//Merre tovább?//
*Igazából nem pont így tervezte a mai estét, de nincs ezzel semmi gond. Ma kifejezetten jól esett társaságban inni, megismerni egy új embert, fél füllel pedig hallgatni maga körül a fogadó alapzaját, ami kissé egybe is mosódik neki még most is, hiába van már itt egy ideje.
Nem mindig lenne hangulata hasonlóhoz, de, ha jobban belegondol, akkor be kell ismernie magának, hogy az utóbbi időben kicsit magányos volt egyedül, amit valamennyire különösnek tart, tekintve, hogy a törzsében élve sokszor szinte ölni tudott volna akár csak egyetlen napért, amikor úgy lehet egyedül, hogy nem kell senkihez szólnia, és hozzá sem szól senki. Meg, amikor oda megy és azt csinál, ahová és amit csak akar. És eddig valahogy egész jól el is volt magában, anélkül, hogy az utóbbi napok különös nyugtalanságát magányként azonosította volna.
Egy törzs elől menekült, közben pedig lehet, hogy egyszerűen a vére arra hajtja, hogy keressen magának egy másikat, persze nem szó szerinti értelemben véve.
Túl sokat mindenesetre nem tud gondolkodni ezen, mert Zeekx szokásához híven újabb kérdésekkel halmozza el, ezt pedig most sokkal kevésbé bánja, mint máskor, amikor szintén nem nagyon szokta bánni.
Saját vágyait és érzéseit megfejteni bármikor ráér, meg aztán annyira már ismeri magát, hogy tudja, hogy elég sokszor nagyon szeszélyes tud lenni. Az is lehet, hogy holnap reggelre nyoma sem marad a ma esti különös hangulatának, és az éhségen kívül nem nagyon fog érezni mást.*
- Erről nehéz beszélni. *ismeri el kis hallgatás után minden további nélkül, ezt a kis hallgatást pedig Zeekx akár úgy is értelmezheti, hogy a válaszon gondolkodott kicsit tovább a kelleténél.* Olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy milyen alakja van a szélnek. A szellemek nem úgy részei ennek a világnak, mint te vagy én, vagy bárki más a fogadóból, de, ha már itt vannak, olyan alakot ölthetnek, amilyet akarnak. Lehetnek felhő, vagy akár egy farkas, bármilyen állat, és néha meg is szállhatják a testedet. De ez sem egyszerű kérdés, hogy mondjuk egy farkas, ami nem farkasként viselkedik, csak meg van szállva, vagy maga a szellem farkas alakban. De az biztos, hogy nekik külön világuk van. Ők átjárhatnak a mienkbe, de mi csak akkor az övékébe, ha meghalunk, vagy mély transzba esünk. Amúgy meg nem mindenkihez szavakkal szólnak, és vannak, akiknek csak az álmaiban jelennek meg. Már amennyiben az álom nem csak álom, amiről azt hiszi valaki, hogy üzenet a szellemvilágból. Biztosan ilyen is történt sokszor. Volt már, hogy erősen éreztem a jelenlétüket, de sohasem beszéltem velük úgy, ahogyan mi ketten most beszélgetünk. Az ilyesmihez mély transz kell, de annak előidézése órákig is eltarthat, és különleges gyógyfüvek is kellenek hozzá. Mi erre tartottuk a banyát, de más törzseknek inkább hím sámánjai vannak. Nekünk is volt, de régen, de ez a szokás szerintem törzsenként változik.
*Reméli, hogy ezzel kielégítő választ adott, bár nem biztos benne, hogy nem csak jobban összezavarta vele a papot. Hiába, tényleg olyan kérdések ezek, amikre nem lehet egyértelmű választ adni, mert inkább érezni kell ezt az egészet, mint tudni, ezért is nehéz szavakba önteni a lényeget.*
- Még egy sör és pálinka, nem tudom, hogy bírnám-e... *tesz úgy ezek után, mintha gondolkodna, de aztán persze elvigyorogja magát.* Nekem jöhet.
*Kicsit izgatott is lesz, mert tudja jól, hogy a harmadik sör - pálinka kört már jobban meg fogja tudni érezni, mint az első kettőt. Ugyan nem lételeme, de szeret részegnek lenni, és a közelgő mámor tölti el éppen kellemes izgalommal. Meg hát azt is jó tudni, hogy utána elég lesz csak az emeletre felsétálni. Így azért kényelmesebb még inni is, és minden más is, amit még tartogathat ez az este hamarabb megtörténhet így.*
- De hé, én nem szoktam ám eltévedni soha! *teszi hozzá végül csak a rend kedvéért. Utóbbi nagy szégyen lenne azok után, hogy a vadonban nőtt fel.* Legfeljebb azt nem tudom néha, hogy éppen merre akarok menni.