//Hattyúvágta//
*Bizony, hogy jól látta, amit látott. Az asztalnál ülő vöröske tényleg Nestar-t bámulta, sőt, még mindig őt nézi. A férfi mellette meg majd megpukkad mérgében, azt is látja. Mondjuk megérti, szar lehet, mikor egy véletlenszerű vendég jobban leköti a nője figyelmét, mint ő, aki elméletileg a párja, legalábbis a mai reggeli során mindenképp.
Természetesen az sem kerüli el a figyelmét, hogy nem csak Nestar, hanem ő is a lélektükrök célkeresztjébe kerül, de ezen annyira már nem lepődik meg. Tisztában van vele, hogy az öltözéke miatt jócskán kirí a tömegből. Őszintén szólva, valahol ez is a lényeg. Nem csak a saját igényei és szórakoztatása miatt öltözik ki látszólag bármiféle ok nélkül szinte minden egyes nap, hanem pontosan azért, hogy észrevegyék.*
- Á, vagy úgy. *Világosodik meg, mikor Nestar megemlíti, hogy esetleg ismeri a nőt, vagyis hát az apját, és rajta keresztül így a lányát is, meg úgy tűnik, a férfit is, de a róla elhangzottakkal kapcsolatban azért kissé hitetlenkedve húzza össze a szemöldökeit.*
- Biztos vagy benne, hogy a férfi csak segéd? Én úgy láttam, hogy féltékeny a lányra. Legalábbis nem tűnik boldognak, mióta a kisasszony minket néz. *Egyre érdekesebb a helyzet, és most már ő is kíváncsi az igazságra, úgyhogy kérdés nélkül rábólint, hogy kérdezzék meg őket, hátha akkor tisztázódik a helyzet, vagy épp… bonyolódik.
Mikor az alkimista megindul a pároshoz, Merlana a kakaós bögréjét szorongatva pördül meg, s pörög vele együtt lágyan a szoknyája is. Kecsesen indul ő is az asztalhoz, miközben cipőinek halk kopogása megadja azt az apró kis részletet, ami ahhoz szükséges, hogy tökéletessé varázsolja az egyébként is elegáns, kecses lépteit. Csak pár lépést kell megtenniük, így néhány másodperccel később már az asztalnál ülőknek is egyértelművé válhat, hogy hozzájuk igyekeznek.*
- Kisasszony, Uram, szép jó reggelt kívánok! *Köszönti udvariasan a számára még idegeneket, de többet egyelőre nem szól, csak magában próbálja kielemezni a helyzetet.*
~Anlyeska…~ *Igazán hozzáillő név, már ha tényleg ő az a nő, akire Nestar gondol. Pont olyan hangzatos név, amit egy gazdag kereskedő helyében ő is adna a drága pici lányának.
Szemei közben a mellette ülő férfi arcára tévednek. Ha tekintetük találkozik, még egy biztató, barátságos mosolyt is megejt felé, mintha csak azt akarná mondani vele, hogy ha már így alakult, ő is nyugodtan bámészkodhat. Merlana lenne a legboldogabb, ha sikerülne felhívnia egy ilyen jóvágású hosszúfülű úriember figyelmét. Hogy ül mellette egy nő? Á, ugyan, kérlek… lényegtelen kis részlet.*