//Merre tovább?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki tudja, hogy miért pont a ma estét választotta erre az általa eddig járt útban való elbizonytalanodásra, vagy éppen miért pont a ma este választotta erre őt, de, ha már megtörtént, akkor megtörtént, nem rágja ezen különösen magát, ahogyan persze a csókon sem, amit adott és Zeekx viszonzott. Sőt, ezen még sokkal kevésbé. Igazából sohasem voltak együtt, most sincsenek, és ez így van jól szerinte. Semmi kötöttség, de, ha már összefutnak, teljesen nyugodtan élvezhetik az együtt töltött időt.
Ugyan kicsit különösnek tartja, hogy magához képest most gyengéd is és zavart is, de biztosan nagyon unná saját magát akkor, hogyha minden áldott nap ugyanolyan lenne.
Még furább, hogy bár kettőjük közül nyilvánvalóan ő az erősebb, mégis a pap társaságában valahogyan biztonságban érzi magát, pedig hát nem szorul senki védelmére. Általában sem, de itt és most semmiképpen.*
- Tévedtem veled kapcsolatban. *jegyzi meg miután végighallgatta a másikat.*
- Jó, nem teljesen. Abban igazam volt, hogy veszélyes a munkád, persze, csak, ha a kéregetés és a térítés munka. Abban nem, hogy ez nem neked való. Illik hozzád. Jól tudsz beszélni, és okos is vagy. Tényleg. Mindig érdemes meghallgatni.
*Nem is tudja hirtelen, hogy mikor mondott valakinek ennyi kedves dolgot egyszerre utoljára, de ami igaz az igaz. Nem mintha Zeekx szavai olyan sokat segítettek volna rajta, vagy közelebb vitték volna a megoldáshoz, valahogy azonban mégis éreztetik vele, hogy nem is olyan nagy tragédia az, ha nem tudja mindig pontosan, hogy hova tart és, hogy miért.
Teljesen józanon talán meg tudná fogalmazni, de így a részegség határán már nem igazán, hogy irigyli a fiút azért, mert van egy összefüggő képe a világról. Igaz, neki is van, de hát mit ér az övé, ha három kör sör és pálinka meg egy ehhez kapcsolódó beszélgetés közben el tudja veszíteni kissé a kapcsolatot eddigi önmagával?*
- Mi tenne boldoggá? Jó kérdés, mert hát éppen ez az, hogy fogalmam sincs. *ismeri el, ösztönösen összeráncolva kissé a homlokát, ami jó eséllyel elég furcsán hathat, tekintve, hogy a homlokráncolás nagyon öreges dolog, ő viszont minden elbizonytalanodása ellenére, és főleg most, hogy már eleget ivott, szinte érzi magában azt az életerőt és energiát, ami belőle árad. Vagy ez a kettő ugyanez lenne? Mindegy is.*
- Mire vágyhat bárki? Legyen mit enni, legyen mit inni, legyen valaki, aki a sátrába, vagy az ágyába cipel, de úgy, hogy te is élvezd a végén. Ez otthon is meg volt. Mégsem volt jó, különben nem akartam volna lelépni.
*Ezen kicsit megint gondolkodnia kell, ami ismét némi hallgatással jár, de aztán arra jut, hogy korábbi következtetése helyes volt. Elvben szabadon élt, valójában egész még előtte lévő életét szokások és hagyományok kötötték meg már jó előre.*
- Szabadság. Erre vágytam, hogy mehessek ahova akarok, meg csinálhassak, amit akarok, de ezt már mondtam.
*Sőt, ami azt illeti most is, nem is olyan régen, nem csak az után, hogy megismerkedtek.*
- Talán valami izgalmas dolog kéne. Igen, azt hiszem ez tűnt el mostanában. Túl egyszerű itt az élet. *fejti meg végül, bár már utóbbit is mondta korábban, most tudatosodik talán benne igazán, hogy tényleg így van.*
- Nem azt akarom, hogy mindig veszélyben legyen az életem, de néha lehetne kicsit. Hülye kívánság, tudom. De utána jobban érzed, hogy élsz, és élni jó.
*Nevet, mert most ezt éppen viccesnek érzi.*
- Mindegy. Teszünk arról, hogy az éjjel izgalmas legyen, rajtam ne múljon. *ígéri meg, utólag nem is igazán értve azt, hogy mit beszélgetnek még, amikor nem túl messzire vannak egy kényelmes ágytól, ami csak rájuk vár.
Meg is issza maradék sörét, nem nagyon kell erőltetnie, mert még mindig jól esik, csak hát most már tényleg nagyon muszáj kissé másfajta folyadék formájában kiadni azt, amit eddig magába befelé vitt.
Csak azért nem indul el még megtenni mindezt, mert kíváncsi Zeekx válaszára.*