//Szeszélyes társaság //
*Távol álljon tőle a lovagiasság, inkább a betyárbecsület. Annyira tiszteli a másik nemet, hogy legalább tisztességesen szólítsa meg őket, amíg azok nem adnak rá indokot, hogy máshogy tegyen. Illetve, ha nem kérik erre, mert épp az a szívük vágya, hogy valaki így bánjon velük.
Monteqieo hideg tekintete, nem vált ki belőle különösebb, tán megvetést. A férfi stílusa, testtartása, és beszéde, mintha oly gyűlölt apjára emlékezteti. Amaz is így tudott lyukat beszélni kereskedő társai hasába. Simulékony, és tenyérbemászó.
A hölgy válaszára, csak jól láthatóan fel hümmög. Arckifejezésén leolvasható, röhejesnek találja állítását. Amit viszont nem tud elnézni, az a simulása a tompa fülűhöz, ezt undorral nézi végig, ahogy annak így teszi magát. Kár azért a nemes vérért. Így a kacsintása is viszonzás nélkül marad. Ez is már most levehető rajta Lazziar minek ítéli meg a többi fajt. Merrin már érezheti hangsúlyából, hogy jó maga bizony nem kedveli őt, csupán azért mert az csak egy részben elf. Lazziar is látja rajta, hogy aligha hatja meg őt kijelentése. Biztosra veszi, hogy nem ő volt az első aki ezt már a szemére hányta. Merrin mosolyát is csak végigméri hűvös tekintetével, annak vakkantására is csak felciccent. Megy ő magától, tudja már mibe csöppent bele. Utasítást meg főleg nem fogadna el az illetőtől. Bármennyire is szeretné ő zárni a sort, hisz hátat egyiknek se merne fordítani, tudja mi a véreb munkája, felesleges is volna ezzel vitába szállni.
Így hát nincs más hátra mint előre, fel a lépcsőn. Szemeit egyszer végig vezeti fajtársa illegetésén, de utána nem fordít neki különösebbet figyelmet. Főleg, hogy a tudtára adták neki ez a szakmája, így ha akarja megfelelő aranymennyiségért, akár egy egész éjszakán át láthatja ezt a látványt.
Beérve a szobába, szemével gyorsan végigszalad azon. Értékek, menekülési útvonal, és csak utána a berendezés, és hogy ki hol foglal helyet. Szépen sorrendben ami fontos. Rögtön látja, hogy a Wegtoreni, egy kiselőadásra készül, amit csak egy szemforgatással jutalmaz. Egy gyors pillantás a nőre, aki az ágyon ücsörög és figyeli az eseményeket csendben. Utána pedig Merrin, aki jó segítő létére, az ajtót állja el, nincs is ezen meglepve. Legrosszabb esetben az ablakon még kiugorhat, ha az események gyorsan délnek szaladnának. Úgyhogy az ablak felőli részen áll meg, elég távol attól, hogy ne tűnjön annak mire készül. Karjait hanyagul zsebre övére helyezi, illetve biztosítékképpen is ha tőréért kellene nyúlnia. Bár ha nem most jöttek le a falról az illetők, biztosan ráfognak jönni, hogy mire készülhet.
Monteqieo újfent belekezd. Úgy kerülgeti őt, mint egy macska a forró kását, illetve számára is feltűnik ez a folytonos bókolás, már már kezdi azt hinni, hogy az üzleti megbeszélés után, valóban élni fog a Wegtoreni az ötletével amit a pult előtt bökött ki. Tekintetén jól látható az értetlenkedés efelől, felesleges őt kenyérre kenni, a tiszta beszédet ilyen téren jobban szerette mint a köntörfalazást. Azon nem lepődne meg, hogy a piperkőc nem látja benne milyen magas körökből érkezett Lazziar, okot erre ad bőven faragatlan viselkedése. Távol áll tőle az úriasság, sosem szerette a fényűzést vagy a pompát, de az is tagadhatatlan, a vagyont bizony kiélvezi. Nem épp a legegészségesebb módokon. Amint szót kap felszólal, mert hát eddig figyelmesen végighallgatta a Wegtorenit, bár nincs lenyűgözve azon, a jutalmat úgy állítja orra elé mint ha egy kutyát akarna betanítani, azt meg főleg nem veszi jó szemmel, hogy már most fenyegetni meri. Holott ő volt az aki beinvitálta. Arra következtet az illető szereti a hatalmát vagy az erejét fitogtatni, amit nem nehéz, főleg ha ilyen volumenű emberekkel veszi magát körbe mint Merrin.*
-Ember létedre szereted az idődet vesztegetni ilyen hosszú beszédekkel. Térj a lényegre.
*Szólal meg hűvösen arcán egy megvető félmosollyal, tekintetét pedig Monteqieoéba szegezi.*
- Lazz. *Szólal fel ismét röviden nevét illetően.* A pénz másodlagos, ha valami eléggé vérpezsdítővel állsz elő benne vagyok.
*A megvető mosoly pedig hamar átvált egy önelégülté. Szemei azonban nem állnak meg csak a Wegtorenin, fürkészi Merrint és Milit is.*