*Leon teljesen elképed, mikor a lány megfogja a kisállatot, és az nem harapja meg. Pedig az idegeneket megszokta harapni.*
-Köszönöm a ketrecet, de most ki fogja cipelni Patkányt, és ketrecét?
*Elkezdi nézegetni a gitárt. Megkéri az eladót, hogy had pengessen rajta párat. Eljátszik gyorsan valamit, hogy kipróbálja.*
-Teljesen jó. Nagyon tetszik, még nem volt ilyen drága hangszerem.
*Nagyon örül, hogy Evelina mellé sodorta a sors. Már régen feltűnt neki, hogy milyen gyorsan összebarátkoztak, ha lehet ezt barátságnak mondani. Nem akarja teljesen megkedvelni a lányt, hiszen ez csak üzleti kapcsolat. De valamiért, úgy tekint a lányra, mintha az a kishúga lenne. Mikor megbántotta a lányt, rosszul érezte magát, de tudta, hogy ez a helyes. Meg kell tanulnia vigyázni magára.*
-Ha megveszi, akkor megpróbálom megtanítani, na mit gondol? Áll az ajánlat?
*Nem tudja miért kérdezte, hiszen a lány már megmondta, hogy megveszi a gitárt. Valamiért kicsúszott a száján. Fél szemmel a rágcsálóját figyeli, hogy tetszik-e neki a ketrec. Ha nem tetszik neki, akkor bármit tesz is a lány, nem fogja odabent tartani.*