Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 990 (19781. - 19800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
19800. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 20:15:06
Üzenet elküldve: 2024-12-08 20:15:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Fogalma sincs, hogy mire van most szüksége Mai-nak, így azt teszi, amivel biztosan nem nyúlhat mellé. Nem csinál semmit, azzal legalább még több rosszat nem fog okozni senkinek. Azonban ennyivel mégsem elégszik meg, végül úgy dönt, hogy megkérdezi, ő mit szeretne. Ha úgy cselekszik, ahogy kérik tőle, az sem lehet rossz. Aztán ahogy megkapja a választ a kérdésére, már meg is bánja, hogy feltette. Azt hitte, hogy az útjának történetét letudhatta annyival, amennyit elmondott, de nagyot tévedett.*
- Jó… *Mondja megszeppenten pislogva, miközben egy kicsit el is fordítja a fejét az őt vizslató kékekről. Nem is azért nem válaszol már az úton visszafelé, mert nem akarja, hogy mások is halljanak dolgokat, hanem azért, mert azt sem akarja, hogy Mai mindenről tudjon. Nagyon át kell gondolnia, hogy mit mond neki.
A Pegazusban bérelt szobájába érve beengedi magukat az ajtón. A szobát egyébként nem lakta még be teljesen, de azért már a megszokott Nori-ra jellemző dolgokból lehet sejteni, hogy ő lakik itt. Hátizsákja az ágy előtt a földön, fegyveri az egyik fal mellett és az asztalon hevernek, a vértje is oda van félrerakva, aminek fűző részén természetesen már megint össze vannak gubancolódva a zsinórok. Gyűrűi és fülbevalói az éjjeliszekrényre vannak szórva, oda dobálta le őket, mielőtt a Fürdőházba indult volna. Egyedül a legnagyobb becsben tartott karkötőjét nem vette csak le, hisz azt nem is veheti. Ugyanazon az éjjeliszekrényen van még egy pohár is, benne víz, abban pedig az a lila kis virág, amit az elf lány búcsúzóul hagyott ott neki a Sellőházban. Minél tovább életben akarja tartani.
Nori becsukja maguk mögött az ajtót. Meghatározó esemény ez mindkettejük számára, hisz azóta, hogy a Mágustoronyban bántotta Mai-t, nem voltak kettesben négy fal között. Amikor találkoztak, akkor is a szabad ég alatt, vagy olyan helyen, ahol többen is voltak.*
- Igen, az volt *válaszol a kérdésre morcosan, miután visszafordult Mai felé.* Eeyr mocskos kis trükkje volt, amire igazából számítottam is. Van ellene átkom, de az nem tartott ki addig, mint kellett volna. Legközelebb esküszöm, nem lesz ekkora szerencséje annak a ribancnak.
*Nem ok nélkül ment a Vérkertbe. Ha rajta múlik, a következő találkozásuk alkalmával a papnő lesz az, aki visítva rohanhat majd az istennője kegyelméért könyörögni, már, ha odaér hozzá időben. Ha nem, akkor megajándékozhatja az istenét egy lélekkel vagy egy új követővel. Bizonyára mindkettőnek örülne.*
- De biztos, hogy ezt tudni akartad? *kérdez vissza gyanakodva.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.08 20:17:31
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Fogalma sincs, hogy mire van most szüksége Mai-nak, így azt teszi, amivel biztosan nem nyúlhat mellé. Nem csinál semmit, azzal legalább még több rosszat nem fog okozni senkinek. Azonban ennyivel mégsem elégszik meg, végül úgy dönt, hogy megkérdezi, ő mit szeretne. Ha úgy cselekszik, ahogy kérik tőle, az sem lehet rossz. Aztán ahogy megkapja a választ a kérdésére, már meg is bánja, hogy feltette. Azt hitte, hogy az útjának történetét letudhatta annyival, amennyit elmondott, de nagyot tévedett.*
- Jó… *Mondja megszeppenten pislogva, miközben egy kicsit el is fordítja a fejét az őt vizslató kékekről. Nem is azért nem válaszol már az úton visszafelé, mert nem akarja, hogy mások is halljanak dolgokat, hanem azért, mert azt sem akarja, hogy Mai mindenről tudjon. Nagyon át kell gondolnia, hogy mit mond neki.
A Pegazusban bérelt szobájába érve beengedi magukat az ajtón. A szobát egyébként nem lakta még be teljesen, de azért már a megszokott Nori-ra jellemző dolgokból lehet sejteni, hogy ő lakik itt. Hátizsákja az ágy előtt a földön, fegyveri az egyik fal mellett és az asztalon hevernek, a vértje is oda van félrerakva, aminek fűző részén természetesen már megint össze vannak gubancolódva a zsinórok. Gyűrűi és fülbevalói az éjjeliszekrényre vannak szórva, oda dobálta le őket, mielőtt a Fürdőházba indult volna. Egyedül a legnagyobb becsben tartott karkötőjét nem vette csak le, hisz azt nem is veheti. Ugyanazon az éjjeliszekrényen van még egy pohár is, benne víz, abban pedig az a lila kis virág, amit az elf lány búcsúzóul hagyott ott neki a Sellőházban. Minél tovább életben akarja tartani.
Nori becsukja maguk mögött az ajtót. Meghatározó esemény ez mindkettejük számára, hisz azóta, hogy a Mágustoronyban bántotta Mai-t, nem voltak kettesben négy fal között. Amikor találkoztak, akkor is a szabad ég alatt, vagy olyan helyen, ahol többen is voltak.*
- Igen, az volt *válaszol a kérdésre morcosan, miután visszafordult Mai felé.* Eeyr mocskos kis trükkje volt, amire igazából számítottam is. Van ellene átkom, de az nem tartott ki addig, mint kellett volna. Legközelebb esküszöm, nem lesz ekkora szerencséje annak a ribancnak.
*Nem ok nélkül ment a Vérkertbe. Ha rajta múlik, a következő találkozásuk alkalmával a papnő lesz az, aki visítva rohanhat majd az istennője kegyelméért könyörögni, már, ha odaér hozzá időben. Ha nem, akkor megajándékozhatja az istenét egy lélekkel vagy egy új követővel. Bizonyára mindkettőnek örülne.*
- De biztos, hogy ezt tudni akartad? *kérdez vissza gyanakodva.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.08 20:17:31
19799. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 19:18:19
Üzenet elküldve: 2024-12-08 19:18:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház, majd emelet//
*Nem kellenek a szavak és nem kell ez a furcsa gondoskodás, ami ezidáig sosem volt jelen. Úgy találkozott egy új köntösbe bújt Nori-val, hogy nem érti az egészet. Rátelepedett valami kedves nyugalom, aztán kirántotta belőle a feketére tetovált karjával. Máskor bírja a szélsőségeket, máskor bármit elbír, de így is nehéz leszorítania azt, amit szinte lehetetlenség. Csak az öltöző felé sétálva nyugszik meg igazán és kezd észhez térni. Tisztul a feje és már van tere elmerengeni a léptei között, amik egy darabon még vizes lenyomatot hagynak a talajon. A jóleső ölelés hirtelen lett az ellensége. Elvették tőle a kellemességét, vissza kell szereznie, ahogy a hidegvért is.
Mi a jó lépés? Ha elmegy és magára hagyja a lányt, akkor az talán már visszavonhatatlan sérülést okoz benne. Mai meg tud küzdeni bármivel, még ha most ingatag is a talaj. Nori nem. Nem akar mással foglalkozni, más esendőségével, de könnyebb. Ezért fordult afelé, hogy a lelket kiismerje. Mert sokkal jobb máséban elmerülni, mint igazán érezni a saját fájdalmát. Nem helyes, de most sincs más út. Nem engedik neki, hogy elmerüljön, így elodázza. Talán majd máskor. Ha még lesz min merengenie, majd akkor törődik magával is.
A nedves törölköző helyet kap a gyűjtőben, a kis öltözőszekrényből pedig előveszi éjfekete ruháját. Lassan ölti magára, majd lép a tükör elé. Néhány lépés távolságból vizsgálja magát. Kívülről is változott valami, vagy csak bent nem hasonlít magára? Egy nagy lélegzettel leheli ki a feszültsége maradékát. *
- Ha mesélnél.
*Mosolyodik el, majd tesz egy lépést közelebb a mezítlábashoz. Ahogy letekint a fedetlen lábfejre, az jut róla eszébe, amikor ő szaladt cipő nélkül. Akkor is azért, hogy jobbá tegye valakinek az életét. Aztán a kékek a lány mögötti kis szekrényre tévednek. Szinte látja a kiborult vörösbor útját, ami végigcsurgott a bútoron… és rajta. Nyugtatja a kép. Hiányzik az a fesztelenség, az csak a szőke mellett tud jelen lenni.*
- Összesűrítetted nagyon, hogy mi volt az elmúlt időszakban. Minden érdekel.
*Fordul meg, majd indul el, meg sem szeretne addig állni, amíg a szobába fel nem érnek. Persze nem várja, hogy mások füle hallatára kezdjen beszámolóba a lány. Akkor néz rá csak újra kérdőn, amikor belépnek az ajtón.*
- Az mágia volt, amivel megijesztett az a papnő, ugye?
*Kérdése csak puszta Mai-s érdeklődésnek hat, de más oka is van. Meg akarja tanulni. Van pár bűbája, de több kell. Más. Ami megvédi. Nem más kell, hogy kiálljon mellette, vagy elálljon pajzsként. Maga akarja megoldani. *
//Tépett sorsok//
//Fürdőház, majd emelet//
*Nem kellenek a szavak és nem kell ez a furcsa gondoskodás, ami ezidáig sosem volt jelen. Úgy találkozott egy új köntösbe bújt Nori-val, hogy nem érti az egészet. Rátelepedett valami kedves nyugalom, aztán kirántotta belőle a feketére tetovált karjával. Máskor bírja a szélsőségeket, máskor bármit elbír, de így is nehéz leszorítania azt, amit szinte lehetetlenség. Csak az öltöző felé sétálva nyugszik meg igazán és kezd észhez térni. Tisztul a feje és már van tere elmerengeni a léptei között, amik egy darabon még vizes lenyomatot hagynak a talajon. A jóleső ölelés hirtelen lett az ellensége. Elvették tőle a kellemességét, vissza kell szereznie, ahogy a hidegvért is.
Mi a jó lépés? Ha elmegy és magára hagyja a lányt, akkor az talán már visszavonhatatlan sérülést okoz benne. Mai meg tud küzdeni bármivel, még ha most ingatag is a talaj. Nori nem. Nem akar mással foglalkozni, más esendőségével, de könnyebb. Ezért fordult afelé, hogy a lelket kiismerje. Mert sokkal jobb máséban elmerülni, mint igazán érezni a saját fájdalmát. Nem helyes, de most sincs más út. Nem engedik neki, hogy elmerüljön, így elodázza. Talán majd máskor. Ha még lesz min merengenie, majd akkor törődik magával is.
A nedves törölköző helyet kap a gyűjtőben, a kis öltözőszekrényből pedig előveszi éjfekete ruháját. Lassan ölti magára, majd lép a tükör elé. Néhány lépés távolságból vizsgálja magát. Kívülről is változott valami, vagy csak bent nem hasonlít magára? Egy nagy lélegzettel leheli ki a feszültsége maradékát. *
- Ha mesélnél.
*Mosolyodik el, majd tesz egy lépést közelebb a mezítlábashoz. Ahogy letekint a fedetlen lábfejre, az jut róla eszébe, amikor ő szaladt cipő nélkül. Akkor is azért, hogy jobbá tegye valakinek az életét. Aztán a kékek a lány mögötti kis szekrényre tévednek. Szinte látja a kiborult vörösbor útját, ami végigcsurgott a bútoron… és rajta. Nyugtatja a kép. Hiányzik az a fesztelenség, az csak a szőke mellett tud jelen lenni.*
- Összesűrítetted nagyon, hogy mi volt az elmúlt időszakban. Minden érdekel.
*Fordul meg, majd indul el, meg sem szeretne addig állni, amíg a szobába fel nem érnek. Persze nem várja, hogy mások füle hallatára kezdjen beszámolóba a lány. Akkor néz rá csak újra kérdőn, amikor belépnek az ajtón.*
- Az mágia volt, amivel megijesztett az a papnő, ugye?
*Kérdése csak puszta Mai-s érdeklődésnek hat, de más oka is van. Meg akarja tanulni. Van pár bűbája, de több kell. Más. Ami megvédi. Nem más kell, hogy kiálljon mellette, vagy elálljon pajzsként. Maga akarja megoldani. *
19798. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 17:51:38
Üzenet elküldve: 2024-12-08 17:51:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Hiába minden, bármivel próbálkozik, nem fog segíteni. Így érzi most. Mennyivel könnyebb lenne ugyanúgy nem törődni az egésszel, mint ahogy eddig, és hagyni, hogy Mai megoldja magának a saját problémáját, de most segíteni akar, csak épp nem tud. Hiába az ölelés, hiába a szavak. Többre pedig nem képes. Ha még azt is tudná, hogy Mai megint nem akar valójában vele lenni, az már talán benne is újabb törést okozna, és akkor olyat tenne, ami örökre tönkretehetné a kapcsolatukat.
Sok mindent mondhatna még. Például azt, hogy hiába gondolja át, hogy szerinte mi mit jelent, az soha nem lesz jó senkinek. Neki nem volt, ki megtanítsa, hogy bizonyos kijelentéseknek mekkora ereje van, és milyen pusztítást lehet végezni egy másik személy lelkében csupán szavakkal. Mai jól látja. Meg akar sértődni, de tudja, hogy nem szabad. Azt továbbra is látja, hogy valami nem stimmel, és ez a Mai nem az a higgadt, megfontolt Mai, aki szokott lenni. Ha azt akarja, hogy az előbbi robbanás ne okozzon újabbakat, és ne romboljanak le maguk körül mindent, akkor neki kell most engednie. Szerencsére azt is megtanulta az útja során, hogy néha a csönd is tud segíteni.
Ha nem kér ölelést, akkor nem kap, ha nem kér az ígéretéből, akkor nem ígér semmit. Annyit tehet csak, hogy itt marad vele, és nem bántja.*
- Menjünk! *Kimászik a vízből, megtörölközik, majd a ruháiért megy. Felöltözni nem tart neki sokáig, hisz csak a fekete blúzt és a szoknyát kell felvennie, mást nem hozott, cipője sincs még mindig. Csendben megvárja, amíg Mai is végez, hogy utána együtt mehessenek ki a Fürdőházból. Végül félve ugyan megszólal, mert javítani szeretne a helyzetükön, de tart attól, hogy újra rossz helyre nyúl, ami mélyebb sebeket okozhat, mint amekkorát az árnyak jelképeznek az alkarján.*
- Mit szeretnél, mit csináljunk? Mitől lenne most jobb neked? *Muszáj megkérdeznie, mert ő nem lát bele úgy a másik fejébe, mint ahogy Mai, pedig most jól jönne a hasonló képesség. Ha igazi testvérek volnának, talán lenne is, de így hiába is vágyakozik érte. Nem ért a lélekhez.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Hiába minden, bármivel próbálkozik, nem fog segíteni. Így érzi most. Mennyivel könnyebb lenne ugyanúgy nem törődni az egésszel, mint ahogy eddig, és hagyni, hogy Mai megoldja magának a saját problémáját, de most segíteni akar, csak épp nem tud. Hiába az ölelés, hiába a szavak. Többre pedig nem képes. Ha még azt is tudná, hogy Mai megint nem akar valójában vele lenni, az már talán benne is újabb törést okozna, és akkor olyat tenne, ami örökre tönkretehetné a kapcsolatukat.
Sok mindent mondhatna még. Például azt, hogy hiába gondolja át, hogy szerinte mi mit jelent, az soha nem lesz jó senkinek. Neki nem volt, ki megtanítsa, hogy bizonyos kijelentéseknek mekkora ereje van, és milyen pusztítást lehet végezni egy másik személy lelkében csupán szavakkal. Mai jól látja. Meg akar sértődni, de tudja, hogy nem szabad. Azt továbbra is látja, hogy valami nem stimmel, és ez a Mai nem az a higgadt, megfontolt Mai, aki szokott lenni. Ha azt akarja, hogy az előbbi robbanás ne okozzon újabbakat, és ne romboljanak le maguk körül mindent, akkor neki kell most engednie. Szerencsére azt is megtanulta az útja során, hogy néha a csönd is tud segíteni.
Ha nem kér ölelést, akkor nem kap, ha nem kér az ígéretéből, akkor nem ígér semmit. Annyit tehet csak, hogy itt marad vele, és nem bántja.*
- Menjünk! *Kimászik a vízből, megtörölközik, majd a ruháiért megy. Felöltözni nem tart neki sokáig, hisz csak a fekete blúzt és a szoknyát kell felvennie, mást nem hozott, cipője sincs még mindig. Csendben megvárja, amíg Mai is végez, hogy utána együtt mehessenek ki a Fürdőházból. Végül félve ugyan megszólal, mert javítani szeretne a helyzetükön, de tart attól, hogy újra rossz helyre nyúl, ami mélyebb sebeket okozhat, mint amekkorát az árnyak jelképeznek az alkarján.*
- Mit szeretnél, mit csináljunk? Mitől lenne most jobb neked? *Muszáj megkérdeznie, mert ő nem lát bele úgy a másik fejébe, mint ahogy Mai, pedig most jól jönne a hasonló képesség. Ha igazi testvérek volnának, talán lenne is, de így hiába is vágyakozik érte. Nem ért a lélekhez.*
19797. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 17:24:16
Üzenet elküldve: 2024-12-08 17:24:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden egyes szóval csak jobban feszíti szét a harag. Törékeny kis teste alig szab gátat annak, ami kitörni készül, nem segít a másik csitítása, nem segít egyetlen szava sem. Összetarthatná a szoros ölelésével azt, ami szétesni kíván, de most csak zavarja. Zakatol a feje, nem akar érintést, lekorlátozást, éppen elég volt mára belőle. Nem akar még egy valakit, aki megmondja neki, hogy mit kellene csinálnia. Egyetlen kívánsága van csupán, hogy hagyják végre békén.
Egyedül szeretett volna lenni, eltöprengeni azon, hogy hol rontotta el és hogyan hozhatja helyre. Belesüppedni néhány súlyos percre az önsajnálatba, hogy aztán újra, mint mindig, felvérezve magát tovább haladjon. Békét akart teremteni saját magának, lehetetlen körülmények között. Amennyire örült a másik jelenlétének, most annyira átkozza magát, hogy pont ide tért be. Nagy és mély lélegzettel próbálja meg kizárni a feketeség hangját, de áttöri a vékony kis határt, amit megpróbál felépíteni.
Mindig harcolni valamivel? Ha nem tenné, már nem lenne ott a lánynak. Nem kell harcolni? Ha most nem tenné, ő maga menne el innen és soha többé vissza sem jönne. Elfehérednek az ujjai, ahogy görcsösen szorítják a medence peremét. Nem szólal meg még egy darabig, vissza kell szereznie a hidegvérét. Eltűnik a pohár bor is, de most nem fogyott túl sok a kancsóból. Talán már nem is fog.*
- Te átgondolod egyáltalán azt, hogy mit jelentenek az ilyen szavak? Inkább azt tedd meg. Akkor ne mondd többet, ha végre felfogod, hogy mit jelent, mit okozol vele és kinek.
*Kifújja az utolsó nagy levegőt, majd pár pillanat után, enyhébb vonásokkal néz végig a másikon. Nem akarja az ölelést, most nem. Elmosolyodik halványan, de nem mondja ki, hogy min. Elképzelte, hogy még ezen is a lány fog megsértődni. Nem érdekli.*
- Nincs most ehhez kedvem.
*Kimászik a medencéből, majd maga köré csavarja a törölközőt. Összeszűkül a szeme, ahogy megfeszül a csuklója. Valójában nem fáj, csak az emlék tör elő, hogy milyen érzés volt, hogy szorította Grael. Ugyanolyan kelepcében érzi magát.*
- Menjünk fel a szobába.
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden egyes szóval csak jobban feszíti szét a harag. Törékeny kis teste alig szab gátat annak, ami kitörni készül, nem segít a másik csitítása, nem segít egyetlen szava sem. Összetarthatná a szoros ölelésével azt, ami szétesni kíván, de most csak zavarja. Zakatol a feje, nem akar érintést, lekorlátozást, éppen elég volt mára belőle. Nem akar még egy valakit, aki megmondja neki, hogy mit kellene csinálnia. Egyetlen kívánsága van csupán, hogy hagyják végre békén.
Egyedül szeretett volna lenni, eltöprengeni azon, hogy hol rontotta el és hogyan hozhatja helyre. Belesüppedni néhány súlyos percre az önsajnálatba, hogy aztán újra, mint mindig, felvérezve magát tovább haladjon. Békét akart teremteni saját magának, lehetetlen körülmények között. Amennyire örült a másik jelenlétének, most annyira átkozza magát, hogy pont ide tért be. Nagy és mély lélegzettel próbálja meg kizárni a feketeség hangját, de áttöri a vékony kis határt, amit megpróbál felépíteni.
Mindig harcolni valamivel? Ha nem tenné, már nem lenne ott a lánynak. Nem kell harcolni? Ha most nem tenné, ő maga menne el innen és soha többé vissza sem jönne. Elfehérednek az ujjai, ahogy görcsösen szorítják a medence peremét. Nem szólal meg még egy darabig, vissza kell szereznie a hidegvérét. Eltűnik a pohár bor is, de most nem fogyott túl sok a kancsóból. Talán már nem is fog.*
- Te átgondolod egyáltalán azt, hogy mit jelentenek az ilyen szavak? Inkább azt tedd meg. Akkor ne mondd többet, ha végre felfogod, hogy mit jelent, mit okozol vele és kinek.
*Kifújja az utolsó nagy levegőt, majd pár pillanat után, enyhébb vonásokkal néz végig a másikon. Nem akarja az ölelést, most nem. Elmosolyodik halványan, de nem mondja ki, hogy min. Elképzelte, hogy még ezen is a lány fog megsértődni. Nem érdekli.*
- Nincs most ehhez kedvem.
*Kimászik a medencéből, majd maga köré csavarja a törölközőt. Összeszűkül a szeme, ahogy megfeszül a csuklója. Valójában nem fáj, csak az emlék tör elő, hogy milyen érzés volt, hogy szorította Grael. Ugyanolyan kelepcében érzi magát.*
- Menjünk fel a szobába.
19796. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 16:02:25
Üzenet elküldve: 2024-12-08 16:02:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A feszültség néha nem tud másképpen távozni a lélekből, csak úgy, ha robban. Nori egyáltalán nem akarta, hogy most ez történjen. Ha nem csak odafigyelni tudna a jelekre, hanem értelmezni is őket, akkor tudhatná, hogy Mai kifakadása talán nem is épp neki szól most, ám ő mégis úgy érzi, hogy csak és kizárólag ő rontotta ezt el. Szemeiben először csak ijedtség, majd a megbánás is látszik. Bezárhatna és elmenekülhetne a helyzetből, magára hagyva szenvedő barátnőjét, hogy ezzel magát mentse, de most nem teszi.*
- Cssss! Nincs semmi baj. *Ölelése sokkal szorosabbá válik, nem akarja most kiengedi Mai-t a karjaiból. Csak úgy tudja megvédeni a világtól, ha elbújtatja őt, hogy ne érhesse semmilyen fájdalom, ami még jobban felzaklathatja, mégis, mikor a lány mocorog, akkor elengedi őt. Azt sem akarja, hogy kalitkában érezze magát.*
- Mindig harcolni akarsz valamivel, de nem kell. *Most kéne valami nagyon okosat mondania, hogy meg tudja nyugtatni Mai-t, de ő ehhez kevés lesz. Nem tudja, hogyan tudná meggyőzni őt, hogy nem úgy gondolta, amit mondott, és egyébként is már kimondta, de azt szintúgy nem tudja, hogyan hozhatná helyre a hibát.*
- Engedd el! Ma már nem kell harcolnod. *Szeretné elmondani neki, hogy majd ő harcol helyette, ha kell, és mellette biztonságban érezheti magát, de egyrészt képtelen kifejezni a gondolatait, másrészt baromság is lenne azok után, hogy pont ő bántotta ismét a meggondolatlan szavaival.*
- Nem akartalak bántani. Ne haragudj! Ha… azt szeretnéd, soha többet nem mondom ezt neked. *Csúszik ki a száján talán az egyetlen lehetséges, jó megoldás, azonban ezen nem kellett gondolkodnia, ösztönösen jött. Karjait nyújtja egy újabb ölelésért, tekintetében pedig továbbra is a bűntudat látszik. Nem akarta bántani.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A feszültség néha nem tud másképpen távozni a lélekből, csak úgy, ha robban. Nori egyáltalán nem akarta, hogy most ez történjen. Ha nem csak odafigyelni tudna a jelekre, hanem értelmezni is őket, akkor tudhatná, hogy Mai kifakadása talán nem is épp neki szól most, ám ő mégis úgy érzi, hogy csak és kizárólag ő rontotta ezt el. Szemeiben először csak ijedtség, majd a megbánás is látszik. Bezárhatna és elmenekülhetne a helyzetből, magára hagyva szenvedő barátnőjét, hogy ezzel magát mentse, de most nem teszi.*
- Cssss! Nincs semmi baj. *Ölelése sokkal szorosabbá válik, nem akarja most kiengedi Mai-t a karjaiból. Csak úgy tudja megvédeni a világtól, ha elbújtatja őt, hogy ne érhesse semmilyen fájdalom, ami még jobban felzaklathatja, mégis, mikor a lány mocorog, akkor elengedi őt. Azt sem akarja, hogy kalitkában érezze magát.*
- Mindig harcolni akarsz valamivel, de nem kell. *Most kéne valami nagyon okosat mondania, hogy meg tudja nyugtatni Mai-t, de ő ehhez kevés lesz. Nem tudja, hogyan tudná meggyőzni őt, hogy nem úgy gondolta, amit mondott, és egyébként is már kimondta, de azt szintúgy nem tudja, hogyan hozhatná helyre a hibát.*
- Engedd el! Ma már nem kell harcolnod. *Szeretné elmondani neki, hogy majd ő harcol helyette, ha kell, és mellette biztonságban érezheti magát, de egyrészt képtelen kifejezni a gondolatait, másrészt baromság is lenne azok után, hogy pont ő bántotta ismét a meggondolatlan szavaival.*
- Nem akartalak bántani. Ne haragudj! Ha… azt szeretnéd, soha többet nem mondom ezt neked. *Csúszik ki a száján talán az egyetlen lehetséges, jó megoldás, azonban ezen nem kellett gondolkodnia, ösztönösen jött. Karjait nyújtja egy újabb ölelésért, tekintetében pedig továbbra is a bűntudat látszik. Nem akarta bántani.*
19795. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 13:04:03
Üzenet elküldve: 2024-12-08 13:04:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Kifejezetten új oldalait mutatja meg neki a lány. Kissé megrökönyödik azon, hogy így belelát abba is, amibe máskor egyáltalán nem, de még mások sem sűrűn szoktak. Talán megivott valami varázsitalt, vagy csak Mai nem alkalmas most arra, amire mindig. Nem áldoz sokat ennek a gondolatnak. Fáradt. Nem a teste, hanem a lelke. Mindig másokkal kell törődjön, de most nem megy, vagy nem olyan mélységekben.*
- Megcsókolni? *Mosolyogva rázza meg a fejét.* - Azt hiszed, hogy azzal elhallgattathatsz hosszútávon? *Nevet fel végül, pontosan tudhatja a másik, hogy úgyis addig feszeget, amíg ki nem nyílik az ajtó. De ez nem most fog bekövetkezni.
Kissé jobb érzés, hogy pár pillanattal ezelőtt még milyen furcsán értelmesnek hatott egy mondat, addig a következő megint milyen butácska. Nem cserélődött ki hát teljesen a lány, bár őszintén fogalma sincs, hogy miért kell különbségekről beszélni egyáltalán. Az érzés a fontos, vagy amit adni tudnak. Bár a többesszám még mindig nem tetszik neki. Ócskának érzi magát tőle, pedig egyáltalán nem dobja csak úgy oda magát senkinek, nemhogy többeknek. A mai délután sem azért tiporták meg, mert annyira akarta. Felsóhajt, de már nem válaszol, feleslegesnek tartja, mert kezd feszültebbé válni a helyzet. Mindenre volt szüksége ma, de erre nem. Mintha nem tudna elmenekülni. Csak egy csepp békét kívánt, amit majdnem megkapott a lánytól, de ismét leseperte, mint mindig. Nem, nem változott semmi. Ha valamiért szörnyetegnek tudná nevezni, az nem azért van, amiket tesz a nagyvilágban, amiket vele is tett, hanem azért, mert soha egyetlen napot nem kaphat tőle, amikor egyszerűen csak élvezni lehet egymás társaságát és az életet. Mindig minden róla kell szóljon, hiába a kérdések, amik eleinte olyan jól estek. A szemeinek kékje szinte megfagy, ahogy rátekint a húgára.*
- A kurva istenekre Nori! Mi lenne, ha egyszer az életben nem kellene azzal megvívnom, hogy te miért érzed magad sértettnek? Hogyha ítélkeznék feletted, akkor nem lennék itt melletted, nem aggódtam volna érted, mert eltűntél és végképp nem akarnám veled tölteni az éjszakámat. Az egyetlen vagyok, aki soha nem ítélt el, pedig igen sok mindent tudok rólad és tapasztaltam is. Kibaszottul nincs erre most szükségem.
*A haragja nem kizárólag a lánynak szól. Minden elszenvedett kárnak szól. Hogy a legrosszabb álmát láttatta vele és még mindig képes és őt bántja a szavaival, még mindig ő van megvádolva, pedig nem hagyta el. Hogy a legjobbat akarja Szikrának, de a legrosszabbat kapta cserébe; mástól. Elege van. Ha nem lenne olyan mérges, megerednének a könnyei. Inkább csak megfordul és a medence szélébe kapaszkodik. Az sem érdekli, ha rajta csimpaszkodik a testvére.*
- Ha szeretni akarsz, mellőzd, hogy folyton vádolsz.
*Elnyúl a poharáért és beleiszik. Muszáj magát megnyugtatnia. Nagy levegőt vesz, szinte nem is emlékszik arra, amit eztán mond a feketeségnek. *
- Majd meglátod.
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Kifejezetten új oldalait mutatja meg neki a lány. Kissé megrökönyödik azon, hogy így belelát abba is, amibe máskor egyáltalán nem, de még mások sem sűrűn szoktak. Talán megivott valami varázsitalt, vagy csak Mai nem alkalmas most arra, amire mindig. Nem áldoz sokat ennek a gondolatnak. Fáradt. Nem a teste, hanem a lelke. Mindig másokkal kell törődjön, de most nem megy, vagy nem olyan mélységekben.*
- Megcsókolni? *Mosolyogva rázza meg a fejét.* - Azt hiszed, hogy azzal elhallgattathatsz hosszútávon? *Nevet fel végül, pontosan tudhatja a másik, hogy úgyis addig feszeget, amíg ki nem nyílik az ajtó. De ez nem most fog bekövetkezni.
Kissé jobb érzés, hogy pár pillanattal ezelőtt még milyen furcsán értelmesnek hatott egy mondat, addig a következő megint milyen butácska. Nem cserélődött ki hát teljesen a lány, bár őszintén fogalma sincs, hogy miért kell különbségekről beszélni egyáltalán. Az érzés a fontos, vagy amit adni tudnak. Bár a többesszám még mindig nem tetszik neki. Ócskának érzi magát tőle, pedig egyáltalán nem dobja csak úgy oda magát senkinek, nemhogy többeknek. A mai délután sem azért tiporták meg, mert annyira akarta. Felsóhajt, de már nem válaszol, feleslegesnek tartja, mert kezd feszültebbé válni a helyzet. Mindenre volt szüksége ma, de erre nem. Mintha nem tudna elmenekülni. Csak egy csepp békét kívánt, amit majdnem megkapott a lánytól, de ismét leseperte, mint mindig. Nem, nem változott semmi. Ha valamiért szörnyetegnek tudná nevezni, az nem azért van, amiket tesz a nagyvilágban, amiket vele is tett, hanem azért, mert soha egyetlen napot nem kaphat tőle, amikor egyszerűen csak élvezni lehet egymás társaságát és az életet. Mindig minden róla kell szóljon, hiába a kérdések, amik eleinte olyan jól estek. A szemeinek kékje szinte megfagy, ahogy rátekint a húgára.*
- A kurva istenekre Nori! Mi lenne, ha egyszer az életben nem kellene azzal megvívnom, hogy te miért érzed magad sértettnek? Hogyha ítélkeznék feletted, akkor nem lennék itt melletted, nem aggódtam volna érted, mert eltűntél és végképp nem akarnám veled tölteni az éjszakámat. Az egyetlen vagyok, aki soha nem ítélt el, pedig igen sok mindent tudok rólad és tapasztaltam is. Kibaszottul nincs erre most szükségem.
*A haragja nem kizárólag a lánynak szól. Minden elszenvedett kárnak szól. Hogy a legrosszabb álmát láttatta vele és még mindig képes és őt bántja a szavaival, még mindig ő van megvádolva, pedig nem hagyta el. Hogy a legjobbat akarja Szikrának, de a legrosszabbat kapta cserébe; mástól. Elege van. Ha nem lenne olyan mérges, megerednének a könnyei. Inkább csak megfordul és a medence szélébe kapaszkodik. Az sem érdekli, ha rajta csimpaszkodik a testvére.*
- Ha szeretni akarsz, mellőzd, hogy folyton vádolsz.
*Elnyúl a poharáért és beleiszik. Muszáj magát megnyugtatnia. Nagy levegőt vesz, szinte nem is emlékszik arra, amit eztán mond a feketeségnek. *
- Majd meglátod.
19794. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 12:09:45
Üzenet elküldve: 2024-12-08 12:09:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Türelmesen végighallgatja Mai kérdéseit, melyekre tudja, hogy valójában nem is létezik a helyes válasz. Ezúttal nem hagyja magát behúzni a csőbe. Nem fog hisztizni, hogy neki lehessen igaza, de nem játssza az engedelmes, jó kislányt sem.*
- Mai, ha… tovább próbálsz a lelkiismeretembe mászni, akkor téged is meg foglak csókolni, hogy ne beszélj. *Kacag egyet ezen is, amiből csak egy lágy mosoly marad, miután abbahagyta.
Nem akarja most, hogy neveljék, arra nincs semmi szükség. Ő is túlélt már több, mint két és fél évtizedet, s bár sokszor úgy tűnik, hogy csak a csodának és a szerencsének köszönhető, de nem. Megvan neki is a magához való esze, csak ez idáig a társadalomban való létezéssel összeegyeztethetetlen tulajdonságokkal társult, így inkább azért, hogy ne törjön felszínre a rossz, elnyomta a jó tulajdonságait is.*
- Azt mondtam, hogy azt nem értem, férfiakkal hogy vagy képes ennyit játszani. Úgyhogy nem, nem ugyanaz a kettő. Majd megkeresem őt is, de te fontosabb voltál.
*Most egyikük sem akarja, de talán mégis kezd kissé feszültebb lenni a hangulat közöttük annál, mint amit mindketten kezelni tudnak. Nem a férfiak és nők, sokkal inkább a sötétség kérdése miatt.*
- Nem akarok rád kényszeríteni semmit, és nekem egyáltalán nem kell bizonygatnod, hogy jól cselekedtél-e. Akkor sem foglak elítélni, ha tényleg gonosz dolgot teszel. Nem úgy, mint te engem…
*Sóhajt egy nagyot most, hogy kimondta végre, amit ki kellett. Nem, egyáltalán nem azért keresi a sötétséget Mai-ban, mert örülne annak, ha találna, hanem azért, hogy legyen valami, amibe kapaszkodva megértethesse a lánnyal, hogy miért kéne neki őt úgy elfogadnia, amilyen. Ő sem akar rosszat, csak mások az eszközei, amivel túlél.*
- Hagyjuk ezt, nem akarok megint összeveszni veled! Szeretni akarlak. *Két kézzel öleli át a lányt, hogy ezt ki is mutassa, s közben kíváncsian pillant fel a kékekbe, mikor meghallja, hogy holnap reggel elmennek majd valahová, de azt nem tudja meg, hogy hová.*
- Hová viszel? *teszi fel halkan a kérdést, miközben örömmel tölti el a lelkét, hogy Mai végre vele tölt egy éjszakát. Annyira rég volt már ilyen. Azt hitte soha többet nem is lesz azok után, hogy megátkozta őt. Kérdezni akar. Meg akarja kérdezni, hogy ez azt jelenti-e, hogy nem fél már tőle, de nem teszi. Egyelőre nem akarja még tovább borzolni a kedélyeket, így is majdnem túlfeszítette már a húrokat.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.08 12:10:29
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Türelmesen végighallgatja Mai kérdéseit, melyekre tudja, hogy valójában nem is létezik a helyes válasz. Ezúttal nem hagyja magát behúzni a csőbe. Nem fog hisztizni, hogy neki lehessen igaza, de nem játssza az engedelmes, jó kislányt sem.*
- Mai, ha… tovább próbálsz a lelkiismeretembe mászni, akkor téged is meg foglak csókolni, hogy ne beszélj. *Kacag egyet ezen is, amiből csak egy lágy mosoly marad, miután abbahagyta.
Nem akarja most, hogy neveljék, arra nincs semmi szükség. Ő is túlélt már több, mint két és fél évtizedet, s bár sokszor úgy tűnik, hogy csak a csodának és a szerencsének köszönhető, de nem. Megvan neki is a magához való esze, csak ez idáig a társadalomban való létezéssel összeegyeztethetetlen tulajdonságokkal társult, így inkább azért, hogy ne törjön felszínre a rossz, elnyomta a jó tulajdonságait is.*
- Azt mondtam, hogy azt nem értem, férfiakkal hogy vagy képes ennyit játszani. Úgyhogy nem, nem ugyanaz a kettő. Majd megkeresem őt is, de te fontosabb voltál.
*Most egyikük sem akarja, de talán mégis kezd kissé feszültebb lenni a hangulat közöttük annál, mint amit mindketten kezelni tudnak. Nem a férfiak és nők, sokkal inkább a sötétség kérdése miatt.*
- Nem akarok rád kényszeríteni semmit, és nekem egyáltalán nem kell bizonygatnod, hogy jól cselekedtél-e. Akkor sem foglak elítélni, ha tényleg gonosz dolgot teszel. Nem úgy, mint te engem…
*Sóhajt egy nagyot most, hogy kimondta végre, amit ki kellett. Nem, egyáltalán nem azért keresi a sötétséget Mai-ban, mert örülne annak, ha találna, hanem azért, hogy legyen valami, amibe kapaszkodva megértethesse a lánnyal, hogy miért kéne neki őt úgy elfogadnia, amilyen. Ő sem akar rosszat, csak mások az eszközei, amivel túlél.*
- Hagyjuk ezt, nem akarok megint összeveszni veled! Szeretni akarlak. *Két kézzel öleli át a lányt, hogy ezt ki is mutassa, s közben kíváncsian pillant fel a kékekbe, mikor meghallja, hogy holnap reggel elmennek majd valahová, de azt nem tudja meg, hogy hová.*
- Hová viszel? *teszi fel halkan a kérdést, miközben örömmel tölti el a lelkét, hogy Mai végre vele tölt egy éjszakát. Annyira rég volt már ilyen. Azt hitte soha többet nem is lesz azok után, hogy megátkozta őt. Kérdezni akar. Meg akarja kérdezni, hogy ez azt jelenti-e, hogy nem fél már tőle, de nem teszi. Egyelőre nem akarja még tovább borzolni a kedélyeket, így is majdnem túlfeszítette már a húrokat.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.08 12:10:29
19793. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-08 10:41:11
Üzenet elküldve: 2024-12-08 10:41:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Már-már hiányzott, hogy Nori szájából halljon valamit, amin megbotránkozhat. Eltelt legalább egy fertályóra, ha nem kettő, hogy egyetlen kis tüskét sem szúrt a körme alá. Nagy levegőt vesz, miközben nyílna szóra az ajka, hogy leteremtse a lányt a szer miatt, de végül elhal ez is. Nem, ez most neki nem megy. Talán pont azért, amiért a feketeség nem is engedné, hogy beleszóljon a dolgába; ő sem különb.*
- És anélkül nem megy? Most nem érzed jól magad velem?
*Inkább ezt az utat választja. Ha pedig a későbbiekben úgy látná, hogy gondot okoz a másiknak a füstölnivaló, akkor majd belemászik az álmaiba. Ez valahol az ő nemtörődömségének a jele, de nem a húgáról szól, hanem arról, amivel Mai küzd.
Nevetni viszont jó. Milyen régen nem kacagott egy nagyot a testvérével. Sokszor meg sem értik egymást, most pedig pontosan tudja, hogy játszott a sértettség a szavak mögött. Nem bújik ki a lány karjaiból, bár most nem hinné, hogy bárki meg tudná védeni, - hiszen arról már lekésett - de az érzés még így is nagyon jól esik neki. *
- És akkor mi van, ha ő nem férfi? Majdnem ugyanazt csináltátok. *Kicsit eltűnődik, majd megrázza a fejét. Van, amit kifejezetten nem akar tudni, s nem azért, mert nem Mai ízlésének megfelelő nemhez vonzódik a lány, hanem mert ők közben meg is ölnék egymást. Tébolyultak. * - Tudod, biztos ő is aggódik. Azért majd beszélj vele. *Már nem tart tőle, hogy egy idegen szőkeség elveszi tőle. Tett róla eleget, hogy senki ne tudja elmarni mellőle.*
- Nincs ebben semmi sötét, Nori! *Húzódik ki az ölelésből és határozottan formálja a szavakat.*
- Mindig rám akarod kényszeríteni ezt, de bennem nincs ilyen. Szükséges volt. Érted is megtenném. De csak azért, mert jól esik, semmiképpen nem tenném meg és hozzátenném, hogy senki nem sérült meg.
*Hátra dobná a haját, de az igen vizes, így csak fésülni kezdi az ujjaival. Nagyon utálja, hogy mindig az árnyakat keresi benne a lány. Mintha akkor megnyugodna. De ezt nem hagyja meg neki, mert nem így gondolkodik saját magáról. Végül megenyhül, nem erre akarja fordítani ezt az időt.*
- Nem tudom, még egy kicsit. De maradok ma veled. Holnap pedig elviszlek valahova reggel.
*Reggel, mert ma azt akarja, ami régen volt. Együtt a Pegazusban, átfecsegni az estét, egymásba gabalyodva aludni és nem gondolni semmire. Semmi olyanra, amire egyedül gondolna.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Már-már hiányzott, hogy Nori szájából halljon valamit, amin megbotránkozhat. Eltelt legalább egy fertályóra, ha nem kettő, hogy egyetlen kis tüskét sem szúrt a körme alá. Nagy levegőt vesz, miközben nyílna szóra az ajka, hogy leteremtse a lányt a szer miatt, de végül elhal ez is. Nem, ez most neki nem megy. Talán pont azért, amiért a feketeség nem is engedné, hogy beleszóljon a dolgába; ő sem különb.*
- És anélkül nem megy? Most nem érzed jól magad velem?
*Inkább ezt az utat választja. Ha pedig a későbbiekben úgy látná, hogy gondot okoz a másiknak a füstölnivaló, akkor majd belemászik az álmaiba. Ez valahol az ő nemtörődömségének a jele, de nem a húgáról szól, hanem arról, amivel Mai küzd.
Nevetni viszont jó. Milyen régen nem kacagott egy nagyot a testvérével. Sokszor meg sem értik egymást, most pedig pontosan tudja, hogy játszott a sértettség a szavak mögött. Nem bújik ki a lány karjaiból, bár most nem hinné, hogy bárki meg tudná védeni, - hiszen arról már lekésett - de az érzés még így is nagyon jól esik neki. *
- És akkor mi van, ha ő nem férfi? Majdnem ugyanazt csináltátok. *Kicsit eltűnődik, majd megrázza a fejét. Van, amit kifejezetten nem akar tudni, s nem azért, mert nem Mai ízlésének megfelelő nemhez vonzódik a lány, hanem mert ők közben meg is ölnék egymást. Tébolyultak. * - Tudod, biztos ő is aggódik. Azért majd beszélj vele. *Már nem tart tőle, hogy egy idegen szőkeség elveszi tőle. Tett róla eleget, hogy senki ne tudja elmarni mellőle.*
- Nincs ebben semmi sötét, Nori! *Húzódik ki az ölelésből és határozottan formálja a szavakat.*
- Mindig rám akarod kényszeríteni ezt, de bennem nincs ilyen. Szükséges volt. Érted is megtenném. De csak azért, mert jól esik, semmiképpen nem tenném meg és hozzátenném, hogy senki nem sérült meg.
*Hátra dobná a haját, de az igen vizes, így csak fésülni kezdi az ujjaival. Nagyon utálja, hogy mindig az árnyakat keresi benne a lány. Mintha akkor megnyugodna. De ezt nem hagyja meg neki, mert nem így gondolkodik saját magáról. Végül megenyhül, nem erre akarja fordítani ezt az időt.*
- Nem tudom, még egy kicsit. De maradok ma veled. Holnap pedig elviszlek valahova reggel.
*Reggel, mert ma azt akarja, ami régen volt. Együtt a Pegazusban, átfecsegni az estét, egymásba gabalyodva aludni és nem gondolni semmire. Semmi olyanra, amire egyedül gondolna.*
19792. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-07 18:53:26
Üzenet elküldve: 2024-12-07 18:53:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Nem sikerül kiugrasztania a nyulat a bokorból. Mondjuk annyira nagyon nem is próbálkozott vele, de Mai nem kezdi elsírni neki a bánatát, csak egy helyeslő választ kap a szokásos mai-s hozzáfűzni valókkal együtt.*
- Ühüm, értem *viszonozza a mosolyt. Nem is olyan rossz odafigyelni másokra. Egészen élvezi, ahogy próbálja kitalálni, hogy mi lehet a szavak mögött. Most még a feje sem fájdul meg tőle, mert nem érkezik minden egyes észrevételre három-négy különböző gondolat az elméje egy-egy darabkája felől.*
- Az *bólint határozottan az Ördögvigyort illetően.* Azért kell, mert úgy érzem, hogy már hiányzik. Kaptam a Sellőházban, és utána egész este olyan jól éreztem magam. Akarom azt az érzést újra. *Egyáltalán nem próbálja titkolni Mai előtt, hogy vágyik a szerre. Úgysem engedné, hogy beleszóljon, hogy neki mire lehet szüksége, főleg nem addig, amíg ő a bortól képtelen elszakadni. Hát még ide is hozott magával egy kancsóval.
A férfiakkal való megjegyzést viszont pont úgy, ahogy Mai, ő is kikéri magának.*
- Jajj, hagyjál már! Haldrian-nal például csak azért játszottam, hogy legyen szobánk, Nelira meg nem is férfi. Meg amúgy sem tudom, hogy mi van vele. Szerintem utál, amiért őt sem kerestem már egy ideje. *Végig vigyorog, miközben háborog, látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan a sértődöttséget. Sőt, inkább boldogan karolja át fél kézzel a lányt, mikor ő nekidönti a fejét. Karja a medence szélén pihen a Mai háta mögött, alkarját a feje mellett fordítja előre, így ő megint egészen közelről figyelheti meg az árnyakat, ha szeretné, de ez a póz most talán némi biztonságot is nyújthat a fél-elf lánynak. Úgy ül mellette, mint aki bármitől megvédené, akkor is, ha most zúdulna rájuk a világ minden veszedelme. Nem csak figyelmesebb, magabiztosabb is lett a saját képességeit illetően. Nyilván oka van ennek is, de ezt egyelőre még mindig nem fogja a másik orrára kötni.*
- Persze, hogy nem hagyod. Nem az indok, hanem a módszer sötét, ami nem feltétlenül baj. *Reményei szerint ez egy lépés lehet afelé, hogy Mai megértse ezt, és vele együtt őt is, hogy miért vágyik annyira Sa'Tereth hatalmára. Nem azért, mert rossz akar lenni, hanem mert így hatékony.*
- Nestar… remek. Fel fogom keresni. Amúgy meddig akarod áztatni magad? Úgy emlékszem, hogy még a nagy házban ígértél nekem egy együtt alvást. *Sok mindent el szokott felejteni, de ezt nem fogja, hisz rettentően hiányzik neki, hogy az ablakon bevilágító undok napfényben arra ébredjen, hogy ők ketten egymásba gabalyodtak, miközben az igazak álmát aludták.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Nem sikerül kiugrasztania a nyulat a bokorból. Mondjuk annyira nagyon nem is próbálkozott vele, de Mai nem kezdi elsírni neki a bánatát, csak egy helyeslő választ kap a szokásos mai-s hozzáfűzni valókkal együtt.*
- Ühüm, értem *viszonozza a mosolyt. Nem is olyan rossz odafigyelni másokra. Egészen élvezi, ahogy próbálja kitalálni, hogy mi lehet a szavak mögött. Most még a feje sem fájdul meg tőle, mert nem érkezik minden egyes észrevételre három-négy különböző gondolat az elméje egy-egy darabkája felől.*
- Az *bólint határozottan az Ördögvigyort illetően.* Azért kell, mert úgy érzem, hogy már hiányzik. Kaptam a Sellőházban, és utána egész este olyan jól éreztem magam. Akarom azt az érzést újra. *Egyáltalán nem próbálja titkolni Mai előtt, hogy vágyik a szerre. Úgysem engedné, hogy beleszóljon, hogy neki mire lehet szüksége, főleg nem addig, amíg ő a bortól képtelen elszakadni. Hát még ide is hozott magával egy kancsóval.
A férfiakkal való megjegyzést viszont pont úgy, ahogy Mai, ő is kikéri magának.*
- Jajj, hagyjál már! Haldrian-nal például csak azért játszottam, hogy legyen szobánk, Nelira meg nem is férfi. Meg amúgy sem tudom, hogy mi van vele. Szerintem utál, amiért őt sem kerestem már egy ideje. *Végig vigyorog, miközben háborog, látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan a sértődöttséget. Sőt, inkább boldogan karolja át fél kézzel a lányt, mikor ő nekidönti a fejét. Karja a medence szélén pihen a Mai háta mögött, alkarját a feje mellett fordítja előre, így ő megint egészen közelről figyelheti meg az árnyakat, ha szeretné, de ez a póz most talán némi biztonságot is nyújthat a fél-elf lánynak. Úgy ül mellette, mint aki bármitől megvédené, akkor is, ha most zúdulna rájuk a világ minden veszedelme. Nem csak figyelmesebb, magabiztosabb is lett a saját képességeit illetően. Nyilván oka van ennek is, de ezt egyelőre még mindig nem fogja a másik orrára kötni.*
- Persze, hogy nem hagyod. Nem az indok, hanem a módszer sötét, ami nem feltétlenül baj. *Reményei szerint ez egy lépés lehet afelé, hogy Mai megértse ezt, és vele együtt őt is, hogy miért vágyik annyira Sa'Tereth hatalmára. Nem azért, mert rossz akar lenni, hanem mert így hatékony.*
- Nestar… remek. Fel fogom keresni. Amúgy meddig akarod áztatni magad? Úgy emlékszem, hogy még a nagy házban ígértél nekem egy együtt alvást. *Sok mindent el szokott felejteni, de ezt nem fogja, hisz rettentően hiányzik neki, hogy az ablakon bevilágító undok napfényben arra ébredjen, hogy ők ketten egymásba gabalyodtak, miközben az igazak álmát aludták.*
19791. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-07 17:50:14
Üzenet elküldve: 2024-12-07 17:50:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A másik kérdése kissé felébreszti. Érezte, hogy valami más, mindössze képtelen vele törődni. Valahol ezt szerette volna mindig is. Mindig látta a lányban, hogy megvan a magához való esze, csupán nem a jóra használta, vagy éppen elfelejtette, hogy használnia kell. Tompa bizsergés fut végig gerince mentén, ahogy rátekint és tudja jól, hogy már nem beszélhet úgy mellette, ahogy akar, mert amaz értőbben figyel, mint valaha. Résnyire nyílik az ajka, majd összezárja. Inkább iszik egy kortyot, hogy legyen oka a válasza késleltetésére.*
- Mindenre azért nehéz, de törekedni kell rá. De azt hiszem igen, azért. *Mosolyodik el végül, ismét felvéve az álcát. Oda kell figyelnie. Nem arra, hogy készenlétben kell állnia, mikor sújt le a feketeség valamelyik átka… sokkal inkább az élesebb elméjétől kell tartani. Nem előtte akar titkolózni. Saját maga előtt. Kimondani azt, amilyen képek felgyülemlettek benne hirtelen, még nem kész. Talán nem is lesz.*
- Ördögvigyor? *Bár nem túl jártas a növényekben, nehéz elkerülni, hogy ne fusson bele ebbe a névbe. A hatásáról jó ideig nem is tudott, sőt; nála is lapul otthon. Jó ideig még azt hitte, hogy egy ártatlan fűszerkeverék, vagy tea. Különlegesnek tartotta az illatát, megvette, ahogyan azt szokta, ha valamit érdekesnek talál. Be kellene fejezni a vásárlást, még ha van is pénze. Lenne jobb helye is. Felsóhajt.*
- Minek az neked, Nori?
*Nincs ítélkezés a hangjában, csodálkozik csupán. Az lenne az oka a nyugalmának? Reméli, hogy azonnal árulkodni kezd a lány, máskülönben ki kell belőle szednie. Igazából nincs nagy kedve most hozzá, úgy lehet elengedi a témát, de csak egy időre.
A következő beszédtéma viszont újra éleszti benne a lelket. Csillog a szeme, kivirul az arca és még csak fel sem tudja bosszantani a húga ostoba kérdése.*
- Ennyit? Férfiakkal? Szívem… én egy férfivel szórakoztam el, ugyan tényleg sokszor, de neked is voltak kalandjaid, ha jól emlékszem. Ó igen, majdnem megöltétek egymást közben. Vagy azóta sikerült eltenned láb alól? *Vigyorog, miközben beszél. Pedig lenne mi eszébe jusson, de az nem szórakozás cím alatt fut.*
- Jó, hát tudod, hogy ehhez nem értek. De kiszedni valakiből, hogy eredeti-e, ahhoz igen. *Vonja meg a vállát, majd a fejét dönti a másikénak.* - Nincs ebben semmi sötétség. Csak nem hagyom, hogy átverjék azt, aki kedves nekem. *Mert azt be kell vallani, hogy nem csak saját maga miatt ment bele egy veszélyes játszmába, sőt.* - Valami Nestar-tól. De nem az érdekelt, hogy honnan van, hanem, hogy igazi-e. *Szerencsés nap ez a testvérének. Ha nem lenne ilyen nyomott belülről, még annak ellenére is, hogy kivirágzik, ha a Dokiról beszélhet, nem árulta volna el a nevet. Még mindig hiszi, hogy minden hasznos varázsitalt fel lehet használni rossz célra is. De a köd most nem hagyja, hogy igazán józanul gondolkozzon. Csak a saját álcájának a fenntartására van energiája, arra már nem maradt, hogy más helyett is gondolkozzon.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A másik kérdése kissé felébreszti. Érezte, hogy valami más, mindössze képtelen vele törődni. Valahol ezt szerette volna mindig is. Mindig látta a lányban, hogy megvan a magához való esze, csupán nem a jóra használta, vagy éppen elfelejtette, hogy használnia kell. Tompa bizsergés fut végig gerince mentén, ahogy rátekint és tudja jól, hogy már nem beszélhet úgy mellette, ahogy akar, mert amaz értőbben figyel, mint valaha. Résnyire nyílik az ajka, majd összezárja. Inkább iszik egy kortyot, hogy legyen oka a válasza késleltetésére.*
- Mindenre azért nehéz, de törekedni kell rá. De azt hiszem igen, azért. *Mosolyodik el végül, ismét felvéve az álcát. Oda kell figyelnie. Nem arra, hogy készenlétben kell állnia, mikor sújt le a feketeség valamelyik átka… sokkal inkább az élesebb elméjétől kell tartani. Nem előtte akar titkolózni. Saját maga előtt. Kimondani azt, amilyen képek felgyülemlettek benne hirtelen, még nem kész. Talán nem is lesz.*
- Ördögvigyor? *Bár nem túl jártas a növényekben, nehéz elkerülni, hogy ne fusson bele ebbe a névbe. A hatásáról jó ideig nem is tudott, sőt; nála is lapul otthon. Jó ideig még azt hitte, hogy egy ártatlan fűszerkeverék, vagy tea. Különlegesnek tartotta az illatát, megvette, ahogyan azt szokta, ha valamit érdekesnek talál. Be kellene fejezni a vásárlást, még ha van is pénze. Lenne jobb helye is. Felsóhajt.*
- Minek az neked, Nori?
*Nincs ítélkezés a hangjában, csodálkozik csupán. Az lenne az oka a nyugalmának? Reméli, hogy azonnal árulkodni kezd a lány, máskülönben ki kell belőle szednie. Igazából nincs nagy kedve most hozzá, úgy lehet elengedi a témát, de csak egy időre.
A következő beszédtéma viszont újra éleszti benne a lelket. Csillog a szeme, kivirul az arca és még csak fel sem tudja bosszantani a húga ostoba kérdése.*
- Ennyit? Férfiakkal? Szívem… én egy férfivel szórakoztam el, ugyan tényleg sokszor, de neked is voltak kalandjaid, ha jól emlékszem. Ó igen, majdnem megöltétek egymást közben. Vagy azóta sikerült eltenned láb alól? *Vigyorog, miközben beszél. Pedig lenne mi eszébe jusson, de az nem szórakozás cím alatt fut.*
- Jó, hát tudod, hogy ehhez nem értek. De kiszedni valakiből, hogy eredeti-e, ahhoz igen. *Vonja meg a vállát, majd a fejét dönti a másikénak.* - Nincs ebben semmi sötétség. Csak nem hagyom, hogy átverjék azt, aki kedves nekem. *Mert azt be kell vallani, hogy nem csak saját maga miatt ment bele egy veszélyes játszmába, sőt.* - Valami Nestar-tól. De nem az érdekelt, hogy honnan van, hanem, hogy igazi-e. *Szerencsés nap ez a testvérének. Ha nem lenne ilyen nyomott belülről, még annak ellenére is, hogy kivirágzik, ha a Dokiról beszélhet, nem árulta volna el a nevet. Még mindig hiszi, hogy minden hasznos varázsitalt fel lehet használni rossz célra is. De a köd most nem hagyja, hogy igazán józanul gondolkozzon. Csak a saját álcájának a fenntartására van energiája, arra már nem maradt, hogy más helyett is gondolkozzon.*
19790. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-07 13:51:03
Üzenet elküldve: 2024-12-07 13:51:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden egyes percben rácsodálkozik a világra. Mióta nem foglalja le minden energiáját a saját problémája, a lelkében egymástól merőben különböző gondolatok és vélemények harca, azóta kezdi látni a történések felszínes lényege mögött rejtőző sokkalta mélyebb tartalmat is. Például azt, hogy Mai kijelentése is többet jelent annál, mint amit elsőre érteni vél alatta. Oka van annak, hogy ezt mondja. Hozzá kapcsolható oka Gondolatok nem születnek csak úgy a semmiből.*
- Te ezért élsz túl ilyen jól. Ezért nem bánt téged senki, mert mindig, mindenre figyelsz, igaz? *Kíváncsian figyeli a kékeket, miközben sejtelmesen kérdez vissza. Azt is látja, hogy Mai nincs teljesen jól, de hiába látja, hogy így van, azt még nem tanulta meg, hogyan csalogassa elő az okát, sőt, fogalma sincs, hogy mit kezdjen a helyzettel, hiába szeretne, így hát hallgat. Amíg a lány nem nyílik meg magától, ő ide kevés lesz.
A fejét csóválja, hogy nem kér a borból, neki nem arra van szüksége. Az nem ad olyan nyugalmat, mint a szer, amit Ril-től kapott. Sőt, az alkohol csak felerősíti a rossz érzéseket. Az nem gyógyszer, hanem méreg, látni sem akarja.*
- Volt haszna *bólint, de többet ehhez sem fűz hozzá, csupán az arca pirul el édesen, ahogy csókot kap a fejére.*
- Ördögvigyor. Az kellene nekem, de nem tudom, hol lehet a városban szerezni. *Teszi hozzá a mondandójához, de csak úgy halkan mormogva, mintha nem is volna fontos, csak az alkohol elutasításáról akaratlanul is eszébe jutott, hogy mennyire hiányzik neki az a nyugodt, jó érzés, melyet a növény nyújthat.
A majmos doki történetét hallgatva újra kíváncsian billenti oldalra a fejét. Mai nevetése számára most inkább kínos, mintsem szórakoztató, már ha jól érti a pirulásból és a félmondatokból, amit a lány mondani akar a fizetséggel meg a számokkal.*
- Sosem fogom megérteni, hogy tudsz ennyit szórakozni férfiakkal. *A fejét csóválja mosolyogva, míg a történet következő része meg nem ragadja igazán. Ez már neki való.*
- Nem kettő van, hanem négy. Harc, Tudomány, Alvilág és Életmód. Mind más képességeidet hozza a felszínre. Komolyan a hozzájutottál ezekhez az italokhoz? Rohadt ritkák, valóságos legendák. Én sem jöttem még rá, hogyan lehet elkészíteni őket. *A hozzájuk tartozó történet már egészen szórakoztatja. Elég kacifántos üzlet lehetett, de szerinte sem meglepő, hogy pont Mai nem hitte el elsőre, hogy igaziak azok az italok. Tényleg annyira ritkák, hogy nem árt fenntartásokkal kezelni, ha valaki azt állítja, hogy van neki. Mindenesetre az, amit Mai tett, egyszerre csal ördögi és őszinte vigyort a feketeség arcára.*
- Szóval az én Mai-m, aki utálja a mágiát és aranyból van a szíve, mágiát használt és furfangos cselt alkalmazott ahhoz, hogy elérje a célját? Mondtam én, hogy benned is ott van a sötétség, csak ki kell hozni. *Most elégedett, győztesnek érzi magát, amiért kiderült, hogy Mai sem feddhetetlen, még akkor sem, ha végeredményben nem csinált semmi rosszat.*
- De mondd csak… ha azok az italok tényleg igaziak voltak, és megtudtál mindent… Honnan szerezte őket? *Csak a legtehetségesebb alkimisták képesek kikeverni ezeket a főzeteket, ő pedig hajlandó lenne bármennyit fizetni azért, hogy őt is tanítsa.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Minden egyes percben rácsodálkozik a világra. Mióta nem foglalja le minden energiáját a saját problémája, a lelkében egymástól merőben különböző gondolatok és vélemények harca, azóta kezdi látni a történések felszínes lényege mögött rejtőző sokkalta mélyebb tartalmat is. Például azt, hogy Mai kijelentése is többet jelent annál, mint amit elsőre érteni vél alatta. Oka van annak, hogy ezt mondja. Hozzá kapcsolható oka Gondolatok nem születnek csak úgy a semmiből.*
- Te ezért élsz túl ilyen jól. Ezért nem bánt téged senki, mert mindig, mindenre figyelsz, igaz? *Kíváncsian figyeli a kékeket, miközben sejtelmesen kérdez vissza. Azt is látja, hogy Mai nincs teljesen jól, de hiába látja, hogy így van, azt még nem tanulta meg, hogyan csalogassa elő az okát, sőt, fogalma sincs, hogy mit kezdjen a helyzettel, hiába szeretne, így hát hallgat. Amíg a lány nem nyílik meg magától, ő ide kevés lesz.
A fejét csóválja, hogy nem kér a borból, neki nem arra van szüksége. Az nem ad olyan nyugalmat, mint a szer, amit Ril-től kapott. Sőt, az alkohol csak felerősíti a rossz érzéseket. Az nem gyógyszer, hanem méreg, látni sem akarja.*
- Volt haszna *bólint, de többet ehhez sem fűz hozzá, csupán az arca pirul el édesen, ahogy csókot kap a fejére.*
- Ördögvigyor. Az kellene nekem, de nem tudom, hol lehet a városban szerezni. *Teszi hozzá a mondandójához, de csak úgy halkan mormogva, mintha nem is volna fontos, csak az alkohol elutasításáról akaratlanul is eszébe jutott, hogy mennyire hiányzik neki az a nyugodt, jó érzés, melyet a növény nyújthat.
A majmos doki történetét hallgatva újra kíváncsian billenti oldalra a fejét. Mai nevetése számára most inkább kínos, mintsem szórakoztató, már ha jól érti a pirulásból és a félmondatokból, amit a lány mondani akar a fizetséggel meg a számokkal.*
- Sosem fogom megérteni, hogy tudsz ennyit szórakozni férfiakkal. *A fejét csóválja mosolyogva, míg a történet következő része meg nem ragadja igazán. Ez már neki való.*
- Nem kettő van, hanem négy. Harc, Tudomány, Alvilág és Életmód. Mind más képességeidet hozza a felszínre. Komolyan a hozzájutottál ezekhez az italokhoz? Rohadt ritkák, valóságos legendák. Én sem jöttem még rá, hogyan lehet elkészíteni őket. *A hozzájuk tartozó történet már egészen szórakoztatja. Elég kacifántos üzlet lehetett, de szerinte sem meglepő, hogy pont Mai nem hitte el elsőre, hogy igaziak azok az italok. Tényleg annyira ritkák, hogy nem árt fenntartásokkal kezelni, ha valaki azt állítja, hogy van neki. Mindenesetre az, amit Mai tett, egyszerre csal ördögi és őszinte vigyort a feketeség arcára.*
- Szóval az én Mai-m, aki utálja a mágiát és aranyból van a szíve, mágiát használt és furfangos cselt alkalmazott ahhoz, hogy elérje a célját? Mondtam én, hogy benned is ott van a sötétség, csak ki kell hozni. *Most elégedett, győztesnek érzi magát, amiért kiderült, hogy Mai sem feddhetetlen, még akkor sem, ha végeredményben nem csinált semmi rosszat.*
- De mondd csak… ha azok az italok tényleg igaziak voltak, és megtudtál mindent… Honnan szerezte őket? *Csak a legtehetségesebb alkimisták képesek kikeverni ezeket a főzeteket, ő pedig hajlandó lenne bármennyit fizetni azért, hogy őt is tanítsa.*
19789. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-07 12:31:20
Üzenet elküldve: 2024-12-07 12:31:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Más helyzetben sokkal kiélezettebben figyelné azt, hogy a lány mennyire más. Most is érez ugyan valamit, de a saját gondolatainak elnyomásával való küzdelem nem hagyja, hogy a megszokott módon működjön. Ezért nincs leteremtés, túlaggódás, s ezért nem harap rá azonnal arra, hogy felderítsen mindent, ami megváltozott. Bizonyosan el fogja még őt érni a gondolat, de még várat magára. Így csak bólint, hogy kiegyezzen azzal a ténnyel, hogy elnézést kért a feketeség.
Hogy nem kíván magáról sokat beszélni is furcsaság számba mehetne. Kérdései sosem felszínesek, a legmélyebbre ásna, hogyha rendben lenne. De nincs, még ha ez túlságosan nem is látszik.*
- Nem elkerülhetetlen, hogy bántsanak… csak jobban kell néha figyelni. *Mered kicsit vissza a semmibe. Nem Nori-nak szól, saját magának. Mindössze a félelemről jutott eszébe az újabb kép, amit gyorsan próbál meg száműzni. Okosabbnak kellett volna lennie. A húgának is okosabbnak kellene lennie, akkor nem kellene menekülnie papnők elől. De bármilyen egyszerűnek is tűnik, nem mindig olyan könnyű felmérni, hogy kivel van épp dolguk. Nagyot nyel, s a poharáért nyúl, hogy beleigyon. A másikra néz, majd nyújtja felé, hogy kér-e belőle, miközben újra csak az árnyakat tudja figyelni az alkarján.*
- Mh. Milyen szerencsés. *Mosolyodik el halványan, majd visszatekint a barnákba.* - Volt haszna is az utadnak. Örülök Nori. * Hajol közelebb egy pillanatra, hogy egy kis csókot nyomjon annak halántékára, miközben behunyja a szemét. Még csak féltékeny sem tud lenni jelen helyzetben, hogy más nagyobb hatással volt a lányra, mint ő. Talán ezek az érzések is egyszerre törnek majd rá, vagy ezeket is el tudja távolítani végül magából. *
- Majmos?
*Ő nem volt ott, amikor a történetet mesélte, annak említésére, - ha megtörtént - nem emlékszik. Nincs min csodálkozni. Akkor is elvette a józan eszét a szőke. Ezért jó most rá gondolni. Hamar múlik el a káosz és tűnik minden olyan tisztának és egyszerűnek.*
- Igazából akkor sem fizettem. *Kacag fel, ami még számára is érdekesnek hat az elmúlt percek magában érzett kiüresedése után. * - És most sem fizetség volt. *Majd belepirul a következő szavaiba.* - Meg sem tudom számolni, hogy hányszor. *Nevet újra, majd nézi a húgát, fogalma sincs, mit meséljen. Az együttléteik részleteiről azért nem számolna be.* - Te ismered azt a varászitalt, jaj, olyan buta neve van… életmód itala? Van belőle kettő, és rohadt drága. Azt hittük, hogy azzal akar minket átverni valaki a Pegazusban, de ki akartam deríteni, hogy hazudik-e. Képzeld… *Suttog, mintha bárki is hallhatná.* - El kellett mágiával altatnom hozzá a kereskedő lányt. A vizébe Őszinte vigyort csempésztem, aztán kiderült, hogy minden igaz, amit mond, csak kicsit bután próbálkozott. Szóval történt egy, s más. Jó volt. *És akkor még csak nem is sejtette, hogy hosszú időre nem látja majd a lányt, így az sem tudta megmérgezni azt a kis időt.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Más helyzetben sokkal kiélezettebben figyelné azt, hogy a lány mennyire más. Most is érez ugyan valamit, de a saját gondolatainak elnyomásával való küzdelem nem hagyja, hogy a megszokott módon működjön. Ezért nincs leteremtés, túlaggódás, s ezért nem harap rá azonnal arra, hogy felderítsen mindent, ami megváltozott. Bizonyosan el fogja még őt érni a gondolat, de még várat magára. Így csak bólint, hogy kiegyezzen azzal a ténnyel, hogy elnézést kért a feketeség.
Hogy nem kíván magáról sokat beszélni is furcsaság számba mehetne. Kérdései sosem felszínesek, a legmélyebbre ásna, hogyha rendben lenne. De nincs, még ha ez túlságosan nem is látszik.*
- Nem elkerülhetetlen, hogy bántsanak… csak jobban kell néha figyelni. *Mered kicsit vissza a semmibe. Nem Nori-nak szól, saját magának. Mindössze a félelemről jutott eszébe az újabb kép, amit gyorsan próbál meg száműzni. Okosabbnak kellett volna lennie. A húgának is okosabbnak kellene lennie, akkor nem kellene menekülnie papnők elől. De bármilyen egyszerűnek is tűnik, nem mindig olyan könnyű felmérni, hogy kivel van épp dolguk. Nagyot nyel, s a poharáért nyúl, hogy beleigyon. A másikra néz, majd nyújtja felé, hogy kér-e belőle, miközben újra csak az árnyakat tudja figyelni az alkarján.*
- Mh. Milyen szerencsés. *Mosolyodik el halványan, majd visszatekint a barnákba.* - Volt haszna is az utadnak. Örülök Nori. * Hajol közelebb egy pillanatra, hogy egy kis csókot nyomjon annak halántékára, miközben behunyja a szemét. Még csak féltékeny sem tud lenni jelen helyzetben, hogy más nagyobb hatással volt a lányra, mint ő. Talán ezek az érzések is egyszerre törnek majd rá, vagy ezeket is el tudja távolítani végül magából. *
- Majmos?
*Ő nem volt ott, amikor a történetet mesélte, annak említésére, - ha megtörtént - nem emlékszik. Nincs min csodálkozni. Akkor is elvette a józan eszét a szőke. Ezért jó most rá gondolni. Hamar múlik el a káosz és tűnik minden olyan tisztának és egyszerűnek.*
- Igazából akkor sem fizettem. *Kacag fel, ami még számára is érdekesnek hat az elmúlt percek magában érzett kiüresedése után. * - És most sem fizetség volt. *Majd belepirul a következő szavaiba.* - Meg sem tudom számolni, hogy hányszor. *Nevet újra, majd nézi a húgát, fogalma sincs, mit meséljen. Az együttléteik részleteiről azért nem számolna be.* - Te ismered azt a varászitalt, jaj, olyan buta neve van… életmód itala? Van belőle kettő, és rohadt drága. Azt hittük, hogy azzal akar minket átverni valaki a Pegazusban, de ki akartam deríteni, hogy hazudik-e. Képzeld… *Suttog, mintha bárki is hallhatná.* - El kellett mágiával altatnom hozzá a kereskedő lányt. A vizébe Őszinte vigyort csempésztem, aztán kiderült, hogy minden igaz, amit mond, csak kicsit bután próbálkozott. Szóval történt egy, s más. Jó volt. *És akkor még csak nem is sejtette, hogy hosszú időre nem látja majd a lányt, így az sem tudta megmérgezni azt a kis időt.*
19788. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-06 19:21:49
Üzenet elküldve: 2024-12-06 19:21:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Ha most Orthus fejével próbálna meg gondolkodni, akkor eljuthatna egy olyan igazsághoz, hogy egy csomó szempontból ő lehet neki az ideális feleség jelölt. Egy szempont alapján azonban nem, de az az egy sajnos olyan nagy problémát jelent, hogy már-már kizáró oknak minősül, de nem teljesen. Megoldás éppen volna, ha elfogadná, hogy más nő lesz a férje gyermekeinek az anyja, de ezt sem a női büszkesége, sem a nemesi neveltetése nem engedi. Ezért is szomorodik el igazán, mert hiába teszi fel a kérdést, hogyan tovább, teljesen biztos benne, hogy milyen válasz fog érkezni. Legalábbis azt hitte, ugyanis a férfi ismét képes meglepni őt. Talán még jobban, mint korábban.
Mondandójának első szavai felcsillantják szemeiben a reményt, hogy még sincs minden veszve. Orthus Morthimer hatalmasat nő a szemében, mikor azt mondja, hogy talán még a jövőjét is képes lenne feláldozni érte, ám a további mondatok kijózanító őszinteséggel rángatják vissza a valóságba. Megérti őt. Hiába szeretnék, az örökség, a tradíció túl erős ahhoz, hogy akár a saját boldogságuk érdekében felrúgják. Ilyen az ő sorsuk, ilyen nemesnek lenni.*
- Tudja, Morthimer Úr, ezek után most már tényleg fáj nekem, hogy nem adhatunk ennek egy esélyt. Nekem még soha, senki nem mondott olyat, hogy feláldozná értem a céljait, a jövőjét, ha tehetné. Engedje meg, hogy őszinte legyek Önnel! Én eddig sem láttam esélyt arra, hogy mi ketten egy pár lehetünk, de nem a faji különbségek miatt. Úgy éreztem, hogy nem én kellek Önnek, hanem a rangom, a múltam, az örökségem és minden más előny, ami azzal jár, ha egy régi nemesi családba házasodik. Ezt a rossz érzést most egyetlen mondattal eloszlatta bennem, de ennek most nem tudok örülni, mert így egy olyan ok áll közénk, amiről nem tehetünk, és amire nincs megoldás. Bár, ez is csak részben igaz. Megoldás van, de ahogy Ön sem szeretné feláldozni a jövőjét értem, én sem akarom felrúgni a nemesi erkölcsöt. *Nem húzza el a kezét, sőt, kifejezetten jól esik neki az érintés. Mindennél jobban szüksége van most a támogatásra, a biztonságra, a megnyugtatásra.*
- A támogatást mérhetjük anyagi javakban, a hódolatot gesztusokban, a barátság ereje a legrosszabb időkben mutatkozik meg. A szeretet pedig… az nem egy olyan dolog, ami, ha jelen van két fél között, elmúlik néhány akadály miatt. *Halványan elmosolyodik, ahogy sejtelmes választ ad, majd sóhajt egyet, igyekszik lenyugtatni a kavargó érzelmeit.*
- Morthimer Úr, ha megkérhetem, rendelne nekem egy pohár bort? Almából, az biztosan édesebb *hozakodik elő a meglepő kérésével. Életében először szeretne alkoholt inni.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.06 19:22:57
//Ünnepi vacsora//
*Ha most Orthus fejével próbálna meg gondolkodni, akkor eljuthatna egy olyan igazsághoz, hogy egy csomó szempontból ő lehet neki az ideális feleség jelölt. Egy szempont alapján azonban nem, de az az egy sajnos olyan nagy problémát jelent, hogy már-már kizáró oknak minősül, de nem teljesen. Megoldás éppen volna, ha elfogadná, hogy más nő lesz a férje gyermekeinek az anyja, de ezt sem a női büszkesége, sem a nemesi neveltetése nem engedi. Ezért is szomorodik el igazán, mert hiába teszi fel a kérdést, hogyan tovább, teljesen biztos benne, hogy milyen válasz fog érkezni. Legalábbis azt hitte, ugyanis a férfi ismét képes meglepni őt. Talán még jobban, mint korábban.
Mondandójának első szavai felcsillantják szemeiben a reményt, hogy még sincs minden veszve. Orthus Morthimer hatalmasat nő a szemében, mikor azt mondja, hogy talán még a jövőjét is képes lenne feláldozni érte, ám a további mondatok kijózanító őszinteséggel rángatják vissza a valóságba. Megérti őt. Hiába szeretnék, az örökség, a tradíció túl erős ahhoz, hogy akár a saját boldogságuk érdekében felrúgják. Ilyen az ő sorsuk, ilyen nemesnek lenni.*
- Tudja, Morthimer Úr, ezek után most már tényleg fáj nekem, hogy nem adhatunk ennek egy esélyt. Nekem még soha, senki nem mondott olyat, hogy feláldozná értem a céljait, a jövőjét, ha tehetné. Engedje meg, hogy őszinte legyek Önnel! Én eddig sem láttam esélyt arra, hogy mi ketten egy pár lehetünk, de nem a faji különbségek miatt. Úgy éreztem, hogy nem én kellek Önnek, hanem a rangom, a múltam, az örökségem és minden más előny, ami azzal jár, ha egy régi nemesi családba házasodik. Ezt a rossz érzést most egyetlen mondattal eloszlatta bennem, de ennek most nem tudok örülni, mert így egy olyan ok áll közénk, amiről nem tehetünk, és amire nincs megoldás. Bár, ez is csak részben igaz. Megoldás van, de ahogy Ön sem szeretné feláldozni a jövőjét értem, én sem akarom felrúgni a nemesi erkölcsöt. *Nem húzza el a kezét, sőt, kifejezetten jól esik neki az érintés. Mindennél jobban szüksége van most a támogatásra, a biztonságra, a megnyugtatásra.*
- A támogatást mérhetjük anyagi javakban, a hódolatot gesztusokban, a barátság ereje a legrosszabb időkben mutatkozik meg. A szeretet pedig… az nem egy olyan dolog, ami, ha jelen van két fél között, elmúlik néhány akadály miatt. *Halványan elmosolyodik, ahogy sejtelmes választ ad, majd sóhajt egyet, igyekszik lenyugtatni a kavargó érzelmeit.*
- Morthimer Úr, ha megkérhetem, rendelne nekem egy pohár bort? Almából, az biztosan édesebb *hozakodik elő a meglepő kérésével. Életében először szeretne alkoholt inni.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.06 19:22:57
19787. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-06 18:41:13
Üzenet elküldve: 2024-12-06 18:41:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//Aktív képességhasználat – Illúzió//
*Egészen belemélyed a Corad-dal való beszélgetésbe, és a munkába, hogy szépen lassan lebontsa a férfi által maga köré felépített védőbástyát, de persze ettől függetlenül hallgatja Anlyeska és Nestar beszélgetését is. Ugyan pont ő mondta azt, hogy hagyniuk kéne kettejüket megbeszélni az üzlet részleteit, de ezúttal nem fogja tudni megállni, hogy ne szóljon bele. Tiszteli és elismeri Nestar úr képességeit, Tharg földön még azt is bebizonyította, hogy a kereskedők nyelvén is jól ért, mégis úgy érzi, hogy az alkimista tényeket közlő, monoton stílusa nem lesz elég ahhoz, hogy meggyőzzön egy Anlyeská-hoz hasonló finom hölgyet arról, hogy őt is érdekelje a folyami kereskedés ötlete, de pont ezért van ő mellette. Így hát a vörös felé fordul, és mosolyogva szólal meg.*
- Elnézést, hogy beleszólok, de szerintem Phadiwer Úr lányaként Anlyeska kisasszonynak is bizalmat szavazhatunk az apja távollétében. Mármint, úgy értem, hogy a folyami kereskedelemnek megvan az az előnye, hogy a szükséges dolgok mellett, mint például Nestar úr bájital szállítmánya, ahogy ő is említette, más portékákat is beszerezzünk messzebbről. Mondjuk különleges, finom anyagokat Wegtoren-ből, melyekből akár Arthenior-ban dolgozó szabók gyönyörű ruhadarabokat készíthetnek. *Nem véletlenül említi pont a ruha példáját. Megjegyezte azt a vágyakozó nézést, ahogy Anlyeska nézett rá, amikor ők még a pultnál álltak.*
- De ha azt pont nem is, a kereskedelemből akkor is pénz származik, a pénzből pedig ehhez hasonló, sőt, talán még sokkalta szebb ruhakölteményeket is vásárolhatunk, ha épp arra vágyunk. *Simít végig saját, vörös ruhájának finom anyagán, melyet az Orthus Morthimer által ajánlott szabó készített neki, és azóta is a kedvence. Nőként sokkal nagyobb rálátása van arra, hogy mire van szüksége egy másik nőnek. Arra például egész biztosan, hogy gyönyörűnek érezhesse magát.*
- Szóval, ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem Anlyeska kisasszony, az édesapja nyomán Ön is rendelkezhet a megfelelő képességekkel ahhoz, hogy ha érdekli az üzletünk, szívesen fogadjuk a köreinkben. Nestar úr, te nem így gondolod? *Pillant az alkimistára, ám amíg a választ várja, hátra dől a székén, bögréjét az ajkaihoz emeli úgy, hogy takarja őket vele, óvatosan közelebb hajol Corad-hoz, majd a száját alig mozgatva, halkan, hogy csak a férfi hallhassa a fogadó hangzavarában, hozzá kezd beszélni.*
- Elmondtad már neki is? Ha még nem, akkor szerintem el kellene. Ő is odáig van érted. *A társaság többi tagja ebből csak annyit észlelhet, hogy Merlana szokatlanul sokáig tartja maga előtt a bögrét, mielőtt inna a kakaójából.*
//Aktív képességhasználat – Illúzió//
*Egészen belemélyed a Corad-dal való beszélgetésbe, és a munkába, hogy szépen lassan lebontsa a férfi által maga köré felépített védőbástyát, de persze ettől függetlenül hallgatja Anlyeska és Nestar beszélgetését is. Ugyan pont ő mondta azt, hogy hagyniuk kéne kettejüket megbeszélni az üzlet részleteit, de ezúttal nem fogja tudni megállni, hogy ne szóljon bele. Tiszteli és elismeri Nestar úr képességeit, Tharg földön még azt is bebizonyította, hogy a kereskedők nyelvén is jól ért, mégis úgy érzi, hogy az alkimista tényeket közlő, monoton stílusa nem lesz elég ahhoz, hogy meggyőzzön egy Anlyeská-hoz hasonló finom hölgyet arról, hogy őt is érdekelje a folyami kereskedés ötlete, de pont ezért van ő mellette. Így hát a vörös felé fordul, és mosolyogva szólal meg.*
- Elnézést, hogy beleszólok, de szerintem Phadiwer Úr lányaként Anlyeska kisasszonynak is bizalmat szavazhatunk az apja távollétében. Mármint, úgy értem, hogy a folyami kereskedelemnek megvan az az előnye, hogy a szükséges dolgok mellett, mint például Nestar úr bájital szállítmánya, ahogy ő is említette, más portékákat is beszerezzünk messzebbről. Mondjuk különleges, finom anyagokat Wegtoren-ből, melyekből akár Arthenior-ban dolgozó szabók gyönyörű ruhadarabokat készíthetnek. *Nem véletlenül említi pont a ruha példáját. Megjegyezte azt a vágyakozó nézést, ahogy Anlyeska nézett rá, amikor ők még a pultnál álltak.*
- De ha azt pont nem is, a kereskedelemből akkor is pénz származik, a pénzből pedig ehhez hasonló, sőt, talán még sokkalta szebb ruhakölteményeket is vásárolhatunk, ha épp arra vágyunk. *Simít végig saját, vörös ruhájának finom anyagán, melyet az Orthus Morthimer által ajánlott szabó készített neki, és azóta is a kedvence. Nőként sokkal nagyobb rálátása van arra, hogy mire van szüksége egy másik nőnek. Arra például egész biztosan, hogy gyönyörűnek érezhesse magát.*
- Szóval, ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem Anlyeska kisasszony, az édesapja nyomán Ön is rendelkezhet a megfelelő képességekkel ahhoz, hogy ha érdekli az üzletünk, szívesen fogadjuk a köreinkben. Nestar úr, te nem így gondolod? *Pillant az alkimistára, ám amíg a választ várja, hátra dől a székén, bögréjét az ajkaihoz emeli úgy, hogy takarja őket vele, óvatosan közelebb hajol Corad-hoz, majd a száját alig mozgatva, halkan, hogy csak a férfi hallhassa a fogadó hangzavarában, hozzá kezd beszélni.*
- Elmondtad már neki is? Ha még nem, akkor szerintem el kellene. Ő is odáig van érted. *A társaság többi tagja ebből csak annyit észlelhet, hogy Merlana szokatlanul sokáig tartja maga előtt a bögrét, mielőtt inna a kakaójából.*
19786. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-06 10:38:33
Üzenet elküldve: 2024-12-06 10:38:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Az egyetlen biztos pont a számára most L'szka. Az ő zöld szemei, és az az érintés a bokáján, ami mások számára nem látható, de számukra kézzelfogható kapcsolódási pontot ad kettejük között. És neki szüksége van most erre a biztonságra, mert az eddig békés, nyugodt és egymásba-feledkezett reggelük úgy tört össze, mint egy asztalról lelökött bögre.
Megpróbál egyszerre két felé figyelni. Ez próbára teszi. Az egyik irányból Erefiz úr magyarázatát hallgatja; bár tényleg nem ért a kereskedelemhez, és nem teljesen érti az összefüggéseket abban a nézőpontban, ahogy a férfi részletezi a dolgokat. A másik irányból Naerice kisasszony szavai érnek el hozzá. Végül ezek lesznek azok, amik kizökkentik a fokozott figyelemből. Erefiz úr további szavai keksz-száraz zsolozsmázássá válnak a fülében, tekintete ismét a tányérjával foglalkozó nő felé fordul.*
- Hogy.. mi? *-értetlenkedik. Nagyon is jól hallotta a nő szavait, nem ezzel van gondja. Az lepte meg, amit mondott – bele sem gondolt, hogy ketten L'szkával együtt hogyan nézhetnek ki kifelé, hogy bárki, aki rájuk néz, mit láthat. Egyszerűen nem foglalkoztatta ez, mert a lány maga érdekesebb volt a számára. Újra a vörös tincsek felé les a szeme sarkából. Szép pár lennének? Pár lennének? Mintha ugyanezen tűnődött volna maga is nem túl rég. Akkor nem bírta volna megválaszolni ezt. Talán most sem tudja igazán, de az elmúlt néhány percben rajta átcsapó érzelmek elég sokat felfedtek számára a valóság azon részéből, amit tudatosan eddig fel sem fogott.
Újra aprót mozdul a lába, kissé fokozza az érintés erősségét L'szka bokáján.*
- Köszönjük. *-pislant vissza Naerice kisasszonyra-* Hm.. Igen. Ő tényleg fontos nekem. Talán.. a legfontosabb.
*Újra a vörös tincsek felé villan a tekintete. Hogy hallotta-e L'szka vagy sem? Nem biztos benne. De talán annak örülne, ha hallotta volna. Akkor a lány legalább tudná, hogy hogyan érez. Mert ilyeneket.. ilyeneket még nem nagyon mondtak egymásnak.*
*Az egyetlen biztos pont a számára most L'szka. Az ő zöld szemei, és az az érintés a bokáján, ami mások számára nem látható, de számukra kézzelfogható kapcsolódási pontot ad kettejük között. És neki szüksége van most erre a biztonságra, mert az eddig békés, nyugodt és egymásba-feledkezett reggelük úgy tört össze, mint egy asztalról lelökött bögre.
Megpróbál egyszerre két felé figyelni. Ez próbára teszi. Az egyik irányból Erefiz úr magyarázatát hallgatja; bár tényleg nem ért a kereskedelemhez, és nem teljesen érti az összefüggéseket abban a nézőpontban, ahogy a férfi részletezi a dolgokat. A másik irányból Naerice kisasszony szavai érnek el hozzá. Végül ezek lesznek azok, amik kizökkentik a fokozott figyelemből. Erefiz úr további szavai keksz-száraz zsolozsmázássá válnak a fülében, tekintete ismét a tányérjával foglalkozó nő felé fordul.*
- Hogy.. mi? *-értetlenkedik. Nagyon is jól hallotta a nő szavait, nem ezzel van gondja. Az lepte meg, amit mondott – bele sem gondolt, hogy ketten L'szkával együtt hogyan nézhetnek ki kifelé, hogy bárki, aki rájuk néz, mit láthat. Egyszerűen nem foglalkoztatta ez, mert a lány maga érdekesebb volt a számára. Újra a vörös tincsek felé les a szeme sarkából. Szép pár lennének? Pár lennének? Mintha ugyanezen tűnődött volna maga is nem túl rég. Akkor nem bírta volna megválaszolni ezt. Talán most sem tudja igazán, de az elmúlt néhány percben rajta átcsapó érzelmek elég sokat felfedtek számára a valóság azon részéből, amit tudatosan eddig fel sem fogott.
Újra aprót mozdul a lába, kissé fokozza az érintés erősségét L'szka bokáján.*
- Köszönjük. *-pislant vissza Naerice kisasszonyra-* Hm.. Igen. Ő tényleg fontos nekem. Talán.. a legfontosabb.
*Újra a vörös tincsek felé villan a tekintete. Hogy hallotta-e L'szka vagy sem? Nem biztos benne. De talán annak örülne, ha hallotta volna. Akkor a lány legalább tudná, hogy hogyan érez. Mert ilyeneket.. ilyeneket még nem nagyon mondtak egymásnak.*
19785. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-06 07:49:57
Üzenet elküldve: 2024-12-06 07:49:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Ahogy pillantása találkozik Coradéval pillanatok alatt megnyugszik. Mert erre képes a fiú. Megnyugtatni pusztán már azzal a ténnyel, hogy itt van vele. Az előbbi zsörtölődése szerte foszlik. Már csak az lebeg a szeme előtt, hogy kiengesztelje a fiút, még akkor is, ha most sem tudja, hogy mivel sikerült magára haragítania. De ez várat magára, mert érkeznek is a konkrétabb dolgok Nestartól. Persze a füle másfelé is ki van hegyezve, így tökéletesen jól hallja azt is, amit a szép ruhás szép lány mond Coradnak. Nehéz leküzdenie magában a kényszert, hogy ismét a fiúra pillantson. Hogy lássa is az arcát, mikor válaszol erre. Mert Merlana kimondott olyat hangosan, ami bennük csak mélyen motoszkál. Lehet őket párnak nevezni? Fogalma sincs. Talán egy nap után ez még egy nagyon korán érkező gondolat. Ellenben azzal, hogy fontosak-e egymásnak. Neki Corad mindig is fontos volt, még, ha ezt senki ember fia nem mondta volna meg akkor. Most pedig egyenesen ragaszkodik hozzá. Érzi, hogy feszíti belülről a tény, hogy a szép lány ül mellette helyette. Hogy csak a bokájával érhet hozzá, ahelyett, hogy megint a kezét fogná, az ujjaikat összefűzve, mint a siheder kis kölykök. Kósza, halovány mosoly fut át az ajkain, de most talán ismét fel fogja bosszantani a fiút, mert túlságosan zakatol az elméje ahhoz, hogy magukkal foglalkozzon. Nestar szavai, az ötlete elvetettek benne valamit. Valamit, amit kiútként használhatnának ebből a posványból.*
- Ez a kapitány dolog... Ezt egy okos férfi elsajátíthatja nem?
*A maga részéről biztos abban, hogy szemernyit sem konyítana a dologhoz. De Corad. Régen is megtanult mindent könnyen, ami szükséges volt. Pedig még gyerek volt maga is. Mostanra pedig érett férfiként még annyira sem elveszett, mint amennyire már akkor sem volt az. Mindenesetre nem pillant most a fiúra, pedig kíváncsi lenne az arcára, hogy kiérzi e a kérdésből, hogy bizony rá gondolt ez ügyben.*
- Érdekesen hangzik a dolog. Sajnálom, hogy apám nincs most idehaza. Sajnos egy ideje már nem jelentkezett.
*Aggódik is miatta, de most az izgatottsága nagyobb. Kár, hogy hirtelen fogalma sincs arról, hogy maga miben tudna esetleg itt segíteni.*
*Ahogy pillantása találkozik Coradéval pillanatok alatt megnyugszik. Mert erre képes a fiú. Megnyugtatni pusztán már azzal a ténnyel, hogy itt van vele. Az előbbi zsörtölődése szerte foszlik. Már csak az lebeg a szeme előtt, hogy kiengesztelje a fiút, még akkor is, ha most sem tudja, hogy mivel sikerült magára haragítania. De ez várat magára, mert érkeznek is a konkrétabb dolgok Nestartól. Persze a füle másfelé is ki van hegyezve, így tökéletesen jól hallja azt is, amit a szép ruhás szép lány mond Coradnak. Nehéz leküzdenie magában a kényszert, hogy ismét a fiúra pillantson. Hogy lássa is az arcát, mikor válaszol erre. Mert Merlana kimondott olyat hangosan, ami bennük csak mélyen motoszkál. Lehet őket párnak nevezni? Fogalma sincs. Talán egy nap után ez még egy nagyon korán érkező gondolat. Ellenben azzal, hogy fontosak-e egymásnak. Neki Corad mindig is fontos volt, még, ha ezt senki ember fia nem mondta volna meg akkor. Most pedig egyenesen ragaszkodik hozzá. Érzi, hogy feszíti belülről a tény, hogy a szép lány ül mellette helyette. Hogy csak a bokájával érhet hozzá, ahelyett, hogy megint a kezét fogná, az ujjaikat összefűzve, mint a siheder kis kölykök. Kósza, halovány mosoly fut át az ajkain, de most talán ismét fel fogja bosszantani a fiút, mert túlságosan zakatol az elméje ahhoz, hogy magukkal foglalkozzon. Nestar szavai, az ötlete elvetettek benne valamit. Valamit, amit kiútként használhatnának ebből a posványból.*
- Ez a kapitány dolog... Ezt egy okos férfi elsajátíthatja nem?
*A maga részéről biztos abban, hogy szemernyit sem konyítana a dologhoz. De Corad. Régen is megtanult mindent könnyen, ami szükséges volt. Pedig még gyerek volt maga is. Mostanra pedig érett férfiként még annyira sem elveszett, mint amennyire már akkor sem volt az. Mindenesetre nem pillant most a fiúra, pedig kíváncsi lenne az arcára, hogy kiérzi e a kérdésből, hogy bizony rá gondolt ez ügyben.*
- Érdekesen hangzik a dolog. Sajnálom, hogy apám nincs most idehaza. Sajnos egy ideje már nem jelentkezett.
*Aggódik is miatta, de most az izgatottsága nagyobb. Kár, hogy hirtelen fogalma sincs arról, hogy maga miben tudna esetleg itt segíteni.*
19784. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-05 19:41:51
Üzenet elküldve: 2024-12-05 19:41:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Simogatná az önérzetét, ha hallaná, hogy mit gondol róla a nővére, de pont úgy, ahogy azt sem tudja, hogy a testvére ül vele szemben, azt sincs fogalma, hogy veszélyesnek találja őt. Mióta elhagyta a várost, minden egyes lépése arra irányult, hogy még veszélyesebb lehessen, hogy többé senki se üldözhesse el őt sehonnan. Nos, talán túl jól is sikerült, de most mégis kevésbé ártalmasnak és sokkal kezelhetőbbnek tűnik, mint valaha, ám nem árt óvatosnak maradni, és nem elhamarkodottan örülni. Azt mondják, mindig azok az igazán veszélyes alakok, akiken nem látszik.
A kérést hallva rögtön mozdul a szája, hogy válaszoljon, de látványosan visszafogja a valódi gondolatait.*
~Az lett volna az üzenet, ha megtudod, hogy egy papnőt találtak a tisztáson a saját vérében fürödve…~
- Rendben, máskor megpróbálom megoldani. Ne haragudj! *Már egy sokkal szelídebb megoldás hagyja el a száját, de attól még elgondolkozik azon, hogy mégis hogyan kellett volna üzenetet hagynia, mikor úgy érezte, hogy ha egy perccel tovább marad a városban, akkor biztosan felemészti őt a fény istennőjének ereje?
Mindenesetre most sem hagyja felszínre törni a sötét gondolatait, éppen ezért találja mókásnak, hogy a karján lévő árnyakat Mai pont ezen elnyomott energiák kivetülésének tekinti.*
- Lehet, hogy az is. *Lágyan el is mosolyodik, ahogy maga is végigsimít az alkarján, csuklójától egészen a könyökéig, miután Mai is újra megtette ezt.*
- Nem félek. Sem tőle, sem mástól *jelenti ki határozottan.* Emlékeket *válaszol rögtön a kérdés második felére is.* Megtanultam tőle, hogyan kezeljem a zajt. Benne is van, biztos vagyok benne, csak ő már képes vele bánni.
*Azon csak halkan kuncog, hogy mennyi minden történt vele. Bizony így van, de még mennyi minden. Ha Mai tudná… Ám most nem szeretne erről beszélni, sőt, kifejezetten zavarja, hogy ennyire róla szól a beszélgetésük. Van, amiről nem akar beszélni, de az árnyak témáját feszegetve egyre nehezebb elkerülni azokat a dolgokat, amiket jobb is, ha elkerülnek. Akkor múlik csak el az emiatt érzett gombóc a torkából, mikor a Doki említésével könnyedebb vizekre eveznek.*
- A majmos Doki? *Ő már csak így jegyezte meg azok után, hogy nagyon nem volt észnél, mikor találkozott vele, de a történetére, amit mesélt neki, szinte szóról-szóra emlékszik.*
- Hát akkor mesélj róla! Most nem kellett fizetned neki a segítségéért, miután tönkretettem magam, szóval… mi dolgotok volt egymással? *Ő is kényelmesen elhelyezkedik, karjait a medence szélén pihenteti, és egy lusta, lazulós testhelyzetet vesz fel. Így most jó. Így ülni is kényelmesebb, és az is jobb, hogy Mai kerül a középpontba, nem ő.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Simogatná az önérzetét, ha hallaná, hogy mit gondol róla a nővére, de pont úgy, ahogy azt sem tudja, hogy a testvére ül vele szemben, azt sincs fogalma, hogy veszélyesnek találja őt. Mióta elhagyta a várost, minden egyes lépése arra irányult, hogy még veszélyesebb lehessen, hogy többé senki se üldözhesse el őt sehonnan. Nos, talán túl jól is sikerült, de most mégis kevésbé ártalmasnak és sokkal kezelhetőbbnek tűnik, mint valaha, ám nem árt óvatosnak maradni, és nem elhamarkodottan örülni. Azt mondják, mindig azok az igazán veszélyes alakok, akiken nem látszik.
A kérést hallva rögtön mozdul a szája, hogy válaszoljon, de látványosan visszafogja a valódi gondolatait.*
~Az lett volna az üzenet, ha megtudod, hogy egy papnőt találtak a tisztáson a saját vérében fürödve…~
- Rendben, máskor megpróbálom megoldani. Ne haragudj! *Már egy sokkal szelídebb megoldás hagyja el a száját, de attól még elgondolkozik azon, hogy mégis hogyan kellett volna üzenetet hagynia, mikor úgy érezte, hogy ha egy perccel tovább marad a városban, akkor biztosan felemészti őt a fény istennőjének ereje?
Mindenesetre most sem hagyja felszínre törni a sötét gondolatait, éppen ezért találja mókásnak, hogy a karján lévő árnyakat Mai pont ezen elnyomott energiák kivetülésének tekinti.*
- Lehet, hogy az is. *Lágyan el is mosolyodik, ahogy maga is végigsimít az alkarján, csuklójától egészen a könyökéig, miután Mai is újra megtette ezt.*
- Nem félek. Sem tőle, sem mástól *jelenti ki határozottan.* Emlékeket *válaszol rögtön a kérdés második felére is.* Megtanultam tőle, hogyan kezeljem a zajt. Benne is van, biztos vagyok benne, csak ő már képes vele bánni.
*Azon csak halkan kuncog, hogy mennyi minden történt vele. Bizony így van, de még mennyi minden. Ha Mai tudná… Ám most nem szeretne erről beszélni, sőt, kifejezetten zavarja, hogy ennyire róla szól a beszélgetésük. Van, amiről nem akar beszélni, de az árnyak témáját feszegetve egyre nehezebb elkerülni azokat a dolgokat, amiket jobb is, ha elkerülnek. Akkor múlik csak el az emiatt érzett gombóc a torkából, mikor a Doki említésével könnyedebb vizekre eveznek.*
- A majmos Doki? *Ő már csak így jegyezte meg azok után, hogy nagyon nem volt észnél, mikor találkozott vele, de a történetére, amit mesélt neki, szinte szóról-szóra emlékszik.*
- Hát akkor mesélj róla! Most nem kellett fizetned neki a segítségéért, miután tönkretettem magam, szóval… mi dolgotok volt egymással? *Ő is kényelmesen elhelyezkedik, karjait a medence szélén pihenteti, és egy lusta, lazulós testhelyzetet vesz fel. Így most jó. Így ülni is kényelmesebb, és az is jobb, hogy Mai kerül a középpontba, nem ő.*
19783. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-05 15:41:25
Üzenet elküldve: 2024-12-05 15:41:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Sokszor születik benne ellenérzés húgával kapcsolatban. Túl veszélyes, s emellé társul az, hogy minden átgondolás nélkül cselekszik. Olyan dolgokat, amivel árt saját magának, na meg Mai-nak is. A nyugalmat sosem viselte jól, de a kiszámíthatatlanság ezen formája óva intené attól, hogy annyi időt töltsenek el együtt, mint hajdanán. De most a barna szemekbe tekintve nem látja azt a tébolyt, azt a megmagyarázhatatlan villanást, ami mindig valami képtelenséget, veszélyt sejtet. Nincs annyira rendben a félvér sem, hogy ezt a képet most helyére tegye magában, de az érzés eluralkodik rajta, ami ritka a feketeség közelében: nem kell felkészültnek lennie. Élvezheti mellette a víz érintését, mellékzönge nélkül. Talán ez megváltozhat hamar, de addig is szinte fellélegzik, hogy a történtek után nem egy újabb veszedelemmel kell foglalkoznia. *
- Kérlek, csak egy üzenetet hagyj, hogyha elmész. Akkor nem aggódom magam halálra.
*Máskor dorgáló szavai most elmaradnak. Sem ereje, sem kedve nincs mást tanítani, figyelmeztetni. Ma nem lenne képes rá, s hogyan is tehetné, hogyha még maga sem tudja megfogadni a saját intelmeit?
Figyelmesen hallgat, megfordul, s most hátát dönti a medence szélének. Úgy sokkal jobban látja a lányt. Még csak sötét árny sem húzódik tekintetére, mint mindig, amikor a kalandjairól mesél Nori. Ért minden szót, de valahogy más. Tisztább. Mintha nem volna szükség a rosszallásra. Bár most nincs hozzá ereje sem. Nehéz közbe szólni, egyszerre önti rá az elmúlt időszak minden történését a lány. Bár igen furcsán hangozna, hogy büszke arra, hogy nem azonnal vette el valaki életét, mégis ezt érzi. Nagy szó az, ha ellen tud állni a belső késztetéseinek a másik, amit pontosan tud. Talán volt értelme megannyi éjjelt eltölteni azzal, hogy biztos pontot mutasson neki. Egy szilárd talaj nehezebben engedi, hogy valaki megbillenjen rajta.
Újra testvére karját nézi. Hogyan tudna mindenre egyszerre válaszolni? Talán nem is szükséges.*
- Mintha lenyomata lenne annak, amit nem engedtél ki magadból.
*Jegyzi meg, majd újra nyújtja a kezét, hogy végig simítson a bőrfelületen. Nem mondaná, hogy bárkinek is szüksége kellene legyen ilyesmire, de a szépet el tudja ismerni. Azt már rég tudja, hogy a húga lelkivilágának igen érdekes kivetülései vannak. Ha neki ez kell, hát legyen. Inkább, mint a megszokott hirtelenség.*
- Van még félnivalód attól a papnőtől? És mit gondolsz, mit adott neked az, aki készítette a… kezed? Érdekesen hangzik. Megint ezer dolog történt veled.
*Hogy sietősen akarja lezárni a történetet, Mai-t egy szemernyit sem érdekli. Kérdései vannak, mindössze hiányzik belőle a megszokott túlféltés. Reméli lesz idejük mindent átbeszélni.
A kérdés viszont megdöbbenti. Nem hitte volna, hogy bármi még a mai napon meglepetést tud okozni, de az, hogy iránta érdeklődik a lány, sőt mi több, észrevette, hogy baj van, az új. Soha, talán egyszer sem érdekelte. Mindig fontosabb volt a saját kis világa, mint az övé.*
- Ó, jól vagyok, csak elfáradtam. Azért jöttem ide, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Rengeteg a dolog az árvaházzal, a gyerekekkel… és képzeld! *Végre egy emlékkép, ami nem okoz fájdalmat. Szinte újra élet költözik a lélektükrökbe, ahogy a gondolat kiseper mindent, ami ma történt vele.*
- Tudod kivel találkoztam? Egészen véletlenül… A Dokival! Aki segített neked a Sellőházban. Egész sok időt töltöttünk el együtt, mintha egy hat lett volna, pedig koránt sem volt annyi… Na arról tudnék mit mesélni. *Nevet fel. Mintha kicserélték volna egy pillanat alatt.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Sokszor születik benne ellenérzés húgával kapcsolatban. Túl veszélyes, s emellé társul az, hogy minden átgondolás nélkül cselekszik. Olyan dolgokat, amivel árt saját magának, na meg Mai-nak is. A nyugalmat sosem viselte jól, de a kiszámíthatatlanság ezen formája óva intené attól, hogy annyi időt töltsenek el együtt, mint hajdanán. De most a barna szemekbe tekintve nem látja azt a tébolyt, azt a megmagyarázhatatlan villanást, ami mindig valami képtelenséget, veszélyt sejtet. Nincs annyira rendben a félvér sem, hogy ezt a képet most helyére tegye magában, de az érzés eluralkodik rajta, ami ritka a feketeség közelében: nem kell felkészültnek lennie. Élvezheti mellette a víz érintését, mellékzönge nélkül. Talán ez megváltozhat hamar, de addig is szinte fellélegzik, hogy a történtek után nem egy újabb veszedelemmel kell foglalkoznia. *
- Kérlek, csak egy üzenetet hagyj, hogyha elmész. Akkor nem aggódom magam halálra.
*Máskor dorgáló szavai most elmaradnak. Sem ereje, sem kedve nincs mást tanítani, figyelmeztetni. Ma nem lenne képes rá, s hogyan is tehetné, hogyha még maga sem tudja megfogadni a saját intelmeit?
Figyelmesen hallgat, megfordul, s most hátát dönti a medence szélének. Úgy sokkal jobban látja a lányt. Még csak sötét árny sem húzódik tekintetére, mint mindig, amikor a kalandjairól mesél Nori. Ért minden szót, de valahogy más. Tisztább. Mintha nem volna szükség a rosszallásra. Bár most nincs hozzá ereje sem. Nehéz közbe szólni, egyszerre önti rá az elmúlt időszak minden történését a lány. Bár igen furcsán hangozna, hogy büszke arra, hogy nem azonnal vette el valaki életét, mégis ezt érzi. Nagy szó az, ha ellen tud állni a belső késztetéseinek a másik, amit pontosan tud. Talán volt értelme megannyi éjjelt eltölteni azzal, hogy biztos pontot mutasson neki. Egy szilárd talaj nehezebben engedi, hogy valaki megbillenjen rajta.
Újra testvére karját nézi. Hogyan tudna mindenre egyszerre válaszolni? Talán nem is szükséges.*
- Mintha lenyomata lenne annak, amit nem engedtél ki magadból.
*Jegyzi meg, majd újra nyújtja a kezét, hogy végig simítson a bőrfelületen. Nem mondaná, hogy bárkinek is szüksége kellene legyen ilyesmire, de a szépet el tudja ismerni. Azt már rég tudja, hogy a húga lelkivilágának igen érdekes kivetülései vannak. Ha neki ez kell, hát legyen. Inkább, mint a megszokott hirtelenség.*
- Van még félnivalód attól a papnőtől? És mit gondolsz, mit adott neked az, aki készítette a… kezed? Érdekesen hangzik. Megint ezer dolog történt veled.
*Hogy sietősen akarja lezárni a történetet, Mai-t egy szemernyit sem érdekli. Kérdései vannak, mindössze hiányzik belőle a megszokott túlféltés. Reméli lesz idejük mindent átbeszélni.
A kérdés viszont megdöbbenti. Nem hitte volna, hogy bármi még a mai napon meglepetést tud okozni, de az, hogy iránta érdeklődik a lány, sőt mi több, észrevette, hogy baj van, az új. Soha, talán egyszer sem érdekelte. Mindig fontosabb volt a saját kis világa, mint az övé.*
- Ó, jól vagyok, csak elfáradtam. Azért jöttem ide, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Rengeteg a dolog az árvaházzal, a gyerekekkel… és képzeld! *Végre egy emlékkép, ami nem okoz fájdalmat. Szinte újra élet költözik a lélektükrökbe, ahogy a gondolat kiseper mindent, ami ma történt vele.*
- Tudod kivel találkoztam? Egészen véletlenül… A Dokival! Aki segített neked a Sellőházban. Egész sok időt töltöttünk el együtt, mintha egy hat lett volna, pedig koránt sem volt annyi… Na arról tudnék mit mesélni. *Nevet fel. Mintha kicserélték volna egy pillanat alatt.*
19782. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-04 19:38:49
Üzenet elküldve: 2024-12-04 19:38:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 846
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A szoros ölelés közben, ha csak pillanatokra is, de találkozik a tekintetük, és ez épp elég ahhoz, hogy a kékeket fürkéssze, vajon örül-e neki a lány, de mindeközben az ő barnái is kristálytisztán csillognak most. Nem a megszokott, megfejthetetlen összevisszaság tükröződik vissza belőlük, hanem valamiféle szokatlan rend. Mintha most a lelke egy, a hangulatától függő darabkájának kivetülése helyett egy teljes, egész lény szemlélné rajtuk keresztül a világot. Tiszta elméjének hála most lát is, nem csak néz, így észre is veszi, mennyire megbánthatta a fél-elf lányt azzal, hogy szó nélkül eltűnt.*
- Sajnálom. *Mondja azonnal, mikor tudatosul benne, hogy nem felejtette el őt a barátnője. Többet most nem tehet, ha majd elmeséli az okokat, talán meg fogja érteni.
A puha érintést érzi ugyan az alkarján, de a találkozás hevében feltörni kívánó érzelmek kavalkádjában nem is tűnik fel neki, hogy miért is pont ott kötött ki Mai ujja.*
- Jól vagyok. *Furcsa mód nem ered meg a nyelve azonnal úgy, ahogy szokott. Sok minden változott, és mindennek megvan a magyarázata is, de nem zúdítja egyszerre az összeset a másikra. Elhúzódik tőle, és nyakig elmerül a kellemesen forró vízben, elhelyezkedik társa mellett, és aztán lát csak neki, hogy válaszokat adjon.*
- Nem akartam itt lenni. Minél messzebb akartam kerülni ettől a nyomorult várostól. Rettenetesen zavart a tömeg, és… féltem is. A tisztáson kezdődött, ahol találkoztam Eeyr, ehm, papnőjével. Átvert engem. Kedves volt velem, de hamar rájöttem, hogy mindez csak hazugság. Azt mondta, hogy takarodjak innen, nekem nincs itt helyem. Megölhettem volna, de nem tettem, nem engedtem a szörnyetegnek, de ennek ára volt. Nem tudom, milyen varázslatot használt, de olyan elsöprő félelmet éreztem miatta, hogy menekülnöm kellett. Minél messzebbre. A Mágustoronyba mentem, napokig ott voltam, és tanultam, de vissza utána sem akartam jönni. Úgy éreztem, hogy megőrülnék, hogy nem tudnám irányítani… önmagam. Aztán a semmiből jött valaki, aki nem is tett igazán semmit, mégis úgy érzem, hogy rengeteget köszönhetek neki. Tőle kaptam ezt *emeli ki jobb kezét a vízből, hogy tisztán látszódjon a tetoválása.* Cserébe, amiért segítettem neki. Együtt mentünk vissza a Kikötőbe, ahol… ahol megpihentünk, ő elment, én pedig visszajöttem ide. *Sietősen zárja le a történetet, magában tartva mind a Sellőházban, mind a Vérkertben történtek részleteit, és azt is, hogy mindent megtett azért, hogy többé ne maradhasson alul Eeyr kutyáival szemben. Ezekkel egyelőre nem akarja felzaklatni Mai-t, ugyanis látja, hogy vele sincs minden rendben. Egész biztosan nincs.*
- Most te jössz! *szólal meg újra rövid szünet után.* Látom ám, hogy magad alatt vagy, ne is próbáld titkolni! Veled mi történt? *A kikívánkozó heves reakcióknak most sem ad teret, pedig megfordulnak olyan gondolatok is a fejében, hogy tudni akarja, kinek kell kitekerni a nyakát, ha bántották Mai-t. Ó, nem, igazából hozzá sem kell érnie. Az ereje hatalmasabb, mint valaha, de óvatosan kell bánnia vele, mert veszélyes lehet, és jobb, ha egyelőre nem is árulja el a titkot még Mai-nak sem.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.04 19:39:27
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*A szoros ölelés közben, ha csak pillanatokra is, de találkozik a tekintetük, és ez épp elég ahhoz, hogy a kékeket fürkéssze, vajon örül-e neki a lány, de mindeközben az ő barnái is kristálytisztán csillognak most. Nem a megszokott, megfejthetetlen összevisszaság tükröződik vissza belőlük, hanem valamiféle szokatlan rend. Mintha most a lelke egy, a hangulatától függő darabkájának kivetülése helyett egy teljes, egész lény szemlélné rajtuk keresztül a világot. Tiszta elméjének hála most lát is, nem csak néz, így észre is veszi, mennyire megbánthatta a fél-elf lányt azzal, hogy szó nélkül eltűnt.*
- Sajnálom. *Mondja azonnal, mikor tudatosul benne, hogy nem felejtette el őt a barátnője. Többet most nem tehet, ha majd elmeséli az okokat, talán meg fogja érteni.
A puha érintést érzi ugyan az alkarján, de a találkozás hevében feltörni kívánó érzelmek kavalkádjában nem is tűnik fel neki, hogy miért is pont ott kötött ki Mai ujja.*
- Jól vagyok. *Furcsa mód nem ered meg a nyelve azonnal úgy, ahogy szokott. Sok minden változott, és mindennek megvan a magyarázata is, de nem zúdítja egyszerre az összeset a másikra. Elhúzódik tőle, és nyakig elmerül a kellemesen forró vízben, elhelyezkedik társa mellett, és aztán lát csak neki, hogy válaszokat adjon.*
- Nem akartam itt lenni. Minél messzebb akartam kerülni ettől a nyomorult várostól. Rettenetesen zavart a tömeg, és… féltem is. A tisztáson kezdődött, ahol találkoztam Eeyr, ehm, papnőjével. Átvert engem. Kedves volt velem, de hamar rájöttem, hogy mindez csak hazugság. Azt mondta, hogy takarodjak innen, nekem nincs itt helyem. Megölhettem volna, de nem tettem, nem engedtem a szörnyetegnek, de ennek ára volt. Nem tudom, milyen varázslatot használt, de olyan elsöprő félelmet éreztem miatta, hogy menekülnöm kellett. Minél messzebbre. A Mágustoronyba mentem, napokig ott voltam, és tanultam, de vissza utána sem akartam jönni. Úgy éreztem, hogy megőrülnék, hogy nem tudnám irányítani… önmagam. Aztán a semmiből jött valaki, aki nem is tett igazán semmit, mégis úgy érzem, hogy rengeteget köszönhetek neki. Tőle kaptam ezt *emeli ki jobb kezét a vízből, hogy tisztán látszódjon a tetoválása.* Cserébe, amiért segítettem neki. Együtt mentünk vissza a Kikötőbe, ahol… ahol megpihentünk, ő elment, én pedig visszajöttem ide. *Sietősen zárja le a történetet, magában tartva mind a Sellőházban, mind a Vérkertben történtek részleteit, és azt is, hogy mindent megtett azért, hogy többé ne maradhasson alul Eeyr kutyáival szemben. Ezekkel egyelőre nem akarja felzaklatni Mai-t, ugyanis látja, hogy vele sincs minden rendben. Egész biztosan nincs.*
- Most te jössz! *szólal meg újra rövid szünet után.* Látom ám, hogy magad alatt vagy, ne is próbáld titkolni! Veled mi történt? *A kikívánkozó heves reakcióknak most sem ad teret, pedig megfordulnak olyan gondolatok is a fejében, hogy tudni akarja, kinek kell kitekerni a nyakát, ha bántották Mai-t. Ó, nem, igazából hozzá sem kell érnie. Az ereje hatalmasabb, mint valaha, de óvatosan kell bánnia vele, mert veszélyes lehet, és jobb, ha egyelőre nem is árulja el a titkot még Mai-nak sem.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.04 19:39:27
19781. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-04 16:38:37
Üzenet elküldve: 2024-12-04 16:38:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 908
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Hangosabb zajra számított. Nem a kinti neszekre, a fürdőben elenyésző számú vendég hangjára, hanem ami belül gondoskodik arról, hogy ne tudja rendszerezni a gondolatait. Ebben mindig jó volt, mégis nehéznek tűnt nemrégiben, hogy a helyén kezelje gyötrelmeit. A medence peremén elfektetve alkarját, ráhajtva állát néz előre, s mered a semmibe. Nem fókuszál egyetlen pontra sem, homályos a külvilág. Némi időt kell magára szánnia, nem elmenekülni a gondjai elől, nem beseperni a szőnyeg alá mindent, nem keresni azonnal valakit, aki lefoglalja és tán elcsitítja, amit el kell, hanem elmerengeni a történteken. Hibázott. Túl sokszor sikerült neki az ujjai köré csavarnia lehetetlen alakokat, túl sokszor aratott sikert és mutatta meg, hogy miben jó. A nagy számok törvényei szerint, belefér egy hiba. Csakhogy nem egyszerű ballépés volt, mert egy darab tört ki belőle, s hogy hogyan forr majd össze, hogyan pótolja a hiányzó részt, az kérdés marad. De nem bántja úgy az űr, ami a gondolatai helyett tátong benne. Kiüresedetten bámulja a semmit maga előtt és latolgatja a további teendőit, de nem jön az okosság.
Hallja talán a lépteket, de nem figyel; akárki lehet, hiszen nyilvános a Fürdőház. Talán csak nem akarja felfogni, hogy éppen az ő, elszeparáltabb helyre eső medencéjébe tör be éppen valaki. Mintha nem zavarná az aura, oda sem kapja a fejét, hogy a jeges íriszekkel arra intse az ismeretlent, hogy ne menjenek a közelébe. Eléri végül a felismerés, ahogy a közelébe húzódik az, akit a világon talán a legjobban szeret. Minden észérv ellenére sem tudna igazán elszakadni tőle, s most még csak álszentségnek is titulálná, ha ő ítélkezne bárki felett. Jó a közelség, mégis lassan fordul a lélektükre Nori felé. A szavaira őszinte, de halovány mosolyra húzódik az ajka. Mélyebben érinti most, mint máskor bármilyen kedvesség. A legszörnyűbb pillanataiban terem mellette a lány mindig, s bár talán nem olyasvalaki, aki túlontúl megértő, akinek el tudná sírni a bánatát, tudja, hogy ott van neki. Talán sokszor fáj, amilyen vele, de most egy pici darabot visszailleszt a hiányzó részéből. Nem jut eleinte szóhoz, csak vontatottan kúszik húga köré vékony karja, majd öleli magához, belefúrva arcát annak nyakába. Szótlan marad néhány súlyos pillanatig, mert arra van szüksége, hogy ne beszéljen, hanem érezzen. Mikor elválik a két vizes test, akkor keresi csak meg a barna szemeket, s szökik ki egy elhaló sóhaj ajkaiból.*
- Szia Nori. *Méri végig, csak a pillantásával.* - Kerestelek. *Elakad a szó, ahogy visszanyeli a feltörni készülő könnyeket. Maga sem tudja, melyik indok miatt szeretne eleredni, de sikerül elfojtani.* - Merre jártál? Attól féltem, hogy nem jössz vissza. Amikor újra visszamentem a Kalmárba, akkor már zárva volt. Aggódtam. Mondd jól vagy?
*Megakad a szeme a másik kezén lévő motívumon, résnyire marad nyitva a szája. De még nem kérdez, előbb meghallgatná a történetét. A keze mégis önkéntelenül nyúl, hogy végig simítson mutatóujjával az új, igen sötét szerzeményén. Már bele sem mer gondolni… hagyja inkább, hogy amaz beszéljen.*
//Tépett sorsok//
//Fürdőház//
*Hangosabb zajra számított. Nem a kinti neszekre, a fürdőben elenyésző számú vendég hangjára, hanem ami belül gondoskodik arról, hogy ne tudja rendszerezni a gondolatait. Ebben mindig jó volt, mégis nehéznek tűnt nemrégiben, hogy a helyén kezelje gyötrelmeit. A medence peremén elfektetve alkarját, ráhajtva állát néz előre, s mered a semmibe. Nem fókuszál egyetlen pontra sem, homályos a külvilág. Némi időt kell magára szánnia, nem elmenekülni a gondjai elől, nem beseperni a szőnyeg alá mindent, nem keresni azonnal valakit, aki lefoglalja és tán elcsitítja, amit el kell, hanem elmerengeni a történteken. Hibázott. Túl sokszor sikerült neki az ujjai köré csavarnia lehetetlen alakokat, túl sokszor aratott sikert és mutatta meg, hogy miben jó. A nagy számok törvényei szerint, belefér egy hiba. Csakhogy nem egyszerű ballépés volt, mert egy darab tört ki belőle, s hogy hogyan forr majd össze, hogyan pótolja a hiányzó részt, az kérdés marad. De nem bántja úgy az űr, ami a gondolatai helyett tátong benne. Kiüresedetten bámulja a semmit maga előtt és latolgatja a további teendőit, de nem jön az okosság.
Hallja talán a lépteket, de nem figyel; akárki lehet, hiszen nyilvános a Fürdőház. Talán csak nem akarja felfogni, hogy éppen az ő, elszeparáltabb helyre eső medencéjébe tör be éppen valaki. Mintha nem zavarná az aura, oda sem kapja a fejét, hogy a jeges íriszekkel arra intse az ismeretlent, hogy ne menjenek a közelébe. Eléri végül a felismerés, ahogy a közelébe húzódik az, akit a világon talán a legjobban szeret. Minden észérv ellenére sem tudna igazán elszakadni tőle, s most még csak álszentségnek is titulálná, ha ő ítélkezne bárki felett. Jó a közelség, mégis lassan fordul a lélektükre Nori felé. A szavaira őszinte, de halovány mosolyra húzódik az ajka. Mélyebben érinti most, mint máskor bármilyen kedvesség. A legszörnyűbb pillanataiban terem mellette a lány mindig, s bár talán nem olyasvalaki, aki túlontúl megértő, akinek el tudná sírni a bánatát, tudja, hogy ott van neki. Talán sokszor fáj, amilyen vele, de most egy pici darabot visszailleszt a hiányzó részéből. Nem jut eleinte szóhoz, csak vontatottan kúszik húga köré vékony karja, majd öleli magához, belefúrva arcát annak nyakába. Szótlan marad néhány súlyos pillanatig, mert arra van szüksége, hogy ne beszéljen, hanem érezzen. Mikor elválik a két vizes test, akkor keresi csak meg a barna szemeket, s szökik ki egy elhaló sóhaj ajkaiból.*
- Szia Nori. *Méri végig, csak a pillantásával.* - Kerestelek. *Elakad a szó, ahogy visszanyeli a feltörni készülő könnyeket. Maga sem tudja, melyik indok miatt szeretne eleredni, de sikerül elfojtani.* - Merre jártál? Attól féltem, hogy nem jössz vissza. Amikor újra visszamentem a Kalmárba, akkor már zárva volt. Aggódtam. Mondd jól vagy?
*Megakad a szeme a másik kezén lévő motívumon, résnyire marad nyitva a szája. De még nem kérdez, előbb meghallgatná a történetét. A keze mégis önkéntelenül nyúl, hogy végig simítson mutatóujjával az új, igen sötét szerzeményén. Már bele sem mer gondolni… hagyja inkább, hogy amaz beszéljen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19821-19840 , 19841-19860 , 19861-19880 , 19881-19900 , 19896-19915