//Várt váratlan//
*Sok-sok oldal, talán több, mint hitte, amit megláthat a másikból, vagy épp saját magából. A piacon, amikor elvette előle azt a gyűrűt, hogy feltűnést keltsen, és előre eldöntse a másik helyett, hogy néhány órát vele kell töltsön, semmi más vágya nem volt, mint egy kicsit mókázni. Érezni a másikat, megtudni a nevet, amit nem is titkolt, játszani. Ehelyett egy hatot sűrítettek a napba. Éjjelt, nappalt, vidámságot, komolyságot. A benne pislákoló szomorúság sem olyan mély, amilyen egyedül lenne, hogyha úgy kezdett volna el megbirkózni azzal, amivel muszáj. Más. Vannak válaszok, nem csak falról lepergő vakolat, amit reménykedve nézhet, hogy még kibírja egy darabon és nem omlik téglástul rá. Tart. És legalább a bor segít abban, hogy ne kezdjen el menekülni belőle, mert túl ismeretlen, ha valami nem dől romba, egyenesen rá.
Nehezen néz az elfre, mégis, inkább le sem venné róla a kékeket. Azt is érti, amit azelőtt mond, hogy tudná, mi az igazi oka. Nem mentheti meg, pedig szeretné. Lehetetlen. De megrázza a fejét és kiböki végre azt, ami egy időre a szőke szavait is eltünteti. Nem nehéz a csend sem. Jó megosztani.*
- Talán mindent és néha semmit. *Húzza el a száját.* - Ezt érted? Lehet egyszerre érezni mindent. Bűntudatom van, hogy olyan házba születtem, ahol ilyet tesznek valakivel. Pedig nincs is hozzá közöm. Felelősséget érzek, mintha helyre kellene hoznom, amit nem is én követtem el. Ő ragaszkodik hozzám és én néha nem érzek semmit, csak hogy éreznem kéne. És kezdődik a körforgás. *Ír is le a kimondottak hevében vékony mutatóujjával egy karikát a levegőbe. *
- Nincs senkije, csak én. Ha én is elhagyom, akkor ettől is jobban széttörik. De ha vele maradok, akkor ... hát akkor lehet, hogy egyszer fogja magát és újra bánt. Olyan egyszerű lenne csak kisétálni belőle, de hogyan birkóznék meg vele? Nincs megoldás. Annyian lakják az elméjét, mindegyikkel dűlőre tudok jutni, csak a legrohadtabb részével nem. Na meg az istene... az a kurva istene. *Szinte köpi a szavakat, mégsem hat közönségesen. Újra kortyol a borba, s felsóhajt, ahogy látja, hogy kiürült. Be akar menni, hogy szerezzen még. De meg sem mozdul. * - Csak én látom ezt ilyen bonyolultnak, ugye?