//A napi betevőért//
*Nem lepi meg Ligrimet, hogy nincs Ceronnak más ruhája, de nem is véletlen kérdezett rá a dologra. Néha nem kap pénzt a munkáiért, ilyenkor mindig valami más árut, vagy tárgyat kap cserébe. Történetesen úgy emlékszik, hogy van valahol egy kis anyag, amiből össze lehet rittyenteni valamilyen ruhát, ha a lány elég jártas a varrás terén. Eme emlékeiről és ötletéről szól is neki.*
- Amíg szárad, leszek én a ruhád! * Kedélyesen felnevet, majd egy picit megijed, hátha valami rosszat mondott, ezért gyorsan javít.* Persze, csak viccelek. Mármint, érted.*A kicsit meggondolatlan kijelentése után láthatóan zavarba jön, ezért gyorsan a lényegre tér.* Szóval a munkámért néha nem pénzt kapok és úgy emlékszem van egy kis anyagom. Ha ügyes vagy, abból tudsz magadnak valamilyen ruhát készíteni. Persze mindenben segítek, ha tudok!
*Mondja egy jókora nevetés után, mivel egyáltalán nem tud sem szabni, sem varrni. Számára ezek ismeretlen mágiák, amik nagyon távol állnak tőle. A nevetés után, ismét a lányra figyel, miután választ a lehetőségek közül, egy elegáns mozdulattal felajánlja neki a karját, majd szépen sorban válaszol kérdésére.*
- Sajnos még nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust. *Mondja szégyenkezve, majd folytatja.* Szóval szereted nézegetni a szép holmikat. Ha szabad tudni, miket szeretsz annyira nézegetni?
*Kérdezi tőle egy cinkos mosoly kíséretében. Nem feltételez Ceronról szörnyűségeket, de az embernek valahogy meg kell élnie, szóval nem gondolja, hogy olyan ritkaság számba menő lenne tőle az apróbb csecse-becsék, vagy ételek elcsenése. Mondjuk ez annyira nem is zavarja Ligrimet. Teljesen elvarázsolta őt Ceron, na meg azt ígérte, ha közvetve is, hogy felhagy ezekkel a szokásaival, tehát meg is bízik benne.*
- Nem válaszoltál arra, hogy eddig mit csináltál, de nem baj. Ellenben azt elmondhatnád, mivel fog foglalkozni az én Kisasszonyom, miután most velem marad?
*Kérdően tekint Ceronra. Megérti, ha a múltjáról nem akar bővebben beszélni, de arra kíváncsi mi mindenhez ért a lány.*