Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 174 (3461. - 3480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3480. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-17 00:07:45
Üzenet elküldve: 2015-07-17 00:07:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lialyn//
*A nyári forgatag nyüzsgését, és a kellemes meleget élvezve lépdel a piactér utcáin, lelkesen rácsodálkozva az árusok portékáira. Wegtorenben erre nem sok alkalma volt, hiszen még ha voltak is rendezvények, ő legfeljebb ölni járt oda. Most felszabadultan, és lelkesen lépked homokszín nadrágjában, és bő fehér ingében. Arcát egy masszkkal takarja, fél tőle, hogy egy megkínzott illető rokona esetleg felismeri őt. Így lépdel most a sorok között, gondolataiba, és az áruk sokszínűségébe temetkezve, amikor véletlenül meglök vállával egy lányt. Azonnal fordul is, hogy elkaphassa, ha az esetleg elesne. Kezeit kis ideig a hölgy vállain felejti, miközben saját zöld lélektükrei elvesznek a lány kék tekintetében.*
- Elnézést kisasszony. Jól van?
*Kérdezi aggódva, majd ha megbizonyosodik róla, hogy a másiknak nincs baja, elengedi vállait.*
A hozzászólás írója (Seleris Arfinde) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.17 00:13:31
//Lialyn//
*A nyári forgatag nyüzsgését, és a kellemes meleget élvezve lépdel a piactér utcáin, lelkesen rácsodálkozva az árusok portékáira. Wegtorenben erre nem sok alkalma volt, hiszen még ha voltak is rendezvények, ő legfeljebb ölni járt oda. Most felszabadultan, és lelkesen lépked homokszín nadrágjában, és bő fehér ingében. Arcát egy masszkkal takarja, fél tőle, hogy egy megkínzott illető rokona esetleg felismeri őt. Így lépdel most a sorok között, gondolataiba, és az áruk sokszínűségébe temetkezve, amikor véletlenül meglök vállával egy lányt. Azonnal fordul is, hogy elkaphassa, ha az esetleg elesne. Kezeit kis ideig a hölgy vállain felejti, miközben saját zöld lélektükrei elvesznek a lány kék tekintetében.*
- Elnézést kisasszony. Jól van?
*Kérdezi aggódva, majd ha megbizonyosodik róla, hogy a másiknak nincs baja, elengedi vállait.*
A hozzászólás írója (Seleris Arfinde) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.17 00:13:31
3479. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 23:46:00
Üzenet elküldve: 2015-07-16 23:46:00
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
* A Piactér olyan, akár a felbojdult méhkas. Emberek, elfek, félvérek, törpék, tündérek... S még ki tudja, hogy miféle lények lepik el ezt a helyet, hogy vásároljanak, mulatozzanak. A jókedv oka a nyár érkezte, a féktelen szórakozásnak most helye van a máskor csendesen megbúvó kőépületek közt is, és talán hol gyakran sírás hallik, oda is jött egy kis vidámság.
A tél sokszor kegyetlen és kemény még a városokban is, így a tavaszt, a nyarat régen látott barátként fogadják mindenhol, ki zsákjában a jobb élet reményét hozza.
A lány ezúttal nem lóháton járja az utcákat, ilyenkor hű társának jobb az istálló kényelmét élvezni. Lialyn hajába könnyeden bele-belekap a nyári szellő, nem összeborzolva azt, csupán végigsimít a finom bőrön, mit talán most majd megfognak kicsit a napsugarak. Kék íriszeiben most is ott csillog a ki nem hunyó érdeklődés az ismeretlen után. Ismeretlen számára ez a világ, mégsem tart a helyzettől, hisz itt valóban mosolygós, gondtalan lényekbe botlik, jókedélyű árusok szólongatják, a szellő pedig ínycsiklandó ételek üzenetét hozza, hogy maradt még bőven a finom falatokból.
Vékony alakját kiemeli könnyű anyagú, íriszeivel oly jól harmonizáló égszínkék hosszúruhája, amely derekáig szépen igazodik vonalaihoz, majd harang alakban folytatódik. Az enyhe V kivágás nem kihívó, mégis felkelti a bájos teremtés néhány ember (és nem ember) figyelmét.
A pultoknál néha-néha megtorpan, tekintete elidőzik egy-egy apróságon, vásárlásra azonban eddig nem szánta el magát.*
* A Piactér olyan, akár a felbojdult méhkas. Emberek, elfek, félvérek, törpék, tündérek... S még ki tudja, hogy miféle lények lepik el ezt a helyet, hogy vásároljanak, mulatozzanak. A jókedv oka a nyár érkezte, a féktelen szórakozásnak most helye van a máskor csendesen megbúvó kőépületek közt is, és talán hol gyakran sírás hallik, oda is jött egy kis vidámság.
A tél sokszor kegyetlen és kemény még a városokban is, így a tavaszt, a nyarat régen látott barátként fogadják mindenhol, ki zsákjában a jobb élet reményét hozza.
A lány ezúttal nem lóháton járja az utcákat, ilyenkor hű társának jobb az istálló kényelmét élvezni. Lialyn hajába könnyeden bele-belekap a nyári szellő, nem összeborzolva azt, csupán végigsimít a finom bőrön, mit talán most majd megfognak kicsit a napsugarak. Kék íriszeiben most is ott csillog a ki nem hunyó érdeklődés az ismeretlen után. Ismeretlen számára ez a világ, mégsem tart a helyzettől, hisz itt valóban mosolygós, gondtalan lényekbe botlik, jókedélyű árusok szólongatják, a szellő pedig ínycsiklandó ételek üzenetét hozza, hogy maradt még bőven a finom falatokból.
Vékony alakját kiemeli könnyű anyagú, íriszeivel oly jól harmonizáló égszínkék hosszúruhája, amely derekáig szépen igazodik vonalaihoz, majd harang alakban folytatódik. Az enyhe V kivágás nem kihívó, mégis felkelti a bájos teremtés néhány ember (és nem ember) figyelmét.
A pultoknál néha-néha megtorpan, tekintete elidőzik egy-egy apróságon, vásárlásra azonban eddig nem szánta el magát.*
3478. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 23:09:08
Üzenet elküldve: 2015-07-16 23:09:08
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik Zia körül vannak, de főleg Arten//
*A mélységit a továbbiakban már tök nem is érdekli a vörös kis kócos ember szuka, elvégezte a dolgát, neki már nincs közös ügylete vele. Még csak el sem köszön tőle, csak int neki, hogy menjen amerre akar, s a hullát idéző tekintet már a lovon ülő félpáncélos dalián függ. Igyekszik feltűnés nélkül a közelébe férkőzni, ehhez pedig nem átall felhasználni minden tébláboló élőlényt, akik csak a forgatagon vannak, így reményei szerint különösebb feltűnés nélkül a csoport közelébe tud jutni. Elvégre annyiféle ember, meg egyéb lény járkál itt fel s alá, hogy ki a fenének tűnne fel egy magányos mélységi, aki látszólag minden különösebb ok és cél nélkül grasszál a tömegben? Senkinek. Na ugye. Miért tűnne fel, hiszen Dryyxnek lövése sincs arról, hogy a lovon ülő alaknak valójában abszolúte semmi köze nem volt az őt ért incidenshez, s valószínűleg a lovag fejében sem fordul meg olyasmi, ami mindjárt történni fog vele.
Menet közben az egyik standról felkap egy komolyabb fakanalat, vagy ahhoz hasonlót, s ez akár feltűnik a tulajdonosának, akár nem, pár lépéssel bezárja a köze és a ló fara között lévő távolságot, majd minden erejét beleadva meglendíti a kezét, s akkorát csap az állat ülepére a célszerszámmal, amekkorát csak lehetséges. Ha ettől nem ugrik meg a ló, akkor bizony semmitől sem. Abban az esetben, ha mindezt sikerül kiviteleznie, úgy megszabadul a corpus delicti-től (nevesen a fakanáltól), majd amilyen hirtelen jött, úgy igyekszik távozni is a tömegen keresztül. Remélhetőleg az esetleges üldözők dolgát jelentősen megnehezíti majd az a több tucat különféle élőlény, aki a piactéren tolong körülöttük.*
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik Zia körül vannak, de főleg Arten//
*A mélységit a továbbiakban már tök nem is érdekli a vörös kis kócos ember szuka, elvégezte a dolgát, neki már nincs közös ügylete vele. Még csak el sem köszön tőle, csak int neki, hogy menjen amerre akar, s a hullát idéző tekintet már a lovon ülő félpáncélos dalián függ. Igyekszik feltűnés nélkül a közelébe férkőzni, ehhez pedig nem átall felhasználni minden tébláboló élőlényt, akik csak a forgatagon vannak, így reményei szerint különösebb feltűnés nélkül a csoport közelébe tud jutni. Elvégre annyiféle ember, meg egyéb lény járkál itt fel s alá, hogy ki a fenének tűnne fel egy magányos mélységi, aki látszólag minden különösebb ok és cél nélkül grasszál a tömegben? Senkinek. Na ugye. Miért tűnne fel, hiszen Dryyxnek lövése sincs arról, hogy a lovon ülő alaknak valójában abszolúte semmi köze nem volt az őt ért incidenshez, s valószínűleg a lovag fejében sem fordul meg olyasmi, ami mindjárt történni fog vele.
Menet közben az egyik standról felkap egy komolyabb fakanalat, vagy ahhoz hasonlót, s ez akár feltűnik a tulajdonosának, akár nem, pár lépéssel bezárja a köze és a ló fara között lévő távolságot, majd minden erejét beleadva meglendíti a kezét, s akkorát csap az állat ülepére a célszerszámmal, amekkorát csak lehetséges. Ha ettől nem ugrik meg a ló, akkor bizony semmitől sem. Abban az esetben, ha mindezt sikerül kiviteleznie, úgy megszabadul a corpus delicti-től (nevesen a fakanáltól), majd amilyen hirtelen jött, úgy igyekszik távozni is a tömegen keresztül. Remélhetőleg az esetleges üldözők dolgát jelentősen megnehezíti majd az a több tucat különféle élőlény, aki a piactéren tolong körülöttük.*
3477. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 22:36:42
Üzenet elküldve: 2015-07-16 22:36:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Beszerző körút - édes kettesben //
* A kezét tartó fickó csak vár, de végül a vásárló beadja a derekát. Elmosolyodik s megvárja míg a csengő aranyak szépen hozzá kerülnek. Be is söpri jussák majd átadja a kék italt, persze mielőtt megválna tőle egy pillanatra még visszahúzza. *
- Óvatosan!
- A hatás, rövid ideig tart, addig kell cselekedni.
* Kacsint még egyet aztán végre Taranhoz kerül az üvegcse. Hogy valóban nem csak tengervíz van benne az bizony csak akkor derül majd ha kipróbálja. Közben a lányka is elfogadja az ajánlatát, hát ez bizony egy jó nap. *
- Parancsoljon csak válasszon bátran!
* Mutat a többféle tálra amint kifizette a lányka. *
- Sok sikert!
* Kacsint még búcsúzóul Taran felé. Aztán ahogy távoznak szép lassan ő is távozik majd, ha leszáll az éj, akad még dolga a barátunknak... *
* A kezét tartó fickó csak vár, de végül a vásárló beadja a derekát. Elmosolyodik s megvárja míg a csengő aranyak szépen hozzá kerülnek. Be is söpri jussák majd átadja a kék italt, persze mielőtt megválna tőle egy pillanatra még visszahúzza. *
- Óvatosan!
- A hatás, rövid ideig tart, addig kell cselekedni.
* Kacsint még egyet aztán végre Taranhoz kerül az üvegcse. Hogy valóban nem csak tengervíz van benne az bizony csak akkor derül majd ha kipróbálja. Közben a lányka is elfogadja az ajánlatát, hát ez bizony egy jó nap. *
- Parancsoljon csak válasszon bátran!
* Mutat a többféle tálra amint kifizette a lányka. *
- Sok sikert!
* Kacsint még búcsúzóul Taran felé. Aztán ahogy távoznak szép lassan ő is távozik majd, ha leszáll az éj, akad még dolga a barátunknak... *
3476. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 22:12:45
Üzenet elküldve: 2015-07-16 22:12:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Lassan megingatja a fejét, tekintetét végig a köpenyesen tartva, majd még egyet kortyol, megforgatja a szájában a még hűvös italt, majd ahogy engedte lecsúszni a torkán, még kicsit cuppant is. Csak egészen aprót persze, nem akkorát, mint a műveletlen népek, akik a csirkecomb-csont végére érnek.*
- Talán ha egy kicsivel kevésbé színezné ki a tapasztalatokat, Amos úr is befogadhatóbbnak, tényszerűbbnek találná azt, amit lejegyez.
*A sokadik korty sör után ki is fejti, mire gondolt.*
- Nem volt az állat. Nem volt az semmi. Csak egy sötételf. Egy porszem. Még kisebb porszem is, mint maga vagy én. Az éj teremtménye, a sötét, koszos, nyirkos, bűzös lyukak valók nekik. A napon nem bírnak sokat, legjobb tudomásom szerint. Az meg, hogy állatiasan viselkedik...
*Vállat von*
- Még nem teszi állattá. Ha morog is, nem lesz belőle kutya. Ahogy a vicsor sem teszi farkassá, vagy a röfögés disznóvá. És hiába vezeti gyűlölet vagy düh... Ugyanúgy egy sötét koszfolt marad a körmök alatt. Ugyanúgy nem ér sokat fegyver nélkül, mint mi, és ugyanúgy lesz vége is, mint magának vagy nekem. Nem állat. Jelentéktelen porszem mind.
*Tapasztalatból is beszél. Akadt dolga már bőven az említett fajtából valóval ahhoz, hogy eleget tudjon róluk. Eleget ahhoz, hogy megítélje őket a saját mércéje szerint.*
- Ugyanolyan törékeny élet. Ugyanúgy csont és hús, meg némi haj. Csak nem nagyon fog hiányozni senkinek, ha összeroppan és elmúlik. Legalábbis jóval kevésbé, mint itt és ma nagyjából bárki.
*Több szót nem költene a véleményére. Már talán ez is sok lehet egy gyengébb gyomornak vagy idegrendszernek - még amellett is, hogy igazán finom, bársonyszerű burokban fejtette ki, mit is gondol róluk. Nem adott teljesen őszinte véleményt, de hát... Nem is mindig teheti ezt amúgy sem.*
- Vannak, amiknek pusztán egy mozdulat egy élet kioltása. Nem is kevesen. Még entitásnak sem kell ehhez lenni. Elég egy méregkeverő, vagy egy pontos íjász.
*Forgatja a másik szavait kicsit, sunyi félmosolykát villantva felé. Tudja, hogy most úgy tűnik, mintha nem értené teljesen, mit akar felvázolni a másik. De ez jól is van így egyelőre.*
- Az én célom, Lorew... Nem más, mint hogy egy apró porszemecske szolgáljon.
*A hirtelen hozzáfűzött mondat végét halkan el is neveti, majd miután visszanyeri önuralmát és újra igába hajthatja a fejében zajló élces vita feleit, tovább faggatja a másikat. Kíváncsi rá őszintén, meddig mehet el, mikor hozza ki a másikat a sodrából a butának tűnő, ám annál célzottabb keresztkérdésekkel.*
- De mivégre akar valami felsőbb erőt, hatalmat találni? És legfőképp, miért szolgálna egy ilyet? Senkit nem ismertem még, aki önként vonult volna szolgasorba. Főleg nem valami olyan akarata alá hajtva a fejét, amitől talán félni, óvakodni kellene.
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.17 09:20:29, a következő indokkal:
Kérésre.
//Lorew//
*Lassan megingatja a fejét, tekintetét végig a köpenyesen tartva, majd még egyet kortyol, megforgatja a szájában a még hűvös italt, majd ahogy engedte lecsúszni a torkán, még kicsit cuppant is. Csak egészen aprót persze, nem akkorát, mint a műveletlen népek, akik a csirkecomb-csont végére érnek.*
- Talán ha egy kicsivel kevésbé színezné ki a tapasztalatokat, Amos úr is befogadhatóbbnak, tényszerűbbnek találná azt, amit lejegyez.
*A sokadik korty sör után ki is fejti, mire gondolt.*
- Nem volt az állat. Nem volt az semmi. Csak egy sötételf. Egy porszem. Még kisebb porszem is, mint maga vagy én. Az éj teremtménye, a sötét, koszos, nyirkos, bűzös lyukak valók nekik. A napon nem bírnak sokat, legjobb tudomásom szerint. Az meg, hogy állatiasan viselkedik...
*Vállat von*
- Még nem teszi állattá. Ha morog is, nem lesz belőle kutya. Ahogy a vicsor sem teszi farkassá, vagy a röfögés disznóvá. És hiába vezeti gyűlölet vagy düh... Ugyanúgy egy sötét koszfolt marad a körmök alatt. Ugyanúgy nem ér sokat fegyver nélkül, mint mi, és ugyanúgy lesz vége is, mint magának vagy nekem. Nem állat. Jelentéktelen porszem mind.
*Tapasztalatból is beszél. Akadt dolga már bőven az említett fajtából valóval ahhoz, hogy eleget tudjon róluk. Eleget ahhoz, hogy megítélje őket a saját mércéje szerint.*
- Ugyanolyan törékeny élet. Ugyanúgy csont és hús, meg némi haj. Csak nem nagyon fog hiányozni senkinek, ha összeroppan és elmúlik. Legalábbis jóval kevésbé, mint itt és ma nagyjából bárki.
*Több szót nem költene a véleményére. Már talán ez is sok lehet egy gyengébb gyomornak vagy idegrendszernek - még amellett is, hogy igazán finom, bársonyszerű burokban fejtette ki, mit is gondol róluk. Nem adott teljesen őszinte véleményt, de hát... Nem is mindig teheti ezt amúgy sem.*
- Vannak, amiknek pusztán egy mozdulat egy élet kioltása. Nem is kevesen. Még entitásnak sem kell ehhez lenni. Elég egy méregkeverő, vagy egy pontos íjász.
*Forgatja a másik szavait kicsit, sunyi félmosolykát villantva felé. Tudja, hogy most úgy tűnik, mintha nem értené teljesen, mit akar felvázolni a másik. De ez jól is van így egyelőre.*
- Az én célom, Lorew... Nem más, mint hogy egy apró porszemecske szolgáljon.
*A hirtelen hozzáfűzött mondat végét halkan el is neveti, majd miután visszanyeri önuralmát és újra igába hajthatja a fejében zajló élces vita feleit, tovább faggatja a másikat. Kíváncsi rá őszintén, meddig mehet el, mikor hozza ki a másikat a sodrából a butának tűnő, ám annál célzottabb keresztkérdésekkel.*
- De mivégre akar valami felsőbb erőt, hatalmat találni? És legfőképp, miért szolgálna egy ilyet? Senkit nem ismertem még, aki önként vonult volna szolgasorba. Főleg nem valami olyan akarata alá hajtva a fejét, amitől talán félni, óvakodni kellene.
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.17 09:20:29, a következő indokkal:
Kérésre.
3475. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 22:09:51
Üzenet elküldve: 2015-07-16 22:09:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Gil //
*Nem átlátszóbb, mint akármelyik más széptevő, kinek már öltözete, haja viselete, szájának kaján görbülete mind azt hirdeti, bizony a gyengébbik nem hódítása iránt mélységes az elkötelezettsége. S Win sem ártatlan kislány már rég, talán sosem volt az, köszönheti ezt neveltetésének, avagy apjától örökölt gyakorlatiasságának. Így a mesékből és szőke hercegekből is kinőtt már, a fehér lovaknál pedig mindig is a feketéket kedvelte inkább.
Jóízűt kacag felsorolása kiigazításán, a célzást egyértelműen heves természetű felcserére értve. Nos igen, ritkán van más hatással embertársaira (illetve akármilyen más fajra is). A feketékről tett megállapítást ugyan nem tudja teljesen magáénak érezni, értékelni viszont mindenképpen, hiszen így, az eredeti bókhoz máris két lépéssel közelebb járnak. ~Szép.~ Bólint fejben elismerően, mit a külvilág felé egy bájosnak szánt, de inkább kihívóra sikeredett mosolyban nyilvánít ki.*
- Nos, akkor már tényleg nem is sokan maradtunk.
*Teszi még kis gúnyos megjegyzését, ajkai görbületén nem változtatva.
A csókjelenet pótlására tett kísérlet ugyan elkerüli figyelmét, azon jót mulat magában, mennyire felélénkült betege egy kis hecceléstől.*
- Bizony, hogy gátat. Magamat pedig nem nevezhetném jó szívvel felcsernek, ha kihasználnám gyönge, törékeny állapotodat.
*Kacsint a szájsarok megnyalására, s ha nem is feltétlen szándékosan, de viszonozza a mozdulatot. ~Te jó ég, ennyire régen lett volna?~ Szörnyed is el magán azon nyomban, hisz a szöszke egyáltalán nem tekinthető hősnőnk esetének. Kivéve mondjuk valóban daliás termete, mit pillanatnyi, sóvárgó álmélkodással kénytelen elismerni, mikor a másik felegyenesedik. Ám hamar felülemelkedik saját maga dorgálásán, s visszanyert kedéllyel fogadja a bizonyos, meglepő módon minden illemnek megfelelő kézcsókot.*
- Nos, többek között a Gazdagnegyedben. Ha felcser, vagy parfümkészítő után kérdezel.
*Szándékosan nem fogalmaz túl konkrétan. Ha akar tőle valamit a férfi, úgy is megtalálja.*
- Aztán vigyázz magadra!
*Búcsúzkodik incselkedve, immár valóban távozóra fogva. Ahogy Gil rámutatott, akadhat még egyéb elfoglaltsága az egybegyűltek nem épp fesztelen tömegében.*
// Gil //
*Nem átlátszóbb, mint akármelyik más széptevő, kinek már öltözete, haja viselete, szájának kaján görbülete mind azt hirdeti, bizony a gyengébbik nem hódítása iránt mélységes az elkötelezettsége. S Win sem ártatlan kislány már rég, talán sosem volt az, köszönheti ezt neveltetésének, avagy apjától örökölt gyakorlatiasságának. Így a mesékből és szőke hercegekből is kinőtt már, a fehér lovaknál pedig mindig is a feketéket kedvelte inkább.
Jóízűt kacag felsorolása kiigazításán, a célzást egyértelműen heves természetű felcserére értve. Nos igen, ritkán van más hatással embertársaira (illetve akármilyen más fajra is). A feketékről tett megállapítást ugyan nem tudja teljesen magáénak érezni, értékelni viszont mindenképpen, hiszen így, az eredeti bókhoz máris két lépéssel közelebb járnak. ~Szép.~ Bólint fejben elismerően, mit a külvilág felé egy bájosnak szánt, de inkább kihívóra sikeredett mosolyban nyilvánít ki.*
- Nos, akkor már tényleg nem is sokan maradtunk.
*Teszi még kis gúnyos megjegyzését, ajkai görbületén nem változtatva.
A csókjelenet pótlására tett kísérlet ugyan elkerüli figyelmét, azon jót mulat magában, mennyire felélénkült betege egy kis hecceléstől.*
- Bizony, hogy gátat. Magamat pedig nem nevezhetném jó szívvel felcsernek, ha kihasználnám gyönge, törékeny állapotodat.
*Kacsint a szájsarok megnyalására, s ha nem is feltétlen szándékosan, de viszonozza a mozdulatot. ~Te jó ég, ennyire régen lett volna?~ Szörnyed is el magán azon nyomban, hisz a szöszke egyáltalán nem tekinthető hősnőnk esetének. Kivéve mondjuk valóban daliás termete, mit pillanatnyi, sóvárgó álmélkodással kénytelen elismerni, mikor a másik felegyenesedik. Ám hamar felülemelkedik saját maga dorgálásán, s visszanyert kedéllyel fogadja a bizonyos, meglepő módon minden illemnek megfelelő kézcsókot.*
- Nos, többek között a Gazdagnegyedben. Ha felcser, vagy parfümkészítő után kérdezel.
*Szándékosan nem fogalmaz túl konkrétan. Ha akar tőle valamit a férfi, úgy is megtalálja.*
- Aztán vigyázz magadra!
*Búcsúzkodik incselkedve, immár valóban távozóra fogva. Ahogy Gil rámutatott, akadhat még egyéb elfoglaltsága az egybegyűltek nem épp fesztelen tömegében.*
3474. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 21:43:41
Üzenet elküldve: 2015-07-16 21:43:41
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Még hogy szörnyek? Nem létezik oly botor ember... de persze, létezik. Valójában bármily ostobaságot is kezdenek el terjeszteni, mindig van egy-két idióta, aki örömmel ráharap. A hazugságoknak, és tévképzeteknek mindig akad népes befogadórétege, csak éppen az igazság... az igazság szokta megfeküdni a halandók gyomrát. A tény, hogy pusztán apró porszemek, és hogy bármit csinálnak a világban, attól még ugyanúgy meghalnak, ezt nem bírják elfogadni. Hogy miért nem? Mert hazugságban élni mennyivel megnyugtatóbb, mennyivel kellemesebb... Egy ostoba álomvilágban, ahol nem történhet semmi rossz, ahol mindenki, akit ismerünk, és szeretünk, halhatatlan és sebezhetetlen mind a betegségekkel, mind az ellenségekkel szemben. Pedig alapvetően a világ nem ilyen, hanem zord, és kegyetlen, de ezt miért látná be bárki?*
- Hogy hiszek-e a szörnyekben? *sóhajtja* Mit tekintünk szörnynek? Ki a szörny? A legendák gyakran regélnek ilyenekről, de mégis... ott is kétféle szörny van, a halandó, és a halhatatlan, vagy felsőbbrendű. Én nem úgy látom a világot, hogy szörnyek és mások. Számomra senki nem szörny, csak halandó, vagy felsőbbrendű, esetleg entitás. A szörnyeteg jelző abból a tévképzetből származik, hogy a világon van jó és rossz. Pedig senki nem lesz szörnyeteg attól, hogy gonosz. Éppen így a halandó halandó marad függetlenül attól ,hogy jó vagy gonosz, miért is különböztetném meg ezt a kettőt? Persze ha elmondja, mit tekint szörnyetegnek, szívesen elmondom, hogy hiszek-e benne.
*Hiába, Lorew szeme előtt egyetlen cél lebeg több, mint huszonöt éve. És közeledik, Vi is erre utalt, ez biztos, közeledik a pillanat. Az entitása el fog jönni, hogy szolgálhassa. Vagy legalább hogy végezzen vele, elvégre halállal is szolgálhat. Még hogy szörnyek... Senki nem lehet szörny, legfeljebb mondhatják rá, hogy az. A következő kérdés pedig... a hit. Legalább ebben a témában otthonosan mozog, hiszen ő mindig hitt, egészen kiskora óta nem volt más kapaszkodó a számára, csak a hit. A hit valami nagyban, sőt, hatalmasban.*
- Nem vonom kétségbe a létezésüket, csak a megnevezést nem tartom helytállónak *vonja meg a vállát* Az imént láttam valakit, aki állatból alakult sötételffé, ezek után hogy ne hinném, hogy létezik? Ezek után tudom. Amiben pedig hiszek... Az egyetlen célomban hiszek. Gyerekkorom óta egy célt követek, és ehhez a hit elengedhetetlen kellék. Hiszem, hogy léteznek entitások, felsőbbrendű lények, ha úgy tetszik. Olyanok, akik bármely haladót egyetlen mozdulattal törölnek el a föld színéről, és akik számára mindegyikünk pusztán egy egyszerű porszem. És hiszem, hogy én egyszer majd egy ilyen entitást szolgálhatok, akár az életem árán is. Tudja, ez a legnagyobb dolog, amit rövid, silány, halandó életünk során elérhetünk, ennél többet egyikőnk sem remélhet. Hát önnek mi a célja az életben?
*Teszi fel a kérdést, a legfontosabb kérdést, ami sokkal inkább érdekes számára, mint a nevek, a művészetek, vagy a tudományok. A cél határozza meg a személyt, az egyetlen nagy cél, amit mi magunk választunk. Persze a világ még nem érett meg az effajta gondolkodáshoz, Lorew is tudja, hogy a legtöbbek számára a cél egy állandóan változó dolog. Nem helyes, de egyelőre ez az általános, éppen úgy, mint a bolondság. Talán majd egyszer a világ megérik az olyan gondolkodáshoz, amilyet a szerzetes is tanúsít, bár... jelen állás alapján azt aligha fogja megérni.*
//Rahil//
*Még hogy szörnyek? Nem létezik oly botor ember... de persze, létezik. Valójában bármily ostobaságot is kezdenek el terjeszteni, mindig van egy-két idióta, aki örömmel ráharap. A hazugságoknak, és tévképzeteknek mindig akad népes befogadórétege, csak éppen az igazság... az igazság szokta megfeküdni a halandók gyomrát. A tény, hogy pusztán apró porszemek, és hogy bármit csinálnak a világban, attól még ugyanúgy meghalnak, ezt nem bírják elfogadni. Hogy miért nem? Mert hazugságban élni mennyivel megnyugtatóbb, mennyivel kellemesebb... Egy ostoba álomvilágban, ahol nem történhet semmi rossz, ahol mindenki, akit ismerünk, és szeretünk, halhatatlan és sebezhetetlen mind a betegségekkel, mind az ellenségekkel szemben. Pedig alapvetően a világ nem ilyen, hanem zord, és kegyetlen, de ezt miért látná be bárki?*
- Hogy hiszek-e a szörnyekben? *sóhajtja* Mit tekintünk szörnynek? Ki a szörny? A legendák gyakran regélnek ilyenekről, de mégis... ott is kétféle szörny van, a halandó, és a halhatatlan, vagy felsőbbrendű. Én nem úgy látom a világot, hogy szörnyek és mások. Számomra senki nem szörny, csak halandó, vagy felsőbbrendű, esetleg entitás. A szörnyeteg jelző abból a tévképzetből származik, hogy a világon van jó és rossz. Pedig senki nem lesz szörnyeteg attól, hogy gonosz. Éppen így a halandó halandó marad függetlenül attól ,hogy jó vagy gonosz, miért is különböztetném meg ezt a kettőt? Persze ha elmondja, mit tekint szörnyetegnek, szívesen elmondom, hogy hiszek-e benne.
*Hiába, Lorew szeme előtt egyetlen cél lebeg több, mint huszonöt éve. És közeledik, Vi is erre utalt, ez biztos, közeledik a pillanat. Az entitása el fog jönni, hogy szolgálhassa. Vagy legalább hogy végezzen vele, elvégre halállal is szolgálhat. Még hogy szörnyek... Senki nem lehet szörny, legfeljebb mondhatják rá, hogy az. A következő kérdés pedig... a hit. Legalább ebben a témában otthonosan mozog, hiszen ő mindig hitt, egészen kiskora óta nem volt más kapaszkodó a számára, csak a hit. A hit valami nagyban, sőt, hatalmasban.*
- Nem vonom kétségbe a létezésüket, csak a megnevezést nem tartom helytállónak *vonja meg a vállát* Az imént láttam valakit, aki állatból alakult sötételffé, ezek után hogy ne hinném, hogy létezik? Ezek után tudom. Amiben pedig hiszek... Az egyetlen célomban hiszek. Gyerekkorom óta egy célt követek, és ehhez a hit elengedhetetlen kellék. Hiszem, hogy léteznek entitások, felsőbbrendű lények, ha úgy tetszik. Olyanok, akik bármely haladót egyetlen mozdulattal törölnek el a föld színéről, és akik számára mindegyikünk pusztán egy egyszerű porszem. És hiszem, hogy én egyszer majd egy ilyen entitást szolgálhatok, akár az életem árán is. Tudja, ez a legnagyobb dolog, amit rövid, silány, halandó életünk során elérhetünk, ennél többet egyikőnk sem remélhet. Hát önnek mi a célja az életben?
*Teszi fel a kérdést, a legfontosabb kérdést, ami sokkal inkább érdekes számára, mint a nevek, a művészetek, vagy a tudományok. A cél határozza meg a személyt, az egyetlen nagy cél, amit mi magunk választunk. Persze a világ még nem érett meg az effajta gondolkodáshoz, Lorew is tudja, hogy a legtöbbek számára a cél egy állandóan változó dolog. Nem helyes, de egyelőre ez az általános, éppen úgy, mint a bolondság. Talán majd egyszer a világ megérik az olyan gondolkodáshoz, amilyet a szerzetes is tanúsít, bár... jelen állás alapján azt aligha fogja megérni.*
3473. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 21:07:10
Üzenet elküldve: 2015-07-16 21:07:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Nagyon jól tudja, hogy a tudomány és művészet nem teljesen ugyanaz -bár azt azért nem tagadná, hogy akadnak közös pontok is szép számmal-, de hagyja, hogy a Lorew nevű azért megtartsa kisebbfajta előadását a tudományokról, meg Amos Theniorról. Róla hallott már ugyan pár szóbeszédet, mint például, hogy rangos ember, de még sosem volt hozzá szerencséje. Aztán azt ki tudhatja, hogy ez jó-e Rahilra nézvést, vagy sem.*
- Nem hisz a szörnyetegekben?
*Kérdezi ártatlanul. Ha már erre terelődött a szó, akkor már miért ne vallatná ki efelől a férfit? Ha ezzel kudarcot vallana esetleg, még mindig akad más téma, amit talonban tart egyelőre.*
- Miért nem? Hát a farkasteremtményeket, meg a szárnyas gyíkokat és a hasonlókat minek tartaná?
*Ismét ártatlan képet vág, kortyol a sörből. Csak most kezd igazán érdekessé válni a dolog, meg a mai nap azután, hogy búcsút vett a kis vöröstől és a társaitól, akikre ismét ráhagyhatta a munka nagy részét.*
- Vagy ha tud valami magyarázattal szolgálni arra, hogy miért nem szörnyetegek azok... Akkor mi egyébben hisz? Ezekről mesélhetne nekem. Vagy a tudományáról. Még ha Ön esetleg nem is tartja soknak, szórakoztatónak, vagy... akadálytalannak a dolgait, engem érdekelnének. És azzal egyet kell hogy értsen maga is, hogy az ilyesmi még akkor is jobb lenne pár ittas úrfinál, aki a szesz miatt félreteszi... épp az úrfiságát, hogy finoman fogalmazzak... Tehát akkor is érdekesebb lenne ennél a tudomány, ha nem érdeklődnék iránta cseppet sem.
*Elmosolyodik ismét, egy újabb korty sör csúszik le a torkán. Ám míg ízlelgeti ezt, fejével a piactér felé bök, méghozzá afelé a terület felé, ahol a gyümölcsös pultocskákat látta. Aztán kérdő tekintete villan vissza a köpenyesre, hátha érti a célzást, s jól esne azért legalább pár bogyós gyümölcs neki, amit amolyan előzékeny úrihölgyesen kifizethet neki, cserébe a társaságáért.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.16 21:18:09
//Lorew//
*Nagyon jól tudja, hogy a tudomány és művészet nem teljesen ugyanaz -bár azt azért nem tagadná, hogy akadnak közös pontok is szép számmal-, de hagyja, hogy a Lorew nevű azért megtartsa kisebbfajta előadását a tudományokról, meg Amos Theniorról. Róla hallott már ugyan pár szóbeszédet, mint például, hogy rangos ember, de még sosem volt hozzá szerencséje. Aztán azt ki tudhatja, hogy ez jó-e Rahilra nézvést, vagy sem.*
- Nem hisz a szörnyetegekben?
*Kérdezi ártatlanul. Ha már erre terelődött a szó, akkor már miért ne vallatná ki efelől a férfit? Ha ezzel kudarcot vallana esetleg, még mindig akad más téma, amit talonban tart egyelőre.*
- Miért nem? Hát a farkasteremtményeket, meg a szárnyas gyíkokat és a hasonlókat minek tartaná?
*Ismét ártatlan képet vág, kortyol a sörből. Csak most kezd igazán érdekessé válni a dolog, meg a mai nap azután, hogy búcsút vett a kis vöröstől és a társaitól, akikre ismét ráhagyhatta a munka nagy részét.*
- Vagy ha tud valami magyarázattal szolgálni arra, hogy miért nem szörnyetegek azok... Akkor mi egyébben hisz? Ezekről mesélhetne nekem. Vagy a tudományáról. Még ha Ön esetleg nem is tartja soknak, szórakoztatónak, vagy... akadálytalannak a dolgait, engem érdekelnének. És azzal egyet kell hogy értsen maga is, hogy az ilyesmi még akkor is jobb lenne pár ittas úrfinál, aki a szesz miatt félreteszi... épp az úrfiságát, hogy finoman fogalmazzak... Tehát akkor is érdekesebb lenne ennél a tudomány, ha nem érdeklődnék iránta cseppet sem.
*Elmosolyodik ismét, egy újabb korty sör csúszik le a torkán. Ám míg ízlelgeti ezt, fejével a piactér felé bök, méghozzá afelé a terület felé, ahol a gyümölcsös pultocskákat látta. Aztán kérdő tekintete villan vissza a köpenyesre, hátha érti a célzást, s jól esne azért legalább pár bogyós gyümölcs neki, amit amolyan előzékeny úrihölgyesen kifizethet neki, cserébe a társaságáért.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.16 21:18:09
3472. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 20:16:51
Üzenet elküldve: 2015-07-16 20:16:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Lorew sajnálja a hölgyet, a hölgy sajnálja magát, az egyetértés mindig megmelengeti a szerzetes szívét... De valójában magasról tesz az egészre, mindenki magát sajnálja ahelyett, hogy őt sajnálná, holott ő meg energiát fordít arra, hogy még azt is hazudja másoknak, hogy együtt érez velük.*
- A tudomány és a művészet nem ugyanaz *sóhajtja, mivel úgy fest, ismét magyarázkodnia kell* A művészet és a tudomány is értelmetlen, ha halandók művelik, de míg a művészet célja hogy elszórakoztasson szánalmas és rövid életünk alatt, addig a tudományban van egyfajta... igény, hogy továbbvigye ezt a világot. Persze ebből semmi sem lesz, mivel odafent a főpap és hű társai mindig a valódi fejlődés útjába állnak. Gyorsan elmondom *előkapja a sétapálcáját, majd keres két kavicsot, és rábök az egyikre* Ez a haszontalan tudás *majd a másikra* Ez a hasznos. A haszontalan tudás elvezethet minket a hasznoshoz *elkezd húzni egy vonalat a porban az egyik kavicstól a másikig, de félúton elkanyarodik vele* De akkor jön Amos Thenior *majd egy hurokkal visszatér a vonal az első kavicshoz* És így csak haszontalan tudással rendelkezünk, csak olyannal, ami ezzel a világgal kapcsolatos. Holott a halandók semmit sem érnek...
*Felsóhajt, és visszaül a ládára, mindig felbosszantja, ha a főpapról kell beszélnie. Az egyetlenről, aki meggátolja abban, hogy kapcsolatba kerüljön az entitások világaival, és egy felsőbbrendű lényt szolgálhasson. De nem sokáig... Az a lény el fog jönni, ha Lorewet meg is állíthatja Amos Thenior, de egy entitást nem, ahhoz nincs hatalma, még ha azt is hiszi. Még ha azt is terjeszti.*
- Szörnyetegek nem léteznek *súgja vissza, mintha ő is valami fene nagy titkot közölne* Halandók vannak, és felsőbbrendű lények.
*Ezzel le is osztotta a két lapot, a két kategóriát, ki-ki találja meg a sajátját. Egyszerűsítve: ők ketten halandók, a sötételf is halandó, aki állattá tud változni. Mondjuk emberibb formában is nagy állat, de... Viszont hogy befejezte-e? Hát befejezte, egészen nyugodtan befejezte az írást, rá se gondolt, hogy esetleg mikor megfordul, valaki ott fog lesni.*
- Igazán kedves, de már befejeztem *jegyzi meg, és nem is annyira gúnyosan, ahogy alapból beszél. Minek? Éppen elég a tény, hogy most már késő kedvesnek lenni, nem kellett volna így megijeszteni Lorewet... Kedvesebb akkor se lenne, meg igazából ugyanolyan ellenszenves lenne, de legalább nem ijedt volna meg. Mikor pedig a hölgy is helyet foglal, a mágus felsóhajt.*
- Nehezen tudom elképzelni, hogy képes lenne elszórakoztatni engem *csóválja meg a fejét* Még gyógynövényekkel sem.
*Nem mintha magát olyan izgalmas társaságnak tartaná, de ugyan már, hát nem ő kezdte a beszélgetést... Persze a Wakakukafuri nevű nemes hölgy sem tudhatta, hogy Lorew ilyen ellenszenves a halandókkal, de mégsem rakhat ki egy táblát a hátára!*
- Na pontosan ezért nem fogyasztok alkoholt *jegyzi meg morogva, majd a következő kérdésre felvonja a szemöldökét* És ugyan hova kéne mennünk? Amikor az urat utoljára láttam, kidőlt az átalakulásba fektetett energia hiányától, nem hiszem, hogy egyhamar felkelne, szóval... nem kell menekülnünk. De ettől függetlenül érdekel, hová tervezett menekülni egy alakváltó szörnyeteg elől.
*Persze tárgytalan, de mégis... érdekli, hogy inkább a forgatag mélyére, és a sok ember, elf, és egyéb között kéne elvegyülni, vagy be az erdőbe, hátha inkább a forgatagon szedi áldozatait a lény.*
*Lorew sajnálja a hölgyet, a hölgy sajnálja magát, az egyetértés mindig megmelengeti a szerzetes szívét... De valójában magasról tesz az egészre, mindenki magát sajnálja ahelyett, hogy őt sajnálná, holott ő meg energiát fordít arra, hogy még azt is hazudja másoknak, hogy együtt érez velük.*
- A tudomány és a művészet nem ugyanaz *sóhajtja, mivel úgy fest, ismét magyarázkodnia kell* A művészet és a tudomány is értelmetlen, ha halandók művelik, de míg a művészet célja hogy elszórakoztasson szánalmas és rövid életünk alatt, addig a tudományban van egyfajta... igény, hogy továbbvigye ezt a világot. Persze ebből semmi sem lesz, mivel odafent a főpap és hű társai mindig a valódi fejlődés útjába állnak. Gyorsan elmondom *előkapja a sétapálcáját, majd keres két kavicsot, és rábök az egyikre* Ez a haszontalan tudás *majd a másikra* Ez a hasznos. A haszontalan tudás elvezethet minket a hasznoshoz *elkezd húzni egy vonalat a porban az egyik kavicstól a másikig, de félúton elkanyarodik vele* De akkor jön Amos Thenior *majd egy hurokkal visszatér a vonal az első kavicshoz* És így csak haszontalan tudással rendelkezünk, csak olyannal, ami ezzel a világgal kapcsolatos. Holott a halandók semmit sem érnek...
*Felsóhajt, és visszaül a ládára, mindig felbosszantja, ha a főpapról kell beszélnie. Az egyetlenről, aki meggátolja abban, hogy kapcsolatba kerüljön az entitások világaival, és egy felsőbbrendű lényt szolgálhasson. De nem sokáig... Az a lény el fog jönni, ha Lorewet meg is állíthatja Amos Thenior, de egy entitást nem, ahhoz nincs hatalma, még ha azt is hiszi. Még ha azt is terjeszti.*
- Szörnyetegek nem léteznek *súgja vissza, mintha ő is valami fene nagy titkot közölne* Halandók vannak, és felsőbbrendű lények.
*Ezzel le is osztotta a két lapot, a két kategóriát, ki-ki találja meg a sajátját. Egyszerűsítve: ők ketten halandók, a sötételf is halandó, aki állattá tud változni. Mondjuk emberibb formában is nagy állat, de... Viszont hogy befejezte-e? Hát befejezte, egészen nyugodtan befejezte az írást, rá se gondolt, hogy esetleg mikor megfordul, valaki ott fog lesni.*
- Igazán kedves, de már befejeztem *jegyzi meg, és nem is annyira gúnyosan, ahogy alapból beszél. Minek? Éppen elég a tény, hogy most már késő kedvesnek lenni, nem kellett volna így megijeszteni Lorewet... Kedvesebb akkor se lenne, meg igazából ugyanolyan ellenszenves lenne, de legalább nem ijedt volna meg. Mikor pedig a hölgy is helyet foglal, a mágus felsóhajt.*
- Nehezen tudom elképzelni, hogy képes lenne elszórakoztatni engem *csóválja meg a fejét* Még gyógynövényekkel sem.
*Nem mintha magát olyan izgalmas társaságnak tartaná, de ugyan már, hát nem ő kezdte a beszélgetést... Persze a Wakakukafuri nevű nemes hölgy sem tudhatta, hogy Lorew ilyen ellenszenves a halandókkal, de mégsem rakhat ki egy táblát a hátára!*
- Na pontosan ezért nem fogyasztok alkoholt *jegyzi meg morogva, majd a következő kérdésre felvonja a szemöldökét* És ugyan hova kéne mennünk? Amikor az urat utoljára láttam, kidőlt az átalakulásba fektetett energia hiányától, nem hiszem, hogy egyhamar felkelne, szóval... nem kell menekülnünk. De ettől függetlenül érdekel, hová tervezett menekülni egy alakváltó szörnyeteg elől.
*Persze tárgytalan, de mégis... érdekli, hogy inkább a forgatag mélyére, és a sok ember, elf, és egyéb között kéne elvegyülni, vagy be az erdőbe, hátha inkább a forgatagon szedi áldozatait a lény.*
3471. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 19:19:24
Üzenet elküldve: 2015-07-16 19:19:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
-Ezt nem állíthatom teljes bizonyossággal.
*Dobja vissza a választ pofátlanul, gyógyítóhoz nem épp méltóan.*
-De hát úgysem élhetsz örökké, és ez mégiscsak békésebb módja a távozásnak.
*Érvel azért még a beavatkozás mellet, mire már most bizonyos benne, hogy nem fog sor kerülni. A sötételf jelen állapota nem teszi azt szükségessé. Persze, ha nagyon szépen kéri Zia nem fogja elutasítani a lehetőséget.
Vonja meg vállát az elengedés javaslatára, és tekint maga is a távolodó lovas, s társai felé. Jó lenne beérni, vagy még inkább beelőzni őket. Azért még serényen bólogat a mélységi minden szavára, teljesen biztosítva egyetértéséről, beérésben, és a Arten beszámíthatatlanságában.*
-Ha már nincs rám szükséged, mennék.
*Próbál szabadulni is közben, hiszen a derék katona rég lelépett már, és igen jó lenne a Fürdőház lépcsőjéről végignézni, ahogy legfrissebb ápoltja megborítja a szájhőst. Pláne, hogy magasságából adódóan a tömegben csak hátakat, meg vállakat lát.*
-Valami fájdalomcsillapító, sebgyógyító kencét esetleg?
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
-Ezt nem állíthatom teljes bizonyossággal.
*Dobja vissza a választ pofátlanul, gyógyítóhoz nem épp méltóan.*
-De hát úgysem élhetsz örökké, és ez mégiscsak békésebb módja a távozásnak.
*Érvel azért még a beavatkozás mellet, mire már most bizonyos benne, hogy nem fog sor kerülni. A sötételf jelen állapota nem teszi azt szükségessé. Persze, ha nagyon szépen kéri Zia nem fogja elutasítani a lehetőséget.
Vonja meg vállát az elengedés javaslatára, és tekint maga is a távolodó lovas, s társai felé. Jó lenne beérni, vagy még inkább beelőzni őket. Azért még serényen bólogat a mélységi minden szavára, teljesen biztosítva egyetértéséről, beérésben, és a Arten beszámíthatatlanságában.*
-Ha már nincs rám szükséged, mennék.
*Próbál szabadulni is közben, hiszen a derék katona rég lelépett már, és igen jó lenne a Fürdőház lépcsőjéről végignézni, ahogy legfrissebb ápoltja megborítja a szájhőst. Pláne, hogy magasságából adódóan a tömegben csak hátakat, meg vállakat lát.*
-Valami fájdalomcsillapító, sebgyógyító kencét esetleg?
3470. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 19:18:53
Üzenet elküldve: 2015-07-16 19:18:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
- Pff....
*A puffogás után még kisebb morranást is hallat.*
- Még hogy sajnálja? Hát én is. Ez a magamfajták terhe...
*Ismét vállat von.*
- Többek közt ez is vett rá arra, hogy Önhöz társuljak. Ha ezt lehet annak nevezni. Jómagam nagy művészet-rajongó volnék, még ha keveset is űzök jómagam, és még ha ez a kettő nem is látszik.
*Röviden felkuncog, hiszen ez is ismét olyan tény, amit nem titkolhat. Nem látszik rajta, milyen szép festményeket alkotott már vörössel a téglafalakra vagy a macskakövekre, sem az, hogy holt-szobrokat is készített már, ha épp úgy tartotta kedve. Talán az éneklés meg tánc megmutatkozik hangján és alakján... De még az sem biztos. Elvégre akármennyire is rosszul esik elismernie, nyilván nem ő az egyetlen előnyös külsővel felruházott evilági teremtés.*
- De ezek szerint, nos... tanulmány. Egy...
*Kicsivel közelebb hajol, pusztán csak azért, hogy suttoghassa a következőket.*
~Naná, hogy csak azért...˘~
- Szörnyetegről...
*Még egy fél pillanatig elidőzik a férfi közelségében, majd felegyenesedik, s újabbat kortyol a vajsörből, immáron nagyjából az ital fele környékére is érve egyben.*
- Fejezze csak be, ha még nincs készen. Ígérem, többet nem lesek. Viszont utána, ha már úgysem vár senkit, és egyedül van, akár csak én... Mit szólna hozzá, ha kicsit elszórakoztatnánk egymást? Esetleg pár ital fejében? Ez a vajsör igazán finom, és nem is drága. Már ha él ilyesmivel, természetesen...
*Ismét egy leheletnyi szünet - ám valóban csak annyi, mielőtt folytatja a beszédet, s természetesen leül egy másik ládára, valamivel odébb. Közvetlenül a férfi mellé nem ülne, ahogyan egy jólnevelt kisasszony sem feltétlenül tenné. És persze szabad kezével még szoknyáját is elsimítja hátul, majd oldalt összecsípi, nehogy meggyűrődjön ültében.*
- Igaz, sok tudománnyal nem szolgálhatok, néhány gyógynövényt ismerek csupán, a legfontosabbakat. De aligha hiszem, hogy ne ismerné őket...
*Tettetett meglepettséget színlel, még a szemei is elkerekednek.*
- Ömm... Csak most... Nahát! Talán kissé mégiscsak fejembe szállt az ital!
*Ugyanazon tágra nyílt szemekkel néz a kupába, majd ismét a férfire, s szinte halálra vált vékonyságú és rezgésű hangon folytatja.*
- Azt mondja, szörnyeteg, meg hogy tapasztalat... És ezt errefelé látta? Nem lenne jobb, ha inkább máshová távoznánk?
//Lorew//
- Pff....
*A puffogás után még kisebb morranást is hallat.*
- Még hogy sajnálja? Hát én is. Ez a magamfajták terhe...
*Ismét vállat von.*
- Többek közt ez is vett rá arra, hogy Önhöz társuljak. Ha ezt lehet annak nevezni. Jómagam nagy művészet-rajongó volnék, még ha keveset is űzök jómagam, és még ha ez a kettő nem is látszik.
*Röviden felkuncog, hiszen ez is ismét olyan tény, amit nem titkolhat. Nem látszik rajta, milyen szép festményeket alkotott már vörössel a téglafalakra vagy a macskakövekre, sem az, hogy holt-szobrokat is készített már, ha épp úgy tartotta kedve. Talán az éneklés meg tánc megmutatkozik hangján és alakján... De még az sem biztos. Elvégre akármennyire is rosszul esik elismernie, nyilván nem ő az egyetlen előnyös külsővel felruházott evilági teremtés.*
- De ezek szerint, nos... tanulmány. Egy...
*Kicsivel közelebb hajol, pusztán csak azért, hogy suttoghassa a következőket.*
~Naná, hogy csak azért...˘~
- Szörnyetegről...
*Még egy fél pillanatig elidőzik a férfi közelségében, majd felegyenesedik, s újabbat kortyol a vajsörből, immáron nagyjából az ital fele környékére is érve egyben.*
- Fejezze csak be, ha még nincs készen. Ígérem, többet nem lesek. Viszont utána, ha már úgysem vár senkit, és egyedül van, akár csak én... Mit szólna hozzá, ha kicsit elszórakoztatnánk egymást? Esetleg pár ital fejében? Ez a vajsör igazán finom, és nem is drága. Már ha él ilyesmivel, természetesen...
*Ismét egy leheletnyi szünet - ám valóban csak annyi, mielőtt folytatja a beszédet, s természetesen leül egy másik ládára, valamivel odébb. Közvetlenül a férfi mellé nem ülne, ahogyan egy jólnevelt kisasszony sem feltétlenül tenné. És persze szabad kezével még szoknyáját is elsimítja hátul, majd oldalt összecsípi, nehogy meggyűrődjön ültében.*
- Igaz, sok tudománnyal nem szolgálhatok, néhány gyógynövényt ismerek csupán, a legfontosabbakat. De aligha hiszem, hogy ne ismerné őket...
*Tettetett meglepettséget színlel, még a szemei is elkerekednek.*
- Ömm... Csak most... Nahát! Talán kissé mégiscsak fejembe szállt az ital!
*Ugyanazon tágra nyílt szemekkel néz a kupába, majd ismét a férfire, s szinte halálra vált vékonyságú és rezgésű hangon folytatja.*
- Azt mondja, szörnyeteg, meg hogy tapasztalat... És ezt errefelé látta? Nem lenne jobb, ha inkább máshová távoznánk?
3469. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 18:55:59
Üzenet elküldve: 2015-07-16 18:55:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút - édes kettesben //
*Az eladó eleinte kiakad a 100 arany benyögésén, amit várt is Taran. Nem csak az alkimista ismeri a vásárlói magatartásokat, hanem a mágustanonc is a kereskedőket. A kifakadásra ezúttal a mágus mosolyodik el, de eszmecseréjük félbe marad, mert a randalírozók épp ekkor járnak arra.
Miután Taran pofátlanul újra megszólal, a kereskedő ismét enged az áron. Taran elmosolyodik és a felé nyújtott kezet megragadja.*
-125 arany, megbeszéltük! Egy élmény volt Önnel üzletet kötni!
*Szabadon maradt kezével megbontja az erszényét és kiszámol üzleti partnere (Mesélő (BlackJack)) számára nem kevesebb, mint 125 aranypénzt, majd ellenérték gyanánt elveszi a kék folyadékkal töltött üvegcsét.
Az elejétől fogva ez volt számára a megcélzott ár, és bár nem reménykedett benne, hogy meg is fogja kapni ennyiért, úgy fest ezúttal a szerencse mellészegődött.
A vásárlás lebonyolítása után még hozzáfűz egy kérdést, valamint egy megjegyzést.*
-Meddig tart a hatás? Örökös? Mellesleg, köszönöm a tippet!
*Biccent a tömegbe beleolvadó Dynti felé, majd elköszön.*
-További eredményes árulást!
*Követi a kalóz útját, aki vissza-visszapillant a mágus irányába. Pontosan olyan képet fest, mint aki tényleg nem ismeri a mágust, ami szintén kiváló alakítás.*
-És műsor lefutott, a szereposztás és a rögtönzési képesség pedig zseniális volt!
*Tapsol néhányat, hogy az önmaguk éltetése ne csak hiábavaló szavakból álljon. Idő közben eltűnnek a tömegben, mire Taran elmosolyodik.*
-Mi a következő cél, ó Tolvajok Istennője!?
*Elismerő meghajlással tornássza tovább a leány önbizalmát, miközben már a kék fiolával elkövetendő merényleten töri a fejét.*
~A rum. Igen, az megfelelő lesz. Úgyis mindet ő issza meg! Néha kínál, de maximum nem kérek majd!~
*Az első ötlet már fel is merült benne. Az alkoholos folyadék azért lehet előnyös, mert elnyomhatja a folyadék esetleges ízét. Feltéve, ha nem szúrt ki vele az eladó és nem csupán tengervizet adott neki csillagászati áron. A só, nos, az elég nehezen egyeztethető össze a rum fenséges ízével.*
*Az eladó eleinte kiakad a 100 arany benyögésén, amit várt is Taran. Nem csak az alkimista ismeri a vásárlói magatartásokat, hanem a mágustanonc is a kereskedőket. A kifakadásra ezúttal a mágus mosolyodik el, de eszmecseréjük félbe marad, mert a randalírozók épp ekkor járnak arra.
Miután Taran pofátlanul újra megszólal, a kereskedő ismét enged az áron. Taran elmosolyodik és a felé nyújtott kezet megragadja.*
-125 arany, megbeszéltük! Egy élmény volt Önnel üzletet kötni!
*Szabadon maradt kezével megbontja az erszényét és kiszámol üzleti partnere (Mesélő (BlackJack)) számára nem kevesebb, mint 125 aranypénzt, majd ellenérték gyanánt elveszi a kék folyadékkal töltött üvegcsét.
Az elejétől fogva ez volt számára a megcélzott ár, és bár nem reménykedett benne, hogy meg is fogja kapni ennyiért, úgy fest ezúttal a szerencse mellészegődött.A vásárlás lebonyolítása után még hozzáfűz egy kérdést, valamint egy megjegyzést.*
-Meddig tart a hatás? Örökös? Mellesleg, köszönöm a tippet!
*Biccent a tömegbe beleolvadó Dynti felé, majd elköszön.*
-További eredményes árulást!
*Követi a kalóz útját, aki vissza-visszapillant a mágus irányába. Pontosan olyan képet fest, mint aki tényleg nem ismeri a mágust, ami szintén kiváló alakítás.*
-És műsor lefutott, a szereposztás és a rögtönzési képesség pedig zseniális volt!
*Tapsol néhányat, hogy az önmaguk éltetése ne csak hiábavaló szavakból álljon. Idő közben eltűnnek a tömegben, mire Taran elmosolyodik.*
-Mi a következő cél, ó Tolvajok Istennője!?
*Elismerő meghajlással tornássza tovább a leány önbizalmát, miközben már a kék fiolával elkövetendő merényleten töri a fejét.*
~A rum. Igen, az megfelelő lesz. Úgyis mindet ő issza meg! Néha kínál, de maximum nem kérek majd!~
*Az első ötlet már fel is merült benne. Az alkoholos folyadék azért lehet előnyös, mert elnyomhatja a folyadék esetleges ízét. Feltéve, ha nem szúrt ki vele az eladó és nem csupán tengervizet adott neki csillagászati áron. A só, nos, az elég nehezen egyeztethető össze a rum fenséges ízével.*
3468. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 18:44:20
Üzenet elküldve: 2015-07-16 18:44:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Tréfás hölgy, annyi szent, tréfás... nem volt jobb dolga, hát ezt az egyet nehezen hiszi, ugyanis a hozzá hasonlóknak mindig van. Jól van, megtörtént, jól eltöltötte az idejét Lorewhez indokolatlanul közel, mit csinál még mindig itt? A szerzetes ilyenkor mindig arra gondol, bár egy bérgyilkos került volna a háta mögé, kevésbé szült volna kellemetlen helyzetet. Egy gyors vágás a nyakán, és vége... Még mindig jobb, mint ez a kivégzési módszer, amit oly serényen alkalmaznak ellene, a halálra idegesítés játéka.*
- Sajnálom, hogy unalmas és egyhangú az élete *bár a morgós hang, amit párosít mellé arra utal, hogy nem, csak azt az egyet sajnálja, hogy pont őt szemelte ki beszélgetőtársnak a nő. Nem, egyszerűen nem tudja felfogni, miért mindig őt szemelik ki maguknak az unatkozó halandók. Idejött, hogy eltöltsön egy napot, ezalatt megkínozták, földhöz vágták párszor, tolvajnak nevezték, halálosan fenyegették, verekedésre kényszerítették, lehányták... Hát igen, így utólag ebből kéne tekercset írni, aztán majd csak elválik, hogy azt is túlzásnak tartják-e. Az élete ezerszer izgalmasabb, mint amennyire kiszínezi a hőstörténeteit.*
- Sikenukuwaka? *először azt hiszi, valami rituális idézés készülődik, és megint őt akarják ehhez feláldozni, de rádöbben, hogy az imént a hölgy neve hangzott el* Ó. Szép név *majd a felemelt kézre pillant* Szép és egészséges kézfej. Én Lorew Mazoral vagyok, szerzetes a lihenachi templomból. És mivel ott már-már ráuntak a semmittevésemre, most Artheniorban töltöm az időt, amíg el nem kezdek hiányozni nekik.
*Ez persze sosem fog megtörténni, de esze ágában sincs Wegtorenbe menni, ha már itt is kitelt a becsülete. Addigra ott már részben elfelejtik, megint lesz vagy egy teljes nyugodt éve. Többnyire ebben bízik.*
- És még mindig nem talált *vágja rá gyorsan, amikor a nő olyasmivel próbálkozik, hogy még nem talált itt önnön magához hasonlót. Ez az ismerkedésnek azért borzalmas formája, mert Lorew túl könnyen rá tud cáfolni* Semmi közös nincs kettőnkben azt leszámítva hogy szánalmas halandó porszemek vagyunk, és életünk olyan értelmetlen, mint ez a forgatag. Az pedig tanulmány, nem napló. Éppen az imént lehettem tanúja ennek a csodálatos eseménynek, és éppen ezért vetettem papírra, hogy mindenki más is tudhasson róla.
*Habár egyre inkább az az érzése, hogy inkább megtartja magának, mert miért adna ő fontos dolgokat a főpap kezére? Az kéne még csak, annak a felfuvalkodott békának az ülepe alá tolni a készet. Majd mikor a hölgy belevág, hogy milyen udvariatlan, a szerzetes csak bólint. Csak éppen nem azért, amiért gondolja, de sebaj, minden az alapoknál kezdődik.*
- Nem, nem vártam senkit *persze a kérdés nem az volt, hogy várt-e, hanem hogy vár-e valakit, de ezzel egyszersmind az örömét is kifejezheti azt illetően, hogy így rátalált a nemes kisasszony.*
- Tényleg kíváncsi lennék rá, mi vette rá, hogy pont az én írásomba nézzen bele hátulról *mert hát lássuk be, sok minden történt vele ma már, még nemessel is találkozott, de az sem csinált ilyet. Jól elbeszélgettek Yelanevel a halálról, de ami még fontosabb, amaz tartotta a távolságot.*
//Rahil//
*Tréfás hölgy, annyi szent, tréfás... nem volt jobb dolga, hát ezt az egyet nehezen hiszi, ugyanis a hozzá hasonlóknak mindig van. Jól van, megtörtént, jól eltöltötte az idejét Lorewhez indokolatlanul közel, mit csinál még mindig itt? A szerzetes ilyenkor mindig arra gondol, bár egy bérgyilkos került volna a háta mögé, kevésbé szült volna kellemetlen helyzetet. Egy gyors vágás a nyakán, és vége... Még mindig jobb, mint ez a kivégzési módszer, amit oly serényen alkalmaznak ellene, a halálra idegesítés játéka.*
- Sajnálom, hogy unalmas és egyhangú az élete *bár a morgós hang, amit párosít mellé arra utal, hogy nem, csak azt az egyet sajnálja, hogy pont őt szemelte ki beszélgetőtársnak a nő. Nem, egyszerűen nem tudja felfogni, miért mindig őt szemelik ki maguknak az unatkozó halandók. Idejött, hogy eltöltsön egy napot, ezalatt megkínozták, földhöz vágták párszor, tolvajnak nevezték, halálosan fenyegették, verekedésre kényszerítették, lehányták... Hát igen, így utólag ebből kéne tekercset írni, aztán majd csak elválik, hogy azt is túlzásnak tartják-e. Az élete ezerszer izgalmasabb, mint amennyire kiszínezi a hőstörténeteit.*
- Sikenukuwaka? *először azt hiszi, valami rituális idézés készülődik, és megint őt akarják ehhez feláldozni, de rádöbben, hogy az imént a hölgy neve hangzott el* Ó. Szép név *majd a felemelt kézre pillant* Szép és egészséges kézfej. Én Lorew Mazoral vagyok, szerzetes a lihenachi templomból. És mivel ott már-már ráuntak a semmittevésemre, most Artheniorban töltöm az időt, amíg el nem kezdek hiányozni nekik.
*Ez persze sosem fog megtörténni, de esze ágában sincs Wegtorenbe menni, ha már itt is kitelt a becsülete. Addigra ott már részben elfelejtik, megint lesz vagy egy teljes nyugodt éve. Többnyire ebben bízik.*
- És még mindig nem talált *vágja rá gyorsan, amikor a nő olyasmivel próbálkozik, hogy még nem talált itt önnön magához hasonlót. Ez az ismerkedésnek azért borzalmas formája, mert Lorew túl könnyen rá tud cáfolni* Semmi közös nincs kettőnkben azt leszámítva hogy szánalmas halandó porszemek vagyunk, és életünk olyan értelmetlen, mint ez a forgatag. Az pedig tanulmány, nem napló. Éppen az imént lehettem tanúja ennek a csodálatos eseménynek, és éppen ezért vetettem papírra, hogy mindenki más is tudhasson róla.
*Habár egyre inkább az az érzése, hogy inkább megtartja magának, mert miért adna ő fontos dolgokat a főpap kezére? Az kéne még csak, annak a felfuvalkodott békának az ülepe alá tolni a készet. Majd mikor a hölgy belevág, hogy milyen udvariatlan, a szerzetes csak bólint. Csak éppen nem azért, amiért gondolja, de sebaj, minden az alapoknál kezdődik.*
- Nem, nem vártam senkit *persze a kérdés nem az volt, hogy várt-e, hanem hogy vár-e valakit, de ezzel egyszersmind az örömét is kifejezheti azt illetően, hogy így rátalált a nemes kisasszony.*
- Tényleg kíváncsi lennék rá, mi vette rá, hogy pont az én írásomba nézzen bele hátulról *mert hát lássuk be, sok minden történt vele ma már, még nemessel is találkozott, de az sem csinált ilyet. Jól elbeszélgettek Yelanevel a halálról, de ami még fontosabb, amaz tartotta a távolságot.*
3467. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 18:02:29
Üzenet elküldve: 2015-07-16 18:02:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*A férfi ijedelme csak megmosolyogtatja. Kívül-belül egyaránt, elvégre ezúttal ezt a kissé kesernyés arckifejezést hagyhatja ábrázatára ülni. Elvégre hiába belső káröröm-indíttatású, miért is ne mosolyoghatná meg egyébként, hogy szerény személyének jelenléte így ráijeszt... bárkire is?*
- Nem, valóban nincs jobb dolgom.
*Amolyan kisasszonyos hanyagsággal vonja meg a vállait, melyek csak egy pillanatra rebbennek fel, majd ugyanilyen hirtelenséggel zuhannak vissza eredeti helyükre: a szintén kisasszonyos, egyenes tartásba.*
- Nhianeka Shil'Ndiur. Tiszteletem.
*Mutatkozik be, a korábbi neki szegezett kérdés kapcsán. Persze, most is álnéven, mint mindig. Már annyira a részévé vált, hogy hasraütés-szerűen kibök egy nevet, hogy nagyjából ahhoz kéne megerőltetnie magát, hogy a "valódit" árulja el valakinek.
A bemutatkozás mellé persze még az idegen felé is nyújtja vékony kis kezét, tenyérrel lefelé, mintha kézcsókra várna... Bár ez talán nem is igazán megfontolt lépés. Sőt, jobban belegondolva kételkedik benne, hogy a másik ismerné a hasonló szokásokat, amiket az évek során ő is összecsipegetett a túléléshez, meg a színészkedéshez, amit napi szinten űz.*
- Nos, pusztán magányos voltam, ahogyan azt az előbb mondtam is. Nem sok itt a... hozzám hasonló ember. Vagy ha akad is, az már alaposan felöntött a garatra, vagy épp játszik-nézelődik, vagy van már társasága... Őket pedig nem zavarnám. Viszont az megragadta a figyelmem, hogy Ön valami tudós-féle. Vagy legalábbis, író. Mert ha mást nem is, naplót legalább ír. Bár... Ha megengedi az észrevételt, utóbbi esetben igencsak szárnyalnak a gondolatai, tehát arra bíztatnám, hogy ne pusztán naplót írjon. Ha megenged ennyit, természetesen. Nem akarok tolakodó lenni...
*Pár pillanatra elhallgat a halkan, mosolygó-édesen csorgatott szavak után.*
- Óh, bocsásson meg, azért mégiscsak udvariatlan vagyok.
~Mintha valaha is érdekelt volna!~
- Vár valakit esetleg?
*Körülnéz, nyújtogatja is a nyakát a tömeg felé, hátha észrevesz valakit, aki épp errefelé tart, majd visszafordul a köpenyes felé.*
//Lorew//
*A férfi ijedelme csak megmosolyogtatja. Kívül-belül egyaránt, elvégre ezúttal ezt a kissé kesernyés arckifejezést hagyhatja ábrázatára ülni. Elvégre hiába belső káröröm-indíttatású, miért is ne mosolyoghatná meg egyébként, hogy szerény személyének jelenléte így ráijeszt... bárkire is?*
- Nem, valóban nincs jobb dolgom.
*Amolyan kisasszonyos hanyagsággal vonja meg a vállait, melyek csak egy pillanatra rebbennek fel, majd ugyanilyen hirtelenséggel zuhannak vissza eredeti helyükre: a szintén kisasszonyos, egyenes tartásba.*
- Nhianeka Shil'Ndiur. Tiszteletem.
*Mutatkozik be, a korábbi neki szegezett kérdés kapcsán. Persze, most is álnéven, mint mindig. Már annyira a részévé vált, hogy hasraütés-szerűen kibök egy nevet, hogy nagyjából ahhoz kéne megerőltetnie magát, hogy a "valódit" árulja el valakinek.
A bemutatkozás mellé persze még az idegen felé is nyújtja vékony kis kezét, tenyérrel lefelé, mintha kézcsókra várna... Bár ez talán nem is igazán megfontolt lépés. Sőt, jobban belegondolva kételkedik benne, hogy a másik ismerné a hasonló szokásokat, amiket az évek során ő is összecsipegetett a túléléshez, meg a színészkedéshez, amit napi szinten űz.*
- Nos, pusztán magányos voltam, ahogyan azt az előbb mondtam is. Nem sok itt a... hozzám hasonló ember. Vagy ha akad is, az már alaposan felöntött a garatra, vagy épp játszik-nézelődik, vagy van már társasága... Őket pedig nem zavarnám. Viszont az megragadta a figyelmem, hogy Ön valami tudós-féle. Vagy legalábbis, író. Mert ha mást nem is, naplót legalább ír. Bár... Ha megengedi az észrevételt, utóbbi esetben igencsak szárnyalnak a gondolatai, tehát arra bíztatnám, hogy ne pusztán naplót írjon. Ha megenged ennyit, természetesen. Nem akarok tolakodó lenni...
*Pár pillanatra elhallgat a halkan, mosolygó-édesen csorgatott szavak után.*
- Óh, bocsásson meg, azért mégiscsak udvariatlan vagyok.
~Mintha valaha is érdekelt volna!~
- Vár valakit esetleg?
*Körülnéz, nyújtogatja is a nyakát a tömeg felé, hátha észrevesz valakit, aki épp errefelé tart, majd visszafordul a köpenyes felé.*
3466. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 17:36:07
Üzenet elküldve: 2015-07-16 17:36:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Nem írhatott a saját történeteiről, azt mindig visszadobták, azt mondták, nem igaz. Jó, tény, hogy kicsit kiszínezte, de csak és kizárólag a későbbi olvasók kedvéért. Ettől még igaz történet marad, csak jobb, mint újkorában volt. Sebaj, majd ez, elvégre nem kell új mágiát, meg ilyesmiket felfedezni, megírhatja a tanulmányt egy ilyen különleges alakról is, aki képes állatból sötételffé változni. Ezzel tulajdonképpen már a zsebében is tudhat egy helyet a templom felső köreiben, aztán ki tudja? Talán ő lesz a következő főpap. Bárcsak érdekelnék a halandók által ráaggatható rangok. Mondjuk tény, ha főpap lenne, végre nyithatna ez a világ a felsőbbek felé, entitások hada jöhetne át, hogy a halandók sorsáról döntsenek, szóval ez nem is lenne olyan hátrányos. Pontosan ezért nem választanák meg őt, Amos Thenior szerint nem lehet főpap, aki jó és rossz között nem tud különbséget tenni, akinek túl rugalmas a lelkiismerete. Bolondság! Inkább az nem lehetne főpap, aki szerint a világon van jó meg rossz... Ilyesmi nincs, ez tévképzet, a világon egy dolog van: hatalom. Ez a halandóknak nem adatott meg, de az entitásoknak igen, éppen ezért a halandó nem ér semmit. Nincs jó vagy rossz halandó, bármelyik bármit tesz, az teljesen jelentéktelen. Lorew sosem választott oldalt, akkor egy jóságos, vagy egy démoni entitás lesz a gazdája, ő örömmel fogja szolgálni, mert ennél többet egyetlen halandó sem remélhet. Megrázza a fejét, hiszen ezzel mindig csak felbosszantja magát... hogy ilyen ostoba ember irányítja Artheniorban az erősebb mágusokat. Lihanechben is hasonló, persze mehetne a szerzetes akárhová, a halandók mindenütt vakok és bolondok.
Hosszú, szépen kitartott sóhajtással fejezi ki a véleményét mindezen gondolatairól, majd pedig kiteszi az utolsó pontot az új tanulmány végére. Odafent valaki nagyon kedvelheti, mivel még csak nem is rontotta el az egyes szavakat, nem kellett áthúzásokat végeznie, a főpapnak semmi kivetnivalója nem lehet. Az egy dolog, hogy a mágikus képességei éppen a nullával egyenlőek, de hogy a természet semmilyen extra érzékkel nem áldotta meg, ez már igazán igazságtalan. Így történhet, hogy ki tudja mióta egy nő a személyes terében tölti az idejét, és ez fel sem tűnt neki, amíg a tekercs elpakolása után reflexszerűen körbe nem néz. És még akkor is meglepetésként éri...*
- Aztamagasságos! *hördül fel, miközben leugrik a ládáról, és pördül egyet, hogy szembekerüljön az ismeretlen eredetű és rendeltetésű vörös hölgyeménnyel.*
- Ki a fene... ? *egyelőre ennyit présel ki, mivel a szíve még mindig kalapácshoz hasonlóan verekszik odabent a többi részével,néha pedig majd ki akar szakadni a szerzetes mellkasából. Miért van tele ilyen őrültekkel a piac? Néhány nagyobb levegő után megnyugszik, így összeszedettebben, de csöppet sem kedvesebben folytathatja:*
- Mégis ki a fene vagy? És miért bujkálsz a hátam mögött? És egyáltalán nincs jobb dolgod? *semmit nem utál jobban, mintha valaki túl közel jön hozzá, és főleg mikor még el is időzik ott. Sosem értette miért leli néhány ember az ilyesmiben örömét...*
//Rahil//
*Nem írhatott a saját történeteiről, azt mindig visszadobták, azt mondták, nem igaz. Jó, tény, hogy kicsit kiszínezte, de csak és kizárólag a későbbi olvasók kedvéért. Ettől még igaz történet marad, csak jobb, mint újkorában volt. Sebaj, majd ez, elvégre nem kell új mágiát, meg ilyesmiket felfedezni, megírhatja a tanulmányt egy ilyen különleges alakról is, aki képes állatból sötételffé változni. Ezzel tulajdonképpen már a zsebében is tudhat egy helyet a templom felső köreiben, aztán ki tudja? Talán ő lesz a következő főpap. Bárcsak érdekelnék a halandók által ráaggatható rangok. Mondjuk tény, ha főpap lenne, végre nyithatna ez a világ a felsőbbek felé, entitások hada jöhetne át, hogy a halandók sorsáról döntsenek, szóval ez nem is lenne olyan hátrányos. Pontosan ezért nem választanák meg őt, Amos Thenior szerint nem lehet főpap, aki jó és rossz között nem tud különbséget tenni, akinek túl rugalmas a lelkiismerete. Bolondság! Inkább az nem lehetne főpap, aki szerint a világon van jó meg rossz... Ilyesmi nincs, ez tévképzet, a világon egy dolog van: hatalom. Ez a halandóknak nem adatott meg, de az entitásoknak igen, éppen ezért a halandó nem ér semmit. Nincs jó vagy rossz halandó, bármelyik bármit tesz, az teljesen jelentéktelen. Lorew sosem választott oldalt, akkor egy jóságos, vagy egy démoni entitás lesz a gazdája, ő örömmel fogja szolgálni, mert ennél többet egyetlen halandó sem remélhet. Megrázza a fejét, hiszen ezzel mindig csak felbosszantja magát... hogy ilyen ostoba ember irányítja Artheniorban az erősebb mágusokat. Lihanechben is hasonló, persze mehetne a szerzetes akárhová, a halandók mindenütt vakok és bolondok.
Hosszú, szépen kitartott sóhajtással fejezi ki a véleményét mindezen gondolatairól, majd pedig kiteszi az utolsó pontot az új tanulmány végére. Odafent valaki nagyon kedvelheti, mivel még csak nem is rontotta el az egyes szavakat, nem kellett áthúzásokat végeznie, a főpapnak semmi kivetnivalója nem lehet. Az egy dolog, hogy a mágikus képességei éppen a nullával egyenlőek, de hogy a természet semmilyen extra érzékkel nem áldotta meg, ez már igazán igazságtalan. Így történhet, hogy ki tudja mióta egy nő a személyes terében tölti az idejét, és ez fel sem tűnt neki, amíg a tekercs elpakolása után reflexszerűen körbe nem néz. És még akkor is meglepetésként éri...*
- Aztamagasságos! *hördül fel, miközben leugrik a ládáról, és pördül egyet, hogy szembekerüljön az ismeretlen eredetű és rendeltetésű vörös hölgyeménnyel.*
- Ki a fene... ? *egyelőre ennyit présel ki, mivel a szíve még mindig kalapácshoz hasonlóan verekszik odabent a többi részével,néha pedig majd ki akar szakadni a szerzetes mellkasából. Miért van tele ilyen őrültekkel a piac? Néhány nagyobb levegő után megnyugszik, így összeszedettebben, de csöppet sem kedvesebben folytathatja:*
- Mégis ki a fene vagy? És miért bujkálsz a hátam mögött? És egyáltalán nincs jobb dolgod? *semmit nem utál jobban, mintha valaki túl közel jön hozzá, és főleg mikor még el is időzik ott. Sosem értette miért leli néhány ember az ilyesmiben örömét...*
3465. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:41:43
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:41:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
// Tingli-tangli //
*Már-már érzékenynek mondható búcsút vesznek a hímmel, aki ezután úgy tántorog el, mint egy rosszabb fajta alkoholista hontalan, de hát ki is hibáztathatná, mikor ilyen fertelmes hőségben dönti magába a vérszínű nedűt? Senki? Naugye!
Nariina így hát egyedül is marad a gondolataival, a hőséggel, meg a forgatag nyüzsgésével, midőn szem elől is téveszti azt az átkozott mélységit. Nem mondhatja, hogy reméli, nem lesz baja, mert hát neki aztán mindegy, csak legyen ott két nap múlva azon az átkozott tisztáson, és rendezzék le kényes ügyeiket. Meg a nem kényeseket is, csak haladjanak. Narii már kezdené is megszokni, hogy egyedül van ebben az átkozott tömegben, de mit van mit tenni, fülét egy igencsak ismerős, ám annál inkább kéretlen hang üti meg. Hordozója pedig nem más, mint Medliel, aki ugyancsak nem volt rest eltűnni Kagan mellől, hogy istentudja mivel verje el kiadott szabadidejét. Narii pedig ugyanbizony nem fog kérdezni, csak ne zrikálja a másik nőstény, amiért önmagának is biztosított egy kis szórakozást, főleg mert ugyebár az vesse rá az első követ...*
- Nocsak, nocsak, és ki őrzi a nagy embert, ha még te is eltűntél mellőle?
*Ajkai kisebb grimaszba torzulnak, ahogy felveszi a Medlieléhez hasonló testtartást, értelemszerűen viszont ellentétes vállára támaszkodva. Nem igazán érdekli a nőstényt, hogy a Beste mit is gondol arról, mikor, kivel és hol enyeleg Nariina, amiről Kagan nem tud, az ugyanbizony fájni sem fog neki.*
// Tingli-tangli //
*Már-már érzékenynek mondható búcsút vesznek a hímmel, aki ezután úgy tántorog el, mint egy rosszabb fajta alkoholista hontalan, de hát ki is hibáztathatná, mikor ilyen fertelmes hőségben dönti magába a vérszínű nedűt? Senki? Naugye!
Nariina így hát egyedül is marad a gondolataival, a hőséggel, meg a forgatag nyüzsgésével, midőn szem elől is téveszti azt az átkozott mélységit. Nem mondhatja, hogy reméli, nem lesz baja, mert hát neki aztán mindegy, csak legyen ott két nap múlva azon az átkozott tisztáson, és rendezzék le kényes ügyeiket. Meg a nem kényeseket is, csak haladjanak. Narii már kezdené is megszokni, hogy egyedül van ebben az átkozott tömegben, de mit van mit tenni, fülét egy igencsak ismerős, ám annál inkább kéretlen hang üti meg. Hordozója pedig nem más, mint Medliel, aki ugyancsak nem volt rest eltűnni Kagan mellől, hogy istentudja mivel verje el kiadott szabadidejét. Narii pedig ugyanbizony nem fog kérdezni, csak ne zrikálja a másik nőstény, amiért önmagának is biztosított egy kis szórakozást, főleg mert ugyebár az vesse rá az első követ...*
- Nocsak, nocsak, és ki őrzi a nagy embert, ha még te is eltűntél mellőle?
*Ajkai kisebb grimaszba torzulnak, ahogy felveszi a Medlieléhez hasonló testtartást, értelemszerűen viszont ellentétes vállára támaszkodva. Nem igazán érdekli a nőstényt, hogy a Beste mit is gondol arról, mikor, kivel és hol enyeleg Nariina, amiről Kagan nem tud, az ugyanbizony fájni sem fog neki.*
3464. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:30:48
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:30:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Lassan apad a kupa tartalma, lévén aprókat kortyol belőle csak. Egyáltalán nem célja még csak spiccesnek lenni sem, nemhogy fejreállni, így nem is törekszik arra, hogy hamar kiürüljön a kupa.
Egészen sokáig sétálgat és nézelődik. Étket nem kíván, az erdőben egészen jól lakott az elmúlt pár hétben. Itala van, ruhái szintén... Csupán az ékszereket kínáló bódénál időzik el tovább, ott viszont hosszú perceket, talán egy jó fertályórát is. Az aranyak közt válogat, hiszen akad mindenféle, amit a magafajta megkívánhat. Nyakékek, függők, melltűk... Kövekkel és kristályokkal, vagy épp anélkül - díszesek és egyszerűbbek, könnyű-vékonyka holmik ugyanúgy, mint oly díszesek, melyekre a készítő láthatólag nem sajnálta a munkával töltött órát.
Ám végül nem választ semmit, legalábbis megvételre nem, egyelőre. Ugyan jópárat tapogatott-simogatott végig vágyakozva, mégis... Ennek és mérhetetlen hiúságának ellenére is lemond az efféle "élvezetekről". Hiszen most legfőképpen nem ezért van itt. Hanem, csüngeni. Másokon. Mások érzésein, törékeny-összeroppantható kis lelkivilágán. Vagy a pénzén. Vagy mindkettőn.*
~Ha megteheted, hát miért is ne?~
*Akármilyen lassan vánszorog is végig a téren, lassan kiér a tömeg szélére, s mindeközben, legnagyobb sajnálatára, nem túlzottan leli örömét a jelenlévők egyikében sem. A legtöbbről már ránézésre is megmondja, hogy vagy unalmas, vagy túl szánalmas ahhoz, hogy vele múlassa az értékes időt.
Már majdcsak leül valahova, a piactér szélére hordott ládák egyikére, mikor megakad a szeme egy szakállas, kócos férfin, aki serényen körmöl valamit. Elhúzza a száját, kortyol a sörből, majd végigméri még egyszer. Nem túl bizalomgerjesztő a köpenyes, ám az mégis csalogató, hogy mennyire egyedül van.*
~Nagyon... Egyedül. Hmm...~
*Egy újabb korty vajsör után aztán úgy dönt, megközelíti őt. Lehetőleg oldalról vagy a háta mögül igyekszik ezt tenni, hogy a másik ne vegye azonnal észre, s így a válla fölött megleshesse, mit ír ilyen szorgalmasan.*
~Te meg a tapintat és diszkréció!~
~Azt mivel is isszák?~
//Lorew//
*Lassan apad a kupa tartalma, lévén aprókat kortyol belőle csak. Egyáltalán nem célja még csak spiccesnek lenni sem, nemhogy fejreállni, így nem is törekszik arra, hogy hamar kiürüljön a kupa.
Egészen sokáig sétálgat és nézelődik. Étket nem kíván, az erdőben egészen jól lakott az elmúlt pár hétben. Itala van, ruhái szintén... Csupán az ékszereket kínáló bódénál időzik el tovább, ott viszont hosszú perceket, talán egy jó fertályórát is. Az aranyak közt válogat, hiszen akad mindenféle, amit a magafajta megkívánhat. Nyakékek, függők, melltűk... Kövekkel és kristályokkal, vagy épp anélkül - díszesek és egyszerűbbek, könnyű-vékonyka holmik ugyanúgy, mint oly díszesek, melyekre a készítő láthatólag nem sajnálta a munkával töltött órát.
Ám végül nem választ semmit, legalábbis megvételre nem, egyelőre. Ugyan jópárat tapogatott-simogatott végig vágyakozva, mégis... Ennek és mérhetetlen hiúságának ellenére is lemond az efféle "élvezetekről". Hiszen most legfőképpen nem ezért van itt. Hanem, csüngeni. Másokon. Mások érzésein, törékeny-összeroppantható kis lelkivilágán. Vagy a pénzén. Vagy mindkettőn.*
~Ha megteheted, hát miért is ne?~
*Akármilyen lassan vánszorog is végig a téren, lassan kiér a tömeg szélére, s mindeközben, legnagyobb sajnálatára, nem túlzottan leli örömét a jelenlévők egyikében sem. A legtöbbről már ránézésre is megmondja, hogy vagy unalmas, vagy túl szánalmas ahhoz, hogy vele múlassa az értékes időt.
Már majdcsak leül valahova, a piactér szélére hordott ládák egyikére, mikor megakad a szeme egy szakállas, kócos férfin, aki serényen körmöl valamit. Elhúzza a száját, kortyol a sörből, majd végigméri még egyszer. Nem túl bizalomgerjesztő a köpenyes, ám az mégis csalogató, hogy mennyire egyedül van.*
~Nagyon... Egyedül. Hmm...~
*Egy újabb korty vajsör után aztán úgy dönt, megközelíti őt. Lehetőleg oldalról vagy a háta mögül igyekszik ezt tenni, hogy a másik ne vegye azonnal észre, s így a válla fölött megleshesse, mit ír ilyen szorgalmasan.*
~Te meg a tapintat és diszkréció!~
~Azt mivel is isszák?~
3463. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:18:20
Üzenet elküldve: 2015-07-16 16:18:20
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik Zia körül vannak, meg egy NJK városőr//
-De persze abba, hogy egy lyukat ütsz a koponyámba, nem halnék bele, mi? *kérdi szkeptikusan a hím, már csak azért is, mert ő pontosan ugyanezzel a módszerrel bizony tett már el láb alól másokat, így ennek orvosi megalapozottságát erősen megkérdőjelezné. Lényegében éppen ellenkező hatásmechanizmust vél a dolog mögé látni, mint amit a vöröske állít.*
-Ezt a lékelős dolgot talán engedjük el. *veti fel a zseniális ötletét, s ezzel a témát lezártnak is tekinti a maga részéről, mert szívesebben halna bele abba, hogy nem lékelik meg, mint hogy igen. Ha már választhat, ugyebár.*
-Gyanús, gyanús, elvégre aki eszénél van, aligha akarná megsüttetni magát a tűző fényverésben egy bádoggúnyában. *szemeit összehúzva vizslatja a páncélos illetőt a ló hátán.*
-Tojást lehetne sütni a combján. *jegyzi meg epésen, s máris azon tűnődik, miképpen tudna úgy a dalia közelébe férkőzni, hogy ne keltsen gyanúsan nagy feltűnést. Talán a direkt megközelítés ősi módszere volna legcélravezetőbb, szemtől-szembe konfrontálódni a vitézzel, vagy netán egy nagyot rásózni kardlappal a ló farára. Igen, az valószínűleg megoldaná a problémát, mert az ijedt állat jó eséllyel maga vetné ki a nyeregből a fickót, s azzal Dryyx is letudná a maga részét a történetben, majd pedig önmagával igen elégedetten léphetne a távozás mezejére.*
-Hát csak meg illene beszélnem vele, hogy miért is lökött fel, nem igaz? *ropogtatja meg az ujjait, majd próbaképpen megrázza a fejét is, hogy vajh szédül-e, de szerencsére különösebben nem. Legalábbis annyira nem, hogy ne tudna rásózni a ló farára, majd pedig villámgyorsan eliszkolni (ezutóbbit legalábbis megpróbálná, ha az előbbi összejönne).*
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik Zia körül vannak, meg egy NJK városőr//
-De persze abba, hogy egy lyukat ütsz a koponyámba, nem halnék bele, mi? *kérdi szkeptikusan a hím, már csak azért is, mert ő pontosan ugyanezzel a módszerrel bizony tett már el láb alól másokat, így ennek orvosi megalapozottságát erősen megkérdőjelezné. Lényegében éppen ellenkező hatásmechanizmust vél a dolog mögé látni, mint amit a vöröske állít.*
-Ezt a lékelős dolgot talán engedjük el. *veti fel a zseniális ötletét, s ezzel a témát lezártnak is tekinti a maga részéről, mert szívesebben halna bele abba, hogy nem lékelik meg, mint hogy igen. Ha már választhat, ugyebár.*
-Gyanús, gyanús, elvégre aki eszénél van, aligha akarná megsüttetni magát a tűző fényverésben egy bádoggúnyában. *szemeit összehúzva vizslatja a páncélos illetőt a ló hátán.*
-Tojást lehetne sütni a combján. *jegyzi meg epésen, s máris azon tűnődik, miképpen tudna úgy a dalia közelébe férkőzni, hogy ne keltsen gyanúsan nagy feltűnést. Talán a direkt megközelítés ősi módszere volna legcélravezetőbb, szemtől-szembe konfrontálódni a vitézzel, vagy netán egy nagyot rásózni kardlappal a ló farára. Igen, az valószínűleg megoldaná a problémát, mert az ijedt állat jó eséllyel maga vetné ki a nyeregből a fickót, s azzal Dryyx is letudná a maga részét a történetben, majd pedig önmagával igen elégedetten léphetne a távozás mezejére.*
-Hát csak meg illene beszélnem vele, hogy miért is lökött fel, nem igaz? *ropogtatja meg az ujjait, majd próbaképpen megrázza a fejét is, hogy vajh szédül-e, de szerencsére különösebben nem. Legalábbis annyira nem, hogy ne tudna rásózni a ló farára, majd pedig villámgyorsan eliszkolni (ezutóbbit legalábbis megpróbálná, ha az előbbi összejönne).*
3462. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:48:27
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:48:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Beszerző körút – édes kettesben //
*Nem mondhatná, hogy gyomrában nincs egy aprócska görcs, ami arra emlékeztetné, hogy rosszban sántikál. Ez azonban csak félig rossz érzés, hiszen részben izgatott is. Mióta beette magát a barlangba, kevés alkalma adódott, hogy piti tolvajkodáshoz folyamodjon, mint korábban. Igaz most nem kell leitatnia hozzá egy férfit sem és a körülmények is kezére játszanak. Ez a dolog pedig egyre mélyebben elülteti a fejében a gondolatot, hogy egy bizonyos szempontból igencsak szerencsés lánynak mondható, még ha ez a múltjára nem is igaz.
Valahol nagyon mélyen megérti a férfi zsörtölődését a tolvajokat illetően, de ő maga azt is tudja, milyen az, amikor nincs semmije az embernek és kénytelen mások tulajdonához nyúlni. Bár félre értés ne essék, ő jó ideje már csak kedvtelésből űzi ezt a sportágat. Mindenesetre egyetértően bólogat.*
- Óh valóban? *Kérdez vissza a keverőtányért illetően, bár fogalma sincs, milyen fáról beszél a fickó, de ha jó, hát akkor jó. Ráadásul engedményt is kap, kell ennél szebb nap?
Széles mosolyt erőltet magára.*
- De csodálatos. *Teszi össze a két kezét hálásan, majd igen csak óvatosan nyúl a táskájába, hogy még véletlenül se látszódjon ki semmi a lenyúlt holmikból. Előkaparja a 25 aranyat és az árus (Mesélő (BlackJack)) elé teszi.
Amikor viszont a férfi Taran felé fordul, nem teljesen biztos benne ugyan, hogy ő lenne-e az említett hölgy, abban sem, hogy érti miről van szó, de azért mégis megcsillan némi érdeklődés a szemében.
~Milyen ital kerül ugyan 25 aranyba?~
Mindenesetre úgy méri végig a mágust, mintha még életében nem látta volna, majd kacéran elvigyorodik.*
- Én benne vagyok. *Kacsint Taran felé, mint egy ismeretlenre, majd megfogja a tányért és megindul a tömegben. Innentől végül is már nem is feltétlen szükséges azt játszani, hogy külön vannak, hiszen pont az árus az, aki mintha összeboronálni próbálta volna őket.
Így aztán olykor hátrapillant, s ha a férfi még nem követi, akkor megáll és megvárja, arcáról pedig nem tudja levakarni azt a kislányos vigyort, ami azt sugallja: „Sikerült!”.*
*Nem mondhatná, hogy gyomrában nincs egy aprócska görcs, ami arra emlékeztetné, hogy rosszban sántikál. Ez azonban csak félig rossz érzés, hiszen részben izgatott is. Mióta beette magát a barlangba, kevés alkalma adódott, hogy piti tolvajkodáshoz folyamodjon, mint korábban. Igaz most nem kell leitatnia hozzá egy férfit sem és a körülmények is kezére játszanak. Ez a dolog pedig egyre mélyebben elülteti a fejében a gondolatot, hogy egy bizonyos szempontból igencsak szerencsés lánynak mondható, még ha ez a múltjára nem is igaz.
Valahol nagyon mélyen megérti a férfi zsörtölődését a tolvajokat illetően, de ő maga azt is tudja, milyen az, amikor nincs semmije az embernek és kénytelen mások tulajdonához nyúlni. Bár félre értés ne essék, ő jó ideje már csak kedvtelésből űzi ezt a sportágat. Mindenesetre egyetértően bólogat.*
- Óh valóban? *Kérdez vissza a keverőtányért illetően, bár fogalma sincs, milyen fáról beszél a fickó, de ha jó, hát akkor jó. Ráadásul engedményt is kap, kell ennél szebb nap?
Széles mosolyt erőltet magára.*
- De csodálatos. *Teszi össze a két kezét hálásan, majd igen csak óvatosan nyúl a táskájába, hogy még véletlenül se látszódjon ki semmi a lenyúlt holmikból. Előkaparja a 25 aranyat és az árus (Mesélő (BlackJack)) elé teszi.
Amikor viszont a férfi Taran felé fordul, nem teljesen biztos benne ugyan, hogy ő lenne-e az említett hölgy, abban sem, hogy érti miről van szó, de azért mégis megcsillan némi érdeklődés a szemében.
~Milyen ital kerül ugyan 25 aranyba?~
Mindenesetre úgy méri végig a mágust, mintha még életében nem látta volna, majd kacéran elvigyorodik.*
- Én benne vagyok. *Kacsint Taran felé, mint egy ismeretlenre, majd megfogja a tányért és megindul a tömegben. Innentől végül is már nem is feltétlen szükséges azt játszani, hogy külön vannak, hiszen pont az árus az, aki mintha összeboronálni próbálta volna őket.
Így aztán olykor hátrapillant, s ha a férfi még nem követi, akkor megáll és megvárja, arcáról pedig nem tudja levakarni azt a kislányos vigyort, ami azt sugallja: „Sikerült!”.*
3461. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:47:59
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:47:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Nos igen, az élet nem mindig egyszerű, néha a fontos dolgokért nagy árat kell fizetni, éppen így Lorew is köpennyel adózott az égieknek, hogy láthassa az állatból emberré (sötételffé) történő átváltozás utolsó szakaszát. Ugyanakkor a szerzetes sosem hitt a felsőbb igazságszolgáltatásban, hiszen a halandók sose értek ennyit, és nem is fognak, éppen így nem hajlandó lemondani egyetlen köpenyéről. Első útja a fák közé viszi, és mit adnak ama égiek, a pár vödör víz még ott van. Amennyire tele van ez a hely mindenféle undormányos részeg alakokkal, nem volt benne biztos. Kit érdekel, hogy enyhén poshadt szaga van, meg a felszínén döglött legyek garmadája sütkérezik? Talán ha lenne a vödrök mellett néhány rothadó vaddisznótetem, akkor jó, talán kétszer is meggondolnák, de addig...
Óvatosan fogja a rongyot a vödör szélén, és egyetlen acélos szerzetesmozdulattal eltakarítja a legyeket a vödörből, persze önös érdekekből, nem az erre tévedő részegek kedvéért. Azok egyenek csak döglött legyet! Eztán merít, és nekiáll a hányást lesúrolni magáról, már amennyire ez lehetséges. Legalább hűsítene a víz, de nem, hőmérséklete vetekszik a tűző nap sugaraival. A fene essen a nyárba... Meg abba, amit ez az állat ivott, lehetetlen rendesen kiszedni a köpenyből (habár már annak is örül, ha legalább a szagtól sikerül megszabadulnia). Eztán ledobja a rongyot, majd pedig egyszerűen kisétál a fák közül, vissza a jó öreg és jól bejáratott "törzshelyére". Persze ha be nem üt közben a ménkő, valami közbe nem jön, vagy el nem hordták a kedvenc ládáit onnan. Ha viszont még mindig minden a helyén, akkor a (magához képest vett) jókedve is töretlen marad, a forgatagtól legtávolabb eső ládára ereszti le ülepét, majd pedig belekezd a feljegyzések tanulmánnyá fogalmazásába egy teljesen új, és tiszta tekercsen.
"Az alany (mely észrevételeim szerint az állatból sötételffé alakulás utolsó részén esett át) nem uralta a testét, egyszerűen nekem jött. Aztán pedig el is esett, nem volt még egyensúlyérzéke, persze nem is lehet vádolni miatta, hiszen nem is olyan régen egyenesedhetett fel két lábra" Nagy a kísértés, hogy odaírja pluszban: "mint a sötételfek mind", de ezt kihagyja, igyekszik komolyan folytatni. "Eztán állatias hörgések és morgások kíséretében felegyenesedett, majd meghallhattam a teremtmény első emberi szavait. Egy ork valagára vágyott, egészen pontosan így fogalmazott. Utólag elfelejtette ezt, nyilván a korai szakasz fájdalma ez, utána már nem mutatott ilyen tüneteket. Belsőjének átalakulását mutatta, hogy egy enyhe nyögés következtében gyomra összeszűkült, és a kiszoruló tartalmát azonnal ki is adta magából. Hányás formájában. Eztán már teljes, egész érthető mondatokra is képes volt, de sajnos hamar elveszítette a józan eszét, összezavarodott, és értelmetlen (bár jól megfogalmazott) mondatokat kezdett mondani. Végül (mikor valószínűleg teljessé vált a folyamat) a kimerültségtől egyszerűen eldőlt, talán később bele is halt, nem állt módomban segíteni neki. Ha viszont lehetséges, hogy egy sötételf felvegye egy állat formáját, az alapjaiban rengetheti meg a mélység és a felszín baráti viszonyát. " Nem mondhatná, hogy fájt neki leírni az utolsó szavakat, ha a sötételfek kiirtásra kerülnek emiatt a tanulmány miatt... hát legyen. Legalább valami hasznosat is alkotott szánalmas, és rövid halandó élete során.*
*Nos igen, az élet nem mindig egyszerű, néha a fontos dolgokért nagy árat kell fizetni, éppen így Lorew is köpennyel adózott az égieknek, hogy láthassa az állatból emberré (sötételffé) történő átváltozás utolsó szakaszát. Ugyanakkor a szerzetes sosem hitt a felsőbb igazságszolgáltatásban, hiszen a halandók sose értek ennyit, és nem is fognak, éppen így nem hajlandó lemondani egyetlen köpenyéről. Első útja a fák közé viszi, és mit adnak ama égiek, a pár vödör víz még ott van. Amennyire tele van ez a hely mindenféle undormányos részeg alakokkal, nem volt benne biztos. Kit érdekel, hogy enyhén poshadt szaga van, meg a felszínén döglött legyek garmadája sütkérezik? Talán ha lenne a vödrök mellett néhány rothadó vaddisznótetem, akkor jó, talán kétszer is meggondolnák, de addig...
Óvatosan fogja a rongyot a vödör szélén, és egyetlen acélos szerzetesmozdulattal eltakarítja a legyeket a vödörből, persze önös érdekekből, nem az erre tévedő részegek kedvéért. Azok egyenek csak döglött legyet! Eztán merít, és nekiáll a hányást lesúrolni magáról, már amennyire ez lehetséges. Legalább hűsítene a víz, de nem, hőmérséklete vetekszik a tűző nap sugaraival. A fene essen a nyárba... Meg abba, amit ez az állat ivott, lehetetlen rendesen kiszedni a köpenyből (habár már annak is örül, ha legalább a szagtól sikerül megszabadulnia). Eztán ledobja a rongyot, majd pedig egyszerűen kisétál a fák közül, vissza a jó öreg és jól bejáratott "törzshelyére". Persze ha be nem üt közben a ménkő, valami közbe nem jön, vagy el nem hordták a kedvenc ládáit onnan. Ha viszont még mindig minden a helyén, akkor a (magához képest vett) jókedve is töretlen marad, a forgatagtól legtávolabb eső ládára ereszti le ülepét, majd pedig belekezd a feljegyzések tanulmánnyá fogalmazásába egy teljesen új, és tiszta tekercsen.
"Az alany (mely észrevételeim szerint az állatból sötételffé alakulás utolsó részén esett át) nem uralta a testét, egyszerűen nekem jött. Aztán pedig el is esett, nem volt még egyensúlyérzéke, persze nem is lehet vádolni miatta, hiszen nem is olyan régen egyenesedhetett fel két lábra" Nagy a kísértés, hogy odaírja pluszban: "mint a sötételfek mind", de ezt kihagyja, igyekszik komolyan folytatni. "Eztán állatias hörgések és morgások kíséretében felegyenesedett, majd meghallhattam a teremtmény első emberi szavait. Egy ork valagára vágyott, egészen pontosan így fogalmazott. Utólag elfelejtette ezt, nyilván a korai szakasz fájdalma ez, utána már nem mutatott ilyen tüneteket. Belsőjének átalakulását mutatta, hogy egy enyhe nyögés következtében gyomra összeszűkült, és a kiszoruló tartalmát azonnal ki is adta magából. Hányás formájában. Eztán már teljes, egész érthető mondatokra is képes volt, de sajnos hamar elveszítette a józan eszét, összezavarodott, és értelmetlen (bár jól megfogalmazott) mondatokat kezdett mondani. Végül (mikor valószínűleg teljessé vált a folyamat) a kimerültségtől egyszerűen eldőlt, talán később bele is halt, nem állt módomban segíteni neki. Ha viszont lehetséges, hogy egy sötételf felvegye egy állat formáját, az alapjaiban rengetheti meg a mélység és a felszín baráti viszonyát. " Nem mondhatná, hogy fájt neki leírni az utolsó szavakat, ha a sötételfek kiirtásra kerülnek emiatt a tanulmány miatt... hát legyen. Legalább valami hasznosat is alkotott szánalmas, és rövid halandó élete során.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10307-10326