//Orkok és sötételfek//
*Na most ugye adja magát a kérdés, hogy vajon Draenon mi a rossebet is keres a piactéren, hiszen úgy volt, hogy nyílegyenesen a kikötő irányába igyekszik. Azonban, a válasz, mint olyan, nyilvánvalóan senkit sem érdekel, így a közjó érdekében ugorjuk is át a kérdéskört, egyszerűen arra vitt az útja, s kész. Felesleges ezt tovább feszegetni, mikor sokkalta fontosabb és égetőbb problémák is fennállnak, nevezetesen az a kisebbfajta ramazuri, ami az zöldek és feketék között alakul kifelé éppen, a piac kellős közepén. Na nem a mértani közepén, inkább a metaforikus közepén, de ez lényegében lényegtelen is, az azonban kevésbé elhanyagolható, hogy olybá tűnik, a rend éber őrei ilyenkor valahol egészen másfelé lógatják a lábukat. Jellemző, pont, amikor szükség volna rájuk, akkor sehol sincsenek, vagy még ott sem.
Kezében az imént elhajított rumosüveg párjával lassan indul el feléjük, hiszen valójában remek időtöltésnek ígérkezik egy kissé beszólogatni egyik-másik félnek. Legalábbis eddig annak tűnt, egészen addig, amíg egy tőr nem villan, alaposan elrontva az összképet. Csak úgy árad az izomszag mindenfelől, de az is lehet, hogy az orkok sajátja az, mi fintorba facsarja Draenon orrát, ami, lássuk be, legkevésbé sem volna meglepő.
Ám újfent elkalandoztunk, elvégre a lényegi történés mégis csak a penge előkerülése, amit Draenon tapasztalatai szerint aligha szoktak észérvek és racionális döntések követni.*
-Ejnye na, elég legyen a jóból! *szól hát fennhangon, s odalépve hozzájuk, tüstént felkapja a tőrt a földről.*
-Csak semmi meggondolatlanság, igen tisztelt zöldbőrű barátaim, elvégre most ti volnátok a mi... hmmm... hogy is nevezted, oly megkapóan? Odúnkban! *dobálja jobb kezében a kést, míg baljában továbbra is rendíthetetlenül figyel a rumosüveg. Még kész szerencse, hogy az évek során oly mértékben hozzászokott a szervezete a rumhoz, hogy félelmetes mennyiséget kell elfogyasszon ahhoz, hogy érdemi hatása is legyen.*
-Mi volna, ha szépen most mindenki fogná magát, hátat fordítana, és keresne valami más elfoglaltságot? *pislog egyik félről a másikra. Nem mintha alapvetően a békítő szerepét akarná játszani, de azért talán nem volna szerencsés egy fél hordára való orkot elszabadítani a piac közepén. Még a végén ártatlanok szenvednék meg a móka árát, s bár alapvetően az ilyesmi hidegen hagyja a férfit, az orkokat különösebben sosem szenvedhette, ellenben a mélységi nőstények valamiféle különös, védelmező ösztönt váltanak ki belőle. Nyilván semmi köze ahhoz a wegtoreni mélységi szajhához, akibe annak idején fülig beleesett. Nyilván.*