//Második szál//
*A "szeret" és a "gondolkodni" szó egy mondatban mindig viccesen hat, mármint... mindig azt hiszik, hogy az ész az egy jó dolog. A gnómokra csodálkozva néznek, amiért amazok okosabbak, holott nagy francokat jó. Semmi nem teszi a halandót boldogabbá, mint az orkszintű tudatlanság. A gondolkodás képessége egyfajta átok, mely arra kárhoztat, hogy sose adjanak fontos pozíciót a kezedbe, mindössze távolról figyeld, ahogy a dolgok csúfos végkifejlet felé tartanak. Mennyivel jobb egy orknak, nincs más dolga, mint agyatlannak lenni, és gyilkos csatakiáltással rohanni a fejesek mellett a sötét gödörbe. Lorew is születhetett volna mondjuk óriásnak, akkor biztos nem törné ilyesmiken az agyát, de hát... neki értelmes halandó lénynek, embernek kellett születnie.*
- Persze, elvégre időm van bőven *vakarja meg a fejét* Ha már nem hathatok a dolgokra, akkor legalább hadd legyen sejtésem róla, mi fog történni. Sokkal jobban fel fog bosszantani, ha úgy következik be a katasztrófa, hogy én megmondtam előre.
*Igen, ez sajnos örök igazsága az életnek. Ha valaki csinál valami hülyeséget Lorew környezetében, arra csak legyint, hogy ugyan kit érdekel, de... Amikor előre megmondja, hogy nem kéne, mert ez fog kisülni belőle, az ostobák mégis megcsinálják, és pontosan az történik, amit Lorew megjósolt, hát az piszokmód bosszantó.*
- Ebből azt szűröm le, sokan *mert ha mondjuk hárman lennének, akkor a hölgy azt mondaná: három. Pedig akkor se lenne mindig mindenki otthon, milyen nevetséges feltételezés, hogy valaki sosem hagyja el a házát... Nos, ha Lorewnek lenne egy, ő biztos nem gyakran hagyná el, de ez lényegtelen. A nemesek szeretnek közösségi életet élni, tudja a fene, miért. A nő pedig még főz is, hát mik nincsenek* Hiába, vannak jobb és rosszabb nemesi házak. A Namos-házban még egy csésze teát se kaptam.
*Elég komoly fájdalma ez a tény azóta is, persze érti ő, hogy az alak frissen kapta a házat, meg minden, de... Egy csésze tea!*
- Van például egy sötét pince, ahol némi nyugalmát lelheti az ember? Annál nincs is csodálatosabb, sötét, hűvös, nyáron a legkellemesebb hely. Sajnos ha a templomban van is hasonló, ott olyasmit tárolnak, amit féltenek tőlem. Így ott jobb híján ugyanott kényszerülök meghúzni magam, mint a látogatók.
*Borzasztó sors, de hát neki ez jutott. Legalábbis egy időre. Amíg a felsőbbrendű hölgy rá nem talál. Amíg el nem éri az elméjét a tőrön keresztül, onnantól pedig... minden megváltozik. Vagy legalábbis Lorew szeretné ezt hinni.*
- Nem kételkedem *jegyzi meg, habár valójában nem igazán tudja elképzelni, hogy egyáltalán hogyan lenne képes fizetni a nő ennyi almával megrakva. Ugyanakkor a miért is van itt részét a dolgoknak nem ússza meg ilyen egyszerűen, kénytelen az egész történetet elmesélni.*
- Sajnálatos módon... reggel a főpap felébresztett. Valamit mondott, valószínűleg valami feladatot adott, nem tudom, álmos voltam, kit érdekel? Szóval elmagyarázta, legalábbis elég hosszan beszélt ahhoz, hogy kiverje az álmot a szememből, és azt mondta, menjek gyorsan. Meg hogy a piac felé menjek. Így hát gondoltam legyen, eljöttem a piac felé, sőt a piacig, nagyjából itt ébredtem fel annyira, hogy rájöjjek, fogalmam sincs róla, mit is csinálok. De persze ez nem szegte kedvemet, valamivel csak el fogok ütni egy fél napot, aztán remélhetőleg visszamegyek, a főpap megkérdezi, elintéztem-e, én komolyan bólintok, és mindenki boldog.