//Nyári forgatag//
//Viera//
*Érdekes-érdekes, vajon tényleg meghalt volna, miután átadta a tudást? Talán ez egyfajta sors lenne, ez a tudás pedig már évezredek óta öröklődik a világban? Akkor pláne nem akarja, hogy a lány bármit is megmutasson neki. Nem, az kéne még csak, hogy ilyenbe belerángassák. Ugyanakkor nem lehet elsétálni a dolog mellett, hogy az a bizonyos Mester talán még él.*
- Nos, értelme nem lenne *tűnődik el* De talán most neki is várnia kell, mint nekem. Az én életemnek sem volt eddig értelme, de nem halhattam meg csecsemőkoromban, mert várnom kellett. És hamarosan meg fog jelenni az entitás, és értelmet nyer az, ami gyerekkoromban még értelmetlennek tűnt.
*Elvégre ha ez az alak még él, hát talán vele is lenne értelme elbeszélgetni, hogy legalább esélye legyen Lorewnek tisztán látni ebben a kérdésben. Most csak egy félőrült lányt lát, aki vagy kapcsolatban áll valami felsőbbrendűvel, vagy nem, és minden egyes tettéből ez sugárzik. Minden egyes tette továbbviszi a szerzetest mindkét úton, és még mindig nem tudta eldönteni, mi lehet a valóság, csak abban állapodott meg magával, hogy az ő entitásával nincs kapcsolatban. A felsőbbrendű lények közötti kapcsolatokról nem tud semmit, de talán nem kell kedves legyen a lánnyal.*
- Egy ujj áldozat. Ha azt kérnék, hogy vágd meg magad, a vágás begyógyul, de az ujj nem nő vissza. Ez jele lesz annak, hogy örökre elkötelezted magad az entitásnak.
*Persze, csak mert Lorew hisz benne... De akkor is, tehát akkor korábban még nem gondolta volna, hogy léteznek más szellemek, ennyi erővel nyugodtan ott állhat egy hadseregnyi is a főpap mögött. Ezt jó tudni... Jóindulat ide vagy oda, muszáj feltennie a kérdést:*
- És ha más is ennyire hisz benne? Mi van, ha nem csak én hiszek benne, de más is? Butaság azt mondani, hogy csak ennyi, vagy csak annyi entitás van. Fel sem foghatjuk, hányan lehetnek.
*A lány újfent belerúg Lorewbe, előre megfontolt szándékkal, ami eléggé bosszússá teszi a szerzetest. Lehet, hogy ő még egyetlen entitással sem találkozott, meg ha van itt valami, azt sem látja, de azért mégis csak kicsivel jobban informált a felsőbb világokról a templom tekercsei révén. Kivéve persze ha Vi tényleg kapcsolatban áll igazi entitásokkal, de erre kevés esélyt lát.*
- Akkor sem fogok olyasmit állítani, hogy csak az általad ismert entitások léteznek, meg még néhány. Ez olyan mintha azt mondanád, hogy csak azok az utcák léteznek a gazdagnegyedben, amiken már átsétáltál egyszer, esetleg még azok, amiket láttál.
*Persze van egy életelv, hogy csak az létezik, amit már láttál, és nincsenek wargok se, meg griffek, hiába mondja valaki, de... ez ostobaság. Ez a szemlélet pont a legfontosabb dolgot öli ki, a hitet. A seprűs eset... nos, szerencséje van, hogy eddig még csak seprűvel kergették. Ha valóban így folytatja, nem fog sokáig élni, az biztos. Láthatóan nem is eszik túl sokat, és előbb-utóbb valaki nem fog túl jól reagálni a szellemeire, akkor viszont vége lesz, mint a botnak.*
- Nem hiszem, az ilyenek elől jobb elfutni. Elvégre látszik, mikor üldöz valaki olyan, aki lát valamit a világból, és mikor csak egy tudatlan a sok közül.
*Igen, a munkája láthatóan felkelti Vi érdeklődését, legalább kis mértékben, de persze ebben is a rossz irányba halad. Persze üdítő végre az olyan társaság, aki nem érzi úgy, hogy a gyilkolás feltétlen rossz, vagy ilyenek, és képes róla munkaként beszélni, de... Lorew munkáját viszont senki ne méltassa rossz szavakkal!*
- Nem sokaknak segítek, csak akik tényleg szeretnék. Ha már nem akar többé gyilkolni, ha már meg szeretne szabadulni a múlt terheitől, és bűneitől, akkor próbálok meg. Szembesíthetem a tetteivel, és segíthetek neki együtt élni velük, viszont ez nem mindig sikerül. Ha az alany nem lelhet békére az entitások szerint, akkor a művelet bizonyára sikertelen.
*Hiszen a felsőbbrendű kéz ott lehet mindenben, de Lorew még mindig szilárdan tartja magát ahhoz, hogy egy entitás nem avatkozna ilyen ostobaságokba. Talán a szerzetes életét néha irányítja, és helyes mederbe tereli, de többnyire nem avatkozik halandó férgek dolgaiba, ő efelett áll. Ugyanakkor Vi láthatóan azt hiszi, hogy a szellemeknek nincs is jobb dolguk, mint a halandókkal foglalkozni, így ebbe nem megy bele újra. Ezenfelül a mágus beletörődik abba is, hogy sosem fogja megtudni a mondat jelentését.*
- Legalább megismételnéd? A mondatot, amit mondtál a vízről és a fáról *nem kell érteni, de azért megjegyzi, jó lehet még ha valaki valami bölcsességet akar hallani tőle. Sokaknak ez a vágyuk, olyan szavakat és mondatokat hallani egy szerzetestől, amit nem értenek. Aztán az öltözékére terelődik a szó, és ezzel együtt a korára, meg a halálára, két téma, amit igazán nagyon utál, amióta a lányt megismerte. Legalább ezúttal a szakáll kimaradt.*
- Azért hordom, mert sokan nem szeretnék, hogy meztelenül mászkáljak *morog* Nem szeretnék feltűnést kelteni. És semmi köze a varázslathoz, csak ha hordom, akkor tudják, hogy szerzetes vagyok, meg mágus. És akkor többször zaklatnak ostoba kérdésekkel. És nem lehet a tied, mert nem halok meg. Minek neked ez a gönc?
*Egyszerűen nem tudja hová tenni a dolgot, egy lány, mint Vi, akit annyira nem érdekel az élet, hogy egyen, miért vonzódna hirtelen annyira egy ruhához? Hát az még nagyobb bolondság, mintha az ételhez ragaszkodna.*