyekszik kerülni a nagyobb italozásokat. Egész jól is megy neki mostanság.*
- És merről? Várj! Hadd találjam ki!
*Aprólékosan méri végig a férfit, összehúzott szemekkel látványosan próbál ismerős jellegzetességeket találni rajta.*
- Wegtoren?
19051. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-08 10:21:59
Üzenet elküldve: 2024-07-08 10:21:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Túlságosan sokan vannak itt. A körülöttük lengő kocsmazaj sem segít abban, hogy egy viszonylag biztonságos teret kialakíthassanak. Az eddig még az asztaluknál megbúvó akaratlan eléjük gördített akadályok is mind-mind azt eredményezik, hogy ne foganjon meg egykönnyen a gondolat. Az a gondolat, ami a legfontosabb mind közül. Ami a döntés felé vezényli azt, akinek nagy szüksége lenne a saját káoszából kitűnő, remény vezérelte hideg és tiszta fejére. Tudja jól, hogy testvére nem azért cselekszik, mert igazából rosszat akar. Hányszor kapott ő is olyan válaszokat a szájából, amik jobban fájtak, mint a feltett kérdés maga? De lehet kezelni. Belül is helyretette, de ez még mindig nem azt jelenti, hogy mások a zűrzavar kellős közepén ugyanerre képesek. Mégis... jó irányt mutat a férfi megfelelő helyzetértékelése. Hogy nem hagyja, hogy amaz letérítse az útról, amire olyan nehezen léptek rá így is. Minden Rasdeher-ről formálódott kép egy kicsit benne is enyhül. Bár nem az ő dolga az ítélkezés, de neki is könnyebb, hogy képes ilyen irányba fordulni a kedveséért, aki csak az ég tudja, mennyire érezheti magát most szörnyen. Először Ras-ra néz, a kérdésére válaszolni fog, talán nem egyértelmű szavakkal, de tudni fogja, hogy mennyit tud. Ha őszinteségről van szó, akkor neki is meg kell adnia. Ennyire mindenképp. Ha ez tántorítja el őket, akkor csak beigazolódik az első víziója: túlságosan fél a rothadó belsejétől, hogy segíteni legyen képes. *
- Hogy milyen ízléssel vagy megáldva, az nem az én dolgom. Az igen hogy visszaadjam neked őt.
*Jut is, marad is. Nem fogja kiejteni a száján egy ivó közepén ennek valódi jelentését. Úgyis tudja. És tényleg, egy egészen kicsit sem érdekli. A miértek előbb törnék rá az ajtót, mintsem belegondoljon a tetteibe. Bármily abszurd, látszik rajta, hogy igazat mond.
Most már a nőre figyel. Nem zárja ki Nori-t, csak nem vele akar jelenleg beszélgetni. Szavai tovább segítették a barna szeműt abban, hogy reményre találhasson. Segíteni akar neki, ez tiszta sor, bármi is húzódjon még meg érdekei mögött. *
- Ne is fogd vissza magad, a kérdéseid fontosak lesznek. Ahogy minden körülmény, amire jelenleg emlékszel. Az érzéseid: a haragod, a félelmed, minden. De ő is kelleni fog. *Pillant az asztal egyetlen férfi tagjára, kinek méreteiről éppen elég szó esett, hogy most már végre Rovéna dolgáról is beszélhessenek.* - Helyetted őriz emlékeket. *Célja az, hogy csak egy kezdő löketet adjon, s aztán kettesben folytathassák a munkájukat az őzikével, de ennek még nincs itt az ideje. Annak sem, hogy ezt elmondja. Ahhoz szilárdabb talaj kell.
Kissé elgondolkodik. A rezidenciára még nem viheti őket, hiszen egyrészt nem tudja, megemlíthetné-e Nori-nak, másrészt annyi félelemérzete még neki is van, hogy ne engedjen egy kannibált a gyerekek közé. Bár nem sejt veszélyt, a harag, amit az első sikertelenségek, a lassabb haladás okozhat, elemésztő lehet. Nem tenne ki ennek mást. *
- Először bérlünk egy szobát, hogy ne lehessenek körülöttünk nyitott fülek. Ha megfelel, akkor itt. Holnap más kötelezettségeim vannak, de két nap múlva , amint felkelt a nap ide jövök. Ha nem lesztek itt, megértem. Tiétek... Tiéd minden döntés. *Ismétli el újfent Rovénának. * - Engedelmetekkel, hagylak titeket ezt megemészteni.
*Túlságosan sokan vannak itt. A körülöttük lengő kocsmazaj sem segít abban, hogy egy viszonylag biztonságos teret kialakíthassanak. Az eddig még az asztaluknál megbúvó akaratlan eléjük gördített akadályok is mind-mind azt eredményezik, hogy ne foganjon meg egykönnyen a gondolat. Az a gondolat, ami a legfontosabb mind közül. Ami a döntés felé vezényli azt, akinek nagy szüksége lenne a saját káoszából kitűnő, remény vezérelte hideg és tiszta fejére. Tudja jól, hogy testvére nem azért cselekszik, mert igazából rosszat akar. Hányszor kapott ő is olyan válaszokat a szájából, amik jobban fájtak, mint a feltett kérdés maga? De lehet kezelni. Belül is helyretette, de ez még mindig nem azt jelenti, hogy mások a zűrzavar kellős közepén ugyanerre képesek. Mégis... jó irányt mutat a férfi megfelelő helyzetértékelése. Hogy nem hagyja, hogy amaz letérítse az útról, amire olyan nehezen léptek rá így is. Minden Rasdeher-ről formálódott kép egy kicsit benne is enyhül. Bár nem az ő dolga az ítélkezés, de neki is könnyebb, hogy képes ilyen irányba fordulni a kedveséért, aki csak az ég tudja, mennyire érezheti magát most szörnyen. Először Ras-ra néz, a kérdésére válaszolni fog, talán nem egyértelmű szavakkal, de tudni fogja, hogy mennyit tud. Ha őszinteségről van szó, akkor neki is meg kell adnia. Ennyire mindenképp. Ha ez tántorítja el őket, akkor csak beigazolódik az első víziója: túlságosan fél a rothadó belsejétől, hogy segíteni legyen képes. *
- Hogy milyen ízléssel vagy megáldva, az nem az én dolgom. Az igen hogy visszaadjam neked őt.
*Jut is, marad is. Nem fogja kiejteni a száján egy ivó közepén ennek valódi jelentését. Úgyis tudja. És tényleg, egy egészen kicsit sem érdekli. A miértek előbb törnék rá az ajtót, mintsem belegondoljon a tetteibe. Bármily abszurd, látszik rajta, hogy igazat mond.
Most már a nőre figyel. Nem zárja ki Nori-t, csak nem vele akar jelenleg beszélgetni. Szavai tovább segítették a barna szeműt abban, hogy reményre találhasson. Segíteni akar neki, ez tiszta sor, bármi is húzódjon még meg érdekei mögött. *
- Ne is fogd vissza magad, a kérdéseid fontosak lesznek. Ahogy minden körülmény, amire jelenleg emlékszel. Az érzéseid: a haragod, a félelmed, minden. De ő is kelleni fog. *Pillant az asztal egyetlen férfi tagjára, kinek méreteiről éppen elég szó esett, hogy most már végre Rovéna dolgáról is beszélhessenek.* - Helyetted őriz emlékeket. *Célja az, hogy csak egy kezdő löketet adjon, s aztán kettesben folytathassák a munkájukat az őzikével, de ennek még nincs itt az ideje. Annak sem, hogy ezt elmondja. Ahhoz szilárdabb talaj kell.
Kissé elgondolkodik. A rezidenciára még nem viheti őket, hiszen egyrészt nem tudja, megemlíthetné-e Nori-nak, másrészt annyi félelemérzete még neki is van, hogy ne engedjen egy kannibált a gyerekek közé. Bár nem sejt veszélyt, a harag, amit az első sikertelenségek, a lassabb haladás okozhat, elemésztő lehet. Nem tenne ki ennek mást. *
- Először bérlünk egy szobát, hogy ne lehessenek körülöttünk nyitott fülek. Ha megfelel, akkor itt. Holnap más kötelezettségeim vannak, de két nap múlva , amint felkelt a nap ide jövök. Ha nem lesztek itt, megértem. Tiétek... Tiéd minden döntés. *Ismétli el újfent Rovénának. * - Engedelmetekkel, hagylak titeket ezt megemészteni.
19050. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-07 18:38:06
Üzenet elküldve: 2024-07-07 18:38:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány legbelül, akivé válhatott volna akkor, ha egy szerető családban, normális körülmények között nőhetett volna fel, tényleg csak segíteni szeretne. Clion-nak, Rovéná-nak, mindenkinek. Éppen ezért nem is fogja fel, mennyire romboló hatással bírnak az egész társaságra azok a szavak, melyek az elméje önkényes döntésének révén, annak egy eldugott apró szegletéből törnek elő és hagyják el a kis fekete száját, ahol a rosszindulat úgy gyülemlett fel, ahogy a mocsok szokott megállni a szobák sarkaiban, mikor nem takarítják őket rendesen.
Tekintete éppen ezért tükröz értetlenséget, amikor az asztaltól való távozása előtt Mai határozottan visszatartja, és szigorú tekintettel intézi hozzá a szavait. Az ő értelmezésében semmi rosszat nem mondott, csupán arra hívta fel a páros figyelmét, hogy nincs mitől tartaniuk, Mai kezei között a legjobb helyen lesznek, és bátran fogadják el a segítségét, csak a valóságban nem pont így sikerült tálalni mindezt.
Ajkai kissé rángatóznak, amiről nem lehet eldönteni, hogy csak mindig meggondolja-e magát, hogy válaszra nyissa a száját, vagy valami hirtelen megjelenő kényszercselekvés csupán, de végül megszólal, most ismételten kevésbé bunkó módon, mint az előbb.*
- Csak azt akarom, hogy jól hozzák meg azt a döntést. Pont azért, mert ő fontos nekem. *Pillant Rasdeher irányába, aki ekkor szintén fűz még egy megjegyzést hozzá, ami a feketeség számára annyira félreérthetővé sikeredik, hogy az arca egy pillanatra egy teli pofájú hörcsög képét veszi fel, ahogy visszatartja a röhögést.*
- A fenébe! Lebuktam. Azért azt majd magyarázd el kérlek egy alkalmas időpontban, hogy Rovéná-t miért nem érdekli! *Azzal, miután Mai elereszti a karját, ő játékos vigyorral, színpadiasan távozik, hogy saját kolbászokat szerezzen magának, persze csakis teával.
Az asztalnál a többiek közben próbálják rendbe tenni azt, amit Nori akaratlanul is elbaszott. Rasdeher jól ismeri már őt, így valószínűleg hatalmas igazságot mond azzal, hogy a rémálmok inkább a saját, illetve leginkább Lil szórakoztatását szolgálnák, mintsem Rovéna gyógyulását, még ha mellékhatásként akár az utóbbi is bekövetkezhetne.
Az asztalhoz visszatérve nem tudja nem észrevenni, hogy egy kicsit kirekesztették őt a társaságból. Főleg Rovéná-n látszik, hogy levegőnek nézi őt, ráadásul választ senkitől sem kap a feltett kérdésére. Nyilván zavarja, hogy nem rá figyel mindenki, de nem csinál újabb felfordulást, csak szemeit forgatva pislog párat, majd vállat rántva inkább az ételének ajánlja a társaságát, ha már más nem akarja őt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány legbelül, akivé válhatott volna akkor, ha egy szerető családban, normális körülmények között nőhetett volna fel, tényleg csak segíteni szeretne. Clion-nak, Rovéná-nak, mindenkinek. Éppen ezért nem is fogja fel, mennyire romboló hatással bírnak az egész társaságra azok a szavak, melyek az elméje önkényes döntésének révén, annak egy eldugott apró szegletéből törnek elő és hagyják el a kis fekete száját, ahol a rosszindulat úgy gyülemlett fel, ahogy a mocsok szokott megállni a szobák sarkaiban, mikor nem takarítják őket rendesen.
Tekintete éppen ezért tükröz értetlenséget, amikor az asztaltól való távozása előtt Mai határozottan visszatartja, és szigorú tekintettel intézi hozzá a szavait. Az ő értelmezésében semmi rosszat nem mondott, csupán arra hívta fel a páros figyelmét, hogy nincs mitől tartaniuk, Mai kezei között a legjobb helyen lesznek, és bátran fogadják el a segítségét, csak a valóságban nem pont így sikerült tálalni mindezt.
Ajkai kissé rángatóznak, amiről nem lehet eldönteni, hogy csak mindig meggondolja-e magát, hogy válaszra nyissa a száját, vagy valami hirtelen megjelenő kényszercselekvés csupán, de végül megszólal, most ismételten kevésbé bunkó módon, mint az előbb.*
- Csak azt akarom, hogy jól hozzák meg azt a döntést. Pont azért, mert ő fontos nekem. *Pillant Rasdeher irányába, aki ekkor szintén fűz még egy megjegyzést hozzá, ami a feketeség számára annyira félreérthetővé sikeredik, hogy az arca egy pillanatra egy teli pofájú hörcsög képét veszi fel, ahogy visszatartja a röhögést.*
- A fenébe! Lebuktam. Azért azt majd magyarázd el kérlek egy alkalmas időpontban, hogy Rovéná-t miért nem érdekli! *Azzal, miután Mai elereszti a karját, ő játékos vigyorral, színpadiasan távozik, hogy saját kolbászokat szerezzen magának, persze csakis teával.
Az asztalnál a többiek közben próbálják rendbe tenni azt, amit Nori akaratlanul is elbaszott. Rasdeher jól ismeri már őt, így valószínűleg hatalmas igazságot mond azzal, hogy a rémálmok inkább a saját, illetve leginkább Lil szórakoztatását szolgálnák, mintsem Rovéna gyógyulását, még ha mellékhatásként akár az utóbbi is bekövetkezhetne.
Az asztalhoz visszatérve nem tudja nem észrevenni, hogy egy kicsit kirekesztették őt a társaságból. Főleg Rovéná-n látszik, hogy levegőnek nézi őt, ráadásul választ senkitől sem kap a feltett kérdésére. Nyilván zavarja, hogy nem rá figyel mindenki, de nem csinál újabb felfordulást, csak szemeit forgatva pislog párat, majd vállat rántva inkább az ételének ajánlja a társaságát, ha már más nem akarja őt.*
19049. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-07 14:41:27
Üzenet elküldve: 2024-07-07 14:41:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Rasdeher megnyugtató érintése, és támogató szavai éppen csak gátat húznak túlcsordulni készülő érzéseinek, amikor Nori legújabb kirohanása megkísérli végképp kiborítani. Túl sok ez neki. Saját érzéseivel való megküzdéséhez minden erejére szüksége lenne. És egy közegre, amiben erre koncentrálhat. Helyette egy mindenlében kanál trubadúr és egy bizalmatlan kishúg hisztijével kénytelen foglalkozni. Időhúzás? Épp ezek az oktalanságok, amik az ő idejét húzzák, egyúttal elrontva minden esélyét a tisztán gondolkodásra. Mindezek azonban nem tudnak ilyen tisztán körvonalazódni a fejében lévő hangzavarban. Abban Nori felcsattanása csak egy újabb zaj, ami akadályozza döntésének formálódását. Már épp beleegyezne, amikor megzavarja az újabb hisztéria. A többiekkel ellentétben ő nem képes most a hűvös mérlegelésre. Fogalma sincs, mit akar elérni a lány a szavaival, de érzései épp a hallottakkal ellentétes irányba mozdulnak. Tudata azonban képtelen több betolakodó érzelemmel megbirkózni. Egyszerűen csak nem akar itt lenni, ahol úgy tűnik, mindenki apró hülyesége előnyt élvez az ő gondjával szemben. Ahol a segítség alig látszólagos, nemhogy valós támasz lenne. Hiába mond Nori bármit Mairól, ha állandó nyavalygásával éppen azt bizonyítja, hogy a fél-elf még az ő hibbantságát is képtelen kezelni. Milyen segítségre számíthatna így elkóborolt emlékei megtalálásához tőle? Egy pillanatig úgy érzi, igaza volt a legelején a férfinak, és ez az egész egy ócska komédia. Nincs itt maradása. Mégis csak szorítja párja kezét, és ledermedve ül, szóra nyitott ajkakkal, mint a rémült, ugrásra mégis képtelen őz. Csak néhány másodperc az egész, de elég lenne ahhoz, hogy felszínre törő gondolatai kiűzzék a fogadóból, ha asztaltársasága nem fogadná ilyen hűvösen a feketeség produkcióját. Bármennyire is másképp fejezik ki magukat, közösen teszik egyértelművé, miért ülnek mindketten ennél az asztalnál. A határozottságukkal és a figyelmükkel, melyet az elveszett Rovéna felé fordítanak támaszt és irányt mutatnak neki. Medrében tartják érzelmeinek áradni készülő folyóját. Lassan fújja ki a levegőt, s csendje még hosszabbra nyúlik, míg arra vár, hogy dübörgő szíve lassabb ritmusra váltson. Érkezésük óta most érzi azt először, hogy a jelenlévők többsége tényleg segíteni akar rajta. Némi idő kell ehhez a felismeréshez, de sikerül elűzni vele a kéretlenül elhangzó mondatok nyomán ébredt érzületeket. Kedvese szavainak engedve megrázza a fejét, hogy végképp búcsút intsen mérgező gondolatainak.*
- Igazad van Rasti, tényleg nem kell foglalkoznom vele. Nekem ő nem fontos. *válaszolja sóhajtva, mintha leginkább magát akarná megerősíteni ezzel.*
- Rád viszont emlékezni akarok. Ez fontos. *egy aprócska mosoly jelenik meg az arcán, egészen lassan, miközben sikeresen visszatereli magát a céljához. Nem hagyhatja, hogy alkalmatlankodó törpék vagy nyűglődő boszorkányok térítsék le az útról, amire éppen rálépni készül. Hálásan pillant a férfi tengerzöldjeibe, s ha Nori, vagy bárki más látja is ezt a nézést, nem akar foglalkozni azzal, hogy az illető mit gondol erről. Ennyi jár az egyetlennek, aki nem hagyja, hogy elvesszen mások, vagy épp önnön viharában. És járna sokkal több is. Ennek tudatában fordul végre Mai felé, s mielőtt bármi más meggátolhatná benne, a segítségét kéri. Ha az emlékezés félelemmel, fájdalommal vagy épp mások megvetésével jár, neki ezekkel együtt van szüksége rá. Ráadásul a nő iménti türelmes rendre intése, melyet a másik feketeséghez intézett, elhessegette korábban előidézett feltételezését az alkalmatlanságáról. Mi több, szavai cseppnyi bizakodással töltik el, s egyúttal elszórják lelkében a bizalom magjait. Hogy megfelelő talajra lelnek -e, vagy lesz -e bármi, ami táplálja őket ahhoz, hogy szárba szökkenjenek, azt még a jövő dönti el. Most azonban megkönnyebbül, hogy egyelőre semmit nem akarnak ráerőltetni, amit nem ért vagy amire nem érzi magát késznek.*
- Talán ez addig a legjobban hangzó dolog, amit ma hallok. *bólint rá beleegyezően.* Fogok kérdezni. Talán túl sokat is.
*Ha Nori időközben visszaérkezik, igyekszik egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Fontosabb neki, hogy végre kapjon egy időt, vagy egy helyszínt, ahol elkezdődhet a gyógyulása. Egy helyet, ahol talán a körülmények is megfelelőbbek. Kérdésekbe foglalja ezen gondolatait, s reméli, hogy újdonsült segítője mihamarabb a rendelkezésére bocsátja magát.*
*Rasdeher megnyugtató érintése, és támogató szavai éppen csak gátat húznak túlcsordulni készülő érzéseinek, amikor Nori legújabb kirohanása megkísérli végképp kiborítani. Túl sok ez neki. Saját érzéseivel való megküzdéséhez minden erejére szüksége lenne. És egy közegre, amiben erre koncentrálhat. Helyette egy mindenlében kanál trubadúr és egy bizalmatlan kishúg hisztijével kénytelen foglalkozni. Időhúzás? Épp ezek az oktalanságok, amik az ő idejét húzzák, egyúttal elrontva minden esélyét a tisztán gondolkodásra. Mindezek azonban nem tudnak ilyen tisztán körvonalazódni a fejében lévő hangzavarban. Abban Nori felcsattanása csak egy újabb zaj, ami akadályozza döntésének formálódását. Már épp beleegyezne, amikor megzavarja az újabb hisztéria. A többiekkel ellentétben ő nem képes most a hűvös mérlegelésre. Fogalma sincs, mit akar elérni a lány a szavaival, de érzései épp a hallottakkal ellentétes irányba mozdulnak. Tudata azonban képtelen több betolakodó érzelemmel megbirkózni. Egyszerűen csak nem akar itt lenni, ahol úgy tűnik, mindenki apró hülyesége előnyt élvez az ő gondjával szemben. Ahol a segítség alig látszólagos, nemhogy valós támasz lenne. Hiába mond Nori bármit Mairól, ha állandó nyavalygásával éppen azt bizonyítja, hogy a fél-elf még az ő hibbantságát is képtelen kezelni. Milyen segítségre számíthatna így elkóborolt emlékei megtalálásához tőle? Egy pillanatig úgy érzi, igaza volt a legelején a férfinak, és ez az egész egy ócska komédia. Nincs itt maradása. Mégis csak szorítja párja kezét, és ledermedve ül, szóra nyitott ajkakkal, mint a rémült, ugrásra mégis képtelen őz. Csak néhány másodperc az egész, de elég lenne ahhoz, hogy felszínre törő gondolatai kiűzzék a fogadóból, ha asztaltársasága nem fogadná ilyen hűvösen a feketeség produkcióját. Bármennyire is másképp fejezik ki magukat, közösen teszik egyértelművé, miért ülnek mindketten ennél az asztalnál. A határozottságukkal és a figyelmükkel, melyet az elveszett Rovéna felé fordítanak támaszt és irányt mutatnak neki. Medrében tartják érzelmeinek áradni készülő folyóját. Lassan fújja ki a levegőt, s csendje még hosszabbra nyúlik, míg arra vár, hogy dübörgő szíve lassabb ritmusra váltson. Érkezésük óta most érzi azt először, hogy a jelenlévők többsége tényleg segíteni akar rajta. Némi idő kell ehhez a felismeréshez, de sikerül elűzni vele a kéretlenül elhangzó mondatok nyomán ébredt érzületeket. Kedvese szavainak engedve megrázza a fejét, hogy végképp búcsút intsen mérgező gondolatainak.*
- Igazad van Rasti, tényleg nem kell foglalkoznom vele. Nekem ő nem fontos. *válaszolja sóhajtva, mintha leginkább magát akarná megerősíteni ezzel.*
- Rád viszont emlékezni akarok. Ez fontos. *egy aprócska mosoly jelenik meg az arcán, egészen lassan, miközben sikeresen visszatereli magát a céljához. Nem hagyhatja, hogy alkalmatlankodó törpék vagy nyűglődő boszorkányok térítsék le az útról, amire éppen rálépni készül. Hálásan pillant a férfi tengerzöldjeibe, s ha Nori, vagy bárki más látja is ezt a nézést, nem akar foglalkozni azzal, hogy az illető mit gondol erről. Ennyi jár az egyetlennek, aki nem hagyja, hogy elvesszen mások, vagy épp önnön viharában. És járna sokkal több is. Ennek tudatában fordul végre Mai felé, s mielőtt bármi más meggátolhatná benne, a segítségét kéri. Ha az emlékezés félelemmel, fájdalommal vagy épp mások megvetésével jár, neki ezekkel együtt van szüksége rá. Ráadásul a nő iménti türelmes rendre intése, melyet a másik feketeséghez intézett, elhessegette korábban előidézett feltételezését az alkalmatlanságáról. Mi több, szavai cseppnyi bizakodással töltik el, s egyúttal elszórják lelkében a bizalom magjait. Hogy megfelelő talajra lelnek -e, vagy lesz -e bármi, ami táplálja őket ahhoz, hogy szárba szökkenjenek, azt még a jövő dönti el. Most azonban megkönnyebbül, hogy egyelőre semmit nem akarnak ráerőltetni, amit nem ért vagy amire nem érzi magát késznek.*
- Talán ez addig a legjobban hangzó dolog, amit ma hallok. *bólint rá beleegyezően.* Fogok kérdezni. Talán túl sokat is.
*Ha Nori időközben visszaérkezik, igyekszik egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Fontosabb neki, hogy végre kapjon egy időt, vagy egy helyszínt, ahol elkezdődhet a gyógyulása. Egy helyet, ahol talán a körülmények is megfelelőbbek. Kérdésekbe foglalja ezen gondolatait, s reméli, hogy újdonsült segítője mihamarabb a rendelkezésére bocsátja magát.*
19048. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-06 23:28:41
Üzenet elküldve: 2024-07-06 23:28:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bárcsak váratlanul megnyílna alattuk a föld, s a fogadó minden zajforrását magával rántaná egy sötét, végeláthatatlan repedés. Mindenkit felzabálna a mohó képződmény, s az összes söpredék iszonyú sikolyok között zuhanna saját elkerülhetetlen végzete felé. Mindenkinek könnyebb lenne így. Nem kellene többé szembenézniük saját életük jelentéktelenségével, nem nyomná szívüket többé a döntéseiknek a súlya, végre elfeledhetnék a bőrükbe égett múltjukat. De az egészben mégis az lenne a legjobb, hogy Rasnak nem kellene többé Nori hisztijét hallgatnia.
Hiába próbálja kizárni a jelentéktelen, figyelem után epekedő szavakat. Tudatának olyan húrjait pengeti meg a lány, amikre szíve heves dob játékkal válaszol. Válogatott szitkok százai kívánkoznak a nyelvére, keze ösztönösen indulna meg kardjának markolata felé. Ám most valami visszatartja, pont úgy, ahogy a távozását is megakadályozta. Egy kéz, mely korábban az egész elcseszett életében változást hozott. Miért ne tenné meg ezt újra? Újra felemelhetné őt a mocsokból, melybe saját önérzetessége taszította. De ehhez először neki kell segítenie a gazdáján.*
- Jelenleg te vagy az egyetlen, akit a lőcsöm mérete érdekel. Én pontosan tudom, mekkora van.
*Fordul mesterkélt mosollyal a felcsattanó lány felé. Egy pillanatra megingott ugyan, de nem tévesztheti szem elől a célját. Rovénának mindenáron meg kell gyógyulnia. A büszkesége pedig mindig is olyan dolog volt, amit bátran feláldozott saját vízióinak a kergetése közben. Kár, hogy mostanában elfelejtette milyen felszabadító érzés, mikor egyszerűen figyelmen kívül hagyja annak a társadalomnak a normáit, amelynek elpusztítására felesküdött. Nem kell foglalkoznia mások ítélkező tekintetével. Úgy dobhat a sarokba minden morális kérdést, mint egy szakadt rongyot. Mert aki szabad, annak mindent szabad.*
- Szóval tudsz róla, hogy együtt nőttünk fel. Kíváncsi vagyok mi mindent mondott még el neked Nori.
*Ezeket a szavakat már Mai-nak intézi, miután maga módján a gyógyítójuk is rendre inti a feketeséget. Nem várja azt, hogy a félvér válaszolni fog a kérdésére, de fontosnak tartja kiemelni a dolgot. Már így is túl sokat tudhat róla. Ezek után el sem tudja képzelni, hogy mi mindenre kíváncsi még. A közjáték után végre újra Rovénának szenteli minden figyelmét.*
- Ne foglalkozz azzal, amit Nori mond. Mindig is nehezen viselte, ha nincs a figyelem középpontjában. A boszorkánysága pedig csak az ő szórakozását szolgálná, nem a te gyógyulásodat, erről biztosíthatlak.
*Próbálja elterelni a figyelmét labilis testvéréről, s éreztetni vele, hogy most az ő szava a fontos. A kettejük kapcsolata mindig is így működött. Ras csak az irányt mutatja, míg Rovéna saját maga dönthet arról, hogy követi-e párját. Most, hogy idáig eljutottak, egyedül az őzike szemű szépség az, aki saját sorsáról dönthet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bárcsak váratlanul megnyílna alattuk a föld, s a fogadó minden zajforrását magával rántaná egy sötét, végeláthatatlan repedés. Mindenkit felzabálna a mohó képződmény, s az összes söpredék iszonyú sikolyok között zuhanna saját elkerülhetetlen végzete felé. Mindenkinek könnyebb lenne így. Nem kellene többé szembenézniük saját életük jelentéktelenségével, nem nyomná szívüket többé a döntéseiknek a súlya, végre elfeledhetnék a bőrükbe égett múltjukat. De az egészben mégis az lenne a legjobb, hogy Rasnak nem kellene többé Nori hisztijét hallgatnia.
Hiába próbálja kizárni a jelentéktelen, figyelem után epekedő szavakat. Tudatának olyan húrjait pengeti meg a lány, amikre szíve heves dob játékkal válaszol. Válogatott szitkok százai kívánkoznak a nyelvére, keze ösztönösen indulna meg kardjának markolata felé. Ám most valami visszatartja, pont úgy, ahogy a távozását is megakadályozta. Egy kéz, mely korábban az egész elcseszett életében változást hozott. Miért ne tenné meg ezt újra? Újra felemelhetné őt a mocsokból, melybe saját önérzetessége taszította. De ehhez először neki kell segítenie a gazdáján.*
- Jelenleg te vagy az egyetlen, akit a lőcsöm mérete érdekel. Én pontosan tudom, mekkora van.
*Fordul mesterkélt mosollyal a felcsattanó lány felé. Egy pillanatra megingott ugyan, de nem tévesztheti szem elől a célját. Rovénának mindenáron meg kell gyógyulnia. A büszkesége pedig mindig is olyan dolog volt, amit bátran feláldozott saját vízióinak a kergetése közben. Kár, hogy mostanában elfelejtette milyen felszabadító érzés, mikor egyszerűen figyelmen kívül hagyja annak a társadalomnak a normáit, amelynek elpusztítására felesküdött. Nem kell foglalkoznia mások ítélkező tekintetével. Úgy dobhat a sarokba minden morális kérdést, mint egy szakadt rongyot. Mert aki szabad, annak mindent szabad.*
- Szóval tudsz róla, hogy együtt nőttünk fel. Kíváncsi vagyok mi mindent mondott még el neked Nori.
*Ezeket a szavakat már Mai-nak intézi, miután maga módján a gyógyítójuk is rendre inti a feketeséget. Nem várja azt, hogy a félvér válaszolni fog a kérdésére, de fontosnak tartja kiemelni a dolgot. Már így is túl sokat tudhat róla. Ezek után el sem tudja képzelni, hogy mi mindenre kíváncsi még. A közjáték után végre újra Rovénának szenteli minden figyelmét.*
- Ne foglalkozz azzal, amit Nori mond. Mindig is nehezen viselte, ha nincs a figyelem középpontjában. A boszorkánysága pedig csak az ő szórakozását szolgálná, nem a te gyógyulásodat, erről biztosíthatlak.
*Próbálja elterelni a figyelmét labilis testvéréről, s éreztetni vele, hogy most az ő szava a fontos. A kettejük kapcsolata mindig is így működött. Ras csak az irányt mutatja, míg Rovéna saját maga dönthet arról, hogy követi-e párját. Most, hogy idáig eljutottak, egyedül az őzike szemű szépség az, aki saját sorsáról dönthet.*
19047. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-06 02:23:21
Üzenet elküldve: 2024-07-06 02:23:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szokatlan csoport //
*Asztaltársai elmesélik saját gyerekkori képzelgéseiket. Zeekx mindkettőt aranyosnak találja a maga nemében. Viszont ha a többiek mind mondtak valamit akkor ő se maradhat ki a sorból.*
-Míg nem láttam addig úgy képzeltem el a tengert, hogy teljesen át lehet rajta látni mint egy pohár vízen egészen a tenger fenekéig és a hajósok, magul alá nézve látják milyen halak úsznak alattuk.
*Talán nem olyan vicces gondolat mint a többieké, de Zeekx számára egy nagy meglepetés volt rádöbbenni, hogy nem így van. Arra, hogy a megszokott helyeket Ari a sörhöz hasonlítja a kis pap is nekiállna okoskodni, de most van valaki aki megelőzi benne. Adi mond egy elég jól passzoló példát amire a fiú bólogat.*
-És ha örömöt ad neked az is, akkor ha egy életet úgy élsz le, hogy nem kóstoltad meg a barna sört akkor sincs is semmi baj.
*Aztán kissé komorabb témák irányába terelődik a téma. Adi visszakérdezésére a Wegtoreni bölcsességről Zeekx csak mosolyog.*
-Nem mindig a nép hangoztatja ezt a gondolatot.
*Jól látja a másik. Az e mögötti valóság nem olyan vidám mint amilyennek látszani szeretne. A lány nyers véleményén is csak mosolyog. Aztán arra ahogy folytatja, hogy gyáván élni mégis jobb mint a bátor halál bólogat.*
-Ezért jöttem el otthonról.
*Az ezt követő megoldásokra viszont, hogy mit tehetnének a fiú csak a fejét rázza.*
-Ez a hatalom nem csak látszat. Mármint az is, de van mögötte sok minden. Kövekkel és botokkal a fémpáncélos felfegyverzett ork katonákat is csak megnevettetni lehet és a mágusok még szóba se jöttek. Arról nem is beszélve, hogy a földmágusok azok a köveket is tudják irányítani. Mármint, azt mondják. Ilyesmiről nem is jó beszélni.
*Húzza el a száját. Adi távozóra is fogja. Úgy néz ki mennie kell. A szavaira Zeekx rámosolyog.*
-Ha nem tenne boldoggá akkor más életet választanék magamnak, de köszönöm. Minden jót neked is!
*Asztaltársai elmesélik saját gyerekkori képzelgéseiket. Zeekx mindkettőt aranyosnak találja a maga nemében. Viszont ha a többiek mind mondtak valamit akkor ő se maradhat ki a sorból.*
-Míg nem láttam addig úgy képzeltem el a tengert, hogy teljesen át lehet rajta látni mint egy pohár vízen egészen a tenger fenekéig és a hajósok, magul alá nézve látják milyen halak úsznak alattuk.
*Talán nem olyan vicces gondolat mint a többieké, de Zeekx számára egy nagy meglepetés volt rádöbbenni, hogy nem így van. Arra, hogy a megszokott helyeket Ari a sörhöz hasonlítja a kis pap is nekiállna okoskodni, de most van valaki aki megelőzi benne. Adi mond egy elég jól passzoló példát amire a fiú bólogat.*
-És ha örömöt ad neked az is, akkor ha egy életet úgy élsz le, hogy nem kóstoltad meg a barna sört akkor sincs is semmi baj.
*Aztán kissé komorabb témák irányába terelődik a téma. Adi visszakérdezésére a Wegtoreni bölcsességről Zeekx csak mosolyog.*
-Nem mindig a nép hangoztatja ezt a gondolatot.
*Jól látja a másik. Az e mögötti valóság nem olyan vidám mint amilyennek látszani szeretne. A lány nyers véleményén is csak mosolyog. Aztán arra ahogy folytatja, hogy gyáván élni mégis jobb mint a bátor halál bólogat.*
-Ezért jöttem el otthonról.
*Az ezt követő megoldásokra viszont, hogy mit tehetnének a fiú csak a fejét rázza.*
-Ez a hatalom nem csak látszat. Mármint az is, de van mögötte sok minden. Kövekkel és botokkal a fémpáncélos felfegyverzett ork katonákat is csak megnevettetni lehet és a mágusok még szóba se jöttek. Arról nem is beszélve, hogy a földmágusok azok a köveket is tudják irányítani. Mármint, azt mondják. Ilyesmiről nem is jó beszélni.
*Húzza el a száját. Adi távozóra is fogja. Úgy néz ki mennie kell. A szavaira Zeekx rámosolyog.*
-Ha nem tenne boldoggá akkor más életet választanék magamnak, de köszönöm. Minden jót neked is!
19046. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-05 18:53:04
Üzenet elküldve: 2024-07-05 18:53:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Veslá-nak már teljesen mindegy mit mondott volna, úgy is elviharzik. De talán némileg tompítani tudta a haragot, amit talán ő is érzett volna fordított helyzetben, csakhogy Mai általában tudja honnan kell elmennie, vagy hová nem odamenni. Viszont arról nem tud, csak sejti, hogy nem a társaság java része volt az, aki megkérte őt, hogy színesítse csoportjukat. Mindenesetre a felé érkező biccentése elmenetelkor, talán halovány elismerése annak, hogy tudja, nem tervezte őt ő is megbántani, hiszen olyan dalt költött neki, ami úgy takarta be, mint ahogy fázós éjjelen a takaró. Vissza adta neki a meleget és a bizalmat, ami az asztaltársaiban csak éppen lappang, de leginkább nincsen jelen. Rasdeher minden szava ezt mutatja, még ha beletörődően is lép végül hátra, hogy Rovéná-ra bízza a döntést. Milyen jól tette. Ez a harc az övé, s talán nagyban hozzá tud segíteni a kedvese is, attól még az oroszlánrésze, a felismerések, a fájdalom, na meg a megküzdés a nőé marad. *
- Mint már Rovéná-nak mondtam, fizettek eleget a tapasztalattal, ami az én javamat is szolgálja.
*Éppen szájcsatát vívott kedves kis fekete húgával, így tán lemaradt arról a tényről, hogy igenis nagy fizetség neki az, hogy ebből tanulhat és elmélyedhet. Minden egyes megfogant gondolat, amit majd ébreszt az előttük álló beszélgetések sora, az az ő, később pedig mások előrelépését szolgálja. Talán nem látja Nori arcát, mert most kivételesen nem neki szenteli minden figyelmét, sőt, más sem éppen vele foglalkozik, de érzi, hogy végtelenül unja magát. Már szinte vibrál a kitörni vágyó szóáradat, a bőrén érzi, de nem történik meg. Nem, egészen addig, míg hátra nem kíván dőlni, hogy a páros megvitathassa, hogy hogyan is döntenek. Súlyos és nagy választás ez. A bizalmat pedig bármit is hisznek, Mai is tudja, hogy nem kaphatja meg a két jégkék szeméért. Neki is tennie kell érte, de előre nem tudja kitenni az asztalra. Nem olyan portéka ez, ami látható. De az idő, a fejődés, vagy a megértés szépen lassan adagolhatja, s áradhat szét ereikben egészen annyira, amennyire feldolgozni képesek a tényét. Nincsenek illúziói, semelyikük nem esne abba a hibába, hogy feltétel nélkül kiadják magukat egy idegennek. Építkezni lehet viszont. Gyönyörű homokvárat, amit tán az idő meg tudna szilárdítani, de még rendkívül képlékeny. Olyannyira, hogy a Nori-vihar egy játékos, unatkozó rosszcsont gyermek képében söpri el a még alig stabil lábakon álló alapzatát. Az eddig rá jellemző nyugodtság is szertefoszlik belül. Nem fog őrült módjára kiabálni a lánnyal, de szemeiben láthatja azt az elszánt fényt, azt az erőt, amivel még magát Lil-t is csendre tudta inteni és visszaküldeni a csigaháza legmélyére. A másik karja után kap, mégsem agresszív a mozdulat. A nevelő, aki szigorával vegyített kedvességgel teszi helyre az elkanászodottat. Nem bánt, de ott leng körötte a felnőttség, a gondoskodás, de a józan ész is.*
- Nori. A bátyád, egész gyermekkorodban téged védett. Megtennéd, azt a szívességet cserébe, hogy alkalmas helyzetben nyitod ki a szádat és hagyod, hogy felnőtt módjára megvitassák életük legnehezebb döntését? Ha annyira untat, akkor keress magadnak addig más szórakozást.
*Engedi el a karját végül, nyugodtan mehet tovább. Viszont a közbeszólása mindent befolyásolhat, amit eddig megbeszéltek. Lassan fordul vissza, poharában türelmesen forgatja a bort. Nem hagyta láttatni dühét. Nyomokban sem. Ekkora luxust nem engedne meg magának. Elég, ha belül tombol. A nő barna szemeibe tekint, s ha amaz kitart megfogant döntése mellett és nem sodorta más irányba ez a kilengés, akkor így szól:*
- Bármikor mondhatod, hogy elég. Ha valami nem tetszik, beszéljünk róla. Ha nem érted, mit miért kérdezek, kérdezz. Nem foglak visszatartani. Tiéd a döntés végig.
*A többi kérdés még a homályba vész, majd válaszol, ha valóban lesz mire. Norira néz, ha vissza kíván jönni. Nem méltatja viszont válaszra. *
*Veslá-nak már teljesen mindegy mit mondott volna, úgy is elviharzik. De talán némileg tompítani tudta a haragot, amit talán ő is érzett volna fordított helyzetben, csakhogy Mai általában tudja honnan kell elmennie, vagy hová nem odamenni. Viszont arról nem tud, csak sejti, hogy nem a társaság java része volt az, aki megkérte őt, hogy színesítse csoportjukat. Mindenesetre a felé érkező biccentése elmenetelkor, talán halovány elismerése annak, hogy tudja, nem tervezte őt ő is megbántani, hiszen olyan dalt költött neki, ami úgy takarta be, mint ahogy fázós éjjelen a takaró. Vissza adta neki a meleget és a bizalmat, ami az asztaltársaiban csak éppen lappang, de leginkább nincsen jelen. Rasdeher minden szava ezt mutatja, még ha beletörődően is lép végül hátra, hogy Rovéná-ra bízza a döntést. Milyen jól tette. Ez a harc az övé, s talán nagyban hozzá tud segíteni a kedvese is, attól még az oroszlánrésze, a felismerések, a fájdalom, na meg a megküzdés a nőé marad. *
- Mint már Rovéná-nak mondtam, fizettek eleget a tapasztalattal, ami az én javamat is szolgálja.
*Éppen szájcsatát vívott kedves kis fekete húgával, így tán lemaradt arról a tényről, hogy igenis nagy fizetség neki az, hogy ebből tanulhat és elmélyedhet. Minden egyes megfogant gondolat, amit majd ébreszt az előttük álló beszélgetések sora, az az ő, később pedig mások előrelépését szolgálja. Talán nem látja Nori arcát, mert most kivételesen nem neki szenteli minden figyelmét, sőt, más sem éppen vele foglalkozik, de érzi, hogy végtelenül unja magát. Már szinte vibrál a kitörni vágyó szóáradat, a bőrén érzi, de nem történik meg. Nem, egészen addig, míg hátra nem kíván dőlni, hogy a páros megvitathassa, hogy hogyan is döntenek. Súlyos és nagy választás ez. A bizalmat pedig bármit is hisznek, Mai is tudja, hogy nem kaphatja meg a két jégkék szeméért. Neki is tennie kell érte, de előre nem tudja kitenni az asztalra. Nem olyan portéka ez, ami látható. De az idő, a fejődés, vagy a megértés szépen lassan adagolhatja, s áradhat szét ereikben egészen annyira, amennyire feldolgozni képesek a tényét. Nincsenek illúziói, semelyikük nem esne abba a hibába, hogy feltétel nélkül kiadják magukat egy idegennek. Építkezni lehet viszont. Gyönyörű homokvárat, amit tán az idő meg tudna szilárdítani, de még rendkívül képlékeny. Olyannyira, hogy a Nori-vihar egy játékos, unatkozó rosszcsont gyermek képében söpri el a még alig stabil lábakon álló alapzatát. Az eddig rá jellemző nyugodtság is szertefoszlik belül. Nem fog őrült módjára kiabálni a lánnyal, de szemeiben láthatja azt az elszánt fényt, azt az erőt, amivel még magát Lil-t is csendre tudta inteni és visszaküldeni a csigaháza legmélyére. A másik karja után kap, mégsem agresszív a mozdulat. A nevelő, aki szigorával vegyített kedvességgel teszi helyre az elkanászodottat. Nem bánt, de ott leng körötte a felnőttség, a gondoskodás, de a józan ész is.*
- Nori. A bátyád, egész gyermekkorodban téged védett. Megtennéd, azt a szívességet cserébe, hogy alkalmas helyzetben nyitod ki a szádat és hagyod, hogy felnőtt módjára megvitassák életük legnehezebb döntését? Ha annyira untat, akkor keress magadnak addig más szórakozást.
*Engedi el a karját végül, nyugodtan mehet tovább. Viszont a közbeszólása mindent befolyásolhat, amit eddig megbeszéltek. Lassan fordul vissza, poharában türelmesen forgatja a bort. Nem hagyta láttatni dühét. Nyomokban sem. Ekkora luxust nem engedne meg magának. Elég, ha belül tombol. A nő barna szemeibe tekint, s ha amaz kitart megfogant döntése mellett és nem sodorta más irányba ez a kilengés, akkor így szól:*
- Bármikor mondhatod, hogy elég. Ha valami nem tetszik, beszéljünk róla. Ha nem érted, mit miért kérdezek, kérdezz. Nem foglak visszatartani. Tiéd a döntés végig.
*A többi kérdés még a homályba vész, majd válaszol, ha valóban lesz mire. Norira néz, ha vissza kíván jönni. Nem méltatja viszont válaszra. *
19045. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-04 18:37:25
Üzenet elküldve: 2024-07-04 18:37:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán ő az egyetlen, aki nem akarta feltétlenül elzavarni a törpét az asztaluktól, csak miután megkapta tőle, amit várt, nem foglalkozott vele többé. Sajnos a hála ritkán tartozik Nori erényei közé, ennek a következményét érezheti sokszor Rasdeher is a saját bőrén. Hiába Mai mesterkélten kedves szavai, Vesla és a társaság kapcsolata végül nem alakul túl rózsásan. Persze, ő sem körültekintően válogatta meg a szavait, így a viselkedésük összessége vezethetett oda, hogy szerencsétlen bárd puffogva fordít hátat az asztaltársaságnak, és hagyja őket faképnél.
Eggyel kevesebben maradnak hát, Nori pedig csak unottan, a könyökén támaszkodva hallgatja, ahogy Clion próbálja meggyőzni Mai-t arról, hogy még ő tegyen szívességet nekik azért, hogy segíthessen Rovéná-n. Természetesen halva született ötlet, ami a fél-elf lány válaszából azonnal egyértelművé is válik.*
~Sokszor azt a szart kell ellapátolnod, amit magadnak pakoltál oda…~
*Az előbb megígérte, hogy befogja a kis száját, és ezúttal be is akarja tartani az ígéretét, így nem szól egy mukkot sem, csak gondolataiban kommentálja a beszélgetést, meg közben vágja a pofákat mellé, de hát azt nem is ígérte meg, hogy arcmimikával sem fogja kifejezni a véleményét.*
~Mindketten tudjátok, hogy hiába az elcseszett paranoiátok, nem fogtok semmi rosszat találni Mai-ban. Az ő lelke nem olyan rohadt, mint a miénk.~
*Visszafogja a nevetést a „szükségünk van rád” elhangzása után. Talán még soha a büdös életben nem hallott ilyet Clion szájából. ~Mekkora baromság ez a szerelem, te jó ég…~ Az mondjuk igaz, hogy szükségük van Mai-ra. Nem csak Rasdeher-nek és Rovéná-nak, hanem neki is. Akkor tűnt fel neki, hogy mennyire, mikor hirtelen eltűnt az életéből.
Aztán jön az, amire egyáltalán nem számított. Clion átengedi a döntés jogát a lánynak. Ilyet sem tapasztalt még, pedig egészen kicsi kora óta ismeri a kannibált. Eddig bírta, most már képtelen tartani a száját.*
- Ahj, már, olyan kínos, ahogy viselkedtek, hogy az én képemről sül le a bőr! Mit szenvedtek itt, meg húzzátok az időt, meg néztek egymásra, mint valami elmebeteg szerencsétlenségek? Úgyis mind tudjuk, hogy el fogjátok fogadni Mai segítségét, csak Clion még mindig nem akarja, hogy kicsinek tűnjön a pöcse. Én ezt nem is hallgatom tovább, inkább szerzek kaját.
*Fel is áll az asztaltól, és a pulthoz lépked. Így Rovéna döntéséről pont lemarad, de talán nem is baj. Ki tudja, mi történne, ha Nori hallaná, hogy a férfi jelenléte nélkül engedélyt kapott volna a rémálmok megidézésére? Valószínűleg semmi jó.
Rendel magának két Sült kolbászt 28 aranyért, meg egy pohár Gyümölcsteát 5 újabb öt aranyért, és azzal ül vissza az asztalhoz. Pont Rovéna utolsó mondatára tér vissza, ami arra enged következtetni, hogy végre sikerült megállapodniuk.*
- Na, csak meg tudtátok hozni azt az egyértelmű döntést? Mai-nál jó kezekben vagytok. Nem kell tartanotok tőle. Rólad már meséltem is neki, Clion, szóval ismer, nem lesz gond.
*Mondja, miközben már tele van a szája sült kolbásszal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán ő az egyetlen, aki nem akarta feltétlenül elzavarni a törpét az asztaluktól, csak miután megkapta tőle, amit várt, nem foglalkozott vele többé. Sajnos a hála ritkán tartozik Nori erényei közé, ennek a következményét érezheti sokszor Rasdeher is a saját bőrén. Hiába Mai mesterkélten kedves szavai, Vesla és a társaság kapcsolata végül nem alakul túl rózsásan. Persze, ő sem körültekintően válogatta meg a szavait, így a viselkedésük összessége vezethetett oda, hogy szerencsétlen bárd puffogva fordít hátat az asztaltársaságnak, és hagyja őket faképnél.
Eggyel kevesebben maradnak hát, Nori pedig csak unottan, a könyökén támaszkodva hallgatja, ahogy Clion próbálja meggyőzni Mai-t arról, hogy még ő tegyen szívességet nekik azért, hogy segíthessen Rovéná-n. Természetesen halva született ötlet, ami a fél-elf lány válaszából azonnal egyértelművé is válik.*
~Sokszor azt a szart kell ellapátolnod, amit magadnak pakoltál oda…~
*Az előbb megígérte, hogy befogja a kis száját, és ezúttal be is akarja tartani az ígéretét, így nem szól egy mukkot sem, csak gondolataiban kommentálja a beszélgetést, meg közben vágja a pofákat mellé, de hát azt nem is ígérte meg, hogy arcmimikával sem fogja kifejezni a véleményét.*
~Mindketten tudjátok, hogy hiába az elcseszett paranoiátok, nem fogtok semmi rosszat találni Mai-ban. Az ő lelke nem olyan rohadt, mint a miénk.~
*Visszafogja a nevetést a „szükségünk van rád” elhangzása után. Talán még soha a büdös életben nem hallott ilyet Clion szájából. ~Mekkora baromság ez a szerelem, te jó ég…~ Az mondjuk igaz, hogy szükségük van Mai-ra. Nem csak Rasdeher-nek és Rovéná-nak, hanem neki is. Akkor tűnt fel neki, hogy mennyire, mikor hirtelen eltűnt az életéből.
Aztán jön az, amire egyáltalán nem számított. Clion átengedi a döntés jogát a lánynak. Ilyet sem tapasztalt még, pedig egészen kicsi kora óta ismeri a kannibált. Eddig bírta, most már képtelen tartani a száját.*
- Ahj, már, olyan kínos, ahogy viselkedtek, hogy az én képemről sül le a bőr! Mit szenvedtek itt, meg húzzátok az időt, meg néztek egymásra, mint valami elmebeteg szerencsétlenségek? Úgyis mind tudjuk, hogy el fogjátok fogadni Mai segítségét, csak Clion még mindig nem akarja, hogy kicsinek tűnjön a pöcse. Én ezt nem is hallgatom tovább, inkább szerzek kaját.
*Fel is áll az asztaltól, és a pulthoz lépked. Így Rovéna döntéséről pont lemarad, de talán nem is baj. Ki tudja, mi történne, ha Nori hallaná, hogy a férfi jelenléte nélkül engedélyt kapott volna a rémálmok megidézésére? Valószínűleg semmi jó.
Rendel magának két Sült kolbászt 28 aranyért,
meg egy pohár Gyümölcsteát 5 újabb öt aranyért, és azzal ül vissza az asztalhoz. Pont Rovéna utolsó mondatára tér vissza, ami arra enged következtetni, hogy végre sikerült megállapodniuk.*- Na, csak meg tudtátok hozni azt az egyértelmű döntést? Mai-nál jó kezekben vagytok. Nem kell tartanotok tőle. Rólad már meséltem is neki, Clion, szóval ismer, nem lesz gond.
*Mondja, miközben már tele van a szája sült kolbásszal.*
19044. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-04 13:51:49
Üzenet elküldve: 2024-07-04 13:51:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*A fél-elf megerősíti észrevételében, arra azonban nem marad ideje, hogy igazán mérlegelje szavai súlyát. Ha olyan számító lenne, mint egykoron, ezt az információt most féltené saját magától. Úgy is, hogy fogalma sincs, pontosan mit körvonalaz. Így azonban ébredező gondolatait elsodorja a körülöttük lévő zsongás. Némi szerencsével nem felejti az elhangzottakat, ahhoz azonban túl jámbor, hogy eszközként tekintsen rájuk. Párja alkudozása jobban gondolkodásra készteti. Egy ilyen bizalmi egyezség megnyugtatná az ő kis reszkető lelkét, viszont ha Mai nem akarja őket valódi bizalommal illetni, ezt aligha tudják kikényszeríteni belőle. Először nem érti, így mi értelme erről tárgyalni. A nő hárító szavai nyomán azonban rájön, hogy megszabadultak a valódi bizalom illúziójától. Eddig épp valami hasonlóra várt, most mégis rosszul érinti a felfedezése, hogy a korábban hallott szép szavak az őszinteségről és nyíltságról mind csak egyirányú elvárásnak tűnnek. Képtelen megítélni, hogy Rasdehernek éppen ez lett volna a valódi célja. Számára is ismeretlen titkaik ominózus árnyként telepednek rá, miközben átsuhan lelkén a balsejtelmes gondolat, miszerint szörnyűségnek kell lennie annak, ami ily kimondhatatlan. Hátradől székében, mintha ezzel ténylegesen távolabb kerülhetne az egésztől, és karjait tartózkodón összefonja a mellei alatt. Egymást kergető gondolatai és nyomasztó érzései önmagában elegek lennének ahhoz, hogy ne tudjon tisztán gondolkodni se Mairól, se önnön múltját illetőleg. Másképp bizonyára rég megállapottak volna. Az asztaluknál zajló bonyodalmak csak tovább növelik frusztrációit, teljesen megfosztva attól a lehetőségtől, hogy helyzetéhez mérten értelmes döntést tudjon hozni. Kész lenne mindezt a belső káoszt az alkalmatlankodó törpére zúdítani, ha Nori szavai nem ébresztenék rá arra, hogy talán már így is túl nyers volt.*
- Én sem akarom bántani. *sóhajt fel kelletlenül, miközben minden feszültsége ellenére megpróbálja élét venni szavainak.* Egyszerűen csak nem akarom, hogy mindenhol rólam énekeljen. Ez az egész nem rá tartozik.
*Egyszer, ha eljön ez az alkalom, újra teljes értékű önmagaként bizonyára nevetni fog azon, hogy ebben a pillanatban mennyire igyekezett minden rossz érzése ellenére jószándékú és egyenes maradni. Ahogy azon is, mennyire sok most számára a kusza és lassan követhetetlenné váló egyezkedés. Jóformán fogalma sincs, hogy ki mit akar elérni a jelen helyzetben. Ő csak saját magát akarja visszakapni, helyette viszont egyre inkább összezavarodik. Eszébe jut Nori ajánlata a rémálmokkal, és bár még mindig semmit nem tud az ilyesmiről, hirtelen sokkal vonzóbbnak találja a lehetőséget, mint azt, ami jelenleg az asztaluknál zajlik. Már a dalnok távozása sem nyugtatja meg. Újfent felébred benne a késztetés, hogy felálljon ő is, és Veslát is megelőzve inaljon ki a fogadó ajtaján. Meg is tenné, ha mélyen legbelül nem tudná, hogy az igazi gondja akkor is vele maradna. Gondolatban valahol messze jár, noha arról fogalma sincs, merre indulna, ha átlépné a küszöböt. Valójában egy helyben ül, már-már szoborszerű mozdulatlanságban, mint aki attól fél, egyetlen apró mozdulat elég ahhoz, hogy végleg elveszítse az uralmat kaotikus érzései felett, és egyszerűen felrobbanjon. Csak akkor normalizálódik valamennyire légzése, amikor észreveszi Ras kezét, mellyel Rovénáét keresi az asztal alatt. Amikor elfogadja, úgy szorít rá, mintha mentőkötél lenne. Mindeddig fel sem tűnt neki, mennyivel szaporábban veszi a levegőt. Gyenge kísérletet tesz gondolatai rendszerezéséhez, mely kívülről nem több csupán némi feszélyezett, várakoztató csendnél. Egy ideig csak összefonódó ujjaikat bámulja, majd a tengerszín íriszekbe pillant, hogy kikötőre találjon bennük lelkének háborgó vizein. Bizalom. Ez tényleg az. Nem gondolkodik tisztán, de cseppet megnyugtatja az érzés, hogy Rasdeher nem egy kiüresedett bábként kezeli. Talán emlékei nincsenek, érzései viszont megszámlálhatatlan, s köztük egy szikrányi halovány öröm, hogy ha minden más ki is folyt a kezei közül, a végső döntést nem akarják kiragadni belőle.*
- Nélküled valószínűleg a rémálmokat is megpróbáltam volna, Rasti. Ha Mai tényleg tud segíteni, nekem az ő segítsége is jó lesz. Nem tudom, hogy találhatnánk -e jobbat, vagy megbízhatóbbat, de meg akarom próbálni. *vet egy pillantást ekkor az említett felé, majd elcsigázott lélektükrei visszatérnek a férfira. Nem láthatja döntése következményeit, de némi beletörődés vegyül a szavaiba. Fél attól, hogy szenvednie kell önmagáért, de inkább ezt választja, mint az elveszettség végeláthatatlan kínját. Naivitásában arra nem gondol, hogy később talán pont önmaga lesz az, akitől szenvedni fog.*
- Ha valami nem tetszene, bármikor kereshetünk más megoldást. *fűzi hozzá még azelőtt, hogy visszafordulna a fél-elf felé.*
- Amennyiben neked így megfelel, s továbbra is segítenél, szeretnék mielőbb belevágni. Bár még nem tudom, hogy mit adhatnék, de ha sikerül, onnantól te is számíthatsz rám. Bármi is legyen az, amivel viszonozni tudom. *gyötrő kétségei nem engedik, hogy egy szelíd mosolyt társítson ígéretéhez. Aggodalmai elnyomják bizakodását, de nem akar kihátrálni a lehetőség elől.*
- Mikor, és hogyan kezdjük?
*A fél-elf megerősíti észrevételében, arra azonban nem marad ideje, hogy igazán mérlegelje szavai súlyát. Ha olyan számító lenne, mint egykoron, ezt az információt most féltené saját magától. Úgy is, hogy fogalma sincs, pontosan mit körvonalaz. Így azonban ébredező gondolatait elsodorja a körülöttük lévő zsongás. Némi szerencsével nem felejti az elhangzottakat, ahhoz azonban túl jámbor, hogy eszközként tekintsen rájuk. Párja alkudozása jobban gondolkodásra készteti. Egy ilyen bizalmi egyezség megnyugtatná az ő kis reszkető lelkét, viszont ha Mai nem akarja őket valódi bizalommal illetni, ezt aligha tudják kikényszeríteni belőle. Először nem érti, így mi értelme erről tárgyalni. A nő hárító szavai nyomán azonban rájön, hogy megszabadultak a valódi bizalom illúziójától. Eddig épp valami hasonlóra várt, most mégis rosszul érinti a felfedezése, hogy a korábban hallott szép szavak az őszinteségről és nyíltságról mind csak egyirányú elvárásnak tűnnek. Képtelen megítélni, hogy Rasdehernek éppen ez lett volna a valódi célja. Számára is ismeretlen titkaik ominózus árnyként telepednek rá, miközben átsuhan lelkén a balsejtelmes gondolat, miszerint szörnyűségnek kell lennie annak, ami ily kimondhatatlan. Hátradől székében, mintha ezzel ténylegesen távolabb kerülhetne az egésztől, és karjait tartózkodón összefonja a mellei alatt. Egymást kergető gondolatai és nyomasztó érzései önmagában elegek lennének ahhoz, hogy ne tudjon tisztán gondolkodni se Mairól, se önnön múltját illetőleg. Másképp bizonyára rég megállapottak volna. Az asztaluknál zajló bonyodalmak csak tovább növelik frusztrációit, teljesen megfosztva attól a lehetőségtől, hogy helyzetéhez mérten értelmes döntést tudjon hozni. Kész lenne mindezt a belső káoszt az alkalmatlankodó törpére zúdítani, ha Nori szavai nem ébresztenék rá arra, hogy talán már így is túl nyers volt.*
- Én sem akarom bántani. *sóhajt fel kelletlenül, miközben minden feszültsége ellenére megpróbálja élét venni szavainak.* Egyszerűen csak nem akarom, hogy mindenhol rólam énekeljen. Ez az egész nem rá tartozik.
*Egyszer, ha eljön ez az alkalom, újra teljes értékű önmagaként bizonyára nevetni fog azon, hogy ebben a pillanatban mennyire igyekezett minden rossz érzése ellenére jószándékú és egyenes maradni. Ahogy azon is, mennyire sok most számára a kusza és lassan követhetetlenné váló egyezkedés. Jóformán fogalma sincs, hogy ki mit akar elérni a jelen helyzetben. Ő csak saját magát akarja visszakapni, helyette viszont egyre inkább összezavarodik. Eszébe jut Nori ajánlata a rémálmokkal, és bár még mindig semmit nem tud az ilyesmiről, hirtelen sokkal vonzóbbnak találja a lehetőséget, mint azt, ami jelenleg az asztaluknál zajlik. Már a dalnok távozása sem nyugtatja meg. Újfent felébred benne a késztetés, hogy felálljon ő is, és Veslát is megelőzve inaljon ki a fogadó ajtaján. Meg is tenné, ha mélyen legbelül nem tudná, hogy az igazi gondja akkor is vele maradna. Gondolatban valahol messze jár, noha arról fogalma sincs, merre indulna, ha átlépné a küszöböt. Valójában egy helyben ül, már-már szoborszerű mozdulatlanságban, mint aki attól fél, egyetlen apró mozdulat elég ahhoz, hogy végleg elveszítse az uralmat kaotikus érzései felett, és egyszerűen felrobbanjon. Csak akkor normalizálódik valamennyire légzése, amikor észreveszi Ras kezét, mellyel Rovénáét keresi az asztal alatt. Amikor elfogadja, úgy szorít rá, mintha mentőkötél lenne. Mindeddig fel sem tűnt neki, mennyivel szaporábban veszi a levegőt. Gyenge kísérletet tesz gondolatai rendszerezéséhez, mely kívülről nem több csupán némi feszélyezett, várakoztató csendnél. Egy ideig csak összefonódó ujjaikat bámulja, majd a tengerszín íriszekbe pillant, hogy kikötőre találjon bennük lelkének háborgó vizein. Bizalom. Ez tényleg az. Nem gondolkodik tisztán, de cseppet megnyugtatja az érzés, hogy Rasdeher nem egy kiüresedett bábként kezeli. Talán emlékei nincsenek, érzései viszont megszámlálhatatlan, s köztük egy szikrányi halovány öröm, hogy ha minden más ki is folyt a kezei közül, a végső döntést nem akarják kiragadni belőle.*
- Nélküled valószínűleg a rémálmokat is megpróbáltam volna, Rasti. Ha Mai tényleg tud segíteni, nekem az ő segítsége is jó lesz. Nem tudom, hogy találhatnánk -e jobbat, vagy megbízhatóbbat, de meg akarom próbálni. *vet egy pillantást ekkor az említett felé, majd elcsigázott lélektükrei visszatérnek a férfira. Nem láthatja döntése következményeit, de némi beletörődés vegyül a szavaiba. Fél attól, hogy szenvednie kell önmagáért, de inkább ezt választja, mint az elveszettség végeláthatatlan kínját. Naivitásában arra nem gondol, hogy később talán pont önmaga lesz az, akitől szenvedni fog.*
- Ha valami nem tetszene, bármikor kereshetünk más megoldást. *fűzi hozzá még azelőtt, hogy visszafordulna a fél-elf felé.*
- Amennyiben neked így megfelel, s továbbra is segítenél, szeretnék mielőbb belevágni. Bár még nem tudom, hogy mit adhatnék, de ha sikerül, onnantól te is számíthatsz rám. Bármi is legyen az, amivel viszonozni tudom. *gyötrő kétségei nem engedik, hogy egy szelíd mosolyt társítson ígéretéhez. Aggodalmai elnyomják bizakodását, de nem akar kihátrálni a lehetőség elől.*
- Mikor, és hogyan kezdjük?
19043. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-03 22:35:34
Üzenet elküldve: 2024-07-03 22:35:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Párja érintése épp csak újra ütemet ad Ras szívének. Épp csak újra felveszik a világ ritmusát a nyíló és záródó szívkamrái, amikor Nori hangszálai megremegtetik a füstös levegőt. Látszólag régi sebeket szakíthattak fel benne a férfi szavai, melyeken keresztül most melankolikus emlékképek szivárognak a felszínre, s formálódnak szavakká. Ras magyarázkodhatna. Megpróbálhatná megértetni a lánnyal azokat az asszociációkat, amiket akkoriban a jelenléte ébresztett benne. De vajon az a Clion, akire a másik vágyik, tenne ilyet? Kétséges. Korábban annyira sem érdekelték mások érzései, mint manapság. ~Egyszer talán megértjük egymást, Nori.~
Úgy fordít hátat a feketeségnek, ahogy a szavak súlyától mellkasában növekvő fájdalomnak is. Nincs most helye az érzelgésnek. Rové miatt mindenáron meg kell próbálnia előnyösebb helyzetbe hozni magukat a tárgyalóasztalnál. Mikor leül a székre, arca komor, akár a kikötői éjszaka, s alig változik azután is, amikor Mai a kérésére kitérő választ ad.*
- Ahonnan mi egyszerű pórok jövünk, ott a bizalomért bizalommal, munkáért pedig arannyal szokás fizetni. Persze én nem tudhatom mi megy gazdagéknál, a magamfajtára általában csak a szar lapátolást bízzák.
*Mint aki mit sem tud tenni az egész helyzettel, széttárja karjait, s közben le sem veszi tekintetét Mairól. Amikor kijátszotta ezt a lapját, két lehetőséggel számolt. Vagy kap egy titkot, aminek a segítségével biztonságban tudhatja a sajátjait, vagy falakba ütközik, és ekkor biztos lehet benne, hogy nem bízhat meg a gyógyítójukban. Az utóbbi lehetőség kezd körvonalazódni, ám ez nem szegi kedvét. Pisált már nagyobb ellenszélben is, nem egy nemesi szardarabtól fog megijedni.*
- De mindketten tudjuk, hogy szükségünk van rád, így nem sok választásunk maradt. Vagy elfogadjuk a feltételeid, vagy kereshetünk mást, igaz?
*Szeme tükrében ragyog Rovéna selymes bőre, mikor ismét felé fordítja az arcát. Bármennyit is jártatja tovább a pofáját Ras, ez végső soron nem az ő döntése. Rové is hallhatta, amit ő. Most már kíváncsi, hogy mi játszódik le a barna tincsek takarásában. Hisz a hatalmas zűrzavarban, ami kialakult köröttük, alig tudott a törékeny kis virágszálával foglalkozni.*
- A kétségeim ellenére azt mondom, hogy te dönts, Rové. Én hajlandó vagyok elfogadni ezeket az abszurd feltételeket is, ha tényleg jobban leszel. Nem akarom újra azt, ami az erdőben történt.
*Az asztal alatt megfogja Rové egyik kacsóját, hogy ezzel is biztosítsa a támogatásáról. Ekkor érkezik vissza a törpe a következő kör sörével, azonban agresszív gesztusaik végre célt érnek, s a tömzsi alak hangos puffogások közepette végre maga mögött hagyja az asztaltársaságot. Az egész jelenet, amit lerendez, valójában hidegen hagyja Rast. Sőt megkönnyebbül, hogy végre nem kell a trubadúrral is foglalkoznia.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Párja érintése épp csak újra ütemet ad Ras szívének. Épp csak újra felveszik a világ ritmusát a nyíló és záródó szívkamrái, amikor Nori hangszálai megremegtetik a füstös levegőt. Látszólag régi sebeket szakíthattak fel benne a férfi szavai, melyeken keresztül most melankolikus emlékképek szivárognak a felszínre, s formálódnak szavakká. Ras magyarázkodhatna. Megpróbálhatná megértetni a lánnyal azokat az asszociációkat, amiket akkoriban a jelenléte ébresztett benne. De vajon az a Clion, akire a másik vágyik, tenne ilyet? Kétséges. Korábban annyira sem érdekelték mások érzései, mint manapság. ~Egyszer talán megértjük egymást, Nori.~
Úgy fordít hátat a feketeségnek, ahogy a szavak súlyától mellkasában növekvő fájdalomnak is. Nincs most helye az érzelgésnek. Rové miatt mindenáron meg kell próbálnia előnyösebb helyzetbe hozni magukat a tárgyalóasztalnál. Mikor leül a székre, arca komor, akár a kikötői éjszaka, s alig változik azután is, amikor Mai a kérésére kitérő választ ad.*
- Ahonnan mi egyszerű pórok jövünk, ott a bizalomért bizalommal, munkáért pedig arannyal szokás fizetni. Persze én nem tudhatom mi megy gazdagéknál, a magamfajtára általában csak a szar lapátolást bízzák.
*Mint aki mit sem tud tenni az egész helyzettel, széttárja karjait, s közben le sem veszi tekintetét Mairól. Amikor kijátszotta ezt a lapját, két lehetőséggel számolt. Vagy kap egy titkot, aminek a segítségével biztonságban tudhatja a sajátjait, vagy falakba ütközik, és ekkor biztos lehet benne, hogy nem bízhat meg a gyógyítójukban. Az utóbbi lehetőség kezd körvonalazódni, ám ez nem szegi kedvét. Pisált már nagyobb ellenszélben is, nem egy nemesi szardarabtól fog megijedni.*
- De mindketten tudjuk, hogy szükségünk van rád, így nem sok választásunk maradt. Vagy elfogadjuk a feltételeid, vagy kereshetünk mást, igaz?
*Szeme tükrében ragyog Rovéna selymes bőre, mikor ismét felé fordítja az arcát. Bármennyit is jártatja tovább a pofáját Ras, ez végső soron nem az ő döntése. Rové is hallhatta, amit ő. Most már kíváncsi, hogy mi játszódik le a barna tincsek takarásában. Hisz a hatalmas zűrzavarban, ami kialakult köröttük, alig tudott a törékeny kis virágszálával foglalkozni.*
- A kétségeim ellenére azt mondom, hogy te dönts, Rové. Én hajlandó vagyok elfogadni ezeket az abszurd feltételeket is, ha tényleg jobban leszel. Nem akarom újra azt, ami az erdőben történt.
*Az asztal alatt megfogja Rové egyik kacsóját, hogy ezzel is biztosítsa a támogatásáról. Ekkor érkezik vissza a törpe a következő kör sörével, azonban agresszív gesztusaik végre célt érnek, s a tömzsi alak hangos puffogások közepette végre maga mögött hagyja az asztaltársaságot. Az egész jelenet, amit lerendez, valójában hidegen hagyja Rast. Sőt megkönnyebbül, hogy végre nem kell a trubadúrral is foglalkoznia.*
19042. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-01 19:16:42
Üzenet elküldve: 2024-07-01 19:16:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Hangosan kifújja a levegőt. Ha nem rajta múlna, az elmezavaros barna nő már a hajából facsarhatná ki a finom mézsört, a drágalátos párja pedig egy korsó általi ütéssel gazdagabban készülhetne erre reagálni valamit, mert azt azért kinézi belőle, hogy nem a semmiért ekkora a pofája. De rajta múlik és semmi kedve a siker után elültetni a közönségben a törő-zúzó Vesla Rudhorn képét, az agresszív bárdét. Hogy ne csak a számára sértő szavakat kelljen nyelnie, megemeli a korsót és az egészet "felhörpinti", a végén elfojtva egy mélyről jövő böffenést és kézfejébe törölve a szája körüli hab-bajuszt. Hangosan koppan az ivóalkalmatosság alja az asztallapon, mintha átvenné szorongatójától az indulatait.*
- Aljas rágalom.
*Csatlakozik hozzá a szék is, keservesen nyikordulva vágódik ki alóla, majd úgy marad. Feketébe hajló barna íriszeiben sötét vihar kavarog, ahogy igyekszik nem kimutatni az érzéseit. Ezekkel méri végig mindahányuk, sértettségébe csalódottság vegyül, ahogy Norileina kerül sorra fókuszában. Tőle legalább többre számított. Ráadásul pont ő volt, aki kiemelte, hogy nem számol fel érte semmit.*
- Aljas rágalom... *ismétli önmagát, fogai között sziszegve a szavakat.*
- Igazad van, kedves Mai. Most valahol másutt van szükség rám. De tisztelettel visszautasítom a felajánlásod. Ételre még telik. *húzza fel az orrát keserű ábrázattal, majd egyedül neki biccent búcsú gyanánt. Borongós visszhangot verő lépésekkel otthagyja őket, véglegesen. Jó volt, amíg tartott, mondják. Ugyan a Kalmárban még összesodorhatja őket a kárörvendő véletlen, de ezen utolsó éjszakát követően azt a helyet is elhagyja, szerencsére. A pultra csapja az üres korsót, azt is csak úgy menet közben, s meg sem áll, míg ki nem ér a szabad levegőre. Hirtelen felszabadult a napi programja, így elhatározását követve aktív ténfergésbe kezd a városban.*
*Hangosan kifújja a levegőt. Ha nem rajta múlna, az elmezavaros barna nő már a hajából facsarhatná ki a finom mézsört, a drágalátos párja pedig egy korsó általi ütéssel gazdagabban készülhetne erre reagálni valamit, mert azt azért kinézi belőle, hogy nem a semmiért ekkora a pofája. De rajta múlik és semmi kedve a siker után elültetni a közönségben a törő-zúzó Vesla Rudhorn képét, az agresszív bárdét. Hogy ne csak a számára sértő szavakat kelljen nyelnie, megemeli a korsót és az egészet "felhörpinti", a végén elfojtva egy mélyről jövő böffenést és kézfejébe törölve a szája körüli hab-bajuszt. Hangosan koppan az ivóalkalmatosság alja az asztallapon, mintha átvenné szorongatójától az indulatait.*
- Aljas rágalom.
*Csatlakozik hozzá a szék is, keservesen nyikordulva vágódik ki alóla, majd úgy marad. Feketébe hajló barna íriszeiben sötét vihar kavarog, ahogy igyekszik nem kimutatni az érzéseit. Ezekkel méri végig mindahányuk, sértettségébe csalódottság vegyül, ahogy Norileina kerül sorra fókuszában. Tőle legalább többre számított. Ráadásul pont ő volt, aki kiemelte, hogy nem számol fel érte semmit.*
- Aljas rágalom... *ismétli önmagát, fogai között sziszegve a szavakat.*
- Igazad van, kedves Mai. Most valahol másutt van szükség rám. De tisztelettel visszautasítom a felajánlásod. Ételre még telik. *húzza fel az orrát keserű ábrázattal, majd egyedül neki biccent búcsú gyanánt. Borongós visszhangot verő lépésekkel otthagyja őket, véglegesen. Jó volt, amíg tartott, mondják. Ugyan a Kalmárban még összesodorhatja őket a kárörvendő véletlen, de ezen utolsó éjszakát követően azt a helyet is elhagyja, szerencsére. A pultra csapja az üres korsót, azt is csak úgy menet közben, s meg sem áll, míg ki nem ér a szabad levegőre. Hirtelen felszabadult a napi programja, így elhatározását követve aktív ténfergésbe kezd a városban.*
19041. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-07-01 10:03:04
Üzenet elküldve: 2024-07-01 10:03:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Nori és fogadott bátyja marakodása egybeolvad a fogadó hömpölygő zajával. Csak fél füllel hallgatja annak kimenetelét, máskor, más helyzetben talán jobban érdeklődne, de szeretné a fókuszt egy helyre összpontosítani, az pedig Rovéna és az ő problémája. Látja szemeiben azt, amire Mai-nak is szüksége van. Tudja, hogy tényleg segítség kell, s vágyja, hogy visszatalálhasson önmagához, ami a vezetésével talán meg tud történni. Na de milyen életbe vágyik vissza, amiből olyan messzire menekült, hogy elfeledje a képet, hogy hová tartozott? Ez sosincs hiába. Nem lehet hiába. Több mérlegelés előtt is áll az ittlétük alatt, de egy szinten mindig győzedelmeskedni fog benne saját maga és a tudomány, aminek az életét szenteli. Talán egy újabb rothadó lelket szabadít ki a világra, de majd megbirkózik vele más… nem az az ő dolga. Ha mindig a következményekkel foglalkozna, akkor nem lenne belőle senki. Már észrevétlen oszlásnak indult volna belülről a családi kúriában, ahol a legdrágább anyagú göncökben érhetné a biztos halál, s talán egy festmény sem emlékezne meg róla a falon. De ő nevet akar. Meg kell mutatni. De azért nem minden áron.*
- Csak ő a fontos.
*Bólint, s ezzel valóban igazat mond. Nem találkozott még olyasvalakivel, akiért ténylegesen bármit megtenne. Akiért saját épségét kockáztatja nap, mint nap. Ha ez nem lehetne elég bizonyíték a párosnak, akkor semmi, de nem várja el, hogy a saját félelmükön át ez a tudat átszivároghasson.*
- Tanulmányozni… lehet így is nevezni, igen. *A szó maga ilyen kontextusban nem tetszik neki, nem való helyesnek. De amíg ezzel nincs baja a nőnek, addig nem fogja nemes életéből tanult csavaros szófordulatokkal hatásosabbá tenni a közlendőjét. A törp eltűnik, majd akkor intéznek hozzá további szavakat, amik hatására ismét ajkaihoz emeli a poharát. Gyorsan futnak át a gondolatok, nem hagyhatja, hogy feltűnő legyen, hogy van mit mérlegelni jelen helyzetben. Bár minden vágya egy ilyen rejtélyes agy működését megoldani, a testvére élete és lelke ezerszer fontosabb holmi eltévedt őzikéénél. Az egyetlen létező titkát tudná csak felfedni, de az mindenkire hatással lenne ennél az asztalnál. Nem áldozza őt be. Nem áldozza be magát sem. Kissé előre dől, és rezzenéstelen bámul a férfi szemeibe. *
- Jól értem, hogy a segítségemért cserébe nekem kell fizessek? *Teszi le a poharát maga elé végül és féloldalasan biccentve fejét várja a választ, ami teljesen bizonyos, hogy nem fogja meggyőzni. De idő sincs rá, hiszen szerencsétlen bárd megint áldozattá válik abban a harcban, ami cseppet sem az övé.*
- Bárdom. Olyan szépen szólt a dalod, megkérhetnélek, hogy játssz valamit a fogadónak? Természetesen megfizetem, ahogy az italaidat is. Arról a helyről mindenki élvezhetné, s mi meg tudnánk vitatni a helyzetünket.
*Mutat állával a Pegazus egyik elég távol eső pontjára. Ő nem akarja bántani a másikat, de felismerte, hogy nincs helye itt. Viszont elfedni a beszélgetésüket egy fülbemászó dallammal, az mindenki javát szolgálhatná. Sosem tudni hol van nyitott fül. Kár, hogy afféle megkeseredett barbárokkal van körbe véve, akik csak a káromkodás és agresszió adta lehetőségeket ismerik. Lágy mosolya ösztönzi a távozásra Veslá-t, s reméli elfogadja, mert elnézve a társaság nagyját csúfos vége lenne, ha nem mozdulna. *
*Nori és fogadott bátyja marakodása egybeolvad a fogadó hömpölygő zajával. Csak fél füllel hallgatja annak kimenetelét, máskor, más helyzetben talán jobban érdeklődne, de szeretné a fókuszt egy helyre összpontosítani, az pedig Rovéna és az ő problémája. Látja szemeiben azt, amire Mai-nak is szüksége van. Tudja, hogy tényleg segítség kell, s vágyja, hogy visszatalálhasson önmagához, ami a vezetésével talán meg tud történni. Na de milyen életbe vágyik vissza, amiből olyan messzire menekült, hogy elfeledje a képet, hogy hová tartozott? Ez sosincs hiába. Nem lehet hiába. Több mérlegelés előtt is áll az ittlétük alatt, de egy szinten mindig győzedelmeskedni fog benne saját maga és a tudomány, aminek az életét szenteli. Talán egy újabb rothadó lelket szabadít ki a világra, de majd megbirkózik vele más… nem az az ő dolga. Ha mindig a következményekkel foglalkozna, akkor nem lenne belőle senki. Már észrevétlen oszlásnak indult volna belülről a családi kúriában, ahol a legdrágább anyagú göncökben érhetné a biztos halál, s talán egy festmény sem emlékezne meg róla a falon. De ő nevet akar. Meg kell mutatni. De azért nem minden áron.*
- Csak ő a fontos.
*Bólint, s ezzel valóban igazat mond. Nem találkozott még olyasvalakivel, akiért ténylegesen bármit megtenne. Akiért saját épségét kockáztatja nap, mint nap. Ha ez nem lehetne elég bizonyíték a párosnak, akkor semmi, de nem várja el, hogy a saját félelmükön át ez a tudat átszivároghasson.*
- Tanulmányozni… lehet így is nevezni, igen. *A szó maga ilyen kontextusban nem tetszik neki, nem való helyesnek. De amíg ezzel nincs baja a nőnek, addig nem fogja nemes életéből tanult csavaros szófordulatokkal hatásosabbá tenni a közlendőjét. A törp eltűnik, majd akkor intéznek hozzá további szavakat, amik hatására ismét ajkaihoz emeli a poharát. Gyorsan futnak át a gondolatok, nem hagyhatja, hogy feltűnő legyen, hogy van mit mérlegelni jelen helyzetben. Bár minden vágya egy ilyen rejtélyes agy működését megoldani, a testvére élete és lelke ezerszer fontosabb holmi eltévedt őzikéénél. Az egyetlen létező titkát tudná csak felfedni, de az mindenkire hatással lenne ennél az asztalnál. Nem áldozza őt be. Nem áldozza be magát sem. Kissé előre dől, és rezzenéstelen bámul a férfi szemeibe. *
- Jól értem, hogy a segítségemért cserébe nekem kell fizessek? *Teszi le a poharát maga elé végül és féloldalasan biccentve fejét várja a választ, ami teljesen bizonyos, hogy nem fogja meggyőzni. De idő sincs rá, hiszen szerencsétlen bárd megint áldozattá válik abban a harcban, ami cseppet sem az övé.*
- Bárdom. Olyan szépen szólt a dalod, megkérhetnélek, hogy játssz valamit a fogadónak? Természetesen megfizetem, ahogy az italaidat is. Arról a helyről mindenki élvezhetné, s mi meg tudnánk vitatni a helyzetünket.
*Mutat állával a Pegazus egyik elég távol eső pontjára. Ő nem akarja bántani a másikat, de felismerte, hogy nincs helye itt. Viszont elfedni a beszélgetésüket egy fülbemászó dallammal, az mindenki javát szolgálhatná. Sosem tudni hol van nyitott fül. Kár, hogy afféle megkeseredett barbárokkal van körbe véve, akik csak a káromkodás és agresszió adta lehetőségeket ismerik. Lágy mosolya ösztönzi a távozásra Veslá-t, s reméli elfogadja, mert elnézve a társaság nagyját csúfos vége lenne, ha nem mozdulna. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19807-19826