//Várt váratlan//
//Fürdőház//
*Soha nem érdekelte. Hogy mindez dac, vagy észérvek, esetleg a nővérei részletes beszámolója, az nem tisztázott, de már nem is fontos. Most máshogy alakult, nem megfelelni kell, hanem azt tenni, amit akar. De a kérdésekből érzi, hogy a másiknak nem olyan tiszta ez.*
- Egyik sem. Tényleg nem. *Nem tudja hová ragozza.*
- Előtted... *Hunyorog kicsit, maga sem tudja miért kezd bele, talán már a bor segíti benne.*-... egyetlen valaki volt, egyetlen egyszer. *Nevet fel halkan, amilyen fájdalmasnak tűnt akkor, most éppolyan nevetséges.*
- Nem sikerült jól, de legalább az én szar döntésem volt, nem másé.
*Talán ennyivel tudná legjobban magyarázni, ha kell egyáltalán.
Jó a kérdése a másiknak. Csak a válla fölött pillant rá közben vissza, még mielőtt megfordulna egyáltalán, s mosolya, nézése, sugározza a választ. Nem kell kimondani sem. Nem számít. Ha számítana más véleménye, akkor el sem indult volna.
Éhezi a tudást a másikról. Persze van, ami jobban, van ami kevésbé, de minden érdekli. Igazából a szökés ténye a legjobban, még ha nem is úgy tűnik. Nem sűrűn mennek el onnan, ahol jó, így elég oka lehetett rá és sokszor tud úgy alakulni, hogy az kifizetődő is legyen. *
- Akkor te is helyesen tetted.
*Nem akar túl mélyre vájkálni, talán lesz még olyan idő, hogy többet tudjon meg, talán nem. Most épp elég, hogy végre vannak történetek, van név, nem csak az örömök. Így kicsit teljesebb és neki is megmutatja, hogy jól gondolja azt, amit.
Emlékszik még, hogy mennyi mindent mesélt, mihez ért a férfi, s arra is, hogy nem városi, így hát kevésbé értette, de legalább, most tisztult a kép. Lassan csak összeáll még egy szelet, még ha kifejezetten nem is kereste. *
- A Ligetben? Luni már említette azt a helyet, onnan ismered?
*Bár biztos nem lehet semmiben, de azért jó összefűzni a szálakat. Nem tervezne az elf nyakán maradni, az sincs tervben, hogy az övén maradjon valaki, de édes a gondolat, hogy elérhető a közelség, ha mindketten éppen úgy akarják, a rezidenciás terveken túl. Meg is pecsételi a ki nem mondott gondolatot azzal, hogy egy kicsit közelebb húzódik, élvezi a másik ajkait is a bőrén. Túl jó most, a bor is túl jó. Ilyen örömöket meglelni benne sem utolsó... valahogy már az első perctől motiválóerő a férfi, még ha nélküle is éppúgy vannak tervei, jó tudni, hogy egyesek anélkül is haladnak, hogy nem kell mellé a család.
Hátradőlve, a víz takarásából néz vissza a zöldekbe.*
- Olyat csinálok, amit szeretek és van végre terem tanulni, nem szólhat bele senki, hogy mit. Éppen olyan mellett vagyok, aki mellett akarok, és ebbe sem. Szerintem alakulnak a dolgaim.
*Mosolyodik el, majd néz végig a másikon, miközben újabbat kortyol, mintha csak azt szeretné, hogy jöjjön közelebb. De ő maga nem mozdul, úgyis övék ez az este. Már nincs miért türelmetlennek lennie.*