//Beszerző körút - édes kettesben//
*Annyira fel van dobódva, hogy új kardja lesz, hogy rögtön azon mereng, mit kezdjen a szablyával? Hiszen két ekkora fegyvert nem akar az oldalán hordani, csak a mozgásban hátráltatni, s egyik sem kétkezes, ráadásul másféle harcmodorra valók. Viszont elhajítani biztos nem fogja, hiszen ez egy zsákmány. Egy lopott tárgy, amitől nem kíván megszabadulni. Majd elviszi a barlangba és ott tárolja. Így persze először meg sem hallja, amit Taran sóhajt a várakozásról. A második megjegyzés már inkább eljut agyáig.
Szemei előbb értetlenül tekintetek a tanoncra, majd eljut az agyáig a dolog.
Hát persze, hogy sok idő lesz. Ezt sajnos tudja is, ezért is lesz olyan galád és megkerülve a férfi hiúságát, mindenképp támogatni fogja annak a tanulását. Kérdés, hogy miként tudna annyi pénzt belecsempészni a táskájába, hogy az ne tűnjön fel a férfinek. Valószínűleg sehogy, úgyhogy ezt majd később megejti.*
- Sok idő lesz tudom. *Biggyeszti le ajkai széleit.* Éppen ezért is foglak szemmel tartani, amíg be nem tartod a kis egyezségünk. Ha két évig tart a dolog, akkor két évig, de te kedves Taran, kardot fogsz áldani. *Bőszen bólogat is mellé. Egyébként sem nagyon léphet le tőlük senki élve, aki tudja merre van a barlang.
Hogy mi kell Wramnak? Egy hete sem tudta, most meg már pláne. Őszintén arra sem emlékszik már, hogy Nad miket kért tőle. Köpenyek, ennyi megvan, de, hogy mi volt a többi tárgy a listán, az már régen a vöröske elméjének valami sötét és homályos zúgába lapult, s kérdés előkerül-e onnan valaha is, ha ilyen rossz a memóriája. Vagyis nem rossz, csak szelektív.*
- Bizony tányér. *Bólogat nagyban, miközben elhagyja a műhelyt, hogy a piactérre vegye az irányt.* Legyen mit széttörnöm a fejeden, ha túl virgonc vagy. *Sokatmondó pillantások. Nem tud elvonatkoztatni ugyanakkor a dologtól, hogy a férfi tud róla valamit, ami elég fontos neki. Kérdés, hogy akarna-e egyáltalán kezdeni valamit ezzel az információval, hiszen, ha elég pénzéhes, lazán eladhatja a lányt, majd bezsebelné a jutalmat. HIszen ő még mindig szentül hiszi, hogy az a vén kéjenc nem adta fel a reményt, hogy nyilvánosan lefejezze a lányt.
Ettől a gondolattól reflexszerűen behúzza a fejét. Jobb ő egy darabban.
Mielőtt még a piactér zajos mivoltába érkeznének, megáll, hogy pontosítsák a tervet.*
- Így van. Be kell vetned minden bájad, hogy eltereld rólam a figyelmet. Ezért is jobb lenne, ha nem egyszerre érkeznénk oda, ne tudják, hogy együtt vagyunk. Előbb odamész, és megnézed azokat, amikre szükségünk van, mivel ugye fogalmam sincs mik ezek.*Nevetgéli el a szomorú tényt tudatlanságáról.*
- Majd elkezdesz érdeklődni valami teljesen másról, míg én igyekszem megpakolni a kosarunkat. Ha, bármi gond lenne, bénáskodom, vagy ilyesmik, akkor legyen két terv. Az egyik, hogy beadod azt a kis hókuszpókot, amit a nyuszival, meg a gyíkokkal is csináltál. Ha valamiért ez sem sikerül, majd improvizálok. A lényeg, hogy a táskát ekkor el kell venned tőlem, s találkozzunk ugyanitt. *Kicsit ködösen beszél, de megvan már a maga ötlete vész esetére, s ha az sikerül, akkor a megpakolt táskáról is eltudja majd terelni a figyelmet.
Vár még egy kicsit, hogy a férfi mit tesz hozzá a dologhoz, majd ha mindent megbeszéltek, akkor szétválnak, s ő teljesen más irányból közelíti meg a helyet, mint Taran.*