//Eldenia Oelgin//
*Az elf lány története pont olyan, amilyennek egy elf életrajznak lennie kell azok alapján, amiket Kbegemoko eddig hallott. Erdőben nőtt fel, szereti a természetet és jól bánik az íjjal. Vannak közös vonásaik és ezt a tündér egy mosollyal nyugtázza, amit Eldenia nem igazán láthat a csuklya miatt.*
- Ha íjjal távoltról meg tudod állítani a rossz szándékúakat, akkor nem is kell kard. De van, amikor közelről támadnak váratlanul és olyankor sajnos nem használ a nyílvessző.
*Sarlós örömmel hallja, hogy Eldenia járt már a piacon. Így könnyebb lesz tájékozódni, legalább ő már tudja az utat. És az erdőt is felderítette már a kajlafülű elf, ahogy az a fajtájához illik is.*
- Igen, csodálatos. Én tegnap átmentem rajta és végül visszatértem oda aludni is. Kiskoromban sokszor tettem így és jó volt most felidézni azokaz az időket. Tengerpart? Jól hangzik, persze elmehetünk oda.
*Már meg is érkeznek a vásári forgatagba, ahol számtalan terméket lehet kapni. Egy kisebb kövérkés asszonyság húst árul. Kolbászok, sonkák, oldalas és még sok minden van nála. Sarlós szájában összefut a nyál, ahogy meglátja ezeket és megérzi az illatokat. Néhány kutya persze ott lebzsel, várva, hogy pottyan neki egy kis falat vagy hogy lopni tudjon. Az egyik kutya odamegy hozzájuk és Sarlós megsimogatja a fejét. A kis állat nagyon barátságos és a tündér térdeire teszi a mancsait, felágaskodva. Sarlós elneveti magát és csillogó szemekkel néz Eldeniára.*
- Nézd csak, milyen barátkozó kedvében van!
*Lehajol hozzá és vakargatja a kutya füle mögötti részt, majd a fejét simogatja. A kutya egy darabig ott van vele, még arcon is nyalja, de utána visszatér, hogy a húsospult körül ólálkodjon. A lány történetei az ő vidékén élő városőrökről viccesek is, de aggasztóak is.*
- Jó dolog a vigadás, de én azt mondom, hogy azok az emberek, akik egy város védelmére esküdtek fel, inkább tartsák magukat józanul! Nagy szerencse, hogy nem ért titeket semmilyen baj. De lehet, hogy csak a saját múltam miatt vagyok kissé borúlátó.
*Sarlós még nézelődik. A figyelmét először egy hangosan kiabáló paraszt vonja magára, aki krumplit és hagymát árul. Távolabb van egy könyvárus, aki több nagy asztalt rakott tele a könyveivel és éppen lelkesen mesél az egyik írásról az érdeklődő emberpárnak. Árulnak itt még csirkéket, ruhákat, szerszámokat és mindent. A világ összes pénzét el lehetne itt költeni és a tündér már tudja, hova forduljon, ha egyszer fel akarja majd szerelni a gazdaságát.*
- Nos, hogy legyen akkor? Menjünk az erdőbe? Vagy inkább a tenger felé?
A hozzászólás írója (Kbegemoko Bgulubgulu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.13 15:29:18