*Mielőtt távozna a fogadóból, a pultostól kér egy kis útbaigazítást, hogy mégis merre induljon, ha a piacteret keresi. Még mindig hiszi, hogy ilyen ügyben ott a legérdemesebb tájékozódni, hisz az a városi pletykák melegágya, amit ott nem lehet hallani, az vagy bődületes ostobaság, vagy pedig egész egyszerűen nem létezik.
A fogadóból a szegénynegyedbe megy, onnan lyukad ki végül a piactérre, bár igaz, út közben is volt rá példa, hogy meg kellett állnia útmutatást kérni, de hát ez a kezdeti időszak átka. Csak egyszer kell végigmennie minden útvonalon, utána az már fejében marad és a következő alkalommal gond nélkül eltalál ide egyedül is.
Első útja egy kifőzdéhez vezet, ahol reggelit rendel, és amíg falatozik, látszólag véletlenül elegyedik szóba azzal, akivel tud: a felszolgálóval, asztalszomszédjával, egy odaugráló kisfiúval. Nem tér rá egyből arra a témára, ami őt érdekelné, inkább semleges kérdéseket tesz fel a város viszonyairól, óvatosan puhatolózik a piacon belüli, ki nem mondott hierarchiáról. Mindig van egy személy, aki a legpletykásabb és akihez mindenki információért fordulhat, ezt a személyt kell megtalálnia elsőként, bárki mástól érdeklődni csak félsiker lenne, márpedig ha egyszer valamibe belefog, azt alaposan végzi el.
Két kupica ajándék feles után asztaltársa már kottyintja is el az értékes információt, miszerint a "Mamával" kell jó kapcsolatot ápolni, ha valaki vinni akarja valamire a városban. Ha hinni a lehet a kapatos alak szavainak, a nagyasszonynak még abba is van beleszólása, hogy ki kap árusító helyet és ki nem.
Amint letudta az étkezést és tisztességes borravalót hagyva kifizette a reggelijét, búcsút int újonnan szerzett ismerőseinek és tovább is áll, hogy megkeresse azt a bizonyos Mamát, akit emlegettek. Vajon melyik stand Lehet az övé? Sorra veszi mindet, ami mögött nőszemély áll, próbálja a fejében kialakított kép alapján szűkíteni a kört, hiszen mégsem mehet oda mindenkihez és kérdezhet rá nyíltan, még a végén félreértelmeznék a szándékát és mindenki tagadna. Ismét óvatos és megfontolt taktikát választ, az ékszerárushoz lép és látszólag elmélyülten nézi a kínálatot, pár darabot közelebbről is szemügyre vesz, miközben az itteni árushölggyel is beszédbe elegyedik. Sima modora, megnyerő mosolya és kellemes hangja elegendőnek bizonyul, hogy hamarosan a hölgyike arca vörösre gyúljon és egy ajándékként kapott hajtű után, mit a kesztyűs kezek nagy gonddal tűznek a barna tincsek közé, máris kenyérre lehet kenni. Könnyen megtudja, hogy miféle virággal billentheti a maga javára Mama hangulatát, ha véletlenül kereskedői üzelmeket szeretne ebben a városban is folytatni és birtokába kerül az áhított információ is. Van egy jósbódé a tér szélén, ott találja célpontját, így hát egy szál vörös dáliával felfegyverkezve kutatja fel az elfüggönyözött sátorféleséget. Nem nehéz, a füstölők tömény illata már messziről vonzza, kicsit örül, amikor végre fedett helyre érhet a nap elől. Hiába, a szemét kikezdi a fényesség, nem volt ehhez hozzászokva. A félhomályban aztán végre megpillanthatja, akit mindenki Mamának hív. meglepi, hogy egy viszonylag apró tündérrel találja szemben magát, aki nem sokkal haladhatott még túl élete felén.
Itt sem megy fejjel a falnak, kellően távolról indítja a beszélgetést, hisz ennek a nőszemélynek a szemén is látszik, hogy nem olyan ostoba, mint az eddigiek, akikkel beszélt, jobban helyén van az esze és nem lesz könnyű elbűvölni. Élénk beszélgetés alakul ki, Volaryon nemesi műveltségbe és üzleti jártassága igen kapóra jön, hisz így könnyedén megmutatja, hogy őt sem ejtették a fejére. El akarja-e valóban nyerni a nő bizalmát? Dehogy, mindösszesen annyi a célja, hogy érdemességét bizonyítsa, így kiérdemelje a vágyott információt.
Mint kiderül, több lehetőség is kínálkozik: a fiatal nemesasszony, akinek férje magatehetetlen vénember, épp ágyast keres maga mellé; hasonló ajánlattal kecsegtet egy nemesifjú is, aki szintén tapasztalt férfit keres, hogy ágyát melegítse, továbbá a szegénynegyedben akadnak, akiknek rokonuk elhalálozott, így feleslegessé vált szobájukat tennék pénzzé. Fiatal házaspár, magára maradt édesanya gyermekeivel, özvegy idősasszony... Egyetlen arcrándulása sem jelzi, melyik ajánlat keltette fel valóban az érdeklődését, csak megköszöni a segítséget és a viszontlátás ígéretével távozik.
Idős özvegyasszony, mi? A lehető legtökéletesebb, az ilyenek igénylik legjobban a férfitársaságot, ráadásul elég betegesek és gyengék is... Az sem elhanyagolható szempont, hogy így Nia gondozása sem jelentene akkora kihívást. Lépteit szaporázva indul vissza a szegénynegyedbe, hogy felkutassa a hölgyet, akinél leendő szállását reméli.*