Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 134 (2661. - 2680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2680. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 09:27:24
Üzenet elküldve: 2015-06-20 09:27:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Íjászverseny //
//Kirion Perld //
* A bókra elmosolyodik, tényleg szép sőt talán különleges név is. Neki gyermekként azt mesélték, hogy az ősanya kedvenc lányának nevét kapta. Ez egy kicsit mindig is különlegessé tette a szülei számára hisz a gyermekeik közül ő volt az elsőszülött.*
- A kettő avagy a három is jó mert nagyobb díjazásban részesülhetünk viszont maga a játék már nem volna olyan izgalmas.* válaszol a fiú megjegyzésére. Természetesen ő is örülne pár száz aranynak viszont a lehetőség, hogy megismerje mondjuk a város tíz legjobb íjászát sem utolsó.*
- Annál többnek nem is tarthatnád magad. *mosolyodik el a számára furcsa megjegyzésen hisz mik is ők? Elf íjászok, a legnemesebb faj legszebb gyermekei akik a legjobb látással és legélesebb fülekkel rendelkeznek. Szóval Ewa sem tartja magát többre mint amire képes.
Az elf fülek elővillanásán elmosolyodik. Mondjuk ez az egy vétke nincs meg, nem gyűlöli a félvéreket, főleg nem ha az elf oldalra billen náluk a mérleg.
A következő kérdés kissé meglepi de nem zavarja meg. Ráérnek beszélgetni tehát bár csak röviden de hajlandó elmesélni élete útját, azt, hogy honnan indult és hova tart.*
- Artheniorban születtem de egy közeli faluban nevelkedtem. Az utam bekalandozta Lanawin közeli városait majd a Vas hegy alatt állapodtam meg egy rövid időre.
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 09:27:54
// Íjászverseny //
//Kirion Perld //
* A bókra elmosolyodik, tényleg szép sőt talán különleges név is. Neki gyermekként azt mesélték, hogy az ősanya kedvenc lányának nevét kapta. Ez egy kicsit mindig is különlegessé tette a szülei számára hisz a gyermekeik közül ő volt az elsőszülött.*
- A kettő avagy a három is jó mert nagyobb díjazásban részesülhetünk viszont maga a játék már nem volna olyan izgalmas.* válaszol a fiú megjegyzésére. Természetesen ő is örülne pár száz aranynak viszont a lehetőség, hogy megismerje mondjuk a város tíz legjobb íjászát sem utolsó.*
- Annál többnek nem is tarthatnád magad. *mosolyodik el a számára furcsa megjegyzésen hisz mik is ők? Elf íjászok, a legnemesebb faj legszebb gyermekei akik a legjobb látással és legélesebb fülekkel rendelkeznek. Szóval Ewa sem tartja magát többre mint amire képes.
Az elf fülek elővillanásán elmosolyodik. Mondjuk ez az egy vétke nincs meg, nem gyűlöli a félvéreket, főleg nem ha az elf oldalra billen náluk a mérleg.
A következő kérdés kissé meglepi de nem zavarja meg. Ráérnek beszélgetni tehát bár csak röviden de hajlandó elmesélni élete útját, azt, hogy honnan indult és hova tart.*
- Artheniorban születtem de egy közeli faluban nevelkedtem. Az utam bekalandozta Lanawin közeli városait majd a Vas hegy alatt állapodtam meg egy rövid időre.
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 09:27:54
2679. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 08:35:54
Üzenet elküldve: 2015-06-20 08:35:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Reix Larmelei//
//Mutatványosok - a jelenlévők//
*Úgy tűnik ez az ötlet Reixnek is tetszik, hát megindulnak a mutatványosok irányába, kis bolyongás után rájuk akadnak, épp egy vörös hajú lány készülődik valami előadásra.*
-Nézd pont most kezdenek egy mutatványt.
*húzza közel magához a lányt, kezét nem elengedve, amennyiben nem dönt úgy ő, hogy inkább nem kézen fogva akar sétálni.*
-Úgy tűnik valami íjászbemutató lesz.
*Pillant közben Reixre, majd a közönségen is végigfuttatja tekintetét, s egy ismerős arcot is megpillant, de most nem foglalkozik vele, csak a mellette álló lánnyal, mégiscsak elengedi kezét, s megpróbálja gyengéden átkarolni, miközben nézik az előadást.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.20 12:10:10, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása (*).
//Reix Larmelei//
//Mutatványosok - a jelenlévők//
*Úgy tűnik ez az ötlet Reixnek is tetszik, hát megindulnak a mutatványosok irányába, kis bolyongás után rájuk akadnak, épp egy vörös hajú lány készülődik valami előadásra.*
-Nézd pont most kezdenek egy mutatványt.
*húzza közel magához a lányt, kezét nem elengedve, amennyiben nem dönt úgy ő, hogy inkább nem kézen fogva akar sétálni.*
-Úgy tűnik valami íjászbemutató lesz.
*Pillant közben Reixre, majd a közönségen is végigfuttatja tekintetét, s egy ismerős arcot is megpillant, de most nem foglalkozik vele, csak a mellette álló lánnyal, mégiscsak elengedi kezét, s megpróbálja gyengéden átkarolni, miközben nézik az előadást.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.20 12:10:10, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása (*).
2678. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 00:32:26
Üzenet elküldve: 2015-06-20 00:32:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Ellentétek Rendje//
*Quantall is odakerült a forgatagra. Igaz pénze az nincs, hogy tudjon bármit is venni magának esetleg egy frissítőt, de a látványosságok miatt akkor is érdemes lehet eljönni. A nagy tömeg tényleg különleges hatással van rá. Főleg, hogy most ő benne van a tömegbe és nem fölé emelkedve figyeli miként mulatnak, társalognak és ismerkednek. Ezt pedig most nem sajnálja kicsit sem. Ahogy a tömegen halad is keresztül egy alaktól furcsa dolgot hall. Van egy mágus aki ingyen tanítja azokat akik elkötelezik magukat mellette. Aztán hallja is, hogy merre van és tényleg lát egy idősebb csuhás emberférfit. Oda is megy és határozottan, de nem fölényesen megkérdezi.*
-Bocsásson meg, de ön az a mágus aki ingyen tanítja a mágiát?
//Ellentétek Rendje//
*Quantall is odakerült a forgatagra. Igaz pénze az nincs, hogy tudjon bármit is venni magának esetleg egy frissítőt, de a látványosságok miatt akkor is érdemes lehet eljönni. A nagy tömeg tényleg különleges hatással van rá. Főleg, hogy most ő benne van a tömegbe és nem fölé emelkedve figyeli miként mulatnak, társalognak és ismerkednek. Ezt pedig most nem sajnálja kicsit sem. Ahogy a tömegen halad is keresztül egy alaktól furcsa dolgot hall. Van egy mágus aki ingyen tanítja azokat akik elkötelezik magukat mellette. Aztán hallja is, hogy merre van és tényleg lát egy idősebb csuhás emberférfit. Oda is megy és határozottan, de nem fölényesen megkérdezi.*
-Bocsásson meg, de ön az a mágus aki ingyen tanítja a mágiát?
2677. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 00:23:43
Üzenet elküldve: 2015-06-20 00:23:43
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Imyr, Mesélő(Ara)//
//Vásárlás//
*Ruix igazából nem sokat szól bele. Nézi a két fél háborúját, ami jelen esetben egy vásárló, és egy eladó. Voltaképpen ő Imyrrel ért egyet, de egy kicsit megérti az eladót is.*
-Tudja mit? Nem kell felpróbálni, én hiszek magának, jó lesz az.
~Csak egyezzen már bele a 250 aranyba, és had menjünk, mert nem akarok úgy járni mint múltkor...
Amikor nagy tömegben volt, és beájultam a közepébe, mindenki kiröhögött, és jót szórakoztak rajtam. Volt egy kacér srác, aki simán rám mászott volna, ha nem lettem volna ott őrök. Nagy szerencse.~
*A pillantások között csak úgy szikrázik a levegő. Már csak pár perc, és végre le van tudva a vásárlás, ami tulajdonképpen rá lett erőszakolva, de már mindegy. Utána végre le is ülhetne valahova. És még azután, ha jobban lesz, elmehetnének valahova még sétálni. Csak többet ne vásároljanak, mert agybajt kap a végén.
Úgyhogy ő csak rajtuk hagyja a döntést, így remélve hamarabb vége ennek az egész dolognak.*
//Imyr, Mesélő(Ara)//
//Vásárlás//
*Ruix igazából nem sokat szól bele. Nézi a két fél háborúját, ami jelen esetben egy vásárló, és egy eladó. Voltaképpen ő Imyrrel ért egyet, de egy kicsit megérti az eladót is.*
-Tudja mit? Nem kell felpróbálni, én hiszek magának, jó lesz az.
~Csak egyezzen már bele a 250 aranyba, és had menjünk, mert nem akarok úgy járni mint múltkor...
Amikor nagy tömegben volt, és beájultam a közepébe, mindenki kiröhögött, és jót szórakoztak rajtam. Volt egy kacér srác, aki simán rám mászott volna, ha nem lettem volna ott őrök. Nagy szerencse.~
*A pillantások között csak úgy szikrázik a levegő. Már csak pár perc, és végre le van tudva a vásárlás, ami tulajdonképpen rá lett erőszakolva, de már mindegy. Utána végre le is ülhetne valahova. És még azután, ha jobban lesz, elmehetnének valahova még sétálni. Csak többet ne vásároljanak, mert agybajt kap a végén.
Úgyhogy ő csak rajtuk hagyja a döntést, így remélve hamarabb vége ennek az egész dolognak.*
2676. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 00:16:16
Üzenet elküldve: 2015-06-20 00:16:16
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok - a jelenlévők//
*A kis bemutatkozásával és felhívásával Alon nem zavart nagy vizet. Ha a kikiáltó folytatja akkor követi és hallgatja saját tömjénezését, de egy idő után el is unja és hű szolgája kíséretében sétál a standok között. Most már nem találja olyan jó ötletnek ezt a díszes ruhát ő sem. De ez nem látszik rajta a tartása és az arcvonásai olyan kevélységet tükröznek, hogy arra nézve senkinek sem lehet kétsége, egy valódi nemest lát. A figyelmét egy vörös hajú nő kelti fel aki beszél. Meg is szólítja Cotard-ot.*
-Ki ez a nő.
-Az egyik mutatványos fiatalúr.
-Végre látom kiket támogatok.
*És Cotard utat is tör neki, hogy első sorból láthassa a mutatványt ami nem nyűgözi nagyon le. Ismét megszólítja a szolgáját.*
-Ez egy íjjász. Ezt bármilyen zsoldos megcsinálja. Én művészeket akartam.
-Azok is lesznek talán fiatalúr.
*Alon csak dühösen fúj egyet és nézi tovább az eseményeket.*
//Mutatványosok - a jelenlévők//
*A kis bemutatkozásával és felhívásával Alon nem zavart nagy vizet. Ha a kikiáltó folytatja akkor követi és hallgatja saját tömjénezését, de egy idő után el is unja és hű szolgája kíséretében sétál a standok között. Most már nem találja olyan jó ötletnek ezt a díszes ruhát ő sem. De ez nem látszik rajta a tartása és az arcvonásai olyan kevélységet tükröznek, hogy arra nézve senkinek sem lehet kétsége, egy valódi nemest lát. A figyelmét egy vörös hajú nő kelti fel aki beszél. Meg is szólítja Cotard-ot.*
-Ki ez a nő.
-Az egyik mutatványos fiatalúr.
-Végre látom kiket támogatok.
*És Cotard utat is tör neki, hogy első sorból láthassa a mutatványt ami nem nyűgözi nagyon le. Ismét megszólítja a szolgáját.*
-Ez egy íjjász. Ezt bármilyen zsoldos megcsinálja. Én művészeket akartam.
-Azok is lesznek talán fiatalúr.
*Alon csak dühösen fúj egyet és nézi tovább az eseményeket.*
2675. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 23:36:42
Üzenet elküldve: 2015-06-19 23:36:42
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Mindig kell valami, amin az emberfia elmélkedhet, különben az élet értelmét veszti. Lorew sosem, de ismert szerzeteseket, akik rettegtek attól a kortól, amikor már mindent érteni, és tudni fognak. Amikor már nincs mit felfedezni. Hiszen a szerzetesek élete ezek nélkül aligha elképzelhető, ráadásul semmilyen művelt ember nem szeret olyan korban élni, amikor már nincs mit felfedezni. Minden alkotó, felfedező lélekből kiölné a motivációt a biztos tény, hogy már nem maradt semmi újdonság. Érdekes módon Lorew ettől sosem félt. Akármennyit tudnak, értenek, ismernek a világból, még legalább kétszer annyi nyitott kérdés, és felfedezésre váró terület marad. Ha valaminek, esetleg annak van esélye, hogy egyszer a halandók mindent felfedeznek, amit felfedezhetnek. Már ez is lehetetlen, de tegyük fel, hogy majd egyszer, évezredek múlva bekövetkezik. Akkor még mindig világok ezrei és milliói hevernek majd felfedezetlenül, amelyeket egy ember, egy ork, vagy törpe sosem érhet el. Nem, sosem fogjuk teljesen ismerni a világot.
Bizonyos helyzetekben az ember megkomolyodik, bizonyos helyzetekben engednek a béklyók, és kötetlenebbül folyhat a beszélgetés, ez tény. Viszont Lorew tudja, hogy az ilyesmit komolyan kell venni, habár az ilyen tudományokra a templomiak nem fordítanak elég nagy hangsúlyt, ő viszont fiatal éveiben csak ezt tanulta ki. Valójában ezzel vált szerzetessé, mivel a többiek közül alig értettek néhányan az elme rejtelmeihez, viszont nem merték tagadni annak fontosságát. Valójában a személyisége is részben a módszert tükrözi, amivel fel kell szabadítani az emlékeket, bár ha úgy vesszük, ez vele született adottság.
Persze érette Lorew a holtas példát is, de szándékosan lökte egy kicsit arrébb a gondolatsort, terelte át másik ösvényre, hogy Khyr ne beszéljen ilyesmikről, hogy ő halna meg. Nem ott, és nem akkor. Egy ilyen művelet folyamán persze elő fordulhat, hogy az illető meg akar halni, egy nagyon komoly szembesítés útján kell rájönnie, hogy nem is tett semmi rosszat. Vagy hogy bocsánatos dolgot tett. Meg kell érteni, hogy milyen okkal és céllal történt az, ami miatt bűnösnek érzi magát. És ez csak akkor lehetséges, ha felfokozott érzelmi állapotban megnyitja az elméjét Lorew előtt. És ilyen esetekben fordult már elő néhányszor, hogy megpróbálta az alany átvágni a saját torkát (illetve egy ízben Lorewét, az kellemetlenebb helyzet volt, és egészen más történet), de az érzelmileg felfokozott lény gyenge is, remeg a keze, nem tud rendesen fogni, erőt is csak görcsösen képes kifejteni, ilyenkor a mágusnak nincs más dolga, mint időben nekiugrani, és lefegyverezni az illetőt. Legtöbb esetben mindig le is szögezi előre, hogy tegye ki a fegyvereit, jó messzire, de a Khyr-félék esetében mindig lehet egy-egy apró kés a csizma szára, vagy az alkarvédő rejtekében, tehát felesleges időpazarlás. Főleg hogy a nő már kitette a fegyvereit. Miután pedig abba is beleegyezik, hogy nem fog feltétlen hálával tartozni siker esetén sem, elkezdődhet maga a folyamat.
Persze Lorew már a legelején tudta, hogy ez nem az egyszerű esetek közé fog tartozni, hiszen Khyrt önmagához hasonlóan nem az érzelmek emberének ismerte meg. Sokan már akkor is összeroppannak érzelmileg, amikor elmesélik a dolgaikat, viszont a nő nem tűnik ilyen gyengének. Olyannak tűnik, aki az utolsó pillanatig küzdeni fog. Szerencsére a mágus sem ma kezdte, és habár nem a legkönnyebb, de nem is a legnehezebb esete lesz. A legnehezebb alighanem a bérgyilkos volt, aki még csak nem is a halála előtt, betegen vagy öregen jött el, hanem élete teljében. Nem is bánt meg semmit, egyszerűen csak új életet kényszerült kezdeni, és úgy érezte, könnyebben levetkőzhetné így a hajlamát a gyilkolásra. Ez is egy egészen más, de érdekes történet volt. Khyr nyitott a megbánásra, láthatóan meg is bánta már ezerszer, csak megbocsájtani nem tudott magának. A mese után pedig jöhetnek a kérdések, hármas csoportban, pontosan úgy, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Az elme akár egy patak, vagy még inkább egy tó, rengeteg kaviccsal az alján, melyek a gondolatok. A szükségeseket ki kell szakítani akár erővel a többi közül, hogy felbukjanak a víz felszínére. Elsőnek a jelentéktelenebb, általános kérdések, melyek végigsöpörnek a meder aljának egészén, hogy láthatóvá váljon, honnan jönnek fel a kavicsok, és legközelebb már erősebben oda célozhasson.*
- Nem csak szavakkal lehet beszélni *válaszol a válaszra* A testvéred nem félt tőled. Szeretett téged. Ragaszkodott hozzád. Ott ült, és várt, mert veled akart lenni.
*Második hullámban már célzott hullámok jönnek, közelítenek a kérdések a gócponthoz, a legnagyobb sziklához, de még csak körülbombázzák azt. Khyrből közben kitör a zokogás, végre ha akarna (és valószínűleg akar) sem tudna parancsolni az érzéseinek. Végre áttört a fal, a víz, vagy inkább a könnyek szabadon ömölhetnek kifelé, megállíthatatlanul, és szabályozhatatlanul. Enged a sziklák közti kötelék, és most már csak a végső ütés van hátra. A második sorozatra adott választ felelet nélkül hagyja, illetve még nem tesz semmilyen mozdulatot, hagyja hogy Khyr részben kisírja magát, és csak aztán lép a harmadik lépcsőfokra, a végső nagy szikla, a gyilkosság kiemelése. És persze az azzal kapcsolatos legfontosabb kérdés, hogy ott volt-e, végignézte-e a haláltusát. Ez már nem is igazán a harmadik hullám része, inkább a hullámokat lezáró egy nagy kérdés. Amint a nő először a föld felé csap, Lorew azonnal félresöpri a pengét, olyan gyorsan, hogy nem is tud figyelni rá, hogy az élénél löki meg, és így az egyik ujját is megvágja. Hosszú vágás keletkezik az ujján, de fel sem fogja, minden figyelmét Khyrnek szenteli (habár később biztosan lesz néhány szitokszava a dolgot illetően). Ez egy kulcsfontosságú dolog volt, hiszen a mágus erre tervezte felépíteni a továbbiakat. Lepillant a pengére, és úgy ítéli meg, elég messze van, így mindkét kezével elkapja Khyr egyik és másik vállát, úgy folytatja.*
- Tehát ott voltál. Ott voltál vele *hagy jó néhány másodpercet, hogy a nőnek legyen egy kis ideje megnyugodni, és ha felfogni nem is, legalább megpróbálni kitalálni, hogy mire akar ezzel utalni. Valójában egészen addig hajlandó várni, amíg a nő fel nem néz, míg nem találkozik a pillantásuk* Ott voltál vele. Ne csak magadra gondolj, ne egyfolytában csak magadra gondolj. A bátyád szeretett téged, és ha nem is volt túl esze, de ragaszkodott hozzád. Talán megértette azt is, hogy neked szükséged van rá, hogy a műhelyben dolgozz, és nem tehetsz mást, de ennek ellenére végig ott volt, ott ült, mert az egyetlen vágya az volt, hogy vele legyél. És mikor beteg lett, szerinted tudta, hogy felépülhet-e? Amikor már járni se tudott, amikor már csak szenvedett, szerinted meggyógyulni akart, vagy csak a szenvedésen túl lenni. Te megszabadítottad a szenvedéstől, sőt, sokkal többet tettél, vele voltál az utolsó perceiben. Ő pedig nem is akarhatott mást, csak ezt a két dolgot. Jobb lett volna, ha egyetlen csapással végzed ki, hogy fel se foghassa, és azzal a tudattal a távozzon, hogy egyedül halt meg? Vagy ha hagyod hónapokon át szenvedni, hogy az utolsó hetekben ezerszer nagyobb fájdalmakat kelljen elviseljen, mint abban a néhány percben? Ha fel is fogta abban a pillanatban, azalatt a néhány perc alatt, hogy te oltottad ki az életét, nem voltam ott, de szerintem tudod mit érzett? Érezte, ahogy rövid idő alatt szépen lassan minden fájdalma elillan, és átszenderül a másvilágra, közben pedig végig ott vagy vele. Hogy sosem hagytad igazán magára, és a végén az utolsó pillanatokig kitartottál mellette.
*Ezután pedig vár, az ilyesmi általában egy újabb könnyhullámot szokott elindítani, főleg ha a nő hisz Lorewnek, és belátja, hogy egy helyzetben, ahol nem dönthetett jól, a lehető legkevésbé rosszat választotta. A felismerés ugyanis óhatatlanul is egyfajta megkönnyebbülést eredményezne, Khyr lelke ellazulna, és már nem érezné úgy, hogy vissza kell tartania a könnyeit, vagy egyáltalán támaszkodnia kell a földön, azért is van ott a mágus, hogy amennyiben a hölgy minden izma felmondaná a szolgálatot, úgy meg tudja tartani, vagy legalább óvatosan lefektetni a földre. Illetve van még egy lehetőség, ami nem lenne szokatlan, lehetséges, hogy Khyr hirtelen átöleli Lorewet, hogy aztán a maradék könnyét a vállán hagyja (viszonylag gyakran történik hasonló, ez részben egy "kapj el" reflex, mikor az izmok össze készülnek csuklani), természetesen ez ellen sem lesz kifogása, de ezt nem erőltetheti, mivel ha pont a köztes szakaszban hagyja cserben a nőt az ereje, akkor a feje vagy az álla is elég fájdalmasat koppanhat Lorew fején vagy vállán. Ha pedig a felvázolt három helyzet közül valamelyik bekövetkezik, akkor a mágus nyugton marad, amíg Khyr rendesen ki tudja sírni magát. Ha legalább részben megnyugodott, mondjuk annyira, hogy képes lenne a saját lábára állni, akkor még egyszer nyomatékosítani fogja az álláspontját az esettel kapcsolatban:*
- Nem volt jó választásod, de nem tettél semmi rosszat *az a nő dolga, hogy elfogadja-e ezt, egyetért-e, belenyugszik-e, ha nem, akkor is valamivel könnyebb lesz már neki így, hogy egyszer szembe nézett az emlékkel, teljes egészében hagyta, hogy átfolyjon rajta. Ha elfogadja a tényt, hogy ennél jobbat nem igazán tehetett volna, akkor pedig szépen lassan meg fog tanulni együtt élni ezzel, esélye nyílik rá, hogy végleg megbocsájtson magának, és ez az emlék ne kísértse többé sötét óráiban.*
//Khyr Kreantis//
*Mindig kell valami, amin az emberfia elmélkedhet, különben az élet értelmét veszti. Lorew sosem, de ismert szerzeteseket, akik rettegtek attól a kortól, amikor már mindent érteni, és tudni fognak. Amikor már nincs mit felfedezni. Hiszen a szerzetesek élete ezek nélkül aligha elképzelhető, ráadásul semmilyen művelt ember nem szeret olyan korban élni, amikor már nincs mit felfedezni. Minden alkotó, felfedező lélekből kiölné a motivációt a biztos tény, hogy már nem maradt semmi újdonság. Érdekes módon Lorew ettől sosem félt. Akármennyit tudnak, értenek, ismernek a világból, még legalább kétszer annyi nyitott kérdés, és felfedezésre váró terület marad. Ha valaminek, esetleg annak van esélye, hogy egyszer a halandók mindent felfedeznek, amit felfedezhetnek. Már ez is lehetetlen, de tegyük fel, hogy majd egyszer, évezredek múlva bekövetkezik. Akkor még mindig világok ezrei és milliói hevernek majd felfedezetlenül, amelyeket egy ember, egy ork, vagy törpe sosem érhet el. Nem, sosem fogjuk teljesen ismerni a világot.
Bizonyos helyzetekben az ember megkomolyodik, bizonyos helyzetekben engednek a béklyók, és kötetlenebbül folyhat a beszélgetés, ez tény. Viszont Lorew tudja, hogy az ilyesmit komolyan kell venni, habár az ilyen tudományokra a templomiak nem fordítanak elég nagy hangsúlyt, ő viszont fiatal éveiben csak ezt tanulta ki. Valójában ezzel vált szerzetessé, mivel a többiek közül alig értettek néhányan az elme rejtelmeihez, viszont nem merték tagadni annak fontosságát. Valójában a személyisége is részben a módszert tükrözi, amivel fel kell szabadítani az emlékeket, bár ha úgy vesszük, ez vele született adottság.
Persze érette Lorew a holtas példát is, de szándékosan lökte egy kicsit arrébb a gondolatsort, terelte át másik ösvényre, hogy Khyr ne beszéljen ilyesmikről, hogy ő halna meg. Nem ott, és nem akkor. Egy ilyen művelet folyamán persze elő fordulhat, hogy az illető meg akar halni, egy nagyon komoly szembesítés útján kell rájönnie, hogy nem is tett semmi rosszat. Vagy hogy bocsánatos dolgot tett. Meg kell érteni, hogy milyen okkal és céllal történt az, ami miatt bűnösnek érzi magát. És ez csak akkor lehetséges, ha felfokozott érzelmi állapotban megnyitja az elméjét Lorew előtt. És ilyen esetekben fordult már elő néhányszor, hogy megpróbálta az alany átvágni a saját torkát (illetve egy ízben Lorewét, az kellemetlenebb helyzet volt, és egészen más történet), de az érzelmileg felfokozott lény gyenge is, remeg a keze, nem tud rendesen fogni, erőt is csak görcsösen képes kifejteni, ilyenkor a mágusnak nincs más dolga, mint időben nekiugrani, és lefegyverezni az illetőt. Legtöbb esetben mindig le is szögezi előre, hogy tegye ki a fegyvereit, jó messzire, de a Khyr-félék esetében mindig lehet egy-egy apró kés a csizma szára, vagy az alkarvédő rejtekében, tehát felesleges időpazarlás. Főleg hogy a nő már kitette a fegyvereit. Miután pedig abba is beleegyezik, hogy nem fog feltétlen hálával tartozni siker esetén sem, elkezdődhet maga a folyamat.
Persze Lorew már a legelején tudta, hogy ez nem az egyszerű esetek közé fog tartozni, hiszen Khyrt önmagához hasonlóan nem az érzelmek emberének ismerte meg. Sokan már akkor is összeroppannak érzelmileg, amikor elmesélik a dolgaikat, viszont a nő nem tűnik ilyen gyengének. Olyannak tűnik, aki az utolsó pillanatig küzdeni fog. Szerencsére a mágus sem ma kezdte, és habár nem a legkönnyebb, de nem is a legnehezebb esete lesz. A legnehezebb alighanem a bérgyilkos volt, aki még csak nem is a halála előtt, betegen vagy öregen jött el, hanem élete teljében. Nem is bánt meg semmit, egyszerűen csak új életet kényszerült kezdeni, és úgy érezte, könnyebben levetkőzhetné így a hajlamát a gyilkolásra. Ez is egy egészen más, de érdekes történet volt. Khyr nyitott a megbánásra, láthatóan meg is bánta már ezerszer, csak megbocsájtani nem tudott magának. A mese után pedig jöhetnek a kérdések, hármas csoportban, pontosan úgy, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Az elme akár egy patak, vagy még inkább egy tó, rengeteg kaviccsal az alján, melyek a gondolatok. A szükségeseket ki kell szakítani akár erővel a többi közül, hogy felbukjanak a víz felszínére. Elsőnek a jelentéktelenebb, általános kérdések, melyek végigsöpörnek a meder aljának egészén, hogy láthatóvá váljon, honnan jönnek fel a kavicsok, és legközelebb már erősebben oda célozhasson.*
- Nem csak szavakkal lehet beszélni *válaszol a válaszra* A testvéred nem félt tőled. Szeretett téged. Ragaszkodott hozzád. Ott ült, és várt, mert veled akart lenni.
*Második hullámban már célzott hullámok jönnek, közelítenek a kérdések a gócponthoz, a legnagyobb sziklához, de még csak körülbombázzák azt. Khyrből közben kitör a zokogás, végre ha akarna (és valószínűleg akar) sem tudna parancsolni az érzéseinek. Végre áttört a fal, a víz, vagy inkább a könnyek szabadon ömölhetnek kifelé, megállíthatatlanul, és szabályozhatatlanul. Enged a sziklák közti kötelék, és most már csak a végső ütés van hátra. A második sorozatra adott választ felelet nélkül hagyja, illetve még nem tesz semmilyen mozdulatot, hagyja hogy Khyr részben kisírja magát, és csak aztán lép a harmadik lépcsőfokra, a végső nagy szikla, a gyilkosság kiemelése. És persze az azzal kapcsolatos legfontosabb kérdés, hogy ott volt-e, végignézte-e a haláltusát. Ez már nem is igazán a harmadik hullám része, inkább a hullámokat lezáró egy nagy kérdés. Amint a nő először a föld felé csap, Lorew azonnal félresöpri a pengét, olyan gyorsan, hogy nem is tud figyelni rá, hogy az élénél löki meg, és így az egyik ujját is megvágja. Hosszú vágás keletkezik az ujján, de fel sem fogja, minden figyelmét Khyrnek szenteli (habár később biztosan lesz néhány szitokszava a dolgot illetően). Ez egy kulcsfontosságú dolog volt, hiszen a mágus erre tervezte felépíteni a továbbiakat. Lepillant a pengére, és úgy ítéli meg, elég messze van, így mindkét kezével elkapja Khyr egyik és másik vállát, úgy folytatja.*
- Tehát ott voltál. Ott voltál vele *hagy jó néhány másodpercet, hogy a nőnek legyen egy kis ideje megnyugodni, és ha felfogni nem is, legalább megpróbálni kitalálni, hogy mire akar ezzel utalni. Valójában egészen addig hajlandó várni, amíg a nő fel nem néz, míg nem találkozik a pillantásuk* Ott voltál vele. Ne csak magadra gondolj, ne egyfolytában csak magadra gondolj. A bátyád szeretett téged, és ha nem is volt túl esze, de ragaszkodott hozzád. Talán megértette azt is, hogy neked szükséged van rá, hogy a műhelyben dolgozz, és nem tehetsz mást, de ennek ellenére végig ott volt, ott ült, mert az egyetlen vágya az volt, hogy vele legyél. És mikor beteg lett, szerinted tudta, hogy felépülhet-e? Amikor már járni se tudott, amikor már csak szenvedett, szerinted meggyógyulni akart, vagy csak a szenvedésen túl lenni. Te megszabadítottad a szenvedéstől, sőt, sokkal többet tettél, vele voltál az utolsó perceiben. Ő pedig nem is akarhatott mást, csak ezt a két dolgot. Jobb lett volna, ha egyetlen csapással végzed ki, hogy fel se foghassa, és azzal a tudattal a távozzon, hogy egyedül halt meg? Vagy ha hagyod hónapokon át szenvedni, hogy az utolsó hetekben ezerszer nagyobb fájdalmakat kelljen elviseljen, mint abban a néhány percben? Ha fel is fogta abban a pillanatban, azalatt a néhány perc alatt, hogy te oltottad ki az életét, nem voltam ott, de szerintem tudod mit érzett? Érezte, ahogy rövid idő alatt szépen lassan minden fájdalma elillan, és átszenderül a másvilágra, közben pedig végig ott vagy vele. Hogy sosem hagytad igazán magára, és a végén az utolsó pillanatokig kitartottál mellette.
*Ezután pedig vár, az ilyesmi általában egy újabb könnyhullámot szokott elindítani, főleg ha a nő hisz Lorewnek, és belátja, hogy egy helyzetben, ahol nem dönthetett jól, a lehető legkevésbé rosszat választotta. A felismerés ugyanis óhatatlanul is egyfajta megkönnyebbülést eredményezne, Khyr lelke ellazulna, és már nem érezné úgy, hogy vissza kell tartania a könnyeit, vagy egyáltalán támaszkodnia kell a földön, azért is van ott a mágus, hogy amennyiben a hölgy minden izma felmondaná a szolgálatot, úgy meg tudja tartani, vagy legalább óvatosan lefektetni a földre. Illetve van még egy lehetőség, ami nem lenne szokatlan, lehetséges, hogy Khyr hirtelen átöleli Lorewet, hogy aztán a maradék könnyét a vállán hagyja (viszonylag gyakran történik hasonló, ez részben egy "kapj el" reflex, mikor az izmok össze készülnek csuklani), természetesen ez ellen sem lesz kifogása, de ezt nem erőltetheti, mivel ha pont a köztes szakaszban hagyja cserben a nőt az ereje, akkor a feje vagy az álla is elég fájdalmasat koppanhat Lorew fején vagy vállán. Ha pedig a felvázolt három helyzet közül valamelyik bekövetkezik, akkor a mágus nyugton marad, amíg Khyr rendesen ki tudja sírni magát. Ha legalább részben megnyugodott, mondjuk annyira, hogy képes lenne a saját lábára állni, akkor még egyszer nyomatékosítani fogja az álláspontját az esettel kapcsolatban:*
- Nem volt jó választásod, de nem tettél semmi rosszat *az a nő dolga, hogy elfogadja-e ezt, egyetért-e, belenyugszik-e, ha nem, akkor is valamivel könnyebb lesz már neki így, hogy egyszer szembe nézett az emlékkel, teljes egészében hagyta, hogy átfolyjon rajta. Ha elfogadja a tényt, hogy ennél jobbat nem igazán tehetett volna, akkor pedig szépen lassan meg fog tanulni együtt élni ezzel, esélye nyílik rá, hogy végleg megbocsájtson magának, és ez az emlék ne kísértse többé sötét óráiban.*
2674. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 22:40:19
Üzenet elküldve: 2015-06-19 22:40:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Kagan, Nariina, Hrothgaar, Medliel + a MUTATVÁNYOSOK//
*Szinte lépés közben torpan meg, ahogy Nariina elé áll.*
- Te már kiszórakoztad magad, ha jól láttam. *mordul a nőstényre, tekintete pedig a szemtelen sötételf hímet keresi, aki köreibe - vagyis testőre köreibe - pofátalankodott. Nem látja, de Nariina még mindig előtte van, hogy moroghasson rá.*
- Minek akarsz maradni? Dolgunk van otthon. *közli, aztán indulna, de végül, engedve kíváncsiságának, újra a sötételf nőstényre mered. A szemével, persze.*
- Mondd csak, minek maradnál? Felszíni, napsütötte, undok forgatag. Minek ez neked? *érdeklődik, mert eszébe jut, hogy ő tulajdonképpen azért fogadta fel a két nőstényt, hogy - férfiúi vágyainak kielégítése mellett - tanulmányozhassa ezen fajzatok domináns példányait.*
//Kagan, Nariina, Hrothgaar, Medliel + a MUTATVÁNYOSOK//
*Szinte lépés közben torpan meg, ahogy Nariina elé áll.*
- Te már kiszórakoztad magad, ha jól láttam. *mordul a nőstényre, tekintete pedig a szemtelen sötételf hímet keresi, aki köreibe - vagyis testőre köreibe - pofátalankodott. Nem látja, de Nariina még mindig előtte van, hogy moroghasson rá.*
- Minek akarsz maradni? Dolgunk van otthon. *közli, aztán indulna, de végül, engedve kíváncsiságának, újra a sötételf nőstényre mered. A szemével, persze.*
- Mondd csak, minek maradnál? Felszíni, napsütötte, undok forgatag. Minek ez neked? *érdeklődik, mert eszébe jut, hogy ő tulajdonképpen azért fogadta fel a két nőstényt, hogy - férfiúi vágyainak kielégítése mellett - tanulmányozhassa ezen fajzatok domináns példányait.*
2673. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 22:20:44
Üzenet elküldve: 2015-06-19 22:20:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna//
* A férfit borzasztóan kellemetlenül érinti a téma, ezért száját elhúzva, tekintetét mindenre, kivéve a lányra, emeli, és úgy csinál, mintha valami érdekeset látna. Majd, mikor Aryna hanyagolja a témát fellélegzik, és hangosan távozik a levegő tüdejéből. *
- Tudod te azt nagyon jól!
* Mondja a lánynak immáron játékosan, majd egy puszit nyom a kézfejére.
Zaras felettébb örül, hogy a másik sem akar nézelődni, ezért a mutatott irány felé veszik az utat.
Embereket kerül ki, de néhányan így is rálépnek a lábára. Ilyenkor fel-felszisszen. De ezek sem szegik kedvét, most, hogy végre kimozdulhatott, ráadásul Arynával. *
- Megmutatnád a régi lakhelyed, ha úgyis a gazdagnegyeden haladunk át?
* Kérdi, mikor már csak néhány méter választja el őket attól. Kíváncsi, és meg is akarja jegyezni az előkelők arcát, hogy ha a sors úgy hozza, egy köszönet után pofon vágja őket. *
* A férfit borzasztóan kellemetlenül érinti a téma, ezért száját elhúzva, tekintetét mindenre, kivéve a lányra, emeli, és úgy csinál, mintha valami érdekeset látna. Majd, mikor Aryna hanyagolja a témát fellélegzik, és hangosan távozik a levegő tüdejéből. *
- Tudod te azt nagyon jól!
* Mondja a lánynak immáron játékosan, majd egy puszit nyom a kézfejére.
Zaras felettébb örül, hogy a másik sem akar nézelődni, ezért a mutatott irány felé veszik az utat.
Embereket kerül ki, de néhányan így is rálépnek a lábára. Ilyenkor fel-felszisszen. De ezek sem szegik kedvét, most, hogy végre kimozdulhatott, ráadásul Arynával. *
- Megmutatnád a régi lakhelyed, ha úgyis a gazdagnegyeden haladunk át?
* Kérdi, mikor már csak néhány méter választja el őket attól. Kíváncsi, és meg is akarja jegyezni az előkelők arcát, hogy ha a sors úgy hozza, egy köszönet után pofon vágja őket. *
2672. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 22:06:07
Üzenet elküldve: 2015-06-19 22:06:07
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Földmozdító Oriiza//
//Vásárlás//
*Úgy látszik, megy utána a lány, ha kicsit kelletlenül is, de követi.
Átturakodik a tömegen, s mikor odaérve az árushoz nyitná a száját, hogy megtudakolja, itt adnak e jófajta nedűt, a szürkebőrű hirtelen elé lép, s ő kezd beszélni az árussal.*
~Na, végül is ezért hoztam magammal, szerezzen jó cefrét, olcsón~
*Hát hagyja beszélni a félvért, s közben a hordókat méregeti, s mikor a lány szóba is hozza azok méretét, előre bők egy nagyjából 60 literes felé.*
-Mondjuk egy olyan.
*Bár közel sem biztos, hogy amire mutatott abban pálinka van, de épp az lett neki szimpatikus, az pedig, hogy van rá elég pénze az meg végkép nem biztos, de azért van vele a nőstény, hogy ezt kialkudja neki, végtére is ért hozzá, azt meg, hogy ért hozzá, honnan vette Grakul, ő maga sem tudja, de meg van győződve róla, hogy majd mindent elintéz neki szürke bőrű nőstény.
Meg is böki hegyes körmével az oldalát.*
-Azt még elbírom gond nélkül, de ihatunk is belőle, mielőtt visszaviszem a táborba, ha sikerül megalkudnod.
//Földmozdító Oriiza//
//Vásárlás//
*Úgy látszik, megy utána a lány, ha kicsit kelletlenül is, de követi.
Átturakodik a tömegen, s mikor odaérve az árushoz nyitná a száját, hogy megtudakolja, itt adnak e jófajta nedűt, a szürkebőrű hirtelen elé lép, s ő kezd beszélni az árussal.*
~Na, végül is ezért hoztam magammal, szerezzen jó cefrét, olcsón~
*Hát hagyja beszélni a félvért, s közben a hordókat méregeti, s mikor a lány szóba is hozza azok méretét, előre bők egy nagyjából 60 literes felé.*
-Mondjuk egy olyan.
*Bár közel sem biztos, hogy amire mutatott abban pálinka van, de épp az lett neki szimpatikus, az pedig, hogy van rá elég pénze az meg végkép nem biztos, de azért van vele a nőstény, hogy ezt kialkudja neki, végtére is ért hozzá, azt meg, hogy ért hozzá, honnan vette Grakul, ő maga sem tudja, de meg van győződve róla, hogy majd mindent elintéz neki szürke bőrű nőstény.
Meg is böki hegyes körmével az oldalát.*
-Azt még elbírom gond nélkül, de ihatunk is belőle, mielőtt visszaviszem a táborba, ha sikerül megalkudnod.
2671. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 22:00:57
Üzenet elküldve: 2015-06-19 22:00:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//A'frad Loganar//
*A második csók után van egy kis hatásszünet, majd a férfi töri meg a csendet, amelyre Reix kedvesen válaszol.*
-Igen, én is nagyon örülök.
~Remélem hogy vagy nem vesznek el az útjaink, vagy kis idő múlva újra egymásba futnak.~ *Gondolatait nem.mondja ki hangosan, nehogy a másik azt higgye, hogy rá van akadva.
Ahogy a fiú elindul, a lány megy utána, de nem tudja biztosan, hogy most akkor kézenfogva menjenek tovább, vagy húzza el a karját. Mindemellett A'frad megajándékozza őt egy csábító mosollyal. Lélegzetvisszafolytva s mosolyogva szól vissza.*
-Mehetünk.
//A'frad Loganar//
*A második csók után van egy kis hatásszünet, majd a férfi töri meg a csendet, amelyre Reix kedvesen válaszol.*
-Igen, én is nagyon örülök.
~Remélem hogy vagy nem vesznek el az útjaink, vagy kis idő múlva újra egymásba futnak.~ *Gondolatait nem.mondja ki hangosan, nehogy a másik azt higgye, hogy rá van akadva.
Ahogy a fiú elindul, a lány megy utána, de nem tudja biztosan, hogy most akkor kézenfogva menjenek tovább, vagy húzza el a karját. Mindemellett A'frad megajándékozza őt egy csábító mosollyal. Lélegzetvisszafolytva s mosolyogva szól vissza.*
-Mehetünk.
2670. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 21:30:33
Üzenet elküldve: 2015-06-19 21:30:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Reix Larmelei//
*Hirtelen zavarába nem szól közbe a lány, s már épp nem tudna mit mondani amikor Reix megfogja kezeit s most ő csókolja meg.*
~Hát ez jobb mintha csak mondott volna valamit~
*Ez a csók már hosszabbra nyúlik mint az előző, s A'frad sem tiltakozik ez ellen, sőt...
Mikor szétválnak ajkaik, egy darabig nem is szól, csak nézi a lányt, égkék szemeivel figyelve a másik arcának rezdüléseit*
-Ez kellemes volt, örülök, hogy véletlen egymásba futottunk
*Jobbjával gyengéden megmarkolja a lány kezét, míg baljával elengedi,kifordul mellé, s elindul, finoman húzva magával őt.*
-De itt ez a nagy rendezvény, nézünk körül, ha játszani nem akarsz semmit, akkor befele jövet mintha mutatványosokat láttam volna valamerre, nézzük meg őket.
*Mondja vidáman, közben mosolyogva hátratekint Reixre.*
-Na mit szólsz?
//Reix Larmelei//
*Hirtelen zavarába nem szól közbe a lány, s már épp nem tudna mit mondani amikor Reix megfogja kezeit s most ő csókolja meg.*
~Hát ez jobb mintha csak mondott volna valamit~
*Ez a csók már hosszabbra nyúlik mint az előző, s A'frad sem tiltakozik ez ellen, sőt...
Mikor szétválnak ajkaik, egy darabig nem is szól, csak nézi a lányt, égkék szemeivel figyelve a másik arcának rezdüléseit*
-Ez kellemes volt, örülök, hogy véletlen egymásba futottunk
*Jobbjával gyengéden megmarkolja a lány kezét, míg baljával elengedi,kifordul mellé, s elindul, finoman húzva magával őt.*
-De itt ez a nagy rendezvény, nézünk körül, ha játszani nem akarsz semmit, akkor befele jövet mintha mutatványosokat láttam volna valamerre, nézzük meg őket.
*Mondja vidáman, közben mosolyogva hátratekint Reixre.*
-Na mit szólsz?
2669. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 21:22:23
Üzenet elküldve: 2015-06-19 21:22:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras//
// Még a fogadó és környékén //
*Aryna félénken próbál tovább tapogatózni Zarasnál első kérdése után.* -Igen tudom, mesélted hogy tizenhetedik gyermekként nem sok mindenre számíthattál a családodtól, de ott éltél velük és láthattad milyen az ő életük, de ha nem szeretnél róla beszélni... *lehalkul a mondat végére, nem szeretné feszegetni a sebeket kíváncsiságával és ha nem érkezik válasz akkor annyiba hagyja a dolgot.*
*A következő kérdésnél észreveszi a másik arcán is a pírt, amitől aranyos mosolyra húzódik a szája.*
-Mitől függ? Fejtsd ki kérlek! *Huncut mosoly jelenik meg ajkain és most látszik, hogy nem vár komoly választ.*
// Piactér //
*Megérkeznek a helyszínre, ahol oly sok mindent történt, köztük jó is és rossz is, amire Zaras nem felejti el emlékeztetni. Aryna közelebb húzódik és kezét kihúzza a férfi szorításából, majd belekarol a másik karjába szorosan.*
-Szívemből szóltál, nem szeretném, ha megint magamra hagynál! *Nevetgél és másik kezével a gazdagnegyed felé mutat.* Arra kell mennünk, ha a barakkhoz szeretnénk kijutni.
*Láthatóan Arynát nem érdekli semmi a piactéren, csak az számít neki, akivel át kel ott.*
// Még a fogadó és környékén //
*Aryna félénken próbál tovább tapogatózni Zarasnál első kérdése után.* -Igen tudom, mesélted hogy tizenhetedik gyermekként nem sok mindenre számíthattál a családodtól, de ott éltél velük és láthattad milyen az ő életük, de ha nem szeretnél róla beszélni... *lehalkul a mondat végére, nem szeretné feszegetni a sebeket kíváncsiságával és ha nem érkezik válasz akkor annyiba hagyja a dolgot.*
*A következő kérdésnél észreveszi a másik arcán is a pírt, amitől aranyos mosolyra húzódik a szája.*
-Mitől függ? Fejtsd ki kérlek! *Huncut mosoly jelenik meg ajkain és most látszik, hogy nem vár komoly választ.*
// Piactér //
*Megérkeznek a helyszínre, ahol oly sok mindent történt, köztük jó is és rossz is, amire Zaras nem felejti el emlékeztetni. Aryna közelebb húzódik és kezét kihúzza a férfi szorításából, majd belekarol a másik karjába szorosan.*
-Szívemből szóltál, nem szeretném, ha megint magamra hagynál! *Nevetgél és másik kezével a gazdagnegyed felé mutat.* Arra kell mennünk, ha a barakkhoz szeretnénk kijutni.
*Láthatóan Arynát nem érdekli semmi a piactéren, csak az számít neki, akivel át kel ott.*
2668. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 21:07:22
Üzenet elküldve: 2015-06-19 21:07:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok - a jelenlévők//
*Az emberlány nagy érdeklődést mutat íjásztehetsége iránt. Sach nem veszi rossz néven, hogy így ragaszkodik az ismétléshez. Letudja annyival, hogy kíváncsiak, s nyitottak.
Így hát egy mosoly kíséretében szólal meg:*
- Ha ragaszkodtok hozzá!
*E szavakkal elfordul társaitól, s a folytatást már hangosabban ejti ki ajkain:*
- Hölgyeim és Uraim! Az előbb csodás éneket hallhattunk, ami mindenkit elvarázsolt! Legalábbis engem biztosan!
*Szavai magabiztosan csengnek, ám ő maga rosszul érzi magát tőle. Nem szereti az ilyen mondatokat, túlságosan álszentnek tartja, de tudja, vagy legalábbis sejti, hogy másoknak ez hatásos, s ez a fontos. Másoknak kell tetszeni, nem magadnak.*
- Most szeretném én is bemutatni műsoromat. Megeshet, hogy látták már, ugyanis ez a második alkalom, hogy előadom. Arra kérném Önöket, hogy hagyjanak egy kis helyet köztem, s a fa között!
*Mutat a tőlük nem is olyan messze álló öreg és korhadó gyümölcsfára, amit egy fal árnyékol.
Amennyiben a kérése teljesül, hozzákezd az íjászkodáshoz.
Magában megfogadja, hogy mindent ugyanúgy csinál, mint az első alkalomkor, hisz az már egyszer elnyerte a közönség tetszését.
Attól nem fél, hogy egy elrontott lövéssel megöl valakit, legrosszabb esetben csak megsebez, ugyanis a nyilak fémhegyét még korábban eltompította/ lefejtette, ezzel is hozzájárulva a biztonsághoz.* ~Azért a fa gyenge kérgében még meg tudnak maradni.~
*Emellett táskájában gyógynövényeket is elrejtett, többek között Vízi Ryhsat, Észak reményét és Keresztes Ulsgát, hogy a fontosabbakat említsem.
Leemeli hátáról az íjat, ám előtte még kihalász táskájából egy almát, s odalép vele Elenith Dharemonhoz.*
- Megkérném, hogy segítsen! Amikor szólok, fel kéne dobnia az almát úgy, hogy az átlőve a fába érkezzen. Meg tudná csinálni?
*Kérdezi, hozzá bátorítóan mosolyog. Nem ismeri annyira az embert, hogy tudja, be meri-e vállalni.
Amennyiben a nő segít, hozzákezd a mutatványhoz. Azonban ha a válasz egy egyértelmű "nem", Sach az elf férfit kéri segítségül.
Miután a segítőt megtalálta, visszalép a megüresedett térre, s íját, illetve önmagát előkészíti.* ~Kisebb terpesz, féloldalas állás.~ *Ellenőrzi le először magát, majd a fegyvert.* ~Könyök lent, nem repül. Csak az ujjbegyemmel fogom közre a nyilat.~
*Mikor végre minden stimmel, megszólal, hogy repülhet az alma. Amennyiben ez megtörténik, céloz, és lő. Ha nem, vár rá, illetve rápillant segítőjére, hogy megtudja, mi történik, amiért a gyümölcs késik..*
A hozzászólás írója (Sach Eire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.19 21:08:19
//Mutatványosok - a jelenlévők//
*Az emberlány nagy érdeklődést mutat íjásztehetsége iránt. Sach nem veszi rossz néven, hogy így ragaszkodik az ismétléshez. Letudja annyival, hogy kíváncsiak, s nyitottak.
Így hát egy mosoly kíséretében szólal meg:*
- Ha ragaszkodtok hozzá!
*E szavakkal elfordul társaitól, s a folytatást már hangosabban ejti ki ajkain:*
- Hölgyeim és Uraim! Az előbb csodás éneket hallhattunk, ami mindenkit elvarázsolt! Legalábbis engem biztosan!
*Szavai magabiztosan csengnek, ám ő maga rosszul érzi magát tőle. Nem szereti az ilyen mondatokat, túlságosan álszentnek tartja, de tudja, vagy legalábbis sejti, hogy másoknak ez hatásos, s ez a fontos. Másoknak kell tetszeni, nem magadnak.*
- Most szeretném én is bemutatni műsoromat. Megeshet, hogy látták már, ugyanis ez a második alkalom, hogy előadom. Arra kérném Önöket, hogy hagyjanak egy kis helyet köztem, s a fa között!
*Mutat a tőlük nem is olyan messze álló öreg és korhadó gyümölcsfára, amit egy fal árnyékol.
Amennyiben a kérése teljesül, hozzákezd az íjászkodáshoz.
Magában megfogadja, hogy mindent ugyanúgy csinál, mint az első alkalomkor, hisz az már egyszer elnyerte a közönség tetszését.
Attól nem fél, hogy egy elrontott lövéssel megöl valakit, legrosszabb esetben csak megsebez, ugyanis a nyilak fémhegyét még korábban eltompította/ lefejtette, ezzel is hozzájárulva a biztonsághoz.* ~Azért a fa gyenge kérgében még meg tudnak maradni.~
*Emellett táskájában gyógynövényeket is elrejtett, többek között Vízi Ryhsat, Észak reményét és Keresztes Ulsgát, hogy a fontosabbakat említsem.
Leemeli hátáról az íjat, ám előtte még kihalász táskájából egy almát, s odalép vele Elenith Dharemonhoz.*
- Megkérném, hogy segítsen! Amikor szólok, fel kéne dobnia az almát úgy, hogy az átlőve a fába érkezzen. Meg tudná csinálni?
*Kérdezi, hozzá bátorítóan mosolyog. Nem ismeri annyira az embert, hogy tudja, be meri-e vállalni.
Amennyiben a nő segít, hozzákezd a mutatványhoz. Azonban ha a válasz egy egyértelmű "nem", Sach az elf férfit kéri segítségül.
Miután a segítőt megtalálta, visszalép a megüresedett térre, s íját, illetve önmagát előkészíti.* ~Kisebb terpesz, féloldalas állás.~ *Ellenőrzi le először magát, majd a fegyvert.* ~Könyök lent, nem repül. Csak az ujjbegyemmel fogom közre a nyilat.~
*Mikor végre minden stimmel, megszólal, hogy repülhet az alma. Amennyiben ez megtörténik, céloz, és lő. Ha nem, vár rá, illetve rápillant segítőjére, hogy megtudja, mi történik, amiért a gyümölcs késik..*
A hozzászólás írója (Sach Eire) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.19 21:08:19
2667. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 20:49:45
Üzenet elküldve: 2015-06-19 20:49:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
// Íjászverseny //
//Ewangel Nortsan//
-Szép neved van Ewangel. *Mondja férfias mosollyal az arcán.* Hát ha ketten leszünk legalább nem távozunk üres kézzel. *Kezdi el ő is szintén széles vigyorral, majd a lány tekintetét követve észreveszi az apró gnóm lányt, aki szintén számszeríjjal indul majd és a pályán lépkedve számolgatja a bábuk távolságát.* De ha hárman leszünk is biztos nyereménnyel távozunk, bár én csak a kihívás miatt jelentkeztem, nem tartom magam többnek, mint amennyit tudok. *Visszatekint a lányra, a kérdése meglepi ~remélem nem azért kérdezi, mert korcsnak néz~ büszkén hátrasimítja jobbjával a haját a fülei mögé és önelégül mosollyal válaszol.*
-Igen elf vagyok. *Kis szünetet tartva végigméri a lányt és újra megszólal.* Mondd Ewangel honnan származol?
// Íjászverseny //
//Ewangel Nortsan//
-Szép neved van Ewangel. *Mondja férfias mosollyal az arcán.* Hát ha ketten leszünk legalább nem távozunk üres kézzel. *Kezdi el ő is szintén széles vigyorral, majd a lány tekintetét követve észreveszi az apró gnóm lányt, aki szintén számszeríjjal indul majd és a pályán lépkedve számolgatja a bábuk távolságát.* De ha hárman leszünk is biztos nyereménnyel távozunk, bár én csak a kihívás miatt jelentkeztem, nem tartom magam többnek, mint amennyit tudok. *Visszatekint a lányra, a kérdése meglepi ~remélem nem azért kérdezi, mert korcsnak néz~ büszkén hátrasimítja jobbjával a haját a fülei mögé és önelégül mosollyal válaszol.*
-Igen elf vagyok. *Kis szünetet tartva végigméri a lányt és újra megszólal.* Mondd Ewangel honnan származol?
2666. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 20:45:30
Üzenet elküldve: 2015-06-19 20:45:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna//
// Még a fogadó és környékén //
* Lassan, kéz a kézben ballagnak, mikor a lány olyat kérdez, amire szíve mélyén Zaras nem tudja a választ. Nem tudhatja. *
- Amiről te kérdezel, nem tudok érdemleges választ adni. Én, mint sokadik fiú egy nemesi családban, csupán egy feláldozható trófea voltam apám gyűjteményében, bizonyítva, hogy még nem túl öreg a gyereknemzéshez.
* Látja a lány lélektükreiben, hogy komoly válaszra vár. ~ Remélem ez megteszi. ~ Majd a következőket hosszabban emésztgeti. *
- Fogalmam sincs. Ebben neked kell meghoznod a döntésed. * A lány hátteréből megtudott egyet s mást, de ez a kérdés megpirítja Zarast és nem tudja, hogy feleljen. Szerencsére a lány segít neki nem félreérteni. *
- Az attól függ.
* Mindössze ennyit felel, s szeretetteljesen pillant Arynára, s reméli a tekintetéből rájön, hogy valóban mitől is függ a dolog. *
// Piactér //
* A piactéren megáll kicsit nézelődni, hátha a napokban esett valami változás. ~ Nos, nem éppen. ~ A standok ugyanott, a népség talán lecserélődött, de más nem. *
- Most ne szakadjunk szét.
* Mondja a lánynak és erősebben, de nem fájdalmasan szorítja a kezét. Majd halkan nevet. *
- Nem akarsz megint elveszíteni.
~ Ahogy én se. ~
* Aztán, ha a lány nem talál semmi érdekeset és tovább akar haladni, akkor a barakkot veszi célba. *
// Még a fogadó és környékén //
* Lassan, kéz a kézben ballagnak, mikor a lány olyat kérdez, amire szíve mélyén Zaras nem tudja a választ. Nem tudhatja. *
- Amiről te kérdezel, nem tudok érdemleges választ adni. Én, mint sokadik fiú egy nemesi családban, csupán egy feláldozható trófea voltam apám gyűjteményében, bizonyítva, hogy még nem túl öreg a gyereknemzéshez.
* Látja a lány lélektükreiben, hogy komoly válaszra vár. ~ Remélem ez megteszi. ~ Majd a következőket hosszabban emésztgeti. *
- Fogalmam sincs. Ebben neked kell meghoznod a döntésed. * A lány hátteréből megtudott egyet s mást, de ez a kérdés megpirítja Zarast és nem tudja, hogy feleljen. Szerencsére a lány segít neki nem félreérteni. *
- Az attól függ.
* Mindössze ennyit felel, s szeretetteljesen pillant Arynára, s reméli a tekintetéből rájön, hogy valóban mitől is függ a dolog. *
// Piactér //
* A piactéren megáll kicsit nézelődni, hátha a napokban esett valami változás. ~ Nos, nem éppen. ~ A standok ugyanott, a népség talán lecserélődött, de más nem. *
- Most ne szakadjunk szét.
* Mondja a lánynak és erősebben, de nem fájdalmasan szorítja a kezét. Majd halkan nevet. *
- Nem akarsz megint elveszíteni.
~ Ahogy én se. ~
* Aztán, ha a lány nem talál semmi érdekeset és tovább akar haladni, akkor a barakkot veszi célba. *
2665. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 20:44:53
Üzenet elküldve: 2015-06-19 20:44:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ydriss, Kharasshi//
*Soha nem űzött olyan szakmát, ahol a csábítás művészetére kellett volna hagyatkoznia, ám még ő is tud annyit, hogy a kevesebb néha több. Egy megfelelő időben megfelelő módon elővillanó csupasz kis bőrfelület nagyobb hatást képes tenni, mintha minden ruhát mellőzve tárulkozna ki. S ha már a hím volt oly bátor vagy botor, hogy ily módon tegye próbára a lányt, most visszájára igyekszik fordítani a küzdelmet, hagyja, hadd incselkedjen szabadon ruhától megszabadított válla.
A kettejük közt lévő kis távolság tovább szűkül, ám ezúttal elmarad az inger, hogy hátráljon, mozdulatlanul áll helyén, ahogy a sötételf még közelebb ér hozzá, csupán szája szegletében bujkál egy aprócska, sejtelmes mosoly. Habár nem kis önuralom szükséges hozzá, hogy a kis gesztus helyén maradjon a költői kérdés folytatása után is, hiszen megint sutyorog neki óvatos fele. Óvatosan lavírozz, mert kelepcébe csalnak. *
- Mire fel a kétely? Már megmutattad, hogy nem vagy az a bátortalanfajta. *Ám a mélységi számításai helytállóak, a fiatalsággal járó hév és forróvérűség továbbra sem enged a józanész intésének, az aprócska sejtelmes mosoly féloldalassá szélesbedik, tekintete incselkedőn kérdő fényt kap.*
- Nem mondtam, hogy igazuk is *A mondandója végére azonban már nem ér, és minden incselkedő töltet eltűnik vonásairól pillantásából, ahogy a hím az eddig dacosan felszegett áll alá nyúl, és oly közel hajol a lányhoz, hogy szinte már a bőrét csiklandozza minden egyes leheletével. Nem számított rá, hogy a mélységi ilyen hamar átlépi azt az aprócska határt a személyes terekben, ami még megmaradt, meglepettségében néhány pillanatig úgy néz a másikra, mint akit megbabonáztak. Az a néhány szívdobbanásnyi idő pont elég arra, hogy a lány iménti felbátorodását kicsit visszafogja, de ne annyira, hogy riadt őzgidaként menekülőre fogja. Arca mindenesetre enyhe, vörös árnyalatot ölt, a helyzet pedig túlságosan egyértelművé teszi, hogy nem a meleg hatására váltott színt.
Nem válaszol, csupán elindul a mélységi után, hirtelen nagyon is száraznak érzi a torkát, ám ennek nem akarja hallható jelét is adni. Az első néhány lépés után már visszaigazítja a ruhát vállára, éppen elég egy ragadozóval űzni a veszélyes játékot, nem kell, hogy még sakálok is koslassanak a nyomában. Menet közben tekintetét mindvégig a hímen tartja, hogy ne veszítse nyomát, azonban a tömeg olykor makacs, és csak nem akar utat engedni a vékony lánynak. Ilyenkor Mogyi segít be neki, a kanca mély, türelmetlen horkantása és hangos dobbantása már elég ahhoz, hogy odébb álljanak előlük, vagy egy-egy esetben riadtan félre ugorjon a gondolataiba merült vásározó.
Meglepetten tapasztalja, hogy bár szomjoltásra lett invitálva, megállás nélkül elhaladnak az italmérés mellett. Végül a gyümölcsárusnál éri utol a mélységit, a tűzalmát nem látja még, csupán az almát. A következő kellemes csalódás akkor éri, mikor az első falatokat hátasa kapja. Arcára van írva, hogy erre nem számított, ugyanakkor valamiféle elismerést is kivált gesztus. Mogyi lassan közelebb lépdel a felé nyújtott almáért, de mielőtt elvenné azt az eddig veszélyforrásként kezelt idegentől, még mélyet szippantva szagolgatja az eledelt. Miután nem érez semmi szokatlan szagot az íncsiklandó illatok mellett, és az elf sem húzza vissza, azonnal lecsap a finomságra, azért jól nevelt állat lévén figyel rá, hogy ne harapja meg az étket kínáló kezet sem. Való igaz, ettől még nem lett a mélységi legjobb barátja a kanca, de elfogadóbban viselkedik, legalábbis a nyugtalan horkantások, ideges dobbantások elmaradnak az alma szertartás után. Látva a változást Mogyi viselkedésében, a lány is el meri már engedni a kantárt, nem tart már attól, hogy lova hirtelen megugrana félelemtől, ekkora embertömegben pedig ha akarna sem tudna messzire kóborolni.
Előkerül a tűzalma is, és a vöröske vonásaira telepedő kifejezés alapján valamelyik változatát a híresztelésnek már ő is hallotta. Ha nem az erődben bolyongott, akkor törzsük kereskedőinek segített, így sok mindent látott, és sok mindenről hallott, saját hitükről és hiedelmeikről nem is beszélve, és bizony bizonyos étkeknek náluk is külön jelentésük van. Kifejezetten tűzalmával még nem találkozott, hiszen élelmet legfeljebb eladtak, nem vettek, de a színe, a felépítése elég jellegzetes ahhoz, hogy felismerje, és persze hogy eszébe jusson, az ilyesféle finomságokhoz milyen képzetek társítanak.*
- Milyen gyakorlottan hámozod már. *Jegyzi meg a folyamat figyelése közben, mialatt eddig óvatosságra intő hangja most kárörvendőn károg hegyes fülébe, ebbe szépen belesétáltál. Eme gondolat mégis inkább csak olaj a tűzre a dacosságnak, hiszen rövid töprengés után elfogadja a kínált cikkelyt.*
- Köszönöm, valahogy majd viszonzom. *Szokásaiknak megfelelően hálálja meg mind a meghívást, mind magát a gyümölcsöt, hiszen az efféle kedvesnek titulált gesztusokat népe szerint illik valahogyan, valamikor viszonozni. Abba pedig inkább bele sem gondol, kis játékukban az ártatlan szavakat hányféleképp lehet és fogja kiforgatni a sötételf. Figyelmét inkább a gyümölcsre tereli, apró harapással harap ki egy adag bogyót a maga adagjából, ismerkedik az új ízzel, a szája szélén szökni próbáló pár cseppnyi gyümölcs levet gyorsan letörli egyik ujjával, mielőtt megszáradva ragacsos folttá válna bőrén.*
//Ydriss, Kharasshi//
*Soha nem űzött olyan szakmát, ahol a csábítás művészetére kellett volna hagyatkoznia, ám még ő is tud annyit, hogy a kevesebb néha több. Egy megfelelő időben megfelelő módon elővillanó csupasz kis bőrfelület nagyobb hatást képes tenni, mintha minden ruhát mellőzve tárulkozna ki. S ha már a hím volt oly bátor vagy botor, hogy ily módon tegye próbára a lányt, most visszájára igyekszik fordítani a küzdelmet, hagyja, hadd incselkedjen szabadon ruhától megszabadított válla.
A kettejük közt lévő kis távolság tovább szűkül, ám ezúttal elmarad az inger, hogy hátráljon, mozdulatlanul áll helyén, ahogy a sötételf még közelebb ér hozzá, csupán szája szegletében bujkál egy aprócska, sejtelmes mosoly. Habár nem kis önuralom szükséges hozzá, hogy a kis gesztus helyén maradjon a költői kérdés folytatása után is, hiszen megint sutyorog neki óvatos fele. Óvatosan lavírozz, mert kelepcébe csalnak. *
- Mire fel a kétely? Már megmutattad, hogy nem vagy az a bátortalanfajta. *Ám a mélységi számításai helytállóak, a fiatalsággal járó hév és forróvérűség továbbra sem enged a józanész intésének, az aprócska sejtelmes mosoly féloldalassá szélesbedik, tekintete incselkedőn kérdő fényt kap.*
- Nem mondtam, hogy igazuk is *A mondandója végére azonban már nem ér, és minden incselkedő töltet eltűnik vonásairól pillantásából, ahogy a hím az eddig dacosan felszegett áll alá nyúl, és oly közel hajol a lányhoz, hogy szinte már a bőrét csiklandozza minden egyes leheletével. Nem számított rá, hogy a mélységi ilyen hamar átlépi azt az aprócska határt a személyes terekben, ami még megmaradt, meglepettségében néhány pillanatig úgy néz a másikra, mint akit megbabonáztak. Az a néhány szívdobbanásnyi idő pont elég arra, hogy a lány iménti felbátorodását kicsit visszafogja, de ne annyira, hogy riadt őzgidaként menekülőre fogja. Arca mindenesetre enyhe, vörös árnyalatot ölt, a helyzet pedig túlságosan egyértelművé teszi, hogy nem a meleg hatására váltott színt.
Nem válaszol, csupán elindul a mélységi után, hirtelen nagyon is száraznak érzi a torkát, ám ennek nem akarja hallható jelét is adni. Az első néhány lépés után már visszaigazítja a ruhát vállára, éppen elég egy ragadozóval űzni a veszélyes játékot, nem kell, hogy még sakálok is koslassanak a nyomában. Menet közben tekintetét mindvégig a hímen tartja, hogy ne veszítse nyomát, azonban a tömeg olykor makacs, és csak nem akar utat engedni a vékony lánynak. Ilyenkor Mogyi segít be neki, a kanca mély, türelmetlen horkantása és hangos dobbantása már elég ahhoz, hogy odébb álljanak előlük, vagy egy-egy esetben riadtan félre ugorjon a gondolataiba merült vásározó.
Meglepetten tapasztalja, hogy bár szomjoltásra lett invitálva, megállás nélkül elhaladnak az italmérés mellett. Végül a gyümölcsárusnál éri utol a mélységit, a tűzalmát nem látja még, csupán az almát. A következő kellemes csalódás akkor éri, mikor az első falatokat hátasa kapja. Arcára van írva, hogy erre nem számított, ugyanakkor valamiféle elismerést is kivált gesztus. Mogyi lassan közelebb lépdel a felé nyújtott almáért, de mielőtt elvenné azt az eddig veszélyforrásként kezelt idegentől, még mélyet szippantva szagolgatja az eledelt. Miután nem érez semmi szokatlan szagot az íncsiklandó illatok mellett, és az elf sem húzza vissza, azonnal lecsap a finomságra, azért jól nevelt állat lévén figyel rá, hogy ne harapja meg az étket kínáló kezet sem. Való igaz, ettől még nem lett a mélységi legjobb barátja a kanca, de elfogadóbban viselkedik, legalábbis a nyugtalan horkantások, ideges dobbantások elmaradnak az alma szertartás után. Látva a változást Mogyi viselkedésében, a lány is el meri már engedni a kantárt, nem tart már attól, hogy lova hirtelen megugrana félelemtől, ekkora embertömegben pedig ha akarna sem tudna messzire kóborolni.
Előkerül a tűzalma is, és a vöröske vonásaira telepedő kifejezés alapján valamelyik változatát a híresztelésnek már ő is hallotta. Ha nem az erődben bolyongott, akkor törzsük kereskedőinek segített, így sok mindent látott, és sok mindenről hallott, saját hitükről és hiedelmeikről nem is beszélve, és bizony bizonyos étkeknek náluk is külön jelentésük van. Kifejezetten tűzalmával még nem találkozott, hiszen élelmet legfeljebb eladtak, nem vettek, de a színe, a felépítése elég jellegzetes ahhoz, hogy felismerje, és persze hogy eszébe jusson, az ilyesféle finomságokhoz milyen képzetek társítanak.*
- Milyen gyakorlottan hámozod már. *Jegyzi meg a folyamat figyelése közben, mialatt eddig óvatosságra intő hangja most kárörvendőn károg hegyes fülébe, ebbe szépen belesétáltál. Eme gondolat mégis inkább csak olaj a tűzre a dacosságnak, hiszen rövid töprengés után elfogadja a kínált cikkelyt.*
- Köszönöm, valahogy majd viszonzom. *Szokásaiknak megfelelően hálálja meg mind a meghívást, mind magát a gyümölcsöt, hiszen az efféle kedvesnek titulált gesztusokat népe szerint illik valahogyan, valamikor viszonozni. Abba pedig inkább bele sem gondol, kis játékukban az ártatlan szavakat hányféleképp lehet és fogja kiforgatni a sötételf. Figyelmét inkább a gyümölcsre tereli, apró harapással harap ki egy adag bogyót a maga adagjából, ismerkedik az új ízzel, a szája szélén szökni próbáló pár cseppnyi gyümölcs levet gyorsan letörli egyik ujjával, mielőtt megszáradva ragacsos folttá válna bőrén.*
2664. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 20:39:14
Üzenet elküldve: 2015-06-19 20:39:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Nem lehet szó nélkül hagyni az elméletet, hiszen olyan felfoghatatlanul hatalmas dologról van szó, mely ha egyszer megragadja többé nem ereszti. Álmatlan éjjeleken, úgy érzi erre fog gondolni, ha kimegy a barlangból és a szirtek legvégső pontjára áll. Az ég, a hajnali, a koraesti, vagy a csillagos égbolt éppen oly hatalmas lesz számára, s talán akkor, ha eleget bámulja, talán képes lesz hasonlítania magát az óriáshoz. Ha majd nem a szellemek és nem a Báró fog eszébe nyilallni az óceán és ég kettősének végtelenéről.
Hová fog fajulni így a világ? Khyr attól tart, ha már nem fog beleférni a folytonosan bővülő sor a mindenségbe, éppúgy túl fog csordulni, mint a kád, amibe csak öntjük a vizet, folyton, folyvást. Hová lesz eme rengeteg erő? Szétfeszíti e önmagát, vagy folyamatosan tágul vele minden? Vajon meddig?
A körforgást könnyebb befogadnia, de a rétegeket nem igazán. Ha pakolod egymásra a takarókat, azok elfogynak egy idő után és ha elfogynak, akkor kihúzod a legalsót és ráteszed a felsőre, de akkor mit érsz el vele? Ugyanott vagy ahol kezdted, vagy egy magasabb fokon? Ezen rágódnak a papok, szerzetesek, varázslók éveken át, míg meg nem világosodnak? Mennyi kérdés, amire akarja tudni a választ, de most nem teszi fel. Nehéz ugyan elviselnie, s még nehezebb, hogy senki nem tiltja a kérdéseket, csak önnön maga. Csak maga, mert most valami más miatt vannak itt, s annak vége, akkor talán visszatérhetnek rá.
Furcsa, hogy most mindketten olyan komolynak tűnnek, s azok is. Nem sokkal ezelőtt még a nő lökdöste a férfit, amíg amaz felhúzott orral játszotta a hatalmas varázslót. Ami azt illeti, Khyr most már teljes mértékben elhinné, hogy nagy a maga nemében. Még ha nem is tud még tüzet csiholni, vagy felhőt lehozni az égből, ő mégiscsak bölcs, tanult és megnyerő.
A kör elméletét egyetlen hétköznapi példával tudná alátámasztani. Adott az egyszerű csótány, mely fél az egértől, hisz gyilkosa, amely fél a macskától, ami a kutyától tart, a kutya a gazdától, a gazdáját az asszonya neveli, s az asszony, pedig viszolyog a csótánytól. S ezzel a kör bezárult. Ez egy teljesen elnagyolt példa ugyan, de hatásos a maga nemében. Ha kifejtené Lorewnek félő, hogy kinevetné, nem biztos, hogy hülynek nézné, de lehetséges, hogy nevetne.
Amos Thenior... lehet akár a világ - nem az ismert, hanem az egész világ - legnagyobb varázslója, lehet akár egy igazi megtestesült halhatatlan isten, kinek minden élő és holt behódol, de Khyr akkor sem hinné el, hogy egy vállveregetéssel le van tudva a lelkének fájdalma. Ha egy ilyen isten elé kerülne nem azt mondaná neki, hogy "uram, vétkeztem oldozz fel", hanem megkérdezné, hogy "miért". Miért van a szegényeknek annyi nyomora, ha a gazdagok aranyak százezreit dobják ki a semmire? Miért létezhetnek olyan gonoszságok, mint a Báró? Miért bántják egymást az emberek és az orkok, vagy a többi faj? Adj választ a kérdéseimre, oh hatalmas mindenható!
A választ persze ő is tudja, de nem hiszi el. Az egyensúly. Annak fenntartása a fontos, mert különben borul az egész világ. S erre is lenne válasza. Elteheted az egyensúlyodat oda ahol nem süti a nap, oh hatalmas csolovek az egekben! Nem hiszem egy szavadat sem! Hol itt az egyensúly, hol itt az igazság? Hol van a világban a szeretet és a béke, amiről a papjaid, annyit áradoznak? Ha oly hatalmas vagy gyere le és segíts nekünk, ne csak álltass.
Keserves tekintettel süti le a szemét. Annyi teremtő létezik... Azgad'rhelion a gnómok teremtője, például. Meghalt és szétszóródott a világban, hogy a gyermekei örökké keressék a szilánkjait. Nevetséges. Nem hisz ő már a dajka mesékben.*
-Nem is úgy gondoltam... *Mondja a holtak eljövetelére célozva.* Nem akarom, hogy előmásszanak.
*Rázza meg a fejét. Természetesen nem szeretné, nagyon nem. Ha Tyri előkaparná magát a sírból - gödörből - bizonyára nem bírná elviselni a látványt a lány, s ahogy mondta, ha azért jönne el hozzá, hogy megbocsásson néki, akkor meghalna ő maga. De ha nem élőholtként térne vissza, csupán valamiféle szellem alakban, akkor sem változna semmi. Nem tudná tovább élni szánalmas életét, olyan lenne mintha valamit kivennének belőle, valami létfontosságút, nem kevesebbet, mint mondjuk a szíve és azt mondanák, most mehetsz.
Olyan lenne, mintha tőrrel a fejében kéne élnie. A pengékre néz, majd megrázza a fejét. Harcosok elítélnék azért, mert ilyetén nemes fegyvereket egyszerű feladatokra használt, mint a pikkely pucolás, vagy egyéb dolgok. Persze Khyr is használta már arra, hogy leszeljen egy szelet kenyeret, s megegye, az is felér egy szentségtöréssel a lovagok számára. Tiszteli az erejüket, de nem olyan elfogult, mint a páncélosok a kardjaikkal, korántsem. Azok ha tehetnék el is vennék feleségül az eszközeiket úgy bele vannak habarodva, s semmi, de semmi másra nem használják, mint küzdelemre. Mondjuk egy pallossal nehéz is lenne zsíroskenyeret csinálni.
Feltekint, mikor a mágus újra szól és kicsit elkerekednek a szemei. Ilyen ajánlatot nem sokan utasítanának vissza. Ez a legnagyobb érték, amit kínálhat és ő meg akarja adni a legnagyobbat, ha kell, ha nem akkor is. Ám ez lehet csak a szélhámos gondolkodás módja, mi más?*
-Értelek. *Zavartan tekint körül, majd hozzáteszi.* Úgy lesz ahogy kívánod.
*Ezzel nem zárja le az ügyet természetesen. Meg fogja hálálni, valahogyan. Hiszen már az is elég, hogy itt van... vele.
Belekezd, végül. Olyan mélyről feltörő indulatra számít, amely elsodorhatja, de kezdetben igyekszik tartani magát, elvégre mégis egy idegen ül vele szembe. Be kell vallania, hogy ez semmit sem jelent. Számára mindenki idegen. Akkor már Lorew egészen más szerepet tölt be, de még nem tudja behatárolni, hogy mit.
Khyrnek sosem ment jól, az érzelmek - az őszinték - kiengedése, s ha nem akarna, akkor is küzdene ellenük. Úgy véli ha átlép egy határt onnantól már nincs vissza. A későbbi nép úgy nevezné "a vonat futni kezdett, s a fék elszakadt".
Lorew rengeteg kérdést tesz fel egyszerre, Khyr nem néz most rá, csak elviseli, ahogy a kérdések sulykolják, mintha kalapácsütések érnék a fejét újra és újra. Megremeg a szája és alig tud bármit kinyögni végül egyetlen mondat csúszik ki rajta, amely nem válaszol meg minden kérdést, de ehelyett azokat megválaszolják a mostmár remegő kezei, csillogó szemei és patakzó könnyei, s ahogy zihál, hogy megpróbáljon levegőhöz jutni.*
-Nem... nem... nem tudott már beszélni... *Elhal a hangja és nehezen, de folytatja.* Félt. Tőlem... *Az égre tekint, mintha élete legnagyobb orkja elől futott volna el és lerázta volna.
Aztán jön a következő kérdés sorozat, ha eddig kalapács ütötte a fejét, akkor az most hirtelen pörölyre váltott. Mikor már a férfi kimondta a szavakat, akkor is visszhangzanak a fejében, mintha egy hosszú alagútban beszélgetnének. Végül a lány a fejére teszi a kezeit, homlokánál tartja a csuklóját és megszorítja a haját.*
-Nem, nem, nem én... én nem... nem bírtam el... *A fejét folyamatosan rázza, s ezzel jó pár hajszál az ujjai között marad. Nem érdekli, ha az összes haját kitépné, az sem. Már nem tudja venni a levegőt csak a száján, mely lefelé görbül, s olyannyira nyitva van, hogy tudja vele szedni az éltető lélegzetet, a levegő városában, ahol mindég fúj a szél. Kiszárad a szája, amit igyekszik sűrűn megnyalni, reflex szerűen. A gondolatai nagyon nem kapcsolódnak már a talajhoz, épp csak a teste van jelen, de azonnal el is szállna ha megtehetné, vagy inkább elsüllyedne.
A következő kérdéseket, már nem igazán tudja felfogni, nem mindet, úgy érzi egész testében rázkódik, aztán rá kell jönnie, hogy zokog. Hevesen.*
-Nem kellett volna meghalnia. *Nehezen taglalja a szavakat, melyek egybe csúsznak és inkább hangzanak úgy, mint "nekeltvolnalnia". Ha tudta volna, hogy ez ilyen nehéz, hogy nem csak a mágust kell hallgatnia, hanem a hangokat, amiket Tyri adott ki azon az estén, amikor már nem tudott kimozdulni az otthonukból, amikor Khyr elvette apja belezőjét és felvágta vele a torkát, amiről azt hitte könnyű feladat, de korántsem az, a penge elcsúszik, megáll a csontban és a testvére riadtan, kapálózva - amennyire képes volt rá -, gurgulázva vádolja. Hallja a fejében a szavakat, amiket ki akart mondani "miért teszed ezt, testvérem, nem szeretsz, mit tettem, ezt érdemlem, a te kezed által". A szavaknak a fele a saját elméjének szüleménye, de a szemek, azok nem hazudtak.
Nem akar már válaszolni, csak azt tudná mondani, hogy minden az ő hibája. Minden. Meggyógyult volna, de nem akart már vele lenni, nem akarta látni, ahogy a bamba pofájával vigyorog rá. Azzal a képpel, ami miatt nem lehetett rá haragudni. Nem akarta látni többé, nem akarta hallani a nevetését, nem akarta, hogy létezzen többé. Nem akar beszélni, nem is tudna. Felhúzza a térdeit és a kettő közé temeti arcát, közben lassan, erősen húzza saját haját. Mikor Lorew ezredszer kérdezi meg, hogy "Ott voltál?", már nem bírja tovább. Üvölteni kell.*
-OTT VOLTAM! OTT VOLTAM! Ott voltam! *Közben előre vetődik és eltakart jobbjának öklével a földet püföli, közel a kinyitott pengéhez. S ismétli amíg el nem hal a hangja.* Ott voltam... Vele... Ott voltam...
//Lorew Mazoral//
*Nem lehet szó nélkül hagyni az elméletet, hiszen olyan felfoghatatlanul hatalmas dologról van szó, mely ha egyszer megragadja többé nem ereszti. Álmatlan éjjeleken, úgy érzi erre fog gondolni, ha kimegy a barlangból és a szirtek legvégső pontjára áll. Az ég, a hajnali, a koraesti, vagy a csillagos égbolt éppen oly hatalmas lesz számára, s talán akkor, ha eleget bámulja, talán képes lesz hasonlítania magát az óriáshoz. Ha majd nem a szellemek és nem a Báró fog eszébe nyilallni az óceán és ég kettősének végtelenéről.
Hová fog fajulni így a világ? Khyr attól tart, ha már nem fog beleférni a folytonosan bővülő sor a mindenségbe, éppúgy túl fog csordulni, mint a kád, amibe csak öntjük a vizet, folyton, folyvást. Hová lesz eme rengeteg erő? Szétfeszíti e önmagát, vagy folyamatosan tágul vele minden? Vajon meddig?
A körforgást könnyebb befogadnia, de a rétegeket nem igazán. Ha pakolod egymásra a takarókat, azok elfogynak egy idő után és ha elfogynak, akkor kihúzod a legalsót és ráteszed a felsőre, de akkor mit érsz el vele? Ugyanott vagy ahol kezdted, vagy egy magasabb fokon? Ezen rágódnak a papok, szerzetesek, varázslók éveken át, míg meg nem világosodnak? Mennyi kérdés, amire akarja tudni a választ, de most nem teszi fel. Nehéz ugyan elviselnie, s még nehezebb, hogy senki nem tiltja a kérdéseket, csak önnön maga. Csak maga, mert most valami más miatt vannak itt, s annak vége, akkor talán visszatérhetnek rá.
Furcsa, hogy most mindketten olyan komolynak tűnnek, s azok is. Nem sokkal ezelőtt még a nő lökdöste a férfit, amíg amaz felhúzott orral játszotta a hatalmas varázslót. Ami azt illeti, Khyr most már teljes mértékben elhinné, hogy nagy a maga nemében. Még ha nem is tud még tüzet csiholni, vagy felhőt lehozni az égből, ő mégiscsak bölcs, tanult és megnyerő.
A kör elméletét egyetlen hétköznapi példával tudná alátámasztani. Adott az egyszerű csótány, mely fél az egértől, hisz gyilkosa, amely fél a macskától, ami a kutyától tart, a kutya a gazdától, a gazdáját az asszonya neveli, s az asszony, pedig viszolyog a csótánytól. S ezzel a kör bezárult. Ez egy teljesen elnagyolt példa ugyan, de hatásos a maga nemében. Ha kifejtené Lorewnek félő, hogy kinevetné, nem biztos, hogy hülynek nézné, de lehetséges, hogy nevetne.
Amos Thenior... lehet akár a világ - nem az ismert, hanem az egész világ - legnagyobb varázslója, lehet akár egy igazi megtestesült halhatatlan isten, kinek minden élő és holt behódol, de Khyr akkor sem hinné el, hogy egy vállveregetéssel le van tudva a lelkének fájdalma. Ha egy ilyen isten elé kerülne nem azt mondaná neki, hogy "uram, vétkeztem oldozz fel", hanem megkérdezné, hogy "miért". Miért van a szegényeknek annyi nyomora, ha a gazdagok aranyak százezreit dobják ki a semmire? Miért létezhetnek olyan gonoszságok, mint a Báró? Miért bántják egymást az emberek és az orkok, vagy a többi faj? Adj választ a kérdéseimre, oh hatalmas mindenható!
A választ persze ő is tudja, de nem hiszi el. Az egyensúly. Annak fenntartása a fontos, mert különben borul az egész világ. S erre is lenne válasza. Elteheted az egyensúlyodat oda ahol nem süti a nap, oh hatalmas csolovek az egekben! Nem hiszem egy szavadat sem! Hol itt az egyensúly, hol itt az igazság? Hol van a világban a szeretet és a béke, amiről a papjaid, annyit áradoznak? Ha oly hatalmas vagy gyere le és segíts nekünk, ne csak álltass.
Keserves tekintettel süti le a szemét. Annyi teremtő létezik... Azgad'rhelion a gnómok teremtője, például. Meghalt és szétszóródott a világban, hogy a gyermekei örökké keressék a szilánkjait. Nevetséges. Nem hisz ő már a dajka mesékben.*
-Nem is úgy gondoltam... *Mondja a holtak eljövetelére célozva.* Nem akarom, hogy előmásszanak.
*Rázza meg a fejét. Természetesen nem szeretné, nagyon nem. Ha Tyri előkaparná magát a sírból - gödörből - bizonyára nem bírná elviselni a látványt a lány, s ahogy mondta, ha azért jönne el hozzá, hogy megbocsásson néki, akkor meghalna ő maga. De ha nem élőholtként térne vissza, csupán valamiféle szellem alakban, akkor sem változna semmi. Nem tudná tovább élni szánalmas életét, olyan lenne mintha valamit kivennének belőle, valami létfontosságút, nem kevesebbet, mint mondjuk a szíve és azt mondanák, most mehetsz.
Olyan lenne, mintha tőrrel a fejében kéne élnie. A pengékre néz, majd megrázza a fejét. Harcosok elítélnék azért, mert ilyetén nemes fegyvereket egyszerű feladatokra használt, mint a pikkely pucolás, vagy egyéb dolgok. Persze Khyr is használta már arra, hogy leszeljen egy szelet kenyeret, s megegye, az is felér egy szentségtöréssel a lovagok számára. Tiszteli az erejüket, de nem olyan elfogult, mint a páncélosok a kardjaikkal, korántsem. Azok ha tehetnék el is vennék feleségül az eszközeiket úgy bele vannak habarodva, s semmi, de semmi másra nem használják, mint küzdelemre. Mondjuk egy pallossal nehéz is lenne zsíroskenyeret csinálni.
Feltekint, mikor a mágus újra szól és kicsit elkerekednek a szemei. Ilyen ajánlatot nem sokan utasítanának vissza. Ez a legnagyobb érték, amit kínálhat és ő meg akarja adni a legnagyobbat, ha kell, ha nem akkor is. Ám ez lehet csak a szélhámos gondolkodás módja, mi más?*
-Értelek. *Zavartan tekint körül, majd hozzáteszi.* Úgy lesz ahogy kívánod.
*Ezzel nem zárja le az ügyet természetesen. Meg fogja hálálni, valahogyan. Hiszen már az is elég, hogy itt van... vele.
Belekezd, végül. Olyan mélyről feltörő indulatra számít, amely elsodorhatja, de kezdetben igyekszik tartani magát, elvégre mégis egy idegen ül vele szembe. Be kell vallania, hogy ez semmit sem jelent. Számára mindenki idegen. Akkor már Lorew egészen más szerepet tölt be, de még nem tudja behatárolni, hogy mit.
Khyrnek sosem ment jól, az érzelmek - az őszinték - kiengedése, s ha nem akarna, akkor is küzdene ellenük. Úgy véli ha átlép egy határt onnantól már nincs vissza. A későbbi nép úgy nevezné "a vonat futni kezdett, s a fék elszakadt".
Lorew rengeteg kérdést tesz fel egyszerre, Khyr nem néz most rá, csak elviseli, ahogy a kérdések sulykolják, mintha kalapácsütések érnék a fejét újra és újra. Megremeg a szája és alig tud bármit kinyögni végül egyetlen mondat csúszik ki rajta, amely nem válaszol meg minden kérdést, de ehelyett azokat megválaszolják a mostmár remegő kezei, csillogó szemei és patakzó könnyei, s ahogy zihál, hogy megpróbáljon levegőhöz jutni.*
-Nem... nem... nem tudott már beszélni... *Elhal a hangja és nehezen, de folytatja.* Félt. Tőlem... *Az égre tekint, mintha élete legnagyobb orkja elől futott volna el és lerázta volna.
Aztán jön a következő kérdés sorozat, ha eddig kalapács ütötte a fejét, akkor az most hirtelen pörölyre váltott. Mikor már a férfi kimondta a szavakat, akkor is visszhangzanak a fejében, mintha egy hosszú alagútban beszélgetnének. Végül a lány a fejére teszi a kezeit, homlokánál tartja a csuklóját és megszorítja a haját.*
-Nem, nem, nem én... én nem... nem bírtam el... *A fejét folyamatosan rázza, s ezzel jó pár hajszál az ujjai között marad. Nem érdekli, ha az összes haját kitépné, az sem. Már nem tudja venni a levegőt csak a száján, mely lefelé görbül, s olyannyira nyitva van, hogy tudja vele szedni az éltető lélegzetet, a levegő városában, ahol mindég fúj a szél. Kiszárad a szája, amit igyekszik sűrűn megnyalni, reflex szerűen. A gondolatai nagyon nem kapcsolódnak már a talajhoz, épp csak a teste van jelen, de azonnal el is szállna ha megtehetné, vagy inkább elsüllyedne.
A következő kérdéseket, már nem igazán tudja felfogni, nem mindet, úgy érzi egész testében rázkódik, aztán rá kell jönnie, hogy zokog. Hevesen.*
-Nem kellett volna meghalnia. *Nehezen taglalja a szavakat, melyek egybe csúsznak és inkább hangzanak úgy, mint "nekeltvolnalnia". Ha tudta volna, hogy ez ilyen nehéz, hogy nem csak a mágust kell hallgatnia, hanem a hangokat, amiket Tyri adott ki azon az estén, amikor már nem tudott kimozdulni az otthonukból, amikor Khyr elvette apja belezőjét és felvágta vele a torkát, amiről azt hitte könnyű feladat, de korántsem az, a penge elcsúszik, megáll a csontban és a testvére riadtan, kapálózva - amennyire képes volt rá -, gurgulázva vádolja. Hallja a fejében a szavakat, amiket ki akart mondani "miért teszed ezt, testvérem, nem szeretsz, mit tettem, ezt érdemlem, a te kezed által". A szavaknak a fele a saját elméjének szüleménye, de a szemek, azok nem hazudtak.
Nem akar már válaszolni, csak azt tudná mondani, hogy minden az ő hibája. Minden. Meggyógyult volna, de nem akart már vele lenni, nem akarta látni, ahogy a bamba pofájával vigyorog rá. Azzal a képpel, ami miatt nem lehetett rá haragudni. Nem akarta látni többé, nem akarta hallani a nevetését, nem akarta, hogy létezzen többé. Nem akar beszélni, nem is tudna. Felhúzza a térdeit és a kettő közé temeti arcát, közben lassan, erősen húzza saját haját. Mikor Lorew ezredszer kérdezi meg, hogy "Ott voltál?", már nem bírja tovább. Üvölteni kell.*
-OTT VOLTAM! OTT VOLTAM! Ott voltam! *Közben előre vetődik és eltakart jobbjának öklével a földet püföli, közel a kinyitott pengéhez. S ismétli amíg el nem hal a hangja.* Ott voltam... Vele... Ott voltam...
2663. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 20:13:58
Üzenet elküldve: 2015-06-19 20:13:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Re'lux Luymalehh//
*Meglepetten veszi észre, hogy a szemrevételező pillantásokat nem csak adja, hanem kapja is, hiszen nem csak ő nézte meg magának a lányt, a lány is megnézte magának őt. Igen, nem túl gyakori a fekete szem és aranyszőke haj párosítás, hiszen az ilyen hajszínekhez gyakorta kék vagy zöld szín társul, de családjából is ő az egyetlen, kinek ilyen szeme van, mind apja, mind annak testvérei és régebbi felmenői is zöld íriszekkel vannak megáldva, akárcsak a Lihanechi-tó víztükre. Úgy néz ki, Felthys nem csak életvitelében fekete bárány nagy nemesi családjában, de még a külsőségekben is. Azonban ő az egyetlen örökös, és az is marad, ez le lett szögezve, szóval felőle lehet akár hupikék bárány is, ő akkor is Felthys marad a Belaldur házból.
A szemrevételezés után a lány belekezd valamiféle felvezetésbe egy beszélgetéshez, miképp már volt szerencséje efféle rendezvényhez, de kegyetlen balsors, a féllovag félbeszakítja beszédét a rosszkor elsütött kézcsókkal, majd tovább folytatva a kontárkodást még a nevét is megtudakolja. Így már mindegy, talán nem szándékszik folytatni az imént elkezdett sztorit, ha már egyszer a nevét taglalja.
~Re'lux Luymalehh. Csak ne kelljen hangosan kimondanom ezt a nevet...~ Mindenképpen beletörne a nyelve és a bicskája is abba, ha ezt a nevet udvariasan, hangosan és szépen ki kéne ejtenie, és nem is érti, hogy egy ilyen szép hölgyhöz hogy társulhat egy ilyen kusza, bonyolult név.*
- Nos... Igazán gyönyörű név. *mondja enyhe kiábrándultsággal, de aztán a kézcsók előtti momentum hévével folytatja.* - És kedves Re'lux, mihez lenne kedve? Esetleg meginni egy italt, vagy csak beszélgetni, esetleg valami más?
//Re'lux Luymalehh//
*Meglepetten veszi észre, hogy a szemrevételező pillantásokat nem csak adja, hanem kapja is, hiszen nem csak ő nézte meg magának a lányt, a lány is megnézte magának őt. Igen, nem túl gyakori a fekete szem és aranyszőke haj párosítás, hiszen az ilyen hajszínekhez gyakorta kék vagy zöld szín társul, de családjából is ő az egyetlen, kinek ilyen szeme van, mind apja, mind annak testvérei és régebbi felmenői is zöld íriszekkel vannak megáldva, akárcsak a Lihanechi-tó víztükre. Úgy néz ki, Felthys nem csak életvitelében fekete bárány nagy nemesi családjában, de még a külsőségekben is. Azonban ő az egyetlen örökös, és az is marad, ez le lett szögezve, szóval felőle lehet akár hupikék bárány is, ő akkor is Felthys marad a Belaldur házból.
A szemrevételezés után a lány belekezd valamiféle felvezetésbe egy beszélgetéshez, miképp már volt szerencséje efféle rendezvényhez, de kegyetlen balsors, a féllovag félbeszakítja beszédét a rosszkor elsütött kézcsókkal, majd tovább folytatva a kontárkodást még a nevét is megtudakolja. Így már mindegy, talán nem szándékszik folytatni az imént elkezdett sztorit, ha már egyszer a nevét taglalja.
~Re'lux Luymalehh. Csak ne kelljen hangosan kimondanom ezt a nevet...~ Mindenképpen beletörne a nyelve és a bicskája is abba, ha ezt a nevet udvariasan, hangosan és szépen ki kéne ejtenie, és nem is érti, hogy egy ilyen szép hölgyhöz hogy társulhat egy ilyen kusza, bonyolult név.*
- Nos... Igazán gyönyörű név. *mondja enyhe kiábrándultsággal, de aztán a kézcsók előtti momentum hévével folytatja.* - És kedves Re'lux, mihez lenne kedve? Esetleg meginni egy italt, vagy csak beszélgetni, esetleg valami más?
2662. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 19:48:28
Üzenet elküldve: 2015-06-19 19:48:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Íjászverseny //
//Kirion Perld //
* Egészen belefeledkezett a kellemes hűvösből való nézelődésbe. A tömeg kint a piactéren tikkadozik, valószínűleg literszámra fogy a sör. Szeretik is ezt a kofák és a másféle árusok. Néha az úrfi felé is elles majd magában elmosolyodva dönt a herceg vagy ki tudja milyen magas rangú méltóság magasan hordott orráról. Tekintete ismét a bábukat próbálja befogni. A távolság nem tűnik olyan túl nagynak, legalábbis az éles elf szemek talán segítik majd a pontos célzásban.
Amint magában gondolkodik egy újonnan érkező megszólítja őt. Kedves mosollyal fordul a fiú felé.*
- Üdv. Ewangel vagyok. *válaszol majd a következő kérdésen elgondolkodik.*
- Én nem láttam eddig senkit. Ketten leszünk? *kérdezi szélesedő mosollyal hisz arról volt szó, hogy az első három kap valami különdíjat, vagy talán mégsem?
Alig mondja ki már érkezik is a következő jelentkező egy gnóm személyében. Fejét felé fordítja, hangját lehalkítja.*
- Már hárman.
* Tekintetét visszairányítja beszélgetőtársára. Kíváncsian méregeti pár pillanatig majd kérdőn néz rá.*
- Te elf vagy? *szól némi kétséggel hangjában mert az oly jellemző hegyes füleket igen csak jól rejtegeti Kirion.*
// Íjászverseny //
//Kirion Perld //
* Egészen belefeledkezett a kellemes hűvösből való nézelődésbe. A tömeg kint a piactéren tikkadozik, valószínűleg literszámra fogy a sör. Szeretik is ezt a kofák és a másféle árusok. Néha az úrfi felé is elles majd magában elmosolyodva dönt a herceg vagy ki tudja milyen magas rangú méltóság magasan hordott orráról. Tekintete ismét a bábukat próbálja befogni. A távolság nem tűnik olyan túl nagynak, legalábbis az éles elf szemek talán segítik majd a pontos célzásban.
Amint magában gondolkodik egy újonnan érkező megszólítja őt. Kedves mosollyal fordul a fiú felé.*
- Üdv. Ewangel vagyok. *válaszol majd a következő kérdésen elgondolkodik.*
- Én nem láttam eddig senkit. Ketten leszünk? *kérdezi szélesedő mosollyal hisz arról volt szó, hogy az első három kap valami különdíjat, vagy talán mégsem?
Alig mondja ki már érkezik is a következő jelentkező egy gnóm személyében. Fejét felé fordítja, hangját lehalkítja.*
- Már hárman.
* Tekintetét visszairányítja beszélgetőtársára. Kíváncsian méregeti pár pillanatig majd kérdőn néz rá.*
- Te elf vagy? *szól némi kétséggel hangjában mert az oly jellemző hegyes füleket igen csak jól rejtegeti Kirion.*
2661. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 19:18:13
Üzenet elküldve: 2015-06-19 19:18:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Akárhogyan is, úgy látszik, a nő nem tudja szó nélkül hagyni a "mindig van nagyobb erő" elméletet. Eredetileg egy, a rendből származó szerzetes alkotta meg, aki a történelem folyamatát vizsgálva jött rá, hogy egyre erősebbek lesznek a halandók. Hiszen ha egy mágus felfedez valamit, és lejegyzi, az a tudás már nem vész el. Az ő korában egyedi lesz vele, néhányszor száz év múlva viszont talán már mindenki fogja ismerni a trükköt, és egyáltalán nem lesz különleges. Amos Thenior is van olyan erős, mint nagyapja, Ar Thenior volt, és róla mégsem neveznek el semmit. Aztán ezen elven azt mondta, hogy nem csak az idő folyama végtelen, de az entitások lakta asztrálsíkok is úgy rétegződnek, mint a takarók egymáson. Nálunk a leghatalmasabb mágusok talán képesek kaput nyitni a kicsit feljebb lévő világba, vagy esetleg a kicsivel alattunk lévőbe, de sok-sok millió világ marad számunkra elérhetetlen. Később az elméletet átdolgozta, hogy minden világból el lehet érni az összes alatta lévő világot, és néhány felsőt. Így lett elfogadott a teória, hiszen indokolhatta az apró férgekkel, akiket mi könnyedén elérünk, de ők fel sem tudnak fogni minket. Talán éppen ily könnyen érhetnek el minket is a nagyobb erők. Persze ebbe nem megy bele, de a kérdésre örömmel válaszol:*
- Nos, egy végtelen sor. Mint sok réteg egymáson *közben egyik kezét a másikra teszi, majd az alsót kiveszi, és a felsőre teszi, és ezt megismétli háromszor* Ahogyan ezt csinálhatod a végtelenségig, úgy mindig van nagyobb hatalom. De úgy tudom, az őrségnél is így képzik az újoncokat, nehogy elbízzák magukat: "Mindig lesz nálad erősebb".
*A kör... hát az is érdekes elmélet lenne, de szerencsére ilyesmit még senki nem talált fel. Mármint érdekesen hangzik, hogy a legnagyobb gonosznál nagyobb gonosz a legkisebb gonosz, de ha már nem lehet egyértelműen meghatározni a gonoszság mértékét, akkor nem is lehet sorrendet állítani. Persze olyan elméletből már kismillió született, hogy soha nem lehet tökéletes halandó, mert valamiben valaki mindig jobb lesz nála, éppen azért az ilyen elméletek nem érdekesek, és pláne nem egyediek.
Majd a feloldozások mivoltára terelődik a szó. Hát persze, Amos Thenior az egyszerű ember számára valami félisten, aki egyetlen intésével tüzet gyújt, vizet fakaszt a sziklából, termékennyé teszi a földeket, és még ehhez hasonlók. Ha egy ilyen valaki azt mondja, hogy "ügyes gyerek vagy, nem lesz ebből gond", akkor az egyszerű ember ezt elhiszi. Elhiszi, mert hinni akar, megbocsájtani magának, és felejteni. A Khyrhez hasonlóknak már nincs ilyen könnyű dolga, akik bár szeretnének felejteni, azért nem hajlandóak ilyen badarságokat elhinni.*
- A holtak nem jönnek el *jegyzi meg Lorew* Nincs is már helyük ebben a világban. Ha visszatérnének, az élők szorulnának ki.
*Hallott már meséket a holtak feltámadásáról, állítólag egy szigeten is történt hasonló mostanság, ami nincs is olyan távol a várostól, de... ezt még neki is nehezére esik elhinni. Ha ott lett volna, ha látta volna, ha beszélt volna olyanokkal, akik visszatértek... De nem, ez is csak egy mese. Ugyanakkor a következőkben a tőrökre terelődik a szó, illetve Lorew tereli rájuk a beszélgetés menetét, Khyr viszont picit továbbgördíti. Igazából mindegy, hogy mire használják ezeket az eszközöket, legalábbis a mágus aligha ítélte volna el jobban a férfit, ha gyilkolt volna vele, mint azért, hogy halakat boncolt. Nem a jó vagy a rossz miatt ítéli el az embereket, mindenkinek joga van megválasztani, milyen életet akar, melyik utat szeretné követni. És végül elérkeznek az újabb bemutatkozáshoz, ezúttal már talán nyílt lapokkal játszanak, Khyr pedig már majdnem belekezd, de előtte még mond valamit, amit Lorew nem hagyhat szó nélkül. Noha nem szeretné megzavarni a gondolatainak áramlását, de mégsem akar semmilyen félreértést.*
- Ha segítek, azt nem azért teszem, hogy örökre az adósom légy. Semmit nem várok el cserébe *elvégre ha bármit kapna, az már felérne azzal, mint mikor ugyanezt pénzért csinálják. Ha a nő utólag hálás lesz, és törleszteni szeretne, az belefér, de előre semmi ilyesmit nem fogad el, minden ígéretet visszadob. És utána végre elkezdődhet a történet, amit talán Khyr az elméje legsötétebb bugyraiból halász elő. Hat halott testvér, aki semmit jelent, ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen Lorew sem érez semmit az ükapja iránt. Ha valaki a születésed előtt hal meg, ahhoz nem fűzhet semmilyen érzelmi kötelék. Gyakorlatilag az egész történet baljós hangvételű, amikor az egyetlen életben maradót említi, akkor már a mágus is érzi, hogy valami közeleg. Félkegyelmű, és szépen lassan meg is halna a műhely előtt, ha... ha Khyr nem lépett volna valamit. A nő a végére már könnyezik is, nem sír, sőt, szeretné elfojtani. Helytelen, még mindig próbálja elnyomni magában az érzéseket, kénytelen lesz kiereszteni, de erre magától kell rájönnie.*
- Értem *bólintott* Úgy érzed, hibás vagy, amiért ragaszkodott hozzád? Vagy a műhely ura volt a hibás, amiért mindig kidobta? Neheztelsz rá? Számtalanszor kérted, hogy bocsásson meg... megbocsájtott? *ugyanis ez lényeges, mert a bocsánatot kérni és megkapni két külön dolog* Úgy érezted talán, hogy te vagy a bűnös, amiért a bátyád étlen-szomjan ott ül a műhely előtt minden nap? Kinéztél, és láttad, ott ült, láttad a szemeit, ahogy nézett, és hogy bármit megtenne azért, hogy veled együtt lehessen? *a kérdések között nem hagy elég időt válaszolni, éppen csak néhány gondolatot ébreszthet mindegyik, majd a végén áll meg egy kicsit, hogy Khyr válaszút elé kerüljön. Próbáljon meg az összes kérdésre egyszerre válaszolni, vagy a kérdések által kiváltott érzéseket adja vissza egyben. Viszont akármit is választ, azzal még nem lesz vége.*
- A bátyád megbetegedett *vágott bele újra* Mert mindig ott ült, élelem és víz nélkül, mint egy kutya, aki a gazdáját várja. Szánalmas látványt nyújthatott, de ez nem érdekelte. És ugyan ki gyógyíthatna meg egy szegény koldust? Ha gyógyítható is a betegsége, melyik kuruzsló venné a fáradtságot, hogy segítsen rajta? Hogy talpra állítsa? Nem... a nincstelenek számára nincs semmi. Templom volt a közelben? El tudtad volna oda vinni? Képes lett volna kibírni, hogy ő ott marad, te pedig visszamész a műhelybe? Neked talán ott kellett volna hagynod a munkát, ami az életet jelentheti számodra? Mi lett volna, ha megteszed? Hol lennél most? Lett volna értelme? A bátyád meggyógyult volna, vagy csak egyszerűen végig kell nézned a haláltusáját?
*Ezek még erősebb kérdések, minden olyasmit fel kell szabadítsanak, amit a bátyja iránt érzett, ráadásul az emlékek kövei közül fel kell emelkedjenek az elme patakjának felszínére azok a kérdések is, amiket ezzel kapcsolatban Khyr már számtalanszor feltett magának. Hogy vajon változtathatott volna ezen? Vagy mit kellett volna másképp csinálnia. Ha pedig ezen is túl vannak, akkor Lorew nagy levegőt vesz, és felkészül a harmadik, egyben utolsó hullámra. Ülésből térdelő helyzetbe küzdi magát, mivel ha a nőből túl erősen törnek elő az érzések, talán le kell majd fogni. A mágus számtalanszor csinált már ilyet, és csak pár alkalommal fordult elő, hogy az érzelmek csúcspontján valaki kárt akart tenni magában, de ez már bőven elég ok az óvatosságra.*
- És végül úgy döntöttél, ez nem mehet így tovább. Sokat gondolkodtál rajta? Töltöttél álmatlan éjszakákat azzal, hogy végiggondold, mit tehetnél, hogy megkönnyítsd a szenvedését? Mikor jutottál el a végső elhatározásra? Nem láttál már más utat, csak egyet. És megtetted. Azért tetted, mert úgy érezted, ezzel teszed a legjobbat, vagy saját magadat akartad megkímélni a lelki tehertől? Nem akartad többi azt érezni, hogy miattad szenved? *talán itt egy hangyányival több szünetet tart, mint az előző kérdések között* A haláltusája pedig percekig tartott. Ott voltál vele? Végig a percekben? Hallottad a hörgést, és láttad a szemeit? *majd akárhogyan is reagál Khyr felzaklatott érzelmi állapotában, újra megkérdezi* Ott voltál vele végig, amíg haldoklott?
*Ez a kulcskérdés, ezt addig fogja ismételni, amíg a nő választ nem ad rá. Az előzőek pusztán a felvezetést szolgálták, erre viszont Khyrnek válaszolnia kell, ki kell mondania hangosan Lorew, és még inkább saját maga füle hallatára, hogy a bátyjával volt-e annak utolsó perceiben.*
//Khyr Kreantis//
*Akárhogyan is, úgy látszik, a nő nem tudja szó nélkül hagyni a "mindig van nagyobb erő" elméletet. Eredetileg egy, a rendből származó szerzetes alkotta meg, aki a történelem folyamatát vizsgálva jött rá, hogy egyre erősebbek lesznek a halandók. Hiszen ha egy mágus felfedez valamit, és lejegyzi, az a tudás már nem vész el. Az ő korában egyedi lesz vele, néhányszor száz év múlva viszont talán már mindenki fogja ismerni a trükköt, és egyáltalán nem lesz különleges. Amos Thenior is van olyan erős, mint nagyapja, Ar Thenior volt, és róla mégsem neveznek el semmit. Aztán ezen elven azt mondta, hogy nem csak az idő folyama végtelen, de az entitások lakta asztrálsíkok is úgy rétegződnek, mint a takarók egymáson. Nálunk a leghatalmasabb mágusok talán képesek kaput nyitni a kicsit feljebb lévő világba, vagy esetleg a kicsivel alattunk lévőbe, de sok-sok millió világ marad számunkra elérhetetlen. Később az elméletet átdolgozta, hogy minden világból el lehet érni az összes alatta lévő világot, és néhány felsőt. Így lett elfogadott a teória, hiszen indokolhatta az apró férgekkel, akiket mi könnyedén elérünk, de ők fel sem tudnak fogni minket. Talán éppen ily könnyen érhetnek el minket is a nagyobb erők. Persze ebbe nem megy bele, de a kérdésre örömmel válaszol:*
- Nos, egy végtelen sor. Mint sok réteg egymáson *közben egyik kezét a másikra teszi, majd az alsót kiveszi, és a felsőre teszi, és ezt megismétli háromszor* Ahogyan ezt csinálhatod a végtelenségig, úgy mindig van nagyobb hatalom. De úgy tudom, az őrségnél is így képzik az újoncokat, nehogy elbízzák magukat: "Mindig lesz nálad erősebb".
*A kör... hát az is érdekes elmélet lenne, de szerencsére ilyesmit még senki nem talált fel. Mármint érdekesen hangzik, hogy a legnagyobb gonosznál nagyobb gonosz a legkisebb gonosz, de ha már nem lehet egyértelműen meghatározni a gonoszság mértékét, akkor nem is lehet sorrendet állítani. Persze olyan elméletből már kismillió született, hogy soha nem lehet tökéletes halandó, mert valamiben valaki mindig jobb lesz nála, éppen azért az ilyen elméletek nem érdekesek, és pláne nem egyediek.
Majd a feloldozások mivoltára terelődik a szó. Hát persze, Amos Thenior az egyszerű ember számára valami félisten, aki egyetlen intésével tüzet gyújt, vizet fakaszt a sziklából, termékennyé teszi a földeket, és még ehhez hasonlók. Ha egy ilyen valaki azt mondja, hogy "ügyes gyerek vagy, nem lesz ebből gond", akkor az egyszerű ember ezt elhiszi. Elhiszi, mert hinni akar, megbocsájtani magának, és felejteni. A Khyrhez hasonlóknak már nincs ilyen könnyű dolga, akik bár szeretnének felejteni, azért nem hajlandóak ilyen badarságokat elhinni.*
- A holtak nem jönnek el *jegyzi meg Lorew* Nincs is már helyük ebben a világban. Ha visszatérnének, az élők szorulnának ki.
*Hallott már meséket a holtak feltámadásáról, állítólag egy szigeten is történt hasonló mostanság, ami nincs is olyan távol a várostól, de... ezt még neki is nehezére esik elhinni. Ha ott lett volna, ha látta volna, ha beszélt volna olyanokkal, akik visszatértek... De nem, ez is csak egy mese. Ugyanakkor a következőkben a tőrökre terelődik a szó, illetve Lorew tereli rájuk a beszélgetés menetét, Khyr viszont picit továbbgördíti. Igazából mindegy, hogy mire használják ezeket az eszközöket, legalábbis a mágus aligha ítélte volna el jobban a férfit, ha gyilkolt volna vele, mint azért, hogy halakat boncolt. Nem a jó vagy a rossz miatt ítéli el az embereket, mindenkinek joga van megválasztani, milyen életet akar, melyik utat szeretné követni. És végül elérkeznek az újabb bemutatkozáshoz, ezúttal már talán nyílt lapokkal játszanak, Khyr pedig már majdnem belekezd, de előtte még mond valamit, amit Lorew nem hagyhat szó nélkül. Noha nem szeretné megzavarni a gondolatainak áramlását, de mégsem akar semmilyen félreértést.*
- Ha segítek, azt nem azért teszem, hogy örökre az adósom légy. Semmit nem várok el cserébe *elvégre ha bármit kapna, az már felérne azzal, mint mikor ugyanezt pénzért csinálják. Ha a nő utólag hálás lesz, és törleszteni szeretne, az belefér, de előre semmi ilyesmit nem fogad el, minden ígéretet visszadob. És utána végre elkezdődhet a történet, amit talán Khyr az elméje legsötétebb bugyraiból halász elő. Hat halott testvér, aki semmit jelent, ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen Lorew sem érez semmit az ükapja iránt. Ha valaki a születésed előtt hal meg, ahhoz nem fűzhet semmilyen érzelmi kötelék. Gyakorlatilag az egész történet baljós hangvételű, amikor az egyetlen életben maradót említi, akkor már a mágus is érzi, hogy valami közeleg. Félkegyelmű, és szépen lassan meg is halna a műhely előtt, ha... ha Khyr nem lépett volna valamit. A nő a végére már könnyezik is, nem sír, sőt, szeretné elfojtani. Helytelen, még mindig próbálja elnyomni magában az érzéseket, kénytelen lesz kiereszteni, de erre magától kell rájönnie.*
- Értem *bólintott* Úgy érzed, hibás vagy, amiért ragaszkodott hozzád? Vagy a műhely ura volt a hibás, amiért mindig kidobta? Neheztelsz rá? Számtalanszor kérted, hogy bocsásson meg... megbocsájtott? *ugyanis ez lényeges, mert a bocsánatot kérni és megkapni két külön dolog* Úgy érezted talán, hogy te vagy a bűnös, amiért a bátyád étlen-szomjan ott ül a műhely előtt minden nap? Kinéztél, és láttad, ott ült, láttad a szemeit, ahogy nézett, és hogy bármit megtenne azért, hogy veled együtt lehessen? *a kérdések között nem hagy elég időt válaszolni, éppen csak néhány gondolatot ébreszthet mindegyik, majd a végén áll meg egy kicsit, hogy Khyr válaszút elé kerüljön. Próbáljon meg az összes kérdésre egyszerre válaszolni, vagy a kérdések által kiváltott érzéseket adja vissza egyben. Viszont akármit is választ, azzal még nem lesz vége.*
- A bátyád megbetegedett *vágott bele újra* Mert mindig ott ült, élelem és víz nélkül, mint egy kutya, aki a gazdáját várja. Szánalmas látványt nyújthatott, de ez nem érdekelte. És ugyan ki gyógyíthatna meg egy szegény koldust? Ha gyógyítható is a betegsége, melyik kuruzsló venné a fáradtságot, hogy segítsen rajta? Hogy talpra állítsa? Nem... a nincstelenek számára nincs semmi. Templom volt a közelben? El tudtad volna oda vinni? Képes lett volna kibírni, hogy ő ott marad, te pedig visszamész a műhelybe? Neked talán ott kellett volna hagynod a munkát, ami az életet jelentheti számodra? Mi lett volna, ha megteszed? Hol lennél most? Lett volna értelme? A bátyád meggyógyult volna, vagy csak egyszerűen végig kell nézned a haláltusáját?
*Ezek még erősebb kérdések, minden olyasmit fel kell szabadítsanak, amit a bátyja iránt érzett, ráadásul az emlékek kövei közül fel kell emelkedjenek az elme patakjának felszínére azok a kérdések is, amiket ezzel kapcsolatban Khyr már számtalanszor feltett magának. Hogy vajon változtathatott volna ezen? Vagy mit kellett volna másképp csinálnia. Ha pedig ezen is túl vannak, akkor Lorew nagy levegőt vesz, és felkészül a harmadik, egyben utolsó hullámra. Ülésből térdelő helyzetbe küzdi magát, mivel ha a nőből túl erősen törnek elő az érzések, talán le kell majd fogni. A mágus számtalanszor csinált már ilyet, és csak pár alkalommal fordult elő, hogy az érzelmek csúcspontján valaki kárt akart tenni magában, de ez már bőven elég ok az óvatosságra.*
- És végül úgy döntöttél, ez nem mehet így tovább. Sokat gondolkodtál rajta? Töltöttél álmatlan éjszakákat azzal, hogy végiggondold, mit tehetnél, hogy megkönnyítsd a szenvedését? Mikor jutottál el a végső elhatározásra? Nem láttál már más utat, csak egyet. És megtetted. Azért tetted, mert úgy érezted, ezzel teszed a legjobbat, vagy saját magadat akartad megkímélni a lelki tehertől? Nem akartad többi azt érezni, hogy miattad szenved? *talán itt egy hangyányival több szünetet tart, mint az előző kérdések között* A haláltusája pedig percekig tartott. Ott voltál vele? Végig a percekben? Hallottad a hörgést, és láttad a szemeit? *majd akárhogyan is reagál Khyr felzaklatott érzelmi állapotában, újra megkérdezi* Ott voltál vele végig, amíg haldoklott?
*Ez a kulcskérdés, ezt addig fogja ismételni, amíg a nő választ nem ad rá. Az előzőek pusztán a felvezetést szolgálták, erre viszont Khyrnek válaszolnia kell, ki kell mondania hangosan Lorew, és még inkább saját maga füle hallatára, hogy a bátyjával volt-e annak utolsó perceiben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10307-10326