//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Van egy alapvető különbség Khyr és a többi szélhámos között. A lány nem betegesen vágyódik az arany után. Mondhatjuk úgy, hogy csak akkor tesz meg bizonyos dolgokat, ha van belőle haszna, de a haszon miatt nem tesz meg olyat, amit nem akar. Királyságot, sőt Császárságot is ígérhetnének neki, akkor is elutasítana könnyűszerrel olyat amihez nincs kedve. Még magának sem akarja bevallani, hogy nem tudna megkínozni és megölni egy embert. Nem akar tudomást venni arról, hogy a kiáltás, sírás, könyörgés és halálhörgés, a bőr szakadása, a csont törése, a foghúzás csikorgó hangja és a vérben gurgulázó torok muzsikáját nem tudja elviselni. Ha a szemekre kell gondolnia, améket meresztenék a halálért könyörgők, hát a hátán égnek áll a szőr és keserű íz önti el a száját. Ellenben, amíg megtenni nem kell, csak fenyegetőzni véle, azt szívesen teszi, hiszen ezek csak üres szavak.
Az elmúlt körülbelül két fertály alatt a férfi láthatta Khyr-Lola számos arcát. A kötekedő, a hárpia, az erőszakos, a romantikus, a tettrekész, a diadalmas, a megbocsátó és a többi. Lehet, hogy neki furcsa és nehéz követni ezt a sokféle érzelmet, s Khyr - ha tudná - nem hibáztatná érte. De nem tudja, milyen bonyolult jellem, ő sajátmagát végtelenül egyszerűnek és felettébb célratörőnek mondaná. Ha képes felfedezni a férfi arcán valamely különös, kételkedő tekintetet, vagy ezeknek rokonját, azt nem tudná hová tenni.
Mana kifacsaró, mágikus erejű, varázsszó sem kell ahhoz, hogy teljesen máshogy lássa az eddigi világot az ember. Csak a megfelelő embernek kell kimondania a megfelelő időben, a megfelelő szót és az lehet akármilyen közönséges, azonnal varázslatossá válik.
Legyen az egy nemes kisasszony káromkodása a tolvaj kedvese előtt, egy ork barbár szelíd szava a hozzá közel állóhoz, esetleg egy felfuvalkodott, nagyképű, arrogáns szerzetes bocsánat kérése a felfuvalkodott, nagyképű, arrogáns tolvajlány felé.
Ez a csodálatos világ, csodálatos misztériumokat rejt, s megannyi elképesztő felfedezést.
~Biztosra veszem, hogy ki fogunk jönni egymással, kis barátom.~
Mosolyodik el, s csakhamar kényelembe is helyezkednek, amennyire ez lehetséges egy szálkás faládán. A rum is megteszi a hatását, ahogy észreveszi Lorew arckifejezésén.*
-Fekete rum, fekete melaszból, tölgyfahordóban érlelve, tudod mennyi az érlelési ideje? *Kérdezi és meg sem várva a másik szavát, meg is válaszolja saját kérdését.* Legalább tizenkét év. Ez a kicsike, egy hangyányit tovább volt a odabenn, körülbelül 20 évig.
~Hehe, ezt monda a kofa akitől lenyúltam.~
-Ja, igen. Nem kell félni nem mérgezett.
*Mosolyodik el veszélyesen élesen, majd maga is húz a piából, s a szája elé emeli kézfejét. Kellemes bizsergést érez, s benntartja a levegőt, majd az orrán fújja ki. Felnéz a társaságára és figyel a válaszára. Megérdemli, hiszen majdnem belehalt abba a bocsánatba.*
-Mindent? *Vonja fel szemöldökét.* Áh, mindent rólam, hát az nem fog menni, de úgy rémlik nem is rólam volt szó, hanem a csapdáimról. Hm?
*Elmosolyodik, majd gondolkozni kezd, hogy mondhatná el, vagy hogy mutathatná meg, miképpen érti a dolgát kelepce építés terén, anélkül, hogy túl sokat elmondana saját igazi múltjáról, s jelenéről. Félő, ha egyszer belekezd és hülyeségek csúsznak ki a száján ki fog térni olyan témákra is amék nem kedvesek a számára, s akkor a gúnyos válaszokat nem fogja olyan jól tűrni, mint az imént és képes lesz… dolgokat megtenni.
Állához emeli a kezét és dobolni kezd ujjával arcélén. Mit mondhatna el, amit értékelne a férfiú?*
-Nos, hogy is kezdjem? Volt alkalmam tanulni és az ártalmatlan eszközöket ártalmasakká változtatni néhány apróság megváltoztatásával. Ismered az időmérő szerkezeteket? Azok a tenyérnyi méretű, rovátkázott szerkezetek, melyeket a gnóm tudósok csinálnak. Igen ritka, de a gazdagoknak - valagnyi pénzért - elkészítik. Hatvanat ketyegnek, mikor megtesznek egy kört, az egy perc, hatvanszor teszik meg a kört egy óra alatt, satöbbi. Tehát… volt egy mesterem aki ilyenekkel dolgozott és kitanított rá.
*Szájához emeli a kezét és köhög pár sort, ahogy eszébe jut a műhely szaga, igyekszik nem kiütköztetni utálatát hangjában, majd folytatja.*
-Nem tudom ismered e a szerkezetet. A legjobb kovácsok munkálják meg a puha fémet fogas kör alakúra és hajlítják spirálra, a lehető legkisebb méretekben. Szem gyilkoló munka. Nagyrészt rugóból, kerekegből és csavarokból áll, persze ott van a cukormáz is, de ami engem érdekelt az az éles fogas kerék és a bika erős spirál. No, azt hiszem menni fog, hogy összerakd, nemdenem?
*Fordítja oldalra a fejét, így sandít a férfire. Ha mégsem sikerülne a művelet néki, akkor Khyr kénytelen hozzátenni, a további részleteket. Ha muszáj, akkor elmondja, hogy összerakott egy órát, mely saját vérét is vette, s nagyon halványan még látszik a heg az arcán a szeme alatt. Majd hozzá teszi, hogy a rugó felé tette a kereket, mely akkor pattant el, amikor a rovátkás lapon az óra elérte a hatot, s így kivágódott a kerék, felpattant a fedél s így sérülést volt képes okozni. Persze azt nem teszi hozzá, hogy ténylegesen megölt valakit.
Nem fogja elítélni ha ismét hazugnak nevezné a férfi, hiszen átlag polgári, szegényebb körökben egyáltalán nem fordul meg ilyen szerkezet, sőt nemeseknél is ritka, ők az aranyaikat ékszerekbe olvasztják, s nem ilyen látszólag semmire való eszközökbe. Főleg, hogy az ára valóban eléggé húzós.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.17 15:03:58