//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Tündér-tolvaj... nos, sok kreativitás nincs a dologban, de hát ha a szülőket ez nyugtatja meg, akkor ám legyen. Végtére is teljesen mindegy, milyen rémtörténetet adnak elő, a hatás ugyanaz lesz minden esetben. A gyerek talán jobban viselkedik, talán szófogadóbb lesz, habár minden ilyen történetnek megvan a maga hátulütője, hogyha túl népszerűvé válik, akkor a gyerekek is tudni fogják idővel, hogy hazugság.*
- Szerencsére én már nem vagyok gyerek *jegyzi meg közönyösen* Így annyit gorombáskodok, amennyit csak akarok.
*Ő ugyanis már komoly felnőtt, szerzetes a templomból, így azt csinál, amit akar, amíg nem sért törvényt, vagy esetleg egy-egy kiállhatatlan nemesbe nem köt bele. Ez utóbbiak szeretik soká verni a tamtamot, ha esetleg valaki szembesíti őket saját értéktelenségükkel, de a főpap nagy szívében is lehet bízni bizonyos határok közt. Igaz a régi mondás, a templomban még senkit nem fejeztek le.*
- A tűz nem érdekes, sokkal inkább veszélyes. És mi közöm nekem a te tűzmágiádhoz? Vagy a te tűzmágiádnak az én hitemhez? Légy boldog tűzmágusként *ránt egyet a vállán, hiszen milyen szavak ezek? Ha Lorew azon feneklene meg, hogy mások mit gondolnak róla, régen nem tartana ott, ahol. Nem számít, mit gondolnak mások, és soha nem is fog számítani. Legfeljebb annyiban, mint Amos Thenior gondolatai, hogy tudja a mögöttük rejtőző tartalmat, és diret ellene cselekszik annak.*
- Nem is fákról és épületekről beszéltem, vagy a halandók által lejegyzett tudásról *forgatja meg a szemeit nagyot sóhajtva, persze minek is erőlködik egy gyerekkel?* Az entitások, azok a felsőbbrendűek, és örökéletűek. Olyan lények, akiket halandó fel sem foghat.
*És hát ugyan kit érdekelnek a barátok? Ez olyasmi, mint a szeretet, a renden belül nem ismerhette meg, most meg már nem is akarja.*
- Nekem sem voltak, és nem is lesznek *vonja meg újból a vállát* És ne próbálkozz azzal, hogy ilyen neveket rám ragasztasz.
*Hozzátenné, hogy "valaki egyszer megpróbálta. EGYSZER", de nem érzi úgy, hogy szükséges, a kis tündér nyilván venni fogja a lapot az egyenes szavakból is. Ezzel persze egyszersmind a barátrészre is megadta a választ.*
- Nem a méret számít, itt egy óriást is agyontaposnak, csak azt előbb fellökik, aztán döngölik bele a földbe. Odabent senki sincs biztonságban.
*Hát milyen dolog nem ismerni a főpapot? De legalább a maradékra jól rátapintott, noha láthatóan a gyereknek gőze sincs a dolgokról.*
- Amos Thenior nagyapja volt Ar Thenior, akiről a város a nevét kapta. Amos Thenior a mostani főpap, és a jelek szerint még akár évtizedekig is az maradhat.
*Nem írnok, nem is akar az lenni, és még gyorsan se tud írni, hát akkor hagyni kell a fenébe az egészet... Mármint most minek feleslegesen túráztatni a dolgot, Lorew sem haladna semmit, csak az idő menne feleslegesen, és ugyan kit érdekel már a forgatag? Ennél sokkal jelentősebb dolgokról van itt szó...*
- Felejtsük el *jegyzi meg, és elrakja a tekercsét, na meg az íróeszközt, az sokkal drágább*És mit keresel te a forgatagon szülők nélkül?
*Persze azt már kivette a tündér szavaiból, hogy megszökött otthonról, de ez azért vajmi kevés magyarázatot ad a dolgokra. Egyáltalán hogy marad életben egyedül ez a kiskölyök? Még ha olyan lenne, mint Vi...*