Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 239 (4761. - 4780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4780. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 15:56:23
Üzenet elküldve: 2016-03-19 15:56:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A régen látott Kisegér//
*Csak akkor veszi észre hogy nem is viszonozta az elf ölelését amikor az már eltávolodik tőle, de most már késő lenne megtenni. Nem azért mert nem érné el hiszen még mindig a karjaiban van, de valahogy elmúlt már a pillanat.*
~Talán?~
*Szemeiben értetlenség csillan, meg persze az összegyűlt könny is alsó szemhéjánál. Hogy lehet talán érte jönni? Tőle függ a dolog? Attól hogy milyennek nőtt fel? Mivé változtatták a hosszú évek? Ha megfelel az elvárásoknak akkor igen, ha nem akkor meg nem? És egy ilyen mondat után még a hajával viccelődik? A lelkében kavargó örvény hol ezt, hol azt dob felszínre és minden ki is ül az arcára, gyors váltakozásban. Értetlenség, harag, szomorúság, végül lemondás. Le is pillant már az elf szemeiből oldalra a földre, úgy hallgatja többi mondandóját.*
- Rendben.
*Törődik bele halk engedelmességgel, aztán bánatosan ki is fordul Sylweran kezei körül hogy elindulhasson egy nyugodtabb hely felé. Felemeli viszont végre egyik koszos mancsát hogy a férfi tenyeréért nyúljon és húzhassa őt is maga után. A kovács irányába mennek de elhaladnak az épület mellett, az erdőbe vezető ösvényen indul meg ami a tisztásra vezet. Szólni se szól egészen addig amíg a forgatagból ki nem érnek és biztos lehet benne hogy halk szavai is eljutnak az elf füleihez.*
- Hát beszélj.
*A találkozás kezdeti öröme a visszájára fordult. Nem örül kevésbé a Sehonnai visszatértének mint az első pillanatban, csupán a fellobbanni készülő remény lángjának ismételt kihunyása lombozta le. Ha valami próbáról lesz ugyanis szó, akkor bizonyára elbukik majd. Nem lett se jobb, se több annál mint ami régen, legalábbis amennyire ő látja magát. Egy senki, egy semmi, arra sem érdemes hogy az emberek ránézzenek és most Sylweran jó emlékeit is össze fogja törni, hiszen bizonyára mást várt a magas elf az új találkozástól, de ő továbbra is csak egy mihaszna kis senki. Tizenhat éve legalább volt életkedve, voltak reményei és tervei. Remények, tervek amikből nem lett semmi, és azóta is napról napra mindenkitől csak azt kapta hogy egy nemkívánatos porszem csupán.*
//A régen látott Kisegér//
*Csak akkor veszi észre hogy nem is viszonozta az elf ölelését amikor az már eltávolodik tőle, de most már késő lenne megtenni. Nem azért mert nem érné el hiszen még mindig a karjaiban van, de valahogy elmúlt már a pillanat.*
~Talán?~
*Szemeiben értetlenség csillan, meg persze az összegyűlt könny is alsó szemhéjánál. Hogy lehet talán érte jönni? Tőle függ a dolog? Attól hogy milyennek nőtt fel? Mivé változtatták a hosszú évek? Ha megfelel az elvárásoknak akkor igen, ha nem akkor meg nem? És egy ilyen mondat után még a hajával viccelődik? A lelkében kavargó örvény hol ezt, hol azt dob felszínre és minden ki is ül az arcára, gyors váltakozásban. Értetlenség, harag, szomorúság, végül lemondás. Le is pillant már az elf szemeiből oldalra a földre, úgy hallgatja többi mondandóját.*
- Rendben.
*Törődik bele halk engedelmességgel, aztán bánatosan ki is fordul Sylweran kezei körül hogy elindulhasson egy nyugodtabb hely felé. Felemeli viszont végre egyik koszos mancsát hogy a férfi tenyeréért nyúljon és húzhassa őt is maga után. A kovács irányába mennek de elhaladnak az épület mellett, az erdőbe vezető ösvényen indul meg ami a tisztásra vezet. Szólni se szól egészen addig amíg a forgatagból ki nem érnek és biztos lehet benne hogy halk szavai is eljutnak az elf füleihez.*
- Hát beszélj.
*A találkozás kezdeti öröme a visszájára fordult. Nem örül kevésbé a Sehonnai visszatértének mint az első pillanatban, csupán a fellobbanni készülő remény lángjának ismételt kihunyása lombozta le. Ha valami próbáról lesz ugyanis szó, akkor bizonyára elbukik majd. Nem lett se jobb, se több annál mint ami régen, legalábbis amennyire ő látja magát. Egy senki, egy semmi, arra sem érdemes hogy az emberek ránézzenek és most Sylweran jó emlékeit is össze fogja törni, hiszen bizonyára mást várt a magas elf az új találkozástól, de ő továbbra is csak egy mihaszna kis senki. Tizenhat éve legalább volt életkedve, voltak reményei és tervei. Remények, tervek amikből nem lett semmi, és azóta is napról napra mindenkitől csak azt kapta hogy egy nemkívánatos porszem csupán.*
4779. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 14:13:05
Üzenet elküldve: 2016-03-19 14:13:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A régen látott Kisegér//
*Sylweran meghatódik.
Túlzás volna azt mondani, hogy könnyezik, hiszen azért elf vagy sem, mégis csak férfi. Ha ki is mutatja nyíltabban az érzelmeit, akkor sem fog leállni sírni az embertömeg kellős közepén, még ha a lelke mélyén valami hasonló zajlik is le benne. Boldog. Pedig senki nem tette szánt szándékkal boldoggá, de az ilyesfajta meglepetések azok, amelyek kizökkenthetnek valakit az élete megszokott medréből, és bebizonyíthatják, hogy a pillanat az, amely igenis értelmet ad számtalan látszólag értelmetlen dolognak. Hogy minden mindennel összefügg. Hogy semmi nem történik véletlenül, és, hogy ez mind maga az élet, és nem egy magasabb entitás kreálmánya.
Csak öleli a lányt mosolyogva, aztán meghallja a kérdést. Azúr tekintete elhomályosul. Erre nem számított.
Nem mintha a tündér felbukkanására gondolt volna, de arra, hogy ezt kérdezi tőle, ha majd egyszer találkoznak, végképp nem. Valahol van benne logika, hogy felötlik a fejében ez a kérdés, valahol viszont nem érti, hogy miért.
És mit lehetne erre válaszolni? Igen? Hiszen az hazugság volna, hiszen egészen eddig eszében sem volt, hogy szándékosan keresse a lányt. Talán később felötlött volna fejében a gondolat, de eddig ez nem történt meg. Vagy azt, hogy nem? Bántó volna, és talán fájdalmassá változtatná a viszontlátás boldog pillanatit. Még csak most találkoztak, de máris dilemmába sodorta az elfet a lány.
Sylweran mindig határozott volt és erős jellemű, de ez a kicsike valahogy állandóan úgy össze tudta zavarni és elgyengíteni, ahogyan nagyon sokan egyáltalán nem.*
- Talán. *ereszti el kissé a lányt, hogy elhajolhasson tőle, és ránézhessen. De még nem bontakozik ki teljesen az ölelésből.
S, hogy miért ezt a választ adja? Mert talán tényleg így van. De még a körülményekhez mérten egyáltalán nem biztos benne, csak abba, hogy ez sem történt ok nélkül.*
- Azt hiszem, talán igen. Igenis meg nem is. *teszi még hozzá, miközben jobb kezét felhúzza Nixy válla felett, és ujjai közé csippent egy kék hajtincset, hogy azt fürkéssze.*
- Még mindig nem láthatom a saját hajszíned? *mosolyodik el hirtelen rátörő komorságából ismét, az előbbinél sokkal lágyabban. Aztán elengedi a lány haját, és azúr szemeivel visszapillant rá. Nem tudja nem fürkészni Nilyria arcát, és azon merengeni, mennyivel érettebb és másabb lett, mint azelőtt, ha még fel is lelhető benne a gyermekiség.*
- Északon jártam. *folytatja.*- Dolgoztam, vadakat űztem... aranyat gyűjtöttem, bár még volna mit hozzá tenni. *nyom el egy félmosolyt.*
- Hosszú idő eltelt már azóta... volna miről beszélnünk, ha szeretnél... *mélázik el kissé.*
//A régen látott Kisegér//
*Sylweran meghatódik.
Túlzás volna azt mondani, hogy könnyezik, hiszen azért elf vagy sem, mégis csak férfi. Ha ki is mutatja nyíltabban az érzelmeit, akkor sem fog leállni sírni az embertömeg kellős közepén, még ha a lelke mélyén valami hasonló zajlik is le benne. Boldog. Pedig senki nem tette szánt szándékkal boldoggá, de az ilyesfajta meglepetések azok, amelyek kizökkenthetnek valakit az élete megszokott medréből, és bebizonyíthatják, hogy a pillanat az, amely igenis értelmet ad számtalan látszólag értelmetlen dolognak. Hogy minden mindennel összefügg. Hogy semmi nem történik véletlenül, és, hogy ez mind maga az élet, és nem egy magasabb entitás kreálmánya.
Csak öleli a lányt mosolyogva, aztán meghallja a kérdést. Azúr tekintete elhomályosul. Erre nem számított.
Nem mintha a tündér felbukkanására gondolt volna, de arra, hogy ezt kérdezi tőle, ha majd egyszer találkoznak, végképp nem. Valahol van benne logika, hogy felötlik a fejében ez a kérdés, valahol viszont nem érti, hogy miért.
És mit lehetne erre válaszolni? Igen? Hiszen az hazugság volna, hiszen egészen eddig eszében sem volt, hogy szándékosan keresse a lányt. Talán később felötlött volna fejében a gondolat, de eddig ez nem történt meg. Vagy azt, hogy nem? Bántó volna, és talán fájdalmassá változtatná a viszontlátás boldog pillanatit. Még csak most találkoztak, de máris dilemmába sodorta az elfet a lány.
Sylweran mindig határozott volt és erős jellemű, de ez a kicsike valahogy állandóan úgy össze tudta zavarni és elgyengíteni, ahogyan nagyon sokan egyáltalán nem.*
- Talán. *ereszti el kissé a lányt, hogy elhajolhasson tőle, és ránézhessen. De még nem bontakozik ki teljesen az ölelésből.
S, hogy miért ezt a választ adja? Mert talán tényleg így van. De még a körülményekhez mérten egyáltalán nem biztos benne, csak abba, hogy ez sem történt ok nélkül.*
- Azt hiszem, talán igen. Igenis meg nem is. *teszi még hozzá, miközben jobb kezét felhúzza Nixy válla felett, és ujjai közé csippent egy kék hajtincset, hogy azt fürkéssze.*
- Még mindig nem láthatom a saját hajszíned? *mosolyodik el hirtelen rátörő komorságából ismét, az előbbinél sokkal lágyabban. Aztán elengedi a lány haját, és azúr szemeivel visszapillant rá. Nem tudja nem fürkészni Nilyria arcát, és azon merengeni, mennyivel érettebb és másabb lett, mint azelőtt, ha még fel is lelhető benne a gyermekiség.*
- Északon jártam. *folytatja.*- Dolgoztam, vadakat űztem... aranyat gyűjtöttem, bár még volna mit hozzá tenni. *nyom el egy félmosolyt.*
- Hosszú idő eltelt már azóta... volna miről beszélnünk, ha szeretnél... *mélázik el kissé.*
4778. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 13:39:09
Üzenet elküldve: 2016-03-19 13:39:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A régen látott Kisegér//
*Régi ismerőse egész kimérten szólal meg. Talán csalódott? Megváltozott? Ezernyi gondolat fut végig rajta abban a pár másodpercben amíg az elf el nem vigyorodik, már kezdene saját ajkairól is lefagyni a mosoly amikor Sylweran letérdel előtte. Teljesen ledermed az ölelésre, olyan valószínűtlen, olyan hihetetlen ez az egész. Arcizmai elernyednek, csak pislog a férfi feje mellett elnézve a kavargó tömegbe. Nem is viszonozza a dolgot, csak áll ott lelógó kezekkel miközben egy-egy könnycsepp indul útra szemeiből. Sokan szeretik a tündért a szegénynegyedben, leginkább az árva gyerekek akiknek ételt vagy aranyat szokott osztogatni, de amit most érez az más. Teljes reményvesztettségébe most visszacsöppent valami rég elfeledett érzelem, ez pedig egy eddig elképzelhetetlen gondolatot ébreszt benne. Egy gondolatot, amit a másodpercnyi némaság alatt is ezerszer elvet, mégsem tudja kiűzni a fejéből. Pedig tudja hogy teljesen lehetetlen, de a lelkében halványan felparázsló remény nem engedheti kimondatlanul.*
- Értem jöttél?
A hozzászólás írója (Nilyria Rennin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.19 13:40:23
//A régen látott Kisegér//
*Régi ismerőse egész kimérten szólal meg. Talán csalódott? Megváltozott? Ezernyi gondolat fut végig rajta abban a pár másodpercben amíg az elf el nem vigyorodik, már kezdene saját ajkairól is lefagyni a mosoly amikor Sylweran letérdel előtte. Teljesen ledermed az ölelésre, olyan valószínűtlen, olyan hihetetlen ez az egész. Arcizmai elernyednek, csak pislog a férfi feje mellett elnézve a kavargó tömegbe. Nem is viszonozza a dolgot, csak áll ott lelógó kezekkel miközben egy-egy könnycsepp indul útra szemeiből. Sokan szeretik a tündért a szegénynegyedben, leginkább az árva gyerekek akiknek ételt vagy aranyat szokott osztogatni, de amit most érez az más. Teljes reményvesztettségébe most visszacsöppent valami rég elfeledett érzelem, ez pedig egy eddig elképzelhetetlen gondolatot ébreszt benne. Egy gondolatot, amit a másodpercnyi némaság alatt is ezerszer elvet, mégsem tudja kiűzni a fejéből. Pedig tudja hogy teljesen lehetetlen, de a lelkében halványan felparázsló remény nem engedheti kimondatlanul.*
- Értem jöttél?
A hozzászólás írója (Nilyria Rennin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.19 13:40:23
4777. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 13:20:02
Üzenet elküldve: 2016-03-19 13:20:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A régen látott Kisegér//
*Szinte eltompul a zsongás körülöttük, ahogy ott állnak egymással szemben. Sylweran még mindig fogja a lány karját. Nem tudja elengedni, mert úgy érzi, ha megteszi, rájön, hogy csak álmodik. Hiszen ez az apróság, aki azért mégis csak megnőtt az évek folyamán, fontos része volt az életének. Még Breeről is tudott, hiszen vele is találkozott régen, s az elf elmesélte a gyermeknek, hogy miért nem olyan egyszerű, hogy egy ember és egy elf együtt fogjon egy közös életbe. Azóta már más szelek fújnak. Azóta Sylweran is bánja a döntését. De így Breeanne is lehetőséget kapott rá, hogy rendes férjet találjon, emberbe szerethessen, és nyugalomban, békében öregedhessen meg az oldalán. Félt tőle, hogy ha újra Artheniorba jön, majd összefut az akkor még húszas évei felé járó lánnyal. Annyira félt, hogy szégyen nem szégyen, elfeledte Nixy jelenlétét, még ha régebben sokat is gondolt a tündérre.
Most pedig itt van. És megszólal. Tehát valóban megtörténik, s visszatalál hozzá a múltja egy része. Megrázza a fejét a kérdést hallva.*
- Nem egészen... de tudod, ha van némi arany a dologban... *kezdi komolyan még, de nem tudja tovább türtőztetni magát. Széles vigyor jelenik meg az arcán, s olyat tesz, amelyet már régen nem láthatott tőle senki.
A következő pillanatban a férfi térdre esik a város porába, és magához húzza a lányt, hogy megölelje. Nem is tud többet mondani neki. Úgy érzi, ez a tett mindent elmond szavak nélkül is.*
//A régen látott Kisegér//
*Szinte eltompul a zsongás körülöttük, ahogy ott állnak egymással szemben. Sylweran még mindig fogja a lány karját. Nem tudja elengedni, mert úgy érzi, ha megteszi, rájön, hogy csak álmodik. Hiszen ez az apróság, aki azért mégis csak megnőtt az évek folyamán, fontos része volt az életének. Még Breeről is tudott, hiszen vele is találkozott régen, s az elf elmesélte a gyermeknek, hogy miért nem olyan egyszerű, hogy egy ember és egy elf együtt fogjon egy közös életbe. Azóta már más szelek fújnak. Azóta Sylweran is bánja a döntését. De így Breeanne is lehetőséget kapott rá, hogy rendes férjet találjon, emberbe szerethessen, és nyugalomban, békében öregedhessen meg az oldalán. Félt tőle, hogy ha újra Artheniorba jön, majd összefut az akkor még húszas évei felé járó lánnyal. Annyira félt, hogy szégyen nem szégyen, elfeledte Nixy jelenlétét, még ha régebben sokat is gondolt a tündérre.
Most pedig itt van. És megszólal. Tehát valóban megtörténik, s visszatalál hozzá a múltja egy része. Megrázza a fejét a kérdést hallva.*
- Nem egészen... de tudod, ha van némi arany a dologban... *kezdi komolyan még, de nem tudja tovább türtőztetni magát. Széles vigyor jelenik meg az arcán, s olyat tesz, amelyet már régen nem láthatott tőle senki.
A következő pillanatban a férfi térdre esik a város porába, és magához húzza a lányt, hogy megölelje. Nem is tud többet mondani neki. Úgy érzi, ez a tett mindent elmond szavak nélkül is.*
4776. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 13:04:38
Üzenet elküldve: 2016-03-19 13:04:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A régen látott Kisegér//
*Szokatlan hogy bárki is segítsen neki, eszébe sem jut nem elfogadni. Kívülről biztosan máshogy festene a látvány, de mivel ő is elveszik emlékei és kételyei között fel sem tűnik hogy már pár másodperce csak állnak és egymást bámulják. A megszólítás az amire végül szélesen elmosolyodik és legszívesebben rögtön ugrana is hogy átkarolja az elf derekát, de túl van már az ilyen gyermeki kirohanásokon, ha kívülről ez még nem is látszik meg, igencsak felnőtt már.*
- Nixy.
*Vigyorgó szemekkel válaszol, egyszerűen a nevével, csak hogy a férfi minden kételyét eloszlassa. Tizenhat év sok idő, akkor látta utoljára a Sehonnait, de szinte semmit sem változott. Nilyria annál inkább, nem is csak külsőre, már a nyelve sincsen úgy felvágva mint rég. Köszönhető ez talán annak is hogy a kivágásával fenyegették meg többször. Szerette az elfet, igen, de sosem gondolta úgy hogy cserbenhagyta volna. Így vagy úgy de körülötte mindenki eltűnik, előbb vagy utóbb. Meghal, felnő, elmegy... Csak ő marad. Napról napra, falatról falatra, aranyról aranyra tengetve életét, várva, de hogy mire, azt a kérdést már magának sem teszi fel. Csak hogy múljon az idő, hogy történjen valami. És ebben a semmiben tűnt fel ismét Sylweran, szemmel láthatóan ő is mint állandó, változatlan pont az idő szemszögéből, csak a tündérrel ellentétben ő legalább térben változtatja a helyét. Fújja a szél erre is, arra is, nem gondolta volna hogy valaha körbejár.*
- Jöttél te is a holtak ellen?
*Más értelmeset egyelőre nem tud mondani, ezt is csak jó pár másodperc vigyorgós bámulás után.*
//A régen látott Kisegér//
*Szokatlan hogy bárki is segítsen neki, eszébe sem jut nem elfogadni. Kívülről biztosan máshogy festene a látvány, de mivel ő is elveszik emlékei és kételyei között fel sem tűnik hogy már pár másodperce csak állnak és egymást bámulják. A megszólítás az amire végül szélesen elmosolyodik és legszívesebben rögtön ugrana is hogy átkarolja az elf derekát, de túl van már az ilyen gyermeki kirohanásokon, ha kívülről ez még nem is látszik meg, igencsak felnőtt már.*
- Nixy.
*Vigyorgó szemekkel válaszol, egyszerűen a nevével, csak hogy a férfi minden kételyét eloszlassa. Tizenhat év sok idő, akkor látta utoljára a Sehonnait, de szinte semmit sem változott. Nilyria annál inkább, nem is csak külsőre, már a nyelve sincsen úgy felvágva mint rég. Köszönhető ez talán annak is hogy a kivágásával fenyegették meg többször. Szerette az elfet, igen, de sosem gondolta úgy hogy cserbenhagyta volna. Így vagy úgy de körülötte mindenki eltűnik, előbb vagy utóbb. Meghal, felnő, elmegy... Csak ő marad. Napról napra, falatról falatra, aranyról aranyra tengetve életét, várva, de hogy mire, azt a kérdést már magának sem teszi fel. Csak hogy múljon az idő, hogy történjen valami. És ebben a semmiben tűnt fel ismét Sylweran, szemmel láthatóan ő is mint állandó, változatlan pont az idő szemszögéből, csak a tündérrel ellentétben ő legalább térben változtatja a helyét. Fújja a szél erre is, arra is, nem gondolta volna hogy valaha körbejár.*
- Jöttél te is a holtak ellen?
*Más értelmeset egyelőre nem tud mondani, ezt is csak jó pár másodperc vigyorgós bámulás után.*
4775. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 12:45:33
Üzenet elküldve: 2016-03-19 12:45:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A régen látott Kisegér//
*Sylweran nem is figyeli a sokaságot. Legalábbis eleinte. Ugyanis vizslató szemei a portékákat fürkészik, hiszen vannak még bőven olyan kínálatok, amik eszébe juttatják, hogy szüksége volna még erre-arra.
Ám ekkor szeme sarkából látja meg a fiatal, kamasz lányt, s épp csak annyi tűnik fel neki, amint egy hordóhasú férfi belé ütközik, és kegyetlenül fellöki. Nem túl kirívó ez a cselekedett, főképpen itt a piactéren. Gyakran tapossák el az erősebbek vagy a nagyobbak a tőlük kisebbeket az élet bármely területén. Ám az, hogy ezt bárki is észrevegye... ilyenkor mindenki olyan, akár a nyugati pusztákon élő strucc. Homokba dugja a fejét. Sylweran viszont kifejezett magassága ellenére is meglátja vizslató szemeivel az olyan apróságokat is, amelyek másoknak nem számíthatnak, ám neki annál többet érhetnek. Hiszen a csodák sokszor a legkisebb dolgokkal kezdődnek.
Elindul hát a tömegben, s nem is tart sokáig, hogy utat nyissanak magas, szikár alakjának, s már a lány elé is léphessen.*
- Jól vagy? *hajol le, és jobb kezét a lány karjára teszi, hogy felsegítse. Szablyái előre csúsznak a hátán, s feje felett furcsa koronát alkotnak vasból és bőrből. Ekkor viszont a különös, kék hajú teremtés rá néz, és furcsa érzés fogja el a férfit.
Főképpen, amikor az a nevén szólítja. Ha hagyja is a lány, hogy felsegítse őt az elf, Sylweran mit se fog fel belőle, csak révetegen bámul az ismerős arcba. Hosszú, évezredeknek tűnő másodpercek telnek el így. Aztán lassan nyitja ki a száját.*
- Kisegér?
*Ő így hívta a lányt. De akkor még ennél is kisebb volt, és nem voltak nőies vonásai. Gyermek volt. Most pedig majdnem nő. Nixy. Így becézték. Szárnyatlan kis cserfes, okos tündér, akinek túl sok rossz jutott az életből. Egy ártatlan gyermek, akin Sylweran segíteni akart, de maga is szinte nincstelen, nem tehetett többet annál, hogy olykor egy almát, vagy egy egy aranyat dobott a markába, vett neki valami édességet, egy használható lábbelit... vagy bármit, amivel segíthetett rajta. Sok szegény és még több koldus gyermek él az utcákon sokfelé. Mégis, Nilyria mindig más volt a számára. Valaki, aki szemrebbenés nélkül megmondta neki az igazat, és valaki, aki talán valóban, őszintén szerette egykor. Ő pedig elment.
Cserben hagyta... pedig a lány talán számított rá, és talán tényleg szerette.
Sylweran szíve összeszorul, ahogy néhány pillanat alatt mindez lejátszódik benne.*
- Tényleg Te vagy az? *kérdezi csöndesen.*
//A régen látott Kisegér//
*Sylweran nem is figyeli a sokaságot. Legalábbis eleinte. Ugyanis vizslató szemei a portékákat fürkészik, hiszen vannak még bőven olyan kínálatok, amik eszébe juttatják, hogy szüksége volna még erre-arra.
Ám ekkor szeme sarkából látja meg a fiatal, kamasz lányt, s épp csak annyi tűnik fel neki, amint egy hordóhasú férfi belé ütközik, és kegyetlenül fellöki. Nem túl kirívó ez a cselekedett, főképpen itt a piactéren. Gyakran tapossák el az erősebbek vagy a nagyobbak a tőlük kisebbeket az élet bármely területén. Ám az, hogy ezt bárki is észrevegye... ilyenkor mindenki olyan, akár a nyugati pusztákon élő strucc. Homokba dugja a fejét. Sylweran viszont kifejezett magassága ellenére is meglátja vizslató szemeivel az olyan apróságokat is, amelyek másoknak nem számíthatnak, ám neki annál többet érhetnek. Hiszen a csodák sokszor a legkisebb dolgokkal kezdődnek.
Elindul hát a tömegben, s nem is tart sokáig, hogy utat nyissanak magas, szikár alakjának, s már a lány elé is léphessen.*
- Jól vagy? *hajol le, és jobb kezét a lány karjára teszi, hogy felsegítse. Szablyái előre csúsznak a hátán, s feje felett furcsa koronát alkotnak vasból és bőrből. Ekkor viszont a különös, kék hajú teremtés rá néz, és furcsa érzés fogja el a férfit.
Főképpen, amikor az a nevén szólítja. Ha hagyja is a lány, hogy felsegítse őt az elf, Sylweran mit se fog fel belőle, csak révetegen bámul az ismerős arcba. Hosszú, évezredeknek tűnő másodpercek telnek el így. Aztán lassan nyitja ki a száját.*
- Kisegér?
*Ő így hívta a lányt. De akkor még ennél is kisebb volt, és nem voltak nőies vonásai. Gyermek volt. Most pedig majdnem nő. Nixy. Így becézték. Szárnyatlan kis cserfes, okos tündér, akinek túl sok rossz jutott az életből. Egy ártatlan gyermek, akin Sylweran segíteni akart, de maga is szinte nincstelen, nem tehetett többet annál, hogy olykor egy almát, vagy egy egy aranyat dobott a markába, vett neki valami édességet, egy használható lábbelit... vagy bármit, amivel segíthetett rajta. Sok szegény és még több koldus gyermek él az utcákon sokfelé. Mégis, Nilyria mindig más volt a számára. Valaki, aki szemrebbenés nélkül megmondta neki az igazat, és valaki, aki talán valóban, őszintén szerette egykor. Ő pedig elment.
Cserben hagyta... pedig a lány talán számított rá, és talán tényleg szerette.
Sylweran szíve összeszorul, ahogy néhány pillanat alatt mindez lejátszódik benne.*
- Tényleg Te vagy az? *kérdezi csöndesen.*
4774. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 12:25:43
Üzenet elküldve: 2016-03-19 12:25:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Hagrar, Urbug, Shakul//
*Mikor a két ork felé fordul, s a magasabbik, aki Hagrar-nak nevezte magát befejezi mondókáját, széles vigyor lepi el pofáját. Az oszloptól ellökve magát, kiegyenesedve Hagrar szemébe néz.*
- Shakul Druagakhul, Dragkhul fia. Kezd egy kicsit sok lenni a mocskok látványa. Harcos törzsből származom, harcosnak születtem, ahogy mindenki közülünk a törzsemből. A klánom szétszéledt, egy vesztett csatában ezek ellen a férgek ellen, kénytelenek voltunk odébbállni. Azt az utasítást kaptam Törzsfőnöktől, hogy induljak el nyugatnak, s éljek tovább büszke harcosként! *Szavai mellé büszkén ver mellére.*
- Remélem igazat beszélsz a harcokkal kapcsolatban! * Zord mosoly hagyja el ajkait. Mikor Hagrar bemutatja neki Urbugot, felé fordul. ~ Szóval jól gondoltam. Még hogy félelmetes harcos, pff!~*
- Shakul vagyok, vízi ork! Hagrar azt mondja rólad, harcolni is tudsz. Így lenne? *Kérdése mellé gúnyosan elmosolyodik, s kezét célzás értékkel kardja markolatára csúsztatja. Válaszra nem várván, fejét Hagrar felé fordítva teszi fel kérdését.*
- És Ti mi járatban? Jól gyanítom, hogy kerestek valakit? *Majd mondata befejeztével Urbugot kezdi fikszírozni.*
*Mikor a két ork felé fordul, s a magasabbik, aki Hagrar-nak nevezte magát befejezi mondókáját, széles vigyor lepi el pofáját. Az oszloptól ellökve magát, kiegyenesedve Hagrar szemébe néz.*
- Shakul Druagakhul, Dragkhul fia. Kezd egy kicsit sok lenni a mocskok látványa. Harcos törzsből származom, harcosnak születtem, ahogy mindenki közülünk a törzsemből. A klánom szétszéledt, egy vesztett csatában ezek ellen a férgek ellen, kénytelenek voltunk odébbállni. Azt az utasítást kaptam Törzsfőnöktől, hogy induljak el nyugatnak, s éljek tovább büszke harcosként! *Szavai mellé büszkén ver mellére.*
- Remélem igazat beszélsz a harcokkal kapcsolatban! * Zord mosoly hagyja el ajkait. Mikor Hagrar bemutatja neki Urbugot, felé fordul. ~ Szóval jól gondoltam. Még hogy félelmetes harcos, pff!~*
- Shakul vagyok, vízi ork! Hagrar azt mondja rólad, harcolni is tudsz. Így lenne? *Kérdése mellé gúnyosan elmosolyodik, s kezét célzás értékkel kardja markolatára csúsztatja. Válaszra nem várván, fejét Hagrar felé fordítva teszi fel kérdését.*
- És Ti mi járatban? Jól gyanítom, hogy kerestek valakit? *Majd mondata befejeztével Urbugot kezdi fikszírozni.*
4773. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 12:11:26
Üzenet elküldve: 2016-03-19 12:11:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Hagrar és Shakul//
*Megtörtént tehát a jelentkezés, Urbug elégedetten rázza meg Hagrar kezét. Az, hogy a másik ork azt a titulust használja, amit ő mondott, meglepi; nem sok szerzet van, aki képes lenne irónia és gúny nélkül kimondani azt a címet. Urbug örömmel veszi a szavakat. Amikor megjelenik az új ork, biccent neki köszönés gyanánt. Tetszik neki, hogy hirtelen ennyi harcos társaságába keveredett; az új jövevényen is látszik, hogy nem csak étkezés kapcsán ismeri a kést és az éles felületeket. Ő most már csak mellékszereplő, hátrébb húzódik, hogy a két ork beszélgethessen, közben lassú agyában összerakja, éppen hol is tart élete.*
*Megtörtént tehát a jelentkezés, Urbug elégedetten rázza meg Hagrar kezét. Az, hogy a másik ork azt a titulust használja, amit ő mondott, meglepi; nem sok szerzet van, aki képes lenne irónia és gúny nélkül kimondani azt a címet. Urbug örömmel veszi a szavakat. Amikor megjelenik az új ork, biccent neki köszönés gyanánt. Tetszik neki, hogy hirtelen ennyi harcos társaságába keveredett; az új jövevényen is látszik, hogy nem csak étkezés kapcsán ismeri a kést és az éles felületeket. Ő most már csak mellékszereplő, hátrébb húzódik, hogy a két ork beszélgethessen, közben lassú agyában összerakja, éppen hol is tart élete.*
4772. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 11:57:12
Üzenet elküldve: 2016-03-19 11:57:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Urbug és Shakul//
* Végig hallgatva Urbugot bólint.* -Majd most megtudod, hogy köztünk nem csak a harc a kötelék. Hanem a tisztelet, és a becsület. De majd a saját bőrödön megtapasztalod! *Ezzel megmarkolná a másik kezét, s ezzel megköttetett a szövetség.* -Köszöntlek a Tűzdal klánban Urbug og Karthurg, a Nyolc Koponya kalóztársaság legendás vezetője! *Cseppet se gúnyosan mondja, mert bizony ha ezt a megnevezést használja a másik hát legyen úgy. Ekkor jelenik meg Shakul. A fiatal ork meglepődést kelt Hagrarban, és csak csak sikerül toborozni orkokat. *
-Üdv neked harcos! Ne aggódj nem maradunk itt sokáig, még a végén bevesszük a szagukat ezeknek itt! *Céloz az emberekre.* -Fiatalságod ellenére harcos szerzetnek tűnsz ki túlélt már pár csatát! Tarts velünk, és lesz még részed ezer meg ezer csatában! Én mondom neked! Hagrar, Grotwhut fia! Ő itt Urbug og Karthurg, a Nyolc Koponya kalóztársaság legendás vezetője! S mellesleg a Tűzdal klán kimagasló harcosa! *Mutatja be a másiknak Urbugot.* -Téged hogy hívnak? S mi járatban erre?
* Végig hallgatva Urbugot bólint.* -Majd most megtudod, hogy köztünk nem csak a harc a kötelék. Hanem a tisztelet, és a becsület. De majd a saját bőrödön megtapasztalod! *Ezzel megmarkolná a másik kezét, s ezzel megköttetett a szövetség.* -Köszöntlek a Tűzdal klánban Urbug og Karthurg, a Nyolc Koponya kalóztársaság legendás vezetője! *Cseppet se gúnyosan mondja, mert bizony ha ezt a megnevezést használja a másik hát legyen úgy. Ekkor jelenik meg Shakul. A fiatal ork meglepődést kelt Hagrarban, és csak csak sikerül toborozni orkokat. *
-Üdv neked harcos! Ne aggódj nem maradunk itt sokáig, még a végén bevesszük a szagukat ezeknek itt! *Céloz az emberekre.* -Fiatalságod ellenére harcos szerzetnek tűnsz ki túlélt már pár csatát! Tarts velünk, és lesz még részed ezer meg ezer csatában! Én mondom neked! Hagrar, Grotwhut fia! Ő itt Urbug og Karthurg, a Nyolc Koponya kalóztársaság legendás vezetője! S mellesleg a Tűzdal klán kimagasló harcosa! *Mutatja be a másiknak Urbugot.* -Téged hogy hívnak? S mi járatban erre?
4771. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 11:28:32
Üzenet elküldve: 2016-03-19 11:28:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Céltudatosan halad, az elé kerülők pedig jobbnak látják félreállni az útjából. Aki mégse így tesz, az hamar rájön hibájára, mikor oldalába fúródik egy lábfej, esetleges egy kard markolata mellkason taszítja. Mit sem törődve a járókelők nemtetszésével, szemei standról-standra ugrálnak, szemöldöke pedig rosszallón összehúzódik minden egyes látott dologra. ~ Ostoba, puhány emberek, és játékszereik!~ Morogva áll meg, kezeit szokásához híven kardja markolatán nyugtatva néz körbe, bármi számára érdekesnek tűnő cselekvést vagy személyt keresve.
Ahogy ott áll, egyszer csak megpillant két orkot közeledni az út másik felén. Amazok még nem látták meg, pedig jó két méteres magasságával kitűnik a pondrók közül. Egyikőjük eléri az ő termetét, szélességre még talán nagyobbnak is tűnik nála. Kopasz fején valamiféle kriksz-krakszok vehetőek ki ebből a távolságból. Szürkés bőrén kopott rongyot visel, oldalán pedig egy csatabárd lóg. Világoskék szemei úgy túrnak a tömegben, mintha éppen keresne valakit. ~ Végre egy igazi harcos!~ morfondírozik Shakul, miközben a másik orkot is szemügyre veszi. Amaz inkább tűnik egy magasra nőtt goblinnak, mintsem orknak. Vékony girhes testét szakadt rongyok fedik, melyek lyukain, izmai fedezhetőek fel. Beesett pofáját szabálytalan fogsora barázdálja, s szemei azt sugallják, hogy nem egy egyszerű ellenfelet pislant meg Shakul. Testén forradások és hegek hada sorakozik, melyek sok csatáról árulkodnak. Oldalán kalóz szablya fityeg. ~ Ostoba vízi patkány!~ Ennek ellenére átvág az úton, s elébük kerülve megáll a páros előtt.*
- Jó látni, hogy nem csak puhány emberek lepik ezt a mocskos várost, ork testvérek! *Köszönti őket, s mikor mondatában az ember szó elhagyja száját, jókorát köp a földre, undora jeléül.*
- Ha jól látom kerestek valakit, vagy valamit. Harc is lesz? *Kérdi még, s válaszra várva dől neki a mellette lévő oszlopnak, s kezét rövid kardján pihenteti közben.*
Ahogy ott áll, egyszer csak megpillant két orkot közeledni az út másik felén. Amazok még nem látták meg, pedig jó két méteres magasságával kitűnik a pondrók közül. Egyikőjük eléri az ő termetét, szélességre még talán nagyobbnak is tűnik nála. Kopasz fején valamiféle kriksz-krakszok vehetőek ki ebből a távolságból. Szürkés bőrén kopott rongyot visel, oldalán pedig egy csatabárd lóg. Világoskék szemei úgy túrnak a tömegben, mintha éppen keresne valakit. ~ Végre egy igazi harcos!~ morfondírozik Shakul, miközben a másik orkot is szemügyre veszi. Amaz inkább tűnik egy magasra nőtt goblinnak, mintsem orknak. Vékony girhes testét szakadt rongyok fedik, melyek lyukain, izmai fedezhetőek fel. Beesett pofáját szabálytalan fogsora barázdálja, s szemei azt sugallják, hogy nem egy egyszerű ellenfelet pislant meg Shakul. Testén forradások és hegek hada sorakozik, melyek sok csatáról árulkodnak. Oldalán kalóz szablya fityeg. ~ Ostoba vízi patkány!~ Ennek ellenére átvág az úton, s elébük kerülve megáll a páros előtt.*
- Jó látni, hogy nem csak puhány emberek lepik ezt a mocskos várost, ork testvérek! *Köszönti őket, s mikor mondatában az ember szó elhagyja száját, jókorát köp a földre, undora jeléül.*
- Ha jól látom kerestek valakit, vagy valamit. Harc is lesz? *Kérdi még, s válaszra várva dől neki a mellette lévő oszlopnak, s kezét rövid kardján pihenteti közben.*
4770. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 11:17:02
Üzenet elküldve: 2016-03-19 11:17:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Hagrar//
*Az első kérdésre egyszerűen bólint; hajót kormányozni már gyerekként tudott, és, habár eddig csak tengeren művelte a dolgot, nem volt kétsége afelől, hogy ha arra kerülne sor, szűkös folyókon is el tudna irányítani egy bárkát. Ezután Hagrar belekezd monológjába, termetes alakja lecövekel a piactér közepén, emberek, törpök és elfek térnek ki útjából halkan szitkozódva. Urbug figyelmesen hallgatja, nem szól közbe, még akkor se, amikor az ork gyengének nevezi; itt ugyan felszisszen, de érzi, nem lenne bölcs lépés most beleszólni. Hallgatja hát tovább a szavakat, néha tekintete el-elkalandozik a piactér megannyi portékája felé, de közben is figyel, feldolgozza az ork szavait, eltöpreng rajtuk. Amikor az befejezi, Urbug gondolataiba merül, mérlegeli a kérdést.*
- Szóval tisztességet akarsz, és becsületet, mi? Beleverni ezekbe a csökött agyú népekbe, hogy mi is érünk annyit, mint ők. Többet is. *teszi hozzá.* De ha tisztességet akarsz, akkor ezt mondom: engem nem érdekel az ork nép sorsa. Más népé se, természetesen. Hallottam nem egy mesét népünkről, az ostoba hibákról és ballépésekről, amiket elkövettünk a múltban. Mi szenvedjük meg a múltbeliek önfejűségét és ostobaságát. Én így látom, Hagrar, Grotwhut fia.
A tengeren tanultam ezt. Amikor egy hajón élsz, összezárva más népek gyilkosaival és hitszegőivel, ott eltűnnek az értékek, meg a kultúra, meg a többi hitványság. Amikor átugráltunk egy kereskedő hajójára, nem néztük, hogy ember vagy gnóm vagy ork kerül kardunk elé, ahogy egymás között se néztük, milyen nép fiával kell vállt-vállnak vetve küzdenünk. Ezt a hozzáállást pedig magammal hoztam a szárazföldre.
Harcolni jöttem, és újra tartozni egy ilyen társaságba, ahol a küzdelem tartja egybe a tagokat? Ez igen jól hangzik. Ha mellesleg közben kardot emelünk népünk érdekében, én azt se bánom. Talán még jobb is így. Rég jutott már eszembe utoljára, hogy ork vagyok, és nem csak kalóz.
Szóval mit szólsz? Ha elfogadsz ilyen harcost is, én kész vagyok vért ontani a nevedben. A Tűzdal klán nevében. Ha akarod, az ork nép nevében is, örömmel.
*Ezzel Urbug felemeli jobbját, várva, hogy Hagrar hogyan reagál erre.*
*Az első kérdésre egyszerűen bólint; hajót kormányozni már gyerekként tudott, és, habár eddig csak tengeren művelte a dolgot, nem volt kétsége afelől, hogy ha arra kerülne sor, szűkös folyókon is el tudna irányítani egy bárkát. Ezután Hagrar belekezd monológjába, termetes alakja lecövekel a piactér közepén, emberek, törpök és elfek térnek ki útjából halkan szitkozódva. Urbug figyelmesen hallgatja, nem szól közbe, még akkor se, amikor az ork gyengének nevezi; itt ugyan felszisszen, de érzi, nem lenne bölcs lépés most beleszólni. Hallgatja hát tovább a szavakat, néha tekintete el-elkalandozik a piactér megannyi portékája felé, de közben is figyel, feldolgozza az ork szavait, eltöpreng rajtuk. Amikor az befejezi, Urbug gondolataiba merül, mérlegeli a kérdést.*
- Szóval tisztességet akarsz, és becsületet, mi? Beleverni ezekbe a csökött agyú népekbe, hogy mi is érünk annyit, mint ők. Többet is. *teszi hozzá.* De ha tisztességet akarsz, akkor ezt mondom: engem nem érdekel az ork nép sorsa. Más népé se, természetesen. Hallottam nem egy mesét népünkről, az ostoba hibákról és ballépésekről, amiket elkövettünk a múltban. Mi szenvedjük meg a múltbeliek önfejűségét és ostobaságát. Én így látom, Hagrar, Grotwhut fia.
A tengeren tanultam ezt. Amikor egy hajón élsz, összezárva más népek gyilkosaival és hitszegőivel, ott eltűnnek az értékek, meg a kultúra, meg a többi hitványság. Amikor átugráltunk egy kereskedő hajójára, nem néztük, hogy ember vagy gnóm vagy ork kerül kardunk elé, ahogy egymás között se néztük, milyen nép fiával kell vállt-vállnak vetve küzdenünk. Ezt a hozzáállást pedig magammal hoztam a szárazföldre.
Harcolni jöttem, és újra tartozni egy ilyen társaságba, ahol a küzdelem tartja egybe a tagokat? Ez igen jól hangzik. Ha mellesleg közben kardot emelünk népünk érdekében, én azt se bánom. Talán még jobb is így. Rég jutott már eszembe utoljára, hogy ork vagyok, és nem csak kalóz.
Szóval mit szólsz? Ha elfogadsz ilyen harcost is, én kész vagyok vért ontani a nevedben. A Tűzdal klán nevében. Ha akarod, az ork nép nevében is, örömmel.
*Ezzel Urbug felemeli jobbját, várva, hogy Hagrar hogyan reagál erre.*
4769. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 08:04:51
Üzenet elküldve: 2016-03-19 08:04:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Urbug//
*Nem lepódik meg Urbug szavain. Ő nem az a kételkedős fajta. Persze van benne biztosan némi egoista küllem, de nem kérdez rá. Őt ezek annyira nem érdeklik. A lényeg hogy tudjon harcolni, és azt tegye amit mondanak neki. Pláne ha fajtársról van szó. Valamilyen szinten benne van a bizalom, saját véreivel szemben. És majd kiderül, hogy igazat mondott-e a másik. Így nem is nagyon lepődik meg a válaszon. Sőt, bólogat és felmutat újával.*
-Hajót tudsz-e irányítani? *Fordul éppen felé, és a szemeibe néz. Hagrarból sugárzik a nyugalom, és a kiegyensúlyozottság. Nem tekint ellenfélként Urbugra. Már csak azért is, mert a vezér után jött a barakkokból. Ez már egy jó jelnek számít. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az ork már kardját is felajánlja Hagrarnak. Innentől a vezérnek eldöntetett, az ork velük akar tartani.* -Ital az akad! Gravaknak jó pálinkája van! Attól még az emberek is meghalnak! *Aztán elcsendesedik. Az ork felé fordul teljes vállszélességgel, majd megadva a módját a bemutatkozásnak aprót biccent.* -A nevem Hagrar Kwor'ash Woriak! Egykoron azon törzsek közé voltam besorolható, akik Artheniort és a környező vidéket pusztították, és felégettek mindent. Felmenőim nagy és becses harcosok voltak. Apám mindvégig küzdött a nagy háborúban. Ám mikor visszaszorították az orkokat az öreg belebetegedett abba tudatba, hogy népét nem vezetheti termékeny dús legelőkkel ellátott vidékre. Levetette magát egy szikláról. Mint a test fej nélkül, úgy a törzs is vezető nélkül széthullik. Vagy épp beleolvad egy másik, erősebb klánba. Ekkor aztán a túlélés volt az egyetlen amire támaszkodhattam. Sikerült összeszedni népemet, és eljöttem Arthenior földjére további harcosokat keresni. Nem égetem fel az egész világot, csak azt a részt amelyik nem hajlandó elfogadni népünket! *Kicsit közelebb lép Urbughoz, majd úgy folytatva egyenesen szemébe nézve.*-Gyenge vagy!De van még esélyed bizonyítani. Van még remény a népünk számára. Tudom a szívedben ott a félelem, de én majd kiölöm belőled.Hogy ne uraljon téged, hanem te uralkodj azon!
Kételkedés nem más mint gyengeség. Harcolj a félelmed ellen. Ez az erő próbája. Mi már megpróbáltattunk, most rajtatok a sor.
Hagrar Kwor'ash Woriak! Grotwhut fia. Emlékezz erre a névre. Nem fogom hagyni a népemet a sivatagban elpusztulni!
Megállítok mindent! MINDENT ami a népünk virágzó jövőjét megakadályozza. Azokkal akik kiállnak mellettem.
Ismered a múltat? És népünk bukását? Élnünk kell, mert muszáj! A szenvedéseknek vége ha megnyerjük csatáinkat. Felépítünk egy olyan jövőt amit még álmodni se mersz. Tűzdal klán kiégeti minden gyengeséged, és megkeményíti sebeid, megdelejez és érezni fogod már amit mi is.
Hát jól figyelj! Nem érdekel mit hallottál. Az sem érdekel mi történt. Egy biztos népünk gyökeret ver itt ezen a földön.Lesznek kik ellenállnak majd, és lesznek kik fegyvert fognak. De a Tűzdal klán sosem felejt! S ha kell tűzzel vassal is de harcolunk a földünkért. *Vesz egy mély levegőt majd folytatja.* -Népünk kiszorult Arthenior földjéről. De erővel nem vagyunk képesek utat törni magunknak. Ahhoz túl kevesen vagyunk. Az ami történt, nem történt hiába. Az orkok mohók, és veszettek lettek. Viszont! A szellemek adtak nekünk egy újabb lehetőséget! Új fej, új nemzedék. És én nem küldelek titeket a halálba. Annak semmi értelme. Próbálok tisztességet verni Arthenior népébe. Becsületet, és elismerést. Mert nem kutyák vagyunk mi, hogy házőrzőnek tartsanak minket nem! Az efféle eszméknek vége. Eljött az orkok ideje! Hogy megmutassák magukat! Hogy kivívhassák tisztességük, és legyőzzük a zsarnokokat. *Ekkor végleg befejezi. majd kérdően pillant Urbugra.* -Nos mit szólsz mindehhez? -Így is vállalod a harcot az oldalamon?
*Nem lepódik meg Urbug szavain. Ő nem az a kételkedős fajta. Persze van benne biztosan némi egoista küllem, de nem kérdez rá. Őt ezek annyira nem érdeklik. A lényeg hogy tudjon harcolni, és azt tegye amit mondanak neki. Pláne ha fajtársról van szó. Valamilyen szinten benne van a bizalom, saját véreivel szemben. És majd kiderül, hogy igazat mondott-e a másik. Így nem is nagyon lepődik meg a válaszon. Sőt, bólogat és felmutat újával.*
-Hajót tudsz-e irányítani? *Fordul éppen felé, és a szemeibe néz. Hagrarból sugárzik a nyugalom, és a kiegyensúlyozottság. Nem tekint ellenfélként Urbugra. Már csak azért is, mert a vezér után jött a barakkokból. Ez már egy jó jelnek számít. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az ork már kardját is felajánlja Hagrarnak. Innentől a vezérnek eldöntetett, az ork velük akar tartani.* -Ital az akad! Gravaknak jó pálinkája van! Attól még az emberek is meghalnak! *Aztán elcsendesedik. Az ork felé fordul teljes vállszélességgel, majd megadva a módját a bemutatkozásnak aprót biccent.* -A nevem Hagrar Kwor'ash Woriak! Egykoron azon törzsek közé voltam besorolható, akik Artheniort és a környező vidéket pusztították, és felégettek mindent. Felmenőim nagy és becses harcosok voltak. Apám mindvégig küzdött a nagy háborúban. Ám mikor visszaszorították az orkokat az öreg belebetegedett abba tudatba, hogy népét nem vezetheti termékeny dús legelőkkel ellátott vidékre. Levetette magát egy szikláról. Mint a test fej nélkül, úgy a törzs is vezető nélkül széthullik. Vagy épp beleolvad egy másik, erősebb klánba. Ekkor aztán a túlélés volt az egyetlen amire támaszkodhattam. Sikerült összeszedni népemet, és eljöttem Arthenior földjére további harcosokat keresni. Nem égetem fel az egész világot, csak azt a részt amelyik nem hajlandó elfogadni népünket! *Kicsit közelebb lép Urbughoz, majd úgy folytatva egyenesen szemébe nézve.*-Gyenge vagy!De van még esélyed bizonyítani. Van még remény a népünk számára. Tudom a szívedben ott a félelem, de én majd kiölöm belőled.Hogy ne uraljon téged, hanem te uralkodj azon!
Kételkedés nem más mint gyengeség. Harcolj a félelmed ellen. Ez az erő próbája. Mi már megpróbáltattunk, most rajtatok a sor.
Hagrar Kwor'ash Woriak! Grotwhut fia. Emlékezz erre a névre. Nem fogom hagyni a népemet a sivatagban elpusztulni!
Megállítok mindent! MINDENT ami a népünk virágzó jövőjét megakadályozza. Azokkal akik kiállnak mellettem.
Ismered a múltat? És népünk bukását? Élnünk kell, mert muszáj! A szenvedéseknek vége ha megnyerjük csatáinkat. Felépítünk egy olyan jövőt amit még álmodni se mersz. Tűzdal klán kiégeti minden gyengeséged, és megkeményíti sebeid, megdelejez és érezni fogod már amit mi is.
Hát jól figyelj! Nem érdekel mit hallottál. Az sem érdekel mi történt. Egy biztos népünk gyökeret ver itt ezen a földön.Lesznek kik ellenállnak majd, és lesznek kik fegyvert fognak. De a Tűzdal klán sosem felejt! S ha kell tűzzel vassal is de harcolunk a földünkért. *Vesz egy mély levegőt majd folytatja.* -Népünk kiszorult Arthenior földjéről. De erővel nem vagyunk képesek utat törni magunknak. Ahhoz túl kevesen vagyunk. Az ami történt, nem történt hiába. Az orkok mohók, és veszettek lettek. Viszont! A szellemek adtak nekünk egy újabb lehetőséget! Új fej, új nemzedék. És én nem küldelek titeket a halálba. Annak semmi értelme. Próbálok tisztességet verni Arthenior népébe. Becsületet, és elismerést. Mert nem kutyák vagyunk mi, hogy házőrzőnek tartsanak minket nem! Az efféle eszméknek vége. Eljött az orkok ideje! Hogy megmutassák magukat! Hogy kivívhassák tisztességük, és legyőzzük a zsarnokokat. *Ekkor végleg befejezi. majd kérdően pillant Urbugra.* -Nos mit szólsz mindehhez? -Így is vállalod a harcot az oldalamon?
4768. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 02:38:35
Üzenet elküldve: 2016-03-19 02:38:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sylweran//
*Nem szeret túlzottan a piacra járni, itt általában kevésbé adakozókedvűek az emberek és sokkal inkább nézik tolvajnak az öltözéke miatt mint mondjuk a szegénynegyedben. Pedig még sosem lopott semmit, de az árusok nem szeretik ha ilyen nincstelenek a standjaik körül legyeskednek. Azért ő próbálkozik, már nem a lopással, a kéregetéssel. Most is csak az ismeretlen arcokra utazik, szerencsére a piactéren talál a legtöbbet, itt mindenféle kalandor meg átutazó megfordul, a kereskedőkről már nem is beszélve. Apró termetével, vézna formájával igencsak kerülgetnie kell a tömeget hogy ne lökjék fel, aranyat meg úgy látszik ma senki nem akar adni neki. Feltűnik viszont egy ismerős arc a sok között. Egy meglepően ismerős arc, pedig nagyon régen nem látta már. Pontosan nem is emlékszik, úgy tizenöt éve lehetett, de most is szinte hajszálra ugyanúgy fest az elf mint annak idején. Nixy azért annyira nem hosszú életű, ráadásul fiatal gyermek, rajta azért meglátszik az utolsó találkozásuk óta eltelt idő, de a haja már akkor is kék volt így talán fel fogja ismerni Sylweran a tündért. Pár pillanatig csak bámulja megbabonázva, nem is igazán hisz a szemének, de kizökkenti egy hátulról jött lökés. Majd' pofára is esik, úgy nekiment egy pocakosabb fickó, ő bezzeg szinte meg sem érezte és még csak elnézést sem kért. Ez mondjuk nem újdonság az árvának, sőt még ő kér elnézést estében. Mire visszafordul az elf felé az már szinte ott van éppen előtte, igencsak felfelé kell hát fordítania fejét hogy felnézhessen a magas férfira.*
- Sylweran?
*Egy kérdéssel szólítja meg mert még mindig nem hiszi el hogy tényleg ő az. Mit keresne éppen itt, annyi év után?*
//Sylweran//
*Nem szeret túlzottan a piacra járni, itt általában kevésbé adakozókedvűek az emberek és sokkal inkább nézik tolvajnak az öltözéke miatt mint mondjuk a szegénynegyedben. Pedig még sosem lopott semmit, de az árusok nem szeretik ha ilyen nincstelenek a standjaik körül legyeskednek. Azért ő próbálkozik, már nem a lopással, a kéregetéssel. Most is csak az ismeretlen arcokra utazik, szerencsére a piactéren talál a legtöbbet, itt mindenféle kalandor meg átutazó megfordul, a kereskedőkről már nem is beszélve. Apró termetével, vézna formájával igencsak kerülgetnie kell a tömeget hogy ne lökjék fel, aranyat meg úgy látszik ma senki nem akar adni neki. Feltűnik viszont egy ismerős arc a sok között. Egy meglepően ismerős arc, pedig nagyon régen nem látta már. Pontosan nem is emlékszik, úgy tizenöt éve lehetett, de most is szinte hajszálra ugyanúgy fest az elf mint annak idején. Nixy azért annyira nem hosszú életű, ráadásul fiatal gyermek, rajta azért meglátszik az utolsó találkozásuk óta eltelt idő, de a haja már akkor is kék volt így talán fel fogja ismerni Sylweran a tündért. Pár pillanatig csak bámulja megbabonázva, nem is igazán hisz a szemének, de kizökkenti egy hátulról jött lökés. Majd' pofára is esik, úgy nekiment egy pocakosabb fickó, ő bezzeg szinte meg sem érezte és még csak elnézést sem kért. Ez mondjuk nem újdonság az árvának, sőt még ő kér elnézést estében. Mire visszafordul az elf felé az már szinte ott van éppen előtte, igencsak felfelé kell hát fordítania fejét hogy felnézhessen a magas férfira.*
- Sylweran?
*Egy kérdéssel szólítja meg mert még mindig nem hiszi el hogy tényleg ő az. Mit keresne éppen itt, annyi év után?*
4767. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-19 02:19:29
Üzenet elküldve: 2016-03-19 02:19:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Egy kis beszerzés sosem árthat. Főképp ha az ember - vagy esetünkben az elf - egy hosszabb kalandra készül. Habár már minden fontos dolgot összevásároltak Shiriqával, amit csak lehetett, mégis vannak még olyanok, amik eszébe ötlenek a férfinak. Bizony még közel sem lesz elég ez-az. Például a köszörűkő. Arra feltétlenül szüksége volna, mert a régi már eléggé elkopott, és nem ártana, ha volna valami, amivel élezheti a pengéit. Így hát csak felkerekedik, habár már későre jár az idő, s beleveti magát újból a piaci forgatagba. Aztán majd jöhet a további készülődés. De ami fontos azt fontos, és kész. Nem hanyagolhatóak el az ilyen apróbb dolgok sem, mint egy kardélező lecserélése. Habár még megfelel a régi, sosem lehet tudni, mikor kerül majd olyan helyzetbe, hogy jól jönne egy új, ami többet élesít a szablyáin. Egy hozzá hasonló életet élő valakire pedig ez különösképpen igaznak hat.
Lassan sétál az árusok között, és mindent pontosan szemügyre vesz. Most még nem siet sehová. Jó, ha tudja, mik vannak kitéve, hátha közben még eszébe jut valami, amin átsiklott azelőtt gondolatban.*
*Egy kis beszerzés sosem árthat. Főképp ha az ember - vagy esetünkben az elf - egy hosszabb kalandra készül. Habár már minden fontos dolgot összevásároltak Shiriqával, amit csak lehetett, mégis vannak még olyanok, amik eszébe ötlenek a férfinak. Bizony még közel sem lesz elég ez-az. Például a köszörűkő. Arra feltétlenül szüksége volna, mert a régi már eléggé elkopott, és nem ártana, ha volna valami, amivel élezheti a pengéit. Így hát csak felkerekedik, habár már későre jár az idő, s beleveti magát újból a piaci forgatagba. Aztán majd jöhet a további készülődés. De ami fontos azt fontos, és kész. Nem hanyagolhatóak el az ilyen apróbb dolgok sem, mint egy kardélező lecserélése. Habár még megfelel a régi, sosem lehet tudni, mikor kerül majd olyan helyzetbe, hogy jól jönne egy új, ami többet élesít a szablyáin. Egy hozzá hasonló életet élő valakire pedig ez különösképpen igaznak hat.
Lassan sétál az árusok között, és mindent pontosan szemügyre vesz. Most még nem siet sehová. Jó, ha tudja, mik vannak kitéve, hátha közben még eszébe jut valami, amin átsiklott azelőtt gondolatban.*
4766. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-18 16:35:47
Üzenet elküldve: 2016-03-18 16:35:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Hagrar//
*A két ork átvág a gazdagnegyeden, majd átérnek a piactérre. A forgatagban Urbug sok mindent lát, ami megtetszik neki, de mivel pénze sincs sok, meg amúgy se vásárolni jött, egyelőre csak szemeivel próbálja ki a portékákat. Az ork kérdéseire a maga szokásos, goromba módján válaszolgat.*
- A tenger felől jöttem, különböző vizeken hajóztam fel idáig. Urbug og Karthurg vagyok, a Nyolc Koponya kalóztársaság legendás vezetője.
*Olyan hangsúllyal mondja ezt, mintha híres teremtmény lenne, akinek neve hetedhét királyság minden lakójának rémálmában megjelenik. Ennek ellenére bárkihez is beszél, aligha hallottak még róla; hogy állítása, miszerint legendás kalóz lenne, igaz-e, nehéz megállapítani. Az biztos, hogy ő maga hisz ebben. Ettől függetlenül a kalózlét könnyen igaz lehet: övéről lógó szablyája tengeri fegyvernek tűnik, cseles küzdőstílusa pedig valóban tengeri neveltetésre utal. Ha a másik ork visszakérdezne kijelentésének hitelességére, bizonyára elkezd majd magyarázkodni, makacs bizonyossággal állítva, hogy igazat mond. Amúgy megy tovább, tekintetével a harmadik orkot keresi, akiről Hagrar beszélt.*
- Különös érzés, hogy nem dülöngél a talaj a lábam alatt, de majd csak hozzászokok. Ital kell ide, az sok mindenen segít. *vigyorog* Aztán te miféle vagy? Azt mondtad, harcosokat keresel. Vezérfélének tűnsz. Hajlandó vagyok kardomat a szolgálatodba állítani, ha úgy hozza a sors.*mondja nagyképűen, anélkül, hogy feltűnne neki a vicces ellentmondás, miszerint egy legendás kalóz egyszerű közkatonaként beállna szolgálni bárhova is.*
*A két ork átvág a gazdagnegyeden, majd átérnek a piactérre. A forgatagban Urbug sok mindent lát, ami megtetszik neki, de mivel pénze sincs sok, meg amúgy se vásárolni jött, egyelőre csak szemeivel próbálja ki a portékákat. Az ork kérdéseire a maga szokásos, goromba módján válaszolgat.*
- A tenger felől jöttem, különböző vizeken hajóztam fel idáig. Urbug og Karthurg vagyok, a Nyolc Koponya kalóztársaság legendás vezetője.
*Olyan hangsúllyal mondja ezt, mintha híres teremtmény lenne, akinek neve hetedhét királyság minden lakójának rémálmában megjelenik. Ennek ellenére bárkihez is beszél, aligha hallottak még róla; hogy állítása, miszerint legendás kalóz lenne, igaz-e, nehéz megállapítani. Az biztos, hogy ő maga hisz ebben. Ettől függetlenül a kalózlét könnyen igaz lehet: övéről lógó szablyája tengeri fegyvernek tűnik, cseles küzdőstílusa pedig valóban tengeri neveltetésre utal. Ha a másik ork visszakérdezne kijelentésének hitelességére, bizonyára elkezd majd magyarázkodni, makacs bizonyossággal állítva, hogy igazat mond. Amúgy megy tovább, tekintetével a harmadik orkot keresi, akiről Hagrar beszélt.*
- Különös érzés, hogy nem dülöngél a talaj a lábam alatt, de majd csak hozzászokok. Ital kell ide, az sok mindenen segít. *vigyorog* Aztán te miféle vagy? Azt mondtad, harcosokat keresel. Vezérfélének tűnsz. Hajlandó vagyok kardomat a szolgálatodba állítani, ha úgy hozza a sors.*mondja nagyképűen, anélkül, hogy feltűnne neki a vicces ellentmondás, miszerint egy legendás kalóz egyszerű közkatonaként beállna szolgálni bárhova is.*
4765. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-18 06:05:47
Üzenet elküldve: 2016-03-18 06:05:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Eladó!//
*A törpe figyelmesen hallgatja végig a mohó fajtárs történetét, és csak rosszallóan csóválja a fejét.*
-Úgybiz! A törpék munkára születtek, ha nem dolgozunk még kisebbek leszünk! A végén pedig eltaposnak! *Nevet fel hangosan, majd a madár hasonlatra felkapja a fejét.* -Valóban? Ilyen csavarban? Nos angyalom, először ki kell találnom hogy a levegőben maradjon! De ez hosszadalmas idő még, mire megtervezem ezt a csodamasinát. De tény hogy nem állunk messze az igazságtól! S ha minden jól megy repülünk akár a szélvész! *Nevet ismét mert kedvére való a gondolat. És annak ellenére hogy egy kis kalapácsért érdeklődött a kis hölgy, már munkát is talált vele. Így nem elégedetlenkedik Gorik uraság.* -Gondolod? Nem ám kidob egyből, elégedetlenkedve mert nem is kell neki kovács! Akkor kiütöm a fogait, mert velem így senki se beszél! Utam során sok fogatlan embert hagytam már ott. De ha rendes, hát rendes munkát is kap! Megcsinálom neki azt az ablakrácsot! De először ezt a kis pacit patkoljuk meg, nehogy elpatkoljon! *Mosolyog, s meghúz egy kart. A pult eltűnik és még egy ülés csúszik előre hátulról. Mutogat a nőnek hogy lépjen fel, mert indulásra készen vannak.* -Há siessünk! A miféle törpekáposzta a kedvencem! Dau! Gel! He-he! Kapkodjátok magatokat aranyoskáim! *Mikor elindulnak még hahotázik a zöldségevőkön.* -No kedvesem, akkor több marad a többieknek, azok meg rágják a rügyeket! *Semmi bántó nincs a hangjában, sokkal inkább elvicceli a dolgot. A kis útba eső vásárlásra morcosan biccent, de végül szája sarkában kikerekedik egy apró mosoly. Persze megáll ahol kell, és ahol szól neki Mae. Aztán pedig az útmutatást követve indulnak egyenest a Gazdag negyedbe ha minden igaz.* -Rendben! A patkolást elintézzük! Az a biztos! Majd hitelbe adom! *Nevet, mintha arany patkókat tenne a lóra, de persze Gorik ilyen. Vagy morcos, és mindenkit fenyeget, vagy bolondos. Sokkal inkább neveznék őrültnek néha.*
*A törpe figyelmesen hallgatja végig a mohó fajtárs történetét, és csak rosszallóan csóválja a fejét.*
-Úgybiz! A törpék munkára születtek, ha nem dolgozunk még kisebbek leszünk! A végén pedig eltaposnak! *Nevet fel hangosan, majd a madár hasonlatra felkapja a fejét.* -Valóban? Ilyen csavarban? Nos angyalom, először ki kell találnom hogy a levegőben maradjon! De ez hosszadalmas idő még, mire megtervezem ezt a csodamasinát. De tény hogy nem állunk messze az igazságtól! S ha minden jól megy repülünk akár a szélvész! *Nevet ismét mert kedvére való a gondolat. És annak ellenére hogy egy kis kalapácsért érdeklődött a kis hölgy, már munkát is talált vele. Így nem elégedetlenkedik Gorik uraság.* -Gondolod? Nem ám kidob egyből, elégedetlenkedve mert nem is kell neki kovács! Akkor kiütöm a fogait, mert velem így senki se beszél! Utam során sok fogatlan embert hagytam már ott. De ha rendes, hát rendes munkát is kap! Megcsinálom neki azt az ablakrácsot! De először ezt a kis pacit patkoljuk meg, nehogy elpatkoljon! *Mosolyog, s meghúz egy kart. A pult eltűnik és még egy ülés csúszik előre hátulról. Mutogat a nőnek hogy lépjen fel, mert indulásra készen vannak.* -Há siessünk! A miféle törpekáposzta a kedvencem! Dau! Gel! He-he! Kapkodjátok magatokat aranyoskáim! *Mikor elindulnak még hahotázik a zöldségevőkön.* -No kedvesem, akkor több marad a többieknek, azok meg rágják a rügyeket! *Semmi bántó nincs a hangjában, sokkal inkább elvicceli a dolgot. A kis útba eső vásárlásra morcosan biccent, de végül szája sarkában kikerekedik egy apró mosoly. Persze megáll ahol kell, és ahol szól neki Mae. Aztán pedig az útmutatást követve indulnak egyenest a Gazdag negyedbe ha minden igaz.* -Rendben! A patkolást elintézzük! Az a biztos! Majd hitelbe adom! *Nevet, mintha arany patkókat tenne a lóra, de persze Gorik ilyen. Vagy morcos, és mindenkit fenyeget, vagy bolondos. Sokkal inkább neveznék őrültnek néha.*
4764. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-18 05:36:01
Üzenet elküldve: 2016-03-18 05:36:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Urbuggal, Gravak után indulva//
*Nem kérdés Hagrar termetes ork, de lassan tekintélye nagyobb mint az ereje. S ezt nem akarja a vezér szerzet. Így maga se rest a munkából kivenni a saját részét. Mikor Urbug aranyról és gyilokról beszél Hagrar csak biccent. Mikor elhagyják a gazdagnegyedet, és át próbálnak vágni a piaci forgatagon az ork nem rest félrelökni azt aki éppen útban van. Nem keres mást mint egy arcot. A hadvezér arcát, akivel lassan itt kéne találkozniuk. A kérdés már csak az, hol lehet. Újdonsült társára pillant, majd úgy keresgél.* -Megkapod, megkapod! Nézz körbe egy hatalmas orkot keresünk! Két kutyával, két bárddal, vértet nem visel! Itt kell lennie valahol! *Fordul az ork feje egyszer jobbra aztán balra.* ~Hol a fenébe vagy már?~ *Morgolódik, aztán végül megunja. Inkább a kacatok között nézelődik amiket az árusok kínálnak. Sajnos semmi nincs ami lekötné az ork figyelmét, így ez is hamar abbamarad. Inkább Urbughoz szól miközben keresik Gravakot.* -Aztán miféle harcos vagy? Milyen fegyvert szeretsz? Honnan jöttél Urbug? Talán délről? Onnan származnak ilyen trükkös orkok. *Célozgat itt a sikeresen bevitt ütésére amitől Hagrar szája felrepedt, mert bizony nem számított trükkökre. És néha talán neki is kéne ilyen trükköket tanulnia, persze majd Urbugtól megtanulja. De most legyen meg Gravak, és később pedig le kell rendezniük egy párbajt mert az bizony még itt áll a küszöbön a két ork között.*
*Nem kérdés Hagrar termetes ork, de lassan tekintélye nagyobb mint az ereje. S ezt nem akarja a vezér szerzet. Így maga se rest a munkából kivenni a saját részét. Mikor Urbug aranyról és gyilokról beszél Hagrar csak biccent. Mikor elhagyják a gazdagnegyedet, és át próbálnak vágni a piaci forgatagon az ork nem rest félrelökni azt aki éppen útban van. Nem keres mást mint egy arcot. A hadvezér arcát, akivel lassan itt kéne találkozniuk. A kérdés már csak az, hol lehet. Újdonsült társára pillant, majd úgy keresgél.* -Megkapod, megkapod! Nézz körbe egy hatalmas orkot keresünk! Két kutyával, két bárddal, vértet nem visel! Itt kell lennie valahol! *Fordul az ork feje egyszer jobbra aztán balra.* ~Hol a fenébe vagy már?~ *Morgolódik, aztán végül megunja. Inkább a kacatok között nézelődik amiket az árusok kínálnak. Sajnos semmi nincs ami lekötné az ork figyelmét, így ez is hamar abbamarad. Inkább Urbughoz szól miközben keresik Gravakot.* -Aztán miféle harcos vagy? Milyen fegyvert szeretsz? Honnan jöttél Urbug? Talán délről? Onnan származnak ilyen trükkös orkok. *Célozgat itt a sikeresen bevitt ütésére amitől Hagrar szája felrepedt, mert bizony nem számított trükkökre. És néha talán neki is kéne ilyen trükköket tanulnia, persze majd Urbugtól megtanulja. De most legyen meg Gravak, és később pedig le kell rendezniük egy párbajt mert az bizony még itt áll a küszöbön a két ork között.*
4763. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-17 22:26:55
Üzenet elküldve: 2016-03-17 22:26:55
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Vásárlás//
-Fura, nem emlékszem, hogy maga is ott lett volna. *Vakarja meg a nyakát elgondolkodva az ork. Emlékszik egy rakás városőrre, valami gizda kikiáltóra, meg egy óriásra akinek valószínűleg több hasznát vették volna a csapat elején, mint neki, de köpcös, bajszos marhatenyésztőkre sajnos nem.*
-Biztos a kikötőnél verekedett. Úgy hallom ott még szebben ellátták a holtak baját. *Neki nem tűnik harcos félének, de ha ennyire biztos a dolgában akkor talán nem csak a levegőbe potyogtatja a bölcsességeit. Ha meg mégis akkor tehet egy szívességet.
A kérdésre bólint, és elkezdi tekintetével keresni merre is van a fedett karám ajtaja, avagy a szerkezet amivel ki lehet azt nyitni. Ám még nem töri le a lakatot és nem rúgja be az ajtót. Tudja mennyire veszélyes egy megvadult bika, ha nem tudná akkor lovat venne a szekér elé. A viccre egy fél pillanatig csak szúrósan néz aztán leesik neki a tantusz és ő is harsányan nevetni kezd.*
-Heh, felszarvazta. *Különös dolog az ork humor, és különös, hogy egyes emberek is efféle morbiditásokon tudnak röhögni. Mikor a föld valószínűleg még ki sem hűlt a szerencsétlen alatt.*
-Előtte ment és szolgája lesz a másvilágon. *Teszi hozzá már könnyekkel küszködve.* -Most képzelje el a fickót. Az egész örökkévalóságig egy bikát szolgálhat.
*Furcsa elképzelni micsoda egy nemes állat lesz majd ez az ökör a hősök csarnokaiban. Főleg ha folyton egy emberfajzat ugrál mellette. Ha Gravak is oda kerül talán elcserélheti a férfit pár tucat jó bőrben lévő tehénre, amiket még ő vágott le hentes korában.*
-Na, de félre a tréfával. Ha két embert lefőzött az azt jelenti, hogy holtakból akár többet is elintézhet. Ha tart valahol még egy ilyen jószágot azzal akár egy egész őrjáratot is elintézhetünk. Biztonságban érezném magam ha ő húzná a szekeret. *Majd egyetlen épp kezét a falra teszi oda ahol nem dörömböl a bestia, és furcsa megnyugtató búgás közben elkezd beszélni a döghöz, mint ahogy sokszor az ebeihez is. Tudja, hogy az állatok, nem értik amit mond, de ez általában nem is fontos. A lényeg, hogy a hang néha képes megnyugtatni őket. Bár jobban örülne neki ha meg is érinthetné az állatot, és kifejthetné rajta felsőbbrendűségét. Azzal már biztos lenne a dolgában.*
-Ne aggódj ki szedlek onnan mindjárt, aztán velünk jöhetsz.
//Aktív szelídítés//
*Vigyorog a falat bámulva, majd ismét az emberhez fordul.* -Nah, mennyit ad azért, ha felülök a hátára.
*Ez már a vakmerő farkasvigyort váltja ki az orkból. Hasonló őrültségnek tűnik a dolog, mint amikor kirohant a karavánpihenő kapuján, szinte védtelenül, egy átokverte, fegyelmezetlen sereggel a nyomában. Őrültség igen, és ő szereti az ilyet.*
-Fura, nem emlékszem, hogy maga is ott lett volna. *Vakarja meg a nyakát elgondolkodva az ork. Emlékszik egy rakás városőrre, valami gizda kikiáltóra, meg egy óriásra akinek valószínűleg több hasznát vették volna a csapat elején, mint neki, de köpcös, bajszos marhatenyésztőkre sajnos nem.*
-Biztos a kikötőnél verekedett. Úgy hallom ott még szebben ellátták a holtak baját. *Neki nem tűnik harcos félének, de ha ennyire biztos a dolgában akkor talán nem csak a levegőbe potyogtatja a bölcsességeit. Ha meg mégis akkor tehet egy szívességet.
A kérdésre bólint, és elkezdi tekintetével keresni merre is van a fedett karám ajtaja, avagy a szerkezet amivel ki lehet azt nyitni. Ám még nem töri le a lakatot és nem rúgja be az ajtót. Tudja mennyire veszélyes egy megvadult bika, ha nem tudná akkor lovat venne a szekér elé. A viccre egy fél pillanatig csak szúrósan néz aztán leesik neki a tantusz és ő is harsányan nevetni kezd.*
-Heh, felszarvazta. *Különös dolog az ork humor, és különös, hogy egyes emberek is efféle morbiditásokon tudnak röhögni. Mikor a föld valószínűleg még ki sem hűlt a szerencsétlen alatt.*
-Előtte ment és szolgája lesz a másvilágon. *Teszi hozzá már könnyekkel küszködve.* -Most képzelje el a fickót. Az egész örökkévalóságig egy bikát szolgálhat.
*Furcsa elképzelni micsoda egy nemes állat lesz majd ez az ökör a hősök csarnokaiban. Főleg ha folyton egy emberfajzat ugrál mellette. Ha Gravak is oda kerül talán elcserélheti a férfit pár tucat jó bőrben lévő tehénre, amiket még ő vágott le hentes korában.*
-Na, de félre a tréfával. Ha két embert lefőzött az azt jelenti, hogy holtakból akár többet is elintézhet. Ha tart valahol még egy ilyen jószágot azzal akár egy egész őrjáratot is elintézhetünk. Biztonságban érezném magam ha ő húzná a szekeret. *Majd egyetlen épp kezét a falra teszi oda ahol nem dörömböl a bestia, és furcsa megnyugtató búgás közben elkezd beszélni a döghöz, mint ahogy sokszor az ebeihez is. Tudja, hogy az állatok, nem értik amit mond, de ez általában nem is fontos. A lényeg, hogy a hang néha képes megnyugtatni őket. Bár jobban örülne neki ha meg is érinthetné az állatot, és kifejthetné rajta felsőbbrendűségét. Azzal már biztos lenne a dolgában.*
-Ne aggódj ki szedlek onnan mindjárt, aztán velünk jöhetsz.
//Aktív szelídítés//
*Vigyorog a falat bámulva, majd ismét az emberhez fordul.* -Nah, mennyit ad azért, ha felülök a hátára.
*Ez már a vakmerő farkasvigyort váltja ki az orkból. Hasonló őrültségnek tűnik a dolog, mint amikor kirohant a karavánpihenő kapuján, szinte védtelenül, egy átokverte, fegyelmezetlen sereggel a nyomában. Őrültség igen, és ő szereti az ilyet.*
4762. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-17 21:04:27
Üzenet elküldve: 2016-03-17 21:04:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Vásárlás//
*A köpcös kikerekedett szemekkel tekint az orkra.*
- Pár? hát nem hallja maga a híreket? Egy egész seregnyi van. Hát bocsásson meg uram, bármennyire is büszke vagyok a tenyészetemre, de azok ellen, már tényleg nem tudna mit tenni, pár bika. No meg, csak egy kard kell nekik, egy jól irányzott mozdulatra, egy jó helyre, például a nyakukra, aztán kész végük is. *Vonogatja meg a vállát.*
- Ilyen világ jár ma nekünk, bizony ám!
*A kedélyes dicséretre megveregeti a mellkasát a gazda.*
- Biza, érnek ám. *Húzza ki magát büszkén.*
- Hogy az? *Tekint háta mögé a fedett karám felé.*
- Higgye el nekem, jóuram, nem akarja aztat ott ni. Nem biztonságos ám. Amíg betereltük oda, két segédemet sebesítette meg súlyosan, egyet meg meg is ölt! Felszarvazta a gaz! *Majd a hasonlaton elneveti magát. Felszarvazta.*
- Valójában a felesége is ezt tette. *Kacagja tovább, habár épp egy halottról beszél.*
- De, ne aggódjon, nem a felesége bikáját zártuk be, csak egy hétköznapinak született bika. Aztán az megvadult borjú korában, azóta sem lehet vele bírni. *Rázza meg a fejét.*
- Szóval melyiket óhajtja ezek közül? *Mutat végig az előbb mutatott választékon.*
*A köpcös kikerekedett szemekkel tekint az orkra.*
- Pár? hát nem hallja maga a híreket? Egy egész seregnyi van. Hát bocsásson meg uram, bármennyire is büszke vagyok a tenyészetemre, de azok ellen, már tényleg nem tudna mit tenni, pár bika. No meg, csak egy kard kell nekik, egy jól irányzott mozdulatra, egy jó helyre, például a nyakukra, aztán kész végük is. *Vonogatja meg a vállát.*
- Ilyen világ jár ma nekünk, bizony ám!
*A kedélyes dicséretre megveregeti a mellkasát a gazda.*
- Biza, érnek ám. *Húzza ki magát büszkén.*
- Hogy az? *Tekint háta mögé a fedett karám felé.*
- Higgye el nekem, jóuram, nem akarja aztat ott ni. Nem biztonságos ám. Amíg betereltük oda, két segédemet sebesítette meg súlyosan, egyet meg meg is ölt! Felszarvazta a gaz! *Majd a hasonlaton elneveti magát. Felszarvazta.*
- Valójában a felesége is ezt tette. *Kacagja tovább, habár épp egy halottról beszél.*
- De, ne aggódjon, nem a felesége bikáját zártuk be, csak egy hétköznapinak született bika. Aztán az megvadult borjú korában, azóta sem lehet vele bírni. *Rázza meg a fejét.*
- Szóval melyiket óhajtja ezek közül? *Mutat végig az előbb mutatott választékon.*
4761. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-17 14:12:17
Üzenet elküldve: 2016-03-17 14:12:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Eladó!//
- Az bizony így van ám. A henye életet szerintem nem a törpéknek találták ki. Egyszer hallottam egy törpéről, aki nagy úr akart lenni, rengeteget dolgozott, és végül beköltözött egy hatalmasnagy tárnakamrába, ahol aranyból volt minden, meg drága hegyikristályból. Azt mondta ő aztán többé nem dolgozik, a pénzéért szolgálják ki. Rá két hatra feldobta a bakancsát a semmittevéstől, úgy bizony!
*Elmosolyodik, mert tetszik neki Gorik kedélyes beszédmódja, és az is, hogy megfontolta az ötletét.*
- Egy próbát mindenképp megér, idegeskedést és időt is megspórolna neked, ha bejön *feleli és bólogat.*
- Mondasz valamit. A madarak repülnek, sőt nem is akárhogyan. A hegyek között olyat is láttam már, hogy úgy köröznek felfelfelfelé a sasok *Mae magyaráz de a kezével mutatja is a spirált*, hogy nem is mozdul a szárnyuk. Valami emeli őket. Valami amit meg kell fejteni. Oka van, mert engem nem emel fel, pedig kislányként próbáltam ám.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy le is esett rendesen a falu mögött álló nagy szikláról, és az anyja két napig virrasztott mellette, azt várva, hogy magához térjen.*
- Ez nagyon jó hír ám! Namos úr szerintem örülni fog. Az ablakrács neki kellene. Ló csak az én Nagyonmagasom van, a többiek gyalogszerrel járnak. De ám, mivel Nagyonmagas is dolgozik, szállít ezt-azt a háznak, így a gazda fizeti érte az istálló díját.
*Maereh szélesen elmosolyodik.*
- Remélem kedvedre való lesz. Ma lesz zellerkrémleves, és utána törpekáposzta, jó húsosan, mellé sült laposkenyérrel, arra még jut majd csipkelekvár is estére, mert azt előbb meg kéne főznöm. De az első kettő hamar kész. Tudod, úgy kell ám csinálnom, hogy van nálunk Bato, meg talán Syss és Alea is ha jól tudom, akik nem annyira esznek húst, nekik kiveszek külön a káposztából, aztán a többibe megy a husi is. És én azt mondom, ahol eszik egy tucat, ott eszik még egy.
*Mae kedvesen Gorikra mosolyog.*
- Hát persze hogy mehetünk. Bár az nem istálló, de az elülső kertben van annyi hely, és ha jó néked ott, akkor segítek is, megfogom a lábát, ha kell.
*A törpelány megsimogatja a lova oldalát, majd a fura kis szekér mögé vezeti és a kantárját odaerősíti.*
- Annyi lenne csak, hogy a sarkon meg kellene állnunk. Az egyik lány, nos, rendesen megijedt ma szegény, megtámadta egy mélységi ma. Gondoltam viszek neki valami finomságot, ezért is jöttem errefelé eredetileg. Mézes csokoládés banán. A múltkor láttam ott a sarkon. Útba esik, nem kerülő, ha nem bánsz még egy percnyi megállót.
*Kérlelő szemekkel néz Gorikra.*
- Aztán majd a patkolás árát megmondod *teszi hozzá, és hallani a hangjából, hogy nem akar alkudozni.*
~Olyan kedves volt hozzám eddig, hát világos, hogy nem garasoskodom, ami a patkó ára, az az ára.~
*Maereh ugyanis nem olyan lány, elvárja, hogy minden csak úgy az ölébe hulljon, főleg, hogy még alig ismerik egymást. Ő rendes törpelány, aki nem szalad el a dolog elől.*
- Az bizony így van ám. A henye életet szerintem nem a törpéknek találták ki. Egyszer hallottam egy törpéről, aki nagy úr akart lenni, rengeteget dolgozott, és végül beköltözött egy hatalmasnagy tárnakamrába, ahol aranyból volt minden, meg drága hegyikristályból. Azt mondta ő aztán többé nem dolgozik, a pénzéért szolgálják ki. Rá két hatra feldobta a bakancsát a semmittevéstől, úgy bizony!
*Elmosolyodik, mert tetszik neki Gorik kedélyes beszédmódja, és az is, hogy megfontolta az ötletét.*
- Egy próbát mindenképp megér, idegeskedést és időt is megspórolna neked, ha bejön *feleli és bólogat.*
- Mondasz valamit. A madarak repülnek, sőt nem is akárhogyan. A hegyek között olyat is láttam már, hogy úgy köröznek felfelfelfelé a sasok *Mae magyaráz de a kezével mutatja is a spirált*, hogy nem is mozdul a szárnyuk. Valami emeli őket. Valami amit meg kell fejteni. Oka van, mert engem nem emel fel, pedig kislányként próbáltam ám.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy le is esett rendesen a falu mögött álló nagy szikláról, és az anyja két napig virrasztott mellette, azt várva, hogy magához térjen.*
- Ez nagyon jó hír ám! Namos úr szerintem örülni fog. Az ablakrács neki kellene. Ló csak az én Nagyonmagasom van, a többiek gyalogszerrel járnak. De ám, mivel Nagyonmagas is dolgozik, szállít ezt-azt a háznak, így a gazda fizeti érte az istálló díját.
*Maereh szélesen elmosolyodik.*
- Remélem kedvedre való lesz. Ma lesz zellerkrémleves, és utána törpekáposzta, jó húsosan, mellé sült laposkenyérrel, arra még jut majd csipkelekvár is estére, mert azt előbb meg kéne főznöm. De az első kettő hamar kész. Tudod, úgy kell ám csinálnom, hogy van nálunk Bato, meg talán Syss és Alea is ha jól tudom, akik nem annyira esznek húst, nekik kiveszek külön a káposztából, aztán a többibe megy a husi is. És én azt mondom, ahol eszik egy tucat, ott eszik még egy.
*Mae kedvesen Gorikra mosolyog.*
- Hát persze hogy mehetünk. Bár az nem istálló, de az elülső kertben van annyi hely, és ha jó néked ott, akkor segítek is, megfogom a lábát, ha kell.
*A törpelány megsimogatja a lova oldalát, majd a fura kis szekér mögé vezeti és a kantárját odaerősíti.*
- Annyi lenne csak, hogy a sarkon meg kellene állnunk. Az egyik lány, nos, rendesen megijedt ma szegény, megtámadta egy mélységi ma. Gondoltam viszek neki valami finomságot, ezért is jöttem errefelé eredetileg. Mézes csokoládés banán. A múltkor láttam ott a sarkon. Útba esik, nem kerülő, ha nem bánsz még egy percnyi megállót.
*Kérlelő szemekkel néz Gorikra.*
- Aztán majd a patkolás árát megmondod *teszi hozzá, és hallani a hangjából, hogy nem akar alkudozni.*
~Olyan kedves volt hozzám eddig, hát világos, hogy nem garasoskodom, ami a patkó ára, az az ára.~
*Maereh ugyanis nem olyan lány, elvárja, hogy minden csak úgy az ölébe hulljon, főleg, hogy még alig ismerik egymást. Ő rendes törpelány, aki nem szalad el a dolog elől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10280-10299