//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral - zárás//
*Khyr ugyanolyan gyorsasággal veszi magára a levetett nadrágot, mint, ahogy azt leküzdötte. Meghúzza a madzagjait, majd a cipőjét is felrángatja. Olyan lelkesedéssel végzi mindezt, mint egy hétalvó az ágyból kikelést. Kimondthatatlanul szomorú lett, nagyrészt a férfi válaszai kedvetlenítették el. Az ő szemszöge más és nem feltétlenül öl, ha szembe mennek vele, de ha kimondják, hogy “ezen kár gondolkozni”, “nem tetszik a tény”, satöbbi.
Mást se hall egész nap ettől a férfitől, csak veszekedést és kedvetlenséget. Nem mintha ő sokkal jobb társaság lett volna. Megpróbálta, nem ment, s le is van tudva.
Még van dolga a fesztiválon, egy kis plusz pénz reményében. Valamit tennie kell, hogy kedvet gyűjtsön hozzá, mert másképpen nem fog menni.
Ha a vörös mindezt előre látja, bizton kitért volna az ember útjából. Nem akarná még egyszer ezt lejátszani, az sem érdekelné, hogy akkor nem kapott volna segítséget. Mivel még azt sem tudja, hogy jó volt e a segítség. Nagyon felkavaró volt és kicsit megrázó is, de mi a garancia, hogy nem fog visszatérni? Ha visszatér a saját gyógymódját fogja bevetni ellene…*
-Nem hiszek a mesékben. *Mondja a férfi élet-halál gondolatainak teóriájára.
Nem tudja elhinni, hogy valaki a halála órájában világosodik meg. Vagy mégis? Az elképzelhető, hogy annyira megijed, hogy megfogadja többé nem iszik, mert nem akar még egyszer pocsolya részegen lebucskázni a száguldó szekérről. Lehet, hogy a férfi is így értette. Mindegy már, kimondta a szavakat és nem akarja megmásítani.
A kígyóra terelődik a szó, amit Khyr nem tud le reagálni. Ő azt tudja, hogy így van, mert látta és mert vizsgálták is ezeket a dolgokat, de azt nem tudja miért van így és nem is érdekli. Egyetlen dolgot fűz hozzá.*
-Mi irányítja a testet? Én nem lettem tudós, hogy ezzel foglalkozzak. Tudok néhány eszközt összerakni, amelyek mozgatják magukat, de nem hiszem, hogy sok közös dolog lenne bennük és bennünk.
*Legyint aztán. Nem érdekli. Túl sok badarsággal kéne foglalkoznia, ha azt akarná, hogy mindent megértsen. Létezik más világ? Mi az a lélek? Miért hullámzik a tenger, miért remeg a föld, kik azok az eredar szörnyek, amikkel ijesztgetik a szülők a rossz gyerekeket, léteznek egyáltalán, ha nem honnan találták ki? Sok felesleges kérdés. Talán Lorew a lábai elé borulna egy eredarnak, ha találna egyet. Csakhogy lehetséges, hogy az megöli mielőtt megnyikkanhatna. Talán ha szerencséje van akkor tudna vele tanácskozni. Lényegtelen, majd megtalálja a maga felsőbb rendű hatalmát így vagy úgy.*
-Nem igazán hiszek benne. *Rázza meg a fejét, majd szép lassan feláll a köpenyéről, amin a fenekét nyugtatta és kirázza azt, aztán maga köré kanyarítja.* Túlságosan összetett, hogy én ezt felfogjam. A lélek elvileg halhatatlan és testeken át utazik, hol emberbe, hol állatba. Elvileg, erről szólnak a mesék. *Vállat von, majd lassan odasétál az üvegcséjéhez és elsüllyeszti a köpenye alá. Visszafordítja a fejét a férfi mondatára. Összeráncolt homlokkal gondolkozik, majd ingatja a fejét.*
-Legyen ahogy akarod.
*Vonja meg a vállát. Tudja ő, hogy nincs értelme feltenni a kérdéseket, mert ő maga nem tudja megválaszolni, de a kérdések feltételével, mikor a barlang feletti sziklán ül, s az eget pásztázza, titkon abban reménykedik, hogy egy nagy szellem lejön az égből, a csillagok közül és elmondja neki, az igazat. “A világod meg fog semmisülni, te és minden, ami élő volt valaha az enyészeté lesz. Ne aggódj hát, nincs miért. Légy igaz.” S ezzel távozna is. Nincs benne már remény arra nézve, hogy valaha is jobbra fordul minden. Még azt is hamarabb elhinné, hogy megnyílik alatta a föld és elnyeli a végtelen tűzbe.*
-Üdv néked, mágus. Sajnálom, hogy nem mondtam hamarabb. *Mondja miközben félig háttal áll a férfinek és felteszi a csuklyáját.* Hosszú napokat és kellemes éjszakákat. Utadra engedlek.
*Ha a férfi nem akarja feltartani - miért akarná? - akkor kilép a sátrak takarásából és visszatér a piacra, hogy aztán elnyelje a forgatag, s magára maradjon ismét, annyi élőlény között.*