//Nyári forgatag//
*No hát, ha vaalmi, az már rég kiderült Lorew számára, hogy ez a figura nem beavatott, de még olyat is alig ismer, aki legalább messziről látott már templomot. Mondjuk a krétával rajzolással, és az idézéssel nem ment nagyon mellé, Lorew azt szívesen csinálná, de sajnos nem, neki nem az adatott meg. Legalábbis egyelőre. Egyszer talán majd, ha az entitás, melyet szolgál, leigázza a várost, ő valami hasonlóan megtisztelő feladatot kap. Persze számára akkor minden megtisztelő lenne, még a halál is.*
- Ugyan, mi csak itt-ott ülünk, és fekszünk, elszórtan a templomban, néha írunk, eszünk, és alszunk, de hasznos dolgot... azt nem szokásunk csinálni. Jobbára elhisszük, hogy az a jó, amit Amos Thenior a szemünk elé tár, és belenyugszunk, hogy életünknek soha semmi értelme nem lesz.
*Persze itt most a többi szerzetes életét ecseteli inkább, elvégre ő ezeknél többet tud, ő sem csinál semmi hasznosat, de csak mert nincs rá esélye. Ugyanakkor ő túllát a főpap ostobaságain, és csak az alkalomra vár, hogy végre a kezébe vegye a dolgokat. Megfelelő irányítás alatt bármit képes lenne elérni. Így viszont... hogy egy halandó akarja megmondani neki, mit csináljon... Nem, így biztosan marad a tétlenség mocsarában. Legalább abban egyetértenek, hogy aki másokat felébreszt, az nem érdemel kegyelmet.*
- Még csak nem is azt mondtam, hogy végezzék ki *vonja meg a vállát* Csak hogy az áldozat kapjon esélyt megfojtani, de a főpap szerint ez is sok. Meg olyasmiket mondott, hogy valami dolgom lett volna. Amikor én épp az elmémmel tanultam látni, és a csukott szem sokakat megzavar...
*Igen, ez a legáltalánosabb kifogása arra, ha meditáció közben alszik el, hogy a szeme helyett az elméjével próbált látni, a horkolás pedig... nos, az a folyamat zaja. Majd pedig kiderül, hogy a beszélgetőpartnere nem más, mint egy művész, ami igazából... meglepően kevéssé lepi meg a szerzetest, mivel hát a lantok pengetői gyakorta élnek a sörnek és a nőknek. Tény, hogy a beszéde is választékos... bizonyos szempontból.*
- Én igaz történeteket jegyzek le az utókornak *noha tény, hogy ezeket meséknek szokták titulálni, különösen a "Lorew, a legnagyobb mágus nagy tettei" kötetet, de ugyanakkor ezt már előnyére fordította, és néha ivókban találja meg a célközönséget. Az már más kérdés, hogy valóban kiszínezte kicsit a valóságot írásaiban* Vagy a saját nagy tetteimet, vagy pedig ezeket az... eseményeket.
*Persze ez utóbbi cseppet sincs ínyére, ez meg is látszik azon, ahogy ír róla, ő főleg saját magáról szeret dolgokat papírra hányni. Talán az életnek ezen egy területén érzi úgy, hogy ír valamit, talán ezért ír annyit a nagy (és nem létező) tetteiről. Talán titkon él benne a vágy, hogy ne csak a valakit szolgálja, hanem ő legyen a valaki. Ezt a gondolatot viszont hamar el is hessegeti, ez nem tőle származik.*
- Én Lorew vagyok, szerzetes a templomból *a bemutatkozásból sosem szeretett nagy ügyet csinálni. Aztán pedig mindenki szerencséjére a bárd inkább értékeli, hogy előadhatja a történetét, minthogy folytassa a hasonlatokat a meggárgyulásról és kitikkadásról, mert annak csúnya vége lehetett volna. Azonban már megint a sátor... Khyrrel már volt szerencséje, és annak rossz vége lett, illetve egy sértődés, és egy közömbös nemtörődömség. Az utóbbi volt Lorew.*
- Hogy hoz vizet? *vonja fel a szemöldökét gyanakodva* Végtére is, akkor lehet róla szó.
*Bár még mindig nincs meggyőződve róla, hogy az alaknak nincsenek olyan tervei, mint Khyrnek voltak, de ha mégis, hát annak is sértődés lesz a vége, ugyanis férfivel még kevésbé hálna, mint nővel. Ennek ellenére követi, mert mégis... jobb dolga nincs, és nem is lesz.*