Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 986 (19701. - 19720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
19720. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-16 09:19:20
Üzenet elküldve: 2024-11-16 09:19:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Alenia véleménye annyira nem lepi meg, de a szavak mögött rejtőző indulat talán már inkább. Pedig nem kellene. Teljesen érthető a nő véleménye. Inkább az a törekvés, hogy neveltetése és vallásos meggyőződése okán hogyan próbálja elfojtani magában. Persze csak együttérzőn bólogat a szavak hallatán.
Amikor aztán a nemesség és annak értéke kerül szóba, ismét egyetértőn bólogat.*
- Ön és én értjük ezt. A felelősséget, a kötelességet. Remélem, leendő nemes-társaink is így gondolják majd.
*teszi hozzá.
Aztán egy ideig nem esik szó közöttük, mert elvannak a falatozással. Nem is van rá szükség, hiszen kikapcsolódni jöttek. Csak utána szólal meg ismét.*
- Elég szó esett már közöttünk a feladatokról és a jövő kihívásairól. Most kérem, arról mondjon valamit, hogy nem látják-e szükségét valaminek az otthonukban? És most nem is annyira a szükséges dolgokra gondolok, mint inkább a kellemesre. Bizonyára kegyednek és társnőinek is jól esik néha a pihenés. Hogyan kapcsolódnak ki? Megvan rá a lehetőségük, az eszközeik?
*kérdi aztán.*
//Ünnepi vacsora//
*Alenia véleménye annyira nem lepi meg, de a szavak mögött rejtőző indulat talán már inkább. Pedig nem kellene. Teljesen érthető a nő véleménye. Inkább az a törekvés, hogy neveltetése és vallásos meggyőződése okán hogyan próbálja elfojtani magában. Persze csak együttérzőn bólogat a szavak hallatán.
Amikor aztán a nemesség és annak értéke kerül szóba, ismét egyetértőn bólogat.*
- Ön és én értjük ezt. A felelősséget, a kötelességet. Remélem, leendő nemes-társaink is így gondolják majd.
*teszi hozzá.
Aztán egy ideig nem esik szó közöttük, mert elvannak a falatozással. Nem is van rá szükség, hiszen kikapcsolódni jöttek. Csak utána szólal meg ismét.*
- Elég szó esett már közöttünk a feladatokról és a jövő kihívásairól. Most kérem, arról mondjon valamit, hogy nem látják-e szükségét valaminek az otthonukban? És most nem is annyira a szükséges dolgokra gondolok, mint inkább a kellemesre. Bizonyára kegyednek és társnőinek is jól esik néha a pihenés. Hogyan kapcsolódnak ki? Megvan rá a lehetőségük, az eszközeik?
*kérdi aztán.*
19719. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:44:52
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:44:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Csak egy szomorú pillantással reagál a férfi sóhajára.*
- Nem a sors tehet róla. A bátyám csak magát okolhatja, a szüleim haláláért pedig a nép a felelős, és soha nem fogják megkapni a megérdemelt büntetésüket, amiért meggyilkolták őket. Az egész lázadás… Arthenior Eeyr istennő városa, mégis a lázadók nyíltan meggyalázták a tanításait ezzel a lépéssel, ám ez senkinek nem számít.
*Észreveszi magát, hogy talán egy kicsit elvetette a sulykot, úgyhogy nem is panaszkodik tovább, visszaerőlteti bájos mosolyát az arcára. Mindennek ellenére Orthus most láthatja, hogy Aleniá-nak megvan a kemény véleménye mindenről, csak nem szokta hangoztatni őket, pont azért, mert egész életében arra tanították, hogy barátokat szerezzen magának, ne ellenségeket. Ennek ellenére a nemesi rang még mindig szívügye, muszáj megvédenie az értékét.*
- Épp ezért mondom, hogy becsülje meg! A nemesi rang értéke abban rejlik, hogy az nem egy ajándék, nem egy kitüntetés, hanem felelősség a hozzá járó minden elvárással együtt. Ön nemes, és nemesként el fogják várni Öntől is, ahogy tőlem is, hogy nagy dolgokat vigyen véghez, melytől a nép boldog, Arthenior pedig második virágkorát élheti majd. Tudom, hogy Ön képes megbirkózni ezzel a teherrel.
*Abban már kevésbé biztos, hogy a szülei és bátyja támogatása nélkül maga is képes erre, de itt vannak a barátai, itt van Mai, itt van Morthimer Úr. Sokan állnak mellette, akikben bízhat.
Mikor kihozzák az ételeket, ismét kedvesen megköszöni, Orthus köszöntőjét hallva pedig ő is magához veszi a finom, meleg teát és elmosolyodik.*
- És természetesen Önre is! Jó étvágyat! *Iszik egy kortyot, majd nekilát az étkezésnek. Luninari főztjéhez semmi sem fogható, de szintén kellemesen csalódik, pedig az ő ízlésének nem olyan könnyű megfelelni.*
- Valóban. Kellemesen csalódtam. Ízekben gazdag ez az étel, és különösen ügyeltek rá, hogy tökéletesen készítsék el. Elégedett vagyok *teszi hozzá a saját véleményét, aztán már csak csendben falatozik tovább.*
//Ünnepi vacsora//
*Csak egy szomorú pillantással reagál a férfi sóhajára.*
- Nem a sors tehet róla. A bátyám csak magát okolhatja, a szüleim haláláért pedig a nép a felelős, és soha nem fogják megkapni a megérdemelt büntetésüket, amiért meggyilkolták őket. Az egész lázadás… Arthenior Eeyr istennő városa, mégis a lázadók nyíltan meggyalázták a tanításait ezzel a lépéssel, ám ez senkinek nem számít.
*Észreveszi magát, hogy talán egy kicsit elvetette a sulykot, úgyhogy nem is panaszkodik tovább, visszaerőlteti bájos mosolyát az arcára. Mindennek ellenére Orthus most láthatja, hogy Aleniá-nak megvan a kemény véleménye mindenről, csak nem szokta hangoztatni őket, pont azért, mert egész életében arra tanították, hogy barátokat szerezzen magának, ne ellenségeket. Ennek ellenére a nemesi rang még mindig szívügye, muszáj megvédenie az értékét.*
- Épp ezért mondom, hogy becsülje meg! A nemesi rang értéke abban rejlik, hogy az nem egy ajándék, nem egy kitüntetés, hanem felelősség a hozzá járó minden elvárással együtt. Ön nemes, és nemesként el fogják várni Öntől is, ahogy tőlem is, hogy nagy dolgokat vigyen véghez, melytől a nép boldog, Arthenior pedig második virágkorát élheti majd. Tudom, hogy Ön képes megbirkózni ezzel a teherrel.
*Abban már kevésbé biztos, hogy a szülei és bátyja támogatása nélkül maga is képes erre, de itt vannak a barátai, itt van Mai, itt van Morthimer Úr. Sokan állnak mellette, akikben bízhat.
Mikor kihozzák az ételeket, ismét kedvesen megköszöni, Orthus köszöntőjét hallva pedig ő is magához veszi a finom, meleg teát és elmosolyodik.*
- És természetesen Önre is! Jó étvágyat! *Iszik egy kortyot, majd nekilát az étkezésnek. Luninari főztjéhez semmi sem fogható, de szintén kellemesen csalódik, pedig az ő ízlésének nem olyan könnyű megfelelni.*
- Valóban. Kellemesen csalódtam. Ízekben gazdag ez az étel, és különösen ügyeltek rá, hogy tökéletesen készítsék el. Elégedett vagyok *teszi hozzá a saját véleményét, aztán már csak csendben falatozik tovább.*
19718. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:56:11
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:56:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1444
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1444
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Elveszni a másikban. Nem törődni a holnappal, a problémás kistestvérrel, semmivel. Csókok és simogatások váltják egymást miközben ismét feljön a találkozásuk napja. Nem kellett semmit se mondaniuk. Ahogy egymásra néztek úgy nőtt a feszültség bennük míg végül egymásnak nem estek nem törődve semmivel. Most utólag mégis jó, hogy szavakba lett öntve az a pillanat. A jövőről nagy vonalakban már beszéltek. Hogy az elfet emlékeztetni kell-e annak az italnak az elkészítésére az majd kiderül holnap. Viszont, hogy a félvérnek a Ligetben lesz helye az biztos. Bár ha ott is ennyire elengedik magukat akkor lehet másnap érdekes hangulat lesz a konyhaasztal körül. Majd kiderül mi lesz ha egyszer oda kerülnek. Az üzenetet igen átadták a dokinak. Az viszont meglepi, hogy egy hetet még ott voltak a lányok.*
-Igen?
*Elkerülték volna egymást? Éjszakába nyúlóan dolgozott és közben nem sajnálta magától az italokat. Kábán feküdt le és úgy is kelt. Viszont akkor is furcsa.*
-Az ottani lányokhoz nem nyúltam hozzá csak vizsgálatok közben. Hiába cicáztak velem. Téged viszont szívesen láttalak volna.
*Elveszni a másikban. Nem törődni a holnappal, a problémás kistestvérrel, semmivel. Csókok és simogatások váltják egymást miközben ismét feljön a találkozásuk napja. Nem kellett semmit se mondaniuk. Ahogy egymásra néztek úgy nőtt a feszültség bennük míg végül egymásnak nem estek nem törődve semmivel. Most utólag mégis jó, hogy szavakba lett öntve az a pillanat. A jövőről nagy vonalakban már beszéltek. Hogy az elfet emlékeztetni kell-e annak az italnak az elkészítésére az majd kiderül holnap. Viszont, hogy a félvérnek a Ligetben lesz helye az biztos. Bár ha ott is ennyire elengedik magukat akkor lehet másnap érdekes hangulat lesz a konyhaasztal körül. Majd kiderül mi lesz ha egyszer oda kerülnek. Az üzenetet igen átadták a dokinak. Az viszont meglepi, hogy egy hetet még ott voltak a lányok.*
-Igen?
*Elkerülték volna egymást? Éjszakába nyúlóan dolgozott és közben nem sajnálta magától az italokat. Kábán feküdt le és úgy is kelt. Viszont akkor is furcsa.*
-Az ottani lányokhoz nem nyúltam hozzá csak vizsgálatok közben. Hiába cicáztak velem. Téged viszont szívesen láttalak volna.
19717. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:17:24
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:17:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Akármilyen felejthetetlen számára a Doki, pont hogy nem az fogta meg, amit csak fél szemmel figyelt. Most biztos máshogy értékelné, ha hallaná, hogyan szerel le valakit. Imádja, ahogy forgatja a szavakat, akkor is, amikor a legnyersebbek. És azt is, amikor nem forgat semmit, csak a tőre kerül előtérbe. Eszébe jut, hogy mi vár rájuk másnap viszont, ezzel még nem tud és nem is akar mit kezdeni, el is hessegeti a gondolatot. Nincs nehéz dolga, mert az ajkak szinte mindig egymást keresik, ahogy az érintések sem lesznek kevesebbek. Ha valaki el tud belőle űzni mindent, ami nem odavaló, az pont az elf. Persze, hogy minden pillanatot élvez a közelében. Nem a sok összefüggés tölti meg az elméjét.
Nori-ról sem akar többet beszélni, éppen elég volt. Az a szellemes felvezetés csak egy pillanatra lohasztotta le a mosolyt róla, de helyére kerülnek a dolgok.
Jó a tudat, hogy a másik osztozik az érzésben... nem is tudja mikor lehet ebből elég. Annyi idő nem telt el, hogy sok lehessen és elgondolva a ráváró napokat, lehetőség sem lenne rá. Csábító az a Szarvasliget... és hogy a tőle kért őszinte vigyort minél előbb megkaphassa tőle, vagy mindegy mit, csak időnként szakítsa ki a hétköznapokból. Többet tölt benne, mint bármi, még ha már szemein látszik is, hogy fáradtan csillannak.
Elvigyorodik. Szóval átadták neki. Nem ismeri azt a világot, de akkor jó ötletnek tűnt, s bár nem kereste fel a férfi, bár talán ideje sem volt rá, mert ő lepte meg véletlenül a piacon, most mégis csak behajtott mindent rajta.*
- Igen, azt. *Harap bele ajkába és simogat végig a Doki mellkasán.* - Ott voltunk még egy egész hatig, de már nem láttalak. Azt gondoltam, nem is foglak többet. *Fordul hanyatt végül és bámulja a plafont, miközben felkacag halkan.* - Jó ötletnek tűnt jelezni, hogy még szeretnélek. *Kutat kicsit, hogy bebújtassa lábfejét a takaró alá. Milyen hűvös van, ha csak egy percig nem érinti a másikat...*
*Akármilyen felejthetetlen számára a Doki, pont hogy nem az fogta meg, amit csak fél szemmel figyelt. Most biztos máshogy értékelné, ha hallaná, hogyan szerel le valakit. Imádja, ahogy forgatja a szavakat, akkor is, amikor a legnyersebbek. És azt is, amikor nem forgat semmit, csak a tőre kerül előtérbe. Eszébe jut, hogy mi vár rájuk másnap viszont, ezzel még nem tud és nem is akar mit kezdeni, el is hessegeti a gondolatot. Nincs nehéz dolga, mert az ajkak szinte mindig egymást keresik, ahogy az érintések sem lesznek kevesebbek. Ha valaki el tud belőle űzni mindent, ami nem odavaló, az pont az elf. Persze, hogy minden pillanatot élvez a közelében. Nem a sok összefüggés tölti meg az elméjét.
Nori-ról sem akar többet beszélni, éppen elég volt. Az a szellemes felvezetés csak egy pillanatra lohasztotta le a mosolyt róla, de helyére kerülnek a dolgok.
Jó a tudat, hogy a másik osztozik az érzésben... nem is tudja mikor lehet ebből elég. Annyi idő nem telt el, hogy sok lehessen és elgondolva a ráváró napokat, lehetőség sem lenne rá. Csábító az a Szarvasliget... és hogy a tőle kért őszinte vigyort minél előbb megkaphassa tőle, vagy mindegy mit, csak időnként szakítsa ki a hétköznapokból. Többet tölt benne, mint bármi, még ha már szemein látszik is, hogy fáradtan csillannak.
Elvigyorodik. Szóval átadták neki. Nem ismeri azt a világot, de akkor jó ötletnek tűnt, s bár nem kereste fel a férfi, bár talán ideje sem volt rá, mert ő lepte meg véletlenül a piacon, most mégis csak behajtott mindent rajta.*
- Igen, azt. *Harap bele ajkába és simogat végig a Doki mellkasán.* - Ott voltunk még egy egész hatig, de már nem láttalak. Azt gondoltam, nem is foglak többet. *Fordul hanyatt végül és bámulja a plafont, miközben felkacag halkan.* - Jó ötletnek tűnt jelezni, hogy még szeretnélek. *Kutat kicsit, hogy bebújtassa lábfejét a takaró alá. Milyen hűvös van, ha csak egy percig nem érinti a másikat...*
19716. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:15:39
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:15:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Megértőn bólogat.*
- Szégyen, hogy a sors megtagadta ezt öntől, és magára hagyta, oltalom, védelmező nélkül. Ne értsen félre, jól boldogul a világban. De nem helyénvaló, hogy így kell lennie. És talán nem is lesz mindig így.
*feleli.
Alenia érvelése a nemesi rang kapcsán elgondolkodtatja, de végül így szól.*
- A nemesi rang, amely kegyed őseit megillette, érdemeken alapult. Ez a mostani nemesi rang nem. Még nem. Ez most még csak a vagyonon alapul. A rangját az adja majd meg, amit a viselői tesznek. A város üdvéért.
*fejti ki a saját véleményét.*
- A vagyonosság persze nagy segítség lehet abban, hogy sok hasznos dolgot cselekedjünk és alkossunk. De még el kell válnia, hogy hányan fognak élni a lehetőséggel.
*zárja végül a gondolatmenetét, mert idő közben kihozzák az italukat és a ragulevest is.
Mindenek előtt köszöntőre emeli a poharát.*
- A városunkra, az újrakezdésre, és kegyedre!
*mond köszöntőt, de koccintani nem próbál, hiszen Alenia teázik.
Utána hozzálátnak a raguleveshez, ami sokat javít a Pegazus renoméján - legalábbis Orthus szemében.*
- Egyszerű étel, de kimondottan ízletes.
*véleményezi.*
//Ünnepi vacsora//
*Megértőn bólogat.*
- Szégyen, hogy a sors megtagadta ezt öntől, és magára hagyta, oltalom, védelmező nélkül. Ne értsen félre, jól boldogul a világban. De nem helyénvaló, hogy így kell lennie. És talán nem is lesz mindig így.
*feleli.
Alenia érvelése a nemesi rang kapcsán elgondolkodtatja, de végül így szól.*
- A nemesi rang, amely kegyed őseit megillette, érdemeken alapult. Ez a mostani nemesi rang nem. Még nem. Ez most még csak a vagyonon alapul. A rangját az adja majd meg, amit a viselői tesznek. A város üdvéért.
*fejti ki a saját véleményét.*
- A vagyonosság persze nagy segítség lehet abban, hogy sok hasznos dolgot cselekedjünk és alkossunk. De még el kell válnia, hogy hányan fognak élni a lehetőséggel.
*zárja végül a gondolatmenetét, mert idő közben kihozzák az italukat és a ragulevest is.
Mindenek előtt köszöntőre emeli a poharát.*
- A városunkra, az újrakezdésre, és kegyedre!
*mond köszöntőt, de koccintani nem próbál, hiszen Alenia teázik.
Utána hozzálátnak a raguleveshez, ami sokat javít a Pegazus renoméján - legalábbis Orthus szemében.*
- Egyszerű étel, de kimondottan ízletes.
*véleményezi.*
19715. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:04:06
Üzenet elküldve: 2024-11-15 20:04:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nixomia minősítését az együttlétükre fanyar mosollyal fogadja. Bele is pusztulna a lovagnő, ha be kellene ismerni, hogy rendesen kielégült. De a teste elárulja, és Mykaelnek ennyi is elég.
Aztán a nő azzal kezd viccelni, hogy esetleg gyermeket szül ebből a forró románcból. A zsoldos nem tudja komolyan venni ezt az ötletet.*
- Á, nem fogsz. Most még nem. Látszik rajtad, hogy forr a véred a kalandok után. Nem fogod ezt félretenni azért, hogy egy senkiházi zsoldos gyerekét babusgasd.
*feleli egyszerűen, miközben még mindig kedvtelve mustrálja a nő formáit és ágyékát. Elraktározza magában az emléket a következő találkozásig.*
- De ha mégis anyaságra adnád itt a fejed, valahogy üzend meg! Tudni szeretném, ha én is apja leszek valakinek.
*teszi hozzá, majd észreveszi, hogy a nő szemérmét takarni hivatott ruhadarab az ő közelében úszkál. Megfogja és odasétál vele Nixomiához, hogy odaadja neki, aztán, ha már úgyis ilyen közel van, végigsimít a combján. Nincs már ereje többre, de azért egy kis cirógatás még belefér, mielőtt hátralépne.
Ha a nő távozni szeretne, ő nem marasztalja. Saját ágyékkötőjét is magára igazítja, hogy ő is távozzon, bár nem feltétlenül Nixomiával egyidőben. a Lovagnőnek láthatóan elég volt ennyi a társaságából, és neki is megfelel ez így.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nixomia minősítését az együttlétükre fanyar mosollyal fogadja. Bele is pusztulna a lovagnő, ha be kellene ismerni, hogy rendesen kielégült. De a teste elárulja, és Mykaelnek ennyi is elég.
Aztán a nő azzal kezd viccelni, hogy esetleg gyermeket szül ebből a forró románcból. A zsoldos nem tudja komolyan venni ezt az ötletet.*
- Á, nem fogsz. Most még nem. Látszik rajtad, hogy forr a véred a kalandok után. Nem fogod ezt félretenni azért, hogy egy senkiházi zsoldos gyerekét babusgasd.
*feleli egyszerűen, miközben még mindig kedvtelve mustrálja a nő formáit és ágyékát. Elraktározza magában az emléket a következő találkozásig.*
- De ha mégis anyaságra adnád itt a fejed, valahogy üzend meg! Tudni szeretném, ha én is apja leszek valakinek.
*teszi hozzá, majd észreveszi, hogy a nő szemérmét takarni hivatott ruhadarab az ő közelében úszkál. Megfogja és odasétál vele Nixomiához, hogy odaadja neki, aztán, ha már úgyis ilyen közel van, végigsimít a combján. Nincs már ereje többre, de azért egy kis cirógatás még belefér, mielőtt hátralépne.
Ha a nő távozni szeretne, ő nem marasztalja. Saját ágyékkötőjét is magára igazítja, hogy ő is távozzon, bár nem feltétlenül Nixomiával egyidőben. a Lovagnőnek láthatóan elég volt ennyi a társaságából, és neki is megfelel ez így.*
19714. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 19:37:15
Üzenet elküldve: 2024-11-15 19:37:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1444
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1444
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Félreértette a másikat. Ő arra a kis jelenetre gondolt amit rendezett a pofátlan fattyúval, de úgy néz ki, hogy ezt talán a lányok észre sem vették. Nem baj. Hogy fogalmuk se volt mit csinálnak az látszott azon a kettőn. Egyik se tűnt teljesen tisztának. Látszott rajtuk, hogy az nem az üzletkötések estéje számukra. Majd szerinte egész szellemesnek gondolt módon felépíti a mondandóját, hogy miért figyelt fel arra a tébolyultra. Akiről mióta tudja, hogy miféle azóta tényleg nehezebb lenne jó ízléssel magára húznia, de mivel ő férfiból van, az pedig nőből a lehetőség fenn áll. A másik szavait megerősíti.*
-Hát, valóban nem, azt láttam belőle.
*Ezzel mindent elmond. Irányíthatatlan, megbízhatatlan, önveszélyes és ezért számára haszontalan. Azt, a minimális befektetést amit rááldozott is a nővére hozta vissza. Többszörösen. Nem is bírnak betelni egymással. Csókok és érintések váltják egymást. Pedig a mai nap már nem egyszer volt lehetőségük végigkóstolni a másikat. Amire már a kikötő óta vágynak kiadhatták magukból. Mégis a szemükben lévő vágy ahogy a pillantásaik összekapcsolódnak nem enyhül. A kapott kérdésre a válasz egyértelmű.*
-Még nem.
*Majd bukik újból azokra az ajkakra. Legalább olyan telhetetlenek mindketten. Ez a nap alig csitította a tüzet jobban, mint a sellőházi fellobbanásuk. Fogják még ezek után keresni a másik társaságát az biztos. A következő kérdés egyáltalán nem tartozik az eddigi témához úgyhogy váratlanul éri az elfet.*
-Mármint arról, hogy betartatod velem az ígéretem?
*Szép pénzt fizetett a lánynak és a Doki is megbecsült vendég volt. Természetes, hogy át lett adva ez az üzenet. Meg valószínűleg a lányok egymás közt kitárgyalták miről szólhatott, bár nem volt nehéz kitalálni.*
*Félreértette a másikat. Ő arra a kis jelenetre gondolt amit rendezett a pofátlan fattyúval, de úgy néz ki, hogy ezt talán a lányok észre sem vették. Nem baj. Hogy fogalmuk se volt mit csinálnak az látszott azon a kettőn. Egyik se tűnt teljesen tisztának. Látszott rajtuk, hogy az nem az üzletkötések estéje számukra. Majd szerinte egész szellemesnek gondolt módon felépíti a mondandóját, hogy miért figyelt fel arra a tébolyultra. Akiről mióta tudja, hogy miféle azóta tényleg nehezebb lenne jó ízléssel magára húznia, de mivel ő férfiból van, az pedig nőből a lehetőség fenn áll. A másik szavait megerősíti.*
-Hát, valóban nem, azt láttam belőle.
*Ezzel mindent elmond. Irányíthatatlan, megbízhatatlan, önveszélyes és ezért számára haszontalan. Azt, a minimális befektetést amit rááldozott is a nővére hozta vissza. Többszörösen. Nem is bírnak betelni egymással. Csókok és érintések váltják egymást. Pedig a mai nap már nem egyszer volt lehetőségük végigkóstolni a másikat. Amire már a kikötő óta vágynak kiadhatták magukból. Mégis a szemükben lévő vágy ahogy a pillantásaik összekapcsolódnak nem enyhül. A kapott kérdésre a válasz egyértelmű.*
-Még nem.
*Majd bukik újból azokra az ajkakra. Legalább olyan telhetetlenek mindketten. Ez a nap alig csitította a tüzet jobban, mint a sellőházi fellobbanásuk. Fogják még ezek után keresni a másik társaságát az biztos. A következő kérdés egyáltalán nem tartozik az eddigi témához úgyhogy váratlanul éri az elfet.*
-Mármint arról, hogy betartatod velem az ígéretem?
*Szép pénzt fizetett a lánynak és a Doki is megbecsült vendég volt. Természetes, hogy át lett adva ez az üzenet. Meg valószínűleg a lányok egymás közt kitárgyalták miről szólhatott, bár nem volt nehéz kitalálni.*
19713. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-15 17:54:57
Üzenet elküldve: 2024-11-15 17:54:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem vesződik hosszú ideig olyannal, amivel nem kell. Ott a Varjúban nem úgy tűnt a férfi, mint aki az ő társaságukat akarná élvezni, ezért hát arra fordította a figyelmét, amire akkor kellett. Hogy rossz ízű a bor, ellenben üt, s hogy fogalma sincs arról, hogyan kell helytállnia egy helyzetben, amikor többedmagával van felinvitálva egy szobába. Némi próbálkozás után rá is jött, hogy sehogy nem kell. Mert nem akart. A kép még megvan, hogy felsejlett a lehetősége egy összefeszülésnek is a két férfi között, de inkább azzal foglalta le magát, hogy Nori-t kérdezgesse, aki akkor sem, mint máskor sem, nem tudott rendesen válaszolni semmire. Elmosolyodik, ahogy estébe jutnak a képek.*
- Nem. Lefoglalt, hogy fogalmam sincs mit csináljak. Ritka. *Neveti el magát. Mintha évtizedekkel ezelőtt lett volna. Kár is erre vesztegetni a szavakat, más idők jártak és most megkapta, amit akkor még nem tudott, hogy akar. Végtére is, jó, hogy elindult a Kikötőbe, ha nem tette volna, most nem ízlelhetné az ajkait és nem fonódna vele össze minden lehetséges helyzetben.
Amikor a másik elkezdi a mondandóját, kissé összeszűkül a szeme. Nem kapják el oda nem illő érzések, csak furcsállja, hogy így bevallja, hogy a húga érdekelte. Ki is derül, hogy miért, bár neki ez így sem teljesen tiszta. Megrázza a fejét, miközben enyhülnek arcizmai. *
- Azzal a karddal is veszélyes, még ha te pont nem is azt láttad belőle. Őt sem nehéz észrevenni.
*Nincs elszállva magától, szépnek tartja a lányt, de nem olyannak, akivel így el tudná képzelni az elfet. Mindenesetre furcsa volt az az első gondolat, ami elérte az elméjét.
Beszélni kezd és fejtegetni, hogy mit is gondolt, érzett, vagy mit látott a másikban. Nincs ez másként most sem, csak erősödött a vágy. Kapott részleteket, amik tovább szítják benne a tüzet. Nem akarja elengedni, de szorítani sem. Érdekes érzés.
Választ ugyan nem kap arra, amit meg sem kérdezett, de egy hosszú csókot igen. Mai kezei a másik arcára tévednek, miközben préseli a testét a hosszúéletűhöz. Nem gondol bele többet, mint amit most kell. Jó így és mind a ketten elégedettek a helyzettel. Aztán meghallgatja végre azt is, amit a férfi ígért, hogy el fog árulni. Csak elmerül a szemekben, amiket belé mart a másik. A szavaktól hevesebben dobog a szíve, túl jó volt hallani. Hogy őszinték, most el is tudja hinni. Látszik a mosolyán is. Már egy ideje nem akarnak elválni a másik öleléséből. Már rég túl vannak azon, ami után el lehet búcsúzni, hogyha csak testiségre lett volna szükség. Ijesztő kissé, de túlságosan jó is.*
- Elveszni? Sikerült eléggé?
*Búgja, miközben kéri vissza az ajkakat. Neki talán nem elég és most nem arra gondol, hogy újra egymásnak kellene esniük. Az egész eltöltött idő egyvelegére gondol csupán. Elmerülne újra a csókokban, de amikor újra elszakadnak, akkor kissé elgondolkodik, majd jön az újabb kérdés.*
- A Sellőben az a kurva átadta az üzenetem?
*Kissé nyers a megfogalmazás, de mit bánja ő? Kíváncsi. Ha fogadást köthetne, akkor a nemre szavazna.*
*Nem vesződik hosszú ideig olyannal, amivel nem kell. Ott a Varjúban nem úgy tűnt a férfi, mint aki az ő társaságukat akarná élvezni, ezért hát arra fordította a figyelmét, amire akkor kellett. Hogy rossz ízű a bor, ellenben üt, s hogy fogalma sincs arról, hogyan kell helytállnia egy helyzetben, amikor többedmagával van felinvitálva egy szobába. Némi próbálkozás után rá is jött, hogy sehogy nem kell. Mert nem akart. A kép még megvan, hogy felsejlett a lehetősége egy összefeszülésnek is a két férfi között, de inkább azzal foglalta le magát, hogy Nori-t kérdezgesse, aki akkor sem, mint máskor sem, nem tudott rendesen válaszolni semmire. Elmosolyodik, ahogy estébe jutnak a képek.*
- Nem. Lefoglalt, hogy fogalmam sincs mit csináljak. Ritka. *Neveti el magát. Mintha évtizedekkel ezelőtt lett volna. Kár is erre vesztegetni a szavakat, más idők jártak és most megkapta, amit akkor még nem tudott, hogy akar. Végtére is, jó, hogy elindult a Kikötőbe, ha nem tette volna, most nem ízlelhetné az ajkait és nem fonódna vele össze minden lehetséges helyzetben.
Amikor a másik elkezdi a mondandóját, kissé összeszűkül a szeme. Nem kapják el oda nem illő érzések, csak furcsállja, hogy így bevallja, hogy a húga érdekelte. Ki is derül, hogy miért, bár neki ez így sem teljesen tiszta. Megrázza a fejét, miközben enyhülnek arcizmai. *
- Azzal a karddal is veszélyes, még ha te pont nem is azt láttad belőle. Őt sem nehéz észrevenni.
*Nincs elszállva magától, szépnek tartja a lányt, de nem olyannak, akivel így el tudná képzelni az elfet. Mindenesetre furcsa volt az az első gondolat, ami elérte az elméjét.
Beszélni kezd és fejtegetni, hogy mit is gondolt, érzett, vagy mit látott a másikban. Nincs ez másként most sem, csak erősödött a vágy. Kapott részleteket, amik tovább szítják benne a tüzet. Nem akarja elengedni, de szorítani sem. Érdekes érzés.
Választ ugyan nem kap arra, amit meg sem kérdezett, de egy hosszú csókot igen. Mai kezei a másik arcára tévednek, miközben préseli a testét a hosszúéletűhöz. Nem gondol bele többet, mint amit most kell. Jó így és mind a ketten elégedettek a helyzettel. Aztán meghallgatja végre azt is, amit a férfi ígért, hogy el fog árulni. Csak elmerül a szemekben, amiket belé mart a másik. A szavaktól hevesebben dobog a szíve, túl jó volt hallani. Hogy őszinték, most el is tudja hinni. Látszik a mosolyán is. Már egy ideje nem akarnak elválni a másik öleléséből. Már rég túl vannak azon, ami után el lehet búcsúzni, hogyha csak testiségre lett volna szükség. Ijesztő kissé, de túlságosan jó is.*
- Elveszni? Sikerült eléggé?
*Búgja, miközben kéri vissza az ajkakat. Neki talán nem elég és most nem arra gondol, hogy újra egymásnak kellene esniük. Az egész eltöltött idő egyvelegére gondol csupán. Elmerülne újra a csókokban, de amikor újra elszakadnak, akkor kissé elgondolkodik, majd jön az újabb kérdés.*
- A Sellőben az a kurva átadta az üzenetem?
*Kissé nyers a megfogalmazás, de mit bánja ő? Kíváncsi. Ha fogadást köthetne, akkor a nemre szavazna.*
19712. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-14 22:57:02
Üzenet elküldve: 2024-11-14 22:57:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1444
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1444
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Majszolgat kicsit a félvérből. Tökéletes kis esti csemege számára. Ha megfeküdné a hasát elég csak legörgetnie magáról. Egyelőre viszont eszébe se jut ilyesmi. Élvezi a lány közelségét és simogatásait. A csel pedig beválik. Sikerül szóra bírni ezt a borzasztóan kíváncsi nőszemélyt. Mikor a Hét Varjú kerül szóba akkor a doki csak mosolyog.*
-Nem volt?
*Talán akkor tette rendre, azt a szarfaszút. Még az a bizonyos elf is meg lesz említve.*
~Kurva!~
*Hát igen. Nem volt az olyan kellemes beszélgetés és bizonyára nem is kívánna még egyszer az útjába keveredni az a nő. Már ha van egy kis esze. Aztán ismét ki lesz fejtve, hogy a kisasszony igencsak lelkesen ment a sellőházba hozzá. Úgy is, hogy amúgy a húgát hívta. És, hogy miért?*
-Mert megtetszett.*Néz egykedvűen azokba a kékekbe.*A kard a hátán.
*Vigyorodik el. Persze nem volt rossz segge se, de tényleg testőrként akarta volna maga mellé. Első sorban. Eléggé megváltoztak az el tervei. Visszacsókol és hallgatja tovább a másik szavait. Az, hogy a világ összes gondja látszódott volna rajta őszintén meglepi. Erre ugyanis nem emlékszik ilyen tisztán. Persze szar kedve volt mert átdolgozta az estét, a közben lehúzott szesz kicsit betett és amúgy is úgy érezte magát, mint egy lábtörlő amin mindenki a disznóólból kijövet akar végigtrappolni. De, hogy ez látszódott is volna rajta, azt nem gondolta. A többi pedig csak további mosolyokat csal ki belőle.*
~Persze, hogy nem rá figyeltem. A gazdája jobban érdekelt.~
*Nem is csak a hatalom miatt, de nem is az önbizalmáért. A kíváncsiság és a vágy. Ki nem volt mondva, de egyértelmű volt, hogy ha a kis testőr nem akar gyertyát tartani akkor magukra hagyja majd őket míg ismerkednek. Helyette összeesett. Ezen ő is felkuncog. Utólag tényleg vicces. Akkor gyanús volt. Az ezt követő bókokra és ki nem mondott kérésre szavakkal nem válaszol. Csak közelebb hajol a lányhoz, hogy egy hosszabb csókkal fejezze ki magát. Hogy ezt a félvér miképp értelmezi az rajta múlik. Viszont utána ő is megszólal.*
-Nem bántam meg, hogy elhívtam. Bár ha tudtam volna ki van mellette akkor egyből te lettél volna a kiszemeltem. Fegyver nélkül is. Ahogy néztél rám... Egyből eldöntöttem, hogy tudnom kell ki vagy. Tudnom kell és meg akarlak kapni. El akarok veszni benned.
*Fúrja tekintetét a másikéba.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Majszolgat kicsit a félvérből. Tökéletes kis esti csemege számára. Ha megfeküdné a hasát elég csak legörgetnie magáról. Egyelőre viszont eszébe se jut ilyesmi. Élvezi a lány közelségét és simogatásait. A csel pedig beválik. Sikerül szóra bírni ezt a borzasztóan kíváncsi nőszemélyt. Mikor a Hét Varjú kerül szóba akkor a doki csak mosolyog.*
-Nem volt?
*Talán akkor tette rendre, azt a szarfaszút. Még az a bizonyos elf is meg lesz említve.*
~Kurva!~
*Hát igen. Nem volt az olyan kellemes beszélgetés és bizonyára nem is kívánna még egyszer az útjába keveredni az a nő. Már ha van egy kis esze. Aztán ismét ki lesz fejtve, hogy a kisasszony igencsak lelkesen ment a sellőházba hozzá. Úgy is, hogy amúgy a húgát hívta. És, hogy miért?*
-Mert megtetszett.*Néz egykedvűen azokba a kékekbe.*A kard a hátán.
*Vigyorodik el. Persze nem volt rossz segge se, de tényleg testőrként akarta volna maga mellé. Első sorban. Eléggé megváltoztak az el tervei. Visszacsókol és hallgatja tovább a másik szavait. Az, hogy a világ összes gondja látszódott volna rajta őszintén meglepi. Erre ugyanis nem emlékszik ilyen tisztán. Persze szar kedve volt mert átdolgozta az estét, a közben lehúzott szesz kicsit betett és amúgy is úgy érezte magát, mint egy lábtörlő amin mindenki a disznóólból kijövet akar végigtrappolni. De, hogy ez látszódott is volna rajta, azt nem gondolta. A többi pedig csak további mosolyokat csal ki belőle.*
~Persze, hogy nem rá figyeltem. A gazdája jobban érdekelt.~
*Nem is csak a hatalom miatt, de nem is az önbizalmáért. A kíváncsiság és a vágy. Ki nem volt mondva, de egyértelmű volt, hogy ha a kis testőr nem akar gyertyát tartani akkor magukra hagyja majd őket míg ismerkednek. Helyette összeesett. Ezen ő is felkuncog. Utólag tényleg vicces. Akkor gyanús volt. Az ezt követő bókokra és ki nem mondott kérésre szavakkal nem válaszol. Csak közelebb hajol a lányhoz, hogy egy hosszabb csókkal fejezze ki magát. Hogy ezt a félvér miképp értelmezi az rajta múlik. Viszont utána ő is megszólal.*
-Nem bántam meg, hogy elhívtam. Bár ha tudtam volna ki van mellette akkor egyből te lettél volna a kiszemeltem. Fegyver nélkül is. Ahogy néztél rám... Egyből eldöntöttem, hogy tudnom kell ki vagy. Tudnom kell és meg akarlak kapni. El akarok veszni benned.
*Fúrja tekintetét a másikéba.*
19711. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-14 20:06:15
Üzenet elküldve: 2024-11-14 20:06:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy elég heves szeretkezésen vannak túl, amiben mind a ketten megtapasztalhatták a gyönyörök tetőfokát. Ebben a meleg és párás környezetben ez még fárasztóbb is, mint ahogy azt eddig megszokhatták, de a minőségre még így sem lehet panasz. A lovagnő arca ki van pirulva rendesen, a levegőt is gyorsabban szedi. Kell egy pár perc, amíg kifújja majd magát, de büszkeség még így is megvan. Még szép, hogy nem fogja elfogadni a segítő kezet. Van neki saját, amit használhat a feltápászkodáshoz.*
- Nem volt rossz.* Tesz megjegyzést, de nem fogja túldicsérni a másikat. A következő alkalomra csak megemeli a szemöldökét.*
- Ki tudja... Talán szülhetnék neked egy gyermeket, hogy emlékezetessé tegyük ezt a mai napot.* Felei olyan hangsúlyt használva, hogy ne lehessen eldönteni viccel vagy sem. A reakcióra azért nagyon kíváncsi. Közben el is kezd tisztálkodni, mert a megjelenésének ez a kis aktus nem tett valami jót. Lemossa magáról az izzadságot, meg a haját is átöblíti. Ezek nem vesznek túl sok időt igénybe. Utána pedig látványosan indulni készül, mivel a törölközője meg a szétszórt ruhái után indulna.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy elég heves szeretkezésen vannak túl, amiben mind a ketten megtapasztalhatták a gyönyörök tetőfokát. Ebben a meleg és párás környezetben ez még fárasztóbb is, mint ahogy azt eddig megszokhatták, de a minőségre még így sem lehet panasz. A lovagnő arca ki van pirulva rendesen, a levegőt is gyorsabban szedi. Kell egy pár perc, amíg kifújja majd magát, de büszkeség még így is megvan. Még szép, hogy nem fogja elfogadni a segítő kezet. Van neki saját, amit használhat a feltápászkodáshoz.*
- Nem volt rossz.* Tesz megjegyzést, de nem fogja túldicsérni a másikat. A következő alkalomra csak megemeli a szemöldökét.*
- Ki tudja... Talán szülhetnék neked egy gyermeket, hogy emlékezetessé tegyük ezt a mai napot.* Felei olyan hangsúlyt használva, hogy ne lehessen eldönteni viccel vagy sem. A reakcióra azért nagyon kíváncsi. Közben el is kezd tisztálkodni, mert a megjelenésének ez a kis aktus nem tett valami jót. Lemossa magáról az izzadságot, meg a haját is átöblíti. Ezek nem vesznek túl sok időt igénybe. Utána pedig látványosan indulni készül, mivel a törölközője meg a szétszórt ruhái után indulna.*
19710. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-14 18:52:25
Üzenet elküldve: 2024-11-14 18:52:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
- Valóban, ők tudatosan készültek arra, hogy mi lesz velem, ha már nem lesznek. Nekem az örökséget szánták, a bátyámnak pedig azt, hogy megvédje azt és engem is. *Mára viszont már sem a szülei, és nagy valószínűséggel a bátyja sem él. Egyedül maradt, de most már nem esik nehezére erről beszélni. Talán megbékélt a halál létezésével, főleg úgy, hogy ő maga legyőzte azt. Válaszokat továbbra is szeretne, azokat hosszú, hátralévő életének végéig keresni fogja, de már nem menekül a tények elől. Fel kell nőnie hozzájuk.*
- Így van, ezért gondoltam rá. *A Pegazus étlapja még ahhoz képest is szegényes, amit Luninari egymaga el szokott készíteni a rezidencia konyháján. Hogy ez a fél-elf lányt dicséri, vagy a fogadót minősíti, arról lehetne elmélkedni. Talán mindkettő igaz.
Hagyja, hogy Orthus részletesen válaszoljon a kérdésére, nem szól közbe, a diskurzus közben még a gyümölcstáljuk is megérkezik. Alenia egy pillanatra fordulva a felszolgáló lány felé megköszöni, majd figyelme újra teljes mértékben vacsorapartnerét illeti.*
- Nem értek egyet. Minden tisztelettel úgy vélem, hogy jobban kellene becsülnie a címet, ha már a magáénak tudhatja. *Nem szereti, hogy akárhányszor szóba kerül a nemesi rang, Morthimer úr a szó erejét alábecsülve, holmi érdekek eszközeként tekint rá, pedig nemesnek lenni ennél sokkal többet jelent. Nem kellene hibáztatnia a férfit, mert honnan is tudhatná, a családjának története nem nyúlik vissza évszázadokra, legalábbis ami a nemes mivoltjukat illeti. A nemesi rang egy életre szóló megtiszteltetés, kiváltság és egyben teher, nem pedig valami, amit csak az előnyeiért viselünk büszkén. Pontosan ez lehet a különbség az igazi nemesi vér és a vásárolt titulus között, de Alenia ebben a témában már csak azért sem mélyed el jobban, mert nem akarja megsérteni a kereskedőt. Talán majd egy másik alkalommal.*
- Gratulálok az elért eredményekhez! Az elmondása alapján azt hiszem, hogy egyelőre még nekem sem tetszene igazán, amit ott látok, de kérem, ha már látszik, hogy milyen lesz a leendő új otthonom, kérem majd vezessen körbe a negyedben!
*Mosolyogva vesz magához közben egy gyönyörű, érett, piros almát, és jóízűen kezdi falatozni. Kellemes, édes íze van, pont, amilyennek képzelte. Nem panaszkodhat.*
//Ünnepi vacsora//
- Valóban, ők tudatosan készültek arra, hogy mi lesz velem, ha már nem lesznek. Nekem az örökséget szánták, a bátyámnak pedig azt, hogy megvédje azt és engem is. *Mára viszont már sem a szülei, és nagy valószínűséggel a bátyja sem él. Egyedül maradt, de most már nem esik nehezére erről beszélni. Talán megbékélt a halál létezésével, főleg úgy, hogy ő maga legyőzte azt. Válaszokat továbbra is szeretne, azokat hosszú, hátralévő életének végéig keresni fogja, de már nem menekül a tények elől. Fel kell nőnie hozzájuk.*
- Így van, ezért gondoltam rá. *A Pegazus étlapja még ahhoz képest is szegényes, amit Luninari egymaga el szokott készíteni a rezidencia konyháján. Hogy ez a fél-elf lányt dicséri, vagy a fogadót minősíti, arról lehetne elmélkedni. Talán mindkettő igaz.
Hagyja, hogy Orthus részletesen válaszoljon a kérdésére, nem szól közbe, a diskurzus közben még a gyümölcstáljuk is megérkezik. Alenia egy pillanatra fordulva a felszolgáló lány felé megköszöni, majd figyelme újra teljes mértékben vacsorapartnerét illeti.*
- Nem értek egyet. Minden tisztelettel úgy vélem, hogy jobban kellene becsülnie a címet, ha már a magáénak tudhatja. *Nem szereti, hogy akárhányszor szóba kerül a nemesi rang, Morthimer úr a szó erejét alábecsülve, holmi érdekek eszközeként tekint rá, pedig nemesnek lenni ennél sokkal többet jelent. Nem kellene hibáztatnia a férfit, mert honnan is tudhatná, a családjának története nem nyúlik vissza évszázadokra, legalábbis ami a nemes mivoltjukat illeti. A nemesi rang egy életre szóló megtiszteltetés, kiváltság és egyben teher, nem pedig valami, amit csak az előnyeiért viselünk büszkén. Pontosan ez lehet a különbség az igazi nemesi vér és a vásárolt titulus között, de Alenia ebben a témában már csak azért sem mélyed el jobban, mert nem akarja megsérteni a kereskedőt. Talán majd egy másik alkalommal.*
- Gratulálok az elért eredményekhez! Az elmondása alapján azt hiszem, hogy egyelőre még nekem sem tetszene igazán, amit ott látok, de kérem, ha már látszik, hogy milyen lesz a leendő új otthonom, kérem majd vezessen körbe a negyedben!
*Mosolyogva vesz magához közben egy gyönyörű, érett, piros almát, és jóízűen kezdi falatozni. Kellemes, édes íze van, pont, amilyennek képzelte. Nem panaszkodhat.*
19709. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-13 16:57:24
Üzenet elküldve: 2024-11-13 16:57:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szeszélyes társaság//
//Távozás//
*Nem gondolkodik, csak cselekszik. Minél gyorsabban, nincsen más számára csak ez a pillanat. A szorongó ökle, és a másik arcra. Merev rideg tekintettel, öklét lendítve egy hosszú lendületes lépéssel sújtott le. Érzi, ahogy ökle hátrébb löki a másikat kibillentette azt egyensúlyából, de hamar visszanyeri azt, meglepetésére. Keményebb fából faragták ezt az alakot mint gondolta. Ökle csupán most kezdi el lassan fájdalomtól lüktetni, ami csak jobban felborzolja kedélyeit. Igaz az a mondás, aki mást készül bántani, készüljön arra magát fogja. Ő sincs kőből, megérezte az ütést. Ujjait görcsösen mozgatja meg egy pillanatra, amíg egy lépést hátra lépve méri fel a másikat. Élvezettel nézi, ahogy annak megerjed a vére, és kapkod a kendőért, hogy arcát hamar eltakarja. Ekkor veszi észre Mili tekintetét, amibe szintén belemélyeszti sajátját. De nem látszódik benne más, csak egy merev jéghideg tekintet, mint egy vad aki épp ugrani készül áldozatára, megfűszerezve egy szadista elégedettségével. Fejét kissé oldalra is dönti, a nőnek. Mintha azt sugallná, "Tán nem tetszik amit látsz aranyom?". Ennyit arról, hogy neki a rosszfiúk jönnek be. De megérzi, a lány döntött. Sebaj.
Majd ismét ostorcsapás szerű tekintete Shorenai emeli. Arcán lassan ismét felkúszik az az elégedett gúnyos mosoly. Nem válaszol, pusztán kiélvezi, ahogy a másik megragadja a nőt és elsétál. Ökleit elerjeszti, karjait oldalasan felemeli, mint akinek nincs félnivalója, és ahogy lassan feléjük fordul nézi távozásukat.
Nem tudja mit hoz a holnap, fogalma sincs, hogy az ígéret Shorenaitól csak üres fenyegetés, mint az itteni hamis kártyások legtöbbje, vagy valóban féltenie kéne életét. Jelen pillanatban egyik sem aggasztja, kiélvezi azt, hogy dühét kiadhatta magából, most belül minden békés. Legalább is azt hiszi.
Körbetekint, látja, hogy bizony sokak figyelmét felkeltette kirohanása. Ajkán lassan haragos vicsor kezd húzódni, és rámordul a bent lévőkre.*
- Mi van? Vége a műsornak!
*Szólal fel haragosan, majd odalép a székhez amin eddig ücsörgött, a hirtelen felállásában amaz hátra dőlt egy nagy csattanással. Felkapja vissza helyezi finoman az asztalhoz. Nyakához nyúl megigazítja ingét, és a sajgó öklére tekint. Megmozgatja még párszor az ujjait, és elégedetten bólint.
Ismét körbe tekint, a csend zavarja ami leült a Pegazusra, és ő sem szereti a rámeredő tekinteteket. Ő is végül távozóra fogja, zsebre teszi kezeit, ekkor érzi meg azt a levelet amit nemrég oda begyúrt. Tenyerébe fogja zsebében és gyengéden tartja, hüvelykujjával végigsimít a papírgalacsin gyűrött felületén. Rine, vajon merre járhat.*
//Távozás//
*Nem gondolkodik, csak cselekszik. Minél gyorsabban, nincsen más számára csak ez a pillanat. A szorongó ökle, és a másik arcra. Merev rideg tekintettel, öklét lendítve egy hosszú lendületes lépéssel sújtott le. Érzi, ahogy ökle hátrébb löki a másikat kibillentette azt egyensúlyából, de hamar visszanyeri azt, meglepetésére. Keményebb fából faragták ezt az alakot mint gondolta. Ökle csupán most kezdi el lassan fájdalomtól lüktetni, ami csak jobban felborzolja kedélyeit. Igaz az a mondás, aki mást készül bántani, készüljön arra magát fogja. Ő sincs kőből, megérezte az ütést. Ujjait görcsösen mozgatja meg egy pillanatra, amíg egy lépést hátra lépve méri fel a másikat. Élvezettel nézi, ahogy annak megerjed a vére, és kapkod a kendőért, hogy arcát hamar eltakarja. Ekkor veszi észre Mili tekintetét, amibe szintén belemélyeszti sajátját. De nem látszódik benne más, csak egy merev jéghideg tekintet, mint egy vad aki épp ugrani készül áldozatára, megfűszerezve egy szadista elégedettségével. Fejét kissé oldalra is dönti, a nőnek. Mintha azt sugallná, "Tán nem tetszik amit látsz aranyom?". Ennyit arról, hogy neki a rosszfiúk jönnek be. De megérzi, a lány döntött. Sebaj.
Majd ismét ostorcsapás szerű tekintete Shorenai emeli. Arcán lassan ismét felkúszik az az elégedett gúnyos mosoly. Nem válaszol, pusztán kiélvezi, ahogy a másik megragadja a nőt és elsétál. Ökleit elerjeszti, karjait oldalasan felemeli, mint akinek nincs félnivalója, és ahogy lassan feléjük fordul nézi távozásukat.
Nem tudja mit hoz a holnap, fogalma sincs, hogy az ígéret Shorenaitól csak üres fenyegetés, mint az itteni hamis kártyások legtöbbje, vagy valóban féltenie kéne életét. Jelen pillanatban egyik sem aggasztja, kiélvezi azt, hogy dühét kiadhatta magából, most belül minden békés. Legalább is azt hiszi.
Körbetekint, látja, hogy bizony sokak figyelmét felkeltette kirohanása. Ajkán lassan haragos vicsor kezd húzódni, és rámordul a bent lévőkre.*
- Mi van? Vége a műsornak!
*Szólal fel haragosan, majd odalép a székhez amin eddig ücsörgött, a hirtelen felállásában amaz hátra dőlt egy nagy csattanással. Felkapja vissza helyezi finoman az asztalhoz. Nyakához nyúl megigazítja ingét, és a sajgó öklére tekint. Megmozgatja még párszor az ujjait, és elégedetten bólint.
Ismét körbe tekint, a csend zavarja ami leült a Pegazusra, és ő sem szereti a rámeredő tekinteteket. Ő is végül távozóra fogja, zsebre teszi kezeit, ekkor érzi meg azt a levelet amit nemrég oda begyúrt. Tenyerébe fogja zsebében és gyengéden tartja, hüvelykujjával végigsimít a papírgalacsin gyűrött felületén. Rine, vajon merre járhat.*
19708. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-13 16:57:13
Üzenet elküldve: 2024-11-13 16:57:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 710
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Fürkészi a zöldeket. Nem volt túl meggyőző az a mondat, de érti. Mások máshogy működnek, elé nem kell letenni az asztalra semmit, hogy a maga módján védje azt, akit kell, akit arra érdemesnek talál. Csak egy érzés. Amikor Nori-val először találkozott sem tudta, hogy kije neki, de megérezte, hogy dolguk van. Nem volt ez másképpen Szikrával sem, bár róla az első pillanatban is sejthette, hogy gondban van, még ha az nem is érzi. Az elf pedig megmagyarázhatatlanul költözött belé és hagyta ott a lenyomatát. De vannak érzések, amikben akkor is biztos, ha mások az arcába röhögnének miatta.
Tőle nem megszokott módon válik kissé szégyenlőssé. Ritkán van lehetősége arról beszélnie, hogy ő mit gondolt és érzett, általában másokkal van elfoglalva és mások pedig saját magukkal. Most pedig csak úgy szöknek elő a gondolatai, amik őszintébbek, mint az talán kellene, de jól ért célba minden egyes szó. Nem megfontoltság övezte, nem kellett agyalni, hogy mi a legmegfelelőbb. Talán ez az egyik, ami miatt jó a férfi közelében. Nincs szükség arra, amit a nap összes órájában művel.
A finom támadás minden egyes pillanatát kiélvezi. Mosolyogva ad teret a csókoknak és kínálja fel ruhátlan bőrét, hadd kapjon belőle annyit a másik, amennyit csak akar, ő maga pedig nem lenne olyan bolond, hogy összébb húzza magát, hogy kevesebb felületen érje. Jól döntött, amikor nem fogta vissza a szavait. Nem akar túlzásokba esni, de nincs kedve megjátszania magát.
Persze, hogy érdekli, hogy mi fogta meg benne a férfit, de kissé tart attól, hogy mit fog majd mondani. De igaza van, s tökéletes módszerrel kelti fel a kíváncsiságát. A kezei pedig meg nem állnak, végigsimítanak minden apró részen, ahol éri.*
- A Varjúban nem volt sok időm téged figyelni, akkor lefoglalt téged Alissäna, de azért nem volt nehéz észrevenni. *Nevet fel ismét.*
- De mondom, amikor már miattad akart a Sellőházba menni Nori, akkor azon kaptam magam, hogy igen szívesen tartok vele.
*Vonja meg a vállát úgy fekve.*
- És azóta sem tudom, hogy miért akartad, hogy menjen.
*Teszi hozzá csak úgy mellékesen, majd odahajol, hogy kicsit megkóstolja a másik száját, de hamar folytatja.*
- De amikor odaértünk, más lett minden. Ott ültél a világ összes gondjával az arcodon, morcosan, aztán ahogy megszólítottalak eltűnt róla minden, nem is rá figyeltél, pedig őt hívtad. Nem lehet elfelejteni a szemed. *Simít végig az arcán, miközben beszél.* - És le sem vettük egymásról, pedig szerencsétlen azt hittem ott hal meg. *Húzza el a száját, de nem tud nem felnevetni.* - Sokan néznek ki jól, lehetnek magabiztosak. Annál kevesebben lehetnek okosak, forgathatják jól a szavakat és talán még kevesebben lehetnek gyógyítók, de vannak. Te is itt vagy. Találkoztam is néhánnyal. De olyannal még nem, aki mellett így érzem magam. Nehéz megválaszolni, hogy konkrétan mi. Te.
*Hogy kielégítő-e a válasz, nem tudja. Vannak megfoghatatlan dolgok. Ezt is szívesen kutatná, hogy legyenek rá szavai, de talán jobb csak elmerülni benne egy kicsit.*
- Mindennel együtt, amit gondoltam és amit aztán láttam. És még szeretnék látni, ha hagyod.
*Mert kivételesen nem a megfejtés a cél. Ha önként adná, akkor lenne érdes.*
*Fürkészi a zöldeket. Nem volt túl meggyőző az a mondat, de érti. Mások máshogy működnek, elé nem kell letenni az asztalra semmit, hogy a maga módján védje azt, akit kell, akit arra érdemesnek talál. Csak egy érzés. Amikor Nori-val először találkozott sem tudta, hogy kije neki, de megérezte, hogy dolguk van. Nem volt ez másképpen Szikrával sem, bár róla az első pillanatban is sejthette, hogy gondban van, még ha az nem is érzi. Az elf pedig megmagyarázhatatlanul költözött belé és hagyta ott a lenyomatát. De vannak érzések, amikben akkor is biztos, ha mások az arcába röhögnének miatta.
Tőle nem megszokott módon válik kissé szégyenlőssé. Ritkán van lehetősége arról beszélnie, hogy ő mit gondolt és érzett, általában másokkal van elfoglalva és mások pedig saját magukkal. Most pedig csak úgy szöknek elő a gondolatai, amik őszintébbek, mint az talán kellene, de jól ért célba minden egyes szó. Nem megfontoltság övezte, nem kellett agyalni, hogy mi a legmegfelelőbb. Talán ez az egyik, ami miatt jó a férfi közelében. Nincs szükség arra, amit a nap összes órájában művel.
A finom támadás minden egyes pillanatát kiélvezi. Mosolyogva ad teret a csókoknak és kínálja fel ruhátlan bőrét, hadd kapjon belőle annyit a másik, amennyit csak akar, ő maga pedig nem lenne olyan bolond, hogy összébb húzza magát, hogy kevesebb felületen érje. Jól döntött, amikor nem fogta vissza a szavait. Nem akar túlzásokba esni, de nincs kedve megjátszania magát.
Persze, hogy érdekli, hogy mi fogta meg benne a férfit, de kissé tart attól, hogy mit fog majd mondani. De igaza van, s tökéletes módszerrel kelti fel a kíváncsiságát. A kezei pedig meg nem állnak, végigsimítanak minden apró részen, ahol éri.*
- A Varjúban nem volt sok időm téged figyelni, akkor lefoglalt téged Alissäna, de azért nem volt nehéz észrevenni. *Nevet fel ismét.*
- De mondom, amikor már miattad akart a Sellőházba menni Nori, akkor azon kaptam magam, hogy igen szívesen tartok vele.
*Vonja meg a vállát úgy fekve.*
- És azóta sem tudom, hogy miért akartad, hogy menjen.
*Teszi hozzá csak úgy mellékesen, majd odahajol, hogy kicsit megkóstolja a másik száját, de hamar folytatja.*
- De amikor odaértünk, más lett minden. Ott ültél a világ összes gondjával az arcodon, morcosan, aztán ahogy megszólítottalak eltűnt róla minden, nem is rá figyeltél, pedig őt hívtad. Nem lehet elfelejteni a szemed. *Simít végig az arcán, miközben beszél.* - És le sem vettük egymásról, pedig szerencsétlen azt hittem ott hal meg. *Húzza el a száját, de nem tud nem felnevetni.* - Sokan néznek ki jól, lehetnek magabiztosak. Annál kevesebben lehetnek okosak, forgathatják jól a szavakat és talán még kevesebben lehetnek gyógyítók, de vannak. Te is itt vagy. Találkoztam is néhánnyal. De olyannal még nem, aki mellett így érzem magam. Nehéz megválaszolni, hogy konkrétan mi. Te.
*Hogy kielégítő-e a válasz, nem tudja. Vannak megfoghatatlan dolgok. Ezt is szívesen kutatná, hogy legyenek rá szavai, de talán jobb csak elmerülni benne egy kicsit.*
- Mindennel együtt, amit gondoltam és amit aztán láttam. És még szeretnék látni, ha hagyod.
*Mert kivételesen nem a megfejtés a cél. Ha önként adná, akkor lenne érdes.*
19707. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-13 09:37:06
Üzenet elküldve: 2024-11-13 09:37:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Tulajdonképpen nem haragszik. Nincs miért. Nem fogadtak egymásnak sem hűséget sem kizárólagosságot, sőt, igazából még arról sem beszéltek, hogy mit hoz Nekik -így, nagybetűvel, Nekik- a holnap, s hogy lesz-e holnap egyáltalán. Vagy hogy van-e olyan, hogy „Nekik”, meg „Ők”.
Az összeszorított száj a hirtelen váltásnak szól, annak, hogy egy pillanat alatt lett nála érdekesebb valaki más. S mindezt úgy, hogy a lány szájából beszéd közben hullottak ki a neki szánt szavak.*
- Nincs semmi gond. *-könnyű mozdulattal rázza meg a fejét és von vállat egyszerre. Hiszen minden a legnagyobb rendben van, a Világ a rendes kerékvágásában. A vöröshajú lány talált magának egy játékszert, a vöröshajú lány játszott, a vöröshajú lány megunta a játékszert, a vöröshajú lány új játékszer után nézelődik. Mennyiszer látta már ezt!
Hallgatja L'szka szavait, hiszi is azokat meg nem is. Ha hiszi is, nem tudja, hogy mennyire érdekelje. Hiszen neki nem sok köze van ahhoz -és igazából soha nem is volt- hogy ki jár vagy járt vendégségben a lány apjánál. Szemöldökei újra egymáshoz közelítenek, s közöttük függőleges árkokat vet bőre ahogy a lány ismét csak a pult felé ácsingózik. Állkapcsa csak még jobban összeszorul a sóhajt hallva. Hát persze! Hiszen ő sosem lenne képes töredékennyi szépségű holmit ajándékozni neki. Belémar a felismerés, hogy ez a vágyakozó sóhaj olyan dolog lenne a jövőben, amit sokszor hallana valószínűleg. Ujjai kissé ráfeszülnek az asztallapra.*
- Nézd csak, nincs abban semmi rossz. *-válaszolja nyugodt hangon. Talán túlzottan is nyugodt, színtelen hangon. Felpislant ahogy megáll asztaluk mellett a Pegazus személyzete, és előbb a lány elé, majd az ő kezei közé helyezi le a tányérokat. Orrát kitölti az ételek meleg illata, de most nem érzi azt az éhséget, amit pár perccel ezelőtt.*
- Köszönjük! *-pislant fel, és még egy mosolyt is megjelenik az arcán. Ez utána úgy tűnik el, mintha csak a felszálló pára fújná el, ahogy visszafordul az asztalhoz. Érzi a bökdösést a térdén, felnéz a tányérból.-* Egyél! Jó étvágyat.
*Az ő villája csak kergeti az aranylóan sárga tojásdarabokat a tányéron. A nyelvére ült keserű íz már elverte éhét.*
*Tulajdonképpen nem haragszik. Nincs miért. Nem fogadtak egymásnak sem hűséget sem kizárólagosságot, sőt, igazából még arról sem beszéltek, hogy mit hoz Nekik -így, nagybetűvel, Nekik- a holnap, s hogy lesz-e holnap egyáltalán. Vagy hogy van-e olyan, hogy „Nekik”, meg „Ők”.
Az összeszorított száj a hirtelen váltásnak szól, annak, hogy egy pillanat alatt lett nála érdekesebb valaki más. S mindezt úgy, hogy a lány szájából beszéd közben hullottak ki a neki szánt szavak.*
- Nincs semmi gond. *-könnyű mozdulattal rázza meg a fejét és von vállat egyszerre. Hiszen minden a legnagyobb rendben van, a Világ a rendes kerékvágásában. A vöröshajú lány talált magának egy játékszert, a vöröshajú lány játszott, a vöröshajú lány megunta a játékszert, a vöröshajú lány új játékszer után nézelődik. Mennyiszer látta már ezt!
Hallgatja L'szka szavait, hiszi is azokat meg nem is. Ha hiszi is, nem tudja, hogy mennyire érdekelje. Hiszen neki nem sok köze van ahhoz -és igazából soha nem is volt- hogy ki jár vagy járt vendégségben a lány apjánál. Szemöldökei újra egymáshoz közelítenek, s közöttük függőleges árkokat vet bőre ahogy a lány ismét csak a pult felé ácsingózik. Állkapcsa csak még jobban összeszorul a sóhajt hallva. Hát persze! Hiszen ő sosem lenne képes töredékennyi szépségű holmit ajándékozni neki. Belémar a felismerés, hogy ez a vágyakozó sóhaj olyan dolog lenne a jövőben, amit sokszor hallana valószínűleg. Ujjai kissé ráfeszülnek az asztallapra.*
- Nézd csak, nincs abban semmi rossz. *-válaszolja nyugodt hangon. Talán túlzottan is nyugodt, színtelen hangon. Felpislant ahogy megáll asztaluk mellett a Pegazus személyzete, és előbb a lány elé, majd az ő kezei közé helyezi le a tányérokat. Orrát kitölti az ételek meleg illata, de most nem érzi azt az éhséget, amit pár perccel ezelőtt.*
- Köszönjük! *-pislant fel, és még egy mosolyt is megjelenik az arcán. Ez utána úgy tűnik el, mintha csak a felszálló pára fújná el, ahogy visszafordul az asztalhoz. Érzi a bökdösést a térdén, felnéz a tányérból.-* Egyél! Jó étvágyat.
*Az ő villája csak kergeti az aranylóan sárga tojásdarabokat a tányéron. A nyelvére ült keserű íz már elverte éhét.*
19706. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-13 09:25:15
Üzenet elküldve: 2024-11-13 09:25:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szeszélyek//
* A kulccsal együtt valami igazán szemet gyönyörködtető látványt kap. Árgus szemekkel figyeli a csípőjének a ringását. A lenge ruha kitűnő választás volt az estére. Hogy direkt öltözött így, hogy becserkészhessem valakit, vagy csak simán ilyen a stílusa, az vajmi keveset számít. Ösztönei előtörnek egy pillanatra. Ajkait körbenyalja, de mire végez, már el is tünteti ennek bizonyítékát. Mintha sose történt volna ilyesmi.
Amint kattan a zár, Mili már akcióba is lendül. Na, nem mintha tényleg kártyázni szerettek volna. Érdekes fordulatot vett volna az est, ha mégis előkerülne egy pakli. Eleinte hagyja a nőt, hogy hagy mutassa meg, hogy mire is képes. Csak utána lép akcióba. *
- Ahhoz, hogy ezt megmondjam, előtte látnom kell a lapjaidat.
* Feleli, majd kezei a nő csípője felé vándorolnak. Azonban nem állnak meg ott. Kezei szépen lassan, játékosan simulnak lejjebb, követve a nő vonalait. Végül a kezei a feneke tájékán pihen meg, hogy azt megmarkolva felmérhesse puhaságát. Majd mintha semmiség lenne, felemeli, hogy szemmagasságba legyenek. Szenvedélyes csókkal kíséri a tetteit. Közben így cipelve viszi a másikat az ágy irányába, hogy letehesse rá. Eltávolítja ajkait, hogy újra szemügyre vehesse a másikat, miközben el van terülve az ágyon. Lassú mozdulatokkal leveszi kabátját. Nem siet sehova, ezzel is csak teszteli a nő türelmességét. Az ingét magán hagyja. Majd újra a nő felé helyezkedik, hogy ezúttal ő kényeztesse a másikat. Mélyen belenéz azokba a szemekbe, mielőtt újfent letámadná egy csókkal. *
//Szeszélyek//
* A kulccsal együtt valami igazán szemet gyönyörködtető látványt kap. Árgus szemekkel figyeli a csípőjének a ringását. A lenge ruha kitűnő választás volt az estére. Hogy direkt öltözött így, hogy becserkészhessem valakit, vagy csak simán ilyen a stílusa, az vajmi keveset számít. Ösztönei előtörnek egy pillanatra. Ajkait körbenyalja, de mire végez, már el is tünteti ennek bizonyítékát. Mintha sose történt volna ilyesmi.
Amint kattan a zár, Mili már akcióba is lendül. Na, nem mintha tényleg kártyázni szerettek volna. Érdekes fordulatot vett volna az est, ha mégis előkerülne egy pakli. Eleinte hagyja a nőt, hogy hagy mutassa meg, hogy mire is képes. Csak utána lép akcióba. *
- Ahhoz, hogy ezt megmondjam, előtte látnom kell a lapjaidat.
* Feleli, majd kezei a nő csípője felé vándorolnak. Azonban nem állnak meg ott. Kezei szépen lassan, játékosan simulnak lejjebb, követve a nő vonalait. Végül a kezei a feneke tájékán pihen meg, hogy azt megmarkolva felmérhesse puhaságát. Majd mintha semmiség lenne, felemeli, hogy szemmagasságba legyenek. Szenvedélyes csókkal kíséri a tetteit. Közben így cipelve viszi a másikat az ágy irányába, hogy letehesse rá. Eltávolítja ajkait, hogy újra szemügyre vehesse a másikat, miközben el van terülve az ágyon. Lassú mozdulatokkal leveszi kabátját. Nem siet sehova, ezzel is csak teszteli a nő türelmességét. Az ingét magán hagyja. Majd újra a nő felé helyezkedik, hogy ezúttal ő kényeztesse a másikat. Mélyen belenéz azokba a szemekbe, mielőtt újfent letámadná egy csókkal. *
19705. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-12 22:08:28
Üzenet elküldve: 2024-11-12 22:08:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
- Igazán bölcs döntés volt ez a szülei részéről. Sok olyan nemest ismertem, akiknek semmi hasznosat nem tanítottak. Legalábbis semmi olyat, ami báltermeken kívül is hasznos lehetne.
*mondja.*
- Engem is arra neveltek, hogy a tudás hatalom, de kereskedőként engem inkább a számok és a térképek világa ragadott el.
*teszi hozzá, majd magához inti a pincért, hogy leadja a rendeléseiket:
Mindenek előtt egy Teát rendel Aleniának, 2 aranyért
, utána pedig egy kupa Almabort saját magának, 5 aranyért .
Ezt követik az ételek: két tál Őzragu levessel indítja a rendelést 10 aranyért, aztán újabb 18 aranyért két tál Csirkesültet vesz , és végezetül még egy Gyümölcstál további 2 aranyért .
Most, hogy mindent megrendelt, ismét Aleniáé a figyelme.*
- Remek ötlet a gyümölcstál. Ki is hozhatják előre, amíg a többi ételre várunk.
*A kisasszony kérdésére nyugodtan felel, mint aki nem hallotta ki azt a bizonyos élt, holott persze, hogy hallotta.*
- Egyelőre nemesnek lenni nem jelent még sokat. Amíg nem áll az új városrész, addig ez nem több egy címnél, amivel még kérkedni se érdemes és nem jelent semmilyen előnyt. Idő kell még, hogy a szó ismét tartalmat és jelentőséget kapjon. De ami a negyedet illeti: a munkálatok szépen haladnak, még ha ez ránézésre nincs is így. Az avatatlan szemnek egy sártenger az egész, főleg most, eső idején. De az utak és a telkek már ki vannak jelölve, és a földbe vájt gödrök valójában már házak alapjai. Hamarosan falak kezdenek majd magasodni, aztán az utakat bekövezik, kaviccsal szórják be. Nemsokára talán eljön az ideje a fák, virágok ültetésének, a gyepesítésnek. Pár év, de a negyed azzá válik majd, aminek lennie kell, és ezzel együtt nő majd az ott élők presztízse is.
*feleli.*
//Ünnepi vacsora//
- Igazán bölcs döntés volt ez a szülei részéről. Sok olyan nemest ismertem, akiknek semmi hasznosat nem tanítottak. Legalábbis semmi olyat, ami báltermeken kívül is hasznos lehetne.
*mondja.*
- Engem is arra neveltek, hogy a tudás hatalom, de kereskedőként engem inkább a számok és a térképek világa ragadott el.
*teszi hozzá, majd magához inti a pincért, hogy leadja a rendeléseiket:
Mindenek előtt egy Teát rendel Aleniának, 2 aranyért
, utána pedig egy kupa Almabort saját magának, 5 aranyért .Ezt követik az ételek: két tál Őzragu levessel indítja a rendelést 10 aranyért
, aztán újabb 18 aranyért két tál Csirkesültet vesz , és végezetül még egy Gyümölcstál további 2 aranyért .Most, hogy mindent megrendelt, ismét Aleniáé a figyelme.*
- Remek ötlet a gyümölcstál. Ki is hozhatják előre, amíg a többi ételre várunk.
*A kisasszony kérdésére nyugodtan felel, mint aki nem hallotta ki azt a bizonyos élt, holott persze, hogy hallotta.*
- Egyelőre nemesnek lenni nem jelent még sokat. Amíg nem áll az új városrész, addig ez nem több egy címnél, amivel még kérkedni se érdemes és nem jelent semmilyen előnyt. Idő kell még, hogy a szó ismét tartalmat és jelentőséget kapjon. De ami a negyedet illeti: a munkálatok szépen haladnak, még ha ez ránézésre nincs is így. Az avatatlan szemnek egy sártenger az egész, főleg most, eső idején. De az utak és a telkek már ki vannak jelölve, és a földbe vájt gödrök valójában már házak alapjai. Hamarosan falak kezdenek majd magasodni, aztán az utakat bekövezik, kaviccsal szórják be. Nemsokára talán eljön az ideje a fák, virágok ültetésének, a gyepesítésnek. Pár év, de a negyed azzá válik majd, aminek lennie kell, és ezzel együtt nő majd az ott élők presztízse is.
*feleli.*
19704. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:44:27
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:44:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szeszélyek//
*Talán elég szikrát biztosít az, hogy valami újat kóstolhat meg. A nő részéről legalábbis így van. Ijesztő, mégis vonzó férfi. Aki történetesen egy ork. Egy olyan valaki, aki még nem szerepelt eddig a képzeletbeli listáján. Akinek a csókja az egész testét lángba borítja. Aki a beszédével sem untatta egy pillanatra sem. Aki holnapra talán nem lesz felejthető emlék.
A tüzet pedig csak szítja benne az, hogy tetszik neki, amit a nadrágot bebarangoló keze talál. Ez az egyetlen szórakozása. Alárendelni magát a férfiaknak, úgy, hogy az számára is kedvező és kellemes legyen. A többi már csak üzlet, ami nem feltétlenül jelent kellemes szórakozást.*
- Az öné, Uram.
*Húzza is el kezét a kulcsról, hogy Cagon magához vehesse, majd átlép az oldalára és a karjára ölel. Noha vére mást diktál, mégis kényelmesen sétál a lépcsőig. Egy pillanatra sem akarja túltáplálni a férfi önbizalmát azzal, hogy szíve szerint maga után rángatná fel a lépcsőn. A lépcső alján ugyan azzal a kényelmes tempóval halad felfelé, miközben nem átall rájátszani a sétára. Csípőjének kellemes ringását a lenge, finom ruha készségesen követi. Hol jobb rálátást biztosítva a finom vonalakra, hol pedig inkább titokként elfedve a kíváncsi rubinok előtt. Az emeleten pedig játékos mosollyal áll meg és fordul a férfi felé, amíg amaz megkeresi a szobát. S már csak pillanatok kérdése, hogy végre becsukódjon mögöttük a szoba ajtaja és kattanjon a zár.*
- Szóval a zártkörű lecke...
*Lép a férfi elé, hogy újból hozzá bújva simíthasson fel mindkét tenyerével a mellkasán.*
- Akkor hogyan is kell jól kijátszani a lapjaimat?
*Búgja, miközben lábujjhegyre áll, hogy elérje a nyakát, melynek vonalán végig gyengéd csókokat hagynak ajkai.*
//Szeszélyek//
*Talán elég szikrát biztosít az, hogy valami újat kóstolhat meg. A nő részéről legalábbis így van. Ijesztő, mégis vonzó férfi. Aki történetesen egy ork. Egy olyan valaki, aki még nem szerepelt eddig a képzeletbeli listáján. Akinek a csókja az egész testét lángba borítja. Aki a beszédével sem untatta egy pillanatra sem. Aki holnapra talán nem lesz felejthető emlék.
A tüzet pedig csak szítja benne az, hogy tetszik neki, amit a nadrágot bebarangoló keze talál. Ez az egyetlen szórakozása. Alárendelni magát a férfiaknak, úgy, hogy az számára is kedvező és kellemes legyen. A többi már csak üzlet, ami nem feltétlenül jelent kellemes szórakozást.*
- Az öné, Uram.
*Húzza is el kezét a kulcsról, hogy Cagon magához vehesse, majd átlép az oldalára és a karjára ölel. Noha vére mást diktál, mégis kényelmesen sétál a lépcsőig. Egy pillanatra sem akarja túltáplálni a férfi önbizalmát azzal, hogy szíve szerint maga után rángatná fel a lépcsőn. A lépcső alján ugyan azzal a kényelmes tempóval halad felfelé, miközben nem átall rájátszani a sétára. Csípőjének kellemes ringását a lenge, finom ruha készségesen követi. Hol jobb rálátást biztosítva a finom vonalakra, hol pedig inkább titokként elfedve a kíváncsi rubinok előtt. Az emeleten pedig játékos mosollyal áll meg és fordul a férfi felé, amíg amaz megkeresi a szobát. S már csak pillanatok kérdése, hogy végre becsukódjon mögöttük a szoba ajtaja és kattanjon a zár.*
- Szóval a zártkörű lecke...
*Lép a férfi elé, hogy újból hozzá bújva simíthasson fel mindkét tenyerével a mellkasán.*
- Akkor hogyan is kell jól kijátszani a lapjaimat?
*Búgja, miközben lábujjhegyre áll, hogy elérje a nyakát, melynek vonalán végig gyengéd csókokat hagynak ajkai.*
19703. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:26:48
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:26:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szeszélyes társaság//
*Először Merrin távozása, most meg a két férfi kakaskodása. Mintha az egész ügy már az elején el lenne átkozva. És ő mit tesz? Az egyetlen dolgot, amire képes. Bájolog és próbál csitítgatni, mielőtt erősödne a rájuk zúduló vihar. De úgy néz ki, hogy rossz személynél igyekszik. Naivan azt remélte, hogy a kölyök hallgat rá és idomul a helyzetükhöz. Muszáj, hogy tudják hol a helyük. De, ha Lazziar ennyire önérzetes, akkor inkább ment volna el, amíg Shorenai lehetőséget adott rá. Az asztalon csattanó kar hangjától összerándul és a fiúra kapja a tekintetét. A dühtől izzó szemektől most tényleg megszeppen, s mivel az ő szerepe egy pillanatra sem volt élő pajzs így igyekszik minél inkább kikerülni a két férfi közül. Az események rövid lefolyásúak. A fiú karja lendül, s mire bármelyikük észbe kaphatna bizony célt is ér az ökle. Mozdulna a fiú után, hátha le tudja nyugtatni, de ugyan így lépne Shorenai irányába is. Neki most a legkisebb baja az, hogy elég tanúja van az esetnek. Sokkal inkább aggasztja, hogy mi lesz a fiúval? Shorenai megtántorodik, látja azt is, hogy vér serken, de egy lilult ábrázatnál nagyobb baja nem valószínű, hogy lesz. Ellenben a tőle érkező intelemtől azonnal borsódzni kezd a háta, a szemei pedig rendületlenül Lazziart figyelik. Egyszeriben játszik a szemeiben harag, féltés, bűntudat.*
- A büdös... franc.
*Nyögi halkan, csak úgy maga elé. Tesz egy tétova lépést a kölyök felé, de végül a szemeit lesütve fordul Shorenai után. Megígérte a fiúnak, hogy kirúgnak a hámból. Hát talán majd egy másik életben, mert hűséget annak a férfinak fogadott, aki után most megszaporázza lépteit. Borzalmasan csalódott. A helyzetben. Lazziarban. Saját magában. És már előre retteg, hogy mi lesz főnöke legújabb lépése, mert abban majdnem biztos, hogy ez a játszma a kölyökkel még nem ért véget.
A fogadót elhagyva a hideg szél kissé kijózanítja, de továbbra is a szemeit lesütve, csendbe burkolódzva kullog a férfi mögött.*
*Először Merrin távozása, most meg a két férfi kakaskodása. Mintha az egész ügy már az elején el lenne átkozva. És ő mit tesz? Az egyetlen dolgot, amire képes. Bájolog és próbál csitítgatni, mielőtt erősödne a rájuk zúduló vihar. De úgy néz ki, hogy rossz személynél igyekszik. Naivan azt remélte, hogy a kölyök hallgat rá és idomul a helyzetükhöz. Muszáj, hogy tudják hol a helyük. De, ha Lazziar ennyire önérzetes, akkor inkább ment volna el, amíg Shorenai lehetőséget adott rá. Az asztalon csattanó kar hangjától összerándul és a fiúra kapja a tekintetét. A dühtől izzó szemektől most tényleg megszeppen, s mivel az ő szerepe egy pillanatra sem volt élő pajzs így igyekszik minél inkább kikerülni a két férfi közül. Az események rövid lefolyásúak. A fiú karja lendül, s mire bármelyikük észbe kaphatna bizony célt is ér az ökle. Mozdulna a fiú után, hátha le tudja nyugtatni, de ugyan így lépne Shorenai irányába is. Neki most a legkisebb baja az, hogy elég tanúja van az esetnek. Sokkal inkább aggasztja, hogy mi lesz a fiúval? Shorenai megtántorodik, látja azt is, hogy vér serken, de egy lilult ábrázatnál nagyobb baja nem valószínű, hogy lesz. Ellenben a tőle érkező intelemtől azonnal borsódzni kezd a háta, a szemei pedig rendületlenül Lazziart figyelik. Egyszeriben játszik a szemeiben harag, féltés, bűntudat.*
- A büdös... franc.
*Nyögi halkan, csak úgy maga elé. Tesz egy tétova lépést a kölyök felé, de végül a szemeit lesütve fordul Shorenai után. Megígérte a fiúnak, hogy kirúgnak a hámból. Hát talán majd egy másik életben, mert hűséget annak a férfinak fogadott, aki után most megszaporázza lépteit. Borzalmasan csalódott. A helyzetben. Lazziarban. Saját magában. És már előre retteg, hogy mi lesz főnöke legújabb lépése, mert abban majdnem biztos, hogy ez a játszma a kölyökkel még nem ért véget.
A fogadót elhagyva a hideg szél kissé kijózanítja, de továbbra is a szemeit lesütve, csendbe burkolódzva kullog a férfi mögött.*
19702. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-12 20:55:11
Üzenet elküldve: 2024-11-12 20:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1444
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1444
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Hogy ezek után szívesen látja majd a lányt, az biztos. Ahogy az is, hogy a városban járva nem csak a kocsmát fogja mindig felkeresni hanem őt is, hogy elrabolja a kis szurtosoktól magának. Ezt kiharcolta magának a félvér. Viszont nem olyan könnyű megcsáklyázni ezt a hajót. A másik szavain mosolyog.*
-Lehet, hogy nem.
~De.~
*Kár tagadni sosem az életrevalóságáról volt ismert. Kellett valaki, aki kihozza belőle a kalózt és utána valaki, aki kihúzza a bajból míg ő hősiesen hátulról megbicskázza azokat akiket magára haragított a nagy pofájával. Nem olyan cimbora aki megéri a fáradtságot. Persze a lány akin, azt a pimasz pofáját járatja lehet másképp gondolja ezt. A kérdésére egy érdekes reakciót kap. Szégyenlősség lenne? A másik kérdése hallatán biztossá válik, hogy igen. Felkuncog ő is erre. Majd a feltételezés hallatán a leghatározottabb módon tagadja ennek még a lehetőségét is.*
-Én? Ugyan! Nem szokásom.
*Elbízni magát? Dehogy bízza. Arról, hogy mindenhez ért és mindenben a legjobb nem tehet. Ha pedig attól tartott a másik, hogy az elf önbizalmára nem jó hatást gyakorol akkor már rég elrontotta. Ott a sellőben. Az egész napi enyelgésről, a cirógatásokról és a megszámlálhatatlan bókokról nem is beszélve. Persze ezekre szükség van ahhoz, hogy egy vidám és büszke férfi ölelgesse. Ami, jó dolog. A kis vallomása után is meggyőződhet róla ugyanis a Doki őszintén meglepődik.*
-Igen? Ez kimondottan...
*A mondatot már be sem fejezi. Helyette végigcsókolja a lány minden részét. Ha az helyezkedik rajta annál többet vagy kevesebbet. A szorosabbá váló ölelés is jelzi, hogy ez nagyon tetszett neki a volt kalóznak. A folytatás ha nem is ennyire, de szintén kedvére van. Őszinte szavak. Nagyon sokra tartja őt a lány már eddig is feltűnt neki, de kezdi érteni, azt is, hogy miért. Az utolsó mondatot pedig nem tudja pontosan értelmezni, de sokkal jobban esik mint az ezt megelőzőek. Ugyanis az a lényeg. Vannak a világban orvosok vagy akik szót értenek a bolondokkal. De volt valami más. Nem lenne kalóz ha ne akarná hallani. De most nem csak faggatózik. Ravaszabb módszert választ.*
-Hát? Mi fogott meg? Csak ha elmondod akkor fogom én is rólad.
*Mosolyog a másikra. Biztos benne, hogy a kíváncsi félvér egy ilyen ajánlatnak nem fog tudni ellenállni.*
*Hogy ezek után szívesen látja majd a lányt, az biztos. Ahogy az is, hogy a városban járva nem csak a kocsmát fogja mindig felkeresni hanem őt is, hogy elrabolja a kis szurtosoktól magának. Ezt kiharcolta magának a félvér. Viszont nem olyan könnyű megcsáklyázni ezt a hajót. A másik szavain mosolyog.*
-Lehet, hogy nem.
~De.~
*Kár tagadni sosem az életrevalóságáról volt ismert. Kellett valaki, aki kihozza belőle a kalózt és utána valaki, aki kihúzza a bajból míg ő hősiesen hátulról megbicskázza azokat akiket magára haragított a nagy pofájával. Nem olyan cimbora aki megéri a fáradtságot. Persze a lány akin, azt a pimasz pofáját járatja lehet másképp gondolja ezt. A kérdésére egy érdekes reakciót kap. Szégyenlősség lenne? A másik kérdése hallatán biztossá válik, hogy igen. Felkuncog ő is erre. Majd a feltételezés hallatán a leghatározottabb módon tagadja ennek még a lehetőségét is.*
-Én? Ugyan! Nem szokásom.
*Elbízni magát? Dehogy bízza. Arról, hogy mindenhez ért és mindenben a legjobb nem tehet. Ha pedig attól tartott a másik, hogy az elf önbizalmára nem jó hatást gyakorol akkor már rég elrontotta. Ott a sellőben. Az egész napi enyelgésről, a cirógatásokról és a megszámlálhatatlan bókokról nem is beszélve. Persze ezekre szükség van ahhoz, hogy egy vidám és büszke férfi ölelgesse. Ami, jó dolog. A kis vallomása után is meggyőződhet róla ugyanis a Doki őszintén meglepődik.*
-Igen? Ez kimondottan...
*A mondatot már be sem fejezi. Helyette végigcsókolja a lány minden részét. Ha az helyezkedik rajta annál többet vagy kevesebbet. A szorosabbá váló ölelés is jelzi, hogy ez nagyon tetszett neki a volt kalóznak. A folytatás ha nem is ennyire, de szintén kedvére van. Őszinte szavak. Nagyon sokra tartja őt a lány már eddig is feltűnt neki, de kezdi érteni, azt is, hogy miért. Az utolsó mondatot pedig nem tudja pontosan értelmezni, de sokkal jobban esik mint az ezt megelőzőek. Ugyanis az a lényeg. Vannak a világban orvosok vagy akik szót értenek a bolondokkal. De volt valami más. Nem lenne kalóz ha ne akarná hallani. De most nem csak faggatózik. Ravaszabb módszert választ.*
-Hát? Mi fogott meg? Csak ha elmondod akkor fogom én is rólad.
*Mosolyog a másikra. Biztos benne, hogy a kíváncsi félvér egy ilyen ajánlatnak nem fog tudni ellenállni.*
19701. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-12 20:41:13
Üzenet elküldve: 2024-11-12 20:41:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Ahogy Corad elengedi a lábát felvont szemöldökkel fókuszál az arcára. Tényleg az arcára, pedig olyan hívogató az a vörös elegancia a pultnál. Neki is voltak hasonló darabjai, bár személy szerint a vöröset eddig túl kihívónak tartotta. Mi tagadás most kezd megtetszeni neki a szín.
De végül elhúzza a lábát, de ahelyett, hogy visszadugná a csizmába, most még csak keresztbe pakolja a másikon.*
- Most mi bajod?
*Ismeri jól ezt az összeszorított állkapcsot. Mennyit látta, mikor ott állt egy rossz csínye után az apjával a háta mögött. Mikor sikerült mindent a fiúra kennie, az meg nem tehetett mást, mint feszülő állkapoccsal tűrni, hogy ismét megszidják. Az a durcás kölyökkép. Bosszantja, hogy fogalma sincs most mi ütött a fiúba. Az előbbi vigyor, játékos somolygás hirtelen köddé vált. A homlokát ráncolva billenti félre a fejét.*
- Mondtam, hogy a férfit talán ismerem apám idejéből. A nő ruhája meg gyönyörű.
*Dünnyögi az orra alatt, talán a kelleténél valamivel sértettebben. Bosszantja a fiú hirtelen változása, meg az a szép ruha is, hogy neki nincs ilyen. A legszebb ruhája most ehhez mérten inkább felmosórongy. Csak azért is visszapillant a pult felé. Most már megnézi azt is, hogy kit rejt az a szép ruha. És nem csalódik. Szép, ápolt, gyönyörű hullámokban leomló haj, számára erős, de a ruhához tökéletesen illő smink. A ruha esése, szabása tökéletesen kiemeli a karcsú vonalakat. Most borzalmasan irigykedik. Hosszú sóhajjal húzza el a száját kissé, a végén viszont értetlenül pillant vissza a fiúra.*
- Most mi van abban, hogy megnéztem magamnak? Ha már nekem nincs, legalább másét hagy csodáljam.
*Ezután újabb próbát tesz, ahogy a lábát ismét visszasimítja a fiú térdéhez. Gyengéden megbökdösi, hogy egy kicsit kipiszkálja belőle ezt a durcát vagy ami belé ütött.*
*Ahogy Corad elengedi a lábát felvont szemöldökkel fókuszál az arcára. Tényleg az arcára, pedig olyan hívogató az a vörös elegancia a pultnál. Neki is voltak hasonló darabjai, bár személy szerint a vöröset eddig túl kihívónak tartotta. Mi tagadás most kezd megtetszeni neki a szín.
De végül elhúzza a lábát, de ahelyett, hogy visszadugná a csizmába, most még csak keresztbe pakolja a másikon.*
- Most mi bajod?
*Ismeri jól ezt az összeszorított állkapcsot. Mennyit látta, mikor ott állt egy rossz csínye után az apjával a háta mögött. Mikor sikerült mindent a fiúra kennie, az meg nem tehetett mást, mint feszülő állkapoccsal tűrni, hogy ismét megszidják. Az a durcás kölyökkép. Bosszantja, hogy fogalma sincs most mi ütött a fiúba. Az előbbi vigyor, játékos somolygás hirtelen köddé vált. A homlokát ráncolva billenti félre a fejét.*
- Mondtam, hogy a férfit talán ismerem apám idejéből. A nő ruhája meg gyönyörű.
*Dünnyögi az orra alatt, talán a kelleténél valamivel sértettebben. Bosszantja a fiú hirtelen változása, meg az a szép ruha is, hogy neki nincs ilyen. A legszebb ruhája most ehhez mérten inkább felmosórongy. Csak azért is visszapillant a pult felé. Most már megnézi azt is, hogy kit rejt az a szép ruha. És nem csalódik. Szép, ápolt, gyönyörű hullámokban leomló haj, számára erős, de a ruhához tökéletesen illő smink. A ruha esése, szabása tökéletesen kiemeli a karcsú vonalakat. Most borzalmasan irigykedik. Hosszú sóhajjal húzza el a száját kissé, a végén viszont értetlenül pillant vissza a fiúra.*
- Most mi van abban, hogy megnéztem magamnak? Ha már nekem nincs, legalább másét hagy csodáljam.
*Ezután újabb próbát tesz, ahogy a lábát ismét visszasimítja a fiú térdéhez. Gyengéden megbökdösi, hogy egy kicsit kipiszkálja belőle ezt a durcát vagy ami belé ütött.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19807-19826