Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 16:46:05
Üzenet elküldve: 2015-06-16 16:46:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
*A nap már lemenőre jár, a hőség is alábbhagy kissé, csak a tömeg marad változatlan a téren, mikor a leány végre kimerészkedik. Különböző portékák és népek sokasága, megveszejtő illatok, és színek kavalkádja tárul elé, arckifejezése mégis ugyanolyan unott marad. A lehető legkevesebb érintkezés reményében kerülgeti a lényeket, érdektelen pillantásokat vet a bódékra. Valójában az egyetlen, amit szeret itt a felszínen, az az élelem. A nagyobb választék édesebb, kifinomultabb ízeket teremt. Nem mintha nem lenne rendesen leégve. Jó ideje már, hogy az utolsó megbizatást teljesítette, a fizetségből pedig nem sok maradt, bőkezűség ide vagy oda. Szóval aranyait nem kell számolgatnia, ahogy odalép egy bódéhoz, és előkaparja őket legalább egy ital reményében. Elhúzott szájjal nyútja át az asszonyságnak (Mesélő (Ara)) azt a 4 keservesen kiszámolt aranyat, egyetlen árva kupa mézsörért cserébe.
Kegyetlen az élet. Halk sóhaj kíséretében dobja le magát az egyik árnyékosabb padra, miközben fontolgatja, hogy mégis mire ihatna.*
- A leégésre!
*Vigyorog magában, és lehúzza a kupát. 4 aranyból aztán nem lehet berúgni.*
*A nap már lemenőre jár, a hőség is alábbhagy kissé, csak a tömeg marad változatlan a téren, mikor a leány végre kimerészkedik. Különböző portékák és népek sokasága, megveszejtő illatok, és színek kavalkádja tárul elé, arckifejezése mégis ugyanolyan unott marad. A lehető legkevesebb érintkezés reményében kerülgeti a lényeket, érdektelen pillantásokat vet a bódékra. Valójában az egyetlen, amit szeret itt a felszínen, az az élelem. A nagyobb választék édesebb, kifinomultabb ízeket teremt. Nem mintha nem lenne rendesen leégve. Jó ideje már, hogy az utolsó megbizatást teljesítette, a fizetségből pedig nem sok maradt, bőkezűség ide vagy oda. Szóval aranyait nem kell számolgatnia, ahogy odalép egy bódéhoz, és előkaparja őket legalább egy ital reményében. Elhúzott szájjal nyútja át az asszonyságnak (Mesélő (Ara)) azt a 4 keservesen kiszámolt aranyat, egyetlen árva kupa mézsörért cserébe.
Kegyetlen az élet. Halk sóhaj kíséretében dobja le magát az egyik árnyékosabb padra, miközben fontolgatja, hogy mégis mire ihatna.*- A leégésre!
*Vigyorog magában, és lehúzza a kupát. 4 aranyból aztán nem lehet berúgni.*
2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 16:42:50
Üzenet elküldve: 2015-06-16 16:42:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Akárhogy meséli be magának, hogy a nő kötött belé, akkor sem lesz igaz, ha ezt az örökkévalóságig váltig állítja. Az, hogy a vörös, hogy közlekedik, egyáltalán nem az ő dolga, ha akarna akkor kézánállva is járhatna, s akkor abba kötne bele.*
-Hahh! *Sértődik meg szinte azonnal.* Már ne is haragudj, de, hogy én mit csináltam akkor a kezemmel annak semmi köze, ahhoz, hogy az utamban álltál. Ha tudni akarod, akkor a hajamat igazítottam. *Előkapja öve alól a kis vörös tollat, amit egyik fürtje végére akart tűzni, mielőtt ez az incidens elkezdődött.* Ezt akartam bedugni a szalagom alá. *Kezébe ragadja a hajtincsét is.* Csak sajnos, túl csúszós volt a pántlikához, s míg ezzel ügyködtem, hirtelen pillantottalak meg és igyekeztem tompítani az elkerülhetetlen becsapódást.
*Csípőre vágja a kezét, hogy felerősítse nem tetszésének kimutatását. Természetesen hazugság hagyja el ismét vörös ajkait, mivel előbb látta a mágust, mint ahogy annak 10 méteres körterületét átlépte volna. Nem kell félteni a nőt sem. Ő is ismeri a szavak kavarását.*
-Hoho! Megnézném, hogy vadászol le egy irbiszt, nyikhaj. *Nevet fel.* Mutass valamit abból a mágiából, ami képes kinyírni az erdő csúcsragadozóját! Könyörgöm néked! *Rázza meg a fejét és röhög. Egyszerűen képtelen elhinni, hogy a falkában vadászó irbiszt megtudná ölni, még rágondolni is nevetséges.*
-Ha-ha-ha! *Tagolja a mímelt nevetést, ahogy a férfi a könyörgést hozza szóba.* Ha akarnám, már a lábam előtt hevernél és azért könyörögnél, hogy öljelek meg! Olyan fájdalmat tudok okozni, amibe még a felmenőid bele szisszennek a sírban! Csakhogy eddig még kegyes voltam. *Jelenti ki úgy, mintha körülbelül az életét mentette volna meg a férfinek ezzel. Ezt is akarja sugallni vele. Természetesen az nem derül ki, hogy igazat mond e vagy hazudik.*
-Csak tessék! *Nyújtja ki a karját dél felé, hogy útjára engedje a férfit a párduc vadászathoz.* Nem tartalak fel! Menj és fogj egy szép feketét, s akkor ha ez sikerül térdenállva fogok csúszni eléd! Ki kell jelentenem, hogy ez lehetetlen és öngyilkos vállalkozás!
*Mondandója végén orrával a férfi felé bök, ezzel utalva arra, hogy kegyetlenül le van főzve a részéről. S aztán áttérnek a csapdákra, ami látszólag tetszik a pasasnak. Oh, ha tudná milyen tehetség a vele szemben álló lány. Nem szívesen gondol vissza rá, hogy hol tanulta a különböző gyilkos és sebzést adó eszközöket, hiszen életének legfájdalmasabb, legszomorúbb időszaka volt. Ahogy bevillan neki néhány kép, akaratlanul is elkomorodik, s szeméből kihuny a veszekedés serkentő tüze. A bátyja élete szárad lelkén, s habár tud úgy beszélni róla, mintha nem számítana, belül szétszaggatja a szívét a tudat.*
-Nem-e? *Megremeg a hangja, de gyorsan megköszörüli a torkát és folytatja a régi elszántsággal.* Én nem úgy látom mintha hidegen hagyna, de ha úgy szeretnéd! *Tárja szét két kezét.* Akkor magadra hagylak, hogy elmehess párduc vadászatra.
*Elmosolyodik, ahogy a férfi összetúrja saját haját. Ritkán lát ennyire édes mozdulatot felnőtt embertől, kicsit még bele is pirul, de mire a másik felnéz, már igyekszik elfedni szelíd mosolyát, s halvány vörös arcát.*
-Hiszen egyszerű a kérésem! *Kerekedik ki a szeme.* Én megadtam a lehetőség, hogy kitalálj valamit amivel lehengerelhetsz. *Elmosolyodik megint.* Nem muszáj pont azt csinálni, amit én mondok. *Pajkos kacsintást intéz a mágus felé és megvárja mivel rukkol elő. Ha sikerül valamivel elé állnia és elnyeri a tetszését, akkor természetesen beszélgethetnek.*
//Lorew Mazoral//
*Akárhogy meséli be magának, hogy a nő kötött belé, akkor sem lesz igaz, ha ezt az örökkévalóságig váltig állítja. Az, hogy a vörös, hogy közlekedik, egyáltalán nem az ő dolga, ha akarna akkor kézánállva is járhatna, s akkor abba kötne bele.*
-Hahh! *Sértődik meg szinte azonnal.* Már ne is haragudj, de, hogy én mit csináltam akkor a kezemmel annak semmi köze, ahhoz, hogy az utamban álltál. Ha tudni akarod, akkor a hajamat igazítottam. *Előkapja öve alól a kis vörös tollat, amit egyik fürtje végére akart tűzni, mielőtt ez az incidens elkezdődött.* Ezt akartam bedugni a szalagom alá. *Kezébe ragadja a hajtincsét is.* Csak sajnos, túl csúszós volt a pántlikához, s míg ezzel ügyködtem, hirtelen pillantottalak meg és igyekeztem tompítani az elkerülhetetlen becsapódást.
*Csípőre vágja a kezét, hogy felerősítse nem tetszésének kimutatását. Természetesen hazugság hagyja el ismét vörös ajkait, mivel előbb látta a mágust, mint ahogy annak 10 méteres körterületét átlépte volna. Nem kell félteni a nőt sem. Ő is ismeri a szavak kavarását.*
-Hoho! Megnézném, hogy vadászol le egy irbiszt, nyikhaj. *Nevet fel.* Mutass valamit abból a mágiából, ami képes kinyírni az erdő csúcsragadozóját! Könyörgöm néked! *Rázza meg a fejét és röhög. Egyszerűen képtelen elhinni, hogy a falkában vadászó irbiszt megtudná ölni, még rágondolni is nevetséges.*
-Ha-ha-ha! *Tagolja a mímelt nevetést, ahogy a férfi a könyörgést hozza szóba.* Ha akarnám, már a lábam előtt hevernél és azért könyörögnél, hogy öljelek meg! Olyan fájdalmat tudok okozni, amibe még a felmenőid bele szisszennek a sírban! Csakhogy eddig még kegyes voltam. *Jelenti ki úgy, mintha körülbelül az életét mentette volna meg a férfinek ezzel. Ezt is akarja sugallni vele. Természetesen az nem derül ki, hogy igazat mond e vagy hazudik.*
-Csak tessék! *Nyújtja ki a karját dél felé, hogy útjára engedje a férfit a párduc vadászathoz.* Nem tartalak fel! Menj és fogj egy szép feketét, s akkor ha ez sikerül térdenállva fogok csúszni eléd! Ki kell jelentenem, hogy ez lehetetlen és öngyilkos vállalkozás!
*Mondandója végén orrával a férfi felé bök, ezzel utalva arra, hogy kegyetlenül le van főzve a részéről. S aztán áttérnek a csapdákra, ami látszólag tetszik a pasasnak. Oh, ha tudná milyen tehetség a vele szemben álló lány. Nem szívesen gondol vissza rá, hogy hol tanulta a különböző gyilkos és sebzést adó eszközöket, hiszen életének legfájdalmasabb, legszomorúbb időszaka volt. Ahogy bevillan neki néhány kép, akaratlanul is elkomorodik, s szeméből kihuny a veszekedés serkentő tüze. A bátyja élete szárad lelkén, s habár tud úgy beszélni róla, mintha nem számítana, belül szétszaggatja a szívét a tudat.*
-Nem-e? *Megremeg a hangja, de gyorsan megköszörüli a torkát és folytatja a régi elszántsággal.* Én nem úgy látom mintha hidegen hagyna, de ha úgy szeretnéd! *Tárja szét két kezét.* Akkor magadra hagylak, hogy elmehess párduc vadászatra.
*Elmosolyodik, ahogy a férfi összetúrja saját haját. Ritkán lát ennyire édes mozdulatot felnőtt embertől, kicsit még bele is pirul, de mire a másik felnéz, már igyekszik elfedni szelíd mosolyát, s halvány vörös arcát.*
-Hiszen egyszerű a kérésem! *Kerekedik ki a szeme.* Én megadtam a lehetőség, hogy kitalálj valamit amivel lehengerelhetsz. *Elmosolyodik megint.* Nem muszáj pont azt csinálni, amit én mondok. *Pajkos kacsintást intéz a mágus felé és megvárja mivel rukkol elő. Ha sikerül valamivel elé állnia és elnyeri a tetszését, akkor természetesen beszélgethetnek.*
2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 16:34:21
Üzenet elküldve: 2015-06-16 16:34:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Ellentétek rendje //
*Márpedig sajnos a nagymágus egy-két kivételesen ritka alkalomtól eltekintve a rendre fókuszálná életét. Teljes életét, minden percét.*
- Nagyrészt igen, csak. *Mondja sóhajtva, mikor látja, hogy ez így akkor nem lesz működőképes. Sajnos az érdekek mindig és mindenhol ütköznek a világban. Márpedig Eralil számára elsődleges a rend boldogulása, és csak másodlagos saját maga. A lány még egyszer odabújik hozzá, majd ellép tőle. Eralil megértően bólint, majd össze is szedi a botot, amit a falnak támasztott - szerencsére nem dőlt el.*
- Én mindenkivel jó kapcsolatot ápolok, aki a mágiát jó célokra fordítja. *Teszi még hozzá, majd a kérdésre, hogy menjenek vissza, elindul azon az úton, amerre jöttek. Nincsenek különös kavarok most a fejében, legalábbis nem több a szokásosnál. Megpróbálja felvenni Isurii tempóját. Útközben azért még megkérdi.*
- És mi az az út, amit megtaláltál magadnak?
// Ellentétek rendje //
*Márpedig sajnos a nagymágus egy-két kivételesen ritka alkalomtól eltekintve a rendre fókuszálná életét. Teljes életét, minden percét.*
- Nagyrészt igen, csak. *Mondja sóhajtva, mikor látja, hogy ez így akkor nem lesz működőképes. Sajnos az érdekek mindig és mindenhol ütköznek a világban. Márpedig Eralil számára elsődleges a rend boldogulása, és csak másodlagos saját maga. A lány még egyszer odabújik hozzá, majd ellép tőle. Eralil megértően bólint, majd össze is szedi a botot, amit a falnak támasztott - szerencsére nem dőlt el.*
- Én mindenkivel jó kapcsolatot ápolok, aki a mágiát jó célokra fordítja. *Teszi még hozzá, majd a kérdésre, hogy menjenek vissza, elindul azon az úton, amerre jöttek. Nincsenek különös kavarok most a fejében, legalábbis nem több a szokásosnál. Megpróbálja felvenni Isurii tempóját. Útközben azért még megkérdi.*
- És mi az az út, amit megtaláltál magadnak?
2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 16:07:57
Üzenet elküldve: 2015-06-16 16:07:57
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Már hogyne lenne drágább? Hiszen még ha hazugság is, aki hallja, hiheti igaznak, ha pedig ez megtörténik, máris folt esett azon a bizonyos böcsületen. Hiszen milyen dolog bocsánatot kérni a nőtől, mikor ő támadt neki? És ez is lesz a következő lépés.*
- És kérlek áruld el... mindig előrenyújtott kezekkel közlekedsz? Mert ha nekem ütköztél volna, akkor jó, talán elfogadom, hogy az én hibám. De te hátulról szándékosan belém löktél a két puha kezeddel, tudod... gondolom még emlékszel *mert hát valóban, kis híján már el is felejtette, hogy minden így kezdődött. Persze Lorew kicsit akkor is dühös lett volna, ha mondjuk fejjel megy neki, és véletlenül sem lett volna hibás soha, de szerencsére erre nem lesz példa. Ennek fényében egyértelműen a nő kezdte, akárhol állt is a mágus (az út szélén, nem a közepén), belelökni tisztességtelen volt.*
- Ha a vadászterületén kezdenék piknikezni, valószínűleg ő lenne a főfogás *hördül fel ezúttal Lorew* Mi az hogy neki aztán? Ezt úgy mondod, mintha neked könyörögtem volna. Hát nem, és nem is fogok. Ha pedig megyek, és megölök egy ilyen bestiát, az csakis a te hibád lesz *dühösen karba teszi a kezeit, hogy felnőttes duzzogás teljes legyen. Ha valaha gondolkodott is bocsánatkérésen, hát most elvetette. Egészen amíg...*
- Engem nem lehet megzsarolni *húzza fel az orrát* Nem... Nem!
*Bármennyire is tagadja, most már nagyon-nagyon kíváncsi, hogy miféle csapdákról lehet szó, és hogy mi mindennel foglalkozik ez a nő, ha ilyen nagy (teljesíthetetlen) árat szab meg a betekintésért. Dühösen összeborzolja a haját, mintha csak kezdene begolyózni, mintha csak nagyon zavarnák a kis hangok a fejében, vagy ilyenek. Pedig csak a gondolatai vannak ott, és az is elég. Bőven elég, mivel most már nagyon kíváncsi a részletekre, egyszerűen nem hiszi el, hogy a nő ilyen kegyetlenséget művelt. És ráadásul tovább fokozza, ott vannak a ládák is, persze, szép, meg minden, de...*
- Biztos találhatnánk valami más megoldást *próbálkozik, elvégre csak nem annyira megfizethetetlenek azok a titkok... csak nem... csak nem...*
//Khyr Kreantis//
*Már hogyne lenne drágább? Hiszen még ha hazugság is, aki hallja, hiheti igaznak, ha pedig ez megtörténik, máris folt esett azon a bizonyos böcsületen. Hiszen milyen dolog bocsánatot kérni a nőtől, mikor ő támadt neki? És ez is lesz a következő lépés.*
- És kérlek áruld el... mindig előrenyújtott kezekkel közlekedsz? Mert ha nekem ütköztél volna, akkor jó, talán elfogadom, hogy az én hibám. De te hátulról szándékosan belém löktél a két puha kezeddel, tudod... gondolom még emlékszel *mert hát valóban, kis híján már el is felejtette, hogy minden így kezdődött. Persze Lorew kicsit akkor is dühös lett volna, ha mondjuk fejjel megy neki, és véletlenül sem lett volna hibás soha, de szerencsére erre nem lesz példa. Ennek fényében egyértelműen a nő kezdte, akárhol állt is a mágus (az út szélén, nem a közepén), belelökni tisztességtelen volt.*
- Ha a vadászterületén kezdenék piknikezni, valószínűleg ő lenne a főfogás *hördül fel ezúttal Lorew* Mi az hogy neki aztán? Ezt úgy mondod, mintha neked könyörögtem volna. Hát nem, és nem is fogok. Ha pedig megyek, és megölök egy ilyen bestiát, az csakis a te hibád lesz *dühösen karba teszi a kezeit, hogy felnőttes duzzogás teljes legyen. Ha valaha gondolkodott is bocsánatkérésen, hát most elvetette. Egészen amíg...*
- Engem nem lehet megzsarolni *húzza fel az orrát* Nem... Nem!
*Bármennyire is tagadja, most már nagyon-nagyon kíváncsi, hogy miféle csapdákról lehet szó, és hogy mi mindennel foglalkozik ez a nő, ha ilyen nagy (teljesíthetetlen) árat szab meg a betekintésért. Dühösen összeborzolja a haját, mintha csak kezdene begolyózni, mintha csak nagyon zavarnák a kis hangok a fejében, vagy ilyenek. Pedig csak a gondolatai vannak ott, és az is elég. Bőven elég, mivel most már nagyon kíváncsi a részletekre, egyszerűen nem hiszi el, hogy a nő ilyen kegyetlenséget művelt. És ráadásul tovább fokozza, ott vannak a ládák is, persze, szép, meg minden, de...*
- Biztos találhatnánk valami más megoldást *próbálkozik, elvégre csak nem annyira megfizethetetlenek azok a titkok... csak nem... csak nem...*
2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:20:07
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:20:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mesélő(Ara), Ruix//
*Imyr ebben az ügyben nem enged. Senkinek nem hagyja, hogy egy ruhaválasztást másra bízzon mint ő. A feketét külön ezért kérte, mert észrevette hogy a lánynak valószínűleg az a kedvelt színe. Ő is szereti a sötétebbeket, de inkább a ragyogó sötétet... És hát nem is azért kért alig díszítettet mert az olcsóbb volna, hanem mert azt gondolja, nem a ruha teszi feltűnővé a félelfet, jelen esetben tündért. Hanem a ruha tulajdonosa teszi széppé a ruhát. A túlságosan díszített ruhákban megjelenő hölgyeket alig veszik észre, az emberek rendszerint a ruhát bámulják. Nem az arc kecses vonalát, vagy a haj lágy hullámait. És úgy éri a másiknak megvannak ezek a szépségek, s nem akarja a ruhával elterelni róla a figyelmet.
Az első ruhát elvből elutasítja. A másodikat megnézve, elképzeli a ruhát Ruixon. Imyren nem mutatna jól, de a képzeletében igenis kiemeli a tündérkét. Tehát ez lesz. Viszont az ár kicsit zavarja. ~290 arany? De hiszen azért már egy igen szépen díszített ruhákat lehet venni! A forgatag csinálna ilyen nagy árakat?~ Érzi, hogy most véres háborúnak néz elébe... Az első áron alul kell vinnie, legalább egy 60-70 arannyal... Ezért a ruháért még viszont az is sok lenne, de hát ebbe bele kell törődnie. Egy fesztivál nagy árakat szab, nem ilyenkor érdemes ruhát vásárolni...
Mivel azért nem akarja mindenből kihagyni a tündérkét megkérdezi tőle, melyik ruha kell inkább. Nagy valószínűséggel a másodikat választja, de ha mégsem, akkor ő már nem szól bele. Tudja, már elég sokat kényszerített a lányra, s nem akarja hogy rossz emlékei legyenek róla. Bár azért minden nő a másodikat választja, hisz az első pusztán egy fekete zsák. A 40 arany különbség pedig bőven megéri. Mikor a választás megtörténik, nekiáll alkudozni a kofákkal.*
-Viszont nem gondolják hogy ennyi arany kissé sok? Egy ilyen ruhát sokkal olcsóbban lehet máshol kapni... De a fesztiválra való tekintettel adunk érte 200-at.
*És érzi, itt kezdődik a háború. Közte, és az árusok között. Valójában kicsit adna többet a ruháért, de úgysem adják oda neki ennyiért. Alkudozott már ruhákért, és minden más apróságért, így tudja hogy az ő első ajánlatát felül fogják bírálni. Viszont ő egészen addig nem fogja hagyni magát, amíg az ár 220, vagy az alatt nem lesz... Meg hát az árusok is szeretnének valószínűleg túladni az ilyen ruhákon, hiszen ritka az olyan tündéralkatú nőszemély aki a feketét szereti...*
//Mesélő(Ara), Ruix//
*Imyr ebben az ügyben nem enged. Senkinek nem hagyja, hogy egy ruhaválasztást másra bízzon mint ő. A feketét külön ezért kérte, mert észrevette hogy a lánynak valószínűleg az a kedvelt színe. Ő is szereti a sötétebbeket, de inkább a ragyogó sötétet... És hát nem is azért kért alig díszítettet mert az olcsóbb volna, hanem mert azt gondolja, nem a ruha teszi feltűnővé a félelfet, jelen esetben tündért. Hanem a ruha tulajdonosa teszi széppé a ruhát. A túlságosan díszített ruhákban megjelenő hölgyeket alig veszik észre, az emberek rendszerint a ruhát bámulják. Nem az arc kecses vonalát, vagy a haj lágy hullámait. És úgy éri a másiknak megvannak ezek a szépségek, s nem akarja a ruhával elterelni róla a figyelmet.
Az első ruhát elvből elutasítja. A másodikat megnézve, elképzeli a ruhát Ruixon. Imyren nem mutatna jól, de a képzeletében igenis kiemeli a tündérkét. Tehát ez lesz. Viszont az ár kicsit zavarja. ~290 arany? De hiszen azért már egy igen szépen díszített ruhákat lehet venni! A forgatag csinálna ilyen nagy árakat?~ Érzi, hogy most véres háborúnak néz elébe... Az első áron alul kell vinnie, legalább egy 60-70 arannyal... Ezért a ruháért még viszont az is sok lenne, de hát ebbe bele kell törődnie. Egy fesztivál nagy árakat szab, nem ilyenkor érdemes ruhát vásárolni...
Mivel azért nem akarja mindenből kihagyni a tündérkét megkérdezi tőle, melyik ruha kell inkább. Nagy valószínűséggel a másodikat választja, de ha mégsem, akkor ő már nem szól bele. Tudja, már elég sokat kényszerített a lányra, s nem akarja hogy rossz emlékei legyenek róla. Bár azért minden nő a másodikat választja, hisz az első pusztán egy fekete zsák. A 40 arany különbség pedig bőven megéri. Mikor a választás megtörténik, nekiáll alkudozni a kofákkal.*
-Viszont nem gondolják hogy ennyi arany kissé sok? Egy ilyen ruhát sokkal olcsóbban lehet máshol kapni... De a fesztiválra való tekintettel adunk érte 200-at.
*És érzi, itt kezdődik a háború. Közte, és az árusok között. Valójában kicsit adna többet a ruháért, de úgysem adják oda neki ennyiért. Alkudozott már ruhákért, és minden más apróságért, így tudja hogy az ő első ajánlatát felül fogják bírálni. Viszont ő egészen addig nem fogja hagyni magát, amíg az ár 220, vagy az alatt nem lesz... Meg hát az árusok is szeretnének valószínűleg túladni az ilyen ruhákon, hiszen ritka az olyan tündéralkatú nőszemély aki a feketét szereti...*
2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 14:42:43
Üzenet elküldve: 2015-06-16 14:42:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Lorew szerencséje, hogy a lány nem akar különösebben semmit a férfitól. Ha akarna, amely nem csak az életfogytig tartó lángoló szerelem lehet, akkor már most kezdhetne rettegni. Tudni illik Khyr ha a fejébe veszi, hogy neki az a férfi kell, akkor erőszakos cselekedetek sokasága után meg is szerzi azt a férfit. Aztán már nem is kell neki és megy tovább, mint a kisangyal.*
-Édes jó anyám. *Válaszol a férfi szavaira. Nem hiszi el, hogy egy “bocs” drágább lenne bárkinek is az életnél. Még csak komolyan se kéne gondolnia, csak kimondani és elhitetni, hogy legalább félig őszinte a szava. Túl nagy ár ez? Egy egész életet feláldozna, ezért az egy szótöredékért? Khyr szerint nem.*
-Még, hogy nem vagy hibás. *Felháborodottság érződik hangjában.* Hát ki az a vadbarom, aki az út közepén áll, mint egy birka és még csodálkozik, ha neki megy egy ártatlan járókelő? *Mielőtt válaszolhatna a férfi, a vörös egyértelműen megböki annak mellkasát.*
-S még te vagy felháborodva? Az irbiszbe is belekötnél, ha a vadászterületén kezdenél el piknikezni?! *Nyitott tenyerét meglengeti a saját szemei előtt, hogy mutassa a fickó nem teljesen ép szellemileg.*Neki aztán könyöröghetnél, hogy “cicamica, ugyan már ne rágcsáld a lábam”.
*A mondata végén legyint egyet egyenesen a férfi orra előtt, majd tesz egy negyed fordulatot, mint akit felzaklattak. Amikor a másik megszólal, a fejét visszafordítja, de épp csak addig, hogy az egyik szemével rá tudjon lesni.*
-Mindenkinek van gyenge pontja, szerzetes uram. *Egy félmosolyt ereszt meg és vissza emeli tekintetét a piacozókra.* Kezdek érdekes lenni, igaz? Ha megkapom a kiengesztelést, beszélhetünk a csapdáimról.
*Megrázza a fejét és elvigyorodik, amikor a mágus a saját szavába köt bele. Nem vár hosszú magyarázatot és egymásba akadó érveket, s nem is hagyja el ilyesmi a majom száját. Legalább kevesebbet kell unatkoznia.*
-Már el? *Vonja fel szemöldökét.* Ha továbbra is pimaszkodsz felfrissíthetem a memóriádat. Na, mit szólsz ahhoz a dobozhoz ott? *Mutat a férfi mögé, s ha megfordul láthat két egymás mellé tolt ládát, mely tökéletes ülő alkalmatosság lenne egy könnyed nyári beszélgetéshez.*
-Ott beszélhetünk, mit tudok én és mit tudsz te, ami engem érdekel. HA! *Emeli fel hangját, majd újra lehalkul.* Esetleg rávennéd magad egy kiengesztelésre.
*Egyenesen mosolyodik el, és türelmesen várja a férfi következő kitérő válaszát.*
//Lorew Mazoral//
*Lorew szerencséje, hogy a lány nem akar különösebben semmit a férfitól. Ha akarna, amely nem csak az életfogytig tartó lángoló szerelem lehet, akkor már most kezdhetne rettegni. Tudni illik Khyr ha a fejébe veszi, hogy neki az a férfi kell, akkor erőszakos cselekedetek sokasága után meg is szerzi azt a férfit. Aztán már nem is kell neki és megy tovább, mint a kisangyal.*
-Édes jó anyám. *Válaszol a férfi szavaira. Nem hiszi el, hogy egy “bocs” drágább lenne bárkinek is az életnél. Még csak komolyan se kéne gondolnia, csak kimondani és elhitetni, hogy legalább félig őszinte a szava. Túl nagy ár ez? Egy egész életet feláldozna, ezért az egy szótöredékért? Khyr szerint nem.*
-Még, hogy nem vagy hibás. *Felháborodottság érződik hangjában.* Hát ki az a vadbarom, aki az út közepén áll, mint egy birka és még csodálkozik, ha neki megy egy ártatlan járókelő? *Mielőtt válaszolhatna a férfi, a vörös egyértelműen megböki annak mellkasát.*
-S még te vagy felháborodva? Az irbiszbe is belekötnél, ha a vadászterületén kezdenél el piknikezni?! *Nyitott tenyerét meglengeti a saját szemei előtt, hogy mutassa a fickó nem teljesen ép szellemileg.*Neki aztán könyöröghetnél, hogy “cicamica, ugyan már ne rágcsáld a lábam”.
*A mondata végén legyint egyet egyenesen a férfi orra előtt, majd tesz egy negyed fordulatot, mint akit felzaklattak. Amikor a másik megszólal, a fejét visszafordítja, de épp csak addig, hogy az egyik szemével rá tudjon lesni.*
-Mindenkinek van gyenge pontja, szerzetes uram. *Egy félmosolyt ereszt meg és vissza emeli tekintetét a piacozókra.* Kezdek érdekes lenni, igaz? Ha megkapom a kiengesztelést, beszélhetünk a csapdáimról.
*Megrázza a fejét és elvigyorodik, amikor a mágus a saját szavába köt bele. Nem vár hosszú magyarázatot és egymásba akadó érveket, s nem is hagyja el ilyesmi a majom száját. Legalább kevesebbet kell unatkoznia.*
-Már el? *Vonja fel szemöldökét.* Ha továbbra is pimaszkodsz felfrissíthetem a memóriádat. Na, mit szólsz ahhoz a dobozhoz ott? *Mutat a férfi mögé, s ha megfordul láthat két egymás mellé tolt ládát, mely tökéletes ülő alkalmatosság lenne egy könnyed nyári beszélgetéshez.*
-Ott beszélhetünk, mit tudok én és mit tudsz te, ami engem érdekel. HA! *Emeli fel hangját, majd újra lehalkul.* Esetleg rávennéd magad egy kiengesztelésre.
*Egyenesen mosolyodik el, és türelmesen várja a férfi következő kitérő válaszát.*
2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 14:13:47
Üzenet elküldve: 2015-06-16 14:13:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Ugyan, nem kell olyan messzire menni, bőven elég egy halálosan veszélyes mágus hölgyemény is, hogy Lorewben meginduljon valami. Talán még Lola is megindíthatna benne valamit más szituációban, habár azok jó eséllyel a mágus utolsó percei is lennének. Bármennyire is szépen tud könyörögni, ha véletlen tényleges életveszélybe kerülne, ott az már aligha segítene. Ha meg túlélné, hát senki (aki ismeri) nem aggódna, hogy bármit is tanult a helyzetből. Közben egy újabb (számára) ismeretlen szóra figyel fel a nő beszédében, mégpedig a "nagyfatus". Wegtoreni nevekben tájékozott, még az ottani mágiákról tud egy keveset, az tiszta, viszont a Víz városának gyermeke, annyira nincs tisztában a hétköznapi szavakkal, ahhoz oda kellett volna születnie. Persze idefelé látott egy nagy fatuskót, de az nem volt bőbeszédű.*
- Micsoda kérdés, egyértelműen a halált választottam volna *egyértelműen nem azt választotta volna* Az életemtől talán meg tudsz fosztani (ha felkészületlenül ér a támadásod) de arra aligha vehetsz rá, hogy bocsánatot kérjek egy olyan helyzet miatt, amiben nem vagyok hibás.
*Persze ha valaki megkérné, hogy mondjon egy esetet, amikor ő volt valamiben a hibás... hát, az nehezére esne. Mert a fa az útban még csak egy dolog, akkor főleg az lenne a hibás, aki olyan forgalmas helyre ültette, de ennél érdekesebb esetei is voltak már...*
- Pálcával böködöd a kíváncsiságomat *majd szippant egyet, mintha valami csiklandozná az orrát* Engem milyen csapdába tudnál belecsalni?
*A válasz, amit vár, a semmilyen, hiszen ő túl okos hozzá. Viszont épp elég kíváncsi is, ha mondjuk lenne egy szép nagy doboz bottal feltámasztva, és alatta egy tekercs, valószínűleg benézne, és csak utána venné észre a madzagot a boton, amikor már késő.*
- Hasonlít, de én ismerek más Lorewet is... bár ne ismerném... jó, legyen ez is egyedi *igazából logikusan végiggondolja, hogyha el kéne ismernie, hogy olyanba kötött bele, ami rá is vonatkozik, vagy vállalni azt az eszement barmot, mint ismerősét... a döntés gyors és fájdalommentes volt. Bár a kiengesztelés tényének elfogadása lenne ilyen, de a legtöbb, amit a nő elér, hogy Lorew lopva körültekint, hátha talál virágot, de nincs. Talán ha ide is trágyáztak volna az állatok, nem csak a túloldalra... Persze ha lenne is a környéken, akkor is jó hosszú és kemény harc lenne rávenni a mágust, hogy adja oda neki, és ez meg sem közelíti a többi opció elméleti lehetőségét.*
- Már... el is felejtettem *jegyzi meg az ütésre, habár kettőjük közül inkább neki szakad le a pofája. Mindegy, ezzel talán terelheti a szót, vagy legalábbis húzhatja az időt, ha a kiengesztelés tényleg elkerülhetetlen lenne.*
//Khyr Kreantis//
*Ugyan, nem kell olyan messzire menni, bőven elég egy halálosan veszélyes mágus hölgyemény is, hogy Lorewben meginduljon valami. Talán még Lola is megindíthatna benne valamit más szituációban, habár azok jó eséllyel a mágus utolsó percei is lennének. Bármennyire is szépen tud könyörögni, ha véletlen tényleges életveszélybe kerülne, ott az már aligha segítene. Ha meg túlélné, hát senki (aki ismeri) nem aggódna, hogy bármit is tanult a helyzetből. Közben egy újabb (számára) ismeretlen szóra figyel fel a nő beszédében, mégpedig a "nagyfatus". Wegtoreni nevekben tájékozott, még az ottani mágiákról tud egy keveset, az tiszta, viszont a Víz városának gyermeke, annyira nincs tisztában a hétköznapi szavakkal, ahhoz oda kellett volna születnie. Persze idefelé látott egy nagy fatuskót, de az nem volt bőbeszédű.*
- Micsoda kérdés, egyértelműen a halált választottam volna *egyértelműen nem azt választotta volna* Az életemtől talán meg tudsz fosztani (ha felkészületlenül ér a támadásod) de arra aligha vehetsz rá, hogy bocsánatot kérjek egy olyan helyzet miatt, amiben nem vagyok hibás.
*Persze ha valaki megkérné, hogy mondjon egy esetet, amikor ő volt valamiben a hibás... hát, az nehezére esne. Mert a fa az útban még csak egy dolog, akkor főleg az lenne a hibás, aki olyan forgalmas helyre ültette, de ennél érdekesebb esetei is voltak már...*
- Pálcával böködöd a kíváncsiságomat *majd szippant egyet, mintha valami csiklandozná az orrát* Engem milyen csapdába tudnál belecsalni?
*A válasz, amit vár, a semmilyen, hiszen ő túl okos hozzá. Viszont épp elég kíváncsi is, ha mondjuk lenne egy szép nagy doboz bottal feltámasztva, és alatta egy tekercs, valószínűleg benézne, és csak utána venné észre a madzagot a boton, amikor már késő.*
- Hasonlít, de én ismerek más Lorewet is... bár ne ismerném... jó, legyen ez is egyedi *igazából logikusan végiggondolja, hogyha el kéne ismernie, hogy olyanba kötött bele, ami rá is vonatkozik, vagy vállalni azt az eszement barmot, mint ismerősét... a döntés gyors és fájdalommentes volt. Bár a kiengesztelés tényének elfogadása lenne ilyen, de a legtöbb, amit a nő elér, hogy Lorew lopva körültekint, hátha talál virágot, de nincs. Talán ha ide is trágyáztak volna az állatok, nem csak a túloldalra... Persze ha lenne is a környéken, akkor is jó hosszú és kemény harc lenne rávenni a mágust, hogy adja oda neki, és ez meg sem közelíti a többi opció elméleti lehetőségét.*
- Már... el is felejtettem *jegyzi meg az ütésre, habár kettőjük közül inkább neki szakad le a pofája. Mindegy, ezzel talán terelheti a szót, vagy legalábbis húzhatja az időt, ha a kiengesztelés tényleg elkerülhetetlen lenne.*
2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 13:36:45
Üzenet elküldve: 2015-06-16 13:36:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Reyf Ashn//
*Megállás nélkül hömpölygő emberáradat, annak minden járulékos finomságával, úgy mint bűz, a legkülönfélébb fajtákból és hangos, fejfájást keltő zsivajgás. Szerencsétlen kis mélységi nem így képzelte az első napját egy városban - arra legalábbis semmiképpen sem számított, hogy ennyien lesznek, és minden pillanatban küzdenie kell majd az agyontaposás, könyöklések és kilottyanó söröskorsók támadásai ellen. Az első benyomás, mondhatni, katasztrofálisra sikerült.*
- A felszíniek még ocsmányabbak, mint gondoltam.
*A félhangos motyogás magányát, rosszkedvét vagy idegességét enyhítendő hagyja el a száját, de remélhetőleg egyetlen illetékes hamvasbőrű füléig sem jut majd el, ugyanis a maga, leginkább magányos virágszálhoz hasonlító termetével nem igazából veheti fel a versenyt egy dühödt részeg emberrel szemben. Ráadásul kába a napfénytől, annak ellenére is, hogy könnyű, de éjfekete csuklyás köpeny védi egész testét az égitest szúrós sugárzásától. Kóválygó fejjel szinte beesik egy szűk sikátorba, az árnyékos fal mentén a földig csúszik és a vizestömlőjét keresi a zsákjában. Kutató ujjai azonban a takaróján és az elemózsiás szütyőn kívül semmit sem találnak.*
- Á, a rohadt életbe!
*Egy alig használt bőrvért, két pár kellemesen kiegyensúlyozott dobótőr és némi arany tűnt el a zsák aljába vágott szakadáson keresztül. Valami kósza zsebes rendkívül jól járt a városi ritmust még nem ismerő nősténnyel.*
~Ennél még otthon is jobb volt...~
*Lila szemei elgyötörten pásztázzák a tömeget, talán segítséget, megváltást, vagy a bűnös tolvajt várva, aki arcán bűnbánó mosollyal hozná vissza az eltulajdonított értékeket - egy tökéletes világban.*
- Ez pedig korántsem az...
//Reyf Ashn//
*Megállás nélkül hömpölygő emberáradat, annak minden járulékos finomságával, úgy mint bűz, a legkülönfélébb fajtákból és hangos, fejfájást keltő zsivajgás. Szerencsétlen kis mélységi nem így képzelte az első napját egy városban - arra legalábbis semmiképpen sem számított, hogy ennyien lesznek, és minden pillanatban küzdenie kell majd az agyontaposás, könyöklések és kilottyanó söröskorsók támadásai ellen. Az első benyomás, mondhatni, katasztrofálisra sikerült.*
- A felszíniek még ocsmányabbak, mint gondoltam.
*A félhangos motyogás magányát, rosszkedvét vagy idegességét enyhítendő hagyja el a száját, de remélhetőleg egyetlen illetékes hamvasbőrű füléig sem jut majd el, ugyanis a maga, leginkább magányos virágszálhoz hasonlító termetével nem igazából veheti fel a versenyt egy dühödt részeg emberrel szemben. Ráadásul kába a napfénytől, annak ellenére is, hogy könnyű, de éjfekete csuklyás köpeny védi egész testét az égitest szúrós sugárzásától. Kóválygó fejjel szinte beesik egy szűk sikátorba, az árnyékos fal mentén a földig csúszik és a vizestömlőjét keresi a zsákjában. Kutató ujjai azonban a takaróján és az elemózsiás szütyőn kívül semmit sem találnak.*
- Á, a rohadt életbe!
*Egy alig használt bőrvért, két pár kellemesen kiegyensúlyozott dobótőr és némi arany tűnt el a zsák aljába vágott szakadáson keresztül. Valami kósza zsebes rendkívül jól járt a városi ritmust még nem ismerő nősténnyel.*
~Ennél még otthon is jobb volt...~
*Lila szemei elgyötörten pásztázzák a tömeget, talán segítséget, megváltást, vagy a bűnös tolvajt várva, aki arcán bűnbánó mosollyal hozná vissza az eltulajdonított értékeket - egy tökéletes világban.*
- Ez pedig korántsem az...
2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 13:34:24
Üzenet elküldve: 2015-06-16 13:34:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ydriss, a Kóbor//
*Van egy érzés, amit nehéz megmagyarázni, ami nagyon régről maradt meg, akár az ösztönök. Kiben erősebben, kiben kevésbé, de mindenkiben működik. Furcsamód leginkább a két végletben. Azokban, akik az erőszak két végpontjának törvényei szerint élnek. Üldözött és vadász. Az érzést pedig az a kétségtelen tény ébreszti, ha egy szempár vizslatja őket. Nem kell látniuk, nem kell hallaniuk, nem kell érezniük a szagát. Tudni fogják.
Kharasshi tűr egy darabig. Megszokta már, hogy olykor megbámulják, de az ilyen tekintetek általában idővel tovasiklanak és más alanyt keresnek a bámészkodásnak. Most viszont nem így történik.
Lassan, vészjóslón fordul a kíváncsiskodó felé. Fakó íriszeinek villanása a lány tekintetébe döf. Mintha súlya lenne a pillantásának, ami határozottan kellemetlen lehet annak, aki nem elég magabiztos hozzá, hogy egyenes derékkal megálljon előtte.
Nem tart soká. A hím fordul, s néhány lépés után el is tűnik alakja a bazárosok pavilonjai között.
Úgy tűnik, végleg beleveszett az ünnepre érkezettek forgatagába. Ami figyelmeztető jel lehet, az a kanca ideges horkantása és hátracsapott fülei.*
- Annyi itt a látnivaló *szólal mély, kissé karcos hangja a lány háta mögül, majd ha amaz nem fordul felé, hát ő lép szembe vele* -, hogy az már-már zavarba ejtő. *Pillantását jelentőségteljesen végighordozza az árusok során, a mutatványosokon, az íjászverseny körüli tülekedésen.*
- Te mégis az én nyakamba akasztottad a figyelmedet.
*Végigméri a lányt. A rőt haj és a dús ajkak kissé megzavarták. Messziről inkább félvérnek nézte volna, de most már éledezik benne a gyanú, hogy nem az.*
- Miért?
//Ydriss, a Kóbor//
*Van egy érzés, amit nehéz megmagyarázni, ami nagyon régről maradt meg, akár az ösztönök. Kiben erősebben, kiben kevésbé, de mindenkiben működik. Furcsamód leginkább a két végletben. Azokban, akik az erőszak két végpontjának törvényei szerint élnek. Üldözött és vadász. Az érzést pedig az a kétségtelen tény ébreszti, ha egy szempár vizslatja őket. Nem kell látniuk, nem kell hallaniuk, nem kell érezniük a szagát. Tudni fogják.
Kharasshi tűr egy darabig. Megszokta már, hogy olykor megbámulják, de az ilyen tekintetek általában idővel tovasiklanak és más alanyt keresnek a bámészkodásnak. Most viszont nem így történik.
Lassan, vészjóslón fordul a kíváncsiskodó felé. Fakó íriszeinek villanása a lány tekintetébe döf. Mintha súlya lenne a pillantásának, ami határozottan kellemetlen lehet annak, aki nem elég magabiztos hozzá, hogy egyenes derékkal megálljon előtte.
Nem tart soká. A hím fordul, s néhány lépés után el is tűnik alakja a bazárosok pavilonjai között.
Úgy tűnik, végleg beleveszett az ünnepre érkezettek forgatagába. Ami figyelmeztető jel lehet, az a kanca ideges horkantása és hátracsapott fülei.*
- Annyi itt a látnivaló *szólal mély, kissé karcos hangja a lány háta mögül, majd ha amaz nem fordul felé, hát ő lép szembe vele* -, hogy az már-már zavarba ejtő. *Pillantását jelentőségteljesen végighordozza az árusok során, a mutatványosokon, az íjászverseny körüli tülekedésen.*
- Te mégis az én nyakamba akasztottad a figyelmedet.
*Végigméri a lányt. A rőt haj és a dús ajkak kissé megzavarták. Messziről inkább félvérnek nézte volna, de most már éledezik benne a gyanú, hogy nem az.*
- Miért?
2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 13:27:43
Üzenet elküldve: 2015-06-16 13:27:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Ha talántán Khyr mindenáron megakarná hódítani ennek az embernek a szívét, s talántán látnok is lenne, akkor sem lenne egyszerű elképzelnie azt a helyzetet amiben ezt sikerre vihetné. Talán, ha penge hegyes sarkú, fényes, hosszú, fekete bőrcsizmában és korbáccsal próbálkozna, elérhetné azt a hatalmat, amely megdobbantja a különös mágus szívét. Furcsa egy szerzet ez, gondolhatná, de mindnyájunknak megvannak a saját nyavalyáik. A nő például rajong a rizses kígyóért, rituálisan elkészítve, de ez egy másik történet.
Ha férfi nyilván minden helyzetből ki tud jönni győztesen az ő kénye kedve szerint. Hiszen úgy csűri csavarja a szavakat, hogy az már művészet. A lány megesküdne rá, hogy ha ez a kurafi neki menne egy fának, addig magyarázna, míg ki nem jön, hogy a fa volt a hibás, s hallgatósága még el is hiszi!*
-Nagyfatus volt ennyire bőbeszédű. *Jegyzi meg a mondandóját végig hallgatva.* Legelőször az volt a célom, hogy félretold a lapos segged, aztán mikor láttam milyen makacs vagy, vacilláltam a halálod és a bocsánat kérésed között. *Magyarázza teljes lelki nyugalommal.* Most megelégszem egyetlen apró kiengeszteléssel is. Rád bízom lehet az bocsánat kérés, egy szál virág, esetleg valami kaja, vagy egy pohár ital, illetve kitalálhatsz egyéb nyalánkságokat is. *Pajkos kacsintást intéz felé, s szétterül arcán a vigyor. Nem tudni, hogy komolyan gondolja, vagy csak ismét veszekedésbe és további hempergésbe akar keveredni a férfivel, akit mondhatni egy perverz módon, halványan, mintha meg kedvelt volna.
Időközben ő sem által lerázni kicsit köpenyéről a nem oda való piszkot, de nem viszi túlzásba, nem finnyás, a tűzben úgy sem fog látszani, vagy nem fog senkit érdekelni a kosz.
Végül kap egy mancsot a mancsába, vagyis éppenhogy. Először még ki kell mondania, hogy a méreg csak blöff volt, nem is tervezett vele semmit, csak egy véletlenszerű hazugság.*
-Ugyan már. *Ragadja meg erővel a kezet.* Úgy nézek ki, mint egy vajákos? *Rázza meg a fejét.* Nem ölök ha nem muszáj, főleg nem méreggel. Jobb szeretem a cselesebb csapdákat. *Villantja ki fogait, nem mond többet, csak ha a férfi mindenáron kíváncsi lenne apró találmányaira, amivel vért fakaszthat.*
-Nem... *Kezdene bele a magyarázatba. Ki akarta ragadni azt az egy információt, amit mondott magáról az ember, hogy sosem járt Wegtoren földjén. Na, de mindegy majd máskor. Nem hibáztatja a hitetlenségéért, ilyen furcsa, nem evilági nevet, csak egy félkegyelmű adna a gyerekének.*
-Lorew haha… *Kacag egy halványat.* Majdnem olyan mint a Lola, nem tudom mit akadékoskodsz. *Mosolyog, majd elengedi az ember kezét és az övébe akasztja azt a köpeny alatt.
~Szerzetes a templomból? Pofám leszakad.~
Alig láthatóan megrázza a fejét. Ilyen szakadt, koszos szerzetest se látott még, mondjuk vándor szerzetessel sem volt dolga, úgy rémlik mintha azok a szerzetek a könyveiket bújnák a négy fal között, csuhában. Bár lehet, hogy azok a remeték. Megvonja a vállát képzeletben, majd megint a férfi szemébe néz, miközben megigazítja hosszú vörös sörényét.*
-Na, mi lesz azzal a kiengeszteléssel? Cserébe bocsánatot kérek, mert behúztam egyet. Mit szólsz? *Mosolyodik el szélesen és szelíddé változtatja tekintetét. Ha minden jól megy a nap végére együtt szívják az ördögvigyort egy faláda tetején, valahol a bőrponyvák sűrűje alatt. Khyr nem lát sok esélyt rá.*
//Lorew Mazoral//
*Ha talántán Khyr mindenáron megakarná hódítani ennek az embernek a szívét, s talántán látnok is lenne, akkor sem lenne egyszerű elképzelnie azt a helyzetet amiben ezt sikerre vihetné. Talán, ha penge hegyes sarkú, fényes, hosszú, fekete bőrcsizmában és korbáccsal próbálkozna, elérhetné azt a hatalmat, amely megdobbantja a különös mágus szívét. Furcsa egy szerzet ez, gondolhatná, de mindnyájunknak megvannak a saját nyavalyáik. A nő például rajong a rizses kígyóért, rituálisan elkészítve, de ez egy másik történet.
Ha férfi nyilván minden helyzetből ki tud jönni győztesen az ő kénye kedve szerint. Hiszen úgy csűri csavarja a szavakat, hogy az már művészet. A lány megesküdne rá, hogy ha ez a kurafi neki menne egy fának, addig magyarázna, míg ki nem jön, hogy a fa volt a hibás, s hallgatósága még el is hiszi!*
-Nagyfatus volt ennyire bőbeszédű. *Jegyzi meg a mondandóját végig hallgatva.* Legelőször az volt a célom, hogy félretold a lapos segged, aztán mikor láttam milyen makacs vagy, vacilláltam a halálod és a bocsánat kérésed között. *Magyarázza teljes lelki nyugalommal.* Most megelégszem egyetlen apró kiengeszteléssel is. Rád bízom lehet az bocsánat kérés, egy szál virág, esetleg valami kaja, vagy egy pohár ital, illetve kitalálhatsz egyéb nyalánkságokat is. *Pajkos kacsintást intéz felé, s szétterül arcán a vigyor. Nem tudni, hogy komolyan gondolja, vagy csak ismét veszekedésbe és további hempergésbe akar keveredni a férfivel, akit mondhatni egy perverz módon, halványan, mintha meg kedvelt volna.
Időközben ő sem által lerázni kicsit köpenyéről a nem oda való piszkot, de nem viszi túlzásba, nem finnyás, a tűzben úgy sem fog látszani, vagy nem fog senkit érdekelni a kosz.
Végül kap egy mancsot a mancsába, vagyis éppenhogy. Először még ki kell mondania, hogy a méreg csak blöff volt, nem is tervezett vele semmit, csak egy véletlenszerű hazugság.*
-Ugyan már. *Ragadja meg erővel a kezet.* Úgy nézek ki, mint egy vajákos? *Rázza meg a fejét.* Nem ölök ha nem muszáj, főleg nem méreggel. Jobb szeretem a cselesebb csapdákat. *Villantja ki fogait, nem mond többet, csak ha a férfi mindenáron kíváncsi lenne apró találmányaira, amivel vért fakaszthat.*
-Nem... *Kezdene bele a magyarázatba. Ki akarta ragadni azt az egy információt, amit mondott magáról az ember, hogy sosem járt Wegtoren földjén. Na, de mindegy majd máskor. Nem hibáztatja a hitetlenségéért, ilyen furcsa, nem evilági nevet, csak egy félkegyelmű adna a gyerekének.*
-Lorew haha… *Kacag egy halványat.* Majdnem olyan mint a Lola, nem tudom mit akadékoskodsz. *Mosolyog, majd elengedi az ember kezét és az övébe akasztja azt a köpeny alatt.
~Szerzetes a templomból? Pofám leszakad.~
Alig láthatóan megrázza a fejét. Ilyen szakadt, koszos szerzetest se látott még, mondjuk vándor szerzetessel sem volt dolga, úgy rémlik mintha azok a szerzetek a könyveiket bújnák a négy fal között, csuhában. Bár lehet, hogy azok a remeték. Megvonja a vállát képzeletben, majd megint a férfi szemébe néz, miközben megigazítja hosszú vörös sörényét.*
-Na, mi lesz azzal a kiengeszteléssel? Cserébe bocsánatot kérek, mert behúztam egyet. Mit szólsz? *Mosolyodik el szélesen és szelíddé változtatja tekintetét. Ha minden jól megy a nap végére együtt szívják az ördögvigyort egy faláda tetején, valahol a bőrponyvák sűrűje alatt. Khyr nem lát sok esélyt rá.*
2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 12:56:07
Üzenet elküldve: 2015-06-16 12:56:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Hát Lorew talán az utolsó, akit semleges érzelmek bugyrából ki lehet emelni női bájakkal. Volt már olyan hölgyemény, akiért megdobbant a szíve, de nála ez is egészen másképpen működik, pont mint a bizalom. Míg a legtöbb férfi tudja, hogy őt a vörös haj, esetleg a magas nők, a sötételfek vagy a gnómok hozzák lázba, addig Lorewnél ez szinte teljesen véletlenszerű. Talán az ő szívéhez a késnél is gyorsabban csak hatalommal lehet eljutni, de nem nemesi hatalommal... De főleg késsel, az a legegyszerűbb, és leggyorsabb, ráadásul aki ismer emberevőket, az tudja, hogy a szívük parázson sütve igazán ízletes táplálék. Talán egy-két ork törzs még erre-arra ápolja ezt a hagyományt, bár a fejlődő világban számuk egyre fogyóban van.
Ennek ellenére ők is érthetik (és érik is) meglepetések, és valóban fájdalmasan érintette a dolog, hogy elmozdult a helyéről, bár ebbe így alapból bele sem gondolt a "hempergés" alatt. Amint kezdenek összeállni a gondolatok a fejében, akkor jut csak el erre a megállapításra, hogy bizony mégsem eresztett gyökeret. Ez részben jó, részben rossz, eleinte egy vereségnek éli meg, aztán végiggondolva...*
- Valójában az én célom az volt, hogy kerülőt kelljen tenned. Ami sikerült *ez így igaz is, hiszen a gyökéreresztés csak eszköz volt, amivel a célját el akarta érni* A kérdés már csak az, hogy a te célod mi volt? Egyenesen haladni az úton, vagy csak az, hogy én félreálljak? Esetleg mindkettő, hogy félreálljak, meghajoljak, és elnézést kérjek, miközben te áthaladsz? *persze nem véletlenül mondja ezt, nagyjából erre volt a legkisebb az esély, előbb hal meg valamelyikük. Feltápászkodik, és leporolja magát, nagyjából háromszor annyi koszt juttatva a földre, mint amennyit felszedett, így elintézettnek tekinti a számlát, a föld kárpótolva a veszteségekért, még talán Lola is megtarthatja a port, ami rajta van. Szerencse hogy Lorew ilyen viseletes köpenyben érkezett.*
- Az azért túlzás *jegyzi meg, mert hát harag mindig van, ennek ellenére kinyújtja ő is a jobbját, az utolsó pillanatban azonban, mielőtt a nő megérintené, feljebb húzza a kézfejét* Akkor mi is van azzal a méreggel?
*Amennyiben a méreg kérdését is túltárgyalják, úgy valóban sor kerülhet a békés kézfogásra, bármily meglepő, ezt az alkalmat Lorew nem használja ki, hogy az előbbi tíz percet lejátssza fordított szemszögből, ha bosszút is akarna állni a földre rántásért, akkor sem ilyen amatőr módon tenné.*
- Lola... *ismétli Lorew. Életében nem hallott még ilyen furcsa nevet, itt valami sántít* Vagy nem Wegtorenből jött, vagy nem ez a neve, vagy... a szülei szerették a furcsa neveket. De nem kíváncsiskodom *emeli fel a karjait, még mielőtt a nőnek lehetősége lenne bármelyiket megerősíteni. Ha ez a név gyakori, vagy ismert valahol, akkor az valami eldugott falucska lesz, ha mégis Wegtoren, akkor eléggé egyedi névvel rendelkezhetett. Persze ami ennél is kétségbeejtőbb, Lolának valóban puha keze van, azért Lorew nem mondaná tökéletesnek, de a nő mondott már igazat beszélgetésük kezdete óta, e meglepi a mágust.*
- Az én nevem a Lorew, szerzetes a templomból *teszi hozzá végül, mert hát csak be kéne mutatkozni akkor már neki is. Persze a "szerzetes a templomból" rész talán kicsit túlzás, de hát... semmi sem tökéletes.*
//Khyr Kreantis//
*Hát Lorew talán az utolsó, akit semleges érzelmek bugyrából ki lehet emelni női bájakkal. Volt már olyan hölgyemény, akiért megdobbant a szíve, de nála ez is egészen másképpen működik, pont mint a bizalom. Míg a legtöbb férfi tudja, hogy őt a vörös haj, esetleg a magas nők, a sötételfek vagy a gnómok hozzák lázba, addig Lorewnél ez szinte teljesen véletlenszerű. Talán az ő szívéhez a késnél is gyorsabban csak hatalommal lehet eljutni, de nem nemesi hatalommal... De főleg késsel, az a legegyszerűbb, és leggyorsabb, ráadásul aki ismer emberevőket, az tudja, hogy a szívük parázson sütve igazán ízletes táplálék. Talán egy-két ork törzs még erre-arra ápolja ezt a hagyományt, bár a fejlődő világban számuk egyre fogyóban van.
Ennek ellenére ők is érthetik (és érik is) meglepetések, és valóban fájdalmasan érintette a dolog, hogy elmozdult a helyéről, bár ebbe így alapból bele sem gondolt a "hempergés" alatt. Amint kezdenek összeállni a gondolatok a fejében, akkor jut csak el erre a megállapításra, hogy bizony mégsem eresztett gyökeret. Ez részben jó, részben rossz, eleinte egy vereségnek éli meg, aztán végiggondolva...*
- Valójában az én célom az volt, hogy kerülőt kelljen tenned. Ami sikerült *ez így igaz is, hiszen a gyökéreresztés csak eszköz volt, amivel a célját el akarta érni* A kérdés már csak az, hogy a te célod mi volt? Egyenesen haladni az úton, vagy csak az, hogy én félreálljak? Esetleg mindkettő, hogy félreálljak, meghajoljak, és elnézést kérjek, miközben te áthaladsz? *persze nem véletlenül mondja ezt, nagyjából erre volt a legkisebb az esély, előbb hal meg valamelyikük. Feltápászkodik, és leporolja magát, nagyjából háromszor annyi koszt juttatva a földre, mint amennyit felszedett, így elintézettnek tekinti a számlát, a föld kárpótolva a veszteségekért, még talán Lola is megtarthatja a port, ami rajta van. Szerencse hogy Lorew ilyen viseletes köpenyben érkezett.*
- Az azért túlzás *jegyzi meg, mert hát harag mindig van, ennek ellenére kinyújtja ő is a jobbját, az utolsó pillanatban azonban, mielőtt a nő megérintené, feljebb húzza a kézfejét* Akkor mi is van azzal a méreggel?
*Amennyiben a méreg kérdését is túltárgyalják, úgy valóban sor kerülhet a békés kézfogásra, bármily meglepő, ezt az alkalmat Lorew nem használja ki, hogy az előbbi tíz percet lejátssza fordított szemszögből, ha bosszút is akarna állni a földre rántásért, akkor sem ilyen amatőr módon tenné.*
- Lola... *ismétli Lorew. Életében nem hallott még ilyen furcsa nevet, itt valami sántít* Vagy nem Wegtorenből jött, vagy nem ez a neve, vagy... a szülei szerették a furcsa neveket. De nem kíváncsiskodom *emeli fel a karjait, még mielőtt a nőnek lehetősége lenne bármelyiket megerősíteni. Ha ez a név gyakori, vagy ismert valahol, akkor az valami eldugott falucska lesz, ha mégis Wegtoren, akkor eléggé egyedi névvel rendelkezhetett. Persze ami ennél is kétségbeejtőbb, Lolának valóban puha keze van, azért Lorew nem mondaná tökéletesnek, de a nő mondott már igazat beszélgetésük kezdete óta, e meglepi a mágust.*
- Az én nevem a Lorew, szerzetes a templomból *teszi hozzá végül, mert hát csak be kéne mutatkozni akkor már neki is. Persze a "szerzetes a templomból" rész talán kicsit túlzás, de hát... semmi sem tökéletes.*
2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 12:48:36
Üzenet elküldve: 2015-06-16 12:48:36
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri, Yerougha//
* Na, most már aztán tényleg elgondolkozik a férfi szavain. Tudja ő, hogy az összes ilyen díszes, nemes embert gyűlölni kell, már csak pénzük miatt is; na meg, mert csalnak, hazudnak (érdekes - a túloldalon pont ezt mondják a Terold félékről is). És amit tud, azt általában be is tartja. Gyűlöli ő a nemeseket, mint ork a tündért, de most mégis el tudta ültetni a bogarat a fülében.
Egy pillanatra néz csak hátra, hogy lássa a lány viselkedését. A sírás egy elég nyilvánvaló jele annak, hogy valamit nem akar, de pont az lenne a kérdés, hogy mit nem akar? Végül csak ki lehet következtetni a szófoszlányokból, hogy beleegyezik a férfi "ajánlatába". Talán jobb is lesz neki egy nemesi háznál, mint az utcán kóborolva, vagy akár Terold "kegyeit" élvezve.
Kezét leveszi hát a tőrről és arrébb lép, majd el is indul a fogadó felé, amerre amúgy is menni akart volna, ha nem találkozott volna Manurival. *
- Akkor további szép napot. * Int a párosnak és már megy is a Pegazus felé és közben azon tanakszik, hogy vajon mennyi igaz a történetekből és, hogy őt is megölte-e volna? Arra jut végül, hogy a legjobb döntés volt otthagyni őket, mert így ez már biztosan nem fog bekövetkezni, de még kajálni is elmehet.
Lassan elhagyja a piacteret és a szegénynegyeden át halad tovább. *
//Manuri, Yerougha//
* Na, most már aztán tényleg elgondolkozik a férfi szavain. Tudja ő, hogy az összes ilyen díszes, nemes embert gyűlölni kell, már csak pénzük miatt is; na meg, mert csalnak, hazudnak (érdekes - a túloldalon pont ezt mondják a Terold félékről is). És amit tud, azt általában be is tartja. Gyűlöli ő a nemeseket, mint ork a tündért, de most mégis el tudta ültetni a bogarat a fülében.
Egy pillanatra néz csak hátra, hogy lássa a lány viselkedését. A sírás egy elég nyilvánvaló jele annak, hogy valamit nem akar, de pont az lenne a kérdés, hogy mit nem akar? Végül csak ki lehet következtetni a szófoszlányokból, hogy beleegyezik a férfi "ajánlatába". Talán jobb is lesz neki egy nemesi háznál, mint az utcán kóborolva, vagy akár Terold "kegyeit" élvezve.
Kezét leveszi hát a tőrről és arrébb lép, majd el is indul a fogadó felé, amerre amúgy is menni akart volna, ha nem találkozott volna Manurival. *
- Akkor további szép napot. * Int a párosnak és már megy is a Pegazus felé és közben azon tanakszik, hogy vajon mennyi igaz a történetekből és, hogy őt is megölte-e volna? Arra jut végül, hogy a legjobb döntés volt otthagyni őket, mert így ez már biztosan nem fog bekövetkezni, de még kajálni is elmehet.
Lassan elhagyja a piacteret és a szegénynegyeden át halad tovább. *
2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 11:22:09
Üzenet elküldve: 2015-06-16 11:22:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Kharasshi D'Rake//
*A színes forgatagban történik minden. A tömegben valaki csúfondáros szavakat vet valakinek egy tojás kíséretében, amire természetesen egyből egy egész falka ugrik. Máshol egy kis íjász bemutatóval készült valaki, kicsivel arrább íjász verseny készülődik, egy másik ponton pedig mutatványosok készülődnek. Ezek mellett pedig ott a bazár, a vásár, megannyi személlyel ás áruval. Sok ez a töméntelen mennyiségű információ a lánynak, egy pillanatra meg is szédül, hiszen mindent próbál magába inni, megjegyezni, tanulságot levonni.
Éppen ekkor ragadja meg figyelmét egy árnyékban hűsölő különös alak. Szemét kicsit hunyorítva méregeti a férfit. Talán sötételf lehet, de az ő bőrük sötétebb szokott lenni. Viszont biztosan nem elf, félvérnek sem tűnik az alkata ellenére, akkor nem marad más besorolás, mint a sötét bőrűek. Ami viszont jobban érdekli, az az öltözéke, hiszen bizonyos elmei kicsit hasonlítanak azokra, amit népe is visel. Habár sok mélységivel eddig még nem találkozott, nem is tudja, hogy viszonyulnak a városokhoz, de saját véleménye szerint nem ebbe a környezetbe illik. Elengedi Mogyi kantárját és karbafont kezekkel bámulja a férfit leplezetlenül, próbál magában dűlőre jutni, miképp is álljon eme furcsa jelenséghez.*
//Kharasshi D'Rake//
*A színes forgatagban történik minden. A tömegben valaki csúfondáros szavakat vet valakinek egy tojás kíséretében, amire természetesen egyből egy egész falka ugrik. Máshol egy kis íjász bemutatóval készült valaki, kicsivel arrább íjász verseny készülődik, egy másik ponton pedig mutatványosok készülődnek. Ezek mellett pedig ott a bazár, a vásár, megannyi személlyel ás áruval. Sok ez a töméntelen mennyiségű információ a lánynak, egy pillanatra meg is szédül, hiszen mindent próbál magába inni, megjegyezni, tanulságot levonni.
Éppen ekkor ragadja meg figyelmét egy árnyékban hűsölő különös alak. Szemét kicsit hunyorítva méregeti a férfit. Talán sötételf lehet, de az ő bőrük sötétebb szokott lenni. Viszont biztosan nem elf, félvérnek sem tűnik az alkata ellenére, akkor nem marad más besorolás, mint a sötét bőrűek. Ami viszont jobban érdekli, az az öltözéke, hiszen bizonyos elmei kicsit hasonlítanak azokra, amit népe is visel. Habár sok mélységivel eddig még nem találkozott, nem is tudja, hogy viszonyulnak a városokhoz, de saját véleménye szerint nem ebbe a környezetbe illik. Elengedi Mogyi kantárját és karbafont kezekkel bámulja a férfit leplezetlenül, próbál magában dűlőre jutni, miképp is álljon eme furcsa jelenséghez.*
2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 10:43:47
Üzenet elküldve: 2015-06-16 10:43:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Neara//
-Értem. Velem is hasonló történt, csak engem valahol északon a hegyeknél szedett össze öt vándor, kitanítottak, felneveltek, és utamra bocsátottak.
*Magyarázza Taitos, majd a mágusnő elbeszéléséből kiszüremlett érdekes dolognak szeretne utánajárni.*
-Akkor gondolom jól ismeri a Napmágiát, mesélne róla picit? A tankönyveket olvastam, de az édes kevés ha az ember szeretne a tanulásáról dönteni.
*Mondja, és tudja is, hogy igazán nehéz ezt elmondani a lényeget hosszabb tanítás nélkül, de reméli, hogy egy ennyire bennfentes mágusnak talán sikerülhet.*
//Neara//
-Értem. Velem is hasonló történt, csak engem valahol északon a hegyeknél szedett össze öt vándor, kitanítottak, felneveltek, és utamra bocsátottak.
*Magyarázza Taitos, majd a mágusnő elbeszéléséből kiszüremlett érdekes dolognak szeretne utánajárni.*
-Akkor gondolom jól ismeri a Napmágiát, mesélne róla picit? A tankönyveket olvastam, de az édes kevés ha az ember szeretne a tanulásáról dönteni.
*Mondja, és tudja is, hogy igazán nehéz ezt elmondani a lényeget hosszabb tanítás nélkül, de reméli, hogy egy ennyire bennfentes mágusnak talán sikerülhet.*
2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 10:36:04
Üzenet elküldve: 2015-06-16 10:36:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Taitos//
- Ez csak természetes. *Neara talán túl őszinte, akár naívnak is tűnhet. Az biztos, hogy jóval több jóindulat szorult belé, mint a legtöbb nép egyedeibe. A mágiát, ő bejárható útnak, egy tiszteletreméltó dolognak tartja, ezért mindig is figyel arra, hogy a használata során igyekezzen megtartani az erkölcseit, és a tudását úgy használja, hogy méltó legyen ehhez az úthoz. Egyáltalán nem naiv, persze bölcsnek sem mondható igazán, hiszen nem olyan idős még, hogy a tapasztalata sokkalta nagyobb legyen, mint a hasonló korúaké.
Mivel Taitos elkanyarodott az eredeti témától, kissé meg is könnyebbül. Botjára támaszkodik és körbepillant még egyszer, szokásává vált már, nem akar lemaradni semmiről, ami őt érintheti.*
- Nos, ezt pontosan nem tudnám elmondani. A Sivatagos pusztán találtak és a Nearának neveztek el, a Nap gyermekének. Aki felnevelt egy Napmágus rend vezetője, és igazán jó anyám volt. most a magam útját járom és talán egyszer visszatérek. *Sóhajt egy aprót, visszagondol a Napmágusok rendjére és az ottani életre. Más volt, de megszerette Arteniort is, volt egy bája a városnak, ami megérintette a fiatal nő lelkét.*
- Önnek talán érdekesebb a története, ha megosztaná velem, örülnék neki. Persze, ha túl fájdalmas, megértem majd kérésem elutasítását is. *Nyugtatja meg a másikat egy kedvesebb mosolyfélével. Nagyon sok embernek szomorú a sorsa a városban, ő maga ugyan nem találkozott a legtöbbjükkel, de hall történeteket.*
//Taitos//
- Ez csak természetes. *Neara talán túl őszinte, akár naívnak is tűnhet. Az biztos, hogy jóval több jóindulat szorult belé, mint a legtöbb nép egyedeibe. A mágiát, ő bejárható útnak, egy tiszteletreméltó dolognak tartja, ezért mindig is figyel arra, hogy a használata során igyekezzen megtartani az erkölcseit, és a tudását úgy használja, hogy méltó legyen ehhez az úthoz. Egyáltalán nem naiv, persze bölcsnek sem mondható igazán, hiszen nem olyan idős még, hogy a tapasztalata sokkalta nagyobb legyen, mint a hasonló korúaké.
Mivel Taitos elkanyarodott az eredeti témától, kissé meg is könnyebbül. Botjára támaszkodik és körbepillant még egyszer, szokásává vált már, nem akar lemaradni semmiről, ami őt érintheti.*
- Nos, ezt pontosan nem tudnám elmondani. A Sivatagos pusztán találtak és a Nearának neveztek el, a Nap gyermekének. Aki felnevelt egy Napmágus rend vezetője, és igazán jó anyám volt. most a magam útját járom és talán egyszer visszatérek. *Sóhajt egy aprót, visszagondol a Napmágusok rendjére és az ottani életre. Más volt, de megszerette Arteniort is, volt egy bája a városnak, ami megérintette a fiatal nő lelkét.*
- Önnek talán érdekesebb a története, ha megosztaná velem, örülnék neki. Persze, ha túl fájdalmas, megértem majd kérésem elutasítását is. *Nyugtatja meg a másikat egy kedvesebb mosolyfélével. Nagyon sok embernek szomorú a sorsa a városban, ő maga ugyan nem találkozott a legtöbbjükkel, de hall történeteket.*
2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 09:59:30
Üzenet elküldve: 2015-06-16 09:59:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Kagan, Nariina, Hrothgaar, Medliel + a MUTATVÁNYOSOK//
*Mint egy nagyon jól viselkedő kisdiáklány, úgy hallgatja Kagan monológját. Végül is, még örülhet is, hogy nem ugrottak egymásnak Medliellel, vagy, hogy szimplán csak nem kerekedett nagyobb hepaj az egészből. De persze, mivel Kaganon már nem csak egy tojás sült meg, hanem valószínűleg az agya is, így csak helyeslően bólogat, hogy jó-jó, igaza van a nagy embernek, úgy legyen. A nagylelkű ajánlaton azért megütközik, Kaganra is emeli vörös szemeit, és halványan elmosolyodik, mintha azt kérdezné, hogy "jól hallottam?". De minden jel szerint jól hallotta, és mivel Medliel a maradás mellett dönt, így egyértelmű, hogy az ajánlat valóban elhangzott, nem pedig Nariina mélységi kobakját égeti szét lassacskán a napsütés. Szeme így cikázik Med és Kagan között egy ideig, majd kissé meggörnyesztett vállal, félig lehajtott fejjel bámul Kaganra. Ez persze csak amolyan színjáték, hogy az alázatnak legalább valamiféle látszatát mutassa Kagan felé, hátha azzal engedékenyebb lesz a nagyfiú.*
- Én is maradnék még egy ideig, ha nem bánod.
*Ha pedig Kagan engedélyezi a hepajkodást, akkor Narii távozik a tömegben, hogy megkeressen valakit.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.16 15:18:04, a következő indokkal:
Világidegen kifejezések használata; helyesírás.
//Kagan, Nariina, Hrothgaar, Medliel + a MUTATVÁNYOSOK//
*Mint egy nagyon jól viselkedő kisdiáklány, úgy hallgatja Kagan monológját. Végül is, még örülhet is, hogy nem ugrottak egymásnak Medliellel, vagy, hogy szimplán csak nem kerekedett nagyobb hepaj az egészből. De persze, mivel Kaganon már nem csak egy tojás sült meg, hanem valószínűleg az agya is, így csak helyeslően bólogat, hogy jó-jó, igaza van a nagy embernek, úgy legyen. A nagylelkű ajánlaton azért megütközik, Kaganra is emeli vörös szemeit, és halványan elmosolyodik, mintha azt kérdezné, hogy "jól hallottam?". De minden jel szerint jól hallotta, és mivel Medliel a maradás mellett dönt, így egyértelmű, hogy az ajánlat valóban elhangzott, nem pedig Nariina mélységi kobakját égeti szét lassacskán a napsütés. Szeme így cikázik Med és Kagan között egy ideig, majd kissé meggörnyesztett vállal, félig lehajtott fejjel bámul Kaganra. Ez persze csak amolyan színjáték, hogy az alázatnak legalább valamiféle látszatát mutassa Kagan felé, hátha azzal engedékenyebb lesz a nagyfiú.*
- Én is maradnék még egy ideig, ha nem bánod.
*Ha pedig Kagan engedélyezi a hepajkodást, akkor Narii távozik a tömegben, hogy megkeressen valakit.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.16 15:18:04, a következő indokkal:
Világidegen kifejezések használata; helyesírás.
2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 08:02:49
Üzenet elküldve: 2015-06-16 08:02:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Hatalmas ásítás kíséretében érkezik meg az szürke hajú, szürke bőrű istenátka. A piactér szélén áll meg s nézelődik. Nem sok mindenre nyílik kilátás innen, az egyetlen mókás dolog, amit megtekint egy vörös kurtizán és egy kurafi évődése, majd hempergése a porban. Még nem elég részeg, hogy ő is ilyetén műveleteket megtegyen, de még fiatal a nap.
Megigazítja sötét rokolyája alatt a fegyvereit, egy tőr és néhány kereszt, csörög vele egy sort, majd újra felegyenesedik. Totál el van tévedve egy ilyen nagyszabású rendezvényen. Minden olyan máshogy néz ki, semmi sem ugyanott van ahol a megszokott helye. Ez nem tántorítja el, sőt, örül a felfordulásnak, hisz ilyenkor senki sem olyan magabiztos, mint annak előtte és könnyedén el lehet őket bűvölni. A banzájokat, meg minden ízével imádja, a hangzavar és a megfelelő mennyiségű dohány-pia kombináció, valamint milliónyi jó falat, s a hangulat meg teszi a hatását.
Egy oszlophoz támaszkodik a fél vállával és befelé sandít a nyüzsibe. Előveszi kicsiny bőrkulacsát, s a benne lévő pálinkát meghúzza, hogy bátorságot gyűjtsön az elvegyülésre, na meg, hogy lecsitítsa a némbert odabenn. Így ácsorog pár percet, míg kitalálja hova menjen.*
*Hatalmas ásítás kíséretében érkezik meg az szürke hajú, szürke bőrű istenátka. A piactér szélén áll meg s nézelődik. Nem sok mindenre nyílik kilátás innen, az egyetlen mókás dolog, amit megtekint egy vörös kurtizán és egy kurafi évődése, majd hempergése a porban. Még nem elég részeg, hogy ő is ilyetén műveleteket megtegyen, de még fiatal a nap.
Megigazítja sötét rokolyája alatt a fegyvereit, egy tőr és néhány kereszt, csörög vele egy sort, majd újra felegyenesedik. Totál el van tévedve egy ilyen nagyszabású rendezvényen. Minden olyan máshogy néz ki, semmi sem ugyanott van ahol a megszokott helye. Ez nem tántorítja el, sőt, örül a felfordulásnak, hisz ilyenkor senki sem olyan magabiztos, mint annak előtte és könnyedén el lehet őket bűvölni. A banzájokat, meg minden ízével imádja, a hangzavar és a megfelelő mennyiségű dohány-pia kombináció, valamint milliónyi jó falat, s a hangulat meg teszi a hatását.
Egy oszlophoz támaszkodik a fél vállával és befelé sandít a nyüzsibe. Előveszi kicsiny bőrkulacsát, s a benne lévő pálinkát meghúzza, hogy bátorságot gyűjtsön az elvegyülésre, na meg, hogy lecsitítsa a némbert odabenn. Így ácsorog pár percet, míg kitalálja hova menjen.*
2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-16 00:15:47
Üzenet elküldve: 2015-06-16 00:15:47
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Imyr Lyzin, Ruix Lermolai//
*A ruhaárus, elegáns hölgyek nem feltétlen veszik jó néven, hogy csak egyiküknek köszön a hölgyemény - míg a másik tudomást sem vesz róluk -, azonban megvannak a maguk kis bosszúi a hasonló esetekre, például a magasabb árszabás. Így hát az egyik lecsüccsen a pult mögötti székre, legyezővel hűtve felhevült testét, míg a másik foglalkozik a vevőkkel.*
- Szép napot a hölgyeknek. Hmm... lássuk csak. Elég nyurga a kisasszony, de akad rá való ruhánk is, ebben biztos vagyok. *Magyarázza a nő, majd megigazítva őszülő, kontyba kötött haját, elkezd nézelődni a gazdag felhozatal között. Végül két ruhát választ ki, hiszen nincsen sok dísztelen, egyhangú öltözékük eladásra, főként nem fekete. A nyári hónapokban jobban preferálják a hölgyek a fehéret, vagy a színes ruhakölteményeket.*
- Ez a kettő van. *Teríti ki a két öltözéket. Az első egy egészen egyszerű, ujjatlan ruha. Dekoltázsról ebben álmodni sem lehet, ugyanis felül szinte teljesen egy vonalban fekszik a nyakkivágás a vállakkal. Mondhatni két téglalap csatlakozik egymáshoz a vállaknál, az egyedüli érdekessége, hogy a "pántok" varrása összehúzottá teszi ott az anyagot. Persze oldalvást nem lehet belátni, de azért eléggé lenge az öltözék, mely máskülönben a földig ér. Derekánál egy egyszerű anyaggal van megkötve a ruha, hogy mégse egy zsák hatását keltse, hanem kiemelje a női derék csinos vonalát.*
- Ez kétszázötven aranyba kerül. *Mutat rá a nő, majd a másik öltözékre bök.* Ez pedig kétszázkilencven. *Jegyzi meg, majd várakozóan a hölgyekre pillant.
A második ruha sokban különbözik az előzőtől. Hosszú ujjú, ráadásul azok egészen szűkek, a derékvonalat pedig legfeljebb a varrásában emeli ki, ha nem számítjuk, hogy a négyszögletes mellkivágás alatt egyszerű fűzőrész segíti a női formák karcsúsítását. Az elsőhöz hasonlóan ez is földig érő darab, de szoknyarésze nem bővelkedik az anyagban, minek okán gazdagon redőzne, persze így sem mondható szűknek vagy kényelmetlennek. Összességében véve esztétikus öltözék mindkettő.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.16 00:18:24
//Imyr Lyzin, Ruix Lermolai//
*A ruhaárus, elegáns hölgyek nem feltétlen veszik jó néven, hogy csak egyiküknek köszön a hölgyemény - míg a másik tudomást sem vesz róluk -, azonban megvannak a maguk kis bosszúi a hasonló esetekre, például a magasabb árszabás. Így hát az egyik lecsüccsen a pult mögötti székre, legyezővel hűtve felhevült testét, míg a másik foglalkozik a vevőkkel.*
- Szép napot a hölgyeknek. Hmm... lássuk csak. Elég nyurga a kisasszony, de akad rá való ruhánk is, ebben biztos vagyok. *Magyarázza a nő, majd megigazítva őszülő, kontyba kötött haját, elkezd nézelődni a gazdag felhozatal között. Végül két ruhát választ ki, hiszen nincsen sok dísztelen, egyhangú öltözékük eladásra, főként nem fekete. A nyári hónapokban jobban preferálják a hölgyek a fehéret, vagy a színes ruhakölteményeket.*
- Ez a kettő van. *Teríti ki a két öltözéket. Az első egy egészen egyszerű, ujjatlan ruha. Dekoltázsról ebben álmodni sem lehet, ugyanis felül szinte teljesen egy vonalban fekszik a nyakkivágás a vállakkal. Mondhatni két téglalap csatlakozik egymáshoz a vállaknál, az egyedüli érdekessége, hogy a "pántok" varrása összehúzottá teszi ott az anyagot. Persze oldalvást nem lehet belátni, de azért eléggé lenge az öltözék, mely máskülönben a földig ér. Derekánál egy egyszerű anyaggal van megkötve a ruha, hogy mégse egy zsák hatását keltse, hanem kiemelje a női derék csinos vonalát.*
- Ez kétszázötven aranyba kerül. *Mutat rá a nő, majd a másik öltözékre bök.* Ez pedig kétszázkilencven. *Jegyzi meg, majd várakozóan a hölgyekre pillant.
A második ruha sokban különbözik az előzőtől. Hosszú ujjú, ráadásul azok egészen szűkek, a derékvonalat pedig legfeljebb a varrásában emeli ki, ha nem számítjuk, hogy a négyszögletes mellkivágás alatt egyszerű fűzőrész segíti a női formák karcsúsítását. Az elsőhöz hasonlóan ez is földig érő darab, de szoknyarésze nem bővelkedik az anyagban, minek okán gazdagon redőzne, persze így sem mondható szűknek vagy kényelmetlennek. Összességében véve esztétikus öltözék mindkettő.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.16 00:18:24
2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-15 23:54:23
Üzenet elküldve: 2015-06-15 23:54:23
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Imyr//
*Még hogy önzetlen... Rosszul gondolta, hisz most konkrétan semmilyen beleszólása nincs semmiben sem, így megy a sodrással.* ~Önzetlen... Persze... Még mindent ő akar, pedig engedtem már neki nem is keveset, erre!! Még mindig többet akar. Adom a kezem, akkor neki a karom kell. Vagy nem is, inkább már a fejem is. Ez felháborító, már nem lehet saját maga döntése egy nagyobb méretű lény mellett?~
*A másik nő csak megy és megy, nem nagyon érdekli bármit is mond.*
~Régen is volt egy ilyen eseményem. Bár abból nem rossz sült ki, hanem nagyon is jó. Mikor még kicsi voltam, 5-6 éves. Anya elvitt engem vásárolni ruhákat, de ő sem engedte sosem hogy válasszak, mert régen én mindig a kirívó dolgokat szedtem össze. Egyszer titokban vettem egy rikító piros szoknyát. Egyszer sem vehettem fel, még megmutatni a többieknek sem.~
*Amíg Imyr rendezi a vásárlást, addig szétnéz a kirakatban. Vannak érdekes példányok, s vannak olyanok is, amik nagyon jó fajták.
Nagy szerencséjére a "rendelés" teli találat, mivel Ruix kedvenc színe a fekete, és nem szereti a csicsás dolgokat. És még ha jól is áll neki, akkor az nagyon szuper lesz.
Iszik egy pár kortyot a kezében tartott italból, és már nem is érdekli annyira az a ruhavásárlás. A tűző nap miatt még erősebb a hatása, ezért egy nagyon kicsit már érzi is a hatását.*
-Csak siessünk, és üljünk le valahová utána, mert megszédültem kicsit.
*Jegyzi meg halk hanggal a nő, s reméli, hogy a másik meghallotta ezt.*
//Imyr//
*Még hogy önzetlen... Rosszul gondolta, hisz most konkrétan semmilyen beleszólása nincs semmiben sem, így megy a sodrással.* ~Önzetlen... Persze... Még mindent ő akar, pedig engedtem már neki nem is keveset, erre!! Még mindig többet akar. Adom a kezem, akkor neki a karom kell. Vagy nem is, inkább már a fejem is. Ez felháborító, már nem lehet saját maga döntése egy nagyobb méretű lény mellett?~
*A másik nő csak megy és megy, nem nagyon érdekli bármit is mond.*
~Régen is volt egy ilyen eseményem. Bár abból nem rossz sült ki, hanem nagyon is jó. Mikor még kicsi voltam, 5-6 éves. Anya elvitt engem vásárolni ruhákat, de ő sem engedte sosem hogy válasszak, mert régen én mindig a kirívó dolgokat szedtem össze. Egyszer titokban vettem egy rikító piros szoknyát. Egyszer sem vehettem fel, még megmutatni a többieknek sem.~
*Amíg Imyr rendezi a vásárlást, addig szétnéz a kirakatban. Vannak érdekes példányok, s vannak olyanok is, amik nagyon jó fajták.
Nagy szerencséjére a "rendelés" teli találat, mivel Ruix kedvenc színe a fekete, és nem szereti a csicsás dolgokat. És még ha jól is áll neki, akkor az nagyon szuper lesz.
Iszik egy pár kortyot a kezében tartott italból, és már nem is érdekli annyira az a ruhavásárlás. A tűző nap miatt még erősebb a hatása, ezért egy nagyon kicsit már érzi is a hatását.*
-Csak siessünk, és üljünk le valahová utána, mert megszédültem kicsit.
*Jegyzi meg halk hanggal a nő, s reméli, hogy a másik meghallotta ezt.*
2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-15 23:53:06
Üzenet elküldve: 2015-06-15 23:53:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rätest, Yerougha, Manuri//
*Nem kicsit lepődik meg azon, hogy a rosszarcú fazon mégis kiáll mellette annak ellenére, hogy az imént még meglehetősen bizonytalan volt a lány sorsát illetően.
Manuri nagyon megijed, a feszült helyzet fokozódik, ő pedig csak áll a két férfi "közt" földbe gyökerezett lábakkal. Nem tudja mire próbál kilyukadni az ismeretlen, ő soha nem bántott senkit! Biztos nemes vér csörgedezik ereiben, mert a hazudozás nem áll tőle távol a jelek szerint.*
-Én nem...
*Soha egy légynek se ártana ezt mindenki tudhatja. Nincs is nála jelenleg elérhető közelségben fegyver amivel sebet tudna ejteni. Persze, előfordult már, hogy elcsent egy-egy konyhakést és magányában vagdalta vele a szénabálát, de soha senkit nem bántott életében! Az az aljas disznó nem kicsit kiszínezve adta tovább a történetet ha ilyesmiket gondolnak Manuriról miatta!*
~Micsoda szemét! Mocskos állat!~
*Hüppög forrongó gondolatait szítva magában, de aligha van ennek látható jele.*
-Jó-óuh!
*Nyögi immár szinte zokogva. Hála és megkönnyebbülés, ez a kettő lesz rajta úrrá, de még mindig szorong. Tart tőle, hogy ez csak egy újabb csel!*
-Kéh-éh-rem, ne vigyen visz-vissza!
*Törli le hatalmas könnyeit arcáról.*
-Bo-bocsánat!
*Fordulnak sötét szemei Ratest felé és elkullog Yerougha oldalára, hacsak nem tartják fel/vissza/meg/el/át/szét...*
//Rätest, Yerougha, Manuri//
*Nem kicsit lepődik meg azon, hogy a rosszarcú fazon mégis kiáll mellette annak ellenére, hogy az imént még meglehetősen bizonytalan volt a lány sorsát illetően.
Manuri nagyon megijed, a feszült helyzet fokozódik, ő pedig csak áll a két férfi "közt" földbe gyökerezett lábakkal. Nem tudja mire próbál kilyukadni az ismeretlen, ő soha nem bántott senkit! Biztos nemes vér csörgedezik ereiben, mert a hazudozás nem áll tőle távol a jelek szerint.*
-Én nem...
*Soha egy légynek se ártana ezt mindenki tudhatja. Nincs is nála jelenleg elérhető közelségben fegyver amivel sebet tudna ejteni. Persze, előfordult már, hogy elcsent egy-egy konyhakést és magányában vagdalta vele a szénabálát, de soha senkit nem bántott életében! Az az aljas disznó nem kicsit kiszínezve adta tovább a történetet ha ilyesmiket gondolnak Manuriról miatta!*
~Micsoda szemét! Mocskos állat!~
*Hüppög forrongó gondolatait szítva magában, de aligha van ennek látható jele.*
-Jó-óuh!
*Nyögi immár szinte zokogva. Hála és megkönnyebbülés, ez a kettő lesz rajta úrrá, de még mindig szorong. Tart tőle, hogy ez csak egy újabb csel!*
-Kéh-éh-rem, ne vigyen visz-vissza!
*Törli le hatalmas könnyeit arcáról.*
-Bo-bocsánat!
*Fordulnak sötét szemei Ratest felé és elkullog Yerougha oldalára, hacsak nem tartják fel/vissza/meg/el/át/szét...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10307-10326