Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 955 (19081. - 19100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
19100. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 17:50:29
Üzenet elküldve: 2024-08-20 17:50:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Ha így nem megy, hát majd megy más módszerekkel. Nem fogja hagyni, hogy egy ilyen bugris felülkerekedjen rajta. Legalábbis mindenki azt hihetné, hogy Merlana ezért gyorsította fel az eseményeket, de nem teljesen.
Őszintén szólva kíváncsivá tette őt a férfi. Fel akarja tárni a lelkének kapuját, bele akar látni, kutatni akar benne, és elvenni azt, ami neki tetszik belőle. Ehhez azonban először a bizalmába kell férkőznie, amiről tudja, hogy minden látszat ellenére eddig nem sikerült.
Szobája továbbra is a folyosó végén jobbra, az utolsó ajtó mögött található. Nyitva van. Még csak kilincsre sincs csukva, mert abban is biztos, hogy Alaver követni fogja őt. Nem is téved.
Hallja a lépteket maga mögött, és mikor a férfi az ajtóhoz ér, Merlaná-t épp az ágy melletti éjjeliszekrényben kutatva, neki háttal találja.*
- Cipőket le! Nem akarok utánad takarítani *szólal meg parancsolóan anélkül, hogy felé fordulna. Az ő magassarkú bokacsizmái is az ajtó mellett pihennek, már nincsenek rajta.*
- Tudod, mit szokott még mondani az illem? Azt, hogy ha meghívsz valakit az otthonodba, márpedig ez a szoba ma estére az én otthonom, illik itallal kívánni a vendéget.
*Most fordul csak újra Alaver felé, kezében két feles pohárral, melyekbe kiváló minőségű, vöröslő, wegtoreni rumot tölt. Ez majd szépen oldani fogja a hangulatot.
Az üveget leteszi az asztalra, a két kis poharat pedig a kezeibe veszi, és odalépked a férfi elé, a kelleténél sokkal közelebb, szinte belemászva annak személyes terébe, és az egyik italt felé nyújtja.*
- És azt is mondja az illem, hogy nem illik visszautasítani, ha megkínálnak. Szóval ismételten egészségedre! *A saját poharát nekikoccintja Alaver-ének, hogy eleget tegyen az általa már korábban vázolt elvárásoknak, és lehúzza az egyébként meglehetősen erős italt.
Merlana ismét játszik. Ne gondolja azt Alaver, hogy nem vette észre odalent, mennyire próbál megragadni minden lehetőséget arra, hogy ne kelljen meginnia azt a pohár bort. Ennek az okát is ki fogja deríteni még ma este, de majd csak azután, hogy azok a bizonyos lelket őrző ajtók már mind nyitva állnak előtte.*
//A fülemüle//
*Ha így nem megy, hát majd megy más módszerekkel. Nem fogja hagyni, hogy egy ilyen bugris felülkerekedjen rajta. Legalábbis mindenki azt hihetné, hogy Merlana ezért gyorsította fel az eseményeket, de nem teljesen.
Őszintén szólva kíváncsivá tette őt a férfi. Fel akarja tárni a lelkének kapuját, bele akar látni, kutatni akar benne, és elvenni azt, ami neki tetszik belőle. Ehhez azonban először a bizalmába kell férkőznie, amiről tudja, hogy minden látszat ellenére eddig nem sikerült.
Szobája továbbra is a folyosó végén jobbra, az utolsó ajtó mögött található. Nyitva van. Még csak kilincsre sincs csukva, mert abban is biztos, hogy Alaver követni fogja őt. Nem is téved.
Hallja a lépteket maga mögött, és mikor a férfi az ajtóhoz ér, Merlaná-t épp az ágy melletti éjjeliszekrényben kutatva, neki háttal találja.*
- Cipőket le! Nem akarok utánad takarítani *szólal meg parancsolóan anélkül, hogy felé fordulna. Az ő magassarkú bokacsizmái is az ajtó mellett pihennek, már nincsenek rajta.*
- Tudod, mit szokott még mondani az illem? Azt, hogy ha meghívsz valakit az otthonodba, márpedig ez a szoba ma estére az én otthonom, illik itallal kívánni a vendéget.
*Most fordul csak újra Alaver felé, kezében két feles pohárral, melyekbe kiváló minőségű, vöröslő, wegtoreni rumot tölt. Ez majd szépen oldani fogja a hangulatot.
Az üveget leteszi az asztalra, a két kis poharat pedig a kezeibe veszi, és odalépked a férfi elé, a kelleténél sokkal közelebb, szinte belemászva annak személyes terébe, és az egyik italt felé nyújtja.*
- És azt is mondja az illem, hogy nem illik visszautasítani, ha megkínálnak. Szóval ismételten egészségedre! *A saját poharát nekikoccintja Alaver-ének, hogy eleget tegyen az általa már korábban vázolt elvárásoknak, és lehúzza az egyébként meglehetősen erős italt.
Merlana ismét játszik. Ne gondolja azt Alaver, hogy nem vette észre odalent, mennyire próbál megragadni minden lehetőséget arra, hogy ne kelljen meginnia azt a pohár bort. Ennek az okát is ki fogja deríteni még ma este, de majd csak azután, hogy azok a bizonyos lelket őrző ajtók már mind nyitva állnak előtte.*
19099. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 16:15:13
Üzenet elküldve: 2024-08-20 16:15:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Bár az önteltség nem az a tulajdonság ami jellemző lenne rá, azért egész büszke a válaszra, amit a nőnek adott. Reméli csak, hogy kívülről is épp annyira elmésnek hatott, mint amilyennek ő érezte. Hiszen való igaz - olyan társaságban, ahol ez számít, igazából kinevetnék a szóhasználata és vidékies gondolkodásmódja miatt, emiatt szinte megszólalni sem tud -vagy mer-, mint azt nemrégiben tapasztalhatta is. De a fogadó ismerős széke és asztala olyan terep, ami egy bugris bátorságát táplálja.
És lám, talán nem is rosszul. Hiszen Merlana nem szakítja félbe. Nem önti le. Nem törli szájon azokkal az ápolt ujjaival.
Nyert? Nem. Ó, nem. Ebben egészen biztos.
De a büszkeség egy pillanatra elvakítja, és ez tipikus hiba párbaj esetén. Mosolyogva emeli fel a poharat, és koccintja oda a nőéhez.*
- És a te egészségedre! *-fogadja és viszonozza a köszöntést. Ehhez viszont az is dukál, hogy igyon - így egy egészen apró kortyot a szájába vesz, és lenyeli. Tulajdonképpen.. nem is rossz. Lerakja a poharat, közben Merlana szavait hallgatja. És azoktól a szavaktól igen rendesen meg is lepődik. És zavarba is jön. No tessék! Pont erre gondolt, mikor a nő leült mellé. Előbb italra, majd szobára hívás! Mivé lesz így egy legény tisztessége..?*
- Hmh..? *-pislant zavartan a nő kék szemeibe, ahogy az folytatja, egyértelművé téve, hogy mit akar. A döbbenettől mozdulni képtelenül nézi végig ahogy Merlana felhajtja az italt, és ahogy a szoknyája széle lebben mellette elhaladva. Még akkor is döbbenten ül, amikor megkapja azokat a váll felett hátraküldött mondatokat.
Tanácstalanul néz a csaposra, "mi a fene történik? ", kérdezi a tekintete. "Ne hüyéskedj, fijjú, húzzál utána!" üzeni a csaposé.
Férfitelepátia.
A borra néz, mély levegőt vesz, és az egész pohárral lehajtja. Ezt még később biztos megbánja, amikor a fejébe száll majd. Az asztal alá nyúl, felmarkolja a zsákját, és a nő után indul. Az már jó pár lépéssel előtte jár, félúton a lépcsőn. De nem veszi sietősre a lépteit, egyelőre biztos benne, hogy Merlana ajtaja nyitva marad azután is még egy kicsit, hogy az belép rajta. Inkább csak a nő vállának és derekának ringását nézi ahogy az előtte jár, és azt, ahogy a szoknya libben az alattuk mozgó lábaknak engedelmeskedve.*
//A fülemüle//
*Bár az önteltség nem az a tulajdonság ami jellemző lenne rá, azért egész büszke a válaszra, amit a nőnek adott. Reméli csak, hogy kívülről is épp annyira elmésnek hatott, mint amilyennek ő érezte. Hiszen való igaz - olyan társaságban, ahol ez számít, igazából kinevetnék a szóhasználata és vidékies gondolkodásmódja miatt, emiatt szinte megszólalni sem tud -vagy mer-, mint azt nemrégiben tapasztalhatta is. De a fogadó ismerős széke és asztala olyan terep, ami egy bugris bátorságát táplálja.
És lám, talán nem is rosszul. Hiszen Merlana nem szakítja félbe. Nem önti le. Nem törli szájon azokkal az ápolt ujjaival.
Nyert? Nem. Ó, nem. Ebben egészen biztos.
De a büszkeség egy pillanatra elvakítja, és ez tipikus hiba párbaj esetén. Mosolyogva emeli fel a poharat, és koccintja oda a nőéhez.*
- És a te egészségedre! *-fogadja és viszonozza a köszöntést. Ehhez viszont az is dukál, hogy igyon - így egy egészen apró kortyot a szájába vesz, és lenyeli. Tulajdonképpen.. nem is rossz. Lerakja a poharat, közben Merlana szavait hallgatja. És azoktól a szavaktól igen rendesen meg is lepődik. És zavarba is jön. No tessék! Pont erre gondolt, mikor a nő leült mellé. Előbb italra, majd szobára hívás! Mivé lesz így egy legény tisztessége..?*
- Hmh..? *-pislant zavartan a nő kék szemeibe, ahogy az folytatja, egyértelművé téve, hogy mit akar. A döbbenettől mozdulni képtelenül nézi végig ahogy Merlana felhajtja az italt, és ahogy a szoknyája széle lebben mellette elhaladva. Még akkor is döbbenten ül, amikor megkapja azokat a váll felett hátraküldött mondatokat.
Tanácstalanul néz a csaposra, "mi a fene történik? ", kérdezi a tekintete. "Ne hüyéskedj, fijjú, húzzál utána!" üzeni a csaposé.
Férfitelepátia.
A borra néz, mély levegőt vesz, és az egész pohárral lehajtja. Ezt még később biztos megbánja, amikor a fejébe száll majd. Az asztal alá nyúl, felmarkolja a zsákját, és a nő után indul. Az már jó pár lépéssel előtte jár, félúton a lépcsőn. De nem veszi sietősre a lépteit, egyelőre biztos benne, hogy Merlana ajtaja nyitva marad azután is még egy kicsit, hogy az belép rajta. Inkább csak a nő vállának és derekának ringását nézi ahogy az előtte jár, és azt, ahogy a szoknya libben az alattuk mozgó lábaknak engedelmeskedve.*
19098. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 15:17:54
Üzenet elküldve: 2024-08-20 15:17:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Elképzelhető, hogy ma még egyesével fogja kitépni az ápolt, gyönyörűen fésült hajának szálait. Az őrületbe fogja kergetni ez a figura. Most épp azzal, hogy állandóan a teljes nevét ismételgeti. Nem tudná megmagyarázni, hogy miért idegesíti ennyire, de ha nem bújna illemkönyveket már hatok óta, akkor most a fogait csikorgatná miatta. Ehelyett azonban utolsó kérdése után csak hallgat. Először csak csendben követi a férfi borospoharat eltüntető kezét, majd tekintetük újra találkozik. Néhányat pislant a kékekkel, és nagyon igyekszik megakadályozni, hogy a dühe kiüljön a bájos kis arcára. Közben tovább hallgat, és figyel. Csapás éri csapás hátán a büszkeségét Alaver minden egyes mondata után, de ő csak tűri, nem fog kiakadni. Nem fog. Nem! De.
Az utolsó csepp a pohárban az, mikor a borospohár kiürítésének feltételeire terelődik a szó. Micsoda aljas dolog már az illemmel támadni? Azt csak ő teheti meg. Már megint a saját módszereit használjak ellene, és ez felettébb… dühítő.*
~Na várj csak, Alaver Raanus, megkapod te még a magadét!~
- Mhm. *Arcán nyomát sem látni a belül forrongó dühének, a vörös ajkak szóra nyílnak, de előtte még a kezébe veszi a saját poharát.*
- Ez esetben egészségedre! *Nyújtja a poharat koccintásra, és ha Alaver partner ebben, akkor halk, csilingelő hangon össze is koccan a két pohár. Merlana iszik, majd újra a folyadékot lötyögtetve azon gondolkozik, hogy ez a pohár most félig még tele van vagy a fele már üres? Egyik sem.*
- Kulcsot valóban nem kaptál, ez igaz. Nincs kulcsod, de nekem van. Kulcsom is, szobám is, benne kényelmes ágy is, ha esetleg igényt tartanál rá…
*Játékosan elmosolyodik, a poharat újra az asztalra helyezi, majd kezét látványos gondolkozást mutatva emeli újra a szájához.*
- Tudod, kezdünk nagyon mély témák felé evezni, melyeket úgymond négyszemközt szoktak megbeszélni. Szóval, ha egy „ártatlan” meghívást nem tartasz olyan illetlenségnek, mint koccintás nélkül felajánlani egy pohár bort, akkor hagyd a fenébe azt az undorító babfőzeléket, és kövess!
*Egy húzásra issza meg a maradék almabort, majd feláll a székéről, és a lépcsők felé indul, aztán pár lépést jelző koppanás után megáll, vállai felett édesen mosolyogva visszanéz.*
- Gyere, ne kéresd magad! A főzelék nem fog haragudni rád, és ha sajnálod, majd rendelek neked igazi lakomát akár egy egész hatra is! *Szélesebbre húzódik a mosolya, majd újra elfordul, és elindul fel a lépcsőkön függetlenül attól, hogy Alaver követi-e őt vagy sem. Bugris, mi? Akkor a bugrisnak most mérlegelnie kell. Merlana Naerice vagy a maradék babfőzelék? Ideje dönteni.*
//A fülemüle//
*Elképzelhető, hogy ma még egyesével fogja kitépni az ápolt, gyönyörűen fésült hajának szálait. Az őrületbe fogja kergetni ez a figura. Most épp azzal, hogy állandóan a teljes nevét ismételgeti. Nem tudná megmagyarázni, hogy miért idegesíti ennyire, de ha nem bújna illemkönyveket már hatok óta, akkor most a fogait csikorgatná miatta. Ehelyett azonban utolsó kérdése után csak hallgat. Először csak csendben követi a férfi borospoharat eltüntető kezét, majd tekintetük újra találkozik. Néhányat pislant a kékekkel, és nagyon igyekszik megakadályozni, hogy a dühe kiüljön a bájos kis arcára. Közben tovább hallgat, és figyel. Csapás éri csapás hátán a büszkeségét Alaver minden egyes mondata után, de ő csak tűri, nem fog kiakadni. Nem fog. Nem! De.
Az utolsó csepp a pohárban az, mikor a borospohár kiürítésének feltételeire terelődik a szó. Micsoda aljas dolog már az illemmel támadni? Azt csak ő teheti meg. Már megint a saját módszereit használjak ellene, és ez felettébb… dühítő.*
~Na várj csak, Alaver Raanus, megkapod te még a magadét!~
- Mhm. *Arcán nyomát sem látni a belül forrongó dühének, a vörös ajkak szóra nyílnak, de előtte még a kezébe veszi a saját poharát.*
- Ez esetben egészségedre! *Nyújtja a poharat koccintásra, és ha Alaver partner ebben, akkor halk, csilingelő hangon össze is koccan a két pohár. Merlana iszik, majd újra a folyadékot lötyögtetve azon gondolkozik, hogy ez a pohár most félig még tele van vagy a fele már üres? Egyik sem.*
- Kulcsot valóban nem kaptál, ez igaz. Nincs kulcsod, de nekem van. Kulcsom is, szobám is, benne kényelmes ágy is, ha esetleg igényt tartanál rá…
*Játékosan elmosolyodik, a poharat újra az asztalra helyezi, majd kezét látványos gondolkozást mutatva emeli újra a szájához.*
- Tudod, kezdünk nagyon mély témák felé evezni, melyeket úgymond négyszemközt szoktak megbeszélni. Szóval, ha egy „ártatlan” meghívást nem tartasz olyan illetlenségnek, mint koccintás nélkül felajánlani egy pohár bort, akkor hagyd a fenébe azt az undorító babfőzeléket, és kövess!
*Egy húzásra issza meg a maradék almabort, majd feláll a székéről, és a lépcsők felé indul, aztán pár lépést jelző koppanás után megáll, vállai felett édesen mosolyogva visszanéz.*
- Gyere, ne kéresd magad! A főzelék nem fog haragudni rád, és ha sajnálod, majd rendelek neked igazi lakomát akár egy egész hatra is! *Szélesebbre húzódik a mosolya, majd újra elfordul, és elindul fel a lépcsőkön függetlenül attól, hogy Alaver követi-e őt vagy sem. Bugris, mi? Akkor a bugrisnak most mérlegelnie kell. Merlana Naerice vagy a maradék babfőzelék? Ideje dönteni.*
19097. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-20 08:33:08
Üzenet elküldve: 2024-08-20 08:33:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
*Zeekx megjárja a pultot majd visszaindul a kért italokkal. Szerencsére az asztalnál Ari kisegíti őt és elveszi a sajátjait. Őszintén szólva a fiú se emlékszik, hogy korábban megköszönte-e a másik, de nem is tartja számon. Remélhetőleg a másik se, azt mennyi mindent köszönhet neki a kis pap. A lakhatás, a sörök, a sült húsok... Nem is számít az ilyesmi köztük. A kis pap is lehúzza az italát majd a lány is elkezd beszélni, hogy ő mivé változna szívesen. A másik egyértelműen ijesztőbb dolgok iránt érdeklődik. Vadászat és tűzokádás. A vihar ötlete pedig... Zeekx arra nem is élőlényként gondolt eddig. Csak, hogy úgy van. Mint a nap melege vagy a szél. Mert ugye nem gondolkodik. Meg nem is nő fel aztán hal meg vagy hervad el. Bár van, hogy a szél is eláll vagy a meleg időnek vége lesz.*
-Mondjuk ha vadállattá változnék azok nyersen eszik meg amit elkaptak. Én a sült húst jobban szeretem. Persze lehet állatként nem zavarna, hogy nyers.
*Ragadja ki ezt a kis részletet a másik gondolataiból. A következő megjegyzést a legtöbben főleg más papok megbocsájthatatlan sértésnek vennék, Zeekx viszont nem. Főleg Ari-tól nem hisz tudja, hogy a lány nem megbántani akarja őt.*
-Azt, én sem szeretném.
*Erősíti meg, hogy nem akarná "kinyírni" a lányt. Nem mintha sok esélye lenne ellene ha úgy alakulna. A következőkre viszont csak mosolyog.*
-A próféta akinek a tanításait követem, mikor megvilágosodott akkor látta át a természet tökéletes rendjét. Ezek után beszélt erről a két túlvilágról is. A mi világunk célja eldönteni ki hova jusson. Ami, a halál után olyan természetesen történik meg minthogy a folyó vize is tudja merre kell folynia. Ez a természet rendje. A bűnös lelkek túlvilágába úgy lehet eljutni, hogy önző vagy másokkal. Olyanokat teszel velük amiben nem lelik örömüket, sőt ártasz vele nekik. Ezért válsz a kínzások után te is kínzóvá, hogy ha ebben a világban nem tudtad vagy nem akartad, a másikban muszáj legyen érezned mit teszel másokkal. Persze ez csak a próféta tanításainak nagyon leegyszerűsített változata. És tényleg az után derül ki melyikünknek volt igaza ha meghaltunk. Ha nekem akkor jó lenne veled odaát is összefutni. Meglátogatnálak. Ha neked, akkor is jó lenne találkozni. Ha kipróbálod milyen viharnak lenni akkor kérdezd majd meg a fákat nem én vagyok-e az egyik mielőtt hajtogatod őket jó?
*Zeekx megjárja a pultot majd visszaindul a kért italokkal. Szerencsére az asztalnál Ari kisegíti őt és elveszi a sajátjait. Őszintén szólva a fiú se emlékszik, hogy korábban megköszönte-e a másik, de nem is tartja számon. Remélhetőleg a másik se, azt mennyi mindent köszönhet neki a kis pap. A lakhatás, a sörök, a sült húsok... Nem is számít az ilyesmi köztük. A kis pap is lehúzza az italát majd a lány is elkezd beszélni, hogy ő mivé változna szívesen. A másik egyértelműen ijesztőbb dolgok iránt érdeklődik. Vadászat és tűzokádás. A vihar ötlete pedig... Zeekx arra nem is élőlényként gondolt eddig. Csak, hogy úgy van. Mint a nap melege vagy a szél. Mert ugye nem gondolkodik. Meg nem is nő fel aztán hal meg vagy hervad el. Bár van, hogy a szél is eláll vagy a meleg időnek vége lesz.*
-Mondjuk ha vadállattá változnék azok nyersen eszik meg amit elkaptak. Én a sült húst jobban szeretem. Persze lehet állatként nem zavarna, hogy nyers.
*Ragadja ki ezt a kis részletet a másik gondolataiból. A következő megjegyzést a legtöbben főleg más papok megbocsájthatatlan sértésnek vennék, Zeekx viszont nem. Főleg Ari-tól nem hisz tudja, hogy a lány nem megbántani akarja őt.*
-Azt, én sem szeretném.
*Erősíti meg, hogy nem akarná "kinyírni" a lányt. Nem mintha sok esélye lenne ellene ha úgy alakulna. A következőkre viszont csak mosolyog.*
-A próféta akinek a tanításait követem, mikor megvilágosodott akkor látta át a természet tökéletes rendjét. Ezek után beszélt erről a két túlvilágról is. A mi világunk célja eldönteni ki hova jusson. Ami, a halál után olyan természetesen történik meg minthogy a folyó vize is tudja merre kell folynia. Ez a természet rendje. A bűnös lelkek túlvilágába úgy lehet eljutni, hogy önző vagy másokkal. Olyanokat teszel velük amiben nem lelik örömüket, sőt ártasz vele nekik. Ezért válsz a kínzások után te is kínzóvá, hogy ha ebben a világban nem tudtad vagy nem akartad, a másikban muszáj legyen érezned mit teszel másokkal. Persze ez csak a próféta tanításainak nagyon leegyszerűsített változata. És tényleg az után derül ki melyikünknek volt igaza ha meghaltunk. Ha nekem akkor jó lenne veled odaát is összefutni. Meglátogatnálak. Ha neked, akkor is jó lenne találkozni. Ha kipróbálod milyen viharnak lenni akkor kérdezd majd meg a fákat nem én vagyok-e az egyik mielőtt hajtogatod őket jó?
19096. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-19 22:13:38
Üzenet elküldve: 2024-08-19 22:13:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Merre tovább?//
*Ismét figyelmesen hallgatja Zeekxet és rá kell jönnie megint, hogy sokban hasonlítanak egymásra, mindannak ellenére, amiben különböznek.
Ő is szeret Vivrithari lenni, akár Zeekx Zeekx, mégis kipróbálna mást, persze csak, ha visszaváltozhatna azzá, aki volt. Most pedig ezekben a pillanatokban éppen azért nem változna át semmi mássá, mert éppen eljutott arra a szintre, hogy egyre jobban élvezi az alkohol áldásos hatásait, a nyelve viszont még nem akadozik, és gondolatai is inkább felélénkültek, nem pedig lelassultak, mondhatni ellustultak.
Ami azt illeti, akárcsak a kis pap, túl sok mindent is el tudna képzelni hirtelen, hogy mi mindent próbálna ki szívesen, ha lehetősége lenne rá, igaz mondjuk, hogy a növénnyé változás sohasem szerepelt az álmai között, és ahogyan belegondol nem is csodálkozik ezen, mivel növénynek lenni magával a teljesen védtelenséggel egyenlő, hiszen még a legvastagabb fa törzsét is ki lehet szorgalmas munkával vágni.
Persze a vonzó dolgok mellett azért ott vannak a Zeekxre jellemző hülyeségek is, amiket hirtelen nem tud hova tenni, de egyelőre nem teszi szóvá, ráér mindenre, ha a fiú meghozza a piát, amit ígért.
Amikor aztán nem sokkal később visszatér, megkönnyíti a dolgát annyival, hogy óvatosan elveszi tőle a neki hozott pálinkát és sört, nehogy akár csak egy cseppjük is kárba vesszen.*
- Köszi! *mondja, bár lehet már az előbb is megköszönte, mielőtt még megkapta volna. Kéretni mindenesetre nem kéreti magát, a pálinkát hamar eltünteti magában, utána pedig iszik rá néhány korty sört.*
- Én sem cserélném el magamat azt hiszem senki másra. *mondja is ki ezek után az első, korábbi gondolatát.* De pár dolgot azért szívesen kipróbálnék, de csak úgy változnék át valami mássá, ha visszaváltozhatnék utána. Mondjuk biztos jó lehet valamilyen nagy és félelmetes ragadozóként vadászni, vagy macskaként osonni tyúkokra lesve, meg tüzet okádni, de persze a repülés, igen, pont azért lennék madár, hogy kipróbáljam az milyen lehet. Kíváncsi lennék, hogyan nézhet ki odafentről a világ. De szívesen lennék vihar is, ami jó nagy esőt hoz, félelmetes, sárga villámokat szór, miközben az erdő legnagyobb fáit is könnyedén meghajlítja. *fantáziál tovább, ez utóbbi gondolatán pedig el is mosolyodik, mert biztos benne, hogy viharnak lenni nagyon szórakoztató lehet.*
- Viszont, a többi, amit mondtál, bocs, de szerintem nagy baromság. *rázza ezek után meg a fejét.* Persze, hogy melyikünk téved, csak akkor derülne ki, ha meghalnánk, de a ma estét nyilván nem azzal kéne töltenünk, hogy kinyírjuk egymást.
*Lehet nem volt a legjobb vicc, de legalább ő értékeli a saját humorát és elneveti magát rajta.*
- Nekem azt tanították, hogy halálunk után vagy szellemként élünk tovább, segítve egykori törzsünket, vagy új újjászületünk valamikor. Nem hiszem, hogy létezhet két külön túlvilág, egy a jóknak, meg egy a gonoszoknak, ahogy te mondtad. Itt sincs két ilyen, csak egy, mindenkinek akármilyen is. Meg különben is, ki dönti el, és mi alapján, hogy ki volt a jó, meg ki a gonosz? Hogy miért hagyja el valaki a világot, hogy újra éljen, jó kérdés, de szerintem nem kíváncsiság dolga ez, csak nem mindenki szeret csak úgy henyélni. *neveti el magát újra, de azért reméli, hogy Zeekx nem veszi magára nagyon a piszkálódását, ha már eddig jól alakult az este.* Miért pihenne mondjuk az, aki egész életében is jött és ment? Persze, ki tudja, ha tényleg annyira szép, lehet mégis jobb lenne maradni...
*Végül csak egy vállvonás lesz ebből. Kiderül majd, de reméli, hogy minél később. Egy darabig biztosan nem tervez kipurcanni, és van egy olyan érzése, hogy Zeekxnek sincsenek ilyen irányú tervei bármilyen idilli képet is festett arról a világról, ami a hite szerint rá vár majd, ha itteni élete egyszer véget ér.*
*Ismét figyelmesen hallgatja Zeekxet és rá kell jönnie megint, hogy sokban hasonlítanak egymásra, mindannak ellenére, amiben különböznek.
Ő is szeret Vivrithari lenni, akár Zeekx Zeekx, mégis kipróbálna mást, persze csak, ha visszaváltozhatna azzá, aki volt. Most pedig ezekben a pillanatokban éppen azért nem változna át semmi mássá, mert éppen eljutott arra a szintre, hogy egyre jobban élvezi az alkohol áldásos hatásait, a nyelve viszont még nem akadozik, és gondolatai is inkább felélénkültek, nem pedig lelassultak, mondhatni ellustultak.
Ami azt illeti, akárcsak a kis pap, túl sok mindent is el tudna képzelni hirtelen, hogy mi mindent próbálna ki szívesen, ha lehetősége lenne rá, igaz mondjuk, hogy a növénnyé változás sohasem szerepelt az álmai között, és ahogyan belegondol nem is csodálkozik ezen, mivel növénynek lenni magával a teljesen védtelenséggel egyenlő, hiszen még a legvastagabb fa törzsét is ki lehet szorgalmas munkával vágni.
Persze a vonzó dolgok mellett azért ott vannak a Zeekxre jellemző hülyeségek is, amiket hirtelen nem tud hova tenni, de egyelőre nem teszi szóvá, ráér mindenre, ha a fiú meghozza a piát, amit ígért.
Amikor aztán nem sokkal később visszatér, megkönnyíti a dolgát annyival, hogy óvatosan elveszi tőle a neki hozott pálinkát és sört, nehogy akár csak egy cseppjük is kárba vesszen.*
- Köszi! *mondja, bár lehet már az előbb is megköszönte, mielőtt még megkapta volna. Kéretni mindenesetre nem kéreti magát, a pálinkát hamar eltünteti magában, utána pedig iszik rá néhány korty sört.*
- Én sem cserélném el magamat azt hiszem senki másra. *mondja is ki ezek után az első, korábbi gondolatát.* De pár dolgot azért szívesen kipróbálnék, de csak úgy változnék át valami mássá, ha visszaváltozhatnék utána. Mondjuk biztos jó lehet valamilyen nagy és félelmetes ragadozóként vadászni, vagy macskaként osonni tyúkokra lesve, meg tüzet okádni, de persze a repülés, igen, pont azért lennék madár, hogy kipróbáljam az milyen lehet. Kíváncsi lennék, hogyan nézhet ki odafentről a világ. De szívesen lennék vihar is, ami jó nagy esőt hoz, félelmetes, sárga villámokat szór, miközben az erdő legnagyobb fáit is könnyedén meghajlítja. *fantáziál tovább, ez utóbbi gondolatán pedig el is mosolyodik, mert biztos benne, hogy viharnak lenni nagyon szórakoztató lehet.*
- Viszont, a többi, amit mondtál, bocs, de szerintem nagy baromság. *rázza ezek után meg a fejét.* Persze, hogy melyikünk téved, csak akkor derülne ki, ha meghalnánk, de a ma estét nyilván nem azzal kéne töltenünk, hogy kinyírjuk egymást.
*Lehet nem volt a legjobb vicc, de legalább ő értékeli a saját humorát és elneveti magát rajta.*
- Nekem azt tanították, hogy halálunk után vagy szellemként élünk tovább, segítve egykori törzsünket, vagy új újjászületünk valamikor. Nem hiszem, hogy létezhet két külön túlvilág, egy a jóknak, meg egy a gonoszoknak, ahogy te mondtad. Itt sincs két ilyen, csak egy, mindenkinek akármilyen is. Meg különben is, ki dönti el, és mi alapján, hogy ki volt a jó, meg ki a gonosz? Hogy miért hagyja el valaki a világot, hogy újra éljen, jó kérdés, de szerintem nem kíváncsiság dolga ez, csak nem mindenki szeret csak úgy henyélni. *neveti el magát újra, de azért reméli, hogy Zeekx nem veszi magára nagyon a piszkálódását, ha már eddig jól alakult az este.* Miért pihenne mondjuk az, aki egész életében is jött és ment? Persze, ki tudja, ha tényleg annyira szép, lehet mégis jobb lenne maradni...
*Végül csak egy vállvonás lesz ebből. Kiderül majd, de reméli, hogy minél később. Egy darabig biztosan nem tervez kipurcanni, és van egy olyan érzése, hogy Zeekxnek sincsenek ilyen irányú tervei bármilyen idilli képet is festett arról a világról, ami a hite szerint rá vár majd, ha itteni élete egyszer véget ér.*
19095. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-19 21:07:26
Üzenet elküldve: 2024-08-19 21:07:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Fogalma sincs róla, hogy Merlana-ban mi zajlik le. Nem tudja, hogy lassan becsületbeli üggyé válik számára ez a beszélgetés, és hogy talán már nem is beszélgetés ez, hanem párbaj, amelyet az egymásnak feleseléssel vívnak. Nem tudja, de valahol érzi ezt. Méghozzá abból, hogy a neki szánt apró szurkálódásokat nem akarja válasz nélkül hagyni, és még ha nem is az a célja, hogy felülkerekedjen "ellenfelén", semmiképp sem szeretné hagyni azt, hogy az érezze magán a diadal dicsfényét. Azaz, egyszerűen: élvezni kezdi, hogy épp úgy tud évődni ezzel a csinos, barna hajú, ápolt ujjú hölggyel, mintha csak a fonóban lenne egy falubeli lánnyal. Bár egy falubeli lányt sem látott még, aki ilyen szép lenne.
Szemöldökei között halvány árok tűnik fel, ahogy a nő szavaira koncentrál. A logika, amivel az levezeti a megállapításait, a maga módján lenyűgözi. Lényegében teljesen jó meglátásai vannak. Elismerőn csücsörít kicsit, és már épp megszólalna, amikor Merlana kérdez, és ezzel a kérdésével a nő sikeres vágást visz be - teljesen kizökkenti a gondolatai közül, és pár másodpercig értetlenül pislog előbb rá, aztán a pohárra. Tökéletes. Épp annyira betalált a kérdés, mint ha egy iszonyatosan ideges embertől azt kérdezné valaki, hogy "kérsz szenet?". Az is épp ugyanígy működik. Zavartan, halkan felnevet.*
- Ó..! Jó vagy, Merlana Naerice. Nagyon jó. *-letakarja jobb tenyerével a pohár száját, ezzel mintegy elrejtve azt.-* Nézzük, mennyire vannak közel a nyilaid.
*A kék szemeket keresi tekintetével, és amint sikerül összeakaszkodnia vele, újra megszólal.*
- Ha nemrég érkeztem, nálam van a holmim és nincs szállásom, tényleg egy fogadóba mennék. Tudom, hogy figyeltél, úgyhogy láttad azt is, amikor rendeltem. De mondd csak, láttad azt, hogy kaptam kulcsot is? *-finoman elmosolyodik-* Igen nagy butaság lenne csak ételt rendelnem, de szobát kikérni nem, nemde?
*Halkan hümment, lepislant az ujjaira.*
- Nem tudtam, hogy ennyire látszik a kezeimen, hogy azokból élek. De tényleg. Viszont miért jelentené ez azt, hogy nekem ez gond vagy nyűg? Miért jut eszedbe ilyen? *-fürkészőn újra Merlana arcára pislant, megpróbál a smink, az álarc mögé látni-* Miért, hacsak.. hacsak nem azért, mert neked talán az lenne.. vagy az is volt..?
*Picit hátrébb dől.*
- És a főzelék? Nem is undorító, ne gyalázd. Lehetne benne kicsit több babér, de nincs vele baj. Viszont nem tudhatod, hogy nem épp ez a kedvencem, vagy hogy.. nem mondjuk pár falat száraz kenyeret ettem legutóbb. Bár az tényleg sanyarú lenne, az igaz. *-fanyar mosoly ül az arcára. Ha a nő tudná..-* Mi maradt még? Ja igen, a bor.
*Elveszi a kezét a borospohárról, egy pillanatra az italra néz, majd a legártatlanabb mosolyával az arcán néz fel onnan.*
- Azt még egy olyan bugris is tudja, mint én, hogy addig nem ihat, amíg a vele ülő szép hölgy nem koccint vele. Ez is olyan.. illendőségi dolog, mint a tegezés.
*Na és ha valami, akkor ez a blöff. Egyszerűen csak ritkán iszik, amióta látta, hogy az ital mit művelt az apjával. Nem is igen kívánja a bort. De, ahogy az a tanács szólt: élni kell a lehetőségekkel. És ki tudja, milyen lehetőségeket ad, ha koccint és iszik Merlana-val?*
//A fülemüle//
*Fogalma sincs róla, hogy Merlana-ban mi zajlik le. Nem tudja, hogy lassan becsületbeli üggyé válik számára ez a beszélgetés, és hogy talán már nem is beszélgetés ez, hanem párbaj, amelyet az egymásnak feleseléssel vívnak. Nem tudja, de valahol érzi ezt. Méghozzá abból, hogy a neki szánt apró szurkálódásokat nem akarja válasz nélkül hagyni, és még ha nem is az a célja, hogy felülkerekedjen "ellenfelén", semmiképp sem szeretné hagyni azt, hogy az érezze magán a diadal dicsfényét. Azaz, egyszerűen: élvezni kezdi, hogy épp úgy tud évődni ezzel a csinos, barna hajú, ápolt ujjú hölggyel, mintha csak a fonóban lenne egy falubeli lánnyal. Bár egy falubeli lányt sem látott még, aki ilyen szép lenne.
Szemöldökei között halvány árok tűnik fel, ahogy a nő szavaira koncentrál. A logika, amivel az levezeti a megállapításait, a maga módján lenyűgözi. Lényegében teljesen jó meglátásai vannak. Elismerőn csücsörít kicsit, és már épp megszólalna, amikor Merlana kérdez, és ezzel a kérdésével a nő sikeres vágást visz be - teljesen kizökkenti a gondolatai közül, és pár másodpercig értetlenül pislog előbb rá, aztán a pohárra. Tökéletes. Épp annyira betalált a kérdés, mint ha egy iszonyatosan ideges embertől azt kérdezné valaki, hogy "kérsz szenet?". Az is épp ugyanígy működik. Zavartan, halkan felnevet.*
- Ó..! Jó vagy, Merlana Naerice. Nagyon jó. *-letakarja jobb tenyerével a pohár száját, ezzel mintegy elrejtve azt.-* Nézzük, mennyire vannak közel a nyilaid.
*A kék szemeket keresi tekintetével, és amint sikerül összeakaszkodnia vele, újra megszólal.*
- Ha nemrég érkeztem, nálam van a holmim és nincs szállásom, tényleg egy fogadóba mennék. Tudom, hogy figyeltél, úgyhogy láttad azt is, amikor rendeltem. De mondd csak, láttad azt, hogy kaptam kulcsot is? *-finoman elmosolyodik-* Igen nagy butaság lenne csak ételt rendelnem, de szobát kikérni nem, nemde?
*Halkan hümment, lepislant az ujjaira.*
- Nem tudtam, hogy ennyire látszik a kezeimen, hogy azokból élek. De tényleg. Viszont miért jelentené ez azt, hogy nekem ez gond vagy nyűg? Miért jut eszedbe ilyen? *-fürkészőn újra Merlana arcára pislant, megpróbál a smink, az álarc mögé látni-* Miért, hacsak.. hacsak nem azért, mert neked talán az lenne.. vagy az is volt..?
*Picit hátrébb dől.*
- És a főzelék? Nem is undorító, ne gyalázd. Lehetne benne kicsit több babér, de nincs vele baj. Viszont nem tudhatod, hogy nem épp ez a kedvencem, vagy hogy.. nem mondjuk pár falat száraz kenyeret ettem legutóbb. Bár az tényleg sanyarú lenne, az igaz. *-fanyar mosoly ül az arcára. Ha a nő tudná..-* Mi maradt még? Ja igen, a bor.
*Elveszi a kezét a borospohárról, egy pillanatra az italra néz, majd a legártatlanabb mosolyával az arcán néz fel onnan.*
- Azt még egy olyan bugris is tudja, mint én, hogy addig nem ihat, amíg a vele ülő szép hölgy nem koccint vele. Ez is olyan.. illendőségi dolog, mint a tegezés.
*Na és ha valami, akkor ez a blöff. Egyszerűen csak ritkán iszik, amióta látta, hogy az ital mit művelt az apjával. Nem is igen kívánja a bort. De, ahogy az a tanács szólt: élni kell a lehetőségekkel. És ki tudja, milyen lehetőségeket ad, ha koccint és iszik Merlana-val?*
19094. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-19 19:02:13
Üzenet elküldve: 2024-08-19 19:02:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Muszáj összeszednie magát. Nem hagyhatja, hogy ez az együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alak felülkerekedjen rajta. Az egyszerűen szánalmas volna. Ő már nem egy kihajított, az utcán ténfergő, koszos, mocskos kis csitri, aki gyerekként volt. Nem is egy rácsok mögött sínylődő börtöntöltelék, aki igazából nem is csinált semmi rosszat, csak túlélt egy zord vilgában. Ő egy… egy díva, egy igazi nő, grófnő… szeretne lenni, de azért attól még nagyon messze van. Azonban eljátszhatja, hogy az.
Oké, jó, akkor most egyenes tartás, állakat fel, határozott tekintet, és úgy kell tenni, mintha semmi nem történt volna. Csak egy csatát nyert meg ez a szerencsétlen, a háborút bizony nem fogja.
Tökéletes ötletnek tűnik újra átvenni az uralmat azzal, hogy olyan fogadásokat említ, melyeknek a babfőzelék király még a közelébe sem juthat majd soha.
Amíg ő azzal van összefoglalva, hogy összekanalazza magát a padlóról, addig asztaltársasága újra szóra nyitja a száját. Illetve hümmög egy sort előtte, de aztán beszél.*
- Emlékszem, persze. ~Ez meg mégis milyen kérdés?~ *Hát hogy a fenébe ne emlékezne arra, amit pár perccel ezelőtt mondott? Mondjuk pont úgy, ahogy azt is elfelejtette, hogy ő már korábban letegezte Alaver-t, minthogy ő számonkérte volna rajta ugyanezt. Ilyen amatőr hibát véteni… Az már egyszer biztos, hogy napokig fogja ostorozni magát emiatt, de nem most. Most már figyelnie kell minden szóra, minden apró rezdülésre. Tökéletességre van szükség kívül-belül.*
- Úgy *erősíti is meg a jól elismételt szavait.* Nálad van a zsákod, szóval még nem találtál szállást, ezért gondolom, hogy nem rég érkeztél. A kezeiden a bőr érdes, kemény, kétkezi munkáról árulkodik. Ahogy azt az undorító főzeléket eszed, olyan, mintha életed legfinomabb fogását fogyasztanád éppen. Ez mind elég bizonyíték arra, hogy sanyarú múltadra következtethessek. Mi az, mégis csak igazam volna?
*Szinte biztosra veszi, hogy a tagadással csak blöffölt a férfi, hogy szórakozzon vele. Ekkorát nem szokott tévedni.
Ami még mindig szúrja a szemét, az a teli borospohár, és most már nem is tudja szó nélkül hagyni, hogy valamilyen érthetetlen oknál fogva az aranyszín nedű még mindig nem fogy.*
- Mondd csak, miért nem kóstolod meg végre a bort? *Szándékosan ugyanúgy kezdi a mondatot, ahogy az előbb Alaver is tette. Szeret tükröt mutatni másoknak.*
//A fülemüle//
*Muszáj összeszednie magát. Nem hagyhatja, hogy ez az együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alak felülkerekedjen rajta. Az egyszerűen szánalmas volna. Ő már nem egy kihajított, az utcán ténfergő, koszos, mocskos kis csitri, aki gyerekként volt. Nem is egy rácsok mögött sínylődő börtöntöltelék, aki igazából nem is csinált semmi rosszat, csak túlélt egy zord vilgában. Ő egy… egy díva, egy igazi nő, grófnő… szeretne lenni, de azért attól még nagyon messze van. Azonban eljátszhatja, hogy az.
Oké, jó, akkor most egyenes tartás, állakat fel, határozott tekintet, és úgy kell tenni, mintha semmi nem történt volna. Csak egy csatát nyert meg ez a szerencsétlen, a háborút bizony nem fogja.
Tökéletes ötletnek tűnik újra átvenni az uralmat azzal, hogy olyan fogadásokat említ, melyeknek a babfőzelék király még a közelébe sem juthat majd soha.
Amíg ő azzal van összefoglalva, hogy összekanalazza magát a padlóról, addig asztaltársasága újra szóra nyitja a száját. Illetve hümmög egy sort előtte, de aztán beszél.*
- Emlékszem, persze. ~Ez meg mégis milyen kérdés?~ *Hát hogy a fenébe ne emlékezne arra, amit pár perccel ezelőtt mondott? Mondjuk pont úgy, ahogy azt is elfelejtette, hogy ő már korábban letegezte Alaver-t, minthogy ő számonkérte volna rajta ugyanezt. Ilyen amatőr hibát véteni… Az már egyszer biztos, hogy napokig fogja ostorozni magát emiatt, de nem most. Most már figyelnie kell minden szóra, minden apró rezdülésre. Tökéletességre van szükség kívül-belül.*
- Úgy *erősíti is meg a jól elismételt szavait.* Nálad van a zsákod, szóval még nem találtál szállást, ezért gondolom, hogy nem rég érkeztél. A kezeiden a bőr érdes, kemény, kétkezi munkáról árulkodik. Ahogy azt az undorító főzeléket eszed, olyan, mintha életed legfinomabb fogását fogyasztanád éppen. Ez mind elég bizonyíték arra, hogy sanyarú múltadra következtethessek. Mi az, mégis csak igazam volna?
*Szinte biztosra veszi, hogy a tagadással csak blöffölt a férfi, hogy szórakozzon vele. Ekkorát nem szokott tévedni.
Ami még mindig szúrja a szemét, az a teli borospohár, és most már nem is tudja szó nélkül hagyni, hogy valamilyen érthetetlen oknál fogva az aranyszín nedű még mindig nem fogy.*
- Mondd csak, miért nem kóstolod meg végre a bort? *Szándékosan ugyanúgy kezdi a mondatot, ahogy az előbb Alaver is tette. Szeret tükröt mutatni másoknak.*
19093. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-19 14:18:55
Üzenet elküldve: 2024-08-19 14:18:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Nem ez az első alkalom, amikor kevesebbnek nézik, mint ami. Amikor megérkezett a városba, napjában többször is előfordult ez. Eleinte ez nagyon zavarta, és hol kétségbeesetten, hol dühösen próbálta ennek az ellenkezőjét bizonyítani. Olyan is volt, hogy ökölbe szorított kezével próbálta letörölni mások lebbiggyesztett, gúnyos mosolyát. Kellett neki pár hat, amíg rájött, hogy ez a mások irányából felé áradó lenézés nem is mindig rossz. Hiszen mit lehet egy ilyen együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alakból kinézni? Nem sokat, ugye? Ezt aztán tudatosan használni kezdte, így elrejtve az apró lopásokat és hasonló dolgokat. Maszkot készített belőle. Annyira jó maszkot, hogy sokszor maga is elhitte ezt.
Nem tudja, hogy Merlana megszégyenítőnek érzi a szavait, hiszen nem áll szándékában ezt éreztetni vele. Csak a félszeg hangot hallja, és a zavart elfordulást látja. A nő vörösre váltó arca meglepi és el is némítja kicsit. Még mindig talány számára a nő jelenléte. És a nőnek, a szép sminkjével és csinos ruhájával nem is akármilyen jelenléte, kisugárzása van.
Nem sokáig kell megint csöndben ülnie, Merlana csudaszép kék tekintete visszafordul rá. Még talán a vállát is máshogy tartja, ahogy büszkén válaszol neki. És ahogy az ő szavai bökik meg a nőt, most Merlana szúr vissza. Fogadások.. no igen. A maga részéről a fogadókat még talán ismeri, de a fogadások nem azok a helyek, ahol az ő fajtáját szívesen látnák.*
- Hmh. *-most ő rejti el zavarában elvörösödő arcát a pohár mögött. Kancsal-fél tekintetét a kék szemek helyett a borra szegezi. Eszébe jut, hogy egyszer talán tényleg szívesen meghallgatna egy dalt a nőtől. Legalább addig sem próbálgatná a karmait. Eszébe jut valami, felpislant.*
- Na jó. *-szabad kezével eltolja maga elől a főzelékes tányért, annak helyére teszi le a bort, amit még mindig nem kóstolt meg. Közelebb csusszan a széken Merlana-hoz, apró mozdulatot tesz ujjaival, mintha csak a nőt invitálná.-* Emlékszel még arra, amit mondtál?
*Kissé oldalra biccenti a fejét, kíváncsian fúrja tekintetét a nőébe.*
- Nemrég érkeztem, kemény a múltam, sokszor voltam padlón..? Így? *-aprót biccent, megerősítést várva-* Mondd csak, miből látod ezt?
//A fülemüle//
*Nem ez az első alkalom, amikor kevesebbnek nézik, mint ami. Amikor megérkezett a városba, napjában többször is előfordult ez. Eleinte ez nagyon zavarta, és hol kétségbeesetten, hol dühösen próbálta ennek az ellenkezőjét bizonyítani. Olyan is volt, hogy ökölbe szorított kezével próbálta letörölni mások lebbiggyesztett, gúnyos mosolyát. Kellett neki pár hat, amíg rájött, hogy ez a mások irányából felé áradó lenézés nem is mindig rossz. Hiszen mit lehet egy ilyen együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alakból kinézni? Nem sokat, ugye? Ezt aztán tudatosan használni kezdte, így elrejtve az apró lopásokat és hasonló dolgokat. Maszkot készített belőle. Annyira jó maszkot, hogy sokszor maga is elhitte ezt.
Nem tudja, hogy Merlana megszégyenítőnek érzi a szavait, hiszen nem áll szándékában ezt éreztetni vele. Csak a félszeg hangot hallja, és a zavart elfordulást látja. A nő vörösre váltó arca meglepi és el is némítja kicsit. Még mindig talány számára a nő jelenléte. És a nőnek, a szép sminkjével és csinos ruhájával nem is akármilyen jelenléte, kisugárzása van.
Nem sokáig kell megint csöndben ülnie, Merlana csudaszép kék tekintete visszafordul rá. Még talán a vállát is máshogy tartja, ahogy büszkén válaszol neki. És ahogy az ő szavai bökik meg a nőt, most Merlana szúr vissza. Fogadások.. no igen. A maga részéről a fogadókat még talán ismeri, de a fogadások nem azok a helyek, ahol az ő fajtáját szívesen látnák.*
- Hmh. *-most ő rejti el zavarában elvörösödő arcát a pohár mögött. Kancsal-fél tekintetét a kék szemek helyett a borra szegezi. Eszébe jut, hogy egyszer talán tényleg szívesen meghallgatna egy dalt a nőtől. Legalább addig sem próbálgatná a karmait. Eszébe jut valami, felpislant.*
- Na jó. *-szabad kezével eltolja maga elől a főzelékes tányért, annak helyére teszi le a bort, amit még mindig nem kóstolt meg. Közelebb csusszan a széken Merlana-hoz, apró mozdulatot tesz ujjaival, mintha csak a nőt invitálná.-* Emlékszel még arra, amit mondtál?
*Kissé oldalra biccenti a fejét, kíváncsian fúrja tekintetét a nőébe.*
- Nemrég érkeztem, kemény a múltam, sokszor voltam padlón..? Így? *-aprót biccent, megerősítést várva-* Mondd csak, miből látod ezt?
19092. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:40:50
Üzenet elküldve: 2024-08-19 12:40:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Ritka kellemetlen, mikor az ember a saját játékába bukik bele. Ez akkor fordulhat elő, mikor nem veszi komolyan az ellenfelét. Könnyű prédára számított. Mégis milyen lehet egy ilyen együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alak? Hát buta, mint a tök.
Nos, pont ez az oka annak, hogy nem koncentrált eléggé, nem gondolta át alaposan minden mondatát, mert arra számított, hogy bármit is csinál, övé a győzelem. Egy áldás, hogy annyira kiismerte már az emberek viselkedését, hogy majdnem olyan, mintha a fejükbe látna, de jól látszik, hogy egyszerre átok is. Mikor valaki nem pont olyan, mint azt az előítéletek sugallják, akkor máshogy kellene játszani ellenük, de ahhoz előbb ki kell deríteni, hogy mások. Nem volt elég óvatos, elszúrta. Jó lecke lesz ez a jövőre nézve.*
- Igen…? *Az eddigi határozottság helyett most félszegen kérdez vissza a feltett kérdésre. Ez a reakció már egy kicsit az álarc mögül, az igazi Merlana felől érkezik.
Aztán próbálja visszavenni az irányítást, menteni a menthetőt, de ez a… bugris a bolondját járatja vele. A saját fegyverét fordítja ellene és szégyeníti meg gyakorlatilag néhány jól irányzott mondattal.*
- Hümpf. *Az arca talán most vörösebbé válik, mint a rúzsa, hirtelen félrekapja a tekintetét is, hogy ne kelljen szégyenkezve azokba a kancsal szemekbe néznie.
Végül, miután rendezte vonásait, mégis visszanéz a másikra. Ha már ennyi mindent elrontott, azt nem hagyhatja, hogy látszódjon is rajta, hogy legyőzték. Úgyhogy emelt fővel állja a másik tekintetét, s közben hallgatja az ő bemutatkozását.
Kékjei ezt követően a borospohárra vándorolnak, ami végre helyet kap a férfi ujjai között. Merlana várja, hogy Alaver, akinek most már a nevét is tudja, már ha ez az igazi neve megkóstolja végre, de nem, azért sem iszik belőle. Valamiért most ez is idegesíti. Miért? Nem tudja, de rettentően idegesíti.*
- Igen, így van *válaszol a kérdésre.* Egészen kicsi korom óta szeretek énekelni. A verset azért kaptad, hogy el is gondolkozz rajta. Egyébként igen, itt Arthenior-ban több helyen is fel szoktam lépni, bármelyik fogadóban, kisebb fogadásokon is hallhattál már.
*Azzal meg ő van tisztában, hogy az utóbbiakra valószínűleg egy Alaver-hez hasonló alak nem jár, azt pedig nem fogja elmondani, hogy akár az utcán is láthatta már énekelni, mert azt meg kezdi megalázónak tartani. Ő már sokkal több egy egyszerű, utcai zenésznél.*
//A fülemüle//
*Ritka kellemetlen, mikor az ember a saját játékába bukik bele. Ez akkor fordulhat elő, mikor nem veszi komolyan az ellenfelét. Könnyű prédára számított. Mégis milyen lehet egy ilyen együgyűnek tűnő, kancsal, babfőzeléket zabáló alak? Hát buta, mint a tök.
Nos, pont ez az oka annak, hogy nem koncentrált eléggé, nem gondolta át alaposan minden mondatát, mert arra számított, hogy bármit is csinál, övé a győzelem. Egy áldás, hogy annyira kiismerte már az emberek viselkedését, hogy majdnem olyan, mintha a fejükbe látna, de jól látszik, hogy egyszerre átok is. Mikor valaki nem pont olyan, mint azt az előítéletek sugallják, akkor máshogy kellene játszani ellenük, de ahhoz előbb ki kell deríteni, hogy mások. Nem volt elég óvatos, elszúrta. Jó lecke lesz ez a jövőre nézve.*
- Igen…? *Az eddigi határozottság helyett most félszegen kérdez vissza a feltett kérdésre. Ez a reakció már egy kicsit az álarc mögül, az igazi Merlana felől érkezik.
Aztán próbálja visszavenni az irányítást, menteni a menthetőt, de ez a… bugris a bolondját járatja vele. A saját fegyverét fordítja ellene és szégyeníti meg gyakorlatilag néhány jól irányzott mondattal.*
- Hümpf. *Az arca talán most vörösebbé válik, mint a rúzsa, hirtelen félrekapja a tekintetét is, hogy ne kelljen szégyenkezve azokba a kancsal szemekbe néznie.
Végül, miután rendezte vonásait, mégis visszanéz a másikra. Ha már ennyi mindent elrontott, azt nem hagyhatja, hogy látszódjon is rajta, hogy legyőzték. Úgyhogy emelt fővel állja a másik tekintetét, s közben hallgatja az ő bemutatkozását.
Kékjei ezt követően a borospohárra vándorolnak, ami végre helyet kap a férfi ujjai között. Merlana várja, hogy Alaver, akinek most már a nevét is tudja, már ha ez az igazi neve megkóstolja végre, de nem, azért sem iszik belőle. Valamiért most ez is idegesíti. Miért? Nem tudja, de rettentően idegesíti.*
- Igen, így van *válaszol a kérdésre.* Egészen kicsi korom óta szeretek énekelni. A verset azért kaptad, hogy el is gondolkozz rajta. Egyébként igen, itt Arthenior-ban több helyen is fel szoktam lépni, bármelyik fogadóban, kisebb fogadásokon is hallhattál már.
*Azzal meg ő van tisztában, hogy az utóbbiakra valószínűleg egy Alaver-hez hasonló alak nem jár, azt pedig nem fogja elmondani, hogy akár az utcán is láthatta már énekelni, mert azt meg kezdi megalázónak tartani. Ő már sokkal több egy egyszerű, utcai zenésznél.*
19091. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 23:09:57
Üzenet elküldve: 2024-08-18 23:09:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Van, akinek ahhoz van ösztönös tehetsége, hogy hogyan csavarjon valakit az ujja köré, és van, aki ösztönösen képtelen arra, hogy felfogja, ha valaki ezzel próbálkozik. Nem azért, mert annyira egyszerű szellem lenne, hanem azért, mert egyszerűen eszébe sem jut, hogy bárki ilyennel próbálkozzon nála. Hiszen ő se nem gazdag, se nem híres, még csak nem is nevezhető kifejezetten jóvágásúnak. Éppen ezért történik az, hogy bár a nőt kifejezetten vonzónak találja -mert vaknak azért nem vak-, az a fajta bűbáj vagy háló, amit az kivetni szándékozik rá, nem ér célt. Hiszen nem is gondolná, hogy az ilyennel próbálkozik.
Viszont mivel maga is eltöltött pár hónapot az utcán, még ha nem is éveket, látott már pár dolgot. Látta, hogy hogyan dolgoznak a szélhámosok, a jósok, a kártyavetők, és legyünk őszinték, maga is megpróbált hasonló trükköket. Neki ezek persze sosem mentek. De a tény, hogy a nő arcára egy pillanat erejéig a zavar vált helyet, bizonyítja, hogy igaza volt. Nahát.. attól, hogy valaki bugris, még nem kell teljesen butának lennie. Talán nem tud szépen beszélni a nemeskisasszonyok előtt, és gondban van akkor, amikor olyan valakivel válthat pár szót, aki az illendőség határain túl is érdekelné.. de a magához való esze megvan azért.*
- Nem blöffölök. *-rázza meg finoman a fejét-* Persze, ezt nem tudom bizonyítani túl könnyen. Vagy szeretnéd, hogy megpróbáljam?
*Újra az az apró, komisz mosoly. A tegeződéssel kapcsolatos feddésre a mosolya szélesebb lesz.*
- Egyébként.. várj csak. Hm. *-elgondolkozva megérinti ajkait-* Nem tudnám szóról szóra felidézni, hogy miket mondtál nekem. De abban biztos vagyok, Merlana Naerice, hogy az előbb legalább tucatnyiszor letegeztél engem. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy köszönöm az.. illendő.. közvetlenségre.. feljogosítást.
*Attól, hogy ki tudja nyitni a száját, a csűrt-csavart szavak azért nem jönnek annyira könnyen.*
- Én pedig Alaver Raanus vagyok. Hm... *-elgondolkozva nézi Merlana ajkait. Mit tudna mondani végül is, mi most ő? Azt leszámítva, hogy egyszerű kétkezi munkás. Egy szó jut az eszébe, amit a Piacon hallott korábban. Nem ismeri pontosan a jelentését, de az biztos, hogy szebb, mint némely megtiltott szavak.-* ...intéző. Enyém a.. megtiszteltetés.
*Most rajta a sor, hogy néha töredezetté váló szavai felett érzett zavarát elrejtse. Felemeli a borospoharat, de nem kortyol bele. Inkább kissé beleszagol. Orrát kitölti az őszi almák illata, meglepetten pislant a folyadékra. Nahát, mégsem csak vakítás, hogy ez a jobbik bor! Otthon ők is csináltak hasonlót, így nagyon jól tudja, hogy az őszi almák sokkal édesebbek, és emiatt finomabb belőlük az ital is.*
- Szóval bárd, énekes, leendő színésznő? *-pislant a pohár felett a nőre-* Ez megmagyarázza az apró verset. Igazán szép volt, amúgy. Nagyon.. elgondolkodtató.
*Szavai most teljesen őszinték, nincs nyoma kajánságnak vagy gúnynak.*
- Hol szoktál zenélni? Hallhattalak már valahol? *-kérdezi, pedig valójában tökéletesen tisztában van azzal, hogy sehol sem hallotta Merlana-t énekelni. Arra emlékezne. De emellett kíváncsi arra is, hogy tulajdonképpen minek köszönheti a bárd, énekes, leendő színésznő figyelmét - pont ő.*
//A fülemüle//
*Van, akinek ahhoz van ösztönös tehetsége, hogy hogyan csavarjon valakit az ujja köré, és van, aki ösztönösen képtelen arra, hogy felfogja, ha valaki ezzel próbálkozik. Nem azért, mert annyira egyszerű szellem lenne, hanem azért, mert egyszerűen eszébe sem jut, hogy bárki ilyennel próbálkozzon nála. Hiszen ő se nem gazdag, se nem híres, még csak nem is nevezhető kifejezetten jóvágásúnak. Éppen ezért történik az, hogy bár a nőt kifejezetten vonzónak találja -mert vaknak azért nem vak-, az a fajta bűbáj vagy háló, amit az kivetni szándékozik rá, nem ér célt. Hiszen nem is gondolná, hogy az ilyennel próbálkozik.
Viszont mivel maga is eltöltött pár hónapot az utcán, még ha nem is éveket, látott már pár dolgot. Látta, hogy hogyan dolgoznak a szélhámosok, a jósok, a kártyavetők, és legyünk őszinték, maga is megpróbált hasonló trükköket. Neki ezek persze sosem mentek. De a tény, hogy a nő arcára egy pillanat erejéig a zavar vált helyet, bizonyítja, hogy igaza volt. Nahát.. attól, hogy valaki bugris, még nem kell teljesen butának lennie. Talán nem tud szépen beszélni a nemeskisasszonyok előtt, és gondban van akkor, amikor olyan valakivel válthat pár szót, aki az illendőség határain túl is érdekelné.. de a magához való esze megvan azért.*
- Nem blöffölök. *-rázza meg finoman a fejét-* Persze, ezt nem tudom bizonyítani túl könnyen. Vagy szeretnéd, hogy megpróbáljam?
*Újra az az apró, komisz mosoly. A tegeződéssel kapcsolatos feddésre a mosolya szélesebb lesz.*
- Egyébként.. várj csak. Hm. *-elgondolkozva megérinti ajkait-* Nem tudnám szóról szóra felidézni, hogy miket mondtál nekem. De abban biztos vagyok, Merlana Naerice, hogy az előbb legalább tucatnyiszor letegeztél engem. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy köszönöm az.. illendő.. közvetlenségre.. feljogosítást.
*Attól, hogy ki tudja nyitni a száját, a csűrt-csavart szavak azért nem jönnek annyira könnyen.*
- Én pedig Alaver Raanus vagyok. Hm... *-elgondolkozva nézi Merlana ajkait. Mit tudna mondani végül is, mi most ő? Azt leszámítva, hogy egyszerű kétkezi munkás. Egy szó jut az eszébe, amit a Piacon hallott korábban. Nem ismeri pontosan a jelentését, de az biztos, hogy szebb, mint némely megtiltott szavak.-* ...intéző. Enyém a.. megtiszteltetés.
*Most rajta a sor, hogy néha töredezetté váló szavai felett érzett zavarát elrejtse. Felemeli a borospoharat, de nem kortyol bele. Inkább kissé beleszagol. Orrát kitölti az őszi almák illata, meglepetten pislant a folyadékra. Nahát, mégsem csak vakítás, hogy ez a jobbik bor! Otthon ők is csináltak hasonlót, így nagyon jól tudja, hogy az őszi almák sokkal édesebbek, és emiatt finomabb belőlük az ital is.*
- Szóval bárd, énekes, leendő színésznő? *-pislant a pohár felett a nőre-* Ez megmagyarázza az apró verset. Igazán szép volt, amúgy. Nagyon.. elgondolkodtató.
*Szavai most teljesen őszinték, nincs nyoma kajánságnak vagy gúnynak.*
- Hol szoktál zenélni? Hallhattalak már valahol? *-kérdezi, pedig valójában tökéletesen tisztában van azzal, hogy sehol sem hallotta Merlana-t énekelni. Arra emlékezne. De emellett kíváncsi arra is, hogy tulajdonképpen minek köszönheti a bárd, énekes, leendő színésznő figyelmét - pont ő.*
19090. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 22:00:23
Üzenet elküldve: 2024-08-18 22:00:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Úgy csinál mindent, ahogy azt a könyvek is tanítják, de nem bemagolta ám, hogy mi mi után következik, ha az ujjai köré akar csavarni valakit. Ösztönös természetességgel képes rá. Ezen tehetségének köszönheti azt, hogy kislányként is képes volt túlélni, miután a szülei kidobták arra hivatkozva, hogy nem tudják eltartani. Mindez már több, mint nyolc esztendeje történt, bár már inkább kilenc. Hiába nem is olyan régóta kezdődik kettessel az életkorát jelentő szám, sok mindent megélt már. Volt fent is, lent is.
Boldog gyermekkora volt egészen addig, míg nem szembesült azzal, hogy a szülei nem akarják őt többé. Élt az utcán, lopott, csalt, hazudott, hogy túlélhessen, ült rácsok mögött, és most itt van. Ugyanúgy itt van, ahogy a férfi is itt van. Igaz, ő már szép ruhában, kirúzsozva ülhet itt, mert már elindult egy úton. Egy olyan úton, aminek sejtései szerint a másik még csak az elején jár.
Önelégült, visszafogott mosoly ül ki az arcára, mikor a szavai hallatán amaz hangos csodálkozásba kezd. Ezek szerint beletrafált a lényegbe. Mondjuk nem is volt efelől semmi kétsége. Gondolja ő. Még megerősítést is kap, hogy igaza van.
Már épp nyitná a száját egy diadalittas „tudom”-ra, mikor a férfi folytatja, s hidegzuhanyként borítja rá a tényt, hogy állítása szerint az előző mondatokkal csak az orránál fogva vezette, és valójában hatalmasat tévedett a személyével kapcsolatban.*
- Tessék? *Azt még nagyon nem tudja jól kezelni, ha kizökkentik a játékából. Meglepettség és tanácstalanság ül ki az arcára, amit kényszeresen igyekszik eltüntetni.*
- Khm. Blöffölsz *válaszolja mesterkélt magabiztossággal.* Egyébként nem tudtam, hogy tegeződünk. Én úgy tudom, az illem azt mondja, ezt a hölgynek kell felajánlania, de ha az egyik fél már megtette, az feljogosítja a másikat is a közvetlenségre. Szóval, ha már így belelendültünk, és megengeded, akkor bemutatkoznék. Merlana Naerice. Bárd, énekes, leendő színésznő. Örvendek!
*Az egész illemről szóló magántanóra és a bemutatkozás most csupán ürügyként szolgál arra, hogy a lány rendezhesse a vonásait. Nem számított arra, hogy egy férfi, aki babfőzeléket töm magába egy fogadóban képes lesz megakasztani az egyébként pompásan megírt színdarabot, melynek ő a főszerepébe képzeli magát.*
//A fülemüle//
*Úgy csinál mindent, ahogy azt a könyvek is tanítják, de nem bemagolta ám, hogy mi mi után következik, ha az ujjai köré akar csavarni valakit. Ösztönös természetességgel képes rá. Ezen tehetségének köszönheti azt, hogy kislányként is képes volt túlélni, miután a szülei kidobták arra hivatkozva, hogy nem tudják eltartani. Mindez már több, mint nyolc esztendeje történt, bár már inkább kilenc. Hiába nem is olyan régóta kezdődik kettessel az életkorát jelentő szám, sok mindent megélt már. Volt fent is, lent is.
Boldog gyermekkora volt egészen addig, míg nem szembesült azzal, hogy a szülei nem akarják őt többé. Élt az utcán, lopott, csalt, hazudott, hogy túlélhessen, ült rácsok mögött, és most itt van. Ugyanúgy itt van, ahogy a férfi is itt van. Igaz, ő már szép ruhában, kirúzsozva ülhet itt, mert már elindult egy úton. Egy olyan úton, aminek sejtései szerint a másik még csak az elején jár.
Önelégült, visszafogott mosoly ül ki az arcára, mikor a szavai hallatán amaz hangos csodálkozásba kezd. Ezek szerint beletrafált a lényegbe. Mondjuk nem is volt efelől semmi kétsége. Gondolja ő. Még megerősítést is kap, hogy igaza van.
Már épp nyitná a száját egy diadalittas „tudom”-ra, mikor a férfi folytatja, s hidegzuhanyként borítja rá a tényt, hogy állítása szerint az előző mondatokkal csak az orránál fogva vezette, és valójában hatalmasat tévedett a személyével kapcsolatban.*
- Tessék? *Azt még nagyon nem tudja jól kezelni, ha kizökkentik a játékából. Meglepettség és tanácstalanság ül ki az arcára, amit kényszeresen igyekszik eltüntetni.*
- Khm. Blöffölsz *válaszolja mesterkélt magabiztossággal.* Egyébként nem tudtam, hogy tegeződünk. Én úgy tudom, az illem azt mondja, ezt a hölgynek kell felajánlania, de ha az egyik fél már megtette, az feljogosítja a másikat is a közvetlenségre. Szóval, ha már így belelendültünk, és megengeded, akkor bemutatkoznék. Merlana Naerice. Bárd, énekes, leendő színésznő. Örvendek!
*Az egész illemről szóló magántanóra és a bemutatkozás most csupán ürügyként szolgál arra, hogy a lány rendezhesse a vonásait. Nem számított arra, hogy egy férfi, aki babfőzeléket töm magába egy fogadóban képes lesz megakasztani az egyébként pompásan megírt színdarabot, melynek ő a főszerepébe képzeli magát.*
19089. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 17:06:07
Üzenet elküldve: 2024-08-18 17:06:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Ahhoz, hogy az élet ne legyen unalmas, tényleg kell a játék. Hogy ki milyen játékot űz, az az adott emberen múlik. És az is változó, hogy mi a célja vele. Neki például most az volt az játéka, hogy a fogadóban ülőket figyelte, mintha csak azt tervezte volna, hogy hogyan zsebelje ki őket. Hogy ezt valóban meg is tette volna? Nem, ma legalábbis nem. De játéknak jó.
Hogy mi a nő játéka, arról még fogalma sincs. Mégpedig azért, mert a nő egyszerűen nem foglalkozik vele. Ha már felhívták rá a figyelmét, megcsodálja a nő haját-mi másért simogatná?-, addig is telik az idő.
Talán.. túl sok is.
Mosolya halvánnyá szelídül a megnyúló várakozásban, leereszti kanalát, szemöldöke a poharat kocogtató köröm ritmusára húzódik egyre feljebb. Amikor aztán végül, érzése szerint másfél hat múlva a nő megszólal, először nem is tudja hova tenni a szavait. Az ugyanis rébuszban szólal meg, mint valami jós vagy bölcs. Szerencsére a szavak nem teljesen zavarosak, így ki tudja hámozni az értelmük, de biztos benne, hogy amíg eddig eljut, arcán az értetlenség az úr.*
- Hmm.. *-kezdené véleményét megosztani, ám a vörösre festett ajkak újra megnyílnak. És ekkor neki is a helyére kerül a kirakós egy darabja.
Arcára meglepett kifejezés ül, mosolya csodálkozóvá válik. Oda se figyelve teszi a kanalát a tányérba, tekintete a másik szemeit keresi, tenyereit úgy simítja az asztal lapjára, mintha csak félúton állta volna meg, hogy ne fogja meg azokat az ápolt ujjakat.*
- Nahát...! *-leheli ámulattal teli hangon-* Honnan... hogyan..?!
*Hitetlen mozdulattal túr hajába, kissé megrázza a fejét.*
- Hiszen teljesen igazad van, *-mondja-* legalábbis egy dologban.
*Felmutatja a mutatóujját.*
- Abban, hogy itt vagyok. *-kissé komiszul elvigyorodik, leengedi a kezét.-* A többi annyira mellé ment, hogy ha vadász lennél, most mehetnél megkeresni a nyilaid.
*Felveszi az almaboros poharát, apró, dicsérő mozdulatot tesz vele.*
- De jó trükk volt. Ügyes. Tudsz még ilyet? *-kérdését kissé talán kaján arckifejezéssel teszi fel, de tényleg kíváncsi. Mindig is élvezte, ha olyannal sodorta össze a sors, aki képes meglepő húzásokra.*
//A fülemüle//
*Ahhoz, hogy az élet ne legyen unalmas, tényleg kell a játék. Hogy ki milyen játékot űz, az az adott emberen múlik. És az is változó, hogy mi a célja vele. Neki például most az volt az játéka, hogy a fogadóban ülőket figyelte, mintha csak azt tervezte volna, hogy hogyan zsebelje ki őket. Hogy ezt valóban meg is tette volna? Nem, ma legalábbis nem. De játéknak jó.
Hogy mi a nő játéka, arról még fogalma sincs. Mégpedig azért, mert a nő egyszerűen nem foglalkozik vele. Ha már felhívták rá a figyelmét, megcsodálja a nő haját-mi másért simogatná?-, addig is telik az idő.
Talán.. túl sok is.
Mosolya halvánnyá szelídül a megnyúló várakozásban, leereszti kanalát, szemöldöke a poharat kocogtató köröm ritmusára húzódik egyre feljebb. Amikor aztán végül, érzése szerint másfél hat múlva a nő megszólal, először nem is tudja hova tenni a szavait. Az ugyanis rébuszban szólal meg, mint valami jós vagy bölcs. Szerencsére a szavak nem teljesen zavarosak, így ki tudja hámozni az értelmük, de biztos benne, hogy amíg eddig eljut, arcán az értetlenség az úr.*
- Hmm.. *-kezdené véleményét megosztani, ám a vörösre festett ajkak újra megnyílnak. És ekkor neki is a helyére kerül a kirakós egy darabja.
Arcára meglepett kifejezés ül, mosolya csodálkozóvá válik. Oda se figyelve teszi a kanalát a tányérba, tekintete a másik szemeit keresi, tenyereit úgy simítja az asztal lapjára, mintha csak félúton állta volna meg, hogy ne fogja meg azokat az ápolt ujjakat.*
- Nahát...! *-leheli ámulattal teli hangon-* Honnan... hogyan..?!
*Hitetlen mozdulattal túr hajába, kissé megrázza a fejét.*
- Hiszen teljesen igazad van, *-mondja-* legalábbis egy dologban.
*Felmutatja a mutatóujját.*
- Abban, hogy itt vagyok. *-kissé komiszul elvigyorodik, leengedi a kezét.-* A többi annyira mellé ment, hogy ha vadász lennél, most mehetnél megkeresni a nyilaid.
*Felveszi az almaboros poharát, apró, dicsérő mozdulatot tesz vele.*
- De jó trükk volt. Ügyes. Tudsz még ilyet? *-kérdését kissé talán kaján arckifejezéssel teszi fel, de tényleg kíváncsi. Mindig is élvezte, ha olyannal sodorta össze a sors, aki képes meglepő húzásokra.*
19088. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 16:15:23
Üzenet elküldve: 2024-08-18 16:15:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Úgy rendeli meg azt a pohár almabort az ismeretlen férfinek, mintha magától értetődő dolog lenne. Mintha mindenki, minden nap, mindenkivel ezt csinálná. Hogy mi vezérli? Nos, nem az a jótét lélek, aki benne él. Kíváncsi, játszani akar. Egyrészt. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy igyekszik minél több ember szívébe beédesgetni magát, hogy utána az előnyére fordíthassa a kapcsolatokat. Morthimer-rel is megfogta az istenek lábát, miért ne találhatna még több jövedelmező gyémántot ebben a hatalmas szénakazalban… vagy szarkupacban, de na, egy hölgy nem használ ilyen csúnya szavakat. Szóval pontosan tudja, hogy az ilyen hirtelen, semmiből jövő kedvességgel micsoda előnyt kovácsolhat magának, de ez csak az első lépés.
A borokat megkapják, az első szóváltás megtörténik. Merlana lábait szorosan keresztbe fonja egymáson, a rakoncátlan tincseket félretolja az arca elől, de egyelőre nem néz többet a meglepett férfi szemeibe, sokkal inkább a poharában megcsillanó fény köti le. Nem szól egy szót a hálálkodásra sem, de még a kérdés után is úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna.
Ezt a részét mindig nagyon élvezi a játéknak, mikor felkelti valakinek az érdeklődését, majd gonosz módon megvárakoztatja azt sugallva, hogy annyira azért mégsem foglalkoztatja a társasága. Ez a második lépés.
Lassacskán kortyol egyet a borból, a pohár halkan koccan a pulton, ahogy leteszi, körmeivel egy ideig még kocogtatja, majd elengedi, aztán végre valahára félig a mellette ülő felé fordul.*
- Hmm. A helyes út benned ébred. Csend ölel körbe téged. Helyetted én nem döntök, nem szólok, te magad írod a sorsod.
*A harmadik lépés, a titokzatosság. A dalok, versek tökéletesen alkalmasak arra, hogy a mondanivalót elrejtve, egy köntösbe csomagolva adjuk át úgy, hogy a közönségedet arra késztessük, elgondolkozzon a hallottakon, és bármi is volt a költő eredeti igazsága, azt mindenki úgy fordíthassa le, hogy a tükörben saját magát, a saját életét lássa.
Természetesen ez a rögtönzött kis vers nem rejt magában mély titkokat, csupán arról szól, hogy a döntések helyessége az egyéntől függ, így nem kíván ő ítélkezni afelett, hogy mi lett volna a legjobb választás az ételt illetően. Persze a költemény mondandója nem az ételről, sokkal inkább az életről szól.*
- Nemrég érkeztél a városba. Kemény múltad volt. Sokszor kerültél a padlóra, de felálltál. Megelégelted a kilátástalanságot, a kezedbe akartad venni az életed. Útnak indultál hát, és most itt vagy. Igazam van?
*Szólal meg végül újra úgy, mintha csak az ismeretlen fejébe látna, pedig nem erről van szó. Ez csupán a kirakós utolsó darabja. Úgy viselkedni az illetővel, mintha mindig is ismerte volna.
Kiváló emberismerete és megfigyelőképessége teszi lehetővé, hogy az apró jelekből következtethessen. Például a holmik, amiket magával cipel, nem lennének itt vele, ha csak reggelizni jött volna a fogadóba. A babfőzeléket olyan jóízűen eszi, mintha csak egy úri vacsorát fogyasztana el. Nehéz múlt, ugyebár… Na, és persze látta azt a magabiztosságot is, amivel érkezett az úriember. Hogy miből fakad a magabiztosság? A sikerből. Ezért meri joggal állítani, hogy nemrég vehette a kezébe saját sorsának gyeplőjét.*
//A fülemüle//
*Úgy rendeli meg azt a pohár almabort az ismeretlen férfinek, mintha magától értetődő dolog lenne. Mintha mindenki, minden nap, mindenkivel ezt csinálná. Hogy mi vezérli? Nos, nem az a jótét lélek, aki benne él. Kíváncsi, játszani akar. Egyrészt. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy igyekszik minél több ember szívébe beédesgetni magát, hogy utána az előnyére fordíthassa a kapcsolatokat. Morthimer-rel is megfogta az istenek lábát, miért ne találhatna még több jövedelmező gyémántot ebben a hatalmas szénakazalban… vagy szarkupacban, de na, egy hölgy nem használ ilyen csúnya szavakat. Szóval pontosan tudja, hogy az ilyen hirtelen, semmiből jövő kedvességgel micsoda előnyt kovácsolhat magának, de ez csak az első lépés.
A borokat megkapják, az első szóváltás megtörténik. Merlana lábait szorosan keresztbe fonja egymáson, a rakoncátlan tincseket félretolja az arca elől, de egyelőre nem néz többet a meglepett férfi szemeibe, sokkal inkább a poharában megcsillanó fény köti le. Nem szól egy szót a hálálkodásra sem, de még a kérdés után is úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna.
Ezt a részét mindig nagyon élvezi a játéknak, mikor felkelti valakinek az érdeklődését, majd gonosz módon megvárakoztatja azt sugallva, hogy annyira azért mégsem foglalkoztatja a társasága. Ez a második lépés.
Lassacskán kortyol egyet a borból, a pohár halkan koccan a pulton, ahogy leteszi, körmeivel egy ideig még kocogtatja, majd elengedi, aztán végre valahára félig a mellette ülő felé fordul.*
- Hmm. A helyes út benned ébred. Csend ölel körbe téged. Helyetted én nem döntök, nem szólok, te magad írod a sorsod.
*A harmadik lépés, a titokzatosság. A dalok, versek tökéletesen alkalmasak arra, hogy a mondanivalót elrejtve, egy köntösbe csomagolva adjuk át úgy, hogy a közönségedet arra késztessük, elgondolkozzon a hallottakon, és bármi is volt a költő eredeti igazsága, azt mindenki úgy fordíthassa le, hogy a tükörben saját magát, a saját életét lássa.
Természetesen ez a rögtönzött kis vers nem rejt magában mély titkokat, csupán arról szól, hogy a döntések helyessége az egyéntől függ, így nem kíván ő ítélkezni afelett, hogy mi lett volna a legjobb választás az ételt illetően. Persze a költemény mondandója nem az ételről, sokkal inkább az életről szól.*
- Nemrég érkeztél a városba. Kemény múltad volt. Sokszor kerültél a padlóra, de felálltál. Megelégelted a kilátástalanságot, a kezedbe akartad venni az életed. Útnak indultál hát, és most itt vagy. Igazam van?
*Szólal meg végül újra úgy, mintha csak az ismeretlen fejébe látna, pedig nem erről van szó. Ez csupán a kirakós utolsó darabja. Úgy viselkedni az illetővel, mintha mindig is ismerte volna.
Kiváló emberismerete és megfigyelőképessége teszi lehetővé, hogy az apró jelekből következtethessen. Például a holmik, amiket magával cipel, nem lennének itt vele, ha csak reggelizni jött volna a fogadóba. A babfőzeléket olyan jóízűen eszi, mintha csak egy úri vacsorát fogyasztana el. Nehéz múlt, ugyebár… Na, és persze látta azt a magabiztosságot is, amivel érkezett az úriember. Hogy miből fakad a magabiztosság? A sikerből. Ezért meri joggal állítani, hogy nemrég vehette a kezébe saját sorsának gyeplőjét.*
19087. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 14:33:20
Üzenet elküldve: 2024-08-18 14:33:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Van, amikor beolvadni jó, és van, amikor kitűnni. Van, amikor az ember inkább otthon érezné magát, és van, amikor a ház falát is kirúgná. Van, amikor egy tál ételen kívül nem érdekli semmi, és van, amikor felfalná a világot is. A trükk az, hogy hogyan egyensúlyozik ezek között az ember.
Ő maga szemlátomást a tányérral és a főzelékkel van elfoglalva, de valójában pont azt teszi, amire ez a mindenki-szeme-előtt-lévő ülőhely a legalkalmasabb. Figyel. Bár már talán nem kell használnia mindazt amit egy ilyen megfigyelés során magába szív, de az időt múlatni jó móka. És mert figyel, azonnal észreveszi a felálló nőt. Nohiszen, nehéz is lenne nem észrevenni. Pont annyira elüt a helytől, mint egy pipacs a láptól.*
- Hmh. *-dünnyög bele a tányérba, miközben kancsal-fél szeme természetadta lehetőségeit kihasználva figyeli szeme sarkából a nő vonulását. Mert az vonul, sőt, Vonul, így, nagybetűvel. Talán csak akkor nem lehetne őt észrevenni, ha háttal ülne. Az utcán. Eltakart szemekkel. De mivel nem ez a helyzet, így vet pár lopott pillantást, mielőtt a jelenség a pulthoz érne.
Fél füllel hallgatja ahogy az leadja a rendelését, majd a kanál megáll a kezében. Felvont szemöldökkel és meglepett pillantással néz most már nyíltan a nőre, még ellenkezni is elfelejt. És mert nyilvánvalóan az történik amit a nő kér, mi más, a csapos már a poharakkal bajlódik. Tekintete egy pillanatra a pultra villan, az érmékre. Hát a nő most tényleg fizet neki egy italt? Még ilyen sem történt vele sosem. Szemöldöke finoman rezzen ahogy gyorsan utána számol a dolgoknak, de nem szól semmit. Miért is szólna? Az üzlet az üzlet. Kinek milyen jut belőle.
A mellé ülő nő arcára pislant ismét, látja a bájos kis mosolyt, és ő maga is elmosolyodik. Nem ettől - a saját gondolataitól. Eszebe jut ugyanis, hogy már számtalanszor látott ilyet: az egyedül üldögélő mellé csapódást, az italra való meghívást, majd valamelyik szobaajtó mögötti eltűnést. Bár olyankor mindig egy férfi hívott meg egy nőt. De miért is ne lehetne ez fordítva? És tényleg.. miért is ne? Hiszen nemrég kapta azt a tanácsot, hogy ragadja meg a lehetőséget, ha az előtte van. Bár nem hiszi, hogy ez a tanács ilyen helyzetre is vonatkozott volna.*
- Igazán köszönöm! *-hajtja meg kissé a fejét, miközben legmegnyerőbb mosolyát ölti magára. A további szavakra szemöldöke felvonásával reagál, és egy, a tányérra vetett pillantással.-* Nem a legjobb döntést hoztam? Hm.
*Felemeli a tekintetét, vissza, azokhoz a feketével kihangsúlyozott szemekhez, és kissé oldalra biccenti a fejét.*
- Hát, ha kegyed ilyen jól ért az ételhez és italhoz.. mondja csak, mi lett volna a legjobb döntés, amit hozhatok? *-kérdezi. Egyelőre még nem nyúl a pohárhoz, mintha az egy beleegyező gesztus lenne, ami mellett még nem határozta el magát.*
//A fülemüle//
*Van, amikor beolvadni jó, és van, amikor kitűnni. Van, amikor az ember inkább otthon érezné magát, és van, amikor a ház falát is kirúgná. Van, amikor egy tál ételen kívül nem érdekli semmi, és van, amikor felfalná a világot is. A trükk az, hogy hogyan egyensúlyozik ezek között az ember.
Ő maga szemlátomást a tányérral és a főzelékkel van elfoglalva, de valójában pont azt teszi, amire ez a mindenki-szeme-előtt-lévő ülőhely a legalkalmasabb. Figyel. Bár már talán nem kell használnia mindazt amit egy ilyen megfigyelés során magába szív, de az időt múlatni jó móka. És mert figyel, azonnal észreveszi a felálló nőt. Nohiszen, nehéz is lenne nem észrevenni. Pont annyira elüt a helytől, mint egy pipacs a láptól.*
- Hmh. *-dünnyög bele a tányérba, miközben kancsal-fél szeme természetadta lehetőségeit kihasználva figyeli szeme sarkából a nő vonulását. Mert az vonul, sőt, Vonul, így, nagybetűvel. Talán csak akkor nem lehetne őt észrevenni, ha háttal ülne. Az utcán. Eltakart szemekkel. De mivel nem ez a helyzet, így vet pár lopott pillantást, mielőtt a jelenség a pulthoz érne.
Fél füllel hallgatja ahogy az leadja a rendelését, majd a kanál megáll a kezében. Felvont szemöldökkel és meglepett pillantással néz most már nyíltan a nőre, még ellenkezni is elfelejt. És mert nyilvánvalóan az történik amit a nő kér, mi más, a csapos már a poharakkal bajlódik. Tekintete egy pillanatra a pultra villan, az érmékre. Hát a nő most tényleg fizet neki egy italt? Még ilyen sem történt vele sosem. Szemöldöke finoman rezzen ahogy gyorsan utána számol a dolgoknak, de nem szól semmit. Miért is szólna? Az üzlet az üzlet. Kinek milyen jut belőle.
A mellé ülő nő arcára pislant ismét, látja a bájos kis mosolyt, és ő maga is elmosolyodik. Nem ettől - a saját gondolataitól. Eszebe jut ugyanis, hogy már számtalanszor látott ilyet: az egyedül üldögélő mellé csapódást, az italra való meghívást, majd valamelyik szobaajtó mögötti eltűnést. Bár olyankor mindig egy férfi hívott meg egy nőt. De miért is ne lehetne ez fordítva? És tényleg.. miért is ne? Hiszen nemrég kapta azt a tanácsot, hogy ragadja meg a lehetőséget, ha az előtte van. Bár nem hiszi, hogy ez a tanács ilyen helyzetre is vonatkozott volna.*
- Igazán köszönöm! *-hajtja meg kissé a fejét, miközben legmegnyerőbb mosolyát ölti magára. A további szavakra szemöldöke felvonásával reagál, és egy, a tányérra vetett pillantással.-* Nem a legjobb döntést hoztam? Hm.
*Felemeli a tekintetét, vissza, azokhoz a feketével kihangsúlyozott szemekhez, és kissé oldalra biccenti a fejét.*
- Hát, ha kegyed ilyen jól ért az ételhez és italhoz.. mondja csak, mi lett volna a legjobb döntés, amit hozhatok? *-kérdezi. Egyelőre még nem nyúl a pohárhoz, mintha az egy beleegyező gesztus lenne, ami mellett még nem határozta el magát.*
19086. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 12:44:43
Üzenet elküldve: 2024-08-18 12:44:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 369
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Van, aki attól nyugszik meg, ha valahol otthonosan, a környezetbe illőnek érzi magát, míg mások pont a feltűnést szeretik. Persze csak akkor, ha az a feltűnés sem az, aminek látszik. Sokszor mondta már, hogy színház az egész világ, és ő most épp a dívát kívánja játszani abban a gyönyörű, vörös-fekete ruhában, amit nem is a saját pénzén vásárolt, és erősen kifestve azzal a fekete szemfestékkel és vörös rúzzsal, amit ajándékba kapott a szolgáltatásaiért cserébe. Egyre többször meri ezt megtenni, ugyanis, ahogy egyre gyakrabban lép fel a város különböző helyszínein, úgy kezdi megismerni a város is a nevét. Már nem csak az utcákon kell zenélnie, hanem egyre több meghívást kap különböző rendezvényekre is. Éppen ezért most már senki nem lepődik meg azon, ha épp magát kicsípve vonul végig valahol, csupán a kocsma közepén hat olyan idegennek a jelenléte.
Épp az egyik félreeső asztalnál üldögél, és a jelenlévőket fürkészi, mikor megpillantja a tömött batyuval érkező férfit, aki egyenesen a pulthoz sétál. Első ránézésre semmi különös nincs benne, de Merlana érdeklődését egy dolog miatt mégis felkelti. Hosszú ideje figyeli meg és tartja számon a Pegazus vendégeit, de őt még soha nem látta errefelé. Átutazó vagy új figura lehet a városban.*
~Főzelék? Fujj, undorító…~ *húzza félre a száját. Milyen érdekes, hogy nemrég még bármilyen főtt ételnek is örült volna, most meg már válogat is, és van, amitől legszívesebben el is fordulna, mielőtt rosszul lesz tőle. A főzelék pont ezek közé tartozik. Ilyen az, mikor az ember egyre nagyobb babérokra tör, és vele együtt változik meg az értékrendje az igényeivel együtt.
Játékosan elmosolyodik, majd feláll a helyéről, és elegánsan, fekete magassarkú csizmájával a fapadlón kopogva lépdel oda ő is a pult elé, és közvetlenül a mellette lévő széken ülő, előbb vizslatott úriember mellett állapodik meg.*
- Egy almabort kérek szépen, a finomabbikból, természetesen! *rebegteti meg mellé bájosan a szempilláit, mikor tekintete találkozik a csaposéval.*
- Ó, nem! Legyen inkább kettő! Az úrnak is töltsön egyet! *Pillant oldalra Alaver-re, majd finom, ápolt kis ujjait a pultra helyezve 18 aranyat csúsztat oda a két pohár Almaborért cserébe.
Mindezt úgy teszi, hogy az érmék jól megszámlálhatók legyenek, hogy a mellette ülő lássa és pontosan tudja, hogy kevesebb arany az, mint ami az itallapon fel van tüntetve az almaborért járó ellenszolgáltatásként. Az élet már csak ilyen, még az árak sem mindenkinek egyformák.*
- Kedves egészségére! *csúsztatja oda az egyik poharat Alaver-nek.* Legalább igyon egy jót, ha már az ételt illetően nem sikerült a legjobb döntést hoznia! *Továbbra is bájosan, megnyerően mosolyog, miközben helyet foglal a férfi melletti széken, és ahelyett, hogy inna a saját poharából, egyelőre csak billegtetve azt játszik az aranyszín folyadékon visszatükröződő fénnyel.*
//A fülemüle//
*Van, aki attól nyugszik meg, ha valahol otthonosan, a környezetbe illőnek érzi magát, míg mások pont a feltűnést szeretik. Persze csak akkor, ha az a feltűnés sem az, aminek látszik. Sokszor mondta már, hogy színház az egész világ, és ő most épp a dívát kívánja játszani abban a gyönyörű, vörös-fekete ruhában, amit nem is a saját pénzén vásárolt, és erősen kifestve azzal a fekete szemfestékkel és vörös rúzzsal, amit ajándékba kapott a szolgáltatásaiért cserébe. Egyre többször meri ezt megtenni, ugyanis, ahogy egyre gyakrabban lép fel a város különböző helyszínein, úgy kezdi megismerni a város is a nevét. Már nem csak az utcákon kell zenélnie, hanem egyre több meghívást kap különböző rendezvényekre is. Éppen ezért most már senki nem lepődik meg azon, ha épp magát kicsípve vonul végig valahol, csupán a kocsma közepén hat olyan idegennek a jelenléte.
Épp az egyik félreeső asztalnál üldögél, és a jelenlévőket fürkészi, mikor megpillantja a tömött batyuval érkező férfit, aki egyenesen a pulthoz sétál. Első ránézésre semmi különös nincs benne, de Merlana érdeklődését egy dolog miatt mégis felkelti. Hosszú ideje figyeli meg és tartja számon a Pegazus vendégeit, de őt még soha nem látta errefelé. Átutazó vagy új figura lehet a városban.*
~Főzelék? Fujj, undorító…~ *húzza félre a száját. Milyen érdekes, hogy nemrég még bármilyen főtt ételnek is örült volna, most meg már válogat is, és van, amitől legszívesebben el is fordulna, mielőtt rosszul lesz tőle. A főzelék pont ezek közé tartozik. Ilyen az, mikor az ember egyre nagyobb babérokra tör, és vele együtt változik meg az értékrendje az igényeivel együtt.
Játékosan elmosolyodik, majd feláll a helyéről, és elegánsan, fekete magassarkú csizmájával a fapadlón kopogva lépdel oda ő is a pult elé, és közvetlenül a mellette lévő széken ülő, előbb vizslatott úriember mellett állapodik meg.*
- Egy almabort kérek szépen, a finomabbikból, természetesen! *rebegteti meg mellé bájosan a szempilláit, mikor tekintete találkozik a csaposéval.*
- Ó, nem! Legyen inkább kettő! Az úrnak is töltsön egyet! *Pillant oldalra Alaver-re, majd finom, ápolt kis ujjait a pultra helyezve 18 aranyat csúsztat oda a két pohár Almaborért cserébe.
Mindezt úgy teszi, hogy az érmék jól megszámlálhatók legyenek, hogy a mellette ülő lássa és pontosan tudja, hogy kevesebb arany az, mint ami az itallapon fel van tüntetve az almaborért járó ellenszolgáltatásként. Az élet már csak ilyen, még az árak sem mindenkinek egyformák.* - Kedves egészségére! *csúsztatja oda az egyik poharat Alaver-nek.* Legalább igyon egy jót, ha már az ételt illetően nem sikerült a legjobb döntést hoznia! *Továbbra is bájosan, megnyerően mosolyog, miközben helyet foglal a férfi melletti széken, és ahelyett, hogy inna a saját poharából, egyelőre csak billegtetve azt játszik az aranyszín folyadékon visszatükröződő fénnyel.*
19085. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-18 09:10:45
Üzenet elküldve: 2024-08-18 09:10:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fülemüle//
*Amikor legutóbb itt járt, csupán a város egyik páriája volt a sok közül. Csak egy arctalan pont abban a húsmasszában, amit az itt élők alkotnak, azok, akiknek a nevéhez nem köthető sem vagyon sem semmi, ami értékessé tehetné őket. Most viszont úgy lép be az ajtón, hogy már több, mint egy hontalan, csavargó, alkalomszülte tolvaj. Nem sokkal több, nem emeli semmi azok fölé akik a Piactér kövét tapossák, viszont annál több, mint ami pár napja vagy egy hattal ezelőtt volt, és ez az, ami számít.
Kíváncsian pislant körbe ahogy belép, azt fürkészi, hogy lát-e ismerős arcot. Ha lát, annak apró biccentéssel köszön oda, majd a pult felé indul. Hátáról leveszi holmiját, mindene nála van, amivel csak rendelkezik. A padláson, ahol eddig meghúzta magát, nem maradt utána más, mint a régi, szakadt takaró és a darazsak. Egyik sem fog neki hiányozni az új helyen, ahová költözik majd.*
- Üdv neked! *-köszönti vigyorogva a pultost-* Mit főztetek ma?
*Amíg a választ hallgatja, az övén lógó erszényhez nyúl.*
- Az tökéletes! Kérnék egy tanyérral belőle. *- És amíg az ételre vár, kiszámolja azt a 9 aranyat, ami azért a tenyérnyi Babfőzelékért jár. Amikor előtte koppan a tányér, a tenyerére veszi azt, és a legközelebbi üres széket célozza meg vele. Régi szokása ez: nem egy sarokba, a sötétbe, elbújva leülni, hanem közel a pulthoz, ahol láthat és hallhat érdekes dolgokat. A tányért az asztalta teszi, a holmiját az asztal alá, hogy ne legyen ott útban senkinek. Ezután leül, előveszi szarukanalát, és különösebb lamentálás nélkül neki is lát az évesnek. Az első falat után felsóhajt kicsit. Végre, nem száraz kenyér..! És végre nem úgy kellett kifizetnie az ételt, hogy máris azt számolgatja, hogy mennyi érméje maradt. Bizony, ha valaki vacak tolvaj és épp csak pár fokkal jobban ért a piac kéz alatti üzleteihez, talán nem is olyan haszontalan dolog, ha más jellegű szakértelmét árusítja ki.
Lustának leplezett pillantással néz körbe, ahogy a második falatot is szájához emeli. Eszébe jut, hogy mennyivel otthonosabban érzi magát ezen a környéken, mint ott, ahol munkát és szállást kapott, és hogy mennyivel jobban illik is inkább ide. Persze amott se rossz, de mindig mintha tojáshéjon kéne járnia. Azt még azért szoknia kell.*
//A fülemüle//
*Amikor legutóbb itt járt, csupán a város egyik páriája volt a sok közül. Csak egy arctalan pont abban a húsmasszában, amit az itt élők alkotnak, azok, akiknek a nevéhez nem köthető sem vagyon sem semmi, ami értékessé tehetné őket. Most viszont úgy lép be az ajtón, hogy már több, mint egy hontalan, csavargó, alkalomszülte tolvaj. Nem sokkal több, nem emeli semmi azok fölé akik a Piactér kövét tapossák, viszont annál több, mint ami pár napja vagy egy hattal ezelőtt volt, és ez az, ami számít.
Kíváncsian pislant körbe ahogy belép, azt fürkészi, hogy lát-e ismerős arcot. Ha lát, annak apró biccentéssel köszön oda, majd a pult felé indul. Hátáról leveszi holmiját, mindene nála van, amivel csak rendelkezik. A padláson, ahol eddig meghúzta magát, nem maradt utána más, mint a régi, szakadt takaró és a darazsak. Egyik sem fog neki hiányozni az új helyen, ahová költözik majd.*
- Üdv neked! *-köszönti vigyorogva a pultost-* Mit főztetek ma?
*Amíg a választ hallgatja, az övén lógó erszényhez nyúl.*
- Az tökéletes! Kérnék egy tanyérral belőle. *- És amíg az ételre vár, kiszámolja azt a 9 aranyat, ami azért a tenyérnyi Babfőzelékért jár.
Amikor előtte koppan a tányér, a tenyerére veszi azt, és a legközelebbi üres széket célozza meg vele. Régi szokása ez: nem egy sarokba, a sötétbe, elbújva leülni, hanem közel a pulthoz, ahol láthat és hallhat érdekes dolgokat. A tányért az asztalta teszi, a holmiját az asztal alá, hogy ne legyen ott útban senkinek. Ezután leül, előveszi szarukanalát, és különösebb lamentálás nélkül neki is lát az évesnek. Az első falat után felsóhajt kicsit. Végre, nem száraz kenyér..! És végre nem úgy kellett kifizetnie az ételt, hogy máris azt számolgatja, hogy mennyi érméje maradt. Bizony, ha valaki vacak tolvaj és épp csak pár fokkal jobban ért a piac kéz alatti üzleteihez, talán nem is olyan haszontalan dolog, ha más jellegű szakértelmét árusítja ki. Lustának leplezett pillantással néz körbe, ahogy a második falatot is szájához emeli. Eszébe jut, hogy mennyivel otthonosabban érzi magát ezen a környéken, mint ott, ahol munkát és szállást kapott, és hogy mennyivel jobban illik is inkább ide. Persze amott se rossz, de mindig mintha tojáshéjon kéne járnia. Azt még azért szoknia kell.*
19084. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-15 21:43:47
Üzenet elküldve: 2024-08-15 21:43:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy nemes cél okán//
*Bogozus végső döntését hallva szomorúan sóhajt fel, majd kezet nyújt a fogadó tulajdonosának.*
- Sajnálom, hogy így döntött, de továbbra is hálás vagyok, hogy időt szakított rám. Remélem, a következő megbeszélésünk kölcsönösen jövedelmezőbb lesz.
*búcsúzik el, majd kilép az fogadóból. Diplomatikusan közömbös arca nem mutat sok érzelmet, a rendezett vonások mögött azonban elég sötét gondolatok fogalmazódnak meg a tanácsnok felé. Nem számított efféle elutasításra. Még a szeme villanásával se mutatta, de innentől kezdve keresni fogja az alkalmat, hogy a Pegazus urát a lekötelezettjévé tegye. Akkor pedig elégtételt vesz a mai elutasításért.*
*Bogozus végső döntését hallva szomorúan sóhajt fel, majd kezet nyújt a fogadó tulajdonosának.*
- Sajnálom, hogy így döntött, de továbbra is hálás vagyok, hogy időt szakított rám. Remélem, a következő megbeszélésünk kölcsönösen jövedelmezőbb lesz.
*búcsúzik el, majd kilép az fogadóból. Diplomatikusan közömbös arca nem mutat sok érzelmet, a rendezett vonások mögött azonban elég sötét gondolatok fogalmazódnak meg a tanácsnok felé. Nem számított efféle elutasításra. Még a szeme villanásával se mutatta, de innentől kezdve keresni fogja az alkalmat, hogy a Pegazus urát a lekötelezettjévé tegye. Akkor pedig elégtételt vesz a mai elutasításért.*
19083. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-15 19:24:02
Üzenet elküldve: 2024-08-15 19:24:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
//Egy nemes cél okán//
*Orthus vérbeli kufár; nem adja fel egyből. Ugyanakkor Bogozus kedélyes mosolya mögött látszik, hogy aligha fogja megmásítani döntését holmi lelkiismereti kérdés miatt.*
-Nagyon kedves öntől Orthus, hogy ily készséggel hajlandó lenne átadni e nemes lehetőséget. Ugyanakkor mint említettem, az aranyaim már másfelé gurultak... Merem remélni, hogy megfelelő helyre. S noha hajlandó lennék megtámogatni az ügyét azzal a kevéssel, amim még van, szívességek terén adósságom nincs Ön felé. *Bogozus segítőkész ember, de aligha tartana ott, ahol, ha nem szorult volna egy csepp ész belé, már ami vagyonát illeti.*
-Persze nem zárkózom el Ön elől, ha a jövőben kereskedelmi lehetőséget kínál, de egy árvaház megtámogatása nem tartozik ebben a pillanatban prioritásaim közé. Bízom benne, hogy sikerrel járnak majd. És ha most megbocsájt... *Egy biccentéssel búcsúzik, mielőtt egy intéssel visszarendelni a leányt a söntés mögé.*
*Orthus vérbeli kufár; nem adja fel egyből. Ugyanakkor Bogozus kedélyes mosolya mögött látszik, hogy aligha fogja megmásítani döntését holmi lelkiismereti kérdés miatt.*
-Nagyon kedves öntől Orthus, hogy ily készséggel hajlandó lenne átadni e nemes lehetőséget. Ugyanakkor mint említettem, az aranyaim már másfelé gurultak... Merem remélni, hogy megfelelő helyre. S noha hajlandó lennék megtámogatni az ügyét azzal a kevéssel, amim még van, szívességek terén adósságom nincs Ön felé. *Bogozus segítőkész ember, de aligha tartana ott, ahol, ha nem szorult volna egy csepp ész belé, már ami vagyonát illeti.*
-Persze nem zárkózom el Ön elől, ha a jövőben kereskedelmi lehetőséget kínál, de egy árvaház megtámogatása nem tartozik ebben a pillanatban prioritásaim közé. Bízom benne, hogy sikerrel járnak majd. És ha most megbocsájt... *Egy biccentéssel búcsúzik, mielőtt egy intéssel visszarendelni a leányt a söntés mögé.*
19082. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-14 19:33:06
Üzenet elküldve: 2024-08-14 19:33:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Egy nemes cél okán//
*Ha meglepődött, azt legfeljebb az mutatja, hogy nem szólal meg azonnal.
A visszautasítás önmagában nem túlzottan meglepő, az ilyesmihez hozzászokik, aki kereskedik. Azonban akad váratlan fejlemény. Kezdve mindjárt azzal, amire Bogozus utalgat. Orthusnak ugyebár fogalma se lehetett arról, hogy mégis mit akar elcsempésztetni vele a Kikötőbe. Ha lett volna, még kevésbé vállalja, de segített volna keríteni rá valakit, hisz az érdek közös.
Másrészt meglepi, hogy a tanácstag emiatt utasítja vissza, lényegében őt, nem is a képviselt ügyet.
A csönd és a rezzenéstelen, érzelemmentes, mégis fürkésző tekintet ott marad Orthus arcán még két hosszú másodpercig. Utána lassan szólal meg.*
- Szomorúan hallom a döntését, különös tekintettel arra, hogy a jelek szerint épp én vagyok a gátja, hogy támogasson egy jó ügyet. De készséggel félreállok az útból, ha ez megváltoztatja a véleményét. Sayqueves úrhölgy ennek az ügynek az igazi megálmodója és őrlángja.
Talán vele hajlandó lenne mégis beszélni. Ne feledje kérem: árvákról, lelencekről beszélünk. Ha a romok között maradnak, akkor gyenge erkölcsű, képzetlen, nincstelen, jó eséllyel alvilági szerencsétlenekké válnak. És Ön meg én meg fogjuk élni, hogy lássuk őket azzá válni. Az árvaház otthont adhat nekik, élelmet, erkölcsi tartást, és célunk szerint mesterséget is. Megérheti, hogy lássa őket tisztes, dolgos polgárokká válni. Hogy a jövőben gondot, szomorúságot, fenyegetést jelentenek-e, vagy éppen duzzadó erszényű vendégeket az üzleteink számára, ez a tétje ennek az ügynek.
Kérem, ne én legyek az oka annak, hogy esetleg egy évtized múlva megbánjon egy ilyen horderejű döntést!
*érvel még egyszer, utoljára.*
*Ha meglepődött, azt legfeljebb az mutatja, hogy nem szólal meg azonnal.
A visszautasítás önmagában nem túlzottan meglepő, az ilyesmihez hozzászokik, aki kereskedik. Azonban akad váratlan fejlemény. Kezdve mindjárt azzal, amire Bogozus utalgat. Orthusnak ugyebár fogalma se lehetett arról, hogy mégis mit akar elcsempésztetni vele a Kikötőbe. Ha lett volna, még kevésbé vállalja, de segített volna keríteni rá valakit, hisz az érdek közös.
Másrészt meglepi, hogy a tanácstag emiatt utasítja vissza, lényegében őt, nem is a képviselt ügyet.
A csönd és a rezzenéstelen, érzelemmentes, mégis fürkésző tekintet ott marad Orthus arcán még két hosszú másodpercig. Utána lassan szólal meg.*
- Szomorúan hallom a döntését, különös tekintettel arra, hogy a jelek szerint épp én vagyok a gátja, hogy támogasson egy jó ügyet. De készséggel félreállok az útból, ha ez megváltoztatja a véleményét. Sayqueves úrhölgy ennek az ügynek az igazi megálmodója és őrlángja.
Talán vele hajlandó lenne mégis beszélni. Ne feledje kérem: árvákról, lelencekről beszélünk. Ha a romok között maradnak, akkor gyenge erkölcsű, képzetlen, nincstelen, jó eséllyel alvilági szerencsétlenekké válnak. És Ön meg én meg fogjuk élni, hogy lássuk őket azzá válni. Az árvaház otthont adhat nekik, élelmet, erkölcsi tartást, és célunk szerint mesterséget is. Megérheti, hogy lássa őket tisztes, dolgos polgárokká válni. Hogy a jövőben gondot, szomorúságot, fenyegetést jelentenek-e, vagy éppen duzzadó erszényű vendégeket az üzleteink számára, ez a tétje ennek az ügynek.
Kérem, ne én legyek az oka annak, hogy esetleg egy évtized múlva megbánjon egy ilyen horderejű döntést!
*érvel még egyszer, utoljára.*
19081. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:49:03
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:49:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 54
Játékstílus: Szelíd
//Egy nemes cél okán//
*Orthus nem sokáig tétovázik, hamar előáll a farbával. Nem is akárhogy! Bogozus most már egyáltalán nem bánja, hogy kitöltötte a korsó mézsört a kereskedőnek, mert bárki fia könnyedén kiszárad ennyi beszélnivaló után.
A tar fejű csapos - és egyben a Pegazus fogadó tulajdonosa - bólogatva hallgatja Orthust. Közben nem rest magához venni egy koszos korsót, hogy az örökkön vállán pihenő rongy, na meg a vödör bekészített víz segítségével komótos törölgetésbe kezdjen.*
-Egy árvaház! Igazán nemes feladat, igazán nemes. Örülök, hogy ily sokan munkálkodnak a város felemelkedésén. *Okuláréja mögül furcsa, fürkésző pillantást vet Orthusra. Sóhajtva hagyja abba a megtisztított korsó törölgetését, majd a pultra támaszkodva hajol előre.*
-Köztük én is. Nemrégiben pedig igen sok aranyat áldoztam saját készletemből egy feladatra, mi úgy hiszem, fontos a városnak... Nem tudom, emlékszik-e. *A fogadós ábrázatán nem látszik sem harag, sem más. Noha ezt a kereskedő nem sejtheti, de a titkos fegyverszállítmány, amit a Kikötőbe vitetett volna Orthussal a beépült városőrök részére, bizony nem volt olcsó mulatság. Szerencséjére akadt más jelentkező a feladatra.*
-Tudja, én sem vagyok földönfutó és szívesen áldozom hasonló célokra. Ugyanakkor a legutóbb visszautasított... *Megrántja vállát.*
-Amiért nem neheztelek. És bizonyosan Ön sem fog neheztelni, ha én is visszautasítom. De sok szerencsét kívánok a szent célhoz! *Csak szeme rebben a férfinak. A szívességek ugyan nem mérhetőek piaci mérlegen, de legalább olyan értékesek, ha nem értékesebbek, mint egy népszerű portéka.
Bogozus az Orthus elé tolt korsó felé biccent joviálisan, jelezvén, hogy nyugodtan hajtsa fel.*
*Orthus nem sokáig tétovázik, hamar előáll a farbával. Nem is akárhogy! Bogozus most már egyáltalán nem bánja, hogy kitöltötte a korsó mézsört a kereskedőnek, mert bárki fia könnyedén kiszárad ennyi beszélnivaló után.
A tar fejű csapos - és egyben a Pegazus fogadó tulajdonosa - bólogatva hallgatja Orthust. Közben nem rest magához venni egy koszos korsót, hogy az örökkön vállán pihenő rongy, na meg a vödör bekészített víz segítségével komótos törölgetésbe kezdjen.*
-Egy árvaház! Igazán nemes feladat, igazán nemes. Örülök, hogy ily sokan munkálkodnak a város felemelkedésén. *Okuláréja mögül furcsa, fürkésző pillantást vet Orthusra. Sóhajtva hagyja abba a megtisztított korsó törölgetését, majd a pultra támaszkodva hajol előre.*
-Köztük én is. Nemrégiben pedig igen sok aranyat áldoztam saját készletemből egy feladatra, mi úgy hiszem, fontos a városnak... Nem tudom, emlékszik-e. *A fogadós ábrázatán nem látszik sem harag, sem más. Noha ezt a kereskedő nem sejtheti, de a titkos fegyverszállítmány, amit a Kikötőbe vitetett volna Orthussal a beépült városőrök részére, bizony nem volt olcsó mulatság. Szerencséjére akadt más jelentkező a feladatra.*
-Tudja, én sem vagyok földönfutó és szívesen áldozom hasonló célokra. Ugyanakkor a legutóbb visszautasított... *Megrántja vállát.*
-Amiért nem neheztelek. És bizonyosan Ön sem fog neheztelni, ha én is visszautasítom. De sok szerencsét kívánok a szent célhoz! *Csak szeme rebben a férfinak. A szívességek ugyan nem mérhetőek piaci mérlegen, de legalább olyan értékesek, ha nem értékesebbek, mint egy népszerű portéka.
Bogozus az Orthus elé tolt korsó felé biccent joviálisan, jelezvén, hogy nyugodtan hajtsa fel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19821-19840 , 19841-19860 , 19861-19880 , 19881-19900 , 19896-19915