//Várt váratlan//
//A hozzázólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szemeiben hirtelen megjelenő rettegést, mikor az elf hangnemet vált, és a fenyegető kiállás mellé a fegyver is előkerül, nem tudja tagadni. Ugyan ki is tudná? Az ösztönből oly' erősen érkező érzelmeket nem lehet tagadni, pedig mennyire szeretné…*
~Mi a kurva…~ *Rögtön felpattan a székről, mikor a másik tőre túl közel kerül hozzá, ám szerencsére az övé helyett egyelőre csak az alma húsába mártja. Valamelyik isten szórakozik vele. Mikor az előnyére válna, nem sikerül ilyen jól halászni az ismeretlenbe, de mikor nem kéne, akkor bezzeg belenyúl valami olyanba, amibe egyáltalán nem akart. A személyeket magukat kiismerheti, de a múltjukat nem, és ez különösen veszélyes. Másodszor kerül rövid időn belül ilyen helyzetbe, ami már egyértelmű intő jel arra, hogy változtatnia kell a módszerein. Már, ha túléli az elkövetkezendő pár percet.*
- Nem küldött senki *vágja rá rögtön bizonytalanul és kissé reszkető hangon. Azonban kétli, hogy ez ilyen helyzetben elég lesz, szóval folytatja.* Fogalmam sincs, hogy ki vagy, és nem is érdekel. Most látlak először, de úgy tűnik, túl szerencsés voltam. Bár, jobban belegondolva a kikötőben nagyon könnyű darázsfészekbe nyúlni, úgyhogy nem kéne meglepődnöm. Sajnálom, nem akartam olyasmibe avatkozni, amihez semmi közöm. *Kockáztatnia kell. Az elf reakciója alapján biztos benne, hogy bármi miatt is változott így meg, ő sem szeretné, ha híre menne, márpedig egy balhét, ami vérengzéssel végződik a Pegazusban hamar meg szoktak énekelni a madarak.
Végül odébb lép párat, hogy a szőkétől távolabb, a hölgyikéhez viszont közelebb kerüljön, és lepillant a tokra, ami még az ő tulajdona, ám most mégis a kisasszony kezei közt van.*
- Azt hiszem, a párjától egyértelmű választ kaptam arra, hogy nem kellenek neki az italaim, de úgy látom, hogy esetleg Önt mégis érdekelné? *Mi másért húzta volna közelebb magához? Egyelőre azonban óvatosan a tokért nyúl, és ha a lány nem dugja el hirtelen az asztal alatt, akkor visszaveszi azt magához.*
- Az ajánlatom továbbra is érvényes, de nem itt. Valóban ismerem a kikötőt, de nem véletlenül hagytam magam mögött. Nem akarok semmibe sem belekeveredni, nem akarok rosszat senkinek. Arthenior egy befogadó város, itt senkinek nem kell félnie, hogy utoléri a múltja. *Mondja a nőnek, de utóbbi szavait már inkább a férfinek szánja. Ha sikerül megkaparintania a tokot, akkor azonban hátrálni kezd a párostól. Menekülne, mert valóban veszélyben érzi az életét. Egy üzlet nem ér ennyit, főleg nem az ismert kapcsolatainak tudatában.*
- Ha meggondolják magukat, a szobámban leszek. Az emeleten, a folyosó végén jobbra. *Távol akar kerülni tőlük, de nem akar elbújni. Az ő lelkiismerete tiszta, legalábbis most, legalábbis kettejükre nézve. Azzal elindul a lépcsők irányába, de még nem tűnik el, a páros bármely tagjának lehetősége van megállítani a lányt, ha meg akarja.*