Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 185 (3681. - 3700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3700. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-27 16:22:50
Üzenet elküldve: 2015-07-27 16:22:50
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Taitos//
*Látja ő, hogy Taitost elbűvölte a különös növény, így nem zaklatja, hadd gyönyörködjön legalább a virágban. Ő is alaposabban szemügyre veszi, hiszen hasonlót nemlátott még.*
-Semmi gond, tényleg érdekes.
*Mosolyog a fiúra.*
-Aki igazán szereti őket szerintem nem tépi le.
*Mondja kicsit halkabban, közelebb hajolva Taitoshoz, hiszen nem akarja megsérteni a virágárust, de tényleg ez a véleménye. Minek elpusztítani, hogy a nappaliban gyönyörködhessen benne pár napig mikor sokkal szebb a természetben? A cserepes virágokkal meg tud békülni, de azokat ritkán látott még. Tényleg csak akkor, ha annyira különleges növényről van szó, de csak akkor.
Egy pillanatig értetlenül bámul vissza az őt figyelő úrfira, aztán hirtelen orrához kap, mintha csak azt akarná leellenőrizni nem nőtt-e oda is egy kisvirág. Vagy egyéb...*
//Taitos//
*Látja ő, hogy Taitost elbűvölte a különös növény, így nem zaklatja, hadd gyönyörködjön legalább a virágban. Ő is alaposabban szemügyre veszi, hiszen hasonlót nemlátott még.*
-Semmi gond, tényleg érdekes.
*Mosolyog a fiúra.*
-Aki igazán szereti őket szerintem nem tépi le.
*Mondja kicsit halkabban, közelebb hajolva Taitoshoz, hiszen nem akarja megsérteni a virágárust, de tényleg ez a véleménye. Minek elpusztítani, hogy a nappaliban gyönyörködhessen benne pár napig mikor sokkal szebb a természetben? A cserepes virágokkal meg tud békülni, de azokat ritkán látott még. Tényleg csak akkor, ha annyira különleges növényről van szó, de csak akkor.
Egy pillanatig értetlenül bámul vissza az őt figyelő úrfira, aztán hirtelen orrához kap, mintha csak azt akarná leellenőrizni nem nőtt-e oda is egy kisvirág. Vagy egyéb...*
3699. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-27 15:47:07
Üzenet elküldve: 2015-07-27 15:47:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
* Miközben az öreg válaszát, figyelmét várja türelmesen arról, hogy mennyibe is kerülnek az aprók és mennyibe a nagyobbacska nőstény, tényleg akár egy gyerek úgy örül a jövendőbeli kedvencének. Démont is mennyit nyaggatta szeretgette amíg kölyök volt, de hát mára már komoly úr, kutyákban már szinte idősnek is betudható, ezek az apróságok meg igen csak hasonlítanak rá. Ki tudja merre csellengett amikor pár napra sikerült megszöknie kijátszva Gid figyelmét. Szerencsére az elf jól ért az állatok nyelvén így azt is tudta merre vannak a közelben olyan házak ahol szívesen megpihenne.*
- Szerinted Démon megtűrni őket? *néz a kölykökre és ki is nyitja óvatosan a ketrec ajtaját, hogy egyt kiemeljen majd gyorsan visszazárja azt.
A kutyus nagyon barátságos, de főleg kíváncsi. Azonnal észreveszi a Cralan lábainál megbúvó kiscicát és heves ugatásba, kapálózásba kezd, hogy Moon engedje már el, mert megkergetni valója akadt.*
- Azt hiszem van egy új hódolód. *mondja mosolyogva miközben a kis vadócot simogatva.*
- Na, nyugalom. Még elriasztod a kiscicát. *mondja a kutyus fejét megpaskolva majd óvakodva húzódik el tőle még mielőtt körbenyalogatná.
Állatkedvelő az igaz, de a kutyus csak nyalogassa a társait dönti el, majd már nyitja is ismét ki a ketrecet és helyezi vissza társai közé az apróságot akik örömmel vakkantgatnak majd tolulnak előre, hogy lebirkózhassák a földre a kis szerencsést.*
- Hát fél tucatnyit biztosan nem veszek. Akkor inkább kineveljük őket. *mondja mosolyogva.*
- Lars bácsikám azt mondta szeret vadászni. Majd kivisszük őket mi az erdőre, az a lényeg, hogy legyen köztük legalább egy amelyik már be van tanítva. *magyarázza majd hozzáteszi.*
- Démon nem híres az engedelmességről.
//Vásárlás//
* Miközben az öreg válaszát, figyelmét várja türelmesen arról, hogy mennyibe is kerülnek az aprók és mennyibe a nagyobbacska nőstény, tényleg akár egy gyerek úgy örül a jövendőbeli kedvencének. Démont is mennyit nyaggatta szeretgette amíg kölyök volt, de hát mára már komoly úr, kutyákban már szinte idősnek is betudható, ezek az apróságok meg igen csak hasonlítanak rá. Ki tudja merre csellengett amikor pár napra sikerült megszöknie kijátszva Gid figyelmét. Szerencsére az elf jól ért az állatok nyelvén így azt is tudta merre vannak a közelben olyan házak ahol szívesen megpihenne.*
- Szerinted Démon megtűrni őket? *néz a kölykökre és ki is nyitja óvatosan a ketrec ajtaját, hogy egyt kiemeljen majd gyorsan visszazárja azt.
A kutyus nagyon barátságos, de főleg kíváncsi. Azonnal észreveszi a Cralan lábainál megbúvó kiscicát és heves ugatásba, kapálózásba kezd, hogy Moon engedje már el, mert megkergetni valója akadt.*
- Azt hiszem van egy új hódolód. *mondja mosolyogva miközben a kis vadócot simogatva.*
- Na, nyugalom. Még elriasztod a kiscicát. *mondja a kutyus fejét megpaskolva majd óvakodva húzódik el tőle még mielőtt körbenyalogatná.
Állatkedvelő az igaz, de a kutyus csak nyalogassa a társait dönti el, majd már nyitja is ismét ki a ketrecet és helyezi vissza társai közé az apróságot akik örömmel vakkantgatnak majd tolulnak előre, hogy lebirkózhassák a földre a kis szerencsést.*
- Hát fél tucatnyit biztosan nem veszek. Akkor inkább kineveljük őket. *mondja mosolyogva.*
- Lars bácsikám azt mondta szeret vadászni. Majd kivisszük őket mi az erdőre, az a lényeg, hogy legyen köztük legalább egy amelyik már be van tanítva. *magyarázza majd hozzáteszi.*
- Démon nem híres az engedelmességről.
3698. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-27 15:23:04
Üzenet elküldve: 2015-07-27 15:23:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr//
*Már éppen ugrana neki a lánynak, támadna vissza, ahogyan a nyomornegyed farkastörvényei között tanulta, mert tudja, aki egyszer átgyalogol rajtad, az legközelebb is át fog. Aztán jön az egzotikus sztriptíz, amit még a legelvetemültebb perverz sem jutalmazna sem pénzzel, sem tapssal, sem hujjogással. Na jó, biztos van olyan, aki igen, az emberi elme igen furcsa kanyarokat tud venni néha...
Paru összeráncolja a szemöldökét és közelebb lép a lányhoz.*
-Meg kell néznem közelebbről. *ezzel megfogja a vörös karját, óvatosan, nehogy provokálásnak vegye, és közelebb emeli a sebet a szeméhez és elmélyülten hümmögve vizsgálgatja. ~Nagyanyád epekövére ezt meg miféle szörnyeteg tépte rajtad, te szerencsétlen?! Itt nem csak a bőr sérült, az izom is, csoda, hogy a karodat rendesen tudod mozgatni~ Egy pillanatra a lány szemébe néz, megpillantja a féktelen dühöt és őszintén bevallja magának -de csakis magának- hogy egy picit megijedt. ~Ha olyat adok el neki, ami nem működik, ez megver... na nem mintha nem lennék hozzászokva~ gondol vissza "boldog" gyerekkorára "drága nénje" társaságában. ~viszont hogy ne tudjak semmit csinálni, azt nem élném túl...~. Érzi, hogy nagyon gyorsan ki kell találnia valamit, hogy ne veszítsen se a hiteléből, se a fogaiból, de úgy dönt, húzza még egy kicsit az időt*
-Nem egyszerű, de meglátjuk, mit tehetek érted, kedves öreganyám *no nem mintha még jobban fel akarná idegesíteni, de a vágy, hogy visszaszúrjon a kemény beszédért erősebb, mint az életösztön* Tudnom kell, hogy szerezted ezt a csinos kis karcolást, ahhoz mérten keresem meg a legjobb varázsszert a bajodra, tudod, nem mindegy, hogy fegyver volt, valamiféle állat karma, elég, ha a lényeget elmondod... *a végét már kevésbé fölényesen mondja, amit akár védekezőnek is nevezhetnénk, ha akarnánk, de ezzel mélyen megsértenénk Parut.*
//Khyr//
*Már éppen ugrana neki a lánynak, támadna vissza, ahogyan a nyomornegyed farkastörvényei között tanulta, mert tudja, aki egyszer átgyalogol rajtad, az legközelebb is át fog. Aztán jön az egzotikus sztriptíz, amit még a legelvetemültebb perverz sem jutalmazna sem pénzzel, sem tapssal, sem hujjogással. Na jó, biztos van olyan, aki igen, az emberi elme igen furcsa kanyarokat tud venni néha...
Paru összeráncolja a szemöldökét és közelebb lép a lányhoz.*
-Meg kell néznem közelebbről. *ezzel megfogja a vörös karját, óvatosan, nehogy provokálásnak vegye, és közelebb emeli a sebet a szeméhez és elmélyülten hümmögve vizsgálgatja. ~Nagyanyád epekövére ezt meg miféle szörnyeteg tépte rajtad, te szerencsétlen?! Itt nem csak a bőr sérült, az izom is, csoda, hogy a karodat rendesen tudod mozgatni~ Egy pillanatra a lány szemébe néz, megpillantja a féktelen dühöt és őszintén bevallja magának -de csakis magának- hogy egy picit megijedt. ~Ha olyat adok el neki, ami nem működik, ez megver... na nem mintha nem lennék hozzászokva~ gondol vissza "boldog" gyerekkorára "drága nénje" társaságában. ~viszont hogy ne tudjak semmit csinálni, azt nem élném túl...~. Érzi, hogy nagyon gyorsan ki kell találnia valamit, hogy ne veszítsen se a hiteléből, se a fogaiból, de úgy dönt, húzza még egy kicsit az időt*
-Nem egyszerű, de meglátjuk, mit tehetek érted, kedves öreganyám *no nem mintha még jobban fel akarná idegesíteni, de a vágy, hogy visszaszúrjon a kemény beszédért erősebb, mint az életösztön* Tudnom kell, hogy szerezted ezt a csinos kis karcolást, ahhoz mérten keresem meg a legjobb varázsszert a bajodra, tudod, nem mindegy, hogy fegyver volt, valamiféle állat karma, elég, ha a lényeget elmondod... *a végét már kevésbé fölényesen mondja, amit akár védekezőnek is nevezhetnénk, ha akarnánk, de ezzel mélyen megsértenénk Parut.*
3697. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-27 13:29:49
Üzenet elküldve: 2015-07-27 13:29:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Paru//
*Felvonva fél szemöldökét, figyeli ahogy a lányban mély benyomást tett, hogy kecsesnek minősítette az ajkait. Habár már nem is igazán emlékszik, hogy pontosan mit mondott, neki inkább az maradt meg, hogy nyomatékosan figyelmeztette a másikat, hogy ne illesse az előbbi jelzővel.
A régi sebek, melyekre utalt, szó szerinti sebek. Sérülések egy régi napról, melyre rossz indulattal emlékszik vissza, s míg a jelek a bőrén égnek el sem tudja felejteni. Pedig milyen boldogan indult az a nap, mikor elkezdi az elejétől az emlékezést még az ajka is mosolyra húzódik. Újabb dolgos napra ébredt akkoriban a wegtoreni rév, s mint a kofák és a rakodó matrózok, az utca kölykök is kiléptek egérlyukaikból, hogy megszerezzék a napi betevőt. Így tett a gyermek Khyr is és annak bátyja, mint minden dolgos napon.*
- Francot… *Hessegeti el az emléket, hogy ne fájjon annyira. S miután ráeszmélt, hogy ki mondta, azt a szót, mit csak gondolni akart, gyorsan ráemeli a lányra a tekintetét, s igyekszik korrigálni.*
- Tudod kit nevezz te gyermeknek. A bakancsom is öregebb nálad. *Keresztbe fonja a karjait a melle előtt. Majd miután meghallgatta a mesét az istenekről, akikben nem hisz újabb megvető mosolyra húzódik a szája.*
- Lehet, hogy nem vagyok teljesennn… magamnál, de nem hiszek el minden kiejtett szót, mely _kecses_ ajkaidon kibukik. *Biccent a nő feje felé, majd felemelt kézzel folytatja.* Nincs szükségem arra, hogy az elmémet gyógyítsd, az senkinek sem sikerült, a varázsos füveidnek sem fog! Még az isteneid sem húzhatnak ki a ganyéból. Azt mondd meg kölyök, hogy mit tudsz kezdeni ezzel.
*Előveszi rövidebb tőrét, szinte oda figyelés nélkül és hóna alá emeli azt, oda ahol a felsőjének ujja találkozik a törzsét takaró anyaggal és egy gyors mozdulattal lenyisszantja az ujjat. Bőrén keresztül megindul egy halovány vércsík de nem törődik vele, nem is érzi. Lerángatja magáról a ruha ujjat és ledobja a földre. A karján öreg sebhelyek, három fehér karmolás, mely ijesztően behorpasztja a karját.
~ Játszottunk... várasat. Ő védte az övét én meg az enyémet, de neki nagyobb volt a serege.~
Összeszorul a torka, ahogy rápillant a hegekre és igyekszik lenyelni a felszökő érzelmeket.*
~Ez az utolsó emlékem.~
- Na, boszorkány, ezzel mit tudsz kezdeni? *Dühös tekintetét a lányéba vájja, mert ha nem dühös, akkor szomorú és ha szomorú részegen, az nem vezet semmi jóra. Könnyebb az idegenre haragudni gőgössége miatt, mint az emlékek miatt bőgni.
Azért számba veszi ezt az Özvegymosolyt is. Mi tagadás tetszik neki a dolog, hiszen, mi lenne jobb annál, ha egyszer elveszti az eszét és az őrült zokogásban találja magát, mint egy korty ebből a szerből és már jól is van.*
- Kell a mosolyod is, de ha nincs olyanod, ami vén sérülést gyógyít, akkor nem kell semmid.
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.27 13:30:25
//Paru//
*Felvonva fél szemöldökét, figyeli ahogy a lányban mély benyomást tett, hogy kecsesnek minősítette az ajkait. Habár már nem is igazán emlékszik, hogy pontosan mit mondott, neki inkább az maradt meg, hogy nyomatékosan figyelmeztette a másikat, hogy ne illesse az előbbi jelzővel.
A régi sebek, melyekre utalt, szó szerinti sebek. Sérülések egy régi napról, melyre rossz indulattal emlékszik vissza, s míg a jelek a bőrén égnek el sem tudja felejteni. Pedig milyen boldogan indult az a nap, mikor elkezdi az elejétől az emlékezést még az ajka is mosolyra húzódik. Újabb dolgos napra ébredt akkoriban a wegtoreni rév, s mint a kofák és a rakodó matrózok, az utca kölykök is kiléptek egérlyukaikból, hogy megszerezzék a napi betevőt. Így tett a gyermek Khyr is és annak bátyja, mint minden dolgos napon.*
- Francot… *Hessegeti el az emléket, hogy ne fájjon annyira. S miután ráeszmélt, hogy ki mondta, azt a szót, mit csak gondolni akart, gyorsan ráemeli a lányra a tekintetét, s igyekszik korrigálni.*
- Tudod kit nevezz te gyermeknek. A bakancsom is öregebb nálad. *Keresztbe fonja a karjait a melle előtt. Majd miután meghallgatta a mesét az istenekről, akikben nem hisz újabb megvető mosolyra húzódik a szája.*
- Lehet, hogy nem vagyok teljesennn… magamnál, de nem hiszek el minden kiejtett szót, mely _kecses_ ajkaidon kibukik. *Biccent a nő feje felé, majd felemelt kézzel folytatja.* Nincs szükségem arra, hogy az elmémet gyógyítsd, az senkinek sem sikerült, a varázsos füveidnek sem fog! Még az isteneid sem húzhatnak ki a ganyéból. Azt mondd meg kölyök, hogy mit tudsz kezdeni ezzel.
*Előveszi rövidebb tőrét, szinte oda figyelés nélkül és hóna alá emeli azt, oda ahol a felsőjének ujja találkozik a törzsét takaró anyaggal és egy gyors mozdulattal lenyisszantja az ujjat. Bőrén keresztül megindul egy halovány vércsík de nem törődik vele, nem is érzi. Lerángatja magáról a ruha ujjat és ledobja a földre. A karján öreg sebhelyek, három fehér karmolás, mely ijesztően behorpasztja a karját.
~ Játszottunk... várasat. Ő védte az övét én meg az enyémet, de neki nagyobb volt a serege.~
Összeszorul a torka, ahogy rápillant a hegekre és igyekszik lenyelni a felszökő érzelmeket.*
~Ez az utolsó emlékem.~
- Na, boszorkány, ezzel mit tudsz kezdeni? *Dühös tekintetét a lányéba vájja, mert ha nem dühös, akkor szomorú és ha szomorú részegen, az nem vezet semmi jóra. Könnyebb az idegenre haragudni gőgössége miatt, mint az emlékek miatt bőgni.
Azért számba veszi ezt az Özvegymosolyt is. Mi tagadás tetszik neki a dolog, hiszen, mi lenne jobb annál, ha egyszer elveszti az eszét és az őrült zokogásban találja magát, mint egy korty ebből a szerből és már jól is van.*
- Kell a mosolyod is, de ha nincs olyanod, ami vén sérülést gyógyít, akkor nem kell semmid.
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.27 13:30:25
3696. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-27 10:52:31
Üzenet elküldve: 2015-07-27 10:52:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr//
*Az egy dolog, hogy a lány részeg. Az egy másik, hogy finom éllel aranyomnak szólítja, olyan már volt. De hogy kecses lenne a szája, na azt még soha senki nem mondta, se gúnyosan, komolyan meg pláne nem. Fel is emeli a kezét és tétova mozdulattal, félig elgondolkodva, de inkább gondolatok nélkül cselekedve az említett testrészhez érinti szurtos, gyászkeretes körmű ujjait és halványan végigsimít a vékony, cserepes ajkakon, miközben a nő szavain töpreng.*
~Most egész más a hangja, valahogy… komolyabb. Ebben még igazi jó pénz is lehet, ha ennyire fontos neki. Nyilván valami ostoba lelki nyavalyára gondol, azt kéne ápolgatni… Keverhetnék neki egy kellemes főzetet ezüstcsörgőből és ördögvigyorból, hogy lenyugodjon és felvidítsa, ha elég erősre sikerül, minden bánatát elfelejti… aztán járhat hozzám a következő adagért, ha megkívánja… Csak megint be kell mennem a gazokért az erdőbe. Jó árat fogok kérni érte, az biztos, hogy rohadjon meg minden büdös erdő ott ahol van~ *hangosan azonban egész máshogy hallatszanak szavai*
-Természetesen hatalmamban áll enyhíteni a fájdalmadat, gyermekem.*veszi fel azt a hangnemet, amit oly sokszor hallott zsarnok mesterétől, Datti mamától, amikor kuncsaftokkal beszélt… na persze ő tényleg egy népmesei banyára hasonlító hájas öregasszony volt, Paru pedig még üzletfelénél is fiatalabb, de ez most épp nem zavarja* Van egy ősi recept, még a régi időkből maradt ránk, amikor istenek jártak az emberek között, s ezt a nagy hatalmú varázsszert ránk hagyták ~csak egy ócska tea, de azért nem adnának ennyi pénzt~. Megnyugtatja az elmét és felvidítja a szívet, úgy hívják, Özvegymosoly, mert a legmélyebb gyászból is kipenderíti az embert ~egész jó név ahhoz képest, hogy most találtam ki~. Azonban a hozzávalói ritkák, elkészíteni pedig bonyolult ~naná, ki kell érte mennem a szúnyogok közé~, így nem is tudom most odaadni. De ha fizetsz érte húsz aranyat most és még tízet, amikor odaadom, öt nap múlva ugyanitt megkaphatod… *zsíros haja mögött bújkáló karikás szemében egy pillanatra mohó izgalom csillan, ahogy arra vár, hogy a lány elfogadja-e az ajánlatát, vagy sem. ~Annyi pénzből vehetnék magamnak egy tyúkot, lenne tojásom és kevesebbszer kéne éhesen lefeküdnöm~*
//Khyr//
*Az egy dolog, hogy a lány részeg. Az egy másik, hogy finom éllel aranyomnak szólítja, olyan már volt. De hogy kecses lenne a szája, na azt még soha senki nem mondta, se gúnyosan, komolyan meg pláne nem. Fel is emeli a kezét és tétova mozdulattal, félig elgondolkodva, de inkább gondolatok nélkül cselekedve az említett testrészhez érinti szurtos, gyászkeretes körmű ujjait és halványan végigsimít a vékony, cserepes ajkakon, miközben a nő szavain töpreng.*
~Most egész más a hangja, valahogy… komolyabb. Ebben még igazi jó pénz is lehet, ha ennyire fontos neki. Nyilván valami ostoba lelki nyavalyára gondol, azt kéne ápolgatni… Keverhetnék neki egy kellemes főzetet ezüstcsörgőből és ördögvigyorból, hogy lenyugodjon és felvidítsa, ha elég erősre sikerül, minden bánatát elfelejti… aztán járhat hozzám a következő adagért, ha megkívánja… Csak megint be kell mennem a gazokért az erdőbe. Jó árat fogok kérni érte, az biztos, hogy rohadjon meg minden büdös erdő ott ahol van~ *hangosan azonban egész máshogy hallatszanak szavai*
-Természetesen hatalmamban áll enyhíteni a fájdalmadat, gyermekem.*veszi fel azt a hangnemet, amit oly sokszor hallott zsarnok mesterétől, Datti mamától, amikor kuncsaftokkal beszélt… na persze ő tényleg egy népmesei banyára hasonlító hájas öregasszony volt, Paru pedig még üzletfelénél is fiatalabb, de ez most épp nem zavarja* Van egy ősi recept, még a régi időkből maradt ránk, amikor istenek jártak az emberek között, s ezt a nagy hatalmú varázsszert ránk hagyták ~csak egy ócska tea, de azért nem adnának ennyi pénzt~. Megnyugtatja az elmét és felvidítja a szívet, úgy hívják, Özvegymosoly, mert a legmélyebb gyászból is kipenderíti az embert ~egész jó név ahhoz képest, hogy most találtam ki~. Azonban a hozzávalói ritkák, elkészíteni pedig bonyolult ~naná, ki kell érte mennem a szúnyogok közé~, így nem is tudom most odaadni. De ha fizetsz érte húsz aranyat most és még tízet, amikor odaadom, öt nap múlva ugyanitt megkaphatod… *zsíros haja mögött bújkáló karikás szemében egy pillanatra mohó izgalom csillan, ahogy arra vár, hogy a lány elfogadja-e az ajánlatát, vagy sem. ~Annyi pénzből vehetnék magamnak egy tyúkot, lenne tojásom és kevesebbszer kéne éhesen lefeküdnöm~*
3695. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-27 07:13:20
Üzenet elküldve: 2015-07-27 07:13:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri, Vásárlás - növényes//
*Taitos picit szendén álldogál, ahogy egy igazán bonyolult virágot nézeget éppen, melynek virágjában is virág nő, így sajnos kicsit késve érkezik meg agyába Manuri kérdése, jó fél perc kínos csend után elszakítja tekintetét.*
-Ne haragudj, elbambultam.
*Kér elnézést.*
-Szóval, én nemtudom... mindig más. Néha egy kis ibolya is feldobja a dolgot, néha meg egy liliom is kevés, viszont nem vagyok nagy virág imádó. Talán mert nem szoktam letépegetni őket csak nézni az úton.
*Fejti ki álláspontját, közben felnéz az árusra is.*
~Remélem nem haragszik meg, ha beszélgetünk, ő is elfoglaltnak tűnik~
*Aztán válasza után, csak nézi a lány fekete szemeit, és szép, egyre kevésbé sovány arcát, meg úgy egészét, talán ugyanazt a hatást kelti benne, mint a virág az imént. Meg akarja fejteni.*
//Manuri, Vásárlás - növényes//
*Taitos picit szendén álldogál, ahogy egy igazán bonyolult virágot nézeget éppen, melynek virágjában is virág nő, így sajnos kicsit késve érkezik meg agyába Manuri kérdése, jó fél perc kínos csend után elszakítja tekintetét.*
-Ne haragudj, elbambultam.
*Kér elnézést.*
-Szóval, én nemtudom... mindig más. Néha egy kis ibolya is feldobja a dolgot, néha meg egy liliom is kevés, viszont nem vagyok nagy virág imádó. Talán mert nem szoktam letépegetni őket csak nézni az úton.
*Fejti ki álláspontját, közben felnéz az árusra is.*
~Remélem nem haragszik meg, ha beszélgetünk, ő is elfoglaltnak tűnik~
*Aztán válasza után, csak nézi a lány fekete szemeit, és szép, egyre kevésbé sovány arcát, meg úgy egészét, talán ugyanazt a hatást kelti benne, mint a virág az imént. Meg akarja fejteni.*
3694. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-27 00:06:54
Üzenet elküldve: 2015-07-27 00:06:54
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Taitos, Vásárlás - növényes//
*Annyira nem kötik le a virágok. Persze, sokszor elképzelte magát, amint a takaros kis háza ablakában rendezgeti a muskátlit, de fogalma sincs miért, hiszen azt kifejezetten utálja. Valamiért ez a kép él benne ha arra gondol, hogy egyszer majd ő is asszony lesz és családja lesz. Bizonyára a tanyán töltött gyermekévek miatt képzeli így a tökéletes életet, de egyre homályosabb ez a látomás, minél több időt tölt a városban.*
-Nincs különösebben kedvencem. Tényleg! Mindegyik szép! Még a kamilla virágát is szeretem. A pipacsot, a pitypangot, szarkalábat, százszorszépet. Mindet.
*Különösebben tényleg nincs kedvence. Soha nem kérdezte senki, ő meg nem gondolkozott rajta.*
-Rendben.
*Mosolyog Taitosra. Ha fonnyadási távon belül nincs is efféle a város közelében, le is préselheti a mágus, vagy egyéb varázslatos módon talán tudná tartósítani. Manuri nem ért az ilyesmihez, úgyhogy nem hozza fel.*
-Neked van kedvenced?
//Taitos, Vásárlás - növényes//
*Annyira nem kötik le a virágok. Persze, sokszor elképzelte magát, amint a takaros kis háza ablakában rendezgeti a muskátlit, de fogalma sincs miért, hiszen azt kifejezetten utálja. Valamiért ez a kép él benne ha arra gondol, hogy egyszer majd ő is asszony lesz és családja lesz. Bizonyára a tanyán töltött gyermekévek miatt képzeli így a tökéletes életet, de egyre homályosabb ez a látomás, minél több időt tölt a városban.*
-Nincs különösebben kedvencem. Tényleg! Mindegyik szép! Még a kamilla virágát is szeretem. A pipacsot, a pitypangot, szarkalábat, százszorszépet. Mindet.
*Különösebben tényleg nincs kedvence. Soha nem kérdezte senki, ő meg nem gondolkozott rajta.*
-Rendben.
*Mosolyog Taitosra. Ha fonnyadási távon belül nincs is efféle a város közelében, le is préselheti a mágus, vagy egyéb varázslatos módon talán tudná tartósítani. Manuri nem ért az ilyesmihez, úgyhogy nem hozza fel.*
-Neked van kedvenced?
3693. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 23:45:08
Üzenet elküldve: 2015-07-26 23:45:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Gilroy a rímfaragó//
*Egy kiadós alvás jót tett neki. Mikor úgy dönt, hogy felügyelet hiányában inkább a saját maga útjára indul, akkor a takarodó fogalma is veszít a jelentőségéből, a pénz értéke viszont annál fontosabbá válik. Talán ez az oka annak is, hogy nem vásárolgat össze mindent. Szokásához híven, a csecsebecséket megelőzik sorban a finomságok, így az égkék íriszek inkább valami ehető után kutatnak. Vagy csillogó után. Az se lenne rossz, ha mindkettő lenne egyszerre. Mondjuk valami nagyon szépen elkészített cukorka.
A mézédes nyalánkságok világából egy picit távolabbról jövő zene rántja vissza a valóságba. Meg is indul abba az irányba, majd tisztes távolságban megáll, és fülig érő mosollyal hallgatja a bárd férfi előadását. Igazán szerencsés, két nap alatt ő már a harmadik bár, akinek a zenéjét hallgathatja, de most tanulva a legutóbbiból, egyelőre tisztes távolságban marad. Nem sok az, csak néhány méter, és még ha tömeg is lenne se nagyon tudna a zöld loboncával elvegyülni, de az a bárd lány mintha attól savanyodott volna be, hogy odament hozzájuk.
A kalapon csak egy pillanatig akad meg a szeme, de sajnos nem engedheti meg magának, hogy elszórjon a még meglévő aranyából. A bárddal ellentétben ő örülhet, ha valahol egy-egy napra engedik, hogy segédkezzen mondjuk a takarításban néhány aranyért cserébe. Máshonnan nem igazán tudná beszerezni. Zenélni se tud, énekelni meg… Azt a maga vékony dallamos hangján, de ha abból próbálna pénzhez jutni, egy nap alatt el is menne a hangja. Igen, önbizalomban általában látszólag nem szenved hiányt, kivéve ha magától kellene valami olyat csinálnia, ami fontossággal is bír.
Alig veszi észre, mikor abbamarad a zene. Kettőt pislogva látja, hogy a férfi kissé bosszúsnak tűnik. Először hezitál, de amint látja, hogy menni készül, picit óvatos mosollyal közelebb lép hozzá, akkor hallja a férfi háta mögül a morogását.*
- Nagyon szép volt! *Kezd el tapsolni, most már fülig érő mosollyal. Ha tovább ácsorgott volna anélkül, hogy észrevennék, még a végén ráfognák, hogy hallgatózik, vagy ügyetlen kis tolvajnak hinnék.* Már nem zenél többet? *A válasz még számára is egyértelmű, de ha már úgy érezte, még ha másnak nem, akkor legalább neki mindenképp oda kell mennie hozzá, ha csak ennyiért is, hogy ezt elmondhassa.*
//Gilroy a rímfaragó//
*Egy kiadós alvás jót tett neki. Mikor úgy dönt, hogy felügyelet hiányában inkább a saját maga útjára indul, akkor a takarodó fogalma is veszít a jelentőségéből, a pénz értéke viszont annál fontosabbá válik. Talán ez az oka annak is, hogy nem vásárolgat össze mindent. Szokásához híven, a csecsebecséket megelőzik sorban a finomságok, így az égkék íriszek inkább valami ehető után kutatnak. Vagy csillogó után. Az se lenne rossz, ha mindkettő lenne egyszerre. Mondjuk valami nagyon szépen elkészített cukorka.
A mézédes nyalánkságok világából egy picit távolabbról jövő zene rántja vissza a valóságba. Meg is indul abba az irányba, majd tisztes távolságban megáll, és fülig érő mosollyal hallgatja a bárd férfi előadását. Igazán szerencsés, két nap alatt ő már a harmadik bár, akinek a zenéjét hallgathatja, de most tanulva a legutóbbiból, egyelőre tisztes távolságban marad. Nem sok az, csak néhány méter, és még ha tömeg is lenne se nagyon tudna a zöld loboncával elvegyülni, de az a bárd lány mintha attól savanyodott volna be, hogy odament hozzájuk.
A kalapon csak egy pillanatig akad meg a szeme, de sajnos nem engedheti meg magának, hogy elszórjon a még meglévő aranyából. A bárddal ellentétben ő örülhet, ha valahol egy-egy napra engedik, hogy segédkezzen mondjuk a takarításban néhány aranyért cserébe. Máshonnan nem igazán tudná beszerezni. Zenélni se tud, énekelni meg… Azt a maga vékony dallamos hangján, de ha abból próbálna pénzhez jutni, egy nap alatt el is menne a hangja. Igen, önbizalomban általában látszólag nem szenved hiányt, kivéve ha magától kellene valami olyat csinálnia, ami fontossággal is bír.
Alig veszi észre, mikor abbamarad a zene. Kettőt pislogva látja, hogy a férfi kissé bosszúsnak tűnik. Először hezitál, de amint látja, hogy menni készül, picit óvatos mosollyal közelebb lép hozzá, akkor hallja a férfi háta mögül a morogását.*
- Nagyon szép volt! *Kezd el tapsolni, most már fülig érő mosollyal. Ha tovább ácsorgott volna anélkül, hogy észrevennék, még a végén ráfognák, hogy hallgatózik, vagy ügyetlen kis tolvajnak hinnék.* Már nem zenél többet? *A válasz még számára is egyértelmű, de ha már úgy érezte, még ha másnak nem, akkor legalább neki mindenképp oda kell mennie hozzá, ha csak ennyiért is, hogy ezt elmondhassa.*
3692. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 23:01:15
Üzenet elküldve: 2015-07-26 23:01:15
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Pixyth Etzim//
*Látja a lány elképedését az árak láttán. Ami azt illeti lehet nem kéne ennyi mindent magával hurcolnia mert a végén valami tényleg eltörik és akkor bajban lesz. Na sebaj. A cuccai megvannak a tündér a kalitkában de annyira könnyű a dolog, hogy az neki szinte már fáj. A kicsi lény annyira megszeppent, hogy szinte semmit se tud, vagy akar tenni a támadója ellen.* ~Kérlek engedj el.~ *Ismétli magában a szavakat és kissé fel is kuncog rajtuk.*
-Ugyan már. *Teszi szét a kezeit mint aki nem elégedett azzal amit kapott.* -Sikoltozz kiabálj, kapálózz, vagy valami. *Nem értetlenül néz a lányra inkább mint aki tanítani akar valamit egy ostoba nebulónak.* -Itt egy rakás ember a forgatagon, de a kutya se fog rád odafigyelni, ha nem csapsz zajt. Nem kérsz segítséget.
*Ha eddig volt is aki ferde szemmel nézte a dolgot már azok is inkább tovább állnak és ezen beszéd után a kiabálásra sem fog reagálni senki. Legalábbis nem valószínű. Közben az árát is felméri a tündérnek. Szép teremtés. Ha szálasabb lenne adnának érte akár egy ezrest is, de mivel ilyen kicsi, nem hiszi, hogy az északiak örömüket lelnék benne. Talán ötszázat ha ér, négyszázat, ha nagyon rátartiak. Így gondolkozik állát vakargatva mi is legyen a nősténnyel a későbbiekben, mert talán még használható valamire. Ha nem akkor meg kitalál valamit.*
-Vagy ne. *Csuklya be a vasajtót egy gyors mozdulattal majd a lakat halkan kattan a két fémrúd között és a börtön ezzel be is zárult.* -A ketrec csak húsz arany volt. Ha valaki kienged megtarthatod. *Búcsúzik el a lánytól, úgy hogy azt más ne hallja majd lép is tovább a Pegazus irányába. Lába útközben mintha csak mellékes lenne egy nagy kört tesz. Először lassan emelkedik a levegőbe aztán előre indul és mintha csak játszana felborítja azt. Majd sarkának egy gyors és határozott mozdulatával a már elhagyott standok alá rúgja a tündért dobozzal együtt. Jó helyen lesz ott amíg iszik pár pohár bort és szépen egyedül megünnepli íjászversenyen aratott győzelmét. És ha kiengedi valaki? Ostoba kérdés. Két sarokkal arrébb egy vak nő kuncsorog alamizsnáért, a másik irányba vastag talpú utcakölköket lökdösnek félre a járókelők. Hogy ennyi ember közül lesz akár egy is aki meghallja a tündér sírását, bemászik a pultok alá és kiszabadítja szerencsétlent? Ebben Plevaen nem hihet. És ha nem így lesz akkor pontosan tudni fogja mi is az ember és minek akarja mutatni magát.*
//Pixyth Etzim//
*Látja a lány elképedését az árak láttán. Ami azt illeti lehet nem kéne ennyi mindent magával hurcolnia mert a végén valami tényleg eltörik és akkor bajban lesz. Na sebaj. A cuccai megvannak a tündér a kalitkában de annyira könnyű a dolog, hogy az neki szinte már fáj. A kicsi lény annyira megszeppent, hogy szinte semmit se tud, vagy akar tenni a támadója ellen.* ~Kérlek engedj el.~ *Ismétli magában a szavakat és kissé fel is kuncog rajtuk.*
-Ugyan már. *Teszi szét a kezeit mint aki nem elégedett azzal amit kapott.* -Sikoltozz kiabálj, kapálózz, vagy valami. *Nem értetlenül néz a lányra inkább mint aki tanítani akar valamit egy ostoba nebulónak.* -Itt egy rakás ember a forgatagon, de a kutya se fog rád odafigyelni, ha nem csapsz zajt. Nem kérsz segítséget.
*Ha eddig volt is aki ferde szemmel nézte a dolgot már azok is inkább tovább állnak és ezen beszéd után a kiabálásra sem fog reagálni senki. Legalábbis nem valószínű. Közben az árát is felméri a tündérnek. Szép teremtés. Ha szálasabb lenne adnának érte akár egy ezrest is, de mivel ilyen kicsi, nem hiszi, hogy az északiak örömüket lelnék benne. Talán ötszázat ha ér, négyszázat, ha nagyon rátartiak. Így gondolkozik állát vakargatva mi is legyen a nősténnyel a későbbiekben, mert talán még használható valamire. Ha nem akkor meg kitalál valamit.*
-Vagy ne. *Csuklya be a vasajtót egy gyors mozdulattal majd a lakat halkan kattan a két fémrúd között és a börtön ezzel be is zárult.* -A ketrec csak húsz arany volt. Ha valaki kienged megtarthatod. *Búcsúzik el a lánytól, úgy hogy azt más ne hallja majd lép is tovább a Pegazus irányába. Lába útközben mintha csak mellékes lenne egy nagy kört tesz. Először lassan emelkedik a levegőbe aztán előre indul és mintha csak játszana felborítja azt. Majd sarkának egy gyors és határozott mozdulatával a már elhagyott standok alá rúgja a tündért dobozzal együtt. Jó helyen lesz ott amíg iszik pár pohár bort és szépen egyedül megünnepli íjászversenyen aratott győzelmét. És ha kiengedi valaki? Ostoba kérdés. Két sarokkal arrébb egy vak nő kuncsorog alamizsnáért, a másik irányba vastag talpú utcakölköket lökdösnek félre a járókelők. Hogy ennyi ember közül lesz akár egy is aki meghallja a tündér sírását, bemászik a pultok alá és kiszabadítja szerencsétlent? Ebben Plevaen nem hihet. És ha nem így lesz akkor pontosan tudni fogja mi is az ember és minek akarja mutatni magát.*
3691. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 22:16:56
Üzenet elküldve: 2015-07-26 22:16:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag //
//Plevaen Kadar//
~Ó itt a vég, ez kicsinál, felfiléz vagy kitépi a torkom már csak a nézésével is.~ *Félve nyel egyet és kezeit a teste előtt összekulcsolja félénken, szárnyait is összeérinti háta mögött, az egész teste lebénul és nem tud hova nézni, mint arra az ijesztő ábrázatra, ami halkan költői kérdésként veszi célba őt, aki felborította. Kicsit ironikus biztos, hogy egy kis törékeny tündér miatt esik el és ahogy felemeli bal kezét látszik, hogy lehorzsolta és hirtelen a levegő is beszorul a kicsi tündérbe és kétségbeesett arcához emeli kicsi kacsóit.
A mélységi szeme egy ketrec felé irányulnak és annak tartalmára majd vissza a lány lila szemeibe, majd hirtelen jövő jó kedvvel szólal meg újra, hogy semmi baj. Ezzel félig egy kő esik le a tündér szívéről, viszont aggodalommal tölti el a hirtelen változás és a következő pillanatban már a feje felől közeledik egy méretes kalitka, amit mikor közrefogná lép egyet hátra, pont akkor mikor az alja kirántotta volna a lábait, így mondhatni kicsit kényelmesebben landol benne, de egyensúlyát elveszítve fenékre huppan benne és ijedten néz a magyarázó mélységire.
Miközben hallja melyik ital mennyibe kerül elképed és örül, hogy nem így történt, még egynek az árát sem tudná visszafizetni, nem hogy az összesét, legfőképpen az utolsóért, ami még az életénél is biztos többet érhet, de reméli nem fogja holtan végezni, hisz még oly sokáig élhetne.*
-Véletlen volt, meglöktek és azért ütköztünk, én nagyon sajnálom *szólal meg szépen csengő hangján és valamivel határozottabban* de minden megúszta... és azt mondtad semmi baj. *Idézi fel szavait, és csak reméli, hogy így is van legalább egy kicsit vagy annyira, hogy ne öljék meg.*
-Kérlek engedj el. *Feláll és kérleli a mélységit, de nem mer kilépni a ketrecből, mert még mindig biztonságosabbnak tűnik olyan szempontból, hogy csak egy felől jöhet támadás.*
//Plevaen Kadar//
~Ó itt a vég, ez kicsinál, felfiléz vagy kitépi a torkom már csak a nézésével is.~ *Félve nyel egyet és kezeit a teste előtt összekulcsolja félénken, szárnyait is összeérinti háta mögött, az egész teste lebénul és nem tud hova nézni, mint arra az ijesztő ábrázatra, ami halkan költői kérdésként veszi célba őt, aki felborította. Kicsit ironikus biztos, hogy egy kis törékeny tündér miatt esik el és ahogy felemeli bal kezét látszik, hogy lehorzsolta és hirtelen a levegő is beszorul a kicsi tündérbe és kétségbeesett arcához emeli kicsi kacsóit.
A mélységi szeme egy ketrec felé irányulnak és annak tartalmára majd vissza a lány lila szemeibe, majd hirtelen jövő jó kedvvel szólal meg újra, hogy semmi baj. Ezzel félig egy kő esik le a tündér szívéről, viszont aggodalommal tölti el a hirtelen változás és a következő pillanatban már a feje felől közeledik egy méretes kalitka, amit mikor közrefogná lép egyet hátra, pont akkor mikor az alja kirántotta volna a lábait, így mondhatni kicsit kényelmesebben landol benne, de egyensúlyát elveszítve fenékre huppan benne és ijedten néz a magyarázó mélységire.
Miközben hallja melyik ital mennyibe kerül elképed és örül, hogy nem így történt, még egynek az árát sem tudná visszafizetni, nem hogy az összesét, legfőképpen az utolsóért, ami még az életénél is biztos többet érhet, de reméli nem fogja holtan végezni, hisz még oly sokáig élhetne.*
-Véletlen volt, meglöktek és azért ütköztünk, én nagyon sajnálom *szólal meg szépen csengő hangján és valamivel határozottabban* de minden megúszta... és azt mondtad semmi baj. *Idézi fel szavait, és csak reméli, hogy így is van legalább egy kicsit vagy annyira, hogy ne öljék meg.*
-Kérlek engedj el. *Feláll és kérleli a mélységit, de nem mer kilépni a ketrecből, mert még mindig biztonságosabbnak tűnik olyan szempontból, hogy csak egy felől jöhet támadás.*
3690. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 21:42:32
Üzenet elküldve: 2015-07-26 21:42:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
* Úgy látszik a ketrecek lakóinak sikerül megjelenésükkel előcsalni a Matrónából a kislányt. Lelkendezve guggol le a kölykök lakta ketrec elé, de nem feledkezik meg a szerzetesről sem. *
- A bundájuk tiszta és fényes. Nyugodtak, jól tápláltak. -
* Összegzi a szemrevételezés eredményét, majd hogy kissé enyhítsen a felelet élén, még hozzáteszi. *
- És nagyon aranyosak is. -
* Akárcsak Moonnak, a szerzetesnek is szemet szúr a kissé odébb pihengető, fejlettebb, idősebb jószág. Elismerően pillant a nőre, aki ha viszonozza a nézést akkor mókás látványnak lehet tanúja. A titkos kis követi most bújik elő, kihasználva áldozata mozdulatlanságát, lassan előmerészkedik, hogy végre megpróbálja megszerezni azt a fényes valamit. Ha Moon odafigyel, akkor egy férfitenyérnyi kismacskát lát, tömött koromszínű bundában, sárga szemekkel. Két sikertelen nyújtózkodást követően a hátára puffan, ami miatt sietve arrébb szökken. Cralan elgondolkozik a következő kérdésen. *
- A szaporitáshoz nem értek, ebben az úr biztosan többet tud segíteni. Azonban egy jó hajtófalka legalább féltucatnyi állatot jelent. -
* Válaszolja a kérdésre. *
* Úgy látszik a ketrecek lakóinak sikerül megjelenésükkel előcsalni a Matrónából a kislányt. Lelkendezve guggol le a kölykök lakta ketrec elé, de nem feledkezik meg a szerzetesről sem. *
- A bundájuk tiszta és fényes. Nyugodtak, jól tápláltak. -
* Összegzi a szemrevételezés eredményét, majd hogy kissé enyhítsen a felelet élén, még hozzáteszi. *
- És nagyon aranyosak is. -
* Akárcsak Moonnak, a szerzetesnek is szemet szúr a kissé odébb pihengető, fejlettebb, idősebb jószág. Elismerően pillant a nőre, aki ha viszonozza a nézést akkor mókás látványnak lehet tanúja. A titkos kis követi most bújik elő, kihasználva áldozata mozdulatlanságát, lassan előmerészkedik, hogy végre megpróbálja megszerezni azt a fényes valamit. Ha Moon odafigyel, akkor egy férfitenyérnyi kismacskát lát, tömött koromszínű bundában, sárga szemekkel. Két sikertelen nyújtózkodást követően a hátára puffan, ami miatt sietve arrébb szökken. Cralan elgondolkozik a következő kérdésen. *
- A szaporitáshoz nem értek, ebben az úr biztosan többet tud segíteni. Azonban egy jó hajtófalka legalább féltucatnyi állatot jelent. -
* Válaszolja a kérdésre. *
3689. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 21:38:41
Üzenet elküldve: 2015-07-26 21:38:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Pixyth Etzim//
*Legszívesebben kitépné a lány torkát a helyéről, és hosszú körmeit, erejét, technikáját ismerve talán meg is bírná csinálni. Egy gyors mozdulattal fellöki magát guggolásba és továbbra is rideg tekintettel néz a szerencsétlen kis tündérre.*
-Te? *Kérdezi halkan. Balja amivel megtámaszkodott felhorzsolódott jobbja még mindig a vörös üveget szorongatja miközben szürke tenyere lassan kezd belefehéredni. Most jut csak eszébe, hogy neki ketrece is volt és a ketrecben két jófajta itóka, egy üveg sárkányvér és még egy jófajta bor amiket még az íjászverseny fordulói között szerzett be. Azok még megvannak, de az esés hatására, sajnos a ketrec ajtaja kinyílt és a benne lévő üvegek kicsúsztak rajta. Talán nem ártott volna rendesen bezárni azt a mókuskalitkát, de most már nem lehet vele mit csinálni. Úgy látszik a szerencse csak a szerencsétlenség közepén hajlandó rátalálni. Mint valami mérleg ami mindig az egyensúlyra törekszik csak épp mindkét serpenyő elég alacsonyan van.
Közben tovább figyeli a kis szőke lényt, csak egy pillanatra tekint oldalra mikor felméri a két másik üveg állapotát, ám hamarosan ismét visszatér tekintete a tündérébe. Merthogy az is. Kicsi, szárnyas nőstény, egy elég ellenséges faj képviselője. Valahol még különlegesség is, hiszen nem sok tündért látni mostanság, de szárnya még kevesebbnek van. A mélységi gonosz koponyájában szinte záporoznak a kegyetlenebbnél kegyetlenebb gondolatok viszont meg is kell gátolnia azokat hisz a városőrség és Arthenior kedves polgárai nyilván nem néznék jó szemmel azt amit Pleven forgat és rág homloka mögött. Aztán végül előkerül egy gondolat aminek nem szab gátat a törvénytől való rettegés. Hisz nem tesz semmi törvénybe ütközőt, nem üti meg, nem öli meg a leányt, nem is az agresszív énje sugallja inkább az a bizonyos sötét és számító erő ami olyan jól jön a nehéz időkben.*
-Semmi baj. *Az ellentétek feloldódásával a vigyor is eltűnt, helyét az eufória vette át és szinte már tényleg örül a találkozásnak, hisz alkalma van valakit meggyötörni. Kedvesen hunyorog a lányra majd a következő pillanatban mint a villám mozdítja meg vérző balját. A karmos kéz elkapja a ketrecet majd szinte egy pillanat alatt megfordítja a levegőben és a szőkeség fejére borítja azt. Ha elmozdul, vagy megpróbál elugrani az útból akkor valamelyik végtagja bánja mely épp útban volt valamelyik vasrácsnak.*
-Harsogói bor. Méghozzá remek évjárat. *Vonja elő az első üveget miközben feláll, továbbra is boldog, szinte már játékos arckifejezéssel.* -Megér, legalább százötven aranyat. *Az italt zsebébe csúsztatja és már jön a következő.* -Sárkányvér. *Lendíti a lány orra elé.* -Az ára kétszáz húsz arany. De a piac után gondolom mindkettőnek felmegy az ára. Hisz ez utóbbit sehol nem kapni az egész városban. *Ezt is elteszi. Harmadjára egy színezetlen üveget vesz elő mely sötétzöld folyadékkal van megtöltve.* -Egy gyógyító főzet, mely akár életeket menthet, fél éve vásároltam kétszáz aranyért. *Végére hagyja a legértékesebbet melyet szintén a tündér orra elé tart.* -A harc varázsitala.
*Tart egy rövid szünetet, hogy amannak legyen ideje felfogni mit is jelent ez a szó.* -A Natharon ház titkos tinktúrája, mely akármelyik senkinek megadhatja egy valódi harcos erejét. A világfal hegylánc és a füves puszta között ez az egy üveg mely nem a nemesi család kezében van. *Szavai bár kioktatóak, hangja most is olyan mintha egy esti mesét olvasna fel, csak ennek a végén nem jön a lovag és menti meg az aranyhajú tündérlányt a mélységitől.*
-Az értéke felbecsülhetetlen. Áruld el mégis, hogy akartad volna kifizetni, ha ezek közül akár egy is eltörik?
//Pixyth Etzim//
*Legszívesebben kitépné a lány torkát a helyéről, és hosszú körmeit, erejét, technikáját ismerve talán meg is bírná csinálni. Egy gyors mozdulattal fellöki magát guggolásba és továbbra is rideg tekintettel néz a szerencsétlen kis tündérre.*
-Te? *Kérdezi halkan. Balja amivel megtámaszkodott felhorzsolódott jobbja még mindig a vörös üveget szorongatja miközben szürke tenyere lassan kezd belefehéredni. Most jut csak eszébe, hogy neki ketrece is volt és a ketrecben két jófajta itóka, egy üveg sárkányvér és még egy jófajta bor amiket még az íjászverseny fordulói között szerzett be. Azok még megvannak, de az esés hatására, sajnos a ketrec ajtaja kinyílt és a benne lévő üvegek kicsúsztak rajta. Talán nem ártott volna rendesen bezárni azt a mókuskalitkát, de most már nem lehet vele mit csinálni. Úgy látszik a szerencse csak a szerencsétlenség közepén hajlandó rátalálni. Mint valami mérleg ami mindig az egyensúlyra törekszik csak épp mindkét serpenyő elég alacsonyan van.
Közben tovább figyeli a kis szőke lényt, csak egy pillanatra tekint oldalra mikor felméri a két másik üveg állapotát, ám hamarosan ismét visszatér tekintete a tündérébe. Merthogy az is. Kicsi, szárnyas nőstény, egy elég ellenséges faj képviselője. Valahol még különlegesség is, hiszen nem sok tündért látni mostanság, de szárnya még kevesebbnek van. A mélységi gonosz koponyájában szinte záporoznak a kegyetlenebbnél kegyetlenebb gondolatok viszont meg is kell gátolnia azokat hisz a városőrség és Arthenior kedves polgárai nyilván nem néznék jó szemmel azt amit Pleven forgat és rág homloka mögött. Aztán végül előkerül egy gondolat aminek nem szab gátat a törvénytől való rettegés. Hisz nem tesz semmi törvénybe ütközőt, nem üti meg, nem öli meg a leányt, nem is az agresszív énje sugallja inkább az a bizonyos sötét és számító erő ami olyan jól jön a nehéz időkben.*
-Semmi baj. *Az ellentétek feloldódásával a vigyor is eltűnt, helyét az eufória vette át és szinte már tényleg örül a találkozásnak, hisz alkalma van valakit meggyötörni. Kedvesen hunyorog a lányra majd a következő pillanatban mint a villám mozdítja meg vérző balját. A karmos kéz elkapja a ketrecet majd szinte egy pillanat alatt megfordítja a levegőben és a szőkeség fejére borítja azt. Ha elmozdul, vagy megpróbál elugrani az útból akkor valamelyik végtagja bánja mely épp útban volt valamelyik vasrácsnak.*
-Harsogói bor. Méghozzá remek évjárat. *Vonja elő az első üveget miközben feláll, továbbra is boldog, szinte már játékos arckifejezéssel.* -Megér, legalább százötven aranyat. *Az italt zsebébe csúsztatja és már jön a következő.* -Sárkányvér. *Lendíti a lány orra elé.* -Az ára kétszáz húsz arany. De a piac után gondolom mindkettőnek felmegy az ára. Hisz ez utóbbit sehol nem kapni az egész városban. *Ezt is elteszi. Harmadjára egy színezetlen üveget vesz elő mely sötétzöld folyadékkal van megtöltve.* -Egy gyógyító főzet, mely akár életeket menthet, fél éve vásároltam kétszáz aranyért. *Végére hagyja a legértékesebbet melyet szintén a tündér orra elé tart.* -A harc varázsitala.
*Tart egy rövid szünetet, hogy amannak legyen ideje felfogni mit is jelent ez a szó.* -A Natharon ház titkos tinktúrája, mely akármelyik senkinek megadhatja egy valódi harcos erejét. A világfal hegylánc és a füves puszta között ez az egy üveg mely nem a nemesi család kezében van. *Szavai bár kioktatóak, hangja most is olyan mintha egy esti mesét olvasna fel, csak ennek a végén nem jön a lovag és menti meg az aranyhajú tündérlányt a mélységitől.*
-Az értéke felbecsülhetetlen. Áruld el mégis, hogy akartad volna kifizetni, ha ezek közül akár egy is eltörik?
3688. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 21:35:23
Üzenet elküldve: 2015-07-26 21:35:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri, Vásárlás - növényes//
*Manuri nevetésére Taitos rezzenéstelen arccal felel, aztán egy idő után nem bírja tovább, és egy rövid kacajt megenged magának.*
-Akkor hát, figyeljünk majd, mi is ez pontosan.
*Mondja, miután Manuri is rácsodálkozik a furcsaságra, és így már csak az eladó kell, hogy megmagyarázza ennek mibenlétét.*
-Mezei virágok? Melyik a kedvenced azok közül?
*Kérdezi a lányt tovább, mert szerencsére, (vagy sajnos) a fiú maga is kedveli őket, ha virágról van szó, akkor azokat, vagy az itt látható specialitásokat nevezné meg igazán szépnek, meg a tavirózsát.*
-Tudod, nem mindegy, hogy az árvalányhaj, vagy a százszorszép, netán egy-egy bokor aranyeső.
*Ad pár példát arra, hogy mikre gondol, és megjegyzi, hogy legközelebb a város előtti tisztásról hozni fog egy adaggal, hátha Manuri örül neki.*
-Biztosan lehet "fonnyadási távon" belül is találni virágokat, majd utánanézek hazafelé.
*Próbálja csalódásából picit felrázni a lányt, habár sem a csalódás, sem a vigasz nem túl nagy.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.26 21:37:30
//Manuri, Vásárlás - növényes//
*Manuri nevetésére Taitos rezzenéstelen arccal felel, aztán egy idő után nem bírja tovább, és egy rövid kacajt megenged magának.*
-Akkor hát, figyeljünk majd, mi is ez pontosan.
*Mondja, miután Manuri is rácsodálkozik a furcsaságra, és így már csak az eladó kell, hogy megmagyarázza ennek mibenlétét.*
-Mezei virágok? Melyik a kedvenced azok közül?
*Kérdezi a lányt tovább, mert szerencsére, (vagy sajnos) a fiú maga is kedveli őket, ha virágról van szó, akkor azokat, vagy az itt látható specialitásokat nevezné meg igazán szépnek, meg a tavirózsát.*
-Tudod, nem mindegy, hogy az árvalányhaj, vagy a százszorszép, netán egy-egy bokor aranyeső.
*Ad pár példát arra, hogy mikre gondol, és megjegyzi, hogy legközelebb a város előtti tisztásról hozni fog egy adaggal, hátha Manuri örül neki.*
-Biztosan lehet "fonnyadási távon" belül is találni virágokat, majd utánanézek hazafelé.
*Próbálja csalódásából picit felrázni a lányt, habár sem a csalódás, sem a vigasz nem túl nagy.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.26 21:37:30
3687. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 21:07:13
Üzenet elküldve: 2015-07-26 21:07:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Taitos//
*Elneveti magát. Nem éppen ilyen befejezésre számított, de ez sem rossz. Különös dolgokat tud kitalálni az úrfi, ez már biztos. Igaz, Manurit sem kell félteni ha arról van szó, de ilyen jellegű képességeit egyelőre nem fedi fel a másik előtt. Hisz ő maga is csak nem rég fedezte fel! Szakmai fejlődésnek lehet elkönyvelni jellemének megerősödését, hiszen egy munka végett jutott el ide.*
-Tényleg érdekes.
*Veszi ő is szemügyre a kis amulettre.*
-Soha.
*Alig látott valamit a világ ezen oldaláról, az csak most kezd el kinyílni előtte. Pont, mint egy szép virág!*
-Nem tudom. Szeretem a mezei virágokat. De szerintem azokat nem fog itt találni. Tudod, ha leszeded őket nagyon hamar elfonnyadnak. *Biggyeszti le ajakit.*
//Taitos//
*Elneveti magát. Nem éppen ilyen befejezésre számított, de ez sem rossz. Különös dolgokat tud kitalálni az úrfi, ez már biztos. Igaz, Manurit sem kell félteni ha arról van szó, de ilyen jellegű képességeit egyelőre nem fedi fel a másik előtt. Hisz ő maga is csak nem rég fedezte fel! Szakmai fejlődésnek lehet elkönyvelni jellemének megerősödését, hiszen egy munka végett jutott el ide.*
-Tényleg érdekes.
*Veszi ő is szemügyre a kis amulettre.*
-Soha.
*Alig látott valamit a világ ezen oldaláról, az csak most kezd el kinyílni előtte. Pont, mint egy szép virág!*
-Nem tudom. Szeretem a mezei virágokat. De szerintem azokat nem fog itt találni. Tudod, ha leszeded őket nagyon hamar elfonnyadnak. *Biggyeszti le ajakit.*
3686. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 20:53:38
Üzenet elküldve: 2015-07-26 20:53:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Plevaen Kadar//
*Ahogy neki megy a mélységinek, úgy tűnik kizökkenti azt az egyensúlyából, mert balszerencsésen ütközik neki. Elég gyors reflexei lehetnek, mert a földre érkezve térdel és bal tenyerén támaszkodik meg, jobbjában tartva egy üveg értékes nedűt, ami úgy tűnik elég fontos lehet számára és a kis tündér csak a sötételf ügyességének köszönheti, hogy nem veszett kárba, mert az viszont így elnézve őt nagy peh lett volna, lehet az életébe is kerülne, mert itt most elég nagy a forgalom és senki se mentené meg.
Mivel az a földre rogyva van így körülbelül egy magasságba van a fejük és így még rémisztőbb a látvány, ahogy az üvegre tekint és őrült nevetésbe tör ki, majd mikor megkönnyebbül és a lányra néz szája vicsorgásba kezd, feje gonosz grimaszba fordul, szeme gyilkos fényt kap.*
-Én... én *földbe gyökerezik a lába, pedig most kéne elfutnia, amíg még lehet, de nem mozdul a lába.*
-Bo... bocsánat! *Kezd dadogni, de miért is azt ő sem tudja, ezeknek semmi értelme, mert lehet csak jobban felidegesíti.*
//Plevaen Kadar//
*Ahogy neki megy a mélységinek, úgy tűnik kizökkenti azt az egyensúlyából, mert balszerencsésen ütközik neki. Elég gyors reflexei lehetnek, mert a földre érkezve térdel és bal tenyerén támaszkodik meg, jobbjában tartva egy üveg értékes nedűt, ami úgy tűnik elég fontos lehet számára és a kis tündér csak a sötételf ügyességének köszönheti, hogy nem veszett kárba, mert az viszont így elnézve őt nagy peh lett volna, lehet az életébe is kerülne, mert itt most elég nagy a forgalom és senki se mentené meg.
Mivel az a földre rogyva van így körülbelül egy magasságba van a fejük és így még rémisztőbb a látvány, ahogy az üvegre tekint és őrült nevetésbe tör ki, majd mikor megkönnyebbül és a lányra néz szája vicsorgásba kezd, feje gonosz grimaszba fordul, szeme gyilkos fényt kap.*
-Én... én *földbe gyökerezik a lába, pedig most kéne elfutnia, amíg még lehet, de nem mozdul a lába.*
-Bo... bocsánat! *Kezd dadogni, de miért is azt ő sem tudja, ezeknek semmi értelme, mert lehet csak jobban felidegesíti.*
3685. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 20:27:02
Üzenet elküldve: 2015-07-26 20:27:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Pixyth Etzim//
*Sok emberen kell átvágnia a fogadó felé. Sajnos a kovácsműhely a piactér egy egészen más régiója felől nyílik, ahol azt a sok fémdíszt is árulták. Ráadásként a sátrakat is bontani kezdték az árukat is pakolják lassan el ami a várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem tesz jót a közlekedésnek. Ugyanis amennyivel javult a helyzet a távozók terén az kamatosan romlott vissza a standokat bontó munkások és az induló érkező kiskocsik, szekerek terén. Ráadásul ez a sok vaksi alak egyre kevésbé lát ahogy a nap távozik Arthenior horizontjáról.
Szóval elmondható, hogy az útkeresés az átlagnál nehezebbé vált és ez komolyan zavarja a gyors könnyű mozgáshoz szokott mélységit, az itt lévők fajáról nem is beszélve. Mindezek ellenére mégis meg tudja találni a maga nyugalmát. A magánál hordott italt. Kezébe fogva mered a vörös üvegben látott arcképére. A világ amit azon keresztül lát visszatükröződni sokkal megnyugtatóbb mint a kint lévő. Szebb, kellemesebb, néha egy ménes, máskor egy malom, a következő pillanatban egy hatalmas szántó képét látja benne, attól függően mi jár épp elméje mélyén, mi az amire az italát cserélni szeretné. Ám a legszebb mégis az amit nem lát mert nem tudja odaképzelni. A mágia sötétben bujkáló ősi hatalma, ami benne van ebben az italban és amit, más formában ugyan, de megszerezhet helyette... És akkor megtörténik a baleset.
Egy pillanatban valami kicsi és törékeny valami esik a lábának ő pedig belemerülve az ital értékesítése utáni áhítatba elvéti a lépést. Lába megbicsaklik, bokályát csak a lábszárvédő jótékony merevítése tartja meg a helyén nem engedve azt kifordulni. Sajnos ugyanez a fém veszi el egyensúlyérzéke maradékát és rántja őt tovább lefelé a piac kövezetének irányába orral és a törékeny üvegcsével előre mint valami házat mely egyik falát elvesztve összerogy.
Plevaen eddig se volt a pozitív világlátás és a nyugalom nagymestere, sokkal inkább egy paranoid félelemmel tekint a világra. Tudja bármi amit megszerez, minden eddigi munkája életével együtt eltűnhet, akár egyetlen pillanat alatt. Bár tudatáig nem jut el mi is történik vele, gondolatok alatt nagyon is érti miről van szó. Szíve egy pillanatra kihagy, a zuhanást emlékezete örökre törli semmit sem hagyva maga mögött és a következő kép ami beugrik, hogy teste a levegőben áll, bal tenyere pedig a földön tartja testsúlyát míg az üveget jobbja szorongatja görcsösen.*
~Megvan.~ *Nagyot nyel. Homlokán egy bő verítékcsepp gyűlik össze majd indul meg le a szája felé. Remegő kézzel emeli maga elé az üveget, mint valami őrült, vagy farkas kinek épp vacsoráját készülnek kilopni ketrecéből. A mentőkötél, a kulcs mely a következő ajtót nyitja élete folyásában.* ~Sértetlen.~ *Arca hirtelen felderül mikor meglátja, hogy az üvegnek semmi baja sem esett és hirtelen nevetésben tör ki. Hisztérikus, mégis megkönnyebbült kacajba. Szája lassan vicsorgásba, feje gonosz grimaszba fordul, szeme gyilkos fényt kap és úgy fordítja azt lassan az esésért felelős pöttöm alak irányába.*
//Pixyth Etzim//
*Sok emberen kell átvágnia a fogadó felé. Sajnos a kovácsműhely a piactér egy egészen más régiója felől nyílik, ahol azt a sok fémdíszt is árulták. Ráadásként a sátrakat is bontani kezdték az árukat is pakolják lassan el ami a várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem tesz jót a közlekedésnek. Ugyanis amennyivel javult a helyzet a távozók terén az kamatosan romlott vissza a standokat bontó munkások és az induló érkező kiskocsik, szekerek terén. Ráadásul ez a sok vaksi alak egyre kevésbé lát ahogy a nap távozik Arthenior horizontjáról.
Szóval elmondható, hogy az útkeresés az átlagnál nehezebbé vált és ez komolyan zavarja a gyors könnyű mozgáshoz szokott mélységit, az itt lévők fajáról nem is beszélve. Mindezek ellenére mégis meg tudja találni a maga nyugalmát. A magánál hordott italt. Kezébe fogva mered a vörös üvegben látott arcképére. A világ amit azon keresztül lát visszatükröződni sokkal megnyugtatóbb mint a kint lévő. Szebb, kellemesebb, néha egy ménes, máskor egy malom, a következő pillanatban egy hatalmas szántó képét látja benne, attól függően mi jár épp elméje mélyén, mi az amire az italát cserélni szeretné. Ám a legszebb mégis az amit nem lát mert nem tudja odaképzelni. A mágia sötétben bujkáló ősi hatalma, ami benne van ebben az italban és amit, más formában ugyan, de megszerezhet helyette... És akkor megtörténik a baleset.
Egy pillanatban valami kicsi és törékeny valami esik a lábának ő pedig belemerülve az ital értékesítése utáni áhítatba elvéti a lépést. Lába megbicsaklik, bokályát csak a lábszárvédő jótékony merevítése tartja meg a helyén nem engedve azt kifordulni. Sajnos ugyanez a fém veszi el egyensúlyérzéke maradékát és rántja őt tovább lefelé a piac kövezetének irányába orral és a törékeny üvegcsével előre mint valami házat mely egyik falát elvesztve összerogy.
Plevaen eddig se volt a pozitív világlátás és a nyugalom nagymestere, sokkal inkább egy paranoid félelemmel tekint a világra. Tudja bármi amit megszerez, minden eddigi munkája életével együtt eltűnhet, akár egyetlen pillanat alatt. Bár tudatáig nem jut el mi is történik vele, gondolatok alatt nagyon is érti miről van szó. Szíve egy pillanatra kihagy, a zuhanást emlékezete örökre törli semmit sem hagyva maga mögött és a következő kép ami beugrik, hogy teste a levegőben áll, bal tenyere pedig a földön tartja testsúlyát míg az üveget jobbja szorongatja görcsösen.*
~Megvan.~ *Nagyot nyel. Homlokán egy bő verítékcsepp gyűlik össze majd indul meg le a szája felé. Remegő kézzel emeli maga elé az üveget, mint valami őrült, vagy farkas kinek épp vacsoráját készülnek kilopni ketrecéből. A mentőkötél, a kulcs mely a következő ajtót nyitja élete folyásában.* ~Sértetlen.~ *Arca hirtelen felderül mikor meglátja, hogy az üvegnek semmi baja sem esett és hirtelen nevetésben tör ki. Hisztérikus, mégis megkönnyebbült kacajba. Szája lassan vicsorgásba, feje gonosz grimaszba fordul, szeme gyilkos fényt kap és úgy fordítja azt lassan az esésért felelős pöttöm alak irányába.*
3684. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 19:24:14
Üzenet elküldve: 2015-07-26 19:24:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári Forgatag //
// Eori D Estola //
* A bárd egy kifeszített ponyva alatt ül, ide menekült az elviselhetetlen forróság elől, s halkan pengeti a lantját. Széles karimájú mélykék kalapja felfelé fordítva hever a lábai előtt, várva az előtte elhaladó hallgatóság nagylelkűségét. A hangja kellemes, nem az a mélyen szóló tenor, de iskolázott művész, erre rájöhet a nagyérdemű is. Az akcentusa tisztán hallható, de cseppet sem kellemetlen vagy zavaró, sőt még ad is egy kis ízt a daloknak melyeket dudorászik. *
- Csókot a leánynak szőkének, barnának!
De ne a feketének, a sikátor rémének
Mert a kapualj királynője, az éjszaka úrhölgye
Ha téged észrevesz, többé soha nem ereszt
Legyél te írnok vagy sokat látott dalnok
Ha a morózus szerzetes nem üt tarkón, még másnap is ott heversz a napon
Légy te írnok vagy dalnok, ott heversz a napon, a napon!
* Az utolsó versszakot többször is megismétli, kissé tán erélyesebben, mint azt tervezte, jól látszik, hogy még frissek a vele történt élmények, s annyira talán nem is kellemesek, tekintve, hogy az ajkai kissé felrepedtek.
Frissen szavalt költeménye után a kalapja fölé hajolva kezdi el gyorsan összeszámolni, hogy mennyi fényes aranyérmét sikerült összedalolnia. Azt keveselvén bosszúsan felkapja a kócsag tollas fejfedőt, beleönti annak tartalmát az erszényébe, miközben valamit morog, majd a fejére csapva azt, elindul a piactér egy árnyékosabb területére.*
- Hogy itt az embereknek nincs füle a művészethez! Én Lihanechben elismert bárd vagyok. Lakodalmakra, születésnapokra hívnak!
* Mormog, miközben heves mozdulatokkal kisöpri a látóterébe eső szőke tincseket.*
// Eori D Estola //
* A bárd egy kifeszített ponyva alatt ül, ide menekült az elviselhetetlen forróság elől, s halkan pengeti a lantját. Széles karimájú mélykék kalapja felfelé fordítva hever a lábai előtt, várva az előtte elhaladó hallgatóság nagylelkűségét. A hangja kellemes, nem az a mélyen szóló tenor, de iskolázott művész, erre rájöhet a nagyérdemű is. Az akcentusa tisztán hallható, de cseppet sem kellemetlen vagy zavaró, sőt még ad is egy kis ízt a daloknak melyeket dudorászik. *
- Csókot a leánynak szőkének, barnának!
De ne a feketének, a sikátor rémének
Mert a kapualj királynője, az éjszaka úrhölgye
Ha téged észrevesz, többé soha nem ereszt
Legyél te írnok vagy sokat látott dalnok
Ha a morózus szerzetes nem üt tarkón, még másnap is ott heversz a napon
Légy te írnok vagy dalnok, ott heversz a napon, a napon!
* Az utolsó versszakot többször is megismétli, kissé tán erélyesebben, mint azt tervezte, jól látszik, hogy még frissek a vele történt élmények, s annyira talán nem is kellemesek, tekintve, hogy az ajkai kissé felrepedtek.
Frissen szavalt költeménye után a kalapja fölé hajolva kezdi el gyorsan összeszámolni, hogy mennyi fényes aranyérmét sikerült összedalolnia. Azt keveselvén bosszúsan felkapja a kócsag tollas fejfedőt, beleönti annak tartalmát az erszényébe, miközben valamit morog, majd a fejére csapva azt, elindul a piactér egy árnyékosabb területére.*
- Hogy itt az embereknek nincs füle a művészethez! Én Lihanechben elismert bárd vagyok. Lakodalmakra, születésnapokra hívnak!
* Mormog, miközben heves mozdulatokkal kisöpri a látóterébe eső szőke tincseket.*
3683. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 19:15:52
Üzenet elküldve: 2015-07-26 19:15:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Plevaen Kadar//
*Izgatottam indul el a nyári forgatagban, hogy körbenézzen, de sajnos olyan alacsony, hogy nem lát semmit és mindenki nekimegy vagy majdnem fellökik, kezdi nagyon unni és a sírás határán inkább félrevonul a fogadó felé, hogy kivárja az estét, amikor talán kevesebben lesznek és körül tud majd nézni, mert ilyenkor sokkal több új árust és portékát lehet kapni. Ahogy igyekszik kikerülni a tömegből valaki meglöki és nekicsapódik egy elég ijesztő ércbőrűnek, akitől felsikkant ijedtében.*
-Jajj, én... én nem akartam *hátranéz, de semmi nyoma senkinek, aki meglökte* sajnálom.
~Ezt a kellemetlenséget, remélem elenged.~
*Félénken emeli lábát, hogy eloldalazva próbáljon továbbállni.*
//Plevaen Kadar//
*Izgatottam indul el a nyári forgatagban, hogy körbenézzen, de sajnos olyan alacsony, hogy nem lát semmit és mindenki nekimegy vagy majdnem fellökik, kezdi nagyon unni és a sírás határán inkább félrevonul a fogadó felé, hogy kivárja az estét, amikor talán kevesebben lesznek és körül tud majd nézni, mert ilyenkor sokkal több új árust és portékát lehet kapni. Ahogy igyekszik kikerülni a tömegből valaki meglöki és nekicsapódik egy elég ijesztő ércbőrűnek, akitől felsikkant ijedtében.*
-Jajj, én... én nem akartam *hátranéz, de semmi nyoma senkinek, aki meglökte* sajnálom.
~Ezt a kellemetlenséget, remélem elenged.~
*Félénken emeli lábát, hogy eloldalazva próbáljon továbbállni.*
3682. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 18:15:54
Üzenet elküldve: 2015-07-26 18:15:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri//
*Taitos folytatja hát a mesét, amit direkt mesél így, a diszkréció jelszava alatt.*
-Nos, aztán ha már úgyis el kell válniuk a fiú adósa marad a szép fekete szemű lánynak ezzel, és élete végéig menekül, hogy nehogy be kelljen tartania ígéretét.
*Zárja komolytalanul a dolgokat, ekkor mennek el a növényes stand mellett, ahol ismeretlen virágokat talál, az illatozó fákkal egyetemben.*
-De előbb elmennek megnézni a növényeket ha te is úgy akarod.
*Teszi hozzá, és színpadias mosollyal befejezi.*
-Meg boldogan élnek míg meg nem halnak...
//Vásárlás//
*A növényárust megtalálva Taitos odamegy, és kedvesen köszön.*
-Szép napot! Remélem jól megy a vásár!
*Mosolyog az eladóra.*
-Érdeklődnék, hogy valami szép, és apró növényke van-e, lehetőleg valami különleges.
*Picit közelebb hajol, és szemlélődik.*
-Mondjuk, az milyen medál ott?
*Mutat egy pár centis aranyszálak szövevényével borított üvegamulettre, amiben egy apró zöldes fára hasonlító hajtás van bezárva, és alján egy kis ezüst csavar is van furcsamód.*
-Láttál már ilyet?
*Néz Manurira, és eszebe jut megkérdezni egy dolgot.*
-Melyik a kedvenc virágod?
//Manuri//
*Taitos folytatja hát a mesét, amit direkt mesél így, a diszkréció jelszava alatt.*
-Nos, aztán ha már úgyis el kell válniuk a fiú adósa marad a szép fekete szemű lánynak ezzel, és élete végéig menekül, hogy nehogy be kelljen tartania ígéretét.
*Zárja komolytalanul a dolgokat, ekkor mennek el a növényes stand mellett, ahol ismeretlen virágokat talál, az illatozó fákkal egyetemben.*
-De előbb elmennek megnézni a növényeket ha te is úgy akarod.
*Teszi hozzá, és színpadias mosollyal befejezi.*
-Meg boldogan élnek míg meg nem halnak...
//Vásárlás//
*A növényárust megtalálva Taitos odamegy, és kedvesen köszön.*
-Szép napot! Remélem jól megy a vásár!
*Mosolyog az eladóra.*
-Érdeklődnék, hogy valami szép, és apró növényke van-e, lehetőleg valami különleges.
*Picit közelebb hajol, és szemlélődik.*
-Mondjuk, az milyen medál ott?
*Mutat egy pár centis aranyszálak szövevényével borított üvegamulettre, amiben egy apró zöldes fára hasonlító hajtás van bezárva, és alján egy kis ezüst csavar is van furcsamód.*
-Láttál már ilyet?
*Néz Manurira, és eszebe jut megkérdezni egy dolgot.*
-Melyik a kedvenc virágod?
3681. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-26 18:06:43
Üzenet elküldve: 2015-07-26 18:06:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Tarmikos //
* Erre a szófordulatra de főleg a kacsintásra csak mordul egyet. Nem tudja eldönteni miként cselekedjen, hogyan álljon a fiúhoz. Tartsa távol magától, engedje közel vagy épp tartsa meg egynek a sok közül. Ő mint sötételf nőstény sohasem volna képes elégségesnek titulálni az embert. Az emberek vagy túl puhányok vagy túl kemények de ritkán rafináltak. Viszont azt meg kell vallania, hogy kedveli, még ha nem is szereti és ez már egy igen jó kezdés.*
- Szóval nem csak egy? *kérdez hirtelen vissza pimaszul majd öleli át a lovag nyakát egy bolondos, heves csók kedvéért minek a végére egy kegyetlen harapást mér ami, ha épp érzékenyebb Tarmikos bőre még akár felsértheti, előcsalogathatja az ifjú vörös vérét is.*
- A Kósza Pintyben is voltál?* kérdezi mintha mi sem történt volna épp csak szórakozottan nyalja meg az ajkait.
Féltékeny ugyan nem lett de a hangulata visszatért. Úgy tűnik jót tett neki a kinti friss levegő.
A következő kérdésre csak a száját húzza el bosszúsan, de most ez a harag egyáltalában nem Tarmikosnak szól.*
- Én is ismerkedtem a várossal. Sok időt töltöttem el a templomban kevés szerencsével. *vallja be kudarcát, bár még nem adta fel a terveit, épp csak későbbre csúsztatta. A már a fürdőben bevallott részletekre nem tér újra ki, ha csak külön rá nem kérdez a fiú.*
// Tarmikos //
* Erre a szófordulatra de főleg a kacsintásra csak mordul egyet. Nem tudja eldönteni miként cselekedjen, hogyan álljon a fiúhoz. Tartsa távol magától, engedje közel vagy épp tartsa meg egynek a sok közül. Ő mint sötételf nőstény sohasem volna képes elégségesnek titulálni az embert. Az emberek vagy túl puhányok vagy túl kemények de ritkán rafináltak. Viszont azt meg kell vallania, hogy kedveli, még ha nem is szereti és ez már egy igen jó kezdés.*
- Szóval nem csak egy? *kérdez hirtelen vissza pimaszul majd öleli át a lovag nyakát egy bolondos, heves csók kedvéért minek a végére egy kegyetlen harapást mér ami, ha épp érzékenyebb Tarmikos bőre még akár felsértheti, előcsalogathatja az ifjú vörös vérét is.*
- A Kósza Pintyben is voltál?* kérdezi mintha mi sem történt volna épp csak szórakozottan nyalja meg az ajkait.
Féltékeny ugyan nem lett de a hangulata visszatért. Úgy tűnik jót tett neki a kinti friss levegő.
A következő kérdésre csak a száját húzza el bosszúsan, de most ez a harag egyáltalában nem Tarmikosnak szól.*
- Én is ismerkedtem a várossal. Sok időt töltöttem el a templomban kevés szerencsével. *vallja be kudarcát, bár még nem adta fel a terveit, épp csak későbbre csúsztatta. A már a fürdőben bevallott részletekre nem tér újra ki, ha csak külön rá nem kérdez a fiú.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10280-10299