//Nyári forgatag//
//Galdrian//
*Halovány kedvességgel mosolyog a férfi szavain. Csak nemrég jött ki, akkor nem váratta sokáig. Ilyen gondolatok járnak a leány fejébe, nem tudván, mi mindent csinált már ma a férfi. Egy darabig még kellemesen elüldögélnek a tikkadó nyári, reggeli melegbe. Alig jött fel a nap, de máris érzi, hogy nem tudja, miként fogja túlélni a mai napot. Nincs hozzászokva a meleghez, így bőre a kelleténél jobban izzad. Néhány korai verejtékcseppet homlokáról letöröl. Fejét rázza meg, ahogy a kérdés elhangzik felé.*
- Nem egyáltalán nem. Kíváncsi vagyok, ezúttal milyen fesztivállal készültek.
*Feleli csendesen, félig lehajtott fejjel, miközben arra készül, hogy felálljon. Két tenyerét a pad szélén támasztja meg, hogy segítse mozgásában, így nem látja, hogy a lovag felé nyújtja karját. Így fejjel előre ütközik meg Galdrian mellkasán. Ettől kicsit megilletődve, rögtön vissza is huppan a padra. Zavartan tekint fel, majd a melegtől kipirosodott arccal nevet fel.*
- Bocsánat.
*Mondja, majd gyorsan feláll, ám most vigyázva arra, hogy ne menjen neki senkinek.
A sétához felajánlott kart szívesen fogadja, s karol bele a másikba. Nem is árt a támasz, hiszen a meleg néhol megszédíti. Főkent, miután felállt, szédül meg egy keveset. Mesélték számára, hogy milyen is a déli forróság, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire. Mindig a kandalló meleg tűzének tudta elképzelni a melegséget. Ám ez sokkal égetőbb, mint a narancsosan égő fények, otthona zord falai között. *
- Nem hinném, hogy sok értéket tudnának tőlem elvinni. *Mosolyog fel a férfira, ki elővigyázatosságra inti.* - De köszönöm figyelmeztetésed, majd óvakodok.
*Fejét forgatva halad előre. Az első, ami meglepi, az a sok árus. Eddig egyik fesztiválon sem volt ilyen nagy számú kínálat. Ám most van minden. Étel-ital, ruha, ékszerek, könyvek. Ha jól látja, még állatokat is árulnak. A tavaszi forgatag fele ennyire sem volt közönségcsalogatóbb. Meglehet, hogy a tél elmúlásával, a termések érésével függ össze ez a nagy vigadalom?*
- Együnk. *Helyesel, mosolyogva, miközben bólint is egyet.* - Válasszak? *Áll meg tanácstalanul az ételek mellett. Elengedi a férfit, ahogy oda vissza néhányszor körbejárja az ételárusokat. Persze azok folyamatosan csalogatják őt, de határozottan nem tudja, hogy mit is szeretne. Végül az ismeretlen tengeri herkentyűk előtt áll meg.*
- Ezek mik? *Néz kíváncsian, s értetlenül a férfira. Ehhez hasonló dolgok nem fordultak meg földjén, így nem tudja, hogy a tengeri népek mit is esznek.*