//Aryna Yji//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Zarast meglepi a lány puszija és a kijelentése. ~ Tegnap még belepirultál volna, ha összeér a vállunk. ~ Mosolyog a puszi közben, majd átkarolja és átveszi az irányítást. Mikor a lány elkezdi a tömegen átvezetni, az elszaladó gyerekek mögött megpillant egy nagyon ismerős alakot. *
- Mindjárt visszajövök, várj meg itt! * Bár erősen kétli, hogy meghallaná. Ennek ellenére elmegy a férfi után, aki egy sötét sikátorszerű helyre megy. ~ Mintha Gonodriel ékkövét láttam volna. Ha valóban az övé, akkor biztos, hogy igazam volt, és nem kell felkutatnom mindet, mert már halottak. Viszont ha igazam van, akkor nem kéne kövessem, mert én vagyok a következő. ~ Ezek a gondolatok száguldanak végig az agyán, mikor belép a sötétség birodalmába. *
//A tizenkettek kutatása - Orgyilkos NJK-k//
- Megjött az utolsó is. Végre. * Egy krákogó sötét alak lép ki a sötétség takarásából Zaras háta mögül. ~ Nem vettem volna észre?! ~ Megfordulna, hogy szembekerüljön az ellenfelével, de megtorpan, amint megpillantja a mellette, egy ládán guggoló másik köpenyest. *
- Ne ragadtasd el magad, Protz. * Veti oda az előbb megszólaló társának. *
- Üdvözlet, elf uraság. * A hang ezúttal szemből érkezik. ~ Egy harmadik?! ~ Ez még neki is sok ellenfél egyszerre. A tőle balra guggoló megvakarja a karját, míg a fickó folytatja. *
- Ezeket jól ismered, nem? * Húz elő a köpenye alól egy láncra fűzött ékkősort. *
- Már tizenkettőt megtaláltam, de egyet elhagytam. * Mosolyog Zarasra. * Már csak egy kell és teljes a készletem. Tudod, a tizenkettő a kedvenc számom. * Mondja, mintha csak egy barátjának ecsetelné a tegnapi vacsorát. *
- Rohadék. * Préseli ki a szavakat az elf összeszorított fogain keresztül. Most elérkezett arra a pontra, hogy kitörjön belőle minden. * Megöllek. Megöllek mindannyiótokat! * Üvölti és kirántja mindkét kardját a hüvelyekből, elrugaszkodik és támadna. Ekkor egy tőr csapódik a bal felkarjába, aminek a markolata a guggoló kezében van. ~ A fenébe. ~ A kard hangos csörömpöléssel esik a kövezetre. A ruhát átfesti vörösre a friss vér, a fájdalom eltorzítja az érzékelését.
A Protznak nevezett megindul, hogy hátulról vigye be a végső csapást. Az elf felfigyel a lépések zajára. ~ Alattomos féreg. ~ Iszonyatos fájdalmat kell elviselnie, ahogy meglendíti a bal kezét vállból, hogy a tőrt kiszedhesse. A guggoló meglepődik és hátrébb vonul. Protznak még három lépés kell. Még kettő. Még egy. Lendül a kard, egyszerre az elfével.
Zaras balra fordítja a törzsét, így a penge centikkel ugyan, de elkerüli, a vívókard pedig Protz hasfalának nyomódik, majd ruhát, bőrt, izmot, húst és szerveket felnyársalva, át szúrja a férfit. Az felsikolt fájdalmában és holtan zuhan a kövezetre.
Zaras fordulna, hogy újabb ellenséggel nézzen szembe, azonban egy ösztön hatására felszökell a levegőbe. Így a nyílvessző a bal combjába fúródik. Felüvölt a fájdalomtól, és ájulás környékezi meg. Nagy nehezen felpillant a támadóra. Az imént az ékköveket lóbáló fazon most egy íjat tart a kezében, és készül a következő támadásra. Még mindig az a halálosan nyugodt mosoly van az arcán. ~ Nem hagyom. ~ Egyre nagyobb a vérfolt mind a karjánál mind a combjánál. Már a földre is hullanak a cseppek. Szeme sarkából látja a guggolót mozdulni. Oldalra veti magát, mielőtt a döfés találhatna.
Részben sikerül is: végzetes szúrás helyett csak egy nem túl komoly vágás éktelenkedik a bal oldalán. Elterül a kövezeten Protz mellett. Egy újabb vessző süvít, Zaras ismét a lábát kényszerül feláldozni. A vessző megint a combjába csapódik. A fájdalomtól könnyek gördülnek végig az arcán, és felordít. Még egy és elájul, akkor pedig végeznek vele.
Későn veszi észre, hogy a másik kardját is elejtette, amit most Guggoló tart a kezében Zaras felett állva.~ Nem adom magam ilyen könnyen! ~
Felkapja Protz kardját és reménykedik, hogy ha elhajítja, eltalálja Guggolót. *
- Félre, Yomii! * Kiáltja a lövész. A férfi jobbra ugrana, Zaras ekkor odahajítja a pengét. Yomii reflexből visszahőköl, így a hátulról érkező nyíl a mellkasába csapódik. Felsikolt és ártalmatlanítva Zarasra esik. Hallja, ahogy a férfi dühöng, de nem foglalkozik vele. A testet átütő nyíl hegye a mellkasának nyomódik. Ugyan csak egy kis "karcolás", akkor is fájdalmas.
Nem próbál kimászni a holttest alól. ~ Rögtönzött pajzs. ~ Gondolja, ~ Még ilyenkor is eszembe jutnak ilyenek?! ~ Hüledezik saját fekete humorától.
Közben visszaveszi a kardját jobbjába, és izzasztó fájdalmak kíséretében baljával megragadja Yomii testét és erősen tartja.
Hallja, hogy közeledik az utolsó ellenfele is, és nincs más választása, mint az előbb bevált módszerrel elhajítani a kardot. *
- Megdöglesz, rohadék. Nem jön senki, hogy megmentsen. * Reszelős hangján felnevet. ~ Lehet, de magammal viszlek. ~ mondja magának, majd úgy dönt, hangosan is kimondja. Ettől még jobban dühbe gurul. ~ Ez az! ~ Három méterre áll tőle, felajzott íjjal. ~ Ha nem cselekszem, akkor átlő a bajtársa holttestén és meghalok. Most vagy soha! ~ Jobbra csúszik a test takarásában, és mikor szabad utat kap jobbja, megfeszíti az izmait és elhajítja.
A kard oldalasan csapódik neki és ártalmatlanul hullik a földre, de ezzel is nyert egy kis időt magának. Ismét nekifeszül, és elrugaszkodik. A test ugyan visszafogja, de annyira elég, hogy derékig kiszabaduljon, baljával előrántja a tőrét és elhajítja.
Átesik Protz testén és ismét a földön van. Kellemes csalódás éri, mikor meglátja a kezét szorongató férfit.
Előhúzza utolsó lapját is, és teljes lendületből felpattan, majd egy fájdalom és csatakiáltást hallatva nekiugrik a kezét szorongató férfinak. Amaz meglepődik a támadástól és nem eszmél fel, csak akkor mikor az elhajított tőrt újból felkapó elf keze szorosan a mellkasának nyomódik, és egy tőrt tart a kezében.
Zaras elengedi a tőrt és a fájdalomtól kimerülve a kövezetre esik. Lassan elhomályosodik a világ, majd elsötétedik és megszűnik létezni. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.04 19:34:08, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.