Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2320. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 20:08:17
Üzenet elküldve: 2015-06-09 20:08:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
*Még mielőtt kilépne a sötét, szűk sikátorból, hogy újra élvezze, a forgatagot megáll egy pillanatra. Hátát nekidönti a hideg falnak, s néhány percig behunyja szemeit is. Megvárja, amíg a vérzés eláll karján, hogy csak egy vékony seb látszódjon már rajta. Addig is kendőjét rajta tartja azon. Alyna halk nyöszörgéssel mászik fel vállára, s rejtőzik el haja mögött, hogy nyakékként csavarodjon nyakára. Körmeit óvatosan vájja a lány bőrébe.
Nem fordul hátra, hogy megnézze tényleg elment-e az iménti beszélgető társa. Szükségtelen, hiszen hallja a kard visszacsúsztatását, ahogy léptei halk zaját is a macskakövön. Ép kezével megsimogatja Alynát, majd néhány perc pihenés után, no meg persze vöröslő nedvének eltávolítása után végre kilép a napfényre. Arcát egy pillanatra a nap felé tartja, s mosolyogva sütkérezik, majd újra elindul a tömegbe. Immár viszont figyel arra, hogy merre lép, s hogy ki kerül az útjába. Kellemetlen lenne még egy hasonló összeütközés, mint az előbbi volt.
A meleg ellenére is csizmába bújtatott lábai az ételek felé veszi az irányt. A hús szagok annyira nem rázzák meg lelkivilágát, nem úgy a nyaka köré tekert Alynát. Fejét rögtön felkapva merészkedik ki a lány vállára, s az íncsiklandozó húsok felé tekint. Ám Freyai nem törődik vele, egyenesen megy tovább, s meg sem áll a gyümölcsökig. A stand előtt megállva méregeti a kínálatot, s szemei szinte egyszerre csillan meg.*
- Két adag málnát kérnék. *Szólal meg, s máris 6 aranytallért nyújt át a pult mögött álló árusnak (Mesélő (Ara))* - Köszönöm.
*Mondja még vidáman, majd a megkapott szerzeményével visszamegy az előbb kijött sikátor utcájának sarkába. Egyenesen halad, hiszen ott a napfény teljes pompájában éri el, s az utca mellett pár hordó is fel van állítva. Arra telepszik le, lábait lógatva dönti hátát a forró falnak. Vékony ujjaival csipegeti a málnaszemeket, s halkan dalolászik közben. Egy-egy szemet Alyna is ellop a kis tálkából párat.*
*Még mielőtt kilépne a sötét, szűk sikátorból, hogy újra élvezze, a forgatagot megáll egy pillanatra. Hátát nekidönti a hideg falnak, s néhány percig behunyja szemeit is. Megvárja, amíg a vérzés eláll karján, hogy csak egy vékony seb látszódjon már rajta. Addig is kendőjét rajta tartja azon. Alyna halk nyöszörgéssel mászik fel vállára, s rejtőzik el haja mögött, hogy nyakékként csavarodjon nyakára. Körmeit óvatosan vájja a lány bőrébe.
Nem fordul hátra, hogy megnézze tényleg elment-e az iménti beszélgető társa. Szükségtelen, hiszen hallja a kard visszacsúsztatását, ahogy léptei halk zaját is a macskakövön. Ép kezével megsimogatja Alynát, majd néhány perc pihenés után, no meg persze vöröslő nedvének eltávolítása után végre kilép a napfényre. Arcát egy pillanatra a nap felé tartja, s mosolyogva sütkérezik, majd újra elindul a tömegbe. Immár viszont figyel arra, hogy merre lép, s hogy ki kerül az útjába. Kellemetlen lenne még egy hasonló összeütközés, mint az előbbi volt.
A meleg ellenére is csizmába bújtatott lábai az ételek felé veszi az irányt. A hús szagok annyira nem rázzák meg lelkivilágát, nem úgy a nyaka köré tekert Alynát. Fejét rögtön felkapva merészkedik ki a lány vállára, s az íncsiklandozó húsok felé tekint. Ám Freyai nem törődik vele, egyenesen megy tovább, s meg sem áll a gyümölcsökig. A stand előtt megállva méregeti a kínálatot, s szemei szinte egyszerre csillan meg.*
- Két adag málnát kérnék. *Szólal meg, s máris 6 aranytallért nyújt át a pult mögött álló árusnak (Mesélő (Ara))* - Köszönöm.
*Mondja még vidáman, majd a megkapott szerzeményével visszamegy az előbb kijött sikátor utcájának sarkába. Egyenesen halad, hiszen ott a napfény teljes pompájában éri el, s az utca mellett pár hordó is fel van állítva. Arra telepszik le, lábait lógatva dönti hátát a forró falnak. Vékony ujjaival csipegeti a málnaszemeket, s halkan dalolászik közben. Egy-egy szemet Alyna is ellop a kis tálkából párat.*
2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 19:27:05
Üzenet elküldve: 2015-06-09 19:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Teghi, Nyakra tekerd//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Végighallgatja a marcona zsoldos védőbeszédét és bár elsőre úgy tűnt neki, hogy nem kellett volna leszólítani a férfit, így utólag rájön, hogy mégis jó ötlet. Amikor a fizetséget említi Alzabeth szemei rögtön felcsillannak, akár a holdfény. Térdközépig érő, kihasznált kebleiért nyúl és máris feltűri őket megfelelő magasságba, majd ujjaival szorongatja azokat.*
-Mint látható, két szép nagy fizetségem is van számodra.
*A férfi felé kacsint és egy lépést tesz felé, azonban abban a pillanatban elcsúszik. Rájön, hogy ez a sors akarata és arra is, hogy a férfi bizony az aranytallérokra céloz fizetség alatt. Belenyúl a zsebébe és előhúz egy marék csillogó aranyat.*
-Ezzel tudok fizetni.
*Tartja oda a férfi elé az aranytallérokat, ám ahogy nézegeti rájön, hogy ami a keze ügyében van az bizony fogak sokasága.*
-Rossz zseb.
*Mentegetőzik, majd a másik zsebéből kezdi el kidobálni a dolgokat. Előkerül egy kalap és egy onnan kiugráló nyúl, egy összehajtható papírfecni - kreatív - és sok egyéb tárgy, míg végül megleli a kis szütyőjét a benne csörgő tallérokkal.*
- Az arany nem gond... Mással úgysem fizethetek, túl öreg vagy hozzám... nem mellesleg túl nagy... Így nem szeretek lovagolni, túl erős lenne a nyereg.
*Ismét az óriásra vigyorog, még idétlenebb arccal és kimeresztett szemekkel.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.09 23:06:26, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; helyesírási hibák javítása.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Végighallgatja a marcona zsoldos védőbeszédét és bár elsőre úgy tűnt neki, hogy nem kellett volna leszólítani a férfit, így utólag rájön, hogy mégis jó ötlet. Amikor a fizetséget említi Alzabeth szemei rögtön felcsillannak, akár a holdfény. Térdközépig érő, kihasznált kebleiért nyúl és máris feltűri őket megfelelő magasságba, majd ujjaival szorongatja azokat.*
-Mint látható, két szép nagy fizetségem is van számodra.
*A férfi felé kacsint és egy lépést tesz felé, azonban abban a pillanatban elcsúszik. Rájön, hogy ez a sors akarata és arra is, hogy a férfi bizony az aranytallérokra céloz fizetség alatt. Belenyúl a zsebébe és előhúz egy marék csillogó aranyat.*
-Ezzel tudok fizetni.
*Tartja oda a férfi elé az aranytallérokat, ám ahogy nézegeti rájön, hogy ami a keze ügyében van az bizony fogak sokasága.*
-Rossz zseb.
*Mentegetőzik, majd a másik zsebéből kezdi el kidobálni a dolgokat. Előkerül egy kalap és egy onnan kiugráló nyúl, egy összehajtható papírfecni - kreatív - és sok egyéb tárgy, míg végül megleli a kis szütyőjét a benne csörgő tallérokkal.*
- Az arany nem gond... Mással úgysem fizethetek, túl öreg vagy hozzám... nem mellesleg túl nagy... Így nem szeretek lovagolni, túl erős lenne a nyereg.
*Ismét az óriásra vigyorog, még idétlenebb arccal és kimeresztett szemekkel.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.09 23:06:26, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; helyesírási hibák javítása.
2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 18:48:17
Üzenet elküldve: 2015-06-09 18:48:17
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Ónix körül//
*Lődörgés, meg bámészkodás, és alapvető ficsúros semmittevés, avagy egyszerű jelenlét. Mert piszokul unta már a kúriát. Pláne így, hogy a háziak java kivonult, a cselédség meg nem a legszórakoztatóbb társaság. Még ebben a képtelen lázálomban sem.
Felszedett ugyan pár kilót az utóbbi hetekben, de alkat még mindig meg sem közelíti azt, mit régen önmagáénak vallott, mint egy nagybetegségből szép reményekkel lábadozó, ekképp lehetne körülírni soványságát. Az öltözködésre újabban túl nagy hangsúlyt nem fektet, de legalább nem mezítlábasan, hálóruhában csattogott le a piactérre. Helyette csizma, lovaglónadrág, ing, könyékig feltűrve, mind az éjszaka színeiben, akár ha csak egy kisebb ügetésből tért volna meg a nemes úrfi. Mert hogy nem egyszerű népek sarja, az jól látható tartásából. Hószín haja tarkóján összefogva verdesi egyetlen varkocsban hátát, ha a napsütés zavarja is vérvörös szemét, annak jelét nem adja. Életunt fásultsággal hordozza tekintetét, egészen addig, még ismerősöket nem vél felfedezi a forgatagban, majd a hármast fürkészve indul meg feléjük, s érkezve biccent Nestarnak, és köszönti a többit is.*
-Üdv.
*Méltatja egy pillantásra a colos mélységi nőt is, majd épp annyit törődik vele, mint bármi mással. Ha lenne jöttének célja, vagy legalább kedve bármihez. Esetleg ha érdekelné mások dolga, véleménye, érzése biztosan bedobna valami kérdést, udvariassági formulát, ide illő közhelyet, de lassacskán már a saját apátiája is hidegen hagyja. Végül csak erőt vesz magán, vagy egy percnyi hallgatás után, bár sem hangszíne, sem arca nem közvetít igazi érdeklődést.*
-Ti is itt rémálmodtok?
*Választ remélve nem tekint egyik fél szemébe se, a tömeget pásztázza izzó tekintete, csak egy alacsony, kecses kis mélységi nőn időzik el hosszabban fürkésző szempára.*
-Hm.
//Ónix körül//
*Lődörgés, meg bámészkodás, és alapvető ficsúros semmittevés, avagy egyszerű jelenlét. Mert piszokul unta már a kúriát. Pláne így, hogy a háziak java kivonult, a cselédség meg nem a legszórakoztatóbb társaság. Még ebben a képtelen lázálomban sem.
Felszedett ugyan pár kilót az utóbbi hetekben, de alkat még mindig meg sem közelíti azt, mit régen önmagáénak vallott, mint egy nagybetegségből szép reményekkel lábadozó, ekképp lehetne körülírni soványságát. Az öltözködésre újabban túl nagy hangsúlyt nem fektet, de legalább nem mezítlábasan, hálóruhában csattogott le a piactérre. Helyette csizma, lovaglónadrág, ing, könyékig feltűrve, mind az éjszaka színeiben, akár ha csak egy kisebb ügetésből tért volna meg a nemes úrfi. Mert hogy nem egyszerű népek sarja, az jól látható tartásából. Hószín haja tarkóján összefogva verdesi egyetlen varkocsban hátát, ha a napsütés zavarja is vérvörös szemét, annak jelét nem adja. Életunt fásultsággal hordozza tekintetét, egészen addig, még ismerősöket nem vél felfedezi a forgatagban, majd a hármast fürkészve indul meg feléjük, s érkezve biccent Nestarnak, és köszönti a többit is.*
-Üdv.
*Méltatja egy pillantásra a colos mélységi nőt is, majd épp annyit törődik vele, mint bármi mással. Ha lenne jöttének célja, vagy legalább kedve bármihez. Esetleg ha érdekelné mások dolga, véleménye, érzése biztosan bedobna valami kérdést, udvariassági formulát, ide illő közhelyet, de lassacskán már a saját apátiája is hidegen hagyja. Végül csak erőt vesz magán, vagy egy percnyi hallgatás után, bár sem hangszíne, sem arca nem közvetít igazi érdeklődést.*
-Ti is itt rémálmodtok?
*Választ remélve nem tekint egyik fél szemébe se, a tömeget pásztázza izzó tekintete, csak egy alacsony, kecses kis mélységi nőn időzik el hosszabban fürkésző szempára.*
-Hm.
2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 18:43:55
Üzenet elküldve: 2015-06-09 18:43:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Organthela Freyai//
*Végre komolyan veszik, meghalni hát mégsem akar az elf. Megkönnyebbülten vesz egy nagy lélegzetet, érdekes találkozás volt de örül hogy békén hagyják végre. Szemöldökei újra a magasba szöknek mikor hallja hogy enni hívják, de csak rádöbben hogy nem hozzá hanem a gyíkhoz beszélnek.*
~Hihetetlen~
*Gondolja miközben a helyére csúsztatja a kardot. Megvárja még amíg a lány eltűnik szemei elől és csak aztán fordul hogy végre hazamehessen. Már amennyire egy omladozó lyukat a szegénynegyedben otthonnak nevezhet... Legalább nem zaklatja ott senki. Előbb utóbb csak megtalálja akiért jött, bár nem lesz könnyű dolga annyi szent. Talán ha nem lenne feladata a városban, vagy nem lett volna alapból rossz kedve a meleg és a fény miatt, máshogy alakul a helyzet. Talán ha hosszú ideig nem sikerül nyomot találnia akkor megkeresi ezt a bolondot, amilyen közvetlen biztos sokat lát és sokakat ismer.*
//Organthela Freyai//
*Végre komolyan veszik, meghalni hát mégsem akar az elf. Megkönnyebbülten vesz egy nagy lélegzetet, érdekes találkozás volt de örül hogy békén hagyják végre. Szemöldökei újra a magasba szöknek mikor hallja hogy enni hívják, de csak rádöbben hogy nem hozzá hanem a gyíkhoz beszélnek.*
~Hihetetlen~
*Gondolja miközben a helyére csúsztatja a kardot. Megvárja még amíg a lány eltűnik szemei elől és csak aztán fordul hogy végre hazamehessen. Már amennyire egy omladozó lyukat a szegénynegyedben otthonnak nevezhet... Legalább nem zaklatja ott senki. Előbb utóbb csak megtalálja akiért jött, bár nem lesz könnyű dolga annyi szent. Talán ha nem lenne feladata a városban, vagy nem lett volna alapból rossz kedve a meleg és a fény miatt, máshogy alakul a helyzet. Talán ha hosszú ideig nem sikerül nyomot találnia akkor megkeresi ezt a bolondot, amilyen közvetlen biztos sokat lát és sokakat ismer.*
2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 18:04:28
Üzenet elküldve: 2015-06-09 18:04:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Ellentétek Rendje //
*A férfi bólint a másik kérésére és kérdésére, természetesen megérti, ha az amúgy teljesen ismeretlen dolgokba nem vágnak bele az emberek... vagy elfek. Ráadásul jelenleg még értékelhetőbb tudás nélkül sem feltétlen érdemes odaáldozni az idejét és egész életét egy ilyen szervezet számára. Elmagyarázza a lánynak, hogy merre találhatja meg a Namos házat a gazdagnegyedben, és hogy ott találhatja meg Eralilt is. Ezután elköszön a lánytól, aki úgy tűnik, távozni készül. Miután a lány elment, Nearához fordul.*
- Talán valami tudásminimumot fel kéne állítani, meg életkori korlátot. Nem szeretném, hogy valaki gyerekfejjel életét a rendnek adja, majd később meggondolja magát. *Természetesen egy rendből való szökés még kivégzést is magával vonna, amihez sincs semmi kedve a mágusnak. Ezt jelenti többek között, hogy az életét a rend szolgálatába ajánlja - ha nincs a rend szolgálatában többé lélekben, akkor az élete is elvetendő.* És tán nem árt, ha a jelentkezők tudják, hogy milyen is a mágia tanulás. Hogy hosszú, nehéz folyamat, és nem hetek, hónapok, de még csak nem is mindig évek alatt ragad a tudás. Évtizedekbe is kerülhet. Mit gondolsz?
// Ellentétek Rendje //
*A férfi bólint a másik kérésére és kérdésére, természetesen megérti, ha az amúgy teljesen ismeretlen dolgokba nem vágnak bele az emberek... vagy elfek. Ráadásul jelenleg még értékelhetőbb tudás nélkül sem feltétlen érdemes odaáldozni az idejét és egész életét egy ilyen szervezet számára. Elmagyarázza a lánynak, hogy merre találhatja meg a Namos házat a gazdagnegyedben, és hogy ott találhatja meg Eralilt is. Ezután elköszön a lánytól, aki úgy tűnik, távozni készül. Miután a lány elment, Nearához fordul.*
- Talán valami tudásminimumot fel kéne állítani, meg életkori korlátot. Nem szeretném, hogy valaki gyerekfejjel életét a rendnek adja, majd később meggondolja magát. *Természetesen egy rendből való szökés még kivégzést is magával vonna, amihez sincs semmi kedve a mágusnak. Ezt jelenti többek között, hogy az életét a rend szolgálatába ajánlja - ha nincs a rend szolgálatában többé lélekben, akkor az élete is elvetendő.* És tán nem árt, ha a jelentkezők tudják, hogy milyen is a mágia tanulás. Hogy hosszú, nehéz folyamat, és nem hetek, hónapok, de még csak nem is mindig évek alatt ragad a tudás. Évtizedekbe is kerülhet. Mit gondolsz?
2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:54:01
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:54:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Shelquatin Syn//
*Úgy tűnik, hogy beszélgetésük mezeje végképp zsákutcába futott. Avagy gödörbe. Hatalmas sóhajt hallat, ahogy fejét lehajtva csukja le lélektükrének sírfedelét. Csak pár pillanatot áll így, majd újra mosolygósan tekint fel. Szemeiben nincs a korábbi harag és düh fikarcnyi szikrája sem.*
- Meglehet. *Mosolyodik el, s fejét szokásához híven hajtja félre.* - Valójában senkinek nincs köze senkihez. De ha mindenki így viselkedne, akkor nem haladna előrébb semmi.
*Válaszolja még kedvesen, miközben nyakába akasztott sárkánygyíkja továbbra is a férfi irányába készül menni. Egész addig, amíg a lány kezébe nem zárja a virgonc kis állatot.
A kardtól hátrál egy lépést, majd még egyet, szépen lassan. Szabad kezét pedig megadóan teszi fel. Újabb megadó, s egyben csalódott sóhajtást ad ki ajkai közül. Mikor már kellő távolságba jutott az éles fegyvertől, csak egyszerűen fordul meg, kezét maga elé emelve nyitja ki.*
- Gyere, együnk valamit a forgatagon.
*Ám meglepődve tapasztalja, hogy véres markába fogott jószága épp bíborszínű nedvét nyalogatja. A lány csak szemöldökét vonja fel, majd ruhái redői között előhúzó, immár koszossá vált ronggyal törli le mind kezéről vérét, mind a gyíkról. Fülével közben hegyez, hogyha hátulról bármilyen ártó szándékot hallana meg, akkor még idejébe tudjon cselekedni. Vidám, ruganyos léptekkel halad a forgatag irányába, hogy újra élvezhesse a forró nyár perzselő napsütését, néhány nedvtől túlcsorduló gyümölcs társaságába.*
- Nem leszünk így jóba, ha így viselkedsz. *Pirít rá újonc társára.* - Veszélye lehet. Mi lett volna, ha elkap és megöl téged? *Néz átható tekintettel lényére, ahogy alakja egyre kisebbedik, de szavait még tisztán hallhatja bármilyen éles fülű fajtársa.*
//Shelquatin Syn//
*Úgy tűnik, hogy beszélgetésük mezeje végképp zsákutcába futott. Avagy gödörbe. Hatalmas sóhajt hallat, ahogy fejét lehajtva csukja le lélektükrének sírfedelét. Csak pár pillanatot áll így, majd újra mosolygósan tekint fel. Szemeiben nincs a korábbi harag és düh fikarcnyi szikrája sem.*
- Meglehet. *Mosolyodik el, s fejét szokásához híven hajtja félre.* - Valójában senkinek nincs köze senkihez. De ha mindenki így viselkedne, akkor nem haladna előrébb semmi.
*Válaszolja még kedvesen, miközben nyakába akasztott sárkánygyíkja továbbra is a férfi irányába készül menni. Egész addig, amíg a lány kezébe nem zárja a virgonc kis állatot.
A kardtól hátrál egy lépést, majd még egyet, szépen lassan. Szabad kezét pedig megadóan teszi fel. Újabb megadó, s egyben csalódott sóhajtást ad ki ajkai közül. Mikor már kellő távolságba jutott az éles fegyvertől, csak egyszerűen fordul meg, kezét maga elé emelve nyitja ki.*
- Gyere, együnk valamit a forgatagon.
*Ám meglepődve tapasztalja, hogy véres markába fogott jószága épp bíborszínű nedvét nyalogatja. A lány csak szemöldökét vonja fel, majd ruhái redői között előhúzó, immár koszossá vált ronggyal törli le mind kezéről vérét, mind a gyíkról. Fülével közben hegyez, hogyha hátulról bármilyen ártó szándékot hallana meg, akkor még idejébe tudjon cselekedni. Vidám, ruganyos léptekkel halad a forgatag irányába, hogy újra élvezhesse a forró nyár perzselő napsütését, néhány nedvtől túlcsorduló gyümölcs társaságába.*
- Nem leszünk így jóba, ha így viselkedsz. *Pirít rá újonc társára.* - Veszélye lehet. Mi lett volna, ha elkap és megöl téged? *Néz átható tekintettel lényére, ahogy alakja egyre kisebbedik, de szavait még tisztán hallhatja bármilyen éles fülű fajtársa.*
2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:29:03
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:29:03
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//A célba dobók közelében; Zenolita//
*Egy-egy rövid pillantás oldalra, hogy kiderüljön, hogyan is sikerültek a dobási kísérletek. Ha jó látja, Svir valami nehézbe fogott. A gnómok trükkjeivel jobb vigyázni, így bár bizonyos a kalapos dobótehetsége felől, korántsem tartja biztosnak, hogy el is nyeri az áhított díjat. Csak eztán fordul vissza Zenolitához.*
- Egészen biztosan a Csontok Uráé volt *mosolyodik el, miközben szemez egyet a koponyával. A tények ebben az esetben kevésbé fontosak, mint a mögöttük rejlő varázslatos történet. No persze csak akkor, ha a penge valóban megállja a helyét.*
- A lényeg, hogy önnek tetsszen, és a magáénak érezze. Más nem igazán számít. *Az Owairat-kisasszony véleménye nyilván fontos dolog, de nem kell, hogy korlátlanul mérvadó legyen. Megszokta, hogy önállóan döntsön súlyos és kevésbé fontos kérdésekben, ráadásul nem is szolgál, szóval meglehetősen könnyeden osztogat tanácsokat. A Niveréhez való viszonyt általában nem szívesen forszírozza. Kivéve, ha olyasmivel kell előrukkolnia, ami magára vonja a kíváncsiak figyelmét.*
- Mondjuk, úgy volt egy mindkettőnk számára kedves közös ismerősünk. *Lélegzetvételnyit megpihen a beszédben, friss levegőt vesz, egy kicsit hunyorít, mintha csak a nap vakította volna el egy pillanatra, majd folytatja.* - Egyébiránt pedig felettébb szívesen tudom magam a kisasszony közelében. *Két egyszerű, taktikus, semmitmondó mondat, amibe ha valaki szeretne, igen sok mindent bele tud magyarázni. A kérdés, hogy Zenolita akar-e ilyesmit.*
//A célba dobók közelében; Zenolita//
*Egy-egy rövid pillantás oldalra, hogy kiderüljön, hogyan is sikerültek a dobási kísérletek. Ha jó látja, Svir valami nehézbe fogott. A gnómok trükkjeivel jobb vigyázni, így bár bizonyos a kalapos dobótehetsége felől, korántsem tartja biztosnak, hogy el is nyeri az áhított díjat. Csak eztán fordul vissza Zenolitához.*
- Egészen biztosan a Csontok Uráé volt *mosolyodik el, miközben szemez egyet a koponyával. A tények ebben az esetben kevésbé fontosak, mint a mögöttük rejlő varázslatos történet. No persze csak akkor, ha a penge valóban megállja a helyét.*
- A lényeg, hogy önnek tetsszen, és a magáénak érezze. Más nem igazán számít. *Az Owairat-kisasszony véleménye nyilván fontos dolog, de nem kell, hogy korlátlanul mérvadó legyen. Megszokta, hogy önállóan döntsön súlyos és kevésbé fontos kérdésekben, ráadásul nem is szolgál, szóval meglehetősen könnyeden osztogat tanácsokat. A Niveréhez való viszonyt általában nem szívesen forszírozza. Kivéve, ha olyasmivel kell előrukkolnia, ami magára vonja a kíváncsiak figyelmét.*
- Mondjuk, úgy volt egy mindkettőnk számára kedves közös ismerősünk. *Lélegzetvételnyit megpihen a beszédben, friss levegőt vesz, egy kicsit hunyorít, mintha csak a nap vakította volna el egy pillanatra, majd folytatja.* - Egyébiránt pedig felettébb szívesen tudom magam a kisasszony közelében. *Két egyszerű, taktikus, semmitmondó mondat, amibe ha valaki szeretne, igen sok mindent bele tud magyarázni. A kérdés, hogy Zenolita akar-e ilyesmit.*
2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:20:59
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:20:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Célba dobás - Rongyból készült warg//
*A gnóm lekicsinylő szava furcsa hatással van rá. Talán pont ez segítette hogy eltalálja a bort, mely bő kétliteres, és mint látja, a Harsogó Borászat címkéje van rajta. Remélhetőleg finom is, és öreg is. Bár az utóbbi kétséges, hisz elég közel volt téve. Mindenesetre, kevesebb mint 20 aranyból nyert 20 aranynál biztos többet érő italt. Már ezért megérte. De hogyha már itala van, szereznie kellene valami ételt is. Valami édességet, hisz üres gyomorra nem tudja milyen hatása lehet a kezébe szorongatott vörösbornak.
A mellette lévő férfi megcélozza a legtávolabb lévő, legnehezebben eltalálható célpontot, és igen esélyesnek is tűnik, mikor a pálcika arrébb táncol. Felhördül, hisz a másik igen könnyen eltalálhatta volna, csakhogy a csaló gnóm úgy tűnik elbűvölte. Már éppen szóvá teszi, amikor rájön, hogy ez nem az ő dolga, a férfi is tud beszélni ha akar...
Úgyhogy visszafordul a "pálya" felé, s kinéz magának egy másik könnyű célponton. Ahogy a szeme átfut egy rongyból készült wargon, megszakad a szíve. ~Olyan kis cuki... Kell nekem az!~ Nincs annyira messze, talán el is találja. Ha meg nem, marad még egy lövése, és lesz még egy esélye. Viszont ha kell, egész nap itt fog maradni, egészen addig, amíg meg nem szerzi azt a wargot. Mert kell neki az. Nagyon. Úgyhogy elhajítja a labdát, és csak remélni tudja hogy pálcikát talál, az se baj, ha egy másikat.*
//Célba dobás - Rongyból készült warg//
*A gnóm lekicsinylő szava furcsa hatással van rá. Talán pont ez segítette hogy eltalálja a bort, mely bő kétliteres, és mint látja, a Harsogó Borászat címkéje van rajta. Remélhetőleg finom is, és öreg is. Bár az utóbbi kétséges, hisz elég közel volt téve. Mindenesetre, kevesebb mint 20 aranyból nyert 20 aranynál biztos többet érő italt. Már ezért megérte. De hogyha már itala van, szereznie kellene valami ételt is. Valami édességet, hisz üres gyomorra nem tudja milyen hatása lehet a kezébe szorongatott vörösbornak.
A mellette lévő férfi megcélozza a legtávolabb lévő, legnehezebben eltalálható célpontot, és igen esélyesnek is tűnik, mikor a pálcika arrébb táncol. Felhördül, hisz a másik igen könnyen eltalálhatta volna, csakhogy a csaló gnóm úgy tűnik elbűvölte. Már éppen szóvá teszi, amikor rájön, hogy ez nem az ő dolga, a férfi is tud beszélni ha akar...
Úgyhogy visszafordul a "pálya" felé, s kinéz magának egy másik könnyű célponton. Ahogy a szeme átfut egy rongyból készült wargon, megszakad a szíve. ~Olyan kis cuki... Kell nekem az!~ Nincs annyira messze, talán el is találja. Ha meg nem, marad még egy lövése, és lesz még egy esélye. Viszont ha kell, egész nap itt fog maradni, egészen addig, amíg meg nem szerzi azt a wargot. Mert kell neki az. Nagyon. Úgyhogy elhajítja a labdát, és csak remélni tudja hogy pálcikát talál, az se baj, ha egy másikat.*
2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:07:44
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:07:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Organthela Freyai//
*Már várja hogy a gyík felérjen a kardon hogy másik kezével megragadhassa végre, de még időben megmenekül a kis jószág.*
~Ez megunta az életét~
*Meglepődik hogy a lány képes a felé nyújtott kard irányába nyúlni, csak egy apró szökkenés kellene hogy közben keresztülszúrjon rajta. Mégsem mozdul, de kardjával követi a feltápászkodót, viszont mire a lány feláll már mellkasára és nem arca felé szegezi azt.*
~Ennek megváltás lenne a halál, ez bolond.~
- Nem. Tartozik. Rád.
*Ennyit még sikerül kihúzni belőle, de aztán lassú, rövid léptekkel elindul előre. Igazán nem ilyen napot tervezett, de tartania kell magát saját szavaihoz. Megmondta hogy mi fog történni ha Organthela nem távozik, és mivel nem távozott, eleget kell tennie ígéretének. Megadja azért a lehetőséget az elfnek a menekülésre, akár egyszerűen el is léphetne a lassú léptek elől, de ha nem mozdul akkor az előre kitartott pengével egyszerűen belesétál a lány mellkasába.*
//Organthela Freyai//
*Már várja hogy a gyík felérjen a kardon hogy másik kezével megragadhassa végre, de még időben megmenekül a kis jószág.*
~Ez megunta az életét~
*Meglepődik hogy a lány képes a felé nyújtott kard irányába nyúlni, csak egy apró szökkenés kellene hogy közben keresztülszúrjon rajta. Mégsem mozdul, de kardjával követi a feltápászkodót, viszont mire a lány feláll már mellkasára és nem arca felé szegezi azt.*
~Ennek megváltás lenne a halál, ez bolond.~
- Nem. Tartozik. Rád.
*Ennyit még sikerül kihúzni belőle, de aztán lassú, rövid léptekkel elindul előre. Igazán nem ilyen napot tervezett, de tartania kell magát saját szavaihoz. Megmondta hogy mi fog történni ha Organthela nem távozik, és mivel nem távozott, eleget kell tennie ígéretének. Megadja azért a lehetőséget az elfnek a menekülésre, akár egyszerűen el is léphetne a lassú léptek elől, de ha nem mozdul akkor az előre kitartott pengével egyszerűen belesétál a lány mellkasába.*
2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:52:11
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:52:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Célba dobás//
//Imyr Lyzin//
*A gnóm a következő jövevénynek is elmondja a kalapos után a húsz arany játékárat, majd mikor ez kifizetődik, máris adja a három labdát a három dobáshoz.*
- Aztán vigyázni, tudom jól mire képes a fehérnép. *Neveti el magát halkan, majd odébb tántorog, hogy teret adjon a lövésnek.
Talán ez a hergelés ösztönzőül hatott rá, és arra sarkallta a csinos asszonyságot, hogy ügyesebben célozzon, mivel a pálca egy hangos reccsenéssel eltörik, a rajta függő ízletes és ütős vörösbor pedig a nyeremények alatt kifeszített hálóba hullik alá, ami fel is fogja a jó két literes űrtartalmú üveg landolását. Ahogy visszapattan a levegőbe, a gnóm egy sámliról röptében elkapja, majd lehuppan a magaslatról, és Imyr elé rakja.*
- Jó egészséget hozzá. Mondtam, hogy a fehérnép is jó valamire. *Mondja ezt apró komorsággal. Arra számított, hogy egy jót nevethet a lány bénázásán, de ez most pont a visszájára fordult. A szabály azonban szabály, így a bor őt illeti. Ízletes, egy évtizedes vörösbor a Harsogó Borászat címkéjével ellátva, minden bizonnyal Arthenior egyik legjobb minőségű nedűjével szemezgethet Imyr.
Ám ezzel még nincs vége, hisz' van két további labda.*
//Svir Gia//
*Az udvarias kalapos is nekiveselkedik a dobásnak, és a gnóm mindjárt látja, mi dobása célpontja. Hátrébb húzódik, majd türelmetlenül dúdolgatva, összefont karral nézi a dobást.
Az izmok megfeszülnek, a labda elrepül. Svir minden célzótehetségét összeszedte a dobásra, és úgy tűnik, ez egy szép dobás lesz, esélyes a fődíj leütésére. Már álmodhat is a nyereményről. A labda kimért pontossággal süvít a pálca felé, de van egy kis gond. Talán a kalapos nem töltött elég időt az izgő-mozgó mágikus pálcika irányváltoztatásának kitapasztalására. Eddig úgy tűnt, hogy a dobás gyümölcsöző lesz, de ahogy a pálca élénken arrébb mozdul, már látszik, hogy ebből maximum egy újabb dobás lehet. Ahogy a labda egy tompa puffanással falat ér, a pálcika odasiet, és villámgyorsan körbeszaladja a labdát, mindezt egy szempillantás alatt, mielőtt még lepattanhatna a falról. Mintha csak gúnyolódna rajta, majd miután a dobóeszköz eltávolodott a faltól, a pálca a nyakbavalóval együtt komótosan visszaandalog a helyére, majd egy nyolcast ír le. Majd egy kilencest... Aztán egy, kettő, három...*
//Célba dobás//
//Imyr Lyzin//
*A gnóm a következő jövevénynek is elmondja a kalapos után a húsz arany játékárat, majd mikor ez kifizetődik, máris adja a három labdát a három dobáshoz.*
- Aztán vigyázni, tudom jól mire képes a fehérnép. *Neveti el magát halkan, majd odébb tántorog, hogy teret adjon a lövésnek.
Talán ez a hergelés ösztönzőül hatott rá, és arra sarkallta a csinos asszonyságot, hogy ügyesebben célozzon, mivel a pálca egy hangos reccsenéssel eltörik, a rajta függő ízletes és ütős vörösbor pedig a nyeremények alatt kifeszített hálóba hullik alá, ami fel is fogja a jó két literes űrtartalmú üveg landolását. Ahogy visszapattan a levegőbe, a gnóm egy sámliról röptében elkapja, majd lehuppan a magaslatról, és Imyr elé rakja.*
- Jó egészséget hozzá. Mondtam, hogy a fehérnép is jó valamire. *Mondja ezt apró komorsággal. Arra számított, hogy egy jót nevethet a lány bénázásán, de ez most pont a visszájára fordult. A szabály azonban szabály, így a bor őt illeti. Ízletes, egy évtizedes vörösbor a Harsogó Borászat címkéjével ellátva, minden bizonnyal Arthenior egyik legjobb minőségű nedűjével szemezgethet Imyr.
Ám ezzel még nincs vége, hisz' van két további labda.*
//Svir Gia//
*Az udvarias kalapos is nekiveselkedik a dobásnak, és a gnóm mindjárt látja, mi dobása célpontja. Hátrébb húzódik, majd türelmetlenül dúdolgatva, összefont karral nézi a dobást.
Az izmok megfeszülnek, a labda elrepül. Svir minden célzótehetségét összeszedte a dobásra, és úgy tűnik, ez egy szép dobás lesz, esélyes a fődíj leütésére. Már álmodhat is a nyereményről. A labda kimért pontossággal süvít a pálca felé, de van egy kis gond. Talán a kalapos nem töltött elég időt az izgő-mozgó mágikus pálcika irányváltoztatásának kitapasztalására. Eddig úgy tűnt, hogy a dobás gyümölcsöző lesz, de ahogy a pálca élénken arrébb mozdul, már látszik, hogy ebből maximum egy újabb dobás lehet. Ahogy a labda egy tompa puffanással falat ér, a pálcika odasiet, és villámgyorsan körbeszaladja a labdát, mindezt egy szempillantás alatt, mielőtt még lepattanhatna a falról. Mintha csak gúnyolódna rajta, majd miután a dobóeszköz eltávolodott a faltól, a pálca a nyakbavalóval együtt komótosan visszaandalog a helyére, majd egy nyolcast ír le. Majd egy kilencest... Aztán egy, kettő, három...*
2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:32:49
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:32:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Shelquatin Syn//
*A férfi nem áll meg, egy pillanatra sem, még csak irányt sem változtat, halad tovább egyenesen. Közben szavait odalöki neki, egészen az utolsó mondatáig. Épp egyik kezére támaszkodik a földön, hogy felálljon, a másikkal tarkóját masszírozza az esés miatti becsapódás miatt, amikor is meghallja a penge eltéveszthetetlen súrlódását, ahogy a hüvelyből rántják elő. Füleit hátracsapja, s egészen fejére simul, amit rögtön a hang irányába fordít.
Smaragd íriszeiben valódi értetlenkedés ül, ahogy sűrűn pislogva néz fel a másikra. Nem úgy újonnan szerzett sárkánygyíkjáéban. Ahogy meglátja a pengét a lány arca előtt, kezein felszaladva a válláról pattan át a pengére, hogy felfusson a férfi karjára. Freyai hirtelen nyúl utána, hogy elkapja. A farkánál fogva emeli le az éles pengéről, de nem is ő lenne, ha figyelmetlenségében nem húzta volna végig alkarjának felszínét a penge élén. Szigorú tekintettel néz szárnyasára, majd vállára helyezi vissza. Karjára lepillantva látja, hogy nem nagyobb a seb, mintha egy faág karcolta volna meg az erdőben. Átható tekintettel néz fel a férfira.*
- Miért, te nem mondtad meg, hogy mit jelent. *Vonja meg a vállát.* - Így jár az, aki nem felel egy cserfesnek, aki könnyű szerrel szeret másoktól szavakat átvenni. *Nyújtja ki a nyelvét a férfi felé, de rögtön vissza is húzza azokat.
Találkozásuk pillanatából kezdve az első alkalom, hogy harci vágy szikrája lobog tekintetében. A nyelvkivágás fenyegetésre rossz emlékeket idéz fel benne továbbra is. Kezei akaratlanul is kardjának markolatára réved, ahogy lassan feláll. Valahogy a csonkítással nem tud egyet érteni, főleg ilyen alaptalan dolgok miatt.*
- Talán az egész elkerülhető lehetett volna, ha nem vagy ennyire zárkózott. *Válaszolja komoly hangján.* - Láthattad, ahogy végigsétáltál a piactéren, hogy senki rád sem hederített, még csak észre sem vettek. *Veszi le a kezét kardjáról, hogy maga mellé eressze. Érzi, hogy vére lassan folyik végig kezén, vékony csíkokba. Kezdeti dühös hangneme szépen lassan változik vissza a nyugodt és kedves lány hangjává. Nem tud sokáig dühös lenni senkire sem.* - Amúgy meg ha ennyire utálod a más fajúakat miért pont abba a városba jössz, ahol a legtöbben vannak. *Hajtja oldalra a fejét érdeklődően.*
//Shelquatin Syn//
*A férfi nem áll meg, egy pillanatra sem, még csak irányt sem változtat, halad tovább egyenesen. Közben szavait odalöki neki, egészen az utolsó mondatáig. Épp egyik kezére támaszkodik a földön, hogy felálljon, a másikkal tarkóját masszírozza az esés miatti becsapódás miatt, amikor is meghallja a penge eltéveszthetetlen súrlódását, ahogy a hüvelyből rántják elő. Füleit hátracsapja, s egészen fejére simul, amit rögtön a hang irányába fordít.
Smaragd íriszeiben valódi értetlenkedés ül, ahogy sűrűn pislogva néz fel a másikra. Nem úgy újonnan szerzett sárkánygyíkjáéban. Ahogy meglátja a pengét a lány arca előtt, kezein felszaladva a válláról pattan át a pengére, hogy felfusson a férfi karjára. Freyai hirtelen nyúl utána, hogy elkapja. A farkánál fogva emeli le az éles pengéről, de nem is ő lenne, ha figyelmetlenségében nem húzta volna végig alkarjának felszínét a penge élén. Szigorú tekintettel néz szárnyasára, majd vállára helyezi vissza. Karjára lepillantva látja, hogy nem nagyobb a seb, mintha egy faág karcolta volna meg az erdőben. Átható tekintettel néz fel a férfira.*
- Miért, te nem mondtad meg, hogy mit jelent. *Vonja meg a vállát.* - Így jár az, aki nem felel egy cserfesnek, aki könnyű szerrel szeret másoktól szavakat átvenni. *Nyújtja ki a nyelvét a férfi felé, de rögtön vissza is húzza azokat.
Találkozásuk pillanatából kezdve az első alkalom, hogy harci vágy szikrája lobog tekintetében. A nyelvkivágás fenyegetésre rossz emlékeket idéz fel benne továbbra is. Kezei akaratlanul is kardjának markolatára réved, ahogy lassan feláll. Valahogy a csonkítással nem tud egyet érteni, főleg ilyen alaptalan dolgok miatt.*
- Talán az egész elkerülhető lehetett volna, ha nem vagy ennyire zárkózott. *Válaszolja komoly hangján.* - Láthattad, ahogy végigsétáltál a piactéren, hogy senki rád sem hederített, még csak észre sem vettek. *Veszi le a kezét kardjáról, hogy maga mellé eressze. Érzi, hogy vére lassan folyik végig kezén, vékony csíkokba. Kezdeti dühös hangneme szépen lassan változik vissza a nyugodt és kedves lány hangjává. Nem tud sokáig dühös lenni senkire sem.* - Amúgy meg ha ennyire utálod a más fajúakat miért pont abba a városba jössz, ahol a legtöbben vannak. *Hajtja oldalra a fejét érdeklődően.*
2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:19:34
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:19:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Organthela Freyai//
*Végighallgatja a lányt de nem tulajdonít különösebb jelentőséget szavainak. Feleslegesen erőlködik, úgysem tudja jobb belátásra bírni a mélységit. Organthela első botlásától kezdve tekintetével végigköveti az útját, de nem változtat sem az irányon sem a tempón, egészen addig amíg egy felé guruló hordó megállásra nem készteti. Kényelmesen megvárja hogy elguruljon előtte aztán mintha mi sem történt volna, tovább halad. Nem áll meg a lány mellett, eddigi tempóját tartva halad el mellette.*
- Nem tartozik rád.
*Veti oda neki mikor a nevéről kérdez, de ugyanúgy lehetne arra is válasz hogy miért zárkózik el mindentől. Minél kevesebbet tudnak róla, annál nehezebben találják meg, és annál könnyebben marad életben. Már kicsivel Organthela előtt halad mikor az újra saját nyelvén elfnek nevezi őt, figyelmeztette már és másodszorra nem nézheti el a dupla sértést. Ilyen távolságból az ücsörgő lány nem tudja megakadályozni mikor egy gyors mozdulattal, éles csikorgással kirántja kardját hüvelyéből, közben a köpeny megint oldalra lebben ahogy testével is fordul a lány irányába. Támadni nem támad, kellene párat lépnie hogy elérje őt. Csak fegyverét tartja előre egyenesen a lány arca felé.*
- Megmondtam hogy ezért kivághatják a nyelvedet.
*Szavai talán még sosem hangzottak ilyen fenyegetően.*
- Kotródj el végre, különben gondoskodok róla hogy többé senki ne hallja a hangodat!
*Sétájuk során elég mélyre értek már a sikátorban hogy ne tűnjön fel a jelenet senkinek, bár a lány bukdácsolásával járó hangzavar lehet hogy felkelti valakinek az érdeklődését.*
//Organthela Freyai//
*Végighallgatja a lányt de nem tulajdonít különösebb jelentőséget szavainak. Feleslegesen erőlködik, úgysem tudja jobb belátásra bírni a mélységit. Organthela első botlásától kezdve tekintetével végigköveti az útját, de nem változtat sem az irányon sem a tempón, egészen addig amíg egy felé guruló hordó megállásra nem készteti. Kényelmesen megvárja hogy elguruljon előtte aztán mintha mi sem történt volna, tovább halad. Nem áll meg a lány mellett, eddigi tempóját tartva halad el mellette.*
- Nem tartozik rád.
*Veti oda neki mikor a nevéről kérdez, de ugyanúgy lehetne arra is válasz hogy miért zárkózik el mindentől. Minél kevesebbet tudnak róla, annál nehezebben találják meg, és annál könnyebben marad életben. Már kicsivel Organthela előtt halad mikor az újra saját nyelvén elfnek nevezi őt, figyelmeztette már és másodszorra nem nézheti el a dupla sértést. Ilyen távolságból az ücsörgő lány nem tudja megakadályozni mikor egy gyors mozdulattal, éles csikorgással kirántja kardját hüvelyéből, közben a köpeny megint oldalra lebben ahogy testével is fordul a lány irányába. Támadni nem támad, kellene párat lépnie hogy elérje őt. Csak fegyverét tartja előre egyenesen a lány arca felé.*
- Megmondtam hogy ezért kivághatják a nyelvedet.
*Szavai talán még sosem hangzottak ilyen fenyegetően.*
- Kotródj el végre, különben gondoskodok róla hogy többé senki ne hallja a hangodat!
*Sétájuk során elég mélyre értek már a sikátorban hogy ne tűnjön fel a jelenet senkinek, bár a lány bukdácsolásával járó hangzavar lehet hogy felkelti valakinek az érdeklődését.*
2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:03:26
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:03:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Isu, Nariina,Kagan, Ara, Medliel, Taitos, Eralil, Hrothgaar és a többiek//
* Elégedetten nyugtázza magában, hogy valamiféle hatással csak van Kaganra, még ha az ezt enyhe megfedésben is adja tudtára, melytől azért dagad a melle. *
- Mondasz valamit. Menjünk! * nem cifrázza túl a dolgot. Nem kell egy újabb előadás, így is sikerült már elég figyelmet bezsebelniük. Jobb, még csírájában elfojtani a dolgot, ha bármi ilyesmire készülnének az Isu köré gyűlők. Meg már nem is bánna egy kis szórakozást. De, úgy fest erről lemaradtak. Az úti cél számára aztán teljesen mindegy, úgy sem őt kérdezték. Hamar a törpe is előkerül, mintegy varázsütésre. S ha már varázs, akkor Isunak meg valami varázspálca kell. Nem túl sokat konyít a varázslatokhoz, talán csak épp annyit, hogy tudjon róla, nem csak karddal vívják az ütközeteket. Talán valamivel többet, dehogy a varázspálca, mire jó, fogalma sincs. Így megint csak felveszi a jó testőrhöz méltó figurát. Csendben, árnyékként követve a menetet, most már sokkal jobban odafigyelve környezetükre. *
//Isu, Nariina,Kagan, Ara, Medliel, Taitos, Eralil, Hrothgaar és a többiek//
* Elégedetten nyugtázza magában, hogy valamiféle hatással csak van Kaganra, még ha az ezt enyhe megfedésben is adja tudtára, melytől azért dagad a melle. *
- Mondasz valamit. Menjünk! * nem cifrázza túl a dolgot. Nem kell egy újabb előadás, így is sikerült már elég figyelmet bezsebelniük. Jobb, még csírájában elfojtani a dolgot, ha bármi ilyesmire készülnének az Isu köré gyűlők. Meg már nem is bánna egy kis szórakozást. De, úgy fest erről lemaradtak. Az úti cél számára aztán teljesen mindegy, úgy sem őt kérdezték. Hamar a törpe is előkerül, mintegy varázsütésre. S ha már varázs, akkor Isunak meg valami varázspálca kell. Nem túl sokat konyít a varázslatokhoz, talán csak épp annyit, hogy tudjon róla, nem csak karddal vívják az ütközeteket. Talán valamivel többet, dehogy a varázspálca, mire jó, fogalma sincs. Így megint csak felveszi a jó testőrhöz méltó figurát. Csendben, árnyékként követve a menetet, most már sokkal jobban odafigyelve környezetükre. *
2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:01:45
Üzenet elküldve: 2015-06-09 16:01:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Nestar és Ónix//
* Meglepődik azon, hogy Nestar vele tart de örül a lehetőségnek, hogy komolyabban megismerhesse a ház alkimistáját. Nem mintha eddig nem ugrott volna bármely kérésére és nem szolgálta volna legjobb tudása szerint, csak hát itt most kint, a Kúrián kívül szinte egyenrangúnak érzi magát vele.*
- Én is ritkán kártyázom. *válaszol barátságos mosollyal arcán. *Viszont ha nem túl nagy a tét akkor ilyen különös alkalmakkor megengedem magamnak ezt a kis veszteséget.
* Természetesen az is megesett már, hogy nyert, de nem túl sűrűn viszont egy egész délutánt eltölteni a lapok és egy hideg sör társaságában szinte olyan kiválónak látja mint egy szép elf lányt kényeztetni bókokkal na meg csókokkal.
Megindulnak a Pegazus felé, de nincs idejük túl sokat haladni ugyanis egy meglepően magas nőstény állja utukat. Gid első cselekedete, hogy egy lépést hátrál. Oka kettő is van rá, először is a nősténnyel egy szemmagasságban vannak ami számára igen meglepő hisz az ő Úrnője sokkal alacsonyabb, törékenyebbnek ható jelenség, a második az pedig maga az, hogy agy mélységivel áll szembe. A Kúriában szinte rabszolgai státuszban van így úgymond tudja hol a helye, még ha ez a grafitbőrű nem is tartozik a saját "családjához".*
- Üdvözlöm. *szól majd csak figyel. Nestar pontosan azt a távolságtartó viselkedést tartja a nősténnyel is mint bárki mással, azt már jól tudja Gid így amint az idegen bemutatkozik ő maga fűzi talán először hozzá nevét.*
- Gidralds, szolgálatára. *fejet is hajt a nőstény előtt majd magában méltatlankodik azon mennyire beidegződtek ezek a szokások.
Érdeklődve néz Ónixra de a körbevezetés hallatán a fejét rázza.*
- Legfeljebb a fogadóba vezethetjük el. *mondja vigyorogva miközben azért Nestar felé is néz. Mégis csak ünnep van, ennyi jóindulat még egy idegen nősténynek is kijár.*
- A mi utunk arra vezet. *teszi hozzá majd kezével körbemutat.*
- De ha ruhára, ékszerre vagy különböző látványosságokra vágyik itt érdemes sétálgatnia hölgyem.
* Várakozón tekint Ónixra, hogy döntsön, érdekli-e a fogadó vagy inkább szabadtéri programokat szeretne látni.*
//Nestar és Ónix//
* Meglepődik azon, hogy Nestar vele tart de örül a lehetőségnek, hogy komolyabban megismerhesse a ház alkimistáját. Nem mintha eddig nem ugrott volna bármely kérésére és nem szolgálta volna legjobb tudása szerint, csak hát itt most kint, a Kúrián kívül szinte egyenrangúnak érzi magát vele.*
- Én is ritkán kártyázom. *válaszol barátságos mosollyal arcán. *Viszont ha nem túl nagy a tét akkor ilyen különös alkalmakkor megengedem magamnak ezt a kis veszteséget.
* Természetesen az is megesett már, hogy nyert, de nem túl sűrűn viszont egy egész délutánt eltölteni a lapok és egy hideg sör társaságában szinte olyan kiválónak látja mint egy szép elf lányt kényeztetni bókokkal na meg csókokkal.
Megindulnak a Pegazus felé, de nincs idejük túl sokat haladni ugyanis egy meglepően magas nőstény állja utukat. Gid első cselekedete, hogy egy lépést hátrál. Oka kettő is van rá, először is a nősténnyel egy szemmagasságban vannak ami számára igen meglepő hisz az ő Úrnője sokkal alacsonyabb, törékenyebbnek ható jelenség, a második az pedig maga az, hogy agy mélységivel áll szembe. A Kúriában szinte rabszolgai státuszban van így úgymond tudja hol a helye, még ha ez a grafitbőrű nem is tartozik a saját "családjához".*
- Üdvözlöm. *szól majd csak figyel. Nestar pontosan azt a távolságtartó viselkedést tartja a nősténnyel is mint bárki mással, azt már jól tudja Gid így amint az idegen bemutatkozik ő maga fűzi talán először hozzá nevét.*
- Gidralds, szolgálatára. *fejet is hajt a nőstény előtt majd magában méltatlankodik azon mennyire beidegződtek ezek a szokások.
Érdeklődve néz Ónixra de a körbevezetés hallatán a fejét rázza.*
- Legfeljebb a fogadóba vezethetjük el. *mondja vigyorogva miközben azért Nestar felé is néz. Mégis csak ünnep van, ennyi jóindulat még egy idegen nősténynek is kijár.*
- A mi utunk arra vezet. *teszi hozzá majd kezével körbemutat.*
- De ha ruhára, ékszerre vagy különböző látványosságokra vágyik itt érdemes sétálgatnia hölgyem.
* Várakozón tekint Ónixra, hogy döntsön, érdekli-e a fogadó vagy inkább szabadtéri programokat szeretne látni.*
2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 15:19:27
Üzenet elküldve: 2015-06-09 15:19:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Shelquatin Syn//
*Nem áll meg tovább, hogy kényelmesen beszélgessenek, hanem halad tovább a férfi előre. De ő sem rest követni őt. Hatalmas lépteit könnyen beéri gyors, fürge mozgásával. Az újabb kérdés hallatán csak még egy kérdés gördül le elven ajkairól.*
- Miért zárkózol el mindentől?
*Hangneme inkább kíváncsi és érdeklődő, mint csipkedő lenne. Őszintén kíváncsi az indokokra. Egy-egy oldalpillantást sikerül elkapnia a férfinak, ám akkor barátságosan és valódi mosoly kúszik arcára. Nincs mitől félnie a másiknak – bár ezt már rég beláthatta – nem akar neki semmiféleképpen sem ártani. Legfeljebb kicsit már idegesíthető a folytonos vidámság és derüség.*
- Én is szemben álltam veled, mégis élek.
*Kötözködik továbbra is, ahogy halkan kuncogja el magát újra. Aztán sikerül megint komoly ábrázatot csiholnia arcára, még nem is sikerül neki teljesen. Ahogy ruganyos lépteit szedi, nem figyel maga elé, a szűk kis utcában, hanem csak a férfira emeli tekintetét.*
- Minket sem babusgattak. *Tiltakozik, jobban megnyomva a sem szót.* - Ne hidd, hogy az elfek mindenkit kedvelnek. Általánosságban minden más fajt lenéznek, én viszont nem értek velük egyet. Lehet, hogy nem volt olyan kemény életük mint nektek, de a legtöbben harcra nevelődtek, még ha alapból békésebbek is. *Úgy beszél az elfekről, mintha ő maga nem az lenne.* - Csak akkor harcolnak, ha a saját territóriumukat fenyegetik. *Emlékszik vissza atyja és anyja is miért voltak távol egész életében.* - Szánalom és jószándék csak saját magukkal szemben van. *Folytatja az eszmecserét. Minden amit elmond, egyértelműen a lány álláspontjával szemben áll. Ő inkább nyitottabb volt mindig is, amiért ha saját családjával szemben nem is, de fajtársaival mindig komolyabb konfliktusokat generált. Így hozzászokott már a lekezelő hangnemhez, s a folyamatos ellentmondásnak. S épp ezért tudja igen sokáig folytatni az ilyenfajta társalgásokat.
Ám ahogy lépked, s nem figyel maga elé, egy útjába kerülő láda dönti ki egyensúlyából. Sikeresen átesik rajta, s kapkodó lépteivel próbálja visszanyerni egyensúlyát. A fiút jócskán lehagyja, ám mintha a sikátorban lévő tárgyak most összejátszottak volna a szőkeség ellen. Egy nyálkás tócsába lép, minek hatására egyensúlya rohamosan esik össze, s egyik lábával megcsúszva rajta, közeledik egy a fal tövéhez állított hordókupachoz. Nagy csattanással ér földet, épp csak annyi ideje volt, hogy az ütközet előtt megpördüljön, hogy háttal essen neki, ne előre. Így a felborult hordók között ül, egyik kezét a hordón tartva, lába pedig két oldalt maga mellett, ahogy ül a koszos macskakövön. Saját esetlenségén jót derül, s hangos, valódi nevetés hagyja el ajkait, ahogy a szűk utcában visszapattognak a falakról. Onnan tekint fel a férfira.*
- Egyébként hogy hívnak? *Kérdi vidáman, de még mindig nem tápászkodott meg. Ha erre tart a férfi, akkor bevárja, ám ha kap az alkalmon s visszafordul, akkor csak lassan kezd el feltápászkodni, nem tudván mije tört most el. Ha a kérdésére újfent nem kap választ, akkor könnyedén szólal meg újra.*
- Akkor Darthirii… Úgy is sokszor szereted használni, ha másról nem erről, biztos megjegyezlek. *Mosolyog kedvesen.*
//Shelquatin Syn//
*Nem áll meg tovább, hogy kényelmesen beszélgessenek, hanem halad tovább a férfi előre. De ő sem rest követni őt. Hatalmas lépteit könnyen beéri gyors, fürge mozgásával. Az újabb kérdés hallatán csak még egy kérdés gördül le elven ajkairól.*
- Miért zárkózol el mindentől?
*Hangneme inkább kíváncsi és érdeklődő, mint csipkedő lenne. Őszintén kíváncsi az indokokra. Egy-egy oldalpillantást sikerül elkapnia a férfinak, ám akkor barátságosan és valódi mosoly kúszik arcára. Nincs mitől félnie a másiknak – bár ezt már rég beláthatta – nem akar neki semmiféleképpen sem ártani. Legfeljebb kicsit már idegesíthető a folytonos vidámság és derüség.*
- Én is szemben álltam veled, mégis élek.
*Kötözködik továbbra is, ahogy halkan kuncogja el magát újra. Aztán sikerül megint komoly ábrázatot csiholnia arcára, még nem is sikerül neki teljesen. Ahogy ruganyos lépteit szedi, nem figyel maga elé, a szűk kis utcában, hanem csak a férfira emeli tekintetét.*
- Minket sem babusgattak. *Tiltakozik, jobban megnyomva a sem szót.* - Ne hidd, hogy az elfek mindenkit kedvelnek. Általánosságban minden más fajt lenéznek, én viszont nem értek velük egyet. Lehet, hogy nem volt olyan kemény életük mint nektek, de a legtöbben harcra nevelődtek, még ha alapból békésebbek is. *Úgy beszél az elfekről, mintha ő maga nem az lenne.* - Csak akkor harcolnak, ha a saját territóriumukat fenyegetik. *Emlékszik vissza atyja és anyja is miért voltak távol egész életében.* - Szánalom és jószándék csak saját magukkal szemben van. *Folytatja az eszmecserét. Minden amit elmond, egyértelműen a lány álláspontjával szemben áll. Ő inkább nyitottabb volt mindig is, amiért ha saját családjával szemben nem is, de fajtársaival mindig komolyabb konfliktusokat generált. Így hozzászokott már a lekezelő hangnemhez, s a folyamatos ellentmondásnak. S épp ezért tudja igen sokáig folytatni az ilyenfajta társalgásokat.
Ám ahogy lépked, s nem figyel maga elé, egy útjába kerülő láda dönti ki egyensúlyából. Sikeresen átesik rajta, s kapkodó lépteivel próbálja visszanyerni egyensúlyát. A fiút jócskán lehagyja, ám mintha a sikátorban lévő tárgyak most összejátszottak volna a szőkeség ellen. Egy nyálkás tócsába lép, minek hatására egyensúlya rohamosan esik össze, s egyik lábával megcsúszva rajta, közeledik egy a fal tövéhez állított hordókupachoz. Nagy csattanással ér földet, épp csak annyi ideje volt, hogy az ütközet előtt megpördüljön, hogy háttal essen neki, ne előre. Így a felborult hordók között ül, egyik kezét a hordón tartva, lába pedig két oldalt maga mellett, ahogy ül a koszos macskakövön. Saját esetlenségén jót derül, s hangos, valódi nevetés hagyja el ajkait, ahogy a szűk utcában visszapattognak a falakról. Onnan tekint fel a férfira.*
- Egyébként hogy hívnak? *Kérdi vidáman, de még mindig nem tápászkodott meg. Ha erre tart a férfi, akkor bevárja, ám ha kap az alkalmon s visszafordul, akkor csak lassan kezd el feltápászkodni, nem tudván mije tört most el. Ha a kérdésére újfent nem kap választ, akkor könnyedén szólal meg újra.*
- Akkor Darthirii… Úgy is sokszor szereted használni, ha másról nem erről, biztos megjegyezlek. *Mosolyog kedvesen.*
2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 15:05:44
Üzenet elküldve: 2015-06-09 15:05:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
* Kifogások, mindig csak a kifogások. Ha, nem tud lyukat beszélni mások gyomrába, miszerint rosszul látnak, akkor fogjuk az étel hiányra. Remek stratégia. Már ha bejön.
Neri csak bólogat, kissé már lemondóan. Mit is kezdhetne a kalózzal, makacs mint egy kikötői öszvér! Ígéret? Nem szokott ő ígérni semmit, vagy csak nagyon ritkán. Na, meg ilyet? Oldalt pillant a Szőkére, az ökör említése hallatán. Utánozva Nad testtartását és arcának rezdülését, néz farkasszemet a lánnyal. Az elhangzottak alapján, nem igazán tudja elképzelni Nadről, hogy nőtársira is szemet vetne úgy, úgy igazából. Így kisebb gondolkodás után bólint. *
- Rendben, ha egy hónap alatt összeszeded magad, s leszoksz a rumról és rászoksz az evésre, bízz ígérem, kedvedre teszek. * nem tisztes ajánlat, hisz a rumról Nad sose fog leszokni, hacsak büszkesége nem nagyobb annál. De, nem a rum az első.
Na , igen annak a görénynek van haszna, de annak a póknak? Amúgy sem szívleli azokat a dögöket. Csúfak. Kicsit sem szerethetőek.*
- Sss! * fordul a sármőr felé, hogy mutatóujját szája elé tartva bírja hallgatásra. *
- Nad, előre látó, beleszámolta a nyakörvet, pórázt és a tarisznyát, amiben hordom. * kacsint rá a kék szemű Szőkére. *
- Te kölyök, ne akard, hogy megbánjam, hogy kedves voltam veled. * s tényleg nem is érti, miért is költött rá, kereshetett volna egy pocsolyát is. Nem, mintha nagy eséllyel talált volna, de az úgy lett volna jó. *
- Csak a szád nagy kölyök, nézz magadra! * veti ég oda közben a Dynti kezében lévő lengedező üveget figyeli, mint egy ingát. Megunja, már a fiú nyafogását, minek kereste a bajt. Magában legyint is rá egyet, majd Nad elintézi.
Az üveg, hol fent, hol lent és szerepét nem tölti be. Borostyán szemei ravaszul csillannak, ajkán halvány mosoly. Dyni, annyira bele van merülve a beszédbe, hogy talán észre sem veszi, Nad meg a kölyökkel foglalkozik, hogy lehet, észre sem veszik, hogy épp most akar hű lenni gúnynevéhez. Egy óvatlan pillanatban próbálja meg rávetni magát az éppen mellmagasságba kerülő zöld üvegre. Talán nem lesz nehéz dolga, mivel mikor jó szándéka jeléül vizet, hozott a Fürtösnek, Dynti mellett állt meg, így néha bizony majdnem „ ráharap” a ide-oda suhanó üvegre, ahogy a Vörös hevesen gesztikulál vele. Ha a zsákmány kezébe, a „ Szőkeség” felé nyújtja. *
- Tessék, igyál. Dynti szívesen osztja meg másokkal azt ami az övé. * ölti ki felé nyelvét, felidézve ezzel a Tavaszünnep emlékeit. *
- No, de most már Nad fizesd ki azt a állatot, vagy ne fizesd, nem bánom,! De tényleg ehetnénk már valamit. * legyint kissé durcásan, az állatra, majd visszajön. Gyomra hangosan kordul. Túl sok a levegőben terjengő illat és már túl sokat beszéltek az evésről. *
//Tökkelütött egy társaság//
* Kifogások, mindig csak a kifogások. Ha, nem tud lyukat beszélni mások gyomrába, miszerint rosszul látnak, akkor fogjuk az étel hiányra. Remek stratégia. Már ha bejön.
Neri csak bólogat, kissé már lemondóan. Mit is kezdhetne a kalózzal, makacs mint egy kikötői öszvér! Ígéret? Nem szokott ő ígérni semmit, vagy csak nagyon ritkán. Na, meg ilyet? Oldalt pillant a Szőkére, az ökör említése hallatán. Utánozva Nad testtartását és arcának rezdülését, néz farkasszemet a lánnyal. Az elhangzottak alapján, nem igazán tudja elképzelni Nadről, hogy nőtársira is szemet vetne úgy, úgy igazából. Így kisebb gondolkodás után bólint. *
- Rendben, ha egy hónap alatt összeszeded magad, s leszoksz a rumról és rászoksz az evésre, bízz ígérem, kedvedre teszek. * nem tisztes ajánlat, hisz a rumról Nad sose fog leszokni, hacsak büszkesége nem nagyobb annál. De, nem a rum az első.
Na , igen annak a görénynek van haszna, de annak a póknak? Amúgy sem szívleli azokat a dögöket. Csúfak. Kicsit sem szerethetőek.*
- Sss! * fordul a sármőr felé, hogy mutatóujját szája elé tartva bírja hallgatásra. *
- Nad, előre látó, beleszámolta a nyakörvet, pórázt és a tarisznyát, amiben hordom. * kacsint rá a kék szemű Szőkére. *
- Te kölyök, ne akard, hogy megbánjam, hogy kedves voltam veled. * s tényleg nem is érti, miért is költött rá, kereshetett volna egy pocsolyát is. Nem, mintha nagy eséllyel talált volna, de az úgy lett volna jó. *
- Csak a szád nagy kölyök, nézz magadra! * veti ég oda közben a Dynti kezében lévő lengedező üveget figyeli, mint egy ingát. Megunja, már a fiú nyafogását, minek kereste a bajt. Magában legyint is rá egyet, majd Nad elintézi.
Az üveg, hol fent, hol lent és szerepét nem tölti be. Borostyán szemei ravaszul csillannak, ajkán halvány mosoly. Dyni, annyira bele van merülve a beszédbe, hogy talán észre sem veszi, Nad meg a kölyökkel foglalkozik, hogy lehet, észre sem veszik, hogy épp most akar hű lenni gúnynevéhez. Egy óvatlan pillanatban próbálja meg rávetni magát az éppen mellmagasságba kerülő zöld üvegre. Talán nem lesz nehéz dolga, mivel mikor jó szándéka jeléül vizet, hozott a Fürtösnek, Dynti mellett állt meg, így néha bizony majdnem „ ráharap” a ide-oda suhanó üvegre, ahogy a Vörös hevesen gesztikulál vele. Ha a zsákmány kezébe, a „ Szőkeség” felé nyújtja. *
- Tessék, igyál. Dynti szívesen osztja meg másokkal azt ami az övé. * ölti ki felé nyelvét, felidézve ezzel a Tavaszünnep emlékeit. *
- No, de most már Nad fizesd ki azt a állatot, vagy ne fizesd, nem bánom,! De tényleg ehetnénk már valamit. * legyint kissé durcásan, az állatra, majd visszajön. Gyomra hangosan kordul. Túl sok a levegőben terjengő illat és már túl sokat beszéltek az evésről. *
2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 15:01:39
Üzenet elküldve: 2015-06-09 15:01:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Organthela Freyai//
*Úgy látszik még mindig nem sikerül megszabadulnia a nőtől. Hallgatja annak szavait, de még mindig egy tudatlan naiv kislány fecsegésének tulajdonítja őket. Nem gondolkozik el annak értelmén, hisz alaptételként neki úgysem lehet igaza.*
- Miért kellene válaszolnom bármire is?
*Kezd visszatérni a nyugodt hangneme, kényelmes tempóban sétál tovább célja felé. Csak néha-néha pillant oldalra de többségében maga elé figyel.*
- Az hogy élek azt jelenti, hogy akik szembeálltak velem már nem.
*Megint sok kérdést megválaszolatlanul hagy, arra viszont egy újabb sóhajtással felel amikor partnere a "Ti szinte csak a harcnak éltek" részhez ér.*
- Nem a harcnak élünk *a "nak" részét nyomja meg a szónak*, a harc miatt élünk. *itt a "miatt" kapja a hangsúlyt.*
- Ha minket is úgy babusgattak volna a szüleink mint a fenti gyerekeket, a tizedik évemet sem értem volna meg. Odalent minden idegen szeméből a gyilkosod néz vissza rád. Aki nem volt jó harcos az meghalt. Aki nem alkalmazkodott az ottani levegőhöz, a körülményekhez, az meghalt. Csak az erősek éltek elég sokáig hogy utódot nemzenek, és továbbadják képességeiket. A satnyák elpusztultak, itt fent viszont egy félkegyelmű is eléldegél alamizsnán, aztán velük keveredtek. Szánalomból, jó szándékból felülírjátok a természet állította törvényeket. Kövérek, gyengék, bolondok vegyülnek még azzal a pár életrevalóval is aki a vak szerencse miatt a világotokba születik, mi lesz így a végtermék?
*Ismét egy lassú fejcsóválás. Nem törődik már azzal hogy a lány ismét egy kalapba veszi őket amikor fogalmaz, hiába javította ki csak nem fogja fel, többször minek mondaná. Nem tehet róla hogy képtelen felfogni, az ősei hibája az egész. Őt majd a saját leszármazottai hibáztathatják balgaságáért.*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 15:05:29
//Organthela Freyai//
*Úgy látszik még mindig nem sikerül megszabadulnia a nőtől. Hallgatja annak szavait, de még mindig egy tudatlan naiv kislány fecsegésének tulajdonítja őket. Nem gondolkozik el annak értelmén, hisz alaptételként neki úgysem lehet igaza.*
- Miért kellene válaszolnom bármire is?
*Kezd visszatérni a nyugodt hangneme, kényelmes tempóban sétál tovább célja felé. Csak néha-néha pillant oldalra de többségében maga elé figyel.*
- Az hogy élek azt jelenti, hogy akik szembeálltak velem már nem.
*Megint sok kérdést megválaszolatlanul hagy, arra viszont egy újabb sóhajtással felel amikor partnere a "Ti szinte csak a harcnak éltek" részhez ér.*
- Nem a harcnak élünk *a "nak" részét nyomja meg a szónak*, a harc miatt élünk. *itt a "miatt" kapja a hangsúlyt.*
- Ha minket is úgy babusgattak volna a szüleink mint a fenti gyerekeket, a tizedik évemet sem értem volna meg. Odalent minden idegen szeméből a gyilkosod néz vissza rád. Aki nem volt jó harcos az meghalt. Aki nem alkalmazkodott az ottani levegőhöz, a körülményekhez, az meghalt. Csak az erősek éltek elég sokáig hogy utódot nemzenek, és továbbadják képességeiket. A satnyák elpusztultak, itt fent viszont egy félkegyelmű is eléldegél alamizsnán, aztán velük keveredtek. Szánalomból, jó szándékból felülírjátok a természet állította törvényeket. Kövérek, gyengék, bolondok vegyülnek még azzal a pár életrevalóval is aki a vak szerencse miatt a világotokba születik, mi lesz így a végtermék?
*Ismét egy lassú fejcsóválás. Nem törődik már azzal hogy a lány ismét egy kalapba veszi őket amikor fogalmaz, hiába javította ki csak nem fogja fel, többször minek mondaná. Nem tehet róla hogy képtelen felfogni, az ősei hibája az egész. Őt majd a saját leszármazottai hibáztathatják balgaságáért.*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 15:05:29
2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 14:15:54
Üzenet elküldve: 2015-06-09 14:15:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Nestar és Gidralds//
*Rövid kacagás csendül az érkező válasz hallatán, ezzel is próbálva oldani a hangulatot és jelezni hogy csak mókának szánta amit mondott. Ha a férfi nem mosolyogja meg a megjegyzését akkor valószínűleg negatívan érintette az, akkor is ha kifejezetten nem mutatja ellenszenvét.*
- Elnézést, biztos sokan mond már önnek. *Kiütközik végre a nyelvi nehézség, de nem jön zavarba attól hogy kissé bizonytalanul formálja a mondatokat.*
- A nevem Ónix. Üdvözlöm önöket.
*Mutatkozik be végre, tenyereit csípője előtt összekulcsolva hajlik meg derékból kissé, közben fejét enyhén billenti előre és szemeit is lehunyja a tisztelet jeleként. Még csak nem is hazudik, hisz családjának neve két betűt felcserélve megegyezik a fekete ékkőével, emiatt a hasonlóság miatt a közös nyelven ez ragadt rajta. A rövid gesztus után újra kiegyenesedik és először az elf, aztán eddigi kiszemeltje szemei felé fordítja tekintetét. Még mindig marad a kedves, barátságos mosoly. Egész megjelenése azt sugallja hogy ha nem is nemesek közül, de legalább valamennyire jómódú családból való.*
- Elnézést ha zavarok, de új nekem a város. Keresek valaki aki... *elpillant egy másodpercre miközben keresi a szót, és csak akkor szegezi újra a férfira szemeit mikor eszébe jut.*
- Körbevezet?
*Kissé felhúzza szemöldökét saját kérdésére, nem biztos benne hogy jól fogalmaz. A rövid szünet amit hagy elég idő rá hogy végiggondolja amit mondott, nem teljesen úgy jött ki ahogy szerette volna, így rögtön szabadkozni kezd.*
- Jaj nem egész város, csak...
*Elhúzza kissé szája oldalát mert ismét egy szót keres, közben szemei most lefelé vándorolnak és jobb kezét ajkának széléhez emeli.*
- Fesztivál!
*Böki ki végre a pillanatnyi töprengés eredményét diadalmas csillogással a szemeiben, még kezét is eltartja kicsit arcától hogy a szó közben mutatóujját kinyújtva jelezze a sikert. A mozdulat végén keze újra csípője felé indul, hogy a másik tenyerébe fonódva visszakerüljön eddigi helyére. Kalapja bár árnyékot vet arcára, az éles fényben kissé hunyorognia kell hogy a nap ne bántsa szemeit. Teljesen hitelesen sikerül játszani az elveszett segítséget kérő lányka szerepet, de nem is esik nehezére hisz bár előre megfontolt szándékkal érkezett, a nyelven tényleg néha gondolkodnia kell és az ünnep eseményeit, érdekességeit sem ismeri. Reménnyel teli türkiz szemeivel hol az egyik, hol a másik férfi tekintetét keresi, várva hogy melyik fogja először viszonozni szavait.*
A hozzászólás írója (Sylthyriel Eoul'renor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 14:20:59
//Nestar és Gidralds//
*Rövid kacagás csendül az érkező válasz hallatán, ezzel is próbálva oldani a hangulatot és jelezni hogy csak mókának szánta amit mondott. Ha a férfi nem mosolyogja meg a megjegyzését akkor valószínűleg negatívan érintette az, akkor is ha kifejezetten nem mutatja ellenszenvét.*
- Elnézést, biztos sokan mond már önnek. *Kiütközik végre a nyelvi nehézség, de nem jön zavarba attól hogy kissé bizonytalanul formálja a mondatokat.*
- A nevem Ónix. Üdvözlöm önöket.
*Mutatkozik be végre, tenyereit csípője előtt összekulcsolva hajlik meg derékból kissé, közben fejét enyhén billenti előre és szemeit is lehunyja a tisztelet jeleként. Még csak nem is hazudik, hisz családjának neve két betűt felcserélve megegyezik a fekete ékkőével, emiatt a hasonlóság miatt a közös nyelven ez ragadt rajta. A rövid gesztus után újra kiegyenesedik és először az elf, aztán eddigi kiszemeltje szemei felé fordítja tekintetét. Még mindig marad a kedves, barátságos mosoly. Egész megjelenése azt sugallja hogy ha nem is nemesek közül, de legalább valamennyire jómódú családból való.*
- Elnézést ha zavarok, de új nekem a város. Keresek valaki aki... *elpillant egy másodpercre miközben keresi a szót, és csak akkor szegezi újra a férfira szemeit mikor eszébe jut.*
- Körbevezet?
*Kissé felhúzza szemöldökét saját kérdésére, nem biztos benne hogy jól fogalmaz. A rövid szünet amit hagy elég idő rá hogy végiggondolja amit mondott, nem teljesen úgy jött ki ahogy szerette volna, így rögtön szabadkozni kezd.*
- Jaj nem egész város, csak...
*Elhúzza kissé szája oldalát mert ismét egy szót keres, közben szemei most lefelé vándorolnak és jobb kezét ajkának széléhez emeli.*
- Fesztivál!
*Böki ki végre a pillanatnyi töprengés eredményét diadalmas csillogással a szemeiben, még kezét is eltartja kicsit arcától hogy a szó közben mutatóujját kinyújtva jelezze a sikert. A mozdulat végén keze újra csípője felé indul, hogy a másik tenyerébe fonódva visszakerüljön eddigi helyére. Kalapja bár árnyékot vet arcára, az éles fényben kissé hunyorognia kell hogy a nap ne bántsa szemeit. Teljesen hitelesen sikerül játszani az elveszett segítséget kérő lányka szerepet, de nem is esik nehezére hisz bár előre megfontolt szándékkal érkezett, a nyelven tényleg néha gondolkodnia kell és az ünnep eseményeit, érdekességeit sem ismeri. Reménnyel teli türkiz szemeivel hol az egyik, hol a másik férfi tekintetét keresi, várva hogy melyik fogja először viszonozni szavait.*
A hozzászólás írója (Sylthyriel Eoul'renor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 14:20:59
2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 12:11:40
Üzenet elküldve: 2015-06-09 12:11:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 918
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 918
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Gidralds Mohen és Sylthyriel Eoul'renor//
*Meg is feledkezett a lehetőségek figyelembe vételénél arról, hogy a Pegazusban is folynak az események. Átgondolva, sokkal kényelmesebb is lenne fedett helyen tartózkodnia. És meri feltételezni, hogy ez inkább egy burkolt célzás volt arra, hogy megkönnyítsék a napját. Még, ha elítélő véleménnyel is van a szerencsejátékok könnyű vagyonszerzést ígérő, de valójában csak megtévesztő jellege iránt.*
-Szívesen megnézem, bár a részvételtől ódzkodom kissé.
*Nem kell sokat menniük, hogy egy új fővel bővüljön a társaság. És amilyen gyorsan érkezik, oly sebességgel veszti is el Nestar megelőlegezett szimpátiáját. A hőség miatt alacsonyabb a toleranciaküszöbe, mint szokott, hiszen megemelte akaratlanul a vérmérsékletét, de ezt legfeljebb csak Gidralds fogja érzékelni, az általános társadalmi normákhoz képest még így is erőteljesen visszafogott, mert a hosszú évek megtették a munkájukat. És nyugtatja, hogy ezt a mentalitást nem a nemesi házba érkezésekor vette fel, sőt még néha lejjebb is kellett adnia belőle a családtagok viselkedésének tekintetében. Viszont valamerről ismerős az idegen. Nem az a fajta, aki egyből feltételezi, ha lát kettő mélységit, hogy egy családba tartoznak, de megesküdne, hogy látta ezt az arcot, még ha beszélgetni bizonyosan nem volt alkalma vele, mert a hangja ismeretlen. Átfut az agyán, hogy családtag lehet, majd Gidralds ebben kisegíti. Bár leginkább a családtagok mélyről felérkező ágának a viselkedése szokta megborzolni a fejében a gondolatot, hogy elővegye a lihanechi főúri etikett- és illemkönyvet és végre rendezni a kaotikus állapotokat.*
-Szép napot kívánok önnek is.
*A barátságos gesztust nem viszonozza, ehhez szükséges lett volna az alapvető társadalmi formulákat elsajátítania, bár kétli, hogy a föld alatt nem fejlődött ki a köszönés, arca mozdulatlan komolysággal hirdeti, hogy ameddig nem követi az általános társadalmi szokásokat, nincs vele beszélgetni valója. Hangja mellőz mindenféle érzelmiséget, tárgyilagos, közepesen távolságtartó, viszont egy szinten tekint a nőre hozzá képest, nem nézi le. Csak magasak az elvárásai, bárki tekintetében.*
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 12:19:20
//Gidralds Mohen és Sylthyriel Eoul'renor//
*Meg is feledkezett a lehetőségek figyelembe vételénél arról, hogy a Pegazusban is folynak az események. Átgondolva, sokkal kényelmesebb is lenne fedett helyen tartózkodnia. És meri feltételezni, hogy ez inkább egy burkolt célzás volt arra, hogy megkönnyítsék a napját. Még, ha elítélő véleménnyel is van a szerencsejátékok könnyű vagyonszerzést ígérő, de valójában csak megtévesztő jellege iránt.*
-Szívesen megnézem, bár a részvételtől ódzkodom kissé.
*Nem kell sokat menniük, hogy egy új fővel bővüljön a társaság. És amilyen gyorsan érkezik, oly sebességgel veszti is el Nestar megelőlegezett szimpátiáját. A hőség miatt alacsonyabb a toleranciaküszöbe, mint szokott, hiszen megemelte akaratlanul a vérmérsékletét, de ezt legfeljebb csak Gidralds fogja érzékelni, az általános társadalmi normákhoz képest még így is erőteljesen visszafogott, mert a hosszú évek megtették a munkájukat. És nyugtatja, hogy ezt a mentalitást nem a nemesi házba érkezésekor vette fel, sőt még néha lejjebb is kellett adnia belőle a családtagok viselkedésének tekintetében. Viszont valamerről ismerős az idegen. Nem az a fajta, aki egyből feltételezi, ha lát kettő mélységit, hogy egy családba tartoznak, de megesküdne, hogy látta ezt az arcot, még ha beszélgetni bizonyosan nem volt alkalma vele, mert a hangja ismeretlen. Átfut az agyán, hogy családtag lehet, majd Gidralds ebben kisegíti. Bár leginkább a családtagok mélyről felérkező ágának a viselkedése szokta megborzolni a fejében a gondolatot, hogy elővegye a lihanechi főúri etikett- és illemkönyvet és végre rendezni a kaotikus állapotokat.*
-Szép napot kívánok önnek is.
*A barátságos gesztust nem viszonozza, ehhez szükséges lett volna az alapvető társadalmi formulákat elsajátítania, bár kétli, hogy a föld alatt nem fejlődött ki a köszönés, arca mozdulatlan komolysággal hirdeti, hogy ameddig nem követi az általános társadalmi szokásokat, nincs vele beszélgetni valója. Hangja mellőz mindenféle érzelmiséget, tárgyilagos, közepesen távolságtartó, viszont egy szinten tekint a nőre hozzá képest, nem nézi le. Csak magasak az elvárásai, bárki tekintetében.*
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.09 12:19:20
2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-09 11:52:02
Üzenet elküldve: 2015-06-09 11:52:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Shelquatin Syn//
*Szemöldökeit megint összevonja, értetlenkedve a szavak hallatán.*
- Aki vagyok?
*Pislog értetlenül. Csak egy mezei elf leány, ki alig egy éve indult el otthonról, hogy tapasztalatokat szerezzen az életben, s különféle kalandokban vegyen részt, ahogy a Tata is. De végre választ kap a legtöbb kérdésére, még ha nem is azt, amit ő vár. Így csak egy halk sóhajtás hallatszik hangjából, majd lábait újra előretéve indul meg a másik után, újbóli lelkesedés kapta el.*
- Meg sem próbáltad elmagyarázni. *Vitatkozik a másikkal.* - Jöttél, hogy te felsőbbrendű vagy, hisz élsz. Ezen az alapon bárki az lehetne. Mondtad, hogy azért, mert ti jobban fejlődtetek a föld alatt. Holott épp csak elmaradtatok, hiszen a világ fent is fejlődött, de ti erről nem tudtatok semmit, mert nem akartatok benne részt venni. Most, hogy meg már itt vagytok, azt hiszed, hogy mindenki félni fogja a neved? *Lassan újra közelebb ér a megálló férfihez, gyors, ruganyos lépteivel.* - Nem tetteket semmi olyat, amiért kéne. Egy-egy fajtársunk talán tett. *Újra a többes szám.* - De kollektíven nem. Ti szinte csak a harcnak éltek, holott a világ ettől sokkal tágabb. Miért nem vagy nyitott rá?
*Szegezi neki a kérdést. Valahogy nem és nem akar leakadni a témáról, fene sem érti, hogy miért. Talán meg akarná váltani a férfit? Nem, nem erről van szó.*
- A világ elfogadóbb lett, mint egykor volt. *Mondja naivan, mintha nem tudná, hogy miként is működik a világ. Az orkos hasonlatra egy pillanatra elgondolkozik. Ezért meg is áll, s szemeit oldalra a hűvösséget adó háza falaira tapasztja. Elképzeli, ahogy egy ork kitépi karját, s azzal vágja fejben. A helyzet oly komikus számára, hogy újra csak kacagni tud rajta, aztán hirtelen ül zöld lélektükreibe szomorúság. Eszébe jut atya, ki most is valahol, épp ellenük harcol.
Majd smaragdjaiba előbb értetlenkedés, majd újabb szomorúság költözik.
~Nyelvkivágás.~
Látszik rajta, hogy volt már dolga hasonló helyzettel. Az emlékek akaratlanul is előtűnnek lelki szemei előtt. Fejének megrázásával próbálja elhessegetni a kellemetlen emléket. De kérdések továbbra is megmaradnak a lányban.
~Vajon hogy van a mágus?~
Ül ki aggodalom immár arcára, de sok ideje nincs ezen gondolkoznia, hiszen beszélgetőpartnere más. Ajkaira vidám mosoly jelenik, meg ahogy hallgatja az utolsó szavakat.*
- Fényen vagyok. *Jelenti ki, s mint egy kis kacsa a mamáját, úgy követi továbbra is a férfit.*
- Miért térsz ki minden kérdésem elől? *Éri be a másikat a szűk sikátorba, hogy mellette tudjon haladni, szemeit újra annak csuklyájára tapasztja. Ám immár el tudja képzelni hozzá a férfi arcát is.* - Miért hordasz ilyen melegbe arcmaszkot? *Kíváncsiskodik továbbra is, bele sem gondolva, hogy talán az életével játszik. Sose tudta, hol van a határ, s hogy meddig mehet el.*
//Shelquatin Syn//
*Szemöldökeit megint összevonja, értetlenkedve a szavak hallatán.*
- Aki vagyok?
*Pislog értetlenül. Csak egy mezei elf leány, ki alig egy éve indult el otthonról, hogy tapasztalatokat szerezzen az életben, s különféle kalandokban vegyen részt, ahogy a Tata is. De végre választ kap a legtöbb kérdésére, még ha nem is azt, amit ő vár. Így csak egy halk sóhajtás hallatszik hangjából, majd lábait újra előretéve indul meg a másik után, újbóli lelkesedés kapta el.*
- Meg sem próbáltad elmagyarázni. *Vitatkozik a másikkal.* - Jöttél, hogy te felsőbbrendű vagy, hisz élsz. Ezen az alapon bárki az lehetne. Mondtad, hogy azért, mert ti jobban fejlődtetek a föld alatt. Holott épp csak elmaradtatok, hiszen a világ fent is fejlődött, de ti erről nem tudtatok semmit, mert nem akartatok benne részt venni. Most, hogy meg már itt vagytok, azt hiszed, hogy mindenki félni fogja a neved? *Lassan újra közelebb ér a megálló férfihez, gyors, ruganyos lépteivel.* - Nem tetteket semmi olyat, amiért kéne. Egy-egy fajtársunk talán tett. *Újra a többes szám.* - De kollektíven nem. Ti szinte csak a harcnak éltek, holott a világ ettől sokkal tágabb. Miért nem vagy nyitott rá?
*Szegezi neki a kérdést. Valahogy nem és nem akar leakadni a témáról, fene sem érti, hogy miért. Talán meg akarná váltani a férfit? Nem, nem erről van szó.*
- A világ elfogadóbb lett, mint egykor volt. *Mondja naivan, mintha nem tudná, hogy miként is működik a világ. Az orkos hasonlatra egy pillanatra elgondolkozik. Ezért meg is áll, s szemeit oldalra a hűvösséget adó háza falaira tapasztja. Elképzeli, ahogy egy ork kitépi karját, s azzal vágja fejben. A helyzet oly komikus számára, hogy újra csak kacagni tud rajta, aztán hirtelen ül zöld lélektükreibe szomorúság. Eszébe jut atya, ki most is valahol, épp ellenük harcol.
Majd smaragdjaiba előbb értetlenkedés, majd újabb szomorúság költözik.
~Nyelvkivágás.~
Látszik rajta, hogy volt már dolga hasonló helyzettel. Az emlékek akaratlanul is előtűnnek lelki szemei előtt. Fejének megrázásával próbálja elhessegetni a kellemetlen emléket. De kérdések továbbra is megmaradnak a lányban.
~Vajon hogy van a mágus?~
Ül ki aggodalom immár arcára, de sok ideje nincs ezen gondolkoznia, hiszen beszélgetőpartnere más. Ajkaira vidám mosoly jelenik, meg ahogy hallgatja az utolsó szavakat.*
- Fényen vagyok. *Jelenti ki, s mint egy kis kacsa a mamáját, úgy követi továbbra is a férfit.*
- Miért térsz ki minden kérdésem elől? *Éri be a másikat a szűk sikátorba, hogy mellette tudjon haladni, szemeit újra annak csuklyájára tapasztja. Ám immár el tudja képzelni hozzá a férfi arcát is.* - Miért hordasz ilyen melegbe arcmaszkot? *Kíváncsiskodik továbbra is, bele sem gondolva, hogy talán az életével játszik. Sose tudta, hol van a határ, s hogy meddig mehet el.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10280-10299