Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 989 (19761. - 19780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
19780. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-03 22:13:36
Üzenet elküldve: 2024-12-03 22:13:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Szobában majd Fürdőház//
*Az ágya szélén ül, és magába fordulva gondolkozik. A Vérkertben tett látogatása óta érzi magában az erőt, az istene jelenlétét és oltalmát. Fekete blúzának ujjait egészen feltűrte, hogy jól láthassa az alkarjára festett fekete valóságot. Jobb kezét ökölbe szorítja, majd kiengedi, és ezt ismételgeti. Egyre inkább kezdi elhinni, hogy az árnyak igaziak, de a kapott hatalomért cserébe bizonyítania is kell, vissza kell szereznie Sa'Tereth bizalmát. Fogalma sincs, hogyan csinálja, s emiatt lassan ugyanolyan sűrű köd terül szét az elméjében, mint amiből az entitás is megjelent előtte. Azonban nem hagyhatja, hogy újra eluralkodjon rajta a bizonytalanság, a zaj.
Emlékekért nyúl most is, a Ril-lel töltött napok emlékéhez, hogy abból merítsen energiát ahhoz, hogy az összeroppanás helyett képes legyen büszkén kihúzni magát. Ahhoz, hogy elkerülje a katasztrófát, neki kell irányítania az elméjét, és nem fordítva. Ezen emlékeken keresztül jut el addig, hogy talán tényleg meg kellene látogatnia a Pegazus fürdőjét, ha már itt van. Reményei szerint kevésbé drága, de legalább olyan kellemesen megnyugtató lesz, mint a Sellőházban volt. Fel is áll hát az ágyról, nyújtózkodik egyet, bezárja maga mögött a szoba ajtaját, és egy szál felsőben, szoknyában indul el a Fürdőházba. Ó, és cipő nélkül, mert minek az. Ott úgyis csak le fogja venni.
Egyébként az emlékek mellett az álmok is a segítségére vannak. Az elmúlt napok ugyan magányosan teltek, de végre kezdi megérteni, hogy a szeretet nem csak akkor van jelen, ha maga a személy is ott van vele, aki szereti. A szeretet is egy olyan hatalmas valami, amely képes úgy a lelkébe égni, mint ahogy az árnyak a bőre alá ivódni.
A Fürdőházba érve nem kell csalódnia, azt kapja, amire számított. Bár kevésbé titokzatos, de hasonlóan lenyűgöző élmény vár rá, mint a Sellőházban. Most van itt először, így az öltözőket egy ideig keresnie kell. Ott megszabadul a kevéske ruháitól, csak egy fehér törölközővel takarja el magát. Haját hanyag kontyba köti, csak mindkét oldalt egy-egy tincset hagy lógni elől. Az öltözőből kilépve már csak egy döntést kell meghoznia: melyik medencét is válassza. Voltaképp mindegy volna, de mikor meglát egy ismerős arcot az egyik medencéhez fordulva, azt hiszi, hogy most is álmodik. Félénken közelíti meg Mai-t, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy tényleg ő az, és nem is egy látomás ez, hanem tényleg ott fürdőzik a lány, akinek hiánya továbbra is kínzó, bármennyire is megtanult együtt élni vele.
Megkerüli a medencét, és hátulról közelíti meg, hogy utána onnan ülhessen mellé pontosan ugyanúgy, ahogy első alkalommal is a semmiből termett ott azon az ominózus padon.*
- Azt hiszem, hogy rájöttem. Arra, hogy milyen hangjai vannak a sötétségnek. Az éjszaka csendjében hallható dallamok gyönyörűek, és ha figyelek rájuk, és akarom, akkor az éj a te hangodon énekel nekem. *Lágyan elmosolyodik, ahogy az ismeretségük kezdetén kettejük közt elhangzó első néhány szó emlékét idézi, majd a karjait tartja egy hatalmas ölelésre.*
- Szia Mai! *Nem várja meg, hogy szabad-e megdögönyözni a rég nem látott kedvenc barátnőjét, ő megteszi, nem is bírná ki, hogy ne tegye.*
//Tépett sorsok//
//Szobában majd Fürdőház//
*Az ágya szélén ül, és magába fordulva gondolkozik. A Vérkertben tett látogatása óta érzi magában az erőt, az istene jelenlétét és oltalmát. Fekete blúzának ujjait egészen feltűrte, hogy jól láthassa az alkarjára festett fekete valóságot. Jobb kezét ökölbe szorítja, majd kiengedi, és ezt ismételgeti. Egyre inkább kezdi elhinni, hogy az árnyak igaziak, de a kapott hatalomért cserébe bizonyítania is kell, vissza kell szereznie Sa'Tereth bizalmát. Fogalma sincs, hogyan csinálja, s emiatt lassan ugyanolyan sűrű köd terül szét az elméjében, mint amiből az entitás is megjelent előtte. Azonban nem hagyhatja, hogy újra eluralkodjon rajta a bizonytalanság, a zaj.
Emlékekért nyúl most is, a Ril-lel töltött napok emlékéhez, hogy abból merítsen energiát ahhoz, hogy az összeroppanás helyett képes legyen büszkén kihúzni magát. Ahhoz, hogy elkerülje a katasztrófát, neki kell irányítania az elméjét, és nem fordítva. Ezen emlékeken keresztül jut el addig, hogy talán tényleg meg kellene látogatnia a Pegazus fürdőjét, ha már itt van. Reményei szerint kevésbé drága, de legalább olyan kellemesen megnyugtató lesz, mint a Sellőházban volt. Fel is áll hát az ágyról, nyújtózkodik egyet, bezárja maga mögött a szoba ajtaját, és egy szál felsőben, szoknyában indul el a Fürdőházba. Ó, és cipő nélkül, mert minek az. Ott úgyis csak le fogja venni.
Egyébként az emlékek mellett az álmok is a segítségére vannak. Az elmúlt napok ugyan magányosan teltek, de végre kezdi megérteni, hogy a szeretet nem csak akkor van jelen, ha maga a személy is ott van vele, aki szereti. A szeretet is egy olyan hatalmas valami, amely képes úgy a lelkébe égni, mint ahogy az árnyak a bőre alá ivódni.
A Fürdőházba érve nem kell csalódnia, azt kapja, amire számított. Bár kevésbé titokzatos, de hasonlóan lenyűgöző élmény vár rá, mint a Sellőházban. Most van itt először, így az öltözőket egy ideig keresnie kell. Ott megszabadul a kevéske ruháitól, csak egy fehér törölközővel takarja el magát. Haját hanyag kontyba köti, csak mindkét oldalt egy-egy tincset hagy lógni elől. Az öltözőből kilépve már csak egy döntést kell meghoznia: melyik medencét is válassza. Voltaképp mindegy volna, de mikor meglát egy ismerős arcot az egyik medencéhez fordulva, azt hiszi, hogy most is álmodik. Félénken közelíti meg Mai-t, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy tényleg ő az, és nem is egy látomás ez, hanem tényleg ott fürdőzik a lány, akinek hiánya továbbra is kínzó, bármennyire is megtanult együtt élni vele.
Megkerüli a medencét, és hátulról közelíti meg, hogy utána onnan ülhessen mellé pontosan ugyanúgy, ahogy első alkalommal is a semmiből termett ott azon az ominózus padon.*
- Azt hiszem, hogy rájöttem. Arra, hogy milyen hangjai vannak a sötétségnek. Az éjszaka csendjében hallható dallamok gyönyörűek, és ha figyelek rájuk, és akarom, akkor az éj a te hangodon énekel nekem. *Lágyan elmosolyodik, ahogy az ismeretségük kezdetén kettejük közt elhangzó első néhány szó emlékét idézi, majd a karjait tartja egy hatalmas ölelésre.*
- Szia Mai! *Nem várja meg, hogy szabad-e megdögönyözni a rég nem látott kedvenc barátnőjét, ő megteszi, nem is bírná ki, hogy ne tegye.*
19779. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-03 19:42:41
Üzenet elküldve: 2024-12-03 19:42:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 907
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 907
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden lépése a piactérig hazugságnak tűnik, közben pedig, mintha hallaná, ahogy cipőinek ütemes koppanása a kövön, árulkodni óhajt. Pedig azzal nem lehet valótlant állítani, hogy sétál. Nem csak a lépések, még a szusszanás is hamis, ahogy jelzi a többieknek, hogy végre jól lakott. Nincs ehhez szokva, nem így, nem ennyit. Bármit tesz ma a testével, csak szembe köpi magát. Hogyan vessen véget ennek véget? Nem kell a gyerekzsivaj, csöndre van szüksége, de az a csönd emészti a legjobban. Most pontosan tudja, hogy hol nincs helye. De azt nem, hogy hol van.
Szikra egész embert kíván, nem törött, megtépázott elmét. Túl nehéz fenntartani a látszatot, épp ezért dönt úgy, hogy leválik róla, hagyja, hogy a férfivel menjen vissza a rezidenciára. Nem hiányzik most oda, pedig az neki a minden. A gyerekek, az odaadás. Távolinak tűnik, hogy képes legyen az lenni, aki néhány órával azelőtt. Alaver nagy segítség, hogy most átadhatja neki a láthatatlan terhét. Nem tudná cipelni…
Elnehezülve lép be a fogadó ajtaján. Már az alakok sem ismerősek. Nemrégiben még szinte a magáénak tudta azt a kis szobát, ahol hatokat töltött el. Most nem villan ismerős szem, nem üdvözlik messziről, nem ismeri senki. Könnyebb így. Végignéz a belső téren, még mielőtt a pulthoz igyekezne. Nem érzi már otthonosnak. Nem is érti, hogyan érezhette egykor. Hangtalan sóhaj szökik ki fájdalmasan, összeszorult torkából. A mosolya mégis elhazudja azt, amit kíván: minden rendben. Egy kancsó Bort kér, amiért kifizeti a 30 aranyat.
Már indul is tovább, egészen a fürdőig. Ha valahol nem háboríthatja senki, akkor az az a hely. Körülölelheti a víz, lemoshatja magáról a mocskot, talán el is tüntet majd mindent szennyet. Az öltözőbe lépve lepakolja a kezében lévő dolgokat. Itt már nincs kinek hazudnia, egymaga van. Ég a szeme, a kis szekrényre nézve, ahol nemrég még önfeledt volt. Ahol ugyanúgy tették próbára a testét, csak nem használódott el közben a lelke. Összepréseli a száját. Egymaga van, de így sem eshet szét. Visszaszorítja, ami kitörne belőle. Hamar szabadul meg a ruháktól és indul el az egyik elszeparált részhez. Forró vízre van szüksége. A magára tekert törölköző, rá nem jellemző módon, a földön végzi, a pohár pedig a medence szélén, teletöltve borral. Bele sem iszik, nem akar több ízt a szájában érezni, mégis kívánná a bódulatot.
Lassan ereszkedik bele a melegségbe, a kiszökő sóhaj az egyetlen őszinte hang, ami elhagyta a száját jó ideje. Érzi a bőrén a forróságot, egészen akarja. Lebukik a felszín alá, hogy a hullámos haja fátyolként terüljön szét a fodrozódó tükrön. Nem szivárog be alá a világ nesze. Nem jut levegőhöz. Tompulnak a gondolatok, ahogy érzi a küzdelmet, hogy újra meg akarja tölteni a tüdejét. Eltüntet mindent, csak az ösztön próbál győzni. De nem hagyja egyhamar.
Hatalmas csobbanás és lélegzetvétel töri meg a körötte lévő némaságot, ahogy hirtelen újra levegőt ér. Zihálva markol rá a medence szélére, és hajtja le a fejét, amíg rendeződik a zakatolás a mellkasában. Elnyúl a kupáért, hogy végre nagy kortyokkal eltüntethesse tartalmát, majd újra tölt, de már nem veszi újra kézbe a poharát. Alkarját fekteti mellé, hogy aztán ráhajtva állát nézze a semmit. Nem akar gondolatot. Mégis utat akarnak törni…*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden lépése a piactérig hazugságnak tűnik, közben pedig, mintha hallaná, ahogy cipőinek ütemes koppanása a kövön, árulkodni óhajt. Pedig azzal nem lehet valótlant állítani, hogy sétál. Nem csak a lépések, még a szusszanás is hamis, ahogy jelzi a többieknek, hogy végre jól lakott. Nincs ehhez szokva, nem így, nem ennyit. Bármit tesz ma a testével, csak szembe köpi magát. Hogyan vessen véget ennek véget? Nem kell a gyerekzsivaj, csöndre van szüksége, de az a csönd emészti a legjobban. Most pontosan tudja, hogy hol nincs helye. De azt nem, hogy hol van.
Szikra egész embert kíván, nem törött, megtépázott elmét. Túl nehéz fenntartani a látszatot, épp ezért dönt úgy, hogy leválik róla, hagyja, hogy a férfivel menjen vissza a rezidenciára. Nem hiányzik most oda, pedig az neki a minden. A gyerekek, az odaadás. Távolinak tűnik, hogy képes legyen az lenni, aki néhány órával azelőtt. Alaver nagy segítség, hogy most átadhatja neki a láthatatlan terhét. Nem tudná cipelni…
Elnehezülve lép be a fogadó ajtaján. Már az alakok sem ismerősek. Nemrégiben még szinte a magáénak tudta azt a kis szobát, ahol hatokat töltött el. Most nem villan ismerős szem, nem üdvözlik messziről, nem ismeri senki. Könnyebb így. Végignéz a belső téren, még mielőtt a pulthoz igyekezne. Nem érzi már otthonosnak. Nem is érti, hogyan érezhette egykor. Hangtalan sóhaj szökik ki fájdalmasan, összeszorult torkából. A mosolya mégis elhazudja azt, amit kíván: minden rendben. Egy kancsó Bort kér, amiért kifizeti a 30 aranyat.
Már indul is tovább, egészen a fürdőig. Ha valahol nem háboríthatja senki, akkor az az a hely. Körülölelheti a víz, lemoshatja magáról a mocskot, talán el is tüntet majd mindent szennyet. Az öltözőbe lépve lepakolja a kezében lévő dolgokat. Itt már nincs kinek hazudnia, egymaga van. Ég a szeme, a kis szekrényre nézve, ahol nemrég még önfeledt volt. Ahol ugyanúgy tették próbára a testét, csak nem használódott el közben a lelke. Összepréseli a száját. Egymaga van, de így sem eshet szét. Visszaszorítja, ami kitörne belőle. Hamar szabadul meg a ruháktól és indul el az egyik elszeparált részhez. Forró vízre van szüksége. A magára tekert törölköző, rá nem jellemző módon, a földön végzi, a pohár pedig a medence szélén, teletöltve borral. Bele sem iszik, nem akar több ízt a szájában érezni, mégis kívánná a bódulatot. Lassan ereszkedik bele a melegségbe, a kiszökő sóhaj az egyetlen őszinte hang, ami elhagyta a száját jó ideje. Érzi a bőrén a forróságot, egészen akarja. Lebukik a felszín alá, hogy a hullámos haja fátyolként terüljön szét a fodrozódó tükrön. Nem szivárog be alá a világ nesze. Nem jut levegőhöz. Tompulnak a gondolatok, ahogy érzi a küzdelmet, hogy újra meg akarja tölteni a tüdejét. Eltüntet mindent, csak az ösztön próbál győzni. De nem hagyja egyhamar.
Hatalmas csobbanás és lélegzetvétel töri meg a körötte lévő némaságot, ahogy hirtelen újra levegőt ér. Zihálva markol rá a medence szélére, és hajtja le a fejét, amíg rendeződik a zakatolás a mellkasában. Elnyúl a kupáért, hogy végre nagy kortyokkal eltüntethesse tartalmát, majd újra tölt, de már nem veszi újra kézbe a poharát. Alkarját fekteti mellé, hogy aztán ráhajtva állát nézze a semmit. Nem akar gondolatot. Mégis utat akarnak törni…*
19778. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:33:42
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:33:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Meglehetősen komor fordulatot vett a vacsorájuk, és Orthus ezért csak önmagát okolhatja. Fogja is okolni, majd később. Most száműznie kell az efféle gondolatokat, visszanyerni a hidegvérét és gyors döntéseket hozni.
A legszörnyűbb, hogy ezek után Alenia valóban kiesik, mint feleség jelölt. Számos szempontból lett volna ideális. Ezek között az egyik, hogy Orthus kedveli és tetszik is neki. Ezt a szempontot ésszel talán hátrébb sorolja, de lehet, hogy ezzel önmagát is próbálja becsapni.
De más okokból a kapcsolatuk nem érhet itt véget. Mindaz, amit már a legelső alkalommal is megbeszéltek, a céljaik továbbra is össze kell hogy kösse őket.
Alenia kérdése nem könnyíti meg a dolgát. Nagyot sóhajt.*
- Szeretni önt? Úgy kérdez rá erre, mintha ez nehéz lenne, vagy éppen áldozat. Nagyon is könnyű szeretni önt, Alenia. Olyannyira az, hogy kedvem lenne lemondani ezért arról a jövőről, amit magam elé képzeltem. De nem tehetem. Ez nem csak az én álmom. Az apámé is volt, a nagyapámé is. A leendő fiam álmává kell válnia. És kell, hogy onnan is legyen folytatása.
*mondja, majd odanyúl, és ha Alenia hagyja, megszorítja a kezét (persze nem túl erősen).*
- Továbbra is élvezi a támogatásomat, és a hódolatomat. Szeretném azt gondolni, hogy a barátságomat is. És mindeddig abban is bizakodtam, hogy talán a szeretetét is elnyerem. Fáj, hogy ennél kevesebbel kell beérjem, ha egyáltalán volt rá esélyem eddig.
*feleli.*
//Ünnepi vacsora//
*Meglehetősen komor fordulatot vett a vacsorájuk, és Orthus ezért csak önmagát okolhatja. Fogja is okolni, majd később. Most száműznie kell az efféle gondolatokat, visszanyerni a hidegvérét és gyors döntéseket hozni.
A legszörnyűbb, hogy ezek után Alenia valóban kiesik, mint feleség jelölt. Számos szempontból lett volna ideális. Ezek között az egyik, hogy Orthus kedveli és tetszik is neki. Ezt a szempontot ésszel talán hátrébb sorolja, de lehet, hogy ezzel önmagát is próbálja becsapni.
De más okokból a kapcsolatuk nem érhet itt véget. Mindaz, amit már a legelső alkalommal is megbeszéltek, a céljaik továbbra is össze kell hogy kösse őket.
Alenia kérdése nem könnyíti meg a dolgát. Nagyot sóhajt.*
- Szeretni önt? Úgy kérdez rá erre, mintha ez nehéz lenne, vagy éppen áldozat. Nagyon is könnyű szeretni önt, Alenia. Olyannyira az, hogy kedvem lenne lemondani ezért arról a jövőről, amit magam elé képzeltem. De nem tehetem. Ez nem csak az én álmom. Az apámé is volt, a nagyapámé is. A leendő fiam álmává kell válnia. És kell, hogy onnan is legyen folytatása.
*mondja, majd odanyúl, és ha Alenia hagyja, megszorítja a kezét (persze nem túl erősen).*
- Továbbra is élvezi a támogatásomat, és a hódolatomat. Szeretném azt gondolni, hogy a barátságomat is. És mindeddig abban is bizakodtam, hogy talán a szeretetét is elnyerem. Fáj, hogy ennél kevesebbel kell beérjem, ha egyáltalán volt rá esélyem eddig.
*feleli.*
19777. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-01 20:20:52
Üzenet elküldve: 2024-12-01 20:20:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Ő sem képes most véka alá rejteni az érzelmeit, felettébb rosszul érinti, hogy ugyan csak egy félreértés miatt, de azt feltételezték róla, hogy nem veszi figyelembe azt, ami a másiknak különösen fontos. Főleg azok után nem tenne ilyet, hogy egy meglehetősen meghitt, megtisztelő, privát beszélgetés során hangzott el, hogy Orthus számára mennyire fontos a családja.
A férfi érzelmei most mégis sokkal erőteljesebbnek tűnnek, amit meg lehet érteni. Ő sem érzi magát olyan fényesen már csak azért sem, mert azzal, amit elmondott, valószínű, hogy a saját boldogságát ásta alá, és azt, hogy valaki törődjön vele, mint nővel, de képtelen lenne elhallgatni egy ilyen fontos dolgot csak azért, hogy az ő jóléte ne sérüljön. Már csak az Eeyr iránt érzett hite nem engedné.
A férfi végül bocsánatot kér, ami megenyhíti Alenia sértődöttségét, de egy kis időt még vár, mielőtt belekezdene a válaszába, hisz amiről most kell beszélniük, az szintén nem lesz könnyű.*
- Először is, nincs miért szégyellnie magát, Morthimer úr! Félreértett, ez bárkivel előfordul, nem haragszom.
*Gombócot érez a torkában, mikor meghallja a szörnyű szót, ugyanis számára ez az egyetlen, rövid szó már most a kapcsolatuk végét jelentheti, mikor az még el sem kezdődött igazán.*
- Az Ön érdekében szerettem volna, ha szó esik erről, mert pontosan tudom, hogy mennyire fontos Önnek mindez. Azonban, most, hogy ez így alakult, sajnálatos módon fel kell tennem egy másik kérdést, ami pedig nekem lehet ugyanolyan fájdalmas, mint Önnek az előző. Mindezek tudatában továbbra is szeretne… engem?
*Ezt már képtelen most diplomatikusan és szépen megfogalmazni, ahhoz túl sok érzelem kavarog a fejében. Tudja jól, hogy valószínűleg végleg el fogja veszíteni a kereskedő iránta érzett szimpátiáját egy olyan tényező miatt, amelyről egyikük sem tehet, de akkor is rossz érzés. Lennének megoldások, de ahhoz mindkettejüknek engednie kellene az elvárásaikból, ami a nemesi világban borzasztóan nehéz.
Ahhoz előbb Orthus Morthimer-nek, a férfinek, aki nap mint nap megannyi kérdésben dönt, most meg kell hoznia még egyet. Mit szeretne jobban, egy feleséget, aki életben tartja a Morthimer nevet, vagy Alenia Sayqueves kisasszony kegyeit? Ő maga személy szerint úgy gondolja, hogy nincs jó válasz, de neki mégis, nyilván az előbbi fájna jobban, hisz az azt jelentené, hogy eddig sem ő érdekelte a Prefektust, csak a céljai, mint mindig. Titkon annak szurkol, hogy ne kapjon egyértelmű választ a kérdésre.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.01 20:32:33
//Ünnepi vacsora//
*Ő sem képes most véka alá rejteni az érzelmeit, felettébb rosszul érinti, hogy ugyan csak egy félreértés miatt, de azt feltételezték róla, hogy nem veszi figyelembe azt, ami a másiknak különösen fontos. Főleg azok után nem tenne ilyet, hogy egy meglehetősen meghitt, megtisztelő, privát beszélgetés során hangzott el, hogy Orthus számára mennyire fontos a családja.
A férfi érzelmei most mégis sokkal erőteljesebbnek tűnnek, amit meg lehet érteni. Ő sem érzi magát olyan fényesen már csak azért sem, mert azzal, amit elmondott, valószínű, hogy a saját boldogságát ásta alá, és azt, hogy valaki törődjön vele, mint nővel, de képtelen lenne elhallgatni egy ilyen fontos dolgot csak azért, hogy az ő jóléte ne sérüljön. Már csak az Eeyr iránt érzett hite nem engedné.
A férfi végül bocsánatot kér, ami megenyhíti Alenia sértődöttségét, de egy kis időt még vár, mielőtt belekezdene a válaszába, hisz amiről most kell beszélniük, az szintén nem lesz könnyű.*
- Először is, nincs miért szégyellnie magát, Morthimer úr! Félreértett, ez bárkivel előfordul, nem haragszom.
*Gombócot érez a torkában, mikor meghallja a szörnyű szót, ugyanis számára ez az egyetlen, rövid szó már most a kapcsolatuk végét jelentheti, mikor az még el sem kezdődött igazán.*
- Az Ön érdekében szerettem volna, ha szó esik erről, mert pontosan tudom, hogy mennyire fontos Önnek mindez. Azonban, most, hogy ez így alakult, sajnálatos módon fel kell tennem egy másik kérdést, ami pedig nekem lehet ugyanolyan fájdalmas, mint Önnek az előző. Mindezek tudatában továbbra is szeretne… engem?
*Ezt már képtelen most diplomatikusan és szépen megfogalmazni, ahhoz túl sok érzelem kavarog a fejében. Tudja jól, hogy valószínűleg végleg el fogja veszíteni a kereskedő iránta érzett szimpátiáját egy olyan tényező miatt, amelyről egyikük sem tehet, de akkor is rossz érzés. Lennének megoldások, de ahhoz mindkettejüknek engednie kellene az elvárásaikból, ami a nemesi világban borzasztóan nehéz.
Ahhoz előbb Orthus Morthimer-nek, a férfinek, aki nap mint nap megannyi kérdésben dönt, most meg kell hoznia még egyet. Mit szeretne jobban, egy feleséget, aki életben tartja a Morthimer nevet, vagy Alenia Sayqueves kisasszony kegyeit? Ő maga személy szerint úgy gondolja, hogy nincs jó válasz, de neki mégis, nyilván az előbbi fájna jobban, hisz az azt jelentené, hogy eddig sem ő érdekelte a Prefektust, csak a céljai, mint mindig. Titkon annak szurkol, hogy ne kapjon egyértelmű választ a kérdésre.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.01 20:32:33
19776. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-01 19:17:58
Üzenet elküldve: 2024-12-01 19:17:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Amikor választ adott Aleniának, sokféle válaszra számított. Talán arra, hogy a hölgy megsértődik. Vagy a maga fegyelmezetten udvarias módján ad neki határozott kosarat. De ami választ végül kap, az valósággal sokkolja.
És ez most először mindenféle ügyes leplezés nélkül meg is látszik rajta, szó szerint leesik az álla. Még szerencse, hogy nem rágott éppen egy újabb falatot.
Sokszorosan megsemmisítő az, amit a nemes kisasszony elmond.
Kezdetnek ott van mindjárt az, hogy egy teljesen köztudomású dologra hívta fel a figyelmét. Valami olyanra, amit magától is tudott, és amivel az első perctől kezdve számolnia kellett. Volna. De nem tette, sőt, szinte teljes stratégiát dolgozott ki Alenia kezének elnyerésére.
A következő gondolat, ami sokkolja, önnön hibájának mértéke. Hogy ő, Orthus Morthimer, aki mindent olyan alaposan megfontol mindig, hogyan volt képes ekkorát hibázni.
Mindehhez hozzáadódik az Alenia szavaival kimondott igazság megmásíthatatlansága. Ez nem olyasmi, amit tervezéssel, rafinériával, pénzzel el lehet hárítani. Megmásíthatatlan természeti törvény zúzza porrá Orthus elképzeléseit.
És mindehhez hozzájárul Alenia kedvessége, amivel először is tisztázza magát, és hogy miért tartja lehetetlennek, hogy gyermekei Morthimerek legyenek. Elvégre, lehetnének. De épp a nemeskisasszony világít rá arra a tényre, hogy a dinasztia itt meg is szakadna. Tehát Alenia éppen hogy az ő érdekét tartotta szem előtt, az ő halálán is túlmutató terveire volt tekintettel.
Mindezek a gondolatok és az általuk kavart érzelmi hullámzás végigsöpörnek a férfi arcán, majd kénytelen lesütni a tekintetét.*
- Én... most szörnyen szégyenlem magam.
*kezd bele halkan. Saját hibája miatt érzett szégyene súlyosan nyomja a hangulatát.*
- És bocsánatát kérem az előző szavaimért. Valóban, nem is tudom, hogy nem gondoltam bele abba, amit kegyed most elmondott. Szörnyű.
*mondja maga elé meredve. Kell neki egy kis idő, hogy összeszedje magát.*
//Ünnepi vacsora//
*Amikor választ adott Aleniának, sokféle válaszra számított. Talán arra, hogy a hölgy megsértődik. Vagy a maga fegyelmezetten udvarias módján ad neki határozott kosarat. De ami választ végül kap, az valósággal sokkolja.
És ez most először mindenféle ügyes leplezés nélkül meg is látszik rajta, szó szerint leesik az álla. Még szerencse, hogy nem rágott éppen egy újabb falatot.
Sokszorosan megsemmisítő az, amit a nemes kisasszony elmond.
Kezdetnek ott van mindjárt az, hogy egy teljesen köztudomású dologra hívta fel a figyelmét. Valami olyanra, amit magától is tudott, és amivel az első perctől kezdve számolnia kellett. Volna. De nem tette, sőt, szinte teljes stratégiát dolgozott ki Alenia kezének elnyerésére.
A következő gondolat, ami sokkolja, önnön hibájának mértéke. Hogy ő, Orthus Morthimer, aki mindent olyan alaposan megfontol mindig, hogyan volt képes ekkorát hibázni.
Mindehhez hozzáadódik az Alenia szavaival kimondott igazság megmásíthatatlansága. Ez nem olyasmi, amit tervezéssel, rafinériával, pénzzel el lehet hárítani. Megmásíthatatlan természeti törvény zúzza porrá Orthus elképzeléseit.
És mindehhez hozzájárul Alenia kedvessége, amivel először is tisztázza magát, és hogy miért tartja lehetetlennek, hogy gyermekei Morthimerek legyenek. Elvégre, lehetnének. De épp a nemeskisasszony világít rá arra a tényre, hogy a dinasztia itt meg is szakadna. Tehát Alenia éppen hogy az ő érdekét tartotta szem előtt, az ő halálán is túlmutató terveire volt tekintettel.
Mindezek a gondolatok és az általuk kavart érzelmi hullámzás végigsöpörnek a férfi arcán, majd kénytelen lesütni a tekintetét.*
- Én... most szörnyen szégyenlem magam.
*kezd bele halkan. Saját hibája miatt érzett szégyene súlyosan nyomja a hangulatát.*
- És bocsánatát kérem az előző szavaimért. Valóban, nem is tudom, hogy nem gondoltam bele abba, amit kegyed most elmondott. Szörnyű.
*mondja maga elé meredve. Kell neki egy kis idő, hogy összeszedje magát.*
19775. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-01 13:14:50
Üzenet elküldve: 2024-12-01 13:14:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Egyenes, és nyílt, ahogy sokszor édesapja is az volt, mikor a mézes-mázos beszélgetések helyett olyan témák kerültek szóba, melyek közvetlen és erős hatással lehetnek a jövőre.
Azon nem lepődik meg, hogy a férfit váratlanul éri a kérdése, de a kapott válasz egyáltalán nem az, amire számít. Erre már ő is abbahagyja az evést. A villát egy halk, elegáns koccanással helyezi a tányérra olyan formában, hogy a felszólgálóknak jelezze, folytatni akarja még a vacsoráját, csak később. Félre is tolja a tányért, kezeit összekulcsolja és lágyan az asztalra helyezi. Előre dől, hogy egész biztosan jól láthassa a barna szempárt, amely most csak és kizárólag őt figyeli.*
- Azt hiszem, hogy félreértett, Morthimer úr. *Amit egyáltalán nem bán, mert így sikerült előcsalogatnia a kereskedő valódi énjének egy darabkáját az álarca mögül.*
- Nem igazán értem, miért feltételez rólam olyat, hogy el akarnám venni Öntől azt a lehetőséget, hogy továbbadhassa a Morthimer nevet, miután világosan elmondta nekem, hogy ez az Ön életének egyik, ha nem az egyetlen legfontosabb célja. Nem vagyok én álmoknak elrontója, és nemes lévén pontosan tudom és el is fogadom, hogy a gyermekek elnevezésének előjoga a pár férfi tagját illeti, hacsak nem egyeznek meg másképp. Nem erre céloztam.
*Habár megérne egy külön beszélgetést az a téma is, hogy miért akarja Orthus az első adandó alkalommal ráerőltetni az akaratát, holott még semmiféle kapocs nem fűzi őket egymáshoz, de ettől most eltekint. Ráérnek ezt akkor megbeszélni, ha úgy alakul, hogy valóban összekötik az életüket.*
- Nem tudom, hogy Ön mennyire jártas a fajok tekintetében, de arra próbáltam figyelmeztetni az imént, hogy míg Ön, drága Morthimer úr, ember, míg én elf volnék. A gyermekeink fél-elfek lennének, akikről köztudott tény, hogy képtelenek utódot nemzeni, ami azt jelenti, hogy ha tovább is adja gyermekeinknek a Morthimer nevet bármilyen formában, unokái már biztosan nem lesznek. Mindezek tudatában, miután elárulta, hogy Ön az utolsó élő személy a családjából, ha én leszek az anya, az azt jelentené, hogy a mi gyermekeink lesznek az utolsó Morthimer-ek, és halálukkal a név is a sírba vész. Kivéve, ha más nőtől is születik gyermeke, de ez természetesen az Ön nemesi erkölcse szerint, ha én leszek a felesége, kizártnak tekinthető. Jól gondolom, Morthimer úr?
*Azt is jól tudja, hogy ha minden a természet rendje szerint zajlik, akkor elf lévén ő sokkal tovább fog élni, mint Orthus, így a férfi egész életére kötelezné el magát mellette. Elvárásai mindenkinek vannak, így Aleniá-nak is. Az egyik legfontosabb ezek közül az, hogy ha gyűrű kerül az ujjára, teljes hűségre számít a párjától.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.01 13:17:57
//Ünnepi vacsora//
*Egyenes, és nyílt, ahogy sokszor édesapja is az volt, mikor a mézes-mázos beszélgetések helyett olyan témák kerültek szóba, melyek közvetlen és erős hatással lehetnek a jövőre.
Azon nem lepődik meg, hogy a férfit váratlanul éri a kérdése, de a kapott válasz egyáltalán nem az, amire számít. Erre már ő is abbahagyja az evést. A villát egy halk, elegáns koccanással helyezi a tányérra olyan formában, hogy a felszólgálóknak jelezze, folytatni akarja még a vacsoráját, csak később. Félre is tolja a tányért, kezeit összekulcsolja és lágyan az asztalra helyezi. Előre dől, hogy egész biztosan jól láthassa a barna szempárt, amely most csak és kizárólag őt figyeli.*
- Azt hiszem, hogy félreértett, Morthimer úr. *Amit egyáltalán nem bán, mert így sikerült előcsalogatnia a kereskedő valódi énjének egy darabkáját az álarca mögül.*
- Nem igazán értem, miért feltételez rólam olyat, hogy el akarnám venni Öntől azt a lehetőséget, hogy továbbadhassa a Morthimer nevet, miután világosan elmondta nekem, hogy ez az Ön életének egyik, ha nem az egyetlen legfontosabb célja. Nem vagyok én álmoknak elrontója, és nemes lévén pontosan tudom és el is fogadom, hogy a gyermekek elnevezésének előjoga a pár férfi tagját illeti, hacsak nem egyeznek meg másképp. Nem erre céloztam.
*Habár megérne egy külön beszélgetést az a téma is, hogy miért akarja Orthus az első adandó alkalommal ráerőltetni az akaratát, holott még semmiféle kapocs nem fűzi őket egymáshoz, de ettől most eltekint. Ráérnek ezt akkor megbeszélni, ha úgy alakul, hogy valóban összekötik az életüket.*
- Nem tudom, hogy Ön mennyire jártas a fajok tekintetében, de arra próbáltam figyelmeztetni az imént, hogy míg Ön, drága Morthimer úr, ember, míg én elf volnék. A gyermekeink fél-elfek lennének, akikről köztudott tény, hogy képtelenek utódot nemzeni, ami azt jelenti, hogy ha tovább is adja gyermekeinknek a Morthimer nevet bármilyen formában, unokái már biztosan nem lesznek. Mindezek tudatában, miután elárulta, hogy Ön az utolsó élő személy a családjából, ha én leszek az anya, az azt jelentené, hogy a mi gyermekeink lesznek az utolsó Morthimer-ek, és halálukkal a név is a sírba vész. Kivéve, ha más nőtől is születik gyermeke, de ez természetesen az Ön nemesi erkölcse szerint, ha én leszek a felesége, kizártnak tekinthető. Jól gondolom, Morthimer úr?
*Azt is jól tudja, hogy ha minden a természet rendje szerint zajlik, akkor elf lévén ő sokkal tovább fog élni, mint Orthus, így a férfi egész életére kötelezné el magát mellette. Elvárásai mindenkinek vannak, így Aleniá-nak is. Az egyik legfontosabb ezek közül az, hogy ha gyűrű kerül az ujjára, teljes hűségre számít a párjától.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.01 13:17:57
19774. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-01 12:35:11
Üzenet elküldve: 2024-12-01 12:35:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Bólint Alenia válaszára Lichanech kapcsán, majd csendben falatoznak tovább egy kis ideig. Akkor azonban a hölgy valami olyat mond, aminek hallatán megáll Orthus kezében a villa és félbehagyja a rágást. Kérdőn néz fel Aleniára, majd lélekjelenlétét visszanyerve komótosan lenyeli az aktuális falatot, leteszi a villát és megtörli a száját az erre a célra odatett kendőben.*
- Egyenes... és szokatlanul nyílt kijelentés ez kegyedtől. Feltételezem, arra gondol, hogy kegyed leendő gyermekeinek a Sayqueves nevet kell továbbvinnie. És ha ezt ilyen határozottan ki tudja jelenteni, akkor ön bizonyosan megérti és átérzi azt a hajthatatlanságot, ami engem a Morthimer név továbbörökítésére ösztönöz. Sőt, kényszerít. Tudnia kell, hogy olyan egyszerűen nem fordulhat elő, hogy majdani utódaim ne viseljék a Morthimer nevet. A legtöbb, amiben engedni tudok esetleg, az a családnevek megőrzése. Ha tehát az a tisztesség érne, hogy kegyeddel alapítsak családot, gyermekeink családneve lehet Morthimer-Sayqueves.
*feleli ő is, hasonló nyíltsággal, majd hozzáteszi:*
- Ebben a sorrendben.
*hangja nyugodt, de nagyon is szilárd határozottság árad belőle. Általában odafigyel arra, hogy sose hallatszon a hangjában ellentmondást nem tűrőség, még akkor se, ha magában továbbra is a saját elképzeléséhez ragaszkodik. Ez azonban nem egy olyan helyzet. Most nagyon egyértelmű, hogy ez nem alku tárgya.*
//Ünnepi vacsora//
*Bólint Alenia válaszára Lichanech kapcsán, majd csendben falatoznak tovább egy kis ideig. Akkor azonban a hölgy valami olyat mond, aminek hallatán megáll Orthus kezében a villa és félbehagyja a rágást. Kérdőn néz fel Aleniára, majd lélekjelenlétét visszanyerve komótosan lenyeli az aktuális falatot, leteszi a villát és megtörli a száját az erre a célra odatett kendőben.*
- Egyenes... és szokatlanul nyílt kijelentés ez kegyedtől. Feltételezem, arra gondol, hogy kegyed leendő gyermekeinek a Sayqueves nevet kell továbbvinnie. És ha ezt ilyen határozottan ki tudja jelenteni, akkor ön bizonyosan megérti és átérzi azt a hajthatatlanságot, ami engem a Morthimer név továbbörökítésére ösztönöz. Sőt, kényszerít. Tudnia kell, hogy olyan egyszerűen nem fordulhat elő, hogy majdani utódaim ne viseljék a Morthimer nevet. A legtöbb, amiben engedni tudok esetleg, az a családnevek megőrzése. Ha tehát az a tisztesség érne, hogy kegyeddel alapítsak családot, gyermekeink családneve lehet Morthimer-Sayqueves.
*feleli ő is, hasonló nyíltsággal, majd hozzáteszi:*
- Ebben a sorrendben.
*hangja nyugodt, de nagyon is szilárd határozottság árad belőle. Általában odafigyel arra, hogy sose hallatszon a hangjában ellentmondást nem tűrőség, még akkor se, ha magában továbbra is a saját elképzeléséhez ragaszkodik. Ez azonban nem egy olyan helyzet. Most nagyon egyértelmű, hogy ez nem alku tárgya.*
19773. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-30 22:46:13
Üzenet elküldve: 2024-11-30 22:46:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
*Akkor tehát pont elkerülték egymást, vonja le a következtetést Nestar. Valahogy a kereskedők felkeresése nem igazán jutott eszébe, valamint Merlana sokkal jobban ismert a városban, az alkimista elsőképp az érdeklődésre vehető kollégákat kereste fel, így nem jutott volna eszébe. De ha már érdeklődnek, akkor van hely bevonni még partnereket az operációba és Anlyeska apja megbízható személynek számított.*
- Wegtorenből bájitalokat, a Tenger partja mentén, egy kisebb folyami szállítóval, majd a folyón fel, a Kikötő megkerülésével. Értékes portéka, kevés helyet foglal és ami a fontosabb, szükségem lenne rá, nagy mennyiségben és olcsón, azonban az árai a lázadás óta a többszörösére emelkedtek, legalább is a magamfajta vevők számára. Amit fontos kiemelni, hogy a hajót meg tervezem vásárolni, az saját használatra megmaradna és így további kereskedelmi tevékenységre is alkalmas. Ezen kereskedelem mivoltja kevésbé érdekel, amíg a saját havi, párhavi szállítmányaim megérkeznek, mondhatni szabadkezet kapna azzal, hogy mit szeretne szállítani. Ez nyilván nem a teljes történet és nem teljesen költségmentes, de a részleteken elpepecselhetünk majd. A nagyja amúgy is Wegtorenben derül majd ki, milyen hajót találunk, milyen kapitány vezeti, ezek még ismerhetetlen tényezők. Ezért is megyünk hamarosan most egy karavánnal Wegtoren felé, amihez hasonmód kerestünk volna érdeklődőket, akik szállítanának arra, hogy az utazás költségei részben megtérüljenek. De ha nincs itt, akkor gondolom megrendelései sincsenek arrafele.
*Elbeszélt egy keveset, nem annyit, amennyit az alkímiáról szokott, ha más nem, magának bőven elnézi a monologizálást.*
*Akkor tehát pont elkerülték egymást, vonja le a következtetést Nestar. Valahogy a kereskedők felkeresése nem igazán jutott eszébe, valamint Merlana sokkal jobban ismert a városban, az alkimista elsőképp az érdeklődésre vehető kollégákat kereste fel, így nem jutott volna eszébe. De ha már érdeklődnek, akkor van hely bevonni még partnereket az operációba és Anlyeska apja megbízható személynek számított.*
- Wegtorenből bájitalokat, a Tenger partja mentén, egy kisebb folyami szállítóval, majd a folyón fel, a Kikötő megkerülésével. Értékes portéka, kevés helyet foglal és ami a fontosabb, szükségem lenne rá, nagy mennyiségben és olcsón, azonban az árai a lázadás óta a többszörösére emelkedtek, legalább is a magamfajta vevők számára. Amit fontos kiemelni, hogy a hajót meg tervezem vásárolni, az saját használatra megmaradna és így további kereskedelmi tevékenységre is alkalmas. Ezen kereskedelem mivoltja kevésbé érdekel, amíg a saját havi, párhavi szállítmányaim megérkeznek, mondhatni szabadkezet kapna azzal, hogy mit szeretne szállítani. Ez nyilván nem a teljes történet és nem teljesen költségmentes, de a részleteken elpepecselhetünk majd. A nagyja amúgy is Wegtorenben derül majd ki, milyen hajót találunk, milyen kapitány vezeti, ezek még ismerhetetlen tényezők. Ezért is megyünk hamarosan most egy karavánnal Wegtoren felé, amihez hasonmód kerestünk volna érdeklődőket, akik szállítanának arra, hogy az utazás költségei részben megtérüljenek. De ha nincs itt, akkor gondolom megrendelései sincsenek arrafele.
*Elbeszélt egy keveset, nem annyit, amennyit az alkímiáról szokott, ha más nem, magának bőven elnézi a monologizálást.*
19772. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-29 17:01:21
Üzenet elküldve: 2024-11-29 17:01:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Vér és magány//
*Nem gondolta volna, hogy a mai nap még kecsegtet meglepetésekkel, és azt főleg nem, hogy rámosolyog majd a szerencse. A visszaúton egy furcsa, talpig feketébe öltözött, csuklyás, köpönyeges, kétes alak szólította le. Először nem akart megállni neki, de végül úgy döntött, hogy legfeljebb a sajátján kívül más vérével is fizethet istenének, ha a dolgok rosszul alakulnának, de nem alakultak rosszul. Sőt, egészen jól alakultak. Fogalma sincs, hogy ki lehetett az illető, de Nori nem hitt a szemének, mikor meglátta, hogy mi az, amit megpróbál rásózni. Azt nem tudja, hogy a férfinek volt-e bármi fogalma arról, hogy mi van az üvegcsében, amit megpróbált jó drágán rátukmálni, de ő pontosan tudja. Éppen ezért nem is volt kérdés, hogy kifizeti az árát, mert ritka kincs az, ami most ott lapul hátizsákja legmélyén. Már régóta szerezni akart belőle, de eddig még nem sikerült. Úgyhogy most egy fokkal boldogabb, már nem olyan búvalbélelt képpel lép be a Pegazus fogadó ajtaján.
A pulthoz lép, ahol kibérel magának egy Szobát egyelőre három napra 45 ellenében, a többi meg majd elválik. Nincs kedve most nagyon előre tervezgetni. Mielőtt az emeletre indulna, hogy elfoglalja új szállását, gondoskodik a vacsorájáról is. Rendel magának egySült kolbászt 14 aranyért, hozzá két Szelet kenyeret további 4 aranyérméért. Emellett kér még egy pohár Gyümölcslevet is, ha megszomjazna a vacsora után. Annak 7 arany az ára.
Miután mindent megkap, fellépked a nyikorgó lépcsőn az emeletre, és az első ajtó, amivel szembe találja magát, az pont az ő szobájának az ajtaja. Mivel mindkét keze tele van, egy kicsit ügyetlenkedve sikerül elfordítania a kulcsot a zárban, de szerencsére sem a gyümölcslevet nem öntötte ki, és a vacsorája sem végezte a földön.
Odabent végre megszabadul a nehéz hátizsáktól, az ételt és az italt az ággyal szemben elhelyezett kis asztalra pakolja, magát pedig ledobja az asztal előtt lévő székre. Elkezd megvacsorázni, és közben igyekszik átgondolni a történteket. Találnia kell valakit, aki információval szolgálhat Mardrei asszonyról, de a banya egyelőre még várhat. Először Mai-t akarja megtalálni. Ha máshogy nem, hát majd beállít arra a rezidenciára. Most már tudja, hol van.
Végül vacsora után kihámozza magát a vértjéből, megszabadul az övétől is, megmosakszik a mosdótálban, aztán nyugovóra tér. Elég volt ennyi a mai napból.*
*Nem gondolta volna, hogy a mai nap még kecsegtet meglepetésekkel, és azt főleg nem, hogy rámosolyog majd a szerencse. A visszaúton egy furcsa, talpig feketébe öltözött, csuklyás, köpönyeges, kétes alak szólította le. Először nem akart megállni neki, de végül úgy döntött, hogy legfeljebb a sajátján kívül más vérével is fizethet istenének, ha a dolgok rosszul alakulnának, de nem alakultak rosszul. Sőt, egészen jól alakultak. Fogalma sincs, hogy ki lehetett az illető, de Nori nem hitt a szemének, mikor meglátta, hogy mi az, amit megpróbál rásózni. Azt nem tudja, hogy a férfinek volt-e bármi fogalma arról, hogy mi van az üvegcsében, amit megpróbált jó drágán rátukmálni, de ő pontosan tudja. Éppen ezért nem is volt kérdés, hogy kifizeti az árát, mert ritka kincs az, ami most ott lapul hátizsákja legmélyén. Már régóta szerezni akart belőle, de eddig még nem sikerült. Úgyhogy most egy fokkal boldogabb, már nem olyan búvalbélelt képpel lép be a Pegazus fogadó ajtaján.
A pulthoz lép, ahol kibérel magának egy Szobát egyelőre három napra 45 ellenében,
a többi meg majd elválik. Nincs kedve most nagyon előre tervezgetni. Mielőtt az emeletre indulna, hogy elfoglalja új szállását, gondoskodik a vacsorájáról is. Rendel magának egySült kolbászt 14 aranyért, hozzá két Szelet kenyeret további 4 aranyérméért. Emellett kér még egy pohár Gyümölcslevet is, ha megszomjazna a vacsora után. Annak 7 arany az ára. Miután mindent megkap, fellépked a nyikorgó lépcsőn az emeletre, és az első ajtó, amivel szembe találja magát, az pont az ő szobájának az ajtaja. Mivel mindkét keze tele van, egy kicsit ügyetlenkedve sikerül elfordítania a kulcsot a zárban, de szerencsére sem a gyümölcslevet nem öntötte ki, és a vacsorája sem végezte a földön.
Odabent végre megszabadul a nehéz hátizsáktól, az ételt és az italt az ággyal szemben elhelyezett kis asztalra pakolja, magát pedig ledobja az asztal előtt lévő székre. Elkezd megvacsorázni, és közben igyekszik átgondolni a történteket. Találnia kell valakit, aki információval szolgálhat Mardrei asszonyról, de a banya egyelőre még várhat. Először Mai-t akarja megtalálni. Ha máshogy nem, hát majd beállít arra a rezidenciára. Most már tudja, hol van.
Végül vacsora után kihámozza magát a vértjéből, megszabadul az övétől is, megmosakszik a mosdótálban, aztán nyugovóra tér. Elég volt ennyi a mai napból.*
19771. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-28 08:28:36
Üzenet elküldve: 2024-11-28 08:28:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Ami azt illeti, azon ő maga is elgondolkozott már néhányszor, hogy Nestar Úrba talán annyi érzelem sem szorult, mint egy sirályba. Abszurdnak tartja, hogy még haragudni sem tudott rá, amiért gyakorlatilag azonnal eltapsolta a legendás italok ellenértékéül szolgáló aranyat. Mondjuk neki ez szerencse, de úgy általánosságban inkább furcsa.
Nade sebaj, pont azért van vele egy Merlana, hogy a dolgok érzelmi oldalának irányítását ő ragadja magához. Nem is rest belevetni magát a munkába. Figyel ugyan Anlyeska szavaira is, hisz továbbra is úgy tartja, az információ minden cseppje kincs, nem szabad elsiklani egy apró darabja felett sem.*
~Lihanech felé…~ *Éppen csak egy pillanatig rándul meg szája széle szomorúságot mutatva egykori otthona nevének hallatán. A lányt szóval tartja Nestar, így ő fontosabbnak érzi, hogy megpróbálja ledönteni a gondosan felépített, vastag, erős falakat, melyeket a másik férfi húzott fel maga köré már akkor, amikor látta, hogy barátnője érdeklődik a párosuk iránt, s ezek a falak csak még robusztusabbnak bizonyulnak, mióta csatlakoztak is a társaságukhoz.
Azt sejtette, hogy egy bemutatkozással és ösztönös közvetlenséggel nem fogja tudni áttörni őket, sőt, szinte biztos benne, hogy egyáltalán nem fog rést találni a védelmen, úgyhogy kénytelen lesz megmászni azokat a falakat. Az elegáns vörös ruha, a pörgős szoknya és az ékszerek a valóságban általában akadályozzák a falmászást, de egy lélek várába való bejutást a legtöbbször megkönnyíti a szemrevaló külső. Anlyeska tekintetében egyértelműen működött is, de Corad esetében egy fikarcnyit sem érez ebből az előnyből. Utóbbi úgy viselkedik vele, mintha egy cseppnyi érdeklődést sem mutatna az irányába. Így nehéz lesz.
Lehet, hogy megmászni is képtelenség a várfalat, így már csak egy lehetősége maradt. Találni valakit, aki bejuttatja őt a falak mögé, és az a valaki egy gyönyörű, vörös teremtés, aki ott ül vele szemben és a legendás alkimistával társalog. Rá is pillant a lányra, elmosolyodik, majd újra Corad-ra emeli a kékeket.*
- Fontosak vagytok egymásnak. Számomra mindig öröm látni, amikor két személy ennyire törődik egymással. Szép pár vagytok. *Tudja jól, hogy Anlyeska is hallhatja minden szavát, csak abban nem biztos, hogy oda is figyel rájuk. Mindenesetre kíváncsi rá, hogy Corad-tól cáfolatot vagy megerősítést kap a kijelentéseire.
Amíg a választ várja, addig reggelizik tovább. Szomorú lenne, ha kihűlne az étel.*
*Ami azt illeti, azon ő maga is elgondolkozott már néhányszor, hogy Nestar Úrba talán annyi érzelem sem szorult, mint egy sirályba. Abszurdnak tartja, hogy még haragudni sem tudott rá, amiért gyakorlatilag azonnal eltapsolta a legendás italok ellenértékéül szolgáló aranyat. Mondjuk neki ez szerencse, de úgy általánosságban inkább furcsa.
Nade sebaj, pont azért van vele egy Merlana, hogy a dolgok érzelmi oldalának irányítását ő ragadja magához. Nem is rest belevetni magát a munkába. Figyel ugyan Anlyeska szavaira is, hisz továbbra is úgy tartja, az információ minden cseppje kincs, nem szabad elsiklani egy apró darabja felett sem.*
~Lihanech felé…~ *Éppen csak egy pillanatig rándul meg szája széle szomorúságot mutatva egykori otthona nevének hallatán. A lányt szóval tartja Nestar, így ő fontosabbnak érzi, hogy megpróbálja ledönteni a gondosan felépített, vastag, erős falakat, melyeket a másik férfi húzott fel maga köré már akkor, amikor látta, hogy barátnője érdeklődik a párosuk iránt, s ezek a falak csak még robusztusabbnak bizonyulnak, mióta csatlakoztak is a társaságukhoz.
Azt sejtette, hogy egy bemutatkozással és ösztönös közvetlenséggel nem fogja tudni áttörni őket, sőt, szinte biztos benne, hogy egyáltalán nem fog rést találni a védelmen, úgyhogy kénytelen lesz megmászni azokat a falakat. Az elegáns vörös ruha, a pörgős szoknya és az ékszerek a valóságban általában akadályozzák a falmászást, de egy lélek várába való bejutást a legtöbbször megkönnyíti a szemrevaló külső. Anlyeska tekintetében egyértelműen működött is, de Corad esetében egy fikarcnyit sem érez ebből az előnyből. Utóbbi úgy viselkedik vele, mintha egy cseppnyi érdeklődést sem mutatna az irányába. Így nehéz lesz.
Lehet, hogy megmászni is képtelenség a várfalat, így már csak egy lehetősége maradt. Találni valakit, aki bejuttatja őt a falak mögé, és az a valaki egy gyönyörű, vörös teremtés, aki ott ül vele szemben és a legendás alkimistával társalog. Rá is pillant a lányra, elmosolyodik, majd újra Corad-ra emeli a kékeket.*
- Fontosak vagytok egymásnak. Számomra mindig öröm látni, amikor két személy ennyire törődik egymással. Szép pár vagytok. *Tudja jól, hogy Anlyeska is hallhatja minden szavát, csak abban nem biztos, hogy oda is figyel rájuk. Mindenesetre kíváncsi rá, hogy Corad-tól cáfolatot vagy megerősítést kap a kijelentéseire.
Amíg a választ várja, addig reggelizik tovább. Szomorú lenne, ha kihűlne az étel.*
19770. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-27 10:41:21
Üzenet elküldve: 2024-11-27 10:41:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Cagon nem tartja magát olyan orknak, aki elveszi, amit megkíván. Nem az első és nem is az utolsó alkalma lenne! A puszta kíváncsiság vezérli, mikor felteszi a nőnek a nagy kérdést, és még egy kis szónoklással is kíséri. Nem mellesleg nincs olyan ember a világon ki vágyak nélkül élne. A különbség a sok-sok ember között, hogy valaki tesz azért, amit akar, valaki meg csak sodródik az árral. Azonban a sült galamb ritkán esik valakinek a szájába.
Cagonnak nem kell kétszer kérnie. Mili szinte azonnal megszabadul a felesleges ruhadaraboktól. Az ork nem rejti el elégedettségét. Nem is tudná! Férfiassága csak sugárzik a vágytól, hogy akcióba kezdhessen. Az előbbi játék igazán meghozta a kedvét, s alig várja már, hogy igazán megmutathassa, hogy mi is rejlik igazán benne. A válasza nem lepi meg, de csak azért mert ilyen helyzetbe vannak. Máskor máshol biztos jobban meglepné. Szabad keze végigsiklik a nő hátán egyenest a fenekéig, hogy míg a másik el van foglalva, addig ő újfent belemarkolhassanak a nő azon részébe, amit nemsokára maga fog kényeztetni. A rubinok keresik a kékeket, míg nem azok elrejtőznek, hogy az eddigieknél vadabban tapadjon rá az ajkaira. Finomkodásnak nincs helye, és az ork viszonozza a vágyait. Mili még szavakba is ölti a vágyait, arra az esetre, ha az ork nem kapcsolna időben. Bennük semmi elrejtett jelentés, semmi kéretlen kérés, csak színtiszta vágy. Az ork tovább csókolja azokat a puha ajkakat, majd megragadja a másikat. Felemeli úgy, ahogyan az előbb tette, de ezúttal nem megy el az ágyig. Ahhoz már nincs türelme. Egyik kezével elengedi azokat a karcsú vonalakat, majd egy határozott mozdulattal lesöpri az asztalon található dolgokat. Hogy ez most eltörik, vagy sem, az koránt sem érdekli a zöldbőrűt. Az egyetlen dolog, ami jelenleg érdekli, hogy egyesülhessen ezzel a szépséggel, akivel találkozott. Ráteszi az asztal tetejére, majd még csók közben keze lejjebb vándorol. Kezét végighúzza a nő combján egészen a szent helyeihez. Egyik ujját finoman dugja be, hogy a főjáték előtt a másik is jobban érezze magát, csakúgy, mint ahogyan az ork is néhány pillanattal ezelőtt. Végül a keze visszahúzódik saját szerszámára, hogy azt bevezethesse, mint egy faltörő kost a nő combjai között. Ha nem ütközik ellenállásba, akkor hamar becsúszik, ezzel egyé válva a másikkal. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 10:44:56
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Cagon nem tartja magát olyan orknak, aki elveszi, amit megkíván. Nem az első és nem is az utolsó alkalma lenne! A puszta kíváncsiság vezérli, mikor felteszi a nőnek a nagy kérdést, és még egy kis szónoklással is kíséri. Nem mellesleg nincs olyan ember a világon ki vágyak nélkül élne. A különbség a sok-sok ember között, hogy valaki tesz azért, amit akar, valaki meg csak sodródik az árral. Azonban a sült galamb ritkán esik valakinek a szájába.
Cagonnak nem kell kétszer kérnie. Mili szinte azonnal megszabadul a felesleges ruhadaraboktól. Az ork nem rejti el elégedettségét. Nem is tudná! Férfiassága csak sugárzik a vágytól, hogy akcióba kezdhessen. Az előbbi játék igazán meghozta a kedvét, s alig várja már, hogy igazán megmutathassa, hogy mi is rejlik igazán benne. A válasza nem lepi meg, de csak azért mert ilyen helyzetbe vannak. Máskor máshol biztos jobban meglepné. Szabad keze végigsiklik a nő hátán egyenest a fenekéig, hogy míg a másik el van foglalva, addig ő újfent belemarkolhassanak a nő azon részébe, amit nemsokára maga fog kényeztetni. A rubinok keresik a kékeket, míg nem azok elrejtőznek, hogy az eddigieknél vadabban tapadjon rá az ajkaira. Finomkodásnak nincs helye, és az ork viszonozza a vágyait. Mili még szavakba is ölti a vágyait, arra az esetre, ha az ork nem kapcsolna időben. Bennük semmi elrejtett jelentés, semmi kéretlen kérés, csak színtiszta vágy. Az ork tovább csókolja azokat a puha ajkakat, majd megragadja a másikat. Felemeli úgy, ahogyan az előbb tette, de ezúttal nem megy el az ágyig. Ahhoz már nincs türelme. Egyik kezével elengedi azokat a karcsú vonalakat, majd egy határozott mozdulattal lesöpri az asztalon található dolgokat. Hogy ez most eltörik, vagy sem, az koránt sem érdekli a zöldbőrűt. Az egyetlen dolog, ami jelenleg érdekli, hogy egyesülhessen ezzel a szépséggel, akivel találkozott. Ráteszi az asztal tetejére, majd még csók közben keze lejjebb vándorol. Kezét végighúzza a nő combján egészen a szent helyeihez. Egyik ujját finoman dugja be, hogy a főjáték előtt a másik is jobban érezze magát, csakúgy, mint ahogyan az ork is néhány pillanattal ezelőtt. Végül a keze visszahúzódik saját szerszámára, hogy azt bevezethesse, mint egy faltörő kost a nő combjai között. Ha nem ütközik ellenállásba, akkor hamar becsúszik, ezzel egyé válva a másikkal. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 10:44:56
19769. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-27 09:46:51
Üzenet elküldve: 2024-11-27 09:46:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Bár nagyon erre koncentrál, nem sikerül láthatatlanná válnia. Most nagyon sajnálja hogy suszter- és nem pedig varázslóinas; ez utóbbiak biztos ismernek valami varázsigét, vagy kézmozdulatot, vagy a jó-ég-tudja-mit, amivel el tudnak tűnni szem elől.
Szájába töm egy falat kenyeret, és csöndben figyel tovább. Mert persze attól, hogy nem ennek az Erefiz úrnak, vagy az asszonyának az arcát fürkészi, még figyel. L'szka kíváncsi kérdésére apró morzsákat kapnak a lehetséges üzlettel kapcsolatban. Ő ehhez nem sokat ért, nem sokat mondanak neki a szavak – fogalma sincs arról, hogy egy karavánnak milyen jelentősége van, vagy hogy mivel jár egy kisebb hajó. Persze tudja, hogy mik ezek, mert nem ostoba; de a maga részéről hamarabb tudna elbeszélgetni a csizmatalp cseréjéről, vagy a bőr puhaságának fontosságáról egy bakancs esetén.
Gondolatai közül a vörös ruhás nő rezzenti ki, ahogy az leül mellé. Nem húzódik arrébb és nem is bosszankodik – a Pegazus nyilvános hely, mindenki oda ülhet ahová akar. Persze nem bánná, ha nem pont mellé ülne le bárki, de.. Halk hümmentéssel és bólintással válaszol az étkezést illető jókívánságra, míg a maga részéről továbbra is a tányérját bámulja. Csak akkor pislant fel belőle, amikor a nő kisvártatra újra megszólal, és elárasztja őt a szavaival. Zavartan felvont fél-szemöldökkel pislant oldalra ahogy a nő csacsogni kezd, és akarva-akaratlanul is rengeteg dolgot elárul magáról. Pár cikázó pillantással felméri a nő arcát, nem ismerős neki. Még sosem látta vagy hallotta őt énekelni. Bár ez a ruháját tekintve talán nem is meglepő, aligha mozognak ugyanazokban a körökben.*
- Corad. Ymitt. *-válaszolja vissza az egyetlen feltett kérdésre, majd hogy ne tűnjön túl gorombának -nem mintha különösebben érdekelné, hogy ki mit gondol róla-, még annyit hozzáfűz: -* Úgyszintén örvendek.
*Megérzi a bokáján az apró érintést, és most hirtelen hálásnak érzi magát érte. Még mindig benne van a bosszankodás amiatt, hogy az imént egy pillanat alatt megfeledkezett róla L'szka, de most hirtelen rájön, hogy igazából számára a lány békét és biztonságot is jelent, még ha ez új felismerés is. Elkapja a zöld szemek pillantását, aprót mozdít a saját lábán, hogy viszonozza az érintést. „Itt vagyok”, üzeni a mozdulat, „figyelek”.*
A hozzászólás írója (Corad Ymitt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 09:47:44
*Bár nagyon erre koncentrál, nem sikerül láthatatlanná válnia. Most nagyon sajnálja hogy suszter- és nem pedig varázslóinas; ez utóbbiak biztos ismernek valami varázsigét, vagy kézmozdulatot, vagy a jó-ég-tudja-mit, amivel el tudnak tűnni szem elől.
Szájába töm egy falat kenyeret, és csöndben figyel tovább. Mert persze attól, hogy nem ennek az Erefiz úrnak, vagy az asszonyának az arcát fürkészi, még figyel. L'szka kíváncsi kérdésére apró morzsákat kapnak a lehetséges üzlettel kapcsolatban. Ő ehhez nem sokat ért, nem sokat mondanak neki a szavak – fogalma sincs arról, hogy egy karavánnak milyen jelentősége van, vagy hogy mivel jár egy kisebb hajó. Persze tudja, hogy mik ezek, mert nem ostoba; de a maga részéről hamarabb tudna elbeszélgetni a csizmatalp cseréjéről, vagy a bőr puhaságának fontosságáról egy bakancs esetén.
Gondolatai közül a vörös ruhás nő rezzenti ki, ahogy az leül mellé. Nem húzódik arrébb és nem is bosszankodik – a Pegazus nyilvános hely, mindenki oda ülhet ahová akar. Persze nem bánná, ha nem pont mellé ülne le bárki, de.. Halk hümmentéssel és bólintással válaszol az étkezést illető jókívánságra, míg a maga részéről továbbra is a tányérját bámulja. Csak akkor pislant fel belőle, amikor a nő kisvártatra újra megszólal, és elárasztja őt a szavaival. Zavartan felvont fél-szemöldökkel pislant oldalra ahogy a nő csacsogni kezd, és akarva-akaratlanul is rengeteg dolgot elárul magáról. Pár cikázó pillantással felméri a nő arcát, nem ismerős neki. Még sosem látta vagy hallotta őt énekelni. Bár ez a ruháját tekintve talán nem is meglepő, aligha mozognak ugyanazokban a körökben.*
- Corad. Ymitt. *-válaszolja vissza az egyetlen feltett kérdésre, majd hogy ne tűnjön túl gorombának -nem mintha különösebben érdekelné, hogy ki mit gondol róla-, még annyit hozzáfűz: -* Úgyszintén örvendek.
*Megérzi a bokáján az apró érintést, és most hirtelen hálásnak érzi magát érte. Még mindig benne van a bosszankodás amiatt, hogy az imént egy pillanat alatt megfeledkezett róla L'szka, de most hirtelen rájön, hogy igazából számára a lány békét és biztonságot is jelent, még ha ez új felismerés is. Elkapja a zöld szemek pillantását, aprót mozdít a saját lábán, hogy viszonozza az érintést. „Itt vagyok”, üzeni a mozdulat, „figyelek”.*
A hozzászólás írója (Corad Ymitt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.27 09:47:44
19768. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-27 06:03:31
Üzenet elküldve: 2024-11-27 06:03:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy mik az ő vágyai? Érdekes, hogy ez idáig ezt senki sem kérdezte meg tőle. A férfi láthatja is a pillanatnyi zavartságot azokban a kék szemekben. Homlokát ráncolva fürkészi a másik arcát.*
- Szerezzem meg?
*Szusszan fel, ahogy Cagon után pillant. Maga egyelőre nem megy vízért. Noha érzi ajkain a szárazságot, a férfi szavai és kérdései hagynak maguk után emészteni valót. Az este folyamán most először érzi magát zavarban, mert fogalma sincs, hogy mit válaszoljon. Nem igazán volt lehetősége ilyen alkalmakkor önálló döntéseket hozni.
Mások igényei. Ez tarthatja vissza. Mert mások nem kíváncsiak egy ilyen nő véleményére. Nem érdekli őket, hogy mihez lenne kedve. Egyszerűen csak sodródnak az aranyért nyújtott élvezetekben, amit önzőn fogadnak el a nőtől, cserébe pedig ritkán nyújtanak viszonzást.
Lassan felkel az ágyról, hogy ruhájának utolsó darabjaitól is megszabaduljon. Ezzel már egyetlen részét sem fedve el a férfi előtt. Szemérmetlenül pillant végig a másik fedetlen testén, a kívánatos formákon és méreteken, miközben továbbra is saját vágyát igyekszik felkutatni.
Lassú léptekkel sétál a férfi mellé, hogy végül magának is töltsön egy pohárral a vízből, amit nagy kortyokkal ürít ki hamar.*
- Az élvezet az én vágyam.
*Emeli mega elé a megüresedett poharat, mintha azon talált volna valami érdekességet. Végül csak egy sóhajjal teszi vissza az asztalra, hogy pillantásait ismét a férfinak szentelje.
Lassan elé sétálva fonja karjait a nyaka köré, testével szorosan Cagonéhoz simul, ajkai pedig önzőn kutatják is fel a férfiét. Most elhagyja a finomkodást, a csókja önző és követelőző. Heves és vad, amiből a férfi már sejtheti, hogy a nő vágya olyan, mint a csókja. Hevességre és kielégülésre vágyik. Most erre a férfira vágyik, aki ezen az estén hajlandó törődni vele.*
- Arra vágyom, hogy a tested érezzem a sajátomon, téged a combjaim között. Hogy elmarjon a gyönyör.
*Suttogja, miközben ismét az ajkaira tapad. Egyik karja marad a férfi nyaka köré fonódva, de a másik már siklik is le a mellkasán, hogy ujjai ismét a tagja köré fonódjanak. Ezt akarja. Saját döntése által, saját akaratából kényeztetni el a férfit és most viszonzást akar érte. Valahogy érzi, hogy Cagon nem fogja parlagon hagyni, mint eddig megannyi kuncsaftja. Talán most inkább szeretőt talált magának, semmint egy kósza szórakozást, ami reményei szerint végre kielégítő fordulatot vesz az estén.*
//Szeszélyek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy mik az ő vágyai? Érdekes, hogy ez idáig ezt senki sem kérdezte meg tőle. A férfi láthatja is a pillanatnyi zavartságot azokban a kék szemekben. Homlokát ráncolva fürkészi a másik arcát.*
- Szerezzem meg?
*Szusszan fel, ahogy Cagon után pillant. Maga egyelőre nem megy vízért. Noha érzi ajkain a szárazságot, a férfi szavai és kérdései hagynak maguk után emészteni valót. Az este folyamán most először érzi magát zavarban, mert fogalma sincs, hogy mit válaszoljon. Nem igazán volt lehetősége ilyen alkalmakkor önálló döntéseket hozni.
Mások igényei. Ez tarthatja vissza. Mert mások nem kíváncsiak egy ilyen nő véleményére. Nem érdekli őket, hogy mihez lenne kedve. Egyszerűen csak sodródnak az aranyért nyújtott élvezetekben, amit önzőn fogadnak el a nőtől, cserébe pedig ritkán nyújtanak viszonzást.
Lassan felkel az ágyról, hogy ruhájának utolsó darabjaitól is megszabaduljon. Ezzel már egyetlen részét sem fedve el a férfi előtt. Szemérmetlenül pillant végig a másik fedetlen testén, a kívánatos formákon és méreteken, miközben továbbra is saját vágyát igyekszik felkutatni.
Lassú léptekkel sétál a férfi mellé, hogy végül magának is töltsön egy pohárral a vízből, amit nagy kortyokkal ürít ki hamar.*
- Az élvezet az én vágyam.
*Emeli mega elé a megüresedett poharat, mintha azon talált volna valami érdekességet. Végül csak egy sóhajjal teszi vissza az asztalra, hogy pillantásait ismét a férfinak szentelje.
Lassan elé sétálva fonja karjait a nyaka köré, testével szorosan Cagonéhoz simul, ajkai pedig önzőn kutatják is fel a férfiét. Most elhagyja a finomkodást, a csókja önző és követelőző. Heves és vad, amiből a férfi már sejtheti, hogy a nő vágya olyan, mint a csókja. Hevességre és kielégülésre vágyik. Most erre a férfira vágyik, aki ezen az estén hajlandó törődni vele.*
- Arra vágyom, hogy a tested érezzem a sajátomon, téged a combjaim között. Hogy elmarjon a gyönyör.
*Suttogja, miközben ismét az ajkaira tapad. Egyik karja marad a férfi nyaka köré fonódva, de a másik már siklik is le a mellkasán, hogy ujjai ismét a tagja köré fonódjanak. Ezt akarja. Saját döntése által, saját akaratából kényeztetni el a férfit és most viszonzást akar érte. Valahogy érzi, hogy Cagon nem fogja parlagon hagyni, mint eddig megannyi kuncsaftja. Talán most inkább szeretőt talált magának, semmint egy kósza szórakozást, ami reményei szerint végre kielégítő fordulatot vesz az estén.*
19767. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-27 05:42:33
Üzenet elküldve: 2024-11-27 05:42:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Felölti a régi szokásokat, igen. Mert régi ismertség bukkant most fel. Akkoriról, amikor még szép ruhája volt, gubancmentes haja és az a szép nagy ház, ahol felnőtt. Amikor megtanulta, mi az elvárt viselkedés, amikor nem lehetett olyan könnyelmű, mint tegnap óta Corad társaságában. Ami most hirtelen borzalmasan hiányzik neki. Azóta, amióta Corad megsértődött rá, amióta a szép vörösruhás lány mellé ült. Noha szemei Nestarra szegeződnek, nem esik ki látószögéből az egykori inas, aki ugyan olyan durcás képet vág, mint akkor, abban a szép házban is sokszor és a vörös ruha, ami most éppen mellé telepedett. Arcán fáradhatatlanul tartja azt a jól begyakorolt mosolyát, ezzel szemben a kezeit az asztal alá csúsztatja, hogy combja fölött kissé idegesen markoljon ruhája anyagába.*
- Talán egy hata kapott levelet egy régi ismerősétől.
*Eddig valahogy nem aggódott. Corad jelenléte elfeledtette vele, hogy az első pár nap után nem igen hallott semmit az apja felől. Jött egy pár levél, de azóta nagy a csend.*
- Az hiszem Lihanech felé indult.
*Ráncolja a homlokát, ahogy emlékeiben kutat. Persze apjának nem volt szokása komolyabban beavatni lányát a tervekbe, mert még mindig abban a hitben élt, hogy ez a vöröst egyáltalán nem érdekli. Pedig egyre inkább vágyta, hogy neki is legyen fogalma dolgokról. Most milyen jól jönne. Mennyit tudott volna segíteni apjának. Ketten, közös erővel talán már rég egy újabb szép házban lakhatnának.*
- Talán érdekelheti.
*Bólint helyeslőn a férfi szavaira. Talán még a lányt is érdekelheti, mint egy lehetőség, hogy kiszakadjon ebből az egészből. Talán ez lehetne egy lehetőség, hogy Coraddal együtt kiszakadjanak ebből az egészből. Lopva el is pillant a fiú felé, ahogy lábfeje újból felkeresi a fiú bokáját. Ha hajlandó felpillantani, akkor végre megenyhült vonásokat láthat a vörös arcán, a szemeiben pedig némi izgatottságot. Noha a pillantás sokatmondó, de rövid, mert hamarosan a lány vissza is fordul Nestarhoz.*
- Ha szabad érdeklődnöm mit terveznek szállítani?
*Nem rejti véka alá, hogy igencsak felpiszkálták a saját érdeklődését is. Talán elképzelhető, hogy nem kell oda feltétlenül egy kereskedő, hanem esetleg annak lánya is tudna elégséges segítséggel szolgálni. Persze buta ötletnek tűnik, de hirtelen most mégis kiutat érez ebből az egész nyomorból.*
*Felölti a régi szokásokat, igen. Mert régi ismertség bukkant most fel. Akkoriról, amikor még szép ruhája volt, gubancmentes haja és az a szép nagy ház, ahol felnőtt. Amikor megtanulta, mi az elvárt viselkedés, amikor nem lehetett olyan könnyelmű, mint tegnap óta Corad társaságában. Ami most hirtelen borzalmasan hiányzik neki. Azóta, amióta Corad megsértődött rá, amióta a szép vörösruhás lány mellé ült. Noha szemei Nestarra szegeződnek, nem esik ki látószögéből az egykori inas, aki ugyan olyan durcás képet vág, mint akkor, abban a szép házban is sokszor és a vörös ruha, ami most éppen mellé telepedett. Arcán fáradhatatlanul tartja azt a jól begyakorolt mosolyát, ezzel szemben a kezeit az asztal alá csúsztatja, hogy combja fölött kissé idegesen markoljon ruhája anyagába.*
- Talán egy hata kapott levelet egy régi ismerősétől.
*Eddig valahogy nem aggódott. Corad jelenléte elfeledtette vele, hogy az első pár nap után nem igen hallott semmit az apja felől. Jött egy pár levél, de azóta nagy a csend.*
- Az hiszem Lihanech felé indult.
*Ráncolja a homlokát, ahogy emlékeiben kutat. Persze apjának nem volt szokása komolyabban beavatni lányát a tervekbe, mert még mindig abban a hitben élt, hogy ez a vöröst egyáltalán nem érdekli. Pedig egyre inkább vágyta, hogy neki is legyen fogalma dolgokról. Most milyen jól jönne. Mennyit tudott volna segíteni apjának. Ketten, közös erővel talán már rég egy újabb szép házban lakhatnának.*
- Talán érdekelheti.
*Bólint helyeslőn a férfi szavaira. Talán még a lányt is érdekelheti, mint egy lehetőség, hogy kiszakadjon ebből az egészből. Talán ez lehetne egy lehetőség, hogy Coraddal együtt kiszakadjanak ebből az egészből. Lopva el is pillant a fiú felé, ahogy lábfeje újból felkeresi a fiú bokáját. Ha hajlandó felpillantani, akkor végre megenyhült vonásokat láthat a vörös arcán, a szemeiben pedig némi izgatottságot. Noha a pillantás sokatmondó, de rövid, mert hamarosan a lány vissza is fordul Nestarhoz.*
- Ha szabad érdeklődnöm mit terveznek szállítani?
*Nem rejti véka alá, hogy igencsak felpiszkálták a saját érdeklődését is. Talán elképzelhető, hogy nem kell oda feltétlenül egy kereskedő, hanem esetleg annak lánya is tudna elégséges segítséggel szolgálni. Persze buta ötletnek tűnik, de hirtelen most mégis kiutat érez ebből az egész nyomorból.*
19766. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-25 17:55:00
Üzenet elküldve: 2024-11-25 17:55:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
// Zárás //
* Még elpihengetnek az aktus után. A férfi átlát a lovagnőn, így hiába lódított neki. Túl nyilvánvaló volt az igazság. Az első dolga úgyis az lesz visszatérve a szobába, hogy kortyol egy kicsit abból a Rhéha füves itókából. Látványosan a ruhái után kezd kajtatni. A kebleit elfedőt találja meg elsőnek a második magától talál el a lányhoz, mivel a zsoldos van olyan kedves, hogy elviszi neki. Cserébe még utoljára végig simít a lányon. Ez ellen nem ellenkezik, meg hát felesleges is volna. Felölti magára a nedves rongyokat, amiket hamarosan úgyis lecserél majd az öltözőben.*
- Talán még látjuk egymást Zsoldos.* Köszön el jól megnyomva a zsoldos szót. Mondjuk jobb híján úgy se tudna mit mondani neki, mert be nem mutatkoztak egymásnak, de jól is van ez így. Kilép a szobából, majd nemsokára az épületből is.*
//Fürdőház//
//A nemes lovag esete a kóbor zsoldossal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
// Zárás //
* Még elpihengetnek az aktus után. A férfi átlát a lovagnőn, így hiába lódított neki. Túl nyilvánvaló volt az igazság. Az első dolga úgyis az lesz visszatérve a szobába, hogy kortyol egy kicsit abból a Rhéha füves itókából. Látványosan a ruhái után kezd kajtatni. A kebleit elfedőt találja meg elsőnek a második magától talál el a lányhoz, mivel a zsoldos van olyan kedves, hogy elviszi neki. Cserébe még utoljára végig simít a lányon. Ez ellen nem ellenkezik, meg hát felesleges is volna. Felölti magára a nedves rongyokat, amiket hamarosan úgyis lecserél majd az öltözőben.*
- Talán még látjuk egymást Zsoldos.* Köszön el jól megnyomva a zsoldos szót. Mondjuk jobb híján úgy se tudna mit mondani neki, mert be nem mutatkoztak egymásnak, de jól is van ez így. Kilép a szobából, majd nemsokára az épületből is.*
19765. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-24 19:16:06
Üzenet elküldve: 2024-11-24 19:16:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Ami azt illeti, azok az értékek, melyeket a kereskedő adhat, egy Aleniá-hoz hasonló nő számára legalább olyan fontosak, mint a külsőségek. A bizalom, a támasz, a biztonság és a támogatás megléte képes kompenzálni a külső adottságokat, de ha egy férfi ezeket képtelen megadni kedvese számára, azon nem segít semmiféle délceg dalia.
Örül, hogy végre sikerült olyan témára evezniük, amit láthatóan Orthus is élvez, így Alenia kedvesen mosolyogva hallgathatja, és elveszhet a képzeleteiben, ahogy megpróbálja maga elé képzelni Wegtoren-t a maga egzotikusságával, a különleges épületekkel, ruhákkal, a finom ételekkel és italokkal vagy épp Lihanech-et a végtelen eleganciájával és nemességével. Mindkét városról sokat olvasott már, de hallani róluk valakitől, aki már járt ott, egészen más élmény. Reméli, hogy egyszer neki is megadatik majd hasonló.*
- Elegancia és tartás. Illik Önhöz. Nem lep meg, hogy emiatt Lihanech volt a legszebb élménye. Faensa kisasszony ugye onnan származik, sokszor látszik is rajta mindez, főleg hivatalos környezetben. *Elmosolyodik lágyan, s közben kortyol egyet a teájából. Visszatérve a férfi esélyeire, igazából pont azért, mert az említett jólétet ő képes biztosítani, egyáltalán nem indul rossz helyzetből, ám Aleniá-t mégis leginkább a kereskedő azon szavai bizonytalanítják el, melyeket a rezidencia emeletén mondott neki. Épp itt az ideje beszélni róluk.*
- Morthimer úr, ha megengedi, hadd hozakodjak elő egy kissé kényesebb témával! A rezidencián mondta nekem, hogy a családja mindennél fontosabb az Ön számára. Hálás vagyok a kedvességéért és a közeledéséért, de muszáj megkérdeznem, hogy tisztában van-e azzal, hogy ha engem választ, a Morthimer név egész biztosan ki fog halni a következő generációval? Ha egyszer úgy alakulna, hogy lesznek is közös gyermekeink, ők már nem fogják tudni továbbadni az örökséget.
*Fejben már tovább is fűzi a gondolatait olyan irányba, hogy nem lehet biztos abban, hogy Orthus nem próbálja meg más nő segítségével biztosítani, hogy a családja a leszármazói révén is tovább ágazhasson. Ezt persze nem teszi hozzá a mondandójához, hisz felettébb illetlen lenne már akkor megkérdőjelezni a hűségét, mikor még nem is tartozik neki semmi ilyesmivel.*
//Ünnepi vacsora//
*Ami azt illeti, azok az értékek, melyeket a kereskedő adhat, egy Aleniá-hoz hasonló nő számára legalább olyan fontosak, mint a külsőségek. A bizalom, a támasz, a biztonság és a támogatás megléte képes kompenzálni a külső adottságokat, de ha egy férfi ezeket képtelen megadni kedvese számára, azon nem segít semmiféle délceg dalia.
Örül, hogy végre sikerült olyan témára evezniük, amit láthatóan Orthus is élvez, így Alenia kedvesen mosolyogva hallgathatja, és elveszhet a képzeleteiben, ahogy megpróbálja maga elé képzelni Wegtoren-t a maga egzotikusságával, a különleges épületekkel, ruhákkal, a finom ételekkel és italokkal vagy épp Lihanech-et a végtelen eleganciájával és nemességével. Mindkét városról sokat olvasott már, de hallani róluk valakitől, aki már járt ott, egészen más élmény. Reméli, hogy egyszer neki is megadatik majd hasonló.*
- Elegancia és tartás. Illik Önhöz. Nem lep meg, hogy emiatt Lihanech volt a legszebb élménye. Faensa kisasszony ugye onnan származik, sokszor látszik is rajta mindez, főleg hivatalos környezetben. *Elmosolyodik lágyan, s közben kortyol egyet a teájából. Visszatérve a férfi esélyeire, igazából pont azért, mert az említett jólétet ő képes biztosítani, egyáltalán nem indul rossz helyzetből, ám Aleniá-t mégis leginkább a kereskedő azon szavai bizonytalanítják el, melyeket a rezidencia emeletén mondott neki. Épp itt az ideje beszélni róluk.*
- Morthimer úr, ha megengedi, hadd hozakodjak elő egy kissé kényesebb témával! A rezidencián mondta nekem, hogy a családja mindennél fontosabb az Ön számára. Hálás vagyok a kedvességéért és a közeledéséért, de muszáj megkérdeznem, hogy tisztában van-e azzal, hogy ha engem választ, a Morthimer név egész biztosan ki fog halni a következő generációval? Ha egyszer úgy alakulna, hogy lesznek is közös gyermekeink, ők már nem fogják tudni továbbadni az örökséget.
*Fejben már tovább is fűzi a gondolatait olyan irányba, hogy nem lehet biztos abban, hogy Orthus nem próbálja meg más nő segítségével biztosítani, hogy a családja a leszármazói révén is tovább ágazhasson. Ezt persze nem teszi hozzá a mondandójához, hisz felettébb illetlen lenne már akkor megkérdőjelezni a hűségét, mikor még nem is tartozik neki semmi ilyesmivel.*
19764. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-24 16:23:08
Üzenet elküldve: 2024-11-24 16:23:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
- Örvendek a találkozásnak. És egyáltalán nincs miért elnézést kérni, régen volt.
*Nestar csak egy sirály az érzelmek dúló tengere felett, fogalmatlan az áramlatokról és csak enyhe elképzelése a vizekről alatta. Örömmel veszi, hogy Merlana él a lehetőséggel, hogy bemutassa magát és megtalálja a helyét a társaságban. Ami az alkimistát illeti, sajnos számára rossz hírekkel kell megbarátkoznia.*
- Ezt szomorúan hallom, azonban szeretnék érdeklődni, hogy a városon kívül mit jelent. Hamarost egy szárazföldi karavánt indítanánk Wegtoren irányába, hogy egy kisebb hajót eszközöljünk magunknak, folyami és partmenti szállítás céljából. Talán érdekelheti.
*Végül nem sokáig tartotta meg a nosztalgiázásra való gondolatát és a lényegre tér, hasonmód száraz stílusában. De a részletekkel se fárasztaná Anlyeskát, nem tudja, mennyire változott meg az érdeklődésének volta az apja üzleti tevékenysége iránt.*
- Örvendek a találkozásnak. És egyáltalán nincs miért elnézést kérni, régen volt.
*Nestar csak egy sirály az érzelmek dúló tengere felett, fogalmatlan az áramlatokról és csak enyhe elképzelése a vizekről alatta. Örömmel veszi, hogy Merlana él a lehetőséggel, hogy bemutassa magát és megtalálja a helyét a társaságban. Ami az alkimistát illeti, sajnos számára rossz hírekkel kell megbarátkoznia.*
- Ezt szomorúan hallom, azonban szeretnék érdeklődni, hogy a városon kívül mit jelent. Hamarost egy szárazföldi karavánt indítanánk Wegtoren irányába, hogy egy kisebb hajót eszközöljünk magunknak, folyami és partmenti szállítás céljából. Talán érdekelheti.
*Végül nem sokáig tartotta meg a nosztalgiázásra való gondolatát és a lényegre tér, hasonmód száraz stílusában. De a részletekkel se fárasztaná Anlyeskát, nem tudja, mennyire változott meg az érdeklődésének volta az apja üzleti tevékenysége iránt.*
19763. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-24 11:31:57
Üzenet elküldve: 2024-11-24 11:31:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Orthus a maga csendes módján udvarol. Azzal tisztában van, hogy látványával nem fogja hevesebb dobogásra késztetni a nő szívét. Hiába nem csúnya, túl sok a kifejezetten szép és daliás ember, velük küllemre nem versenyezhet. Ő a megbízható támasz szerepét vállalja magára, aki tudja biztosítani a jólétet és a biztonságot a nőnek, miközben nem rest a céljaiban is támogatni és lelki támaszt is nyújtani. Ehhez tartja magát a továbbiakban is, ezzel együtt, amikor a hintó és paripák ügye szóba kerül, diplomatikusan kihúzódik a téma mögül. Még saját magának se szívesen venné meg ezeket a dolgokat - bár most már látja, hogy elkerülhetetlen lesz. Alenia pedig nem mutat még az irányába elég lelkesedést, felelőtlenség lenne hát ekkora ajándékkal meglepni. Pláne, amíg még Romváros az otthona.
Ugyanakkor egyetértőn bólogat, Alenia elmondja, hogy fél karral ha akarna, se tudna lovagolni. Ebben bizony igaza van.
Végül aztán Orthus utazásaira terelődik a szó, és ő erről már sokkal szívesebben beszél.*
- Sokféle módon utaztam, mert rengetegszer kellett. Ifjabb koromban még kerestem a határaimat és meg akartam tapasztalni a vándoréletet. Így olyankor nem egyszer vállaltam az egyszerűbb sártat, és többször töltöttem az estét a tábortűz mellett.
Idővel aztán már kevésbé akartam viselni a viszontagságokat, a pihenést próbáltam fogadókban megoldani. Az út során is mind gyakrabban kerestem helyet egy szekéren, vagy valamelyik kereskedő hintaján. De legtöbbször a mai napig lóháton utazom.
*fejti ki.*
- A legcsodásabb hely? Ez igazán személyiség függő. Wegtoren egzotikussága hatalmas élmény. Az idő is más, az épületek, az emberek, a ruhák, az ékszerek, az ételek és italok, na meg persze az erkölcsök. Aligha találna annál izgalmasabb helyet. Ám én mégis inkább Lichanechet tartom csodásnak. Annak a helynek van valami eleganciája és... tartása. Talán ez a legmegfelelőbb szó. Mintha maga a város is nemes lenne. Persze, ott is megvannak a sötét zugok, a szegények és a veszélyes alakok. Mégis, általánosságban nyugodtabb, szebb, mint akár Arthenior hajdanán.
//Ünnepi vacsora//
*Orthus a maga csendes módján udvarol. Azzal tisztában van, hogy látványával nem fogja hevesebb dobogásra késztetni a nő szívét. Hiába nem csúnya, túl sok a kifejezetten szép és daliás ember, velük küllemre nem versenyezhet. Ő a megbízható támasz szerepét vállalja magára, aki tudja biztosítani a jólétet és a biztonságot a nőnek, miközben nem rest a céljaiban is támogatni és lelki támaszt is nyújtani. Ehhez tartja magát a továbbiakban is, ezzel együtt, amikor a hintó és paripák ügye szóba kerül, diplomatikusan kihúzódik a téma mögül. Még saját magának se szívesen venné meg ezeket a dolgokat - bár most már látja, hogy elkerülhetetlen lesz. Alenia pedig nem mutat még az irányába elég lelkesedést, felelőtlenség lenne hát ekkora ajándékkal meglepni. Pláne, amíg még Romváros az otthona.
Ugyanakkor egyetértőn bólogat, Alenia elmondja, hogy fél karral ha akarna, se tudna lovagolni. Ebben bizony igaza van.
Végül aztán Orthus utazásaira terelődik a szó, és ő erről már sokkal szívesebben beszél.*
- Sokféle módon utaztam, mert rengetegszer kellett. Ifjabb koromban még kerestem a határaimat és meg akartam tapasztalni a vándoréletet. Így olyankor nem egyszer vállaltam az egyszerűbb sártat, és többször töltöttem az estét a tábortűz mellett.
Idővel aztán már kevésbé akartam viselni a viszontagságokat, a pihenést próbáltam fogadókban megoldani. Az út során is mind gyakrabban kerestem helyet egy szekéren, vagy valamelyik kereskedő hintaján. De legtöbbször a mai napig lóháton utazom.
*fejti ki.*
- A legcsodásabb hely? Ez igazán személyiség függő. Wegtoren egzotikussága hatalmas élmény. Az idő is más, az épületek, az emberek, a ruhák, az ékszerek, az ételek és italok, na meg persze az erkölcsök. Aligha találna annál izgalmasabb helyet. Ám én mégis inkább Lichanechet tartom csodásnak. Annak a helynek van valami eleganciája és... tartása. Talán ez a legmegfelelőbb szó. Mintha maga a város is nemes lenne. Persze, ott is megvannak a sötét zugok, a szegények és a veszélyes alakok. Mégis, általánosságban nyugodtabb, szebb, mint akár Arthenior hajdanán.
19762. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-22 12:18:55
Üzenet elküldve: 2024-11-22 12:18:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Anlyeska, akiről bebizonyosodik, hogy valóban az, akinek Nestar gondolja, le sem tagadhatná a származását. A vörös hajú tünemény játszi könnyedséggel szorítja háttérbe a mérgét, aminek következtében pár perccel ezelőtt még olyan pukkancs módon viselkedett a társaságában reggeliző férfivel. Amint észreveszi, hogy fontos lehet az első vagy épp sokadik jó benyomás, máris a bájos udvariasságé és a kedvességé a főszerep. Színjáték. Tökéletesen kivitelezett színjáték, ahol a színész még maga is elhiszi magáról, hogy ő olyan belül, mint amit a környezete felé mutat. Határozottan magára ismer, emiatt is csúszik egy fokkal még szélesebb mosoly az arcára.
Udvariatlanság volna, ha belepofátlankodna a két ismerős beszélgetésébe, így helyette a hosszúfülűt kezdi el mustrálni, aki úgy emeli a szájához a villát, mintha háborúra készülne, és az a falatnyi, fokhagymás vajon megsütött tojás volna az ellensége. Az is udvariatlanság, hogy nem mutatkozik be, de nem ítélkezik, helyette inkább az okokat keresi. Ő nem olyan jó színész, mint a barátosnéja. Kiül az arcára, hogy mennyire kényelmetlen neki a helyzet, hogy mennyire nincs ínyére a tény, hogy a hercegnője számára az első feltűnőbb jelenség érdekesebb a számára, mint ő. Talán igényelné, hogy valaki foglalkozzon vele is. Merlana elvigyorodik magában, de nem hagyja, hogy arcán látszódjanak a gondolatai. Már épp megszólalna, mikor a felszólgálólány odalép hozzá az elkészült reggelijével.*
- Ó, köszönöm! Kérlek, tedd csak le az úr mellé! *Nem kérdezi meg, hogy egyáltalán szabad-e csatlakoznia az asztaltársasághoz. Nestar és Anlyeska beszélgetése látszólag eltart majd egy darabig, akkor miért ne szabadna? Merlana helyet is foglal az asztalnál, a férfihez egészen közel. A kakaós bögrét leteszi a tányérja mellé, kezébe veszi az evőeszközöket, majd felnéz a mellette ülőre.*
- Akkor hát jó étvágyat kívánok! *Szól a férfinek és magának is. Eszik néhány falatot, aztán újra megszólal.*
- Hagyjuk, hogy a kisasszony és Nestar úr megbeszéljék egymással az ügyeiket! Azt hiszem, hölgy létemre bátran felajánlhatom, hogy tegeződjünk. Megkérdezhetem a neved? Az enyém Merlana Naerice. Énekesnő, színésznő, Nestar úr leendő üzlettársa volnék. Örvendek a szerencsének! *Az alapoktól kezdi, a formális dolgokkal, amiket muszáj megejteni egy ismeretség kezdetén, de a terve az, hogy valahogy mosolyt csaljon a férfi arcára, és közben megfigyelje, hogyan reagál erre Anlyeska. Vajon az ő részéről is jelen van az a féltékenység, ami az elf részéről kétségtelenül igen?*
*Anlyeska, akiről bebizonyosodik, hogy valóban az, akinek Nestar gondolja, le sem tagadhatná a származását. A vörös hajú tünemény játszi könnyedséggel szorítja háttérbe a mérgét, aminek következtében pár perccel ezelőtt még olyan pukkancs módon viselkedett a társaságában reggeliző férfivel. Amint észreveszi, hogy fontos lehet az első vagy épp sokadik jó benyomás, máris a bájos udvariasságé és a kedvességé a főszerep. Színjáték. Tökéletesen kivitelezett színjáték, ahol a színész még maga is elhiszi magáról, hogy ő olyan belül, mint amit a környezete felé mutat. Határozottan magára ismer, emiatt is csúszik egy fokkal még szélesebb mosoly az arcára.
Udvariatlanság volna, ha belepofátlankodna a két ismerős beszélgetésébe, így helyette a hosszúfülűt kezdi el mustrálni, aki úgy emeli a szájához a villát, mintha háborúra készülne, és az a falatnyi, fokhagymás vajon megsütött tojás volna az ellensége. Az is udvariatlanság, hogy nem mutatkozik be, de nem ítélkezik, helyette inkább az okokat keresi. Ő nem olyan jó színész, mint a barátosnéja. Kiül az arcára, hogy mennyire kényelmetlen neki a helyzet, hogy mennyire nincs ínyére a tény, hogy a hercegnője számára az első feltűnőbb jelenség érdekesebb a számára, mint ő. Talán igényelné, hogy valaki foglalkozzon vele is. Merlana elvigyorodik magában, de nem hagyja, hogy arcán látszódjanak a gondolatai. Már épp megszólalna, mikor a felszólgálólány odalép hozzá az elkészült reggelijével.*
- Ó, köszönöm! Kérlek, tedd csak le az úr mellé! *Nem kérdezi meg, hogy egyáltalán szabad-e csatlakoznia az asztaltársasághoz. Nestar és Anlyeska beszélgetése látszólag eltart majd egy darabig, akkor miért ne szabadna? Merlana helyet is foglal az asztalnál, a férfihez egészen közel. A kakaós bögrét leteszi a tányérja mellé, kezébe veszi az evőeszközöket, majd felnéz a mellette ülőre.*
- Akkor hát jó étvágyat kívánok! *Szól a férfinek és magának is. Eszik néhány falatot, aztán újra megszólal.*
- Hagyjuk, hogy a kisasszony és Nestar úr megbeszéljék egymással az ügyeiket! Azt hiszem, hölgy létemre bátran felajánlhatom, hogy tegeződjünk. Megkérdezhetem a neved? Az enyém Merlana Naerice. Énekesnő, színésznő, Nestar úr leendő üzlettársa volnék. Örvendek a szerencsének! *Az alapoktól kezdi, a formális dolgokkal, amiket muszáj megejteni egy ismeretség kezdetén, de a terve az, hogy valahogy mosolyt csaljon a férfi arcára, és közben megfigyelje, hogyan reagál erre Anlyeska. Vajon az ő részéről is jelen van az a féltékenység, ami az elf részéről kétségtelenül igen?*
19761. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-11-22 09:31:38
Üzenet elküldve: 2024-11-22 09:31:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne. Bár sok étvágya már nincs hozzá, de szájába veszi az ételt; úgy rág, mintha bűbáj alatt állna, nem foglalkozik az ízekkel, nem foglalkozik azzal, hogy a tojás süti a nyelvét, nem foglalkozik ő most már semmivel. Azzal se, hogy L'szka pupillái szinte kitágulnak az ő saját dühétől. Viszonozza a pillantást, de nem szól semmit. A lány azt csinál, amit akar. A lány a saját maga ura. Ha nézelődni óhajt, nézelődjön. Ha sóhajtozni ruhák után, hát sóhajtozzon. Ő a maga részéről már megszokta, hogy nem is hogy másodlagos, de ugyancsak sokadlagos elem az életben. Kár is volt azt hinnie, hogy ez talán változhat.
Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne. Monoton módon rág, szinte unottan. A tányér peremét nézi, mert már inkább kedve sincs felnézni. De a tekintetét csak felkapja akkor, amikor megállnak az asztaluk mellett. Gyors, söprő pillantással fogja fel hogy kik léptek oda hozzájuk, és tekintete a vöröshajú arcára villan. ~Edd csak meg, amit főztél,~ gondolja, ~kellett neked bámulni.~
Tekintete visszafordul a tányérja felé, újabb falatot szúr a villára, amíg a feje fölötti beszélgetést hallgatja. Régi vevő, régi ismerős. Igen, ez eddig is sejthető volt. A nőről nem tudja hogy kicsoda, de olyan kenetteljesen köszönt, hogy nem kétséges hogy ő is hasonló körökből származik. Talán a fickó asszonya? Talán kereskedő vagy nemes maga is? Nem tudja. Nem is érdekli.
Ahogy L'szka felölti a régi szokások és beidegződések köntösét, úgy bújik vissza maga is a saját jól megszokott, komfortos inaskötényébe. És egy inas: láthatatlan. Egy inas neve: kuss. A tányérjába pislant; legszívesebben itt hagyná a tojásokat, a vöröshajút és a vöröshajú régi-új ismerőseit, hogy visszamenjen saját kis bérelt szobájába, leüljön a háromlábú, vacak székére a kissé lyukas oldalú, vacak vaskályhája mellé, és hogy babráljon valami fadarabbal, amiből valami vacak formát próbál kifaragni. Mert ott, abban a vacak környezetben legalább otthon van, oda való, oda illő. Nem díszes kaftánok, vörös ruhák közé.
Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne.*
*Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne. Bár sok étvágya már nincs hozzá, de szájába veszi az ételt; úgy rág, mintha bűbáj alatt állna, nem foglalkozik az ízekkel, nem foglalkozik azzal, hogy a tojás süti a nyelvét, nem foglalkozik ő most már semmivel. Azzal se, hogy L'szka pupillái szinte kitágulnak az ő saját dühétől. Viszonozza a pillantást, de nem szól semmit. A lány azt csinál, amit akar. A lány a saját maga ura. Ha nézelődni óhajt, nézelődjön. Ha sóhajtozni ruhák után, hát sóhajtozzon. Ő a maga részéről már megszokta, hogy nem is hogy másodlagos, de ugyancsak sokadlagos elem az életben. Kár is volt azt hinnie, hogy ez talán változhat.
Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne. Monoton módon rág, szinte unottan. A tányér peremét nézi, mert már inkább kedve sincs felnézni. De a tekintetét csak felkapja akkor, amikor megállnak az asztaluk mellett. Gyors, söprő pillantással fogja fel hogy kik léptek oda hozzájuk, és tekintete a vöröshajú arcára villan. ~Edd csak meg, amit főztél,~ gondolja, ~kellett neked bámulni.~
Tekintete visszafordul a tányérja felé, újabb falatot szúr a villára, amíg a feje fölötti beszélgetést hallgatja. Régi vevő, régi ismerős. Igen, ez eddig is sejthető volt. A nőről nem tudja hogy kicsoda, de olyan kenetteljesen köszönt, hogy nem kétséges hogy ő is hasonló körökből származik. Talán a fickó asszonya? Talán kereskedő vagy nemes maga is? Nem tudja. Nem is érdekli.
Ahogy L'szka felölti a régi szokások és beidegződések köntösét, úgy bújik vissza maga is a saját jól megszokott, komfortos inaskötényébe. És egy inas: láthatatlan. Egy inas neve: kuss. A tányérjába pislant; legszívesebben itt hagyná a tojásokat, a vöröshajút és a vöröshajú régi-új ismerőseit, hogy visszamenjen saját kis bérelt szobájába, leüljön a háromlábú, vacak székére a kissé lyukas oldalú, vacak vaskályhája mellé, és hogy babráljon valami fadarabbal, amiből valami vacak formát próbál kifaragni. Mert ott, abban a vacak környezetben legalább otthon van, oda való, oda illő. Nem díszes kaftánok, vörös ruhák közé.
Úgy emeli a szájához a villát mintha háborúra készülne, és az ellensége egy falatnyi, fokhagymás vajon remegősre sütött tojás lenne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19821-19840 , 19841-19860 , 19861-19880 , 19881-19900 , 19896-19915