//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
//Csengőhangú Rolwahur és bárki műkedvelő//
*A megbízás felé tartva nem is olyan egyszerű a dolguk. A tömegben pici termete nem jutna messzire, de szerencséjére a hosszúra nőt Rolwahur háta mögött sikerül könnyebben előre jutnia. Úgy tűnik nagy tömegeknek fognak, majd énekelni, mégsem izgul. Azt a gyönyörű dalt mindenképpen hallania kell mindenkinek, hogy megtudják milyen hőstett is ment végbe ebben a városban. Sajnos nem lát ki a magasabbnál magasabb résztvevők között, csak remélni tudja, hogy akiknek legszívesebben énekelné el Rolwahurék szerzeményét az immár közös dalukat, ott van valahol a tömegben. Az emelvényhez érve már izgatottabban toporog, amíg kísérői a hangszereket beállítják. Simító mozdulatokkal igazgatja meg rózsaszín ruháját és eligazítja a haját is, hogy csak egyik oldalra lógjanak szőke fürtjei, majd ellenőrzi, hogy a beletűzött virágok is jól álljanak. Fellép az emelvényre Bahriel és Csengőhangú közé. Egy pár nézelődő már megáll és kíváncsian pillant a készülődő énekesek felé. A szegénynegyedbéli gyerekeket is felfedezi, akik azonnal az emelvény elé és mellé kuporodnak, vagy állnak. Int feléjük mosolyogva, majd kicsit meghajol a forgatag felé üdvözlésképpen. Felhangzik a dallam, a fuvola és a lant számára jól ismert hangjai. Csatlakozik hozzá hamarosan az ő csengő hangja is, ahogy énekelni kezdi a sorokat, amiket mostanra a szívébe is bele vésett. Nincs szüksége se papírra se súgóra ezt a gyönyörű dalt és minden sorát örökre tudni fogja elejétől a végéig. Megvárja a kezdő hangokat, aztán lágy hangon kezd bele az énekbe.*
-
Erdőszéli folyó mentén,
Három szép tündérleány,
Lassan ballag, révedezvén,
Mígnem egymásra talál.
Vékony szárnyuk lágyan rebben,
Örömüknek jele az,
Új kalandot, víg keresve,
Együtt indulnak tova.
Vígan mozog a három lány
Széllel együtt száll daluk,
Fényes nappal, ezüst holdnál,
Be nem állhat a szavuk.
Ám ekkor mily tragédia,
Három ork a bozótból,
Micsoda egy kompánia,
Orvul a lányokra ront.
Megriad a három lányka,
Szárnyuk sebesen csapkod,
De ó jajj, a fenevadak
Utolérnek egyet most.
Virághajú visszafordul,
Ostorával odavág,
De mikor az ork rámordul,
Segítségért kiabál.
Kalapos, és Tündérmentő,
Azonnal odatalál,
Három leánynak megmentő,
Az orkok elébe áll.
Pendül az íj, csattan a kard,
s vér folyik patakokban,
Míg az ocsmány támadóknak,
Csak a holtteste marad.
Hálás volt a három lányka,
Széllel együtt daluk szállt,
Örömük most határtalan,
Nincsen többé semmi gát.
Kalapos és Tündérmentő,
örökké dicsőségben ezután,
tettük örökké zeng, majd
a tündérek ajakán.
*Éneklés közben lelke messze jár a folyóparton, ahol két hőse megmentette őket. Hangjában lelke meghatottsága is érződik a félelem, amikor az orkok előkerülnek és lant hangjai mélyen szólnak. Végül úgy érzi a lelkét is kiénekli, amikor a fuvola és lant együtt zengi a dicsőséges megmenekülést és két hőse tettének örök dicsfényét. Szemeiben csillogó könnyekkel hajol meg amikor a dal véget ér, majd ő is tapsol a két zenészhez fordulva akik nélkül sosem sikerült volna ilyen csodát produkálnia.*
-Hölgyeim és uraim, a dal két szerzője Csengőhangú Rolwahur és Bahriel!
*Mutatja is be őket, hogy minden jelen lévő tudja. Mikor elül a taps Csengőhangú kérdésére mosolyogva fordul felé.*
-Olyan szép volt az a dal, amit a találkozásunk idején énekeltél ugyanitt. Szerintem énekeld el most az ittlévőknek is, hadd hallják, hogy milyen csodás és szomorú a dalod. Azzal egészen biztosan nagy sikered lesz, aztán én eléneklem majd a virágok dalát, azt jól ismerem és ahhoz jó egy egyszerű lant kíséret ismétlődő hangokkal. Jó lesz így?
*Kérdezi sugárzó mosollyal. Ő szívesen énekel bárkinek bármit és szívesen táncol is, mert rájött ez az ő világa, a gyönyörű hangok, dallamok és a tánc. A virágok dala amúgy is vidám lesz, ha utánna tánczenéhez hasonlót játszanak majd talán a tömeg is táncra perdül.*