//Nyári forgatag - zárás//
//Gilroy//
- Ha te mondod... *Annyiban hagyja, de az arcáról süt a hitetlenség. Még a nagyon gazdagok se tudnak mindent megszerezni maguknak. Bár ki tudja, biztos jó lehet, mikor bármit megvehet az ember, amit csak akar.
Itt a városban tényleg így láthatják, de hát ő egy faluban nevelkedett.*
- Fogtam már magamnak állatot! *Vágja rá szinte azonnal. Hát persze, hogy ért valamihez, több dologhoz is, de szándékosan nem kezdi sorolni. Azt is rosszul látja a bárd, hogy ne tudna magának fizetni szállást. Máskor is megtette már. A ruhái sem rongyosak, nem szegény családból származik. Ugyan nem veti fel őket a pénz, de nem is szűkölködnek egyáltalán. Nehezen is tennék, főleg hogy legtöbbször egyedül hagyják otthon.*
- Van hová mennem, de az messze van. *Ezért is több napra tervez, de mivel ez messzebbi séta, most kivételesen 1-2 hétre gondolt kezdetnek. Először meg akarta volna jegyezni, hogy ha nem lenne pénze, már éhen halt volna, de ez nem igaz. Ha így mondaná, azzal meghazudtolná magát azzal kapcsolatban, hogy már fogott magának élelmet. És tényleg így is van. De jobban szereti az olyan ételeket, amik nem csak húsból állnak.
Ha nem torpantak volna meg, hát most megtenné az ajánlat hallatán. Kicsit zavartan kezdi pásztázni a földet a válaszon gondolkodva, hogy mit csináljon. Természetesen a fogadóban nem várja senki, de nem akarna egyedül menni odáig, hisz az ajánlat úgy szólt, hogy Ha várják. De hazudni sem akar, ilyen kis dolog miatt biztosan nem.*
- Hát... Senki sem vár a fogadóban, de a... azért lehetne, hogy nem hagysz itt? *Csak most tudatosul benne, hogy mennyire rájuk sötétedett, a piactérről pedig a szegénynegyeden át visz az út a fogadóig. Mi van, ha tényleg úgy dönt a férfi, hogy nem gyerekfelvigyázó, és faképnél hagyja? Természetesen nem is az, és őrá sem kell már vigyázni – szerinte -, de az az egy biztos, hogy egyedül legfeljebb futva lenne most hajlandó átgázolni azokon a szűk utcákon.*