Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 237 (4721. - 4740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4740. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-11 13:01:45
Üzenet elküldve: 2016-03-11 13:01:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drayen//
- Oh. *Pillant az erszényére, majd gyorsan zsebreteszi, bár továbbra is van kérdése ezzel kapcsolatban, csak nem kívánja velük fárasztani a férfit. Már pedig ő nem érti, miért kellene valakinek pont az ő kis erszénye, hiszen mindenkinek van ilyenje.
Mindenesetre élelmesen figyeli a magyarázatot és megpróbálja feldolgozni, megérteni miről van szó. Eleinte kicsit nehezére esik, hiszen nem is ő lenne ha egy kérdésre feltett válasz után nem tenne még kettőt.*
- Ahaa!!! *Még meg is emeli a hangját, amikor nagyjából megérti, bár kell hozzá a füves példa, hogy igazán helyre tegye a dolgokat.* És a fűből sok van, ezért az még elérhető, az állatból is, ami azt lelegeli, de abból már kevesebb van, ami azt is megeszi, igaz? Vagy… Mi? *Elneveti magát, amikor rádöbben, hogy saját magának kutyulta össze még inkább a szálakat és lassan ott jár, hogy már azt sem érti, amit eddig igen. Végső segítségül viszont a molnáros hasonlattal juttatja Drayen révbe Nillie agyát.*
- Értem. *Vigyorodik el boldogan, mintha az első lépcsőt már meg is lépte volna ahhoz, hogy a mások által „civilizált” világnak tekintett városba beilleszkedjen. Futó mosolyt vet a férfi felé, afféle köszönetképpen a bonyolult kérdésre adott érthető válasz után.*
- Oh. Hát akkor ezért vagy itt. *Mosolyog és megvakarja a kis eb fejtetejét. Már tudja is, hogy mire hazaérnek a macskája fél órán keresztül sértetten fog fújtatni, amint megérzi a kutyus szagát, de megéri, mert nem tudna elmenni mellette. Legszívesebben a kutyára cserélné az aranyat, amivel rendelkezik, de két állattal is nehezen bír el.* Remélem, jó gazdát találsz. *Köszön el tőle és felegyenesedik.*
- Hmm… *Elsőre nem is tudja mit kezdjen, kissé félne olyan helyre merészkedni, ahol szintén sok ember van, csak falak közé szorítva, de ha Drayen vele lesz, akkor nem lehet gond.* Nézzük meg. *Jelenti ki végül.* Ha rossz, legfeljebb eljövünk onnan és megyünk vissza hozzád.
*A leszakított kalácsdarabra előbb kissé félve tekint, de végül elfogadja és megkóstolja. Már két rágás után felvillanyozódik az arca és újabbat tör magának, a többit pedig a férfi elé tartja, hogy ő is vegyen.*
- Puha és édes. Mh… *Úgy tűnik az étel betalált nála, olyan elragadással ízlelgeti, mintha attól félne, hogy egyszer elfogja felejteni az ízét.*
- Óh nézd egy kalap! *Kiáltja közben és az egyik standhoz siet, hogy egy nagy lila, csicsás kalapot csúsztasson a fejére, majd nevetve forduljon Drayen felé.*
- Mit gondolsz, elég visszafogott?
//Drayen//
- Oh. *Pillant az erszényére, majd gyorsan zsebreteszi, bár továbbra is van kérdése ezzel kapcsolatban, csak nem kívánja velük fárasztani a férfit. Már pedig ő nem érti, miért kellene valakinek pont az ő kis erszénye, hiszen mindenkinek van ilyenje.
Mindenesetre élelmesen figyeli a magyarázatot és megpróbálja feldolgozni, megérteni miről van szó. Eleinte kicsit nehezére esik, hiszen nem is ő lenne ha egy kérdésre feltett válasz után nem tenne még kettőt.*
- Ahaa!!! *Még meg is emeli a hangját, amikor nagyjából megérti, bár kell hozzá a füves példa, hogy igazán helyre tegye a dolgokat.* És a fűből sok van, ezért az még elérhető, az állatból is, ami azt lelegeli, de abból már kevesebb van, ami azt is megeszi, igaz? Vagy… Mi? *Elneveti magát, amikor rádöbben, hogy saját magának kutyulta össze még inkább a szálakat és lassan ott jár, hogy már azt sem érti, amit eddig igen. Végső segítségül viszont a molnáros hasonlattal juttatja Drayen révbe Nillie agyát.*
- Értem. *Vigyorodik el boldogan, mintha az első lépcsőt már meg is lépte volna ahhoz, hogy a mások által „civilizált” világnak tekintett városba beilleszkedjen. Futó mosolyt vet a férfi felé, afféle köszönetképpen a bonyolult kérdésre adott érthető válasz után.*
- Oh. Hát akkor ezért vagy itt. *Mosolyog és megvakarja a kis eb fejtetejét. Már tudja is, hogy mire hazaérnek a macskája fél órán keresztül sértetten fog fújtatni, amint megérzi a kutyus szagát, de megéri, mert nem tudna elmenni mellette. Legszívesebben a kutyára cserélné az aranyat, amivel rendelkezik, de két állattal is nehezen bír el.* Remélem, jó gazdát találsz. *Köszön el tőle és felegyenesedik.*
- Hmm… *Elsőre nem is tudja mit kezdjen, kissé félne olyan helyre merészkedni, ahol szintén sok ember van, csak falak közé szorítva, de ha Drayen vele lesz, akkor nem lehet gond.* Nézzük meg. *Jelenti ki végül.* Ha rossz, legfeljebb eljövünk onnan és megyünk vissza hozzád.
*A leszakított kalácsdarabra előbb kissé félve tekint, de végül elfogadja és megkóstolja. Már két rágás után felvillanyozódik az arca és újabbat tör magának, a többit pedig a férfi elé tartja, hogy ő is vegyen.*
- Puha és édes. Mh… *Úgy tűnik az étel betalált nála, olyan elragadással ízlelgeti, mintha attól félne, hogy egyszer elfogja felejteni az ízét.*
- Óh nézd egy kalap! *Kiáltja közben és az egyik standhoz siet, hogy egy nagy lila, csicsás kalapot csúsztasson a fejére, majd nevetve forduljon Drayen felé.*
- Mit gondolsz, elég visszafogott?
4739. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-11 11:38:10
Üzenet elküldve: 2016-03-11 11:38:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
– Most túlzol ugye? Már hogyne tudnál fennmaradni a saját lovad hátán?
~Az már más kérdés nekem mennyire sikerülne.~
*Nitta szerint Szelíd különleges ló, és valahogy úgy érzi, soha nem ártana a gazdájának.*
– Én lehet, hogy ügyetlenkednék, de talán némi gyakorlás segít majd, ha lesz rám időd *folytatja, és nagyon igyekszik nem vigyorogni, mert tudja a választ, csak kicsit húzza az elfet. Aztán a férfi utolsó mondatára, picit megszorítja az erős ujjakat. Jó érzés hallania, még akkor is, ha egyébként is tudta, hogy a párja félti őt.
És a párja szereti őt pirulni látni. Ez is kiderül, sőt egészen nyilvánvalóvá válik.*
– Igen, vártalak, bevallom, hiányoztál is. Azt hittem beletelik majd két-három hatba is amíg visszajössz, és igyekeztem türelmes lenni, de te gyorsabb voltál. Ezért lepődtem meg. De abban bíztam, hogy tényleg eljössz, ahogy ígérted.
*Nincs ezen mit titkolni, főleg ennyi hónap után.*
– A tisztás nem csak jó, de szép is, mikor először láttam, pont lement a nap, az egész elvarázsolt.
*Lorsan arckifejezése valahol félúton van a beletörődő és a rettenetesen unatkozó között, Nitta szerint legalábbis, mikor ő válogatni kezd az anyagok között.*
– Nem férfiatlan. Azt viszont belátod, hogy nem hagyhatom, hogy meztelenül mászkálj! Minden nő rád vetné magát *közli komoly képpel, bár játszik. Ugyanakkor azt komolyan úgy gondolja, a párja igencsak kapós lenne Arthenior lányai és asszonyai között, ha azt úgy akarná.*
~De nem akarja, úgy hiszem. Szerencsére nem akarja.~
*A színeket megfontolja, majd bólint.*
– Rendben. Legyen úgy! Neked valóban világosabb a bőröd, mint az enyém.
*A vékony csontszín anyagot megtartja, de mellé egy feketét választ ki, sötétzöldet is, és egy vastagabb sötétbarna anyagot még, majd némi számolgatás után eldönti, miből mennyi kell. Ezek után a cérnák és a tűk kiválasztása már könnyű és gyorsan is megy, a kereskedő mindent becsomagol, szét ne hulljon az úton hazáig, amit vettek.*
– Ezek jók lesznek? *kérdezi, de reménykedik, hogy igen, mert most már tényleg olyan színeket választott, amiket Lorsan szeret és bele is olvasnak a környezetbe.*
– Igazából nincs baj. Annyira nem szúr. Kötőtű. *halkan sóhajt.* Meg horgolótűk is vannak.
*Nitta a fonalakat is nézi, mert az is kellene akkor.*
~Csipke.~
*A gondolat úgy jön, mint a villámcsapás.*
– Most túlzol ugye? Már hogyne tudnál fennmaradni a saját lovad hátán?
~Az már más kérdés nekem mennyire sikerülne.~
*Nitta szerint Szelíd különleges ló, és valahogy úgy érzi, soha nem ártana a gazdájának.*
– Én lehet, hogy ügyetlenkednék, de talán némi gyakorlás segít majd, ha lesz rám időd *folytatja, és nagyon igyekszik nem vigyorogni, mert tudja a választ, csak kicsit húzza az elfet. Aztán a férfi utolsó mondatára, picit megszorítja az erős ujjakat. Jó érzés hallania, még akkor is, ha egyébként is tudta, hogy a párja félti őt.
És a párja szereti őt pirulni látni. Ez is kiderül, sőt egészen nyilvánvalóvá válik.*
– Igen, vártalak, bevallom, hiányoztál is. Azt hittem beletelik majd két-három hatba is amíg visszajössz, és igyekeztem türelmes lenni, de te gyorsabb voltál. Ezért lepődtem meg. De abban bíztam, hogy tényleg eljössz, ahogy ígérted.
*Nincs ezen mit titkolni, főleg ennyi hónap után.*
– A tisztás nem csak jó, de szép is, mikor először láttam, pont lement a nap, az egész elvarázsolt.
*Lorsan arckifejezése valahol félúton van a beletörődő és a rettenetesen unatkozó között, Nitta szerint legalábbis, mikor ő válogatni kezd az anyagok között.*
– Nem férfiatlan. Azt viszont belátod, hogy nem hagyhatom, hogy meztelenül mászkálj! Minden nő rád vetné magát *közli komoly képpel, bár játszik. Ugyanakkor azt komolyan úgy gondolja, a párja igencsak kapós lenne Arthenior lányai és asszonyai között, ha azt úgy akarná.*
~De nem akarja, úgy hiszem. Szerencsére nem akarja.~
*A színeket megfontolja, majd bólint.*
– Rendben. Legyen úgy! Neked valóban világosabb a bőröd, mint az enyém.
*A vékony csontszín anyagot megtartja, de mellé egy feketét választ ki, sötétzöldet is, és egy vastagabb sötétbarna anyagot még, majd némi számolgatás után eldönti, miből mennyi kell. Ezek után a cérnák és a tűk kiválasztása már könnyű és gyorsan is megy, a kereskedő mindent becsomagol, szét ne hulljon az úton hazáig, amit vettek.*
– Ezek jók lesznek? *kérdezi, de reménykedik, hogy igen, mert most már tényleg olyan színeket választott, amiket Lorsan szeret és bele is olvasnak a környezetbe.*
– Igazából nincs baj. Annyira nem szúr. Kötőtű. *halkan sóhajt.* Meg horgolótűk is vannak.
*Nitta a fonalakat is nézi, mert az is kellene akkor.*
~Csipke.~
*A gondolat úgy jön, mint a villámcsapás.*
4738. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-10 21:18:46
Üzenet elküldve: 2016-03-10 21:18:46
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
- Quer fejéből sosem megy ki a vér. Talán csak a kezébe, hogy még gyorsabban, még cirkalmasabb betűkkel tudja írni a kis leveleit, jelentéseit.
*Rilin látszik, hogy ő élvezi ezt a fajta bámészkodást, és végül is alapvetően Leának sincsen ellenére, bár kétségtelen, hogy ha jobb idő lenne, akkor simán fel is próbálhatnák - biztos, hogy az ilyesfajta portékák árusai fel vannak készülve arra, hogy vannak, akik belebújnának egyik-másik ruhakölteménybe*
- Nivere cselédjei biztosan ilyenben söprik a port ilyen csinos kis tollseprűkkel.
*Niverét egyszer látta, azon a bizonyos gyűlésen, amit Kagan szervezett a Vashegyre, és hát Lea igazán hajlamos arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le az emberekről, és beleillessze őket abba a sémába, amit gondol róluk.*
- Biztosan álló nap csak teát szürcsölnek eltartott kisujjal, mint ahogyan az úri népek szokták. A cselédek meg közben sürögnek-forognak a tollseprűikkel, meg a prakkereikkel.
*fél szemét még sokáig tartja azon a ruhán, amit Rili utoljára mutatott, és megpróbálja elképzelni benne a fogadósasszonyságot, hüvelyk- és mutatóujjaival keretet formál, amibe beleilleszti Rilit.*
- Pedig be kéne szerezz pár hasonló darabot. Neked jól áll az ilyesmi. Én maradok a jól bevált nadrágjaimnál, ezekben elég kerek a fenekem.
*halkan kacarászik saját elmésségén, de tulajdonképpen igaz, hogy az ő alkatára a nadrág tökéletes, no meg szoknyában el sem tudná képzelni magát, kellemetlen lenne lóra ülni például. Meg tutira a frász kerülgetné attól, hogy esetleg sáros lehet a szoknyája alja. Meg természetesen a hímzett szárú csizmája sem látszana, ami persze momentán a bokáig érő kabátjában sem látszik, aminek egyébként kissé sáros az alja és hát ezért is a frász kerülgeti. Háklis arra, hogy tiszta legyen ő is, és a ruhája is.
Az írószeres standtól olyan gyorsan lép tovább, mintha nem is állt volna meg ott soha, mert az illatos kencék és szappanok árusa inkább felkelti a figyelmét, mint a tintatartóké. Közben hagyja kiülni arcára az értetlenséget amiatt, hogy vásárfiát vigyen Quernek - ami megdöbbentőbb annál, mint hogy Kagannak is vigyen. Meglepetésének hangot is ad:*
- Miért vinnék Quernek bármit? Nem mondta, hogy kérne valamit.
*A "valami" alatt Lea olyan dolgokat ért, amik okvetlenül szükségesek Quernek ahhoz, hogy dolgozzon. Persze ő azt nem tudja, hogy Rili már kombinált Querrel és vele kapcsolatban, de ha tudná akkor nyilván tiszta vizet öntene a pohárba és elmondaná neki, hogy Querrel a viszonya baráti, és a legközelebb akkor kerültek egymáshoz, mikor a télen, Quer betegsége idején Lea kanalazta belé a levest. Miután Rili folytatja már elneveti magát. Hosszasan, és nagyon jóízűen kacag, már csak azon is, ahogyan elképzeli Quert, amint használja a Rili-féle eszközt, amit nyilván a bajusz-méretigazító mellett tart egy dísztelen dobozban.*
- Szerintem van szemöldök-pederintője, és használja is minden nap, közvetlenül az után, hogy belebújik a makulátlan, keményített ingébe. Viszont egy vigyorra-húzót lehet, hogy tényleg beszerzek neki. Vagy kettőt, ha nem találná az elsőt, akkor legyen egy tartalékba. Kagan számára is van valami jó ötleted? Ilyen pici harcibabák? Ah, az túl snassz.
*pedig mókás lenne, ahogyan Kagan játszadozik a babáival, és mindenki úgy tenne, mintha még sosem látta volna.*
- Quer fejéből sosem megy ki a vér. Talán csak a kezébe, hogy még gyorsabban, még cirkalmasabb betűkkel tudja írni a kis leveleit, jelentéseit.
*Rilin látszik, hogy ő élvezi ezt a fajta bámészkodást, és végül is alapvetően Leának sincsen ellenére, bár kétségtelen, hogy ha jobb idő lenne, akkor simán fel is próbálhatnák - biztos, hogy az ilyesfajta portékák árusai fel vannak készülve arra, hogy vannak, akik belebújnának egyik-másik ruhakölteménybe*
- Nivere cselédjei biztosan ilyenben söprik a port ilyen csinos kis tollseprűkkel.
*Niverét egyszer látta, azon a bizonyos gyűlésen, amit Kagan szervezett a Vashegyre, és hát Lea igazán hajlamos arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le az emberekről, és beleillessze őket abba a sémába, amit gondol róluk.*
- Biztosan álló nap csak teát szürcsölnek eltartott kisujjal, mint ahogyan az úri népek szokták. A cselédek meg közben sürögnek-forognak a tollseprűikkel, meg a prakkereikkel.
*fél szemét még sokáig tartja azon a ruhán, amit Rili utoljára mutatott, és megpróbálja elképzelni benne a fogadósasszonyságot, hüvelyk- és mutatóujjaival keretet formál, amibe beleilleszti Rilit.*
- Pedig be kéne szerezz pár hasonló darabot. Neked jól áll az ilyesmi. Én maradok a jól bevált nadrágjaimnál, ezekben elég kerek a fenekem.
*halkan kacarászik saját elmésségén, de tulajdonképpen igaz, hogy az ő alkatára a nadrág tökéletes, no meg szoknyában el sem tudná képzelni magát, kellemetlen lenne lóra ülni például. Meg tutira a frász kerülgetné attól, hogy esetleg sáros lehet a szoknyája alja. Meg természetesen a hímzett szárú csizmája sem látszana, ami persze momentán a bokáig érő kabátjában sem látszik, aminek egyébként kissé sáros az alja és hát ezért is a frász kerülgeti. Háklis arra, hogy tiszta legyen ő is, és a ruhája is.
Az írószeres standtól olyan gyorsan lép tovább, mintha nem is állt volna meg ott soha, mert az illatos kencék és szappanok árusa inkább felkelti a figyelmét, mint a tintatartóké. Közben hagyja kiülni arcára az értetlenséget amiatt, hogy vásárfiát vigyen Quernek - ami megdöbbentőbb annál, mint hogy Kagannak is vigyen. Meglepetésének hangot is ad:*
- Miért vinnék Quernek bármit? Nem mondta, hogy kérne valamit.
*A "valami" alatt Lea olyan dolgokat ért, amik okvetlenül szükségesek Quernek ahhoz, hogy dolgozzon. Persze ő azt nem tudja, hogy Rili már kombinált Querrel és vele kapcsolatban, de ha tudná akkor nyilván tiszta vizet öntene a pohárba és elmondaná neki, hogy Querrel a viszonya baráti, és a legközelebb akkor kerültek egymáshoz, mikor a télen, Quer betegsége idején Lea kanalazta belé a levest. Miután Rili folytatja már elneveti magát. Hosszasan, és nagyon jóízűen kacag, már csak azon is, ahogyan elképzeli Quert, amint használja a Rili-féle eszközt, amit nyilván a bajusz-méretigazító mellett tart egy dísztelen dobozban.*
- Szerintem van szemöldök-pederintője, és használja is minden nap, közvetlenül az után, hogy belebújik a makulátlan, keményített ingébe. Viszont egy vigyorra-húzót lehet, hogy tényleg beszerzek neki. Vagy kettőt, ha nem találná az elsőt, akkor legyen egy tartalékba. Kagan számára is van valami jó ötleted? Ilyen pici harcibabák? Ah, az túl snassz.
*pedig mókás lenne, ahogyan Kagan játszadozik a babáival, és mindenki úgy tenne, mintha még sosem látta volna.*
4737. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:56:51
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:56:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
- Nem, nem arról van szó, hogy megtűr-e a hátán. Ez már megtörtént. Sokkal fontosabb az, hogy fent is tudsz-e maradni rajta? Mert eddig csak a kényelmes sétatempóját szoktad meg. Nagyon gyors, ha nem figyelek eléggé, én is majd leesem a hátáról. Azt pedig nem akarom, hogy bajod essen.
* Nem, nem. Inkább bohóckodik egy kicsit, incselkedik. Mire is Nitta megint elpirul. *
- Igen. Ezt valahogy megéreztem akkor, mikor a Barakkba mentem és ott találkoztunk. Vártál. Örültél, hogy jöttem és meg is lepődtél.
- A tisztás pedig már elsőre megtetszett, mikor még csak egyedül sátraztam ott. Az egy jó hely.
* A pecsenyéstől pedig már jóllakottan indulnak tovább arra, amerre Nitta mutatja az utat. S ő most megadóan áll a kelmésnél és mikor Nitta rá néz, méregeti, akkor széles vigyorral kitárja karjait és még meg is fordul lassan. *
- Férfiatlan dolog ez a ruhás mizéria, de a te kedvedért bármit.
* Viszont a színek. Ej, ott lesznek gondok. *
- Sötét és erős anyag, amiben vadászom és dolgozom a ház körül. Az ilyen világos holmikkal, az én bőrömmel és hajammal úgy virítanék, mint a céltáblák a Barakkban. Barna, zöld, kék csak legyen sötétebb. Fekete.
- Persze tetszik ennek is a színe, de ritkán tudnám csak hordani. Még este sem szívesen, megszokás.
* Ha netán valami zajt hallana kintről, világos cuccban még jobban világítana a sötétben. Ezek olyasmi, amik már elég régen belé vannak rögzülve. *
- Mi a baj, megszúrtad magad?
* Egy kóbor tű, vagy mi lehet a gond? Néz kedvesére, hogy mi is volt az alattomos támadó és hol sérült meg? *
- Nem, nem arról van szó, hogy megtűr-e a hátán. Ez már megtörtént. Sokkal fontosabb az, hogy fent is tudsz-e maradni rajta? Mert eddig csak a kényelmes sétatempóját szoktad meg. Nagyon gyors, ha nem figyelek eléggé, én is majd leesem a hátáról. Azt pedig nem akarom, hogy bajod essen.
* Nem, nem. Inkább bohóckodik egy kicsit, incselkedik. Mire is Nitta megint elpirul. *
- Igen. Ezt valahogy megéreztem akkor, mikor a Barakkba mentem és ott találkoztunk. Vártál. Örültél, hogy jöttem és meg is lepődtél.
- A tisztás pedig már elsőre megtetszett, mikor még csak egyedül sátraztam ott. Az egy jó hely.
* A pecsenyéstől pedig már jóllakottan indulnak tovább arra, amerre Nitta mutatja az utat. S ő most megadóan áll a kelmésnél és mikor Nitta rá néz, méregeti, akkor széles vigyorral kitárja karjait és még meg is fordul lassan. *
- Férfiatlan dolog ez a ruhás mizéria, de a te kedvedért bármit.
* Viszont a színek. Ej, ott lesznek gondok. *
- Sötét és erős anyag, amiben vadászom és dolgozom a ház körül. Az ilyen világos holmikkal, az én bőrömmel és hajammal úgy virítanék, mint a céltáblák a Barakkban. Barna, zöld, kék csak legyen sötétebb. Fekete.
- Persze tetszik ennek is a színe, de ritkán tudnám csak hordani. Még este sem szívesen, megszokás.
* Ha netán valami zajt hallana kintről, világos cuccban még jobban világítana a sötétben. Ezek olyasmi, amik már elég régen belé vannak rögzülve. *
- Mi a baj, megszúrtad magad?
* Egy kóbor tű, vagy mi lehet a gond? Néz kedvesére, hogy mi is volt az alattomos támadó és hol sérült meg? *
4736. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-10 19:04:01
Üzenet elküldve: 2016-03-10 19:04:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*Van abban valami, amit Zaras mond. Nem hiába, a sok évnyi élettapasztalat bölcsességgel párosul az öregnél. Feltéve, hogy az ilyen istenségek abból merítik az erejüket, hogy híveik vannak. De ez olyan volna, mintha a mágusok csak akkor tudnának varázsolni ha van, aki látja. Ami nem kizárt, lévén még nem látta, hogy a rendtagok akkor bűvészkednének, amikor nem látja.*
- De ha csak akkor léteznek… *kezd el logikázni. Ha a hívek nem csak az erőt adják, de ezen entitások létezését önmagában meghatározzák, akkor vannak, legalábbis egyvalaki biztosan van, aki hisz Ako Paszban. Ezzel életben tartván az ő szerzetesüket.
A felismerés hirtelen hasít belé, nem is fejezi be a mondatot. Talán a furcsa, ősz idegenen több múlik, mint azt valaha remélni merte magáról.
A kis -minimum fél órás- füllentése nem sikerül olyan jól mint gondolta, egy idő után még a kopasznak is leesik, hogy csak hantázik a lány. Ezt még gyakorolnia kell, belátja ő is, talán majd vesz néhány tanórát egy nála sokkal tapasztaltabb és ügyesebb lódítótól, hogy legközelebb jobban menjen.
~Tizenhatodik!~ Méri végig elismerően a férfit. Az azt hiheti, a bősz bólogatás a kardvívási vagy csábítási tudományának tudható be, de Rhebosse az illető szüleinek adózik csodálattal, hogy egy tizenhatodik, várhatóan satnya fiúgyermeket is képesek voltak nemzeni. ~Ezeknek a Zygendaroknak nem kell félni a kihalástól, az tuti!~*
- Na és hogy válik valaki mesterévé eme nemes tudományoknak? *mormogja a buktája maradékának. Az ilyen fickókról előre meg tudja mondani, hogy csak a mennyiség érdekli őket. Pedig sokkal nagyobb dicsőség mesternek lenni egy, nagy győzelemmel. Ha bárki megkérdezné a vöröst ő elmondaná, hogy a kardvívás mesterének sem azt nevezné aki lemészárol száz orkot, hanem aki ügyes technikájával diadalmaskodik a legjobb, vagy legjobbak fölött. Ugyanígy többet ér egyetlen, kemény munkával meghódított szív, mint ezernyi ágyas.
Érdekelné, vajon a narancs ruhásnak mi a véleménye a dologról, lévén ő is valami harcos-féle, ha nem is az érzelmek viharában vívja a csatáit. ~Vagy mégis?~ Néz a csillogó fejűre. Kezd benne is körvonalazódni, hogy nem is ismeri eléggé a fiút, akivel egy fedél alatt lakik. Akár az is lehet, hogy minden hatvégét azon a madaras szórakozóhelyen tölt. Nem mintha azzal bármi baj lenne. ~Nem mintha lenne hozzá közöm.~ Végez ő is egy falásra a második reggelijével.*
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*Van abban valami, amit Zaras mond. Nem hiába, a sok évnyi élettapasztalat bölcsességgel párosul az öregnél. Feltéve, hogy az ilyen istenségek abból merítik az erejüket, hogy híveik vannak. De ez olyan volna, mintha a mágusok csak akkor tudnának varázsolni ha van, aki látja. Ami nem kizárt, lévén még nem látta, hogy a rendtagok akkor bűvészkednének, amikor nem látja.*
- De ha csak akkor léteznek… *kezd el logikázni. Ha a hívek nem csak az erőt adják, de ezen entitások létezését önmagában meghatározzák, akkor vannak, legalábbis egyvalaki biztosan van, aki hisz Ako Paszban. Ezzel életben tartván az ő szerzetesüket.
A felismerés hirtelen hasít belé, nem is fejezi be a mondatot. Talán a furcsa, ősz idegenen több múlik, mint azt valaha remélni merte magáról.
A kis -minimum fél órás- füllentése nem sikerül olyan jól mint gondolta, egy idő után még a kopasznak is leesik, hogy csak hantázik a lány. Ezt még gyakorolnia kell, belátja ő is, talán majd vesz néhány tanórát egy nála sokkal tapasztaltabb és ügyesebb lódítótól, hogy legközelebb jobban menjen.
~Tizenhatodik!~ Méri végig elismerően a férfit. Az azt hiheti, a bősz bólogatás a kardvívási vagy csábítási tudományának tudható be, de Rhebosse az illető szüleinek adózik csodálattal, hogy egy tizenhatodik, várhatóan satnya fiúgyermeket is képesek voltak nemzeni. ~Ezeknek a Zygendaroknak nem kell félni a kihalástól, az tuti!~*
- Na és hogy válik valaki mesterévé eme nemes tudományoknak? *mormogja a buktája maradékának. Az ilyen fickókról előre meg tudja mondani, hogy csak a mennyiség érdekli őket. Pedig sokkal nagyobb dicsőség mesternek lenni egy, nagy győzelemmel. Ha bárki megkérdezné a vöröst ő elmondaná, hogy a kardvívás mesterének sem azt nevezné aki lemészárol száz orkot, hanem aki ügyes technikájával diadalmaskodik a legjobb, vagy legjobbak fölött. Ugyanígy többet ér egyetlen, kemény munkával meghódított szív, mint ezernyi ágyas.
Érdekelné, vajon a narancs ruhásnak mi a véleménye a dologról, lévén ő is valami harcos-féle, ha nem is az érzelmek viharában vívja a csatáit. ~Vagy mégis?~ Néz a csillogó fejűre. Kezd benne is körvonalazódni, hogy nem is ismeri eléggé a fiút, akivel egy fedél alatt lakik. Akár az is lehet, hogy minden hatvégét azon a madaras szórakozóhelyen tölt. Nem mintha azzal bármi baj lenne. ~Nem mintha lenne hozzá közöm.~ Végez ő is egy falásra a második reggelijével.*
4735. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-10 16:13:20
Üzenet elküldve: 2016-03-10 16:13:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
- Dehogy kapna, nem jut oda vér! - *Röhint fel szolidan Lea feltételezésére, tovább lengetve a selyemfényű, tarka anyagot, nehezére esvén visszatenni az akasztóra, még akkor is, ha amúgy a Vashegyen teljességgel fölöseges és kifejezetten ostoba dolog ilyen kényes, drága holmit viselni. Feléjük senki sem selyempárnán ül, és nem is lejt táncot csörgődobra, amire ezek a könnyű, lágy esésű anyagok hivatottak. Ez egy kicsit elszomorítja Rilait, könnyedén el tudja képzelni magát a háremhölgyes szerkóban, önfeledtem riszálván valami vérpezsdítő, déli muzsikára.*
- Tényleg, így belegondolva, sosem láttalak még szoknyában! - *Csattan fel elképedten, hisz ő maga csak különlegs alkalmakkor ölt nadrágot, mert szent hitvallása szerint a nő és a szoknya egy szent és sérthetetlen egységet képez, és a jó szellemek óvják meg attól, hogy a kényelmetlen, szűk nadrágban kelljen neki ülnie, állnia, hogy ne is beszéljünk az olyan eseményekről, amiket a király is gyalogláb végez el. Babrás! S mivel Leát szemmel láthatólag nem ejtették rabul a selyem-bársony, kacér szabású darabok, tovalebben amásik árus felé.* - Ezek is milyen szépek! De valahogy, valahogy egy sem passzol igazán hozzám, meg nem is való a házimunkához.
*Elmélkedve magára próbál néhány giccses, súlyos, kőverakásos és cirommintával ékített gyűrűt, karperecet, megfogdos néhány hajéket, kösöntyűt, melldíszt. Bár rabul ejti őt rendszerint az ilyesmi csecsebecse, és szarkamód vonzódik mindenhez ami csillog, csilingel, valahogy nem egy ékszeres típus. Csak egy egyszerű, csillagvirágos hajéket visel, a többi, egyébként meglehetősen szerény mennyiségű ékszerét elzárva tartja odahaza, olyan különleges alkalmakra, amik általában sosem következnek be.*
- Vennél Quernek vásárfiát? Vagy Kagannak? Na neki nem, ha ő sem lep meg téged egy csontujjacskával, egyetlen árva kitört foggal se a háborúból érkezvén! - *Ingatja fejét, tettetve a rosszallást. Sajnos még mindig nem igazán érti azt a fura, testi-lelki kapcsolatot ami a Hadúr meg a Szellemjáró között van, illetve azt sem, hogy Lea miképp veszi ilyen lazán félvállról, ha a párja - mert hát, a párja végül is? - íly soká kujtorogjon vagy épp elfeledje elhalmozni őt mindenféle szerelmi zálogokkal. Rili többek között ezért is fogja kirakni Khant, ha erre még szükség lesz közöttük. Mert őmellette aztán nem lehet elaludni, éjjel és nappal bizonyítsák csillapíthatatlan imádatuk iránta! Minimum.*
- Az ilyesmik biztos tetszésére vannak. - *Mutat ujjával a tintatartók, cikornyásan tekert tollpennák felé.* - Javaslom továbbá a szemöldökpederőt, vagy kettő darab ruhacsipeszt, a szája egy-egy szegletére, a végén spárgával, amely átível tarkójáig. Íly módon húzásra tudna mosolyogni, úgy vettem észre, ez szerfelett hasznos lenne számára. Ráférne néha egy díszvigyor.
*Továbbhaladnak, neki-nekipréselődve a szembejövőnek, a bájitalos kordé felé.*
- Dehogy kapna, nem jut oda vér! - *Röhint fel szolidan Lea feltételezésére, tovább lengetve a selyemfényű, tarka anyagot, nehezére esvén visszatenni az akasztóra, még akkor is, ha amúgy a Vashegyen teljességgel fölöseges és kifejezetten ostoba dolog ilyen kényes, drága holmit viselni. Feléjük senki sem selyempárnán ül, és nem is lejt táncot csörgődobra, amire ezek a könnyű, lágy esésű anyagok hivatottak. Ez egy kicsit elszomorítja Rilait, könnyedén el tudja képzelni magát a háremhölgyes szerkóban, önfeledtem riszálván valami vérpezsdítő, déli muzsikára.*
- Tényleg, így belegondolva, sosem láttalak még szoknyában! - *Csattan fel elképedten, hisz ő maga csak különlegs alkalmakkor ölt nadrágot, mert szent hitvallása szerint a nő és a szoknya egy szent és sérthetetlen egységet képez, és a jó szellemek óvják meg attól, hogy a kényelmetlen, szűk nadrágban kelljen neki ülnie, állnia, hogy ne is beszéljünk az olyan eseményekről, amiket a király is gyalogláb végez el. Babrás! S mivel Leát szemmel láthatólag nem ejtették rabul a selyem-bársony, kacér szabású darabok, tovalebben amásik árus felé.* - Ezek is milyen szépek! De valahogy, valahogy egy sem passzol igazán hozzám, meg nem is való a házimunkához.
*Elmélkedve magára próbál néhány giccses, súlyos, kőverakásos és cirommintával ékített gyűrűt, karperecet, megfogdos néhány hajéket, kösöntyűt, melldíszt. Bár rabul ejti őt rendszerint az ilyesmi csecsebecse, és szarkamód vonzódik mindenhez ami csillog, csilingel, valahogy nem egy ékszeres típus. Csak egy egyszerű, csillagvirágos hajéket visel, a többi, egyébként meglehetősen szerény mennyiségű ékszerét elzárva tartja odahaza, olyan különleges alkalmakra, amik általában sosem következnek be.*
- Vennél Quernek vásárfiát? Vagy Kagannak? Na neki nem, ha ő sem lep meg téged egy csontujjacskával, egyetlen árva kitört foggal se a háborúból érkezvén! - *Ingatja fejét, tettetve a rosszallást. Sajnos még mindig nem igazán érti azt a fura, testi-lelki kapcsolatot ami a Hadúr meg a Szellemjáró között van, illetve azt sem, hogy Lea miképp veszi ilyen lazán félvállról, ha a párja - mert hát, a párja végül is? - íly soká kujtorogjon vagy épp elfeledje elhalmozni őt mindenféle szerelmi zálogokkal. Rili többek között ezért is fogja kirakni Khant, ha erre még szükség lesz közöttük. Mert őmellette aztán nem lehet elaludni, éjjel és nappal bizonyítsák csillapíthatatlan imádatuk iránta! Minimum.*
- Az ilyesmik biztos tetszésére vannak. - *Mutat ujjával a tintatartók, cikornyásan tekert tollpennák felé.* - Javaslom továbbá a szemöldökpederőt, vagy kettő darab ruhacsipeszt, a szája egy-egy szegletére, a végén spárgával, amely átível tarkójáig. Íly módon húzásra tudna mosolyogni, úgy vettem észre, ez szerfelett hasznos lenne számára. Ráférne néha egy díszvigyor.
*Továbbhaladnak, neki-nekipréselődve a szembejövőnek, a bájitalos kordé felé.*
4734. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-10 10:34:10
Üzenet elküldve: 2016-03-10 10:34:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Eladó!!//
*Maereh vidám mosollyal figyeli a szekerén kutakodó Gorikot.
Maga az alkotmány nagyon is érdekesnek tűnik, csavaros eszű és ügyes kezű törpére vall, ugyanakkor Mae úgy látja van Gorikban valami kis szórakozottság is, ami, úgy vette észre, sok feltalálóra jellemző.*
~Meg pár mágusra is. vegyük csak példának a gazdát, aki úgy elmerült a meditációban, hogy majdnem el is aludt. Bizony.~
- Nagyon gondos munka *dicséri, mert hát azért felismeri ő, amikor jót lát.*
- De a harci kosok, azok nem inkább birkák? *kezd el kuncogni, a szemei vidáman csillognak.* Na nem mintha egy kecskebak nem tudna jó nagyot öklelni. Elnézését kérem Dau és Gel uraknak! *vigyorog még mindig a lány.*
- Dhur Naal? Apám mesélt róla, egyszer járt arra, az fent van Északon? vagy keverem valamivel? *Mae félrebillenti a fejét.* Apám Povhur Ertgrimmson, bár gondolom nem ismerős a neve. Mi egy picike faluban laktunk, a föld felett.
*A törpelány elmosolyodik újra, és kezet nyújt.*
- Én Maereh Ertgrimmsa vagyok, a Lihanech feletti hegyekből.
*Mivel a bemutatkozás immár megvolt, s talán a kézfogás is, hacsak Gorik át nem nézett rajta, bár annál azért odafigyelőbbnek tűnik a törpe, és udvariasabbnak is, így Mae immár ráérősebben nézelődik és fecseg.*
- Hát nyilván. Bár a törpék erősek, de az orkok meg magasak is és általában nincs jó hírük. Bár megmondom én találkoztam már olyan orkkal is, aki épp csak kezet nem csókolt. Csendes volt és rendes, és segített az építkezésben. Aztán, lényegében elüldözték, ami nem volt épp szép, ha korábban meg... *Maereh aprót legyint.*
~Ha arra jó volt, hogy gürcöljön, akkor utána mi baj volt vele? Akkor sem értettem én ezt.~
- Értem, jó műhelyt keresel. Az bizony nem egyszerű. Én is keresnék, de még nincs elég aranyam egy sajátra. Ugyanakkor a mostani gazdám megengedte, hogy a házában a szobámban dolgozgassak is. Bár az is igaz, nekem mindenből elég a kisebb. Mármint kicsi véső, kicsi kalapács.
*A lány elmosolyodik, szavait véletlen sem kétértelműnek szánta.*
- Ötvös vagyok.
*Kinyújtja a kezét a kalapács után, megfogja, nézi a nyelét, hogy illeszkedik a tenyerébe, megforgatja az ujjai között, majd koppint is vele csak úgy a másik tenyerébe, hümmög, jól megvizsgálja a fejet, az illesztéseket, aztán halkan sóhajt.*
- Nagyon szép darab.
*Áll, nem mozdul, forgatja a kezében újra.*
- Tényleg az. És mennyit kóstál?
*Maereh vidám mosollyal figyeli a szekerén kutakodó Gorikot.
Maga az alkotmány nagyon is érdekesnek tűnik, csavaros eszű és ügyes kezű törpére vall, ugyanakkor Mae úgy látja van Gorikban valami kis szórakozottság is, ami, úgy vette észre, sok feltalálóra jellemző.*
~Meg pár mágusra is. vegyük csak példának a gazdát, aki úgy elmerült a meditációban, hogy majdnem el is aludt. Bizony.~
- Nagyon gondos munka *dicséri, mert hát azért felismeri ő, amikor jót lát.*
- De a harci kosok, azok nem inkább birkák? *kezd el kuncogni, a szemei vidáman csillognak.* Na nem mintha egy kecskebak nem tudna jó nagyot öklelni. Elnézését kérem Dau és Gel uraknak! *vigyorog még mindig a lány.*
- Dhur Naal? Apám mesélt róla, egyszer járt arra, az fent van Északon? vagy keverem valamivel? *Mae félrebillenti a fejét.* Apám Povhur Ertgrimmson, bár gondolom nem ismerős a neve. Mi egy picike faluban laktunk, a föld felett.
*A törpelány elmosolyodik újra, és kezet nyújt.*
- Én Maereh Ertgrimmsa vagyok, a Lihanech feletti hegyekből.
*Mivel a bemutatkozás immár megvolt, s talán a kézfogás is, hacsak Gorik át nem nézett rajta, bár annál azért odafigyelőbbnek tűnik a törpe, és udvariasabbnak is, így Mae immár ráérősebben nézelődik és fecseg.*
- Hát nyilván. Bár a törpék erősek, de az orkok meg magasak is és általában nincs jó hírük. Bár megmondom én találkoztam már olyan orkkal is, aki épp csak kezet nem csókolt. Csendes volt és rendes, és segített az építkezésben. Aztán, lényegében elüldözték, ami nem volt épp szép, ha korábban meg... *Maereh aprót legyint.*
~Ha arra jó volt, hogy gürcöljön, akkor utána mi baj volt vele? Akkor sem értettem én ezt.~
- Értem, jó műhelyt keresel. Az bizony nem egyszerű. Én is keresnék, de még nincs elég aranyam egy sajátra. Ugyanakkor a mostani gazdám megengedte, hogy a házában a szobámban dolgozgassak is. Bár az is igaz, nekem mindenből elég a kisebb. Mármint kicsi véső, kicsi kalapács.
*A lány elmosolyodik, szavait véletlen sem kétértelműnek szánta.*
- Ötvös vagyok.
*Kinyújtja a kezét a kalapács után, megfogja, nézi a nyelét, hogy illeszkedik a tenyerébe, megforgatja az ujjai között, majd koppint is vele csak úgy a másik tenyerébe, hümmög, jól megvizsgálja a fejet, az illesztéseket, aztán halkan sóhajt.*
- Nagyon szép darab.
*Áll, nem mozdul, forgatja a kezében újra.*
- Tényleg az. És mennyit kóstál?
4733. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-10 09:32:22
Üzenet elküldve: 2016-03-10 09:32:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*A lány elmosolyodik, kicsit közelebb mozdul az elfhez, egy pillanatnyi érintés, ez is egy jele, hogy összetartoznak. De bizony összetartoznak a terveikben is, abban ahogy kitalálják, hogyan működjenek a mindennapjaik, abban ahogy kiegészítik egymást.*
~Szerencsés vagyok.~
- Szelíd azt hiszem már megtűrne egyedül is, mármint, amikor tanítasz, szerintem már nem lenne baj, így, hogy veled már ültem rajta.
*Nitta emlékezett rá, a legelején mennyire úgy hitte, hogy a ló csak Lorsant fogadja el, és tudja, hogy valóban különleges kapocs van az elf és a lova között, eltéphetetlen kötelék, ahogy azt is tudja, hogy Szelídet még Lilith adta a párjának. Ezért is tartott tőle jó ideig, hogy a ló őt nem fogja kedvelni.*
- Ó, nos...
*Hát erre az elsuttogott mondatra hirtelen nincs válasza, annyira messze nem gondolt előre, hogy a kedvese felelni is fog az évődésre, csak elpirul.
Aztán először meglepve, majd egyre boldogabban hallgatja Lorsant, ahogy arról mesél, mire is gondolt az egy hét alatt.*
- Igen, erre voltam kíváncsi, hogy hogyan gondoltad. Vártalak *jelenti ki egyszerűen.* Minden nap vártalak, hiába hittem hogy hetek lesznek majd, az eszem tudta, de...
*Nitta a mellkasa elé emeli a kezét.*
~ A szívem minden nap várt.~
- Én szeretem a mi kis tanyánkat, nagyon szép helyet találtál, elég védett is, nem arra megy át a fő ösvény, békés, de azért a városhoz sincs olyan messze. És a forrás is ott van a közelben, az külön öröm.
*A pecsenyésnél a szünet pont jól jön, kis pihenő, mielőtt továbbindulnának. Lorsan mosolyára szinte elolvad, de viszonozza is.*
- Rendben. Jó lesz hazaérni.
*Aprót bólint, ahogy továbbindulnak és a piactér bal oldala felé vezeti a párját, ahol csakhamar megtalálják a kelmeárusokat is, vannak kész ruhák, melyek természetesen drágábbak, de szövetek is, amiket minőségük szerint mérnek.
Nitta Lorsan felé fordul, finoman összehúzott szemmel vizsgálgatja a párját, majd az anyagokat nézi, aztán újra a férfit.
Tapogat és válogat a kelmék közül, majd félretesz pár anyagot, habozva harapja be a szája szélét, fonalakat választ és tűket, majd újra az anyagokat tapogatja, végül a férfihoz fordul.*
- Nos hát, melyiket szeretnéd jobban a csontszív, vagy ez a halovány drapp legyen a vékony anyag? És a nadrágnak? A szürke, vagy az a mélyebb barna?
*Az alsóruha anyagát nem kérdezi, az sima fehérítetlen pamut lesz, azt már kiválasztotta, ahogy a tűket is. A varrófonal a ruhák színétől függ, ahogy a hímzőfonal is.
Nitta az elf felé fordul, egyik kezével közben a pultra támaszkodik finoman, mégis aprót kiált.*
- Úhh!
*Lenéz, aztán elmosolyodik, látva az eszközöket, a hosszú fém pálcákat a végükön fagolyókkal, melyek egyike kicsit megbökte a tenyerét.*
*A lány elmosolyodik, kicsit közelebb mozdul az elfhez, egy pillanatnyi érintés, ez is egy jele, hogy összetartoznak. De bizony összetartoznak a terveikben is, abban ahogy kitalálják, hogyan működjenek a mindennapjaik, abban ahogy kiegészítik egymást.*
~Szerencsés vagyok.~
- Szelíd azt hiszem már megtűrne egyedül is, mármint, amikor tanítasz, szerintem már nem lenne baj, így, hogy veled már ültem rajta.
*Nitta emlékezett rá, a legelején mennyire úgy hitte, hogy a ló csak Lorsant fogadja el, és tudja, hogy valóban különleges kapocs van az elf és a lova között, eltéphetetlen kötelék, ahogy azt is tudja, hogy Szelídet még Lilith adta a párjának. Ezért is tartott tőle jó ideig, hogy a ló őt nem fogja kedvelni.*
- Ó, nos...
*Hát erre az elsuttogott mondatra hirtelen nincs válasza, annyira messze nem gondolt előre, hogy a kedvese felelni is fog az évődésre, csak elpirul.
Aztán először meglepve, majd egyre boldogabban hallgatja Lorsant, ahogy arról mesél, mire is gondolt az egy hét alatt.*
- Igen, erre voltam kíváncsi, hogy hogyan gondoltad. Vártalak *jelenti ki egyszerűen.* Minden nap vártalak, hiába hittem hogy hetek lesznek majd, az eszem tudta, de...
*Nitta a mellkasa elé emeli a kezét.*
~ A szívem minden nap várt.~
- Én szeretem a mi kis tanyánkat, nagyon szép helyet találtál, elég védett is, nem arra megy át a fő ösvény, békés, de azért a városhoz sincs olyan messze. És a forrás is ott van a közelben, az külön öröm.
*A pecsenyésnél a szünet pont jól jön, kis pihenő, mielőtt továbbindulnának. Lorsan mosolyára szinte elolvad, de viszonozza is.*
- Rendben. Jó lesz hazaérni.
*Aprót bólint, ahogy továbbindulnak és a piactér bal oldala felé vezeti a párját, ahol csakhamar megtalálják a kelmeárusokat is, vannak kész ruhák, melyek természetesen drágábbak, de szövetek is, amiket minőségük szerint mérnek.
Nitta Lorsan felé fordul, finoman összehúzott szemmel vizsgálgatja a párját, majd az anyagokat nézi, aztán újra a férfit.
Tapogat és válogat a kelmék közül, majd félretesz pár anyagot, habozva harapja be a szája szélét, fonalakat választ és tűket, majd újra az anyagokat tapogatja, végül a férfihoz fordul.*
- Nos hát, melyiket szeretnéd jobban a csontszív, vagy ez a halovány drapp legyen a vékony anyag? És a nadrágnak? A szürke, vagy az a mélyebb barna?
*Az alsóruha anyagát nem kérdezi, az sima fehérítetlen pamut lesz, azt már kiválasztotta, ahogy a tűket is. A varrófonal a ruhák színétől függ, ahogy a hímzőfonal is.
Nitta az elf felé fordul, egyik kezével közben a pultra támaszkodik finoman, mégis aprót kiált.*
- Úhh!
*Lenéz, aztán elmosolyodik, látva az eszközöket, a hosszú fém pálcákat a végükön fagolyókkal, melyek egyike kicsit megbökte a tenyerét.*
4732. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-09 22:00:28
Üzenet elküldve: 2016-03-09 22:00:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
*Ilyen részletesen még maga sem hallotta a vörös történetét - sőt, ami azt illeti még nem is igazán volt alkalma meghalltagni, és mivel sajnos még nincsenek olyan közel egymáshoz - sőt, a szerzetes néha kicsit tart is a vérmes házvezetőtől - Ako Pasz játszi könnyedséggel benyalja a rögtönzött hazugságot.*
-Ó ez -
*Kezdené árasztani magából a szimpátiát, de úgy fest a vöröst nem terheli annyira a múlt súlya, mint amilyen keménynek hangzott a története. Lassan - nagyon lassan neki is leesik a tantusz.*
- sajnálatos.
*A befejezésen persze érezhető a felismerés, rá is mosolyog a hantásra, majd a másik kurta történetét hallgatja meg az elejétől a végéig - ami nem nagy teljesítmény, mert egy mondat az egész. És annak is kurta, nem csak történetnek. Egy ilyen idős embertől valami kalandos és hosszú történetre számít az ember, főleg, hogy ez egy szószátyár öregnek tűnik. Na de hát azzal kell beérni, ami van, amúgy sincs oka most a kopasznak panaszra egy olyan reggelen, mikor fény derül arra, hogy ő maga egy újjászületett istenség. Bár kissé ambivalens érzése van a dolog kapcsán - érzésre mintha elvesztette volna a saját személyiségét. Mintha hirtelen nem önmagának érezné önmagát. Hosszan és elmélyülten gondolkodik az ujjászületés elképzelésén, de végül arra jut, hogy ha ez a dolgok rendje, hát ki ő, hogy beleszóljon? Leszámítva persze, hogy egy isten, de hát az istenek is csak az univerzum, a világmindenség részei. A hasszú szótlanság után csak bambán tekint oldalra a reggelizőpartnerei felé, a szájából kilógó kiflifalattal, amin egy ideje nyammog egy egész eddig sikertelen megrágási folyamat nevében.*
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
*Ilyen részletesen még maga sem hallotta a vörös történetét - sőt, ami azt illeti még nem is igazán volt alkalma meghalltagni, és mivel sajnos még nincsenek olyan közel egymáshoz - sőt, a szerzetes néha kicsit tart is a vérmes házvezetőtől - Ako Pasz játszi könnyedséggel benyalja a rögtönzött hazugságot.*
-Ó ez -
*Kezdené árasztani magából a szimpátiát, de úgy fest a vöröst nem terheli annyira a múlt súlya, mint amilyen keménynek hangzott a története. Lassan - nagyon lassan neki is leesik a tantusz.*
- sajnálatos.
*A befejezésen persze érezhető a felismerés, rá is mosolyog a hantásra, majd a másik kurta történetét hallgatja meg az elejétől a végéig - ami nem nagy teljesítmény, mert egy mondat az egész. És annak is kurta, nem csak történetnek. Egy ilyen idős embertől valami kalandos és hosszú történetre számít az ember, főleg, hogy ez egy szószátyár öregnek tűnik. Na de hát azzal kell beérni, ami van, amúgy sincs oka most a kopasznak panaszra egy olyan reggelen, mikor fény derül arra, hogy ő maga egy újjászületett istenség. Bár kissé ambivalens érzése van a dolog kapcsán - érzésre mintha elvesztette volna a saját személyiségét. Mintha hirtelen nem önmagának érezné önmagát. Hosszan és elmélyülten gondolkodik az ujjászületés elképzelésén, de végül arra jut, hogy ha ez a dolgok rendje, hát ki ő, hogy beleszóljon? Leszámítva persze, hogy egy isten, de hát az istenek is csak az univerzum, a világmindenség részei. A hasszú szótlanság után csak bambán tekint oldalra a reggelizőpartnerei felé, a szájából kilógó kiflifalattal, amin egy ideje nyammog egy egész eddig sikertelen megrágási folyamat nevében.*
4731. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:00:50
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:00:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
- Észrevettem hát, ezért is mondom. Egymás ötleteit bővítőjük, visszük tovább a terveket közösen.
* Mert hát ha van egy jó ötlet, abból lehet egy még jobb, vagy akár több jó is. *
- Tudom, majd száron vezetjük haza. Ha majd kicsit jobb idő lesz, egyedül is lovagolhatsz majd rajta, tanítgatlak. Mondta, hogy régen lovagoltál már.
* Olyan sokat nem felejtett azért, ezt észrevette, mikor együtt ültek a lovon. Csak egy kicsit fel kell frissíteni a régen tanultakat. *
- Áh, ugyan már.
- Én tudom, hol van a legfinomabb eper.
* A második mondatot már a fülébe súgja, az tényleg nem tartozik másra. *
- A törzshöz? Talán akkor velük mentem volna, ha Kagan nem bolondul meg kis időre. De ha olyan helyet találtak volna, ami jobban tetszik ennél, akkor visszajöttem volna érted és vittelek volna magammal. Ha akartad volna. De mivel el sem indult a törzs, ezért hamarabb tértem vissza hozzád. A barakkba. Szerintem az erdő elég jó kettőnknek, az a kis rész a miénk.
- Ha ez furdalja az orrodat, akkor elmondom. Már a fürdőnél tetszettél, visszajöttem volna így is, úgy is. Érted vagy hozzád.
* A pecsenyésnél jól laknak és elteszik még, amit későbbre vettek, Nitta szavaira pedig csak csukott szájjal mosolyog, amíg le nem nyeli az utolsó falatot is.*
- Menjünk hát, vegyük meg még, ami kell és siessünk haza.
- Most akkor majd te mutatod az utat. Hol is láttad azokat?
* Elindulnak, hogy megvegyenek sorban mindent. Kelméket, szerszámokat és vetőmagokat. *
- Észrevettem hát, ezért is mondom. Egymás ötleteit bővítőjük, visszük tovább a terveket közösen.
* Mert hát ha van egy jó ötlet, abból lehet egy még jobb, vagy akár több jó is. *
- Tudom, majd száron vezetjük haza. Ha majd kicsit jobb idő lesz, egyedül is lovagolhatsz majd rajta, tanítgatlak. Mondta, hogy régen lovagoltál már.
* Olyan sokat nem felejtett azért, ezt észrevette, mikor együtt ültek a lovon. Csak egy kicsit fel kell frissíteni a régen tanultakat. *
- Áh, ugyan már.
- Én tudom, hol van a legfinomabb eper.
* A második mondatot már a fülébe súgja, az tényleg nem tartozik másra. *
- A törzshöz? Talán akkor velük mentem volna, ha Kagan nem bolondul meg kis időre. De ha olyan helyet találtak volna, ami jobban tetszik ennél, akkor visszajöttem volna érted és vittelek volna magammal. Ha akartad volna. De mivel el sem indult a törzs, ezért hamarabb tértem vissza hozzád. A barakkba. Szerintem az erdő elég jó kettőnknek, az a kis rész a miénk.
- Ha ez furdalja az orrodat, akkor elmondom. Már a fürdőnél tetszettél, visszajöttem volna így is, úgy is. Érted vagy hozzád.
* A pecsenyésnél jól laknak és elteszik még, amit későbbre vettek, Nitta szavaira pedig csak csukott szájjal mosolyog, amíg le nem nyeli az utolsó falatot is.*
- Menjünk hát, vegyük meg még, ami kell és siessünk haza.
- Most akkor majd te mutatod az utat. Hol is láttad azokat?
* Elindulnak, hogy megvegyenek sorban mindent. Kelméket, szerszámokat és vetőmagokat. *
4730. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-09 18:57:50
Üzenet elküldve: 2016-03-09 18:57:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
*Hivatalosan is kitűzhetik a mai napra a Manu-napot, egész biztosan nem fogja zokon venni ha hagyományteremtő céllal minden évben elhalmozza különféle különlegesnek számító kedvességekkel őt a férfi. Születésének napját úgy sem tarthatják, mert nem tudná megmondani mikor született, de mint nőt egész nyugodtan lehet ünnepelni.
Beleegyezően bólint Yeronak, egyébként sem ártana lehorgonyozni a sok jószágot valahol, mert ennyivel már nehezen lehet bírni.
A névadás lehetőség immár egyértelműen az ő kezében van, ezért hosszasan nézegeti dögönyözés közben az érdeklődő kis bestiát. Az lelkesen harapdálva a levegőt kapkod hol Manu keze, hol haja után, mikor éppen melyik kerül a látószögébe.*
-Te kis malac, te. *Dönnyög neki maga elé emelve, de természetesen nem hívhatják hivatalosan is kismalacnak!*
-Jól van, legyen. Adok neki nevet holnap. *Addig hátha megszállja valamiféle sugallat, kipattan az égi szikra és megleli a tökéletes nevet. Nem szabad elkapkodni a világért sem ilyen fontos dolgokat. Van már egy két ötlete ugyan, de ezt meg kell diskurálnia az új jövevénnyel is majd ha a férfi nem figyel.*
-Rendben.
*Mosolyog a férfire boldogan és lépteit az istállók felé irányítja.*
*Hivatalosan is kitűzhetik a mai napra a Manu-napot, egész biztosan nem fogja zokon venni ha hagyományteremtő céllal minden évben elhalmozza különféle különlegesnek számító kedvességekkel őt a férfi. Születésének napját úgy sem tarthatják, mert nem tudná megmondani mikor született, de mint nőt egész nyugodtan lehet ünnepelni.
Beleegyezően bólint Yeronak, egyébként sem ártana lehorgonyozni a sok jószágot valahol, mert ennyivel már nehezen lehet bírni.
A névadás lehetőség immár egyértelműen az ő kezében van, ezért hosszasan nézegeti dögönyözés közben az érdeklődő kis bestiát. Az lelkesen harapdálva a levegőt kapkod hol Manu keze, hol haja után, mikor éppen melyik kerül a látószögébe.*
-Te kis malac, te. *Dönnyög neki maga elé emelve, de természetesen nem hívhatják hivatalosan is kismalacnak!*
-Jól van, legyen. Adok neki nevet holnap. *Addig hátha megszállja valamiféle sugallat, kipattan az égi szikra és megleli a tökéletes nevet. Nem szabad elkapkodni a világért sem ilyen fontos dolgokat. Van már egy két ötlete ugyan, de ezt meg kell diskurálnia az új jövevénnyel is majd ha a férfi nem figyel.*
-Rendben.
*Mosolyog a férfire boldogan és lépteit az istállók felé irányítja.*
4729. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-09 18:29:48
Üzenet elküldve: 2016-03-09 18:29:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Eladó!//
* Így akkor nem vágja kupán a pallos, és még szimpatikusabb lesz Goriknak a törp lány. Bólogatva köszöni meg a segítséget.* -Van itt minden, csak meg kell találni! Új részeket kell alakítanom ezen a masinán, mert lassan én se férek be a sok holmi mellett. Én magam építettem igen! Egy közönséges szekérből készült! Évek alatt vált ilyen csodamasinává! De még nincs kész! Egész kezdetleges állapotban van! Rengeteg még rajta a kovácsmunka! *Majd a kecskékre néz akik épp a szárított lucernát majszolják.* -Igen, Igen! Igazi harci kosok! Nem kell félteni őket, ha fel kell öklelni valamit! Úgy biza mondom én Gorik a Pörölyös! * Majd visszapillant a nőre, és különleges érdekességgel a hangjában válaszol az újabb feltett kérdésre.*
-Dhur Naal Mélységes bányájából érkeztem ide, meg sem állva. A vidék melyen keresztül jártam veszélyekkel teli! Nem mondom, szeretem a harcot! De ha egy ork horda lohol a nyomodban, inkább elhúzom onnan a csíkot! Így hát itt kötöttem ki, és ha minden jól megy tovább indulok. Meg kell keresnem a legjobb kovácsműhelyt ahol végre magam dolgozhatok és csinosítgathatom ezt a kis csodát! *Csapja meg a szekér oldalát, majd megemeli az ötvös kalapácsot.*
-Angyalkám, már hogy a viharba ne nézhetnéd meg? Hát a gazdájának ismernie kell az eszközeit, tudnia kell a súlyát, és éreznie kell a fogását. Különben el se adnék ilyen szerszámokat. Rajta! Fogd csak meg! Érezd a súlyát, suhints vele! Forgasd meg, majd a másik kezedbe is! Ha nem idegen tőled, akkor bizony az ötvös kalapács gazdára talált!
* Így akkor nem vágja kupán a pallos, és még szimpatikusabb lesz Goriknak a törp lány. Bólogatva köszöni meg a segítséget.* -Van itt minden, csak meg kell találni! Új részeket kell alakítanom ezen a masinán, mert lassan én se férek be a sok holmi mellett. Én magam építettem igen! Egy közönséges szekérből készült! Évek alatt vált ilyen csodamasinává! De még nincs kész! Egész kezdetleges állapotban van! Rengeteg még rajta a kovácsmunka! *Majd a kecskékre néz akik épp a szárított lucernát majszolják.* -Igen, Igen! Igazi harci kosok! Nem kell félteni őket, ha fel kell öklelni valamit! Úgy biza mondom én Gorik a Pörölyös! * Majd visszapillant a nőre, és különleges érdekességgel a hangjában válaszol az újabb feltett kérdésre.*
-Dhur Naal Mélységes bányájából érkeztem ide, meg sem állva. A vidék melyen keresztül jártam veszélyekkel teli! Nem mondom, szeretem a harcot! De ha egy ork horda lohol a nyomodban, inkább elhúzom onnan a csíkot! Így hát itt kötöttem ki, és ha minden jól megy tovább indulok. Meg kell keresnem a legjobb kovácsműhelyt ahol végre magam dolgozhatok és csinosítgathatom ezt a kis csodát! *Csapja meg a szekér oldalát, majd megemeli az ötvös kalapácsot.*
-Angyalkám, már hogy a viharba ne nézhetnéd meg? Hát a gazdájának ismernie kell az eszközeit, tudnia kell a súlyát, és éreznie kell a fogását. Különben el se adnék ilyen szerszámokat. Rajta! Fogd csak meg! Érezd a súlyát, suhints vele! Forgasd meg, majd a másik kezedbe is! Ha nem idegen tőled, akkor bizony az ötvös kalapács gazdára talált!
4728. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-09 11:07:13
Üzenet elküldve: 2016-03-09 11:07:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Eladó!//
*A törpe férfi, aki magasságra sem apróság, lévén Maereh úgy látja, hogy a törpék közül igencsak kimagaslik - ahogy egyébként ő is, nem hiába csúfolták a falujában Colosnak -, széltében is jelentékeny termetnek tűnik. Szőkésbarna haja és szakálla van, és nagyjából úgy néz ki, mintha a kovácskalapácsot csak dísznek tartaná, lévén puszta ököllel is formára veri a vasat.
Mivel törpét nem sűrűn lát, Maereh közelebb megy, majd még közelebb, hogy megnézze azt a fura járműt, és még egy kicsit, mikor a mindenféle kovácsmunkát meglátja. A nagy kalapácsok feltűnőek, de hátha van kicsi is, olyan, amilyet ő szeretne.*
~Angyalkám?~
*Maereh szemöldöke meglepetten szalad fel, de csak elmosolyodik, és Nagyonmagast kantárszáron vezetve ég közelebb lép.*
- Te magad építetted ilyenre? Mert láttam már szekeret, meg hintót is, hajót is már, de ilyesmit még nem *jelenti ki, majd a kecskékre néz.* Dau és Gel, nos ha elmenekítettek párszor, akkor bizonyára bátor és erős jószágok, mondhatni harci kecskék.
*Maereh immár szélesen mosolyog.*
- És miféle veszélyes vidékeken jártál, már ha kérdezhetem?
*Beszélget, mert olyan rég találkozott törpével, lényegében nem is látott egyet sem, mióta eljött a Vashegyről.
De közben persze nézi az árut is, ő ugyan nem kovács, de mégiscsak dolgozik fémmel is, nem csak fakanállal, meg a thargoknál is ragadt rá némi tudás is, így hát érdeklődő most is.*
- Igen, elsőnek kalapácsra gondoltam, olyan én kezembe valóra *kezdi és még közelebb lép.
Talán Gorik szerencséjére is, mert mikor hátramászik az utazó alkalmatosságán, meglök egy pár kardot, és azok borulnak is, Mae azt az egyet tudja elkapni, amelyik pont kupán vágná a törpét.*
- Mire nem jó egy alkarvédő!
*Hát igen, a törpelány nem bolond módra a kezével fogta meg a pengét, lehet az szét is metélte volna a tenyerét, hanem alkarvédős csuklóját lökte az útba, így óvva meg Gorik kobakját.*
- Hű, van ám választék!
*A pallost lefektetve a kalapácsokat csodálja.*
- Az ötvös kalapács érdekelne. A többi az férfi kezébe való, általában. Szabad-e megnéznem?
*Nyíltan néz a kovácsra, látnivaló, akkor sem ered futásnak az áruval, ha a másik engedi, hogy a kezébe vegye, és közelebbről is megvizsgálja.*
*A törpe férfi, aki magasságra sem apróság, lévén Maereh úgy látja, hogy a törpék közül igencsak kimagaslik - ahogy egyébként ő is, nem hiába csúfolták a falujában Colosnak -, széltében is jelentékeny termetnek tűnik. Szőkésbarna haja és szakálla van, és nagyjából úgy néz ki, mintha a kovácskalapácsot csak dísznek tartaná, lévén puszta ököllel is formára veri a vasat.
Mivel törpét nem sűrűn lát, Maereh közelebb megy, majd még közelebb, hogy megnézze azt a fura járműt, és még egy kicsit, mikor a mindenféle kovácsmunkát meglátja. A nagy kalapácsok feltűnőek, de hátha van kicsi is, olyan, amilyet ő szeretne.*
~Angyalkám?~
*Maereh szemöldöke meglepetten szalad fel, de csak elmosolyodik, és Nagyonmagast kantárszáron vezetve ég közelebb lép.*
- Te magad építetted ilyenre? Mert láttam már szekeret, meg hintót is, hajót is már, de ilyesmit még nem *jelenti ki, majd a kecskékre néz.* Dau és Gel, nos ha elmenekítettek párszor, akkor bizonyára bátor és erős jószágok, mondhatni harci kecskék.
*Maereh immár szélesen mosolyog.*
- És miféle veszélyes vidékeken jártál, már ha kérdezhetem?
*Beszélget, mert olyan rég találkozott törpével, lényegében nem is látott egyet sem, mióta eljött a Vashegyről.
De közben persze nézi az árut is, ő ugyan nem kovács, de mégiscsak dolgozik fémmel is, nem csak fakanállal, meg a thargoknál is ragadt rá némi tudás is, így hát érdeklődő most is.*
- Igen, elsőnek kalapácsra gondoltam, olyan én kezembe valóra *kezdi és még közelebb lép.
Talán Gorik szerencséjére is, mert mikor hátramászik az utazó alkalmatosságán, meglök egy pár kardot, és azok borulnak is, Mae azt az egyet tudja elkapni, amelyik pont kupán vágná a törpét.*
- Mire nem jó egy alkarvédő!
*Hát igen, a törpelány nem bolond módra a kezével fogta meg a pengét, lehet az szét is metélte volna a tenyerét, hanem alkarvédős csuklóját lökte az útba, így óvva meg Gorik kobakját.*
- Hű, van ám választék!
*A pallost lefektetve a kalapácsokat csodálja.*
- Az ötvös kalapács érdekelne. A többi az férfi kezébe való, általában. Szabad-e megnéznem?
*Nyíltan néz a kovácsra, látnivaló, akkor sem ered futásnak az áruval, ha a másik engedi, hogy a kezébe vegye, és közelebbről is megvizsgálja.*
4727. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-09 10:41:05
Üzenet elküldve: 2016-03-09 10:41:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
*Mivel megérkeztek oda, ahová indultak, ezért Lea leszáll a nyeregből, és Rili lova mellé köti a fekete-fehér kancát, aki továbbra is olyan vidáman ugrabugrál, mint mikor elindultak, és látszólag meg sem kottyant neki az egész kirándulás.
Legutóbb is nagyjából ennyit látott Lea a városból, csak akkor Hrothival jöttek és Kagannak kellett vértet vigyenek, meg néhány állatot kellett venniük a piacon. Azóta viszont van saját kovácsműhelyük és az állatállomány is igen nagyra duzzadt.
Most teljesen mértékben Rilire bízza magát, hiszen vele ellentétben Rili ismeri a várost, gyakran jár erre, valószínűleg megvannak a kedvenc kofái is. No meg csalhatatlan szemmel bukkan olyan csodákra, mint amit meg is mutat Leának, aki hangosan felnevet.*
- Quer szívszélhűdést kapna, ha egy ilyen hacukában másolnám a leveleit.
*Belegondolva nem, nem kapna szívszélhűdést, hanem észre sem venné, hiszen Lea bájai tökéletesen hatástalanok rá. Lea nem sértődik ezen meg, hiszen meglátása szerint egyetlen nő sem tud hatást gyakorolni Querre, már legalábbis a bájaival nem.*
- Szoknyát nem húzok, azt felejtsd el! Bármilyen fontos is legyen az az alkalom. No nem mintha, most bővelkednénk az eseményekben.
*sóhajt egy nagyot, mivel manapság az megy feléjük eseményszámba ha valaki, aki beesik hozzájuk teljesen normális, annyi agyalágyult van manapság, és azok pont olyan csalhatatlan ösztönnel találnak rájuk, mint ahogyan Rili kiválogatja a giccsesebbnél giccsesebb - már Lea ízlése szerint - darabokat.*
- Igen, azt hiszem, hogy a törpe kifejezetten örülne a selyemruhának, olyat válassz neki, aminek nincsen ujja, mert különben belelógatja a sörhabba, és akkor meg úgy káromkodik, mint egy kocsis.
*emlékszik vissza a tegnap estére, mikor a törpe kiszolgálta Syoudot és őt, és a maga nyelvén mondta a magáét - amit ugye nem értettek, de azért sejteni lehetett a mondandójának a lényegét.*
- Asszonyt nem lehet itt kapni, Syoudnak nem ártana egy, mert a végén még tényleg ráfanyalodik az új csaposodra. Pláne, ha selyembe bújtatod.
*közben már valami csecsebecsés stand előtt álldigál és gyűrűket próbálgat hatujjú jobbjára, meg mellé karkötőt.*
- Régen Kagan mindig hozott valami ajándékot ha sokáig volt távol. Most már túl hosszúra nyúlik ez a hadjárat.
*szonytolodik el hirtelen, és gyorsan vissza is teszi az ékszereket oda, ahonnan elvette, és bármennyire is próbálja a kofa meggyőzni arról, hogy egyik másik milyen jól állt, csak a fejét rázva elfordul.
Így talál a következő standon olyan holmikra, amik képesek lennének arra, hogy Querből érzelmeket váltsanak ki: tinta és tolltartók, különböző formákban, színekben, anyagokban. Ezen kicsit felvidul, de aztán a továbbiakban inkább rábízza magát Rilire, hátha talál még valami cifra ruhát. Ha fel is lehetne próbálni azokat az lenne csak az igazi móka, bár az évszak kétségtelenül alkalmatlan az ilyesmire.*
*Mivel megérkeztek oda, ahová indultak, ezért Lea leszáll a nyeregből, és Rili lova mellé köti a fekete-fehér kancát, aki továbbra is olyan vidáman ugrabugrál, mint mikor elindultak, és látszólag meg sem kottyant neki az egész kirándulás.
Legutóbb is nagyjából ennyit látott Lea a városból, csak akkor Hrothival jöttek és Kagannak kellett vértet vigyenek, meg néhány állatot kellett venniük a piacon. Azóta viszont van saját kovácsműhelyük és az állatállomány is igen nagyra duzzadt.
Most teljesen mértékben Rilire bízza magát, hiszen vele ellentétben Rili ismeri a várost, gyakran jár erre, valószínűleg megvannak a kedvenc kofái is. No meg csalhatatlan szemmel bukkan olyan csodákra, mint amit meg is mutat Leának, aki hangosan felnevet.*
- Quer szívszélhűdést kapna, ha egy ilyen hacukában másolnám a leveleit.
*Belegondolva nem, nem kapna szívszélhűdést, hanem észre sem venné, hiszen Lea bájai tökéletesen hatástalanok rá. Lea nem sértődik ezen meg, hiszen meglátása szerint egyetlen nő sem tud hatást gyakorolni Querre, már legalábbis a bájaival nem.*
- Szoknyát nem húzok, azt felejtsd el! Bármilyen fontos is legyen az az alkalom. No nem mintha, most bővelkednénk az eseményekben.
*sóhajt egy nagyot, mivel manapság az megy feléjük eseményszámba ha valaki, aki beesik hozzájuk teljesen normális, annyi agyalágyult van manapság, és azok pont olyan csalhatatlan ösztönnel találnak rájuk, mint ahogyan Rili kiválogatja a giccsesebbnél giccsesebb - már Lea ízlése szerint - darabokat.*
- Igen, azt hiszem, hogy a törpe kifejezetten örülne a selyemruhának, olyat válassz neki, aminek nincsen ujja, mert különben belelógatja a sörhabba, és akkor meg úgy káromkodik, mint egy kocsis.
*emlékszik vissza a tegnap estére, mikor a törpe kiszolgálta Syoudot és őt, és a maga nyelvén mondta a magáét - amit ugye nem értettek, de azért sejteni lehetett a mondandójának a lényegét.*
- Asszonyt nem lehet itt kapni, Syoudnak nem ártana egy, mert a végén még tényleg ráfanyalodik az új csaposodra. Pláne, ha selyembe bújtatod.
*közben már valami csecsebecsés stand előtt álldigál és gyűrűket próbálgat hatujjú jobbjára, meg mellé karkötőt.*
- Régen Kagan mindig hozott valami ajándékot ha sokáig volt távol. Most már túl hosszúra nyúlik ez a hadjárat.
*szonytolodik el hirtelen, és gyorsan vissza is teszi az ékszereket oda, ahonnan elvette, és bármennyire is próbálja a kofa meggyőzni arról, hogy egyik másik milyen jól állt, csak a fejét rázva elfordul.
Így talál a következő standon olyan holmikra, amik képesek lennének arra, hogy Querből érzelmeket váltsanak ki: tinta és tolltartók, különböző formákban, színekben, anyagokban. Ezen kicsit felvidul, de aztán a továbbiakban inkább rábízza magát Rilire, hátha talál még valami cifra ruhát. Ha fel is lehetne próbálni azokat az lenne csak az igazi móka, bár az évszak kétségtelenül alkalmatlan az ilyesmire.*
4726. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-08 18:28:32
Üzenet elküldve: 2016-03-08 18:28:32
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
*Leától és Rilaitól érzékeny búcsút vesznek, nyilvánvalóan csak ideiglenesen. Ők is kezdenek ahhoz a körhöz tartozni, amelynek legjellegzetesebb képviselője Svir, no meg persze Manuri: valahogy mindig megtalálják egymást.
Kicsit morgós, amiért kedvese külön kalandozik el. Mert hát imád ő meglepetéseket adni, sőt, azt sem bánná, ha létezne egy olyan nap, amikor kedvese, mint nő, megünnepeltethetné magát, de hát akkor is. Szerencsére azonban hamar visszaér, így a vásárlás nagy részét már együtt bonyolíthatják le. Szépen gyarapodnak, tizenkét új lábbal, ebből persze nyolc egy ideig biztosan nem náluk lesz.*
- Muszáj lesz nekik elhelyezni *vág jellegzetes Yerougha-képet.*
- Nem hiszem, hogy szeretnék elbukni az egyik legjobb vendégüket. Szóval azt javaslom, hogy menjünk oda.
*Kétségtelen, hogy abból a pénzből, amit fogadókban hagyott, mások tisztesen megélnének, sőt, talán még félre is raknának belőle. Szóval különösképpen nem aggódik a Pegazus miatt. Már csak oda kell vezetni őket. Egyik kezét azért igyekszik néha szabadon hagyni, hogy a kutymorgó füle tájékát meg tudja simogatni. Ha nem vigyáz, könnyen elkényeztetheti, akárcsak a másik új gazdájával tette.*
- Megadnám neked a lehetőséget és a megtiszteltetést, hogy elnevezd *pislant a félelfre. Meglehetősen kíváncsi rá, milyen néven nevezhetik innentől kezdve a jeles ebet.*
- Részemről más nem kell. Egy időre el vagyunk látva mindennel *adja meg a jelet, hogy indulhatnak. Egyetlen új jövevénynek örülne még, de ezzel Manuri is tisztában van, sőt, már beszélgettek is róla.*
*Leától és Rilaitól érzékeny búcsút vesznek, nyilvánvalóan csak ideiglenesen. Ők is kezdenek ahhoz a körhöz tartozni, amelynek legjellegzetesebb képviselője Svir, no meg persze Manuri: valahogy mindig megtalálják egymást.
Kicsit morgós, amiért kedvese külön kalandozik el. Mert hát imád ő meglepetéseket adni, sőt, azt sem bánná, ha létezne egy olyan nap, amikor kedvese, mint nő, megünnepeltethetné magát, de hát akkor is. Szerencsére azonban hamar visszaér, így a vásárlás nagy részét már együtt bonyolíthatják le. Szépen gyarapodnak, tizenkét új lábbal, ebből persze nyolc egy ideig biztosan nem náluk lesz.*
- Muszáj lesz nekik elhelyezni *vág jellegzetes Yerougha-képet.*
- Nem hiszem, hogy szeretnék elbukni az egyik legjobb vendégüket. Szóval azt javaslom, hogy menjünk oda.
*Kétségtelen, hogy abból a pénzből, amit fogadókban hagyott, mások tisztesen megélnének, sőt, talán még félre is raknának belőle. Szóval különösképpen nem aggódik a Pegazus miatt. Már csak oda kell vezetni őket. Egyik kezét azért igyekszik néha szabadon hagyni, hogy a kutymorgó füle tájékát meg tudja simogatni. Ha nem vigyáz, könnyen elkényeztetheti, akárcsak a másik új gazdájával tette.*
- Megadnám neked a lehetőséget és a megtiszteltetést, hogy elnevezd *pislant a félelfre. Meglehetősen kíváncsi rá, milyen néven nevezhetik innentől kezdve a jeles ebet.*
- Részemről más nem kell. Egy időre el vagyunk látva mindennel *adja meg a jelet, hogy indulhatnak. Egyetlen új jövevénynek örülne még, de ezzel Manuri is tisztában van, sőt, már beszélgettek is róla.*
4725. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-08 18:04:12
Üzenet elküldve: 2016-03-08 18:04:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
*Hamar elválnak útjaik, Lea és Rilai társasága nélkül kell elütniük az időt, bár Manurinak elég határozott elképzelései vannak arról hol és mit fog vásárolni.*
-Egy így van! Bízd csak ide.
*Csüccsen le a férfi mellé, addig gyorsan összeszedi fejben mire van szükségük és mindezt hol fogja tudni beszerezni. Kenyér, tejtermékek, zöldségek, hús és az apró. Úgy érzi megajándékozhatják magukat egy kis édességgel is, de ez a kínálaton múlik.*
-Teljesen nyugodtan elhalmozhatsz ajándékokkal.
*Neveti Yeronak nem gondolva teljesen komolya a dolgot. Addig is neki másfelé van dolga.
Legelső körben felkutatja az üvegcsését, akitől már jó ideje vásárolja a bájitalokat, hiszen helyben biztosít neki lehetőséget arra, hogy ezek számát optimalizálja, így nem négyszer hat, csak négy lombikot kell elvigyen. Míg ő ezzel van elfoglalva, addig Yero is intézheti ügyeit. Bevásárolhat csataménből.
A félvér legnagyobb örömére még neki is lesz lovacskája és nem is akármilyen! Éppen pont olyan, mint amilyet szeretett volna! A kutyust is könnyen megtalálják maguknak, nem is érti miért váratott magára idáig a dolog.
Ami a ruhát illeti, kiválasztja a legnemesebb anyagból készült, kategóriájában legdrágább darabot és roppant elégedett már annak tényétől, hogy a holmi az övé és senki másé.*
-Megvagyunk mindennel?
*Kérdezi miközben a kajával teli kosárkát a férfi karjára akasztja, a kajla kutyust pedig ölébe veszi amíg tudja. Nem tudni mekkorára nő, de pár hónap múlva biztos nagyobb és nehezebb lesz.*
-Minek nevezzük el? Jaj! Jut eszembe, akkor a lovakat egyelőre el tudják helyezni a Pegazus istállójában, ugye? Azért be kéne ugrani szólni róla, vagy hogy működik ez?
*Hamar elválnak útjaik, Lea és Rilai társasága nélkül kell elütniük az időt, bár Manurinak elég határozott elképzelései vannak arról hol és mit fog vásárolni.*
-Egy így van! Bízd csak ide.
*Csüccsen le a férfi mellé, addig gyorsan összeszedi fejben mire van szükségük és mindezt hol fogja tudni beszerezni. Kenyér, tejtermékek, zöldségek, hús és az apró. Úgy érzi megajándékozhatják magukat egy kis édességgel is, de ez a kínálaton múlik.*
-Teljesen nyugodtan elhalmozhatsz ajándékokkal.
*Neveti Yeronak nem gondolva teljesen komolya a dolgot. Addig is neki másfelé van dolga.
Legelső körben felkutatja az üvegcsését, akitől már jó ideje vásárolja a bájitalokat, hiszen helyben biztosít neki lehetőséget arra, hogy ezek számát optimalizálja, így nem négyszer hat, csak négy lombikot kell elvigyen. Míg ő ezzel van elfoglalva, addig Yero is intézheti ügyeit. Bevásárolhat csataménből.
A félvér legnagyobb örömére még neki is lesz lovacskája és nem is akármilyen! Éppen pont olyan, mint amilyet szeretett volna! A kutyust is könnyen megtalálják maguknak, nem is érti miért váratott magára idáig a dolog.
Ami a ruhát illeti, kiválasztja a legnemesebb anyagból készült, kategóriájában legdrágább darabot és roppant elégedett már annak tényétől, hogy a holmi az övé és senki másé.*
-Megvagyunk mindennel?
*Kérdezi miközben a kajával teli kosárkát a férfi karjára akasztja, a kajla kutyust pedig ölébe veszi amíg tudja. Nem tudni mekkorára nő, de pár hónap múlva biztos nagyobb és nehezebb lesz.*
-Minek nevezzük el? Jaj! Jut eszembe, akkor a lovakat egyelőre el tudják helyezni a Pegazus istállójában, ugye? Azért be kéne ugrani szólni róla, vagy hogy működik ez?
4724. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-08 17:17:38
Üzenet elküldve: 2016-03-08 17:17:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Eladó!//
-Nem nem! Felejtsd el pajtás! Annyiért itt még egy zoknit se kapsz! Ez törpe munka! Nem ótvaros ork vas! Ennyi az ára, és kész! Gorikkal nem fogsz alkudozni! Akkor inkább megtartom, útban úgysincs! *Morog, mikor az egyik vásárló épp alkudozott volna az egyik kard árán, de ez a törpe nem az aki némi haszonért cserébe olcsó pénzért eladja azt, amiért keményen megdolgozott.*
-Kardok, lándzsák! Sisakok vértek! Minden mi egy harcosra férhet! *Kezdi újra kis mondókáját. De igazándiból ő nem eladó, nem ért ehhez. Sokkal inkább püfölné a vasat napestig, mintsem itt tengesse a napját. És jártassa a száját naphosszat. Ekkor viszont megjelenik egy törpe, és Goriknak mosolyra húzódik eddigi morcos szája. Majd mikor a szekérről kérdez, még inkább elmosolyodik. Úgy válaszol továbbra is vigyorogva.*
-Szerbusz angyalkám! Ez a csodamasina az enyém! Nevet még nem adtam neki, de számos veszélyesnek mondható helyről iszkoltam már el vele. És Dau, no meg Gel! A hűséges bakkecskéim! Ők húzzák a masinát, mikor én épp pihenek! *Csap rá kettőt a szekérre, majd folytatja.* Kardok? Vértek? Ó hogy kalapács? Milyet szeretnél? Mert ebből is akad rengeteg! Egy kis türelem! *Hangos csörömpöléssel eltűnik a szekér hátuljában, és még egy jókora kardot is lever. Ha a másik törpe nem fogja meg időben, Gorikot jól kupán vágja a pallos.*
-Ó hogy Wylnurana világítaná meg azt a szőrös..Áhá!
*Jelenik meg a törpe ismét, és ölben tart vagy négyféle kalapácsot amit ki is terít az asztalra.*
-Nos! Harci kalapács, ez itt kőtörő kalapács, Kovács kalapács, és legvégül ez a pici ez az ötvös kalapács! Melyiket szeretnéd? *Néz fel a szerszámokról a fiatalos hölgyikére, csillogó tekintettel.* ~ Talán el is adok ma valamit! ~
-Nem nem! Felejtsd el pajtás! Annyiért itt még egy zoknit se kapsz! Ez törpe munka! Nem ótvaros ork vas! Ennyi az ára, és kész! Gorikkal nem fogsz alkudozni! Akkor inkább megtartom, útban úgysincs! *Morog, mikor az egyik vásárló épp alkudozott volna az egyik kard árán, de ez a törpe nem az aki némi haszonért cserébe olcsó pénzért eladja azt, amiért keményen megdolgozott.*
-Kardok, lándzsák! Sisakok vértek! Minden mi egy harcosra férhet! *Kezdi újra kis mondókáját. De igazándiból ő nem eladó, nem ért ehhez. Sokkal inkább püfölné a vasat napestig, mintsem itt tengesse a napját. És jártassa a száját naphosszat. Ekkor viszont megjelenik egy törpe, és Goriknak mosolyra húzódik eddigi morcos szája. Majd mikor a szekérről kérdez, még inkább elmosolyodik. Úgy válaszol továbbra is vigyorogva.*
-Szerbusz angyalkám! Ez a csodamasina az enyém! Nevet még nem adtam neki, de számos veszélyesnek mondható helyről iszkoltam már el vele. És Dau, no meg Gel! A hűséges bakkecskéim! Ők húzzák a masinát, mikor én épp pihenek! *Csap rá kettőt a szekérre, majd folytatja.* Kardok? Vértek? Ó hogy kalapács? Milyet szeretnél? Mert ebből is akad rengeteg! Egy kis türelem! *Hangos csörömpöléssel eltűnik a szekér hátuljában, és még egy jókora kardot is lever. Ha a másik törpe nem fogja meg időben, Gorikot jól kupán vágja a pallos.*
-Ó hogy Wylnurana világítaná meg azt a szőrös..Áhá!
*Jelenik meg a törpe ismét, és ölben tart vagy négyféle kalapácsot amit ki is terít az asztalra.*
-Nos! Harci kalapács, ez itt kőtörő kalapács, Kovács kalapács, és legvégül ez a pici ez az ötvös kalapács! Melyiket szeretnéd? *Néz fel a szerszámokról a fiatalos hölgyikére, csillogó tekintettel.* ~ Talán el is adok ma valamit! ~
4723. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-08 16:23:26
Üzenet elküldve: 2016-03-08 16:23:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Nillie //
* Megkapja hát a kérdésre a választ a lány, ám újabb, még komolyabb figyelmet igénylő kérdést tesz fel. Vesz egy nagy levegőt, majd belekezd. *
- Először is, ne nagyon mutogasd, mert ellopják.
* Figyelmezteti a lányt. *
- Tudod, egy olyan nagy közösségben, mint a nagyvárosok, az egyszerű cserekereskedelem már nem igazán működik. A lényeg az, hogy mindennek meghatározták az értékét aranyban. Valamiből minél kevesebb van, annál nagyobb az ára is. Ha sok van belőle, akkor olcsó.
* Igyekszik a lehető legegyszerűbben fogalmazni, hogy Nillie megérthessen. *
- Olyan ez, mint a természet. Kinő a fű, amit egy állat megeszik. Aztán egy ragadozó megeszi a legelészőt. Végül, mikor elpusztul, a tetemből nem marad semmi, mert elviszik a bogarak, meg ahogy lassan feloldódik a földben, fű sarjad a helyén.
* Igaz, kissé sarkallatos példa, de talán így már érthető lesz. *
- Na akkor most ugorjunk egyet. Van egy paraszt, aki búzát termel, ám elkopott a szerszáma. Ám a kovács búzáért nem ad szerszámot, ezért előbb el kell adnia molnárnak a búzát, aki aztán lisztet csinál belőle. A paraszt aranyat kap cserébe, amivel megveheti a kapát. A molnár a lisztet a péknek adja el, aki kenyeret süt belőle. Ő is kap aranyat, amiből majd újra vehet búzát. Az éhes kovács pedig a kapa árából vehet magának ennivalót.
* Kíváncsian figyeli a mellette sétáló arcát, egyrészt, hogy lássa a reakcióját, másrészt mert szereti látni ezt a szép arcot. Az kutyatenyésztő kölykei persze nagy sikert aratnak, ám újabb kérdést vetnek fel. *
- Nem, nem volt rossz. Ezeket a kutyusokat id eladják. Vannak emberek, akik azzal foglalkoznak, hogy állatokat nevelnek, hogy eladják őket. Házőrzőnek, kedvencnek, munkaállatnak.
* A fürdőre vonatkozó aggodalomra finoman elmosolyodik. *
- Vannak magánmedencék, kicsit, ahova csak az mehet be, aki lefoglalja azokat. Senki nem lát, nem hall. Ha szeretnéd, megnézhetjük. Ha nem tetszik, akkor pedig még mindig ott van az otthonom.
* Ismétli meg, megnyugtatásként, hogy bőven van választási lehetőség. Hamar megjárja a kitérőt, s fel is kelti a lány figyelmét. *
- Nem mondom. Mutatom.
* Mosolyodik el, majd egy kis darabot lecsippent a kalácsból, s a félvér szája felé tartja. *
// Nillie //
* Megkapja hát a kérdésre a választ a lány, ám újabb, még komolyabb figyelmet igénylő kérdést tesz fel. Vesz egy nagy levegőt, majd belekezd. *
- Először is, ne nagyon mutogasd, mert ellopják.
* Figyelmezteti a lányt. *
- Tudod, egy olyan nagy közösségben, mint a nagyvárosok, az egyszerű cserekereskedelem már nem igazán működik. A lényeg az, hogy mindennek meghatározták az értékét aranyban. Valamiből minél kevesebb van, annál nagyobb az ára is. Ha sok van belőle, akkor olcsó.
* Igyekszik a lehető legegyszerűbben fogalmazni, hogy Nillie megérthessen. *
- Olyan ez, mint a természet. Kinő a fű, amit egy állat megeszik. Aztán egy ragadozó megeszi a legelészőt. Végül, mikor elpusztul, a tetemből nem marad semmi, mert elviszik a bogarak, meg ahogy lassan feloldódik a földben, fű sarjad a helyén.
* Igaz, kissé sarkallatos példa, de talán így már érthető lesz. *
- Na akkor most ugorjunk egyet. Van egy paraszt, aki búzát termel, ám elkopott a szerszáma. Ám a kovács búzáért nem ad szerszámot, ezért előbb el kell adnia molnárnak a búzát, aki aztán lisztet csinál belőle. A paraszt aranyat kap cserébe, amivel megveheti a kapát. A molnár a lisztet a péknek adja el, aki kenyeret süt belőle. Ő is kap aranyat, amiből majd újra vehet búzát. Az éhes kovács pedig a kapa árából vehet magának ennivalót.
* Kíváncsian figyeli a mellette sétáló arcát, egyrészt, hogy lássa a reakcióját, másrészt mert szereti látni ezt a szép arcot. Az kutyatenyésztő kölykei persze nagy sikert aratnak, ám újabb kérdést vetnek fel. *
- Nem, nem volt rossz. Ezeket a kutyusokat id eladják. Vannak emberek, akik azzal foglalkoznak, hogy állatokat nevelnek, hogy eladják őket. Házőrzőnek, kedvencnek, munkaállatnak.
* A fürdőre vonatkozó aggodalomra finoman elmosolyodik. *
- Vannak magánmedencék, kicsit, ahova csak az mehet be, aki lefoglalja azokat. Senki nem lát, nem hall. Ha szeretnéd, megnézhetjük. Ha nem tetszik, akkor pedig még mindig ott van az otthonom.
* Ismétli meg, megnyugtatásként, hogy bőven van választási lehetőség. Hamar megjárja a kitérőt, s fel is kelti a lány figyelmét. *
- Nem mondom. Mutatom.
* Mosolyodik el, majd egy kis darabot lecsippent a kalácsból, s a félvér szája felé tartja. *
4722. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-08 13:33:21
Üzenet elküldve: 2016-03-08 13:33:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
*Ő is vidáman integer a párocskának a Piactér kapujánál, ahol útjaik elválnak.*
- Na hát, kedves Albun, örülök, hogy velünk tarthattatok. S ha a Szellemjáró szavára hajlotok, jusson eszetekbe a gyönyörű fogadó meg a még gyönyörűbb tulaja, aki eleped, hogy egy jó kézfogót megszervezzen nektek! Majd beszéljünk róla! - *Útjára engedi Manuriékat. Nem igazán tartja egyébként a menyegzőnek, illetve annak, hogy ezt Tharg földön akarnák celebrálni, valahogy a menyecske nem tűnik igazán passzentosnak a Vasheggyel, de lehet, csak azért van Rilinek ez a benyomása, mert a leány folyvást kerülgeti a pillantását meg megbújik a széles férfiváll mögött, akárhogy próbálja szóra, barátkozásra bírni.*
- Na, kettecskén maradtunk, hmm? - *Fordul Leához, aztán őtőle belevághatnak az általános vásártéri zsivajba. Őt egyáltalán nem feszélyezi a sok egymásba kapaszkodó épületek, a közte százszorosan visszavert hangzavar, a tülekedő városlakók, kajdácsoló árusok. Sőt, kifejezetten szeret itt járni, úgyhogy lovát leköti egy alkalmas oszlophoz és gyalogszerrel veti bele magát a bazárok, mozgóárusok sokaságába. Eredetileg a bájitalos kofát keresi, a terebélyes, vörös képű asszonyságot, ami a piactér egyik sarkában szokott egy nagy, díszes kordéval állni, de persze leragad egyik-másik csencselőnél. Kacér szépségű, fátylas ruhát lebbent meg Lea orra előtt.*
- Ebben bizonyosan sikerünk lenne odahaza, hmm? Csak úgy ömlene a borravaló a Korsóban! Esetleg rápróbálhatnánk Lothira. - *Morfondírozva elválogat még egy darabig a selymes, sokszínű madár és virágmintás anyagok között.* - Vajon ez menne padlósikáláshoz? Mosogatáshoz? Ez meg felmosáshoz. Inkább neked nézzünk valamit, neked gyakrabban van alkalmad viselni ezt a sok szép holmit.
*Ő is vidáman integer a párocskának a Piactér kapujánál, ahol útjaik elválnak.*
- Na hát, kedves Albun, örülök, hogy velünk tarthattatok. S ha a Szellemjáró szavára hajlotok, jusson eszetekbe a gyönyörű fogadó meg a még gyönyörűbb tulaja, aki eleped, hogy egy jó kézfogót megszervezzen nektek! Majd beszéljünk róla! - *Útjára engedi Manuriékat. Nem igazán tartja egyébként a menyegzőnek, illetve annak, hogy ezt Tharg földön akarnák celebrálni, valahogy a menyecske nem tűnik igazán passzentosnak a Vasheggyel, de lehet, csak azért van Rilinek ez a benyomása, mert a leány folyvást kerülgeti a pillantását meg megbújik a széles férfiváll mögött, akárhogy próbálja szóra, barátkozásra bírni.*
- Na, kettecskén maradtunk, hmm? - *Fordul Leához, aztán őtőle belevághatnak az általános vásártéri zsivajba. Őt egyáltalán nem feszélyezi a sok egymásba kapaszkodó épületek, a közte százszorosan visszavert hangzavar, a tülekedő városlakók, kajdácsoló árusok. Sőt, kifejezetten szeret itt járni, úgyhogy lovát leköti egy alkalmas oszlophoz és gyalogszerrel veti bele magát a bazárok, mozgóárusok sokaságába. Eredetileg a bájitalos kofát keresi, a terebélyes, vörös képű asszonyságot, ami a piactér egyik sarkában szokott egy nagy, díszes kordéval állni, de persze leragad egyik-másik csencselőnél. Kacér szépségű, fátylas ruhát lebbent meg Lea orra előtt.*
- Ebben bizonyosan sikerünk lenne odahaza, hmm? Csak úgy ömlene a borravaló a Korsóban! Esetleg rápróbálhatnánk Lothira. - *Morfondírozva elválogat még egy darabig a selymes, sokszínű madár és virágmintás anyagok között.* - Vajon ez menne padlósikáláshoz? Mosogatáshoz? Ez meg felmosáshoz. Inkább neked nézzünk valamit, neked gyakrabban van alkalmad viselni ezt a sok szép holmit.
4721. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-08 11:53:51
Üzenet elküldve: 2016-03-08 11:53:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Indul a mandula//
*Lea igen régen volt a városban, így aztán most újra megnézheti magának mindent. Függetlenül attól, hogy legutóbb milyen ellenérzései voltak még a kőépületek kapcsán. Manapság a kőépületek már közel sem zavarják annyira, de ettől függetlenül idegennek érzi magát. Pedig már nem az a keveset takaró bőrcuccokba bújtatott barbár sámánasszony, hanem immáron egy nemesi ház magas rangú tagja, és az öltözéke is eléggé konszolidált már. Valahogy olyan érzése van, hogy folyamatosan bámulják, és emiatt viszket a tarkója. A többieknek nyilván nincsenek ilyen "problémái", így valószínűleg Lea az egyetlen, aki kényelmetlenül fészkelődik a nyeregben.*
- Köszönjük Albun úr, hogy elkísértél, és neked is.
*fordul előbb a férfihoz, majd a nőhöz, aki bizonyára bemutatkozott már neki valamikor, azonban Lea akkor sem tudná visszaidézni a nevét, ha megvernék.*
- Legyen szép napotok a továbbiakban, viszlát.
*még visszafordul egyszer hozzájuk*
- Az esküvőt pedig ha szeretnétek, akkor szívesen megtartom.
*ezt már csak úgy odaszúrja, hiszen nyilvánvaló a számára, hogy ha tegnap este már nemleges volt a válasz, akkor most sem kapálóznak különösebben a dologért. Pedig egy esküvő jó buli. Ha megvolt az érzékeny búcsú, akkor Rilihez fordul.*
- Akkor essünk túl mielőbb a dolgon, aztán húzzunk haza, mint a vad libák.
*Lea igen régen volt a városban, így aztán most újra megnézheti magának mindent. Függetlenül attól, hogy legutóbb milyen ellenérzései voltak még a kőépületek kapcsán. Manapság a kőépületek már közel sem zavarják annyira, de ettől függetlenül idegennek érzi magát. Pedig már nem az a keveset takaró bőrcuccokba bújtatott barbár sámánasszony, hanem immáron egy nemesi ház magas rangú tagja, és az öltözéke is eléggé konszolidált már. Valahogy olyan érzése van, hogy folyamatosan bámulják, és emiatt viszket a tarkója. A többieknek nyilván nincsenek ilyen "problémái", így valószínűleg Lea az egyetlen, aki kényelmetlenül fészkelődik a nyeregben.*
- Köszönjük Albun úr, hogy elkísértél, és neked is.
*fordul előbb a férfihoz, majd a nőhöz, aki bizonyára bemutatkozott már neki valamikor, azonban Lea akkor sem tudná visszaidézni a nevét, ha megvernék.*
- Legyen szép napotok a továbbiakban, viszlát.
*még visszafordul egyszer hozzájuk*
- Az esküvőt pedig ha szeretnétek, akkor szívesen megtartom.
*ezt már csak úgy odaszúrja, hiszen nyilvánvaló a számára, hogy ha tegnap este már nemleges volt a válasz, akkor most sem kapálóznak különösebben a dologért. Pedig egy esküvő jó buli. Ha megvolt az érzékeny búcsú, akkor Rilihez fordul.*
- Akkor essünk túl mielőbb a dolgon, aztán húzzunk haza, mint a vad libák.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10280-10299